Dohányos Róbert–Lelkes Gábor–Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003 (Vajda Barnabás)
Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003. Dohányos Róbert–Lelkes Gábor–Tóth Károly (szerk.): Somorja–Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó, 2004.
Tudományos-kutatói körökben, szűkebb és tágabb földrajzi értelemben, a Fórum Kisebbségkutató Intézet néhány év alatt kivívta magának az egyik legkompetensebb szakmai műhely megbecsülését. Ennek legkézzelfoghatóbb formáját azok a színvonalas kiadványok jelentik, amelyek tényekre, számokra, s az ezekből következő objektív analízisre épülnek, éles határt vonva ekként önmaguk és a szlovákia viszonyok között sajnos általánosnak tekinthető laikus és ad hoc helyzetelemzések között. A Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003 c. kiadvány is ezt a – régebben megkezdett – hagyományt folytatja; benne Szlovákia nemzetségi-anyanyelvi megoszlásától a népességi mutatókon, a településszerkezeten, a kisebbségeket érintő jogszabályrendszeren át a Szlovákiában jelenleg legnagyobb számban reprezentált 11 nemzeti közösség 2003-as közéleti krónikájáig tekinthetjük végig az információk hosszú sorát, ill. az azokhoz fűzött lényegre törő összegzéseket. Ezek egy része rövid, de dicséretesen alapos, mint pl. a Lelkes Gábor által írt 5. fejezet a szlovákiai népesség nemi, kor- és műveltségbeli összetételéről, valamint gazdasági aktivitásáról. Máshol viszont elégtelennek érzem a tájékoztatást, mint pl. a 8.6. fejezet esetében, amelyben – lévén téma a diszkriminációellenes törvény, tehát egy nagyszerű újdonság, amely korábban nem volt téma –, a szerző meglehetősen felületesen és általánosan ismerteti a törvény megszületésnek körülményit. Egyrészt szemérmesen nem mondja ki, pontosan mit értsen az olvasó a törvénnyel kapcsolatos ,,politikai egyetértés hiánya” alatt. Másrészt nem közli a diszkriminációellenes törvény nagy hiányosságát, több civil szervezet protestálásának okát, ti. azt, hogy a melegek jogai és az azonos neműek közti házasság hosszú és meddő vitája közben (ez volt a ,,politikai egyetértés hiányának” sarokköve) elsikkadt a sokkal több embert érintő munkahelyi diszkrimináció problémája, vagyis hogy miért nem került be a törvénybe az az EU-s norma, amely alapján az állásokat szabályosan és transzparens módon pályáztatni kell. A jelenkorkutatás szeret jegyben járni a napi politikával, holott az őt minduntalan meg- és átveri. E politikai negligenciát bizonyítandó, miközben dicséri a kiadványt, előszavában Dohányos Róbert is kissé túlpolitizált hangnemet üt meg. Még sajnosabban, kizárólag múltról és okokról beszél, és nem a célról, ti. hogy mi a célja egy efféle kiadványnak. Az államtitkár segítsége nyilván értékes hozadéka a kötetnek, én csak azt hiányolom, hogy nem íródik le, mire és kinek jó ez a sok adat. Mert a társadalomtudományos adatgyűjtésnek és archiválásnak nemcsak az az értelme, hogy utólag viszonyítási alapul szolgál, hanem az is – és ennek egyre nagyob hangsúly kellene kapnia(!) –, hogy alapján tervezni lehessen. Nagyon sarkítva egy péla: Vajon ki az a köztisztviselő, polgármester, jegyző, megyei iskolaügyi osztályvezető stb., aki hivatala közép- és hosszútávú tervei készítésekor leemeli a polcról ezt a kötetet, megnézni és meg tudja tervezni, hogy mondjuk 2007-ben hány 6–10 év közötti német anyanyelvű alsó tagozatos valószínűsíthető a mecenzéfi alapiskolában? (Válasz a 72. oldalon.) Ehhez az kellene, hogy a szlovákiai magyar politikai elit képes legyen túllépni saját árnyékán, és szakítva hagyományaival, hajlandó legyen elfogadni a Fórum és a hozzá hasonló szellemi műhelyek adatait, helyzetelemzéseit, tanácsait. Nem azt mondom, hogy ilyesmire nincs példa. Tapasztalat mutatja, hogy ez a szakmai kooperáció sporadikus és individuális jellegű, ahelyett, hogy think tankként és szervezett jelleggel működne – miként mindenhol a fejlett világban.
Vajda Barnabás