Ivo Vasiljev: Život s více jazyky – jazyková autobiografie – Fórum Társadalomtudományi Szemle

Ivo Vasiljev: Život s více jazyky – jazyková autobiografie

Ivo Vasiljev: Život s více jazyky – jazyková autobiografie. Praha, Nakladatelství Lidové noviny, 2011, 314 p.

Ivo Vasiljev nyelvi önéletrajza – melyet Élet több nyelvvel – nyelvi önéletrajz címmel fordíthatnánk magyarra – szórakoztató és tanulságos olvasmány lehet nyelvészek és laikusok számára egyaránt. A címben szereplő műfaji meghatározásból világossá válik, hogy a szerző életének nyelvi vonatkozású eseményeit szándékozik felidézni. Ehhez a célhoz következetesen tartja magát, és a visszatekintés mellett igyekszik értelmezni is az általa elsajátított nyelvek és élete alakulása közötti összefüggéseket.
Az első fejezetből megtudhatjuk, hogyan került a szerző már egészen kisgyerek korában kapcsolatba szülei révén a cseh és orosz, valamint tanulmányai folytán a német nyelvvel. Bevallása szerint az a tény, hogy már ilyen fiatalon többnyelvűnek mondhatta magát, pótolhatatlan alapot biztosított számára, hogy a későbbiekben még több nyelvet tudjon elsajátítani, és 75 éves korában a tizennegyedik nyelvét tanulja, mely nem más, mint a magyar.
A további néhány fejezetben tanúi lehetünk Ivo Vasiljev első találkozásának az angol, francia és koreai nyelvvel, mely utóbbi annyira magával ragadta, hogy egyetemi tanulmányait is ezen a szakon kezdte meg. A koreai nyelvhez kapcsolódnak első tolmácstapasztalatai is. Megtudhatjuk, hogyan sodorta a véletlen a vietnami nyelvhez, mely aztán egész eddigi életén végigkísérte.

A szerző amellett, hogy a nyelvtudomány jeles képviselője, nem tudta figyelmen kívül hagyni a világ eseményeit, s ahogy az ötödik és hatodik fejezetből megtudhatjuk, tudását és képességeit felhasználta a vietnami háború elleni küzdelemben, és a prágai tavaszt követően is igyekezett a külföldi nyilvánosság elé kiállva hazája érdekeit szolgálni. Rendkívül érdekes végigkövetni a világ történéseit az egyén nyelvi életének alakulása szempontjából, és a történelem iránt érdeklődők számára talán ez lehet az önéletrajz legfigyelemreméltóbb aspektusa.

A hetedik fejezetben egy nagyon személyes, ám az olvasó számára annál tanulságosabb epizódot ismertet az életéből a szerző. Megosztja velünk a gyerekei nyelvi nevelése kapcsán szerzett tapasztalatait, melynek következtében sikeres többnyelvű felnőttekké váltak. Mindeközben pedig ő maga újabb nyelvekkel került közelebbi vagy érintőleges kapcsolatba.

A könyv utolsó fejezetéből kiderül, hogy a nyelvészet, fordítás, tolmácsolás és világpolitika területein otthonosan mozgó személy milyen bátran vágott bele egy magánvállalkozásba, majd erről lemondva ismét új vizekre evezett, és évekig egy tanácsadó cégnek dolgozott ázsiai üzemekben, végül Csehországba való visszatérése előtt egy régészeti kutatást végző hajón tevékenykedett.

Rövid tartalmi összefoglalómban a teljesség igénye nélkül tértem ki Ivo Vasiljev éle­tének néhány fontos állomására, illetve az életét talán leginkább befolyásoló nyelvekre. Mindemellett gimnáziumi tanulmányai alatt kapcsolatba került még a latin nyelvvel, japán szakos felesége révén a japánnal, a kínaival, a bolgár és a lengyel nyelvvel kirándulások kapcsán, a maláj és thai nyelvvel a Malajziában és Thaiföldön töltött idő alatt. Magyarul abból a megfontolásból kezdett tanulni, hogy bebizonyítsa: a többnyelvű emberek még idősebb korukban is képesek új – az eddig általuk ismert nyelvektől eltérő típusú – nyelv elsajátítására.
Az önéletrajz rendkívül olvasmányos. Nem szaknyelvi szöveg, így könnyen érthető és értelmezhető bárki számára. A táblázatok, a térkép, a nyelv- és névmutató segíti az olvasót a szerző által ismert nyelvek és az említett helyszínek, személyek közötti tájékozódásban. Témájához hűen maga a könyv is többnyelvű: bár nagy része csehül íródott, a zárszó szlovák nyelvű, a rezümé pedig angol és vietnami nyelven nyújt összefoglalót.

A nyelvi önéletrajz jelentőségét főként nyelvszemlélet-alakító jellegében látom. A szerző hangsúlyozza, hogy két- vagy többnyelvű nem csak kivételes nyelvi tehetséggel megáldott ember lehet, az erre való felkészülést pedig érdemes már a gyerekkor korai szakaszában elkezdeni. Éppen ezért azok helyzetét, akiknek érvényesülésükhöz több nyelvet el kell sajátítaniuk, nem tekinti hátrányosnak, hanem egyenesen páratlan lehetőséget lát benne, mely a későbbiekben utat nyithat a többnyelvűség felé.
A könyv az egynyelvűek számára betekintést nyújt a két- és többnyelvűek gondolkodásmódjába, és segíthet megérteni, mennyire megváltoztathatja a világlátásukat egy másik nyelv megismerése, hisz ha új nyelvet tanulunk, akkor nemcsak más szóval nevezzük meg a már ismert tárgyakat, fogalmakat, hanem más kultúrával, szemléletmóddal ismerkedünk meg.

Mindamellett hasznos olvasmány a nyelvészet iránt érdeklődők számára is, hiszen egy többnyelvű beszélő életútjával ismerkedhetnek meg. Ivo Vasiljev pedig nemcsak elmeséli nyelvi élete történetét, hanem – nyelvész mivoltából adódóan – igyekszik értelmezni is változásait, nehézségeit és örömteli eseményeit. Kedves öniróniával beszél sikertelen kísérleteiről is, és mivel a nyelvtanulás nehézségeit is bemutatja, közelebb hozza történetét az olvasóhoz, emberivé teszi, éppen ezért motiváló lehet a nyelveket tanulók vagy erre készülők számára.
A fent leírtak alapján ajánlható a könyv mindenkinek, aki inspirációt keres bármilyen nyelvekkel kapcsolatok tevékenységhez, legyen az kutatás, nyelvtanulás vagy egyszerűen csak egy baráti beszélgetés.