Az intézmény kötelez Beszélgetés Tóth Károllyal, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával (Fazekas József)

A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar ki­sebb­ség tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sa fel­tét­ele­i­nek meg­te­rem­té­se a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar szel­le­mi élet több év­ti­ze­des ál­ma volt. Az 1931-ben meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tu­do­má­nyos, Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság (az ún. Masaryk Aka­dé­mia) né­hány éves mű­kö­dé­sét le­szá­mít­va azon­ban nem si­ke­rült olyan tu­do­má­nyos in­téz­ményt lét­re­hoz­ni, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­nel­mé­nek, iro­dal­má­nak, kul­tú­rá­já­nak stb. ku­ta­tá­sá­val tu­do­má­nyo­san fog­lal­ko­zott vol­na, jól­le­het en­nek igé­nye kü­lö­nö­sen a múlt szá­zad het­ve­nes–nyolc­va­nas éve­i­ben egy­re in­kább meg­nőtt, s ame­lyet a po­zso­nyi Ma­dách Könyv- és Lap­ki­adó pó­tol­ha­tat­lan mű­hely­mun­ká­ja sem he­lyet­te­sít­he­tett. A rend­szer­vál­tás utá­ni meg­le­he­tő­sen hek­ti­kus évek so­rán ugyan­csak fel­me­rült egy ku­ta­tó­in­té­zet meg­ala­kí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­ge, de mind­ez csu­pán jám­bor óhaj ma­radt. Az 1996-ban lét­re­jött a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (ko­ráb­bi ne­vén: Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet) meg­ala­ku­lá­sá­val a hely­zet gyö­ke­re­sen meg­vál­to­zott. Az in­té­zet az el­múlt tíz év so­rán a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos ku­ta­tás leg­fon­to­sabb in­téz­mé­nyé­vé vált. A tíz­éves év­for­du­lón az in­té­zet igaz­ga­tó­já­val, Tóth Ká­rol­­lyal be­szél­ge­tünk.

– Mi­lyen cél­lal ala­kult meg a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet?

– Ta­lán há­rom fo­ga­lom­ban le­het meg­ha­tá­roz­ni a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet meg­ala­ku­lá­sá­nak a cél­ját: köz­in­téz­mény, szol­gál­ta­tó in­téz­mény és kő­in­téz­mény. Mind­egyik ki­fe­je­zés­ben az in­téz­mény fo­ga­lom sze­re­pel, és ez volt a lé­nyeg. Hét év­vel a rend­szer­vál­tás után – fel­mér­ve az erő­for­rá­so­kat – gon­dol­tunk ar­ra, hogy lét­re kel­le­ne hoz­ni a több év­ti­ze­de óhaj­tott és ter­ve­zett szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi in­té­ze­tet, amely fo­lya­ma­tos mun­kát fejt ki, meg­fe­le­lő inf­rast­ruk­tú­rá­val ren­del­ke­zik, ku­ta­tó­kat fog­lal­koz­tat, könyv­tá­rat, le­vél­tá­rat mű­köd­tet, fo­lyó­ira­tot ad ki, rend­sze­res pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­get biz­to­sít, kon­fe­ren­ci­á­kat szer­vez stb., va­gyis sta­bil in­téz­mé­nyi hát­te­re le­het a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ku­ta­tók­nak és tu­do­má­nyos­ság­nak. A kő­in­téz­mény fo­gal­mát azért hang­sú­lyo­zom, mert 1996 előtt is lé­tez­tek tu­do­má­nyos mű­he­lyek vagy olyan szer­ve­ze­tek, ame­lyek ke­re­té­ben tu­do­má­nyos mun­ka is folyt (Bibliotheca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány, Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság, Mer­curius Cso­port, Márai Ala­pít­vány, Civ­i­tas Ala­pít­vány, Fó­rum Ala­pít­vány stb.). Ezek na­gyon hasz­nos te­vé­keny­sé­get fej­tet­tek ki, pub­li­ká­ci­ó­kat je­len­tet­tek meg, de alap­ve­tő­en prog­ram­ori­en­tál­tak vol­tak. Mi egy olyan in­té­ze­tet kép­zel­tünk el, amely­ben a tu­do­má­nyos mun­ká­nak a hát­te­re te­rem­tő­dik meg, olyan inf­rast­ruk­tú­ra, amely a ku­ta­tó­kat és a ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ket szol­gál­ja. A kő­in­téz­mény te­hát azt je­len­tet­te szá­munk­ra, hogy le­gyen egy hely, ahol a ku­ta­tók fő­ál­lás­ban dol­goz­hat­nak, aho­vá bár­ki be­jö­het, ahol a ku­ta­tás­hoz szük­sé­ges min­den esz­köz meg­ta­lál­ha­tó. A szlo­vá­ki­ai, il­let­ve ko­ráb­ban a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség ugyan­is er­re már több év­ti­ze­de igényt tar­tott.

– Ez az igény köz­vet­le­nül a rend­szer­vál­tás előtt is meg­fo­gal­mazó­dot­t…

– Az in­té­zet ki­épí­té­sé­ben a Ma­dách Könyv­ki­adó Új Min­de­nes Gyűj­te­mé­nyé­ben 1989-ben meg­je­len­te­tett ter­ve­ze­tet vet­tük ala­pul. E ter­ve­zet leg­fon­to­sabb ele­me az volt, hogy a tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok in­téz­mé­nyi ke­re­tet kap­ja­nak, ahol a ku­ta­tók biz­ton­ság­ban vé­gez­he­tik a mun­ká­ju­kat. Már a cí­mé­ben is er­re utalt: Ter­ve­zet a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet in­téz­mé­nyi rend­sze­ré­nek ki­ala­kí­tá­sá­ra. A lét­re­ho­zan­dó in­téz­mény ku­ta­tá­sai a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi lét min­den te­rü­le­té­re ki­ter­jed­tek vol­na. A tör­té­ne­ti, ok­ta­tás­ügyi, szo­ci­ol­ingvisztikai, iro­da­lom­tu­do­má­nyi, kom­mu­ni­ká­ci­ós, nyelv­tu­do­má­nyi, nép­raj­zi, szo­ci­o­ló­gi­ai, de­mog­rá­fi­ai, gaz­da­sá­gi stb. ku­ta­tá­sok kö­rét ír­ta le na­gyon rész­le­te­sen. Egy­szó­val a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi in­té­zet lét­re­ho­zá­sa volt a cél, a kor be­já­ra­tott for­má­i­tól el­té­rő tu­do­má­nyos ösz­tön­díj­alap­pal, de­mok­ra­ti­ku­san ki­ala­kí­tott Tu­do­má­nyos Ta­nác­­csal, Ma­gyar Mú­ze­um­mal, könyv­so­ro­za­tok­kal és önál­ló tu­do­má­nyos fo­lyó­irat­tal. Nagy hang­súlyt ka­pott ben­ne a tu­do­má­nyos után­pót­lás és a tu­do­má­nyos kép­zés is.
A kő­in­téz­mény fo­gal­ma te­hát – ter­mé­sze­te­sen az új vi­szo­nyok kö­zött – ezt je­len­tet­te. A szol­gál­ta­tó in­téz­mény vi­szont új elem­ként je­lent meg. Az nyil­ván­va­ló volt, hogy pusz­tán ala­pít­vá­nyi for­rá­sok­ból na­gyon ne­héz több tu­cat fő­ ál­lá­sú ku­ta­tó­val biz­to­sí­ta­ni a fo­lya­ma­tos mű­kö­dést. Em­lé­kez­zünk csak ar­ra, hogy ép­pen eb­ben az idő­ben szün­tet­ték meg a Cse­ma­dok ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sát, és bo­csá­tot­ták el szin­te a tel­jes ap­pa­rá­tu­sát. Ar­ra kel­lett fel­ké­szül­ni, hogy egy né­hány fő­ből ál­ló szak­em­ber­gár­dá­val olyan hát­tér­in­téz­ményt ho­zunk lét­re, amely hos­­szú tá­von a kül­sős ku­ta­tók, ál­ta­lá­ban a hu­mán ku­ta­tá­sok­kal fog­lal­ko­zók, az egye­te­mis­ták, il­let­ve dok­to­ran­dus­ok biz­tos ku­ta­tó­bá­zi­sá­vá vál­jék. Eh­hez könyv­tár­ra, le­vél­tár­ra, tech­ni­kai hát­tér­re volt szük­ség, pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­gek meg­te­rem­té­sé­re és per­sze he­lyi­sé­gek­re.
A szol­gál­ta­tó in­téz­mény ugyan­ak­kor nem­ csak a be­fo­ga­dás ol­da­lát je­len­tet­te, nem csu­pán azt, hogy a ku­ta­tók be­jön­nek hoz­zánk, és ku­ta­tá­suk­hoz ezt-azt meg­ta­lál­nak ná­lunk. Olyan hát­tér­mun­kát is je­lent, amit egy ilyen in­téz­mény­nek el kell lát­nia: adat­tá­ra­kat, könyv- és fo­lyó­irat-gyűj­te­mé­nye­ket, kép­anyag és min­den egyéb írá­sos anya­gok gyűj­té­sét, rend­sze­re­zé­sét és fő­képp fel­dol­go­zá­sát, hogy a hoz­zánk be­té­rő ku­ta­tó eze­ket már fel­dol­go­zott for­má­ban kap­has­sa meg, hogy ezek­ből az anya­gok­ból pub­li­ká­lás­ra al­kal­mas re­per­tó­ri­u­mok, bib­li­og­rá­fi­ák ké­szül­je­nek. Évek óta több mun­ka­tár­sunk dol­go­zik ezen, az ő mun­ká­juk nem lát­ha­tó, hi­szen hát­tér­mun­kát je­lent, de nél­kü­lük alig­ha be­szél­het­nénk ku­ta­tói szak­könyv­tár­ról vagy le­vél­tár­ról. A köny­vek, re­gi­o­ná­lis és he­lyi ki­ad­vány­ok, fo­lyó­irat­ok, la­pok, kis­nyom­tat­vá­nyok fény­ké­pek, ké­pes­lap­ok, pla­ká­tok stb. be­szer­zé­sé­ről nem is be­szél­ve, me­lyek nél­kül nem be­szél­he­tünk ku­ta­tó­mun­ká­ról az in­té­zet­ben.
Köz­in­téz­mény­ként pe­dig azért ha­tá­roz­tuk meg, mert úgy gon­dol­tuk, hogy olyan fel­ada­to­kat vál­lal majd fel az in­té­zet, ame­lye­ket egyéb­ként egy ál­la­mi­lag tá­mo­ga­tott in­téz­mény­nek kel­lett vol­na el­lát­nia, de hát ab­ban az idő­ben ez szó­ba se jö­he­tett. De a köz­in­téz­mé­nyi funk­ci­ó­nak volt (és van ma is) egy má­sik je­len­té­se is, ez pe­dig a ma­gyar kul­túr­kör­ön be­lü­li köz­fel­adat el­lá­tá­sa. Úgy gon­dol­tuk, hogy ha a ma­gyar kul­tú­ra és tu­do­mány egy és oszt­ha­tat­lan, an­nak in­téz­mé­nyi fel­tét­ele­it is meg kell te­rem­te­ni, ma­gunk kö­zött nem pusz­tán ha­tá­ron tú­li in­té­zet­nek hit­tük ma­gun­kat, ha­nem egy­faj­ta „kis ma­gyar aka­dé­mi­á­nak” is, és le­vél­tár­nak is, és könyv­tár­nak is – a ma­guk spe­ci­á­lis fel­ada­ta­i­val és kül­de­té­sé­vel. Ez ké­sőbb, ami­kor már a ma­gyar­or­szá­gi és szlo­vá­ki­ai nagy nem­ze­ti in­téz­mé­nyek­kel szo­ros kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk, és el­is­mer­ték a mun­ká­nkat, iga­zo­lást is nyert.

– Ho­gyan fo­gad­ták az in­té­zet meg­ala­ku­lá­sát a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil szer­ve­ze­tek, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka ho­gyan vi­szo­nyult egy önál­ló ki­sebb­ség­ku­ta­tó in­té­zet meg­ala­ku­lá­sá­hoz?

– Önál­ló kő- és köz­in­téz­ményt akar­tunk lét­re­hoz­ni, de a lé­te­ző mű­he­lyek­re ala­poz­va, hi­szen nem vol­tunk an­­nyi­an, hogy több ha­son­ló kő­in­téz­mény jö­hes­sen lét­re, rá­adá­sul a szán­dé­kunk az volt, hogy in­teg­rál­juk és hasz­no­sít­suk a fel­hal­mo­zó­dott tu­dást és az ak­tív ku­ta­tó­kat, és egy köz­pon­ti in­téz­ményt hoz­zunk lét­re. Ezért 1996-ban ös­­sze­hív­tuk a tu­do­má­nyos mű­he­lyek kép­vi­se­lő­it a Cse­ma­dok­ban, és fel­ve­tet­tük egy ku­ta­tás­me­ne­dzse­lő hát­tér­in­téz­mény lét­re­ho­zá­sá­nak gon­do­la­tát. Meg­hív­tuk a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Pe­da­gó­gu­sok Szö­vet­sé­ge (SZMPSZ) me­to­di­kai köz­pont­ját, a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­por­tot, a fel­ső­ok­ta­tá­si tan­szé­kek mun­ka­tár­sa­it, a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­ványt, a Márai Sán­dor Ala­pít­ványt, a Ka­ted­ra Ala­pít­ványt, a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­sá­got stb. Tíz-ti­zen­öten le­het­tünk. A fel­vá­zolt el­kép­ze­lé­sem – meg­le­pe­té­sem­re – ko­moly el­len­ál­lás­ba üt­kö­zött. Azt ja­va­sol­tam, hogy kö­zö­sen épít­sük ki az in­téz­ményt, és ak­kor ku­ta­tói fő­ál­lá­so­kat, meg­fe­le­lő tech­ni­kai fel­té­te­le­ket, inf­rast­ruk­tú­rát le­het te­rem­te­ni. Az el­len­ve­té­sek az SZMPSZ és a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port ré­szé­ről ér­kez­tek. Úgy gon­dol­ták, ez­zel az ő in­téz­mé­nyü­ket akar­juk fel­szá­mol­ni vagy „be­ke­be­lez­ni”.

– Mi okoz­ta ezt a bi­zal­mat­lan­sá­got?

– Ma már úgy lá­tom, hogy ré­szük­ről ez ter­mé­sze­tes re­ak­ció volt. A ki­lenc­ve­nes évek el­ső fe­lé­ben nem kis erő­fe­szí­tés­be ke­rült tu­do­má­nyos mű­he­lye­ket mű­köd­tet­ni, és egyút­tal ko­moly ered­mé­nye­ket fel­mu­tat­ni. Rá­adá­sul én párt­em­ber­nek szá­mí­tot­tam, hi­szen a Ma­gyar Pol­gá­ri Párt párt­igaz­ga­tó­ja is vol­tam. Jo­gos volt a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­nak az az el­len­ve­té­se is, hogy előbb bi­zo­nyít­son az in­té­zet, az­tán majd vissza­té­rünk a té­má­ra. De az is bi­zo­nyos, hogy eb­ben az ér­ve­lés­ben ben­ne rej­lett a köz­in­téz­mény fon­tos­sá­gá­nak meg nem ér­té­se is. A Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­ban a mű­hely­mun­ka egy­faj­ta ösz­tön­díj­rend­szer­ként mű­kö­dött, egyé­ni ku­ta­tói tel­je­sít­mé­nye­ket tá­mo­gat­tak, ami na­gyon fon­tos volt, de a ku­ta­tá­sok hát­tér-inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak meg­te­rem­té­sé­ről nem gon­dol­koz­tak. Rá­adá­sul csak ma­gyar­or­szá­gi for­rá­sok­ra tá­masz­kod­tak, ami tö­re­dé­ke volt az ak­kor még el­ér­he­tő nyu­gat-eu­ró­pai és ame­ri­kai for­rá­sok­nak. Az SZMPSZ kép­vi­se­lő­je pe­dig egy írá­sos ál­lás­pont­tal ér­ke­zett az ak­ko­ri el­nök­től, aki tel­je­sen el­ha­tá­ro­ló­dott az in­téz­mény­ala­pí­tás gon­do­la­tá­tól is. Ez na­gyon me­rev ál­lás­pont volt, amely­ről vi­tat­koz­ni sem le­he­tett. Ké­sőbb tet­tünk még egy kí­sér­le­tet, de az sem járt si­ker­rel, az­az nem si­ke­rült a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­he­lyek tel­jes spekt­ru­mát be­von­ni az in­té­zet meg­ala­kí­tá­sá­ba. Ezért más utat vá­lasz­tot­tunk: a Fó­rum Ala­pít­vány és a Ka­ted­ra Ala­pít­vány 1996 de­cem­be­ré­ben jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa­ként lét­re­hoz­ta a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­tet. Ezt kö­ve­tő­en há­rom in­téz­mény – mind­há­rom évek óta a ku­ta­tói in­téz­mé­nyi hát­tér ki­ala­kí­tá­sán fá­ra­do­zott – meg­ér­tet­te szán­dé­ka­in­kat, és 1997-ben csat­la­ko­zott hoz­zánk: a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság át­ad­ta könyv- és adat­tá­rát az in­té­ze­tünk ak­kor lét­re­ho­zott ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­nak (ezek kü­lön­ben sem il­let­tek egy tár­sa­sá­gi szer­ke­zet­be), a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca pe­dig (a ne­vét is meg­őriz­ve) az új in­té­zet könyv­tá­ra és le­vél­tá­ra lett Som­or­ján, a Civ­i­tas Ala­pít­vány pe­dig, amely re­gi­o­ná­lis kér­dé­sek­kel és ku­ta­tá­sok­kal, fel­mé­ré­sek­kel fog­lal­ko­zott, be­ol­vadt az in­té­zet­be. Te­hát gya­kor­la­ti­lag öt in­téz­mény­ből ala­kult az in­té­zet, mi­köz­ben fo­lya­ma­to­san ar­ra tö­re­ked­tünk, hogy a töb­bi mű­hel­­lyel, itt el­ső­sor­ban a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­ról, il­let­ve a be­lő­le ké­sőbb ki­vált Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­ról volt szó, na­gyon szo­ros mun­ka­kap­cso­la­tot ala­kít­sunk ki. Ez si­ke­rült is. Ma már na­gyon szo­ro­san együtt­mű­kö­dünk mind­ket­tő­vel, il­let­ve az újon­nan lét­re­jött mű­he­lyek­kel is (Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Mű­hely – Tor­nal­ja, Mátyus­föld Muze­oló­giai Tár­sa­ság – Szenc stb.), kö­zös pro­jekt­je­ink, ku­ta­tá­si prog­ram­ja­ink van­nak évek óta.

– Mit je­lent a jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa mint jo­gi for­ma, s mi­ért eb­ben a for­má­ban jött lét­re az in­té­zet?

– Ez na­gyon bo­nyo­lult és az ak­ko­ri po­li­ti­kai vi­szo­nyok ál­tal meg­ha­tá­ro­zott kér­dés volt. A lé­te­ző jo­gi nor­mák alap­ján kel­lett meg­ala­pí­ta­nunk az in­té­ze­tet, de min­den­kép­pen ci­vil szer­ve­ző­dés­ként. En­nek ak­kor két, szá­munk­ra is el­fo­gad­ha­tó for­má­ja volt: az ala­pít­vány, il­let­ve a pol­gá­ri tár­su­lás. Csak­hogy ép­pen eb­ben az idő­ben a Meèiar-ko­r­mányzat meg­pró­bál­ta ál­la­mi el­len­őr­zés alá von­ni az ala­pít­vá­nyo­kat és a pol­gá­ri tár­su­lá­so­kat. Az ala­pít­vá­nyok­kal ezt si­ke­rült is el­ér­nie az új ala­pít­vá­nyi tör­vén­­nyel. Ha­son­ló szán­dé­ka volt a pol­gá­ri tár­su­lá­sok­kal is. Ek­kor ja­va­sol­ta Mé­szá­ros La­jos ba­rá­tunk, aki az­óta a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Al­kot­mány­bí­ró­sá­gá­nak bí­ró­ja lett, hogy vá­las­­szunk egy olyan jo­gi for­mát, amely kí­vül esik a kor­mány­zat lá­tó­kö­rén. A jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa va­ló­já­ban a gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­tek­re volt jel­lem­ző, ami­kor pél­dá­ul két kft. lét­re­ho­zott egy har­ma­di­kat. Meg­ta­lál­ta azt a kis­ka­put, amely le­he­tő­vé tet­te, hogy ugyan­ezen az ala­pon két non­prof­it szer­ve­zet is lét­re­hoz­zon egy har­ma­di­kat. Rá­adá­sul ezt nem a bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um je­gyez­te be, ha­nem a ke­rü­le­ti hi­va­tal. Ta­lán mi vol­tunk az el­ső ilyen non­prof­it szer­ve­zet: a Nagy­szom­ba­ti ke­rü­let­ben 1996/1. szám­mal 1996. de­cem­ber 6-án je­gyez­ték be az in­té­ze­tet, s ez is azt mu­tat­ja, hogy ab­ban az év­ben csak ez az egy ilyen szer­ve­zet ala­kult a ke­rü­let­ben. Az­óta ter­mé­sze­te­sen több tu­cat ilyen szer­ve­zet ala­kult (fő­leg ön­kor­mány­za­ti és kis­tér­sé­gi tár­su­lá­sok). Min­den­eset­re Mé­szá­ros La­jos na­gyon rá­ta­pin­tott a lé­nyeg­re, és ez egy he­lyes és fon­tos dön­tés volt.
A ci­vil szer­ve­ze­ti for­ma azért volt lé­nye­ges, mert nem akar­tuk, hogy a gyűj­te­mé­nye­ink adott eset­ben egy csa­pás­ra ál­la­mi tu­laj­don­ba ke­rül­hes­se­nek. Ta­lán még em­lék­szünk ar­ra, hogy épp ezek­ben az évek­ben ala­kí­tot­ták ki a kul­tú­ra te­rü­le­tén az ún. in­ten­dán­si rend­szert, ami­kor a szín­há­za­kat, mú­ze­u­mo­kat stb. ke­rü­le­ti fel­ügye­let alá von­ták, és ez­zel a va­gyo­nuk is oda ke­rült. Azt sze­ret­tük vol­na el­ke­rül­ni, hogy a mi könyv­tá­runk­kal és le­vél­tá­runk­kal ez so­ha ne tör­tén­hes­sen meg. Nem be­szél­ve az anya­gi füg­get­len­ség­ről és egye­bek­ről. Per­sze en­nek na­gyon sok há­tul­ütő­je is volt: nem volt biz­tos anya­gi fe­de­ze­te az in­té­zet­nek, az alap­mű­kö­dés­től a gyűj­te­mény­vá­sár­lá­son és fog­lal­koz­ta­tá­son ke­resz­tül a ku­ta­tá­si prog­ra­mo­kig min­dent ne­künk kel­lett meg­ol­da­ni és biz­to­sí­ta­ni egyet­len fil­lér költ­ség­ve­té­si tá­mo­ga­tás nél­kül. A füg­get­len­ség­nek azon­ban ára van.

– Mi­lyen volt az in­té­zet szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se és sze­mé­lyi ál­lo­má­nya az in­du­lás­kor? Mi­lyen te­rü­le­ten foly­tak ku­ta­tá­sok az in­té­zet­ben?

– A leg­fon­to­sabb fel­adat az el­ső két év­ben az in­té­zet meg­is­mer­te­té­se és presz­tí­zsé­nek, anya­gi erő­for­rá­sa­i­nak a ki­ala­kí­tá­sa volt. En­nek ér­de­ké­ben moz­gó­sí­tot­tuk az egész kap­cso­lat­rend­sze­rün­ket. Ez nem volt cse­kély, hi­szen ko­moly nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok­kal ren­del­kez­tünk. Az in­té­zet bel­ső fel­épí­té­se olyan volt, hogy a két ala­pí­tó in­téz­mény két-két sze­mél­­lyel kép­vi­sel­tet­te ma­gát a köz­gyű­lés­ben, amely az éves terv­ről, költ­ség­ve­tés­ről, sze­mé­lyi kér­dé­sek­ről dön­tött. Ez a négy sze­mély Hodossy Gyu­la, Mé­szá­ros La­jos, Öllös Lász­ló és én vol­tam. Lét­re­hoz­tunk egy Tu­do­má­nyos Kol­lé­gi­u­mot, amely­nek a mun­ká­já­ba mint­egy húsz ne­ves sze­mé­lyi­sé­get, ku­ta­tót von­tunk be Szlo­vá­ki­á­ból és Ma­gyar­or­szág­ról. Rep­re­zen­ta­tív tes­tü­let volt, amely szim­bo­li­zál­ta az in­té­zet ér­ték­rend­jét, irá­nyult­sá­gát, és egy­faj­ta kap­cso­la­ti tő­két je­len­tett. Emel­lett lé­te­zett a Tu­do­má­nyos Ta­nács, amely ope­ra­tív ku­ta­tá­si fel­ada­tok­kal fog­lal­ko­zott, eb­ben az egyes ku­ta­tá­si prog­ra­mok ve­ze­tői, majd a rész­le­gek lét­re­jöt­te után azok igaz­ga­tói kap­tak he­lyet. Az in­té­zet mun­ká­ját az igaz­ga­tó fog­ta ösz­­sze, il­let­ve irá­nyí­tot­ta, az in­té­zet el­nö­ke pe­dig a kül­ső kap­cso­la­tok­kal fog­lal­ko­zott. Ez na­gyon ru­gal­mas és mű­kö­dő szer­ke­zet volt.
Per­sze a na­pi mun­ka en­nél pró­za­ibb volt. Ek­kor még Dunasz­er­da­he­lyen volt az iro­dánk, ami azt je­len­tet­te, hogy az egyik mun­ka­tár­sam pá­lyá­zat­írás­sal fog­lal­ko­zott, a má­sik pe­dig a pá­lyá­za­tok el­szá­mo­lá­sá­val és a köny­ve­lés­sel, én igaz­ga­tó­ként a ket­te­jük kö­zött vol­tam, és szer­vez­tem az egyes prog­ra­mo­kat, tar­tot­tam a kap­cso­la­tot a ku­ta­tók­kal, szak­ér­tők­kel. Ez a szer­ke­zet má­ig sem vál­to­zott, ta­lán csak an­­nyi­ban, hogy most ket­ten-hár­man fog­lal­koz­nak pá­lyá­zat­írás­sal, ugyan­en­­nyi­en el­szá­mo­lás­sal és köny­ve­lés­sel, az ér­de­mi mun­kát pe­dig im­már ti­zen­nyol­can vé­gez­zük. Na­gyon fon­tos­nak tar­tom eb­ben a szer­ke­zet­ben, hogy a pá­lyá­zat­írói csa­pa­tot el­vá­lasz­tot­tuk az el­szá­mo­lás­tól, te­hát nem egy em­ber­nek kel­lett min­dent csi­nál­nia, ha­nem te­am­nek, il­let­ve hogy az ér­de­mi mun­kát a ket­tő­től füg­get­le­nül le­he­tett meg­va­ló­sí­ta­ni. A ku­ta­tók, majd ké­sőbb az egyes rész­le­gek a sa­ját szak­te­rü­let­ük­re tud­tak össz­pon­to­sí­ta­ni, és men­te­sül­tek az in­téz­mény ad­mi­niszt­ra­tív fel­ada­ta­i­tól.

– Mi­lyen prog­ra­mok­kal in­dul­tak?

– Az ere­de­ti cél­ki­tű­zé­sünk az volt, hogy az­zal kell fog­lal­koz­nunk, amit más nem vé­gez. En­nek a szán­dék­nak két oka is volt: egy­részt ne csi­nál­juk ugyan­azt, amit má­sok már el­vé­gez­tek, vagy ép­pen vé­gez­nek, más­részt pró­bál­junk meg ar­ra össz­pon­to­sí­ta­ni, ami fe­hér folt­ként volt je­len ab­ban az idő­szak­ban. Ten­ni­va­ló pe­dig volt bő­ven. A je­len­ku­ta­tás­ban je­löl­tük meg a fő fel­ada­tun­kat, s ez az 1989 utá­ni na­gyon di­na­mi­kus át­ala­ku­lás ku­ta­tá­sát je­len­tet­te: mi tör­tént ve­lünk az el­múlt évek­ben in­téz­mé­nyi szin­ten, iden­ti­tás­ban, szo­ci­á­lis szin­ten, a gaz­da­ság­ban, a nem­ze­ti tu­dat vál­to­zá­sá­ban, ál­ta­lá­ban mik jel­lem­zik ezt a fo­lya­ma­tot? Bár mind­an­­nyi­an meg­él­tük, alig volt in­for­má­ci­ónk ar­ról, hogy mi is tör­tént 1989 után, írá­so­sos anya­gok alig lé­tez­tek, vagy ha vol­tak is, nem le­he­tett tud­ni, hol van­nak stb. Ezért in­dí­tot­tuk út­já­ra az Oral His­to­ry-pro­gra­munkat, amely az el­be­szélt tör­té­ne­lem mód­sze­ré­vel leg­alább rög­zí­te­ni pró­bál­ta a tör­té­né­se­ket. Be­kap­cso­lód­tunk nem­zet­kö­zi ku­ta­tá­si prog­ra­mok­ba: mun­ka­erő-pi­a­ci vizs­gá­la­to­kat, iden­ti­tás­vizs­gá­la­to­kat, köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­so­kat stb. vé­gez­tünk. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont, majd a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca in­teg­rá­ló­dá­sá­val újabb te­rü­le­tek je­len­tek a meg az in­té­zet mun­ká­já­ban: adat­tár­épí­tés, szak­könyv­tá­rak, ké­zi­könyv­tár ki­ala­kí­tá­sa, le­vél­tá­ri mun­ka, nép­raj­zi-et­no­ló­gi­ai, tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok, bib­li­og­rá­fi­ák, re­per­tó­ri­u­mok ké­szí­té­se, vál­to­zás­vizs­gá­la­tok, a szol­gál­ta­tá­sa­ink kö­ré­nek ki­ala­kí­tá­sa stb. Fo­ko­za­to­san ju­tot­tunk el oda, amit ere­de­ti­leg ki­tűz­tünk. Mind­ezt pe­dig egy jól át­gon­dolt stra­té­gia alap­ján mo­za­ik­sze­rű­en tet­tük at­tól füg­gő­en, hogy mi­re si­ke­rült pá­lyá­za­ti úton anya­gi for­rá­so­kat sze­rez­nünk. Volt olyan év, hogy 120 pro­jek­tet ad­tunk be, ame­lyek si­ke­res­sé­ge egyéb­ként csak 15-20 szá­za­lé­kos volt.
Ugyan­ez volt ér­vé­nyes a mun­kál­ta­tói és tech­ni­kai rész­re is. Az egyes pá­lyá­za­tok­ba be­épí­tet­tük, pon­to­sab­ban „be­csem­pész­tük” a bér­ala­po­kat, egy-­e­gy fény­má­so­lót, szá­mí­tó­gé­pet, író­asz­talt, könyv­tá­ri pol­cot, fa­xot, te­le­fon- és pos­ta­költ­sé­get, az el­sők kö­zött ve­zet­tük be az inter­netet há­ló­za­ti szin­ten stb. Így si­ke­rült ál­lan­dó fog­lal­koz­ta­tott­sá­got és egy kor­sze­rű tech­ni­kai hát­te­ret ki­ala­kí­ta­nunk min­den­faj­ta költ­ség­ve­té­si vagy nor­ma­tív tá­mo­ga­tás nél­kül, pusz­tán pá­lyá­za­tok­ra, majd ké­sőbb a sa­ját erő­for­rá­sa­ink­ra ala­poz­va. Mind­ez per­sze az­zal járt, hogy sok eset­ben olyan pro­jek­teket vagy bér­mun­ká­kat is fel kel­lett vál­lal­nunk, ame­lyek nem il­lesz­ked­tek szer­ve­sen a pro­fi­lunk­ba. Meg­tet­tük, mert tud­tuk, hogy hos­­szú tá­von ezek mind az in­té­zet mun­ká­já­nak a fo­lya­ma­tos­sá­gát és sta­bi­li­zá­lá­sát szol­gál­ják. Utó­lag vis­­sza­te­kint­ve, meg­ér­te, bár sok meg nem ér­tés kö­vet­te eze­ket a prog­ra­mo­kat az in­té­ze­ten be­lül és kí­vül egy­aránt. Vol­tak azu­tán olyan pro­jekt­je­ink, ame­lyek szin­tén nem il­lesz­ked­tek szer­ve­sen az in­té­zet mun­ká­já­ba, de má­ig büsz­kék va­gyunk rá. Ezek a kí­sér­le­ti tan­köny­ve­ink vol­tak: kor­sze­rű szlo­vák nyelv­ok­ta­tá­si tan­könyv­cso­mag a ma­gyar alap­is­ko­lák al­só ta­go­za­tos ta­nu­lói szá­má­ra, ro­ma tan­könyv a nul­la­dik év­fo­lyam­ok szá­má­ra, szlo­vák–ma­gyar tör­té­ne­lem­tan­könyv stb.

– Ho­gyan ala­kult az in­té­zet szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se az el­múlt évek so­rán?

– 1999 ele­jén új­ra­gon­dol­tuk az in­té­zet bel­ső fel­épí­té­sét, prog­ram­ja­in­kat, va­gyis az in­té­zet jö­vő­jét. En­nek több oka is volt. Az el­ső és a leg­fon­to­sabb az volt, hogy a sok-­sok (oly­kor na­gyon sok­fé­le) prog­ra­munk ér­tel­mez­he­tet­len­né tet­te az in­té­ze­tet. In­té­ze­tünk egy kül­ső, fő­leg a klas­­szi­kus aka­dé­mi­ai in­téz­mény­rend­szer­hez szo­kott szem­lé­lő­dő szá­má­ra meg­le­he­tő­sen „ol­vas­ha­tat­lan” volt. Nyil­ván­va­ló­an igaz, hogy egy négy­éves szlo­vák nyelv­ok­ta­tá­si prog­ram vagy az 1998-as vá­lasz­tá­sok tisz­ta­sá­gát elő­se­gí­tő ún. OK 98-as kam­pány­ban va­ló rész­vé­tel nem egyez­tet­he­tő ös­­sze egy tu­do­má­nyos in­té­zet mun­ká­já­val. Pon­to­sab­ban ez csak rész­ben volt igaz, hi­szen ma a kí­sér­le­ti tan­könyv­írás és me­ne­dzse­lés ad le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy fel­vál­lal­junk olyan prog­ra­mo­kat, ame­lyek a ku­ta­tá­sa­ink ered­mé­nye­i­nek a meg­je­le­ní­té­sét je­len­tik min­den­ki szá­má­ra, az OK 98 kam­pány­ban va­ló rész­vé­tel pe­dig a he­lyi és re­gi­o­ná­lis szin­tű kap­cso­lat­rend­szer ki­ala­kí­tá­sá­nak volt fon­tos esz­kö­ze, amely a ké­sőb­bi ku­ta­tá­sa­ink­ban je­len­tett meg­ha­tá­ro­zó szer­ve­ző­erőt (kérdezőbiz­tosi há­ló­zat meg­szer­ve­zé­se stb.), nem be­szél­ve a do­no­rok bi­zal­má­ról és az in­té­zet nem­zet­kö­zi el­fo­ga­dott­sá­gá­ról. Va­la­hol min­den var­ga­be­tű na­gyon egye­nes vo­na­lat je­len­tett.
El­kezd­tünk azon gon­dol­koz­ni, ho­gyan le­het le­tisz­táz­ni a dol­go­kat. Ren­det rak­tunk az egyes prog­ra­mok kö­zött, és egy több­na­pos stra­té­gi­ai ter­ve­zés után el­dön­töt­tük, hogy há­rom rész­re bont­juk az in­té­ze­tet. Ez az ún. kokavai ta­lál­ko­zónk ered­mé­nye volt. Min­den olyan te­vé­keny­sé­get le­nyes­tünk az in­té­zet­ről, amit nem le­he­tett szi­go­rú­an ku­ta­tás­nak vagy kul­tú­ra­do­ku­men­tá­lás­nak ne­vez­ni. Há­rom rész­re bon­tot­tuk az in­té­ze­tet: a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mel­lett így jött lét­re a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont, amely kép­zé­si prog­ra­mok­kal fog­lal­ko­zik, el­ső­sor­ban a ci­vil szfé­ra te­rü­le­tén (Kul­csár Má­ria az igaz­ga­tó­ja, mun­ka­tár­sai pe­dig Nagy Myr­til, Nagy Zsu­zsan­na, Berényi Ilo­na és ¼uba Kar­došová), il­let­ve a Köz­éle­ti Kér­dé­sek In­té­ze­te, ame­ly, mint ahogy a ne­ve is mu­tat­ja, köz­éle­ti, kam­pány­sze­rű ügyek­kel fog­lal­ko­zott, be­le­ért­ve az uni­ós csat­la­ko­zás mel­let­ti kam­pá­nyo­kat is. Ez az in­téz­mény az­óta Fó­rum Ré­gió­fej­lesz­té­si Köz­pont né­ven el­ső­sor­ban kis­tér­sé­gi fej­lesz­té­si prog­ra­mok­kal fog­lal­ko­zik (je­len­leg a köz­pon­tot Tu­ba La­jos ve­ze­ti igaz­ga­tó­ként, és a mun­ká­já­ban Szomo­lai Va­lé­ria és Ko­vács La­jos vesz részt). Per­sze mind­két in­téz­mény na­gyon sok kül­sős mun­ka­társ­sal mű­kö­dik együt­t.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ezek után tény­leg ki­sebb­ség­ku­ta­tás­sal, el­ső­sor­ban ma­gyar­ság­ku­ta­tás­sal és a ma­gyar kul­tú­ra do­ku­men­tá­lá­sá­val fog­lal­ko­zott, és ezt a te­vé­keny­sé­gét anya­gi­lag is biz­to­sí­ta­ni tud­ta. Meg­fe­le­lő könyv­tár­ral, le­vél­tár­ral, adat­tár­ral, pub­li­ká­ci­ók­kal, szak­em­ber­gár­dá­val ren­del­ke­zett.
A 2000. év azért for­du­ló­pont, mert az ad­di­gi „de­fen­zív” vagy in­kább „ki­szol­gál­ta­tott” hely­ze­té­ből of­fen­zí­vabb, konst­ruk­tí­vabb ma­ga­tar­tás­ba ment/me­he­tett át az in­té­zet. És ek­kor iga­zo­ló­dott az ad­di­gi var­ga­be­tűs fej­lő­dé­sünk. 1999–2000-ben fo­gal­maz­tuk meg az öt­éves ku­ta­tá­si ter­vün­ket Szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 1990–2005 cím­mel, amely egy­éves szám­ve­tés ered­mé­nye volt. Át­te­kin­tet­tük, hogy mi­lyen te­rü­le­te­ket si­ke­rült ad­dig le­fed­ni ku­ta­tás­sal az in­té­ze­ten be­lül és más tu­do­má­nyos mű­he­lyek­ben, és me­lyek azok a fe­hér fol­tok, ame­lyek­kel sen­ki sem fog­lal­ko­zott, vagy csak rész­ben, de ame­lyek fel­mé­ré­se, do­ku­men­tá­lá­sa el­en­ged­he­tet­len egy in­té­zet és egy kö­zös­ség szem­pont­já­ból. Tíz té­ma­kör­re osz­tot­tuk a fel­ada­to­kat, és eze­ket konk­rét ku­ta­tá­si prog­ra­mok­ra, ter­vek­re bon­tot­tuk. Ezek a kö­vet­ke­zők vol­tak: 1. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nyek át­ala­ku­lá­sa; 2. Saj­tó és könyv­ki­adás; 3. Az ok­ta­tás­ügy és in­téz­mé­nyei; 4. Né­pes­ség és tár­sa­dal­mi szer­ke­zet; 5. Po­li­ti­kai szer­ke­zet; 6. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok jog­ál­lá­sa; 7. Nem­zet­tu­dat, iden­ti­tás és ér­ték­rend; 8. Kul­tú­ra és mű­ve­lő­dés; 9. Po­pu­lá­ris kul­tú­ra; 10. Ré­gi­ók és gaz­da­ság. Egy 150 ol­da­las anyag­ról volt szó, amely irány­tű­ként szol­gált az egyes pro­jek­tek és a bér­mun­kák szem­pont­já­ból. Ez­zel a terv­sze­rű fej­lesz­tés stá­di­u­má­ba lé­pett az in­té­zet, mi­köz­ben tény­le­ge­sen köz­in­téz­mén­­nyé vált. Há­rom szak­könyv­tá­rat hoz­tunk lét­re, fo­lya­ma­tos lett a le­vél­tá­ri és adat­tá­ri mun­ka, pub­li­ká­ci­ó­ink je­len­tek meg, 1999-ben meg­ala­pí­tot­tuk a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­lét, a ma­gyar nyel­ven meg­je­le­nő tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­tot, és 2000-ben meg­kez­dő­dött a di­gi­tá­lis, inter­netes adat­bá­zi­sa­ink ki­épí­té­se is. 2002-ben, úgy gon­do­lom, már ezek­nek az ered­mé­nyek­nek kö­szön­he­tő­en kap­tunk egy je­len­tős ma­gán­ado­mányt (Hunèík Pé­ter tá­mo­ga­tá­sa), ame­lyet a tény­le­ges „kő­in­téz­mény” ki­épí­té­sé­re for­dí­tot­tunk. Fel­épí­tet­tük az in­té­zet szék­há­zát Som­or­ján. Egy im­po­záns épü­le­tet, ku­ta­tó­he­lyek­kel, ta­nács­te­rem­mel, kon­fe­ren­cia­te­rem­mel, ven­dég­szo­bák­kal stb. Ez volt az el­ső és – tu­do­má­som sze­rint – má­ig egyet­len ilyen nagy­ság­ren­dű ma­gán­ado­mány Szlo­vá­ki­á­ban 1989 után. A be­ren­de­zést az Il­­lyés Köz­ala­pít­vány stra­té­gi­ai alap­já­ból si­ke­rült biz­to­sí­ta­nunk. Eh­hez já­rult hoz­zá ké­sőbb Somor­ja Vá­ros Ön­kor­mány­za­ta, élén a pol­gár­mes­ter­rel, Dom­sitz Ká­rol­­lyal, ami­kor is 1 (érts­d: egy) szlo­vák ko­ro­ná­ért a tu­laj­do­nunk­ba ad­ta a tel­ket és az épü­le­tet. Né­mi el­len­szol­gál­ta­tás­ként mi üze­mel­tet­jük a Vá­ro­si Könyv­tá­rat, amely szin­tén az épü­let­ben van (a könyv­tár­nak 4 al­kal­ma­zott­ja van: Bereck Zsu­zsa, Andrássy Már­ta, Né­meth Ele­o­nó­ra és Szi­ge­ti Éva). Az idén a struk­tu­rá­lis alap és az Il­­lyés Köz­ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­val si­ke­rült be­fe­jez­nünk az épü­let fel­újí­tá­sát és to­vább­épí­té­sét, így a köz­ben Zal­abai Zsig­mond­ról el­ne­ve­zett vá­ro­si könyv­tár tel­je­sen meg­újult, és fel­épül­he­tett a le­vél­tá­runk is egy önál­ló egy­ség­ként.
Per­sze mind­ezt az öröm mel­lett fél­ve is mon­dom, hi­szen tu­dom, na­gyon vé­kony az a jég, ame­lyen já­runk még ma is. Amíg nem si­ke­rül biz­tos ala­pok­ra he­lyez­ni az in­té­zet mű­kö­dé­sét – kor­má­nyok­tól és pá­lyá­za­tok­tól füg­get­len ma­gyar­or­szá­gi és ha­zai nor­ma­tív tá­mo­ga­tást vagy va­la­mi­lyen vál­lal­ko­zói kör tá­mo­ga­tá­sát biz­to­sí­ta­ni hosszú tá­von az in­té­zet szá­má­ra –, ad­dig min­den ered­mény pil­la­na­tok alatt sem­mi­vé vál­hat.
Volt egy má­sik té­nye­ző is: 1998, a meèiari gar­ni­tú­ra bu­ká­sa után Szlo­vá­kia a de­mok­ra­ti­kus kor­mány lét­re­jöt­té­vel új út­ra lé­pett. Több­éves hát­rányt si­ke­rült le­dol­goz­nia (NA­TO, Eu­ró­pai Unió), ugyan­ak­kor már az új kor­mány meg­ala­ku­lá­sá­tól kezd­ve ko­moly vál­to­zá­sok kö­vet­kez­tek be. A nyu­ga­ti és ame­ri­kai ala­pít­vá­nyok ki­vo­nul­tak Szlo­vá­ki­á­ból, mond­ván, hogy im­már de­mok­rá­cia van, a ci­vil szek­tor tá­mo­ga­tá­sát a kor­mány old­ja meg. Ez azon­ban nem kö­vet­ke­zett be, leg­alább­is nem azon­nal. A ci­vil szek­tor na­gyon ko­moly vál­ság­ba ke­rült, és évek tel­tek el, amíg si­ke­rült ki­épí­te­ni a ci­vil, il­let­ve a ki­sebb­sé­gi szer­ve­ze­tek tá­mo­ga­tá­sá­nak új rend­sze­rét.
Az uni­ós for­rá­sok is nagy gon­dok­kal re­a­li­zá­lód­tak, éve­ket kel­lett vár­ni az el­bí­rá­lás­ra és a tá­mo­ga­tá­sok meg­ér­ke­zé­sé­re. Új hely­zet volt ez, amely­hez na­gyon ne­héz volt iga­zod­ni, fő­leg egy olyan ki­sebb­sé­gi in­téz­mény­nek, mint a mi­énk is volt. Mi épp ak­kor dön­töt­tük el, hogy nem vá­lunk ún. kon­junk­tú­ra­in­téz­mén­­nyé, te­hát olyan­ná, amely a meg­sze­rez­he­tő anya­gi for­rá­sok­hoz iga­zít­ja te­vé­keny­sé­gét. Épp el­len­ke­ző­leg, azt fog­juk ten­ni, ami a pro­fi­lunk­ba tar­to­zik: ku­ta­tá­si prog­ra­mo­kat vég­re­haj­ta­ni, könyv­tá­ra­kat, le­vél­tá­rat, adat­tá­ra­kat, inter­netes adat­bá­zi­so­kat épí­te­ni, pub­li­ká­ci­ó­kat meg­je­len­tet­ni, kép­zé­se­ket, kon­fe­ren­ci­á­kat szer­vez­ni.
Ezt az új hely­ze­tet na­gyon ko­mo­lyan új­ra kel­lett gon­dol­ni az in­té­ze­ten be­lül. Az­óta is éven­te egy-két nap­ra el­vo­nu­lunk va­la­me­lyik üdü­lő­be, hogy új­ra­gon­dol­juk az in­té­zet stra­té­gi­á­ját. Na­gyon ha­té­kony mód­szer ez: el­zár­va min­den­ki­től – a mo­bil­te­le­fo­no­kat ki­kap­csol­va – szám­ba ves­­szük az ad­di­gi te­vé­keny­sé­gün­ket, és meg­ha­tá­roz­zuk a főbb stra­té­gi­ai cé­lo­kat.
Egy tár­sa­da­lom, egy kö­zös­ség meg­ma­ra­dá­sa szem­pont­já­ból na­gyon fon­tos­nak tar­tom az in­téz­mé­nye­sü­lé­si fo­lya­ma­tot, az in­téz­mé­nyi lé­tet. Ami­kor meg­ala­kul egy fa­lu­si tánc­cso­port, és ne­vet ad ma­gá­nak, az a név már kö­te­lez. Az in­téz­mény kö­te­lez. El­kö­te­le­zett és biz­tos tag­sá­ga van, vannak bel­ső szer­vei, van ví­zi­ó­ja, vannak ter­vei, és meg­te­rem­tőd­nek azok a kö­zö­sen ki­ala­kí­tott tech­ni­kák, ame­lyek ré­vén együtt ha­té­kony te­vé­keny­sé­get tud ki­fej­te­ni egy cél­cso­port irá­nyá­ba. És en­nek ha­tá­sa sok­szo­ro­sa le­het az egyé­ni tel­je­sít­mé­nyek ös­­szes­sé­gé­nek. Ez na­gyon fon­tos! Ar­ról nem is be­szél­ve, hogy egy in­téz­mény lé­té­nek szim­bo­li­kus je­len­té­se is van. Itt va­gyunk, egy­ál­ta­lán va­gyunk! Egy is­ko­la, egy egye­tem Ko­má­rom­ban, egy kar Nyitrán, egy tan­szék Po­zsony­ban, egy tánc­cso­port, egy szer­ve­zet, egy in­té­zet va­la­hol – mind-­mind er­ről szól. Per­sze nem ad hoc in­téz­mé­nyek­re gon­do­lok, ame­lyek egy-­e­gy prog­ram vagy meg­sze­rez­he­tő tá­mo­ga­tás vé­gett jön­nek lét­re, és mi­u­tán ezt el­ér­ték, meg­szűn­nek, vagy csak for­má­li­san, holt­ in­téz­mény­ként lé­tez­nek to­vább. Az in­téz­mény­épí­tés­ben is elő­re kell me­ne­kül­ni, fo­lya­ma­to­san új­ra kell gon­dol­ni a te­en­dő­ket, a fel­ada­to­kat, a jö­vő­ké­pet, stra­té­gi­át, ele­mez­ni, ér­té­kel­ni kell a meg­tett utat, és mi­nél sta­bi­labb ala­pok­ra kell he­lyez­ni az in­téz­mény mű­kö­dé­sét. Te­hát meg­ma­rad­ni!
A má­sik kér­dés a ha­tás és sza­ko­so­dás. Az in­téz­mény min­dig csak esz­köz, so­sem ön­cél. Ezt na­gyon fon­tos tud­ni, mert ha ezt nem tu­da­to­sít­juk kel­lő­kép­pen, ha­mar oda ju­tunk, hogy az in­téz­mény mi mi­at­tunk van. Idő­ben ész­re kell ven­ni, hogy egy in­téz­mény mi­kor vá­lik ön­cé­lú­vá, vagy mi­kor kell olyan vál­toz­ta­tá­so­kat vég­re­haj­ta­ni raj­ta, ame­lyek ha­té­ko­nyab­bá te­he­tik a mű­kö­dé­sét.
In­té­ze­tünk az el­múlt évek­ben na­gyon sok vál­to­zá­son ment ke­resz­tül, egye­sült, osz­tó­dott, bi­zo­nyos te­vé­keny­sé­gi kö­rök önál­ló in­téz­mé­nyi ke­re­tet kap­tak, sok olyan prog­ram­ban vet­tünk részt, fő­leg nem­zet­kö­zi­ben, ame­lyek önál­ló rész­le­get vagy in­téz­ményt kö­ve­tel­tek meg. Je­len­leg a somor­jai köz­pon­tunk­ban 13 szer­ve­zet, in­téz­mény mű­kö­dik, ezek­nek meg­van a ma­guk fel­ada­ta, funk­ci­ó­ja még ak­kor is, ha né­me­lyik­ben ugyan­azok az em­be­rek dol­goz­nak.

– Mi­lyen ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­ről tud be­szá­mol­ni?

– Ne­héz er­re a kér­dés­re úgy vá­la­szol­ni, hogy va­la­kit meg ne sért­sek a mun­ka­tár­sa­im kö­zül. Az in­té­zet­ben csa­pat­mun­ka fo­lyik, te­hát szin­te min­den prog­ram­ban min­den mun­ka­tár­sunk köz­vet­le­nül vagy köz­vet­ve részt vesz. Ele­ve úgy ké­szít­jük a prog­ram­ja­in­kat, hogy le­he­tő­leg moz­gó­sít­suk és meg­je­le­nít­sük azt a tu­dást és ka­pa­ci­tást, ame­lyet az el­múlt évek so­rán az in­té­zet­ben fel­hal­moz­tunk. Egy bib­li­og­rá­fia vagy egy re­per­tó­ri­um el­ké­szí­té­sé­ben so­kak mun­ká­ja je­le­nik meg, pe­dig ezek csak füg­ge­lé­kei egy-­e­gy ta­nul­mány­nak vagy ku­ta­tá­si je­len­tés­nek. A ku­ta­tók mun­ká­já­ról nem is be­szél­ve. De ugyan­ilyen fon­tos­nak tar­tom a szer­ve­zés­ben és az ad­mi­niszt­rá­ci­ó­ban részt ve­vő mun­ka­tár­sa­i­mat is, hi­szen egy-­e­gy ku­ta­tás, kon­fe­ren­cia, szak­mai meg­be­szé­lés meg­szer­ve­zé­sé­ben ne­kik is fon­tos fel­adat jut, no­ha a mun­ká­juk szin­te lát­ha­tat­lan. Ép­pen ezért őket em­lí­te­ném el­ső­ként: Szar­ka Krisz­ti­na, az in­té­zet lel­ke iro­da­ve­ze­tő­ként, Lelovics Krisz­ti­na és Hor­váth Mal­vin pe­dig köny­ve­lő­ként min­den ad­mi­niszt­ra­tív mun­kát el­vé­gez, mi­köz­ben részt vesz­nek a kon­fe­ren­ci­ák és szak­mai meg­be­szé­lé­sek meg­szer­ve­zé­sé­ben is.
A leg­utol­só ki­mu­ta­tá­sunk sze­rint 32 ku­ta­tá­si prog­ra­mot va­ló­sí­tot­tunk meg az el­múlt 10 év­ben. Nem tu­dom, hogy ez sok vagy ke­vés. An­­nyi bi­zo­nyos, hogy ezek a prog­ra­mok a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok és ki­sebb­sé­gek éle­té­nek szin­te min­den te­rü­le­té­re ki­ter­jed­tek. Ne­héz len­ne min­den ku­ta­tá­si ered­ményt egy ilyen in­ter­jú­ban szám­ba ven­ni, ezért csak né­há­nyat emel­nék ki.
Tud­ni kell azt, hogy mi nem va­gyunk költ­ség­ve­té­si in­téz­mény, mint pél­dá­ul egy aka­dé­mi­ai in­téz­mény. Azért fon­tos ezt hang­sú­lyoz­ni, mert sok­szor olyan el­vá­rá­sok je­len­nek meg ve­lünk szem­ben, mint­ha egy sta­bil fi­nan­szí­ro­zá­sú, több év­ti­ze­des be­já­ra­tott mun­ka­rend­del ren­del­ke­ző in­téz­mény len­nénk. Nem va­gyunk ilyen. Mi csak ci­vil szer­ve­zet va­gyunk, s meg­pró­bá­lunk min­den le­het­sé­ges kö­ve­tel­mény­nek ele­get ten­ni, ami az el­múlt évek­ben si­ke­rült is, de a le­he­tő­sé­ge­ink vé­ge­sek. Nor­ma­tív tá­mo­ga­tá­sunk ninc­s, és a pro­jekt­je­ink­ben fel­me­rü­lő anya­gi tá­mo­ga­tá­sok má­sik fe­le, te­hát az inf­rast­ruk­tú­ra, adat­bá­zis­ok, adat­tá­rak, könyv­tá­rak, le­vél­tár stb. mind-­mind ha­son­ló ala­pít­vá­nyi tá­mo­ga­tás­ból va­ló­sul meg, ami nem ugyan­az, mint egy költ­ség­ve­té­si in­téz­mény ese­té­ben.
A je­len­ku­ta­tás te­rü­le­tén az Oral His­to­ry prog­ra­munk (A rend­szer­vál­tás évei 1989–1992) út­tö­rő­nek szá­mí­tott, hi­szen egy olyan kor­szak tör­té­né­se­it pró­bál­tuk meg­ra­gad­ni (1989–2002), amely­nek mi ma­gunk is ré­sze­sei vol­tunk. A bu­da­pes­ti 56-os In­té­zet­tel dol­goz­tuk ki a ku­ta­tás me­to­di­ká­ját, és má­ig több mint 60 in­ter­jút ké­szí­tet­tünk. A prog­ram­nak ré­sze volt a kor­szak­hoz kö­tő­dő do­ku­men­tu­mok, hang­anyag­ok, fény­ké­pek gyűj­té­se is, ami a mai na­pig tar, eze­ket di­gi­ta­li­zál­juk és elekt­ro­ni­kus for­má­ban is ar­chi­vál­juk. Az el­be­szélt tör­té­ne­lem prog­ram a ké­sőb­bi­ek­ben ki­bő­vült, élet­in­ter­jú­kat és szak­mai uta­kat fel­tá­ró be­szél­ge­té­se­ket foly­tat­tunk – né­ha több na­pon ke­resz­tül – olyan köz­éle­ti sze­rep­lők­kel, akik ta­núi vagy ak­tív ré­sze­sei vol­tak az el­múlt év­ti­ze­dek­nek.
1998-ban egye­sült a há­rom szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt, s az előd­pár­tok (Együtt­élés, Ma­gyar Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­ga­lom, Ma­gyar Pol­gá­ri Párt) tel­jes ar­chív anya­gát si­ke­rült meg­sze­rez­nünk, és fo­lya­ma­to­san dol­goz­zuk fel azo­kat. Ez na­gyon ér­té­kes irat- és kép­anyag, amely né­hány ku­ta­tó­nak többéves mun­kát biz­to­sít. Ha hoz­zá­ve­szem a Cse­ma­dok 50 éves ar­chí­vu­mát, amely szin­tén az in­té­ze­tünk­ben ta­lál­ha­tó, ezek­ből az anya­gok­ból a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 60 éves tör­té­ne­te re­konst­ru­ál­ha­tó.
És ezt a mun­kát el is kezd­tük: több olyan bib­li­og­rá­fia, fel­dol­go­zás, kro­no­ló­gia, for­rás­ki­ad­vány ké­szült, il­let­ve ké­szül, amely már en­nek a mun­ká­nak az ered­mé­nye. Gon­do­lok itt a Szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­ti bib­li­og­rá­fi­á­já­ra, a Beneš-dekré­tumok, a Ki­te­le­pí­té­sek, de­por­tá­lá­sok, el­ván­dor­lás, Az 50-es évek do­ku­men­tu­mok­ban c. ké­szü­lő for­rás­ki­ad­vány­ra, de meg­em­lít­he­tem az 1956 és Szlo­vá­kia c. kon­fe­ren­ci­án­kat is, amely el­ső íz­ben tár­ja fel az 1956-­tal kap­cso­la­tos tör­té­né­se­ket (Cseh)Szlo­vákiában he­lyi, re­gi­o­ná­lis és or­szá­gos szin­ten egy­aránt. Je­le­nünk ku­ta­tá­sa na­gyon sok más te­rü­let­re is ki­ter­jed, ezek a tör­té­né­sek­nek, kör­nye­ze­tünk­nek nem csu­pán a tör­té­ne­ti di­men­zi­ó­it ve­szik cél­ba.
Az el­kép­ze­lé­sünk sze­rint min­den év­ben ter­vez­tünk egy szo­ci­o­ló­gi­ai iden­ti­tás­ku­ta­tást. Ezt nem si­ke­rült min­den év­ben meg­va­ló­sí­ta­nunk, de leg­alább két­éven­te mér­tük a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ér­ték­rend­jét, a nem­ze­ti iden­ti­tás­tu­da­tunk­ban be­ál­ló vál­to­zá­so­kat, a kul­tu­rá­lis fo­gyasz­tá­si szo­ká­sa­in­kat, ál­ta­lá­ban az ori­en­tá­ló­dá­sun­kat. Ezek na­gyon ér­té­kes fel­mé­ré­sek, hi­szen itt le­het meg­le­he­tős ob­jek­ti­vi­tás­sal kö­vet­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ma­ga­tar­tá­sát, nyo­mon kö­vet­ni az uni­ós csat­la­ko­zás előt­ti és utá­ni pa­ra­dig­ma­vál­tá­so­kat, ma­ga­tar­tás­for­má­kat. Eh­hez ki­dol­goz­tunk egy mód­szert, amely se­gít­sé­gé­vel Szlo­vá­ki­á­ban csak mi tu­dunk rep­re­zen­ta­tív ma­gyar min­tá­val dol­goz­ni. Ki­épí­tet­tünk egy kérdezőbiz­tosi há­ló­za­tot mint­egy 50 kérdezőbiz­tossal, akik 800-1000 meg­kér­de­zet­tel na­gyon pon­tos ké­pet tud­nak ad­ni Kirá­ly­helmec­től Po­zso­nyig a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­tek (te­le­pü­lé­sek, já­rá­sok, me­gyék) köz­ál­la­po­ta­i­ról. Egy szá­mí­tó­gé­pes prog­ram se­gít­sé­gé­vel akár két hét alatt ké­pe­sek va­gyunk olyan köz­vé­le­mény-ku­ta­tást ké­szí­te­ni, amely rep­re­zen­ta­tív, és meg­fe­lel a nagy köz­vé­le­mény-ku­ta­tó cé­gek ál­tal tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nyek­nek is. Ma már tel­je­sen elekt­ro­ni­kus for­má­ban ké­szít­jük a fel­mé­ré­se­ket, ami nagy­ban nö­ve­li a fel­mé­ré­sek gyor­sa­sá­gát és pon­tos­sá­gát.
Je­len­tős ered­mé­nye­ket tu­dunk fel­mu­tat­ni a po­li­ti­kai iden­ti­tás­vizs­gá­la­tok te­rü­le­tén is. Rész­ben a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja meg­ren­de­lé­sé­re több olyan ku­ta­tást vé­gez­tünk, ame­lyek a párt kam­pá­nyá­nak elő­ké­szí­té­sé­ben vol­tak fon­to­sak, de a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai ér­ték­rend­jét is mér­ték, és na­gyon ér­de­kes ered­mé­nye­ket kap­tunk. Ham­vas Bé­la mond­ja, hogy a leg­na­gyobb tu­dás az, amit min­den­ki tud. En­nek je­gyé­ben vé­gez­zük a szo­ci­o­ló­gi­ai fel­mé­ré­se­in­ket. Sok eset­ben ugyan­azo­kat az ered­mé­nye­ket kap­juk, ame­lyek a ki­in­du­lá­si pont­ja­ink­ban, a hi­po­té­zi­se­ink­ben sze­re­pel­nek, és ezek a fel­mé­ré­sek alap­ján ob­jek­tí­ven iga­zo­lód­nak. Más­kor pe­dig egé­szen meg­le­pő ered­mé­nyek­re ju­tunk. A 2004-es vá­lasz­tá­sok előt­ti fel­mé­ré­sek pél­dá­ul azt mond­ták, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok leg­el­fo­ga­dot­tabb, ked­venc szí­ne a föld­bar­na, szem­ben a kék­kel, ame­lyet min­den­ki szlo­vák (szláv) szín­nek tar­tott. Az Eu­ró­pai Unió szí­ne vi­szont a kék, s er­re kel­lett vi­zu­á­li­san re­a­gál­ni. Ám a több­fé­le kék szín kö­zött is na­gyon lé­nye­ges el­té­rés mu­tat­ko­zik, van pél­dá­ul szlo­vák kék és uni­ós kék. Mind­ez na­gyon ko­mo­lyan be­fo­lyá­sol­ta a vá­lasz­tók meg­szó­lí­tá­sát az eu­ró­pai uni­ós nép­sza­va­zás és a par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok ese­té­ben.
Na­gyon fon­tos ku­ta­tás volt a Mo­za­ik 2001, amely el­ső íz­ben pró­bál­ta meg fel­mér­ni a Kár­pát-me­den­cei fi­a­ta­lok ér­ték­rend­jét. Az ez­res ma­gyar és öt­szá­zas szlo­vák kont­roll­min­tá­val ké­szült fel­mé­rés má­ig az egyet­len olyan ku­ta­tás, amely ké­pet ad a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fi­a­ta­lok min­den­na­pi éle­té­ről és ér­ték­rend­jé­ről.
Ugyan­ilyen fon­tos­ság­gal bír a ma­gyar­or­szá­gi ku­ta­tá­si és fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tá­sok ha­té­kony­sá­gá­ról ké­szült fel­mé­rés, amely a fel­ső­ok­ta­tá­si tá­mo­ga­tá­sok, a Domus-pro­gram, a PhD-támogatások, a rész­kép­zé­sek és egyéb, a tu­do­má­nyos­sá­got érin­tő tá­mo­ga­tá­sok ha­té­kony­sá­gát mér­te egy, az MTA ál­tal meg­hir­de­tett prog­ram ke­re­té­ben Berényi Dé­nes pro­fes­­szor ve­ze­té­sé­vel.
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom Petőcz Kál­mán köny­vét (Vá­lasz­tá­sok és fel­osz­tá­sok), amely el­ső íz­ben pró­bál­ta meg ele­mez­ni és ér­té­kel­ni a meèiari köz­igaz­ga­tá­si re­form és a vá­lasz­tá­si kör­ze­tek ki­ala­kí­tá­sá­nak ös­­sze­füg­gé­se­it még 1998-ban. Ugyan­ilyen út­tö­rő pró­bál­ko­zás volt Lampl Zsu­zsan­na vizs­gá­la­ta, amely a vál­lal­ko­zó­kat és a vál­lal­ko­zá­so­kat vizs­gál­ta ugyan­eb­ben az idő­szak­ban (Vál­lal­ko­zá­sok és vál­lal­ko­zók 1989 után), il­let­ve Sá­pos Aran­ká­val kö­zö­sen a mun­ka­erő­pi­ac ki­hí­vá­sa­it a Duna­szer­da­he­lyi és a Tőketerebe­si já­rás­ban.
Lel­kes Gá­bor és Tu­ba La­jos kol­lé­gám el­ső­sor­ban gaz­da­sá­gi és gaz­da­sá­giföld­raj­zi tér­szer­ke­ze­ti elem­zé­sek­kel mé­ri fel a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió és a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­men­te kap­cso­la­ta­it. Lel­kes Gá­bor szer­kesz­ti a Nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek Szlo­vá­ki­á­ban c. év­köny­vün­ket.
Nem ke­vés­bé ér­de­kes a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi kér­dés el­mé­le­ti vizs­gá­la­ta. Em­lí­tet­tem már, hogy egy kü­lön könyv­tá­rat hoz­tunk lét­re a nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom gyűj­té­se ér­de­ké­ben (Bibliotheca Intereth­ni­ca). Je­len­leg a könyv­tár a Bib­lio­the­ca Hun­ga­r­i­ca ré­sze, és mint­egy 1500 szak­könyv­vel büsz­kél­ked­het, ezek ja­va­részt an­gol, né­met és ma­gyar nyel­vű­ek. De már pub­li­ká­ci­ó­ink is van­nak ezen a te­rü­le­ten: Öllös Lász­ló köny­ve meg­pró­bál­ja jog­fi­lo­zó­fi­ai ös­­sze­füg­gé­sek­ben ér­tel­mez­ni az em­be­ri és a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi jo­go­kat, leg­újabb mun­ká­ja pe­dig a ma­gyar al­kot­mány­nak a ha­tá­ron tú­li ki­sebb­sé­gek­kel szem­ben vál­lalt kö­te­le­zett­sé­ge­it tag­lal­ja majd jog­fi­lo­zó­fi­ai szem­pont­ból.
Az évek so­rán a je­len­ku­ta­tást szé­le­sebb ér­te­lem­ben kezd­tük ér­tel­mez­ni, mi­vel úgy gon­dol­tuk, hogy eb­be be­le­tar­toz­nak a kö­zel­múlt azon ese­mé­nyei is, ame­lyek fel­tá­rat­la­nok, de va­la­hol köz­ve­tet­ten ha­tás­sal van­nak a min­den­nap­ja­ink­ra. Így szü­le­tett meg négy na­gyon fon­tos ki­ad­vá­nyunk. Fedinec Csil­la a kár­pát­al­jai ma­gya­rok (Kár­pát­al­ja 1944-ig Cseh­szlo­vá­kia ré­sze volt) tör­té­ne­ti kro­no­ló­gi­á­ját dol­goz­ta fel, An­gyal Bé­la pe­dig Ér­dek­vé­de­lem és ön­szer­ve­ző­dés cím­mel a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt­po­li­ti­ka és tá­mo­ga­tá­si rend­sze­rek tör­té­ne­té­nek leg­fon­to­sabb ál­lo­má­sa­it ele­mez­te.
A tör­té­ne­ti ki­te­kin­tés is új ele­met ho­zott az in­té­zet ku­ta­tá­sa­i­ba, ma már Si­mon At­ti­la ve­ze­té­sé­vel egy kü­lön osz­tály­ban foly­nak a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok.
A je­len­ku­ta­tás­sal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­si ered­mé­nye­in­ket a Nos­tra Tem­po­ra c. könyv­so­ro­za­tunk­ban je­len­tet­jük meg, amely­nek ed­dig 12 kö­te­te lá­tott nap­vi­lá­got, ezek­ben fog­lal­koz­tunk a szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­si rend­sze­rek­kel, mig­rá­ci­ós kér­dé­sek­kel, a vál­lal­ko­zá­sok hely­ze­té­vel, a ki­sebb­sé­gi ku­ta­tá­sok­kal és a ki­sebb­sé­gi tu­do­má­nyos­ság­gal, az as­­szi­mi­lá­ció, az em­be­ri és ki­sebb­sé­gi jo­gok kér­dés­kö­ré­vel stb.
Az el­múlt tíz esz­ten­dő egyik leg­fon­to­sabb ered­mé­nye, hogy im­már mo­nog­ra­fi­kus fel­dol­go­zá­sok is szü­let­het­nek a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő idő­szak­ról, il­let­ve an­nak előz­mé­nye­i­ről. Ezért in­dí­tot­tuk út­já­ra a Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban c. könyv­so­ro­za­tun­kat, amely­nek el­ső kö­te­te Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004) cím­mel je­lent meg. Ez a kö­tet már má­so­dik ki­adás­ban je­lent meg, és szlo­vá­kul is el­ké­szült. Ezt kö­vet­te egy do­ku­men­tum­gyűj­te­mény és kro­no­ló­gia, amely ugyan­en­nek az idő­szak­nak a leg­fon­to­sabb do­ku­men­tu­ma­it és tör­té­né­se­it rög­zí­tet­te, és most je­le­nik meg még két kö­te­te, amely a kul­tú­ra, il­let­ve az ok­ta­tás­ügy hely­ze­té­vel fog­lal­ko­zik.
A mo­nog­ra­fi­kus fel­dol­go­zá­sok­nak nagy je­len­tő­sé­gük van, hi­szen ös­­szeg­ző­en, rend­sze­re­zet­ten tud­nak szá­mot ad­ni egy-­e­gy szak­te­rü­let­ről, s nem­csak rög­zí­te­nek bi­zo­nyos fo­lya­ma­to­kat, ha­nem ér­té­kel­nek is, és meg­fo­gal­maz­zák a jö­vő­re vo­nat­ko­zó­ al­ter­na­tí­vá­kat, ame­lye­ket fel le­het hasz­nál­ni stra­té­gi­ai ter­ve­zé­sek­nél, il­let­ve be­épí­te­ni olyan fej­lesz­té­si ter­vek­be, pro­jek­tek­be, ame­lyek a na­pi ten­ni­va­lók ré­szét ké­pez­he­tik.
Eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik a (Cseh)Szlovákiai ma­gya­rok le­xi­ko­na is, ame­lyet jö­vő­re a Pe­da­gó­gi­ai Könyv­ki­adó ad ki, de amely­nek ko­or­di­ná­lá­sá­ban, il­let­ve meg­írá­sá­ban az in­té­zet és mun­ka­tár­sai há­rom éve részt vesz­nek. Az in­té­ze­tünk ké­szí­ti a le­xi­kon CD-, il­let­ve inter­netes vál­to­za­tát. Ugyan­ilyen együtt­mű­kö­dést ala­kí­tot­tunk ki a Madách-Posonium Ki­adó­val a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­té­nek inter­netes fel­dol­go­zá­sa kap­csán.

Kü­lön kell szól­nom az el­ső mo­nog­ra­fi­kus mun­kánk­ról, amely 2002-ben je­lent meg az Osiris Ki­adó és a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó kö­zös gon­do­zá­sá­ban. Ez Lisz­ka Jó­zsef A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za c. mun­ká­ja volt, amely el­ső íz­ben dol­goz­ta fel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz­ku­ta­tás 80 éves tör­té­ne­tét. Négy­éves mun­ka ered­mé­nye volt ez a kö­tet, amely tel­jes egé­szé­ben a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­ten be­lül ké­szült. Azért is fon­tos ez a ki­ad­vány, mert egy éven be­lül szlo­vá­kul és né­me­tül is si­ke­rült meg­je­len­tet­nünk. Ilyen­re a szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­ki­adás­ban még nem volt pél­da.
De ugyan­ilyen je­len­tő­ség­gel bír Popé­ly Ár­pád mun­ká­ja is, amely szin­tén több­éves ku­ta­tó­mun­ka ered­mé­nye­ként el­ső íz­ben fog­lal­ja ös­­sze a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­tét kro­no­lo­gi­kus for­má­ban 1944–1992 kö­zött.
Olyan ké­zi­köny­vek ezek, ame­lyeket egyet­len ko­moly ma­gán-, il­let­ve in­téz­mé­nyi könyv­tár sem nél­kü­löz­het.

– A ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont kü­lön rész­leg­ként mű­kö­dik. Mi­lyen meg­fon­to­lá­sok szól­nak Ko­má­rom mel­lett, és mi­lyen te­vé­keny­sé­get foly­tat a rész­leg?

– En­nek na­gyon pró­zai okai vol­tak, Ko­má­rom­ban lak­tak, il­let­ve lak­nak a lét­re­ho­zói és mun­ka­tár­sai: Lisz­ka Jó­zsef, az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont igaz­ga­tó­ja, L. Ju­hász Ilo­na, il­let­ve Bagin Ár­pád. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pon­tunk ki­emel­ten fog­lal­ko­zik a 20–21. szá­zad vál­to­zás­vizs­gá­la­ta­i­val. A rész­leg meg­ne­ve­zé­se (Eu­ró­pai Et­no­ló­gi­ai Köz­pont) is jel­zi, hogy nem­csak a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti kul­tú­ra ku­ta­tá­sa áll a te­vé­keny­sé­ge kö­zép­pont­já­ban, ha­nem ugyan­ilyen hang­súl­­lyal fog­lal­ko­zik a vá­ro­si kul­tú­ra vál­to­zá­sa­i­val, de az interetnikus vi­szo­nyok­kal is (mag­yar–s­zlovák–német–zsidó): a Po­zsony kör­nyé­ki, va­la­mint a ko­má­ro­mi és Ko­má­rom kör­nyé­ki interetnikus kap­cso­la­tok­kal, a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­pu­lá­ris kul­tú­rá­já­val a 20–21. szá­zad for­du­ló­ján, a krasz­na­horkaváral­jai nem­zet­tu­dat és lo­ká­lis iden­ti­tás kér­dé­se­i­vel. Ér­de­kes a je­len­ko­ri szo­ká­sok vizs­gá­la­ta is, ame­lyek „ide­gen” elem­ként je­len­nek meg a min­den­nap­ja­ink­ban, de egy­re in­kább szer­ves ré­szét ké­pe­zik a kul­tú­ránk­nak (ad­ven­ti ko­szo­rú, hal­loween, kop­ja­fa, szé­kely ka­pu stb.).
Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont 1997-es meg­ala­ku­lá­sa óta fo­lyik a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum épí­té­se, amely az út men­ti ke­resz­tek, szob­rok és egyéb em­lé­kek do­ku­men­tá­lá­sá­val fog­lal­ko­zik. Ez is egy olyan kez­de­mé­nye­zés volt, amel­­lyel Szlo­vá­ki­á­ban, de a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben is ke­ve­sen fog­lal­koz­tak tu­do­má­nyos igén­­nyel. Ha­tal­mas anya­got si­ke­rült ös­­sze­gyűj­te­nünk és fel­dol­goz­nunk, amely kép­anya­got, le­vél­tá­ri anya­go­kat, le­írá­so­kat, raj­zo­kat és em­lék­anya­got tar­tal­maz a szak­rá­lis kis­em­lé­kek­ről. Bi­zo­nyos szem­pont­ból a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum ré­szét is ké­pe­zi az a te­me­tő­do­ku­men­tá­ció, amely Dél-Szlo­vá­kia ta­lán más­fél tu­cat­nyi te­me­tő­jé­nek (a Csal­ló­köz­től a Bod­rog­kö­zig) tel­jes sír­je­lanyagát (fel­ira­to­kat, le­írá­so­kat, rész­ben fo­tó­it) tar­tal­maz­za. Azt hi­szem, ez is egye­dül­ál­ló gyűj­te­mény a Kár­pát-me­den­cé­ben. Ez L. Ju­hász Ilo­na mun­ká­já­val kez­dő­dött, aki egy ál­ta­lunk ki­adott vas­kos kö­tet­ben ír­ta meg – egye­dül­ál­ló ala­pos­ság­gal és komp­le­xi­tás­sal – szü­lő­fa­lu­ja, Rudna 20. szá­za­di te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­it és vál­to­zó te­me­tő­kul­tú­rá­ját. A nem­ze­ti és et­ni­kai új­ko­ri vál­to­zá­sok vizs­gá­la­ta szem­pont­já­ból kezd­tük el a te­me­tők fel­dol­go­zá­sát. 50-80 év táv­la­tá­ban a te­me­tő na­gyon fon­tos lát­le­le­te az et­ni­kai, név- és nyelv­hasz­ná­la­ti vál­to­zá­sok­nak, a sír­fel­irat­ok szin­te „élő” ta­núi az as­­szi­mi­lá­ci­ós vál­to­zá­sok­nak az egyes te­le­pü­lé­se­ken.
Ha­son­ló vál­lal­ko­zá­sa köz­pon­tunk­nak az út men­ti ha­lál­je­lek vizs­gá­la­ta, ez­zel sem fog­lal­ko­zott sen­ki Szlo­vá­ki­á­ban ed­dig.
Je­lek a tér­ben cím­mel egy új könyv­so­ro­za­tot in­dí­tot­tunk, amely a nem­ze­ti ki­sebb­ség szim­bo­li­kus tér­fog­la­lá­sá­nak leg­fon­to­sabb tár­gyi ob­jek­tu­ma­it ve­szi szám­ba (szak­rá­lis kis­em­lé­kek, kop­ja­fák, sír­je­lek, nem­ze­ti em­lék­he­lyek és szob­rok, a vi­zu­á­lis mű­vé­szet je­len­ko­ri ob­jek­tu­mai stb.) füg­get­le­nül azok ide­o­lo­gi­kus tar­tal­má­tól. Mind­ezek a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok je­len­lét­ét szim­bo­li­zál­ják olyan tér­sé­gek­ben, ahol egyéb­ként az el­múlt 15 esz­ten­dő­ben je­len­tő­sen csök­kent a ma­gyar­ság szám­ará­nya. Ezért is a meg­ne­ve­zés: szim­bo­li­kus tér­fog­la­lás. Va­la­hol ezek az ob­jek­tu­mok je­lez­ni akar­ják a nép­cso­port je­len­lét­ét, utal­va egy­ben tör­té­ne­ti, ős­ho­nos vol­tá­ra.
A Lisz­ka Jó­zsef ál­tal írt, A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za c. mo­nog­rá­fi­á­ra már utal­tam, amely szin­tén a ko­má­ro­mi köz­pon­tunk­ban ké­szült.
Emel­lett na­gyon fon­tos a rész­leg adat­tá­ri és szak­könyv­tá­ri mun­ká­ja is. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ré­szé­nek szá­mí­tó nép­raj­zi szak­könyv­tár ma­gyar, szlo­vák, né­met és an­gol nép­raj­zi, hon­is­me­re­ti, tör­té­ne­ti szak­köny­ve­ket, szak­mun­ká­kat, ké­zi­köny­ve­ket tar­tal­maz, az utol­só ki­mu­ta­tás sze­rint 5662 kö­te­tet, de na­pon­ta bő­vül az ak­tu­á­lis szak­iro­da­lom­mal. A nép­raj­zi adat­tá­runk 31 264 adat­la­pot szám­lál, a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum­ban több mint 2500 adat­lap ta­lál­ha­tó.
Kü­lön könyv­so­ro­za­tok­ban je­len­nek meg a nép­raj­zi és et­no­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok, il­let­ve a he­lyi és lo­ká­lis mo­nog­rá­fi­ák ered­mé­nyei. Ezek a kö­vet­ke­zők: Noti­tia Historico-Ethno­logica, amely­ben hos­­szabb ta­nul­má­nyo­kat, elem­zé­se­ket adunk köz­re, az Intereth­ni­ca so­ro­zat, amely az interetnikus ku­ta­tá­sok, il­let­ve a más nem­ze­ti­sé­gek né­pi kul­tú­rá­ját be­mu­ta­tó ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fó­ru­ma, és a Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák so­ro­zat, amely ki­sebb ré­gi­ók, il­let­ve te­le­pü­lé­sek komp­lex ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it ad­ja köz­re.
L. Ju­hász Ilo­na las­san egy év­ti­ze­de vég­zi a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­raj­zi iro­da­lom bib­li­ografikus fel­dol­go­zá­sát, amely ed­dig több kö­tet­ben je­lent meg, és jö­vő­re ter­vez­zük az el­múlt év­ti­ze­dek tel­jes­nek ne­vez­he­tő nép­raj­zi bib­li­og­rá­fi­á­já­nak a ki­adá­sát.
Négy nyel­ven (ma­gyar, szlo­vák, né­met, né­ha an­gol) je­len­tet­jük meg a köz­pont év­könyv­ét, az Acta Eth­no­log­i­ca Danu­bianát, amely­nek im­már a nyol­ca­dik kö­te­tét ké­szít­jük elő. Szer­kesz­tő­je Lisz­ka Jó­zsef.
Rend­kí­vül gaz­dag és sok­ré­tű az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont mun­ká­ja, s bár az in­té­ze­tünk egyik rész­le­ge­ként mű­kö­dik, bár­mely önál­ló ki­sebb­sé­gi in­téz­mény büsz­ke le­het­ne azok­ra az ered­mé­nyek­re, me­lyek csak há­rom ál­lan­dó al­kal­ma­zott és né­hány kül­sős mun­ka­társ mun­ká­já­nak kö­szön­he­tők.

– Már több­ször szó esett a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icáról mint az in­té­zet könyv­tá­rá­ról. Mi a sa­já­tos­sá­ga a könyv­tár­nak, és mi­lyen mun­ka fo­lyik ott?

– A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca az in­té­zet könyv­tá­ra, adat­tá­ra és le­vél­tá­ra. Je­len­leg négy ál­lan­dó és 5-6 kül­sős mun­ka­társ­sal mű­kö­dik. Egy spe­ci­á­lis ku­ta­tó­könyv­tár­ról van szó, amely – azt gon­do­lom – Kár­pát-me­den­cei mé­re­tek­ben is egye­dül­ál­ló. Már a könyv­tár elő­é­le­te is na­gyon ér­de­kes. 1991-ben ala­kult ala­pít­vány­ként Zal­abai Zsig­mond, Végh Lász­ló és Presin­szky La­jos jó­vol­tá­ból Som­or­ján, köz­pon­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­tár­ként. Ap­rán­ként gyűj­töt­te a Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1918 után meg­je­lent ma­gyar írá­sos em­lé­ke­ket (köny­vek, fo­lyó­irat­ok, la­pok, kis­nyom­tat­vá­nyok, fény­ké­pek, ké­pes­lap­ok, pla­ká­tok stb.), majd 1997-től, az ala­pít­vány meg­szűn­te után, az in­té­zet önál­ló rész­le­ge­ként és im­már könyv­tá­ra­ként mű­kö­dik.
Ami­kor a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca az in­té­zet­hez ke­rült, fel­vál­lal­tuk, hogy az ere­de­ti ne­vén és az ere­de­ti cé­lok­nak meg­fe­le­lő­en mű­köd­tet­jük és fej­leszt­jük to­vább So­mor­ján. En­nek az lett az ered­mé­nye, hogy mi­vel a ku­ta­tó­in­té­zet egyik leg­fon­to­sabb egy­sé­gé­ről volt szó, ma­ga az in­té­zet is a könyv­tár­hoz, Som­or­já­ra köl­tö­zött. Ta­lán en­nek is volt az ered­mé­nye, hogy ko­moly mű­sza­ki és tar­tal­mi fej­lesz­tés­re ke­rült sor, ki­e­gé­szült a le­vél­tá­ri és adat­tá­ri rés­­szel, és ma már egy kor­sze­rű, ko­moly gyűj­te­mény­­nyel és ké­zi­könyv­tár­ral ren­del­ke­ző, az inter­neten is meg­je­le­nő ku­ta­tó­könyv­tár­nak szá­mít. Na­pon­ta több ku­ta­tó, dok­to­ran­dus, egye­te­mis­ta ke­re­si fel. Nagy elő­nye, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­kal, il­let­ve a szlo­vá­ki­ai ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­la­tos iro­da­lom szin­te tel­jes vá­lasz­té­ka kar­nyúj­tás­nyi­ra meg­ta­lál­ha­tó a ku­ta­tó­könyv­tár­ban, és szak­ava­tott könyv­tá­ros­ok se­gí­tik a ku­ta­tók mun­ká­ját. Az in­té­zet­ben szál­lás­le­he­tő­sé­get tu­dunk biz­to­sí­ta­ni, így a ku­ta­tók akár több na­pot is el­tölt­het­nek a könyv­tár­ban.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca igaz­ga­tó­ja Végh Lász­ló, mun­ka­tár­sai pe­dig Sebő Be­á­ta, Végh An­na­má­ria, Matus Éva, Bereck Zsu­zsa és Ka­ri­ka Ani­kó, mel­let­tük fő­leg a nyár fo­lya­mán na­gyon sok egye­te­mis­ta kap­cso­ló­dik be a könyv­tár mun­ká­já­ba rész­idős vagy kül­sős mun­ka­társ­ként.
A szám­sze­rű, te­hát az ed­dig fel­dol­go­zott, il­let­ve fel­dol­go­zás alatt ál­ló gyűj­te­mé­nye­ink be­mu­ta­tá­sa ta­lán töb­bet mond az egy­sze­rű le­írás­nál.
A könyv­tár törzs­ál­lo­má­nyá­ban, az utol­só ki­mu­ta­tás sze­rint, 8783 (Cseh)Szlo­vákiában ki­adott ma­gyar nyel­vű könyv ta­lál­ha­tó. Min­den könyv­ből egy van a könyv­tár­ban, egy má­sik pél­dányt pe­dig más­hol őr­zünk. Eh­hez jön a már em­lí­tett Bib­lio­the­ca Eth­no­log­i­ca 5662 könyv­vel Ko­má­rom­ban, il­let­ve a ké­zi­könyv­tár, amely je­len­leg 4188 köny­vet, le­xi­kont, szak­köny­vet tar­tal­maz. A nem­zet­kö­zi szak­iro­dal­mat tar­tal­ma­zó Bib­lio­the­ca Intereth­ni­ca 1412 köny­vet fog­lal ma­gá­ban, és itt van a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Iro­dá­ja egy­ko­ri könyv­tá­rá­nak egy ré­sze mint­egy 2000 könyv­vel.
A fo­lyó­irat­ok (re­gi­o­ná­lis és köz­pon­ti saj­tó­ter­mé­kek) 1945-től nap­ja­in­kig: 298 fo­lyó­irat tel­jes gyűj­te­mé­nye, a 1918–1945 kö­zöt­ti idő­szak saj­tó­ter­mé­ké­ből 89 fo­lyó­irat tel­jes vagy rész­be­ni évfolyamok, a ma­gyar­or­szá­gi iro­dal­mi és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat­ok­ból 53 ta­lál­ha­tó szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zás­sal, a Szlo­vá­ki­á­ban ki­adott más nem­ze­ti­sé­gű fo­lyó­irat­ok (nem­ze­ti­sé­gi új­sá­gok) szá­ma pe­dig 13.
Ezt a gyűj­te­ményt te­szik egye­di­vé és szí­nes­sé az egyé­ni ha­gya­té­kok, ame­lye­ket fo­lya­ma­to­san gyűj­tünk csa­lá­dok­tól, ma­gán­em­be­rek­től. Így ke­rül­tek az in­té­zet­be a kö­vet­ke­ző ha­gya­té­kok: Győry De­zső (le­ve­lek, új­ság­cik­kek, fo­tók, bé­lye­gek, ké­pes­lap­ok), Ungváry Fe­renc (szín­ház­zal kap­cso­la­tos írá­sai, hang­já­té­kai, a rá­dió tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó mun­kái, hang­le­mez, csa­lá­di fény­ké­pek, csa­lá­di le­ve­le­zé­sek), Hal­tenberg­er In­ce (247 könyv), Krivosik Ist­ván (172 könyv és a Ter­mé­szet és Tár­sa­da­lom cí­mű fo­lyó­irat több év­fo­lya­ma), Pet­ne­házy Fe­renc (164 könyv), Sza­lat­nai Re­zső (326 könyv és 30 kü­lön­fé­le új­ság egyes szá­mai), Sipos Győ­ző (165 könyv), Gyö­nyör Jó­zsef (142 könyv, 40 do­boz­nyi irat­anyag), Zal­abai Zsig­mond (30 do­boz­nyi le­vél­tá­ri anyag) stb.
De foly­tat­ha­tom a fény­kép­gyűj­te­mén­­nyel, amely je­len­leg meg­kö­ze­lí­ti a 27 ez­ret, és köz­tük olyan na­gyon ér­té­kes fo­tók ta­lál­ha­tók, mint Pran­dl Sán­dor fe­ke­te-fe­hér fény­ké­pei és szí­nes di­ái, a Cse­ma­dok fo­tó­ar­chí­vu­ma, Gyö­ke­res Györ­gy és Gör­föl Je­nő fo­tói, az író­port­rék kü­löngyűj­te­mé­nye, Arany A. Lász­ló szí­nes di­ái és fény­ké­pei a negy­ve­nes évek ele­jé­ről Zob­o­raljáról.
A hang­ar­chí­vum el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar sze­mé­lyi­sé­gek hang­gyűj­te­mé­nyét je­len­ti, de ar­chi­vá­lunk – és im­már di­gi­ta­li­zá­lunk – min­den olyan nyel­vi em­lé­ket, ame­lyek va­la­mi­lyen nyelv­já­rás­gyűj­tés, kon­fe­ren­cia, az Oral His­to­ry-pro­gram, szak­mai meg­be­szé­lés stb. kap­csán hang­zot­tak el. Így ná­lunk ta­lál­ha­tó a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem BTK Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék­ének nyelv­já­rás­gyűj­te­mé­nye, Oral His­to­ry, egy­órás ka­zet­ták, me­lyek a Szlo­vák Rá­dió ma­gyar nyel­vű adá­sá­ban el­hang­zott, szlo­vá­ki­ai ma­gyar írók­kal és köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek­kel foly­ta­tott be­szél­ge­té­se­ket tar­tal­maz­za – 150 óra) stb. Kö­zel ezer­órás hang­anyag­gal ren­del­ke­zünk, amely­nek nagy ré­sze di­gi­ta­li­zál­va van.
A könyv­tár irat­gyűj­te­mé­nye is na­gyon gaz­dag, meg­ta­lál­ha­tó ben­ne és szin­te egye­di­nek te­kint­he­tők a Szlo­vák Kor­mány Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csá­nak ira­tai (40 do­boz), a Cse­ma­dok 50 évé­nek tel­jes irat­tá­ra, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar pár­tok ira­tai – Ma­gyar Pol­gá­ri Párt (61,5 fo­lyó­mé­ter), Együtt­élés (11 fo­lyó­mé­ter) – és az egyé­ni fel­aján­lott irat­anya­gok (Sza­bó Re­zső, Var­ga Sán­dor ira­tai). Ös­­sze­sen 145 do­boz.
És itt van­nak az egyéb, na­gyon ér­té­kes gyűj­te­mé­nye­ink, a ké­pes­lap­gyűj­te­mény (ré­gi és mai ké­pes­lap Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta vá­ro­sa­i­ról és köz­sé­ge­i­ről, a mű­em­lé­kek­ről, a tör­té­nel­mi és iro­dal­mi em­lék­he­lyek­ről – több mint 3200 ké­pes­lap), CD-ROM gyűj­te­mény, a vi­de­ó­ka­zet­ták, a szak­dol­go­zat­ok gyűj­te­mé­nye.
Na­gyon sok ér­té­kes írá­sos em­lé­ket is gyűj­tünk: a kép­ző­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tás­ról szó­ló ka­ta­ló­gu­so­kat, a mű­sor­fü­ze­te­ket, kis­nyom­tat­vá­nyo­kat, pla­ká­to­kat, röp­la­po­kat, meg­hí­vó­kat, szó­ró­la­po­kat stb.
A gyűj­te­mé­nye­ink­ből fo­lya­ma­to­san ren­de­zünk ki­ál­lí­tá­so­kat kü­lön­bö­ző ren­dez­vé­nye­ken, is­ko­lák szá­má­ra stb. Itt éled új­já a múlt, amit gon­do­san meg aka­runk őriz­ni. Csak né­há­nyat em­lí­te­nék a ki­ál­lí­tá­sok­ból: Dél-Szlo­vá­kia szak­rá­lis kis­em­lé­kei (1998–2006: Ko­má­rom, Po­zsony, Tőketerebes, Kas­sa, Udvard, Dél-Ko­má­rom, Ta­ta, Csor­na, Győr, Bu­da­pest, Veszp­rém, Szom­bat­hely, Szé­kes­fe­hér­vár, Bad Ausse, Aszód, Rác­ke­ve), A Cse­ma­dok 50. év­for­du­ló­ja, A Cse­ma­dok 55. év­for­du­ló­ja, Az Új Szó 50. év­for­du­ló­ja, Pe­tő­fi a Fel­vi­dé­ken, Az 1848–1849-es sza­bad­ság­harc em­lék­he­lyei Szlo­vá­ki­á­ban, A csal­ló­kö­zi temp­lo­mok, Bél Má­tyás-ki­ál­lí­tás (Po­zsony, Somor­ja), A Nagy­szom­ba­ti Egye­tem (Nagy­szom­bat), Aca­de­mia Istro­pol­i­tana (Po­zsony), Márai Sán­dor (Somorja), Szlo­vá­ki­ai ma­gyar kép­ző­mű­vé­szek al­ko­tá­sai (Somorja), Kopócs Ti­bor ké­pei (Somorja).
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kü­lön könyv­so­ro­zat­ban (Miscellanea Bib­lio­the­cae Hun­gar­i­cae) je­len­te­ti meg bib­li­og­rá­fi­ai fel­dol­go­zá­sa­it (ed­dig 9 kö­tet je­lent meg). Na­gyon fon­tos volt a könyv­tár törzs­ál­lo­má­nya ka­tasz­te­ré­nek meg­je­len­te­té­se könyv for­má­já­ban és az inter­neten. Min­den ku­ta­tó elő­re tá­jé­ko­zód­hat, hogy mit ke­res­het ná­lunk.

– Ha már az inter­netet em­lí­tet­te: az in­té­zet a kez­de­tek­től nagy fi­gyel­met for­dí­tott a tech­ni­kai fej­lesz­té­sek­re, az inter­netes meg­je­le­nés­re. Mit je­lent ez va­ló­já­ban?

– Meg­pró­bá­lok na­gyon rö­vi­den vá­la­szol­ni, hi­szen ez na­gyon ös­­sze­tett és szé­les kö­rű fel­adat. Az inter­net olyan tech­ni­kai le­he­tő­sé­get je­lent, amely min­den­ki szá­má­ra hoz­zá­fér­he­tő. Mi­köz­ben na­gyon kon­zer­va­tív mó­don nagy hang­súlyt he­lye­zünk a könyv­ki­adás­ra, ke­res­sük a mo­dern for­mák le­he­tő­sé­ge­it is. A tar­ta­lom­fej­lesz­tés, digi­­tal­izálás, inter­netes meg­je­le­ní­tés, adat­bá­zis-épí­tés eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik. Ho­gyan le­het a meg­szer­zett in­for­má­ci­ó­kat rend­sze­re­zett for­má­ban át­ad­ni azok­nak, aki­kért va­gyunk. Az inter­net na­gyon ké­zen­fek­vő esz­köz eh­hez. So­kan óv­tak ben­nün­ket et­től, mond­ván, hogy ki­szol­gál­tat­juk ma­gun­kat, s nem tud­juk meg­fe­le­lő mó­don el­ad­ni (!) a meg­szer­zett tu­dá­sun­kat, ha egy­sze­rű­en fel­tes­­szük az inter­ne­tre. Ne­künk el­len­ke­ző volt a vé­le­mé­nyünk: akár köny­vek­ről, in­for­má­ci­ók­ról, fo­lyó­ira­t­ról volt szó, az el­sőd­le­ges szem­pon­tunk az volt, hogy azok mi­nél szé­le­sebb kör­be jus­sa­nak el, hi­szen így tud­nak ha­té­ko­nyan hasz­no­sul­ni. Egyéb­ként csak ön­ma­gunk­ért len­nénk. Ezért küld­jük el le­he­tő­sé­ge­ink­hez mér­ten in­gyen és bér­ment­ve a köny­ve­in­ket a leg­fon­to­sabb könyv­tá­rak­nak, in­téz­mé­nyek­nek, is­ko­lák­nak a Kár­pát-me­den­cé­ben, ezért je­len­te­tünk meg min­den írá­sos anya­got, in­for­má­ci­ót, adat­tá­rat az inter­neten, hogy má­sok is tud­ja­nak ve­le dol­goz­ni, s ne csak a Kár­pát-me­den­cé­ben, ha­nem bár­hol a vi­lá­gon.
Az in­té­ze­tünk­nek van­nak sa­ját fej­lesz­té­sű prog­ram­jai. Ilyen az inter­netes adat­bá­zi­sunk, ame­lyen im­már 5 éve dol­go­zunk, és küsz­kö­dünk a fo­lya­ma­tos fris­sí­tés­sel és ak­tu­a­li­zá­lás­sal. Je­len­leg az inter­netes adat­bá­zi­sunk több mint 2 GB nagy­sá­gú, és a kö­vet­ke­ző­ket tar­tal­maz­za: Te­le­pü­lé­si adat­bá­zis (mint­egy 3000 szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lés adat­bá­zi­sa), In­téz­mé­nyi adat­bá­zis (a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek ka­tasz­te­re, 1200 szer­ve­zet), Bib­li­og­rá­fi­ák, Re­per­tó­ri­u­mok, Di­gi­ta­li­zált kép- és hang­anyag, Pá­lyá­zat­fi­gye­lő, A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ren­dez­vé­nyek nap­tá­ra, A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet hon­lap­ja, Az in­té­zet bel­ső kom­mu­ni­ká­ci­ós rend­sze­re stb.
Az inter­netes fej­lesz­té­sért Kon­koly Lász­ló fe­lel, a dig­i­tal­izá­cióért pe­dig Kusy Fe­renc. Eb­ben az év­ben hoz­tuk lét­re az Inter­netes tar­ta­lom­fej­lesz­tő és di­gi­ta­li­zá­ló köz­pon­tun­kat Som­or­ján, hang­sú­lyos­sá té­ve en­nek a te­rü­let­nek a fon­tos­sá­gát.
In­té­ze­tünk szlo­vá­ki­ai part­ne­re a bu­da­pes­ti Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár­nak, il­let­ve a Nem­ze­ti Di­gi­tá­lis Adat­tár­nak.

– Je­len­leg mi­lyen ku­ta­tá­sok foly­nak az in­té­zet­ben?

– Er­ről csak óva­to­san nyi­lat­ko­zom, hi­szen nem le­het tud­ni az egyes prog­ram­ja­ink ki­me­ne­tel­ét. A múlt­ban is sok olyan ku­ta­tá­si prog­ra­munk volt, ame­lye­ket kény­te­le­nek vol­tunk fél­be­hagy­ni vagy fel­füg­gesz­te­ni, akár évek­re is, mert nem si­ke­rült meg­fe­le­lő anya­gi for­rást biz­to­sí­ta­ni, az­tán ké­sőbb foly­tat­tuk, il­let­ve fe­jez­tük be azo­kat.
A fen­ti­ek­ből ta­lán nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy van­nak fo­lya­ma­tos prog­ram­ja­ink (könyv­tár, le­vél­tár, adat­tá­rak, adat­bá­zis­ok épí­té­se, bib­li­og­rá­fi­ai fel­dol­go­zá­sok, ka­tasz­te­rek ké­szí­té­se, a gyűj­tő­mun­ka stb.). Ezek nagy ener­gi­á­kat emész­te­nek fel, és fo­lya­ma­tos mun­kát igé­nyel­nek. Amit még­is meg­em­lí­te­nék: Al­só- és Fel­sőszeli ku­ta­tá­sa. Cél­ja az el­múlt 80 év fej­lő­dé­sé­nek nyo­mon kö­ve­té­se egy mikrotár­sadal­mon be­lül. Gya­kor­la­ti­lag fa­lu­mo­no­grá­fia, de an­­nyi­val több en­nél, hogy de­monst­ra­tív mó­don pró­bál­ja meg­ra­gad­ni az el­múlt rend­szer- és im­pé­ri­um­vál­tá­sok ha­tá­sát egy kö­zös­ség min­den­na­pi éle­té­ben. De fo­lya­ma­to­san fog­lal­ko­zunk a szlo­vá­ki­ai ma­gyar is­ko­lák hely­ze­té­vel az uni­ós csat­la­ko­zás után, a szá­mí­tás­tech­ni­kai és inter­netes el­lá­tott­ság­gal, a mo­dern fel­ső­ok­ta­tá­si rend­sze­rek elem­zé­sé­vel, lon­gi­tu­di­ná­lis értékrend­ku­tatás­sal.
Részt vet­tünk két nem­zet­kö­zi prog­ram­ban a ma­gyar­or­szá­gi K+F tá­mo­ga­tá­sok hasz­no­su­lá­sá­nak fel­mé­ré­sé­ben az 1990–2002-es idő­szak­ban. Füg­get­le­nül at­tól, hogy ez a prog­ram már be­fe­je­ző­dött, to­vább­ra is fog­lal­ko­zunk a kér­dés­sel, és ugyan­ez a hely­zet a Ke­let-kö­zép-eu­ró­pai interetnikus tu­dás­me­nedzs­ment (IKM) adat­bá­zis- és ku­ta­tá­si prog­ram­mal is.
Az MTA-val, il­let­ve a Te­le­ki In­té­zet­tel több kö­zös prog­ra­munk van. És per­sze nagy ter­ve­ink, ame­lyek rész­le­te­it már ki­dol­goz­tuk, és pá­lyá­za­tok for­má­já­ban már be is nyúj­tot­tuk, de ezek ered­mé­nye még nem is­mert. A lé­nye­gük, hogy sze­ret­nénk egy komp­lex fel­mé­rést vé­gez­ni a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­men­te gaz­da­sá­gi, mun­ka­erő-pi­a­ci, mig­rá­ci­ós, kul­tu­rá­lis, in­téz­mé­nyi kap­cso­la­ta­i­ról.
– Ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ik több­sé­ge könyv alak­ban is meg­je­lent. Hány köny­vet je­len­te­tett meg ed­dig az in­té­zet?

– A meg­je­lent köny­ve­ink szá­ma 64, az év­köny­ve­ink­ből 9 kö­tet, a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­lé­ből pe­dig 27 szám je­lent meg ed­dig.
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom, hogy a kez­de­tek­től könyv­so­ro­za­to­kat adunk ki (Disputationes Samariens­es, Intereth­ni­ca, Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban, Mis­cel­lanea Bib­lio­the­cae Hun­gar­i­cae, Nos­tra Tem­po­ra, Noti­tia Historico-Ethnologica, Fontes His­to­ri­ae Hun­garo­rum, Je­lek a tér­ben), ami szisz­te­ma­ti­kus ter­ve­zést és mun­kát kö­ve­tel meg min­den­ki­től, és kö­vet­he­tő­vé te­szi az ered­mé­nye­ket. Mind­eze­ket di­gi­tá­lis for­má­ban is meg­je­len­tet­jük az inter­neten. Min­den ki­ad­vá­nyunk tel­jes ter­je­de­lem­ben ol­vas­ha­tó a hon­la­pun­kon, il­let­ve most már a Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár­ban is. A so­ro­za­ta­ink nagy ré­szé­nek la­tin ne­vet ad­tunk, hogy bár­mely nyel­ven le­hes­sen meg­je­len­tet­ni a pub­li­ká­ci­ó­kat. Élünk is ez­zel a le­he­tő­ség­gel, ed­dig ma­gyar, szlo­vák, né­met és an­gol nyel­vű köny­ve­ink je­len­tek meg.
Két év­köny­vet je­len­te­tünk meg: az Acta Eth­no­log­i­ca Danu­biana, az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont év­könyv­ét, il­let­ve a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti­sé­gek éves mun­ká­já­ról, te­vé­keny­sé­gé­ről és hely­ze­té­ről szá­mot adó Nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek Szlo­vá­ki­á­ban év­köny­vet.
A könyv­ki­adás­ért fe­le­lős igaz­ga­tó Fa­ze­kas Jó­zsef, aki egy­ben a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le fő­szer­kesz­tő­je is. A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le fe­le­lős szer­kesz­tő­je Tö­rök Ta­más.
Pub­li­ká­ci­ó­in­kat a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó­val kö­zö­sen ad­tuk ki az el­múlt ki­lenc év­ben, ma már önál­ló könyv­ki­adás­sal ren­del­ke­zünk, de a köny­ve­in­ket ma is a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó ter­jesz­ti.

– Az in­té­zet na­gyon sok kon­fe­ren­ci­át szer­ve­zett, il­let­ve kon­fe­ren­ci­án vett részt. Ho­gyan ér­té­ke­li ezt a te­vé­keny­sé­gét?

– A kon­fe­ren­ci­ák szá­munk­ra leg­alább olyan fon­to­sak, mint a pub­li­ká­ci­ó­ink, hi­szen a ku­ta­tá­si ered­mé­nye­in­ket tud­juk pre­zen­tál­ni, és egy­ben má­sok ered­mé­nye­it meg­is­mer­ni, in­teg­rál­ni az in­té­zet­be. Sok pub­li­ká­ci­ónk szü­le­tett ily mó­don, és na­gyon szé­les kö­rű kap­cso­la­tok­ra tet­tünk szert a kon­fe­ren­ci­ák kap­csán. Az utol­só ki­mu­ta­tá­sa­ink sze­rint az el­múlt tíz év­ben 36 kon­fe­ren­ci­át szer­vez­tünk, 76 kon­fe­ren­ci­án vet­tünk részt elő­adás­sal ide­ha­za, Ma­gyar­or­szá­gon és másutt (Né­met­or­szág, Auszt­ria, Len­gyel­or­szág, Cseh­or­szág, Ro­má­nia, Szer­bia, Szlo­vé­nia, Olasz­or­szág, Skó­cia stb.), részt­ve­vő­ként pe­dig 46 kon­fe­ren­ci­án.
A kon­fe­ren­ci­á­kat ne­héz len­ne itt fel­so­rol­ni, de azért ér­de­mes meg­em­lí­te­ni, hogy épp pár he­te ren­dez­tük meg az el­ső 1956-os kon­fe­ren­ci­át ma­gyar és szlo­vák tör­té­né­szek rész­vé­te­lé­vel, ha­son­ló ren­dez­vé­nyünk volt a fi­a­tal ha­tá­ron tú­li ma­gyar tör­té­né­szek kon­fe­ren­ci­á­ja 2005 jú­ni­u­sá­ban, ahol egy új tör­té­nész­nem­ze­dé­ket si­ke­rült be­mu­tat­nunk, de a mul­ti­kultúra, a nyelv­hasz­ná­lat, a gaz­da­sá­gi élet, a re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés, a de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sok, iden­ti­tás­tu­dat, et­no­ló­gia-nép­rajz, a kul­túrantropoló­gia te­rü­le­tén is na­gyon si­ke­res kon­fe­ren­ci­á­kat ren­dez­tünk. Új­ra­in­dí­tot­tuk a ki­lenc­ve­nes évek si­ke­res szlo­vá­ki­ai ma­gyar ér­tel­mi­sé­gi fó­ru­ma­it, és szak­mai meg­be­szé­lé­se­ken ele­mez­tük a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ok­ta­tás­ügy, kul­tú­ra, in­téz­mény­rend­szer, po­li­ti­kai struk­tú­ra stb. hely­ze­tét.
Itt kell meg­em­lí­te­nem a Somor­jai Fó­rum Klu­bot, amely tu­do­mány­nép­sze­rű­sí­tő fó­rum­ként jött lét­re, és az el­múlt öt év­ben Som­or­ján ha­von­ta két al­ka­lom­mal a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok te­rén el­ért leg­je­len­tő­sebb tu­do­má­nyos ered­mé­nye­ket mu­ta­tat­ta be ne­ves ku­ta­tók és szak­em­be­rek rész­vé­te­lé­vel. Gya­kor­la­ti­lag min­den fon­tos ku­ta­tá­si ered­mény be­mu­ta­tás­ra ke­rült a klub ke­re­té­ben Somor­ja és vi­dé­ke kö­zön­sé­gé­nek.

– Mi­lyen az együtt­mű­kö­dé­sük a ha­zai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek­kel, gon­do­lok itt el­ső­sor­ban a Mer­curius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port­ra, a Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­ra és má­sok­ra?

– Úgy gon­do­lom, hogy kor­rekt. Fon­tos ér­té­ke­ket kép­vi­se­lünk egyen­ként is és együtt is, és eze­ket meg­pró­bál­juk köl­csö­nö­sen fel­hasz­nál­ni. Em­lí­tet­tem már, hogy nem va­gyunk so­kan, és azt a ke­ve­set csak együtt le­het meg­sok­szo­roz­ni. Ma már alig szü­le­tik prog­ram a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet­ben, amely­be ne kap­cso­lód­ná­nak be a már em­lí­tett in­téz­mé­nyek, de a töb­bi tu­do­má­nyos in­téz­mény is vagy azok mun­ka­tár­sai. Új vi­lág jött lét­re, nem tud sen­ki sem­mit egy­ma­gá­ban el­vé­gez­ni, min­den­ki spe­ci­a­li­zá­ló­dik, ki­ala­kult, adott a ma­ga szak­te­rü­le­te, és egy­más ered­mé­nye­i­re ma­xi­má­lis mér­ték­ben meg­pró­bál tá­masz­kod­ni, min­den­ki csak nyer­het eb­ből az együtt­mű­kö­dés­ből; aki el­mu­laszt­ja ezt, vagy nem tart­ja fon­tos­nak, csak vesz­tes le­het.
Az em­lí­tett két in­téz­mé­nyen kí­vül na­gyon jó a kap­cso­la­tunk a tor­nal­jai Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Mű­hel­­lyel, a Mátyus­föl­di Muze­oló­giai Tár­sa­ság­gal (amel­­lyel éven­te kö­zö­sen ren­dez­zük meg a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mu­ze­o­ló­gu­sok or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ját So­m­or­ján az in­té­ze­tünk­ben), a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Ma­gyar Tan­szé­ké­vel, a nyit­rai Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­rá­val, a Selye Já­nos Egye­te­mi Köz­pont­tal, a Selye Já­nos Kol­lé­gi­um­mal, a Kem­pe­len Far­kas Tár­sa­ság­gal és a ko­má­ro­mi Selye Já­nos Egye­tem­mel.
Kü­lön kell em­lí­te­nem azo­kat az in­téz­mé­nye­ket, ame­lyek lét­re­jöt­té­ben te­vé­ke­nyen részt vet­tünk, sze­rény le­he­tő­sé­ge­ink­hez ké­pest tá­mo­gat­tuk azo­kat: a Kas­sai Ma­gyar Ház, a kas­sai Pol­gá­ri Klub. De eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont dél-szlo­vá­ki­ai ci­vil há­ló­za­ta is (Pro Pát­ria, Kirá­ly­helmec; Pat­ró­nus, Nagy­ka­pos; Gömöri If­jú­sá­gi Tár­sa­ság, Rozs­nyó; Fun­da­men­t, Ri­ma­szom­bat; Jö­vő 2000 Ala­pít­vány, Muzs­la; Agóra, Ko­má­rom; Vágsel­lyei Ma­gyar Ház), ame­lyek na­gyon nagy se­gít­sé­get nyúj­ta­nak a ku­ta­tá­si prog­ram­ja­ink re­gi­o­ná­lis és he­lyi re­a­li­zá­lá­sá­ban. És ér­te­lem­sze­rű­en szo­ros kap­cso­lat­ban ál­lunk a Ka­ted­ra Ala­pít­ván­­nyal, a Ka­ted­ra Tár­sa­ság­gal, a Vám­béry Pol­gá­ri Tár­su­lás­sal, a Phoenix Lute­tia Pol­gá­ri Tár­su­lás­sal, a Mécs Lász­ló Tár­su­lás­sal, a Pro Pát­ria Hon­is­me­re­ti Szö­vet­ség­gel (éven­te ren­dez­zük meg kö­zö­sen a hely­tör­té­né­szek or­szá­gos szak­mai ta­lál­ko­zó­ját Udvar­don), a Ma­gyar Kul­tú­ra Mú­ze­u­má­val, il­let­ve a vágsel­lyei Páz­mány Pé­ter Tu­do­má­nyos Tár­sa­ság­gal. De az évek so­rán sok­ré­tű mun­ka­kap­cso­lat jött lét­re az SZMPSZ-szel, a Cse­ma­dok­kal és más szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek­kel is.

– Mi­lyen az együtt­mű­kö­dé­sük a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ki­sebb­ség­ku­ta­tó in­té­ze­tek­kel? Mi­lyen kö­zös ku­ta­tá­si prog­ram­ban vesz­nek részt ezek­kel az in­té­ze­tek­kel?

– Az el­múlt idő­szak­ban szin­te az ös­­szes ma­gyar ki­sebb­sé­gi ku­ta­tó­in­té­zet­tel kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk Ma­gyar­or­szág­ról és a ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­ból egy­aránt, de ugyan­így a nyu­gat-eu­ró­pai és ame­ri­kai in­téz­mé­nyek­kel is. Ez­zel kap­cso­lat­ban azt mond­ha­tom, hogy min­dig a prog­ram­tól függ az együtt­mű­kö­dés, és ilyen­kor vagy egy-­e­gy mi­nisz­té­ri­um­mal, vagy az MTA va­la­me­lyik in­téz­mé­nyé­vel, vagy non­prof­it ku­ta­tó­in­té­zet­tel ke­rü­lünk mun­ka­kap­cso­lat­ba.
Van­nak olyan in­téz­mé­nyek, ame­lyek­kel éve­ken ke­resz­tül együtt dol­go­zunk, kö­zö­sen ter­ve­zünk, meg­pró­bál­juk kö­zö­sen meg­ol­da­ni a prob­lé­má­in­kat, és kö­zös prog­ra­mo­kat ala­kí­tunk ki. Min­den­faj­ta sor­rend nél­kül em­lít­he­tem az MTA Ma­gyar Tu­do­má­nyos­ság Kül­föld­ön El­nö­ki Bi­zott­sá­gát és an­nak Tit­kár­sá­gát (Berényi Dé­nes­nek és Tarnóczy Ma­ri­an­nak na­gyon so­kat kö­szön­het az in­té­zet), a Te­le­ki In­té­ze­tet (itt Bár­di Nán­dor ne­vét fel­tét­le­nül meg kell em­lí­te­ni), az MTA kü­lön­bö­ző in­téz­mé­nye­it, a Szar­ka Lász­ló ve­zet­te Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­tet, a Nem­ze­ti If­jú­ság­ku­ta­tó In­té­ze­tet, de ugyan­így az MTA rend­sze­ré­be tar­to­zó Aka­dé­mi­ai Bi­zott­sá­gok­kal (Veszp­rém, Mis­kolc, Deb­re­cen) és a Re­gi­o­ná­lis Ku­ta­tá­si Köz­pon­tok­kal (Győr, Pécs, Mis­kolc) is na­gyon szo­ros kap­cso­la­to­kat épí­tet­tünk ki.
Az aka­dé­mi­ai kör­be tar­to­zik az egye­te­mek­kel ki­ala­kí­tott kap­cso­lat is, itt el­ső­sor­ban az EL­TE-re és a Kö­zép-eu­ró­pai Egye­tem­re gon­do­lok, de ugyan­ilyen jó együtt­mű­kö­dé­sünk van a szé­kes­fe­hér­vá­ri Kodolányi Já­nos Fő­is­ko­lá­val is. Az et­no­ló­gia te­rü­le­tén és a könyv­tá­ri-le­vél­tá­ri mun­ka te­rü­le­tén a bu­da­pes­ti Nép­raj­zi Mú­ze­um­tól kezd­ve az egyes ma­gyar­or­szá­gi egye­te­mek nép­raj­zi tan­szé­ke­in, to­váb­bá a Pas­saui Egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­kén át a köz­pon­ti és me­gyei könyv­tá­ra­kig, le­vél­tá­ra­kig foly­tat­ha­tó a sor.
A Ha­tá­ron Tú­li Ma­gya­rok Hi­va­ta­lá­ról, az egyes ma­gyar­or­szá­gi mi­nisz­té­ri­u­mok­ról (ok­ta­tás­ügyi, kul­tu­rá­lis, in­for­ma­ti­kai) és ki­sebb­sé­gi osz­tá­lya­ik­ról nem is be­szél­ve (Tör­zsök Eri­ka, Egyed Al­bert, Taba­j­di Csa­ba, Zi­la­hi Lász­ló, Cse­pe­li Györ­gy, Kálóczy Ka­ta­lin és Kul­csár Sza­bó Eni­kő ne­vét em­lít­het­ném).
A 2%-os tör­vény kap­csán a Non­prof­it In­for­má­ci­ós és Ok­ta­tó Köz­pont­tal (NIOK) volt na­gyon szo­ros az együtt­mű­kö­dé­sünk, Tö­rök Ma­ri­an­na és Por­ko­láb Ani­kó na­gyon so­kat se­gí­tett a tör­vény szak­mai hát­te­ré­nek ki­mun­ká­lá­sá­ban, il­let­ve a kö­zép-eu­ró­pai szá­za­lé­kos tör­vé­nyek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ban.
A ha­tá­ron tú­li szer­ve­ze­tek kö­zül a csík­sze­re­dai KAM – Re­gi­o­ná­lis és Ant­ro­po­ló­gi­ai Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ját em­lí­te­ném meg, amel­­lyel na­gyon szo­ros a kap­cso­la­tunk, de ugyan­így Kár­pát­al­ján, a Vaj­da­ság­ban, Szlo­vé­ni­á­ban és Burg­en­land­ban is meg­van a tu­do­má­nyos és köz­mű­ve­lő­dé­si in­téz­mé­nyek­kel a kap­cso­la­tunk (Ro­má­nia: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Egye­te­mi In­té­zet; Szer­bia és Mon­te­neg­ró: Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Fel­ső­ok­ta­tá­si Kol­lé­gi­um, Ma­gyar­ság­ku­ta­tó Tu­do­má­nyos Tár­sa­ság; Uk­raj­na: Lehoczky Ti­va­dar In­té­zet).
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom a szlo­vák in­téz­mé­nyek­kel fenn­tar­tott kap­cso­la­to­kat. Az in­té­ze­tünk min­dig hí­res volt ar­ról, hogy szé­les kö­rű kap­cso­la­to­kat ápol a szlo­vá­ki­ai és nem­zet­kö­zi in­téz­mé­nyek­kel egy­aránt. Szak­mai szem­pont­ból az egész tíz évet vé­gig­kí­sér­te a po­zso­nyi Köz­éle­ti Kér­dé­sek In­té­ze­té­vel (Inštitút pre vere­jné otázky – IVO), a Szlo­vák Nem­ze­ti Könyv­tár­ral és a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­vel (Spoloèenskovedný ústav SAV, Kas­sa) foly­ta­tott na­gyon szo­ros kap­cso­la­tunk, de ugyan­így több prog­ram­ban együtt­mű­köd­tünk az Aka­dé­mia tör­té­net­tu­do­má­nyi, et­no­ló­gi­ai, szo­ci­o­ló­gi­ai és po­li­to­ló­gi­ai in­té­ze­te­i­vel is, ill. azok mun­ka­tár­sa­i­val. Az egye­te­mek kö­zül a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem­mel, a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem­mel, a kas­sai Köz­igaz­ga­tá­si Kar­ral stb. Sok szlo­vák, oly­kor cseh ku­ta­tó vesz részt a prog­ram­ja­ink­ban, ame­lyek ko­or­di­ná­lá­sa nem kis fel­adat, de meg­éri.
Na­gyon ne­héz fel­so­rol­ni min­den­kit – akár­csak jel­zés­sze­rű­en is – az el­múlt 10 év­ből, akik­kel kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk. Úgy gon­do­lom, hogy az ön­zet­len se­gít­sé­gük, ta­pasz­ta­la­ta­ik és ta­ná­csa­ik nél­kül az in­té­ze­tünk ma nem lé­tez­ne.
És még nem szól­tam a szpon­zo­ra­ink­ról, tá­mo­ga­tó­ink­ról. Azért kell itt őket is meg­em­lí­te­nem, mert nem pusz­tán ar­ról volt és van szó, hogy ado­má­nya­ik­kal tá­mo­gat­ták az in­té­ze­tet, ha­nem szin­te min­den eset­ben olyan part­ne­ri vi­szony ala­kult ki kö­zöt­tünk, amely ré­vén az in­té­ze­tün­ket szak­mai, szer­ve­ze­ti és kap­cso­lat­épí­té­si szem­pont­ból is se­gí­tet­ték. A Nyi­tott Tár­sa­da­lo­mért Ala­pít­vány (Open Soci­e­ty Foun­da­tion, Po­zsony); PHA­RE- és EU-progamok; Charles Stew­art Mott Foun­da­tion, New York; Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Örök­ség Mi­nisz­té­ri­u­ma, Bu­da­pest; West­mins­ter Foun­da­tion for Democ­ra­cy, Lon­don; Ger­man Mar­shall Fund of the US, New York; Nadá­cia pre pod­poru obèian­skych aktivít, Po­zsony; Foun­da­tion for Ci­vil Soci­ety, Wa­shing­ton; Local Gov­ern­ment Insti­tute – OSI, Bu­da­pest; Min­is­ter­st­vo kultúry SR, Po­zsony; Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap, Bu­da­pest; Il­­lyés Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; Inter­na­tion­al Viseg­rad Fund, Po­zsony; Embassy of The Unit­ed King­dom of Great Britain and North­ern Ire­land, Po­zsony; Embassy of The King­dom of the Nether­land­s, Po­zsony; Del­e­ga­tion of the Euro­pean Com­mis­sion in the Slo­vak Repub­lic, Po­zsony; Arany Já­nos Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; Nadá­cia pre deti Sloven­ska, Po­zsony; Embassy of the Unit­ed States of Amer­i­ca, Po­zsony; Mic­ro­soft Slo­va­ki­a; Selye Já­nos Ala­pít­vány; Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um, Bu­da­pest; Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány, Po­zsony; Apá­czai Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; stb.
De vál­lal­ko­zók, ma­gán­sze­mé­lyek is na­gyon so­kat tet­tek azért, hogy lé­tez­ni tud­junk. A Tri­gráni­tot, a Dite­cet, a Slovna­ftot kell meg­em­lí­te­nem, de Zász­lós Gá­bor, Pósa La­jos, Ko­vács La­jos, Baráth Csa­ba, Zöld Fe­renc, Kis Já­nos ma­gán­sze­mély­ként is so­kat tett az in­té­ze­tért, fő­leg vál­sá­gos idő­szak­ok­ban.
Kü­lön kell em­lí­te­nem Hunèík Pé­ter sze­mé­lyét, aki 2002-ben egy nagy ös­­sze­gű ma­gány­ado­mán­­nyal já­rult hoz­zá ah­hoz, hogy Som­or­ján felépít­hes­sük a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet szék­há­zát. Em­lí­tet­tem már Somor­ja vá­ros ön­kor­mány­za­tát. Az tet­te le­he­tő­vé, hogy a be­ru­há­zá­si mun­ká­kat foly­tas­suk, és eb­ben az év­ben si­ke­rült az épü­let könyv­tá­ri ré­szét fel­újí­ta­nunk és a le­vél­tá­ri részt is fel­épí­te­nünk az EU struk­tu­rá­lis alap­já­nak kul­tu­rá­lis prog­ram­ja (a Gyurovszky Lász­ló ve­zet­te épí­tés­ügyi és ré­gió­fej­lesz­té­si mi­nisz­té­ri­um) se­gít­sé­gé­vel.
És a fel­so­ro­lás nem ér vé­get, hi­szen na­gyon sok kör­nyék­be­li ön­kor­mány­zat, ma­gán­sze­mély se­gí­ti mun­kán­kat (anya­gi te­kin­tet­ben is) a kon­fe­ren­ci­ák meg­szer­ve­zé­sé­ben, a pub­li­ká­ci­ó­ink meg­je­len­te­té­sé­ben stb.
Szin­te fel­so­rol­ha­tat­lan, hogy ki min­den­ki­nek tar­to­zunk kö­szö­net­tel. És ez­úton is sze­ret­ném meg­kö­szön­ni min­den­ki­nek az ön­zet­len szak­mai és anya­gi se­gít­sé­gét. Zal­abai Zsig­mond mond­ta egy­szer a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kap­csán, hogy las­san, ap­rán­ként tég­lát tég­lá­ra kell ten­ni, így jön majd lét­re egy­szer az épü­let. Szim­bo­li­kus ér­te­lem­ben a fel­so­rol­tak mind-­mind ben­ne van­nak egy-­e­gy tég­lá­ban, pon­to­sab­ban – most, hogy már si­ke­rült ki­épí­te­nünk az in­té­ze­tet – min­den tég­lá­ban.

– 2004-ben Szlo­vá­kia több más or­szág­gal együtt az Eu­ró­pai Unió tag­ja lett. Ez meny­­nyi­ben be­fo­lyá­sol­ja az in­té­zet­ben fo­lyó tu­do­má­nyos ku­ta­tást, mi­lyen új együtt­mű­kö­dé­si le­he­tő­sé­gek és pers­pek­tí­vák adód­nak eb­ből a tény­ből?

– Bi­zo­nyos le­he­tő­sé­gek be­szű­kül­tek, pl. a leg­na­gyobb ala­pít­vá­nyok ke­le­tebb­re köl­töz­tek, más le­he­tő­sé­gek pe­dig meg­nyíl­tak előt­tünk, de ezek na­gyon igé­nyes mun­kát és fel­ké­szült­sé­get kö­ve­tel­nek meg. Az uni­ós csat­la­ko­zás­sal ki­nyílt az ol­ló, olyan szak­mai és pá­lyá­za­ti pi­a­con kell je­len len­nünk, ahol im­már nem pusz­tán a ci­vil szer­ve­ze­tek­kel kell fel­ven­nünk a ver­senyt, ha­nem az aka­dé­mi­ai, az ál­la­mi és a pro­fit­ori­en­tált szfé­rá­val is. Ez csak ko­ope­rá­ci­ó­ban le­het­sé­ges, egye­te­mek­kel, aka­dé­mi­ai in­téz­mé­nyek­kel stb. Éve­ken ke­resz­tül ké­szül­tünk er­re, még­is nagy ki­hí­vást je­lent az in­té­ze­tünk szá­má­ra.

– Igaz­ga­tó­ként ho­gyan lát­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ku­ta­tá­sá­nak jö­vő­jét s egyút­tal az in­té­zet jö­vő­jét is? Szak­em­ber­ként pe­dig ho­gyan lát­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság s ál­ta­lá­ban a ki­sebb­sé­gek hely­ze­tét a glo­ba­li­zá­ló­dó Eu­ró­pá­ban?

– Ami a múl­tat és a je­lent il­le­ti, na­gyon sok még min­dig a fe­hér folt, mun­ka van bő­ven, an­nál is in­kább, mert az 1989 előt­ti és utá­ni ál­la­po­to­kat sem si­ke­rült még fel­mér­nünk tel­je­sen, mi­köz­ben az uni­ós csat­la­ko­zás után olyan új fo­lya­ma­tok in­dul­tak be, ame­lyek kö­ve­té­se és elem­zé­se min­den­na­pi fel­ada­tunk lesz. És itt van­nak a fi­a­tal ku­ta­tó­nem­ze­dé­kek. Te­ret és he­lyet kell biz­to­sí­ta­ni szá­muk­ra, hi­szen nyel­ve­ket tud­nak, fel­ké­szül­tek, a tu­do­má­nyos elő­me­ne­tel­ük na­gyon fon­tos, és sok olyan szem­pon­tot tud­nak vin­ni a ku­ta­tá­sa­ik­ba, ami­re a mi nem­ze­dé­künk már alig­ha ké­pes. Hát­te­ret, le­he­tő­sé­get kell te­rem­te­ni szá­muk­ra, és per­sze mun­ka­fel­té­te­le­ket, hogy itt­hon ma­rad­ja­nak.

Az in­ter­jút Fa­ze­kas Jó­zsef ké­szí­tet­te