Petőcz Kálmán: A dél-szlovákiai szlovákok választási viselkedése

Ta­nul­má­nyunk a dél-szlo­vá­ki­ai szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si vi­sel­ke­dé­sét, a vá­lasz­tá­so­kon ki­nyil­vá­ní­tott po­li­ti­kai pre­fe­ren­ci­á­it vizs­gál­ja. E szem­pon­tot szem előtt tart­va át­te­kin­ti a Szlo­vá­ki­á­ban ed­dig meg­ren­de­zett par­la­men­ti, re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti, hely­ha­tó­sá­gi és köz­tár­sa­sá­gi el­nö­ki vá­lasz­tá­sok, va­la­mint nép­sza­va­zás­ok ered­mé­nye­it.
A vá­lasz­tá­si ered­mé­nye­ket ál­ta­lá­ban já­rá­si vagy ke­rü­le­ti bon­tás­ban vizs­gál­ják a té­má­val fog­lal­ko­zó elem­zők. Ám mi­vel a dé­li já­rá­sok­ban je­len­tős szá­mú ma­gyar ki­sebb­sé­gi sza­va­zó­pol­gár él, ezért a „nagy” szá­mok­ból el­ső pil­lan­tás­ra nem egy­ér­tel­mű, ho­gyan osz­la­nak meg egyéb­ként a szlo­vák pár­tok­ra le­adott sza­va­za­tok a szlo­vák sza­va­zók kö­ré­ben.
A 2006. évi par­la­men­ti vá­lasz­tást Robert Fico Smer ne­vű párt­ja nyer­te meg­le­he­tő­sen nagy fö­lén­­nyel, 29,14%-os ered­mén­­nyel. Gyor­san meg­szü­le­tett a Smer–HZDS– SNS ko­a­lí­ció, ame­lyet né­hány szlo­vá­ki­ai pub­li­cis­ta azon­nal „rém­álom-ko­a­lí­ció”-nak ne­ve­zett el. Mind­há­rom párt­el­nök – Robert Fico mi­nisz­ter­el­nök, Vla­di­mír Meèiar, a De­mok­ra­ti­kus Szlo­vá­ki­á­ért Moz­ga­lom (HZDS) el­nö­ke, va­la­mint Ján Slota, a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt (SNS) ve­zé­re – te­kin­tély­el­vű, po­pu­lis­ta, de­ma­góg és na­ci­o­na­lis­ta po­li­ti­kus hí­ré­ben állt. Az utób­bi ket­tő ezt az 1994–1998 kö­zöt­ti kö­zös kor­mány­zá­suk al­kal­má­val már a gya­kor­lat­ban is bi­zo­nyí­tot­ta.
A kor­mány­ala­kí­tás után lát­vá­nyo­san rom­lott a szlo­vák–ma­gyar vi­szony mind Szlo­vá­ki­án be­lül, mind a két ál­lam köz­ti kap­cso­la­tok te­rén. En­nek a fo­lya­mat­nak a ki­csú­cso­so­dá­sa az őszi vi­seg­rá­di csúcs­ta­lál­ko­zó egyik moz­za­na­ta volt, ami­kor Gyurcsány Fe­renc ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök – a ren­dez­vény há­zi­gaz­dá­ja – el­uta­sí­tot­ta a két­ol­da­lú meg­be­szé­lést Robert Fico szlo­vák kor­mány­fő­vel.
Kor­mány­pár­ti po­li­ti­ku­sok a szlo­vák–ma­gyar vi­szony­ban be­állt fe­szült­sé­gért a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ját (MKP) okol­ják: az MKP ki­szo­rult a kor­mány­ból, el­vesz­tet­te a be­fo­lyá­sát a kü­lön­bö­ző költ­ség­ve­té­si és eu­ró­pai uni­ós for­rá­sok el­osz­tá­sá­ra, s ezt az új hely­ze­tet nem ké­pes fel­dol­goz­ni. Az MKP és ál­ta­lá­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar, va­la­mint a ma­gyar­or­szá­gi köz­vé­le­mény ez­zel el­len­tét­ben a vi­szony rom­lá­sá­ért a vá­lasz­tás után meg­ala­kult szlo­vák kor­mány­ko­a­lí­ci­ót okol­ja, pon­to­sab­ban az ab­ban he­lyet fog­la­ló, szél­ső­sé­ges ma­gyar­el­le­nes­sé­gé­ről el­hí­re­sült Szlo­vák Nem­ze­ti Pár­tot.
Sok elem­ző, új­ság­író és po­li­ti­kus a nyár és az ősz fo­lya­mán mint­ha új­ból fel­fe­dez­te vol­na, hogy Szlo­vá­ki­á­ban él­nek ma­gya­rok, és hogy van szlo­vák–ma­gyar vi­szony. Szlo­vák–ma­gyar vi­szony ed­dig is volt, és az MKP kor­mány­zá­sa ide­jé­ben sem volt min­dig a leg­ide­á­li­sabb. Szá­mos – fő­leg he­lyi és re­gi­o­ná­lis szin­ten je­lent­ke­ző – prob­lé­ma ke­ze­lé­sé­re, ren­de­zé­sé­re nem ke­rült sor. Szte­re­o­tí­pi­ák­kal, mí­to­szok­kal, el­len­mí­to­szok­kal volt ter­hes ez a vi­szony ed­dig is.
Az aláb­bi ta­nul­mány iga­zol­ni, eset­leg cá­fol­ni kí­ván­ja azt a né­ze­tet (hi­e­del­met), mi­sze­rint a „dé­li” szlo­vá­kok má­sok, mint az „észa­ki­ak”, hogy ál­ta­lá­ban azok­nak a szlo­vá­kok­nak van ba­juk a ma­gya­rok­kal, a ma­gyar po­li­ti­ku­sok te­vé­keny­sé­gé­vel, a ma­gyar po­li­ti­kai pár­tok cél­ja­i­val, akik éle­tük­ben még ma­gyar em­bert nem lát­tak. Ele­mez­ni kí­ván­ja, mi­lyen tá­mo­ga­tott­sá­ga van a dé­li szlo­vá­kok kö­ré­ben az eu­ró­pai tí­pu­sú, de­mok­ra­ti­kus ér­ték­ren­det kép­vi­se­lő pár­tok­nak, il­let­ve a te­kin­tély­el­vű, a nem­ze­ti és szo­ci­á­lis populizmussal fel­vér­te­zett, de­ma­góg po­li­ti­kai cso­por­to­su­lá­sok­nak.
Meg­kí­sér­li meg­ha­tá­roz­ni Dél-Szlo­vá­kia fo­gal­mát és meg­vizs­gál­ni, va­jon van-e lét­jo­go­sult­sá­ga an­nak az el­kép­ze­lés­nek, hogy a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja „re­gi­o­ná­lis” párt­tá vál­jon, és az egész ré­gió la­kos­sá­gá­nak ér­dek­kép­vi­se­let­ét és ér­dek­ér­vé­nye­sí­té­sét je­löl­je ki cél­já­ul.

1. Dél-Szlo­vá­kia fo­gal­má­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa

A szlo­vák–ma­gyar kér­dés ren­de­zé­sé­nek egyik fon­tos ele­me nyil­ván azok­nak a szlo­vá­kok­nak és ma­gya­rok­nak a vi­szo­nya, akik tény­le­ge­sen együtt él­nek Szlo­vá­kia dé­li ré­szén. Amen­­nyi­ben ezt a vi­szonyt kí­ván­juk vizs­gál­ni, elő­ször is tisz­táz­ni kell, mit ér­tünk Dél-Szlo­vá­ki­án, nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gye­sen la­kott te­rü­le­ten, il­let­ve ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­ten. Eze­ket a fo­gal­ma­kat gyak­ran szi­no­ni­ma­ként hasz­nál­ják mind a szak­iro­da­lom­ban, mind a pub­li­cisz­ti­ká­ban, il­let­ve a po­li­ti­kai köz­be­széd­ben. Szlo­vák szer­zők ál­ta­lá­ban a 14 dél-szlo­vá­ki­ai já­rás al­kot­ta sá­vot szok­ták ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­let­ként kezelni.1 Ma­gyar szer­zők eh­hez a 14 já­rás­hoz ál­ta­lá­ban még hoz­zá­ve­szik a Nyitrai, il­let­ve a Nagymihályi já­rást, va­la­mint Po­zsony és Kas­sa vá­ro­sát.
Szlo­vák elem­zők és po­li­ti­ku­sok ál­ta­lá­ban hang­sú­lyoz­zák, hogy ez a ve­gyes la­kos­sá­gú, ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gió még így is szlo­vák több­sé­gű. (Ami kó­dolt meg­fo­gal­ma­zá­sa an­nak az üze­net­nek, hogy et­ni­kai ala­pú te­rü­le­ti au­to­nó­mi­á­nak lét­jo­go­sult­sá­ga nincs!) Va­ló­ban, ha a 14 já­rást ves­­szük ala­pul, ak­kor a ma­gya­rok a „ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók” össz­la­kos­sá­gá­nak alig 40%-át te­szik ki.2 Ha hoz­zá­ves­­szük a Nyitrai és a Nagymihályi já­rást, ak­kor a ma­gya­rok ará­nya az így be­ha­tá­rolt te­rü­let össz­la­kos­sá­gá­nak pusz­tán egy­har­ma­dá­ra csök­ken. Ez per­sze an­nak kö­szön­he­tő, hogy az el­ső­fo­kú ál­lam­igaz­ga­tá­si te­rü­le­ti egy­sé­gek (já­rá­sok) ha­tá­ra­it ilyen mó­don húz­ták meg az 1960-as cent­ra­li­zá­ció fo­lya­mán. Az 1960-as já­rás­ha­tá­ro­kat Dél-Szlo­vá­ki­á­ban csak rész­ben mó­do­sí­tot­ta az 1996-os köz­igaz­ga­tá­si és te­rü­le­ti át­szer­ve­zés: a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók szem­pont­já­ból in­kább hát­rá­nyo­san, mint elő­nyö­sen (vö. Petőcz 1998).
2001-től Szlo­vá­ki­á­ban re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­zat­ok is mű­köd­nek. Lo­gi­kus és ké­zen­fek­vő lett vol­na, ha a re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­zat­ok te­rü­le­té­nek ki­ala­kí­tá­sá­nál job­ban fi­gye­lem­be ve­szik az et­ni­kai el­vet. Ez azon­ban nem tör­tént meg: csak nyolc ön­kor­mány­za­ti egy­ség ala­kult, még­pe­dig az ad­dig lé­te­ző nyolc má­sod­fo­kú ál­lam­igaz­ga­tá­si te­rü­le­ti egy­ség ha­tá­ra­in belül.3
A Dél-Szlo­vá­ki­á­ban élő szlo­vá­kok és ma­gya­rok vi­szo­nyát el­ső íz­ben be­ha­tó mó­don a Márai Sán­dor Ala­pít­vány vizs­gál­ta 1994-ben (Bor­dás et al. 1995). Ér­de­kes mó­don itt is fel­lel­he­tő bi­zo­nyos el­lent­mon­dás ab­ban, ho­gyan ha­tá­roz­zák meg a szer­zők a vizs­gált te­rü­le­tet. Pavol Friè szo­ci­o­ló­gus be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyá­ban egy he­lyen „a több­ség­ben ma­gya­rok lak­ta Dél-Szlo­vá­ki­á”-­ról be­szél, ugyan­ak­kor má­sutt Dél-Szlo­vá­kia et­ni­ka­i­lag ve­gyes te­rü­le­tét a 11 dé­li já­rás al­kot­ta ré­gi­ó­ként de­fi­ni­ál­ja (Bor­dás et al. 1995, 15, 27). Amint már fent em­lí­tet­tük, en­nek a két fo­ga­lom­nak a tar­tal­ma nem azo­nos. Friè ugyan­ak­kor a te­rü­let „matrjozska” jel­le­gé­ről ír: „Az et­ni­ka­i­lag ve­gyes la­kos­sá­gú Dél-Szlo­vá­kia egé­szét néz­ve [a szlo­vá­kok – P. K.] ki­sebb­ség­ben van­nak, vi­szont egyes lokalitásokban több­sé­get al­kot­nak. Eze­ken a he­lye­ken a ma­gya­rok van­nak ki­sebb­ség­ben, akik vi­szont bi­zo­nyos még ki­sebb lokalitásokban is­mét több­ség­ben van­nak, és így to­vább” (Bor­dás et al. 1995, 16).
Vé­le­mé­nyem sze­rint a „matrjozska” ha­son­lat itt sán­tít. An­nak el­le­né­re, hogy az utób­bi 80 év­ben lé­nye­ge­sen fel­la­zult a te­rü­let et­ni­kai ho­mo­ge­ni­tá­sa a be­te­le­pí­té­sek, a ter­mé­sze­tes nép­moz­gá­sok, il­let­ve az as­­szi­mi­lá­ció következményeként,4 az et­ni­kai ha­tárt azért még min­dig elég­gé vi­lá­go­san meg le­het von­ni. Te­le­pü­lés­szer­ke­ze­ti szem­pont­ból „matrjozska” jel­le­ge iga­zá­ból csak a Nyitra–Érsekújvár–Léva há­rom­szög­nek van. En­nek a te­rü­let­nek vi­szont már Tri­a­non előtt és a 20. szá­zad har­min­cas éve­i­ben is „matrjozska” jel­le­ge volt. Ezért oko­zott itt kü­lö­nös gon­dot az 1938-as ha­tár ki­je­lö­lé­se, amely egyéb­ként vi­szony­lag hű­en kö­vet­te az et­ni­kai ha­tárt. Ér­sek­új­vár és Lé­va kö­zött „igaz­sá­gos” ha­tárt húz­ni nem le­he­tett. Mint ké­sőbb lát­ni fog­juk, ez a tény az ott élő szlo­vá­kok po­li­ti­kai vi­sel­ke­dé­sé­re má­ig ki­ha­tás­sal van.
Mi­vel cé­lunk az, hogy a ma­gyar több­sé­gű ré­gi­ók­ban élő szlo­vá­kok po­li­ti­kai pre­fe­ren­ci­á­it vizs­gál­juk, ezért ami­kor Dél-Szlo­vá­ki­á­ról be­szé­lünk, a ma­gyar több­sé­gű, te­hát az et­ni­kai ha­tá­ron be­lü­li te­rü­let­ről van szó. En­nek a meg­kö­ze­lí­tés­nek van egy hát­rá­nya, ami ab­ból adó­dik, hogy ilyen köz­igaz­ga­tá­si és sta­tisz­ti­kai egy­ség nem lé­te­zik. Adat­gyűj­tés és ös­­sze­ha­son­lí­tó elem­zés szem­pont­já­ból ez két­ség­kí­vül meg­ne­he­zí­ti a fel­ada­tot, ám a vá­lasz­tott mód­szert még­is cél­sze­rű­nek tart­juk.
Se­gít­ség­kép­pen az 1990–1996 kö­zött funk­ci­o­ná­ló, ún. ide­ig­le­nes köz­igaz­ga­tá­si fel­osz­tást idéz­zük fel. Ek­kor a má­sod­fo­kú ál­lam­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek meg­szűn­tek, és a (nagy) já­rá­so­kat ki­sebb kör­ze­tek­re osz­tot­ták. Dél-Szlo­vá­ki­á­ban ezen kör­ze­tek ha­tá­rai töb­bé-ke­vés­bé kö­vet­ték a ma­gyar–szlo­vák et­ni­kai ha­tárt. Ma­gyar­lak­ta te­rü­le­ten, il­let­ve Dél-Szlo­vá­ki­án te­hát azok­nak az 1990-es kör­ze­tek­nek a te­rü­le­tét ért­jük, ahol a ma­gya­rok ará­nya el­ér­te leg­alább a 20%-ot.5 Az így be­ha­tá­rolt te­rü­le­ten az 1991-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint kb. 60%-nyi ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű sze­mély élt.

2. A mes­­szi­ről jött em­ber mí­to­sza

A dél-szlo­vá­ki­ai szlo­vá­kok­ról a köz­vé­le­mény egy ré­szé­ben az a hi­e­de­lem él, hogy a ma­gya­rok­hoz va­ló vi­szo­nyu­lá­suk más, mint az „észa­ki” szlo­vá­ko­ké. Ezt a né­ze­tet elő­sze­re­tet­tel ter­jesz­tik egyes saj­tó­or­gá­num­ok és szlo­vák po­li­ti­ku­sok is. Gya­ko­ri­ak az olyan tu­dó­sí­tá­sok, ame­lyek rá­mu­tat­nak, hogy a „lent élő” szlo­vá­kok­nak és ma­gya­rok­nak sem­mi ba­juk sincs egy­más­sal, a fe­szült­sé­ge­ket „fe­lül­ről” vagy „kül­föld­ről” szít­ják. To­váb­bá, hogy a ma­gya­rok­kal ál­ta­lá­ban olyan szlo­vá­kok­nak van ba­juk, akik éle­tük­ben még ma­gyar em­bert nem lát­tak. Ezért le­het pél­dá­ul olyan tá­mo­ga­tott­sá­ga Ján Slotának Zsol­nán.
Eze­ket a né­ze­te­ket ne­ve­zi a Márai Sán­dor Ala­pít­vány (a továbbiakban MSA) idé­zett pub­li­ká­ci­ó­ja „el­len­mí­to­szok”-nak. Egy di­a­met­rá­li­san el­té­rő érv­rend­szert kí­ván­nak el­len­pon­toz­ni, amely sze­rint a szlo­vák–ma­gyar vi­szony so­sem volt jó, és a jö­vő­ben sincs esély a lé­nye­ges ja­vu­lás­ra. Az MSA fel­mé­ré­sei ja­va­részt cá­fol­ták a fent em­lí­tett „el­len­mí­tosz”-t. A szlo­vá­kok ma­gya­rok­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyá­nak szo­ci­o­ló­gi­ai és etnopszichológiai vizs­gá­la­ta meg­mu­tat­ta, hogy van­nak ugyan né­mi el­té­ré­sek az észa­ki és a dé­li szlo­vá­kok at­ti­tűd­jei, a fruszt­rá­ci­ók mér­té­ke, a szte­re­o­tí­pi­ák el­ter­jedt­sé­ge és jel­le­ge kö­zött, ezek azon­ban nem an­­nyi­ra je­len­tő­sek, mint ami­re eset­leg szá­mí­ta­ni le­he­tett vol­na.
Mi va­la­mi­vel egy­sze­rűbb és ke­vés­bé idő­igé­nyes mód­szert vá­lasz­tot­tunk a dé­li és az észa­ki szlo­vá­kok ma­gya­rok­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyá­nak vizs­gá­la­tá­hoz. Ha ugyan­is fel­tételezzük, hogy a dé­li szlo­vá­kok más­ként vi­szo­nyul­nak a ma­gyar­kér­dés­hez, mint az észa­ki­ak, ak­kor en­nek meg kel­le­ne mu­tat­koz­nia a vá­lasz­tá­so­kon ki­nyil­vá­ní­tott po­li­ti­kai pre­fe­ren­ci­á­i­kon. Te­hát sta­tisz­ti­ka­i­lag szig­ni­fi­kán­san ki­sebb mér­ték­ben kel­le­ne vá­lasz­ta­ni­uk a na­ci­o­na­lis­ta de­ma­gó­gi­át hir­de­tő vagy leg­alább­is an­nak sza­bad te­ret adó pár­to­kat, po­li­ti­ku­so­kat.
A szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­si ered­mé­nye­ket tag­la­ló elem­zé­sek, pél­dá­ul Vla­di­mír Krivý mun­kái (pl. Krivý – Feglová – Balko, 1996; Krivý 2002a, b) ar­ra mu­tat­nak rá, hogy a HZDS-nek és az SNS-nek nincs je­len­tős tá­mo­ga­tott­sá­ga a dé­li já­rá­sok­ban. Ez két­ség­kí­vül így van, ha a nagy szá­mo­kat néz­zük és a já­rá­si bon­tás­ban köz­zé­tett adat­so­ro­kat vizs­gál­juk. Ha azon­ban te­le­pü­lé­si szin­ten vizs­gál­juk a kér­dést, és azt néz­zük, ho­gyan osz­la­nak meg a pre­fe­ren­ci­ák csak a szlo­vák sza­va­zók kö­ré­ben, sok­kal ár­nyal­tabb ké­pet ka­punk.
Itt lát­szó­lag egy mód­szer­ta­ni prob­lé­má­ba üt­kö­zünk: a Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal ál­tal köz­zé­tett ada­tok­ból nem tud­juk pon­to­san ki­mu­tat­ni, hány ma­gyar, il­let­ve hány szlo­vák sza­va­zott. Azt sem tud­juk tel­jes bi­zo­nyos­ság­gal meg­ál­la­pí­ta­ni, mi­lyen volt a „ke­reszt­sza­va­zás” mér­té­ke, te­hát hány szlo­vák sza­va­zott az MKP-re, és hány ma­gyar sza­va­zott szlo­vák párt­ra. Ezért a ta­nul­mány táb­lá­za­ta­i­ban sze­rep­lő ada­tok egé­szen pre­cí­zen meg­fo­gal­maz­va nem azt mu­tat­ják, ho­gyan sza­vaz­tak a Dél-Szlo­vá­ki­á­ban élő szlo­vá­kok, ha­nem azt, mi­lyen arány­ban sza­vaz­tak a „szlo­vák” pár­tok­ra azok, akik nem az MKP-re vagy az MKP je­lölt­je­i­re vok­sol­tak. Ez ugyan­is pon­to­san meg­ál­la­pít­ha­tó. Ám az ös­­szes ed­di­gi szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tás és nép­sza­va­zás ered­mé­nye­i­nek át­ta­nul­má­nyo­zá­sa után elég nagy bi­zo­nyos­ság­gal ál­lít­hat­juk, hogy a ket­tő kö­zöt­ti kü­lönb­ség – leg­alább­is az utób­bi két par­la­men­ti vá­lasz­tás ese­té­ben – oly cse­kély, hogy sta­tisz­ti­kai je­len­tő­sé­ge gya­kor­la­ti­lag nincs. En­nek a prob­lé­má­nak a vizs­gá­la­tá­ra az egyes táb­lá­za­tok elem­zé­se­kor még vis­­sza­té­rünk.

3. A 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok

3.1. Szlo­vák sza­va­zók és szlo­vák pár­tok­ra sza­va­zók: men­­nyi­re fe­di egy­mást a két hal­maz?

1. táb­lá­zat. Par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok 2006. A szlo­vák sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa a dél-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok­ban (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

For­rás: a www.statistics.sk/nrsr_2006 alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés: MKP – Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja, SDKÚ – Slovenská demokratická a kresanská únia (Szlo­vák De­mok­ra­ti­kus és Ke­resz­tény Unió), KDH – Kresanskodemokratické hnutie (Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­ga­lom), SF – Slobodné fó­rum (Sza­bad Fó­rum), Smer, SNS – Slovenská národná strana (Szlo­vák Nem­ze­ti Párt), KSS – Komunistická strana Slovenska (Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja), HZDS – Hnutie za demokratiké slovensko (De­mok­ra­ti­kus Szlo­vá­ki­á­ért Moz­ga­lom)

* Nincs adat.

Néz­zük te­hát az 1. táb­lá­za­tot, amely a 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tások­ról ad ké­pet! Eb­ben az egy eset­ben mi is a „ha­gyo­má­nyos” 16 dé­li já­rást ves­­szük ala­pul. Az ösz­­szes sza­va­zás­ra jo­go­sult sze­mély­re ki­ve­tít­ve meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy ezek­ben a já­rá­sok­ban a vá­lasz­tá­si rész­vé­tel nagy­já­ból meg­fe­lelt a szlo­vá­ki­ai át­lag­nak. Nyu­gat­ról ke­let fe­lé ha­lad­va mér­sé­kel­ten csök­kent a rész­vé­te­li arány, ami szin­tén tük­rö­zi az or­szá­gos ten­den­ci­át. A ma­gya­rok több­sé­gét ma­gá­ban fog­la­ló nyu­ga­ti já­rá­sok­ban ma­ga­sabb volt a rész­vé­te­li arány az át­lag­nál (a Dunaszerdahelyi és az Ér­sek­új­vá­ri já­rás­ban rá­adá­sul jó­val ma­ga­sabb). Ezért nagy va­ló­szí­nű­ség­gel meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy or­szá­gos vi­szony­lat­ban is ma­ga­sabb volt a ma­gya­rok rész­vé­te­li ará­nya az 54,67%-os át­lag­nál, még­pe­dig kb. 1%-kal, mi­köz­ben Lo­sonc­tól ke­let­re a ma­gya­rok vá­lasz­tá­si ked­ve ala­cso­nyabb volt, mint nyugaton.6
Ha ös­­sze­ha­son­lít­juk az MKP-re sza­va­zók ará­nyát és a 2001-es nép­szám­lá­lás ada­ta­it, azt lát­juk, hogy két já­rás ki­vé­te­lé­vel min­den­hol töb­ben sza­vaz­tak az MKP-re, mint amen­­nyi ma­gyar az adott te­rü­le­ten „hi­va­ta­lo­san” ki­mu­tat­ha­tó. (A két „kakukktojás”-járásban – a Ri­ma­szom­ba­ti­ban és a Tőketerebesiben – is csak mi­ni­má­lis volt az el­té­rés.) En­nek egyik ké­zen­fek­vő ma­gya­rá­za­ta az, hogy vi­szony­lag je­len­tős szá­mú szlo­vák az MKP-re vok­solt. Ezen­kí­vül még egy sor egyéb té­nye­ző játsz(hat)ott sze­re­pet en­nek az ered­mény­nek a ki­ala­ku­lá­sá­nál:
1. Mint már ar­ra rá­mu­tat­tunk, a ma­gya­rok vá­lasz­tá­si ked­ve va­la­mi­vel na­gyobb, mint az or­szá­gos át­lag.
2. A ma­gya­rok ked­ve­zőt­le­nebb kor­fá­ja kö­vet­kez­té­ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­ré­ben ma­ga­sabb a sza­va­zás­ra jo­go­sult sze­mé­lyek ará­nya, mint a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­ré­ben. Szlo­vá­ki­ai vi­szony­lat­ban 2006-ban a sza­va­zás­ra jo­go­sult sze­mé­lyek az össz­la­kos­ság 79%-át tet­ték ki. A 2001. évi nép­szám­lá­lás­nak a bi­o­ló­gi­ai kor­cso­port­ok sze­rin­ti meg­osz­lás­ra vo­nat­ko­zó ada­tai azt mu­tat­ják, hogy Szlo­vá­kia ma­gyar né­pes­sé­gé­nek vi­szont kb. 81-81,5%-a vá­lasz­tó­ko­rú, ami a ha­son­ló össz­né­pes­sé­gi mu­ta­tó­hoz vi­szo­nyít­va leg­alább 2%-kal több.
3. Az MKP-re nem­csak azok sza­vaz­nak, akik hi­va­ta­lo­san ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek vall­ják ma­gu­kat, ha­nem azok kö­zül is so­kan, akik ma­gyar­nak ér­zik ma­gu­kat, te­hát:
– ma­gyar anyanyelvűek;7
– azok, akik va­la­mi­lyen ob­jek­tív vagy szub­jek­tív ok mi­att (akár ké­nyel­mes­ség­ből) hi­va­ta­lo­san szlo­vák­nak je­lö­lik ma­gu­kat;
– a ket­tős iden­ti­tá­sú, ve­gyes há­zas­ság­ból szár­ma­zó sze­mé­lyek egy ré­sze, akik egyéb­ként túl­nyo­mó­részt szlo­vák­nak vall­ják ma­gu­kat.
Ha a ma­gyar anya­nyel­vű­ek szá­má­ból in­du­lunk ki, a sza­va­zás­ra jo­go­sul­tak ará­nyát 81,5%-ra, a vá­lasz­tá­si rész­vé­tel ará­nyát pe­dig 56%-ra tes­­szük, ak­kor kb. 260 000 po­ten­ci­á­lis sza­va­zót ka­punk. Az MKP-re sza­va­zók szá­ma 2006-ban ös­­sze­sen 269 111 volt. En­nél a szá­mí­tás­nál te­hát 9-10 ezer sza­va­zat­több­le­tet ka­punk.
Ha vi­szont a „tisz­ta” szlo­vák ke­rü­le­tek­ben ha­son­lít­juk ös­­sze a nép­szám­lá­lá­si ada­to­kat és az MKP vá­lasz­tá­si ered­mé­nye­it (is­mét a 81,5-es és 56-os ko­ef­fi­ci­en­sek­kel szá­mol­va), ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re jut­ha­tunk, hogy a Trencséni, Zsol­nai és Eper­je­si ke­rü­let­ben 1700-1800 „tisz­ta” szlo­vák sza­va­zott az MKP-re. Ez az egész or­szág­ra ki­ve­tít­ve hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 4500-5000 sza­va­za­tot tesz ki.
Vé­le­mé­nyem sze­rint ez a má­so­dik szám a re­á­lis. Ám ha a 10 000-es szá­mot vesszük is ala­pul, ez alig 4%-a az MKP-re sza­va­zók szá­má­nak, és az ös­­szes sza­va­zó­nak is csak 0,43%-a. Te­hát nem kö­ve­tünk el nagy hi­bát, ha a vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek elem­zé­sé­nél a „szlo­vák” sza­va­za­to­kat a „szlo­vák” pár­tok­ra (= nem az MKP-re) le­adott sza­va­za­tok­kal azo­no­sít­juk.

3.2. A szlo­vák sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa

Az 1. táb­lá­zat vizs­gá­la­tá­nál el­ső pil­lan­tás­ra szem­be­tű­nik, hogy a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt tá­mo­ga­tott­sá­ga egy­ál­ta­lán nem ala­cso­nyabb, mint a szlo­vá­ki­ai át­lag, és a vizs­gált já­rá­sok több­sé­gé­ben a csak szlo­vák sza­va­za­tok­ra ki­ve­tí­tett or­szá­gos mu­ta­tót is meg­kö­ze­lí­ti. Ki­vé­telt pusz­tán a Dunaszerdahelyi já­rás ké­pez, va­la­mint rész­ben a ke­let-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok.
A Smer tá­mo­ga­tott­sá­ga kö­rül­be­lül meg­fe­lel az or­szá­gos át­lag­nak. Nyu­gat­ról ke­let­re ha­lad­va mér­sé­kel­ten nö­vek­szik, még­pe­dig az SDKÚ-val for­dí­tott arány­ban, amely­nek a tá­mo­ga­tott­sá­ga vi­szont ke­let fe­lé ha­lad­va csök­ken. Az is szem­be­tű­nő, hogy a kom­mu­nis­ta párt, amely or­szá­go­san nem lép­te át a par­la­ment­be ju­tás­hoz szük­sé­ges 5%-os kü­szö­böt, Dél-Szlo­vá­ki­á­ban a Szenci já­rás ki­vé­te­lé­vel át­la­gon felül tel­je­sí­tett. A leg­jobb ered­ményt Gömörben és Nóg­rád­ban (a Nagy­kür­tös­től Rozs­nyó­ig ter­je­dő ré­gi­ó­ban), te­hát a struk­tu­rá­lis gon­dok­kal és mun­ka­nél­kü­li­ség­gel leg­in­kább súj­tott vi­dé­ken. Itt ta­pasz­tal­hat­juk egyéb­ként a leg­na­gyobb kü­lönb­sé­get a Smer és az SDKÚ kö­zött is, a Smer ja­vá­ra.
A HZDS ered­mé­nye meg­fe­lel az or­szá­gos át­lag­nak, sőt a leg­több já­rás­ban meg is ha­lad­ja azt. Lé­nye­ge­sen el­ma­radt az or­szá­gos tel­je­sít­mé­nyé­től vi­szont a KDH, amely csak a re­gi­o­ná­lis bás­tyái (Po­zsony, Nyitra, Kas­sa) von­zás­kör­ze­té­ben tu­dott át­la­gon felül tel­je­sí­te­ni.
A Sza­bad Fó­rum­nak (SF) bal­ol­da­li li­be­rá­lis prog­ram­já­val nem si­ke­rült be­jut­nia a par­la­ment­be, és az or­szá­gos át­lag­nál a dé­li szlo­vá­kok kö­ré­ben sem volt sok­kal sike­resebb.8
A Smer és az SDKÚ kö­zöt­ti leg­na­gyobb kü­lönb­ség az SDKÚ ja­vá­ra a Szenci és a Dunaszerdahelyi já­rás­ban ta­pasz­tal­ha­tó. Ez nyil­ván a po­zso­nyi, li­be­rá­li­sabb kör­nye­zet ki­su­gár­zá­sá­nak kö­szön­he­tő. Mi­ért van vi­szont ak­ko­ra kü­lönb­ség a két já­rás kö­zött az SNS tel­je­sít­mé­nye te­kin­te­té­ben? Mi le­het az oka az SNS ki­ug­ró­an si­ke­res sze­rep­lé­sé­nek az Ér­sek­új­vá­ri já­rás­ban? Vi­lá­go­sabb ké­pet ka­punk er­ről, ha meg­néz­zük a 2. táb­lá­za­tot, amely a dél-szlo­vá­ki­ai vá­ro­sok vá­lasz­tá­si ered­mé­nye­it mu­tat­ja.

2. táb­lá­zat. A 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok 15 dél-szlo­vá­ki­ai vá­ros­ban. A szlo­vák sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Az Ér­sek­új­vá­ri já­rás két ma­gyar­lak­ta vá­ro­sá­ban, Ér­sek­új­vár­ban és Pár­kány­ban 10-11% kö­rü­li az SNS ered­mé­nye. Ha­son­ló a hely­zet, de az SNS-re néz­ve ked­ve­zőt­le­nebb, a já­rás egész dé­li ré­szé­ben, amely tel­je­sen ma­gyar jel­le­gű. Az SNS mu­ta­tó­it te­hát a já­rás észa­ki fe­le ja­vít­ja fel, amely­nek, mint fen­tebb em­lí­tet­tem, „matrjozska” jel­le­ge van (ma­gyar és szlo­vák fal­vak vál­ta­koz­nak). Eb­ben a já­rás­ban te­hát az et­ni­kai ha­tár kö­ze­lé­ben élő szlo­vá­kok tá­mo­gat­ják a leg­na­gyobb mér­ték­ben az SNS-t.
Néz­zük, ho­gyan vo­nat­koz­tat­ha­tó ez a meg­ál­la­pí­tás a Szenci és a Dunaszer­da­helyi já­rás­ra! A 2. táb­lá­zat­ból lát­juk, hogy az SNS vo­nat­ko­zá­sá­ban a két já­rás vá­ro­sai „má­sol­ják” a já­rá­si áb­rát. Som­or­ján, Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren az SNS tá­mo­ga­tott­sá­ga jó­val ala­cso­nyabb, mint Szencen.
En­nek a ma­gya­rá­za­ta a kö­vet­ke­ző le­het: Mind­két já­rás­ban vi­szony­lag ma­gas volt a né­pes­ség­nö­ve­ke­dés az 1989 utá­ni idő­szak­ban (1991–2001 kö­zött 3,9, il­let­ve 2,8 százalékponttal).9 Eköz­ben a ma­gya­rok szá­ma csök­kent (13,6, il­let­ve 1,7 szá­za­lék­pont­tal), te­hát a nö­ve­ke­dés a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek­nél je­lent meg. A nö­ve­ke­dés el­ső­sor­ban a be­köl­tö­zé­sek­nek tud­ha­tó be. De mi­köz­ben a Dunaszerdahelyi já­rás­ba, fő­leg Fel­ső-Csal­ló­köz­be, po­zso­nyi szlo­vák csa­lá­dok köl­töz­tek „le”, Szencre az et­ni­kai ha­tá­ron le­vő vagy a mö­göt­te fek­vő fal­vak­ból szár­má­zó szlo­vá­kok köl­töz­tek „fel” (kö­ze­lebb Po­zsony­hoz). A fel­ső-csal­ló­kö­zi „új szlo­vá­kok” a po­zso­nyi li­be­rá­li­sabb men­ta­li­tást hoz­zák ma­guk­kal – egyéb­ként is ja­va­részt Po­zsony­ban dol­goz­nak. Azt, hogy le­köl­töz­nek a tisz­ta ma­gyar fal­vak­ba, il­let­ve Som­or­já­ra, ön­ként vál­lal­ták – tisz­tá­ban vol­tak an­nak min­den ve­le­já­ró­já­val, hogy ott ma­gyar kö­zeg­be ke­rül­nek.
Ha job­ban meg­néz­zük a 2. táb­lá­za­tot, azt lát­juk, hogy Somorja a vizs­gált vá­ro­sok kö­zül az egyet­len, ahol a szlo­vá­kok kö­ré­ben a 2006 előt­ti kor­mány­ko­a­lí­ció szlo­vák ré­sze fö­lé­nye­sen győ­zött. (Ha az SDKÚ-ból ki­vált Sza­bad Fó­ru­mot is ide­szá­mít­juk, va­la­mint az Új Pol­gá­ri Szö­vet­sé­get [Aliancia nového obèana, ANO], amely a táb­lá­zat­ban nem sze­re­pel.) A má­sik vá­ros, ahol nem nyert az új kor­mány­ko­a­lí­ció, ép­pen Szenc, nyil­ván a ré­geb­ben ott élő szlo­vá­kok­nak, il­let­ve a rész­ben szin­tén Po­zsony­ból „ki­köl­tö­zők”-nek kö­szön­he­tő­en. Az ös­­szes töb­bi vizs­gált vá­ros­ban vi­szont az ad­di­gi el­len­zék (te­hát a nem­ze­ti po­pu­lis­tá­nak ne­vez­he­tő pár­tok ko­a­lí­ci­ó­ja) szer­zett több­sé­get.
Ves­sünk most egy pil­lan­tást ar­ra, ho­gyan sza­vaz­tak a „ma­gyar ten­ger” kel­lős kö­ze­pén élő dunaszerdahelyi és nagymegyeri szlo­vá­kok! Kö­rül­be­lül fe­le-fe­le arány­ban ré­sze­sí­tet­ték előny­ben az ad­di­gi kor­mány­pár­to­kat, il­let­ve az el­len­zé­ket. Ám azok, akik a nem­ze­ti po­pu­lis­ta pár­to­kat vá­lasz­tot­ták, in­kább a HZDS fe­lé haj­lot­tak, mint az SNS fe­lé. Egé­szen meg­le­pő­en ma­gas eb­ben a két vá­ros­ban – a töb­bi vá­ros­hoz ké­pest – a HZDS-re sza­va­zók ará­nya. Ez leg­in­kább az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a „tisz­ta” ma­gyar kör­nye­zet­ben élő szlo­vá­kok, akik fruszt­rá­ci­ó­ként élik meg ezt a hely­ze­tet, sok­kal in­kább Vla­di­mír Meèiarban lát­ják a tá­maszt vélt vagy va­lós sé­rel­me­ik ke­ze­lé­sé­ben, sok­kal in­kább ben­ne lát­ják a „meg­vál­tót”, mint Ján Slotában. Ér­zik, hogy Slota stí­lu­sa az ő kör­nye­ze­tük­ben nem „be­vet­he­tő”. Meèiart az el­kö­vet­ke­ző évek­ben nyil­ván Robert Fico fog­ja e „mes­si­á­si” sze­rep­ben fel­vál­ta­ni.
A (töb­bé-ke­vés­bé) ho­mo­gén ma­gyar töm­bön be­lül Meèiarra és Slotára el­ső­sor­ban azok a szlo­vá­kok és le­szár­ma­zot­ta­ik sza­vaz­nak, akik az 1918-tól 1990-ig ter­je­dő idő­szak­ban nem ön­ként, sza­bad el­ha­tá­ro­zás­ból jöt­tek le Dél-Szlo­vá­ki­á­ba, ha­nem va­la­mi­lyen kül­de­tés tel­je­sí­tő­i­ként, még­pe­dig az et­ni­kai ha­tár mö­göt­ti te­rü­le­tek­ről. ők to­vább­ra sem tud­ják fel­dol­goz­ni ma­guk­ban az ab­ból szár­ma­zó fruszt­rá­ci­ót, hogy „sa­ját ál­la­muk te­rü­le­tén” má­sok aka­ra­ta is ér­vé­nye­sül, hogy Szlo­vá­kia nem csak a szlo­vá­ko­ké, hogy a kül­de­tés – te­hát a ma­gyar­lak­ta vi­dé­kek be­ta­go­lá­sa a szlo­vák ál­lam­test­be, eset­leg elszlovákosítása („visszaszlovákosítása”) – nem si­ke­rült ma­ra­dék­ta­la­nul, leg­alább­is az ő ge­ne­rá­ci­ó­juk szá­má­ra és ide­jé­ben biz­to­san nem. A szlo­vák nem­zet­ál­lam meg­ala­kult, ben­ne még­is ide­gen kör­nye­zet­ben ér­zik ma­gu­kat. Fel­ve­szik a „sün­disz­nó­ál­lást” a „ter­jesz­ke­dő, kö­ve­te­lé­se­i­ket ál­lan­dó­an fo­ko­zó, és a szlo­vá­ko­kat sa­ját ál­la­mu­kon be­lül diszk­ri­mi­ná­ló” ma­gya­rok­kal szemben.10
Ke­let fe­lé ha­lad­va az ada­tok ta­nul­má­nyo­zá­sá­nál is­mét va­la­mi­vel ár­nyal­tabb ké­pet ka­punk, ha a já­rá­si táb­lá­za­tot a vá­ro­sok­ról ké­szí­tett táb­lá­zat­tal vet­jük ös­­sze. Mi­vel a ma­gyar et­ni­kai sáv Ipoly­ság­tól ke­let­re sok­kal kes­ke­nyebb, mint nyu­ga­ton, így a já­rá­sok észak–dé­li el­nyúlt­sá­gá­ból kö­vet­ke­ző tor­zu­lás sok­kal job­ban ér­vé­nye­sül. A vá­ro­si táb­lá­zat­ból lát­juk, hogy Bod­rog­köz­ben gya­kor­la­ti­lag ki­ala­kult a szlo­vák két­párt­rend­szer: a Smer és az SDKÚ fel­osz­tot­ta egy­más kö­zött a te­re­pet, az Ung-vidéken a Smer fö­lé­nye­sen ta­rolt. A gömöri és nóg­rá­di vá­ro­sok­ban is át­la­gon fe­lü­li a Smer tá­mo­ga­tott­sá­ga – a HZDS ká­rá­ra. A KDH gya­kor­la­ti­lag nem lé­te­zik, vi­szont a SNS tá­mo­ga­tott­sá­ga elég­gé je­len­tős, ami va­ló­szí­nű­leg leg­alább úgy a ro­mák je­len­lé­té­re va­ló re­ak­ció, mint a ma­gya­ro­ké­ra.

4. Az ed­di­gi szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­sok ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa

4.1. Egy szlo­vák szi­get a ma­gyar ten­ger­ben

To­vább­lép­ve meg­kí­sé­rel­jük ös­­sze­ha­son­lí­ta­ni az ed­di­gi négy szlo­vá­ki­ai par­la­men­ti vá­lasz­tás ered­mé­nye­it öt dél-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sen. Emel­lett meg­pró­bá­lunk rá­mu­tat­ni azok­ra a tren­dek­re, ame­lyek kö­ve­tik az or­szá­gos fo­lya­ma­to­kat, il­let­ve ame­lyek el­tér­nek azok­tól. Az ed­dig tár­gyalt te­le­pü­lé­sek kö­zé beemel­jük a Ko­má­ro­mi já­rás­ban fek­vő Újgyallát (Dulovce).
Újgyalla egy „tisz­ta” szlo­vák szi­get, kö­rül­vé­ve ma­gyar te­le­pü­lé­sek­kel, mé­lyen a ma­gyar töm­bön be­lül. A tö­rö­kök ki­űzé­sét kö­ve­tő­en, a 18. szá­zad kö­ze­pén kezd­ték a szlo­vák csa­lá­dok észak­ról va­ló ide­te­le­pí­té­sét. A ki­egye­zés után a fa­lu kez­dett el­ma­gya­ro­sod­ni, de nem an­­nyi­ra, hogy el­ve­szít­se szlo­vák jel­le­gét. 1918 után szer­ve­zet­ten új te­le­pe­sek ér­kez­tek, és a fa­lu is­mét tel­je­sen szlo­vák lett. 1938–1941 kö­zött az új te­le­pe­sek kö­zül so­kan el­hagy­ták a fa­lut, 1945 után azon­ban vis­­sza­tér­tek. Is­mét ki­ala­kult Újgyalla tisz­ta szlo­vák jel­le­ge, amit a mai na­pig is őriz.
Az újgyallai szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si vi­sel­ke­dé­sét vizs­gál­va 2002-ig Vla­di­mír Meèiar „min­den­ha­tó­sá­gát” fi­gyel­het­jük meg. A HZDS-re lé­nye­ge­sen na­gyobb arány­ban sza­vaz­tak a fa­lu­ban, mint or­szá­gos vi­szony­lat­ban a szlo­vá­kok kö­ré­ben. Az 1994-es 58%-os, de még a 2002-es 38%-os ered­mény is te­kin­télyt pa­ran­cso­ló.
3. táb­lá­zat. Par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok öt dél-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sen 1994–2006. A szlo­vák sza­va­za­tok el­osz­lá­sa (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés: MKP – Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja, DÚ – Demokratická únia (De­mok­ra­ti­kus Unió), KDH – Kresanskodemokratické hnutie (Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­ga­lom), DS – Demokratická strana (De­mok­ra­ta Párt), SD¼ – Strana demokratickej ¾avice (De­mok­ra­ti­kus Bal­ol­dal Párt­ja), HZDS – Hnutie za demokratiké Slovensko (De­mok­ra­ti­kus Szlo­vá­ki­á­ért Moz­ga­lom), SNS – Slovenská národná strana (Szlo­vák Nem­ze­ti Párt), ZRS – Združenie robotníkov Slovenska (Szlo­vák Mun­kás­szö­vet­ség), SDK – Slovenská demokratická koalícia (Szlo­vák De­mok­ra­ti­kus Ko­a­lí­ció), PSNS – Pravá Slovenská národná strana (Iga­zi Szlo­vák Nem­ze­ti Párt)
* Az SD¼ a Kö­zös Vá­lasz­tás (Spoloèná vo¾ba) el­ne­ve­zé­sű vá­lasz­tá­si ko­a­lí­ci­ót ve­zet­te, amely raj­ta kí­vül az SDSS (Sociálnodemokratická strana Slovenska – Szlo­vák Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt), az SZS (Strana zelených – Zöl­dek Párt­ja) és a HP (Hnutie po¾nohospodárov – Szö­vet­ke­ze­ti Moz­ga­lom) pár­to­kat tö­mö­rí­tet­te.
** Nincs adat.
*** A sza­va­zat­arány­ok ki­szá­mí­tá­sá­nál fi­gye­lem­be vet­tük a (ma­gyar) Moz­ga­lom a Meg­bé­ké­lé­sért és a Jó­lét­ért ered­mé­nyét is. Ez or­szá­go­san 0,12%-ot tett ki.
**** Az SDK vá­lasz­tá­si ko­a­lí­ció to­váb­bi két tag­ja az SDSS és a SZ (Strana zelených – Zöl­dek Párt­ja).

Eh­hez ké­pest a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt11 sze­rep­lé­se sze­ré­nyebb­nek tű­nik. Mint már ar­ra rá­mu­tat­tunk Dunaszerdahely és Nagymegyer ese­té­ben, Meèiarban a vi­szony­la­gos el­szi­ge­telt­ség­ben élő szlo­vá­kok na­gyobb tá­maszt vél­nek fel­fe­dez­ni (leg­alább­is 2002-ig így volt), mint az SNS-es po­li­ti­ku­sok­ban. En­nek el­le­né­re lát­ni kell, hogy a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt is min­dig job­ban tel­je­sí­tett Újgyallán, mint or­szá­go­san. Sőt, a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt tá­mo­ga­tott­sá­ga fo­lya­ma­to­san nő. A 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok so­rán el­ső íz­ben meg­előz­te a HZDS-t, még­hoz­zá elég nagy kü­lönb­ség­gel.
Az SNS 16,7%-a rend­kí­vül ma­gas szám, és nem ar­ra vall, hogy a dé­li szlo­vá­kok ma­ra­dék­ta­la­nul ki­bé­kül­tek vol­na a ma­gyar ki­sebb­ség kor­mány­za­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­val, a ma­gyar elem na­gyobb tér­hó­dí­tá­sá­val. Az a té­tel is meg­kér­dő­je­le­ző­dik, hogy a szlo­vák–ma­gyar vi­szony­ban új­ból fel­lán­go­ló in­du­la­tok csak­is a vá­lasz­tá­sok utá­ni tör­té­né­sek­kel ma­gya­ráz­ha­tók. A Smer szin­tén na­gyon jól sze­re­pelt Újgyallán. 39,5%-os ered­mé­nye lé­nye­ge­sen jobb, mint a párt or­szá­gos át­la­ga. Mind­há­rom po­pu­lis­ta párt ered­mé­nyét ös­­sze­ha­son­lít­va azt lát­juk, hogy Vla­di­mír Meèiar a fa­lu­ban még min­dig nép­sze­rűbb, mint más vi­dé­ke­ken, ám sza­va­za­tai fo­ko­za­to­san át­száll­nak a Smerre és az SNS-re.
A négy vá­lasz­tást ös­­sze­ha­son­lít­va meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a nyu­ga­ti tí­pu­sú és a po­pu­lis­ta pár­tok köz­ti sza­va­zat­arány a fa­lu­ban gya­kor­la­ti­lag nem vál­to­zik – 25:75 kö­rül van. Újgyalla egy kü­lön vi­lág, ahol a nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás sok­kal hang­sú­lyo­sab­ban je­le­nik meg vá­lasz­tá­si mo­ti­vá­ci­ó­ként, mint más ré­gi­ók­ban.
Ez az „izolacionizmus” más po­li­ti­kai meg­nyil­vá­nu­lá­sok­nál is ki­ta­pint­ha­tó. A 2003. évi EU-csatlakozásról szó­ló nép­sza­va­zá­son csu­pán 41,36%-nyi újgyallai vá­lasz­tó­pol­gár vett részt, eb­ből is 13,5% a be­lé­pés el­len sza­va­zott. Az or­szá­gos szá­mok­tól, il­let­ve a dél-szlo­vá­ki­ai vá­ro­so­ké­tól me­rő­ben el­té­rő ez az ered­mény. Szlo­vá­kia sza­va­zás­ra jo­go­sult pol­gá­ra­i­nak ugyan­is 52,15%-kal já­rult az ur­nák­hoz a nép­sza­va­zás­kor, de Som­or­ján 58,15%, Ko­má­rom­ban pe­dig 57,39% volt a rész­vé­te­li arány. Or­szá­gos vi­szony­lat­ban 6,20%-nyi­an sza­vaz­tak a be­lé­pés el­len, Som­or­ján pusz­tán 2,74%, Ko­má­rom­ban pe­dig csak 2,73%.

4.2. Ma­gyar több­sé­gű vá­ro­sok – a ma­gya­rok

A ma­gya­rok sza­va­zá­sá­ra uta­ló szá­mok­ból lát­ha­tó (lásd 3. táb­lá­zat), hogy míg 2006-ban és 2002-ben gya­kor­la­ti­lag min­den ma­gyar sza­va­zó az MKP-re sza­va­zott, sőt még azok is, akik hi­va­ta­lo­san nem vall­ják ma­gu­kat ma­gyar­nak, ad­dig az 1994-es és az 1998-as vá­lasz­tá­son ez né­mi­leg el­té­rő­en ala­kult. Ál­ta­lá­ban ke­ve­seb­ben sza­vaz­tak az MKP-re, mint amen­­nyi­re az 1991. évi nép­szám­lá­lá­si ada­tok­ból szá­mí­ta­ni le­he­tett vol­na.
1998-ban a ma­gya­rok – a szlo­vá­kok­hoz ha­son­ló­an – na­gyon óhaj­tot­ták a vál­to­zást. Mi­vel en­nek a zá­lo­gát kö­zü­lük is so­kan a Mikuláš Dzurinda ál­tal ve­ze­tett Szlo­vák De­mok­ra­ti­kus Ko­a­lí­ci­ó­ban vél­ték fel­fe­dez­ni, a sza­va­zó­ur­nák­nál nyo­ma­té­kot ad­tak eme meg­győ­ző­dé­sük­nek. A ma­gya­rok szin­tén ki akar­ták ven­ni a ré­szü­ket a nagy pár­harc, a „jó” (vagy leg­alább re­mé­nye­ket kel­tő) Dzurinda és a „rossz” Meèiar köz­ti küz­de­lem el­dön­té­sé­ben. Ez­zel ma­gya­ráz­ha­tó az SDK na­gyon ma­gas, il­let­ve az MKP vi­szony­lag ala­csony sza­va­za­ti ará­nya a ma­gyar­lak­ta vá­ro­sok­ban. Ke­le­ten a ma­gya­rok kö­zött is hó­dí­tott a „Schuster-jelenség”. A ké­sőb­bi köz­tár­sa­sá­gi el­nök párt­ja, a SOP (Strana obèianskeho porozumenia – Pol­gá­ri Egyet­ér­tés Párt­ja) el­ső­sor­ban Ke­let-Szlo­vá­ki­á­ban szer­zett vok­sa­i­nak kö­szön­het­te par­la­ment­be ju­tá­sát – fi­gye­lem­re mél­tó a Királyhelmecen el­ért 32%-os „szlo­vák” rész­arány –, de Dél-Szlovákia-szerte is akad­tak szép szám­mal tá­mo­ga­tói, mi­u­tán a vá­lasz­tá­si kam­pány­ban elég sok gesz­tust tett a ma­gya­rok fe­lé. A De­mok­ra­ti­kus Bal­ol­dal Párt­ja (SD¼), ha­son­ló­an az 1994-es vá­lasz­tás­hoz, szin­tén szer­zett szá­mot­te­vő ma­gyar sza­va­za­tot. E há­rom szlo­vák párt ma­gyar te­rü­le­ten foly­ta­tott vi­szony­lag si­ke­res hó­dí­tá­sá­hoz ter­mé­sze­te­sen hoz­zá­já­rult az, hogy a Vla­di­mír Meèiar ál­tal kez­de­mé­nye­zett új vá­lasz­tó­jo­gi tör­vény ar­ra kényszerítette a Ma­gyar Ko­a­lí­ció há­rom párt­ját, a Ma­gyar Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­gal­mat, az Együtt­élés Po­li­ti­kai Moz­gal­mat és a Ma­gyar Pol­gá­ri Pár­tot, hogy egye­sül­je­nek. Az egye­sü­lés fo­lya­ma­tát kí­sé­rő, az egyes pár­to­kon be­lü­li és a pár­tok köz­ti vi­ták, bo­nyo­dal­mak, ki­sebb-na­gyobb eti­kát­lan­sá­gok a pár­tok sza­va­zó­bá­zi­sá­nak egy ré­szét el­ked­vet­le­ní­tet­ték.
1994-ben fő­leg a bal­ol­da­li ér­zel­mű ma­gya­rok kö­zül ke­rül­tek ki azok, akik nem az MKP-t erő­sí­tet­ték. Eb­ben ter­mé­sze­te­sen köz­re­ját­szott az, hogy az SD¼-nek vol­tak be­fu­tó he­lyen sze­rep­lő ma­gyar je­lölt­jei, és volt ki­sebb­sé­gi prog­ram­ja. A párt királyhelmeci ered­mé­nye, mi­sze­rint a szlo­vák pár­tok­ra le­adott sza­va­za­tok 46%-át gyűj­töt­te be, ezek­nek a té­nyek­nek tud­ha­tó be. Itt még nyil­ván na­gyobb mér­ték­ben sze­re­pet ját­szot­tak a ré­gi párt­kö­tő­dé­sek is és a nyíl­tan vál­lalt bal­ol­da­li ér­zel­mek. 1994-ben a Ma­gyar Ko­a­lí­ció gyen­gébb sze­rep­lé­sé­hez nyil­ván hoz­zá­já­rult a há­rom ak­ko­ri ma­gyar párt he­te­kig el­hú­zó­dó, konf­lik­tu­sok­kal te­li tár­gya­lás­so­ro­za­ta a vá­lasz­tá­si szö­vet­ség meg­kö­té­sé­nek fel­tét­ele­i­ről.
Min­dent ös­­sze­vet­ve: 1994-ben és 1998-ban még vol­tak szlo­vák pár­tok, me­lyek tud­tak vagy akar­tak va­la­mit nyúj­ta­ni a ma­gya­rok­nak. 2002-től kez­dő­dő­en azon­ban, kü­lö­nös­kép­pen pe­dig azok után, hogy biz­tos­sá vált az or­szág csat­la­ko­zá­sa az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz, a szlo­vák pár­tok le­mond­tak er­ről az igye­ke­ze­tük­ről, és tel­je­sen át­en­ged­ték a te­re­pet az MKP-nek. Éke­sen bi­zo­nyít­ják ezt a tényt eme pár­tok 2006-os vá­lasz­tá­si prog­ram­jai: a ki­sebb­sé­gi kér­dés­kör­rel egyik sem fog­lal­ko­zik be­ha­tó­an. Eköz­ben vi­szont egyik szlo­vák párt sem fe­led­ke­zik meg ar­ról, hogy idő­ről idő­re elő ne húz­za az ún. ma­gyar kár­tyát, és ne áll­jon ki ke­mé­nyen a „szlo­vák ál­la­mi és nem­ze­ti ér­de­kek” meg­vé­dé­se mel­lett, füg­get­le­nül at­tól, hogy egyéb­ként a ma­gyar ki­sebb­ség po­li­ti­kai párt­ja szö­vet­sé­ge­se-e vagy sem.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­lasz­tó­nak je­len­leg szin­te csak egy vá­lasz­tá­sa van: az MKP-re sza­vaz­ni. Ám hi­ba len­ne eb­ből a tény­ből azt a kö­vet­kez­te­tést le­von­ni, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok mes­­sze­me­nő­en elé­ge­det­tek len­né­nek párt­juk po­li­ti­zá­lá­sá­val. Tény, hogy or­szá­gos vi­szony­lat­ban egy szá­za­lék­nyi­val töb­ben men­tek el sza­vaz­ni, ez azon­ban így is csak 56%-ot tesz ki. Ez a szám – a ma­gya­rok kor­fá­já­nak ala­ku­lá­sát fi­gye­lem­be vé­ve – azt je­len­ti, hogy a fi­a­ta­lok kö­ré­ben még en­nél is jó­val ki­sebb a vá­lasz­tá­si kedv, a po­li­ti­ka és a köz­ügyek irán­ti ér­dek­lő­dés.
A 2006. évi de­cem­be­ri hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val hat ma­gyar több­sé­gű vá­ros­ban – Nagymegyeren, Pár­kány­ban, Ipoly­sá­gon, Ko­má­rom­ban, Királyhel­me­cen és Tornalján – nem az MKP pol­gár­mes­ter­je­lölt­je győ­zött. Rá­adá­sul há­rom eset­ben MKP-s par­la­men­ti kép­vi­se­lő volt a vesz­tes. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság egyik bás­tyá­já­ban, Dunaszerdahelyen csak haj­szál­lal nyert az MKP ál­tal tá­mo­ga­tott pol­gár­mes­ter­je­lölt, cse­kély 76 sza­va­zat­tal. Ko­má­rom­ban még en­nél is szo­ro­sabb ered­mény szü­le­tett. A hi­va­tal­ban lé­vő pol­gár­mes­ter, aki az MKP par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je, csu­pán 23 sza­va­zat­tal tu­dott győz­ni. Ko­má­rom­ban négy ma­gyar je­lölt in­dult, mi­köz­ben a he­lyi MKP-alapszervezet pol­gár­mes­ter­je­lölt­je nem volt azo­nos az or­szá­gos ve­ze­tés ál­tal tá­mo­ga­tott je­lölt­tel – a hi­va­tal­ban lé­vő pol­gár­mes­ter­rel –, aki ezért a vá­lasz­tás ide­jé­re fel­füg­gesz­tet­te párt­tag­sá­gát. A má­so­dik he­lyen vég­zett szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű ko­má­ro­mi je­lölt (aki egyéb­ként tö­ké­le­te­sen be­szél ma­gya­rul) szé­les tá­mo­ga­tott­sá­got él­ve­zett a szlo­vá­kok kö­ré­ben.

4.3. Ma­gyar több­sé­gű ré­gi­ók – a szlo­vá­kok

A ko­má­ro­mi pol­gár­mes­ter-vá­lasz­tás szo­ros „ma­gyar–szlo­vák” ered­mé­nyét egy­sze­rű len­ne az MKP he­lyi szer­ve­ze­te pil­la­nat­nyi bel­ső vál­sá­gá­nak ro­vá­sá­ra ír­ni, s el­köny­vel­ni, hogy a vá­lasz­tó­pol­gár­ok is­mét böl­csen vi­sel­ked­tek, hi­szen „nem en­ged­ték, hogy Ko­má­rom­nak szlo­vák pol­gár­mes­te­re le­gyen”. Ha vi­szont meg­vizs­gál­juk a 2005. évi re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­sok ko­má­ro­mi ered­mé­nye­it, ak­kor már en­nél sok­kal bo­nyo­lul­tabb ké­pet ka­punk.
Ak­kor ugyan­is Anton Marek, aki a 2006-os pol­gár­mes­ter-vá­lasz­tás­on csak 23 sza­va­zat­tal ma­radt alul Bastrnák Ti­bor hi­va­tal­ban lé­vő pol­gár­mes­ter­rel szem­ben, Ko­má­rom vá­ro­sá­ban fö­lé­nye­sen le­kö­röz­te az ös­­szes ma­gyar je­löl­tet. Marek ös­­sze­sen 3295 vok­sot ka­pott, ami a Ko­má­rom­ban le­adott sza­va­za­tok kö­zel 49%-a volt, míg Bastrnák csak 2087 sza­va­za­tot szer­zett, ami 31%-ot tett ki.12 Mind­ez egy­ben azt is je­len­ti, hogy amen­­nyi­ben Marekra csak szlo­vá­kok sza­vaz­tak, és fel­te­he­tő­en a vok­so­ló szlo­vá­kok több­sé­ge őt ka­ri­káz­ta be, ak­kor a szlo­vá­kok kö­ré­ben a rész­vé­te­li arány 30% fö­löt­ti volt! Ez ön­ma­gá­ban nem lát­szik túl sok­nak, ám ha ös­­sze­ha­son­lít­juk a szlo­vá­ki­ai 18%-os, il­let­ve a Ko­má­ro­mi já­rás­ban ki­mu­ta­tott 22%-os arán­­nyal, ak­kor ez a szám már je­len­tős­nek mond­ha­tó. Eköz­ben a ma­gya­rok rész­vé­te­li ará­nya Ko­má­rom­ban alig ha­lad­ta meg a 15%-ot, te­hát ala­cso­nyabb volt az or­szá­gos át­lag­nál.
Anton Marek 2005-ben vé­gül nem ju­tott be a nyitrai re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lő-tes­tü­let­be. 260 sza­va­zat­tal ma­radt le a be­fu­tó „ma­gyar nyol­cas” mö­gött, mi­vel a já­rás te­le­pü­lé­se­in ke­ve­sebb sza­va­za­tot fo­gott, mint a vá­ros­ban. Ered­mé­nye még­is mi­nő­sé­gi ug­rást je­len­tett a 2001. évi, el­ső íz­ben meg­ren­de­zett re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tás­hoz ké­pest. Ak­kor ugyan­is Marek még 8683 sza­va­zat­tal ma­radt le a be­ju­tó „ma­gyar nyol­cas” utol­só tag­já­tól. Rá­adá­sul, Marek 2005-ben 2001-hez vi­szo­nyít­va nö­vel­te a já­rás­ban szer­zett sza­va­za­ta­i­nak szá­mát – 5886-ról 6322-re –, an­nak el­le­né­re, hogy a rész­vé­te­li arány 37,43%-ról 22,13%-ra csök­kent. Bastrnák Ti­bor pol­gár­mes­ter sza­va­za­tai vi­szont 19 810-ről 8064-re csök­kentek.
Ves­sünk még egy pil­lan­tást a 2006. évi hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­sok ko­má­ro­mi ered­mé­nye­i­re! Anton Marek ugyan nem lett polgármester,13 ám a vá­ro­si kép­vi­se­lő-tes­tü­le­ti vá­lasz­tá­sok­nál mes­­sze a leg­több sza­va­za­tot kap­ta – 1909-et. A leg­na­gyobb – 3. szá­mú sza­va­zó­kör­zet­ben – 552 sza­va­zat­tal meg­előz­te az MKP he­lyi szer­ve­ze­té­nek elnökét.14 Eb­ben a kör­zet­ben a négy leg­több sza­va­za­tot ka­pott je­lölt kö­zül há­rom volt szlo­vák (il­let­ve szlo­vák­nak el­köny­velt füg­get­len je­lölt).
Or­szá­gos szin­ten te­hát a ma­gya­rok kö­zött to­vább­ra is erő­sen mű­kö­dik az „ön­vé­del­mi ösz­tön”, ami az MKP-re va­ló tö­me­ges sza­va­zás­ban nyil­vá­nul meg. Re­gi­o­ná­lis és he­lyi szin­ten azon­ban mu­tat­koz­nak a ki­áb­rán­dult­ság, a csa­ló­dott­ság és a fá­sult­ság je­lei. Az egy­párt­rend­szer je­len­leg mű­kö­dő mo­dell­je nyil­ván nem fe­lel meg a szer­te­ága­zó he­lyi ér­de­kek meg­je­le­ní­té­sé­hez. A má­sik ol­da­lon vi­szont azt lát­juk, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai szlo­vá­kok közt kezd mű­köd­ni az a faj­ta „ön­vé­del­mi ösz­tön”, amely a ma­gyar vá­lasz­tó­kat or­szá­gos szin­ten jel­lem­zi.
2005-ben, ami­kor a Nyitrai ke­rü­let­ben a szlo­vák pár­tok – te­kin­tet nél­kül po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai be­ál­lí­tott­sá­guk­ra – vá­lasz­tá­si szö­vet­sé­get kö­töt­tek, hogy meg­szün­tes­sék az MKP do­mi­nan­ci­á­ját a re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lő-tes­tü­let­ben, az MKP, va­la­mint a ma­gyar saj­tó ezt az ér­dek­szö­vet­sé­get éle­sen el­ítél­te. Ko­má­rom­ban azon­ban nyil­ván egy kis­sé más­ról van szó: nem a szlo­vák pár­tok fog­tak ös­­sze, ha­nem a szlo­vák vá­lasz­tók so­ra­koz­tak fel a füg­get­len szlo­vák je­löl­tek egy cso­port­ja mögött.15
Mint fen­tebb rá­mu­tat­tunk, az 1994. évi és az 1998. évi par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok­nál vi­szony­lag sok ma­gyar sza­va­zott szlo­vák párt­ra. Ezért a 3. táb­lá­zat­ban ta­lál­ha­tó, a szlo­vák sza­va­zók eme két vá­lasz­tá­son ta­nú­sí­tott vi­sel­ke­dé­sé­re vo­nat­ko­zó ada­tok nyil­ván né­mi mó­do­sí­tás­ra szo­rul­nak. 1998-ban a csak szlo­vák sza­va­za­tok­ból az SDKÚ, a SOP és az SD¼ nyil­ván va­la­mi­vel ki­sebb, a HZDS és az SNS nyil­ván na­gyobb mér­ték­ben ré­sze­sült.
Itt az 1999. évi köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tás ered­mé­nye­it hí­vjuk se­gít­sé­gül. Ezen a vá­lasz­tá­son ös­­sze­sen 10 je­lölt in­dult, de már elő­re nyil­ván­va­ló volt, hogy va­ló­szí­nű­leg Vla­di­mír Meèiar és Ru­dolf Schuster kö­zött dől el a ver­seny. Ez az el­ső ilyen vá­lasz­tás volt Szlo­vá­ki­á­ban, ezért vi­szony­lag nagy volt az ér­dek­lő­dés és az eb­ből kö­vet­ke­ző vá­lasz­tá­si rész­vé­tel. Mi­vel az MKP egy­ér­tel­mű­en ki­állt az egyik je­lölt mel­lett, így a szlo­vá­kok és ma­gya­rok rész­vé­te­li ará­nya kö­zött nem volt lé­nye­ges el­té­rés.

4. táb­lá­zat. Köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tás 1999. A sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa négy dél-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sen (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

For­rás: www.statistics.sk, il­let­ve a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés:
* Ös­­sze­sen 10 je­lölt in­dult, ezért a fel­tün­te­tett szá­za­lék­arány­ok ös­­sze­ge ke­ve­sebb, mint száz. Michal Kováè ad­di­gi köz­tár­sa­sá­gi el­nök még a vá­lasz­tás előtt vis­­sza­lé­pett. A töb­bi há­rom je­lölt ered­mé­nye ös­­szes­sé­gé­ben is na­gyon ala­csony volt.
** A zá­ró­jel­ben sze­rep­lő ér­ték ar­ra utal, mi­lyen arány­ban sza­vaz­tak Meèiarra a szlo­vák sza­va­zók. Nagy va­ló­szí­nű­ség­gel rá csak szlo­vá­kok sza­vaz­tak, a ma­gya­rok nem. Az ös­­szes le­adott sza­va­zat Meèiarra eső re­la­tív ér­té­két vi­szo­nyí­tot­tuk a szlo­vák sza­va­zók szá­má­hoz, fel­té­te­lez­vén, hogy a ma­gya­rok és a szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si rész­vé­te­li ará­nya nem tért el lé­nye­ge­sen egy­más­tól.

Ha fel­té­te­lez­zük, hogy Meèiarra csak szlo­vá­kok sza­vaz­tak (ami nagy va­ló­szí­nű­ség­gel ál­lít­ha­tó), ak­kor ki­szá­mít­ha­tó, hogy Meèiar Som­or­ján a „tisz­tán” szlo­vák sza­va­za­tok­nak kö­rül­be­lül a 16%-át sze­rez­te meg az el­ső kör­ben, Ko­má­rom­ban pe­dig az ilyen sza­va­za­tok 20%-át. 1998 nya­ra és 1999 ta­va­sza kö­zött nem vál­toz­ha­tott lé­nye­ge­sen Meèiar nép­sze­rű­sé­ge, ezért a 3. és 4. táb­lá­zat kö­zöt­ti kb. 2,5-3,5 szá­za­lék­pont­nyi el­té­rés je­len­ti azt a tor­zí­tást, amit a ma­gya­rok szlo­vák pár­tok­ra le­adott sza­va­za­tai je­len­tet­tek 1998-ban.
Meèiar az el­nök­vá­lasz­tás má­so­dik for­du­ló­já­ban szá­mí­tá­sa­ink sze­rint – mi­köz­ben is­mét fel­té­te­lez­zük, hogy a ma­gya­rok Schusterre sza­vaz­tak – Som­or­ján 20%-kal, Ko­má­rom­ban pe­dig 29%-kal ré­sze­se­dett a szlo­vá­kok sza­va­za­ta­i­ból. Meèiar nyil­ván be­gyűj­töt­te Slotának és Mjartannak az el­ső for­du­ló­ban szer­zett sza­va­za­ta­it, il­let­ve az SNS és a ZRS (és a KSS) tá­mo­ga­tó­i­nak vok­sa­it.
Már itt meg­fi­gyel­he­tő a somorjai és a ko­má­ro­mi szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si vi­sel­ke­dé­se kö­zöt­ti el­té­rés, ami­re a 2006. évi par­la­men­ti vá­lasz­tás elem­zé­se­kor rá­mu­tat­tunk. Egy­részt a kb. 9%-nyi kü­lönb­ség elég szá­mot­te­vő. En­nél ér­de­ke­sebb azon­ban az ál­ta­lá­nos trend: 1994–1998 kö­zött Som­or­ján sok­kal na­gyobb mér­ték­ben vesz­tet­tek nép­sze­rű­ség­ük­ből a po­pu­lis­ta pár­tok, mint Ko­má­rom­ban. Kö­rül­be­lül azo­nos szint­ről, 37-38%-ról az egyik he­lyen 20%-ra, a má­sik he­lyen vi­szont csak 29%-ra esett vis­­sza nép­sze­rű­ség­ük.
Az el­nök­vá­lasz­tás­nál me­rő­ben más­kép­pen sza­vaz­tak azok a szlo­vá­kok, akik zárt kö­zös­sé­gek­ben él­nek a ma­gyar töm­bön be­lül. A már em­lí­tett Újgyallán 68%-os volt Meèiar ered­mé­nye a má­so­dik for­du­ló­ban, de már az el­ső for­du­lót is ma­ga­biz­to­san meg­nyer­te. Még jobb ered­ményt ért el az 1994–1998 kö­zöt­ti idő­szak­ban reg­ná­ló mi­nisz­ter­el­nök a fent em­lí­tett, Nyitra–Érsekújvár–Léva kö­zött el­te­rü­lő, „matrjozska” jel­le­gű ré­gi­ó­ban. Komját (Komjatice) te­le­pü­lé­sen több mint 77%-ot szer­zett! (A „matrjozska” ré­gi­ó­val a ké­sőb­bi­ek­ben kü­lön fog­lal­ko­zom.)
A 2004. évi köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tást be­mu­ta­tó táb­lá­zat­ból ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy Meèiar nép­sze­rű­sé­ge a somorjai és a ko­má­ro­mi szlo­vá­kok kö­ré­ben 1999-hez vi­szo­nyít­va gya­kor­la­ti­lag nem vál­to­zott. Som­or­ján az el­ső for­du­ló­ban kb. 20%-ot, Ko­má­rom­ban pe­dig kb. 26%-ot sze­rez.

5. táb­lá­zat. Köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tás 2004. A sza­va­za­tok meg­osz­lá­sa négy dél-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sen (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

For­rás: www.statistics.sk, il­let­ve a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés:
* Ös­­sze­sen 12 je­lölt in­dult, ezért a fel­tün­te­tett szá­za­lék­arány­ok ös­­sze­ge ke­ve­sebb, mint száz. A töb­bi hat je­lölt ered­mé­nye azon­ban ös­­szes­sé­gé­ben is na­gyon ala­csony volt.
** A zá­ró­jel­ben sze­rep­lő ér­ték ar­ra utal, mi­lyen arány­ban sza­vaz­tak Meèiarra, il­let­ve Gašparovièra a szlo­vák sza­va­zók. A szá­mí­tás mód­sze­ré­hez lásd a 4. táb­lá­zat­hoz csa­tolt meg­jegy­zést az­zal a ki­egé­szí­tés­sel, hogy itt még egy to­váb­bi koeficienst kel­lett köz­be­ik­tat­ni. A ma­gya­rok és a szlo­vá­kok rész­vé­te­li ará­nya ugyan­is lé­nye­ge­sen el­tért egy­más­tól ab­ból ki­fo­lyó­lag, hogy az MKP nem tá­mo­ga­tott tel­je­sen egy­ér­tel­mű­en egy je­löl­tet sem. Ezért ab­ból a fel­té­te­le­zés­ből in­dul­tunk ki, hogy a szlo­vá­kok rész­vé­te­li ará­nya a dé­li já­rá­sok­ban is az or­szá­gos át­lag­nak fe­lelt meg.

A szá­mí­tás eb­ben az eset­ben va­la­mi­vel bo­nyo­lul­tabb volt, mint az 1999. évi vá­lasz­tá­sok ada­ta­i­nak elem­zé­se­kor, ugyan­is a ma­gya­rok és a szlo­vá­kok lé­nye­ge­sen el­té­rő arány­ban vet­tek részt a vá­lasz­tá­so­kon. Az MKP egy ide­ig fon­tol­gat­ta, hogy sa­ját je­löl­tet ál­lít, az­tán et­től el­állt, és tel­je­sen egy­ér­tel­mű­en egyet­len szlo­vák je­löl­tet sem tá­mo­ga­tott. Ez ki­ha­tás­sal volt a ma­gya­rok vá­lasz­tá­si ked­vé­re. Ezért fel­té­te­lez­zük, hogy a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban a ma­gya­rok vá­lasz­tá­si ked­ve na­gyon ala­csony volt, ami lé­nye­ge­sen ron­tot­ta a já­rá­si rész­vé­te­li arányt, azon­ban a szlo­vá­kok ha­son­ló mér­ték­ben já­rul­tak az ur­nák­hoz, mint or­szá­gos vi­szony­lat­ban.
A má­so­dik for­du­ló­ban, szá­mí­tá­sa­ink sze­rint, Meèiar Som­or­ján 26%-ot szer­zett a szlo­vá­kok kö­ré­ben, Ko­má­rom­ban pe­dig 31%-ot. Az el­ső for­du­ló­hoz ké­pest je­lent­ke­ző több­le­tet két ös­­sze­te­vő al­kot­hat­ta: egy­részt, hogy az el­ső for­du­ló­ban Gašparovièra sza­va­zók egy ki­sebb há­nya­da nyil­ván „vis­­sza­tért” Meèiarhoz; más­részt, hogy a töb­bi je­lölt vá­lasz­tói kö­zül so­kan ott­hon ma­rad­tak (er­re utal a két for­du­ló rész­vé­te­li ará­nya kö­zöt­ti kü­lönb­ség).
A ko­má­ro­mi szlo­vá­kok „ra­di­ka­li­zá­ló­dá­sa” a somorjaiakhoz ké­pest még in­kább nyo­mon kö­vet­he­tő a 2005. évi re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kon. Mi­vel a Nagy­szom­ba­ti ke­rü­let­ben a me­gyei el­nö­ki tiszt­sé­gért foly­ta­tott küz­de­lem­ben MKP-jelölt nem vett részt, a Nyitrai ke­rü­let­ben pe­dig a má­so­dik for­du­ló előtt vis­­sza­lé­pett, a vá­lasz­tás má­so­dik for­du­ló­ja a ma­gya­rok csak­nem tel­jes ér­dek­te­len­sé­ge mel­lett zaj­lott.

6. táb­lá­zat. Re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­sok 2005. A „me­gye­fő­nök” vá­lasz­tá­sá­nak második for­du­ló­ja (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Meg­jegy­zés:
* A Nagy­szom­ba­ti ke­rü­let­ben a két je­löl­tet a kö­vet­ke­ző párt­ko­a­lí­ci­ók tá­mo­gat­ták:
Ti­bor Mikuš – HZDS, PSNS, ZSNS, ¼avicový blok; Jozef Klokner – SDKÚ, KDH, DS.
** A Nyitrai ke­rü­let­ben a 2. for­du­ló­ba ju­tott két je­lölt mö­gött ezek a pár­tok áll­tak:
Milan Belica – HZDS, PSNS, ZSNS, ¼avicový blok, KSS, ASV; Ján Greššo: SDKÚ, DS.

Mind­két ke­rü­let­ben úgy esett, hogy a HZDS és az SDKÚ je­lölt­je kö­zött dőlt el a vá­lasz­tás. Mint lát­juk, Som­or­ján az SDKÚ je­lölt­je nyert fö­lé­nye­sen, a HZDS a szlo­vák sza­va­za­tok „sta­bil” kb. 20%-át kap­ta. Ko­má­rom­ban ez­zel szem­ben a HZDS je­lölt­je nyert, még­pe­dig szo­kat­la­nul nagy előn­­nyel, 58%-os ered­mén­­nyel. A Ko­má­ro­mi já­rás egé­szé­ben is a HZDS-jelölt nyert, ha­bár sok­kal szo­ro­sabb küz­de­lem­ben.
A zárt kö­zös­ség­ben élő újgyallai és komjáti szlo­vá­kok szá­má­ra nem volt két­sé­ges, ki­re kell sza­vaz­ni. A me­gyei­el­nök-vá­lasz­tá­son a HZDS je­lölt­je 84%-ot, il­let­ve 90%-ot (!) szer­zett a két fa­lu­ban, a köz­tár­sa­sá­gi­el­nök-vá­lasz­tá­son pe­dig Meèiar ké­nyel­me­sen meg­ver­te Gašparovièot. Itt egy ér­de­kes je­len­sé­get fi­gyel­he­tünk meg: Meèiar a má­so­dik for­du­ló­ban el­vit­te Gašparoviè sza­va­za­ta­i­nak egy ré­szét is (kb. 30-40%-át), Gašparovièot pe­dig a töb­bi je­lölt sza­va­za­tai erő­sí­tet­ték.

4.4. A „matrjozska” je­len­ség

Vé­ge­ze­tül a „matrjozska” ré­gi­ó­ban ta­lál­ha­tó szlo­vák te­le­pü­lé­sek vá­lasz­tá­si ada­ta­it te­kint­jük át. Mint már fen­tebb em­lí­tet­tük, a Márai Sán­dor Ala­pít­vány 1995-ben ki­adott ku­ta­tá­si je­len­té­se nyo­mán azt a te­le­pü­lés­szer­ke­ze­tet ne­vez­tük „matrjozska” jel­le­gű­nek, amely­ben vi­szony­lag zárt szlo­vák, il­let­ve ma­gyar te­le­pü­lé­sek vált­ják egy­mást. Ez a Nyitra, Ér­sek­új­vár és Lé­va kö­zött el­te­rü­lő ré­gió, amely­nek na­gyobb ré­sze az 1938-as ha­tár­re­ví­zió nyo­mán Ma­gyar­or­szág­hoz ke­rült. Je­len ta­nul­mány cél­ja­i­ra – gya­kor­la­ti szem­pont­ok mi­att – ezt a ré­gi­ót le­szű­kí­tet­tük az Ér­sek­új­vá­ri já­rás észa­ki fe­lé­re, amely a 2001-es rész­le­ges köz­igaz­ga­tá­si át­szer­ve­zés után Ér­sek­új­vá­ri kör­zet­ként (obvod) funk­ci­o­nál.
A kör­zet 37 te­le­pü­lé­se kö­zül (Ér­sek­új­vár vá­ro­sát nem szá­mít­va) 25 „tisz­ta” szlo­vák, 11 „tisz­ta” ma­gyar és 1 ve­gyes lakosságú.16
Néz­zük elő­ször a 2004. évi nép­sza­va­zást az elő­re­ho­zott vá­lasz­tások­ról!

7. táb­lá­zat. Nép­sza­va­zás az elő­re­ho­zott vá­lasz­tás­okról 2004 (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.
Megjegyzés: * Az ös­­szes sza­va­zás­ra jo­go­sult szlo­vák szá­má­hoz vi­szo­nyít­va.

A szak­szer­ve­ze­tek ál­tal kez­de­mé­nye­zett, de Robert Fico párt­ja ál­tal is tá­mo­ga­tott nép­sza­va­zás ered­mé­nye­i­ből le­szűr­he­tő, mi­lyen erő­sen óhaj­tot­ták a dé­li szlo­vá­kok a Dzurinda-kormány, és ve­le együtt az MKP mi­előb­bi le­vál­tá­sát. Som­or­ján és Ko­má­rom­ban az ös­­szes sza­va­zás­ra jo­go­sult szlo­vák 25%-a, il­let­ve 32%-a vet­te a fá­radt­sá­got, hogy de­monst­rál­ja a vál­toz­ta­tás igé­nyét. Újgyallán 35%-nyi­an vol­tak az elő­re­ho­zott vá­lasz­tást kí­vá­nók, Komjáton vi­szont már majd­nem 48%-nyi­an, az egész „matrjozska” ré­gi­ó­ban 44%-nyi­an. Meg­jegy­zen­dő, hogy ezt a nép­sza­va­zást Vla­di­mír Meèiar nem tá­mo­gat­ta.
Ves­sük ös­­sze most en­nek a nép­sza­va­zás­nak az ered­mé­nye­it a 2000. évi nép­sza­va­zás­sal, ame­lyet vi­szont a HZDS kez­de­mé­nye­zett, szin­tén az elő­re­ho­zott vá­lasz­tások ki­írá­sa ér­de­ké­ben! Ek­kor az or­szá­gos rész­vé­te­li arány csak 20%-os volt, a ma­gyar­lak­ta vi­dé­ken pe­dig a nép­sza­va­zás csőd­be tor­kol­lott. A Dunaszerdahelyi já­rás­ban a sza­va­zó­pol­gá­rok­nak pusz­tán 1,17%-a já­rult az ur­nák­hoz, eb­ből Som­or­ján 2,51%-nyi­an sza­vaz­tak. A Ko­má­ro­mi já­rás­ban 3,67%-os volt a rész­vé­te­li arány, eb­ből a já­rá­si szék­he­lyen 4,18%-os. Te­hát a szlo­vá­kok, ezen be­lül a HZDS hí­vei sem men­tek el sza­vaz­ni nagy szám­ban. Az em­be­rek még ér­dek­lő­dés­sel vár­ták az új kor­mány ered­mé­nye­it, sen­ki­nek sem volt ked­ve ilyen ha­mar ki­ten­ni ma­gát egy újabb vá­lasz­tá­si kam­pány okoz­ta meg­ter­he­lés­nek. Nem így az újgyallai és a „matrjozska” te­rü­le­tén élő szlo­vá­kok! Újgyallán 38%-nyi­an sza­vaz­tak, Komjáton pe­dig több mint 43%-nyi­an. Mind­két fa­lu­ban 95%-os volt az igen­nel sza­va­zók ará­nya.
Most pe­dig néz­zük meg, ho­gyan ala­kul­tak a „matrjozskán” be­lül élő szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si szo­ká­sai a négy ed­di­gi par­la­men­ti vá­lasz­tás so­rán!
8. táb­lá­zat. A nem­ze­ti po­pu­lis­ta pár­tok ered­mé­nyei a „matrjozska” jellegű területen 1994–2006 (az ada­tok %-ban ér­ten­dők)

For­rás: a www.statistics.sk alap­ján a szer­ző sa­ját szá­mí­tá­sai.

Azt lát­juk, hogy ez a te­rü­let po­li­ti­kai ér­te­lem­ben na­gyon ne­he­zen „európaizálódik”. Az or­szá­gos át­lag­hoz ké­pest a po­pu­lis­ta pár­tok itt min­dig leg­alább 15-20%-kal több sza­va­za­tot kap­nak. Még 1998-ban is, ami­kor az or­szág a nagy vál­tás él­mé­nyét él­te meg, ezen a vi­dé­ken az eu­fó­ri­á­nak a hal­vány je­lei sem mu­tat­koz­tak. A HZDS–SNS ket­tős ak­kor is meg­sze­rez­te a vok­sok majd­nem 60%-át.
Va­jon ér­vé­nyes ez a kép­let a nóg­rá­di és gömöri – ma­gyar te­le­pü­lé­sek kö­zé zárt – szlo­vák te­le­pes fal­vak­ra is? Er­re lás­sunk né­hány szá­mot a 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok ered­mé­nye­i­ből! Az SNS Romhánypusztán (Lipovany) 19,28%-ot, Sá­tor­osbányán (Šiatorská Bukovinka) 21,73%-ot, Rátkapusztán (Ratka) 17,53%-ot, Bot­tovón 11,20%-ot szer­zett. Át­la­gon fe­lü­li ered­ményt ért el ezek­ben a fal­vak­ban a Smer és a HZDS is, sőt a HZDS Rátkapusztán 40,28%-nyi sza­va­za­tot gyűj­tött be.
Mi le­het en­nek az oka? Az egyik ok nyil­ván a kon­zer­va­tí­vabb, vi­dé­ki tra­dí­ci­ók­ban rej­lik: rész­ben ezért ta­pasz­tal­ha­tó itt ak­ko­ra el­to­ló­dás még a ma­gyar vá­ro­sok­ban élő (kon­zer­va­tí­vabb, el­szi­ge­telt­sé­gük miatt fruszt­rált, hely­ze­tük­kel elé­ge­det­len, a ma­gyar do­mi­nan­ci­á­val ki­bé­kü­let­len) szlo­vá­kok sza­va­zá­si kép­le­te­i­hez vi­szo­nyít­va is.
A nem­ze­ti po­pu­lis­ta pár­tok ek­ko­ra si­ke­re a „matrjozska” jel­le­gű te­rü­le­ten, va­la­mint az et­ni­kai ha­tár men­tén azon­ban csak egy en­nél még na­gyobb fruszt­rá­ci­ó­val ma­gya­ráz­ha­tó. Ez pe­dig nem le­het más, mint az 1938-as tra­u­ma. Ezt a tra­u­mát de­le­gál­ják az idő­seb­bek a má­so­dik, har­ma­dik ge­ne­rá­ci­ó­ra is. Ugyan­úgy, ahogy a tri­a­no­ni tra­u­ma, il­let­ve a hon­ta­lan­ság éve­i­nek nem­ze­dék­ről nem­ze­dék­re át­adott ne­ga­tív él­mé­nye te­re­li vég­ső so­ron a par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val a ma­gya­ro­kat az MKP „vé­dő­szár­nyai” alá, ugyan­így ke­re­sik az et­ni­kai ha­tá­ron és azon be­lül élő, az eu­ró­pai ér­ték­ren­det nem is­me­rő vagy azt ne­he­zen be­fo­ga­dó szlo­vá­kok azt a po­li­ti­kai erőt, amely­ről el­hi­szik, hogy egy ha­son­ló tra­u­má­tól őket meg­vé­de­ni ké­pes.
Ös­­sze­fog­la­lás

Az et­ni­kai ha­tá­ron be­lül élő szlo­vá­kok vá­lasz­tá­si vi­sel­ke­dé­sé­nek vizs­gá­la­ta meg­mu­tat­ta, hogy nincs szig­ni­fi­káns kü­lönb­ség köz­tük és a más­hol élő szlo­vá­kok kö­zött ab­ban a te­kin­tet­ben, hogy „meg­ér­tőb­bek”, „nagy­vo­na­lúb­bak” len­né­nek a ma­gya­rok „kö­ve­te­lé­sei” iránt, il­let­ve a ma­gyar po­li­ti­kai kép­vi­se­let ál­tal hir­de­tett cé­lok iránt. Ter­mé­sze­te­sen je­len­tős kü­lönb­ség ta­pasz­tal­ha­tó a vá­ro­si és a vi­dé­ki szlo­vá­kok po­li­ti­kai pre­fe­ren­ci­ái kö­zött. A vá­ro­sok­ban élő szlo­vá­kok nagy ré­sze nyi­tott az eu­ró­pai esz­mék iránt, a de­mok­ra­ti­kus, sőt a li­be­rá­lis po­li­ti­ka fe­lé. Ne fe­led­kez­zünk meg az SDK óri­á­si si­ke­ré­ről az 1998. évi vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val, avagy pél­dá­ul a ma­gát li­be­rá­lis­nak de­fi­ni­á­ló ANO si­ke­ré­ről a 2002. évi vá­lasz­tá­so­kon. A bal­ol­da­li be­ál­lí­tott­ság na­gyobb je­len­lé­te vi­lá­go­san meg­mu­tat­ko­zik a sze­gé­nyebb, kö­zép-szlo­vá­ki­ai és ke­let-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ók­ban. Ugyan­ak­kor a po­pu­lis­ta pár­tok tá­mo­ga­tott­sá­ga is je­len­tős, ha­bár ré­gi­ók sze­rint vál­to­zik. Po­zsony kö­zel­sé­ge és ki­su­gár­zá­sa ér­ző­dik Som­or­ján és Szencen, más­hol az 1989 előtt be­te­le­pí­tett szlo­vá­kok fruszt­rá­ci­ó­ját még nö­ve­li az MKP re­gi­o­ná­lis és he­lyi po­li­ti­ku­sa­i­nak nem elég­gé meg­fon­tolt po­li­ti­zá­lá­sa. Kü­lön ka­te­gó­ri­át ké­pez­nek a ma­gyar töm­bön be­lül el­he­lyez­ke­dő zárt szlo­vák fa­lu­si kö­zös­sé­gek. Ezek az ös­­szes ed­di­gi par­la­men­ti, hely­ha­tó­sá­gi, re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti vagy köz­tár­sa­sá­giel­nö­k-vá­lasz­tá­son, il­let­ve nép­sza­va­zás al­kal­má­val tö­ret­le­nül ki­tar­tot­tak a po­pu­lis­ta pár­tok, a nem­ze­ti po­pu­lis­ta po­li­ti­ku­sok vagy az izolacionalista esz­mék tá­mo­ga­tá­sa mel­lett. Ez a vi­sel­ke­dés nagy va­ló­szí­nű­ség­gel ös­­sze­füg­gés­be hoz­ha­tó a Fel­vi­dék 1938-as vis­­sza­csa­to­lá­sá­ból szár­ma­zó tra­u­má­val.
Min­dent egy­be­vet­ve meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az MKP-re na­gyon kis arány­ban sza­vaz­nak szlo­vá­kok. Ugyan­ez meg­ál­la­pít­ha­tó for­dí­tott vi­szony­lat­ban is. Ez vál­to­zást je­lent az 1994. évi és az 1998. évi vá­lasz­tá­sok­hoz ké­pest, ami­kor nagy­szá­mú ma­gyar sza­va­zott a bal­ol­da­li pár­tok­ra, il­let­ve az SDK-ra. An­nak az igény­nek és el­kép­ze­lés­nek, ame­lyet né­hány ma­gyar po­li­ti­kus oly­kor meg­fo­gal­maz, hogy az MKP tör­jön ki az et­ni­kai párt kény­szer­zub­bo­nyá­ból, és vál­jon re­gi­o­ná­lis párt­tá, nincs be­fo­ga­dó táp­ta­la­ja és lét­jo­go­sult­sá­ga. Az sem vi­lá­gos, ho­gyan ha­tá­rol­ha­tó be az a ré­gió, amely­nek ér­de­ke­it kép­vi­sel­ni kí­ván­ná az MKP, ha nem akar­ja meg­vál­toz­tat­ni az or­szág te­rü­le­ti-köz­igaz­ga­tá­si fel­osz­tá­sát.
Dél-Szlo­vá­ki­á­ban az egyik leg­sú­lyo­sabb meg­ol­dat­lan prob­lé­ma a he­lyi és a re­gi­o­ná­lis ki­sebb­sé­gi ér­dek­kép­vi­se­let és ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés köl­csö­nö­sen elő­nyös mód­ja. Je­len ál­la­po­tok kö­zött ugyan­is ott, ahol (és ami­kor) a szlo­vá­kok van­nak több­ség­ben, ők majorizálják a ma­gya­ro­kat, ahol (és ami­kor) vi­szont a ma­gya­rok van­nak több­ség­ben, ők játs­­szák el a he­ge­món sze­re­pét. En­nek a kér­dés­nek a ren­de­zé­se nem (csak­) a jó­in­du­lat vagy a po­li­ti­kai aka­rat dol­ga, ha­nem az in­téz­mé­nyek és a me­cha­niz­mu­sok ki­ala­kí­tá­sá­nak, ki­épí­té­sé­nek ügye. Az et­ni­kai vi­szo­nyo­kat a leg­jobb és leg­cél­ra­ve­ze­tőbb vi­lá­gos ke­re­tek, sza­bály­rend­sze­rek kö­zé he­lyez­ni. Hos­­szú tá­von ez sok­kal elő­nyö­sebb és ki­fi­ze­tő­dőbb, mint a po­li­ti­kai cse­re­be­re, ami­kor a párt ha­tal­mon van, il­let­ve a sé­rel­mi po­li­ti­zá­lás, ami­kor nincs ha­tal­mon.
Ne­héz meg­ítél­ni, van-e még Dél-Szlo­vá­ki­á­ban re­a­li­tá­sa egy olyan mo­dell­nek, amely pél­dá­ul egy sváj­ci két­nyel­vű kan­ton min­tá­já­ra len­ne ki­ala­kít­va. Az a tény, hogy a 2001-es köz­igaz­ga­tá­si re­form so­rán nem si­ke­rült hely­re­hoz­ni az 1996-os te­rü­le­ti át­ren­de­zés „vét­ke­it” a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­kal szem­ben, nagy­ban csök­ken­ti az ilyen meg­ol­dás esé­lye­it.
2006 őszi és té­li hó­nap­ja­i­ban szá­mos kon­fe­ren­cia, szim­pó­zi­um, kul­tu­rá­lis ese­mény zaj­lott, amely a szlo­vák–ma­gyar vi­szony je­le­né­vel és jö­vő­jé­vel fog­lal­ko­zott. Ezek kö­zé tar­to­zott a Szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok: ho­gyan to­vább? cí­mű nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­cia, amely a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet meg­ala­ku­lá­sá­nak 10. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ke­rült meg­ren­de­zés­re. Az egyik fő üze­ne­te ezek­nek a ren­dez­vé­nyek­nek az, hogy kez­de­mé­nyez­ni kell az ér­tel­mes, nyi­tott, őszin­te szlo­vák–ma­gyar pár­be­szé­det, köl­csö­nö­sen ki kell be­szél­nünk a gond­ja­in­kat, az ag­go­dal­ma­in­kat, a fruszt­rá­ci­ó­in­kat és a tra­u­má­in­kat. Na­gyobb sze­re­pet kell kap­nia az ön­ref­le­xi­ó­nak, az ön­vizs­gá­lat­nak és az em­pá­ti­á­nak – még­pe­dig mind­két ol­da­lon. A szlo­vák fél­nek (a szlo­vák ál­lam­nak) be kell lát­nia, hogy amen­­nyi­ben ko­mo­lyan hir­de­ti azt, hogy a ma­gyar ki­sebb­ség­nek jo­ga van az iden­ti­tás meg­őr­zé­sé­re és ápo­lá­sá­ra, eh­hez hos­­szú tá­von kell sza­va­tol­ni a szük­sé­ges in­téz­mé­nyi és jo­gi hát­te­ret, ami pil­la­nat­nyi­lag nincs ma­ra­dék­ta­la­nul meg. A ma­gyar po­li­ti­ká­nak (és az ér­tel­mi­ség­nek) to­vább­ra is tisz­tá­ban kell len­nie az­zal, hogy szö­vet­sé­ge­sek nél­kül nem tud­ja meg­va­ló­sí­ta­ni el­kép­ze­lé­se­it. Az MKP et­ni­kai párt ma­rad, ami nem bűn, azon­ban a ma­gyar­sá­got tá­gab­ban kell ér­tel­mez­nie, mint ed­dig. A ma­gyar tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai elit­nek nem­csak a tömb­ma­gyar­ság­ra sza­bad gon­dol­nia – amely­nek sza­va­zó­tá­bo­ra még leg­alább két vá­lasz­tá­son biz­to­sít­ja a párt ve­ze­té­sé­nek a par­la­men­ti bár­sony­szé­ke­ket –, ha­nem az et­ni­ka­i­lag ve­gyes te­rü­le­te­ken élők­re, az et­ni­kai ha­tár mö­gé szo­rul­tak­ra, a ket­tős iden­ti­tá­sú­ak­ra, a ve­gyes há­zas­ság­ban élők­re, a szlo­vák is­ko­lá­kat lá­to­ga­tó ma­gyar gye­re­kek­re, di­á­kok­ra is.
Ru­dolf Chmel, Cseh­szlo­vá­kia utol­só bu­da­pes­ti nagy­kö­ve­te (1990–1992 kö­zött töl­töt­te be ezt a posz­tot) több he­lyen is el­mond­ta, hogy a szlo­vák–ma­gyar vi­szony ala­ku­lá­sa el­ső­sor­ban bel­ügy – te­hát a szlo­vá­kok és a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok „ki­egye­zé­sé”-nek, meg­bé­ké­lé­sé­nek, a köl­csö­nös elő­nyös­sé­gen ala­pu­ló meg­ol­dás őszin­te ke­re­sé­sé­nek a függ­vé­nye. Eb­ből a fo­lya­mat­ból nyil­ván ki kell ven­ni­ük a ré­szü­ket a po­li­ti­ku­sok­nak, de a pol­gá­ri tár­sa­da­lom­ra, a ci­vil szer­ve­ző­dé­sek­re, az ér­tel­mi­ség­re is ko­moly fel­adat há­rul.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Bor­dás Sándor–Friè, Pavol–Haidová, Katarína–Hunèík Pé­ter–Ró­bert Máthé 1995. El­len­pró­bák. A szlo­vák–ma­gyar vi­szony vizs­gá­la­ta szo­ci­o­ló­gi­ai és etnopszichológiai mód­sze­rek­kel. Dunaszerdahely, Nap Ki­adó.
Bor­dás Sándor–Hunèík Pé­ter 1999. FER (Fe­szült­ség-elő­re­jel­ző rend­szer). Pozsony–Du­naszer­dahely, Márai Sán­dor Alapítvány–Nap Ki­adó.
Bú­to­ra, Martin – Bútorová, Zora – Mesežnikov, Grigoorij (ed.) 1999. Slovenské vo¾by 1998. Kto? Preèo? Ako? Bratislava, Inštitút pre verejné otázky.
Do­há­nyos Róbert–Lelkes Gá­bor–Tóth Kár­oly 2006. Nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek Szlo­vá­ki­á­ban 2005. Somorja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet.
Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (szerk.) 2004. Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó. /Magyarok Szlovákiában, 1./
Gyurgyík Lász­ló 2004. A ma­gyar­ság de­mog­rá­fi­ai, te­le­pü­lés- és tár­sa­da­lom­szer­ke­ze­té­nek vál­to­zá­sai. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (szerk.): Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004). Somorja–Dunaszer­da­hely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó, 2004, 141–182. p. /Magyarok Szlovákiában, 1./
Hor­váth Gyu­la (szerk.) 2004. Dél-Szlo­vá­kia. Bu­da­pest–Pécs, MTA–Regionális Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ja.
Hunèík, Pé­ter (ed.) 2000. Confidence Bu­il­ding in the Carpathian Basin. Bratislava, Sán­dor Márai Foundation.
Krivý, Vla­di­mír – Feglová, Viera – Balko, Daniel 1996. Slovensko a jeho regióny: sociokultúrne súvislosti volebného správania. Bratislava, Nadácia Médiá.
Krivý, Vla­di­mír 2002a. Výsledky parlamentných volieb 2002. In: Kol­lár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.): Slovensko 2002. Bratislava, IVO, 127–153. p.
Krivý, Vla­di­mír 2002b. Regionálne vo¾by 2001 – analýza výsledkov. In: Mesežnikov, Grigorij – Nižòanský, Vik­tor (ed.): Reforma verejnej správy na Slovensku 1998–2002. Súvislosti, akt­éri, vo¾by. Bratislava, IVO, 201–249. p.
Lampl Zsu­zsan­na 2006. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 8. évf. 4. sz.
Öllös Lász­ló 2006. A Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja a 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok után. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 8. évf. 4. sz. 25–36. p.
Petőcz Kál­mán 1998. Vá­lasz­tá­sok és fel­osz­tá­sok. Dunaszerdahely, Fó­rum Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Si­mon, At­ti­la (ed.) 2005. Mýty a predsudky v dejinách. Šamorín–Dunajská Streda, Fó­rum Inštitút pre výskum menšín–Lilium Aurum.
Szar­ka Lász­ló 2004. Ki­sebb­sé­gi több­párt­rend­szer és kö­zös­ség­épí­tés (A szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai pár­tok mű­kö­dé­se 1989–1998 kö­zött). In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (szerk.): Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó, 2004, 79–103. p. /Magyarok Szlo­vá­ki­á­ban, 1./
Vo¾by do Národnej rady Slovenskej republiky konané 30. 9. a 1. 10. 1994. Výsledky hlasovania pod¾a obcí 1994. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.
Výsledky hlasovania vo vo¾bách do Národnej rady Slovenskej republiky 25.–26. september 1998 1998. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.
www.komarno.sk
www.statistics.sk/struk/volby.htm
www.statistics.sk/ref2000/index.html
www.statistics.sk/ref2003/default.html
www.statistics.sk/ref2004