Davide Torsello: Bizalom, bizalmatlanság és társadalmi kapcsolatok egy dél-szlovákiai faluban

„A bi­zal­mat va­la­mi do­log­ba, em­ber­be »veti«, mint a ma­got a föld­be, hogy te­rem­jen, mint a hor­got a hal­nak, hogy meg­fog­ja. A bi­za­lom hit, hogy va­la­ki­ben vagy va­la­mi­ben nem csa­ló­dunk, a bi­zo­nyos­ság elő­le­ge­zé­se vé­let­len kö­rül­mé­nyek­kel s a jö­vő­vel szem­ben. In­kább ér­zel­men alap­szik, mint pusz­tán ér­tel­mi oko­kon” (A Pal­las Nagy Le­xi­ko­na 1893: 336).

Be­ve­ze­tés

A bi­zal­mi vi­szo­nyok vál­to­zá­sá­nak a prob­le­ma­ti­ká­ja egy­re na­gyobb fi­gyel­met vonz ma a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok te­rü­le­tén. Szám­ta­lan ta­nul­mány eme­li ki, hogy Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pa or­szá­ga­i­ban az ál­ta­lá­nos bi­za­lom az in­téz­mé­nyek­ben és em­ber­köz­ti vi­szo­nyok­ban ala­csony szin­tet ér el (Marsh 2000; Raiser et al 2001; Lovell 2001). Ezt a je­len­sé­get ál­ta­lá­ban azok­kal a vál­to­zá­sok­kal ma­gya­ráz­zák, ame­lyek az 1989-es ese­mé­nye­ket kö­vet­ték: a posztszocialista transz­for­má­ci­ó­val és az ál­ta­lá­nos bi­zony­ta­lan­ság­gal.
Azon el­mé­le­ti mo­del­lek kö­zül, ame­lye­ket a kö­zép-ke­let-eu­ró­pai hely­zet le­írá­sá­ra al­kal­maz­nak egy az amo­rá­lisl fami­liz­mus pa­ra­dig­má­ja. Ezt a mo­dellt Ban­fi­eld hasz­nál­ta egy má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni dél-olasz­or­szá­gi hegy­vi­dé­ki kö­zös­ség le­írá­sá­ra (Sztompka 1999; Mis­ztal 2001; Rose-Ackerman 2001). E szem­lé­let alap­ján, mi­vel a kö­zép-ke­let-eu­ró­pai or­szá­gok­ban a bi­za­lom ala­csony szin­tet ér el, a pol­gá­ri kö­zös­sé­gi rész­vé­tel is ala­csony fej­lett­sé­gi szin­ten van, ugyan­ak­kor ál­ta­lá­nos ten­den­cia pri­vi­le­gi­zál­ni a csa­lád és az egyén ér­de­ke­it a kö­zös­sé­gi ér­de­kek­kel szem­ben. Mind­ezt a ku­ta­tók a szo­ci­a­lis­ta múlt örök­sé­ge­ként ma­gya­ráz­zák. A szo­ci­a­lis­ta rend­szer alatt a bi­zal­mat­lan­ság, a gya­nú mint­egy in­téz­mé­nyi szint­re emelkedett. Az em­be­rek hoz­zá­szok­tak ah­hoz, hogy a bi­zal­mat­lan­ság lég­kör­ében él­je­nek. Ez a ta­nul­mány vi­szont vi­tat­ja a fen­ti­ek­ben le­írt mo­dell ál­ta­lá­no­sí­tá­sa­it, és azt pró­bál­ja be­bi­zo­nyí­ta­ni, hogy a bi­za­lom az egy sok­kal ös­­sze­tet­tebb fo­lya­ma­ton alap­szik, amely ma­gá­ba fog­lal­ja úgy a gaz­da­sá­gi stra­té­gi­á­kat, tár­sa­dal­mi in­ter­ak­ci­ó­kat és ér­zel­me­ket, mint a kog­ni­tív fo­lya­ma­to­kat.
A bi­za­lom köl­csö­nös­sé­gen ala­pu­ló vi­szonyt ha­tá­roz meg, és a bi­zal­mat él­ve­ző sze­mélyt el­kö­te­le­zett­ség­re kész­te­ti. Ugyan­ak­kor a bi­zal­mat­lan­ság a má­sik fél fo­lya­ma­tos el­len­őr­zé­sét von­ja ma­ga után, amely a bi­za­lom meg­vo­ná­sá­val súj­tott egyént, an­nak sze­mé­lyes cél­ja­i­nak el­éré­se so­rán, az er­köl­csi­leg és ér­zel­mi­leg meg­ala­po­zott tár­sa­dal­mi nor­mák be­tar­tá­sá­ra ösz­tön­zi.
Ban­fi­eld Mon­teg­ra­no (ki­ta­lált név) fa­lu­já­ban ural­ko­dó kö­rül­mé­nye­ket a jól is­mert le­írás so­rán „el­ma­ra­dott­”-nak mu­tat­ja be, ame­lye­ket a gaz­da­sá­gi pan­gás, a po­li­ti­kai és pol­gá­ri tény­ke­dés hi­á­nya és a min­dent át­ha­tó bi­zal­mat­lan­ság jel­le­mez. A szer­ző e kö­rül­mé­nye­ket az amo­rá­lis fami­liz­mus fo­gal­má­val pró­bál­ja meg­ra­gad­ni, mely sze­rint az egyé­nek kép­te­le­nek kö­zös­sé­gi szin­tű te­vé­keny­ség meg­va­ló­sí­tá­sá­ra, mi­vel csak­is egyé­ni és csa­lá­di ér­de­ke­ik ér­vé­nye­sí­té­sé­re tö­re­ked­nek. Ban­fi­eld sza­va­i­val él­ve Mon­teg­ra­no la­ko­sai csak­is azon dol­goz­nak, hogy „szűk csa­lád­juk mi­nél több rö­vid­tá­vú anya­gi előny­höz jus­son, fel­té­te­lez­ve, hogy má­sok is ugyan­ezt te­szik” (Banfield 1958:85).
Ban­fi­eld amo­rá­lis fami­lis­zti­kus étos­zá­nak leg­jel­lem­zőbb vo­ná­sai a kö­vet­ke­zők: 1. az amo­rá­lis fami­liz­mus aka­dá­lyoz­za a kö­zös­sé­gi szin­tű te­vé­keny­ség és szer­ve­zett­ség meg­va­ló­sí­tá­sát; 2. az amo­rá­lis fami­liz­mus je­gyé­ben ál­ló tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek „egy olyan kor­mány­za­ti rend­szer­nek ked­vez­nek, amely a tár­sa­dal­mi ren­det ke­mény kéz­zel tart­ja fenn”; 3. az el­vont po­li­ti­kai alap­el­vek és a va­lós gya­kor­lat kö­zött nincs kap­cso­lat; 4. a hi­e­rar­chi­kus irá­nyí­tás el­uta­sí­tá­sa és az irán­ta táp­lált bi­zal­mat­lan­ság azt ered­mé­nye­zi, hogy sen­ki sem vál­lal­ko­zik a dol­gok fo­lyá­sá­nak meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra, és má­so­kat sem ösz­tö­nöz­nek ilyen irá­nyú te­vé­keny­ség el­vég­zé­sé­re; 5. a ja­vak kö­zö­sen va­ló meg­szer­zé­se csak ak­kor el­fo­ga­dott, ha ab­ból az egyé­nek­nek is konk­rét hasz­na szár­ma­zik; 6. a ha­tal­mon lé­vő cso­port min­den eset­ben kor­rupt, és csak­is a sa­ját ér­de­ke­it kö­ve­ti (Banfield 1958:85–104).
Ban­fi­eld el­mé­le­te egy fon­tos ki­in­du­lópont le­het a posztszo­ci­a­lis­ta tár­sa­dal­mak­ban je­len­le­vő bi­za­lom prob­le­ma­ti­ká­já­nak meg­ér­té­sé­hez. A to­váb­bi­ak­ban egy dél­nyu­gat-szlo­vá­ki­ai eset­ta­nul­mányt sze­ret­nék be­mu­tat­ni, ame­lyet Vágkirályfán1 vé­gez­tem (a to­váb­bi­ak­ban Ki­rály­fa). Vizs­gá­la­tom­mal meg­pró­bá­lok vá­laszt ta­lál­ni né­hány kér­dés­re: Mi­lyen sze­re­pet ját­szik a bi­za­lom a fa­lu­si­ak min­den­na­pi te­vé­keny­sé­gé­ben? Az ál­ta­lá­nos bi­za­lom ala­csony szint­je mi­lyen mér­ték­ben fe­je­zi ki a pol­gá­ri kez­de­mé­nye­zés hi­á­nyát a kö­zös­sé­gi és kol­lek­tív szfé­rá­ban? A csa­lád és a ro­kon­ság az egye­dü­li for­rá­sa-e az ab­szo­lút bi­za­lom­nak? Me­lyek azok a tár­sa­dal­mi és kog­ni­tív té­nye­zők, ame­lye­ken a bi­zal­mat­lan­ság alap­szik?

Mód­szer­tan

E ta­nul­mány két rész­ből áll. Az el­ső rész azt vizs­gál­ja, hogy a fa­lu­si kö­zös­sé­gen be­lül és azon kí­vül az em­be­rek mi­lyen mér­ték­ben bíz­nak meg az egyes in­téz­mé­nyek­ben és egyéb tár­sa­dal­mi cso­por­to­su­lá­sok­ban. A bi­za­lom kér­dé­sé­nek ál­ta­lá­no­sí­tott ké­pét kvan­ti­ta­tív ada­tok­kal tá­masz­tom alá. A má­so­dik rész a gya­kor­la­tok és szo­ká­sok meg­fi­gye­lé­sé­vel fog­lal­ko­zik. A meg­fi­gye­lés tár­gya a csa­lá­don és a fa­lun be­lü­li kö­zös­ség – a két szfé­ra, ahol a min­den­na­pos tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok ki­fe­je­zés­re jut­nak.
A ta­nul­mány alap­já­ul szol­gá­ló te­rep­mun­ka Ki­rály­fán ké­szült 2000 má­ju­sa és 2001 szep­tem­be­re kö­zött. Ki­rály­fa 1531 lel­ket szám­lá­ló fa­lu, 83%-a ma­gyar és 15%-a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű (Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Sta­tisz­ti­kai Hi­va­ta­la 2001). A Vág fo­lyó jobb part­ján he­lyez­ke­dik el, Dél­nyu­gat-Szlo­vá­kia egyik leg­ter­mé­ke­nyebb vi­dé­kén.
A kö­zös­ség­ben 12 hó­na­pot töl­töt­tem. 12 hó­nap el­tel­té­vel ku­ta­tá­sa­i­mat ki­egé­szí­tet­tem még né­hány lá­to­ga­tás­sal. Az ada­tok több­sé­gét sze­mé­lyes be­szél­ge­té­sek köz­ben, meg­fi­gye­lés és a he­lyi me­ző­gaz­da­sá­gi, kö­zös­sé­gi és kul­tu­rá­lis ese­mé­nye­ken va­ló rész­vé­tel alkalmával gyűj­töt­tem. Tör­té­nel­mi hát­tér-in­for­má­ci­ók­hoz le­vél­tá­ri és ka­tasz­te­ri do­ku­men­tu­mok ta­nul­má­nyo­zá­sá­val ju­tot­tam. Egy fon­tos ré­sze a ta­nul­má­nyom­nak az a kér­dő­íves fel­mé­rés, ame­lyet 100 ház­tar­tás­ban vé­gez­tem el (vé­let­len­sze­rű ki­vá­lasz­tás­sal). A kér­dő­ív kér­dé­sei négy té­má­hoz kap­cso­lód­tak: de­mog­rá­fia, tu­laj­don­vi­szony­ok, bi­za­lom és tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok. A kér­dé­sek kér­dő­ív­ben va­ló meg­for­má­lá­sa hasz­nos esz­köz­nek bi­zo­nyult ah­hoz, hogy ki­nyil­vá­nít­sam ér­dek­lő­dé­se­met a fa­lu kö­zös­sé­ge és la­ko­sa­i­nak gon­dol­ko­dás­mód­ja iránt. Más­részt az­zal, hogy a kér­dő­ívek ki­töl­té­sé­nek in­do­ká­val be­te­kin­tést nyer­het­tem az egyes csa­lá­dok ott­ho­ná­ba és be­szél­get­het­tem sze­mé­lye­sen az en­gem és a meg­kér­de­zett sze­mélyt ér­dek­lő té­mák­ról, gyak­ran egy ku­pi­ca há­zi pá­lin­ká­val „meg­éde­sít­ve” a be­szél­ge­tést, egy lé­pés­sel kö­ze­lebb ke­rül­tem ah­hoz, hogy a bi­zal­mu­kat el­nyer­hes­sem.

A tár­sa­dal­mi in­téz­mé­nyek­be ve­tett hit – kvan­ti­ta­tív meg­kö­ze­lí­tés

Mi­u­tán több mint egy éve tar­tóz­kod­tam Ki­rály­fán, és ta­pasz­tal­tam, hogy az em­be­rek cse­le­ke­de­tei rit­kán kö­ve­tik az azo­kat ala­kí­tó gon­do­la­ti kri­té­ri­u­mo­kat, eszem­be ju­tott egy olasz köz­mon­dás: Tra il dire e il fare c’e` di mezzo il mare (A szót és a tet­tet egy ten­ger vá­laszt­ja el egy­más­tól.). Ez­zel kap­cso­lat­ban pe­dig az a gon­do­la­tom tá­madt, hogy egy kö­zös­ség tár­sa­dal­mi jel­lem­ző­i­nek meg­is­me­ré­sé­hez egy sok­kal mély­re­ha­tóbb fo­lya­mat szük­sé­ges, mint az em­be­rek min­den­na­pos va­ló­sá­gá­ról szó­ló tör­té­ne­te­i­nek és vé­le­mé­nyé­nek meg­hall­ga­tá­sa.
Pél­dá­ul a föld­mű­ves szö­vet­ke­zet­tel szem­ben ki­nyil­vá­ní­tott bi­zal­mat­lan­ság nem vág ös­­sze a tény­le­ges kap­cso­lat­tal, amel­­lyel az egyé­nek a szö­vet­ke­zet­hez vi­szo­nyul­nak. Az em­be­rek min­den­nap­ja­ik so­rán a szö­vet­ke­zet­hez for­dul­nak, még ak­kor is, ha lé­te­zik más meg­ol­dás is. E vá­lasz­tá­suk in­dí­té­kok so­ro­za­tán ala­pul, ame­lyek vé­gül is ah­hoz a fel­is­me­rés­hez ve­zet­nek, hogy a szö­vet­ke­zet szük­sé­ges ré­sze hét­köz­na­pi éle­tük­nek. E fel­is­me­rés ugyan­ak­kor nem aka­dá­lyoz­za őket ab­ban, hogy a szö­vet­ke­ze­tet – ha az szó­ba ke­rül – becs­mér­lik. Mi áll­hat egy ilyen faj­ta hoz­zá­ál­lás hát­te­ré­ben? Egy­sze­rű­en csak a mai kor bi­zony­ta­lan­sá­gá­nak ki­fe­je­ző­dé­sét ta­pasz­tal­juk vagy a posztszo­ci­a­lis­ta vál­to­zá­sok­kal va­ló mély­sé­ges egyet nem ér­tést, vagy ez nem más, mint a szo­ci­a­lis­ta múlt örök­sé­ge?
A fa­lu­si­ak sze­rint a posztszo­ci­a­lis­ta át­ala­ku­lás azt ered­mé­nyez­te, hogy egy­re ne­he­zebb meg­bíz­ni má­sok­ban. Még azok is, akik el­íté­lő hang­nem­ben nyi­lat­koz­nak az elő­ző rend­szer élet­kö­rül­mé­nye­i­vel kap­cso­lat­ban, haj­la­mo­sak be­is­mer­ni, hogy ma­nap­ság ne­he­zebb bi­za­lom­mal len­ni má­sok iránt, ahogy azt az egyik adat­köz­lő el­mond­ta: „A szo­ci­a­liz­mus után az em­be­rek egy­más el­len kezd­tek for­dul­ni. Azt hi­szem, fél­tek a vál­to­zá­sok­tól. De ez még­sem ele­gen­dő ma­gya­rá­zat ar­ra, mi­ért let­tek olya­nok egy­más iránt, mint a far­ka­sok. Ta­lán az­zal is ma­gya­ráz­ha­tó ez a fo­lya­mat, hogy min­den­ki egy­re job­ban csak a pénz­ke­re­sé­si le­he­tő­sé­gek­re gon­dol, ar­ra, ho­gyan le­het­ne mi­nél si­ke­re­sebb. Az­előtt sen­ki sem tö­rő­dött az ilyen dol­gok­kal. Nem aka­rom azt mon­da­ni, hogy jobb lett vol­na az­előtt. De az biz­tos, hogy em­be­ribb volt a lég­kör a múlt­ban. Ezt bár­hol meg­fi­gyel­he­ted a nap­ja­ink­ban. El tu­dod kép­zel­ni, mi min­den tűnt el az utób­bi évek­ben a fa­lu­ban? Az, ami nincs le­lán­col­va, azt el­lop­ják. Ez egy új je­len­ség a fa­lu­ban, a szo­ci­a­liz­mus alatt nem volt ilyen. Hát cso­dál­ko­zol, hogy sen­ki sem bí­zik a má­sik­ban, még a sa­ját csa­lád­tag­ja­i­ban sem?” (Gá­bor, sz. 1952).
A fen­ti idé­zet­ben ki­fe­je­zés­re ju­tó pes­­szi­miz­must meg­erő­sí­te­ni lát­szik a fel­mé­rés ered­mé­nye is. A „Gon­dol­ja, hogy 1989 után: 1) job­ban meg le­het bíz­ni má­sok­ban, 2) ugyan­olyan mér­ték­ben le­het meg­bíz­ni má­sok­ban, 3) ke­vés­bé le­het meg­bíz­ni má­sok­ban” kér­dés­re 100-ból csak 2 vá­lasz­adó vá­lasz­tot­ta az egyes vá­laszt, 22 a ket­test és 76-an azt ál­lí­tot­ták, hogy az em­be­rek ma ke­vés­bé meg­bíz­ha­tó­ak, mint 1989 előtt.
A nyílt bi­zal­mat­lan­ság je­len­lét­ének egy le­het­sé­ges ma­gya­rá­za­tát a fa­lu la­ko­sa­i­nak meg­rom­ló gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyei nyújt­hat­ják. A fa­lu­be­li­ek kö­zül né­há­nyan va­ló­ban az anya­gi hely­ze­tük 1989 utá­ni meg­rom­lá­sá­ról szá­mol­tak be, so­kan vi­szont a hely­zet ja­vu­lá­sá­ról, a jö­vő­be ve­tett op­ti­miz­mus­sal be­szél­tek. A ház­tar­tá­sok­ban vég­zett fel­mé­rés ada­tai tük­rö­zik, mi­ként vi­szo­nyul­nak az adat­köz­lők sa­ját anya­gi kö­rül­mé­nye­ik­hez, il­let­ve azt, hogy mi­lyen mér­ték­ben elé­ge­det­tek csa­lád­juk je­len­le­gi anya­gi kö­rül­mé­nye­i­vel. Az el­ső kér­dés­re, amely így hang­zott: „Meg­íté­lé­se sze­rint az ön 1989 utá­ni anya­gi kö­rül­mé­nyei ja­vul­tak vagy rom­lot­tak?”, csak 10% fe­lelt ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy eny­he ja­vu­lás je­leit ta­pasz­tal­ták, a vá­lasz­adók 22%-a eny­he rom­lás­ról szá­molt be, 40%-uk sze­rint a vis­­sza­esés je­len­tős volt, 27%-uk sze­rint pe­dig a hely­zet nem vál­to­zott. Ugyan­ak­kor a má­so­dik kér­dés­re – „Elé­ge­dett csa­lád­ja je­len­le­gi anya­gi kö­rül­mé­nye­i­vel?” – a vá­lasz­adók 55%-a igen­nel (4%-uk na­gyon elé­ge­dett volt, 51%-uk töb­bé-ke­vés­bé volt elé­ge­dett), 43%-uk nem­mel vá­la­szolt (32%-uk nem volt elé­ge­dett, 11%-uk pe­dig na­gyon elé­ge­det­len volt).
A fen­ti ada­tok nem jel­zik pon­to­san, mi le­het az oka az egyé­nek gon­do­la­ti és gya­kor­la­ti sík­jai köz­ti el­lent­mon­dás­nak, azt vi­szont sej­te­ni en­ge­dik, hogy a meg­rom­lott gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek nem okol­ha­tók az ál­ta­lá­nos bi­zal­mat­lan­ság el­ter­je­dé­sé­ért, hi­szen a kér­de­zet­tek na­gyob­bik há­nya­da arány­lag elé­ge­dett csa­lád­ja anya­gi kö­rül­mé­nye­i­vel. A két­faj­ta vá­lasz köz­ti kü­lönb­ség azt jel­zi, hogy ami elv­ben az át­ala­ku­lás ne­ga­tí­vu­ma­ként je­le­nik meg, azt az egyé­nek, a csa­lá­dok tény­le­ges kö­rül­mé­nye­i­nek fé­nyé­ben ke­vés­bé ne­ga­tív va­ló­ság­ként élik meg. Né­hány adat­köz­lő a két kér­dés­hez fű­zött meg­jegy­zé­sé­ben el­mond­ta, hogy: „Hát, nem ké­ne na­gyon pa­nasz­kod­nunk, hi­szen még­is­csak sza­ba­dak va­gyunk ma. És az, hogy mi­lyen lesz a jö­vő, az is fő­kép­pen tő­lünk függ.” Még azok, akik sze­rint a mai bi­zony­ta­lan­ság és gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek a szo­ci­a­liz­mus bu­ká­sá­nak a szám­lá­já­ra ír­ha­tók, sem nyi­lat­koz­tak olyan ér­te­lem­ben, hogy a posztszo­ci­a­lis­ta kor­szak ne ho­zott vol­na szá­muk­ra sem­mi po­zi­tí­vu­mot. Mind­an­­nyi­an kész­ség­gel el­fo­gad­ták azt a né­ze­tet, hogy a sze­mé­lyes sza­bad­ság és a „jö­vő­ért va­ló dol­go­zás” le­he­tő­sé­ge két­ség­te­le­nül az át­ala­ku­lás egyik leg­na­gyobb vív­má­nya. A jö­vő­vel kap­cso­la­tos op­ti­mis­ta hoz­zá­ál­lás el­le­né­re a kö­zé­le­tet még­is a bi­zal­mat­lan­ság és a gya­nak­vás ural­ja, és e tény ab­ban a pil­la­nat­ban, amint az egyén a kö­zös­ség ré­sze­ként kezd tény­ked­ni, ér­zé­kel­he­tő­vé vá­lik. Még mi­e­lőtt azt kez­de­nénk vizs­gál­ni, hogy a bi­zal­mat­lan­ság mi­ként be­fo­lyá­sol­ja a min­den­nap­ok tár­sa­dal­mi kap­cso­la­ta­it, sze­ret­ném né­hány kvan­ti­ta­tív adat se­gít­sé­gé­vel meg­ra­gad­ni, mi­képp vá­lik a bi­za­lom az egyé­nek tár­sa­dal­mi in­téz­mé­nyek­kel va­ló in­ter­ak­ci­ó­já­nak esz­kö­zé­vé.
A fa­lu­si­ak min­den­na­pos éle­té­ben a hi­va­ta­los in­téz­mé­nyek és in­for­má­lis cso­por­to­su­lá­sok (pl. szom­szé­dok, kö­ze­li és tá­vo­li ro­ko­nok, mun­ka­tár­sak és ba­rá­tok) szem­ben ér­zett bi­za­lom mé­ré­sé­re egy 0-tól (a bi­za­lom tel­jes hi­á­nya) 5-ig (a leg­na­gyobb mér­té­kű bi­za­lom) ter­je­dő ská­lát hasz­nál­tam.
Az 1. áb­ra 100 vé­let­len­sze­rű­en ki­vá­lasz­tott sze­mély (64 fér­fi és 36 nő) 14 cso­port­tal szem­be­ni bi­za­lom­szint­jét áb­rá­zol­ja. A cso­por­tok a kö­vet­ke­zők: csa­lád, kö­ze­li ro­ko­nok, tá­vo­li ro­ko­nok, szom­szé­dok, ba­rá­tok, fa­lu­be­li­ek, mun­ka­tár­sak, az egy­ház, he­lyi hivatalnokok2, po­li­ti­ku­sok, föld­mű­ves szö­vet­ke­zet, he­lyi tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis szer­ve­ze­tek, az ál­lam és az EU. A leg­ma­ga­sabb át­la­gos bi­za­lom­szin­tet a család3 ér­te el 4,56-os ér­ték­kel, ezt kö­ve­ti a kö­ze­li ro­ko­nok (3,86), majd a ba­rá­tok (3,54) cso­port­ja. A föld­mű­ves szö­vet­ke­zet (1,87), az ál­lam (1,35) és a po­li­ti­ku­sok (1,19) a ská­la el­len­ke­ző ol­da­lán he­lyez­ked­nek el. Kö­ze­pes bi­za­lom­szin­tet el­érő cso­por­tok a mun­ka­tár­sak cso­port­ja (2,98) és a he­lyi tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis szer­ve­ze­tek, ugyan­ak­kor a fa­lu­be­li­ek cso­port­ja 2,42-vel meg­le­he­tő­sen ala­csony ér­té­ket ért el. Vé­gül a he­lyi hi­va­tal­no­kok 2,7-es ér­té­ke sok­kal ma­ga­sabb volt, mint a szö­vet­ke­zet­tel szem­ben ki­nyil­vá­ní­tott bi­za­lom szint­je.

1. áb­ra. Bi­za­lom­szint
Microsoft Word - torsello-graf1.doc

For­rás: A ház­tar­tá­sok­ban vég­zett kér­dő­íves fel­mé­rés

A fen­ti ada­tok­ból két­fé­le kö­vet­kez­te­tés von­ha­tó le. Elő­ször is, a bi­za­lom­mal kap­cso­la­tos vé­le­ke­dés nagy­ban függ az egyé­nek­kel, il­let­ve az in­téz­mé­nyek­kel fenn­tar­tott in­ter­ak­ció gya­ko­ri­sá­gá­tól: ál­ta­lá­nos­ság­ban el­mond­ha­tó, hogy az in­ter­ak­ció gya­ko­ri­sá­gá­val a bi­za­lom mér­té­ke is nö­vek­szik. A bi­za­lom kér­dé­sé­ben a kér­de­zet­tek vá­la­szai alap­ján há­rom kü­lön­bö­ző ka­te­gó­ri­át kü­lön­böz­tet­he­tünk meg. Az el­ső ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zó cso­por­tok, az­az a csa­lád, ro­ko­nok, ba­rá­tok, szom­szé­dok és tá­vo­li ro­ko­nok (mind­an­­nyi­an 3 fe­let­ti át­lag­ér­ték­kel) áll­nak a leg­kö­ze­lebb az egyén­hez. Ez az a ka­te­gó­ria, amely irá­nyá­ba a bi­za­lom mint a min­den­na­pi tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok lét­fon­tos­sá­gú ele­me nyil­vá­nul meg. Az egyé­nek e ka­te­gó­ria tag­ja­i­val va­ló kap­cso­la­ta a gya­ko­ri in­ter­ak­ci­ó­kon edző­dik, az irá­nyuk­ba ta­nú­sí­tott bi­za­lom ez ál­tal kap fo­lya­ma­tos meg­erő­sí­tést. A má­so­dik ka­te­gó­ria (2 és 3 köz­ti bi­za­lom­szint) töb­bé-ke­vés­bé ne­ut­rá­lis ele­me­ket tar­tal­maz, ma­gá­ba fog­lal­ja a fa­lu­be­li­e­ket és a he­lyi hi­va­tal­no­ko­kat, nem tar­tal­maz­za vi­szont a föl­mű­ves szö­vet­ke­ze­tet. Az egyé­nek ke­vés­bé gya­ko­ri ta­lál­ko­zá­sa a he­lyi hi­va­tal­no­kok­kal egy ala­cso­nyabb bi­za­lom­szin­tet ered­mé­nyez. A fa­lu­be­li­ek cso­port­ja vi­szont prob­le­ma­ti­ku­sabb kér­dés. Ahogy azt az egyik adat­köz­lő meg­je­gyez­te: „Ha ál­ta­lá­nos­ság­ban kell vé­le­ményt mon­da­nom, anél­kül, hogy ne­vet vagy ar­cot ad­nék az egyé­nek­nek, ak­kor nem bí­zom bennük.” (An­tal, sz. 1926). A „fa­lu­be­li­ek” irá­nyá­ba – ha e cso­port nem tar­tal­maz­za a ro­ko­no­kat és ba­rá­to­kat – ér­zett bi­za­lom szint­je meg­le­he­tő­sen ala­csony. Az utol­só ka­te­gó­ria (po­li­ti­ku­sok, az ál­lam és az EU) kép­vi­se­li a fa­lu­si­ak­tól leg­tá­vo­labb ál­ló, leg­el­von­tabb cso­por­to­kat. Az ál­ta­lá­nos bi­za­lom­szint leg­ala­cso­nyabb ér­té­kei azt mu­tat­ják, hogy a fa­lu­si­ak szá­má­ra ezen meg­fog­ha­tat­lan en­ti­tá­sok, ame­lyek­kel csak na­gyon ke­vés konk­rét in­ter­ak­ci­ó­ra ke­rül sor, sok­kal ke­vés­bé meg­bíz­ha­tók. E ten­den­cia leg­so­kat­mon­dóbb pél­dá­ja az ál­lam­mal szem­be­ni bi­zal­mat­lan­ság, mi­vel ez­ál­tal a vá­lasz­adók nyil­ván az ál­lam­ha­tal­mat gya­kor­ló in­téz­mé­nyek­hez (po­li­ti­kai pár­tok, jo­gi in­téz­mé­nyek) fű­ző­dő ne­ga­tív vi­szo­nyu­kat is kifejezték.4
Az 1989 utá­ni idő­szak­ra vo­nat­ko­zó, bi­za­lom­mal kap­cso­la­tos kér­dé­sek­re adott vá­la­szok alap­ján le­von­ha­tó má­so­dik fon­tos kö­vet­kez­te­tés sze­rint a bi­zal­mat­lan­ság ál­ta­lá­nos ten­den­ci­á­nak te­kint­he­tő. Ezt a fel­mé­rés azon ered­mé­nye is alá­tá­maszt­ja, hogy ha a 3-as ér­té­ket te­kint­jük a 0-tól 5-ig ter­je­dő ská­la kö­ze­pé­nek, a 14 ka­te­gó­ri­á­ból 9 e kö­zép­ér­ték alat­ti bi­za­lom­szin­tet mu­tat.
Har­ma­dik kö­vet­kez­te­tés­ként el­mond­hat­juk, hogy az egyes in­téz­mé­nyek kö­zül az a cso­port él­ve­zi a na­gyobb bi­zal­mat, amel­­lyel a fa­lu job­ban tud azo­no­sul­ni. Ha ösz­­sze­ha­son­lít­juk a szö­vet­ke­zet és a he­lyi hi­va­tal­no­kok ér­té­ke­it az egy­ház és a tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis szer­ve­ze­tek ér­té­ke­i­vel, in­do­kolt­nak tű­nik a két cso­port meg­kü­lön­böz­te­té­se. A fa­lu­si­ak az elő­ző két in­téz­mény­hez nem fűz­tek túl sok bi­zal­mat, mi­vel a szö­vet­ke­zet meg­szűnt fa­lu­si in­téz­mény­ként mű­köd­ni és a he­lyi hi­va­tal­no­kok­kal szem­ben a fa­lu­si­ak azok po­li­ti­kai ma­ga­tar­tá­sa mi­att gyak­ran el­uta­sí­tó­an vi­szo­nyul­nak. Ez­zel szem­ben az egy­ház és a tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis szer­ve­ze­tek (lásd a ké­sőb­bi­ek­ben) a kö­zös­sé­gi élet fel­vi­rá­goz­ta­tá­sát tart­ják szem előtt, így a ve­lük va­ló azo­no­su­lást te­szik le­he­tő­vé.
To­váb­bi kér­dés, hogy mi az alap­ja az egyé­nek ál­ta­lá­nos bi­zal­mat­lan­sá­gá­nak és az egyes in­téz­mé­nyek­kel szem­be­ni bi­zal­mat­lan­ság­nak. A kö­vet­ke­ző rész a csa­lád­tag­ok köz­ti sze­mé­lyes kap­cso­la­to­kat vizs­gál­ja.

Kö­zös­sé­gi szin­tű te­vé­keny­ség

Azon el­mé­le­tek, ame­lyek a posztszo­ci­a­lis­ta je­len­sé­gek le­írá­sá­ra irá­nyul­nak, azt han­goz­tat­ják, hogy a Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pá­ban meg­fi­gyel­he­tő ál­ta­lá­nos bi­zal­mat­lan­ság a „pol­gá­ri tár­sa­da­lom” és a kö­zös­sé­gi szin­tű te­vé­keny­ség ala­csony fej­lett­sé­gé­re utal­nak. Bjor­nskow há­rom or­szá­got (Észt­or­szág, Szlo­vé­nia és Dá­nia) ala­pul ve­vő ös­­sze­ha­son­lí­tó ta­nul­má­nyá­ban ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott, hogy a kö­zös­sé­gi szin­tű rész­vé­tel szo­ro­san ös­­sze­függ az egyé­ni be­vé­tel nagy­sá­gá­val. Ada­tai azt mu­tat­ják, hogy Észt­or­szág­ban a pol­gá­ri kö­zös­sé­gi rész­vé­tel szint­je meg­kö­ze­lí­ti Szlo­vé­ni­át, de Dá­ni­á­val ös­­sze­vet­ve mind­két or­szág ada­tai an­nak csak a fe­lét érik el (Bjornskow 2002:13). A Bjor­nskow ál­tal meg­adott irá­nyt kö­ve­ti több ku­ta­tó is (Raiser,–Haerpfer–Noworthy–Wallace 2001; Bou­ga­rel 2002). ők ta­nul­má­nya­ik­ban azt jel­zik, hogy Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pa or­szá­ga­i­nak ah­hoz, hogy meg­erő­sít­sék a de­mok­rá­cia és a gaz­da­ság fej­lő­dé­sét, el­ső­sor­ban tá­mo­gat­ni­uk ké­ne a kö­zös­sé­gi szin­tű tény­ke­dést és az azt se­gí­tő tár­sa­dal­mi csoportulásokat.
A fen­ti el­mé­let sze­rint ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re jut­hat­nák, hogy mi­vel Ki­rály­fán a tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok te­rén ál­ta­lá­nos bi­zal­mat­lan­ság és pes­­szi­miz­mus ta­pasz­tal­ha­tó, a fa­lu kö­zös­sé­ge sem ér­het el ma­gas fej­lett­sé­gi szin­tet, ami a kol­lek­tív rész­vé­telt il­le­ti a kü­lön­bö­ző kö­zös­sé­gi ese­mé­nye­ken. Ez a szem­lé­let, amely a bi­za­lom ala­csony szint­jé­nél a pol­gá­ri rész­vé­tel ala­csony szint­jét is fel­té­te­le­zi, Ki­rály­fa ese­té­ben nem fe­lel meg a va­ló­ság­nak. Igaz, a fa­lu la­ko­sai gya­kor­ta pa­nasz­kod­nak ar­ra, hogy ke­ve­sebb az al­ka­lom a tár­sa­dal­mi in­ter­ak­ci­ó­ra, a kap­cso­la­tok ápo­lá­sá­ra a fa­lun be­lül. De ez in­kább a múlt­ra va­ló nosz­tal­gi­kus vis­­sza­em­lé­ke­zést tük­rö­zi. Va­ló­ban, a szo­ci­a­lis­ta re­zsim re­la­tív jó­lé­tet biz­to­sí­tott min­den­ki­nek, és így ki­sebb hang­súly he­lye­ző­dött a ház­tar­tá­sok gaz­da­sá­gi stra­té­gi­á­i­ra.
Ma a fa­lu­ban a kü­lön­bö­ző ak­tív tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis egye­sü­le­tek­nek a szá­ma 14 kö­rül van. Ezek te­vé­keny­sé­ge kü­lön­bö­zik az egyes klu­bok jel­le­ge sze­rint, de ál­ta­lá­ban he­ten­te két­szer ki­sebb vagy na­gyobb ren­dez­vény ke­rül meg­szer­ve­zés­re a fa­lu­ban, ha­von­ta egy nagyobbra.5 A ma­gyar kul­tu­rá­lis szer­ve­zet, a Cse­ma­dok, ame­lyet két rész­leg, a fel­nőtt és a fi­a­ta­lok rész­le­ge al­kot, kü­lö­nö­sen ak­tív a kö­zös­sé­gi ren­dez­vé­nyek meg­szer­ve­zé­se és tá­mo­ga­tá­sa te­rén.
Az úr­na­pi kör­me­net ün­ne­pé­lye egy a leg­je­len­tő­sebb kö­zös­sé­gi ak­ci­ók kö­zül. Az aláb­bi­ak­ban az ün­ne­pély rész­le­tes le­írá­sa kö­vet­ke­zik, úgy, ahogy azt 2001-ben meg­fi­gyel­tem.
Az úr­na­pi szer­tar­tás reg­gel kez­dő­dik. Fél órá­val a kez­dés előtt a temp­lom már te­le van6. A fa­lu­si­ak kü­lön­bö­ző cso­por­tok­ra osz­tód­va vá­ra­koz­nak: a plé­bá­nos, a mi­nist­rán­sok, az idő­sebb fér­fi­ak cso­port­ja, a fi­a­tal lá­nyok, az idő­sebb as­­szo­nyok cso­port­ja és a töb­bi fa­lu­be­li. Min­den cso­port­nak kü­lön sze­re­pe van. Az el­ső rí­tus­ra a temp­lom­be­já­rat előtt ke­rül sor, ahol a plé­bá­nos, a mi­nist­rán­sok és az idő­sebb fér­fi­ak egy fe­hér-pi­ros szí­nű gyer­tya kö­rül áll­va kör­be­ad­ják a ke­resz­tet. Ezt he­lye­zik majd az ol­tár­ra, és időn­ként hasz­nál­ják az el­kö­vet­ke­ző év fo­lya­mán. Ez­után a gyer­tya meg­ál­dá­sa kö­vet­ke­zik, majd töm­jén­füst­tel va­ló meg­tisz­tí­tá­sa. A mi­se után in­dul a kör­me­net. A me­net ele­jén fe­hér ru­hás lá­nyok men­nek, szí­nes ró­zsa­szir­mo­kat szór­nak az út­ra. őket kö­ve­ti a plé­bá­nos és a mi­nist­rán­sok. A mi­nist­rán­sok egy zöld és arany­ szí­nű bal­da­chint visz­nek, alat­ta a pap tart egy arany­ szí­nű fe­szü­le­tet. Utá­nuk az idő­sebb fér­fi­ak cso­port­ja há­rom kel­lék­kel, ame­lyek a fa­lu vé­dő­szent­jét és szim­bó­lu­mát – Szent Er­zsé­be­tet – és kü­lön­bö­ző mes­ter­sé­gek szim­bó­lu­ma­it áb­rá­zol­ják. őket kö­ve­tik a cser­ké­szek sa­ját szim­bó­lu­ma­ik­kal, ame­lyek kö­zül az egyik a ma­gyar zász­ló, a töb­bi a fa­lu cí­me­re és cser­kész­szö­vet­ség emb­lé­má­ja. Az idő­sebb asz­­szo­nyok nem visz­nek szim­bó­lu­mo­kat, éne­kel­nek és imád­koz­nak a kör­me­net töb­bi részt­ve­vő­jé­vel együtt. A részt­ve­vők kö­zül az el­ső sor­ban a pol­gár­mes­ter (aki csat­la­ko­zott a kör­me­net­hez, de nem vett részt a mi­sén), a nyug­dí­jas­klub tit­ká­ra és tag­jai men­nek. A szo­kás azt mond­ja, hogy az idő­sebb részt­ve­vők men­nek elöl, őket kö­ve­tik a fi­a­ta­lab­bak, de eh­hez a sza­bály­hoz nem ra­gasz­kod­nak szi­go­rú­an.
A me­net elő­ször meg­ke­rü­li a temp­lo­mot, majd ke­resz­tül­megy a fa­lun, egy elő­re meg­ha­tá­ro­zott út­vo­na­lat kö­vet­ve. A gyü­le­ke­zet négy he­lyen áll meg, eze­ken a he­lye­ken ol­tá­ro­kat emel­tek a négy ég­táj szim­bó­lu­ma­ként. Mind­egyik ol­tár Jé­zus Krisz­tus és a Ma­don­na fel­szen­telt ké­pét őr­zi, az ol­tár­hoz vö­rös sző­nyeg ve­zet, ahol négy ol­tár­gyer­tya áll. Az ol­tá­rok el­he­lye­zé­se nem tel­je­sen ál­lan­dó, év­ről év­re mé­te­rek­kel odébb ke­rül­nek, de ál­ta­lá­ban min­dig ugyan­ab­ban az ut­cá­ban áll­nak. A fel­épí­té­sü­ket és fel­dí­szí­té­sü­ket a fa­lu­si­ak fel­vált­va vég­zik. A fel­épí­tést a nyug­dí­jas­klub tag­jai és a pol­gár­mes­ter-he­lyet­tes ve­ze­té­sé­vel né­hány he­lyi mun­ka­nél­kü­li vég­zi, a dí­szí­tés az as­­szo­nyok fel­ada­ta. Az a ház, amely előtt az ol­tár áll, biz­to­sít­ja a vi­rá­go­kat és a szent­ké­pet. A gyer­tyá­kat és a kül­ső dí­szí­tés anya­gát a szom­szé­dok ad­ják. Ahogy az ol­tár az évek so­rán az ut­cán be­lül egyik ház­tól a má­si­kig ván­do­rol, a vi­rá­gok és a bel­ső ké­pek biz­to­sí­tá­sa min­dig más csa­lád fe­le­lős­sé­ge lesz.
A fen­ti­ek­ben le­írt szer­tar­tás évé­ben (2001) kö­rül­be­lül 200-an vet­tek részt a mi­sén, en­nél sok­kal töb­ben csat­la­koz­tak a kör­me­net­hez, eset­leg há­za­ik­ból néz­ve kö­vet­ték azt. Azok a csa­lá­dok tag­jai vi­szont, akik­nek há­za­ik a fel­ál­lí­tott ol­tá­rok kö­ze­lé­ben he­lyez­ked­tek el, nem vet­ték a bá­tor­sá­got, hogy a ka­pu­juk­ból le­sel­ked­je­nek, ők csak az ab­la­kon ke­resz­tül néz­ték a kör­me­ne­tet és vár­ták, hogy az is­mét ki­men­jen a fő­út­ra, és foly­tas­sa út­ját. Négy sze­mély öl­töny­ben, nyak­ken­dő­ben a fa­lu­ba ve­ze­tő út szé­lén állt, és el­te­rel­ték az au­tó­kat a fa­lu fő­út­já­ról.
A kör­me­net tár­sa­dal­mi je­len­tő­sé­gét két té­nye­ző de­monst­rál­ja: a tár­sa­dal­mi in­ter­ak­ció mér­té­ke és az azo­no­su­lás fo­lya­ma­ta. A szer­tar­tás­ban részt­ve­vő cso­por­tok hos­­szas és gon­dos elő­ké­szü­le­te­ket foly­tat­nak. A cser­ké­szek­től az idő­sebb as­­szo­nyo­kig min­den cso­port ta­lál­ko­zik az ese­mény előtt, ter­ve­zik, majd elő­ké­szí­tik azt. Az ol­tá­rok fel­épí­té­se is egy idő­igé­nyes fel­adat, a kör­me­net nap­ját meg­elő­ző­en két na­pot vesz igény­be, a szom­széd­ság as­­szo­nya­i­nak és az épí­té­sért, va­la­mint az ágak be­szer­zé­sé­ért fe­le­lős fér­fi­ak­nak az együtt­mű­kö­dé­sét igény­li. Ilyen mó­don az ese­mény ren­ge­teg al­kal­mat nyújt a fa­lu­si­ak köz­ti in­ter­ak­ci­ó­ra, amely so­rán a mun­ka­meg­osz­tás és a köl­csö­nös se­gít­ség meg­szer­ve­zé­sé­vel kap­cso­la­tos fel­ada­to­kat kell el­vé­gez­ni­ük.
Ezen kí­vül az ese­mény a kö­zös­ség ön­azo­no­su­lá­sát is elő­se­gí­ti. A fa­lu­si­ak büsz­kén ál­lít­ják, hogy a szá­mos tör­té­nel­mi vál­to­zás el­le­né­re a fa­lu min­dig is meg­őriz­te sa­ját „kol­lek­tív ar­cu­la­tát”. Ezt az egyik adat­köz­lő a kö­vet­ke­ző sza­vak­kal fe­jez­te ki: „Tu­dom, sok min­den ros­­szat le­het hal­la­ni ma a fa­lu­ban az em­be­rek egy­más köz­ti kap­cso­la­tá­ról. Ez rész­ben a mi hi­bánk, rész­ben a tör­té­ne­lem­nek tud­ha­tó be. Nem ta­gad­hat­juk, hogy volt né­hány sö­tét pil­la­nat a kö­zös­ség éle­té­ben, ami mi­att egye­sek még ma is ke­rü­lik egy­más tár­sa­sá­gát. De ami­kor va­la­mi­lyen ak­ció meg­szer­ve­zé­sé­ről van szó, ar­ról, hogy ös­­sze­fog­junk, az em­be­rek még­is ös­­sze­jön­nek és együtt­mű­köd­nek. Er­re büsz­ke va­gyok. Elég, ha va­la­me­lyik Cse­ma­dok vagy más val­lá­sos ünnepélyünkre7 el­jössz, meg­lát­ha­tod, hogy men­­nyi nép gyűl ös­­sze. Min­dig van al­ka­lom ar­ra, hogy a ré­gi sér­tő­dé­sek fél­re le­gye­nek té­ve” (And­rás, sz. 1930).
Az úr­nap­jai szer­tar­tás egy olyan al­ka­lom a kö­zös­ség szá­má­ra, amely so­rán a kö­zö­sen el­vég­zett fel­ada­tok a vág­ki­rá­ly­fa­i­ak szá­má­ra mint az ön­azo­no­su­lá­suk leg­fon­to­sabb ki­fe­je­ző­dé­se je­le­nik meg. Ban­fi­eld el­mé­le­te sze­rint egy nyil­vá­nos ak­ció, mint pél­dá­ul a vág­ki­rá­ly­fai kör­me­net, nem va­ló­sul­hat meg olyan kör­nye­zet­ben, ahol az em­be­ri kap­cso­la­to­kat a köl­csö­nös bi­zal­mat­lan­ság ural­ja. Az ese­mény gon­dos elő­ké­szí­té­sé­be és meg­va­ló­sí­tá­sá­ba fek­te­tett ener­gia a kö­zös­ség szel­le­mi tő­ké­jé­nek gya­ra­po­dá­sá­ban je­le­nik meg, ame­lyet a részt­ve­vők sa­ját ma­guk fe­lé szá­mol­nak el (a fa­lu­ba kí­vül­ről nem ér­ke­zik se­gít­ség). Az ün­ne­pély, val­lá­sos je­len­té­sén túl, il­let­ve azon túl, hogy az em­be­re­ket tény­le­ge­sen a kö­zö­sen vég­zett te­vé­keny­ség­re ösz­tön­zi, a kö­zös­sé­gi iden­ti­tás ki­ala­ku­lá­sá­nak pil­la­na­tát is kép­vi­se­li, amely nem a „fa­lu­be­li” kont­ra „ide­gen” konf­ron­tá­ci­ó­já­ból táp­lál­ko­zik, ha­nem a kö­zös­ség sa­ját ér­té­ke­i­ből. A kör­me­net és az Ist­ván-na­pi vi­lá­gi ren­dez­vény köz­ti kü­lönb­ség ab­ban áll, hogy a kör­me­net so­rán nem ta­pasz­tal­ha­tó­k egy­ér­tel­mű­en a csa­lá­dok cso­por­tok­ba szer­ve­ző­dé­sé­nek je­lei, az­az az ese­mény elő­ké­szí­té­sét és meg­va­ló­sí­tá­sát az egyé­nek nem a csa­lád­juk zárt kö­rén be­lül vég­zik. A te­vé­keny­sé­gek meg­szer­ve­zé­se in­kább a fa­lu­si szer­ve­ze­tek­ben lé­vő tag­sá­gu­kon és az élet­kor sze­rint szer­ve­ző­dő cso­por­to­kon ala­pul. A csa­lá­dok stá­tu­szá­ból ere­dő tá­vol­ság­tar­tás meg­szű­nik egy val­lá­sos ala­po­kon nyug­vó ese­mény kap­csán, amely a kol­lek­tív vi­sel­ke­dé­si min­ták meg­erő­sí­té­sét szol­gál­ja, és amel­­lyel a kö­zös­ség ar­ra ke­res bi­zo­nyos­sá­got, hogy e min­ták a meg­lé­vő ne­héz­sé­gek el­le­né­re is tény­le­ge­sek és mű­kö­dő­ké­pe­sek.

Bi­zal­mat­lan­ság és el­vá­rá­sok: a ro­ko­nok köz­ti in­ter­ak­ció min­tái

A posztszo­ci­a­lis­ta tár­sa­dal­mak elem­zői egyet­ér­te­nek ab­ban, amit a fen­ti fel­mé­rés ered­mé­nyei is alá­tá­masz­ta­nak, hogy az in­téz­mé­nyek irá­nyá­ba ér­zett bi­zal­mat­lan­ság a szűk csa­lá­di, ba­rá­ti és ro­ko­ni kö­zös­ség­be ve­tett bi­za­lom pri­vi­le­gi­zá­lá­sá­val el­len­sú­lyo­zó­dik (Sztompka 1999; Mis­ztal 2001). E je­len­ség a szo­ci­a­lis­ta idő­szak­ra jel­lem­ző, nyil­vá­nos és pri­vát szfé­ra köz­ti óri­á­si sza­ka­dék foly­ta­tá­sá­nak te­kint­he­tő. Ilyen kö­rül­mé­nyek közt az egyén cse­le­ke­de­tei va­la­mi­fé­le két, egy­más­tól tel­je­sen kü­lön­bö­ző szin­ten zaj­ló szín­já­ték­ká deg­ra­dá­lód­tak (performative act): a nyil­vá­nos­ság szint­jén, több­nyi­re ha­mis és fél­re­ve­ze­tő ma­ga­ta­rás­sal, és a pri­vát szfé­ra szint­jén, ahol az egyén már ön­ma­gát ad­hat­ja. Eb­ből ki­fo­lyó­lag a csa­lád­tag­ok­kal szem­be­ni el­vá­rá­sok és kö­te­le­zett­sé­gek óri­á­si ter­het ró­hat­nak a tár­sa­dal­mi te­vé­keny­ség sze­rep­lő­i­re, azon egy­sze­rű ok­nál fog­va, hogy nincs vagy leg­alább­is na­gyon ke­vés az a te­rü­let, ahol a bi­za­lom ki­fe­je­zés­re jut­hat.
A fen­ti kva­ni­ta­tív ada­tok jól mu­tat­ják, hogy ma­nap­ság a sze­mé­lyes bi­za­lom ki­nyil­vá­ní­tá­sá­nak egyet­len szfé­rá­ja a csa­lád és a ro­kon­ság. Mi­ó­ta az ál­lam el­vesz­tet­te a szo­ci­a­lis­ta idő­szak­ra jel­lem­ző, min­dent át­ha­tó jel­le­gét, a fa­lu­si­ak szá­má­ra a csa­lád a se­gít­ség, a meg­bíz­ha­tó­ság és a biz­ton­ság „egyet­len for­rá­sa”. Ugyan­ak­kor mi­vel a bi­za­lom ki­ala­kí­tá­sá­ban és fenn­tar­tá­sá­ban a csa­lád oly nagy sze­rep­pel bír, egy szer­te­ága­zó ro­ko­ni kap­cso­la­to­kon ala­pu­ló cso­port tag­jai ezen ál­la­pot szá­mos hát­rá­nyát is meg­ta­pasz­tal­hat­ják. Az egyik adat­köz­lő a kö­vet­ke­ző­képp ír­ta le a ro­ko­ni kap­cso­la­tok sze­re­pét: „A csa­lád egy két­élű fegy­ver: ha nagy, sok előn­­nyel jár­hat. Van ki­re szá­mí­ta­ni, ami­kor szük­ség van. Hi­szen ugyan­az a vér fo­lyik az ere­ik­ben. A má­sik ol­da­lon vi­szont ren­ge­teg kö­te­le­zett­ség­gel jár az ilyen, és ezek né­ha na­gyob­bak, mint az elő­nyök. So­ha nem tud­ha­tod biz­to­san, mit gon­dol ró­lad ez vagy az a ro­kon. Amit te­hetsz, az csu­pán az, hogy re­mény­kedsz, he­lye­sen cse­le­ked­tél vagy be­szél­tél az adott pil­la­nat­ban” (Dá­ni­el, sz.1968).
Dá­ni­el egy jó hí­rű fa­lu­si csa­lád tag­ja, fér­je­zett nő­vé­re szin­tén a fa­lu­ban la­kik, báty­ja a vá­ros­ban. Dá­ni­el fe­le­sé­gé­nek csa­lád­ja szin­tén fa­lu­be­li. Ami­kor a fen­ti sza­vak el­hang­zot­tak, Dá­ni­el meg­hí­vá­sá­ra egy po­hár ital mel­lett ül­tünk ve­le és né­hány fér­fiba­rát­já­val. A kul­túr­ház má­so­dik eme­le­tén vol­tunk, ahol egy, a Cse­ma­dok ál­tal szer­ve­zett de­cem­be­ri mu­latt­ság folyt. A nagy­te­rem­ben mu­la­tós-ün­nep­lős han­gu­lat ural­ko­dott, bár az asz­ta­lok­tól nem le­he­tett túl sok zajt vagy ne­ve­tést hal­la­ni. Dá­ni­el el­mond­ta, hogy az ilyen ren­dez­vé­nye­ken, mi­vel a csa­lád­ja kö­ré­ben il­le­ne ül­nie, gyak­ran ér­zi ma­gát kí­no­san. Ezért jött jól, hogy el­ugor­ha­tott a ba­rá­ta­i­val egy po­hár ital­ra, ahol la­zább lég­kör­ben be­szél­get­he­tett. Meg­kér­dez­tem tő­le, hogy a csa­lá­di kap­cso­la­tok túl­zot­tan for­má­lis vol­ta nem csak a ren­dez­vény ked­vé­ért, il­let­ve a töb­bi­ek előtt va­ló sze­rep­lés mi­att tör­té­nik-e. „Tu­dod – mond­ta – ez min­dig így van. Vi­sel­ked­ned kell a nyil­vá­nos­sá­gon és ott­hon is, ahogy az el van tő­led vár­va. Gon­do­lod, hogy oda­me­he­tek a nagy­bá­csim­hoz és meg­mond­ha­tom ne­ki nyíl­tan, mit is gon­do­lok ró­la? Sem­mi eset­re sem! Mind­egy hol vagy, a dol­gok ha­son­ló­an mű­köd­nek. A csa­lád az min­dig csa­lád, és azt tisz­tel­ni kell.”
A ro­ko­ni kap­cso­la­to­kat sza­bá­lyo­zó eti­kett szi­go­rú­sá­gá­ban két té­nye­ző játsz­hat sze­re­pet. Az egyik a plety­ká­tól va­ló fé­le­lem, amely az egyé­nek kö­zöt­ti kap­cso­la­tot ala­kít­ja az­ál­tal, hogy meg­ha­tá­roz­za, mi „he­lyes” és mi nem az a kö­zös­ség sza­bá­lya­i­hoz ké­pest. A má­sik ol­da­lon a csa­lád­tag­ok egy­más­sal szem­be­ni kö­te­le­zett­sé­gei és vi­sel­ke­dés­be­li el­vá­rá­sai úgy emo­ci­o­ná­li­san, mint instru­men­tá­li­san strukturálódnak.8 A ro­ko­nok po­ten­ci­á­lis se­gí­tők, te­hát a ve­lük va­ló jó kap­cso­lat fenn­tar­tá­sa fon­tos az egyén szá­má­ra. Ez a ro­ko­nok köz­ti bi­za­lom meg­lét­ének egyik alap­pil­lé­re, bár az emo­ci­o­ná­lis kö­tő­dés is fon­tos sze­re­pet ját­szik. Ne­héz el­kép­zel­ni, hogy va­la­ki se­gít­sé­get re­mél egy ro­ko­ná­tól, aki­vel év­ti­ze­de­kig tar­tó vi­szály­ko­dást foly­tat­nak, nem csu­pán azért, mert a köz­tük lé­vő in­ter­ak­ci­ók meg­sza­kad­tak, ha­nem a vis­­sza­vá­gás­tól va­ló fo­lya­ma­tos fé­le­lem mi­att is, amely a bi­za­lom ki­nyil­vá­ní­tá­sá­nak ak­tu­sát te­szi fö­lös­le­ges­sé, ha­csak egy má­sik kap­cso­lat (több­nyi­re ba­rá­ti), köz­ve­tí­tő­ként át nem hi­dal­ja a két fél kö­zöt­ti tá­vol­sá­got. A bi­za­lom szá­mos té­nye­ző alap­ján ala­kít­ja a ro­ko­nok kö­zöt­ti sze­mé­lyes kap­cso­la­to­kat. Ezek kö­zé tar­to­zik az egy­más­sal va­ló sze­mé­lyes ta­lál­ko­zá­sok gya­ko­ri­sá­ga, egy­más­tól va­ló tér­be­li tá­vol­sá­guk, vé­le­mény­kü­lönb­sé­gek meg­lé­te vagy hi­á­nya, egy­más­hoz vi­szo­nyí­tott ha­tal­mi, tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi po­zí­ci­ó­juk. E té­nye­zők sok­sze­rű­sé­ge mi­att, és ami­att a fo­lya­ma­tos igye­ke­zet mi­att, hogy az ér­dek­ből tör­té­nő és az ér­zel­mek ál­tal be­fo­lyá­solt vi­sel­ke­dés közt az egyé­nek meg­ta­lál­ják a kö­zép­utat, a bi­za­lom nem szük­ség­sze­rű­en a ro­ko­ni kap­cso­la­tok egyet­len meg­ha­tá­ro­zó ele­me.

Csa­lá­don és fa­lun be­lü­li kap­cso­la­tok

Ant­ro­po­ló­gi­ai ta­nul­má­nyok so­ra bi­zo­nyít­ja, hogy az ál­la­mi szo­ci­a­liz­mus meg­szű­né­se gyak­ran a szo­li­da­ri­tás és a tár­sa­dal­mi együtt­mű­kö­dés meg­sza­kí­tá­sát és a kö­zös­sé­gi in­ter­ak­ció csök­ke­né­sét von­ta ma­ga után (Kaneff 1996; Pine 1996; Hann 2002).
Pine egy dél-len­gyel­or­szá­gi hegy­vi­dé­ki kö­zös­ség­ről szó­ló ta­nul­má­nyá­ban ki­hang­sú­lyoz­za, hogy 1989 után a fa­lu­si­ak (kü­lö­nö­sen a nők) vis­­sza­hú­zód­tak az ott­ho­na­ik­ba (Pine 2002:104). Ezt a je­len­sé­get a ter­me­lés szo­ci­a­lis­ta vi­szo­nya­i­nak a meg­szű­né­sé­vel hoz­za a ku­ta­tó kap­cso­lat­ba. A múlt­ban a nők hely­ze­te mint gaz­da­sá­gi és rep­ro­duk­ci­ós ter­me­lő­ké meg­erő­sö­dött a tár­sa­da­lom­ban. Ma vi­szont, ami­kor a ház­tar­tás a min­den­na­pi túl­élé­si stra­té­gi­ák szín­hely­évé vált, a csa­lád je­len­tő­sé­ge nőtt meg, és ez egy­ben a csa­lád­tag­ok kö­zöt­ti szo­li­da­ri­tás és ös­­sze­fo­gás kon­szo­li­dá­lá­sá­hoz is ve­ze­tett.
Ki­rály­fa ese­te kis­sé el­tér a fen­ti pél­dá­tól. Ki­rály­fa la­kói is pa­na­szol­ják, hogy 1989 után ke­ve­sebb lett az al­ka­lom a min­den­na­pi tár­sa­dal­mi in­ter­ak­ci­ó­ra, és a csa­lád, a ro­kon­sá­gon be­lü­li kap­cso­lat­rend­szer új­ra na­gyobb te­ret ka­pott. Azon­ban ez a „vis­­sza­hú­zó­dás” nem von­ta ma­ga után a kol­lek­tív élet meg­szű­né­sét. Az 1989-es vál­to­zá­sok nem je­len­tet­ték azt, hogy a csa­lád vált vol­na az egye­dü­li for­rá­sá­vá a tár­sa­dal­mi bi­za­lom­nak egyéb tár­sa­dal­mi in­téz­mé­nyek­kel szem­ben. A sze­rep­lők­nek al­kal­maz­kod­ni­uk kel­lett a meg­vál­to­zott kö­rül­mé­nyek­hez, és ez azok­nak az ér­té­kek­nek, kog­ni­tív ori­en­tá­ci­ók­nak és stra­té­gi­ák­nak a meg­kér­dő­je­le­zé­sét je­len­tet­te, ame­lyek az elő­ző po­li­ti­kai rend­szer­nek a jel­lem­zői vol­tak (Hann 2002). Ezért, ami­kor a ház­tar­tás gaz­da­sá­gi túl­élé­se van koc­kán, mind­azon kö­te­le­zett­sé­gek, emó­ci­ók és ra­ci­o­ná­lis szá­mí­tá­sok­nak a rend­sze­re, ame­lye­ken a bi­za­lom alap­szik, je­len­tős mér­ték­ben ki­hang­sú­lyo­zód­hat.
El­mond­hat­juk, hogy a bi­za­lom há­rom szin­ten épít­ke­zik: emo­ci­o­ná­lis, mo­rá­lis és instru­men­tá­li­san ra­ci­o­ná­lis szin­ten. Ez azt je­len­ti, hogy a min­den­na­pi te­vé­keny­sé­ge­ik fo­lya­mán az em­be­rek a vá­lasz­tás és a stra­té­gia­al­ko­tás komp­lex fo­lya­ma­tát kö­ve­tik. Az emo­ci­o­ná­li­san re­a­gá­lók mé­lyen gyö­ke­re­ző bi­zal­mat­lan­sá­gu­kat, ame­lyet a posztszo­ci­a­lis­ta transz­for­má­ci­ó­val szem­ben érez­nek, ki­ve­tít­he­tik a min­den­na­pi em­ber­kö­zi kap­cso­la­ta­ik­ra. Ez kész­te­ti a fa­lu­si­a­kat ar­ra, hogy ál­ta­lá­nos ag­gó­dá­su­kat a je­len­nel kap­cso­lat­ban és a bi­zal­mat­lan­sá­gu­kat a töb­bi fa­lu­be­li iránt nyil­vá­no­san ki­fe­je­zés­re jut­tas­sák.
A má­sik ol­da­lon ugyan­ez az ag­go­da­lom a posztszo­ci­a­lis­ta át­ala­ku­lás­sal kap­cso­lat­ban erő­sí­ti meg a csa­lá­don be­lü­li kap­cso­la­tok fon­tos­sá­gát, ez­zel is ki­emel­ve azt a gon­do­la­tot, hogy a csa­lád ér­de­ke­it előny­be kell ré­sze­sí­te­ni ah­hoz, hogy a csa­lád és a ro­kon­ság túl­élé­se (és hasz­na) biz­to­sít­va le­gyen. A fami­li­a­riz­mus azon­ban nem he­lyet­te­sí­ti a min­den­nap­ok kö­zös­sé­gi bi­zal­mát a fa­lu­be­li­ek kö­zött. A fami­li­a­riz­mus itt a fa­lu la­kó­i­nak az em­ber­köz­ti kap­cso­lat­rend­szer ér­té­ké­nek stra­té­gi­ai meg­fon­to­lá­sá­nak a ki­fe­je­zé­se (Torsello 2003).
Ami a fa­lu­si­ak gaz­da­sá­gi tu­laj­do­na­ik­nak (föld, gé­pek, mun­ka­erő vagy me­ző­gaz­da­sá­gi ter­mé­kek) a hasz­ná­la­tát il­le­ti, az is új­ra di­men­zi­o­nál­va le­het an­nak szem­pont­já­ból, mi­lyen tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok­ba szük­sé­ges be­fek­tet­ni az adott pil­la­nat­ban (Torsello 2003). A csa­lá­di föld meg­mű­ve­lé­sét pél­dá­ul gyak­ran sok­kal in­kább olyan tár­sa­dal­mi mint csu­pán gaz­da­sá­gi te­vé­keny­ség­nek le­het te­kin­te­ni, amely a ro­kon­sá­gon be­lü­li köl­csö­nös­ség­nek, re­cip­ro­ci­tás­nak, mun­ka­erő és ter­mék­cse­ré­nek komp­lex rend­sze­rét is ma­gá­ba fog­lal­ja. A hos­­szú tá­vú ra­ci­o­na­li­tás, amely ezek­nek a dön­té­sek­nek a hát­te­ré­ben hú­zó­dik, az a gon­do­lat, amely sze­rint a ro­kon­sá­gi kap­cso­la­tok és bi­za­lom a köl­csö­nös se­gít­ség ál­tal szi­lár­dul­nak. A nyúj­tott se­gít­sé­gért ha­son­ló vi­szon­zást le­het el­vár­ni. Csu­pán gaz­da­sá­gi, rö­vid tá­vú ér­de­kek szem­pont­já­ból ez az in­kább tár­sa­dal­mi mint gaz­da­sá­gi tu­laj­don­ba va­ló be­fek­te­tés hát­rá­nyok­kal is jár: a mun­ka­erő túl­sá­gos hasz­ná­la­ta, aján­dé­ko­zás, gya­ko­ri mun­ka­erő és gép­köl­csön­zés ve­szély­be so­dor­hat­ja a ház­tar­tás ter­me­lé­si fo­lya­ma­tát. A fa­lu­si­ak azon­ban úgy tű­nik, ké­szek ezek­re a koc­ká­za­tok­ra an­nak a hos­­szabb tá­vú ha­szon­nak a re­mé­nyé­ben, amely a ro­kon­sá­gon be­lü­li kap­cso­la­tok „ak­tív” fenn­tar­tá­sá­ból ered­het.
A bi­za­lom­nak a kü­lön­bö­ző mó­don va­ló hasz­ná­la­ta a tár­sa­dal­mi be­fek­te­tés hosz­­szú vagy rö­vid tá­vú jel­le­ge sze­rint jel­zi a ki­nyil­vá­ní­tott bi­zal­mat­lan­ság funk­ci­ó­ját a fa­lu­si tár­sa­da­lom­ban. Az em­be­rek han­goz­tat­ják: az, hogy nem tud­nak bíz­ni a fa­lu­be­li tár­sa­ik­ban az 1989 utá­ni vál­to­zá­sok­nak tud­ha­tó be. Az 1531 lel­ket szám­lá­ló kö­zös­ség­ben azon­ban nincs olyan csa­lád, aki­nek ne len­ne ro­ko­ni kap­cso­la­ta a fa­lun be­lül. Ez azt is je­lent­het­né, hogy a fa­lu­be­li­ek­kel szem­ben ér­zett bi­zal­mat­lan­ság té­nyét egyen­lő­nek te­kint­het­nénk a csa­lád­dal szem­ben ér­zett bi­zal­mat­lan­ság­gal. Ha ki­tá­gít­juk a „ro­ko­nok” ka­te­gó­ri­á­ját, ak­kor ez ma­gá­ba fog­lal­hat­na sok más fa­lu­be­lit is az ott­ho­ni szfé­rán kí­vül. 9
A fa­lu la­kói ún. kog­ni­tív tér­ké­pe­ket „szer­kesz­te­nek”, ame­lyek alap­ján az­tán vá­lasz­ta­nak úgy a biz­ton­sá­gos és a bi­zony­ta­lan bi­za­lom kö­zött, mint a rö­vid és a hosz­­szú tá­vú ér­de­kek kö­zött. Az­zal, hogy az em­be­rek szó­ban is ki­fe­je­zik a bi­zal­mat­lan­sá­gu­kat a töb­bi fa­lu­be­li­vel szem­ben, a fa­lu la­kói ké­pe­sek va­la­men­­nyi­re vé­del­met te­rem­te­ni ma­guk ré­szé­re a min­den­nap­ok elő­re­lát­ha­tat­lan­sá­ga­i­val szem­ben.

Be­fe­je­zés

A bi­za­lom és bi­zal­mat­lan­ság hasz­nos fo­gal­mak­nak bi­zo­nyul­nak, ami­kor azt ír­juk le, hogy az egyé­nek mi­lyen mó­don struk­tu­rál­ják cse­le­ke­de­te­i­ket, il­let­ve mi­lyen mó­don oszt­ják meg má­sok­kal a tár­sa­dal­mi va­ló­ság­ról szó­ló el­kép­ze­lé­se­i­ket. A bi­za­lom, amely egy­más­ra utalt­sá­gon ala­pu­ló kap­cso­la­tot lé­te­sít a kö­zös cé­lon osz­to­zó fe­lek kö­zött, az ér­de­kek­re és instru­men­ta­li­tás­ra fek­te­tett hang­súlyt von­ja ma­ga után, és egy sor köl­csö­nös el­vá­rást va­la­mint kö­te­le­zett­sé­get éb­reszt mind­két fél ol­da­lá­ról. Ezek a kö­zös­ség alap­el­vei és sza­bá­lyai alap­ján de­fi­ni­á­lód­nak. Ez az a pont, ami mi­att Ban­fi­eld meg­kö­ze­lí­té­se hát­rá­nyai el­le­né­re meg­őriz­te hasz­nál­ha­tó­sá­gát (Banfield 1958). Az az étosz, amely Mon­teg­ra­no la­ko­sa­it Ban­fi­eld el­mon­dá­sa sze­rint a min­den­nap­ja­ik túl­élé­sé­re ösz­tö­nöz­te, il­let­ve ar­ra in­dít­tat­ta, hogy „el­ma­ra­dott­sá­guk”-­ból a le­he­tő leg­job­bat hoz­zák ki, a tár­sa­dal­mi in­ter­ak­ci­ók – a cse­lek­vő egyé­nek ál­tal fel­is­mert – fon­tos­sá­gán nyug­szik. Az egyé­nek és in­téz­mé­nyek irá­nyá­ba ta­nú­sí­tott mély­sé­ges bi­zal­mat­lan­ság egyi­ke az egyé­nek ál­tal pro­du­kált re­ak­ci­ók­nak, ame­lyek­kel a fa­lu­si­ak min­den­na­pos éle­tük so­rán a sze­gény­ség és gaz­da­sá­gi ín­ség kö­rül­mé­nye­i­re vá­la­szol­nak. Az egyé­nek tár­sa­dal­mi éle­té­nek min­den egyes rész­le­té­ben a bi­za­lom fo­rog koc­kán, mi­vel a gaz­da­sá­gi for­rá­sok szű­kös­sé­ge mi­att az egyé­nek a tár­sa­dal­mi in­ter­ak­ci­ó­ban lát­ják csa­lád­juk túl­élé­sé­nek le­he­tő­sé­gét. Ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött nincs le­he­tő­ség a „vak” és ab­szo­lút bi­za­lom gya­kor­lá­sá­ra, mi­vel a (tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi) ja­vak hi­á­nyoz­nak az egyé­nek éle­té­ből. Ugyan­ak­kor a bi­zal­mat­lan­ság kö­te­le­zett­sé­get éb­reszt az in­ter­ak­ció sze­rep­lő­i­ben, amely nem apá­ti­á­ban vagy pas­­szi­vi­tás­ban nyil­vá­nul meg, ha­nem a bi­zony­ta­lan­ság és hi­ány ál­ta­lá­nos kö­rül­mé­nyei kö­zött va­ló bol­do­gu­lás egy ak­tív mód­já­ban.
Ki­rály­fa la­kói a tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok fon­tos­sá­gá­ra úgy te­kin­te­nek, mint a nagy tör­té­nel­mi vál­to­zá­sok­hoz va­ló al­kal­maz­ko­dás stra­té­gi­á­já­ra. Mily mó­don le­het­ne te­hát ér­tel­mez­ni a ki­nyil­vá­ní­tott bi­zal­mat­lan­ság do­mi­náns je­len­lét­ét a kö­zös­ség­ben? Inst­ru­men­tá­lis ér­te­lem­ben a csa­lád­tag­ok szük­ség ese­tén po­ten­ci­á­li­san a leg­jö­ve­del­me­zőbb for­rá­sai a se­gít­ség­nek. Hi­szen a ro­ko­ni kap­cso­lat az min­dig „vér­kap­cso­lat”. Más­fe­lől vi­szont a csa­lá­di kap­cso­la­to­kon va­ló túl­sá­gos hang­súly­nak lé­tez­nek hát­rá­nyai is. A vi­sel­ke­dés meg­kö­ve­se­dett eti­kett­je és a fá­rad­sá­gos tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok fenn­tar­tá­sa ne­ga­tív emó­ci­ók fel­hal­mo­zá­sá­hoz ve­zet­het, amely az­tán ve­szély­be so­dor­hat­ja a ro­ko­ni kap­cso­la­tok ér­zé­keny rend­sze­rét.
A ro­kon­sá­gon kí­vü­li, fa­lun be­lü­li kap­cso­la­to­kat más­faj­ta tár­sa­dal­mi mo­men­tum jel­lem­zi: ezek nem olyan hos­­szú tá­vú­ak, mint a ro­kon­sá­gon be­lü­li kap­cso­la­tok. Az em­be­rek kü­lön­bö­ző szin­ten hasz­nál­hat­ják az inst­ru­men­tá­lis bi­zal­mat an­nak függ­vé­nyé­ben, men­­nyi időt (és fá­rad­sá­got) in­vesz­tál­tak a tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok­ba. A má­sik ol­da­lon azon­ban, még ha az emo­ci­o­ná­lis súly ki­sebb is a ro­kon­sá­gon kí­vü­li kap­cso­la­tok­ban, mint ami­lyen a csa­lá­don be­lü­li kap­cso­la­tok­ban, a ro­kon­sá­gon kí­vü­li kap­cso­la­tok ki­szá­mít­ha­tat­lan­sá­ga is meg­nö­vek­szik. Ily mó­don az egyé­nek kö­zöt­ti tá­vol­ság nö­ve­ke­dé­sé­vel a meg­bíz­ha­tó­ság kog­ni­tív (és mo­rá­lis) tér­ké­pe is ös­­sze­tet­teb­bé vá­lik. Ezen a pon­ton a bi­zal­mat­lan­ság hasz­ná­la­ta stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú­vá vál­hat, és a ki­nyil­vá­ní­tott bi­zal­mat­lan­ság a fa­lu la­ko­sai kö­zött nem az egye­sü­le­tek vagy kol­lek­tív ak­ci­ók pol­gá­ri for­má­i­nak a hi­á­nyát tük­rö­zi, ahogy azt né­hány el­mé­let alá tű­nik tá­masz­ta­ni.
A bi­zal­mat­lan­ság hasz­ná­la­ta an­nak a kü­lön­bö­ző szin­tek kö­zött ta­lál­ha­tó fe­szült­sé­gek ki­fe­je­zés­re jut­ta­tá­sa, ame­lye­ken a bi­za­lom alap­szik, és ame­lyek se­gít­sé­gé­vel az fenn­tart­va van. A bi­zal­mat­lan­ság cél­irá­nyos hasz­ná­la­tá­val a fa­lu­si­ak ké­pe­sek egyen­súlyt te­rem­te­ni a sze­mé­lyes ér­de­kek kö­ve­té­se és a bi­za­lom tár­sa­dal­mi-kog­ni­tív konst­ruk­ci­ó­ja kö­zött. Így a bi­zal­mat­lan­ság a bi­za­lom­nak a ki­egé­szí­tő­jé­vé vá­lik, és egy­ben az em­be­rek egy­más­hoz va­ló kö­tő­dé­sé­nek a meg­te­rem­té­sé­nek az esz­kö­zé­vé a bi­zony­ta­lan idők­ben.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Banfield, E. C.: The Moral Basis of a Bac­kward Society. Glencoe, Free Press, 1958.
Bjornskow, Christian: Poli­cy impli­ca­ti­ons of social capi­tal in post-communist Europe. Is Slo­ve­nia dif­fe­rent from the rest? www.sigov.si/zmar/conference2002/pdf/njornskov.pdf
Bougarel, Xavi­er et al. : Local level insti­tu­ti­ons and social capi­tal study. Fin­dings and recommendations. World Bank Report. Vol.II, June 2002.
Cen­zus 2001. Sèí­ta­nie obyvate¾ov, domov a bytov. Bratislava, Šta­tis­tic­ký Úrad Slo­ven­skej Republiky, 2001.
Fare­well to the Socia­list ‘Other’. In.: Postsocialism. Ideals, Ideo­lo­gi­es and Prac­ti­ces in Eurasia. Ed.: C. M. Hann, Lon­don, Routledge, 2002, 1–11. p.
Hann, Chris M.: Introduction. In.: Ci­vil society. Chal­len­ging wes­tern models. Eds.: Hann, C. M. and Dunn, E., Lon­don, Routledge, 1996, 1–47. p.
Kaneff, D.: Respons­es to ‘democratic’ land reforms in a Bul­ga­ri­an village. In.: Sur­vi­ving Postsocialism: Local Stra­te­gi­es and Regi­o­nal Respons­es in Eas­tern Euro­pe and the For­mer Sovi­et Union. Lon­don, Routledge, 1996, 85–114. p.
Lovell, David W.: Trust and the poli­tics of postcommunism. Com­mu­nist and Postcom­mu­nist Studies. Vol. 34, 2001, 27–38. p.
Marsh, Christopher: Making Rus­si­an democ­ra­cy work. Social capital, eco­no­mic deve­lop­ment and democratization. Stu­di­es in Rus­si­an History. Vol. 4, Lewiston, The Edwin Mel­len Press, 2000.
Misztal, B.: Informality. Social The­o­ry and Con­tem­po­ra­ry Practice. Lon­don, Routledge, 2001.
Pine, Frances: Re-defining Women’s Work in Rural Poland. In .: After Socialism. Land Re­form and Social Chan­ge in Eas­tern Europe. Ed.: Abrahams, Ox­ford, Ber­ghahn Books, 1996, 133–155. p.
Raiser, M.–Hearpfer, Ch.–Noworthym, T.–Wallace, C.: Social capi­tal in transition: a first look at the evidence. Wor­king paper 61., Euro­pe­an Bank for Recon­struc­ti­on and Development, 2001.
Ret­re­at to the Household? Gen­de­red Doma­in in Postso­ci­a­list Poland. In.: Postsocialism. Ideals, Ideo­lo­gi­es and Prac­ti­ces in Eurasia. Ed.: C. M. Hann, Lon­don, Routledge. 2002, 95–113. p.
Rose-Ackernan, S.: Trust and Hones­ty in Post-Socialist Societies. Kyklos. 54. 2001, 415–44. p.
Sztompka, P.: Trust: A Socio­lo­gi­cal Theory. Camb­rid­ge, Camb­rid­ge Uni­ver­si­ty Press, 1999.
Torsello, D.: Trust, pro­per­ty and social chan­ge in a sout­hern Slo­va­ki­an village. Münster, LIT, 2003.