Lanstyák István: A kódváltásról – nyelvtani szempontból
A III. Grammá Nyelvészeti Napokon elhangzott elÅ‘adásomban1 a kódváltás nyelvtani alaptÃpusait mutattam be. A tipizálás alapjául az a szempont szolgált, hogy a különbözÅ‘ nyelvekbÅ‘l származó szekvenciák miképpen épülnek be ugyanabba a diskurzusba. ÉlÅ‘nyelvi példáimat a Grammá Nyelvi Irodában készülÅ‘, a szlovákiai magyar beszélt nyelvi korpusz alapjául szolgáló élÅ‘nyelvi adatbázisból vettem. A hangfelvételeket a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatói készÃtették és jegyezték le. Ez a dolgozat az elÅ‘adás erÅ‘sen rövidÃtett változata.
Alapfogalmak
Kódvált(ogat)ásnak a kétnyelvű kommunikáció olyan válfajait nevezzük, melyekben a beszélÅ‘k egyetlen diskurzuson belül két (vagy több) különbözÅ‘ nyelvet, Ml. két (vagy több) különbözÅ‘ nyelvhez tartozó elemeket használnak, mégpedig anélkül hogy az eltérÅ‘ nyelvekhez tartozó szekvenciák tartalmilag megfelelnének egymásnak.2 Ha a kódváltás egy megnyilatkozásnál kisebb nyelvi egységet (egy vagy több szószerkezetet, szószerkezettagot, nem mondatrész értékű szót vagy kötött morfémát) érint, ún. bázistartó kódváltásró\ beszélünk. Ha a kódváltás egy megnyilatkozásnyi vagy annál nagyobb nyelvi egységet érint (egyszerű mondatot, összetett mondat egy vagy több tagmondatát, egy egész összetett mondatot vagy több önálló mondatot), ún. bázisváltásró\ van szó; ha a diskurzusban sorozatosan találunk bázisváltásokat, ún. bázisváltogatásról lehet beszélni. Azokban az esetekben, amikor a kódváltott szekvencia kÃvül áll a fenti értelemben vett megnyilatkozáson, mondaton kÃvüli kódváltásról beszél a szakirodalom.
Az elÅ‘bbi bekezdésben szereplÅ‘ kifejezésekben, a bázisváltásban, a bázisváltogatásban, Ml. a bázistartó kódváltásban szereplÅ‘ bázis szó az érintett megnyilatkozás bázisnyelvére utal. Bázisnyelvnek azt a nyelvet nevezzük, amely a legalább egy megnyilatkozásnyi két- vagy többnyelvű diskurzusrészletben nyelvtanilag és/vagy mennyiségileg domináns. Nyelvtani dominancián azt a tényt értjük, hogy a bázisnyelv meghatározza a legalább megnyilatkozás nagyságú szekvencia egészének vagy jelentÅ‘s részének nyelvtani viszonyait. Ez a legegyértelműbben abban mutatkozik meg érzékelhetÅ‘ módon, hogy a másik nyelvbÅ‘l, az ún. vendégnyel\fc>Å‘\ származó betétek – ha szükséges – bázisnyelvi toldalékokat kapnak, de más jelei is lehetnek a bázisnyelv nyelvtani dominanciájának, pl. abban az esetben, ha a két nyelv szórendi szabályai az érintett diskurzusrészletben más-más szórendet követelnek meg, a bázisnyelv nyelvtani dominanciájára utalhat, ha a mondat szórendje a bázisnyelv szórendi szabályait követi. Mennyiségi dominancián azt kell érteni, hogy az egyik nyelvbÅ‘l, a bázisnyelvbÅ‘l származó szekvenciák az érintett megnyilatkozásban és/vagy – összetett mondat esetében – a mondat egészében és/vagy egy még nagyobb diskurzusrészletben nagyobb számban fordulnak elÅ‘, mint a másik nyelvbÅ‘l, a vendégnyelvbÅ‘l származó szekvenciák.
* Előadásként elhangzott a Grammá Nyelvi Iroda által szervezett III. Grammá Nyelvészeti Napokon, Párkányban, 2004. november 26-án.
Bázistartó kódváltás
Bázistartó kódváltás, amint föntebb láttuk, a kódváltásnak egy-egy megnyilatkozáson belül elemezhetÅ‘ tÃpusa. Megnevezése arra utal, hogy az ilyen tÃpusú kódváltáshoz sorolt megnyilatkozásokat úgy elemezzük, mint amelyekben megkülönböztethetÅ‘ egymástól a nyelvtanilag és/vagy mennyiségileg domináns bázisnyelv és a vendégnyelv; a kétnyelvű megnyilatkozás felépÃtésében a bázisnyelv a vendégnyelvnél fontosabb szerepet játszik, ilyen értelemben pedig a két nyelv az adott megnyilatkozás szintjén nem egyenrangú (részletesebben lásd Lanstyák, megjelenés alatt). A bázistartó kódváltás a bázisváltással áll szemben mint annak ellentétpárja.
A vendégnyelvi betétek többféleképpen épülhetnek be a megnyilatkozás egészébe (erre lásd Lanstyák 2004; 2005); ennek alapján különböztetjük meg a bázistartó kódváltás egyes tÃpusait.
B tÃpusú bázistartó kódváltás
A bázistartó kódváltásnak eddig legtöbbet tárgyalt tÃpusában, amelyet régebbi közleményeimben – azóta kiderült, helytelenül – mintegy „a” bázistartó kódváltásként tartottam számon (lásd pl. Lanstyák 2000, 4-5; 2002, 93-94), a vendégnyelvi betétek bázisnyelvi toldalékok segÃtségével épülnek be a megnyilatkozás egészébe. A vendégnyelvi betétek rendszerint (mondat szintjén vagy mondatrészek szintjén álló) elszigetelt szavak vagy szószerkezetek (vö. Scotton 1993, 4; Auer 1988, 200; Lanstyák 2000, 3-7).
Mivel az egyik nyelvnek a dominanciája ebben az esetben szerkezeti (s a legtöbb esetben egyszersmind mennyiségi is), úgy tekintjük, hogy a megnyilatkozás mint egész bázisnyelvű, és ebbe a bázisnyelvű megnyilatkozásba épülnek be bázisnyelvi morfémák segÃtségével a vendégnyelvi betétek.
A kódváltásról – nyelvtani szempontból 123
Nézzünk meg erre a tÃpusra két példát!3
1. „Há bizony azt szÃgyellem, hogy én krÞovká-kot fejtek és olyan szavakot nekem jutnak eszembe, ami igazán szomszÃdasszonynak se, Ö hogy nem” (Brunczvik 2004, 8)
Há bizony azt szÃgyellem, hogy én ke-reszt rejt vény-eket fejtek és olyan szavakot nekem jutnak eszembe, ami igazán szom-szÃdasszonynak se, ö hogy nem.
2. „Fejtem a krÞovky-t! Képzeld el, én Új Szó °nem szeretek olvasni Új Szót, mer °nem tudom mi +//. no az az nem +//. De minden héten kedden elmegyek Ö novinový stánok-ba a +…” (Brunczvik 2004, 5)
Fejtem a keresztrejtvényeket! Képzeld el, én Új Szó °nem szeretek olvasni Új Szót, mer °nem tudom mi +//. no az az nem +//. De minden héten kedden elmegyek Ö újságosbódéba a +….
Az 1. sz. és a 2. sz. szemelvényben ugyanannak a tárgyi funkcióban használt vendégszónak (alapalakjában „krÃzovka”Y kétféle beillesztését láthatjuk. Mindkét részlet ugyanattól a szlovák anyanyelvű asszonytól származik, aki a múlt század ötvenes éveiben magyarlakta területen kapott állást, és ott spontán módon elsajátÃtotta a magyar nyelvet, amelyet folyékonyán beszél, de hibákkal. Az 1. sz. példa a B tÃpusú bázistartó kódváltás prototipikus esetét képviseli: a vendégnyelvi szó alapalakjához illeszkednek a bázisnyelvi toldalékok. A 2. sz. példa egyfajta átmenetet képvisel a V tÃpusú kódváltás felé, benne ugyanis a többes számra utaló szlovák morféma („-/’) aktÃv, ugyanakkor a vendégnyelvi betét a bázisnyelvi ,,-t” tárgyrag segÃtségével illeszkedik be a bázisnyelvi mondatba, annak tárgyaként. A 2. sz. szemelvény egy további mondatában még egy másik vendégnyelvi betétet is találunk, a „novinovy stánok” szószerkezetet, amely a mondat határozójaként bázisnyelvi illativusi ,,-ba/-be” ragot kap.
V tÃpusú bázistartó kódváltás
A bázistartó kódváltás másik tÃpusában a vendégnyelvi betétek vendégnyelvi toldalékok segÃtségével épülnek be a megnyilatkozás egészébe. A vendégnyelvi betétek rendszerint itt is elszigetelt szavak (szószerkezettagok vagy önálló mondatrészek) vagy pedig szószerkezetek. Mivel az egyik nyelvnek – esetünkben a magyarnak – a dominanciája ebben az esetben alapvetÅ‘en mennyiségi, úgy tekintjük, hogy a megnyilatkozás mint egész kétnyelvű, és ebbe a kétnyelvű megnyilatkozásba épülnek be vendégnyelvi – esetünkben szlovák nyelvi – morfémák segÃtségével a vendégnyelvi betétek.
Nézzünk meg erre a tÃpusra is két példát!
3. „Hát ö lényegibe szerettem ezeket is meg azokat is, de f» leg ilyen technikai ÖÖ (.) /-predmety- / [emelt hangon, nevetve] érdök«tek mondjuk mint a matika vót vagy ilyen számolás, ezek, f«teg ezek érdeketek” (Bognár Márta 2004, 3).
„Hát ö lényegibe szerettem ezeket is meg azokat is, de f«teg ilyen technikai ÖÖ (.) /-tantárgyak-/ [emelt hangon, nevetve] ér-dök«tek mondjuk mint a matika vót vagy ilyen számolás, ezek, f«teg ezek érdeketek” (Bog-nár Márta 2004, 3).
124 Lanstyák István
4. „Mindenki dógozott regélte estig, estét* l éjelig ÖÖ s obrovskym nasadenÃm dógoztunk mindnyájan, mer akartuk (..), vagyis alapitottuk a kapitalizmust” (Bognár Zsuzsa 2004, 7).
Mindenki dógozott regélte estig, estét* l éjelig ÖÖ óriási er* bedobással dógoztunk mindnyájan, mer akartuk (..), vagyis alapitot-tuk a kapitalizmust.
A 3. sz. példában világos, hogy a „predmety” vendégnyelvi betét többes számra utaló morfémája aktÃv, hiszen ezzel mint a mondat alanyával számban egyezik a bázisnyelvű állÃtmány („érdökűtek”).5 A 4. sz. példában a vendégnyelvi betét elöljárós szerkezet („s obrovskym nasadenÃm”), amely a mondat határozójaként szabályosan kapcsolódik a „dógoztunk” bázisnyelvű állÃtmányhoz. A vendégnyelvi „s” elöljáró az instrumentálisban álló fÅ‘névvel, a „nasadenÃm” szóval együtt alkot módhatározót; a fÅ‘névvel számban és esetben egyezik az „obrovskym” jelzÅ‘ (standard formája: „obrovskym”).
Z tÃpusú bázistartó kódváltás
A vendégnyelvi betét zéró morfémák segÃtségével is beépülhet a megnyilatkozás egészébe. Ha a vendégnyelvi betét toldalékolható szó, vagyis tartalmazhatna toldalékot, a legtöbb esetben nem lehet eldönteni (és nincs is értelme), hogy B vagy V tÃpusú bázistartó kódváltásról van-e szó; erre látunk példát alább az 5. sz. szemelvényben. A Z tÃpusú kódváltáshoz tartozik az eleve toldalékolhatalan szavak vendégnyelvű használata is. Ezek nemcsak mondatrészi szerepet is betöltÅ‘ fogalomszók (pl. határozószók) lehetnek, hanem formaszók is (pl. kötÅ‘szók, partikulák), amint ezt látjuk a 6. sz. szemelvényben.
5. „Há a többi, például i>tovnÃctvo (..), há ottan számolunk egy kicsit, teória is van, Ö abból van cvi-enie meg prednáška is, oda já-rok, mer az nehéz tantárgy, éss há mit tanu-lunk ottan, há számÃtani” (Hoboth 2004, 3).
6. „Hát a enyém férje(m) voln az (.) Ö katona (.) ésss (..) telefonon ecer egy baráúvm azt mondta (.) adjal neki olyan (.) §odkaz no és telefonáltam neki és (.) úgy sikerült že (..) jó; jól beszéltunk iss (.) ugy; úgy () keztunk (.) gyakraban () beszélni (.) spolu telefon közt is fél éf <=év> után () találkoztunk” (Kapczyová 2004, 13.).
Há a többi, például könyvvitel (..), há ottan számolunk egy kicsit, teória is van, Ö abból van gyakorlat meg e/« adás is, oda járok, mer az nehéz tantárgy, éss há mit tanulunk ottan, há számÃtani.
Hát a enyém férje(m) voln az (.) Ö katona (.) ésss (..) telefonon ecer egy baráúvm azt mondta (.) adjal neki olyan (.) sűzenef no és telefonáltam neki és (.) úgy sikerült hogy (..) jó; jól beszéltunk iss (.) ugy; úgy () keztunk (.) gyakraban () beszélni (.) együtt telefon közt is fél éf <=év> után () találkoztunk.
Az 5. sz. szemelvényben található mondat a terepmunkás néhány megszólalással korábbi „És milyen vizsgáid lesznek?” kérdésére adott válasz, ezért az elsÅ‘ vendégnyelvi betét, az „úctovnÃctvo” fÅ‘név is alanyként értelmezhetÅ‘, akárcsak a másik kettÅ‘, a „cvicenie” és a „prednáska”, s mint ilyen mindegyik zéró morfémával illeszkedik be a megnyilatkozás egészébe. A 6. sz. szemelvény egy cseh nÅ‘vel készült beszélgetésbÅ‘l való, aki mintegy 15 évvel ezelÅ‘tt egy kelet-szlovákiai magyar faluba ment férjhez, ahol megtanult szlovákul és egy bizonyos szinten magyarul is. A vendégnyelvi „spolu” határozószó a bázisnyelvű „keztunk [beszélni]” állÃtmánnyal hatá-
A kódváltásról – nyelvtani szempontból 125
rozós szerkezetet alkot. EzenkÃvül találunk még ebben a szemelvényben egy vendégnyelvi kötÅ‘szót is („ze”).
H tÃpusú bázistartó kódváltás
ElÅ‘fordul, hogy a vendégnyelvi betét nem tartalmaz sem bázisnyelvű, sem vendégnyelvű toldalékot, holott arra az adott szószerkezet nyelvtani integrálódásához szükség volna. Ennek olykor nyelvi okai vannak- a toldalék használata valami miatt „kényelmetlen”, más esetekben a toldalékhiány nyelvi gazdaságossági okokból bekövetkezett ellipszis lehet, de elÅ‘fordul az is, hogy a toldalék hiánya nyelvi interferenciajelenség, a másik nyelv hatásával magyarázható. EzenkÃvül a toldalék elmaradhat a beszélÅ‘ bázisnyelvi kompetenciájának súlyos hiányossága miatt is. Igaz, a beszélÅ‘ ilyenkor használhatna vendégnyelvi morfémákat, ám elÅ‘fordul, hogy a nyelvvesztÅ‘ beszélÅ‘ kialakÃtott egy olyan egyéni nyelvváltozatot, amelyben a toldalékok kitétele a magyar szavakhoz nem kötelezÅ‘, s hasonlóképpen nem kötelezÅ‘ a kitétele a vendégnyelvi betétekhez sem. (Más esetekben esetleg az is elképzelhetÅ‘, hogy a beszélÅ‘ egyszerűen valamilyen oknál fogva kerüli a V tÃpusú kódváltást, pl. azért, mert úgy gondolja, hogy magyarul „kell” beszélnie, s az aktÃv vendégnyelvű toldalékokkal ellátott vendégnyelvi betétek használatát nem tekinti magyar beszédnek.)
Nézzünk meg egy olyan példát, amelyben a toldalékok elmaradása a fenti okok valamelyikére mehet vissza!
7. „Iskola +//. NO inkább ilyen sulidisz-      Iskola +//. NO inkább ilyen suli-
kó, még a izébe a vót Dom detà a mlá-    diszkó, még a izébe a vót Gyermek-
deže vagy mi a franc az mos <=most>     és Ifjúsági Ház vagy mi a franc az
CV’, vagy nem tudom, annyi neve vót    mos <=most> CV- , vagy nem tu-
neki, de °még akkor asszem Pioniersky    dom, annyi neve vót neki, de °még
dom vagy hogyan hÃvták” (Mikócziová    akkor asszem PionÃrház vagy hogyan
2004, 5).                             hÃvták.6
Ebben a szemelvényben az adatközlÅ‘, aki lemezlovasként is működik, a terepmunkásnak arra a kérdésére válaszol, hogy hol szerveztek eddig diszkókat. A „Dom detà a mládeze” szerkezet után egyértelműen hiányzik az inessivusi ,,-ba/-be” (Ãrott nyelvi formájában „-ban/-ben”) rag; ezt onnan tudjuk, hogy az elÅ‘tte használt bázisnyelvi „izébe” határozó tartalmazza ezt a toldalékot, a kettÅ‘ között pedig nyilvánvalóan mellérendelÅ‘ viszony van.7 Az inessivusi toldalék hiánya mégsem feltűnÅ‘, mert a beszélÅ‘ menet közben módosÃt a szerkezeten.8 A „Dom detà a mládeze-ba” forma eléggé nehézkes, alternatÃvája, a „Dom-ba detà a mládeze” még problematikusabb. A toldalékhiány tehát itt véleményem szerint elsÅ‘sorban a toldalékkapcsolás „kényelmetlenségével” magyarázható. Kevésbé okolható meg ezzel a tényezÅ‘vel a ,,-nak/nek” dativusi rag hiánya a „Pioniersky dom” vendégnyelvi betét után ugyanebben a szemelvényben; itt esetleg interferenciajelenségrÅ‘l lehet szó, a szlovákban ugyanis a szerkezet alanyesetben áll, vö. szl. „vtedy sa to volalo Pioniersky dom” (ez esetben nem H, hanem Z tÃpusú bázistartó kódváltásról kell beszélni).
Bázisváltás és bázisváltogatás
A bázisváltás fő jellemzője, hogy a kódváltás a bázisnyelv megváltozását vonja maga után az adott diskurzusrészleten belül. A sorozatos bázisváltásokat a diskurzusnak egy nagyobb egysége felől szemlélve bázisváltogatásnak nevezzük. A prototipikus bázisváltogatás során mindkét beszélő9 mindkét nyelvet felváltva használja.
A következÅ‘ interjúrészletben több példát találunk a bázisváltásra, összességében pedig ez a diskurzusrészlet – akárcsak az egész interjú -jó példa a bázisváltogatásra. A terepmunkás a saját testvérével beszélget; mindketten kettÅ‘s nyelvi identitásúak: apjuk szlovák, anyjuk magyar anyanyelvű és nemzetiségű; szlovák tannyelvű alap- és középiskolát látogattak, a terepmunkás hungarisztika-szlovák szakos volt a Comenius Egyetemen.
8. „T: Oszt te tudsz arró, hogy kevered
a nyelvet?
A: Igen.
T: Oszt+/.
A: Nerobà mi to žiadne ve^é problémy!
(.) Druhý to rozumie (.) oné (.) ke”to
rozumie druhý, tak(.) pre»o.
T: Oszt kivel szoktad keverni a nyelvet?
A: Hmmm avval+//. ugyan akivel+//.
aki aki más is keveri a nyelvet. [nevet]
Ha beszénék egy magyarral logikus,
hogy nem hajigálnám bele a szlovák
szavakat! (.) Tak by som tak by som
hovoril • isto ma’ arsky (igaz-e).
T: Oszt tudná beszéni tiszta magyarú? A: Persze, hogy tudnák beszéni tiszta magyarú+/.
T: /-Oszt hogy ha-/+…
A: /-Tak by som si to-/ viac uvedomil,
nie?! Teraz abszolútne, ke^rozumie aj
ten druhý, tak’O. (.) • ito prehadzujem
skade-tade to mu je jedno aj druhému
aj (.) mne.
T: Oszt van még valaki olyan, rajtam
kÃvül, akivel Ãgy beszélsz?
A: Nincs.
T: Ilyen össze-vissza? (..) Nincs?
A: Nincs. [nevet]
T: Akkor inkább vagy vagy Ö szlovákú
beszélsz valakivel jobban, vagy pedig
inkább magyarú, nem?
A: NO. (..) Nekem mindegy, ha nem tud
magyarú nebudem tam hádza” (..)
ma’srské slová (.) ani so Slovákom,
ani s Ma’arom slovenské. (..) Ale tebe
je to jedno, tak aj mne je to jedno (..)
aj kazete je to jedno [nevetnek] tá
zožere všetko. (.)
T: Ost mé, szerinted mé beszélünk mink ilyen.(..)
T: Oszt te tudsz arró, hogy kevered a nyelvet? A: Igen. T: Oszt+/.
A: Nem okoz ez nekem semmilyen nagyobb problémát! (.) A másik érti (.) izé (.) ha érti a másik, akkor (.) miért. T: Oszt kivel szoktad keverni a nyelvet?
A: Hmmm avval… ugyan akivel+//. aki aki más is keveri a nyelvet. [nevet] Ha beszénék egy magyarral logikus, hogy nem hajigálnám bele a szlovák szavakat! (.) Akkor akkor tisztán beszélnék magyarul (igaz-e). T: Oszt tudná beszéni tiszta magyarú?
A: Persze, hogy tudnák beszéni tiszta magyarú+/. T: /-Oszt hogy ha-/+… A: /-Akkor jobban tudatosulna-/ bennem, nem?! Most abszolút, ha érti a másik is, ak-kor mit (.) Hogy innen oda dobálom-e az neki mindegy a másiknak is meg(.) nekem is. T: Oszt van még valaki olyan, rajtam kÃvül, akivel Ãgy beszélsz? A: Nincs.
T: Ilyen össze-vissza? (..) Nincs? A: Nincs. [nevet]
T: Akkor inkább vagy vagy Ö szlovákú beszélsz valakivel jobban, vagy pedig inkább magyarú, nem? A: NO. (..) Nekem mindegy, ha nem tud magyarú nem fogok oda dobálni (..) magyar szavakat se (.) szlovák emberrel, se magyar emberrel szlovák szavakat. (..) De neked mindegy, Ãgy nekem is mindegy (..) a kazettának is mindegy [nevetnek] az mindent befal. (.)
T: Ost mé, szerinted mé beszélünk mink ilyen.(..)
A kódváltásról – nyelvtani szempontból 127
A: NO tak zvyk. (..)
T: Mi mindig Ãgy beszéltünk? [nevet] (..)
A: Nem annyira, de +… A to je už taký hlúpy zvyk no, (.) mne to je jedno, (.) mne to nevadÃ. (..)
T: Nekem se. (.) Én nem is tudom elképzelni, hogy másképp beszélnék veled. (..)” (Husáriková 2003, 142143).
A: NO hát szokás. (..)
T: Mi mindig Ãgy beszéltünk? [nevet]
(..)
A: Nem annyira, de +… És ez már
olyan buta szokás no, (.) nekem mindegy,, (.) engem nem zavar. (..)
T: Nekem se.10 (.) Én nem is tudom elképzelni, hogy másképp beszélnék veled. (..)
Látjuk, hogy a váltások ebben a részletben megnyilatkozáshatáron következnek be. Amint errÅ‘l a kódváltástÃpusról köztudott, a kettÅ‘s nyelvi identitású beszélÅ‘k esetében ilyenkor nincs minden egyes váltásnak specifikus oka, hanem maga a kódváltogató beszédmód vezethetÅ‘ vissza arra a tényre, hogy a beszélÅ‘k két nyelvvel azonosulnak, s egyik mellett sem akarják kizárólagosan elkötelezni magukat.
Mondaton kÃvüli kódváltás
A mondaton kÃvüli váltás jellemzÅ‘en azoknak az elemeknek egy részét érinti, melyeket leÃró nyelvtanaink mondatszóknak neveznek (lásd pl. Keszler 2000, 292-297). A mondaton kÃvüli kódváltás esetei közé sorolhatjuk még más hasonló elemek más nyelvű megjelenését is, olyanokét, amelyeket gyakran használunk állandósult szókapcsolatként, megmerevedett kifejezésként.
9. „T: Nahá úgy a jó. [nevetve] A: Óh Bože!(..) Milyen rossz azÃr há öcséjeim meg bátyám is olyan vÃkonyak én meg egyed* • én vagyok olyan hogy vÃzt* • is hÃzok. Azok esznek regget* • estélig annyit (.) és semmi. (.) Osztán meg panasz +…” (Soósová 2004, 25. p.).
T: Nahá úgy a jó. [nevetve] A: Óh Istenem!(..) Milyen rossz azÃr há öcséjeim meg bátyám is olyan vÃkonyak én meg egyed* • én vagyok olyan hogy vÃzt«« is hÃzok. Azok esznek regget** estélig annyit (.) és semmi. (.) Osztán meg panasz +…
10. „T: Hogyhogy lefogyott ?
A: StraÅ¡ne búchal, izé (.) v °posilke” (Hushegyi 2004, 3. p.).
11.  „Mer ha nekem (.) négy evig a középiskolába, (.) olyan angol tanáraim lettek vóna, hogy nem mindik (.) más. (.) Striedali sa jak na páse. Niekedy za pol roka iny witer A v kuse s nÃm (.) dokola to isté, od za-iatku prebera”, (.) érted. Tak (.) most jobban tudnák, (.) sokkal jobban tudnák. (…)” (Husáriková 2003, 130. p.).
T: Hogyhogy lefogyott ? A: Keményen erÅ‘sÃtett, izé terembe.
Mer ha nekem (.) négy evig a középiskolába, (.) olyan angol tanáraim lettek vóna, hogy nem mindik (.) más. (.) Egymást váltották mint futószalagon. Néha fél év múlva más tanár. S egyfolytába vele (.) újra ugyanazt, elejét’ l átvenni, (.) érted. Akkor (.) most jobban tudnák, (.) sokkal jobban tudnák. (…)
128 Lanstyák István
A 9. sz. példában az érzelemkifejezÅ‘ „Boze”, a 10. sz. példában a töltelékszóként11 használt „izé” interakciós mondatszó, a 11. sz. példában a többé-kevésbé deszemantizálódott, töltelékszószerű „érted” képviseli a mondaton kÃvüli kódváltás három jellegzetes esetét. A mondaton kÃvüli váltás esetei közé tartozik a 8. sz. szemelvényben található „igaz-e” is, amely a palóc nyelvjárások jellegzetes kérdÅ‘ mondatszava.
Összegzés
Dolgozatomban a kódváltás nyelvtani alaptÃpusait mutattam be szociolingvisztikai interjúkból vett példákon. Azt a kérdést, hogy mitÅ‘l függ, hogy egy beszélÅ‘ vagy egy közösség egy bizonyos helyzetben a kódváltásnak melyik tÃpusát, tÃpusait alkalmazza, föl sem vetettem: egyrészt a terjedelmi korlátok miatt, másrészt azért, mert e kérdés megválaszolásához nem is rendelkezünk még elegendÅ‘ ismerettel.12
Zárásképpen egy dolgot szeretnék kiemelni. Amint láttuk, a kiválasztott példák többsége grammatikailag jól formált mondatokból állt, a bennük található „devianciák” jelentÅ‘s része az egynyelvűek beszélt nyelvében sem ismeretlen. Természetesen vannak az adatbázisban nehezebben elemezhetÅ‘ szekvenciák is, nem is kis számban, de ilyenek elÅ‘fordulnak az egynyelvű beszélÅ‘k nyelvi megnyilvánulásaiban is. JelentÅ‘sebb eltérések az egy- és a kétnyelvű beszélÅ‘k között csak ez utóbbiak sajátos csoportja esetében vannak, a tökéletlen nyelvelsajátÃtás, Ml. a nyelvvesztés állapotában lévÅ‘ beszélÅ‘k esetében.
Felhasznált irodalom
Auer, Péter 1988. A conversation analytic approach to code-switching and transfer. In Monica Heller (ed.): Codeswitching. Anthropological and Sociolinguistic Perspectives, Berlin, Mouton de Gruyter, 187-213. p.
Bognár Márta 2004. Kontaktusjelenségek. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.
Bognár Zsuzsanna 2004. Kódváltás kétnyelvű beszélőknél. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.
Brunczvik Erika 2004. Szemináriumi dolgozat lexikológiából. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.
Hoboth Katalin 2004. Kódváltás. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.
Husáriková, Marianna 2003. Identitástudat és nyelvhasználat. (Szocio- és pszicholingvisztikai vizsgálatok egy kétnyelvű családban). Szakdolgozat. Pozsony, FF UK.
Hushegyi Anikó 2004. Kódváltás. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.
Kapczyová, Ildikó 2004. Nyelvkiépülés. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.
Keszler Borbála szerk. 2000. Magyar grammatika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kiss Jenő 1982. Fejezetek a mihályi nyelvjárás mondattanából. MNyTK. 164. sz. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság.
Lanstyák, István 2000. K otázke striedania kódov (mad’arského a slovenského jazyka) v komunite Mad’arov na Slovensku. Slovo a slovesnost, 61. évf., 1. sz., 1-17. p.
Lanstyák István 2002. A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői, lm Lanstyák IstvánSzabómihály Gizella: Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Pozsony, Kalligram Kiadó, 84-108. p.
Lanstyák István 2004. A kódváltás nyelvtani tÃpusai a szlovákdomináns kétnyelvű beszélÅ‘k nyelvhasználatában. Kézirat.
A kódváltásról – nyelvtani szempontból 129
Lanstyák István 2005. Striedanie kódov v kontexte asymetrického bilingvizmu. In DolnÃk, Juraj (zost.) Jazyk a komunikácia v súvislostiach. (ZbornÃk prÃspevkov z medzinámdnej vedeckej konferencie konanej 24. a 25. júna 2004 na Filozofickej fakulté Univerzity Komenského v Bratislave.). Bratislava, Univerzita Komenského, 141-154. p.
Lanstyák István. A kódváltás nyelvtani aspektusának fÅ‘bb kérdései a szlovákiai magyar beszélÅ‘közösségben. In Lanstyák István-Vancóné Kremmer Ildikó (szerk.): NyelvészetrÅ‘l – változatosan. Segédkönyv egyetemisták és a nyelvészet iránt érdeklÅ‘dÅ‘k számára. Dunaszerdahely, Grammá Nyelvi Iroda. (Megjelenés alatt.)
Lanstyák István-Szabómihály Gizella 1996. Kódváltás és nemzeti azonosságtudat. In Gadányi Károly-Bokor József-Guttmann Miklós (szerk.): Nyelvi tudat, identitástudat, nyelvhasználat. Szombathely, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, 163-174. p.
Mikócziová, Katarfna 2004. A nyelvleépültség termékei – kontaktusjelenségek – a mindennapi nyelv „pongyolaságai”. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.
Müllerová, Olga – Hoffmannová, Jana 1994. Kapitoly o dialogu. Praha, Pansofia.
Scotton, Carol Myers 1993. Social Motivations For Codeswitching. Evidence from Africa. Oxford, Clarendon Press.
Soósová, Kristfna 2004. Kétnyelvűség más szemmel, avagy egy szlovákiai szlovák anyanyelvű beszélő magyar nyelvhasználatának vizsgálata. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.