T. Mirnics Zsuzsanna: A vajdasági magyar fiatalok egészségvédõ és egészségkárosító magatartása

1. El­mé­le­ti hát­tér

Az el­hú­zó­dó gaz­da­sá­gi krí­zis, a nagy tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek és a tar­tós po­li­ti­kai vál­ság sú­lyo­san ká­ro­sít­ja a fi­zi­kai és lel­ki egész­sé­get. A tár­sas de­zin­teg­rá­ció el­mé­le­te (Wilson 1987) sze­rint a szá­mos ha­tás­nak csak egyi­ke, hogy az egyé­nek – akik a lét­szük­ség­le­te­i­ket is csak nagy erő­fe­szí­té­sek árán tud­ják biz­to­sí­ta­ni – a ke­mény meg­él­he­té­si küz­de­lem­ben el­ha­nya­gol­ják sa­ját egész­sé­gük vé­del­mét és pszi­choak­tív sze­rek­kel csök­ken­tik a rá­juk ne­he­ze­dő ter­he­ket (Walberg 1998); en­nél is fon­to­sabb azon­ban a tár­sa­dal­mi-tár­sas ko­hé­zió fel­la­zu­lá­sá­nak té­nye. A sze­gény­ség ha­tá­sá­ra egy­aránt meg­gyen­gül a csa­lá­dok, a ba­rá­ti kö­rök, a kö­zös­sé­gek és a tár­sa­da­lom ös­­sze­tar­to­zá­sa, ami a vá­lá­sok szá­má­ban, az in­for­má­lis és for­má­lis kö­zös­sé­gek, szer­ve­ze­tek ha­tás­ta­lan és cél­ta­lan mun­ka­vég­zé­sé­ben és a mig­rá­ci­ós mu­ta­tók­ban (Brow­ning 2002) is tük­rö­ző­dik. Gyen­ge tár­sas tá­mo­ga­tott­ság mel­lett az egyén szint­jén ro­ha­mo­san rom­ló egész­sé­gi ál­la­pot ta­pasz­tal­ha­tó (Kopp–Skrabski–Szed­mák 1998). A tár­sas kö­zös­sé­gek már nem nyúj­ta­nak biz­ton­sá­got, az éle­tet nincs ki­ért, sőt ta­lán nincs is mi­ért ér­tel­me­sen él­ni, a sze­gény­ség­gel még­is nap mint nap meg kell küz­de­ni, cél­ta­la­nul. Az ad­dig ér­vé­nyes ér­ték­rend, vi­lág­kép tel­je­sen fel­bo­rul, el­hal­vá­nyul.

A kö­tő­dé­sek el­sza­ka­dá­sa fo­koz­za az erő­sza­kos és más bűn­cse­lek­mé­nyek elő­for­du­lá­sát (Sampson 1997, Wilkin­son 1996), csök­ken­ti az ál­ta­lá­nos ter­me­lé­keny­sé­get, las­sít­ja a gaz­da­sá­gi fej­lő­dést, és a de­mok­ra­ti­zá­ló­dás esé­lyét is gá­tol­ja (Putnam 1993); a kö­zös­ség­től sze­pa­rá­ló­dott, ma­gá­nyos egyé­nek ha­lá­lo­zá­si ará­nya pe­dig a jó tár­sas kap­cso­la­tok­ban élők­höz vi­szo­nyít­va mint­egy két-há­rom­szo­ros (Kawachi–Kennedy 1997). Ör­dö­gi kör ez: ha egy rom­bo­ló kül­ső vagy bel­ső ha­tá­sok kö­vet­kez­té­ben el­sze­gé­nye­dett or­szág szer­ve­ze­tei, tár­sa­dal­mi cso­port­jai dez­in­te­g­rálód­nak, ez a je­len­ség komp­lex köl­csön­ha­tás­ok út­ján még to­vább fo­koz­za az adott or­szág mű­kö­dés­kép­te­len­sé­gét, ne­ga­tí­van be­fo­lyá­sol­ja az egész­ség­ügyi és ha­lá­lo­zá­si sta­tisz­ti­ká­kat. A ki­sebb­sé­ge­ket ez a hely­zet kü­lö­nö­sen érin­ti, ugyan­is a tár­sa­dal­mi krí­zis kö­vet­kez­mé­nye­ként fel­lé­pő egész­ség­ügyi gon­dok és egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dés sú­lyos­sá­ga függ a kö­zös­ség jel­le­gé­től is. Sok­szí­nű et­ni­kai kör­nye­zet­ben még a jó­lé­ti ál­la­mok ve­ze­té­se szá­má­ra is sok­kal ne­he­zebb a tár­sa­dal­mi konf­lik­tus­hely­ze­tek ren­de­zé­se, a kö­zös­sé­gi cé­lok el­fo­gad­ta­tá­sa és a bű­nö­zés ál­la­mi szin­tű vis­­sza­szo­rí­tá­sa; a ki­sebb­ség­nél pe­dig több egész­sé­gi koc­ká­za­ti té­nye­ző és a tár­sas tá­mo­ga­tás to­váb­bi gá­tolt­sá­ga fi­gyel­he­tő meg (Kornhauser 1978). Csak a ki­sebb­sé­ge­ket érin­tő spe­ci­á­lis szem­pont, hogy tár­sa­dal­mi krí­zi­sek ide­jén nö­vek­szik irá­nyuk­ban a diszk­ri­mi­ná­ció (Wilkinson 1997).

A Durkheim-elmélet sze­rint a dez­in­te­gráló­dott tár­sa­dal­mak­ban gya­ko­rib­bá vál­nak az egyes de­vi­an­ci­ák. Er­re az el­mé­let­re ala­poz­va Tumin meg­ál­la­pít­ja, hogy a sze­gény­ség­gel, a nagy tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek­kel, az ér­ték­vál­ság­gal és a kö­tő­dés­hi­ány­­nyal együtt jár a pszi­cho­ló­gi­ai szin­ten a bi­zal­mat­lan­ság és az el­len­sé­ges­ség ér­zé­se má­sok irán­t; mind­ez ér­te­lem­sze­rű­en rom­bol­ja az ön­szer­ve­ző­dést, a kö­zös­sé­gi élet ha­té­kony­sá­gát és mű­kö­dő­ké­pes­sé­gét (Tumin 1953, Put­nam 1993). A tár­sas tá­mo­ga­tott­ság hi­á­nyá­ból adó­dó­an – más de­vi­an­ci­ák mel­lett – gyak­rab­ban je­lent­kez­nek a de­pres­­szió, a szo­ron­gás és egyéb pszi­chi­át­ri­ai be­teg­sé­gek is. A prob­lé­mák­kal va­ló si­ker­te­len meg­küz­dés egy­részt kli­ni­ka­i­lag is di­ag­nosz­ti­zál­ha­tó lel­ki prob­lé­má­kat szül, más­részt pe­dig együtt jár a egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dés csök­ke­né­sé­vel, il­let­ve a fo­ko­zott egész­ség­ká­ro­sí­tó ma­ga­tar­tás­sal.

Ha a vál­ság­hely­zet­ben vagy a gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai át­me­net ál­la­po­tá­ban élő or­szá­gok egész­ség­ügyi sta­tisz­ti­ká­i­nak ja­ví­tá­sát tűz­zük ki cé­lul, komp­lex ál­la­mi és kö­zös­sé­gi in­téz­ke­dé­sek­re, va­la­mint tu­da­tos egyé­ni erő­fe­szí­tés­re van szük­ség. A leg­több időt és for­rást az okok ke­ze­lé­se, to­váb­bá a sze­gény­ség, a ká­ros po­li­ti­kai erők, a szer­ve­zett bű­nö­zői te­vé­keny­ség vis­­sza­szo­rí­tá­sa igény­li. A kö­zös­sé­gek tá­mo­ga­tá­sa és szer­ve­zé­se, a cél­zott pszi­cho­ló­gi­ai se­gít­ség vi­szont azon ese­tek­ben is ja­vu­lást ered­mé­nyez­het, ami­kor a gaz­da­ság vál­to­zá­sá­ra csak hos­­szú idő múl­tán van re­mény. A szak­iro­da­lom sze­rint an­nak el­le­né­re, hogy a vál­ság oka­i­nak ke­ze­lé­se a vég­ső cél, rö­vid tá­von a tö­ré­keny tár­sas ko­hé­zió, mint egyik leg­fon­to­sabb tes­ti-lel­ki egészség­meghatározó té­nye­ző hely­re­ál­lí­tá­sá­ra van szük­ség, és ez­ál­tal is el­kez­dőd­het a tár­sa­da­lom és a kö­zös­sé­gek mű­kö­dő­ké­pes­sé­gé­nek, egész­sé­ges men­ta­li­tá­sá­nak meg­újí­tá­sa. Nagy-bri­tan­ni­ai és olasz pél­dák is bi­zo­nyít­ják (Bruhn–Wolf 1979), hogy a hát­rá­nyos hely­ze­tű­ek­kel va­ló szo­li­da­ri­tás hang­sú­lyá­nak nö­ve­ke­dé­sé­vel, az em­be­ri ér­té­kek tár­sa­dal­mi és kö­zös­sé­gi szin­tű meg­erő­sí­té­sé­vel ko­moly vál­to­zást le­het el­ér­ni, és a gaz­da­sá­gi fej­lő­dés mu­ta­tói is ja­vít­ha­tók.

1. 1. Prob­lé­ma­fel­ve­tés

A Vaj­da­ság­ban a tíz­éves há­bo­rús idő­szak lel­ki ter­helt­sé­ge, meg­él­he­té­si küz­del­me és hal­mo­zott stressz­hely­ze­tei, va­la­mint a je­len­le­gi gaz­da­sá­gi át­me­net bi­zony­ta­lan­sá­ga – össz­hang­ban a szak­iro­dal­mi ös­­sze­fog­la­ló ál­lí­tá­sa­i­val – nyo­mot ha­gyott a la­kos­ság – és ezen be­lül a fi­a­ta­lok – fi­zi­kai és lel­ki­ál­la­po­tán. A ter­vek, táv­la­tok hi­á­nya egy tár­sa­da­lom­ban szin­te le­he­tet­len­né te­szi a hos­­szú tá­vú gon­dol­ko­dást. A ten­ni nem tu­dás re­mény­te­len ver­gő­dé­sé­ben, há­bo­rús kö­rül­mé­nyek közt mind ne­he­zebb (volt) olyan prob­lé­mamegoldási, meg­küz­dé­si for­má­kat ta­lál­ni, ame­lyek kön­­nyí­tet­tek vol­na a min­den­na­pi élet ter­he­in, és nem csak el­vi­sel­he­tőb­bé tet­ték őket. Sok­kal in­kább a fi­zi­kai fenn­ma­ra­dás­ra, és ez­zel együtt a min­den­na­pi fe­szült­sé­gek tű­ré­sé­re kel­lett kon­cent­rál­ni, mint a cse­lek­vés­re. A pszi­cho­ló­gi­ai szak­iro­da­lom az ilyen ke­zel­he­tet­len hely­ze­tek­ben az ér­ze­lem­fó­ku­szú (a sa­ját bá­nat, ke­se­rű­ség gát­lá­sá­ra, kont­roll­já­ra irá­nyu­ló) meg­küz­dést hang­sú­lyoz­za (Lazarus 1966), mely­nek több al­tí­pu­sát is­mer­jük: fi­gye­lem­el­te­re­lés, kon­cent­rá­ció, relaxálás, az ér­zel­mek el­nyo­má­sa, pa­nasz­ko­dás, az ér­zel­mek má­so­kon va­ló le­ve­ze­té­se, hu­mor, szer­hasz­ná­lat stb. Idő­vel azon­ban, ha a re­mény­te­len­ség ál­la­po­ta el­hú­zó­dik, az egyén vég­leg pas­­szív­vá vá­lik, fel­ad­ja a vál­toz­ta­tás re­mé­nyét és ko­ráb­bi vi­lág­kép­ét is, ez­zel együtt pe­dig be­lát­ha­tat­lan egész­ség­rom­bo­ló fo­lya­ma­tok kez­dőd­nek.
A tu­da­tos egész­ség­meg­őr­ző vi­sel­ke­dés­nek (pél­dá­ul egész­sé­ges ét­ke­zés, rend­sze­res spor­to­lás, az egész­ség­ká­ro­sí­tó kör­nye­zet ke­rü­lé­se) szá­mos szo­ci­a­li­zá­ci­ós előz­mé­nye van, így je­len­tő­sen meg­ha­tá­roz­za a szo­ci­a­li­zá­ció és a csa­lád, egyes de­mog­rá­fi­ai vál­to­zók, és az egyén éle­tét be­fo­lyá­so­ló ak­tu­á­lis tár­sa­dal­mi hely­zet is. Kü­lö­nö­sen sé­rü­lé­keny ma­ga­tar­tás­mó­dok együt­te­sé­ről van szó, mi­vel a ku­ta­tá­sok sze­rint a gyer­mek­kor­ban ta­nult egész­ség­vé­dő szo­ká­sok nem sta­bi­lak, az egyén lel­ki­ál­la­po­ta, élet­hely­ze­te függ­vé­nyé­ben is vál­toz­hat­nak (Kul­csár 1998). Mind­má­ig nem áll ren­del­ke­zés­re olyan spe­ci­á­lis lé­lek­ta­ni ku­ta­tá­si anyag, amely az egész­ség­kép, az egész­ség­hez va­ló vi­szony tár­sa­dal­mi krí­zis­hely­zet­ben va­ló vál­to­zá­sá­nak rend­sze­re­ző el­mé­le­ti át­te­kin­té­sét ad­ná; még­is a szo­ci­o­ló­gi­ai mo­del­lek­ből me­rít­ve fel­té­te­lez­he­tő, hogy a tár­sa­dal­mi krí­zis nem­csak a be­teg­ség­sta­tisz­ti­kák­ra és a de­vi­an­ci­ák mu­ta­tó­i­ra, ha­nem az egész­ség­meg­őr­ző vi­sel­ke­dés­re és az egész­ség­kép­re is rá­nyom­ja a bé­lye­gét. Köz­ve­tett bi­zo­nyí­té­kok is utal­nak er­re: a meg­küz­dő, ru­gal­mas prob­lé­ma­ke­ze­lő vi­sel­ke­dés és sze­mé­lyi­ség ös­­sze­füg­gés­ben áll az egész­sé­ges élet­mód­dal, a gyen­ge meg­küz­dők, te­he­tet­len­ség­ben élők pe­dig köz­tu­do­má­sú­an gyak­rab­ban be­teg­sze­nek meg (Oláh 1993).

A pszi­choak­tív sze­rek olyan, az egész­sé­get hos­­szú tá­von ká­ro­sí­tó anya­gok cso­port­ját je­len­tik, ame­lyek egy­szer­re a tár­sa­sá­gi élet tar­to­zé­kai, fe­szült­ség­csök­ken­tők, az iz­ga­lom­ke­re­sés és a jobb kon­cent­rá­ció le­he­tő­sé­gét kí­nál­ják, il­let­ve a prob­lé­ma­ke­ze­lés­nek bi­zo­nyos élet­hely­ze­tek­ben el­fo­ga­dott esz­kö­zei. (Rö­vid tá­von a ked­ve­ző, hos­­szú tá­von pe­dig a ked­ve­zőt­len kö­vet­kez­mé­nye­ik ke­rül­nek elő­tér­be – ép­pen ezen a szá­lon kap­cso­lód­nak a cé­lok, táv­la­tok és a meg­küz­dé­si mó­dok kér­dés­kö­ré­hez.) Leg­gya­ko­ribb, le­gá­lis for­má­juk a do­hány­zás és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás, ám krí­zis­ben, de­vi­áns ér­ték­ren­det kép­vi­se­lő (a bű­nö­zést, a rend­őri ter­rort in­téz­mé­nye­sí­tő) tár­sa­da­lom­ban sze­rep­hez jut a drog, va­la­mint a to­váb­bi de­vi­an­ci­ák ter­je­dé­se is a szo­ci­á­lis de­zin­teg­rá­ció és az anómiás, ér­ték­vesz­tett kör­nye­zet ha­tá­sá­ra (Walberg 1998). Ha nincs le­he­tő­ség a gon­dok­ból va­ló ki­lá­ba­lás­ra, és ha az egyén mun­ka­kö­re vagy élet­hely­ze­te nem tesz le­he­tő­vé in­tel­lek­tu­á­li­sabb prob­lé­ma­meg­ol­dást, leg­egy­sze­rűbb a sa­ját egész­sé­get rom­bo­ló, még­is meg­kön­­nyeb­bü­lést le­he­tő­vé te­vő anya­go­kat hasz­nál­ni – ez igény­li a leg­ki­sebb erő­fe­szí­tést és ön­kont­rollt. A ke­zel­he­tet­len meg­pró­bál­ta­tá­so­kat át­élő egyén­ben el­tör­pül a sze­rek egész­ség­re va­ló ve­szé­lyes­sé­ge, koc­ká­za­ta; ez­zel együtt pe­dig a szer­hasz­ná­lat és más ön­pusz­tí­tó vi­sel­ke­dés tö­me­ges­sé vá­lá­sa ál­ta­lá­nos tár­sa­dal­mi nor­má­vá te­szi, hogy az egész­sé­get nem kell óv­ni. Az érin­tett már azért sem tesz az egész­sé­gé­ért, mert nincs előt­te po­zi­tív pél­da, vagy mert a vi­lá­gá­ban is el­ter­jed­tek a ká­ros szo­ká­sok. Idő­vel a szer­él­ve­zet pszi­cho­ló­gi­ai, és ese­ten­ként fi­zi­kai füg­gő­sé­get ered­mé­nyez, ek­kor­tól még ne­he­zebb le­mon­da­ni ró­la, ilyen­kor az egyén már nincs is tu­da­tá­ban an­nak, hogy fo­lya­ma­to­san egész­sé­ge rom­bo­lá­sát vég­zi.

A tár­sa­dal­mi krí­zis a ki­sebb­sé­gi sors­ban, több­szö­rö­sen hát­rá­nyos hely­zet­ben élők­re gya­ko­rolt erős ha­tá­sát a Vaj­da­ság­ban rész­ben az egész­ség­vé­dő szo­ká­sok hi­á­nyá­ban, rész­ben pe­dig az egész­ség­ká­ro­sí­tó de­vi­áns ma­ga­tar­tás ro­ha­mos ter­je­dé­sé­ben ér­het­jük tet­ten. Ricz egye­dül­ál­ló ku­ta­tá­si ös­­sze­fog­la­ló­já­ban fel­hív­ja a fi­gyel­met a vaj­da­sá­gi ma­gyar át­lag­né­pes­ség rossz egész­sé­gi ál­la­po­tá­ra, ve­szé­lyez­te­tett­sé­gé­re, rö­vid élet­tar­tam­ára, va­la­mint az egész­ség­meg­őr­zés mód­ja­i­ról va­ló szél­ső­sé­ges tá­jé­ko­zat­lan­sá­gá­ra, és ha­son­ló ered­mé­nyek­ről szá­mol be vaj­da­sá­gi több­sé­gi min­tán a Szer­bi­ai Egész­ség­vé­del­mi In­té­zet ku­ta­tó­cso­port­ja is (Ricz 2002, Jakovl­je­viæ 1999). A je­len ku­ta­tás ezt a szá­lat fű­zi to­vább, egy spe­ci­á­lis kor­osz­tály­ra, a fia­­ta­lok po­pu­lá­ci­ó­já­ra kon­cent­rál­va.

2. Mód­szer

2.1. Ku­ta­tás­is­mer­te­tő

A 2000/2001. év­ben a bu­da­pes­ti Nem­ze­ti If­jú­ság­ku­ta­tó In­té­zet ál­tal kez­de­mé­nye­zett Mo­za­ik 2001 fan­tá­zia­ne­vű, több ré­gi­ó­ra ki­ter­je­dő nem­zet­kö­zi ku­ta­tás cél­ja a ha­tá­ron tú­li ma­gyar fi­a­ta­lok tár­sa­dal­mi köz­ér­zet­ének és hely­ze­té­nek, va­la­mint élet­vi­tel­ének, gon­dol­ko­dás­mód­já­nak meg­is­me­ré­se volt. Az egész­sé­gi ál­la­pot szem­pont­já­ból a ku­ta­tás fó­ku­szá­ba az egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sok (al­ko­hol, drog, do­hány­zás), va­la­mint a spor­to­lás el­ter­jedt­sé­gé­nek vizs­gá­la­ta ke­rült. Az ál­ta­lá­nos szem­pont­ok elem­zé­sén túl je­len ta­nul­mány­ban cé­lom az egész­ség­vé­dő- és ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dés de­mog­rá­fi­ai té­nye­ző­i­nek át­te­kin­té­se és tu­do­má­nyos szem­pon­tú pszi­cho­ló­gi­ai ma­gya­rá­za­ta, ja­vas­lat­té­tel a pre­ven­ci­ós mun­ka szá­má­ra.

2.2. A vizs­gált min­ta le­írá­sa

A vizs­gált min­ta vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok­ból áll, kor, nem és vég­zett­ség sze­rint rep­re­zen­ta­tív (kvó­tás min­ta­vé­tel), elem­szá­ma 1017, élet­kor 15–29 év (lásd 1. táb­lá­zat). Há­rom kor­cso­port­ra osz­lik: 15–19, 20–24 és 25–29 éve­sek. A ne­mek ará­nya kö­rül­be­lül azo­nos, a kö­zép­fo­kú vég­zett­ség do­mi­nál. A vá­ros, kis­vá­ros, il­let­ve fa­lu arány szin­tén az 1991-es nép­szám­lá­lá­si sta­tisz­ti­kák­hoz il­lesz­ke­dik. A leg­több vizs­gá­la­ti sze­mély al­kal­ma­zott­ként dol­go­zik, il­let­ve ta­nul, a más inak­tí­vak ará­nya vi­szony­lag ala­csony. Meg­le­pő de­mog­rá­fi­ai adat, hogy a csa­lá­do­sok szá­ma ele­nyé­sző (17%), és még ke­ve­seb­ben vál­lal­nak gyer­me­ket (13%).
Az ered­mé­nyek át­te­kin­té­sé­nél kez­det­ben az egész­ség­vé­dő és -károsító ma­ga­tar­tás ál­ta­lá­nos el­ter­jedt­sé­gét, majd a hát­tér­ben meg­hú­zó­dó de­mog­rá­fi­ai ha­tá­so­kat ta­nul­má­nyo­zom, vé­gül az ered­mé­nyek a ko­ráb­bi vizs­gá­la­tok ta­nul­sá­ga­i­val va­ló ös­­sze­ve­té­se, és egyes pszi­chés té­nye­zők azo­no­sí­tá­sa kö­vet­ke­zik.

1. táb­lá­zat. Le­író sta­tisz­ti­ka (százalékos adatok)

3. Ered­mé­nyek

3.1. Ál­ta­lá­nos ada­tok

Az egész­ség­vé­dő és -károsító ma­ga­tar­tás el­ter­jedt­sé­gét szem­lél­te­tő ré­gi­ón­kén­ti ada­tok a 2. táb­lá­zat­ban ol­vas­ha­tók.

2. táb­lá­zat. Egész­ség­vé­dő és -károsító ma­ga­tar­tás – ös­­sze­ha­son­lí­tó ada­tok

For­rás: Mo­za­ik 2001

Egész­ség­vé­dő ma­ga­tar­tás: a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok 46%-a vé­gez test­moz­gást a kö­te­le­ző test­ne­ve­lé­si órán kí­vül, ami a töb­bi ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­hoz vi­szo­nyít­va át­la­gos.
Egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sok: a vaj­da­sá­gi ma­gyar min­ta 44%-a na­pon­ta, 8%-a pe­dig he­ten­te leg­alább egy al­ka­lom­mal do­hány­zik. Szin­te va­la­men­­nyi meg­kér­de­zett ki­pró­bál­ta már az al­ko­hol ha­tá­sát, több mint 90%-uk vall­ja, hogy szo­kott in­ni. Mint­egy két­ötö­dük élt va­la­mi­lyen lágy vagy ke­mény ká­bí­tó­szer­rel. A ká­bí­tó­szer, al­ko­hol- és drog­fo­gyasz­tás szám­ará­nya meg­ha­lad­ja a több­sé­gi ma­gyar és más ré­gi­ók­ban élő ki­sebb­sé­gi ma­gyar fi­a­ta­lok mu­ta­tó­it. Ös­­szes­sé­gé­ben az egész­ség­meg­őr­zés va­la­mennyi ré­gió kö­zül a Dél­vi­dé­ken szo­rul leg­in­kább a hát­tér­be.
A ku­ta­tás­ban ös­­sze­ha­son­lí­tá­si cél­lal ki­ala­kí­tott 509 fős több­sé­gi szláv fi­a­ta­lok­ból ál­ló min­ta ada­ta­it át­te­kint­ve lát­hat­juk, hogy a vaj­da­sá­gi ma­gyar cso­port­nál az al­ko­hol­ki­pró­bá­lás ará­nya je­len­tő­sen ma­ga­sabb, mint a több­sé­gi­ek­nél, míg a drog­hasz­ná­lat és a do­hány­zás mu­ta­tói kö­rül­be­lül meg­egyez­nek. A vaj­da­sá­gi szláv meg­kér­de­zet­tek te­hát dön­tő­en ugyan­olyan egész­ség­ká­ro­sí­tó élet­mó­dot foly­tat­nak, mint a ma­gyar cél­cso­port.

3.2. Kik spor­tol­nak rend­sze­re­sen?

3. táb­lá­zat. A rend­sze­re­sen spor­to­lók jel­lem­zői (N=450, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

A rend­sze­re­sen, leg­alább he­ti 2 al­ka­lom­mal spor­to­lók szám­ará­nya vá­ro­son 48, kis­vá­ros­ban és fa­lun pe­dig csak 44–45%. Ez ért­he­tő, mi­vel fa­lun a ház kö­rü­li fi­zi­kai mun­ka, ker­tész­ke­dés stb. ki­elé­gít­he­ti a min­den­na­pi moz­gás­igényt, vá­ro­son vi­szont el­tér­nek a hét­köz­na­pi te­vé­keny­sé­gek, ugyan­ak­kor több szer­ve­zett sport­le­he­tő­sé­get le­het igény­be ven­ni. A spor­to­lá­si kedv fo­ko­za­to­san, de di­na­mi­ku­san csök­ken az élet­kor függ­vé­nyé­ben, ami rész­ben az is­ko­lai sport­le­he­tő­sé­gek meg­szű­né­sé­nek, rész­ben pe­dig a meg­vál­to­zott élet­vi­tel­nek, pél­dá­ul a na­gyobb el­he­lyez­ke­dé­si arány­nak is be­tud­ha­tó. A csök­ke­nés jel­lem­ző idő­pont­ja a hu­sza­dik élet­év, ami­kor­ra a ko­ráb­bi 54%-ról 45%-ra csök­ken a rend­sze­res spor­to­lás, a to­váb­bi­ak­ban pe­dig a fi­a­ta­lok újabb 7%-a mond le a moz­gás­ról. Több egye­dül­ál­ló fi­a­tal spor­tol, mint ahány há­zas­ság­ban élő, ami ar­ra utal, hogy a tár­sa­ság­tól va­ló el­sza­ka­dás­sal, a meg­ál­la­po­dott élet­vi­tel­lel, az eset­le­ges gyer­mek­vál­la­lás­sal együtt jár­hat a sa­ját egész­sé­gi, men­tál­hi­gi­é­nés ál­la­pot el­ha­nya­go­lá­sa. (Ez saj­ná­la­to­san a fej­lett or­szá­gok­ban is igen jel­lem­ző).

A fen­ti­ek­kel össz­hang­ban, a spor­to­lá­si kedv a ta­nu­lók­nál a leg­na­gyobb – fő­leg a kö­zép­fo­kú ok­ta­tás szint­jén –, őket kö­ve­tik az al­kal­ma­zot­tak. Rész­le­te­sebb elem­zés út­ján meg­fi­gyel­he­tő, hogy míg a gim­ná­zi­u­mok­ban ma­ga­sabb a spor­to­lók ará­nya, mint a nem spor­to­ló­ké, ad­dig a szak­kö­zép­is­ko­lá­ban és más kö­zép­fo­kú tan­in­téz­mé­nyek­ben a kü­lönb­ség a nem spor­to­lók ja­vá­ra for­dul és cse­kély; az al­kal­ma­zot­tak­nál pe­dig két­szer an­­nyi­an ha­nya­gol­ják el a rend­sze­res spor­tot, mint ahá­nyan azt fon­tos­nak tart­ják. A ház­tar­tás­be­li és el­tar­tott fi­a­ta­lok a spor­to­lás te­rén is pas­­szí­vak, akár­csak a tár­sa­dal­mi ak­ti­vi­tás szem­pont­já­ból. Va­ló­szí­nű, hogy egész éle­tü­ket át­szö­vi a ten­ni nem tu­dás, a má­sok­ra ha­gyat­ko­zás.

3.3. Kik spor­tol­nak ver­seny­sze­rű­en?

4. táb­lá­zat. A ver­seny­sze­rű­en spor­to­lók jel­lem­zői (N=75, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

A min­tá­ban ös­­sze­sen 75-en spor­tol­nak ver­seny­sze­rű­en. Nincs je­len­tő­sebb el­té­rés la­kó­hely sze­rint, te­hát fa­lun, kis­vá­ros­ban és vá­ro­son is meg­ta­lál­ják az ér­dek­lő­dők a meg­mé­ret­te­tés le­he­tő­sé­gét. A ver­seny­sze­rű spor­to­lás vá­gya a vég­zett­ség­től is vi­szony­lag füg­get­len. Ará­nya 15 és 19 év közt a leg­je­len­tő­sebb, ké­sőbb fo­ko­za­to­san csök­ken, és a leg­idő­sebb vizs­gált kor­osz­tály­nál már ele­nyé­sző. Min­den­fé­le ver­seny­sport­nál in­kább a fi­úk je­les­ked­nek. A ver­seny­spor­to­kat űzők szin­te csak az egye­dül­ál­ló­ak kö­zül ke­rül­nek ki, ami meg­erő­sí­ti, hogy pár­kap­cso­lat­ban élők szá­má­ra a csa­lá­don kí­vü­li erős el­kö­te­le­zett­ség nem von­zó. Szin­tén ke­ve­sen van­nak olya­nok, akik az al­kal­ma­zot­ti mun­ka­vi­szony mel­lett is fenn­tar­tot­ták a ver­seny­sze­rű spor­to­lást (21-en), va­ló­szí­nű­leg idő­hi­ány okán.

3.4. Vá­lasz­tott spor­to­lá­si for­mák

1. ábra. A spor­to­lá­si for­mák gya­ko­ri­sá­ga

A spor­to­lá­si for­mák jel­le­gét te­kint­ve a gya­ko­ri­sá­gi rang­sor élén a min­ta egé­szét te­kint­ve a ke­rék­pá­ro­zás áll; ezt kö­ve­ti az úszás és a fu­tás. Hát­tér­be szo­rul­nak, bár a min­ta egy al­cso­port­já­nál jel­lem­ző­ek a ju­go­szlá­vi­ai ha­gyo­má­nyok­hoz is il­lesz­ke­dő csa­pat­spor­tok, a fut­ball, a ko­sár­lab­da és a röp­lab­da. A vá­lasz­tott spor­tok egy ré­szé­nek „ma­gá­nyos” jel­le­ge rész­ben ma­gya­rá­za­tot ad­hat rá, hogy a test­moz­gás egy idő után mi­ért ve­szí­ti el von­zá­sát: a tár­sas igé­nye­ket nem elé­gí­ti ki, ezért a ba­rát­ko­zás­ra, tár­sa­ság­ra vá­gyó fi­a­tal in­kább le­mond ró­la, kény­szer­ként, meg­eről­te­tés­ként vagy üres idő­töl­tés­ként éli meg. A ke­rék­pár nép­sze­rű­sé­ge min­den kor­osz­tály­nál ál­ta­lá­nos, más fel­mé­ré­sek ada­tai (Ricz 2002) pe­dig ar­ra is rá­mu­tat­nak, hogy a la­kos­ság nagy ré­sze azt in­kább köz­le­ke­dé­si esz­köz­ként, nem sport­esz­köz­ként hasz­nál­ja. A mun­ká­ba, is­ko­lá­ba vagy is­me­rő­sök­höz já­rás nyil­ván­va­ló­an be­ik­ta­tó­dik a test­edzés rend­sze­re­sen vég­zett for­mái kö­zé.

2. ábra. A nem spor­to­lás jel­lem­ző okai a tel­jes min­tá­nál

A nem spor­to­lás a leg­több eset­ben kül­ső attribú­ció­val (ok­tu­la­j­donítás­sal) tár­sul. Leg­gyak­rab­ban vá­lasz­tott in­dok a „nincs időm”, de élen jár még a „nincs le­he­tő­sé­gem” és a „nincs tár­sa­sá­gom” is. Ezen a pon­ton jel­lem­ző tor­zí­tás­nak le­he­tünk ta­núi. Egy­sze­rű­en rá­vi­lá­gít er­re, hogy pél­dá­ul a ma­gyar­or­szá­gi fő­is­ko­lai és egye­te­mi hall­ga­tók le­ter­helt­sé­ge több­szö­rö­se a vaj­da­sá­gi­a­ké­nak, és még­is szá­mos olyan szó­ra­ko­zá­si, kul­tu­rá­lis és spor­to­lá­si te­vé­keny­ség­re ma­rad ide­jük, ame­lyek­ben a vaj­da­sá­gi­ak nem vesz­nek részt. Tény, hogy na­gyon ne­héz őszin­tén be­val­la­ni az aka­rat­erő hi­á­nyát, il­let­ve a spor­tok nép­sze­rűt­len­sé­gét a sa­ját kor­osz­tály kö­ré­ben, sok­kal egy­sze­rűbb ment­sé­ge­ket ke­res­ni. Ezen a szem­lé­let­mó­don vál­toz­tat­ni le­het­ne – és kel­le­ne – egyes csa­pat­spor­tok tá­mo­ga­tá­sá­val, va­la­mint a test­moz­gás ál­ta­lá­nos nép­sze­rű­sí­té­sé­vel.

A le­het­sé­ges okok kö­zé kí­nál­ko­zik a ta­nult te­he­tet­len­ség is: az az egyén, aki so­ká­ig élt kont­rol­lál­ha­tat­lan, sú­lyos kö­rül­mé­nyek közt, a sa­ját éle­té­ben olyan dol­gok vál­toz­ta­tá­sát is fel­ad­ja, ame­lye­ken kön­­nyű­szer­rel úr­rá tud­na len­ni (Seligman–Pe­terson 1986). El­kép­zel­he­tő, hogy a fi­a­ta­lok a tár­sa­dal­mi ne­héz­sé­gek­kel szem­be­ni te­he­tet­len el­fo­ga­dá­sa sa­ját éle­tük­re, egész­sé­gi ál­la­po­tuk­ra is – szin­te ész­re­vét­le­nül – ki­ter­jed.

3. ábra. Jel­lem­ző ne­mi el­té­ré­sek az egyes spor­to­lá­si for­mák gya­ko­ri­sá­gá­ban

Jel­lem­ző ne­mi el­té­ré­sek­nek is ta­núi le­he­tünk. A fér­fi­ak in­kább csa­pat­já­té­ko­sok: ná­luk a fut­ball a leg­nép­sze­rűbb sport, csak ezt kö­ve­ti a ke­rék­pá­ro­zás és az úszás. A nők vi­szont egy­ál­ta­lán nem fut­bal­loz­nak, ná­luk az ae­ro­bic és az úszás gya­ko­ri a ke­rék­pá­ro­zás mel­lett.

4. ábra. Jel­lem­ző élet­ko­ri el­té­ré­sek az egyes spor­to­lá­si for­mák gya­ko­ri­sá­gá­ban

Az élet­kor­ral – mint azt már a ko­ráb­bi­ak­ban is em­lí­tet­tem – min­den sport­ág ked­ve­lé­se vis­­sza­szo­rul (4. gra­fi­kon). Ez alól ki­vé­telt ké­pez az úszás és az ott­ho­ni tor­na, ame­lyek nép­sze­rű­sé­ge cse­kély mér­ték­ben esik vis­­sza, sőt bi­zo­nyos ese­tek­ben nö­vek­szik is. Az idő­seb­bek, úgy tű­nik, már nem szí­ve­sen mu­tat­ják meg ügyes­sé­gü­ket a csa­pat­já­ték­ok­ban, akár úgy is érez­he­tik, az ő ide­jük le­járt, és ná­luk a „ma­gá­nyos spor­tok” mű­ve­lé­se job­ban el­fo­ga­dott. Ve­szé­lyes ez a fi­lo­zó­fia: hi­szen a tár­sa­sá­gi spor­tok el­tű­né­sé­vel a kor­osz­tály je­len­tős há­nya­da szá­má­ra a spor­to­lás lét­jo­go­sult­sá­ga, fon­tos ér­tel­me is meg­kér­dő­je­le­ző­dik, és ki­ma­rad a jó szel­le­mű tár­sa­sá­gi-kö­zös­sé­gi élet egy ré­sze is. Ál­ta­lá­nos­ság­ban is ne­he­zebb a csa­pat bá­to­rí­tá­sa, he­lyes­lé­se, meg­erő­sí­tő lég­kö­re nél­kül, egye­dül ki­tar­ta­ni a rend­sze­res egész­ség­meg­őr­ző moz­gás mel­lett.

5. ábra. A fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek – egy ke­ve­set spor­to­ló cso­port – ál­tal pre­fe­rált test­edzé­si for­mák

A ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek – rész­ben azért, mert idő­seb­bek, de más ku­ta­tá­sok ta­nú­sá­ga sze­rint et­től füg­get­le­nül is – ke­ve­seb­bet spor­tol­nak (5. gra­fi­kon). Ná­luk is nyil­ván­va­ló­an meg­fi­gyel­he­tő a szer­ve­zett sport­le­he­tő­sé­gek­től va­ló hú­zó­do­zás, ide­gen­ke­dés, a ma­gá­nyos moz­gás. A spor­tok irán­ti ne­ga­tív at­ti­tűd fel­te­he­tő­en egy­faj­ta spe­ci­á­lis kul­tú­ra hi­á­nyá­val, torz tár­sa­dal­mi vé­le­ke­dé­sek­kel függ­het ös­­sze, pél­dá­ul hi­á­nyoz­hat az idő­seb­bek spor­to­lá­sa irán­ti el­fo­ga­dás a kö­zös­ség ré­szé­ről; a köz­na­pi ta­pasz­ta­la­tok sze­rint pél­dá­ul „meg­szól­ják” az idő­sebb nők spor­to­lá­sát, a fej­let­tebb eu­ró­pai or­szá­gok men­ta­li­tá­sá­val el­len­tét­ben.

3.5. Kik do­há­nyoz­nak?

A min­ta csak­nem fe­le (432 fő) rend­sze­res do­há­nyos. Erős do­há­nyo­sok­nak a je­len fel­mé­rés­ben azo­kat te­kin­tet­tem, akik na­pon­ta át­la­go­san 8 ci­ga­ret­tá­nál töb­bet szív­nak (372 fő, 5. táb­lá­zat). A na­pi 8 ci­ga­ret­tá­nál ke­ve­seb­bet fo­gyasz­tó­kat rend­sze­res, de nem erős do­há­nyo­sok­ként tar­tot­tam szá­mon.

5. táb­lá­zat. Az erős do­há­nyo­sok jel­lem­zői (N=372, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

A do­hány­zók közt a leg­több fi­a­tal – saj­ná­la­to­san – az erős do­há­nyo­sok kö­zé tar­to­zik (Jakovljeviæ 1999). Cso­port­juk a tel­jes, 1017 fő­ből ál­ló min­ta több mint egy­har­ma­dát te­szi ki, és jó­val ke­ve­seb­ben (60-an) szív­nak ki­sebb men­­nyi­sé­get. A több­sé­gi szláv fi­a­ta­lok­nál a do­hány­zás ará­nya a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lo­ké­val nagy­já­ból meg­egye­zik (509-ből 194 fő erős, 33 fő pe­dig rend­sze­res, de nem erős do­há­nyos), ez ar­ra utal, hogy a tár­sa­da­lom egé­szé­ben igen el­ter­jedt a ká­ros szo­kás.

A do­hány­zás egy­aránt jel­lem­ző vá­ro­son, fa­lun és kis­vá­ros­ban, a meg­kér­de­zet­tek a fal­vak­ban még­is va­la­mi­vel rend­sze­re­seb­ben gyúj­ta­nak rá. Az is­ko­lai vég­zett­ség­nek sincs je­len­tős ha­tá­sa, mind­há­rom cso­port 35–39%-a erő­sen, so­kat do­hány­zik. A ci­ga­ret­tá­zá­si ará­nyok min­den kor­cso­port­nál egy­aránt ma­ga­sak, és eb­ből ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy a rá­szo­kás már a ti­zen­ötö­dik élet­év után el­kez­dő­dik, és a fo­gyasz­tás et­től kezd­ve szá­mot­te­vő­en nem is csök­ken. Po­zi­tí­van ér­té­kel­he­tő, hogy in­ten­zi­tá­sa a né­pes­ség egy ki­sebb al­cso­port­já­nál az idő mú­lá­sá­val nem fo­ko­zó­dik, így a rend­sze­res, de nem erős ci­ga­ret­tá­zók há­nya­da vi­szony­lag ál­lan­dó ma­rad.

A ri­zi­kó­cso­port­ban a fér­fi­ak va­la­mi­vel töb­ben van­nak (fér­fi­ak: 241, nők: 191 fő), ez az el­té­rés azon­ban vi­szony­lag ki­csi. Fi­gye­lem­re mél­tó, hogy a nőt­len/ha­ja­don cso­port­nál igen ked­ve­zőt­len a hely­zet, ez ar­ra utal, hogy a do­hány­zás fő­leg a szó­ra­ko­zó­he­lyek és a tár­sa­sá­gi élet ve­le­já­ró­ja, és csa­lá­di kö­rül­mé­nyek közt, meg­ál­la­po­dott fi­a­ta­lok­nál va­la­mi­vel ke­vés­bé fi­gyel­he­tő meg. Leg­több az erős és rend­sze­res do­há­nyos az egye­te­mi hall­ga­tók közt és az al­kal­ma­zot­tak­nál, fel­te­he­tő­en a szó­ra­ko­zás már em­lí­tett ha­tá­sa mel­lett a mun­ka­he­lyi stressz, az „élet sű­rű­jé­vel” va­ló szem­be­sü­lés is hoz­zá­já­rul ah­hoz, hogy a fe­szült­ség­csök­ken­tést ezen az úton va­ló­sít­sák meg a fi­a­ta­lok. Fi­gye­lem­re mél­tó adat, hogy ná­luk sok­kal job­ban vi­gyáz­nak egész­sé­gük­re a vál­lal­ko­zó­ként vagy csa­lá­di vál­lal­ko­zás­ban dol­go­zó fi­a­ta­lok (akik a min­ta 6%-át al­kot­ják), csak ke­ve­sen él­ve­zik a do­hányt.

3.6. Kik a rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tók?

Je­len fel­mé­rés­ben azo­kat te­kin­tet­tem rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tók­nak, akik he­ten­te leg­alább há­rom vagy több al­ka­lom­mal fo­gyasz­tot­tak bort, sört vagy tö­mény italt. A tel­jes vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­tal min­ta va­la­mi­vel ke­ve­sebb, mint ne­gye­de (1017 fő kö­zül 212) ke­rült eb­be a cso­port­ba, ha­son­ló­an a vaj­da­sá­gi több­sé­gi nem­ze­ti fi­a­ta­lok szám­ará­nyá­hoz (509 fő­ből 122). Az ada­tok a 6. táb­lá­zat­ban ol­vas­ha­tók.

6. táb­lá­zat. A rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tók jel­lem­zői (N=212, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

A kis­vá­ros­ban és vá­ros­ban la­kók va­la­mi­vel – de nem szá­mot­te­vő­en – ke­ve­sebb szeszt fo­gyasz­ta­nak, mint a fa­lu­si­ak. A rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tás a ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­ség­gel csök­ken: az ál­ta­lá­nos is­ko­lát be­fe­je­zet­tek­nél 23%, a kö­zép­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek­nél 20%, míg a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­get szer­zet­tek­nél ös­­sze­sen 16%. Ez azt je­len­ti, hogy a mű­velt­ség, a jobb kar­ri­er­le­he­tő­sé­gek és az is­ko­lai vég­zett­ség el­éré­sé­vel já­ró erő­fe­szí­té­sek és el­fog­lalt­sá­gok úgy­mond „le­szok­tat­nak” a stressz ita­lo­zás­sal va­ló csök­ken­té­sé­ről; más al­ter­na­tí­vá­kat hoz­nak az egyén éle­té­be. A 16–19 éve­sek közt ke­ve­sebb (de nem ke­vés) a rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tó, 20 év után a szá­muk nö­vek­szik, ké­sőbb eny­hén csök­ken.
A fér­fi­ak és nők ará­nya 6:1-hez, ami ar­ra utal, hogy a rend­sze­res al­ko­ho­li­zá­lás tár­sa­dal­mi el­fo­ga­dott­sá­ga a két nem­nél nem egy­for­ma. Az érin­tett cso­port­ban igen sok az egye­dül­ál­ló, de ag­go­da­lom­ra ad okot, hogy a há­za­sok, együtt élők kö­ré­ből is mint­egy 30 fő rend­sze­res fo­gyasz­tó. Az ita­lo­zó al­kal­ma­zot­tak ará­nya a tel­jes min­tá­ban mért alka­lma­zottszámhoz ké­pest ma­gas; az al­ko­ho­li­zá­ló vál­lal­ko­zók vagy csa­lá­di vál­lal­ko­zás­ban te­vé­keny­ke­dők vi­szont ke­ve­sen van­nak. Va­ló­szí­nű­leg azok, akik ala­csony is­ko­lai vég­zett­ség­gel, vi­szony­lag ko­rai élet­kor­ban, ke­mény fel­té­te­lek mel­lett áll­nak mun­ká­ba, ne­he­zeb­ben bir­kóz­nak meg a tár­sa­dal­mi ne­héz­sé­gek­kel, mint azok, akik szak­ma­i­lag, il­let­ve mun­ka­fel­té­te­lek szem­pont­já­ból elő­nyö­sebb hely­zet­ben kez­dik pá­lyá­ju­kat.

3.7. Kik pró­bál­ják ki a dro­got?

A fel­mé­rés­ben ar­ra is vá­laszt ke­res­tem, hogy mi­lyen de­mog­rá­fi­ai hát­te­rű fi­a­ta­lok pró­bál­ják ki va­ló­szí­nűb­ben a ká­bí­tó­sze­re­ket (lásd 7. táb­lá­zat).

7. táb­lá­zat. A dro­got ki­pró­bá­lók jel­lem­zői (N=393, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

Az ada­tok­ból ki­vi­lág­lik, hogy a dro­got ki­pró­bá­lók ará­nya a csa­lád mé­re­té­vel csök­ken. A nagy­csa­lá­dos­ok, il­let­ve a több test­vér­ük­kel és szü­le­ik­kel egy ház­tar­tás­ban élők kö­zül ke­ve­seb­ben kí­sér­le­tez­nek ve­le, az egye­dü­li gyer­mek­ként szü­le­ik­kel la­kók kö­zül vi­szont töb­ben. A na­gyobb csa­lád min­den bi­zon­­nyal erő­sebb biz­ton­sá­got nyújt, az élet meg­szer­ve­zé­se na­gyobb erő­fe­szí­tést és egy­más­ra fi­gye­lést kö­ve­tel, a „töb­ben va­gyunk” ér­zé­se az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban va­ló hi­tet és bi­zal­mat erő­sí­ti, a test­vér­kap­cso­la­tok pe­dig a konf­lik­tus­meg­ol­dás a hét­köz­nap­ok­ban is ha­té­kony min­tá­it sa­já­tít­tat­hat­ják el a fi­a­ta­lok­kal. Szin­tén jel­lem­ző le­het, hogy csak meg­fe­le­lő lel­ki­erő­vel, hit­tel és sze­mé­lyi­ség­jel­lem­zők­kel fel­vér­te­zett szü­lők vál­lal­tak több gyer­me­ket, és po­zi­tív hoz­zá­ál­lá­suk­nak, tö­rek­vé­sük­nek a nagy csa­lád fenn­ma­ra­dá­sán kí­vül a fo­ko­zott csa­lá­di har­mó­nia is az egyik po­zi­tív ered­mé­nye le­het. Vizs­gá­la­tunk azt is ki­mu­tat­ta, hogy a pszi­cho­ló­gi­ai szak­iro­da­lom ér­tel­mé­ben stressz­ter­he­sebb csa­lád­szer­ke­zet­nél (pl. egye­dül élők, egy­szü­lős csa­lád­ban élők, há­zas­ság­ban, de több­ge­ne­rá­ci­ós csa­lád­ban élők) szin­tén gya­ko­ribb a drog­hasz­ná­lat.
A szer­fo­gyasz­tás egy­ér­tel­mű­en ös­­sze­függ a tár­sa­sá­gi élet­tel, és az­zal, hogy a fi­a­ta­lok nagy ré­sze – még – nem ta­lál­ta meg a he­lyét a vi­lág­ban; a há­zas­ság­ban élők ese­té­ben ará­nya mind­ös­­sze 22%, az egye­dül­ál­lók 42%-á­val szem­ben. Az élet­tár­si kap­cso­lat ilyen ér­te­lem­ben ke­vés­bé nyújt biz­ton­sá­got: a drog­ki­pró­bá­lás mu­ta­tó­ja 38%-ot tesz ki.

Az al­ko­hol ese­té­ben lá­tott ös­­sze­füg­gé­sek egyi­ké­nek pon­to­san a for­dí­tott­ja ér­vé­nye­sül. A már dol­go­zók­nak csak 35, a ta­nu­lók egyes cso­port­ja­i­nak pe­dig en­nél na­gyobb szá­za­lé­ka sze­dett dro­got. A mun­ka­vál­la­lás fe­le­lős­sé­ge ilyen ér­te­lem­ben ri­zi­kó­csök­ken­tő le­het, meg­aka­dá­lyoz­za a sze­rek­kel való kí­sér­le­te­zést, a mun­ka­vi­szony­ban ál­ló fi­a­ta­lok már úgy­mond rév­ben van­nak, le­kö­ti őket a mun­ká­juk. Leg­ve­szé­lyez­te­tet­teb­bek a fő­is­ko­lás­ok (fe­le ré­szük ki­pró­bál­ta a dro­got), és az egye­te­mi hall­ga­tók (43%-uk ke­rült kap­cso­lat­ba a sze­rek­kel). A ká­bí­tó­szer-fo­gyasz­tás is ko­rán kez­dő­dik, a ki­pró­bá­lá­si arány a gim­ná­zi­um­ban és a szak­kö­zép­is­ko­lá­ban már 42–43%. Ke­vés­sé el­ter­jedt vi­szont a csa­lád­dal együtt dol­go­zók­nál (csa­lá­di gaz­da­ság, vál­lal­ko­zás), va­la­mint az igen ma­gas is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek­nél (PhD, spe­cial­izá­ció). A fe­ke­te mun­ká­ból élők­nél – meg­le­pő mó­don – ki­ug­ró­an ma­gas, 62%-os gya­ko­ri­sá­got mu­tat­ha­tunk ki.

A vá­ro­si tér­sé­gek­ben élők­nek 47%-a, a kis­vá­ros­ban élők­nek je­len­tő­sen ke­ve­sebb, és a fa­lun élők­nek vi­szont csak 29%-a ke­res­te a ká­bu­lat le­he­tő­sé­gét. A leg­idő­sebb, 25–29 éves kor­osz­tály – akik még a há­bo­rú előt­ti „szebb idők­ről” is őriz­nek em­lé­ke­ket – a dro­gok­kal ke­vés­bé ta­lál­ko­zott, mint a fi­a­ta­lab­bak. Va­ló­szí­nű­leg a Milo­se­vic­s-rezsim előt­ti idők­ben a de­vi­an­ci­ák, a me­ne­kü­lés he­lyett több más von­zó cse­lek­vé­si al­ter­na­tí­vát is ki­ala­kí­tot­tak min­den­na­pi gond­ja­ik fel­ol­dá­sá­ra, és ser­dü­lő­ko­ruk leg­alább egy ré­szé­ben re­á­lis táv­la­to­kat lát­tak ma­guk előt­t. Ná­luk „csak­” 35%-os a pró­bál­ko­zá­si arány, míg a 16–20 éve­sek­nél en­nél szá­mot­te­vő­en ma­ga­sabb, meg­ha­lad­ja a 40%-ot.

A kö­zép­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek cso­port­já­nak 44%-a, az ál­ta­lá­nos is­ko­lát vég­zet­tek­nek 37%-a, míg a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek­nek mind­ös­­sze 29%-a ká­bí­tó­sze­re­zett. (Meg­jegy­zen­dő, hogy ez az ered­mény nyil­ván nem füg­get­len az élet­kor­tól.) Ala­csony is­ko­lai vég­zett­ség­nél el­ső­sor­ban a min­den­na­pos mun­ka­he­lyi el­fog­lalt­ság, a ke­nyér­ke­re­sés, meg­él­he­tés kény­sze­re, a fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­nél pe­dig a tá­jé­ko­zott­ság, fel­vi­lá­go­sult­ság csök­kent­he­ti a drog von­zá­sát.

3.8. Kik a „ke­mény” dro­gok fo­gyasz­tói?

A je­len vizs­gá­lat­ban „ke­mény” drog­nak te­kin­tet­tem a sú­lyos füg­gő­sé­get oko­zó ké­mi­ai anya­go­kat (pl. he­ro­in, egyéb opiá­tok) va­la­mint a szer­ves ol­dó­sze­re­ket. A vizs­gált min­tá­ban ös­­sze­sen 42-en fo­gyaszt­ják vagy fo­gyasz­tot­ták őket. Cso­port­juk­ra jel­lem­ző, hogy több­ség­ben van­nak a fér­fi­ak (32-en), a ta­nu­lók szá­ma 18, 14-en pe­dig al­kal­ma­zot­tak. Vi­szony­lag so­kan (he­ten) vág­tak be­le kö­zü­lük fe­ke­te mun­ká­ba, így az ered­mény is­mé­tel­ten meg­erő­sí­ti, hogy a tár­sa­da­lom szem­pont­já­ból ká­ros, de­vi­áns ma­ga­tar­tá­si for­mák sok eset­ben együtt for­dul­nak elő. A több­ség ala­csony is­ko­lai vég­zett­sé­gű (20 ál­ta­lá­nos is­ko­lát és 21 kö­zép­is­ko­lát be­fe­je­zett vá­lasz­adó), az egyes kor­cso­port­ok ará­nya ki­egyen­lí­tett, és a fo­gyasz­tók több­sé­ge egye­dül­ál­ló.
A szak­iro­da­lom alap­ján fel­té­te­lez­he­tő volt, hogy a val­lás­hoz va­ló kö­tő­dés csök­ken­ti a ká­bí­tó­sze­rek sze­dé­sé­nek va­ló­szí­nű­sé­gét. Az ered­mé­nyek azon­ban sem­mi el­té­rést sem je­lez­tek a ma­gu­kat hí­vő­nek és nem hí­vő­nek mon­dó fi­a­ta­lok ke­mény­drog-mu­ta­tói közt. A 42 fős cso­port több­sé­ge a ma­ga mód­ján val­lá­sos­nak vél­te ma­gát.
Azt is meg­vizs­gál­tam, hogy eb­ben az al­cso­port­ban meg­fi­gyel­he­tők-e ér­ték­ren­di kü­lönb­sé­gek a drog­hoz nem nyú­lók­hoz vagy a csak kön­­nyű dro­got fo­gyasz­tók­hoz vi­szo­nyít­va. Az ered­mé­nyek ta­nú­sít­ják, hogy a ke­mény dro­got nem hasz­ná­lók szin­te va­la­men­­nyi tár­sas kö­zeg­hez szig­ni­fi­kán­san job­ban ra­gasz­kod­nak; így pél­dá­ul fon­to­sabb­nak vé­lik csa­lád­ju­kat, ba­rá­ta­i­kat, a sze­rel­met és nem­ze­tü­ket is (p<0,01); a fo­gyasz­tók­nál vi­szont csak a ha­ta­lom mint ér­ték jut fon­to­sabb sze­rep­hez (p<0,01). Mind­ez vagy ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy a de­vi­áns cso­port ele­ve ros­­szabb csa­lá­di és tár­sas kö­rül­mé­nyek közt él, és így ne­he­zeb­ben tud kö­tőd­ni má­sok­hoz, vagy ép­pen a ká­bí­tó­szer-hasz­ná­lat kö­vet­kez­té­ben sza­kad el a kör­nye­ze­té­ben je­len­tős sze­mé­lyek­től. Mi­vel azon­ban az al­cso­port­nál a nem tár­sas ér­té­kek fon­tos­sá­ga is ten­den­ci­a­sze­rű­en csök­ken, úgy vél­het­jük, hogy ál­ta­lá­nos ki­lá­tás­ta­lan­ság és ér­ték­hi­ány hú­zód­hat meg a füg­gést oko­zó dro­gok­hoz va­ló me­ne­kü­lés hát­te­ré­ben.

3.9. Lelkiállapot, hit és de­vi­áns ma­ga­tar­tá­si for­mák

A pszi­cho­ló­gi­ai szak­iro­da­lom nyo­mán ok­kal fel­té­te­lez­he­tő, hogy az erős szub­jek­tív lel­ki ter­helt­ség rend­sze­re­sebb al­ko­ho­li­zá­lást, drog­hasz­ná­la­tot és do­hány­zást va­ló­szí­nű­sít. Min­tám­ban ezt a fel­té­te­le­zést is meg­vizs­gál­tam. A sa­ját élet­tel va­ló elé­ge­dett­ség mér­té­két, va­la­mint a sze­mé­lyes cé­lok meg­va­ló­su­lá­sá­val kap­cso­la­tos op­ti­miz­must és pes­­szi­miz­must ve­tet­tem ös­­sze a – több­fé­le – szer­hasz­ná­lat gya­ko­ri­sá­gá­val. Az ered­mé­nyek sze­rint az éle­tük­kel elé­ge­dett fi­a­ta­lok több szem­pont­ból is egész­sé­ge­seb­ben él­nek, mint elé­ge­det­len tár­sa­ik. Ten­den­ci­a­sze­rű­en (p<0,10) ki­sebb va­ló­szí­nű­ség­gel nyúl­nak ká­bí­tó­szer­hez, rit­káb­ban (p<0,10) és ak­kor sok­kal ke­ve­seb­bet (p<0,001) do­há­nyoz­nak, ki­sebb köz­tük a rend­sze­res sör­fo­gyasz­tók (p<0,001) szá­ma és erő­sen szig­ni­fi­káns ös­­sze­füg­gés (p<0,003) erő­sí­ti meg, hogy szí­ve­seb­ben spor­tol­nak és tor­náz­nak.

Az a fel­te­vé­sem, hogy a sa­ját cé­lok meg­va­ló­su­lá­sa irán­ti po­zi­tív el­vá­rás ki­vé­di az egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dést, nem iga­zo­ló­dott. Ma­gya­rá­za­tot kí­nál er­re az a tu­do­má­nyos meg­fi­gye­lés, mi­sze­rint az egész­ség vé­del­me iránt ke­vés­sé el­kö­te­le­zett, az egész­sé­get mint ér­té­ket el­ha­nya­go­ló tár­sa­da­lom­ban az egyén in­kább a sze­ren­csé­nek, a vé­let­len­nek tu­laj­do­nít­ja sa­ját ked­ve­ző vagy ked­ve­zőt­len fi­zi­kai köz­ér­zet­ét. Ha van is po­zi­tív el­vá­rá­sa a jö­vő irán­t, alap­ta­la­nul re­mél job­bat a sor­sá­tól, sa­ját ere­jé­re és re­á­lis le­he­tő­sé­ge­i­re nem na­gyon ala­poz (kül­ső attribú­ció). Ez az ir­re­á­lis, pasz­­szív op­ti­miz­mus vé­le­mé­nyem sze­rint sok szem­pont­ból erő­sen jel­lem­zi a Vaj­da­ság la­kos­sá­gát. A sport­tal kap­cso­la­tos, ko­ráb­ban már be­mu­ta­tott kül­ső oktu­la­j­donítás is er­re utal.
A drog ki­pró­bá­lá­sa el­len mind az egy­ház­hoz tar­to­zás, mind pe­dig a hit vé­del­met nyújt. A ma­gu­kat egy­ház­hoz tar­to­zók­nak val­lók a khi-né­gyzet pró­ba ered­mé­nye sze­rint ál­ta­lá­ban ke­vés­bé nyúl­nak il­le­gá­lis sze­rek­hez (p<0,01), de még en­nél is erő­sebb ös­­sze­füg­gés mu­tat­ha­tó ki az Is­ten­ben vagy egy fel­ső ha­ta­lom­ban va­ló tény­le­ges hit és a drog el­uta­sí­tá­sa kö­zött (p<0,001, ugyan­ez vi­szont a ke­mény dro­gok al­cso­port­já­ra nem vo­nat­koz­tat­ha­tó, lásd az előb­bi rész­ben). Va­la­mi­vel ki­sebb, még­is szá­mot­te­vő ha­tást lát­ha­tunk a test­moz­gás ese­té­ben: a hí­vő fi­a­ta­lok szí­ve­seb­ben spor­tol­nak (p<0,10). Szin­tén ten­den­ci­a­sze­rű kap­cso­la­tot ve­he­tünk ész­re a hit és a do­hány­zás kö­zött: a hí­vő fi­a­ta­lok közt sok­kal több a do­hányt tel­je­sen el­uta­sí­tó sze­mély, mint a nem hí­vők kö­zött (p<0,10). Meg­jegy­zen­dő azon­ban, hogy a sta­tisz­ti­kai szig­nifikan­ci­asz­in­teken túl a val­lá­sos és hí­vő fi­a­ta­lok közt is szá­mo­san hasz­nál­nak dro­got, do­há­nyoz­nak, il­let­ve nem spor­tol­nak rend­sze­re­sen.

3.10. Ös­­sze­ha­son­lí­tás a ko­ráb­bi vizs­gá­la­tok ered­mé­nye­i­vel

A vaj­da­sá­gi ma­gyar la­kos­ság egész­sé­gi ál­la­po­tát fel­tér­ké­pe­ző ko­ráb­bi vizs­gá­la­tok egy ré­sze a tel­jes ma­gyar la­kos­ság rep­re­zen­ta­tív min­tá­ján ké­szült (Ricz 2002); más ku­ta­tá­sok a ve­gyes nem­ze­ti­sé­gű össz­né­pes­ség, il­let­ve ezen be­lül a fi­a­ta­lok prob­lé­má­it ta­nul­má­nyoz­ták (vaj­da­sá­gi Nem­ze­ti Egész­ség­vé­del­mi In­té­zet, 1999). A ko­ráb­bi ada­tok­kal va­ló ös­­sze­ve­tés rá­vi­lá­gít­hat a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­tal­ság spe­ci­á­lis prob­lé­má­i­ra, és fel­de­rít­he­ti a kor­cso­port­ok, va­la­mint a kul­tu­rá­lis cso­por­tok sze­rin­ti el­té­ré­se­ket (8. táb­lá­zat).

8. táb­lá­zat. Ös­­sze­ha­son­lí­tás az egész­sé­gi ál­la­pot ko­ráb­bi vaj­da­sá­gi vizs­gá­la­ta­i­nak ered­mé­nye­i­vel (szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok)

A na­pi rend­sze­res­ség­gel do­hány­zók ará­nya a sa­ját vizs­gá­la­tunk­ban rész­ben meg­egye­zett a ko­ráb­bi ered­mé­nyek­kel: pél­dá­ul a tel­jes ma­gyar la­kos­ság­ra jel­lem­ző do­hány­zá­si mu­ta­tó 44,7%, az erős do­hány­zás gya­ko­ri­sá­ga 49,1%. A fi­a­tal, 18 év alat­ti át­lag­né­pes­ség­re ké­szí­tett sta­tisz­ti­kák­ból az is ki­de­rül, hogy a na­pon­ta do­hány­zók szá­ma 18 éves kor után ug­rás­sze­rű­en emel­ke­dik, sőt ki­mu­tat­ha­tó, hogy a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok do­hány­zá­si ará­nya ma­ga­sabb, mint az észak-bács­kai fi­a­ta­lo­ké ál­ta­lá­ban (44% vs. 37%).
A ko­ráb­bi ma­gyar min­tá­kon ké­szült vizs­gá­la­tok ered­mé­nye­i­hez ha­son­ló­an ala­kul az al­ko­hol­ki­pró­bá­lás is (92,2%), no­ha más ta­nul­má­nyok­ban a rend­sze­res al­ko­ho­li­zá­lás opera­cional­izálása el­té­rő­en tör­tént. A szak­iro­da­lom­ból (Ricz 2002) ki­de­rül, hogy a kér­de­zet­tek az al­ko­hol­tól el­ső­sor­ban szo­ron­gás- és fe­szült­ség­ol­dó, nyug­ta­tó ha­tást vár­nak, té­ves vé­le­ke­dés­ként él vi­szont a szesz gyó­gyí­tó ere­je, igen ke­ve­sen is­me­rik el, hogy az ká­ros len­ne az egész­ség­re.
Az al­ko­hol ki­pró­bá­lá­sa a 18 év alat­ti ve­gyes át­lag­né­pes­ség­nél csak 48%-os. Ez ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy az ál­ta­lunk vizs­gált cso­port ré­szint szí­ve­seb­ben iszik az át­lag­né­pes­ség­hez ké­pest, ré­szint pe­dig a fo­gyasz­tás ug­rás­sze­rű­en emel­ke­dik a 18. élet­év után, vég­le­ges ará­nyát a fi­a­tal fel­nőtt­kor vé­gé­re, a 29. élet­év kör­nyé­ké­re ér­ve el. (Az an­ti­al­ko­ho­lis­ták ará­nya a 29. élet­év után ál­lan­dó ma­rad.)
A ko­ráb­bi fel­mé­ré­sek a drog ki­pró­bá­lá­sá­ról ke­vés ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó ada­tot is­mer­tet­nek. A ve­gyes fi­a­tal át­lag­né­pes­ség­nél vég­zett fel­mé­rés­nél a meg­kér­de­zet­tek ös­­sze­sen 4%-a vá­la­szol­ta, hogy dro­got hasz­nált. Amel­lett, hogy a nagy kü­lönb­ség mi­att van ok ké­tel­ked­ni a ko­ráb­bi vizs­gá­lat op­ti­má­lis kö­rül­mé­nye­i­ben és me­to­di­ká­já­ban, a Mo­za­ik 2001 ered­mé­nyei a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­tal­ság­ra néz­ve igen ked­ve­zőt­le­nek.
Nem áll­nak ren­del­ke­zés­re ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó ada­tok az észak-bács­kai át­lag­né­pes­ség és a ve­gyes nem­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sú fi­a­ta­lok tan­órán kí­vü­li spor­to­lá­sá­ról sem. A vaj­da­sá­gi ma­gyar fel­nőtt né­pes­ség­nél vég­zett fel­mé­rés sze­rint vi­szont a fi­a­tal fel­nőtt­kor el­múl­tá­val a min­ta csu­pán 25%-a ma­rad meg a rend­sze­res sport mel­lett. Ezt a kri­ti­kus ered­ményt va­la­men­­nyi­re mér­sék­li az a tény, hogy a vá­lasz­adók 96%-a hasz­nál ke­rék­párt, 78%-uk rend­sze­re­sen jár ke­rék­pá­ron a mun­ká­ba vagy az is­ko­lá­ba, il­let­ve hos­­szabb tá­vo­kat gya­lo­gol.

4. Konk­lú­zi­ók

A ku­ta­tás ered­mé­nyei egy­ér­tel­mű­vé te­szik, hogy a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok je­len­le­gi egész­sé­gi ál­la­po­ta szá­mos hos­­szú tá­vú ve­szélyt ve­tít elő­re; az ön­ká­ro­sí­tó ma­ga­tar­tá­si for­mák stressz csök­ken­té­sé­re va­ló al­kal­ma­zá­sa tár­sa­dal­mi mé­re­tű prob­lé­ma. Az egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dés és a sport ke­vés­sé el­ter­jedt, az élet­kor elő­re­ha­la­dá­sá­val egy­re ér­ték­te­le­ne­dik, a kö­zös­ség kö­zöm­bö­sen vagy ne­ga­tí­van vi­szo­nyul hoz­zá.

A de­mog­rá­fi­ai fak­to­rok ha­tá­sa egy­ér­tel­mű; a biz­ton­sá­got nyúj­tó csa­lá­di hát­tér és a ma­ga­sabb vég­zett­ség, va­la­mint a vál­lal­ko­zás­ban meg­lá­tott kar­ri­er­le­he­tő­ség egy­aránt vé­del­met nyújt egyes ká­ros szen­ve­dé­lyek­kel szem­ben. A ba­rá­ti kö­zös­sé­gek és a szó­ra­ko­zá­si le­he­tő­sé­gek a sze­re­ket el­fo­ga­dot­tab­bá, „di­va­to­sab­bá”, meg­szo­kot­tab­bá te­szik a fi­a­ta­lok vi­lá­gá­ban. Bár­mi­lyen fur­csa, eb­ben az ér­te­lem­ben még „egész­sé­ges” is le­het a szár­ma­zá­si csa­lád­tól va­ló füg­gés, ame­lyet a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok egy je­len­tős ré­szé­nél ta­pasz­tal­ha­tunk. Ez­zel szem­ben vi­szont a kö­zös­sé­gi élet bi­zo­nyos spor­tok­ra na­gyobb le­he­tő­sé­get ad. A csa­pat­spor­tok a fi­a­tal fel­nőtt­kor be­kö­szön­té­vel szin­te tel­je­sen el­tűn­nek az egyén vi­lá­gá­ból; ez is csök­ken­ti a test­edzés von­zá­sát. A kis kö­zös­ség po­zi­tív ha­tá­sa, hogy a fal­vak­ban la­kók éle­tét né­mi­leg ke­vés­bé ter­he­li a ká­bí­tó­szer, és rend­sze­re­sebb a me­zőn, kert­ben vég­zett fi­zi­kai ak­ti­vi­tás – an­nak el­le­né­re, hogy a spor­tok más for­mái nem nép­sze­rűb­bek; el­ter­jed­teb­bek vi­szont a „le­gá­lis” sze­rek, mint pél­dá­ul az al­ko­hol és a do­hány­zás. Az elő­zők­re ala­poz­va a kö­zös­sé­gi éle­tet, a kis kö­zös­sé­gek épí­té­sét és a tar­tal­mas prog­ra­mok szer­ve­zé­sét akár a pre­ven­ció egyik je­len­tős mód­ja­ként is ja­va­sol­hat­nánk; ez­zel együtt azon­ban el­en­ged­he­tet­len a szem­lé­let­for­má­lás és az egészség­cen­trikus ér­ték­rend ki­épí­té­se, a sport nép­sze­rű­sí­té­se és ál­la­mi-kö­zös­sé­gi tá­mo­ga­tá­sa is. A fel­vi­lá­go­sí­tó mun­kát, az élet­mód ala­kí­tá­sát fa­lun és vá­ro­son más hang­súl­­lyal, más cé­lo­kat szem előtt tart­va cél­sze­rű vé­gez­ni, a kü­lö­nö­sen ve­szé­lyez­te­tett cél­cso­por­tok szem előtt tar­tá­sá­val.

Az egész­sé­ges élet­mód pro­pa­gá­lá­sá­nak mo­dern for­mái a Vaj­da­ság­ban már hosszabb ide­je hát­tér­be szo­rul­nak, hi­szen a nincs­te­len­ség ál­la­po­tá­ban amo­lyan „elit” szük­ség­let­nek szá­mí­ta­nak. En­nek azon­ban nem kell szük­ség­sze­rű­en így foly­ta­tód­nia ad­dig a be­lát­ha­tat­la­nul tá­vo­li idő­pon­tig, amed­dig Szer­bia–Mon­te­neg­ró el nem éri a fej­lett ál­la­mok gaz­da­sá­gi szín­vo­na­lát. A jó egész­ség nem el­ső­sor­ban az anya­gi­a­kon, ha­nem az egyé­ni és kö­zös­sé­gi élet­szem­lé­le­ten, élet­fi­lo­zó­fi­án, hi­ten mú­lik. Szá­mos olyan pe­da­gó­gi­ai és medikális mód­szer lé­te­zik, amely se­gít­het a kor­sze­rű egész­ség­ne­ve­lés­ben (pl. men­tál­hi­gi­é­nés prog­ra­mok, fog­lal­ko­zá­sok osz­tály­fő­nö­ki órá­kon, ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lai, va­la­mint fel­ső­ok­ta­tá­si egész­ség­ne­ve­lé­si ren­dez­vé­nyek, sport­ver­se­nyek, egész­ség­vé­del­mi szó­ró­lap­ok és írá­sok, kez­de­mé­nye­ző, lel­ki­is­me­re­tes szak­em­be­rek ál­tal vég­zett szű­ré­sek, nép­sze­rű­sí­tő elő­adá­sok). Óva­tos­ság­ra azon­ban a kü­lö­nö­sen sé­rü­lé­keny, sok te­kin­tet­ben egye­di mó­don prob­lé­más fi­a­tal kor­osz­tály­nál nagy szük­ség van, mert a je­len­leg még ke­vés he­lyen lé­te­ző prog­ra­mok ha­té­kony­sá­ga azon is mú­lik, hogy azok üze­ne­te men­­nyi­re „fi­a­ta­los”, men­­nyi­re tud a szak­em­ber, a ta­nár meg­szó­lal­ni a fi­a­ta­lok nyel­vén és empa­tizál­ni ve­lük, el tud-e vo­nat­koz­tat­ni a sa­ját el­kép­ze­lé­se­i­től, mo­dell­ként tud-e mű­köd­ni. Ta­nul­má­nyom is be­mu­tat­ja, hogy a men­tál­hi­gi­é­nés prog­ra­mok­nál nem­csak a szű­kebb egész­ség­ne­ve­lé­si cél meg­va­ló­sí­tá­sa a lé­nye­ges, az in­for­má­ci­ók át­adá­sa mel­lett ki kel­l(ene) elé­gí­te­ni­ük a fi­a­ta­lok tár­sa­sá­gi igé­nyét, a kö­zös­ség­hez tar­to­zás vá­gyát is. Ezen a kulcs­té­nye­zőn az ered­mé­nyek sze­rint igen sok mú­lik: a fi­a­ta­lok kor­tár­sa­ik, csa­lád­juk, ta­ná­ra­ik és a kö­zös­ség ha­tá­sá­ra ta­nul­nak meg egész­sé­ge­sen él­ni, vagy fe­szült­sé­ge­ik elől tar­tó­san a szer­fo­gyasz­tás­ba me­ne­kül­ni. A szer­ve­zett egész­ség­vé­dő és pre­ven­ci­ós prog­ra­mok, az egész­ség je­len­tő­sé­gé­nek tár­sa­dal­mi szin­tű kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja lét­kér­dés a kö­zös­ség fi­zi­kai és men­tá­lis ál­la­po­ta szem­pont­já­ból.
A tíz­éves há­bo­rús idő­szak el­múl­tá­val csak rész­ben mér­sék­lő­dött gaz­da­sá­gi krí­zis vár­ha­tó­an rö­vid idő alatt nem fog meg­szűn­ni, ezért az egész­ség­ká­ro­sí­tás for­má­já­ban le­ve­ze­tett fe­szült­sé­gek el­tű­né­sé­re so­kat kell még vár­ni. Ez­zel együtt azon­ban ész­re­ve­he­tő, hogy a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­get szer­zet­tek, az ön­meg­va­ló­sí­tást csa­lá­di élet vagy vál­lal­ko­zás for­má­já­ban el­érők, a szár­ma­zá­si csa­lád­juk­tól biz­ton­sá­got ho­zók, a hí­vő és a kö­zös­sé­gi ér­té­ke­ket ma­gu­ké­nak val­ló fi­a­ta­lok bi­zo­nyos te­kin­tet­ben job­ban vi­gyáz­nak tes­ti-lel­ki egész­sé­gük meg­óvá­sá­ra – ez pe­dig ar­ra utal, hogy sok mú­lik a sze­mé­lyi­ség ál­ta­lá­nos stressz­ke­ze­lé­si stí­lu­sán, el­len­ál­ló ké­pes­sé­gén. A pszi­cho­ló­gi­ai tá­mo­ga­tás, a ta­nács­adói há­ló­zat meg­szer­ve­zé­se meg­ala­poz­hat­ja az egész­sé­ges éle­tet, hi­szen a sze­mé­lyi­sé­get erő­sí­ti és te­szi el­len­ál­lób­bá. A kar­ri­er-ta­nács­adás, a csa­lá­di élet és ál­ta­lá­ban a csa­lád­ala­pí­tás tá­mo­ga­tá­sa, az ön­is­me­ret fej­lesz­té­se mind-­mind olyan mód­szer, amely az egyé­ni szin­tet fej­leszt­ve já­rul hoz­zá az egész­sé­ges tár­sa­da­lom meg­szi­lár­du­lá­sá­hoz. A men­tál­hi­gi­é­nés prog­ra­mok mel­lett te­hát szer­ve­zett pszi­cho­ló­gi­ai fog­lal­ko­zá­sok­kal is igen je­len­tős ered­ményt le­het­ne el­ér­ni. Mind­er­re a leg­ko­ráb­bi élet­kor­tól len­ne szük­ség, hogy a gyer­me­kek ál­tal fel­is­mert csa­lá­di és tár­sa­dal­mi prob­lé­mák, fe­szült­sé­gek fel­dol­go­zá­sa már kez­det­től se a me­ne­kü­lés út­ján tör­tén­jen.
A drog­kér­dés sú­lyos ve­szély, amely el­len a pe­da­gó­gu­sok pre­ven­ci­ós prog­ra­mok­kal, a po­li­ti­ka jog­al­ko­tás­sal, a rend­őr­ség pe­dig ki­zá­ró­lag erő­tel­jes fel­lé­pés­sel tud­na vé­de­kez­ni – minden­nek pe­dig ös­­sze­fo­gás­ban, szer­ve­zet­ten kel­le­ne meg­va­ló­sul­nia.

A drog ro­ha­mos ter­je­dé­se el­ső­sor­ban a leg­fi­a­ta­lab­ba­kat, a 15–19 év kö­zöt­ti­e­ket érin­ti, akik már ilyen ko­rai élet­kor­ban is je­len­tős arány­ban pró­bál­ják ki. Sé­rü­lé­keny­sé­gük okát je­len szer­ző el­ső­sor­ban ab­ban lát­ja, hogy ez az a kor­osz­tály, amely­re a drog­ke­res­ke­de­lem­ből élők leg­in­kább szer­ve­zett erő­fe­szí­té­sei irá­nyul­nak, a ke­res­ke­dők hos­­szú tá­von is fo­gyasz­tók­ká sze­ret­nék ten­ni őket; és ez az a kor­osz­tály is, amely gya­kor­la­ti­lag szo­ci­a­li­zá­ló­dá­sá­nak, ön­tu­dat­ra éb­re­dé­sé­nek szin­te tel­jes ide­jét sú­lyos gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi prob­lé­mák közt töl­töt­te. Mind­ez egy olyan kö­zös­ség­ben tör­tént, ahol a ká­bí­tó­szer-ke­res­ke­dést éve­kig ma­ga a kor­rum­pált, il­le­gá­lis szer­ve­ze­tek­kel ös­­sze­fo­nó­dott rend­őr­ség is el­néz­te (pl. a disz­kók fel­ügye­le­te so­rán sze­met hunyt fö­löt­te), sőt a fo­gyasz­tást ese­ten­ként ger­jesz­tet­te is. Ide kí­ván­ko­zik még egy gon­do­lat: kü­lön ku­ta­tást ér­de­mel­ne, hogy ezek­nek a fi­a­ta­lok­nak a szü­lei kö­zül há­nyan fo­gyasz­ta­nak szert.
A kö­zép­ső, 20–24 éves kor­cso­port szin­tén igen érin­tett. Az a tény, hogy kö­zü­lük a ta­nu­lók ke­rül­nek a ká­bí­tó­szer-ke­res­ke­de­lem lá­tó­kö­ré­be, utal rá, hogy az if­jú­sá­gi szer­ve­ze­tek, a hall­ga­tó­cso­por­tok és a fő­is­ko­lai, egye­te­mi ta­ná­rok is so­kat te­het­né­nek azért, hogy a fi­a­tal­ság sza­bad­idő­ben fel­gyü­lem­lő fe­les­le­ges ener­gi­á­já­nak a tár­sa­da­lom szem­pont­já­ból po­zi­tí­vabb le­ve­ze­té­si utat ta­lál­ja­nak; pél­dá­ul kul­tu­rá­lis prog­ra­mok, spor­to­lá­si és ki­rán­du­lá­si le­he­tő­sé­gek szer­ve­zé­sé­vel, po­zi­tív sze­mé­lyes pél­dák fel­mu­ta­tá­sá­val, ér­ték­te­rem­tő ren­dez­vé­nyek­kel. A 20–24 éves kor­osz­tály tag­ja­i­nak is nagy szük­sé­ge len­ne ön­is­me­re­ti fog­lal­ko­zá­sok­ra, hi­szen a há­bo­rús idő­szak ka­masz­ko­ruk leg­kri­ti­ku­sabb ré­szét ter­hel­te meg, aka­dá­lyoz­va a szü­lők­től va­ló el­tá­vo­lo­dás vagy a szü­lők­kel va­ló ké­sőb­bi azo­no­su­lás ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­tát, az ér­té­kek át­vé­tel­ét, bel­ső­vé té­te­lét.

Nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban az ered­mé­nyek iga­zol­ják, hogy a hos­­szan tar­tó tár­sa­dal­mi krí­zis­nek ki­ha­tá­sa van az egész­ség meg­őr­zé­sé­nek szán­dé­ká­ra, sőt a tár­sa­dal­mi fe­szült­sé­gek akár tar­tós­sá is te­he­tik az egyes ön­pusz­tí­tó vi­sel­ke­dé­si szo­ká­sok je­len­lét­ét. A Vaj­da­ság­ban a rom­bo­ló tár­sa­dal­mi kör­nye­zet ha­tá­sa egy­aránt érin­tet­te a ki­sebb­sé­gi és több­sé­gi né­pes­sé­get; van­nak azon­ban ar­ra uta­ló je­lek, hogy a ki­sebb­sé­gi­ek ter­helt­sé­ge bi­zo­nyos szem­pont­ból kü­lö­nö­sen erős, és ezen be­lül a fi­a­ta­labb kor­osz­tályt sú­lyo­sab­ban érin­tik a meg­pró­bál­ta­tá­sok, mint az idő­seb­be­ket. Biz­ta­tó ki­in­du­ló­pont a jö­ven­dő ku­ta­tá­sok szá­má­ra egy olyan té­má­nak a to­váb­bi vizs­gá­la­ta, ame­lyet már a je­len ku­ta­tás is meg­kö­ze­lí­tett: Kik azok a fi­a­ta­lok, akik szí­vó­sab­bak? Mi­lyen rej­tett tar­ta­lé­ko­kat hasz­nál, ho­gyan győ­zi le a ki­lá­tás­ta­lan­ság ér­zé­sét az, aki csa­lá­dot ala­pít, gyer­me­ket vál­lal, ak­tív mun­ka­vég­zés­re ké­pes? Mi­fé­le szí­vós­ság, küz­dő­ké­pes­ség az, amely nap­ról nap­ra, akár a tár­sa­da­lom do­mi­náns, rom­bo­ló erő­i­vel szem­ben is mű­köd­tet­he­tő? És mind­ezt ho­gyan be­fo­lyá­sol­ja a ba­rá­ti és szü­lő­föl­di kö­zös­ség, a csa­lád, a hit?
A je­len ered­mé­nyek a ku­ta­tá­sok to­váb­bi cél­ja­ként te­hát az okfeltárást, a mély­sé­gi meg­ér­tést je­lö­lik ki; a pre­ven­ció ke­re­té­ben pe­dig a ha­gyo­má­nyos fel­vi­lá­go­sí­tá­son és in­for­má­lá­son kí­vül a kö­zös­ség­for­má­lás, az egyé­ni és cso­por­tos ta­nács­adás, a pszi­cho­ló­gi­ai fog­lal­ko­zá­sok je­len­tő­sé­gét, va­la­mint az ér­tel­mes mun­ka és ta­nu­lás le­he­tő­sé­gé­nek meg­te­rem­té­sét és ér­té­ké­nek vis­­sza­ál­lí­tá­sát hang­sú­lyoz­zák.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Berk­man, L.F.–Syme, S.L.: Social net­work­s host resist­ance and mor­tal­i­ty: a nine-year fol­low-up study of Alame­da Coun­ty res­i­dents. Amer­i­can Jo­ur­nal of Epi­demi­ol­o­gy, 1979, 186–204. p.
Brow­ning, C. R.: The span of col­lec­tive effi­ca­cy: Extend­ing social dis­or­gan­i­za­tion the­o­ry to part­ner vio­lence. Jo­ur­nal of Mar­riage and the Fam­i­ly 64., 2002, 833–850. p.
Bruh­n, J.G.–Wolf, S.: The Rose­to sto­ry. Uni­ver­si­ty of Okla­ho­ma Press, 1979.
Durkheim, E.: Le sui­cide. Étude soci­ologique. Pa­ris, Alcan, 1897.
Jakovl­je­viæ, Ð. és mtsai.: Zdravstveno stan­je stanovništ­va, zdravstvene potrebe is koriš­cen­je zdravstvene zaštite. Insti­tut za Zašti­tu Zdravl­ja Srbi­je, Zavod za Zašti­tu Zdravl­ja Sub­ot­i­ca, 1999.
Kawachi, I. és mtsai.: A prospec­tive study of social net­works in rela­tion to total mor­tal­i­ty and car­dio­vas­cu­lar dis­ease in men in the US. Jo­ur­nal of Epi­demi­ol­o­gy and Com­mu­ni­ty Health 50., 1996, 245–251. p.
Kawachi, I.–Kennedy, B.P.: Health and social cohe­sion: Why care about income inequal­i­ty? Bri­tish Med­ical Jo­ur­nal, 1997, 1037–1040. p.
Kopp–Skrabski–Szedmák: A szo­ci­á­lis ko­hé­zió je­len­tő­sé­ge a ma­gyar­or­szá­gi mor­bi­di­tás és mor­ta­li­tás ala­ku­lá­sá­ban. In: Ma­gyar­or­szág az ez­red­for­du­lón. Szerk.: Glatz Fe­renc, Bu­da­pest, MTA, 1998.
Korn­hauser, R.R.: Social sources of delin­quen­cy. Chi­ca­go, Uni­ver­si­ty of Chi­ca­go Press, 1978.
Kul­csár Zs.: Egész­ség­pszi­cho­ló­gia. Bu­da­pest, EL­TE–Eöt­vös Ki­adó, 1998.
Lazarus, R.S.: Psy­cho­log­i­cal stress and the cop­ing process. New York, McGraw-Hill, 1966.
Oláh A.: Szo­ron­gás, meg­küz­dés és meg­küz­dé­si po­ten­ci­ál. Kan­di­dá­tu­si ér­te­ke­zés. Bu­da­pest, EL­TE, 1993.
Put­nam, R.D. (1993): Mak­ing democ­ra­cy work. Civic tra­di­tions in mo­dern Italy. Prince­ton, Prince­ton Uni­ver­si­ty Press, 1993.
Ricz Gy.: Egész­ség­szo­ci­o­ló­gi­ai fel­mé­rés a dél­vi­dé­ki ma­gyar­ság egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­ról. Kéz­irat. Soci­etas Pro Famil­ia Egész­ség­ügyi Prog­ram, 2002.
Samp­son, R.J.: The embed­ded­ness of child and ado­les­cent devel­op­men­t: A com­mu­ni­ty-lev­el per­spec­tive on urban vio­lence. In: McCord, J. (ed.): Vio­lence and child­hood in the inner city. 1997, 31–77. p.
Selig­man, M.E.P.–Peterson, C.: A learned help­less­ness per­spec­tive on child­hood depres­sion: the­o­ry and research. In: Rut­ter M.–Izard, C.E.–Read, P.B. (ed­s.): Depres­sion in Young Peo­ple: Devel­op­men­tal and Clin­i­cal Per­spec­tives. New York, Guil­ford, 1986.
Shaw, C. R.–McKay, H. D.: Juve­nile delin­quen­cy and urban areas. Chi­ca­go, Uni­ver­si­ty of Chi­ca­go Press, 1969.
Tumin, M.M.(1953): Some prin­ci­ples of strat­i­fi­ca­tion: a crit­i­cal analy­sis Amer­i­can Soci­o­log­i­cal Review 18., 1953, 387–394. p.
Wal­berg, P. és mtsai (1998): Eco­nom­ic change, crime, and mor­tal­i­ty cri­sis in Rus­si­a: region­al analy­sis. Bri­tish Med­ical Jo­ur­nal (7154), 1998, 312–318. p.
Wilkin­son, R.G.: Unhealthy soci­eties. The afflic­tions of inequal­i­ty. Lon­don, Rout­ledge, 1996.
Wilson, W.J.: The truly dis­ad­van­taged: The inner city, the under­class, and pub­lic pol­i­cy. Chi­ca­go, Uni­ver­si­ty of Chi­ca­go Press, 1987.
Zelen, B. (sz­erk.): Zdravstve­na zašti­ta stanovništ­va, Zavod za Zašti­tu Zdravl­ja Sub­ot­i­ca, 1999.