Bordás Sándor-Hunčík Péter: FER (Feszültség-előrejelző rendszer)

Dunaszerdahely-Pozsony, Nap Kiadó-Márai Sándor Alapítvány, 1999, 214. p.
(Csepeli György)

Mečiar miniszterelnök uralmának napja fennen ragyogott, amikor a Márai Sándor Alapítvány a dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában angol, szlovák és magyar nyelven megjelentette az Ellenpróbák című kötetet, mely a szlovák-magyar viszonyt vizsgálta szociológia és etnopszichológiai módszerekkel. A könyv, melyről annak idején a Népszabadság hosszú, elismerő kritikát közölt, egy kutatócsoport munkájának eredményeit összegezte. A csoportot Hunčík Péter pszichiáter és Bordás Sándor pszichológus vezette.
Az akkor igen elvadult szlovákiai körülmények között a szerzők igen gazdag tapasztalati elemzés nyomán jutottak arra a sarastrói gondolatra, miszerint az etnikai és nemzeti viszályokat övező irracionalizmus csak héj, amely az ész és a szív erőinek helyes alkalmazása révén eltávolítható. Mihelyt tiszta a látás, megnyílik az út a bizalom, az őszinteség, az együttműködés, a tisztességes kommunikáció előtt, a nemzeti konfliktust felváltja a nemzeti harmónia.
A nemzetek egymás közti viszonyai s különösen az egy állam határai között együtt élő többségi és kisebbségi nemzeti csoportok viszonyai azonban jellegüknél fogva sosem juthatnak a végleges harmónia állapotába. Hunčík és Bordás úgy véli, hogy a társadalomtudomány ma már rendelkezik olyan módszerekkel, amelyek alkalmazása révén előre jelezhető az interetnikai csendet veszélyeztető vihar.

A kutatás vezetői az 1999-es könyvhétre új könyvet jelentettek meg, mellyel egy nagy lépést tettek előre az 1995-ös kötetben kifejtett társadalommeteorológia gondolata valóra váltásának útján. Abból indultak ki, hogy Szlovákia etnikai térképét reprezentáló kis létszámú mintán időről időre szociológiai, lélektani, pszichiátriai vizsgálatokat végeznek, melyek eredményeit központilag elemezve az interetnikai klíma várható fejleményeire következtetnek, lényegében éppen úgy, ahogyan azt a meteorológusok teszik.
Az analógia természetesen számos ponton hamis, hiszen a meteorológiai adatok a társadalomlélektani adatokhoz képest jóval egyneműbbek, beszerzésük rendszeresebb és módszeresebb, s ráadásul nem függnek a társadalmi érdekektől. A most kezünkben tartott könyv nemcsak az interetnikai feszültség előrejelzésére alkalmas rendszer részletes módszertani segédlete, hanem a rendszer egyes elemeinek próbája is.

Nemzeti szempontból Szlovákia két markánsan különböző régióira oszlik. Észak-Szlovákiában a szlovákok homogén nemzeti környezetben élnek. Dél-Szlovákiában a magyarok és a szlovákok vegyesen élnek. Dél-Szlovákiában a helyzetet bonyolítja, hogy egyes térségekben a magyarok tömbben vagy abszolút többségben élnek. A kisebbségi sors számukra utóbbi esetben absztrakció, melynek ellentmond a konkrétan megtapasztalt többségi magyarság-élmény. A szlovákok esetében viszont mindez fordítva van: kisebbségben élnek, miközben többségnek tudják magukat.
A korábbi kutatások eredményei azt mutatták, hogy a nemzeti konfliktus paradox módon ott fenyeget leginkább, ahol a másik fél nincs jelen. Az együttélés viszont a harmónia kialakulásának kedvez. Az etnikai feszültség előrejelzésére szolgáló rendszert tehát a szerzők szerint egyszerre két szinten kell kiépíteni és működtetni. Az adatokat az etnikailag homogén és az etnikailag heterogén körzetekből kell begyűjteni. Ennek megfelelően a kutatók észak-szlovákiai és dél-szlovákiai helyszíneken próbálták ki megfigyelési módszereiket, melyek során a szociológiai, szociálpszichológiai, pszichológiai és pszichiátriai, sőt orvosi adatszerzési módszerek gazdag arzenálját alkalmazták.

A módszer igazi leleménye, hogy az adatszolgáltatásra kiválasztott személyeket egy sajátos etnopszichológiai próbának teszik ki. A próba során a személyt etnikai-nemzeti identitásban sértő élménysorozatnak vetik alá. A pszichológia frusztrációnak nevezi azt az élményt, amikor valakit célja elérésében akadályoznak, számára fontos és értékes témákban megsértenek, megaláznak.
A frusztráció mértékében a személy agresszióval reagál, mely mérhető. A frusztrációs próba előtt és a próba után mért pszichológiai, pszichiátriai és fiziológiai adatok összehasonlítása fontos információt ad arról, hogy a személy miként képes megbirkózni a laboratóriumi körülmények között előidézett etnikai-nemzeti konfliktussal.

Felmerül persze a kérdés, hogy mi a biztosíték arra, hogy az individuális szinten mért etnikai konfliktustűrés egyben a kollektív szintű etnikai konfliktusra nézve is ad információt? A kutatók két körülményt iktattak a rendszerbe annak érdekében, hogy az individuális szinten mért adatokból a kollektív szintre is következtethessenek.
Az egyes “etnometeorológiai állomásokon” tesztelt vizsgálati személyeket nem véletlenszerűen, hanem két körből választják ki. Az első körbe a véleményformálók tartoznak, akikről joggal feltételezhető, hogy nézeteik, attitűdjeik, értékorientációik példaként szolgálnak szélesebb lakossági kör számára. Újságírók, tanárok, papok, választott önkormányzati tisztségviselők, orvosok, rendőrök, bírák tartoznak e körbe. A vizsgált személyek második körébe a “holdudvar” tartozik, mely a szerzők terminológiája szerint azokat jelenti, akik a megkérdezettek barátai, velük egyívásúak. Ez a kiválasztási szempont garantálni látszik, hogy az adatok társadalomlélektani értelemben véve általánosíthatók, hiszen a választott személyek a helyi kollektív élet mércéi, horgonypontjai.

A kollektív érvényességet fokozza, hogy a vizsgálat során felvetett kérdések az adott társadalom többségi és kisebbségi nemzeti csoportjainak körében folytatott gondos, megelőző történelmi, szociológiai és szociálpszichológiai és politológiai vizsgálatok eredményein alapulnak. Ha a kérdések az egyéni vizsgálat szintjén is hangoznak el, valójában nem individuálisan fogalmazódnak meg, hanem az együttélő nemzeti csoportok közvéleményét izgató problémákból származnak. Példaként említjük meg az egyes nemzeti történelmi látószögek eltérő voltából adódó konfliktusokat. Ilyen lehet a “ki volt itt előbb a Kárpát-medencében?” kérdése vagy az “X melyik nemzet tagja?” típusú kérdés. Aktuálisan kollektív szinten megfogalmazott, de az egyének számára fontos probléma lehet a szlovák-magyar viszonyban a Bős-nagymarosi vízi erőművel kapcsolatos hágai ítélet értelmezése, mely jellegzetesen másként jelentkezhet magyar és szlovák perspektívából nézve.
Hunčík Péter és Bordás Sándor módszerének igazi vizsgája még hátravan. A könyv meggyőzően fejti ki az alapokat. Reméljük, hogy a kutatóknak lesz elég ereje és főként anyagi eszköze arra, hogy az etnikai feszültségek előrejelzésére szolgáló rendszert a maga egészében létrehozzák.

Szlovákiában az elmúlt év során üdvös változások mentek végbe, melyeket különben a szerzők 1995-ös könyvének ismeretében előre várhattunk. A szlovák-magyar viszony Dél-Szlovákiában harmonikus, és viszályra inkább az északi régióban volt ok. A FER (feszültség-előrejelző rendszer) igazi vizsgája akkor várható, ha más régiókban, más együttélő csoportok közötti viszonyban is kipróbálják. A Márai Sándor Alapítvány úgy lép a jövő évezredbe, hogy célul tűzi ki e nagyszabású terv megvalósítását is. A kezünkben tartott könyv, mely hamarosan angolul és szlovákul is megjelenik, meggyőző érv lehet amellett, hogy az etnikai és nemzeti hovatartozás okán elszabaduló szenvedélyek által diktált politikának van alternatívája, mely valósággá teszi azt, amelyet az elemző ész által teremtett elméletek alapján korábban csak elképzelni voltunk képesek.