Gulyás László: Két régió – Felvidék és Vajdaság – sorsa az Osztrák–Magyar Monarchiától napjainkig (Kugler József)

Gu­lyás Lász­ló: Két ré­gió – Fel­vi­dék és Vaj­da­ság – sor­sa az Osztrák–Magyar Mo­nar­chi­á­tól nap­ja­in­kig. Bu­da­pest, Ha­zai Tér­ség­fej­lesz­tő Rt., 2005, 234 p.

Több mint nyolc év­ti­ze­des kény­sze­rű el­zár­kó­zás után az ez­red­for­du­ló­tól re­á­lis cél­ként fo­gal­ma­zód­hat meg, hogy a Kár­pát-me­den­ce egy­más­sal szom­szé­dos, közigaz­ga­tá­si­lag azon­ban más-más ál­lam fenn­ha­tó­sá­ga alá tar­to­zó ré­gi­ói kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés új­ból in­ten­zí­veb­bé vál­jon. A meg­va­ló­su­lás út­ja azon­ban még rö­gös. A ke­se­rű tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­latok és az egy­más irán­ti köl­csö­nös bi­zal­mat­lan­ság mi­att, nem utol­sósor­ban pe­dig a gaz­da­ság és tár­sa­da­lom kény­sze­rű át­ala­kí­tá­sá­ból adó­dó szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gek kö­vet­kez­mé­nye­ként (a né­hány jó pél­da és az itt-ott ki­bon­ta­ko­zó ked­ve­ző ten­den­cia el­le­né­re) a Kár­pát-me­den­ce né­pei és ál­la­mai kö­zöt­ti új tí­pu­sú kap­cso­lat­épí­tés még csak a kez­de­ti aka­dá­lyo­kat vet­te si­ke­re­sen. Ezért is fon­tos szá­munk­ra a kör­nyék­be­li or­szá­gok, il­let­ve azok ve­lünk ha­tá­ros tér­sé­ge­i­nek (ré­gi­ó­i­nak) mi­nél át­fo­góbb is­me­re­te, kö­zös tör­té­nel­mi múl­tunk fel­dol­go­zá­sa, amelyhez hat­ha­tós se­gít­sé­get nyújt­hat Gu­lyás Lász­ló köny­ve, aki nem­ré­gi­ben a Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem Re­gi­o­ná­lis Po­li­ti­ka és Gaz­da­ság­tan Dok­to­ri Is­ko­lá­ja hall­ga­tó­ja­ként si­ke­re­sen meg­vé­dett PhD dol­go­za­tá­nak bő­ví­tett vál­to­za­tát ad­ta köz­re az ér­dek­lő­dők szá­má­ra.
A szer­ző az ál­ta­la meg­fo­gal­ma­zott cél­ki­tű­zést – mi­sze­rint „fel kí­ván­ja tár­ni az ál­lam­szer­ke­ze­ti vál­to­zá­sok gaz­da­sá­gi és re­gi­o­ná­lis ve­tü­le­tét, és ezen be­lül hang­súlyt kí­ván fek­tet­ni az Osztrák–Magyar Mo­nar­chia egy­ko­ri ré­gi­ói ál­tal az el­múlt nyolc­van év­ben be­járt fej­lő­dé­si út­ra” – kö­vet­ke­ze­te­sen vég­hezvit­te. A kö­tet hét szer­ke­ze­ti egy­ség­re ta­go­ló­dik.
A ta­nul­mány el­ső fe­je­ze­te a Mo­nar­chia struk­tu­rá­lis jel­lem­ző­it mu­tat­ja be, kü­lön is ki­emel­ve a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág re­gi­o­ná­lis fej­lő­dé­sé­nek sa­já­tos­sá­ga­it és a gaz­da­ság ön­fej­lő­dé­sé­ből fa­ka­dó region­al­itást, meg­ál­la­pít­va egyút­tal azt is, hogy ezen idő­szak­ra kör­vo­na­la­zód­ni kezd­tek a mag­te­rü­le­tek, és el­kü­lö­nít­he­tők bi­zo­nyos ré­gió­kez­de­mé­nye­zé­sek is. Azok azon­ban ki­ter­je­dé­sük­ben kü­lön­böz­tek a ké­sőb­bi or­szág­ha­tár-vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő ré­gi­ók­tól, köz­tük a szer­ző ál­tal be­mu­ta­tot­tak­tól is. E fe­je­zet­ben ki­te­kin­tést ta­lá­lunk még a du­a­lis­ta ál­la­mot vagy an­nak egyes tér­sé­ge­it érin­tő idő­le­ges közigaz­ga­tá­si re­for­mok­ról vagy az et­ni­kai in­dít­ta­tá­sú re­gi­o­ná­lis el­kép­ze­lé­sek­ről (Szerb Vaj­da­ság, Teme­si Bán­ság, Au­rél Popovi­ci ter­ve­ze­te, il­let­ve a szlo­vák vo­nat­ko­zá­sú „Triasmappa”) is.
A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág fel­bom­lá­sá­tól nap­ja­in­kig el­telt több mint nyolc év­ti­ze­det a vi­lág­po­li­ti­kai vál­to­zá­sok­nak meg­fe­le­lő­en öt pe­ri­ó­dus­ra (az el­ső vi­lág­há­bo­rú és azt le­zá­ró bé­ke, a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti két év­ti­ze­d, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú évei, a szo­ci­a­liz­mus kor­sza­ka és a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő évek) osz­tot­ta fel a szer­ző. Egy-­e­gy idő­szak elem­zé­sét a kon­ti­nens és a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai tér­ség sta­bi­li­tá­sát vagy ép­pen in­sta­bi­li­tá­sát meg­ha­tá­ro­zó nagy­ha­tal­mi-po­li­ti­kai és dip­lo­má­ci­ai ös­­sze­te­vők fel­vá­zo­lá­sá­val ve­ze­ti be. Ezt kö­ve­tő­en a ha­tár­vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő új ál­lam­ke­re­te­ket (Cseh­szlo­vá­kia és Ju­go­szlá­via, il­le­tő­leg azok kü­lön­fé­le te­rü­le­ti és el­ne­ve­zés­be­li mó­do­su­lá­sai) elem­zi, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a nem­ze­ti­sé­gi vi­szo­nyok, az et­ni­kai tér­szer­ke­zet ala­ku­lá­sá­ra és a vizs­gált ré­gi­ók or­szá­gon be­lül el­fog­lalt hely­ze­té­re, „hi­e­rar­chi­á­já­ra”.
A ta­nul­mány egyik leg­fon­to­sabb ré­sze, ami­kor a szer­ző a ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­nek, leg­in­kább azon­ban ha­nyat­lá­sá­nak oka­i­val, min­de­nek­előtt a köz­pon­to­sí­tó, a kü­lön­bö­ző fej­lett­sé­gű és et­ni­ku­mú te­rü­le­te­ket ös­­sze­ol­vasz­ta­ni szán­dé­ko­zó ál­lam­ha­ta­lom sze­re­pé­vel is­mer­te­ti meg az ol­va­sót. Így egye­bek mel­lett a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti év­ti­ze­dek­ről a kö­vet­ke­ző­ket ál­la­pít­ja meg: „a cseh pol­gár­ság – a prá­gai kor­mány hat­ha­tós tá­mo­ga­tá­sá­val – sa­ját po­li­ti­kai ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő­en mint­egy bel­ső gyar­mat­ként ke­zel­te Szlo­vá­ki­át”. Ugyan­ak­kor az is kör­vo­na­la­zó­dik a ta­nul­mány­ból, hogy a szlo­vák nyel­vű igaz­ga­tás és ok­ta­tá­si inf­rast­ruk­tú­ra ki­épü­lé­se te­rén je­len­tős ered­mé­nye­ket ér­tek el Szlo­vá­ki­á­ban a hú­szas–har­min­cas évek­ben. Igaz, mind­ez az egy­sé­ges „csehs­zlo­vak­iz­mus” je­gyé­ben tör­tént, ami gya­kor­la­ti­lag egyet je­len­tett a cseh he­ge­món­ia meg­va­ló­su­lá­sá­val, a ko­ráb­ban ki­lá­tás­ba he­lye­zett szlo­vák au­to­nó­mia­tö­rek­vé­sek és a ma­gyar ki­sebb­ség vis­­sza­szo­rí­tá­sá­val. A fel­vi­dé­ki (szlo­vá­ki­ai) ma­gyar pa­rasz­ti tár­sa­dal­mat el­lent­mon­dá­so­san érin­tet­te a „re­pub­lika” ag­rár­po­li­ti­ká­ja. A zöm­mel ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű fel­vi­dé­ki nagy­bir­to­ko­so­kat és a bir­to­ko­kon élő ma­gyar aj­kú me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ká­so­kat egy­ér­tel­mű­en súj­tot­ta a föld­re­form, mi­vel bir­to­ka­ik­tól, il­let­ve lét­alap­juk­tól fosz­tot­ták meg őket. A bir­to­kos ma­gyar pa­rasz­ti csa­lá­dok (ter­mé­sze­te­sen a szlo­vá­kok­kal együt­t) azon­ban so­kat pro­fi­tál­tak az új ál­lam­szer­ve­zet (az ak­ko­ri Eu­ró­pa egyik leg­fej­let­tebb ipa­ri or­szá­ga) ál­tal nyúj­tott le­he­tő­sé­gek­ből. In­ten­zív nö­vé­nyi kul­tú­rák ho­no­sod­tak meg, és ta­lál­tak új pi­a­cot a cseh–mor­va te­rü­le­te­ken, meg­fe­le­lő jö­ve­del­met biz­to­sít­va a mátyus­föl­di és csal­ló­kö­zi gaz­dák­nak, akik ép­pen e jö­ve­de­lem se­gít­sé­gé­vel épí­tet­ték új­já la­kó­épü­le­te­i­ket, fej­lesz­tet­ték gaz­da­sá­ga­ik tech­ni­kai szín­vo­na­lát.
Még el­lent­mon­dá­so­sab­ban ala­kult a Vaj­da­ság sor­sa a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban. Szer­bia ka­to­nai ere­je a há­bo­rút kö­ve­tő­en ar­ra még ele­gen­dő­nek bi­zo­nyult, hogy bal­ká­ni te­rü­le­ti nye­re­sé­gét meg­szi­lár­dít­sa. A tel­je­sen el­té­rő gaz­da­sá­gi fej­lett­sé­gű és kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző tér­sé­gek in­teg­rá­lá­sá­ra azon­ban már alig volt ké­pes.
A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú idő­sza­ká­ban a Né­met­or­szág ve­ze­té­se alatt meg­élén­kü­lő tér­ség­be­li ha­di­gaz­da­sá­gi rend­szer gaz­da­ság­fej­lesz­tő ha­tá­sa­i­nak mind ez ide­ig ke­vés­bé is­mert szlo­vá­ki­ai ered­mé­nye­i­ről is tá­jé­ko­zód­hat az ol­va­só.
A há­bo­rús ese­mé­nyek kö­vet­kez­mé­nye­ként szét­esett Ju­go­szlá­via te­rü­le­tén átmene­ti­leg ha­tal­mi-po­li­ti­kai vá­kuum ke­let­ke­zett. En­nek a rö­vid idő­szak­nak az egyik me­rész po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­sét je­len­tet­te a né­met stra­té­gák ál­tal ki­dol­go­zott új ál­lam, a Prinz Eugen Gau ter­ve­ze­te, ame­lyik Ba­ra­nyá­tól egé­szen a krassó-szörényi szén­me­den­cé­ig hú­zó­dott vol­na, lét­fon­tos­sá­gú nyers­anya­go­kat (vas­érc, szén) és je­len­tős men­­nyi­sé­gű élel­mi­szert biz­to­sít­va Né­met­or­szág­nak, egyút­tal azon­ban a még a tri­a­no­ni országterület in­teg­ri­tá­sát is meg­nyir­bál­va.
Az öt­ve­nes évek­től vég­be­me­nő Kár­pát-me­den­cei re­gi­o­ná­lis fo­lya­ma­tok­ról is rész­le­te­sebb elem­zést ad köz­re Gu­lyás Lász­ló. Így egye­bek mel­lett szám­sor­ok­kal bi­zo­nyít­ja Szlo­vá­kia fo­ko­za­tos fel­zár­kó­zá­sát a cseh or­szág­rész mel­lé. (1979-re csak­nem meg­va­ló­sult – leg­alább­is a leg­fon­to­sabb men­­nyi­sé­gi mu­ta­tó­kat te­kint­ve – a ke­le­ti or­szág­rész fel­zár­kó­zá­sa.)
A hat­va­nas–het­ve­nes évek vaj­da­sá­gi vál­to­zá­sa­i­nak ös­­szeg­zé­se so­rán azon­ban meg­ál­la­pít­ja: „A ju­go­szláv ál­lam diszk­ri­mi­ná­ci­ós re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­ja kö­vet­kez­té­ben gaz­da­sá­gi fej­lett­ség te­kin­te­té­ben a Vaj­da­ság egy­re job­ban le­ma­radt Szlo­vé­ni­á­tól”. Pe­dig ezen idő­szak a vaj­da­sá­gi­ak szá­má­ra (nem­ze­ti­sé­gi kü­lönb­ség nél­kül) az arany­kort (vi­lág­út­le­vél, nyu­ga­ti mun­ka­vál­la­lás, áru­bő­ség és re­la­tív sza­bad­ság) je­len­tet­ték, ne­megy­szer ki­vált­va a szom­szé­dos ál­la­mok pol­gá­ra­i­nak irigy­sé­gét is.
Vé­gül a kon­ti­nens a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni négy és fél év­ti­ze­des po­li­ti­kai-ha­tal­mi egyen­sú­lya fel­bom­lá­sá­nak kö­vet­kez­mé­nye­i­vel is­mer­ked­het meg az ol­va­só. En­nek ré­sze Cseh­szlo­vá­kia bé­kés és a dél­szláv ál­lam sú­lyos em­be­ri és anya­gi ál­do­za­to­kat kö­ve­te­lő fel­bom­lá­sa is. Az új vi­szo­nyok kö­zött a még min­dig je­len­tős be­fo­lyás­sal ren­del­ke­ző cent­ra­li­zá­ci­ós po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­sek mel­lett a ré­gi­ók fel­tá­ma­dá­sa is nyo­mon kö­vet­he­tő a Kár­pát-me­den­cé­ben. Az eurorégiós együtt­mű­kö­dés táv­la­ta­i­val, köz­tük a már mű­kö­dő Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégió lét­re­ho­zá­sá­nak kö­rül­mé­nye­i­vel, ed­di­gi ered­mé­nyi­nek fel­vá­zo­lá­sá­val és vé­gül a konk­lú­zi­ók le­vo­ná­sá­val zá­rul a könyv.
A ta­nul­mány mon­da­ni­va­ló­ját több mint fél­száz táb­lá­zat és kö­zel har­minc tér­ké­pes áb­ra te­szi szeml­éle­tes­sé, míg a hi­vat­ko­zott iro­da­lom szá­ma meg­kö­ze­lí­ti a há­rom­szá­zat. A té­má­hoz kap­cso­ló­dó ma­gyar nyel­vű szak­iro­da­lom csak­nem tel­jes, és a szer­ző szá­mos e kér­dés­kört érin­tő an­gol nyel­vű szak­köny­vet is fel­hasz­nált vég­kö­vet­kez­te­té­sei le­vo­ná­sá­hoz, és a kö­zölt áb­rák egy ré­szé­nek meg­al­ko­tá­sá­ban is te­vé­ke­nyen részt vett. Gu­lyás Lász­ló ugyan­is szá­mos fi­a­tal tör­té­nész kol­lé­gá­já­val együtt tag­ja volt an­nak a ku­ta­tó­cso­port­nak, ame­lyik Pándi La­jos irá­nyí­tá­sá­val ös­­sze­ál­lí­tot­ta a szak­mai kö­rök el­is­me­ré­sét ki­vál­tó Köz­tes-Eu­ró­pa 1763–1993 cí­mű tér­kép­gyűj­te­ményt.
Gu­lyás Lász­ló a Kár­pát-me­den­ce két ré­gi­ó­já­nak a Fel­vi­dék (Szlo­vá­kia) és a Vaj­da­ság (Bács­ka, Bán­ság) 20. szá­za­di fej­lő­dé­si pá­lyá­já­ról ké­szí­tett kö­zért­he­tő stí­lus­ban gaz­dag for­rás­anyag­ra ala­po­zott ös­­sze­fog­la­lót. Kü­lö­nö­sen a nem­zet­kö­zi ha­tal­mi erő­vi­szony­ok ál­tal kikénysz­erített te­rü­le­ti vál­to­zá­sok, pon­to­sab­ban e vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő új ál­lam­ke­re­tek­nek a vizs­gált ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­re gya­ko­rolt ne­ga­tív ha­tá­sa­it tár­ta a köz­vé­le­mény elé. Ala­pos ér­vek­kel tá­maszt­va alá azt a szű­kebb-tá­gabb kör­ben el­fo­ga­dott hi­po­té­zist és han­goz­ta­tott vé­le­ményt, hogy a po­li­ti­ku­sok író­asz­ta­lán meg­szü­le­tett, el­té­rő fej­lett­sé­gű és et­ni­kai ös­­sze­té­te­lű, kü­lön­bö­ző kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző te­rü­le­ti egy­sé­ge­ket (ré­gi­ó­kat) a cent­ra­li­zált ál­lam­ha­ta­lom sem ké­pes hos­­szú tá­von ered­mé­nye­sen mű­köd­tet­ni, a fej­lő­dé­si kü­lönb­sé­gek­ből adó­dó gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai el­len­té­te­ket mér­sé­kel­ni, kor­dá­ban tar­ta­ni, az egyes ré­gi­ók­ban élők kö­zöt­ti ös­­sze­tar­to­zás-tu­da­tot el­mé­lyí­te­ni. Ugyan­ak­kor a szer­ző fel­hív­ja a fi­gyel­met ar­ra is, hogy a tár­sa­da­lom­ku­ta­tók egy ré­sze ál­tal Köz­tes-Eu­ró­pá­nak ne­ve­zett tér­sé­günk­ben az or­szág­ha­tár­ok ál­tal is gya­kor­ta át­szelt szom­szé­dos ré­gi­ók kö­zöt­ti új tí­pu­sú együtt­mű­kö­dést ha­la­dék­ta­la­nul meg kell te­rem­te­ni, mi­vel a kon­ti­nens e ré­sze gaz­da­sá­gi fel­zár­kó­zá­sá­nak, az uni­ós fej­lesz­té­si for­rá­sok igény­be­vé­tel­ének ez az egyik alap­ve­tő fel­té­te­le.
A könyv nem­csak a tör­té­net­tu­do­mány és a ki­sebb­sé­gi kér­dé­sek iránt ér­dek­lő­dők szá­má­ra nyújt hasz­nos in­for­má­ci­ó­kat, ha­nem azok­nak a gaz­da­sá­gi szak­em­be­rek­nek is, akik te­vé­ke­nyen kí­ván­nak köz­re­mű­köd­ni a Kár­pát-me­den­ce 21. szá­za­di gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­ta­i­nak ala­kí­tá­sá­ban is.

Kugler Jó­zsef