Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája. Leggyakoribb mai családneveink
Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája. Leggyakoribb mai családneveink. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010, 552 p.
A Tinta Könyvkiadó a közelmúltban megjelentetett Keresztnevek enciklopédiája (Fercsik Erzsébet–Raátz Judit 2009) után A Magyar Nyelv Kézikönyvei sorozat XVII. köteteként adta ki a Családnevek enciklopédiája című könyvet. A mű szerzője Hajdú Mihály egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora, aki évtizedek óta foglalkozik a névtudomány kérdéseivel, s több kiváló monográfiája jelent meg a névtan témakörében.
Az enciklopédia bevezető elméleti részében (7–18. p.) a családnév fogalmáról, kialakulásáról, a névadás indítéka szerinti típusairól olvashatunk. Ezek után a könyv névcikkeinek felépítésével ismerkedhetünk meg (18–26. p.).
A mű központi és legterjedelmesebb része a családnévszótár (27–515. p.). Minden olyan családnév benne van a könyvben, amely legalább ezerszer vagy annál többször előfordul. A kézikönyv a leggyakoribb 1230 mai családnevet dolgozza fel, „a tizenötmillió magyar közül mintegy tízmillió személy családnevének nyelvi hovatartozására, írásbeli változataira, a név kialakulásának okaira, gyakoribb előfordulási helyére stb. ad választ.” (9. p.) Utal a családnevek földrajzi elterjedésére a mai magyar nyelvterületen, a névvel összefüggő változtatásokra, a névmagyarosításokra. A névcikkekben a következő bekezdések találhatók: a családnév típusa (a névadás indítéka szerint), változatai, eredete, elterjedtsége, névváltoztatás.
A családnevek különböző névadási indítékok alapján keletkezhettek. A szerző megkülönböztet apanévi (pl. Ádám, Benkó, Dankó, Laczkó, Mikó, Pongó, Zámbó); helynévi (Alföldi, Aranyosi, Eperjesi, Erdélyi, Komáromi, Liszkai, Szentpéteri); nép- és népcsoportnévi (Cseh, Lengyel, Magyar, Németh, Polák, Székely, Tóth) eredetű; társadalmi és vagyoni helyzetre (Árva, Gazdag, Jobbágy, Nemes, Pénzes, Polgár); tisztségre (Bíró, Dékán, Mester, Vajda); foglalkozásra (Ács, Asztalos, Csikós, Csizmadia, Fazekas, Halász, Hegedűs, Juhász, Katona, Kerekes, Kertész, Kovács, Méhes, Molnár, Pásztor, Szakács, Takács, Varga); valakihez vagy valahová való tartozásra (Császár, Gróf, Király, Palotás); külső és belső tulajdonságra (Apró, Bajusz, Barna, Csonka, Erős, Görbe, Gyenge, Hajas, Hosszú, Kopasz, Kövér, Sánta, Szép, Vörös; Bús, Csendes, Eszes, Jámbor, Jó, Vígh stb.) utaló családneveket.
Az egyes családneveknek különböző alakváltozatai lehetnek: pl. Ambrus – Ambarus, Ambrusch, Ambrús, Ambruzs, Ambrúzs, Ambruz, Ambrusz, Ambros, Ambrosch, Ambrosz, Ambrósz, Ambróz; Balassa – Balasa, Balása, Balássa, Ballassa, Balázsa, Balazsa, Balasi, Balási, Balasai, Balassai, Balassay, Balassi, Balassy, Balássi, Balássy, Balasy, Balásy, Balázsi, Balazsi, Balázsy. Az egyes névváltozatok gyakorisága számszerűen is fel van tüntetve.
A családnév-magyarázatokat nyelvtörténeti vonatkozású adatokkal is alátámasztja a szerző. Valamennyi családnévnek az eredetét igyekszik visszavezetni valamely nyelvnek a közszaváig. Egyes családneveknek több lehetséges etimológiáját is megadja. Pl. a Baka családnévnek három eredete is lehetséges. „Az egyik magyarázat szerint valamely Árpád-korban gyakori Ba- kezdetű keresztnevünk (Bagamér, Balduin, Baltazár, Barabás) egy szótagra való rövidülése (Ba-) és -ka kicsinyítő képzős alakja. Ez apanévből családnévvé válva ‘Baka nevű személy fia, leszármazottja‘ jelentésű lett. A másik lehetőség a német eredetű, ‘állat hímje‘ jelentésű bak közszavunk külső-belső tulajdonság alapján való (metaforikus) egyénnévvé válása. Ennek a Bak egyéni nevünknek -a birtokjeles (esetleg kicsinyítő képzős) alakja is Baka lett. Ha birtokjelet föltételezünk a családnévben, akkor jelentése ‘Baké, Bak nevű személy fia, leszármazottja’ a jelentése. Puszta helynévből is válhatott családnév, mivel több Baka~Báka nevű településünk volt Bács, Hunyad, Keve, Pozsega, Szabolcs, Temes, Valkó vármegyében. Ezeknek mindegyike az említett személynév valamelyikéből (Bak, Baka, Báka) keletkezhetett magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül). Ebben az esetben eredetre, származási helyre utal a családnév. A régebbi katonanyelvből ismerős ‘közlegény‘ jelentésű baka szavunkból nem jöhetett létre családnév, mert ezt csak „a XIX. század elején kezdték használni, legalábbis akkor jegyezték föl először”. (46. p.)
Érdekes adatokat találunk az egyes névcikkekben a családnév-változtatásokkal kapcsolatban. Pl. „A XIX. században több Kehl, néhány Kohn, Bernstein, Büchler, Bleyer nevű magyarosított, egy Balek nevű pedig érthető okból változtatta nevét Bálintra.” (51. p.)
A családnevek irodalmára vonatkozó bibliográfiai adatok (517–523. p.) után a függelék (525–551. p.) tartalmazza a vizsgált családnevek eredet szerinti csoportosítását, gyakoriság szerinti listáját és a névmutatót, amelyben a családnevek alakváltozatai és a névváltoztatások találhatók. A leggyakoribb 10 családnév a következő: Nagy, Kovács, Tóth, Szabó, Horváth, Kiss, Varga, Molnár, Németh, Balogh. A magyar eredetű nevek mellett a leggyakoribb német, szláv és román családnevek is megjelennek a könyvben.
A családnevek apáról gyermekre öröklődnek, a leszármazást jelölik, a családok összetartozására utalnak. Az adatgazdag enciklopédiát mindazoknak ajánljuk, akik érdeklődnek a családnevek eredete iránt, és kíváncsiak a nevekben megőrzött művelődéstörténeti értékekre.