Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok politikai identitása

1. Be­ve­ze­tő

Po­li­ti­kai iden­ti­tás alatt a kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­kel va­ló azo­no­su­lást ért­jük. Aláb­bi írá­sunk­ban eb­ből ki­fo­lyó­lag el­ső­sor­ban ar­ra a kér­dés­re ke­res­sük a vá­laszt, hogy mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­kel azo­no­sul­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok.
Tisz­tá­ban va­gyunk ve­le, hogy ér­zé­keny te­rü­le­tet érin­tünk, hi­szen épp a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­lasz­tó­pol­gár­ok­kal foly­ta­tott szá­mos be­szél­ge­tés és ku­ta­tás so­rán győ­ződ­tünk meg ar­ról, hogy a po­li­ti­ká­hoz, s fő­leg a po­li­ti­ku­sok­hoz va­ló vi­szo­nyu­lás­nak nem elő­fel­té­te­le a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dés. Vé­le­mé­nye an­nak is van, aki öt­per­cen­ként le­szö­ge­zi, hogy őt a po­li­ti­ka ab­szo­lút hi­de­gen hagy­ja. Ér­zé­keny kér­dést elem­zünk te­hát, ezért már a be­ve­ze­tő­ben sze­ret­nénk tisz­táz­ni, hogy a ta­nul­mány meg­ál­la­pí­tá­sai nem sa­ját vé­le­mé­nyen ala­pul­nak, nem spe­ku­lá­ci­ók, ha­nem a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet el­múlt év­ti­zed­ben vég­zett szo­ci­o­ló­gi­ai és köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­sa­i­nak ered­mé­nye­i­re épít.1

2. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa a ki­lenc­ve­nes évek­ben

A ki­lenc­ve­nes évek­ben vég­zett szo­ci­o­ló­gi­ai értékrend-ku­tatá­sok­ból2 ki­de­rült, hogy ab­ban az idő­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 53%-a ren­del­ke­zett arány­lag jól el­kü­lö­nít­he­tő, mond­hat­ni „le­tisz­tult” po­li­ti­kai ér­ték­rend­del. ők há­rom do­mi­náns po­li­ti­kai értékrendtí­pust kép­vi­sel­tek: a de­mok­ra­tát, a te­kin­tély­el­vűt és a li­be­rá­list. A de­mok­ra­ták a po­li­ti­kai ér­té­kek kö­zül a de­mok­rá­ci­át, a szó­lás­sza­bad­sá­got, a komp­ro­misz­­szum­kész­sé­get, az egyen­lő jo­go­kat és a fej­lett nyu­ga­ti ál­la­mok fe­lé va­ló nyi­tást tar­tot­ták a leg­fon­to­sabb­nak. A te­kin­tély­el­vű­ek a ha­tá­ro­zott és erős­ke­zű po­li­ti­kai ve­ze­tést, a köz­pon­ti ál­la­mi irá­nyí­tást, az ál­lam­pol­gá­ri hű­sé­get és a sem­le­ges kül­po­li­ti­kát hang­sú­lyoz­ták. A li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói az egyén na­gyobb fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sa és az ál­lam sze­re­pé­nek csök­ken­té­se mel­lett vok­sol­tak. A ki­lenc­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 26%-a volt a de­mok­ra­ta, 18%-uk a te­kin­tély­el­vű, 9%-uk a li­be­rá­lis ér­té­kek hor­do­zó­ja; nagy­já­ból te­hát min­den má­so­dik fel­nőtt szlo­vá­ki­ai ma­gyar azo­no­sult az em­lí­tett há­rom po­li­ti­kai ér­ték­rend va­la­me­lyi­ké­vel. Ugyan­ak­kor a vizs­gált né­pes­ség má­sik fe­le egyik po­li­ti­kai ér­ték­rend­del sem azo­no­sult tel­jes mér­ték­ben. Két nagy cso­port­ja volt te­hát a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nak: az egyik­nek volt ki­ala­kult po­li­ti­kai ér­ték­rend­je, a má­sik­nak nem iga­zán. Az utób­bi mind­egyik ér­ték­rend­ből csi­pe­ge­tett va­la­mit.
Ki­de­rült az is, hogy az egyes po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pu­sok nem min­den eset­ben kö­tőd­tek egy­ér­tel­mű­en nem­hez, kor­hoz, is­ko­lai vég­zett­ség­hez, va­la­mint egyéb iden­ti­fi­ká­ci­ós je­gyek­hez és de­mog­rá­fi­ai mu­ta­tók­hoz. An­nál szo­ro­sabb ös­­sze­füg­gést mu­tat­tak az ál­ta­lá­nos és nem­ze­ti ér­ték­rend­del. A de­mok­ra­ták a töb­bi­ek­nél fon­to­sabb­nak tar­tot­ták ma­gyar nem­ze­ti­sé­gü­ket, és az olyan ál­ta­lá­nos ér­té­ke­ket, mint a csa­lád, a má­sok­nak nyúj­tott se­gít­ség, a kö­zös­sé­gi prob­lé­mák irán­ti nyi­tott­ság. A te­kin­tély­el­vű­ek és a li­be­rá­li­sok sok­kal ke­vés­bé kö­tőd­tek a nem­zet­hez mint ér­ték­hez. Ugyan­ak­kor a te­kin­tély­el­vű­ek in­kább a ke­resz­tény-kon­zer­va­tív­ként de­fi­ni­ált ál­ta­lá­nos ér­ték­rend ala­csony is­ko­lai vég­zett­sé­gű kép­vi­se­lői kö­zül ke­rül­tek ki, míg a li­be­rá­li­sok in­kább a 35 éven alu­li kö­zép­fo­kú vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző mo­der­ni­zál­tak kö­zül, akik az ál­ta­lá­nos ér­té­kek szint­jén a si­kert, a füg­get­len­sé­get, a cél­tu­da­tos­sá­got és az ér­vé­nye­sü­lést pre­fe­rál­ták.

3. 2001 – meg­vál­to­zott iden­ti­tás?

Mó­do­sult-e a 21. szá­zad ele­jén – s ha igen, mi­lyen irány­ban – a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa? Er­re a kér­dés­re a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 2001 jú­ni­u­sá­ban le­foly­ta­tott ér­ték­rend-ku­ta­tá­sá­nak ered­mé­nyei alap­ján pró­bá­lunk vá­la­szol­ni.
2001 jú­ni­u­sá­ban a po­li­ti­kai iden­ti­tást két­fé­le­kép­pen is vizs­gál­tuk:
1. A meg­kér­de­zet­tek kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­re jel­lem­ző ál­lí­tá­so­kat ér­té­kel­tek asze­rint, hogy me­lyik­kel mi­lyen mér­ték­ben ér­te­nek egyet.
2. A meg­kér­de­zet­tek­nek két olyan kér­dés­re kel­lett vá­la­szol­ni­uk, ame­lyek po­li­ti­kai iden­ti­tá­suk­ra vo­nat­koz­tak.
Ez a két meg­kö­ze­lí­tés kü­lön­bö­ző mód­szer­ta­ni ala­pok­ból in­dul ki, s a ka­pott ered­mé­nyek is más-más elem­zést igé­nyel­nek. Mind­ezt e he­lyen nem tart­juk fon­tos­nak rész­le­tez­ni, csu­pán a kö­vet­ke­ző­ket je­gyez­zük meg: míg a má­so­dik meg­kö­ze­lí­tés (ne­vez­zük szub­jek­tív­nek) lé­nye­ge, hogy a fel­tett kér­dé­sek­re adott vá­lasz egy­ben ön­be­so­ro­lást is je­lent, az el­ső meg­kö­ze­lí­tés­nél (ne­vez­zük ob­jek­tív­nek) a fel­so­rolt ál­lí­tá­sok ér­té­ke­lé­se alap­ján a ku­ta­tó tár­ja fel, mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­de­ket kép­vi­sel­nek a vá­lasz­adók. A két meg­kö­ze­lí­tés­nek nem ok­vet­le­nül kell egy­for­ma ered­ményt hoz­ni­a.3
Néz­zük előbb az ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tést!

3.1. Ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés

Az aláb­bi táb­lá­zat­ban az a ti­zen­két stan­dard kije­len­té­s4 lát­ha­tó, ame­lyet a meg­kér­de­zet­tek ér­té­kel­tek. A mel­let­tük sze­rep­lő két szám­adat azt fe­je­zi ki, hogy a meg­kér­de­zet­tek mek­ko­ra há­nya­da azo­no­sult a fel­so­rolt ál­lí­tá­sok­kal, il­let­ve hány szá­za­lé­kuk adott sem­le­ges (nem egyet­ér­tő, de nem is el­uta­sí­tó) vá­laszt.

1. táb­lá­zat. Ön mi­lyen mér­ték­ben ért egyet az aláb­bi ki­je­len­té­sek­kel?


Meg­jegy­zés: * A „tel­jes mér­ték­ben egyet­ért” és az „in­kább egyet­ért” vá­la­szok ös­­sze­sí­tett ered­mé­nyei.

Az 1. táb­lá­zat­ból több ös­­sze­füg­gés is ki­ol­vas­ha­tó:
– A ti­zen­két ki­je­len­tés kö­zül ki­lenc­cel töb­ben ér­tet­tek egyet, mint amen­­nyi az el­uta­sí­tók és a sem­le­ge­sek rész­ará­nya, te­hát a meg­kér­de­zet­tek több­sé­ge az ál­lí­tá­sok több­sé­gé­vel egyet­ért.
– Ugyan­ak­kor az egyet­ér­tők rész­ará­nya vál­to­zó: a ki­lenc ér­ték­íté­let kö­zül a leg­ma­ga­sabb egyet­ér­té­si rész­arány és a leg­ala­cso­nyabb egyet­ér­té­si rész­arány kö­zöt­ti kü­lönb­ség 53%. A leg­töb­ben az­zal ér­tet­tek egyet, hogy a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­nek a több­ség­gel egyen­lő jo­gok jár­nak (94%); a leg­ke­ve­seb­ben az­zal, hogy Szlo­vá­kia híd­sze­re­pet vál­lal­jon Nyu­gat és Ke­let kö­zött (41%). Ez is jel­zi, hogy az egyet­ér­té­sek ér­té­ke szé­les ská­lán mo­zog.
– Az el­uta­sí­tók rész­ará­nya há­rom eset­ben ha­lad­ta meg az egyet­ér­tő­két (a több­sé­gi nem­zet­nek jo­ga van a ki­sebb­sé­gek ro­vá­sá­ra dön­te­ni, Szlo­vá­ki­á­nak sem­le­ges po­li­ti­kát kell foly­tat­nia, Szlo­vá­ki­á­nak ke­let fe­lé kell szö­vet­sé­gest ke­res­nie).
– Az egyet­ér­tők rész­ará­nyá­nak csök­ke­né­sé­vel nö­vek­szik a sem­le­ges ér­té­ke­lé­sek rész­ará­nya.
Az el­mon­dot­tak már az elem­zés leg­ala­cso­nyabb szint­jén is egy­faj­ta „ho­mo­gén he­te­ro­ge­ni­tás”-ra utal­nak, va­gyis a meg­kér­de­zet­tek egy­részt va­la­mi­ben na­gyon ha­son­lí­ta­nak egy­más­ra, más­ban vi­szont kü­lön­bö­ző­ek.
Nem egy-­e­gy ki­ra­ga­dott ér­ték­íté­let­tel va­ló egyet­ér­tés­től vá­lik va­la­ki ilyen vagy olyan po­li­ti­kai iden­ti­tá­sú­vá, ha­nem a val­lott ér­té­kek kom­bi­ná­ci­ó­já­tól. A mé­lyebb elem­zés, amely­nek lé­pé­se­it e he­lyen nem rész­le­tez­zük, épp azt pró­bál­ta fel­de­rí­te­ni, hogy lé­tez­nek-e ilyen kom­bi­ná­ci­ók, ha igen, me­lyek ezek, s ös­­sze­ha­son­lít­ha­tók-e a ki­lenc­ve­nes évek­ben fel­tárt po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pu­sok­kal. Az ered­mé­nyek­ből két fon­tos kö­vet­kez­te­tés von­ha­tó le.
1. A ki­lenc­ve­nes évek­hez ha­son­ló­an a meg­kér­de­zet­tek 2001-ben is két nagy cso­port­ra osz­lot­tak:
– a po­li­ti­kai ér­ték­rend sze­rint egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tók, és
– az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tók cso­port­já­ra.
A két cso­port nagy­sá­ga vi­szont vál­to­zott. Az egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tók rész­ará­nya 5%-kal zsu­go­ro­dott (a ki­lenc­ve­nes évek­ben 53%, 2001-ben 49%), ami azt je­len­ti, hogy 2001-ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kon be­lül ke­ve­seb­ben ren­del­kez­tek kon­zisz­tens, kom­pakt po­li­ti­kai ér­ték­rend­del, ugyan­ak­kor töb­ben azo­no­sul­tak kü­lön­bö­ző, ese­ten­ként nem is min­dig ös­­sze­egyez­tet­he­tő po­li­ti­kai ér­té­kek­kel.
2. Az a 49%-nyi meg­kér­de­zett, aki po­li­ti­kai ér­ték­rend­je sze­rint egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tó­nak bi­zo­nyult, a ki­lenc­ve­nes évek­hez ha­son­ló­an új­fent há­rom po­li­ti­kai értékrendtí­pus hor­do­zó­ja. De ez a há­rom ér­ték­rend már nem fe­lel meg tel­jes mér­ték­ben a ko­ráb­bi há­rom­nak, va­gyis a de­mok­ra­ta, a te­kin­tély­el­vű és a li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend­nek. Néz­zük a konk­rét ered­mé­nye­ket!
– A meg­kér­de­zet­tek 18,8%-a tar­tot­ta fon­tos­nak a de­mok­rá­ci­át, a szó­lás­sza­bad­sá­got, az egyen­lő jo­go­kat, a tü­rel­met, a nyi­tott­sá­got, a to­le­ran­ci­át, a komp­ro­misz­­szum­kész­sé­get, az Eu­ró­pa fe­lé kö­ze­le­dést és – itt jön a kü­lönb­ség a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest – az egyén na­gyobb fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sát.
– A kö­vet­ke­ző cso­port, ame­lyet a meg­kér­de­zet­tek 18,6%-a al­ko­tott, az ál­lam­pol­gá­ri hű­ség, a sem­le­ges Szlo­vá­kia fon­tos­sá­gát hang­sú­lyoz­ta, va­la­mint azt, hogy a de­mok­rá­ci­á­ban a több­sé­gi nem­zet­nek jo­ga van a ki­sebb­sé­gek ro­vá­sá­ra dön­te­ni, Szlo­vá­ki­á­nak pe­dig híd­sze­re­pet kel­le­ne vál­lal­nia Nyu­gat és Ke­let kö­zött.
– A 11,6%-ot ki­te­vő har­ma­dik cso­port ös­­sze­tar­tó ér­té­ke a ha­tá­ro­zott és erős­ke­zű ve­ze­tő, va­la­mint az ál­lam ke­zé­ben össz­pon­to­su­ló irá­nyí­tás volt.
Mind­ezt ös­­sze­fog­lal­va el­mond­ha­tó, hogy nem­csak csök­kent a kon­zisz­tens po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ará­nya, ha­nem a po­li­ti­kai ér­ték­rend­jük is mó­do­sult. A de­mok­ra­ta és a li­be­rá­lis rész­le­ge­sen ös­­sze­ol­vadt, ugyan­ak­kor a te­kin­tély­el­vű­ség két­fe­lé ha­sadt, még­pe­dig egy „be­fe­lé irá­nyu­ló” te­kin­tély­el­vű­ség­re (va­gyis mi­lyen po­li­ti­kai ér­té­kek ural­ják a ha­zai po­li­ti­kai had­szín­te­ret) és egy „ki­fe­lé irá­nyu­ló” te­kin­tély­el­vű­ség­re (va­gyis mi­lyen sze­re­pet tölt­sön be Szlo­vá­kia Eu­ró­pá­ban, mi­lyen kül­po­li­ti­kai irány len­ne he­lyes). Önál­ló de­mok­ra­ta és önál­ló li­be­rá­lis értékrendtí­pus nem mu­tat­ha­tó ki a 2001-es rep­re­zen­ta­tív min­tán.
3. To­váb­bi fon­tos ös­­sze­füg­gés, hogy a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest nőtt a te­kin­tély­el­vű­ek cso­port­ja (ak­kor 18%, 2001-ben a be­fe­lé és ki­fe­lé irá­nyu­ló te­kin­tély­el­vű­ek együt­te­sen 30%), a de­mok­ra­ták rész­ará­nya vi­szont csök­kent (ak­kor ön­ma­gá­ban 26%, 2001-ben a li­be­rá­li­sok­kal együtt is nem egész 19%).
A 2001-es ered­mé­nyek te­hát azt hoz­ták, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok fe­lé­nek to­vább­ra sincs egy­ér­tel­mű­en de­fi­ni­ál­ha­tó po­li­ti­kai ér­ték­rend­je, azok kö­zött vi­szont, akik­nek van, a te­kin­tély­el­vű­ek van­nak több­ség­ben a de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok­kal szem­ben. Még egy­szer hang­sú­lyoz­zuk, hogy ezek az ered­mé­nyek a meg­kér­de­zet­tek ön­be­so­ro­lá­sá­tól füg­get­le­nül ge­ne­rá­lód­tak.

3.2. Szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés

Most pe­dig néz­zük meg, mi­lyen ered­mé­nyek­kel szol­gált a fel­mé­rés so­rán hasz­nált má­so­dik meg­kö­ze­lí­tés­mód! Va­jon az ön­be­so­ro­lás ered­mé­nye egye­zett-e a fen­tebb fel­tár­tak­kal? An­nak tart­ják ma­gu­kat az em­be­rek, akik va­ló­já­ban (az ál­ta­luk val­lott ér­té­kek sze­rint)? A fel­tett stan­dard kér­dé­sek és a rá­juk adott vá­la­szok ab­szo­lút és szá­za­lé­kos meg­osz­lá­sa a 2. és a 3. táb­lá­zat­ban lát­ha­tó.
2. táb­lá­zat. A po­li­ti­ká­ban gyak­ran be­szé­lünk „jobb­ol­dal”-ról és „bal­ol­dal”-ról. Ön mi­lyen­nek tart­ja ma­gát?


A meg­kér­de­zet­tek több mint egy­har­ma­da nem tud­ta be­so­rol­ni ma­gát még a leg­egy­sze­rűbb­nek tű­nő kri­té­ri­um, a bal- és jobb­ol­da­li­ság alap­ján sem. Nagy­já­ból 8%-uk bal­ol­dal­inak, 39%-uk „kö­zép­utas”-nak, 18%-uk pe­dig jobb­ol­dal­inak tar­tot­ta ma­gát. Mind­két szél­ső irány­zat­nál ész­re­ve­he­tő né­mi bi­zony­ta­lan­ság, hi­szen az „in­kább bal­ol­da­li”-ak és az „in­kább jobb­ol­da­li”-ak nyom­tak a lat­ban, egy­ér­tel­mű­en bal­ol­dal­inak vagy jobb­ol­dal­inak csu­pán 1,3%, il­let­ve 5,3% val­lot­ta ma­gát. Leg­töb­ben te­hát „kö­zép­utas”-nak tar­tot­ták ma­gu­kat, ami ugyan­úgy je­lent­he­tett a kö­zép­utas po­li­ti­kai irá­nyult­ság­gal va­ló tény­le­ges azo­no­su­lást, mint egy­faj­ta bi­zony­ta­lan­sá­got is, amely ar­ra kész­tet­het­te a meg­kér­de­zet­te­ket, hogy a „leg­jobb út a kö­zép­út” lo­gi­ká­já­ból ki­in­dul­va ezt a le­he­tő­sé­get vá­las­­szák. Az ön­ma­gu­kat va­la­mely irány­zat­hoz so­ro­lók ará­nya te­hát az in­terp­re­tá­ció függ­vé­nyé­ben 26% és 64% kö­zött moz­gott.
A har­ma­dik kér­dés­sel to­vább pró­bál­tuk fi­no­mí­ta­ni a po­li­ti­kai ön­be­so­ro­lást.

3. táb­lá­zat. Az em­be­rek kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai irány­vo­na­la­kat kép­vi­sel­nek. Az aláb­bi­ak kö­zül Ön­höz me­lyik áll a leg­kö­ze­lebb?


Amint az a 3. táb­lá­zat­ban lát­ha­tó, a meg­kér­de­zet­tek 42%-a vá­lasz­tot­ta va­la­me­lyik konk­rét po­li­ti­kai ér­ték­ren­det. Leg­töb­ben li­be­rá­lis­nak val­lot­ták ma­gu­kat (17%), nem­ze­ti­nek és kon­zer­va­tív­nak nagy­já­ból ugyan­olyan arány­ban (8% és 7%), 3%-hoz kö­ze­le­dett az egyéb po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek há­nya­da, s a leg­ala­cso­nyabb rész­arányt a ma­gu­kat kom­mu­nis­tá­nak tar­tók ké­pez­ték.
Leg­alább en­­nyi­re ér­de­kes a meg­kér­de­zet­tek má­sik, 58%-nyi cso­port­ja, ame­lyet az ön­ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók és az ön­ma­gu­kat se­ho­va sem so­ro­lók al­kot­tak. A 3. táb­lá­zat mu­tat­ja, hogy min­den har­ma­dik vá­lasz­adó sem a fel­so­rolt, sem pe­dig egyéb po­li­ti­kai ér­ték­ori­en­tá­ci­ó­val nem azo­no­sult, po­li­ti­ka­i­lag „sem­mi­lyen”-nek tar­tot­ta ma­gát. To­váb­bá min­den ne­gye­dik reszpon­dens nem tud­ta ma­gát be­so­rol­ni a meg­adott ka­te­gó­ri­ák sze­rint, nem tud­ta meg­mon­da­ni, me­lyik po­li­ti­kai ér­ték­rend áll hoz­zá a leg­kö­ze­lebb. Fel­te­he­tő­leg an­­nyit azon­ban tud­tak, hogy iga­zá­ból egyik sem áll hoz­zá­juk túl kö­zel, ugyan­ak­kor egyik sem tel­je­sen ide­gen, hi­szen más­kü­lön­ben ők is vá­laszt­hat­ták vol­na a „sem­mi­lyen” ér­ték­ori­en­tá­ci­ót. Min­den­eset­re a po­li­ti­kai ér­ték­rend vizs­gá­la­tá­nak szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­mód­já­nál is elő­sej­lik az ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­nél ta­pasz­talt két­pó­lu­sos el­ren­de­ző­dés: van­nak, akik egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ják ma­gu­kat, és van­nak akik bi­zony­ta­la­nok az ön­be­so­ro­lást il­le­tő­en. Sőt van­nak, akik nem­csak bi­zo­nyos po­li­ti­kai ér­té­ke­ket uta­sí­ta­nak el (lásd 1. táb­lá­zat), ha­nem ma­gát a po­li­ti­kát is el­uta­sít­ják – ez pe­dig már egy har­ma­dik kép­ződ­mény (írá­sunk utol­só ré­szé­ben rö­vi­den fog­lal­ko­zunk ve­le). Per­sze ne fe­led­jük, hogy ez a szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­mód ön­be­so­ro­lá­son ala­pul, s ez nem min­dig fe­di a va­lós ér­ték­ren­det. Nem mint­ha az em­be­rek tu­da­to­san ha­zud­ná­nak, in­kább ar­ról van szó, hogy bi­zo­nyos ér­té­kek, el­vek kö­ze­lebb áll­nak hoz­zá­juk, de hogy ezek mi­lyen ér­ték­rend ré­szei, azt nem min­dig tud­ják, s nem is tart­ják fon­tos­nak tud­ni.
A to­váb­bi­ak­ban vizs­gál­juk meg a két­fé­le ön­be­so­ro­lás kö­zöt­ti kap­cso­la­tot! Ezt a 4. táb­lá­zat szem­lél­te­ti.

4. táb­lá­zat. Az egyes po­li­ti­kai ér­ték­ren­de­ket kép­vi­se­lők po­li­ti­kai „irány” sze­rin­ti meg­osz­lá­sa


Meg­jegy­zés: * Dőlt­tel szed­ve je­löl­tük az adott ér­ték­rend­re leg­in­kább jel­lem­ző irá­nyú­ak rész­ará­nyát

Meg­le­he­tő­sen sok­szí­nű kép tá­rul elénk, te­le ér­de­kes kom­bi­ná­ci­ó­val. Va­la­men­­nyi po­li­ti­kai ér­ték­rend ese­té­ben meg­ta­lál­ha­tók mind a há­rom „irány” kép­vi­se­lői, a bal­ol­dal­tól a kö­zé­pen ke­resz­tül a jobb­ol­da­lig. Az el­ső négy ér­ték­rend­nél 47% és 49% kö­zött mo­zog a „fő­áram­lat”: a kon­zer­va­tív jobb, a szo­ci­a­lis­ta bal, a li­be­rá­lis kö­zép és a nem­ze­ti kö­zép. Ugyan­ak­kor mind a négy­nél je­len van egy ki­sebb, de há­nya­dát te­kint­ve azért te­te­mes cso­port: a kon­zer­va­tív kö­zép, a szo­ci­a­lis­ta kö­zép, a li­be­rá­lis jobb, a nem­ze­ti jobb. S ak­kor még nem be­szél­tünk a leg­ki­sebb, de még­is­csak lé­te­ző cso­por­tok­ról: kon­zer­va­tív bal, li­be­rá­lis bal, szo­ci­a­lis­ta jobb, nem­ze­ti bal.
Ugyan­ez ér­vé­nyes azok­ra is, akik sa­ját be­val­lá­suk sze­rint sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­rend­del nem azo­no­sul­nak, il­let­ve nem tud­ják ma­gu­kat be­so­rol­ni. Mind­ket­tő­nél a kö­zép do­mi­nál, de azért van­nak bal- és jobb­ol­da­li­ak is. Az, hogy a sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek 81%-a és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók 72%-a egy­ben kö­zép­utas­nak tart­ja ma­gát, mi­ni­mum há­rom kér­dést vet fel: 1. ha va­ló­ban a kö­zép kép­vi­se­lői, ak­kor va­la­mi­lyen szin­ten még­is­csak be tud­ják so­rol­ni ma­gu­kat, s en­nél fog­va va­la­mi­fé­le po­li­ti­kai ér­ték­rend­del is kell ren­del­kez­ni­ük; 2. ha va­ló­ban egyik po­li­ti­kai ér­ték­rend sem a sa­ját­juk, s be­so­rol­ni sem tud­ják ma­gu­kat, ak­kor a „kö­zép” szá­muk­ra tény­leg csak az arany kö­zép­utat, nem pe­dig po­li­ti­kai irányt je­lent; 3. az egyik ér­ték­rend­del sem azo­no­su­lás és a be­so­ro­lá­si kép­te­len­ség va­ló­já­ban nem azt je­len­ti, hogy ezek az em­be­rek sem­mi­lye­nek vagy ma­guk sem tud­ják pon­to­san, hogy mi­lye­nek. In­kább két to­váb­bi po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pust je­lent, még­pe­dig a po­li­ti­kát tu­da­to­san el­uta­sí­tó­két és a po­li­ti­ka­i­lag bi­zony­ta­la­no­két-tu­dat­la­no­két. Per­sze az is eszünk­be jut­hat, hogy a 4. táb­lá­zat az ön­be­so­ro­lás tech­ni­ká­já­nak csőd­je vagy pe­dig az ér­té­kek za­va­rá­nak bi­zo­nyí­té­ka. Hogy mind­eze­ket leg­alább rész­ben el­dönt­hes­sük, ér­de­mes gyor­san vis­­sza­tér­ni a ko­ráb­ban fel­so­rolt ér­ték­íté­le­tek­hez, s meg­néz­ni, ho­gyan kap­cso­lód­nak a po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek ön­be­so­ro­lás ál­tal nyert hor­do­zó­i­hoz. Va­gyis az a kér­dés, ho­gyan vi­szo­nyul­nak ezek­hez a ki­je­len­té­sek­hez azok, akik ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak, li­be­rá­lis­nak, szo­ci­a­lis­tá­nak, nem­ze­ti­nek, sem­mi­lyen­nek és bi­zony­ta­lan­nak tar­tot­ták, il­let­ve ho­gyan vi­szo­nyul­nak a fel­tárt de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis és te­kin­tély­el­vű értékrendtí­pu­sokhoz.

3.3. A po­li­ti­kai értékrendtí­pu­sok és hor­do­zó­ik

Az 5. és a 6. táb­lá­zat­ban az át­te­kint­he­tő­ség ked­vé­ért csak vég­ered­mé­nye­ket közöltünk5,­valamint az 5. táb­lá­zat­ban a be­fe­lé irá­nyu­ló és a ki­fe­lé irá­nyu­ló te­kin­tély­el­vű­sé­get mód­szer­ta­ni meg­fon­to­lás­ból ös­­sze­von­tuk. A mind­két táb­lá­zat­ban sze­rep­lő fő szim­pa­ti­zán­sok és to­váb­bi szim­pa­ti­zán­sok ki­fe­je­zés azo­kat a meg­kér­de­zet­te­ket fe­di, akik át­la­gon fe­lü­li egyet­ér­tést ta­nú­sí­tot­tak az adott ér­ték­íté­let­tel. Amen­­nyi­ben több ilyen is volt, az át­la­gon fe­lü­li leg­ma­ga­sabb egyet­ér­tés je­len­ti a fő szim­pa­ti­zánst, a töb­bi­ek a to­váb­bi szim­pa­ti­zán­sok. A „leg­mar­kán­sabb” ki­fe­je­zés ar­ra utal, hogy a szim­pa­ti­zán­sok­ként fel­tün­te­tet­tek mel­lett má­sok is egyet­ért­het­nek-egyet­ér­te­nek az adott ér­ték­íté­let­tel, de ki­sebb mér­ték­ben, mint a szim­pa­ti­zán­sok.

5. táb­lá­zat. A te­kin­tély­el­vű­ség meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­nak leg­mar­kán­sabb hor­do­zói


Meg­jegy­zés: *Ebben a kér­dés­ben na­gyon ki­egyen­sú­lyo­zott volt az egyet­ér­tő vá­la­szok meg­osz­lá­sa, az át­lag­tól szá­mí­tott +3 és -2 in­ter­val­lum­ban osz­cil­lált.

6. táb­lá­zat. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­nak leg­mar­kán­sabb hor­do­zói


A két táb­lá­zat alap­ján el­mond­hat­juk, hogy:
1. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói el­ső­sor­ban azok, akik az ön­be­so­ro­lás­kor kon­zer­va­tív­nak és li­be­rá­lis­nak ne­vez­ték ma­gu­kat.
2. A te­kin­tély­el­vű po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói el­ső­sor­ban azok, akik szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek tart­ják ma­gu­kat.
3. Na­gyon ér­de­kes az utol­só két cso­port, a sem­mi­lye­nek és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók. ők leg­in­kább a be­azo­no­sí­tat­lan ér­ték­ren­dű­ek­kel fe­dik egy­mást. Ugyan­ak­kor a sem­mi­lye­nek is, és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók is haj­la­nak mind a te­kin­tély­el­vű­ség, mind a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend fe­lé, ami­ből ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy he­te­ro­gén, be­lül to­vább ré­teg­ző­dő né­pes­sé­get al­kot­nak. En­nek pon­to­sí­tá­sát a ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló ada­tok kis elem­szá­ma mi­att nem tud­tuk el­vé­gez­ni. Any­­nyi azon­ban az 5. és 6. táb­lá­zat­ból is ki­de­rül, hogy a sem­mi­lye­nek is, és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók is – bár foly­ton ér­vé­nyes, hogy nem kö­tőd­nek egyet­len „tisz­tán” el­kü­lö­nü­lő ér­ték­rend­hez sem – in­kább a te­kin­tély­el­vű­sé­get pre­zen­tá­ló ér­ték­íté­le­tek szim­pa­ti­zán­sai, va­gyis (ta­lán) in­kább te­kin­tély­el­vű­ek, mint de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok. S ez rész­ben bi­zo­nyít­ja, hogy ami­kor ér­té­kek­ről van szó, nin­csen „sem­mi­lyen” ér­ték­rend (va­gyis ab­szo­lút ér­ték­men­tes em­ber), eset­leg csak ve­gyes, ka­o­ti­kus, ami oda ve­zet, hogy hor­do­zói tény­leg nem tud­ják be­so­rol­ni ma­gu­kat. De nem szük­sé­ges, hogy ön­ma­guk de­fi­ni­ál­ják ma­gu­kat. Vég­ső so­ron úgy­is a po­li­ti­kai ér­ték­ori­en­tá­ci­ók­hoz va­ló vi­szo­nyu­lá­suk so­rol­ja be őket, füg­get­le­nül at­tól, mi­nek tart­ják ma­gu­kat.
Vé­ge­ze­tül te­kint­sük meg, kik al­kot­ják:
– a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend bá­zi­sát ké­pe­ző, ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak és li­be­rá­lis­nak val­lók cso­port­ját;
– a te­kin­tély­el­vű po­li­ti­kai ér­ték­rend­ből épít­ke­ző, ma­gu­kat szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek tar­tók cso­port­ját;
– az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tó­kat vagy más­kép­pen a be­azo­no­sí­tat­lan po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­e­ket al­ko­tó, sa­ját be­val­lá­suk sze­rint sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­rend­del azo­no­sul­ni nem tu­dók és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók cso­port­ját.
Több­fé­le jel­lem­zőt is meg­vizs­gál­tunk, de a 7–9. táb­lá­zat­ban csak azo­kat kö­zöl­jük, ame­lyek sta­tisz­ti­kai ös­­sze­füg­gést mu­tat­tak a vizs­gált cso­por­tok­kal. A két jobb­ol­da­li osz­lop­ban lát­ha­tó kér­dést (Tag­ja-e va­la­me­lyik po­li­ti­kai párt­nak? Ki­re sza­va­zott az 1998-as par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon?) a po­li­ti­kai ér­ték­rend gya­kor­la­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sai kö­zé so­rol­juk, ezért tar­tot­tuk fon­tos­nak, hogy sze­re­pel­je­nek az elem­zés­ben.

7. táb­lá­zat. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend hor­do­zói (19%)


A ki­lenc­ve­nes évek arány­lag tisz­tán ki­kris­tá­lyo­so­dott de­mok­ra­ta és li­be­rá­lis po­li­ti­kai értékrendtí­pusához ké­pest a 2001-ben ös­­sze­ol­va­dó, ös­­sze­fo­nó­dó ér­ték­rend­ként meg­je­le­nő de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend kon­zer­va­tív és li­be­rá­lis hor­do­zói jel­lem­ző­i­ket te­kint­ve is kis­sé fe­le­má­sak. A kon­zer­va­tí­vok és li­be­rá­li­sok kö­zös vo­ná­sa a fér­fi­ak do­mi­nan­ci­á­ja, az, hogy több­sé­gük nem párt­tag és ugyan­csak több­sé­gük 1998-ban az MKP-ra ad­ta sza­va­za­tát. De eze­ken a kö­zös vo­ná­so­kon be­lül is – az el­ső, a fér­fi­do­mi­nan­cia ki­vé­te­lé­vel – he­te­ro­ge­ni­tás mu­tat­ko­zik: egy „zász­ló” alatt áll­nak a több­sé­gük­ben in­kább ál­ta­lá­nos is­ko­lát és szak­tan­in­té­ze­tet vég­zet­tek az érett­sé­gi­zet­tek­kel, va­la­mint az ös­­szes töb­bi cso­port­nál ma­ga­sabb arány­ban meg­je­le­nő egye­te­mi vég­zett­sé­gű­ek­kel. Igaz, hogy a kon­zer­va­tí­vok­nál és a li­be­rá­li­sok­nál is do­mi­nál a pár­ton­kí­vü­li­ség, de a li­be­rá­lis MKP-tagok há­rom­szor an­­nyi­an van­nak, mint a kon­zer­va­tív MKP-tagok. S bár a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend hor­do­zó­i­nak mind­két „pó­lu­sa” több­sé­gé­ben az MKP-ra sza­va­zott, a kon­zer­va­tí­vok 8%-kal töb­ben sza­vaz­tak rá, s más pár­tot nem vá­lasz­tot­tak. A li­be­rá­li­sok az MKP mel­lett az SDK-ra is vok­sol­tak.

8. táb­lá­zat. A te­kin­tély­el­vű ér­ték­rend hor­do­zói (30%)


A vizs­gált mu­ta­tók sze­rint a te­kin­tély­el­vű ér­ték­rend hor­do­zói sem al­kot­nak ho­mo­gén egy­sé­get. Az ér­ték­rend két pil­lé­re a ma­gu­kat szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek ne­ve­zők. A szo­ci­a­lis­ták in­kább a 35 év­nél idő­seb­bek és az ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek kö­zül ke­rül­nek ki, s in­kább fér­fi­ak. A nem­ze­ti­ek ese­té­ben a kor nem ját­szik sze­re­pet, is­ko­lai vég­zett­sé­gük vi­szont ma­ga­sabb a szo­ci­a­lis­tá­ké­nál, s több kö­zöt­tük a nő – sőt, a nem­ze­ti­ek­nél női do­mi­nan­cia mu­tat­ko­zik. A nem­ze­ti­ek kö­zött két­szer annyi az MKP-tag, mint a szo­ci­a­lis­ták kö­zött, s töb­ben is sza­vaz­tak az MKP-ra. Ugyan­ak­kor a szo­ci­a­lis­ták­hoz ha­son­ló­an más pár­tok­ra is sza­vaz­tak.

9. táb­lá­zat. Az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tók (51%)


Az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tó po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek, akik a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok má­sik nagy cso­port­ját al­kot­ják, nagy­részt azok­kal azo­no­sak, akik az ön­be­so­ro­lás­kor sem­mi­lyen­nek val­lot­ták ma­gu­kat, vagy nem tud­ták, ho­va is tar­toz­nak. Per­sze lát­tuk, hogy azért ez nem tel­je­sen igaz, hi­szen a te­kin­tély­el­vű ér­té­kek együt­te­se mint­ha kö­ze­lebb áll­na hoz­zá­juk. Po­li­ti­ka­i­lag te­hát ők sem tel­je­sen „érin­tet­le­nek”.
To­váb­bi ér­de­kes­sé­ge a sem­mi­lye­nek­nek és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók­nak, hogy bár az ér­ték­íté­le­tek­hez va­ló vi­szo­nyu­lá­suk szint­jén ép­pen azért ke­rül­tek ugyan­ab­ba a nagy cso­port­ba, mert nincs kö­zös ne­ve­ző­jük, a vizs­gált mu­ta­tók sze­rint még­is ho­mo­gé­neb­bek, mint a de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok és a te­kin­tély­el­vű­ek, akik­nek pe­dig volt kö­zös ne­ve­ző­je, még­pe­dig a ha­son­ló po­li­ti­kai ér­ték­rend.
Vé­ge­ze­tül néz­zük, kik is ők? Lé­nye­ge­sen több köz­tük a nő, mint a fér­fi. Jel­lem­ző az ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­ség (köz­tük ta­lál­ha­tó a leg­több ál­ta­lá­nos is­ko­lai vég­zett­sé­gű). Élet­ko­ru­kat te­kint­ve ugyan­úgy le­het­nek fi­a­ta­lok, mint kö­zép­ko­rú­ak vagy idő­seb­bek. Nagy több­sé­gük nem párt­tag, bár akad­nak köz­tük is MKP-tagok – a sem­mi­lye­nek 3%-a, azok kö­zül pe­dig, akik nem tud­ták ma­gu­kat po­li­ti­ka­i­lag be­azo­no­sí­ta­ni, 6%! A sem­mi­lye­nek kö­zül ke­ve­seb­ben vá­lasz­tot­ták az MKP-t, de mind­két cso­port szin­te azo­nos rész­arány­ban sza­va­zott más pár­tok­ra is; s ugyan­csak kis el­té­rés van a nem sza­va­zók há­nya­da kö­zött. Ez 15-17% kö­rül mo­zog, ami azt je­len­ti, hogy épp kö­zü­lük ke­rült ki a leg­több nem sza­va­zó (pon­to­sab­ban lásd a mel­lék­let 2. táb­lá­za­tát).

3.4. Konk­lú­zió

Ös­­sze­gez­zük hát az el­mon­dot­ta­kat. Ar­ra a kér­dés­re, hogy a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest 2001-re vál­to­zott-e a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa, a vá­lasz: igen. Az ada­tok­ból ki­ol­vas­ha­tó vál­to­zás több­irá­nyú:
1. Csök­kent a kon­zisz­tens, kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek rész­ará­nya, ez­zel egyi­de­jű­leg nö­ve­ke­dett az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek rész­ará­nya.
2. Nem mu­tat­ha­tó ki a ko­ráb­bi „tisz­ta” de­mok­ra­ta és „tisz­ta” li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend, csak a ket­tő kom­bi­ná­ci­ó­ja. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend sú­lya csök­kent, a te­kin­tély­el­vűé pe­dig nö­ve­ke­dett.
3. Mind a kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek­re, mind az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek­re jel­lem­ző az a je­len­ség, amit a ho­mo­gén he­te­ro­ge­ni­tás fo­gal­ma fed a leg­in­kább. Ez 2001-ben sok­kal erő­seb­ben je­lent­ke­zett, mint a ki­lenc­ve­nes évek­ben. Ar­ról van szó, hogy mind­két cso­por­ton be­lül lé­te­zik egy ren­de­ző elv, amely­nek alap­ján a vizs­gált né­pes­ség nagy­já­ból egyik fe­le az egyik cso­port­ba, má­sik fe­le pe­dig a má­sik cso­port­ba tar­to­zik, s eb­ből le­ve­zet­ve mind­két cso­port ho­mo­gén. A kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek ren­de­ző el­ve a bi­zo­nyos konk­rét ér­ték­cso­por­tok irán­ti fo­gé­kony­ság. Az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek ren­de­ző el­ve pe­dig épp en­nek for­dí­tott­ja, va­gyis nem a kom­pakt ér­ték­ren­dek­kel, ha­nem a kü­lön­bö­ző ér­ték­cso­por­tok­ba tar­to­zó, te­hát egy­más­nak akár el­lent­mon­dó ér­té­kek­kel va­ló azo­no­su­lás. Ugyan­ak­kor a kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek, va­la­mint az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek is ezen a konk­rét ren­de­ző el­ven túl na­gyon sok­fé­lé­nek, na­gyon he­te­ro­gén­nek mu­tat­koz­nak. S itt nem­csak ar­ra gon­do­lunk, hogy a kom­pakt ér­ték­ren­dű­e­ken be­lül van­nak de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok és te­kin­tély­el­vű­ek, az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek kö­zött pe­dig a te­kin­tély­elv fe­lé haj­lók, de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend fe­lé haj­lók, kaotiku­sok és bi­zony­ta­la­nok – vagy ha úgy tet­szik, sem­mi­lye­nek és ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók –; ha­nem ezek­nek a cso­por­tok­nak a sok­szí­nű­sé­gé­re, ame­lyet né­hány mu­ta­tó­val pró­bál­tunk il­luszt­rál­ni. En­nek a he­te­ro­ge­ni­tás­nak gya­kor­la­ti kö­vet­kez­mé­nye ér­dek­el­len­té­tek­ben nyil­vá­nul­hat meg.
A kö­vet­ke­ző kér­dés, hogy mit je­lent ez a he­te­ro­ge­ni­tás. Fo­ko­zó­dó ér­ték­za­vart? Az ér­té­kek vál­sá­gát? Anómiát? Vagy egy­sze­rű­en csak a vizs­gált né­pes­ség sok­szí­nű­sé­gét? Er­re a kér­dés­re a fen­ti ada­tok tük­ré­ben le­he­tet­len pon­tos és fe­le­lős­ség­tel­jes vá­laszt ad­ni. Egy do­log­ban va­gyunk csak biz­to­sak, hogy nem lé­te­zik egy és oszt­ha­tat­lan szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság, ha­nem sok­szí­nű sző­nyeg­ként ta­kar­juk be Szlo­vá­kia dé­li ré­szét. A töb­bi in­kább csak el­len­őr­zés­re vá­ró hi­po­té­zis. Mert bi­zo­nyá­ra van ér­ték­vál­ság és ér­ték­za­var is; a fő kér­dés vi­szont az, hogy ki­ket súlyt a leg­in­kább, s en­nek mi­lyen kö­vet­kez­mé­nyei le­het­nek a po­li­ti­kai iden­ti­tás ala­ku­lá­sa, s an­nak gya­kor­la­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sai (vá­lasz­tá­si haj­lan­dó­ság, mi­lyen pár­tot vá­lasz­ta­nak stb.) szem­pont­já­ból.
S van még egy kér­dés, amely ide­kí­ván­ko­zik. Meg­pró­bál­tunk ké­pet ad­ni ar­ról, ho­gyan ala­kult a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa a ki­lenc­ve­nes évek és 2001 kö­zött. Az­óta el­telt öt fon­tos év, amely­nek ese­mé­nyei ki­hat­hat­tak a po­li­ti­kai iden­ti­tás to­váb­bi ala­ku­lá­sá­ra. Ak­kor te­hát mi­lyen a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok je­len­le­gi po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa? Saj­nos, er­re a kér­dés­re egy­ál­ta­lán nem tu­dunk vá­la­szol­ni, mi­vel ilyen jel­le­gű ku­ta­tást 2001 óta nem vé­gez­tünk, a köz­vé­le­mény-ku­ta­tás­ok pe­dig nem er­ről szól­nak. A kö­zel­jö­vő­ben azon­ban ta­lán mód nyí­lik majd egy komp­lex szlo­vá­ki­ai ma­gyar értékrend­ku­tatás­ra. Csak re­mény­ke­dünk, hogy en­nek szük­sé­ges­sé­gé­ről a tisz­telt ol­va­sót is si­ke­rült meg­győz­nünk.

4. Kit és mi­ért nem ér­de­kel a po­li­ti­ka

Az ed­dig el­mon­dot­tak so­rán több he­lyen is je­lez­tünk, hogy a po­li­ti­ka­i­lag bi­zony­ta­la­no­kon kí­vül van­nak, akik tu­da­to­san el­uta­sít­ják a po­li­ti­kát (bár ró­luk is ki­de­rült, hogy azért ők sem tel­je­sen ér­ték­men­te­sek). írá­sunk utol­só ré­szé­ben ve­lük kü­lön sze­ret­nénk fog­lal­koz­ni. Már csak azért is, mert a 2006 ta­va­szán le­foly­ta­tott kva­li­ta­tív kutatá­sok­nak6 kö­szön­he­tő­en ró­luk egé­szen friss in­for­má­ci­ók áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re, ame­lyek új­fent bi­zo­nyít­ják, men­­nyi­re sok­ré­tű, bo­nyo­lult, ugyan­ak­kor komp­lex je­len­ség a po­li­ti­kai iden­ti­tás és an­nak há­rí­tá­sa.
A vizs­gá­la­ti ala­nyok ér­dek­lő­dé­sét a po­li­ti­ka iránt leg­in­kább szo­ci­á­lis hely­ze­tük, ko­ruk és is­ko­lá­zott­sá­guk ha­tá­roz­za meg, még­pe­dig a kö­vet­ke­ző­kép­pen:
– Mi­nél ros­­szabb a szo­ci­á­lis hely­ze­tük, an­nál ke­vés­bé ér­dek­li őket a po­li­ti­ka (a mun­ka­nél­kü­li­e­ket ke­vés­bé, mint a gaz­da­sá­gi­lag ak­tí­va­kat vagy a nyug­dí­ja­so­kat).
– A fi­a­ta­lab­ba­kat ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a kö­zép­ko­rú­a­kat vagy az idő­seb­be­ket.
– Az is­ko­lá­zot­tab­ba­kat job­ban ér­dek­li, mint az ál­ta­lá­nos is­ko­lai, il­let­ve szak­tan­in­té­ze­ti vég­zett­sé­gű­e­ket.
Ezek a té­nye­zők kü­lön­bö­ző­kép­pen erő­sít­he­tik egy­mást. A leg­ros­­szabb kom­bi­ná­ció a mun­ka­nél­kü­li­ség, a fi­a­tal kor és az olyan lak­hely, ahol hos­­szú tá­von sem le­het mun­kát ta­lál­ni, mint pl. a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai ala­nyok ese­té­ben. őket a po­li­ti­ka egy­ál­ta­lán nem ér­dek­li.
Az ala­nyok ne­me ön­ma­gá­ban nem be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­kai ér­dek­lő­dést. Így a nők po­li­ti­kai ér­dek­lő­dé­se a fér­fi­a­ké­hoz ha­son­ló­an meg­osz­lik. A nők kö­zül leg­in­kább a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai, is­ko­lá­zot­tabb, dol­go­zó és kö­zép­ko­rú, il­let­ve idő­seb­bek fi­gye­lik a po­li­ti­kát. Leg­ke­vés­bé a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li nők, kö­zü­lük is a fi­a­ta­lok és az idő­seb­bek.
Az élet­kor be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dést. Ál­ta­lá­ban el­mond­ha­tó, hogy a fi­a­ta­lab­ba­kat ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a kö­zép­ko­rú­a­kat és az idő­seb­be­ket. Az is­ko­lá­zot­tabb, még egye­te­mis­ta vagy már dol­go­zó fi­a­ta­lo­kat, fő­leg Nyu­gat-Szlo­vá­ki­á­ban job­ban ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a má­sik két ré­gió fi­a­tal­ja­it vagy a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű fi­a­ta­lo­kat.
A mun­ka­nél­kü­li­ség té­nye erő­sen be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dést, fő­leg Kö­zép- és Ke­let-Szlo­vá­ki­á­ban. Mi­nél hos­­szabb ide­je mun­ka­nél­kü­li va­la­ki, an­nál ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka. Leg­ke­vés­bé azon­ban a fi­a­tal mun­ka­nél­kü­li­e­ket ér­dek­li, akik­nek egy cso­port­ja a szü­lők és a tá­gabb kör­nye­zet sor­sá­ból ki­in­dul­va ki­lá­tás­ta­lan­nak lát­ja a hely­ze­tét, a má­sik cso­port pe­dig azon ügy­kö­dik, hogy el­me­hes­sen, el­me­ne­kül­hes­sen ezek­ről a tá­jak­ról, le­he­tő­leg kül­föld­re.
A ve­gyes csa­lád­ban élők po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dé­sét a fen­ti té­nye­zők be­fo­lyá­sol­ják. Te­hát ön­ma­gá­ban az, hogy va­la­ki ve­gyes csa­lád­ban él, nem ha­tá­roz­za meg egy­ér­tel­mű­en a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dé­sét.
Kit és mi­ért nem ér­de­kel a po­li­ti­ka? Ha va­la­kit nem ér­de­kel a po­li­ti­ka, an­nak há­rom fő oka mu­tat­ko­zik:
1. Egy­sze­rű­en nem ér­dek­li (mert más dol­gok job­ban ér­dek­lik, pl. a ta­nu­lás, a ku­tyá­ja, a csa­lád­ja, a kert­je stb.). En­nek okán nem is fi­gye­li a tör­té­né­se­ket, s mi­vel nem fi­gye­li, nem is ér­ti. S mi­vel nem ér­ti, új­fent meg­erő­sö­dik ben­ne az az ér­zés, hogy a po­li­ti­ka át­lát­ha­tat­lan, nem ne­ki va­ló, ne­ki „ez ma­gas”. Ez leg­in­kább az is­ko­lá­zat­la­nab­bak egy ré­szé­re jel­lem­ző, kor­ra va­ló te­kin­tet nél­kül. Ami na­gyon ér­de­kes, hogy amen­­nyi­ben csak a man­i­feszt tar­tal­mak­ra kon­cent­rá­lunk, úgy tűn­het, hogy a po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­ség eme oka in­kább a nők­re, s a leg­fi­a­ta­labb fér­fi­ak egy ré­szé­re ti­pi­kus. Ám a la­tens tar­tal­ma­kat vizs­gál­va ki­de­rül, hogy a kö­zép­ko­rú fér­fi­ak egy ré­szét is ez jel­lem­zi. A kü­lönb­ség csak ab­ban nyil­vá­nul meg, hogy a nők és a fi­a­tal, húsz év kö­rü­li fér­fi­ak ezt nyíl­tan meg­mond­ják, ez­zel szem­ben az en­nél idő­sebb fér­fi­ak más okok mö­gé rej­tik ezt az el­sőd­le­ges ma­gya­rá­za­tot. Mint­ha nem tar­ta­nák „fér­fi­as­nak”, hogy csak úgy ke­rek pe­rec be­vall­ják, hogy őket a po­li­ti­ka ön­ma­ga mi­att nem ér­dek­li, nem von­zó do­log szá­muk­ra.
2. Mert élet­hely­ze­té­ből adó­dó­an más, sze­rin­te lét­fon­tos­sá­gú kér­dé­sek­kel kell fog­lal­koz­nia, a po­li­ti­ka pe­dig nem lét­fon­tos­sá­gú. Ez leg­in­kább a mun­ka­nél­kü­li­ek­re jel­lem­ző. Egy ré­szük­nél azon­ban a ki­mon­dott ok mö­gött ki­mon­dat­la­nul ott rej­lik a meg­győ­ző­dés, hogy a po­li­ti­ka úgy­sem tud ne­kik se­gí­te­ni, sőt, nem is akar, s va­ló­já­ban ezért nem ér­dek­lőd­nek irán­ta. Ezek az em­be­rek ki­nyi­lat­koz­ta­tott po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­sé­gük el­le­né­re sok­kal tá­jé­ko­zot­tab­bak az elő­ző cso­port­nál, ami szin­tén jel­zi, hogy őket azért va­la­hol még­is ér­dek­li a po­li­ti­ka, csak már csa­lód­tak ben­ne, egy­faj­ta ön­vé­del­mi me­cha­niz­mus­ból ki­in­dul­va nem akar­nak ve­le to­vább fog­lal­koz­ni.
3. Mert a po­li­ti­ká­ban és a po­li­ti­ku­sok­ban nem le­het meg­bíz­ni. Ez a leg­gya­ko­ribb in­do­ka a po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­ség­nek, il­let­ve az irán­ta va­ló el­len­sé­ges ér­zü­let­nek, mert olyan is elő­for­dul, fő­leg a fér­fi­ak kö­ré­ben, kor­ra és szo­ci­á­lis hely­zet­re va­ló te­kin­tet nél­kül. („Fél­re­ve­zet­nek, a po­li­ti­ka szín­ház, és a szín­ház nem ér­de­kel.”)
A fi­a­ta­lok egy ré­szé­re jel­lem­ző to­váb­bá egy tu­da­to­san ki­épí­tett po­li­ti­ka­el­le­nes ma­ga­tar­tás, ami a po­li­ti­ka ig­no­rá­lá­sá­val jár együt­t. En­nek nincs min­den eset­ben ide­o­ló­gi­ai alap­ja, in­kább egy­faj­ta da­cot, al­ter­na­tív, a fel­nőt­tek­től el­té­rő vi­sel­ke­dés­mó­dot akar ki­fe­jez­ni. Ezek a fi­a­ta­lok már a po­li­ti­ka szó hal­la­tán is úgy re­a­gál­nak, mint­ha tü­zes vas­hoz kel­le­ne nyúl­ni­uk.

Mel­lék­let

1. táb­lá­zat. A fel­so­rolt ér­ték­íté­le­tek­kel egyet­ér­tők rész­ará­nya a ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak stb. tar­tók kö­zött


2. táb­lá­zat. A ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak stb. tar­tók jel­lem­zői a vizs­gált mu­ta­tók sze­rint
