Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (1.). Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium eloadásai. (L. Varga Péter)

Amint a kö­tet cí­mé­ből is ki­tű­nik, nem ha­gyo­má­nyos ta­nul­mány­gyűj­te­mény­ről van szó. A Somor­jai dis­pu­ta egy Som­or­ján 2002. de­cem­ber 14-én meg­ren­de­zett iro­dal­mi szim­pó­zi­um, ame­lyen a Bár­ka fo­lyó­irat meg­hí­vott szer­kesz­tő­in, Elek Ti­bo­ron és Grec­só Krisz­ti­á­non kí­vül szá­mos fi­a­tal szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom­tör­té­nész, kri­ti­kus, il­let­ve író és köl­tő vett részt. A kö­tet az ő elő­adá­suk szer­kesz­tett vál­to­za­tát köz­li, il­let­ve több olyan ér­de­kes­sé­get, amely di­na­mi­kus­sá, élő­vé te­szi a gyűj­te­ményt, vál­to­za­tos­sá va­rá­zsol­ja a szer­ke­ze­tét, és egy­ben ös­­sze­füg­gés­be ágyaz­za a ren­dez­vényt. Az Elő­szó, a Be­kö­szön­tő, va­la­mint A Somor­jai dis­pu­ta a saj­tó­ban és a Do­ku­men­tu­mok cí­met vi­se­lő fe­je­ze­tek mind-­mind kon­tex­tu­al­izálják az ese­ményt és an­nak tár­gya­it, igye­kez­nek rá­vi­lá­gí­ta­ni lét­re­jöt­té­nek fon­tos­sá­gá­ra és szük­sé­ges­sé­gé­re, il­let­ve be­mu­tat­ják (fo­tók­kal is il­luszt­rál­va) az elő­adó­kat. A Do­ku­men­tu­mok fe­je­zet­ben a Ter­ve­zet a kö­vet­ke­ző­kép­pen fog­lal­ja ös­­sze a szim­pó­zi­um cél­ját: „Egy éven­te rend­sze­re­sen meg­szer­ve­zen­dő kon­fe­ren­cia­so­ro­zat el­ső fe­je­ze­te a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom­mal va­ló fo­lya­ma­tos és prog­ram­sze­rű fog­lal­ko­zás le­he­tő­sé­gé­nek meg­te­rem­té­se vé­gett – in­téz­mé­nyes ke­re­tek közt. A ta­nács­ko­zá­sok »mód­sz­er­tanát« e tu­do­má­nyos igé­nyű, pe­ri­o­di­kus ös­­sze­jö­ve­te­lek so­rán az együtt­gon­dol­ko­dás, a prob­lé­ma­fel­ve­tés és az el­vég­zen­dő (ki­je­lö­len­dő, ér­dek­lő­dés­re, meg­vi­ta­tás­ra szá­mot tar­tó) fel­ada­tok meg­ha­tá­ro­zá­sa ad­ná” (265. o.). Az elő­adá­sok a kö­tet­ben e cé­lo­kat szem előtt tart­va „hang­za­nak el”, mi­köz­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom te­ma­ti­kus meg­ha­tá­ro­zás meg­le­he­tő­sen tág ér­tel­me­zé­si ho­ri­zon­tot nyit: a szű­kebb ér­te­lem­ben vett iro­da­lom mel­lett az iro­da­lom­kri­ti­ka és iro­da­lom­tu­do­mány le­gi­ti­má­lá­sa, egy új szlo­vá­ki­ai ma­gyar kri­ti­kus­nem­ze­dék be­mu­tat­ko­zá­sa a leg­hang­sú­lyo­sabb, hi­szen – ami­képp Né­meth Zol­tán a Fi­a­tal szlo­vá­ki­ai ma­gyar kri­ti­kus­nem­ze­dék a somor­jai dis­pu­tán cí­mű, a kö­tet­be beemelt cik­ké­ben fej­te­ge­ti – az iro­da­lom­kri­ti­ka és így a re­cep­ció és a kan­on­izá­ció a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom kon­tex­tu­sá­ban hi­á­nyos volt, vagy nem mű­kö­dött az iro­da­lom­tu­do­mány kor­sze­rű, a ’90-es évek­ben Ma­gyar­or­szá­gon is nép­sze­rű­vé vált fo­ga­lom­rend­sze­ré­nek hasz­ná­la­ta nél­kül. A kö­tet­ben sze­rep­lő fi­a­tal iro­da­lom­tör­té­né­szek és kri­ti­ku­sok írá­sai pe­dig pon­to­san ezt a hi­ányt fe­dik le, nem egy eset­ben a kan­on­izá­ciós fo­lya­ma­tok gesz­tus­ér­té­kű be­in­dí­tá­sá­val. Ez bi­zo­nyos ér­te­lem­ben iden­ti­tás­kép­ző, vagy in­kább „iden­titás­foltoz­gató” ak­tus a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom szá­má­ra, fi­gye­lem­be vé­ve, hogy re­cep­ció és kan­on­izá­ció az ese­té­ben is lé­te­zett, ép­pen csak rend­kí­vül le­szű­kít­ve, és az anya­or­szág­ból ki­te­kint­ve, az anya­or­szág ál­tal. Nem meg­le­pő, hogy ezek után a kö­tet do­ku­men­tu­mo­kat, a saj­tó­ban a szim­pó­zi­um­ról meg­je­lent írá­so­kat, vé­le­mé­nye­ket, sőt a tá­mo­ga­tá­sért be­nyúj­tott pá­lyá­zat ter­ve­ze­tét és a ren­dez­vény meg­hí­vó­ját is lel­ke­sen köz­li, exp­likál­va a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom­kri­ti­ka és iro­da­lom­tu­do­mány öröm­te­li új­já­szü­le­té­sét, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom re­cep­ci­ós és kan­on­izá­ciós fo­lya­ma­ta­i­nak he­lyi el­in­dí­tá­sát, a he­lyi fog­lal­ko­zás lé­te­zé­sét és ezek szük­sé­gét.
A kö­tet a szim­pó­zi­um elő­adá­sa­it a cím­ben jel­zett irány­vo­nal men­tén to­vább tem­a­tizál­ja, és a kü­lön­bö­ző te­rü­le­te­ket egy­más mel­lé he­lye­zi. Mint­egy szi­nop­szis­ként ér­tel­mez­he­tő az el­ső két szö­veg, Rožòo Jitkáé és Gren­del La­jo­sé, akik iro­da­lom és kri­ti­ka, iro­da­lom és tár­sa­da­lom, iro­da­lom és mű­for­dí­tás vi­szo­nya­i­ról (di­chotómiáiról) ér­te­kez­nek rö­vi­den. Ér­de­kes Gren­del La­jos pro­vo­ka­tív hoz­zá­ál­lá­sa, te­kint­ve, hogy a szim­pó­zi­um ép­pen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom tu­do­má­nyos igé­nyű meg­kö­ze­lí­té­sét és az ez­ál­tal nyer­he­tő (már em­lí­tett) elő­nyö­ket ün­nep­li. Ta­lán ép­pen eb­ben mu­tat­ko­zik meg a dis­pu­ta nagy­sze­rű­sé­ge, szé­les lá­tó­kör­ének je­len­tő­sé­ge, hi­szen a konst­ruk­tív vi­tá­nak az alap­ja a meg­ér­tés (a szó min­den ér­tel­mé­ben), és (Hans-Georg Gadamer sza­va­i­val) a dol­gok­hoz va­ló hoz­zá­fé­rés min­dig ki­zá­ró­lag a dis­kur­zu­son, a be­szé­de­ket és „el­len­be­szé­de­ket” (vá­la­szo­kat) is ma­gá­ba fog­la­ló dis­kur­zu­son ke­resz­tül le­het­sé­ges.

A kö­vet­ke­ző „blokk” egy­faj­ta tár­sa­dal­mi ve­tü­le­tét vizs­gál­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom­nak, két író (Grendel La­jos és Bereck Jó­zsef) mű­ve­in ke­resz­tül, meg­ma­rad­va a fik­ci­ón be­lül. Elek Ti­bor a fel­vi­dé­ki ma­gyar pol­gár­ság kér­dé­sét, Beny­ovszky Krisz­ti­án pe­dig a ki­sebb­sé­gi iro­da­lom po­é­ti­kai-re­to­ri­kai meg­al­ko­tott­sá­gá­ban rej­lő me­ta­fo­ri­kus­sá­got ve­szi gór­cső alá. őket kö­ve­ti Ke­se­rű Jó­zsef rö­vid esz­me­fut­ta­tá­sa Beny­ovszky Krisz­ti­án Rács­must­ra. Re­gé­nyes ol­va­só­nap­ló Kaff­ka Mar­git­tól Bo­dor Ádá­mig cí­mű kö­te­té­ről, amely az őt meg­elő­ző Beny­ovszky-­tanul­mány­hoz ha­son­ló­an ér­de­kes po­é­ti­kai fur­fan­gos­sá­gok­ra vi­lá­gít rá a vizs­gált mű kap­csán. Kocur Lász­ló a szlo­vá­ki­ai ma­gyar gyer­mek­iro­dal­mat ál­lít­ja a fó­kusz­ba, míg őt az iro­dal­mi nyelv meg­vál­to­zá­sá­nak egy szél­ső­sé­ges ese­tét ki­ra­ga­dó tanul­mánypár kö­ve­ti: Né­meth Zol­tán Csehy Zol­tán mű­for­dí­tá­sa­in ke­resz­tül a lí­rai köz­nyelv ’90-es évek­be­li sza­ba­dos­sá, vul­gá­ris­sá, obsz­cén­né vá­lá­sát kör­vo­na­laz­za, Csehy Zol­tán pe­dig a Né­meth ál­tal vá­lo­ga­tott kö­tet, A per­ver­zió mél­tó­sá­ga kon­tex­tu­a­lizálására és ér­tel­me­zé­sé­re vál­lal­ko­zik. Pol­gár Ani­kó és Hizs­nyai Tóth Il­di­kó kü­lön­bö­ző pél­dák se­gít­sé­gé­vel a mű­for­dí­tás, il­let­ve a for­dí­tás­el­mé­let di­lem­má­i­ra kér­dez rá, Tő­zsér Ár­pád esz­me­fut­ta­tá­sa pe­dig (Or­bán Ot­tó egy ver­sén ke­resz­tül) a lí­ra és a lí­ra nyel­vé­nek sze­mé­lyes­sé­gé­re kon­cent­rál. Ez utób­bi kér­dé­se­ket ha­gyó, ref­le­xi­ó­kat ger­jesz­tő so­ra­i­ra a dis­pu­tán el­hang­zó vi­tát ki­tű­nő­en il­luszt­rá­ló le­vél­vál­tás szol­gál­hat vá­lasz­ként (a kö­tet III., a dis­pu­ta saj­tó­vissz­hang­ját be­mu­ta­tó fe­je­ze­té­ben), ugyan­csak Tő­zsér Ár­pád, va­la­mint H. Nagy Pé­ter tol­lá­ból. E vi­ta kap­csán is­mét meg­mu­tat­ko­zik a már csak ko­ruk­nál fog­va is más-más iro­da­lom­szem­lé­let­tel ren­del­ke­ző elő­adók egy­más irán­ti nyi­tott­sá­ga, az egy­más meg­ér­té­sé­re va­ló tö­rek­vés gesz­tu­sa.

Sán­ta Szi­lárd és Beke Zsolt írá­sai az iro­da­lom más re­gisz­te­re­i­re és a társ­mű­vé­sze­tek­re tesz­nek ki­te­kin­tést, ne­ve­ze­te­sen a vizual­itás tárgy­kö­ré­re. Vida Ger­gely a ’80-as évek szlo­vá­ki­ai ma­gyar köl­té­sze­té­ről tart rö­vid esz­me­fut­ta­tást, fo­lya­ma­to­san ho­ri­zont­ban tart­va a kor ma­gyar ös­­sze­füg­gé­se­it. Kor­pás Ár­pád és H. Nagy Pé­ter szö­ve­gei a saj­tó­val kap­cso­la­to­sak, azon­ban míg az előb­bi in­kább tör­té­ne­ti kér­dé­sek men­tén bon­ta­ko­zik ki, H. Nagy egy saj­ná­la­tos és föl­há­bo­rí­tó ese­tet vá­zol, amely a fel­vi­dé­ki saj­tó­sza­bad­ság ra­di­ká­lis meg­csor­bí­tá­sá­val áll kap­cso­lat­ban. Itt min­de­nek­előtt az ok­ta­tás ál­tal kö­tő­dünk az iro­da­lom­hoz, és ilyen ér­te­lem­ben leg­alább an­­nyi­ra fon­tos és ak­tu­á­lis kér­dé­sek me­rül­nek föl, mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom he­lyi re­cep­ci­ó­ja és kan­on­izá­ció­ja so­rán.
A kö­tet ös­­sze­ál­lí­tó­ja és szer­kesz­tő­je, Csan­da Gá­bor érez­he­tő­en nem egy szimp­la ta­nul­mány­gyűj­te­mény köz­re­a­dá­sá­ban volt ér­de­kelt, ha­nem a szim­pó­zi­um fon­tos­sá­gá­nak és je­len­tő­sé­gé­nek a köz­ve­tí­té­sé­ben. Eköz­ben nem fe­led­ke­zett meg ar­ról sem, hogy a szer­kesz­tés so­rán a saj­tó­sza­bad­sá­got érin­tő nyil­vá­nos­ság kér­dé­sé­ben li­be­rá­lis­nak mu­tat­koz­zék: A Somor­jai dis­pu­ta a saj­tó­ban cí­mű fe­je­zet a több mél­ta­tó cikk mel­lett egy sza­bad szá­jú, mo­do­ro­san zsur­na­lisz­ta, név­te­len inter­netes úti be­szá­mo­lót is közöl… De a leg­fon­to­sabb még­is az, hogy az ér­de­kes és szín­vo­na­las es­­szék és ta­nul­má­nyok mel­lett a dis­pu­ta kö­tet for­má­já­ban kéz­zel­fog­ha­tó anya­ga egy­ben kor­do­ku­men­tum is, jel­zése a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom he­lyi kri­ti­kai és iro­da­lom­tu­do­má­nyos re­gisz­te­re új­já­szü­le­té­sé­nek.

L. Var­ga Pé­ter