Varga Sándor: Von Minderheiten zu Volksgruppen. 20 Jahre Wiener Arbeitsgemeinschaft
A kötet a Nemzetiségi Ãœgyek Bécsi Munkaközössége elnevezésű csoportosulás húszéves, 1983-2003 közötti tevékenységét foglalja össze. Ezt a csoportosulást 1983-ban az Ausztriában, elsÅ‘sorban Bécsben és környékén élÅ‘ nemzetiségek képviselÅ‘i hozták létre, a kisebbségi léttel összefüggÅ‘ problémáik elméleti megvitatására és a gyakorlati intézkedések javaslatainak kidolgozására. Tevékenységében kezdetektÅ‘l részt vesznek a csehek, szlovákok, szlovének, burgenlandi horvátok és a magyarok képviselÅ‘i. KésÅ‘bb csatlakoztak a romák és a bécsi lengyelek is. A szervezet képviseli a népcsoportok közös érdekeit, oly módon, hogy szem elÅ‘tt tartja az egyes csoportok sajátosságait és nemzetiségi specifikumait. Két évtizedes tevékenysége során a szervezet különbözÅ‘ formában lépett a nyilvánosság elé. Szimpóziumokat és vitákat rendezett, valamint szakmai elÅ‘adásokat tartott ahol a nemzetiségek problémáit tárgyalták meg. Ezek közül igen lényegesnek bizonyultak a népszámlálások körül kialakult problémák. Tudjuk, hogy az osztrák népszámlások összeÃró Ãvében nem szerepel sem a nemzetiségre, sem az anyanyelvre vonatkozó kérdés. Csupán a használt nyelv [Umgangssprache) adatai alapján lehet a nemzetiségi hovatartozást a hivatalos népszámlálási statisztikákból kiolvasni. Az egyes népcsoportok ezért minden népszámlálás elÅ‘tt széleskörű felvilágosÃtó tevékenységet folytatnak, amelyben felhÃvják a figyelmet a használt nyelvre vonatkozó rubrika pontos kitöltésére. Az ausztriai kisebbségek, másik fontos kérdése az általános iskolai nyelvoktatás. Pontosabban a kisebbség nyelvének az oktatása az általános iskolákban. Ausztriában ugyanis nincsenek a kisebbségek nyelvén oktató iskolák. A nemzetiségek lakta területeken viszont lehetséges a hivatalos óraszámok közé beiktatni az adott kisebbség nyelvének oktatását mint idegen nyelvet. Ez a gyakorlat az egyes nemzetiségeknél különbözik. A karintiai szlovének, akik egyébként igen markáns és öntu-
datos nemzetiségi érdekképviselettel rendelkeznek, elutasÃtják az anyanyelven történÅ‘ oktatást mondván, hogy hátrányba kerülnének a gyermekeik, ha nem sajátÃtanák el tökéletesen a német nyelvet. Ãgy mára „elérték azt”, hogy a fiatalok már alig beszélik a szlovén nyelvet és drámaian megcsappant a szlovén nyelvet mint használt nyelvet feltüntetÅ‘ kisebbségiek száma. Ami a magyar nyelv oktatását illeti, FelsÅ‘Å‘rben (Oberwart) van részben magyar nyelven oktató gimnázium, ahol az irodalmat és a történelmet magyar nyelven oktatják.
A kötet összeállÃtóinak bevezetÅ‘je után Erhard Busek, volt kancellárhelyettes, aki jelenleg az osztrák kormány különbiztosaként a stabilizációs paktum Dél- és Kelet-Európa országait érintÅ‘ ügyeket koordinálja, Ãrt rövid köszöntÅ‘t a kötethez. Hangsúlyozta, hogy a különbözÅ‘ népek és nyelvek Európájában, ahol az emberek egy országon belül is különbözÅ‘ nyelveket beszélnek, nagyon fontos egymás pontos megismerése és az ilyen ismeretek közvetÃtése. S ezen a téren a Nemzetiségi Ãœgyek Bécsi Munkaközössége az elmúlt húsz évben határozottan sokat tett, amelyet szÃvélyesen meg kell köszönni.
A jól áttekinthetÅ‘ kötet tartalmát az öszszeállÃtók három részre osztották. Az elsÅ‘ rész a munkaközösség történetével foglalkozik. A második az ausztriai népcsoportokat mutatja be, a harmadik pedig tanulmányokat közöl a nyelvi jogok és az identitás kérdéseirÅ‘l.
Az elsÅ‘ részben négy Ãrást találunk. A munkaközösség keletkezését és tevékenységét mutatja be az elsÅ‘ Ãrás, mely Deák ErnÅ‘ és Heinz Tichy tollából származik. A szerzÅ‘k visszatekintenek a kezdetekre, egy 1979-ben megjelent kötetre, amely bemutatta az ausztriai népcsoportokat. Ezt követÅ‘en az 1983-as megalakulás körülményeit elemzik. MindenekelÅ‘tt a népcsoportok összefogását tartották fontosnak, majd egymás problémáinak megismerését és megértését igyekeztek elérni. Ãgy közösen tudtak fellépni a kisebbségi jogok elismertetése terén a kormányzati szervek partnereként. A beszámoló ezután évrÅ‘l-évre sorba áttekinti az egyes összejövetelek témáit és a munkaközösség életének egyes problémáit. Ez az áttekintés a végén közölt összefoglalóval szinte plasztikus képet nyújt az ausztriai népcsoportok szervezett tevékenységérÅ‘l, és magáról a munkaközösségrÅ‘l is, amely keretet biztosÃtott a népcsoportokat összefogó közös fellépéshez. A közös munkáról és a munkaközösség vezetÅ‘inek megválasztásáról számol be szinte jegyzÅ‘könyvszerű hűséggel Gerlinde Stern-Pauer Húsz év együttműködés a munkaközösségben cÃmű további öszszefoglaló Ãrásban. Ezt a részt két rövid megemlékezÅ‘ Ãrás zárja a munkaközösség két már elhunyt vezetÅ‘jérÅ‘l, a burgenlandi horvát Demeter Karallról és a bécsi cseh népcsoport hosszú éveken át köztiszteletnek örvendÅ‘ vezetÅ‘jérÅ‘l Kari V. Matalról. Mindketten a kezdetektÅ‘l fogva tevékenyen részt vettek a munkaközösség munkájában.
A kötet legterjedelmesebb része a második rész vagy fejezet, amely összesen kilenc Ãrást tartalmaz és hét ausztriai, fÅ‘leg bécsi népcsoportot mutat be. ElsÅ‘ként a Bécsben élÅ‘ horvátok bemutatására kerül sor. Az 1991-es népszámlálás Bécsben 6400 olyan osztrák állampolgárt mutatott ki, akik használt nyelvként a horvátot jelölték meg. Burgenlandban pedig további 19 000 ilyen személy lakott. TÃz év múlva, 2001-ben, a népszámlálás Bécsben már 15 018, egész Ausztriában pedig összesen 45 194 horvát ajkú lakost mutat ki. Ez a növekedés, fÅ‘leg Bécsben annak tudható be, hogy az osztrák kormány 1992-ben a horvát népcsoporthoz tartozónak ismerte el a bécsi horvátokat. Továbbá ekkor alakult meg a horvátok kulturális egyesülete, amely a nemzeti identitás megÅ‘rzésében igen nagyjelentÅ‘séggel bÃr. A következÅ‘ népcsoport a roma és sinti lakosság, amely nyelvileg tarka képet mutat. Az 1991-es népszámlálás során mindössze 95 személy jelölte meg a roma nyelvek valamelyikét mint használt nyelvet. Ezért az ausztriai romák létszámára vonatkozólag csak becsült számokra lehet támaszkodni. Magának a beszámoló összeállÃtójának becslése is igen tág keretek között mozog, 10 000 és 40 000 közé teszi a fÅ‘leg Burgenlandban élÅ‘ roma lakosság létszámát. Az osztrák kormány a romákat is csak 1992-ben ismerte el hivatalosan népcsoportként. Az Ausztriában élÅ‘ szlovákok szintén 1992-ben kapták meg a hivatalos népcsoport státuszt. A beszámoló készÃtÅ‘je, VladimÃr Mlynar azonban
megjegyzi, hogy az igazi elismerésük azonban csak Csehszlovákia szétválása után, 1993-ban kezdett kibontakozni. A 2001-es népszámlálás mindössze 1800 szlovák nyelvet használó személyt mutatott ki. A becslések szerint azonban mintegy 20 000-re tehetÅ‘ a szlovákok száma Ausztriában. A szlovén kisebbség Ausztriában elsÅ‘sorban az ország déli részén, Karintiában él, a Szlovéniához közel esÅ‘ területeken. Mintegy 15 000-re tehetÅ‘ a számuk, ebbÅ‘l Bécsben 3-4 ezer él. A népcsoport vezetÅ‘i szerint azonban 30 000 szlovén származású lakossal kell számolni. A szervezettségük messze felülmúlja a többi ausztriai népcsoport szervezettségi szintjét. A tartomány politikai életében is részt vesznek. Identitástudatuk igen erÅ‘s, de a szlovén nyelvet már egyre kevesebben beszélik. Ausztriában sajátos helyzet van kialakulóban ezen a téren. Richárd Basler az ismertetett kötet összeállÃtója készÃtette a beszámolót a ausztriai cseh népcsoport helyzetérÅ‘l. A csehek jelenlétének Bécsben és Ausztriában gazdag történelmi hagyományai vannak, melyek a Habsburg Birodalom 16. századi történetéig nyúlnak vissza. ErrÅ‘l ad rövid áttekintést a szerzÅ‘. Felsorolja továbbá azt a 19 különféle egyesületet, amelyeket a bécsi, illetve ausztriai csehek működtetnek napjainkban is. Némelyikük még a 19. században alakult. A 2001-es népszámlálás szerint Bécsben 7769, egész Ausztriában pedig 17 742 személy jelölte meg a cseh nyelvet általa használt nyelvként. Külön beszámoló ismerteti a cseh iskolaügy fejlÅ‘dését és mai helyzetét. Bécsben 1918 után alakultak cseh nyelvű oktatási intézmények. EbbÅ‘l egy a mai napig létezik, mely az óvodától az érettségiig biztosÃtja az oktatást és nevelést. Az oktatás nyelve a cseh, a szlovák és a német, de az intézmény rugalmasan alkalmazkodik az igényekhez és szükség szerint bevezeti az angol, francia és más nyelvű oktatást is. A 2003/2004-es iskolaévben az intézményt 333 gyermek látogatta. A magyar kisebbség helyzetérÅ‘l szóló beszámolót Deák ErnÅ‘ készÃtette. Részletesen elemzi a magyar ajkú lakosság számának változásait a 20. század második felében. Ezek szerint 1981-ben 15 875, 1991-ben 33 459, 2001ben pedig már 40 583 személy jelölte meg a magyar nyelvet használt nyelvként Ausztriaban. Ez az emelkedés többek között a magyarországi rendszerváltozásnak, NI. annak tudható be, hogy az osztrák kormány 1992ben a népcsoport státuszba sorolta az 1956-os és az az után menekülteket is. A magyar nyelvoktatás kérdéseit egy külön Ãrásban Dujmovics Dénes ismerteti. A Bécsi Magyar Iskola immár a harmadik generációs gyermekeknek oktatja a magyar nyelvet hétvégeken 2-3 órában. Bécsben ennek az igénye 15-20 család esetében van meg. Ezek kÃsérlik meg gyermekeiknek megtanÃttatni a szülÅ‘k, illetve a nagyszülÅ‘k nyelvét. Deák ErnÅ‘ a beszámolójában azonban rámutat, hogy a harmadik generációnál a nyelv és a magyar identitás megtartása már gyakran nem sikerül. A kötet második részének utolsó beszámolója az Ausztriában élÅ‘ lengyelek helyzetét ismerteteti. Hosszabban elemzi a történelmi hagyományokat. ElsÅ‘sorban azt az eseményt, amikor 1683-ban a törökök által ostromlóit Bécset Sobieski János lengyel király seregei szabadÃtották fel. A lengyelek számáról a beszámoló szerzÅ‘je azonban csak becslést közöl. Ezek szerint kb. 50 OOO-re tehetÅ‘ az Ausztriában élÅ‘ lengyelek száma, ennek 90%-a Bécsben él.
Az ismertetett kötet harmadik részét tanulmányok töltik ki. Az elsÅ‘t Johann Landstátter tollából olvashatjuk A használt nyelv fogalma a népszámlálásban cÃmmel. Ebben áttekintést nyújt a fogalom múltbeli és nemzetközi használatáról. Ausztriában 1951-tÅ‘l használják ezt a fogalmat, illetve kérdést a népszámlálásoknál. Ezzel a 19. században bevezetett tradÃciót folytatták. Ugyanis 1880-1910 között az összeÃrásoknál már rendszeresen megtalálható volt a használt nyelv (Umgangssprache) fogalma mint kérdés. A tanulmány kitér néhány európai országban ezen a téren bevezetett gyakorlatra. Számos helyen az anyanyelvre kérdeznek rá. De például Svájcban úgy szól a kérdés, hogy jelölje meg azt a nyelvet, amelyet saját megÃtélése szerint a legjobban bÃr. A szerzÅ‘ ismerteti a kérdésfeltevés különbözÅ‘ változatait. Végül statisztikák és grafikonok bemutatásával illusztrálja a kérdésre adott válaszokat az ausztriai népszámlálásoknál. A második tanulmányt Heinz Tichy készÃtette A nemzetiségi jogok jelenlegi fejlÅ‘dése Európában cÃmmel. Két alapvetÅ‘ nemzet-
közi egyezményt tekint át, a kisebbségi jogokról szóló keretegyezményt, valamint az európai nyelvi chartát. Ezek ismert dokumentumok. A szerzÅ‘ elemzése a gyakorlati megvalósulásuk lehetÅ‘ségeit és nehézségeit elemzi. Egyben rámutat a kiegészÃtésre szoruló részletekre is. A fejezet és egyben a kötet utolsó Ãrása Cserján Károly, Bécsben élÅ‘ szociológus tollából származik, aki 60 mélyinterjú alapján próbálta az ausztriai magyarok identitástudatának állapotát felmérni. A tanulmány cÃme Az identitás komponensei az ausztriai magyaroknál. RendkÃvül érdekes és tanulságos elemzésben ismerteti a feltett kérdéseket, az arra kapott válaszokat pedig összefoglaló elemzésben adja közre.
MegállapÃtható, hogy az ismertetett kötet igen tanulságos és hasznos információkat tartalmaz az ausztriai kisebbségek helyzetérÅ‘l. Számos vonatkozásban túl is lép az ország keretein és az európai kisebbségi jogok és gyakorlat kérdéseit is felveti, amelyek érintik a szlovákiai kisebbségeket is. A kötet végén a szerzÅ‘krÅ‘l találhatunk adatokat, majd néhány fontosabb rendezvényrÅ‘l készültfénykép is illusztrálja a munkaközösség tevékenységét.
Varga Sándor