Bagin Árpád: Egy új néprajzi jelenség Kelet-Közép-Európában? A Halloween és a tökbábukészítés egy kisalföldi településen, Ógyallán

1. Be­ve­ze­tés

A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ja Po­pu­lá­ris kul­tú­ra 1990– 2005 cí­mű ku­ta­tá­si pro­jek­tu­má­nak ke­re­tén be­lül kezd­tünk el fog­lal­koz­ni Hal­loween ün­nep­kö­ré­vel, azon be­lül is a tök­bábukészítés szo­ká­sá­val. Nap­ja­ink­ban a Hal­loween-ün­nep el­en­ged­he­tet­len kel­lé­ke a tök alap­anya­gú ter­mék és az eb­ből ké­szült tök­bá­bu. 1989 előtt is élt a tök­bábukészítés szo­ká­sa, de ak­kor a Hal­loween meg­ne­ve­zés Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban még nem volt hasz­ná­la­tos.
A Hal­loweent a fe­lü­le­tes szem­lé­lő­dő gyak­ran ame­ri­kai ere­de­tűnek1 tart­ja, vi­szont a je­len­ség­gel kap­cso­la­tos fo­lya­ma­tok tü­ze­te­sebb vizs­gá­la­ta egy­ér­tel­mű­vé tet­te, hogy az egyes tér­sé­gek­re jel­lem­ző, va­la­mi­lyen szin­tű önál­ló fej­lő­dé­si sá­vok­ról be­szél­he­tünk, ame­lyek vol­ta­kép­pen a hal­loweeni ün­nep­kör­be tar­toz­nak (Hörandner 2001a). Te­hát e dol­go­zat­ban vizs­gált „nap­ja­ink” je­len­sé­gét is­mer­tük a múlt­ban is, s az 1989 utá­ni idő­szak­ban egy-­e­gy ren­dez­vényt nem fel­tét­le­nül kell Hal­loween ün­ne­pe­ként meg­hir­det­ni (le­het az egy tök­bábukészítő-­verse­ny stb.), de vé­le­mé­nyünk sze­rint ezek a szo­kás­cse­lek­mé­nyek is a vizs­gált ün­nep­kör­be tar­toz­nak. Ami kö­zös a Hal­loween és az eu­ró­pai tök­bábukészítés kö­zött, hogy el­ső­sor­ban az őszi idő­szak­hoz, ál­ta­lá­ban min­den­szen­tek­hez, ha­lot­tak nap­já­hoz ka­cso­ló­dik.
Mint már em­lí­tet­tük, a Hal­loween-ün­nep szin­te el­en­ged­he­tet­len ele­me a tök­bá­bu, tök­lám­pás (utób­bi meg­ne­ve­zést ál­ta­lá­ban a kár­pát-me­den­cei ma­gya­rok hasz­nál­ják), en­nek vizs­gá­la­tá­ra he­lyez­zük a hang­súlyt je­len ös­­sze­fog­la­lá­sunk­ban is.2 A tök­lám­pá­sok a sü­tő­tök, a ta­kar­mány­tök és a fő­ző­tök egyes faj­tá­i­ból ké­szül­nek. A tök ter­mesz­té­se Eu­ró­pá­ban min­den bi­zon­­nyal Ame­ri­ka fel­fe­de­zé­se után in­dult (vö. Mezőgaz­dasági… 1982, 644; Nagy 2000, 9, 15).3 Több szer­ző azt állt­ja, hogy a tök ter­mesz­té­se előtt a kel­ták és az írek (fe­hér)répából ké­szí­tet­ték vi­lá­gí­tó bá­bu­i­kat (Hörandner 2001b, 6; Segalen 2001, 201).

2. Ku­ta­tás­tör­té­net

Ku­ta­tás­tör­té­ne­ti át­te­kin­té­sün­ket a ma­gyar és a szlo­vák szak­iro­da­lom­ban fel­buk­ka­nó szór­vá­nyos ada­tok fel­hasz­ná­lá­sa mel­lett, alap­ve­tő­en a Zeitschrift für Volk­skunde 2001. évi 2., te­ma­ti­kus szá­má­nak ös­­sze­ál­lí­tá­sá­ra (a be­mu­ta­tott te­rü­le­tek Spa­nyol­or­szág­tól Svéd­or­szá­gig, ill. Ír­or­szág­tól Auszt­ri­á­ig ter­jed­nek), to­váb­bá a gra­zi egye­tem Nép­raj­zi és Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai In­té­ze­te ál­tal egy 2001 ok­tó­be­ré­ben meg­nyi­tott ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sá­ra ala­po­zom (Färber 2001).
A ku­ta­tók Hal­loween kel­ta ere­de­tét em­lí­tik, s az egyik leg­je­len­tő­sebb kel­ta ün­nep­pel – a „Samuin”-nel vagy „Sam(h)ain”-nel (ame­lyet a ma hasz­ná­la­tos Hal­lowe’en – min­den­szen­tek nap­já­nak elő­est­éje – meg­ne­ve­zés­sel kap­csol­ha­tunk ös­­sze) – azo­no­sít­ják, amely­re no­vem­ber 1-jén ke­rült sor. A kel­ták en­nek elő­est­éjén tar­tot­ták ün­nep­sé­gü­ket, amely a nyá­ri idő­szak be­fe­je­zé­sét, ill. a té­li idő­szak kez­de­tét je­len­tet­te szá­muk­ra. Ké­sőbb, 1840 után, ír te­le­pe­sek be­ván­dor­lá­sá­val kü­lön­fé­le ele­mek ke­rül­tek át az USA-ba (Hörandner 2001b).4 Más-más for­má­ban tör­té­nő reemi­grá­ciójuk a 20. szá­zad ki­lenc­ve­nes éve­i­ben kü­lön­fé­le in­ten­zi­tást ért el Nyu­gat- és Kelet-Európában.5 A fran­ci­ák kö­ré­ben a Hal­loween el­ter­je­dé­se nagy­ban a pi­ac­gaz­da­ság (üz­let­há­zak) ered­mé­nye. A tér­hó­dí­tást je­len­tős mér­ték­ben elő­se­gí­tet­te a saj­tó, ill. a te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák (filmek6). A vizs­gált ün­nep kap­csán kü­lön­fé­le tök alap­anya­gú re­cep­tek lát­tak nap­vi­lá­got, de til­ta­ko­zó ma­ga­tar­tá­sok­ról is tu­dunk (pl. 2000-ben Észak-Fran­cia­or­szág­ban) (Korff 2001). Voigt Vil­mos a kö­zel­múl­tat il­le­tő­en meg­jegy­zi, hogy az ame­ri­kai Hal­loween Ma­gyar­or­szá­gon is te­ret hó­dí­tott (Voigt 2004, 158).
Pável Ágos­ton 1940-ben, az őr­ség­ben vég­zett te­rep­mun­ká­la­ta so­rán a tök­ter­mesz­tés mel­lett a tök alap­anyag­ból ké­szült kü­lön­fé­le tár­gya­kat is meg­vizs­gál­ta, töb­bek kö­zött a gye­re­kek ál­tal ős­­szel, ill. té­len ké­szí­tett ha­lált, amely lé­nye­gé­ben tök­lám­pás volt. A szer­ző a tök­bábukészítésen túl le­ír­ta az ez­zel kap­cso­la­tos ijeszt­ge­tés ha­gyo­má­nyát is (Pável 1949, 139, 152–154). Dö­mö­tör Tek­la, az őszi ün­nep­kör­rel és a ku­ko­ri­ca­fosz­tás­sal kap­cso­lat­ban köz­li, hogy né­há­nyan jel­mezt öl­töt­tek az Al­föld­ön, a ki­vájt tö­köt ki­vi­lá­gí­tot­ták, a fe­jük­re he­lyez­ték, és így ijeszt­get­ték ál­ta­lá­ban a lá­nyo­kat, az as­­szo­nyo­kat (Dö­mö­tör 1986, 84).7 Meg­jegy­zen­dő, hogy a ma­gya­rok­nál és a szlo­vá­kok­nál egy­aránt is­mert a ha­lot­tak nap­já­hoz kap­cso­ló­dó hi­e­de­lem, mi­sze­rint az el­huny­tak ha­za­lá­to­gat­nak. A „trick or treat” [’c­síny vagy ven­dég­lá­tás’ – B. Á. megj.], ház­ról-ház­ra já­rás bi­zo­nyos pár­hu­za­ma­i­val töb­bek kö­zött a mai Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén is ta­lál­koz­ha­tunk (min­den­szen­tek és ha­lot­tak nap­ján a Du­nán­tú­lon a fér­fi­ak éne­kel­ve, imád­koz­va, jár­nak-kel­nek, és a há­zi­ak­tól pénzt, élel­mi­szert kap­nak) (Dö­mö­tör 1986, 86; Tát­rai 1990, 206). A szlo­vá­ki­ai horvá­tok8 kö­ré­ben is dí­vott a ház­ról-ház­ra já­rás szo­ká­sa (a szlo­vá­kok­nál vi­szont nem9). En­nek egyik vál­fa­ja már a 19. szá­zad (!) öt­ve­nes–hat­va­nas éve­i­ben fo­ko­za­to­san ki­vesz­tett (Botík 2001, 172).
A jegy­zet­ben em­lí­tett inis­móri (Nyu­gat-Ír­or­szág) pél­da meg­vál­to­zott for­má­ja le­het a most be­mu­ta­tott je­len­ség, min­den bi­zon­­nyal a kel­ta ha­gyo­má­nyok és a Hal­loween-ün­nep egy­ve­le­ge. Ke­let-Ír­or­szág­ban ugyan­is ok­tó­ber 31-én jel­mez­be (bo­szor­kány, Bat­man, csont­váz) öl­tö­zött gyer­mek­cso­por­tok jár­nak ház­ról-ház­ra, és a „Tá­mo­gasd a Hal­loween-­par­tit” („Help the Hal­lowe’en par­ty”) ké­rés hang­zik el tő­lük. Az össze­gyűlt ado­mányt (édes­ség, al­ma, föl­di­mo­gyo­ró) egy­más kö­zött szét­oszt­ják, el­cse­ré­lik, el­fo­gyaszt­ják, kü­lön­fé­le já­té­ko­kat ját­szanak10, fi­úk és lányok11 egy­aránt, s kü­lön­fé­le csíny­tet­te­ket is elkövet­nek12 (Lysaght 2001).
Az ame­ri­kai emig­rán­sok Fran­cia­or­szág­ban ugyan már 1977-től meg­ün­ne­pel­ték a Hal­loween­t, de en­nek erő­tel­jes tér­hó­dí­tá­sa csak 1997-ben kez­dő­dött (ez szin­te va­la­men­­nyi lent be­mu­ta­tott ta­nul­mány­ra igaz, te­hát, hogy az adott or­szág­ban az ame­ri­ka­i­ak, vagy akár tu­ris­ták már ko­ráb­ban is meg­tar­tot­ták a be­mu­ta­tott ün­ne­pet). Az üz­let­há­zak kez­det­ben még ódz­kod­tak a Hal­loweenre ké­szült kel­lé­kek áru­sí­tá­sá­tól, ezt kö­ve­tő­en azon­ban a mar­ke­tin­ge­sek ki­sze­mel­ték a gyer­me­ke­ket, és si­ke­res lett az ün­nep­re kí­nált ter­mé­kek eladása13 (!) (Segalen 2001). Toscánában már a múlt­ban is is­mert volt, hogy no­vem­ber 1-jén, nap­le­men­te előtt a temp­lom­tól a te­me­tő­be vo­nul­tak az em­be­rek. Az őszi be­ta­ka­rí­tás­kor a tö­köt tök­lám­pás ké­szí­té­sé­re is fel­hasz­nál­ták. Majd az 1990-es évek­től kez­dő­dő­en meg­je­lent a Hal­loween-ün­nep, zárt­kö­rű ün­nep­sé­gek (szü­le­tés­nap), jel­me­zes fel­vo­nu­lá­sok, tánc­mu­lat­ság­ok for­má­já­ban. Ál­ta­lá­nos is­ko­lai ta­ní­tók a je­len­sé­get az an­gol nyelv­órá­kon is­mer­te­tik ta­nu­ló­ik­kal (ez is vi­szony­lag gya­ko­ri a be­mu­ta­tott tér­sé­gek­nél). Szar­dí­nia egyik vá­ro­sá­ban And­rás-nap­kor (igaz, hogy ez no­vem­ber 30-ra esik) gyer­me­kek ki­ál­to­zá­sa­ik­ban ka­lá­csot, aján­dé­kot kér­nek. Mind­emel­lett Olasz­or­szág­ban a Hal­loween már jó­té­kony­sá­gi cél­ból is szer­ve­ző­dött (Mugnaini 2001).
Bern­hard Tschofen sze­rint Auszt­ri­á­ban a Hal­loween az 1980-as évek má­so­dik fe­lé­ig is­me­ret­len je­len­ség­nek szá­mí­tott. Elő­ször gyer­me­kek imp­ro­vi­zál­ták az ün­ne­pet, ami­kor az ot­ta­ni pi­ac er­re még fel­ké­szü­let­len volt (ké­sőbb ter­mé­sze­te­sen már nem!). A Hal­loween ös­­sze­fo­nó­dott a tök­pa­rá­dék­kal, ame­lyek­nek je­len­tős a tér­hó­dí­tá­suk a vi­dé­ki fal­vak­ban14 (Tschofen 2001). A Kür­b­is­fest meg­ne­ve­zés be­ke­rült a né­met szó­tá­rak­ba (Gollesch–Schimanofsky 2001), s tök alap­anya­gú éte­lek ku­ta­tá­sá­val is el­kezd­tek fog­lal­koz­ni (vö. Lercheg­ger 2001). Svájc­ban az el­ső Hal­loween-­mu­lat­sá­gok 1994–1995-ben je­len­tek meg, kü­lön­le­ges meg­moz­du­lá­sok­ként. A tök ter­mesz­té­se – ahogy Auszt­ria ese­té­ben is – be­vé­te­li for­rá­sa lett a magángazdák­nak.15 Je­len­tős a tér­hó­dí­tá­sa a kü­lön­fé­le jel­me­zek­nek, pl. fran­cia és észak-ame­ri­kai üz­le­ti ha­tás­nak kö­szön­he­tő­en a kí­ná­lat ki­bő­vült (Muri–Gyr 2001).
Spa­nyol­or­szág­ban (pl. Katalóniában) egye­sek jel­mezt öl­te­nek, a gyer­me­kek pénzt gyűj­te­nek. Az 1950-es évek­től a fi­úk fe­jük­re tök­lám­pást té­ve ijeszt­get­ték szom­széd­ja­i­kat, mi­köz­ben azok kert­je­i­ben gyü­möl­csöt szedtek16 (Ro­ma 2001). Svéd­or­szág­ban 1997-ben a Hal­loween az üz­le­tek mel­lett a mé­di­á­ban is te­ret kapot­t.17 A ven­dég­lá­tó­ipar mu­lat­sá­gai, kü­lön­le­ges étel­kí­ná­la­tai („ör­dög­szarv” stb.) ott is is­mer­tek. Az 1998. ok­tó­ber 30-i gö­te­bor­gi dis­zkóbale­set­tel (több mint 60 ál­do­zat, 200 sé­rült) kap­cso­lat­ban az egyik he­lyi új­ság az okot a Hal­loween-ün­nep­ben vél­te fel­fe­dez­ni. Egyéb­ként egy 1997–1998-as fel­mé­rés sze­rint töb­ben az ame­ri­kai ün­nep el­len tet­ték le vok­su­kat, mi­vel ez sze­rin­tük a min­den­szen­tek nap­já­nak meg­ün­nep­lé­sét ve­szé­lyez­te­ti. A Hal­loweent pár­to­lók ál­ta­lá­ban a fi­a­ta­lok és a gye­re­kek (akik­nek még ál­ta­lá­ban nin­csen el­hunyt kö­ze­li hoz­zá­tar­to­zó­juk), a fe­le­ke­ze­ten kí­vü­li­ek, de van­nak, akik mind­két ün­nep­nek hó­dol­nak, te­hát a min­den­szen­tek nap­já­nak is (Lilja 2001). Hol­lan­di­á­ban a gyer­me­kek vi­szony­lag jól in­for­mál­tak az ame­ri­kai ün­nep­ről, és a Va­len­tin- és a Mi­ku­lás-nap­pal egye­tem­ben a Hal­loween is kezd nép­sze­rű len­ni. A ven­dég­lő­sök a na­gyobb for­ga­lom ér­de­ké­ben ver­sen­­nyel egy­be­kö­tött jel­me­zes es­tet szer­vez­nek (de ar­ra is van pél­da, hogy Hal­loween-tem­atikájú az ün­nep­lés má­jus­ban vagy szil­vesz­ter­kor) (Helslott 2001). Nor­vé­gi­á­ból jel­mez­zel és mas­ka­rá­zás­sal kap­cso­la­tos adat­gyűj­tés­ről, a Hal­loween-ün­nep anglo-amerikai ha­tá­sú tér­hó­dí­tá­sá­ról van tu­do­má­sunk. A „trick or treat” egyik nor­vég vál­to­za­ta a „knask eller god­ter­i”. Ked­velt a Fan­tomas- és Super­man-­jelmez (Ír­or­szág­ban is) (Ohrvik 2001).
3. A Hel­loween-­je­len­ség egy kis­al­föl­di te­le­pü­lé­sen, Ógyal­lán

Ógyal­la és Bago­ta a Kis­al­föld szlo­vá­ki­ai ré­szén, a Zsit­va és a Nyi­tra fo­lyók ös­­sze­fo­lyá­sá­nál, a Ko­má­ro­mot Ér­sek­új­vár­ral ös­­sze­kö­tő fő­út­vo­nal men­tén ta­lál­ha­tó (Fé­nyes 1848, 122; Kol­lár 2000, 5, 197). Ko­má­rom kör­nyé­két a cseh­szlo­vák had­se­reg 1919. ja­nu­ár 10-én a Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság­hoz csa­tol­ta (Mácza 1982, 41). A ku­ta­tott te­le­pü­lé­se­ket (Ógyal­la, Bago­ta) a szlo­vák ko­lo­ni­zá­ció (Vadkerty 1999, 269), ma­gyar la­ko­sa­i­nak Cseh­or­szág­ba va­ló de­por­tá­lá­sa (Vadkerty 2001, 483–485, 491, 504), ill. ki­te­le­pí­té­se is érin­tet­te. Bagotát 1971-ben köz­igaz­ga­tá­si­lag Ógyal­lához kap­csol­ták, össz­te­rü­let­ük 5995 ha lett (Sèítanie… 1992, 73; Vašš 1999, 11).
A két te­le­pü­lés nem­ze­ti­sé­gi és val­lá­si ös­­sze­té­te­le a leg­utób­bi, 2001-es nép­szám­lá­lás so­rán a kö­vet­ke­ző ké­pet mu­tat­ta:

1. táb­lá­zat. Ógyal­la la­kos­sá­gá­nak nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­le a 2001-es nép­szám­lá­lás sze­rint

For­rás: Sèí­tanie… 2001, 42

2. táb­lá­zat. Ógyal­la la­kos­sá­gá­nak fe­le­ke­zet sze­rin­ti meg­osz­lá­sa a 2001-es nép­szám­lá­lás sze­rint

For­rás: Sèí­tanie… 2001, 42–43

3.1. Egy pol­gá­ri tár­su­lás kez­de­mé­nye­zé­se Bagotán

Az 1998-ban ala­kult Bago­tai Sansz (Bohatská šan­ca) Pol­gá­ri Tár­su­lás (Bögi 1999, 598) fel­te­he­tő­en még ugyan­ezen év­ben a Nyi­tra mel­let­ti Salgó (Svätoplukovo) köz­ség­ben egy nyil­vá­nos tök­bábukészítés­sel kap­cso­la­tos ren­dez­vé­nyen vett részt. In­nen me­rít­he­tett öt­le­tet, mi­vel 1999. ok­tó­ber el­ső fe­lé­ben Bagotán – az ak­ko­ri bago­tai ál­ta­lá­nos is­ko­lá­val kö­zö­sen – tök­bábukészítő-­versenyt hir­de­tett meg (Baloghová 2000). A ren­dez­vény szer­ve­zé­sé­ből 2000-ben már a bago­tai óvo­da is ki­vet­te ré­szét (Hurbanovói Hír­adó 2000, 10). E két fen­ti kez­de­mé­nye­zés­nek tu­laj­don­kép­pen az volt a lé­nye­ge, hogy az el­ké­szí­tett mun­ká­kat a ker­tes há­zak elé kel­lett ki­ten­ni, az ut­cá­ról néz­ve jól lát­ha­tó hely­re. A ki­vi­lá­gí­tott (még elekt­ro­mos ener­gi­á­val is!) tök­bá­bu­kat egy gyer­mek­cso­port ér­té­kel­te. A har­ma­dik al­ka­lom­mal (2000-ben) a bago­tai kul­túr­ház mel­let­ti te­rü­le­ten – aho­vá ös­­sze­gyűj­töt­ték az el­ké­szült bá­bu­kat – a fel­nőt­tek se­gít­sé­gé­vel zá­ró ki­ér­té­ke­lést is tar­tot­tak. Ka­te­gó­ri­án­ként a há­rom leg­szebb tök­bá­but dí­jaz­ták, a gyer­me­kek édes­sé­get, ok­le­ve­let kap­tak (Baloghová 2000). 2001-ben (pa­la­csin­ta­sü­tés mel­lett) ki­ál­lí­tást hir­det­tek meg, amely­re a tök­bá­bu­kat az em­lí­tett bago­tai szlo­vák nyel­vű ok­ta­tó-ne­ve­lő in­téz­mé­nyek lá­to­ga­tói, ill. az ógyal­lai is­ko­lá­ban to­vább­ta­nu­lók ké­szí­tet­ték el. 2002. ok­tó­ber 5-én (a szü­re­ti fel­vo­nu­lás ke­re­tén be­lül) nem ver­seny­sze­rű ki­ál­lí­tást (ezen is kb. 100 ki­ál­lí­tott tök­bá­bu sze­re­pelt) ren­deztek.18 A ren­de­ző­ség­től a ki­ál­lí­tók édes­sé­get, író­szert stb. kap­tak, szür­kü­let­kor meg­gyúj­tot­ták a mé­cse­se­ket, majd es­te két ki­sebb tá­bor­tűz is emel­te a ki­ál­lí­tás han­gu­la­tát. A tök­vá­jás­sal kap­cso­lat­ban a si­ma ki­vá­gá­sok mel­lett meg­je­lent az ati­pi­kus tök­vá­jás, kü­lön­fé­le alak­za­tok (pl. ku­tya), de ilyen-olyan meg­ne­ve­zé­sek is: „in­di­ai kí­gyók Bagotán” („indické ha­di v Bohate­j”) stb. Olyan öt­le­tes­nek is mond­ha­tó tök­bá­buk (csi­ga, ka­ti­ca­bo­gár) is be­mu­ta­tás­ra ke­rül­tek, ame­lyek­be már mé­csest is tet­tek. 2003-tól a Bago­tai Sansz Pol­gá­ri Tár­su­lás már nem szer­ve­ző­je, társ­szer­ve­ző­je a tök­bábukészítő ren­dez­vény­nek.

3.2. Óvo­dák

2002–2004 kö­zött négy óvo­dá­ban vé­gez­tem nép­raj­zi gyűj­tést, ab­ban az idő­szak­ban, ami­kor a te­le­pü­lé­se­ken az óvo­dák át­cso­por­to­sí­tá­sá­ra, ös­­sze­vo­ná­sá­ra, ill. át­he­lye­zé­sé­re ke­rült sor (ha­son­ló­an tör­tént ez az alap­is­ko­lák ese­té­ben is). A Fes­z­ty Ár­pád ut­cai, 1983-ban ala­pí­tott szlo­vák nyel­vű óvo­dá­ban éven­te (hogy pon­to­san mi­ó­ta, azt nem tud­ni) ké­szí­te­nek tök­bá­but. 2002-ben kb. húsz öt-hat­éves óvo­dás ké­szí­tett tök­bá­but a mun­ká­ra va­ló ne­ve­lés fog­lal­ko­zá­son. 2003-ban az óvó­nő váj­ta ki a tö­köt, amely­be mé­cses ke­rült. A gyer­me­kek ké­ré­sé­re be­húz­ták a sö­té­tí­tőt, be­hív­ták a sza­kács­nőt (aki per­sze tud­ta, hogy majd meg kell ijed­nie), aki elől a gye­re­kek el­búj­tak. Ezek után az egyik tök­bá­but a há­ló­szo­ba pol­cá­ra he­lyez­ték el, majd a fo­lyo­só­ra tet­ték ki. 2002-ben, de ezt kö­ve­tő­en is tök­bá­but raj­zol­tak, ill. te­nyér­ nagy­sá­gú fe­je­ket ké­szí­tet­tek kü­lön­fé­le pa­pír­ból. 2004 ok­tó­be­ré­ben eu­ró­pai csa­lá­dok és is­ko­lák nap­ját tar­tot­tak (tök­bá­bu­kat stb. ké­szí­tet­tek rajz­lap­ból, majd tök­pa­rá­dé­ra ke­rült sor, ezen po­gá­csát, üdí­tőt fogyasz­tot­tak).19 A nagy­cso­por­to­sok az ut­cá­hoz kö­ze­li ud­va­ron he­lyez­ték el tök­bá­bu­i­kat (kb. 30-at, ame­lyek­ben mé­cse­sek vi­lá­gí­tot­tak), egy má­sik cso­port az óvo­da épü­le­té­ben az ab­lak­ba ál­lí­tot­ta ki a tök­bá­bu­kat (eze­ken szá­raz­vi­rág, fo­nál­sze­rű­ség is dísz­lett). A kis­cso­por­to­sok a te­raszt hasz­nál­ták ki­ál­lí­tó­hely­nek.
Az 1978-ban ala­pí­tott Ko­má­ro­mi Úti Óvo­da (ame­lyet 2006. szep­tem­be­ré­től a Fes­z­ty Ár­pád Ut­cai Óvo­dá­val von­tak ös­­sze, így az in­téz­mény má­ra meg­szűnt mű­köd­ni) 2002. ok­tó­ber 4-én a két szlo­vák és egy ma­gyar cso­port szá­má­ra ren­de­zett tök­pa­rá­dét az eu­ró­pai szü­lők és is­ko­lák nap­ja (a to­váb­bi­ak­ban: ESZIN) ke­re­tén be­lül. Er­re a ren­dez­vény­re a csa­lá­dok a tö­köt ma­guk biz­to­sí­tot­ták be (akadt olyan is, aki egy egész pót­ko­csi­val!), volt, aki sü­te­ményt ho­zott, a hely­szí­nen te­át főz­tek. A tök­vá­jás az ebéd­lő­ben zaj­lott, a kész tök­bá­bu­kat az épü­let elő­te­ré­be (itt fény­ké­pek, vi­de­o­fel­vé­te­lek ké­szül­tek), majd az es­ti órák­ban az ud­var­ra vit­ték ki. Az­nap a tök­lám­pá­so­kat ha­za­vit­ték. 2003 szep­tem­be­ré­ben az óvo­da fenn­ál­lá­sá­nak év­for­du­ló­ján, az ESZIN ke­re­tén be­lül kü­lön­fé­le zöld­ség­ből, gyü­mölcs­ből ké­szí­tet­tek fi­gu­rá­kat stb. (ugyan tök­ből is, de nem az elő­ző év­hez ha­son­ló­an). Az ün­nep­ség ját­szás­ra, ügyes­sé­gi ver­se­nyek (fu­tás, do­bás stb.) le­bo­nyo­lí­tá­sá­ra adott al­kal­mat. Min­den gyer­mek a ko­sár­ban lé­vő édes­ség kö­zül vá­laszt­ha­tott, s gesz­te­nyét áb­rá­zo­ló pa­pír­ér­mét is kap­tak. 2004. ok­tó­ber kö­ze­pén (ek­kor már nin­cs ma­gyar nyel­vű cso­port­ja az óvo­dá­nak, mi­vel idő­köz­ben azt az alap­is­ko­la épü­le­té­be köl­töz­tet­ték át) a 2002-es ese­mé­nyek­hez ha­son­ló­an szer­vez­tek ös­­sze­jö­ve­telt. A ren­dez­vény jel­sza­va a „Leg­szebb lám­pást csi­nál­ni!” („Najkrajší lam­pášik sprav­i!”) volt, de a strašiïiel­ka meg­ne­ve­zést is hasz­nál­ták. A tök­lám­pá­so­kat az elő­tér lép­cső­fo­ka­i­ra he­lyez­ték, majd – egy gyer­mek ké­ré­sé­re – le­kap­csol­ták a vil­lanyt, s a ha­tás min­den­ki­nek na­gyon tet­szett.
A bago­tai Új Ne­gyed ut­cai szlo­vák nyel­vű óvo­dá­ban, 2003-ban Az ősz Javorin­kában (Jeseò v Javorinke) el­ne­ve­zé­sű ki­ál­lí­tást ren­dez­tek (mely bi­zo­nyos előz­mé­nyek­kel már ren­del­ke­zett, s ame­lyet az ógyal­lai szlo­vák ál­ta­lá­nos is­ko­la al­só ta­go­za­to­sai is meg­te­kin­tet­tek) (Mlinkovics 2000, 9). Ez­után a tar­tó­sabb zöld­ség (tök) az ud­var­ra ke­rült, me­lyek­ből az in­téz­mény meg­ke­re­sé­sem­kor még egy ki­ál­lí­tást ál­lí­tott ös­­sze (a tö­kök fes­tett szem­mel, száj­jal stb. vol­tak dí­szít­ve). 2003 ok­tó­be­ré­ben a 2. ESZIN ke­re­tén be­lül be­főt­tes­üveg­ből ké­szült kis lám­pá­so­kat kap­tak a szü­lők aján­dék­ba (s az ezek­ben el­he­lye­zett meg­gyúj­tott mé­cse­sek­kel tér­tek ha­za). A prog­ram (já­té­kok: ügyes­sé­gi do­bás, „mo­csá­ron va­ló át­ke­lés”, „lo­vag­lás”, hor­dó­gu­ri­gá­zás, fes­tés stb.) be­fe­jez­té­vel ok­le­ve­let, gu­lyás­le­vest és édes­sé­get osz­tot­tak. Az óvo­dá­ban fel­fi­gyel­tem né­met nyel­vű új­sá­gok (SPECIAL Lena, Win­dow Col­or, Bastel-SPASS) Hal­loween­nal (is) fog­lal­ko­zó szá­ma­i­ra, ame­lyek­ből az in­téz­mény fel­te­he­tő­en öt­le­tet is me­rí­tett. 2004 ok­tó­be­ré­ben a 3. ESZIN (sa­lá­ta­ké­szí­tés, po­gá­csa­sü­tés, tök­pa­rá­dé) meg­szer­ve­zé­se előtt a tö­köt már ko­ráb­ban össz­e­gyűjtöt­ték.20 Itt a li­dérc (svet­lonos, lásd: Cibulová 1995) meg­ne­ve­zést hasz­nál­ták, majd a tök­lám­pá­so­kat az ud­va­ron he­lyez­ték el. Az óvo­dás gyer­me­kek csi­peszt (ame­lyen rajz­lap­ból ki­vá­gott tök­bá­bu), és egy em­lék­ok­le­ve­let kap­tak aján­dék­ba, te­át és fán­kot fo­gyasz­tot­tak.
A zöld­ál­lá­si (köz­igaz­ga­tá­si­lag Ógyal­lához tar­to­zik) óvo­dá­ban (mely 2005 jú­ni­u­sá­ig üze­melt, ez­után a gyer­me­kek több­sé­gét a Ko­má­ro­mi Úti Óvo­dá­ba írat­ták) tu­do­má­som sze­rint 2003-ban nem ké­szí­tet­tek tök­bá­but, 2004-ben vi­szont az in­téz­mény ál­tal szer­ve­zett ki­ál­lí­tá­son töb­bek kö­zött egy tök­lám­pást is ki­ál­lí­tot­tak, ezt kö­ve­tő­en tök­pa­rá­dét szer­vez­tek.
Az óvo­dák rend­sze­res lá­to­ga­tói a Szlo­vák Kiskertészszövet­ség alap­szer­ve­ze­tei ál­tal ren­de­zett ki­ál­lí­tá­sok­nak, ame­lyek­re kü­lön­fé­le fi­gu­rá­kat ké­szí­te­nek (pl. tök­ből).

3.3. Alap­is­ko­lák

2004-ig ter­je­dő­en hat alap­is­ko­lá­ban vizs­gá­lód­tam. Bagotán a 2003/2004-es tan­évig volt szlo­vák nyel­vű alap­is­ko­lai ok­ta­tás (1–4. év­fo­lyam­ban), egy-­e­gy épü­let­ben, majd az ógyal­lai is­ko­lá­hoz csa­tol­ták az osz­tá­lyo­kat. 2002. ok­tó­ber ele­jén a bago­tai in­téz­mény a már em­lí­tett pol­gá­ri tár­su­lás­sal kö­zö­sen szer­ve­zett ki­ál­lí­tást a nap­kö­zi­ben. 2003-ban a bago­tai alap­is­ko­la már önál­ló szer­ve­ző­je a ki­ál­lí­tás­nak, ame­lyen a tök­lám­pá­so­kat az es­te fo­lya­mán az Ér­sek­új­vá­ri út mel­let­ti épü­le­tük­nél he­lyez­ték el.21 2003 szep­tem­be­ré­ben–ok­tó­be­ré­ben az egyik ta­ní­tó­nő öt ijesz­tő tök­bá­but ké­szí­te­tett pa­pír­ból, majd eze­ket az órát za­va­ró ta­nu­lók­nál hasz­nál­ta fel, ami­kor egyet el­kért tő­lük, és azt egy zsák­sze­rű­ség­be dob­ta.
Az ógyal­lai szlo­vák ta­ní­tá­sú alap­is­ko­la al­só ta­go­za­tán zöld­ség- és gyü­mölcs­ki­ál­lí­tás­ra, va­la­mint tök­vá­jás­ra is sor ke­rült már.22 Az el­ké­szült tök­bá­buk­ban az egyik cso­port mé­csest gyúj­tott, majd be­sö­té­tí­tet­ték a ter­met s han­go­kat ad­tak ki. Az ott je­len­lé­vő ne­ve­lő­nő szel­lem­idé­zést em­le­ge­tett. A 2003. ok­tó­ber 20-án sor­ra ke­rü­lő ki­ál­lí­tá­son csu­pán két tök­bá­bu volt el­he­lyez­ve (mé­cses­sel), per­sze volt még né­hány ki­vájt s nem ki­vájt is, kü­lön­fé­le dí­szí­tő­elem­mel. 2004-ben a Kert­ből, ha­tár­ból… (Z polí a zo záhrad…) ki­ál­lí­tás előt­t, Li­dérc (Svetlonos) c. ki­ál­lí­tást ren­deztek.23 Ugyan­eb­ben az év­ben, az egyik ne­gye­di­kes osz­tály­ban az ab­la­kok­ra – fel­te­he­tő­en egy né­met új­ság­ból vett öt­let alap­ján – a kép­ző­mű­vé­sze­ti óra ke­re­tén be­lül, pa­pír­ból ké­szült tök­bá­bu­kat he­lyez­tek el (ezek­nek ke­zei, lá­bai is vol­tak). Ér­de­kes a 2002-től meg­szer­ve­zett Kí­sér­te­tek ta­lál­ko­zó­ja, amely­re ál­ta­lá­ban al­só ta­go­za­to­sok ér­kez­nek le­pe­dő­be öl­töz­ve stb. Az el­ső, no­vem­ber­ben meg­szer­ve­zett ös­­sze­jö­ve­te­len a nyu­ga­ti Hal­loween-ün­nepet han­goz­tat­ták a meg­nyi­tó be­széd­ben, to­váb­bá azt, hogy a kí­sér­te­tek nem lé­tez­nek, csak kép­ze­le­tünk szü­le­mé­nyei. Já­té­kos ve­tél­ke­dő­re is sort ke­rí­tet­tek (sep­rű­nyé­len va­ló re­pü­lés, „mo­csár át­fu­tá­sa”, „az ál­do­zat el­hú­zá­sa”, s ki­vá­lasz­tot­ták a leg­ijesz­tőbb ar­cot), cu­kor­kát, 2003-ban pe­dig kü­lön­fé­le író­sze­re­ket is osz­tot­tak. 2004-ben a Kí­sér­te­tek bál­ja (Strašiples) már a nagy tor­na­te­rem­ben zaj­lott, ahol a te­rem­dí­szí­tés, kü­lön­bö­ző jel­me­zek (bo­szor­kány stb.), de to­váb­bi já­té­kok is meg­je­len­tek (pl. dísz­tö­köt kel­lett ös­­sze­gyűj­te­ni); a győz­te­sek pa­pír­ér­mét kap­tak.
Az Ógyal­lai Ma­gyar Nyel­vű Spe­ci­á­lis Alap­is­ko­lát ál­ta­lá­ban ro­mák lá­to­gat­ják, akik­re nem jel­lem­ző, hogy tök­bá­but készítenének.24 Ugyan­ak­kor itt is meg­je­len­tek a papírtök­bábuk, 2004-ben egy ki­ál­lí­tá­son ki­vájt tök is. Az Ógyal­lai Ma­gyar Tan­nyel­vű Alap­is­ko­la al­só ta­go­za­to­sai kö­ré­ben 2001-től szin­tén ké­szül­nek tök­lám­pá­sok (bi­zo­nyos ada­tok alap­ján kb. húsz év­vel ez­előtt ez már szo­kás­ban volt). 2004-ben az ESZIN ke­re­tén be­lül az ak­kor­ra hoz­zá­juk kap­csolt óvo­dá­val kö­zö­sen vájt tö­köt az al­só és né­hány fel­ső ta­go­za­tos ta­nu­ló. 2003-ban köz­vet­len min­den­szen­tek nap­ja előt­t, 2004-ben ok­tó­ber ele­jén ké­szül­tek a tök­bá­buk. Ez utób­bi al­ka­lom­mal a fo­lyo­són el­he­lye­zett ké­szít­mé­nyek egy ré­szét egy fa­li­új­ság – me­lyen tök­lám­pást áb­rá­zo­ló gyer­mekra­j­zok25 vol­tak – előt­ti pol­con he­lyez­ték el. A ki­ál­lí­tást kö­ve­tő­en vol­tak, akik ha­za­vit­ték tök­bá­bu­i­kat, és azo­kat még egy­szer ki­ál­lí­tot­ták.
A fen­ti in­téz­mé­nyek­kel (óvo­dák, alap­is­ko­lák) kap­cso­lat­ban el­mond­ha­tó, hogy ál­ta­lá­ban szep­tem­ber­től ok­tó­be­rig szer­vez­nek kü­lön­fé­le tö­meg­ren­dez­vény-sze­rű, tök­bábukészítésre is al­kal­mat adó ren­dez­vé­nye­ket. Ahogy a fen­ti ered­mé­nyek is mu­tat­ják, a 2002-es évek­től gya­ko­rib­bak ezek az ese­mé­nyek, de az 1989 előt­ti idő­szak­kal kap­cso­la­tos adat­ról is van tu­do­má­sunk.

3.4. Ház­tar­tá­sok (csa­lá­dok), vál­lal­ko­zá­sok

Az 1990-es évek­től kez­dő­dő­en egy­re gyak­rab­ban ké­szí­te­nek tök­bá­but a be­mu­ta­tott te­le­pü­lé­sen ma­gya­rok, szlo­vá­kok és cse­hek egy­aránt. A fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás nem ját­szik sze­re­pet e szo­kás­nál. A tök­bábukészítés min­den­szen­tek és ha­lot­tak nap­ja kö­rül je­le­nik meg. Van­nak, akik ki­fe­je­zet­ten a Hal­loween-ün­nep­nek hó­dol­nak (de pl. az nem min­dig fon­tos, hogy pon­to­san ok­tó­ber 31-én ál­lít­sák ki a tök­bá­but). Van, ami­kor a Hal­loween mel­lett a min­den­szen­tek, ill. a ha­lot­tak nap­ja is szó­ba ke­rül (a csa­lád el­hunyt hoz­zá­tar­to­zói stb.), de az is elő­for­dul, ami­kor a tök­bá­bu tel­je­sen más idő­pont­ban, egyéb al­ka­lom­ból ké­szül (pl. szü­le­tés­nap). A tök­bábukészítés ha­gyo­má­nyos át­adá­sá­ról is be­szél­he­tünk (a csa­lád idő­sebb tag­ja a tök­vá­jást meg­mu­tat­ja vagy meg­em­lí­ti gyer­me­ké­nek, unokájá­nak26), de a te­le­ví­zió, az új­sá­gok (ele­nyé­sző eset­ben az inter­net) ha­tá­sá­ra is ké­szí­te­nek Ógyal­lán tök­bá­but. A csa­lád tag­jai kö­zö­sen (test­vé­rek, só­gor­nők stb.) is ké­szít­he­tik a tök­bá­but, de egyé­ni­leg, az idő­seb­bek a fi­a­ta­lok­nak vagy for­dít­va, nők, fér­fi­ak egy­aránt. Az el­ké­szült bá­buk­ba égő mé­csest tesz­nek (ek­kor a gye­re­kek sep­rű­nyé­len lo­va­gol­nak, de ez nem min­den­hol jel­lem­ző).
A ház­tar­tá­sok­nak csak tö­re­dé­két (öt­ven fö­lött volt ezek­nek a szá­ma) si­ke­rült fel­ke­res­ni. 2004. ok­tó­ber vé­gén, no­vem­ber ele­jén kö­zel száz tök­bá­bu ke­rült do­ku­men­tá­lás­ra, kb. 35 hely­szí­nen (ide a vál­lal­ko­zá­sok is be­le­tar­toz­nak). Né­hány tök­bá­bu (5 db 4 hely­szí­nen) már szep­tem­ber ele­jén és ok­tó­ber el­ső fe­lé­ben fel­buk­kant. Ami a tök­fi­gu­rák konk­rét el­he­lye­zé­sét il­le­ti: az ut­cá­ról néz­ve ál­ta­lá­ban jól lát­ha­tó he­lyen kap­nak he­lyet (be­já­ra­ti aj­tók, lép­csők, ab­lak, kü­lön­fé­le emel­vé­nyek, er­ké­lyek vagy csak egy­sze­rű­en a ker­tes há­zak előt­t), de elő­for­dult, hogy a tök­lám­pás az ut­cá­ról néz­ve nem is volt lát­ha­tó (ta­kar­ta a ke­rí­tés, ma­ga a ker­tes ház vagy pl. a te­ra­szon, a szo­bá­ban he­lyez­ték el).
Meg­je­le­nik a tök­lám­pá­sok ijesz­tő jel­le­ge, a szel­le­mek, a tol­va­jok, a gye­re­kek meg­ijesz­té­se kap­csán, de a ké­szí­tő cél­ja le­het a Hal­loween is (ez ke­ve­red­het, és ál­ta­lá­ban ke­ve­re­dik is min­den­szen­tek­hez kap­cso­ló­dó, ill. ha­lot­tak na­pi ele­mek­kel). Ugyan­ak­kor min­den­szen­tek vagy ha­lot­tak nap­ja is le­het a ki­ál­lí­tás nap­ja. Nem jel­lem­ző, de elő­for­dult, hogy az adat­köz­lő nem tu­dott vá­laszt ad­ni, mi­ért is ké­szí­tett tök­bá­but, vagy azt mond­ta, hogy a „szel­le­mek nap­já­ra” stb. ké­szült el. Nap­köz­ben ál­ta­lá­ban de­ko­rá­ci­ó­ként szol­gál, egy­faj­ta presz­tízs is, hol több a ki­ál­lí­tott tök­bá­bu. De jó­ kedv­re is de­rít­het, po­zi­tív ener­gi­át su­gall­hat a já­ró­ke­lők fe­lé. Vál­lal­ko­zá­sok, ház­tar­tá­sok kü­lön­fé­le dísz­tár­gya­kat is vá­sá­rol­tak (egy ilyet adat­köz­lőm szo­bá­já­ban he­lye­zett el, azért, hogy ne kell­jen tö­köt váj­ni­a[!]). Az egyik ker­tes ház­nál az ab­lak­pár­ká­nyon el­he­lye­zett tök­bá­buk kö­zött egy dísz­tárgy is he­lyet ka­pott, de a ház­tar­tá­sok­ban kü­lön­fé­le szel­lem­fi­gu­rá­kat (me­lyek­be mé­csest tesz­nek) is re­giszt­rál­tam.
A Hal­loween nép­sze­rű­sí­tői le­het­nek kül­föld­ön járt ro­ko­nok, ba­rá­tok (az egyik pl. 2001-ben Né­met­or­szág­ból ho­zott a té­má­val kap­cso­la­tos aján­dék­tár­gyat). Már a mo­bil­te­le­fo­nok­ban is fel­buk­kan­tak a je­len­ség­gel kap­cso­la­tos já­té­kok (pl. tök­lám­pá­so­kat kell el­kap­kod­ni), ill. logók.

3.5. Ös­­szeg­zés

A vizs­gá­la­to­kat az 1989 utá­ni idő­szak­ra össz­pon­to­sí­tot­tuk, a te­rep­mun­ká­la­to­kat 2002–2004 kö­zött va­ló­sí­tot­tuk meg, ame­lyek­nek so­rán a ki­kér­de­zé­ses mód­szer mel­lett (in­ter­jú, kér­dő­ív) a részt­ve­vő meg­fi­gye­lést, fény­ké­pe­zést al­kal­maz­tuk.
Kü­lön­fé­le ha­tá­so­kat fi­gyel­het­tünk meg a vizs­gált te­le­pü­lé­sen: in­téz­mény–in­téz­mény (egy ki­ál­lí­tás meg­te­kin­té­se: pl. alap­is­ko­lá­sok óvo­dát ke­res­nek fel), in­téz­mény–csa­lád (pl. a csa­lád egy óvo­dai ren­dez­vény ha­tá­sá­ra ké­szít ott­ho­ná­ban tök­bá­but), csa­lád–csa­lád (fel­fi­gyel­nek egy­más ki­ál­lí­tott munkái­ra) kö­zött, de csa­lá­don be­lül is vég­be­me­het­nek kü­lön­bö­ző in­ten­zi­tá­sú ha­tá­sok. A tök le­het sa­ját ter­més (van, aki ki­fe­je­zet­ten a ter­més­be vá­jás ér­de­ké­ben ül­tet), a nagy­szü­lők kert­jé­ből, ro­ko­nok­tól, is­me­rő­sök­től, szom­szé­dok­tól. Kü­lön­fé­le dol­got, ala­kot il­luszt­rál­nak, öt­le­nek ki, se­gít­het az ez­zel kap­cso­la­tos – akár több­éves – ta­pasz­ta­lat is. A ké­szí­tés­nél min­tát raj­zol­hat­nak (kés, ce­ru­za stb.) a tök­re. A tök­bábukészítés egy­faj­ta szó­ra­ko­zá­si for­ma, amely kb. fél órá­tól egy órá­ig, de akár to­vább is el­tart­hat. A tök­ma­got hasz­no­sít­hat­ják, el­fo­gyaszt­ják, az in­téz­mé­nyek­ben ezek­ből rajz­lap­ok­ra is ra­gasz­ta­nak. Né­hány na­pig (ál­ta­lá­ban az in­téz­mé­nyek­nél), de akár hó­na­po­kig is ki le­het ál­lít­va a tök­bá­bu (pl. a kö­vet­ke­ző év ja­nu­ár­já­ig!). Ter­mé­sze­tes fo­lya­mat kö­vet­kez­té­ben vagy a mé­cse­sek láng­já­tól tönk­re­men­nek, ek­kor kom­posz­tál­ják, egy­sze­rű­en ki­dob­ják vagy a te­nyész­ál­lat­ok ete­té­sé­re hasz­nál­ják fel (ál­ta­lá­ban a ker­tes há­zak­nál).
Az in­téz­mé­nyek­ben (de akár a ház­tar­tá­sok­nál is) hasz­nál­hat­nak kü­lön­fé­le dí­szí­tő ele­mek (ka­lap, fo­nál stb.), a tök­bá­buk­ra fest­het­nek is. Meg­je­le­nik, ál­ta­lá­ban az in­téz­mé­nyek­nél, hogy a tök nagy­sá­gát ös­­sze­ha­son­lít­ják az elő­ző évi ter­més­sel, meg­ál­la­pít­ják, hogy az adott év­ben na­gyobb tö­kök te­rmet­tek-e. Em­lí­tést kell ten­nünk, hogy a sze­mek, az or­rok ál­ta­lá­ban há­rom­szög ala­kú­ak, de le­het­nek kör és négy­szög ala­kú szem­ki­vá­gá­sok is. Né­ha szem­öl­dök ké­szül, ál­ta­lá­ban fo­ga­zott száj, a fel­ső rész és a tök ka­lap­ja cik­cak­kos is le­het. In­nen, te­hát fe­lül­ről ke­rül a mé­cses, a gyer­tya a bel­ső rész­be. Nem jel­lem­ző, de a tök fel­ső ré­szé­ből is le­ka­par­hat­nak, pál­ci­kát he­lyez­het­nek a ki­vá­gá­sok­ba. Em­lí­tés­re mél­tók az ati­pi­kus ké­szít­mé­nye­ket (pl. fá­ra­ói maszk, macs­ka stb.), ame­lyek to­vább él­nek az em­be­rek em­lé­ke­ze­té­ben. Az in­téz­mé­nyek­ben fény­kép­fel­vé­tel ké­szül a tök­vá­já­si fo­lya­mat egyes fá­zi­sa­i­ról. A szlo­vá­kok kö­ré­ben a strašid­lo meg­ne­ve­zés (de a svet­lonos meg­ne­ve­zés is) van je­len, a ma­gya­rok ál­ta­lá­ban tök­lám­pás­nak ne­ve­zik a tök­bá­but. Meg­je­len­tek to­váb­bi, egy-­e­gy csa­lád­nál már ál­lan­dó­sult meg­ne­ve­zé­sek is (tök­vi­csor­gó, tök­fil­kó, bu­ba stb.). Má­sok csak egy-­e­gy el­ké­szült tök­bá­bu­ra (amit az ép­pen ábrá­zol27) ér­vé­nye­sek. A ké­szí­tés folya­mata28 is kap­hat el­ne­ve­zést, de elő­for­dul, hogy az ilyen-olyan meg­ne­ve­zés hasz­ná­la­ta a ké­szí­tő szá­má­ra nem fon­tos. A Hal­loweent kü­lön­fé­le­kép­pen ne­vez­ték, ír­ták (kér­dő­ív­re) az adat­köz­lők (pl. „Ha­lo­gén”, „Helovei”). A bol­tok­ban, vi­rág­üz­le­tek­ben dísz­tár­gya­kat áru­sí­ta­nak (ezek ál­ta­lá­ban kí­nai ter­mé­kek, s a tök­bábu­alak­za­tok le­het­nek ke­rá­mi­á­ból, ülő tök­fi­gu­rák tö­mött anyag­ból, ki­sebb szob­rok, vi­lá­gí­tó csont­váz stb.). 2003–2004-ben dísz­tö­kök, ill. egyéb tö­kök (szin­tén ter­mény) je­len­tek meg a ku­ta­tott te­le­pü­lé­se­ken (lép­csőn, be­já­ra­ti aj­tó­nál – egy eset­ben vi­har­lám­pá­val is –, de a be­mu­ta­tott ok­ta­tói-ne­ve­lői in­téz­mé­nyek­nél, a bol­tok­ban, a ki­ál­lí­tá­so­kon ugyanú­gy).29 Csak je­lez­zük, hogy pl. 2004-ben pi­a­ci kap­cso­la­tok ha­tá­sá­ra egy új, tök­ből ké­szült krém­le­ves re­cept­jét rög­zí­tet­tem.
2003. ok­tó­ber 31-én az egyik ógyal­lai szó­ra­ko­zó­he­lyen több-ke­ve­sebb si­ker­rel Hal­loween-­par­tit szer­vez­tek. Itt csak a ven­dég­lő­sök vol­tak jel­mez­ben (bo­szor­kány, apá­ca stb.), akik ko­sár­ból ap­ró édes­sé­get kí­nál­tak a ven­dé­gek­nek.

4. Be­fe­je­zés

Ok­tó­ber 31-e a Hal­loween ün­ne­pén kí­vül a re­for­má­ció ün­ne­pe (Chorváthová 1995) és a bo­szor­ká­nyok Walpur­gis­nacht­ja is tu­laj­don­kép­pen (Muri–Gyr 2001), de je­len dol­go­zat ere­de­ti té­má­ját il­le­tő­en azt kell ki­hang­sú­lyoz­nunk, hogy a 20. szá­zad el­ső és má­so­dik fe­lé­ben épp­úgy ké­szí­tet­tek tök­bá­but, mint nap­ja­ink­ban, a 21. szá­zad ele­jén; fel­te­he­tő­en az egész Kár­pát-me­den­cé­ben! Ma már elég je­len­tős a te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák sze­re­pe, jó pél­da er­re az L. Ju­hász Ilo­na mo­nog­rá­fi­á­já­ban (ugyan a te­met­ke­zé­si szo­ká­sok­kal, ill. te­me­tő­do­ku­men­tá­ci­ó­val kap­cso­lat­ban) kö­zölt adat, amely sze­rint a gyer­me­kek a Hal­loween szo­ká­sá­ról egy mű­hol­das csa­tor­nán ke­resz­tül sze­rez­tek tu­do­mást. Nem sza­bad fi­gyel­men kí­vül hagy­ni, hogy ős­­szel, Rud­nán szo­kás­ban volt, hogy a gyer­me­kek tök­lám­pást ké­szí­tet­tek (Ju­hász 2002, 150–151). Nap­ja­ink­ban mind a ma­gyar, mind a szlo­vák ke­res­ke­del­mi te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák tá­jé­koz­tat­nak az ame­ri­kai Hal­loween­ről (hír­ös­­sze­fog­la­lók, fil­mek for­má­já­ban), de ha­zai hí­rek is fel­buk­kan­nak (Pécs 2004), tök­lám­pást he­lyez­het­nek el a stú­dió asz­ta­la­i­ra (2003, szlo­vák ke­res­ke­del­mi csa­tor­na). A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­ban fo­lya­ma­to­san bő­vül az ilyen és az eh­hez ha­son­ló, a Hal­loween ün­nep­kö­ré­hez kap­cso­ló­dó adat­tá­ri anyag.
Szlo­vá­kia na­gyobb vá­ro­sa­i­nak (Po­zsony, Nyi­tra, Nagy­szom­bat) szó­ra­ko­zó­he­lye­in, ét­ter­me­i­ben gya­ko­ri­ak a Hal­loween-ün­nep­pel kap­cso­la­tos ren­dez­vé­nyek. Az ilyen te­ma­ti­ká­jú ös­­sze­jö­ve­te­lek az ok­ta­tá­si (alap­is­ko­lai) in­téz­mé­nyek­ben is meg­je­len­tek (pl. Aranyos­marót), osz­tályt dí­szí­tet­tek (pl. Somor­ja), tök­bá­bu jel­mezt öl­töt­tek ma­guk­ra egy far­sang­hoz kap­cso­ló­dó jel­me­ze­sen ös­­sze­jö­ve­te­len (Ko­má­rom). 2003-ban Nyitrán azt is hal­la­ni le­he­tett, hogy szü­lők gye­re­ke­ik­nek szer­vez­tek gye­rek­zsúrt ame­ri­kai min­ta sze­rint.
Az üz­le­tek­ben kü­lön­fé­le (cse­rép stb.) tök­bá­buk­ra fi­gyel­he­tünk fel (még a Szlo­vák Szu­ve­nír ne­vű­ben, de a szé­kely­föl­di Koron­don is), a ki­ra­ka­to­kat dí­szí­tik (dísz­tö­kök, tök­lám­pá­sok). Fel­buk­kan­nak a Hal­loween-tem­atikájú fel­ső­ru­há­za­tot vi­se­lők, áru­sí­tók (Ko­má­rom, Ér­sek­új­vár), de Komárom­szent­péteren az egyik he­lyi cuk­rász tök­bá­bu­ból ki­ug­ró szel­lem­fi­gu­rát áb­rá­zo­ló tor­tát is ké­szít az ér­dek­lő­dők­nek. 2005-ben az egyik bolt­ban Komárom­szent­péteren (de Ko­má­rom­ban is) tök­bá­bu fi­gu­rá­jú dísz­tár­gyat kí­nál­tak, amely a tér­ség­re az­előtt nem volt jel­lem­ző. Ér­sek­új­vár­ban egy lám­pa­bolt­ban tök­bábulám­pát is vá­sá­rol­ha­tunk, az üz­let­lán­cok pros­pek­tu­sai a Hal­loweenre kü­lön­fé­le áru­cik­ke­ket kí­nál­nak. A Szlo­vá­ki­á­ban ki­adott szlo­vák nyel­vű gyer­mek­lap­ok no­vem­be­ri, ok­tó­be­ri cím­lap­raj­zai is ta­nul­sá­go­sak, mi­vel eze­ken gyak­ran tök­lám­pást is felfedezhetünk.30 A ma­gyar nyel­vű Tü­csök is kö­zöl tök­bá­buk­kal kap­cso­la­tos írá­so­kat, raj­zo­kat, de ver­set is (pl. 2003, 14. évf. 3. sz. 11. p.). A Maïarake Ro­ma 2003. ok­tó­be­ri szá­ma no­vem­ber 1-jé­re te­szi a Hal­loween ün­ne­pét. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyel­vű na­pi­lap, az Új Szó, már több al­ka­lom­mal kö­zölt írást a Hal­loween­ről. Szin­tén meg­em­lít­het­jük a Mici Mac­kó Ma­ga­zint (eb­ben fel­tűnt a „Ci­ki vagy cu­ki?” hasz­ná­la­ta, de egyéb ér­de­kes­ség is); Micky Maus (né­met nyel­vű gyer­mek­lap) né­ven már ki­fe­je­zet­ten te­ma­ti­kus szá­mok je­len­nek meg (2003. ok­tó­ber 28. 45. sz.; 2004. ok­tó­ber 19. 43. sz.). Re­gi­o­ná­lis, já­rá­si la­pok­ban is kö­zöl­tek írá­so­kat a té­má­ban, pl. a Tany­on meg­ren­de­zés­re ke­rült ki­ál­lí­tás­ról (-zsi- 2004). Tök­lám­pás­ról egy kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­sok­ról szó­ló ki­ad­vány­ban (Chabrecsek [é. n.], 7–10), a Hal­loween-ün­nepről val­lá­si la­pok­ban (pl. Evan­gé­li­kus Élet, 2003. no­vem­ber 2.) ír­tak. Batta Györ­gy szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­dal­már ne­vé­hez egy Tök­lám­pás cí­mű szín­pa­di mű kap­cso­ló­dik, me­lyet az 1980/1981-es évad­ban, Ko­má­rom­ban be is mu­tat­tak (Batta 1983; Ku­lis­­szák 2002, 40). To­váb­bá meg­je­len­tek tök­lám­pás­ról szó­ló ver­sek (Szőcs 1974, 40–41; Tor­nay 1994, 23), de a té­má­val kap­cso­la­tos né­met me­sét is át­dol­goz­tak már (Aszó­di 1987, 315).

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Aszó­di Éva, T. (sz­erk.) 1987. Min­den nap­ra egy me­se. Bratislava–Budapest, Ma­dách Könyv­ki­adó–Mó­ra Fe­renc If­jú­sá­gi Könyv­ki­adó.
Baloghová, Bar­ba­ra 2000. Tök­bá­bu-ké­szí­tő ver­seny Bagotán. Hur­banovói Hír­adó, 3. évf. 1. sz. 4. p.
Batta Györ­gy 1983. Tök­lám­pás. Ze­nés me­se­já­ték két rész­ben. Bratislava, LITA.
Bed­nárik, Ru­dolf 1943. Duchovná kul­tú­ra sloven­ského ¾udu. In Novák, ¼udovít (sz­erk.): Sloven­ská vlas­tive­da. 2. köt. Bratislava, SAVU, 5–121. p.
Botík, Ján 2001. Sloven­skí Chorváti. Etnokultúrny vývin z poh¾adu spoloèen­skoved­ných poz­natkov. Bratislava, Lúè.
Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.) 1995. Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 1–2. zv. Bratislava, Veda.
Bögi, Vojtech [1999]. Vere­jno-spoloèen­ský živ­ot. In Mest­ská kro­ni­ka kniha 2. Mesto: Hur­bano­vo. Okres: Komárno. Kraj Zápa­dosloven­ský, 595–600. p.
Cibulová, Tatiana 1995. Svet­lonos. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 317. p.
Chabrec­sek Te­ré­zia [é.n.]. Tök­lám­pás. Kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­sok kis­is­ko­lás­ok­nak. Sze­ged, Csong­rád Me­gyei Ta­nács Mű­ve­lő­dé­si Központja–Magyar Út­tö­rők Szö­vet­sé­ge Csong­rád Me­gyei El­nök­sé­ge.
Chorváthová, ¼ubi­ca 1995. Všechsvätých. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 222. p.
Dö­mö­tör Tek­la 1986. Ré­gi és mai ma­gyar nép­szo­kás­ok. Bu­da­pest, Az Anya­nyel­vi Kon­fe­ren­cia Védnöksége–Hazafias Nép­front. /Néprajz min­den­ki­nek, 3./
Döring, Alois 2001. Hal­loween im Rhein­land. Noti­zen zu einem Forschung­spro­jek­t. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 281–283. p.
Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.) 2001. Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität.
Feglová, Viera 2000. Kalendárne obyèa­je. In Stolièná, Rastisla­va (red.): Sloven­sko. Európske kon­tex­ty ¾udovej kultúry. Bratislava, Veda, 190–214. p.
Fé­nyes Elek 1848 [Ha­son­más ki­adás]. Ko­má­rom vár­me­gye. [h. n.] Kult­sár Ist­ván Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi és Ki­adói Ala­pít­vány.
Fign­er, Maria 2001. Wo geht man hin – was zieht man an? In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 16–20. p.
Gollesch, Heidrun–Schimanofsky, Ursu­la 2001. Die Steier­mark und der Kür­bis. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 24–27. p.
Hel­slot­t, John 2001. Hal­loween in Hol­land. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 249–253. p.
Horváthová, Emí­lia 1968. Názo­ry, pøed­stavy a zvyky sloven­ského lidu. In Melicherèík, Andrej (red.): Èeskosloven­ská vlas­tivì­da. Díl 3. Lidová kul­tur­a. Pra­ha, Orbis, 555–589. p.
Horváthová, Emí­lia 1975. Zvykoslovie a povery. In Filová, Bože­na – Mjar­tan, Ján (red.): Sloven­sko. 2. èas. ¼ud. Bratislava, Obzor, 985–1030. p.
Horváthová, Emí­lia 1986. Rok vo zvykoch nášho ¾udu. Bratislava, Tatran.
Hörand­ner, Editha 2001a. Vor­wort. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volks­kunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 4. p.
Hörand­ner, Editha 2001b. Hal­loween, eine Ein­leitung. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 5–9. p.
Ju­hász Ilo­na, L. 2002. Rudna I. Te­met­ke­zé­si szo­ká­sok és a te­me­tő­kul­tú­ra vál­to­zá­sai a 20. szá­zad­ban. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Intézet–Lilium Aurum. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 2./
Káz­mér Mik­lós 1993. Ré­gi ma­gyar csa­lád­ne­vek szó­tá­ra. XIV–XVII. szá­zad. Bu­da­pest, Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság.
Kecs­kés Má­ria 2004. Tisz­telt Szer­kesz­tő­ség! Tü­csök, 15. évf. 3. sz. 2. p.
Kol­lár, Daniel (sz­erk.) 2000. A szlovák–osztrák–­mag­yar Du­na men­te. Bratislava, Daja­ma.
Korf­f, Got­tfried 2001. Hal­loween in Europa. Stich­worte zu einer Umfrage. Zeitschrift für Volks­kun­de, 97. évf. 2. sz. 177–189. p.
Kósa Lász­ló 1982. Tök. In Ortu­tay Gyu­la (fősz­erk.): Ma­gyar nép­raj­zi le­xi­kon. 5. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 330. p.
Kovaèe­vièová, Soòa (red.) 1990. Etno­grafický atlas Sloven­s­ka. Bratislava, Veda.
Lercheg­ger, Daniela 2001. Kür­bis, Küche, Kuli­narik – Es­sen oder nicht es­sen, das ist hier die Frage…. Hal­loween, eine Ein­leitung. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 29–32. p.
Lil­ja, Agne­ta 2001. Hal­loween in Schwe­den. Kul­turelle Bedro­hung oder willkommene Herb­st­feier? Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 241–248. p.
Lip­pai Já­nos 1753. Posoni kert. Győr, [k. n.]
Lysaght, Patri­cia 2001. Hal­lowe’en in Ire­land: Con­ti­nu­ity and Change. Zeitschrift für Volk­s­kun­de, 97. évf. 2. sz. 189–200. p.
Mácza Michal 1982. Az el­ső köz­tár­sa­ság­ban. In Maèan­ský, Ladislav–Kajtár, Jozef (ös­­sze­áll.): A komárnói já­rás. Bratislava, Obzor, 33–41. p.
Me­ző­gaz­da­sá­gi le­xi­kon. L–Zs 1982. Bu­da­pest, Me­ző­gaz­da­sá­gi Ki­adó.
Mlinkovics Te­ré­zia 2000. Gaz­dag ősz az Új ne­gyed ut­cai óvo­dá­ban. Hur­banovói Hír­dadó, 3. évf. 5. sz. 9. p.
Mug­naini, Fabio 2001. Hal­low­italy. Vom Kult der Toten zur Karneval­isierung des Todes. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 216–227. p.
Mu­ri, Gabriela–Gyr, Ueli 2001. Hal­loween – Hal­loween­er – Hal­lowin­ner? Hal­loween zwis­chen Brauchver­wal­tung und Even­tkul­tur in der Schweiz. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 260–272. p.
Nagy Jó­zsef 2000. Din­­nye, ubor­ka, tök (ka­ba­ko­sok). Bu­da­pest, Me­ző­gaz­da­sá­gi Szak­tu­dás Ki­adó.
Ohrvik, Ane 2001. Hal­loween in Nor­way. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 233–240. p.
Onderèani­nová, And­rea 1995. Zelený štvr­tok. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Ency­k­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 346. p.
Pável Ágos­ton 1949. Tök­ter­me­lés és olaj­sü­tés Sza­lafőn. Ethno­graphi­a, 60. évf. 1–4. sz. 139–154. p.
Ro­ma, Jose­fi­na 2001. Hal­loween – wiederge­fun­den. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 228–233. p.
Schil­ling, Heinz 2001. Komet Hal­loween. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 273–280. p.
Sèí­tanie ¾udu, domov a bytov k 3. marcu 1991 v okrese Komárno 1992. Komárno, Okres­né odd­e­le­nie Sloven­ského štati­stick­ého úr­adu.
Sèí­tanie oby­vate¾ov, domov a bytov 2001 2001. Bratislava, Štati­stický úrad Slovenskej repub­liky.
Segalen, Mar­tine 2001. Hal­loween á la française. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 201–205. p.
Szőcs Kál­mán 1974. Tök­lám­pás. Ver­sek. Bu­ka­rest, Kri­te­ri­on Könyv­ki­adó.
Tát­rai Zsu­zsan­na 1990. Je­les na­pok – ün­ne­pi szo­ká­sok. In Dö­mö­tör Tek­la (fősz­erk.): Ma­gyar nép­rajz. 7. köt. Nép­szo­kás, nép­hit, né­pi val­lá­sos­ság. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 102–264. p.
Tor­nay Ma­ri 1994. Tök­lám­pa. Bu­da­pest, Széphalom Könyv­mű­hely.
Tschofen, Bern­hard 2001. Hal­loween in Öster­re­ich. Ein Brauch zum Andock­en oder: glob­ales Wis­sen schafft lokale For­men. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 254–260. p.
Vad­ker­ty Ka­ta­lin 1999. A bel­ső te­le­pí­té­sek és a la­kos­ság­cse­re. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó. /Mercurius könyvek/
Vad­ker­ty Ka­ta­lin 2001. A ki­te­le­pí­tés­től a res­zlo­vak­izá­cióig. Tri­ló­gia a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság 1945–1948 kö­zöt­ti tör­té­ne­té­ről. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó.
Vašš, Mar­ián 1999. Vznik a osídle­nie Novej Trstene­j. [h. n.], [k. n.]
Viga Gyu­la 1997. Né­hány szem­pont a tök (Cucurbita pepo, Cucur­bi­ta max­i­ma) ma­gyar­or­szá­gi ter­mesz­té­sé­hez és hasz­no­sí­tá­sá­hoz. Nép­raj­zi Lá­tó­ha­tár, 6. évf. 1–4. sz. 199–206. p.
Voigt Vil­mos 2004. A val­lá­si él­mény tör­té­ne­te. Be­ve­ze­tés a val­lás­tu­do­mány­ba. Bu­da­pest, Timp Ki­adó.
-zsi- 2004. Tanyi Fi­a­ta­lok. Hal­loween ün­ne­pe a kel­le­mes bor­zon­gá­sé. Tanyi Hír­mon­dó, 2. évf. 10–12. sz. 3. p.