Bauko János: Ragadványnév-vizsgálatok kétnyelvű környezetben
Bauko János: Ragadványnév-vizsgálatok kétnyelvű környezetben. Négy szlovákiai magyar település ragadványnévrendszere. Nyitra–Budapest, Konstantin Filozófus Egyetem–Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2009, 228 p.
Bauko János a Konstatin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára, a szlovákiai magyar névtudomány jeles alakja. Munkásságát nemcsak a magyar névtanosok tartják számon, figyelemmel kíséri a szlovák és a cseh nyelvészek onomasztikával foglalkozó közössége is. Publikációi jelentek meg magyar, szlovák és cseh kiadványokban, s számtalan konferencián adott elő e három nyelvterületen. Tevékenységét elsősorban a névtani kutatások területén bontakoztatja ki: helynevekkel és a személynevek különböző típusaival egyaránt foglalkozik, melyeken belül fő kutatási területe a ragadványnévadás. Legutóbbi monográfiájában – mely a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a nyitrai Konstatin Filozófus Egyetem közös kiadványaként jött létre – is a „csúfnevek” körében vizsgálódik, rávilágít a kétnyelvű környezet ragadványneveink rendszerére gyakorolt hatására.
A szlovákiai magyar névtanosok, de a névtani témában itt kutató magyarországi szakemberek sem foglalkoztak ez ideig behatóan a szlovákiai magyar közösség ragadványneveivel. Néhány adattár jellegű helyi gyűjtés (pl. Csáky Károly: Kelenye [Kleňany] család- és ragadványnevei. Budapest, ELTE, 1983. /Magyar Személynévi Adattár, 59./; Jankus Gyula: Kéménd [Kamenín] család- és ragadványnevei. Budapest, ELTE, 1988. /Magyar Személynévi Adattár, 86./), és egy-két rövidebb tanulmány (pl. Pilecky Marcell: Barslédec ragadványneveiről. Budapest, Nemzetközi Hungarológiai Központ, 1993, 255– 259. p. /Hungarológia, 3./; Sándor Anna: Kolon ragadványnevei. Budapest– Miskolc, 1997, 187–194. p. /MNyTK, 209./) azonban arról tanúskodik, hogy e névtípus is foglalkoztatta a névtan iránt érdeklődőket. Az első monografikus jellegű, nyelvtudományi szempontokat figyelembe vevő ragadványnév-vizsgálat Bauko János nevéhez fűződik (Ragadványnevek rendszere Izsán. Nyitra, Konstantin Filozófus Egyetem, 2001.).
Legújabb munkájában Bauko négy település ragadványneveit tanulmányozza, csoportosítja korszerű nyelvészeti szempontok alapján. A Ragadványnév-vizsgálatok… nyolc fejezetből áll. A rövid bevezető, témafelvetés után a második fejezetben a ragadványnevekkel kapcsolatos általános kérdésekről olvashatunk. Bauko ebben a részben elméleti alapvetéssel foglalkozik: tisztázza a kérdéskörrel kapcsolatos fogalmakat, elhelyezi a ragadványneveket a személynevek rendszerében, a vonatkozó szakirodalom áttekintésével vázolja a magyar ragadványnevek kutatásának történetét.
A következő fejezetben a kutatópontok, valamint az anyaggyűjtés módszereinek és forrásainak bemutatására kerül sor. Szerzőnk négy, a Komáromi járáshoz tartozó település (Búcs, Dunamocs, Hetény és Izsa) ragadványneveit gyűjtötte fel. A kutatópontok kiválasztásakor szem előtt tartotta, hogy a vizsgált településen a magyar nemzetiségű lakosok legyenek többségben, a vizsgált települések hasonló lélekszámmal rendelkezzenek, azonos tájegységbe tartozzanak, s legyen iskolájuk. A felsorolt tényezők mind hatással vannak az adott település ragadványnév-állományára, ill. befolyásolják a vizsgálat kimenetelét, eredményeit. Bauko János mind az írásbeli, mind a szóbeli ragadványneveket felgyűjtötte. E komoly vállalkozás megvalósításakor számos nehézséggel kellett szembenéznie. Az írásbeli ragadványnevek összegyűjtésekor minden olyan hivatalos iratot át kellett néznie, melyben személynevek szerepelnek. Jegyzőkönyvek, birtok- és telekkönyvek, lakosság-nyilvántartások, polgári és egyházi anyakönyvek lapjait vetette tüzetes vizsgálat alá írásbeli megkülönböztető nevek után kutatva. A szóbeli ragadványneveket terepmunkával, a falu lakosai közül kiválasztott adatközlőkkel folytatott beszélgetés során, valamint – a diákok ragadványnevei esetében – kérdőíves módszerrel gyűjtötte. E módszer(ek) sikerességének feltétele az adatközlők, a kérdőívet kitöltők bizalmának megnyerése. Alapvető kérdésről van szó, hiszen sok esetben bizalmas, diszkrét adatokat gyűjtünk.
Az ötödik fejezetben az összegyűjtött ragadványnevek diakrón és szinkrón szempontú elemzését találjuk. Szerzőnk összetett, elsősorban nyelvészeti szempontokat tükröző vizsgálata rávilágít mind az írott, mind az élőnyelvben használatos szóbeli ragadványnevek névadási indítékaira, a névanyagban fellelhető szociolingvisztikai, dialektológiai, etimológiai, névélettani, szófajtani, szóalaktani, stilisztikai sajátosságokra. Összehasonlításra kerülnek az egyes falvak névadási, névhasználati szokásai. A kimutatható eltéréseket, ill. egyezéseket a szerző statisztikailag szemléltetve is közli.
A dolgozat végén korrekt összegzést olvashatunk, mely röviden összefoglalja a dolgozat eredményeit. Ezt egy terjedelmes irodalomjegyzék követi, mely nemcsak a szerző tájékozottságát bizonyítja, rámutat a ragadványnevek iránti tudományos érdeklődés mértékére is.
Záró fejezetként néhány hasznos mellékletet találunk. Áttekinthetjük az egyes települések család- és keresztneveinek gyakorisági mutatóját. Ezek a mutatók felettébb hasznos információkat tartalmaznak, hisz számtalan vizsgált ragadványnév viselője családnevéből származik, valamint egy-egy családnév gyakorisága, elterjedtsége eleve motiválóan hat a ragadványnevek keletkezésére. Végezetül az összegyűjtött s a vizsgált ragadványnevek mutatója következik. Bauko 2167 (!) élőnyelvben használatos ragadványnevet gyűjtött össze, az ismétlődéseket leszámolva 1826 különböző ragadványnévvel dolgozott. Szerzőnk betűrendben közli az egyes ragadványneveket, feltünteti, hogy viselője felnőtt-e vagy diák, ill. melyik település lakója.
A bemutatott dolgozat újdonsága, hogy a névanyagban fellelhető kontaktusjelenségeket is vizsgálja, rámutatva így a magyar–szlovák kétnyelvű környezet névállományra gyakorolt hatására. A Bauko János által jegyzett munkák szép számának köszönhetően pedig a szlovákiai magyar ragadványnév-kutatás méltóképpen beilleszkedett a komoly hagyományokkal rendelkező magyar névtudományba.