Presinszky Károly: Kontaktusjelenségek a nagycétényi magyar nyelvhasználatban
1. Bevezetés
E rövid vizsgálat célja a magyar nyelv szlovákiai változataiból kiválasztott néhány kontaktusjelenség előfordulásának bemutatása egy Nyitra vidéki magyar beszélőközösség anyanyelvhasználatában.
A 20. század mélyreható társadalmi és politikai változásainak természetes velejárója lett, hogy a kisebbségi helyzetbe kényszerült magyarok tömege került állandó kapcsolatba (kontaktusba) az adott állam hivatalos nyelvével. A többség nyelvének a kisebbség nyelvére gyakorolt hatásából jöttek létre az ún. kontaktusváltozatok. A szlovákiai magyarok a magyar nyelv azon kontaktusváltozatait beszélik, amelyeket bizonyos szlovák nyelvi elemek, szlovakizmusok jellemeznek (Kiss 1995, 202). A legszűkebb értelemben a szakirodalom akkor beszél a magyar nyelv szlovákiai változataiban előforduló szlovák eredetű kontaktusjelenségekről, ha a szlovák nyelv elemeivel, szerkezeteivel való hasonlóság a magyar nyelv egynyelvű változataiban nincs meg (Lanstyák 1998, 12). Megfigyelések és kutatások (Lanstyák–Simon [szerk.] 1998; Lanstyák 2000; Sándor 2000) kimutatták, hogy a szlovákiai magyarok bizonyos esetekben akkor is a szlovákiai magyar formát használják, ha ismerik a Magyarországon élő változatot is. Ez a választás nem véletlenszerű, hanem függ a beszélőközösség kódkészletétől /1/, a beszélők számára hozzáférhető nyelvváltozatok ismeretétől és bizonyos társadalmi tényezőktől (Trudgill 1997, 14). A feltüntetett szakirodalom alapján feltételeztem, hogy a beszélőközösség nyelvhasználatát a kontaktusjelenségek nagyarányú előfordulása jellemzi majd.
A kutatás helyszíne Nagycétény (Veµký Cetín) község Nyitra városától délkeleti irányban, a szlovák–magyar nyelvhatáron található. A falu közvetlen tőszomszédságában minden oldalról olyan községek találhatók, amelyek korábban részben vagy nagyrészt magyar nyelvűek voltak, de mára már jószerével nyelvet váltottak. Déli irányban ez a település alighanem a Zobor-vidék nyelvszigetének egyik sarokpontja lett (Vörös 2001, 113). A legutóbbi népszámláláskor lakosságának 83,8%-a vallotta magát magyarnak (©ÚSR 2001, 52). Nagycétényben a magyar nyelv van túlsúlyban, ellenben a környező községekkel, ahol már inkább szlovákul beszélnek. A hivatalos ügyek intézését Nyitrán csak szlovák nyelven tehetik meg. A beszélőközösség tagjai a mindennapi interakcióik során kisebb-nagyobb mértékben két nyelvet használnak. Mindebből következik tehát, hogy a kétnyelvűség miatt szlovák nyelvi elemek fognak mutatkozni a nagycétényi magyar nyelvhasználatban.
2. A mintafelvétel
A nagycétényi magyar beszélőközösség anyanyelvhasználatában előforduló kontaktusjelenségek kutatásához objektív nyelvi adatokra /2/ épülő kérdőíves mintavételre volt szükség. A vizsgálatot a 2000. év folyamán végeztem el. Feltevésem szerint az adatközlők neme, családi háttere, lakhelye, végzettsége, a látogatott oktatási intézményeik nyelve a nyelvhasználatukat is befolyásolja, ezért a kérdőív első része ezeket a szociológiai tényezőket mérte fel.
A kérdőív második része objektív nyelvi adatok gyűjtésére szolgált. A kutatáshoz indirekt aktív módszert alkalmaztam, melynek célja körülírással tudatosítani az adatközlővel, hogy miről is szeretnénk hallani (Kiss 1995, 41). Kérdéseim szóban feltett rövid definíciókból álltak, melyek nagy részét magam fogalmaztam, ill. Lanstyák István és Szabómihály Gizella kérdőíves vizsgálataiból merítettem (Lanstyák–Szabómihály 1997). Az adatközlő szintén szóban egyszavas válaszokat adott, ezáltal nyelvi adatokhoz jutottam. Az így nyert adatokat táblázatokba foglalva, különböző szempontok szerint dolgoztam fel.
A gyűjtés során az adatközlőimmel folytatott beszélgetéseket magnetofon segítségével hangkazettákra rögzítettem, melyek egyben értékes nyelvjárási hanganyagot is képeznek.
3. Az adatközlők ismertetése
Adatközlőimet a rétegzett mintavétel szabályai alapján választottam ki (Kiss 1995, 34), melynek lényege, hogy a falu különböző korú, nemű, iskolázottságú rétegének képviselője megszólaljon a vizsgálat során.
Adatközlőim közé csak azokat a nagycétényi lakosokat soroltam, akik saját bevallásuk szerint magyar anyanyelvűek.
60 adatközlővel dolgoztam, akiket életkoruk, nemük és iskolázottságuk alapján arányosan választottam ki. Az adatközlők arányos kiválasztásában rokonaim, ismerőseim és a községi hivatal munkatársai is segítettek.
20 adatközlőm a fiatal generációt képviseli, őket 15–25 év közötti fiúkból és lányokból választottam ki. Életkoruk alapján ezen kívül még két csoportot határoztam meg: a középkorú (35–50), ill. az idős (60–) korosztályt. Valamennyi korcsoporthoz 20-20 adatközlőt választottam, akiket nemek szerint szintén arányosan (10 férfi, 10 nő) osztottam további csoportokra. Az egyes generációkat képviselő adatközlői csoportok életkora közötti különbség legalább 10 év, ami lehetővé teszi, hogy az egyes generációk ne mosódjanak egybe. Feltételeztem, ugyanis hogy az életkor növekedésével csökkenni fog a kontaktusváltozatok használati aránya.
Az egyes generációk képviselőit elvégzett iskoláik alapján újabb csoportokba osztottam: alap-, közép- és felsőfokú iskolázottsággal rendelkezők csoportjára. A fiatal generációban azonban nagyon kevés volt a csak alapiskolát elvégzett adatközlők száma, az idős korosztályban pedig sok. Törekedve az arányos mintavételre, a fiatal generáció képviselőit a jelenleg látogatott iskolájuk szerint csoportosítottam. Ezáltal az iskolázottság alapján is 3, egyenként arányosan 20-20 fős csoport jött létre. Úgy véltem, hogy az iskolázottabbak nyelvileg tudatosabban beszélnek, és tudatosan kiszűrik majd a kontaktusjelenségeket, tehát a hipotézisem szerint az iskolázottság növekedésével arányosan csökken majd a kontaktusváltozatok előfordulása.
A hangkazetták visszahallgatásakor minden egyes adatközlőmnek adatlapot készítettem a válaszai számára. Az adatközlőket kódrendszer /3/ alapján azonosítottam (vö. Sándor 2000, 22).
Az adatközlőimet azonosító kérdések közé soroltam még az anyanyelvüket, nemzetiségüket, szüleik és (adott esetben) házastársuk anyanyelvét, ill. nemzetiségét, és az adatközlők által látogatott iskolák nyelvét is. A kapott adatokat a következő táblázat szemlélteti:
A táblázat adatai alapján megfigyelhetjük, hogy három adatközlőm (valamennyi az édesapja után) szlovák nemzetiségű. Az adatok nagyobb szóródását az adatközlők által látogatott iskolák nyelvével kapcsolatban figyeltem meg. Két magyar anyanyelvű fiatal adatközlőm szlovák alapiskolába járt. A közép- és felsőfokú iskolázottság megszerzéséhez az adatközlők között már több a szlovák tannyelvű iskolát választók száma, ugyanis a Nyitrai járásban nincs magyar tannyelvű középiskola. Itt jegyzem meg, hogy fiatal adatközlőim 40%-a magyar tannyelvű középiskolát látogat (ill. látogatott) a Nyitrai járáson kívül, így az ő nyelvhasználatukra más régiók nyelvhasználata is hatással lehet.
A nyelvhasználatot befolyásoló tényezők közül fontosnak tartom még megemlíteni az adatközlők családi hátterét. Megállapítottam, hogy adatközlőim 65%-a endogám (mindkét szülő nagycétényi születésű), 35%-a pedig exogám (az egyik szülő nem Nagycétényben született) családból származik. A már családos adatközlőim 60%-ának házastársa sem Nagycétény szülötte, hanem a szűkebb régióból (Nagykér, Berencs, Barslédec, Alsóbodok, Nemespann, Nagyhind, Nyitra), ill. egy adatközlőnél a Csallóközből származik.
4. A vizsgálat eredményei
A kontaktusjelenségek egyes rétegei alapján a következő jelenségeket vizsgáltam a nagycétényi magyar nyelvhasználatban:
- szókölcsönzés;
- nyelvtani kölcsönzés.
A) Szókölcsönzés
Szókölcsönzés során szavak, kifejezések kerülnek át egyik nyelvből a másikba. A szókölcsönzés legfeltűnőbb formáját a másodnyelvi /4/ szó közvetlen, vagyis alapvetően eredeti hangalakjában és jelentésében történő átvétele képviseli. Az így átkerülő közvetlen kölcsönszavak megtalálhatók a szlovákiai magyar és a szlovákiai szlovák szókincsben is, hiányoznak viszont a magyarországi magyar szókincsből (Lanstyák 1998, 35). Előfordulásukat adatközlőim között az alábbi kérdésekkel vizsgáltam:
(2. kérdés) Valakihez gyors orvosi segítség érkezik. Hogyan nevezzük azt a járművet, amely azután a kórházba szállítja a beteget?
(10. kérdés) Aki még fiatal, de betegsége miatt nem dolgozhat, az …
Az egyes generációk válaszait az alábbi táblázat /5/ tartalmazza:
Az adatközlők által adott válaszokban nagymértékben jelentkeztek a vizsgált kölcsönszavak. A fiatal és idős adatközlői csoportban volt a legszembetűnőbb a kontaktusváltozat gyakorisága. A középkorú adatközlőim nagyobb arányban követték a presztízsváltozatot, amely összhangban van az eddigi kutatások eredményeivel, melyek szerint az aktív korban lévő ember a társadalmi elvárásoknak megfelelően törekszik a presztízsváltozatok használatára. A fiatalok mindennapi nyelvhasználatát nagyban befolyásolja a régió kétnyelvű környezete, amit a példák alapján is lemérhetünk.
Az említett kontaktusváltozatokat az egyes iskolázottsági csoportokban az alábbi arányban használják:
Az egyes jelenségek arányai megegyeznek hipotézisemmel: az iskolázottság növekedésével arányosan növekszik a magyar köznyelvi változat.
A közvetlen kölcsönszók vizsgálatára az alábbi kérdéseket tettem még fel adatközlőimnek:
1. kérdés: Mi lesz a szőlőléből az első erjedés után?
4. kérdés: Mi az a papírlap, amit a diákok felmutatnak a buszon?
5. kérdés: Télen milyen járvány miatt betegek az emberek?
6. kérdés: Ha nincs rend a szobában, akkor mit mondunk? Itt jó nagy … van!
A kapott adatok az egyes generációk szerint így alakultak:
A táblázatból rögtön kitűnik, hogy a közvetlen kölcsönszavakat igen nagy arányban használja mindegyik generáció.
A magyar köznyelvi változatok leginkább a középkorú adatközlőim nyelvhasználatára jellemzőek, noha még így is legfeljebb 40%-ban.
Érdekes jelenséget figyelhetünk meg az influenza – chrípka – chripka – kripka esetében, ugyanis itt fonematikus szinten helyettesítés történik (Lanstyák 2002, 7). A magyarban meg nem lévő ch fonémát az idősebb adatközlőim közül elég jelentős számban k fonémával helyettesítik.
A ch használatára vonatkozóan, amely a magyar köznyelvben h allofónjaként ismert, a szakirodalom alapján megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai magyarok az idegen szavakban ott is ch-t ejtenek, ahol a magyarországi beszélők h-t használnak (Lanstyák 1998, 58; Sándor 2000, 89). A vizsgálat során fiatal adatközlőim közül használták legtöbben azokat a kontaktusváltozatokat, amelyekben a ch hang szerepel.
Az említett kölcsönszavak a következőképp oszlottak meg az egyes iskolázottsági kategóriákban:
A vizsgált kontaktusjelenség a munkahipotézist igazolván az iskolázottság növekedésével egyenes arányban csökkent.
Az alábbi kérdésekre adott közvetlen kölcsönszavak aránya szintén magas volt a nagycétényi adatközlők válaszaiban.
7. kérdés: Hogyan nevezzük azt az épületet, ahova a munkanélküliek járnak havonta aláírni?
8. kérdés: Éjszaka történik velem valami baj, és gyors orvosi segítségre van szükségem. Hogyan nevezzük azt a kórházi osztályt, ahol segítséget kaphatok?
11. kérdés: Minden kórházi osztálynak van egy vezető orvosa. ő a …
15. kérdés: Mi az, amit ing alatt hordunk?
17. kérdés: Mi az, amit a versenyzők szereznek a versenyeken? Ki lehet tenni a falra.
A válaszok generációk szerinti megoszlását a táblázat szemlélteti:
Az egyes változók közül a közvetlen kölcsönszavak is gyakorta két változatban jelennek meg (úrad práce – úrad, tricsko – tyielko). A kétnyelvű régió erős hatása ezeken a példákon is jól nyomon követhető.
Az itt vizsgált kölcsönszavak iskolázottság szerinti gyakorisága a következő:
Az egyes iskolázottsági csoportok közül az adatok szerint az alapiskolai végzettséggel rendelkező adatközlők 100%-a használta a vizsgált kölcsönszavakat a magyar köznyelvi változattal szemben. A közép-, ill. felsőfokú végzettségű adatközlőim közül ismerték csak néhányan a magyarországi változatot.
A legtöbb alakváltozat a szókölcsönzés kapcsán az alábbi kérdésekre adott válaszokban szerepelt:
3. kérdés: Nyitrán hogyan nevezzük azokat a magas épületeket, amelyekben emberek laknak?
A válaszokat generációk szerint az alábbi táblázat szemlélteti:
Az eredmények kapcsán két következtetést vonhatunk le: A fiatal adatközlők nyelvhasználatában jelentkezik a legtöbb alakváltozat, a kétnyelvű régió nyelvhasználata rájuk hat a legjobban. A csindzsák – dzsindzsák változatok esetében ia > á hanghelyettesítést és cs > dzs távhasonulást figyelhetünk meg, melyet főleg az idősebb adatközlők használnak (7/20:35%-ban).
A közvetlen kölcsönszavak egy külön csoportját képezik a betűszók, vagyis az intézménynevek szlovák nyelvű rövidítéseinek az átvétele. Ezt dolgozatom egy kérdése vizsgálta:
13. kérdés: A falu egyetlen nagyobb üzeme, amely mezőgazdasággal foglalkozik. Ez a …
A jelenség előfordulási arányát az alábbi táblázatban találjuk:
Az adatok arányosan követik a vizsgálat elején felvázolt hipotézist, mely szerint a kontaktusváltozat az életkor növekedésével arányosan nő és az iskolázottság növekedésével pedig csökken.
A közvetlen kölcsönzéssel szemben áll a közvetett kölcsönzés, amely az átadó nyelvbe tükörfordítás, ill. jelentéskölcsönzés révén bekerült szavak megjelölésére használatos. (Lanstyák 2002, 2). Az egyik nyelvből a másikba a szójelentés akkor kerülhet át hangalak átvétele nélkül is, ha az átvevő nyelvben van olyan szókészleti elem, amely az átadó nyelv jelentését felveszi (Lanstyák 2000, 197).
E kontaktusjelenségek előfordulási aránya a nagycétényi magyar beszélőközösség nyelvhasználatában a következő kérdésekkel került vizsgálat alá:
12. kérdés: Mi az, ahova a hivatalnokoknak évente, félévente kell menniük, és ott például a munkabiztonságról beszélnek nekik?
14. kérdés: Mi az a szám, amit a hivatalos iratok kitöltésekor legelőször kérdeznek tőlünk? Tartalmazza azt is, hogy mikor születtünk.
A válaszok így alakultak a generációk szerint:
A válaszokból kitűnik, hogy a fiatal korosztály a vizsgálat során nem használta a tanfolyam köznyelvi változatot, a második esetben pedig ennél a korosztálynál jelentkezett a legnagyobb mértékben (12/20: 60%) egy nem várt változat (rodné csíszlo), közvetlen kölcsönszó.
Az iskolázottság szerinti megoszlás a hipotézisemet igazolja.
B) Nyelvtani kölcsönzés
Olyan szlovák eredetű nyelvtani szerkezetek átvétele tartozik ide, amelyek a magyar nyelv egynyelvű változataiban nincsenek meg (Lanstyák 1998, 12). E jelenség gyakoriságát a nagycétényi mai magyar nyelvhasználatban az alábbi, szakirodalomból vett választásos /6/ kérdésekkel vizsgáltam (Lanstyák–Szabómihály 1997):
18. kérdés: Az orvosnál: Doktor úr… a) nagyon fáj a lábam, b) nagyon fájnak a lábaim, c) egyéb.
19. kérdés: Az apám kórházban van, tegnap operálták… a) epére, b) az epéjét, c) egyéb.
20. kérdés: Jó napot kívánok a… jöttem. a) főnök után, b) főnökhöz, c) egyéb.
A válaszok az egyes adatközlői generációk alapján:
A „fáj a lábam – fájnak a lábaim” változóval a főnevek egyes és többes számának használatával kapcsolatos szlovák hatást vizsgáltam (Bolia ma nohy = Fájnak a lábaim). A páros testrészeket megnevező szavak egyes számú használata „magyarosabb”-nak számít. Más indoeurópai nyelvekhez hasonlóan a szlovák nyelvben ebben az esetben csak a többes számú forma használható (Lanstyák–Szabómihály 1997, 80). Vizsgálatomban a „magyarosabb” formát a középkorú adatközlőim közül választották a legtöbben. A normakövetés az ő esetükben a legnagyobb.
Az „epére – epéjét” jelenség szlovák alaktani hatásból adódó kontaktusjelenségnek hat (Operovali ho na ¾lèník = Epére operálták), e jelenséggel kapcsolatos kutatások azonban kimutatták, hogy a -ra ~ -re vonzat regionális szinten Magyarországon is használatos (Lanstyák–Szabómihály 1997, 91). A nagycétényi adatközlők válaszaiban a -ra ~ -re vonzat dominál, a fiatal adatközlői csoportban legnagyobb az előfordulása. Megfigyelhetjük, hogy a standard -val ~ -vel ragos vonzatot egyetlen adatközlő sem használta.
A valaki után megy kifejezés Szlovákiában azt jelenti, hogy megy valakihez valamilyen célból, amely valószínűleg a szlovák ís» za niekým = menni valaki után vonzat kölcsönzése. A magyar köznyelvi változatot középkorú adatközlőim választották a legnagyobb mértékben.
A nyelvtani kölcsönzéssel kapcsolatos jelenségek műveltség szerinti megoszlása a hipotézis szerint alakult: a magyar köznyelvi formák használata az iskolázottsággal egyenes arányban növekedett.
5. Összegzés
A vizsgált 20 jelenség nagy arányú előfordulásából arra lehet következtetni, hogy a kontaktusjelenségek a nagycétényi adatközlők nyelvhasználatában jelentős szerepet töltenek be. Az adatok azonban néhol átértékelték a vizsgálat elején megfogalmazott hipotézist. Az egyes adatközlői generációk és a szlovakizmusok használati arányának összefüggései nem mindig a várt előfeltevést igazolták. A fiatal generáció után ugyanis a legtöbb esetben az idős adatközlők nyelvhasználatában jelentkeznek a vizsgált kontaktusjelenségek. A nem várt hanghelyettesítéses változatok főleg az idősebb generáció válaszaiban jelentkeztek. Messzemenőbb következtetések levonásához újabb, pontosabb vizsgálatra, statisztikai próbára lenne szükség. Az iskolázottság nyelvhasználattal való összefüggései már jobban az előfeltevés alapján alakultak. A magasabb iskolázottságú adatközlőim közül többen igyekeztek kerülni a vizsgált kontaktusváltozatokat.
A kontaktusjelenségek vizsgálatakor óhatatlanul felmerültek további, a kétnyelvűség nyelvhasználati megnyilvánulásaival kapcsolatos kérdések. Az aktív indirekt módszerrel nyert nyelvi adataim sajnos nem adtak lehetőséget arra, hogy a kétnyelvűség fokát, a kölcsönzés és kódváltás (Trudgill 1997, 37) jellemzőit pontosan felmérjem. A jelenségek részletesebb feldolgozása újabb kutatásokat igényel.
Hivatkozások
Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Gyurgyík László 1994. Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
Kassai Ilona (szerk.) 1995. Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. (A 6. élőnyelvi konferencia előadásai.) Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztálya.
Kiss Jenő 1994. Magyar anyanyelvűek – magyar nyelvhasználat. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kiss Jenő 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Szociolingvisztikai alapfogalmak. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kontra Miklós (szerk.) 1992. Társadalmi és területi változatok a magyar nyelvben. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete.
Kontra Miklós–Saly Noémi (szerk.) 1998 Nyelvmentés vagy nyelvárulás. Budapest, Osiris Kiadó.
Lanstyák István 1998. A magyar nyelv szlovákiai változatainak sajátosságai. Dunaszerdahely, Lilium Aurum.
Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest–Pozsony, Osiris Kiadó–Kalligram Könyvkiadó–MTA Kisebbségkutató Műhely.
Lanstyák István 2002. A kontaktusjelenségek rendszerezése (különös tekintettel a magyar nyelv szlovákiai változataiban előforduló szlovák eredetű kontaktusjelenségekre), megjelenés alatt.
Lanstyák István–Simon Szabolcs (szerk.) 1998. Tanulmányok a magyar–szlovák kétnyelvűségről. Pozsony, Kalligram.
Lanstyák István–Szabómihály Gizella 1997. Magyar nyelvhasználat – iskola – kétnyelvűség. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
Menyhárt József 2001. Nyelvhasználatunk zabigyerekei. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2001. 1. sz. 121–136. p.
Sándor Anna 2000. Anyanyelvhasználat és kétnyelvűség egy kisebbségi magyar beszélőközösségben, Kolonban. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
©ÚSR ©tatistický úrad Slovenskej republiky: Sèítanie obyvateµov, domov a bytov 2001, Bratislava.
Szabómihály Gizella 1993. Nyelvhasználat és szociális háttér. Hungarológia, 3. sz. 59–72. p.
Trugdill, Peter 1997. Bevezetés a nyelv és a társadalom tanulmányozásába. Szeged, JGYTF Kiadó.
Vörös Ferenc 2001. Családnevek vizsgálata négy szlovákiai községben az 1896–1999 közötti időszakban. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2001. 1. sz. 83–120. p.
Függelék
Kérdőív
1. Adatközlőt azonosító kérdések:
- Az adatközlő neme:
- Az adatközlő
- születési éve:
- születési helye:
- nemzetisége:
- anyanyelve:
- Édesanyja:
- anyanyelve, nemzetisége:
- iskolai végzettsége:
- foglalkozása:
- származási helye:
- Édesapja:
- anyanyelve, nemzetisége:
- iskolai végzettsége:
- foglalkozása:
- származási helye:
- Az adatközlő végzettsége:
- Képzési helyeinek nyelve:
- óvoda:
- alapiskola:
- középiskola:
- egyetem:
- Eredeti, ill. jelenlegi foglalkozása:
- Házastársa:
- anyanyelve, nemzetisége:
- iskolai végzettsége:
- foglalkozása:
- származási helye:
- Az adatközlő
- állandó lakhelye:
- átmeneti lakhelye:
- azon települések, ahol legalább egy évig élt élete folyamán:
2. Kérdések a kontaktusjelenségek vizsgálatára:
- murci: burcsák
Mi lesz a szőlőléből az első erjedés után? - mentőautó: szanitka
Valakihez gyors orvosi segítség érkezik. Hogyan nevezzük azt a járművet, amely azután a kórházba szállítja a beteget? - tömbház: csinzsák
Nyitrán hogyan nevezzük azokat a magas épületeket, amelyekben emberek laknak? - igazolvány: preukaz
Mi az a papírlap, amit a diákok felmutatnak a buszon? - náthaláz: chripka
Télen milyen járvány miatt betegszenek meg az emberek? - rendetlenség: bordel
Ha nincs rend a szobában, akkor mit mondunk? Itt jó nagy … van! - munkanélküli hivatal: úrad práce
Hogyan nevezzük azt az épületet, ahova munkanélküliek járnak havonta aláírni? - készültség: pohotovoszty
Éjszaka történik velem valami baj, és gyors orvosi segítségre van szükségem. Hogyan nevezzük azt a kórházi osztályt, ahol segítséget kaphatok? - kollégium: internát
Hogyan nevezzük azt az épületet, ahol azok a diákok laknak, akik hétközben nem mennek haza? - rokkant nyugdíjas: invalid
Aki még fiatal, de betegsége miatt nem dolgozhat, az … - főorvos
Minden kórházi osztálynak van egy vezető orvosa. ő a … - tanfolyam: iskolázás
Mi az, ahova a hivatalnokoknak évente, félévente kell menniük, és ott például a munkabiztonságról beszélnek nekik? - szövetkezet: jéerdé
A falu egyetlen nagyobb üzeme, amely mezőgazdasággal foglalkozik. - személyi szám: születési szám
Mi az a szám, amit hivatalos iratok kitöltésekor legelőször kérdeznek tőlünk? Tartalmazza ez a szám azt is, hogy mikor születtünk. - trikó: tricskó
Mi az, amit ing alatt hordunk? - ismerettsége: protekciója
Mije van annak, aki bejut pl. az orvosi egyetemre, de nem is volt olyan jó tanuló? - oklevél: diplom
Mi az, amit a versenyzők szereznek a versenyeken? Ki lehet tenni a falra.
Választásos feladat
Kérem, hogy helyettesítse be a megfelelő formát!
- Az orvosnál: Doktor úr …
- nagyon fáj a lábam,
- nagyon fájnak a lábaim,
- egyéb
- Az apám kórházban van, tegnap operálták…
- epére,
- az epéjét,
- egyéb.
- Jó napot kívánok, a … jöttem.
- főnök után,
- főnökhöz,
- egyéb