Források a 20. század eleji magyarországi nemzetiségi tanítóperek történetéhez*

Forrásközlésünk a Paszternák András vázseci (Liptó megye) evangélikus tanító ellen elrendelt fegyelmi eljárás iratait teszi közzé.1 Az eljárás egyike volt azoknak a tanítópereknek, melyeket Liptó megyében 1908-ban és 1909-ben rendeltek el az 1907: XXVII. tc. 22.§-ban meghatározott fegyelmi vétség elkövetése miatt.

A közölt iratokból egy olyan per folyamata bontakozik ki, mely során az egyházi főhatóság és a világi hatalom érdekellentéteiből fakadó harc tanúi lehetünk. A tanfelügyelő, valamint a közigazgatási bizottság – a helyi szintű felügyelettel megbízott legfelsőbb állami szerv szerepében – támadólag lép fel, míg az evangélikus egyház és a tanító védekező szerepbe kerül, még ha az egyház nem is annyira a tanító, mint évszázados autonómiája mellett áll ki.

Az egyház a védelem tanúját arra szólítja fel, hogy az egyház érdekeit szem előtt tartva nyilatkozzon; a realitás és logika alapjain álló érveket maga a megvádolt tanító sorolja fel. A per mégis az állam győzelmével ér véget, amiből látszik, hogy a törvényben szabott feltételekhez képest nagyon rövid időn belül, a hatályba lépést követő kilenc hónap után megindított eljárások sokkal inkább a törvény szigorának demonstrálását, nem pedig a következetes végrehajtást szolgálták.

Az 1907. évi törvények

 

Az 1906-ban kinevezett koalíciós kormány Magyarország átalakítását tűzte ki céljául. Programjában szerepelt a dualista rendszeren belüli pozíciók megváltoztatása, önálló magyar hadsereg és külügyminisztérium kialakítása. Mindezek az elképzelések túl radikálisak voltak az uralkodó számára, így a kormány kénytelen volt sorra lemondani célkitűzéseiről. Napirenden maradt azonban a nemzetiségekkel szembeni magyarosító politika és az elemi oktatás megreformálásának ügye. (Vö. Szarka 2007)

Halász Ferenc, a kultuszminisztérium államtitkára a következőkben határozta meg az oktatási reformnak és a nemzetiségi törvény revíziójának célját: „Nemzeti létünket mindaddig biztosítva nem látjuk, míg a magyarság a haza földjén oly erős számbeli túlsúlyra nem jut, mely a széthúzó erők állambontó törekvését egyszermindenkorra lehetetlenné teszi […] És itt a népnevelés nyomul előtérbe, mint amelynek feladata hazánkban nemcsak az általános népművelést terjeszteni, hanem a nemzetet nyelvben és érzületben egységessé tenni.” (Halász 1906, 4–5. p.)

Dolmányos István szerint az oktatáspolitikai törvények beterjesztésének Halász nyilatkozata ellenére nem csak nemzeti, hanem erős társadalmi indokoltsága is volt. A tanítók – különösen a felekezeti iskolák tanítóinak – rossz anyagi helyzete miatt mindennapossá vált a panaszlevelek megjelenése, tiltakozások szervezése. (Dolmányos 1968, 487. p.) Ezt a problémát volt hivatott orvosolni az 1907. évi XXVI. törvénycikk, mely az elemi népiskolák tanítóinak illetményét szabályozta, valamint a XXVII. törvénycikk, mely rendelkezett a tanítók járandóságairól. Ez a törvény azonban azáltal, hogy „egybekötötte az állami támogatást a magyar nemzeteszme szolgálatával”, jelentősen korlátozta az egyházak autonómiáját az oktatásban. (Vö. Szarka 2007)

A 17. paragrafus kimondta, hogy „Minden iskola és minden tanító, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősíteni. Ennek a szempontnak az egész tanításban érvényesülni kell; külső kifejezésül minden iskolában, jellegkülönbség nélkül, úgy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország címere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti címeres zászló tűzendő ki.”2

Apponyi szerint az a tanító, aki számára az állammal és a nemzettel szembeni kötelesség teljesítése nyűg, „az nem áll azon a talajon, amely talajon minden civilizált államban, minden öngyilkosságot elkövetni nem akaró nemzetnek kebelében a szabadságnak nyugodnia kell”. Az állameszmét nem politikai eszmeként fogta fel, erkölcsi kötelességnek tartotta annak szolgálatát. (Kemény G. 1971, 82. p.)

A nem magyar tanítási nyelvű népiskolákban a törvény a tanítói korpótlék és járandóságok kifizetését a „vallás- és közoktatásügyi minister által is helybenhagyott hazafias tartalmu olvasókönyvek és tanszerek” használatához kötötte.3 A nemzetiségek szempontjából jogkorlátozásnak számított az oktatási nyelv választásának 18. paragrafusban meghatározott módja is. A paragrafus lehetővé tette, hogy a kultuszminiszter elrendelje a magyar tanítási nyelv bevezetését mindazokban a nem magyar nyelvű iskolákban, melyeket látogattak magyar gyermekek. Amennyiben pedig a magyar tanulók létszáma elérte a húszat vagy meghaladta a teljes létszám húsz százalékát, az oktatási nyelv magától értetődően a magyar lett.

A következő paragrafus teljesíthetetlen feladat elé állította a tanítókat és a tanulókat; elrendelte, hogy „a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni”.4 Szarka László értékelése szerint ez a törvényi előírás figyelmen kívül hagyta, hogy a zárt nemzetiségi régiókban a tanulóknak nem volt lehetőségük a gyakorlatban alkalmazni a magyar nyelvet, így négy év alatt jó esetben is csupán az alapok elsajátítására volt módjuk.5

A magyar nyelv tanításának eredménytelensége azon fegyelmi vétségek közé tartozott, melyek elkövetése a 22. paragrafus szerint fegyelmi vizsgálatot vont maga után. A tanítókat a fegyelmi vétség fokozatához képest dorgálásra, pénzbírságra, korpótlék megvonására vagy hivatalukból való eltávolításra ítélhették. Felekezeti iskolák esetében az eljárást az adott hitfelekezeti hatóság saját szabályai szerint foganatosíthatta, de szabályait köteles volt előzetesen bemutatni a miniszternek. A határozat meghozatala az adott felekezet hatáskörébe tartozott, viszont a miniszter a közigazgatási bizottság közbenjárásával új eljárást és határozathozatalt rendelhetett el.

A törvény végrehajtását rendeletek szabályozták. A tanítói illetmények szabályozásáról és a helyi felügyeletről az 1907. évi 73 776. számú miniszteri rendelet szólt; az Utasitás nevet viselő 1907/76 000. számú rendelet behatóbban foglalkozott a fegyelmi eljárásokkal, iskolalátogatási naplókkal, az iskola felszerelésével. Az iskolák felügyelete a tanfelügyelők feladatkörébe tartozott. Az általuk tapasztalt hiányosságok alapját képezhették a tanítók ellen megindított fegyelmi eljárásoknak.

 

A Lex Apponyi fogadtatása a nemzetiségek részéről

 

A nemzetiségek tiltakozó feliratait és felszólalásait Kemény G. Gábor tette közzé forrásközlésében. (Kemény G. 1971, 137–155. p.) A románok tiltakozó gyűléseket szerveztek, melyeken a tanítók is hangot adtak felháborodásuknak. A szerbek a törvényt arra használták fel, hogy minél sötétebb színben tüntessék fel a kormányt. A Zastava című lap ugyanakkor hangsúlyozta, nem ellenzi a magyar nyelv tanítását, sőt, üdvösnek tartaná minél több idegen nyelv tanítását, de az elemi iskola nem képes ellátni ezt a feladatot, célja az alapismeretek átadása. (Vö. Dolmányos 1968, 502–504. p.) A román görögkeleti és a szerb görögkeleti egyház nemtetszésének adott hangot, elsősorban az 1868-ban garantált egyházi és iskolai autonómia megsértése miatt. Előbbi egyház arra is rámutatott, hogy a tanítók ellen megindítható fegyelmi eljárások elrendelésénél a hatóság önkényesen járhat el a neki nem tetsző tanító elmozdítása érdekében. (Vö. Dolmányos 1968, 497–498. p.)

Ezzel szemben a szlovákok mérsékelten fogadták a törvényt. A szlovák katolikus klérus a Ľudové Novinyben ugyan hangot adott a koalíciós kormánnyal szembeni nemtetszésének, a Slovenský Týždenník is bírálta az egyházi vezetők cinkos magatartását, a nemzetegyház hiánya miatt azonban komolyabb törekvésekre nem került sor. Mi több, Dolmányos István szerint a szlovákság egyházainak vezetői összejátszottak a magyar kormánnyal. A pártok sem mozgósították kellőképpen a tömegeket; szlovák területeken nem került sor tömegmozgalmakra. Ugyanakkor a szlovák nemzeti párt evangélikus vezetőinek lapja, a Národnie Noviny janicsártörvénynek nevezte a Lex Apponyit, melynek célja a gyermekeket saját nemzetük ellen fordítani. (Bővebben l. Dolmányos 1968, 501–508. p.)

Tömegmozgalmak és szervezett támogatás híján a szlovák tanítók teljes passzivitásba vonulva teljesítették a törvényben foglaltakat. A Slovenský Obzor című havilap szemükre vetette, hogy nem tettek semmit a törvény ellen, hanem egyenesen szimpatizálnak vele. A lap álláspontja szerint a törvény megfosztotta a tanítókat függetlenségüktől és a kormány bábjaivá tette őket. Érdekes fordulat azonban a bírálatban, hogy emiatt az egyházat, a cikk esetében az evangélikus egyházat hibáztatta. Az evangélikus egyház semmit nem tett annak érdekében, hogy megnyerje saját maga számára tanítóit, akik gyökerek hiányában fejet hajtottak az állam akarata előtt. A cikk írója szerint a tanítók ingyen szenvedték el az őket az egyház részéről ért igazságtalanságokat, az állam viszont jobb megélhetéssel jutalmazza őket.6

Michal Potemra szerint Apponyi törvénye azzal a problémával szembesítette a szlovák iskolákat, hogy összeegyeztethető-e a szlovák elemi iskola megtartása az ideológiai, nemzeti, állami és nyelvi követelések teljesítésével. Felhívja rá a figyelmet, hogy a gyakorlatban az is előfordult, hogy a szlovák tanítók nyomást gyakoroltak az egyházközségre annak érdekében, hogy fogadják el a magyar nyelvet tanítási nyelvként azért, hogy megszűnjenek az őket ért zaklatások és megkapják az államsegélyt. A szlovák nyelvű oktatás rovására a megyei elit aláírásgyűjtő akciókat szervezett a szlovák szülők körében, akik aláírásukkal kérvényezték, hogy a szlovák faluban magyar nyelvű oktatás folyjék. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve Potemra szerint a végrehajtás sokkal buzgóbb volt a törvényi előírásnál. A bemutatott jelenségek azonban nem voltak általános érvényűek; a szlovák népoktatás fejlődésének objektív értékeléséhez a különböző típusú népiskolák történetének feldolgozása szükséges. (Vö. Potemra 1978, 519–520. p.)

A Tiszai Evangélikus Egyházkerület reakciója

 

Az egyházkerület még a törvény szentesítése előtt, 1907. április 2-án rendkívüli közgyűlést tartott Liptószentmiklóson, melyen petíciót fogalmazott meg. Ebben kérte a képviselőházat, hogy vegye le a napirendről „A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti tanítók járandóságairól” szóló törvényjavaslat tárgyalását, mert az az evangélikus egyházra nézve sérelmes pontokat tartalmaz. A közgyűlés javasolta, hogy az autonóm egyházi főhatóságokkal együtt dolgozzanak ki olyan új javaslatot, amely megfelel a modern követelményeknek és Magyarország érdekeinek, ugyanakkor nem sérti az evangélikus egyház autonómiáját.

A határozat az 1790. évi 26. törvénycikkre, az 1848: 22. tc.-re és az 1868-as népoktatási törvényre hivatkozott. Az 1790-es törvény átengedte a felekezeteknek az iskola szervezésének jogát, az 1848-as törvény pedig az autonóm jogok megsértése nélkül tette lehetővé a felekezeti iskolák szükségleteinek közálladalmi költségek általi fedeztetését. A népoktatási törvény ugyancsak a felekezeti autonómia megsértése nélkül rendezte az iskolák kérdését. Az esperesség hivatkozási alapul használta az 1893-as zsinati törvényt is, melynek 201–223-as paragrafusai kimondják az autonóm jogok biztosítását iskolai ügyekben. (Vö. Bella 1907, 65–66. p.)

Az evangélikus egyház az anyanyelvi oktatás akadályozását a modern népoktatás követelményeivel éles ellentmondásban álló negatív tényezőként ítélte meg. A közgyűlésen megfogalmazott petíció rámutatott arra, hogy a modern társadalmak elfogadott alapelve, hogy a gyermekek oktatása és nevelése anyanyelven zajlik. A modern alapelvek megszegése pedig nem csupán a gyermekeket fosztaná meg anyanyelvi művelődésük lehetőségétől, hanem kárt okozna az egyháznak és a társadalomnak is. (Vö. Bella 1907, 67. p.)

Az aggályok logikus felépítése ellenére a törvényjavaslatot a képviselőház elfogadta, ezért az esperesség az uralkodóhoz fordult abban bízva, hogy kérvényük a szentesítés megtagadására eredményt hoz. Elsősorban azt nehezményezték, hogy a törvény megvonja a szervezési és fenntartási jogot, valamint a tanító feletti fegyelmi jogot az egyházaktól, és a kormány jogkörébe vonja a felekezeti iskolák bezárását „a tanítónak az egyházi főhatóság tudta nélkül esetleg elkövetett cselekedete miatt”. (Vö. Bella 1907, 71. p.)

A Lex Apponyival Ferenc József is elégedetlen volt, de mindennek és a liptói kérvényen kívül az ország több megyéjéből érkező hasonló kérvényeknek ellenére szentesítette az országgyűlés által elfogadott javaslatot. Ferenc Ferdinánd nyíltan elítélte a törvényt, mert rendelkezéseit sérelmesnek tartotta a nemzetiségekre nézve, meghiúsítása érdekében azonban ő sem tett komolyabb lépést. (Vö. Dolmányos 1968, 495–496. p.)

 

A Liptó megyei fegyelmi eljárások

 

Liptó megyében a vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentése szerint 1908-ban Janoška Miloš, 1909-ben további négy tanító (Paszternák András, Pepich Sándor, Rumann Aurél, Hajduk József) ellen indult fegyelmi eljárás.7 A tiszai egyházkerület 1908. évi jegyzőkönyve ezzel szemben arról számolt be, hogy 1908-ban az egyházkerület hét tanítója ellen indítottak fegyelmi vizsgálatot. A miniszter tudomásul vette az egyházi hatóság határozatát, majd megbízta a tanfelügyelőt, hogy május folyamán újra látogassa meg az érintett iskolákat és tegyen jelentést állapotukról. (Vö. Bella 1908, 60. p.)

Az Evangélikus Országos Levéltár Tiszai Egyházkerület Levéltára fondjába tartozó fegyelmi iratok Janoška Miloš, Paszternák András, Pepich Sándor, Rumann Aurél és a miniszteri jelentésben nem említett Scholtz Pál ellen folytatott eljárást érintő levelezéseket és a vizsgálati jegyzőkönyveket tartalmazzák. A Lex Apponyi végrehajtása és a liptói perek elemzésével Zilizi Zoltán 2006-ban megjelent tanulmánya foglalkozik. (Zilizi 2003, 237–268. p.)

 

Paszternák András fegyelmi ügye a források tükrében

 

A Paszternák András fegyelmi iratait tartalmazó iratcsomó a következő dokumentumokat tartalmazza: iskolalátogatási jegyzőkönyv, a minisztérium és a püspök levelezése, a püspök és az érsek levelezése, a nevezett tanító védekező és sérelmező levelei, a vizsgálat során keletkezett dokumentumok: bizonyítványok, útiszámlák, jegyzőkönyvek, határozatok.

Az első datált irat az iskolalátogatási jegyzőkönyv Sándor Alajos királyi tanfelügyelő 1908. március 27-én a vázseci szlovák–magyar nyelvű evangélikus elemi népiskolában tartott hivatalos látogatásáról. A látogatás során bizonyítást nyert, hogy „a magyar beszéd tanítása eredménytelen, a hazafias szellem ápolására gond fordítva nincs”, ezáltal vádalapot szolgáltatott a tanító ellen indítványozott eljárásnál.8 Paszternák András 1904 júniusában Eperjesen szerezte tanári oklevelét, szeptembertől lett a vázseci evangélikus elemi népiskola tanítója.9 1908-ban az 5–6. osztály volt a vezetésére bízva, de a tanfelügyelő véleménye szerint saját hanyagsága miatt osztályaiban a tanítás eredménytelen volt.

A főispán 1908. április 14-én küldte el hivatalos felszólítását Zelenka Pál püspöknek, melyben kérte, hogy a hazafias szellem ápolásának elhanyagolása miatt indítson fegyelmi eljárást a hibbei, liszkófalvi és vázseci tanítók ellen. A püspökség júniusban vizsgálatot tartott az említett iskolákban. A liszkófalvi iskola kivételével valamennyi intézmény megfelelő eredményt mutatott fel. A vázseci iskolában előrelépést tapasztaltak; a tanulók nagy számban jelentek meg a vizsgán. Az osztálykönyveket valamennyi iskolában rendben találták, a felszerelés viszont kivétel nélkül mindenütt hiányosnak találtatott. (Vö. Bella 1909, 55. p.)

Bár az eljárásnak a felszólítástól számított harminc napon belül kellett megkezdődnie és három hónap alatt le kellett volna zárulnia – tehát a Paszternák András elleni eljárásnak augusztus közepén kellett volna véget érnie –, augusztus 24-én Simkovics János esperes jelentette Zelenka Pál püspöknek, hogy sürgeti az ügyet, de „néha nem lehet a legjobb akarat mellett sem az ügyet olyan időben elintézni, a mint az kívánatos vólna”.10 A sürgetés ígérete ellenére nincsenek azt igazoló források, hogy a következő két hónapban konkrét lépéseket tettek volna a mielőbbi befejezés irányában. A törvény 23. paragrafusa viszont kimondja, hogy amennyiben az illetékes hitfelekezet nem tartja be a határidőket, a fegyelmi ügyet a közigazgatási bizottság látja el. Feltehetően ez volt az oka annak, hogy 1909 januárjában a közigazgatási bizottság kérte a minisztert, hogy rendeljen el eljárást. A közigazgatási bizottság feliratát megkapva az államtitkár 15 napon belül kérte a püspök nyilatkozatát arra vonatkozóan, kívánja-e érvényesíteni fegyelmi jogát.

Ezt megelőzően, 1908 októberében Paszternák András levélben fordult a vizsgálóbíróhoz, melyben visszafogottan próbált rámutatni annak az elvárásnak az irrealitására, hogy a törvény életbe lépésének első évében a tanulók folyékonyan beszéljenek magyarul. Az ügy kimenetele szempontjából fontos, hogy a tanító levelébe belefoglalta, hogy a tanfelügyelő maga is elismerte, hogy „a magyarnyelv tanitása sikertelenségének okai nemcsak magában a tanitóban, hanem különösen az előzetes körülményekben rejlenek, hogy a mi vázseci iskoláinknak kárára vált azon körülmény, hogy a tanerők gyakran váltakoztak; sőt azon tanítók is, akik el nem hagyták az egyházat, osztályaikat kicserélték”.11 A későbbi vizsgálat során a tanfelügyelő már azzal érvel, hogy szakközegként sikerült megállapítania, hogy a tanító által felsorolt körülmények – melyekhez csatlakozott az egy tanerőre bízott tanulók magas száma is – semmilyen hatással nincsenek a tanítás eredményére, így az eredménytelenség egyedül Paszternák András hibája.

Dr. Kállay József törvényszéki bíró tudomásul véve a vádlott érveit javasolta, hogy az iskolaszék elnöke és a dékán is véleményezze a tanító tevékenységét. Bár javaslatát 1908 novemberében tette, csak a közigazgatási bizottság felirata nyomán kapott államtitkári kérdőre vonást követően, 1909. február 23-án érkezett meg az érseki hivatalba Hecsko Gyula, az iskolaszék elnökének bizonyítványa Paszternák András tanítói működéséről. Amellett, hogy abban semmilyen kifogást nem talált, kiemelte, hogy szorgalmának köszönhetően az 1907-ben tartott vizsgán az ő tanulói mutatták fel a legjobb eredményt. Ő is hangsúlyozta, hogy egy tanerőre 130 tanuló jut, kiknek fele szüleik alkoholizmusa következtében alkalmatlan a tanulásra. Kérte a főesperest, hogy az eljárásnál „egyházunk érdekeit védelmezni kegyeskedjék, mert ha tanitóink méltán, vagy méltatlanul fegyelmi alá kerülnek, akkor 400 tanköteles oktatás nélkül marad és nem vállalkoznak tanitók, hogy a régiek helyét betöltsék”.12 Harmann Cyrill felső-liptói dékán 1909. március 3-án kelt bizonyítványa ugyancsak az előző évi iskolai vizsga eredményességéről és a tanulók magas létszámáról számolt be.

Az ügy folytatását lassította a miniszteri titkár leirata a püspöknek, melyben kérte, hogy közbevető intézkedése miatt függessze fel a végrehajtást. Az értesítést március 22-én küldte, április 18-án pedig már arra szólította fel a püspököt, hogy szabályszerű ítélettel fejezzék be az ügyet, ellenkező esetben az eljárást rábízza a közigazgatási bizottságra. Az esperes 1909 májusában bocsátotta az egyházmegyei törvényszék elé az ügyet. Júniusban a miniszter sürgető levelet küldött a püspöknek, akinek válaszából megtudjuk, hogy a minisztériumtól nem kapták meg az áprilisi rendelet csatolmányait. Az iratok hiánya pedig hátráltatta az eljárás kimenetelét. A levélváltásból tehát az derül ki, hogy a minisztérium által sérelmezett késedelem okozója maga az államtitkár volt.

Bár az esperes júliusban jelentette, hogy a hónap végére megszületik az ítélet, augusztusban az egyházmegyei ügyész átvette a vád képviseletét. A vizsgálat további kiegészítését céltalannak tartotta, szerinte a rendelkezésére bocsátott iratok bizonyítják a tanító bűnösségét. Miután az ügyész tárgyalási határnap kitűzését kérte, Paszternák András megbízta Dr. Rumann Jánost, hogy képviselje őt a törvényszék előtt.

Az egyházi főhatóság 1909. szeptember 10-én tartotta ülését. Az ülést megelőzően Ján Cimrák lelkész a dékáni nyilatkozat által felvázolt helyzetre, valamint az 1908 júniusi vizsgálatra hivatkozva kérte a tanító felmentését. A törvényszék nem találta vétkesnek és felmentette a tanítót. Az ítéletet tudomásul vételre felterjesztette a miniszternek. A miniszteri titkár újfent közbevető intézkedésre hivatkozva kérte az ítélet végrehajtásának elhalasztását. Csaknem két hónappal az egyházmegyei eljárás után az államtitkár tájékoztatta a püspököt, hogy nem veszi tudomásul a felmentő ítéletet, mivel nem vették igénybe az Utasításban előírt jogsegélyt a sérelem orvoslására. A kultuszminiszter újabb eljárást rendelt el, melynek levezetésével a közigazgatási bizottságot bízta meg.

  1. február 23-án a tanfelügyelő és a főszolgabíró jelenlétében vizsgálatot tartottak az 5–6. osztályban és az ismétlőiskolában. A tanfelügyelő megállapította, hogy a tanulók továbbra is „értelmetlenül, hibásan, összefüggés nélkül olvasnak magyarúl, az olvasmány tárgyalásaként hozzájok intézett kérdéseket egyáltalában meg nem értették”.13 A tanító ismételten a tanulók magas létszámával és a mulasztások magas számával védekezett. Az iskolaszék elnöke is azt nyilatkozta, hogy többször ellenőrizte a tanítót, és mindig elfogadhatónak tartotta a magyar nyelv tanítását.

Belopotoczky Gyula rózsahegyi királyi főügyész a tanfelügyelői véleményt figyelembe véve májusban indítványozta, hogy a közigazgatási bizottság mondja ki vétkesnek Paszternák Andrást. A tanfelügyelő – aki két évvel korábban jogosnak ismerte el Paszternák András valamennyi védekező érvét – a februári helyszíni vizsgálaton szakközegként megállapította, hogy a vádlott által megnevezett problémák – a tanerő alacsony száma, tanulók iskolai mulasztása – nem befolyásolják a tanítás minőségét, így az eredménytelenség egyedül a tanító hibája. A főügyész súlyosbító körülményként nevezte meg, hogy a tanító mulasztásával „messze kiható időkre visszavetette” a magyar nyelv elsajátítását.14

Paszternák András június 5-én nyolc nap határidőt kapott a közigazgatási bizottságtól sérelmei benyújtására. A tanító nem élt ezzel a jogával, viszont kiállt mellette Palugyay Kálmán főszolgabíró, aki szerint nem a tanító, hanem az iskolaszék és vezetője követett el mulasztást. A főszolgabíró arra is felhívta a közigazgatási bizottság figyelmét, hogy a tanító ellen politikailag nem emelhető kifogás. A fegyelmi ügy lebonyolítására meghatározott idő rövidsége nem csupán az egyházi főhatóságnak okozott problémát, a közigazgatási bizottság sem tudott megfelelni a törvényben kiszabott három hónapos határidőnek. 1910. október 25-én a miniszteri titkár utasította a közigazgatási bizottságot, hogy december 15-ig fejezze be az eljárást. A felszólítás ellenére a nyilvános gyűlésre csak 1911. január 12-én került sor. A tanítót vétkesnek mondták ki, dorgálásra ítélték és 42 korona 10 fillérben elmarasztalták.

1911 februárjában Paszternák András kérelmezte felmentését a vád és annak következményei alól. Ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy „az új iskolatörvénynek életbe lépése előtti időkben a magyar nyelvnek tanítása abban merült ki a legtöbb tót nemzetiségű iskolában, így a vázsecziben is, hogy hat év alatt néhány a tót szóval hasonhangzású magyar szóra tanították meg a gyermekeket”; ezzel szemben „az 1907. évi XXVII. tc. meg már azt követeli, hogy a negyedik elemi iskolai osztályba járó gyermek magyar nyelven teljesen képes legyen gondolatait kifejezni”.15 A tanító szerint ilyen eredményeléréséhez a tanító szándékán kívül több körülménynek is érvényesülnie kell, de a legminimálisabb az lenne, hogy adják meg neki a törvényben előírt négy évet. 1912, 1913 előtt tehát semmiképp sem vonhatók fegyelmi eljárás alá a tanítók azért, mert a negyedikes tanulók nem beszélnek magyarul.

A tanító a tanfelügyelőt sem kímélve közölte a miniszterrel, hogy a vizsgálaton nem az ő előrehaladását vizsgálták az akkor rá bízott 5–6. osztályosokat feleltetve, hanem azokat a tanulókat hívták össze, akik az 1908-as vizsgán sem feleltek meg az elvárásoknak, mert nem értették a magyarul feltett kérdéseket. A tanulókat az albíró házról házra szedte össze, de csak azt a 20–30 tanulót találták meg, akik 1908-ban is a leggyengébb eredményt mutatták fel. Paszternák András felhívta a miniszter figyelmét arra a tényre, hogy „1908-ban egyáltalában nem is foroghatott fenn olyan ok, amely miatt az 1907. XXVII. tc. alapján fegyelmi vizsgálatot kellett volna ellenem indítani.”16 Hogy az eljárásra mégis sor kerülhetett, annak okát abban a megmagyarázhatatlan bizalmatlankodásban látja, „amely a nemzetiségi vidékeken működő tanítók ellen időszakonkint megnyilatkozik és pedig legtöbbször teljesen indokolatlanul.”17 Paszternák András nyílt bírálata – nem meglepő módon – nem vált a tanító javára. A miniszter a fellebbezés ellenére jóváhagyta az ítéletet.

A fegyelmi ügy záródokumentuma az 1911. május 20-i keltezésű levél, melyet Sinkovics János esperes küldött Zelenka Pál püspöknek. Ebben sérelmezte, hogy a minisztérium figyelmen kívül hagyta az egyház törvénykezését, pedig az egyház tárgyilagosabban tudja megítélni saját iskolai helyzetét, mint a világi hatóság.

Források

 

Liptó vármegye közigazgatási bizottságának nevében Palugyay Móricz főispán levele Zelenka Pál tiszamelléki evangélikus püspöknek, melyben felszólítják a liszkófalvi, vázseci és hibbei evangélikus iskolák tanítói elleni eljárás megindítására

 

Liptó vármegye közigazgatási bizottsága

451/1908 kb. szám

 

Méltóságos és főtisztelendő Zelenka Pál ág. ev. püspök úrnak

Miskolcz

 

A vármegye kir. tanfelügyelőjének folyó évi március havi jelentéséből arról értesültünk, hogy a liszkófalvi, továbbá a vázseczi és hibbei ág. ev. iskolák felsőbb osztá­lyaiban a tanitás teljesen eredménytelen, a hazafias szellem ápolása el van hanyagolva.

Tisztelettel felkérjük Méltóságodat, hogy ezen iskolák tanitóival szemben az 1907 évi XXVII. tc. alapján az eljárást elrendeltetni méltóztassék.

Kelt Liptóvármegye közig. bizottságának Liptószentmiklóson, 1908. április 14-én tartott ülésében.

 

Palugyay Móric

főispán mint elnök.

 

 

Tóth János államtitkár levele Zelenka Pál tiszamelléki evangélikus püspöknek Paszternák András vázseci evangélikus tanító fegyelmi ügyében való ítélet meghozatalának sürgetéséről

 

  1. szám

 

Méltóságos és Főtiszteletű Püspök Ur!

 

Paszternák András vázseczi ág. h. ev. felekezeti iskolai tanitó fegyelmi ügyében folyó évi márczius hó 10-én 1269 szám alatt kelt előterjesztésére ennek csatolmányait idezárva tisztelettel felkérem Méltóságodat, hogy a szó alatti tanitó ellen a 16763/909 számu megkeresésemben foglalt és az 1907: XXVII. tcz. 22§-ának a/ pontjába ütköző vétségek miatt folyamatba vett fegyelmi vizsgálatot szabályszerü itélettel mielőbb befejezni méltóztassék, mert az ellenkező esetben kénytelen lennék az 1907: XXVII. tcz. 24- §-ában nyert felhatalmazáshoz képest az eljárást a közig. bizottság utján keresztül vitetni.

Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánitását.

Budapesten, 1909. április hó 18.

A miniszter helyett: Tóth államtitkár

 

Méltóságos és Főtiszteletű Zelenka Pál tiszamelléki ág. h. ev. püspök urnak

Zelenka Pál tiszamelléki evangélikus püspök levele az egyházkerület főesperesének a liszkófalvai, a vázseci és hibbei evangélikus iskolák elleni eljárás elindításáról

 

  1. szám

 

Nagytiszteletű Főesperes Úr!

 

Liptó vármegye közigazgatási bizottságától mai napon az alábbi átiratban foglaltakat vettem;

„Liptó vármegye közigazgatási bizottsága 451/908 kb. szám. Méltóságos és Főtisztelendő Zelenka Pál ág. ev. püspök urnak Miskolcz. A vármegye kir. tanfelügyelőjének f. é. márczius havi jelentéséből arról értesűltünk, hogy a liszkófalvi, továbbá a vázseczi és hibbei ág. ev. iskolák felsőbb osztályaiban a tanitás teljesen eredménytelen, a hazafias szellem ápolása el van hanyagolva. Tisztelettel felkérjük Méltóságodat, hogy ezen iskolák tanitóival szemben az 1907 évi XXVII-t. cz. alapján az eljárást elrendeltetni méltóztassék.

Kelt Liptóvármegye közig. bizottságának Liptószentmiklóson 1908 április 14-n tartott ülésében. Palugyay Móricz főispán, mint elnök.”

Méltóztassék ez ügyben a szükséges intézkedéseket megtenni és eljárásának eredményéről részletes jelentést mind három iskolára vonatkozólag ide mennél előbb felterjeszteni.

Testvéries üdvözlettel.

Miskolcz 1908 évi ápril hó 30-n.

Zelenka püspök.

 

 

Paszternák András vázseci tanító levele a vizsgálóbírónak, melyben érveket sorakoztat fel saját védelme érdekében

 

33010/908

fordítás:

Tekintetes Uram!

 

Tekintetes kir. tanfelügyelő Úr, folyó évi március hó 27. én első ízben látogatta meg a vázseci ág. hitv. ev. iskoláinkat és akkor, Nagytiszteletű helybeli lelkész úr kiséretében, az én V–VI. oszt. tantermemet is meglátogatta és a tanfelügyelő urak szokása szerint azonnal magyarnyelvből vizsgázta a gyermekeket; az 1907. évi XXVII. tcz. Apponyi féle iskolai törvény értelmében kivánva, hogy a gyermekek kérdéseire, folyékony magyarnyelven feleljenek. Igaz, hogy ilyen eredményt iskolánkban nem talált, sőt, meggyőződésem szerint, nem is találhatott, a fent nevezett iskolai törvény életbe lépé­sének első évében. Nem tetszett a kir. tanfelügyelő úrnak azon körülmény sem, hogy a gyermekek, a magyarnyelv elsajátítása céljából, fordítani tanultak és az elsajátítottakban gyakorolták magukat, nagyobb tökéletesség elérése céljából esperességünk által előírt magyar beszéd és értelem gyakorlat által. A kir. tanfelügyelő úr ezen magyarnyelvi tanítási módozatot kárhoztatta, tőlünk tanítóktól azt kivánva, hogy a magyarnyelv tanításánál V–VI. osztályban egyedül az olvasmánytárgyalást vegyük alapul és eképen gyakoroljuk a magyarnyelvben a gyermekeket. A mikor a kir. tanfelügyelő úr minket meglátogatott, maga is beismerte, hogy a vázseci ág. hitv. ev. egyház iskoláiban, a magyarnyelv tanitása sikertelenségének okai nemcsak magában a tanitóban, hanem különösen az előzetes körülményekben rejlenek, hogy a mi vázseci iskoláinknak kárára vált azon körülmény, hogy a tanerők gyakran váltakoztak; sőt azon tanítók is, akik el nem hagyták az egyházat, osztályaikat kicserélték. A minek az lett a következménye, hogy fiatalabb tanítók, erre, a nem igen fogékony közegre, a vázseci gyerekek eszének magyarnyelvben való oktatásánál, különféle módszereket és eszközöket választottunk. Azért, maga a tanfelügyelő úr azt kivánta tőlünk, hogy mindazon ideig, amíg ezen hibák kijavíttatnának, csorbák kiküszöböltetnének, hiányok kipótoltatnának, hogy mindaddig ezen célnak megfelelően változtassuk meg a tanrendet. A mi pedig saját személyemet illeti, szolgáljon mentségemre azon körülmény, hogy nem csak a gyermekek minősége, de annál inkább a mennyisége – (lévén majdnem 400.ra rúgó tanköteles három tanteremben elhelyezve, három tanerőre bizva) ezen, a tanfelügyelő úr által, iskolánkban észlelt, magyarnyelvben való oktatás eredménytelenségét okozta.

  1. A mi a kir. tanfelügyelő úrnak azon második vádját illeti, mintha én a vezetésemre bízott gyermekekben, a hazafiúi érzelmeket nem ápoltam volna, ezen vádat magamtól egyenesen elutasítom. Mert én édes hazánk történetének oktatásánál, valamint minden más, alkalmas időben, igyekeztem beoltani a gyermekek szivében édes magyar hazánk iránti szeretetet és az összes egyházi és hazai törvények iránti engedelmességet. Hogy a gyermekek azonban, a magyar nyelvben nem lévén képesek gondolataikat tökéletesen kifejezni; a Tekintetes kir. Tanfelügyelő úr, a haza iránti hűséget illető kérdéseire nem tudtak felelni, abból nem lehet azt következtetni, mintha bennök a hazafiúi érzelmek ápolása, egyáltalában elhanyagoltatott volna. Mert mint a kisgyermek, mely még anyja tejével táplálkozik, jólehet, szive érzelmeit szóval még kifejezésre juttatni nem képes, mégis átölelve tartja édes anyja nyakát és szeretettel simul szerető keblére: úgy az én tanitványaim is, szeretettel simulnak azon édes hazánk keblére – mely mindannyiunkat egyforma szeretettel magához ölel,– dacára, hogy ezen érzelmeiket a Tekintetes kir. Tanfelügyelő úr előtt, magyarnyelven, tökéletesen kifejezni nem tudták. Elvégre pedig, szolgáljon enyhítő körülményül ezen fegyelmi eljárásnál, mely ellenem indíttatott, hogy még fiatal tanító vagyok, aki küzd a kezdet nehézségeivel. Azért igérem, hogy az Isten segítségével, igyekezni fogok összes kötelességeimnek eleget tenni. Kérve a tekintetes vizsgáló bíró Urat, hogy a mi iskolai dékánunk véleménye is, az előtte addig megtartott vizsgáimról tekintetbe vétessék; a vizsgáló bíró úr jó akaratába zárva magamat maradtam, alázatos szolgája, Paszternák András

Vázsec, 1908. október hó 29. én.

 

 

 

Tóth János államtitkár levele Zelenka Pál tiszamelléki evangélikus püspöknek Paszternák András vázseci evangélikus tanító fegyelmi ügyében való ítélet meghozatalának sürgetéséről

 

  1. szám

 

Méltóságos és Főtiszteletű Püspök Ur!

 

Paszternák András vázseczi ág. h. ev. felekezeti iskolai tanitó fegyelmi ügyében folyó évi márczius hó 10-én 1269 szám alatt kelt előterjesztésére ennek csatolmányait idezárva tisztelettel felkérem Méltóságodat, hogy a szó alatti tanitó ellen a 16763/909 számu megkeresésemben foglalt és az 1907: XXVII. tcz. 22§-ának a/ pontjába ütköző vétségek miatt folyamatba vett fegyelmi vizsgálatot szabályszerü itélettel mielőbb befejezni méltóztassék, mert az ellenkező esetben kénytelen lennék az 1907: XXVII. tcz. 24- §-ában nyert felhatalmazáshoz képest az eljárást a közig. bizottság utján keresztül vitetni.

Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánitását.

Budapesten, 1909. április hó 18.

A miniszter helyett: Tóth államtitkár

 

Méltóságos és Főtiszteletű Zelenka Pál tiszamelléki ág. h. ev. püspök urnak

Zelenka Pál tiszamelléki evangélikus püspök levele az egyházkerület főesperesének a liszkófalvai, a vázseci és hibbei evangélikus iskolák elleni eljárás elindításáról

 

  1. szám

 

Nagytiszteletű Főesperes Úr!

 

Liptó vármegye közigazgatási bizottságától mai napon az alábbi átiratban foglaltakat vettem;

„Liptó vármegye közigazgatási bizottsága 451/908 kb. szám. Méltóságos és Főtisztelendő Zelenka Pál ág. ev. püspök urnak Miskolcz. A vármegye kir. tanfelügyelőjének f. é. márczius havi jelentéséből arról értesűltünk, hogy a liszkófalvi, továbbá a vázseczi és hibbei ág. ev. iskolák felsőbb osztályaiban a tanitás teljesen eredménytelen, a hazafias szellem ápolása el van hanyagolva. Tisztelettel felkérjük Méltóságodat, hogy ezen iskolák tanitóival szemben az 1907 évi XXVII-t. cz. alapján az eljárást elrendeltetni méltóztassék.

Kelt Liptóvármegye közig. bizottságának Liptószentmiklóson 1908 április 14-n tartott ülésében. Palugyay Móricz főispán, mint elnök.”

Méltóztassék ez ügyben a szükséges intézkedéseket megtenni és eljárásának eredményéről részletes jelentést mind három iskolára vonatkozólag ide mennél előbb felterjeszteni.

Testvéries üdvözlettel.

Miskolcz 1908 évi ápril hó 30-n.

Zelenka püspök.

 

 

Paszternák András vázseci tanító levele a vizsgálóbírónak, melyben érveket sorakoztat fel saját védelme érdekében

 

33010/908

fordítás:

Tekintetes Uram!

 

Tekintetes kir. tanfelügyelő Úr, folyó évi március hó 27. én első ízben látogatta meg a vázseci ág. hitv. ev. iskoláinkat és akkor, Nagytiszteletű helybeli lelkész úr kiséretében, az én V–VI. oszt. tantermemet is meglátogatta és a tanfelügyelő urak szokása szerint azonnal magyarnyelvből vizsgázta a gyermekeket; az 1907. évi XXVII. tcz. Apponyi féle iskolai törvény értelmében kivánva, hogy a gyermekek kérdéseire, folyékony magyarnyelven feleljenek. Igaz, hogy ilyen eredményt iskolánkban nem talált, sőt, meggyőződésem szerint, nem is találhatott, a fent nevezett iskolai törvény életbe lépé­sének első évében. Nem tetszett a kir. tanfelügyelő úrnak azon körülmény sem, hogy a gyermekek, a magyarnyelv elsajátítása céljából, fordítani tanultak és az elsajátítottakban gyakorolták magukat, nagyobb tökéletesség elérése céljából esperességünk által előírt magyar beszéd és értelem gyakorlat által. A kir. tanfelügyelő úr ezen magyarnyelvi tanítási módozatot kárhoztatta, tőlünk tanítóktól azt kivánva, hogy a magyarnyelv tanításánál V–VI. osztályban egyedül az olvasmánytárgyalást vegyük alapul és eképen gyakoroljuk a magyarnyelvben a gyermekeket. A mikor a kir. tanfelügyelő úr minket meglátogatott, maga is beismerte, hogy a vázseci ág. hitv. ev. egyház iskoláiban, a magyarnyelv tanitása sikertelenségének okai nemcsak magában a tanitóban, hanem különösen az előzetes körülményekben rejlenek, hogy a mi vázseci iskoláinknak kárára vált azon körülmény, hogy a tanerők gyakran váltakoztak; sőt azon tanítók is, akik el nem hagyták az egyházat, osztályaikat kicserélték. A minek az lett a következménye, hogy fiatalabb tanítók, erre, a nem igen fogékony közegre, a vázseci gyerekek eszének magyarnyelvben való oktatásánál, különféle módszereket és eszközöket választottunk. Azért, maga a tanfelügyelő úr azt kivánta tőlünk, hogy mindazon ideig, amíg ezen hibák kijavíttatnának, csorbák kiküszöböltetnének, hiányok kipótoltatnának, hogy mindaddig ezen célnak megfelelően változtassuk meg a tanrendet. A mi pedig saját személyemet illeti, szolgáljon mentségemre azon körülmény, hogy nem csak a gyermekek minősége, de annál inkább a mennyisége – (lévén majdnem 400.ra rúgó tanköteles három tanteremben elhelyezve, három tanerőre bizva) ezen, a tanfelügyelő úr által, iskolánkban észlelt, magyarnyelvben való oktatás eredménytelenségét okozta.

  1. A mi a kir. tanfelügyelő úrnak azon második vádját illeti, mintha én a vezetésemre bízott gyermekekben, a hazafiúi érzelmeket nem ápoltam volna, ezen vádat magamtól egyenesen elutasítom. Mert én édes hazánk történetének oktatásánál, valamint minden más, alkalmas időben, igyekeztem beoltani a gyermekek szivében édes magyar hazánk iránti szeretetet és az összes egyházi és hazai törvények iránti engedelmességet. Hogy a gyermekek azonban, a magyar nyelvben nem lévén képesek gondolataikat tökéletesen kifejezni; a Tekintetes kir. Tanfelügyelő úr, a haza iránti hűséget illető kérdéseire nem tudtak felelni, abból nem lehet azt következtetni, mintha bennök a hazafiúi érzelmek ápolása, egyáltalában elhanyagoltatott volna. Mert mint a kisgyermek, mely még anyja tejével táplálkozik, jólehet, szive érzelmeit szóval még kifejezésre juttatni nem képes, mégis átölelve tartja édes anyja nyakát és szeretettel simul szerető keblére: úgy az én tanitványaim is, szeretettel simulnak azon édes hazánk keblére – mely mindannyiunkat egyforma szeretettel magához ölel,– dacára, hogy ezen érzelmeiket a Tekintetes kir. Tanfelügyelő úr előtt, magyarnyelven, tökéletesen kifejezni nem tudták. Elvégre pedig, szolgáljon enyhítő körülményül ezen fegyelmi eljárásnál, mely ellenem indíttatott, hogy még fiatal tanító vagyok, aki küzd a kezdet nehézségeivel. Azért igérem, hogy az Isten segítségével, igyekezni fogok összes kötelességeimnek eleget tenni. Kérve a tekintetes vizsgáló bíró Urat, hogy a mi iskolai dékánunk véleménye is, az előtte addig megtartott vizsgáimról tekintetbe vétessék; a vizsgáló bíró úr jó akaratába zárva magamat maradtam, alázatos szolgája, Paszternák András

Vázsec, 1908. október hó 29. én.

 

 

Tóth János államtitkár levele Zelenka Pál tiszamelléki evangélikus püspöknek Paszternák András vázseci tanító elleni fegyelmi eljárás jogi alapjáról és a vizsgálat elrendeléséről

 

 

 

  1. szám

 

MÉLTÓSÁGOS ÉS FŐTISZTELETŰ PÜSPÖK ÚR!

Liptó vármegye közigazgatási bizottságának jelentéséből és a vármegyei kir. tanfelügyelőség által 1908 évi márczius hó 27-én teljesített iskolalátogatás alkalmával fölvett jegyzőkönyvből arról szereztem tudomást, hogy a Méltóságod egyházi főhatósága alá tartozó vázseczi ág. ev. felekezeti iskola nem felel meg a törvényes követelményeknek.

Nevezetesen: a szó alatti iskola V. és VI. osztályaiban ugy az általános mint pedig a magyar nyelv tanitási eredménye jólehet a tanitóoktató képességgel birja a magyar nyelvet – elégtelen. –

Mivel pedig a közlött adatok arra engednek következtetni, hogy Paszternák András vázseczi tanitót – a magyar nyelv tanitásának elhanyagolása miatt – az 1907: XXVII. t. c. 22.§-ának a/ pontjába ütköző vétség terheli, a hivatkozott törvény 24.§-ára való utalás mellett felkérem Méltóságodat, méltóztassék jelen megkeresésem vételétől számitandó 15 nap alatt nyilatkozni afelől, hogy vajjon fegyelmi jogát érvényesiteni kivánja-e, illetve, hogy a fegyelmi vizsgálatot elrendelte-e?

Amennyiben a mondott határidőn belül a kért nyilatkozatot kézhez nem kapnám, a fegyelmi eljárást, a hivatkozott törvény 244§-ának első bekezdésében nyert felhatalmazáshoz képest, az illetékes törvényhatósági közigazgatási bizottság utján fogom elrendelni.

Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánitását.

Budapest, 1909 február hó 8-án

A miniszter helyett: Tóth államtitkár

 

Méltóságos és főtiszteletű ZELENKA PÁL tiszamelléki ág. h. ev. püspök urnak.

 

 

Hecsko Gyula evangélikus lelkész és iskolaszéki elnök levele a főesperesnek Paszternák András vázseci tanító munkájának véleményezéséről

 

A liptó-vazseczi ág. hitv. evang. egyházközség lelkészi hivatalától

 

27/1909. szám

Vazsecen, 1909 évi februárius hó 23 án

 

Nagytiszteletü Főesperes Úr!

 

Felszólitva lévén Nagytiszteletüsége által, hogy Paszternák András vazseci ev. tanitó szorgalmáról, tanitása módjáról, valamint 1908/8 ig. tanév végén elért tanitási eredményről véleményemet müködési bizonyitvány alakjában kifejezzem, a fönt nevezett egyén tevékenységéről a következő megjegyezni valóim vannak:

Három éve van már annak, a mióta a vázseci egyház lelkészének megválasztott, s a mióta mint iskolaszéki elnök tanitóink tevékenységét figyelemmel kisérem s mint fiatal lelkész a legnagyobb lelkesedéssel fogtam hozzá azon kötelességem teljesítéséhez, hogy iskoláinkat minél gyakrabban a tanitás folyamán meglátogassam s tanitóinkat ez által is minél nagyobb buzgalom kifejtésére serkentsem, de ezen látogatásoknál sajnos azon szomoru tapasztalatra jutottam, hogy „sok az aratni való gabona, de az arató kevés”. Sok, nagyon sok a munka egy tanerőre nézve 130 gyermekkel és annál inkább olyan gyermekkel a kikről szól az Úr szava: „Megbüntetem az atyák vétkeit a fiakon harmad-negyed iziglen.”

Sajnos, meglátszik a gyermekeken szüleik vétke, az alkohol szeretete. A gyermekek 40-50%ánál az agy majdnem fogékonytalan, a mit magam tapasztaltam nem csak a gyermekek confirmációi tanitásánál, hanem annál inkább azon két hónap folyamán, a mikor egy tanitói állás üresedésben lévén, két osztályt, két hónapig magam vezettem és oktattam.

Ha az ember mind ezen dolgok tekintetbe vételével itéli meg Pasztrnák András tanító működését, akkor kénytelen beismerni róla, hogy ő is erejéhez képest serényen munkálkodott, szorgalma nem csak kielégitő, hanem mondhatni nagy volt a szorgalma, ha a nevezett nehézségek dacára ilyen gyermekekkel és ennyi gyermekkel olyan szép vizsgával örvendeztette meg az egyházat az 1907-ig tanév végén, hogy az ő vizsgája a három tanitóé közül a legjobban sikerült a miről tanuskodni fog a dékán úr a legjobban.

Kérve azért a Nagytiszteletű Főesperes Urat, hogy ezen fegyelmi eljárásnál, egyházunk érdekeit védelmezni kegyeskedjék, mert ha tanitóink méltán, vagy méltatlanul fegyelmi alá kerülnek, akkor 400 tanköteles oktatás nélkül marad és nem vállalkoznak tanitók, hogy a régiek helyét betöltsék, maradtam a Nagytiszteletű Főesperes Úrnak kész hive.

Kelt Vazsecen 1909. évi február hó 23 án.

Hecsko Gyula, ev. lelkész és iskolaszéki elnök

 

 

Harman Cyrill csorbai evangélikus lelkész bizonyítványa Paszternák András vázseci tanító tanulóinak eredményeiről

 

56/1909. sz.

Bizonyítvány

 

Alulírott hivatalosan bizonyítom, hogy a Vazseczen 1908. évi jun. hó 4.-én megtartott év végi iskolai vizsgának az eredménye azon tanulóknál, a kiket Pasztrnák András tanító úr tanított, általában kielégítő volt s a magyar nyelvből is elégséges, annál inkább, hogy nevezett tanító úr tanítására bízott tanulóknak a száma messze túlhaladta az egy tanító részére a törvény által meghatározott számot.

Kelt Csorbán (Liptó m.) 1909. évi március hó 3.-án

Harman Cyrill

csorbai ág. hitv. ev. lelkész,

felsőliptói dékán

 

 

  1. Payer Géza egyházmegyei ügyész levele az egyházmegyei törvényszéki elnökségnek a Paszternák András vázseci tanító ellen emelt vád ügyészi megbízatásának elfogadásáról, a vád képviseletének átvételéről

Nagyságos és nagytiszteletü Egyházmegyei törvényszéki Elnökség!

 

A tiszamelléki evang. püspök úr Ő méltóságától 1909 évi július hó 7 napján 3270 szám alatt kelt vett megbizatás alapján Paszternak András vágfalvi tanitó, ellen az 1907 évi XXVII. tcz, 22§-ának a., pontjába ütközö vétségek miatt emelt vád folytán a vád képviseletét átveszem és indítványozom.

Méltóztassék az alkotmány 369§-ának b. pontja értelmében tárgyalási határnapot tüzni.

A rendelkezésemre bocsátott iratokból ugyanis az látszik ki hogy a nevezett tanitó a felhivott törvényszakaszokban vétkes és ekként a vád képviseletét átveszem, és miután a vizsgálat kiegészitését czéltalannak találom – fennebbi inditványomat megtennem kellett.

Poprád 1909 évi augusztus hó 23 án.

  1. Payer Géza egyházmegyei ügyész

 

 

Jegyzőkönyv a liptói evangélikus egyházmegyei törvényszéknek 1909. szeptember 10-i üléséről, melyen a Paszternák András vázseci tanító ellen indított eljárást tárgyalták

 

Fordítás

Jegyzőkönyv

Felvétetett a liptói ág. h. es. egyházmegyei törvényszéknek Liptószentmiklóson

Jelenvoltak:

Ružiak János esp. felügyelő világi, Sinkovic János főesperes egyházi elnökök Cimrák János egyh. törvényszéki biró, Baniač Daniel és Duram Gergely világi törvszéki birák. Bella M. Metod törvényszéki jegyző, dr. Payer Géza közvádló ügyész, vádlott, Paszternák András vazseci tanitó, vádlott képviselője dr. Rumann János ügyvéd.

Az elnökség a tárgyalást megnyitja. A tárgyalás tárgyát azon fegyelmi eljárásban jelöli meg, melyet a tiszai kerület püspöki hivatala, a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszteriumnak 16708/909 számú átirata értelmében 775/909 szám alatt, az 1907 XXVII. t. cz. 22 §ának a., pontja alapján indított Paszternák András vazseci tanitó ellen.

Semmiféle inditvány nem terjesztetett elő. Előzetes kérdést tesz a közvádló, sem a vádlott nem terjesztettek elő.

Közvádló az 1907 XXVII. t. cz. 22 §. a., pontja alapján vádat emel Paszternák András vazseci tanitó ellen a magyar nyelv tanitásának elhanyagolása miatt kéri a bizonyitási tárgyalás lefolytatását.

A bizonyitási tárgyalás következőleg folyt le:

1.) Felolvastatott vádlottnak 1908 okt. 29én kelt nyilatkozata

2.) Hečko Gyula vazseci lelkésznek mint az iskolaszék elnökének nyilatkozata

3.) Harman Cyrill körlelkésznek 1909 III/3án 56/909 szám alatt kelt nyilatkozata illetve bizonyitványa

Következett vádlottnak kihallgatása:

Paszternák András, 25 éves, nőtlen, ev. vazseci tanitó saját mentségére az 1908 okt 28 iki nyilatkozatához még azt fűzi hozzá, hogy 1907 okt 1 től, 1908 március 1ig az iskolás gyermekek 4113 félnapot mulasztottak.

Harmann Cyrill körlelkész következőket vallja:

„Mindenben ragaszkodom 1909 március 3án kiadott bizonyitványom tartalmához, melynek értelmében a tanitás eredménye ugy általában, mint a magyar nyelvet illetőleg kielégitő volt különösen a vádlott iskolájában. Az egy iskolára jutó 108–130 tankötelesek száma, nagyon meghaladja a törvény által megengedett számot. A tanitók általában nagy szorgalmat fejtenek ki, de az iskolalátogatás annyira rendetlen, hogy némely záróvizsga alkalmával 2-3 gyermeknél nincs több jelen.”

Hečko Gyula vazseci lelkész, iskolaszéki elnök vallomásában megerősíti 1909 febr. 23án kelt jelentésének egész tartalmát, hozzáteszi még azt, hogy a vazseci egyház belátván a tankötelesek egy tanitóra eső óriási száma melett a tanitás eredményességének lehetetlenségét, eddigi iskoláinak számát 3ról 5re emelte fel.

Közvádló azon kérdést intézi vádlotthoz, ragaszkodik e 1908 okt. 28án kelt nyilatkozatához, annak különösen következő kitételéhez: A mi a kir. tanfelügyelő úrnak azon vádját illeti, mintha én a vezetésemre bízott gyermekekhez a hazafiúi érzelmeket nem ápoltam volna, ezen vádat magamtól egyenesen elutasítom. Mert én édes hazánk történetének oktatásánál, valamint minden más alkalmas időben igyekeztem beoltani a gyermekek szivébe édes magyar hazánk iránti engedelmességet? Vádlott most is magáénak vallja ezen nyilatkozatát.

Közvádló a bizonyitási tárgyalás befejeztével nem látván beigazoltnak vádlott vétkességét az 1907 XXVII t. cz. 22§. a. pontjaiban foglalt fegyelmi vétségre vonatkozólag, vádlottnak felmentését indítványozza. Közvádló költségeit 15 K-ban számitja.

Vádlott és képviselője ezen indítványhoz hozzájárulnak. Vádlott, vádlott képviselője, a vizsgálóbiró, a törvszéki bírák és a jegyző költségeket nem számítanak.

A törvényszék ezekután visszavonult, zárt ülésben meghozta, s a mindjárt reá következő nyilt ülésben ki is hirdette a következő ítéletet:

A liptói ág. h. ev. esperesség törvényszéke Liptószentmiklóson 1909 szept. 10én délelőtt 10 órakor megtartott ülésében Paszternák András vazseci tanitó ellen a tiszai ág. h. ev. egyházkerület püspöki hivatala által 775/909. sz. átirata következtében az 1907 XXVII t. cz. 22§ának a.) pontja alapján a magyar nyelv tanitásának elhanyagolása miatt emelt fegyelmi eljárás tárgyában a következőleg

itélt:

A törvényszék a további eljárást beszünteti, Paszternák András vádlottat az 1907 XXVII. t. cz. 22§ának a.) pontja alapján emelt vád alól felmenti s a közvádló 15 koronában megállapitott költségeinek megfizetésében a liptói esperességi pénztárt marasztalja el.

Indokok.

Paszternák András vádlott vazseci tanitó az 1907 XXVII. t. cz. 22§ ának a. pontja alapján a magyar nyelv tanitásának elhanyagolása miatt emelt vád alól felmentendő volt, mert vádlottnak 1908 okt. 28án kelt nyilatkozatából beigazolást nyert azon tény, hogy midőn 1908 március 27én a tanfelügyelő iskoláját meglátogatta, legelsőben is a magyar nyelv vizsgálatával kezdte s megkivánta, hogy a tanitványok magyar kérdéseire folyékony magyarsággal feleljenek, a mire a tanitványok képtelenek voltak azért, mert a vazseci iskolában különösen az utóbbi években a tanitók folyton váltakoztak, több mint 400 növendék volt bizva addig 3 tanitó gondjaira. A gyermekek az értelmiség nagyon alacsony fokán állnak, hogy az igen fiatal tanitó tapasztalatok hiján még mindig a kezdeti nehézségeivel küzd. A helybeli lelkésznek Hečko Gyulának, mint az iskolaszék elnökének felolvasott nyilatkozatából beigazolást nyert továbbá azon tény, hogy vádlott 130 gyermeket tanitott, még pedig oly gyermeket, a kiknél nagyon is visszatükröződik szüleik bünének, az alkoholizmusnak rettentő következménye. A gyermekeknek körülbelül 50% a teljesen fogékonytalan. Hermann Cyrill körlelkész tanuságából beigazoltatott, hogy a magyar nyelv tanitásának eredménye aránylag legjobb volt épen a vádlott növendékeinél, s hogy a gyermekek annyira rendetlenül látogatják az iskolát, hogy némely vizsgánál alig van 2-3 gyermek jelen.

Jelen ítélet a feleknek nyilt ülésben kihirdettetett. Úgy a közvádló, mint a vádlott az ítéletet tudomásul vették.

Kelt mint fent.

Ružiak János törvszéki világi elnök

Bella M. Metod s. k. jegyző

Simkovics János törvszéki egyházi elnök

 

A forditás hiteléül Tarnóc 1909 szept. 16-án

Bella M. Metód törvszéki jegyző

 

 

Tóth János államtitkár levele Zelenka Pál tiszamelléki evangélikus püspöknek Paszternák András vázseci tanító elleni új fegyelmi eljárás elindításáról és a püspök által foganatosított eljárás és annak összes iratának megszüntetéséről

 

121013 szám.

 

Méltóságos és Főtiszteletű Püspök Ur!

 

Méltóságodnak 1909 évi szeptember hó 23-án 4462/909 szám alatt kelt előterjesztésével közölt itéletett amelylyel Paszternák András várseczi ág. h. ev felekezeti elemi iskolai tanitó a magyar nyelv tanitásának elhanyagolása cimén emelt vétség alól felmentetett, figyelemmel arra, hogy a kir. tanfelügyelő által megállapitott eredménytelenség okából sem az érdekelt tanító, sem az iskolafentartó a hivatkozott törvény végrehajtása tárgyában kiadott „Utasitás” 47 §-a által előirt jogsegélyt a vélt sérelem orvoslása végett igénybe nem vette – tudomásul nem veszem és az idézett törvény 24 §-a alapján az ügyet a törvény 22 §-ában megállapitott fegyelmi eljárásra átterelem. –

Ebből folyólag utasitottam egyidejüleg az illetékes törvényhatósági közigazgatási bizottságot, hogy szóbanforgó tanitó ellen a 16703/1909 számu rendeletemben megjelölt s a hivatkozott törvény 22 §-ának 1./a/ – pontjába – ütköző vétség természetével biró kifogás – alapján az ezen törvényszakasz által szabályozott módon és az ott megállapitott fegyelmi büntetések alkalmazásával foganatositandó uj fegyelmi eljárást vigyen keresztül. Ezen intézkedésem következtében a Méltóságod által foganatositott fegyelmi eljárás a melynek összes iratait esetleges felhasználás végett Liptó-vármegyei közigazgatási bizottságának kiadtam, megszüntnek tekintendő.

A hozandó ítéletet a fegyelmi eljárás irataival együtt annak idején Méltóságoddal közölni fogom. –

Fogadja Méltóságod öszinte tiszteletem nyilvánitását.

Budapest 1909 november 2.

A miniszter helyett: Tóth államtitkár.

Méltóságos és Főtiszteletü ZELNKA PÁL tiszamelléki ágost hitv. evang. püspök úrnak. Miskolcz.

 

 

Tóth János államtitkár levele a liptó vármegyei közigazgatási bizottságnak Paszternák András vázseci tanító ellen új eljárás elrendeléséről és az egyházi főhatóság iratanyagának átküldéséről

 

121013 szám.

 

Paszternák András várseczi ágost hitv evang. felekezeti elemi iskolai tanitó fegyelmi ügyében a tiszamelléki ág. h. ev. egyházi főhatóság által lefolytatott fegyelmi vizsgálat iratait idezárva, visszavonólag azzal küldöm meg a Bizottságnak, hogy az egyházi főhatóság által hozott felmentő ítéletet tudomásul nem vettem, hanem a törvény 24 §-a alapján az ügyet a törvény a 22 §-ában megállapitott fegyelmi eljárásra átterelem. –

Ezekhez képest felhivom a Bizottságot, hogy a 1909 évi 16703/909. számu rendeletemben foglalt vádakat érintőleg nevezett tanitó ellen az 1907 évi XXVII t. c. 22 §-a által szabályozott módon és az ott megállapitott fegyelmi büntetések alkalmazásával foganatositandó uj fegyelmi eljárást minél előbb rendelje el és folytassa le. –

A hozandó ítéletet az összes fegyelmi iratokkal együtt a Bizottság annak idején terjessze fel hozzám.

Budapest 1909 november 2.

A miniszter helyett: Tóth államtitkár.

 

A liptó-vármegyei közigazgatási Bizottságának.

Liptó-Szent-Miklos

 

 

Jegyzőkönyv Liptó vármegye közigazgatási bizottságának Paszternák András vázseci tanító ellen elrendelt fegyelmi vizsgálat megejtéséről

 

Jegyzőkönyv

Felvétetett Liptó-Vazseczen 1910. évi február hó 23 án a liptó ujvári járás főszolgabírája által Liptó vármegye közigazgatási bizottságának Paszternák András vazseczi ág. hitv. evg. tanitó ellen 1534/1909. kl. szám alatt elrendelt fegyelmi vizsgálat megejtéséről.

Jelen voltak az alulírottak:

A vizsgálat teljesítésével megbízott főszolgabíró a jegyzőkönyv vezetésére Klobusiczky Zoltán vazseczi lakost kérvén fel, legelső sorban megállapitja, hogy a vizsgálat kitűzése a 73 776/1907. sz. vallás és közoktatásügyi m. kir. ministeri rendelettel kiadott Fegyelmi szabályzat 34§-a szerint, tehát szabályszerűen történt s hogy az értesített és idézett felek valamennyien megjelentek.

Ennek megállapítása s a már hivatkozott Fegyelmi szabályzat 39. és 40. §§-aiban foglaltakra való figyelmeztetése után eljáró főszolgabíró felkéri a tárgyaláshoz megjelent kir. Tanfelügyelőt, mint az iskolai főhatóság képviselőjét, hogy nyilatkozzék az iránt, vajjon a fegyelmit elrendelő határozatban foglalt vádpontokat egész terjedelmükben fenntartja-e, avagy azokat módositásokkal kivánja kiegésziteni?

Miután a kir. Tanfelügyelő kijelenti, hogy ezen kérdésre vonatkozólag érdemleges felvilágositást csak akkor adhat, ha az ismétlő iskolának a mai napra elrendelt 12–14 éves tanköteleseit is meghallgatja, s azoknak a tantárgyakban tett előmeneteléről tájékozást szerez, a vizsgálattal megbízott főszolgabiró, a Fegyelmi szabályzat 29. §a értelmében a vizsgálatnál jelen lenni jogosultakkal a tanterembe ment s ott a kir. Tanfelügyelő a tankötelesekhez a tényállás megállapitására szükségesnek mutatkozó kérdéseket intézett s a kapott feleletekből szerzett tapasztalatainak eredményekép következőkben foglalja össze észrevételeit:

Kir. tanfelügyelő megállapitotta, hogy Paszetrnák András vázseci ág. h. ev. tanitó, ki az V.–VI. osztályt és az ismétlő févi tanköteleseket tanitja jelen állomásán 1904. november óta működik. Átlag évenként 130 tanulót tanitott, volt tanitványai az V.–VI. osztályból kikerülvén jelenleg az ismétlőbe járnak; az vizsgálat tehát ezekre terjesztetvén ki a megjelent 33 tanulónál a következő eredményt állapitotta meg:

Értelmetlenül, hibásan, összefüggés nélkül olvasnak magyarúl, az olvasmány tárgyalásaként hozzájok intézett kérdéseket egyáltalában meg nem értették.

Ezek után az elemi iskola II.–III. osztálya számára előírt magyar beszéd anyagából intézett kérdéseket, melyekre feleletet adni egyáltalában nem voltak képesek. Ezek után felkérte a tanitót, hogy jelöljön ki három legjobb tanulót, mi megtörténvén, azok a magyarul feltett kérdésekre szintén nem voltak képesek feleletet adni.

Az előirt tanterv szerinti tananyag feldolgozása szóba sem jöhetvén kir. tanfelügyelő megállapitotta, hogy Paszternák András tanitó által felmutatott magyar beszéd tanitás teljesen eredménytelen, az életre kiható semmi nemű sikere nincs. Eljáró főszolgabíró a magyar tanitási eredmény sikertelenségéről győződött meg.

Paszternák András 26 éves, ág. ev. nőtlen, büntetlen előéletű, vagyontalan tanitó, vázseczi lakos a közig. bizottság 1584/909 cz. határozatának s a kir. tanfelügyelőnek a mai vizsgálatból kifolyólag tett észrevételeinek tudomásul vétele után, védelmét következőkben terjeszti elő:

Én vétkesnek nem érzem magam, mert mindenben igyekeztem a reám háruló kötelességeknek eleget tenni, hogy kellő eredményt felmutatni nem sikerült, az nem tudható be nekem, hanem annak, hogy én az elhanyagolt anyagot vettem át, s azon 130–140 tanulónál, kiket évente oktatnom kellett sikeres eredményt felmutatni, már csak azon oknál fogva sem lehetett, mert 1907. november 1-től – 1908. márc. 27-ig a vezetésemre bízott tankötelesek 4113 félnapot mulasztottak, mit osztálykönyvemmel igazolhatok. Hogy az ismétlő tanköteleseknél az észlelt mulasztást, illetve elhanyagolást nem sikerült jóvá tennem, védelmül felhozom, hogy hetente csak 3 órát tanitottam ezeket s különben is arról, hogy most nevezettek még azt a keveset is, amit tudtak hova tovább jobban elfelejtették nem tehetek. Ellenben az iskolaszék részéről panasz be nem adatott s annak igazolványára kész vagyok bizonyitani, hogy kötelességemet mindig teljesitettem. Megneheziti az eredmény sikerét az is, hogy az iskola elegendő tanerővel és eszközzel nem rendelkezik mit felesleges igazolnom, mert hiszen ezen okból két tanitói állás szervezési folyamatban van.

Kir. tanfelügyelő megjegyzi, hogy a jelen vizsgálat azon növendékekre terjesztette ki, kik az 1908. évi márc. 27 én teljesitett vizsgálat óta két éven át tanultak Paszternák András tanító vezetése alatt s a megállapított ténynél ez mérlegeltetett.

Az iskolaszék képviseletében annak elnöke oda nyilatkozik, hogy Paszternák András tanitó működését több izben ellenőrizte s a magyar nyelv tanitásnak eredményével meg volt elégedve. Ezzel a jegyzőkönyv felolvastatott, tót nyelven megtolmácsoltatván, helybenhagyva aláiratott.

Kurf.

Hecsko Gyula ev. lelkész és iskolaszéki elnök

Paszternák András tanitó

Klobusiczky Zoltán jzkvtő

Palugyay Kálmán főszolgabíró

Sándor Alajos kir. Tanfelügyelő

 

 

Belopotoczky Gyula ügyész indítványa Paszternák András vázseci tanító vétkességéről és pénzbírság kiszabásáról

 

A rózsahegyi kir. ügyésztől.

1549/1910. k. ü.

 

PASZTERNÁK ANDRÁS vazseci ág. ev. felekezeti tanitó fegyelmi ügyére vonatkozó iratokat ./. alá idezárva az 1907. évi 73778. V. M. sz. rendelet 54. §-a alapján

inditványozom,

hogy a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya Paszternák András 26 éves, ág. ev. vallásu felekezeti tanitó vazseci lakost vétkesnek mondja ki az 1907. évi XXVII. tcz. 22. § 1. a/. és 1/. pontjaiban meghatározott fegyelmi vétségben azon az alapon, hogy a magyar nyelv tanitását elhanyagolva azt saját hibája és mulasztása folytán nem az 1907. évi 27. tc. 19. §-ában megjelölt célnak megfelelő átlagos eredménnyel tanitja és hogy tanitói kötelességét vétkesen elmulasztja azáltal, hogy a tananyag feldolgozásánál a megállapitott tantervet be nem tartotta.

A fegyelmi büntetésre vonatkozólag inditványozom, hogy Paszternák András az 1907. évi 27. tc. XXVII. tc. 4. b/. pontja alapján pénzbirsággal sujtassék.

INDOKOK:

A liptóujvári főszolgabiró által foganatositott vizsgálat adatiból az a tény állapitható meg, hogy a vazseci ág. ev. hitfelekezeti iskolában az V. és VI. osztály, nemkülönben az ismétlő iskolába járó tanulók értelmetlenül, hibásan, összefüggés nélkül olvasnak magyarul és az olvasmányra vonatkozó hozzájuk intézett kérdéseket egyáltalán meg nem értették, sőt ezen tanulókhoz a II. és III.-ik osztályu magyar beszéd anyagából intézett kérdésekre feleletet adni egyáltalában nem tudtak.

A bizottság ennek alapján arról győződött meg, hogy a magyar beszéd tanitása a Paszternák András tanitó tanitására bizott gyermekeknél teljesen eredménytelen és annak az életre kiható semminemü sikere nincsen.

De megállapitható a fegyelmi vizsgálat adataiból az is, hogy Paszternák András tanitói kötelességének elmulasztásával az egyes tantárgyakat nem az előirt tanterv terjedelemben tanitja.

Paszternák András azzal védekezik, hogy az iskolába járó gyermekek számához a meglevő tanerő elégtelen, ily nagy számu gyereknél a magyar nyelv tanitásban eredményt elérni képtelen és hogy tanitói kötelességének az igen sűrűn előforduló iskola mulasztások miatt sem képes megfelelni, illetve eredményt elérni.

Miután azonban a helyszinén megtartott vizsgálat mind azokat az adatokat és körülményeket, a melyek a tanitó tanitásának eredményét hátráltatják figyelembe vette és a kir. tanfelügyelő mint szakközeg ezeknek mérlegelésével terjesztette elő azt a véleményt, hogy a vádlott tanitó kötelességének teljesitésével némi eredményt felmutathatott volna, – ugyanezért megállapitható az, hogy a magyar nyelv tanitásának teljes eredménytelenségét a felhozott védelmi körülmények nem befolyásolják, hanem az eredménytelenség egyedül vádlott tanitó mulasztásának tudandó be. –

Paszternák András tanitó további kötelesség mulasztást követett el azáltal, hogy a vizsgálat adatai szerint az előirt tantervet be nem tartotta. –

Ezek a tények kimerítik az 1907. évi 27. tc. 22. §-ának 1. a/. és 1/. pontjaiban meghatározott fegyelmi vétségek alkotó elemeit.

A büntetési tétel inditványozásánál figyelembe vettem, hogy vádlott tanitó eddig fegyelmileg büntetve nem volt, viszont sulyositónak azt a kötelesség mulasztást, mellyel a vádlott a magyar nyelv elsajátitását az ő mulasztása folytán messze kiható időkre visszavetette. –

Rózsahegy, 1910. évi május hó 7-ik napján.

Belopotoczky Gyula sk. kir. ügyész.

 

 

A Palugyai Kálmán liptó vármegyei főszolgabíró levele a liptó vármegyei közigazgatási bizottságnak Paszternák András vázseci tanító védelmi irata beterjesztésének elmulasztásáról

 

A liptó-ujvári járás főszolgabirájától

1916/1910. sz.

 

Közigazgatási Bizottságnak

Liptószentmiklós

 

  1. é. 645. sz. becses meghagyására felterjesztem a ./. a iratokat azzal, hogy panaszlott védelmét irásban értesités daczára be nem terjesztette. –

A midőn az iratokat mellékelve felterjesztem nem hallgathatom el az igazság érdekében azon körülményt, hogy panaszlott tanitó azon mulasztását, mellyel vádolva van, s melynek okozója nem is ő maga de inkább a vazseczi iskolaszék és vezetője, jóvátenni igyekezik s függetlenitvén magát az eddigi káros befolyásoktól jelenleg politikai szempontból nem tehető ellene kifogás. –

  1. Ujvár 1910 Július 22

főszolgabiró

 

Liptó vármegye közigazgatási bizottságának határozata Paszternák András vázseci tanító vétkességéről és pénzbírság kiszabásáról

 

Liptóvármegye közigazgatási bizottsága.

 

  1. kb. szám

1910.

 

Paszternák András vázseczi ág. ev. tanító fegyelmi ügye.

Határozat

Liptóvármegye közigazgatási bizottsága fegyelmi választmánya Liptószent­miklóson 1911 évi január hó 12-én szabályszerűen megtartott nyilvános tárgyalásán Paszternák András 26 éves, ág. ev. vallású, nőtlen, vázseczi ág. ev. tanítót, aki a tanítói pályán 6 éve működik, fegyelmileg büntetve nem volt, a magyar nyelv tanításának eredménytelensége miatt az 1908. évi XXVII. tcz, 22§-a 1. a) pontjában meghatározott vétségben vétkesnek mondja ki és e miatt hivatkozott szakasz 4 a.) pontjában meghatározott dorgálásra itéli és a felmerűlt 42 korona 10 fillér vizsgálati költségekben elmarasztalja. Egyben felhívja a liptóujvári járás főszolgabíróját, hogy ezen összeget nevezettől a felebbezési határidő lejártától számitandó 30 nap alatt hajtsa be.

Indokok:

A megejtett fegyelmi vizsgálat során minden kétséget kizárólag megállapíttatott az a tény, hogy a vázseczi ág. ev. hitfelekezeti iskolában az V és VI. osztályba nemkülönben az ismétlő iskolába járó tanulók értelmetlenül hibásan, összefüggés nélkül olvasnak magyarul és az olvasmányra vonatkozó hozzájuk intézett kérdéseket egyáltalán meg nem értették, sőt ezen tanulókhoz a II. és III. osztályok magyar beszéd anyagából intézett kérdésekre feleletet adni egyáltalában nem tudtak. A bizottság ennek alapján megállapította, hogy a magyar beszéd tanítása Paszternák András tanítására bízott gyermekeknél teljesen eredménytelen és annak az életre kiható semminemű sikere nincs.

De megállapitatott az is, hogy Paszternák András tanítói kötelességének elmulasztásával az egyes tantárgyakat nem az előírt tanterv terjedelmében tanítja. A tanitó azon védelmével szemben, hogy iskolája túlzsufolt, a vizsgálat mindazokat a körülményeket és adatokat, a melyek a tanításnak eredményét hátráltatják figyelembe vette és a kérdéseket az alsóbb osztályok anyagából intézte, a kir. tanfelügyelő mint szakember ezeknek mérlegelésével terjesztette elő ama véleményét, hogy a vádlott kötelességének teljesítésével némi eredményt mutathatott volna fel, ugyanazért megállapítható az, hogy a magyar nyelv tanításának teljes eredménytelenségét a felhozott védelmi körülmények nem befolyásolják, hanem az eredménytelenség egyedül vádlott tanító mulasztásának tudható be, annál is inkább, mert az egyházhatóság áltál megtartott vizsgálatnál alapúl vett panasz 1908 évi márczius 27én kelt és a közig. bizottság által 1910 február 23-án megtartott vizsgálatig két év telt el, mely tény az 1907 évi XXVII. tcz. 22§-ába ütköző súlyos vétséget képezvén, hivatkozott § 4. 1) pontja alapján a dorgálásra való elitélése és a költségekben elmarasztalása indokolt.

Az ítélet kiszabásánál enyhitő körülményként figyelembe vétetett a tanító ifjú kora, az hogy fegyelmileg még büntetve nem volt.

Jelen határozatunk a fegyelmi szabályzat 80§-a alapján, a kézbesítéstől számitandó 15 nap alatt, a vallás és közokt. miniszterhez felebbezhető.

Mirről a vallás és közoktatásügyi minisztert, az ítélet jogerőre emelkedése után, az összes iratokkal feliratilag, a tiszai ág. ev. püspökséget Miskolczon, a kir. tanfelügyelőt, a vármegyei tiszti főügyészt, a liptóujvári járás főszolgabíróját, a vázseczi ág. ev. iskolaszéket, Paszternák András ág. ev. tanitót Vázseczen tudomás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesítjük.

Kelt Liptóvármegye közigazgatási bizottsága fegyelmi választmányának Liptószentmiklóson 1911 évi január hó 12-én tartott nyilvános ülésében.

 

főispán mint elnök

 

 

Paszternák András vázseci tanító levele gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszternek, melyben fellebbez a Liptó vármegye közigazgatási bizottságának elmarasztaló határozata ellen

 

Nagyméltóságú Vallás és Közoktatásügyi

Miniszter Úr!

Kegyelmes Uram!

 

Liptóvármegye közigazgatási bizottságának 1676 kb./1910 számú határozata ellen tisztelettel felebbezek a magas tanügyi kormányhoz, tiszteletteljesen kérelmezvén,

Méltóztassék az ellenem hozott marasztaló határozatot feloldva, engem a magyar nyelv eredménytelen tanitásának vádja és következményei alól teljesen feloldani.

Indokaim következők.

1.) Való az, hogy a megejtett vizsgálat során 1908 évi március hó 27.én megállapittatott, hogy a tanitásomra bízott V–VI. osztályú tanulók a hozzájuk magyarul intézett kérdésekre még a II. és a III. osztályok anyagából sem tudtak magyar nyelven kellő feleletet adni.

Amikor azonban ezen tényből, a vizsgáló bizottság azon következtetésre jut, hogy tanitásomnak eredménye a magyar nyelv tekintetében eredménytelen, akkor hamis nyomon jártak.

Teljesen szem elől tévesztették azon körülményt, hogy az 1907 évi XXVII. tc., amelyre az ellenem inditott vád alapítva volt, csak 9 hónappal előbb lépett életbe, mint a vádnak közvetlen indokául szolgáló tanfelügyelői látogatás történt iskolámban.

Az új iskolatörvénynek életbe lépése előtti időkben a magyar nyelvnek tanítása abban merült ki a legtöbb tót nemzetiségű iskolában, így a vázsecziben is hogy hat év alatt néhány a tót szóval hasonhangzású magyar szóra tanították meg a gyermekeket.

Az 1907. évi XXVII. tc. meg már azt követeli, hogy a negyedik elemi iskolai osztályba járó gyermek magyar nyelven teljesen képes legyen gondolatait kifejezni.

Ilyen utóbbi eredménynek eléréséhez nagyon sok egyéb körülmény szükséges a tanító jóakaratú törekvésén kívül, de a legminimálisabb követelmény az, hogy meglegyen adva a tanítónak legalább a törvény rideg betűjéből kiszámítható azon legrövidebb terminus, a melynek eltelte után már formailag követelhető lehet a kívánt eredmény.

A legrövidebb terminus pedig, amely után az V–VI. osztály tanitóját józan belátás szerint az 1907 évi XXVII. tc. 22.§. a.) bekezdés intenciájának megfelelően fegyelmi alá lehessen vonni, 1908 évi július hó 1-től számítandó 5–6 év mulva, vagyis 1912, 1913. évben lehetséges.

Vagy lehetséges-e hosszú esztendők hibáját hat hónap alatt korrigálni! Vajon lehetséges-e mintegy beleoltani a gyermekre nézve eddigelé teljesen ismeretlen magyar nyelvet olyan 140 gyermekbe hat hónap alatt, akiknek legnagyobb része még a saját anyanyelvén sem tudja gondolatait kifejezni.

Sőt tovább megyek Nagyméltóságú Miniszter Úr! Szerény véleményem szerint még 1912. évben is csak akkor lenne indokolt az V–VI. osztály tanitója ellen a magyar nyelv eredménytelen tanitása címén fegyelmi eljárást indítani, ha az illető tanitó beigazoltan olyan tanuló anyagot kapott tanitása körébe a IV. osztályból, akik az 1907. XXVII. tc. 19. §. rendelkezésének megfelelően már tudnak tökéletesen magyarul.

Ám én 1908-ban olyan tanulókat kaptam összességükben a megelőző IV. osztályból, akik még saját anyanyelvükön is vajmi keveset tudtak, magyarul azonban épen semmit sem.

Honnan is tudtak volna tehát a magyarúl kérdező vizsgáló bizottság magyar kérdéseire magyarúl válaszolni a magyarul egyáltalán nem értő gyermekek?!

Ilyen körülmények között pedig az 1907. XXVII. tc. életbelépésének első évében, ugyanezen törvény 22.§-a.) alapján ellenem vádat emelni még formailag sem volt lehetséges.

2.) Az ellenem hozott határozat arról is szól, hogy az 1908.-évben megindított fegyelmi eljárás kapcsán a közigazgatási bizottság által 2 év mulva: 1910 febr. hó 23.án megtartott vizsgálat alkalmával ugyancsak beigazolódott azon tény, hogy tanitói működésem 2 évvel azelőtt eredménytelen volt.

  1. év febr. hó 23.án királyi tanfelügyelő Úr azzal kezdette vizsgálatát, hogy– „neki ezuttal az V–VI. osztályhoz semmi köze”; „az osztályt küldjem haza”;– vagyis nem azt vizsgálta meg, hogy két évi működésem óta mennyire haladtam rám bizott V–VI. osztályos gyermekekkel a magyar nyelv tanitásában, hanem azt kivánta, hogy hivassam össze megvizsgálás végett az ismétlő iskolát, akiket két éve már tanitott!

Erre a községi albiró házról házra járva összeterelt néhány ismétlő iskolai tanulót, körülbelül 20–30-at, azon 140 közül, akik az 1908 évi vizsgálatkor talán a leggyengébb tanitványaim voltak.

Az ismétlőiskola kötelesek nagyon rendetlenül jártak akkoriban egyébként is a heti „kettő” óra előadásra és mivel magyarul nem tudtak 1908-ban, mint V–VI. osztályú tanulók, természetesen annál kevésbé tudhattak 1910-ben; – ám – úgy látszik – mintha mindenáron el kellett marasztaltatnom. Abból a negatívumból azonban, hogy az ismétlő iskolások nem tudtak megfelelni a királyi tanfelügyelő Úrnak oly magyar nyelvű kérdéseire, amikre két évvel ezelőtt sem tudtak magyarul megfelelni: arra következtetni, hogy az illető tanitónak működésére két évvel azelőtt kifogás alá esett, egyáltalában nem jóhiszemű; mert hiszen a gyermekeknek emlékező tehetsége nagyon is egyéni, relatív dolog és bármely tanitónak a működését abból megitélni, hogy mennyit felejtettek a volt tanitványai, legalább ilyen életbe vágó fegyelmi ügyben még sem lehet!

Tehát az 1910 febr. hó 23.án történt vizsgálat egyáltalában nem is foglalkozott az én V–VI. osztályban kifejtett működésemmel; de nem is volt okozati összefüggésben az 1908. évben ellenem indított fegyelmi vizsgálat állítólagos indokával: a magyar nyelvnek eredménytelen tanitásával; következésképen: ezen 1910 febr. hó 23.án tartott vizsgálat eredményre, a két év azelőtti vád beigazolására vonatkozólag, jóhiszemüleg a vizsgáló bizottság nem is hivatkozhatott.

Mindezeket egybe véve Kegyelmes Uram, kérem felmentésemet!

Ezen felebbezésemben kifejtett szerény véleményem szerint 1908-ban egyáltalában nem is foroghatott fenn olyan ok, amely miatt az 1907. XXVII. tc. alapján fegyelmi vizsgálatot kellett volna ellenem indítani. Hogy mégis megindult ellenem fegyelmi vizsgálat, annak okát csak a jó Isten tudja; én legfeljebb abban a szinte megmagyarázhatatlan bizalmatlankodásban vélem, amely a nemzetiségi vidékeken működő tanítók ellen időszakonkint megnyilatkozik és pedig legtöbbször teljesen indokolatlanul.

Ilyen az én esetem is!

Én szivem és érzéseim sugallatát követve, mindenkor a magyarságnak terjesztője voltam politikailag; az iskolában pedig az igaz hazaszeretetnek istápolója.

Az 1907 évi XXVII. tc. életbelépése óta, de különösen a hosszan húzódó fegyelmi eljárás alá jutásom óta, kettős buzgósággal működöm teljes tudásommal tanitói kötelességem teljesitésében, hogy nyilvánvaló legyen, miszerint engem nemcsak az 1907 évi iskolai törvénynek tisztelete és kényszeritő ereje ösztönöz nevelői munkálkodásomban, hanem az a törhetetlen tudat is, amellyel első rendű életszükségletnek tartom, hogy tót anyanyelvű kis tanítványaim a magyar nyelvet minél teljesebb mértékben elsajátítva, annak az életben csak áldásait fogják élvezni!

Vázsecz, 1911 február hó 23.án

Teljes tisztelettel

Paszternák András,

tanitó

 

 

Simkovics János esperes levele Zelenka Pál tiszamelléki evangélikus püspöknek a püspöki hivataltól kapott iratok visszaszolgáltatásáról és annak sérelmezéséról, hogy a közigazgatási bizottság és a minisztérium semmibe veszi az egyház törvénykezését

 

1313/1911.

Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr!

(1604) A folyó évi május ho 12. napján Miskolczról a püspöki irodából kapott adatcsomót a felhivás értelmében van szerencsém visszaszármaztatni azon megjegyzésem kapcsán, hogy a leiratot és a benne foglalt miniszteri rendeletet visszatartottam, szüksegem levén ra a legközelebbi évi esperesi jelentéshez. Hiszen a rendelet eredetije úgyis az ker. levéltárban van elhelyezve.

Sérelmes az ilyen eljárás az ág. h. ev. egyházzal szemben, a midőn a magas kultuszkormány semmibe sem veszi az egyházi törvénykezést, pedig mi igazán alaposabban ismerjük s tárgyilagosabban tudjuk megitélni iskolánk állapotát mint a világi hatóságok.

Kiváló tiszteletem kifejezésével vagyok

Hybbén 1911. május 20-a

Méltóságodnak az Úrban alázatos szolgája Simkovics János esperes

Források

Evangélikus Országos Levéltár, Tiszai Egyházkerület Levéltára, 202. doboz, IX/1, Fegyelmi ügyek 1888–1911, Liptói tanítók fegyelmi ügyei, Paszternák András ügye

 

Felhasznált irodalom

Az 1910. évi június hó 25-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház. Irományok. XI. Budapest, Pesti Könyvnyomda, 1911.

Bella, M. Metod (zost.) 1907. Zápisnica dvoch seniorálnych konventov. Tlačou kníhtlačiarne Klimeša a Pivku v Liptovskom sv. Mikuláši.

Bella, M. Metod 1908. Zápisnica riadneho seniorálneho konventu. Tlačou kníhtlačiarne Klimeša a Pivku v Liptovskom sv. Mikuláši.

Bella, M. Metod 1909. Zápisnica riadneho seniorálneho konventu. Tlačou kníhtlačiarne Klimeša a Pivku v Liptovskom sv. Mikuláši.

Dolmányos István 1968. A Lex Apponyi. Századok, 3–4. sz. 484–535. p.

Halász Ferenc 1906. Nemzeti állam és népoktatás. Franklin-társulat, 1906.

Kemény G. Gábor 1971. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. V. kötet. 1906–1913. Budapest, Tankönyvkiadó.

  1. N.: 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház. Irományok. XXXIII. Budapest, Pesti Könyvnyomda, 1909.

Nová školská predloha a naše učiteľstvo. Slovenský Obzor. Mesačná revue. 1. évf. 1. sz. 1907, 242–243. p.

Potemra, Michal 1978. Školská politka maďarských vlád na Slovensku na rozhraní 19. a 20. storočia. Historický časopis, 26. évf. 4. sz. 519–520. p.

Szarka László 2007. A Lex Apponyi oktatás- és nemzetiségpolitikai olvasatai. Korunk, december. http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2007&honap=12&cikk=8746 (Letöltve: 2012. október 29.)

Szulovszky János 2002. A helynevek politikumához, Helynévkutatás – Tanulmányok. http://mnytud.arts.klte. hu/nevarchivum/konyvtar/helynev/tanulmanyok.html (Letöltve: 2013. február 21.)

Zilizi Zoltán 2003. A Lex Apponyi végrehajtása a Liptó megyei evangélikus elemi népiskolákban. Sic Itur Ad Astra, 3–4. sz. 237–268. p.

 

Közölt források

EOL, Paszternák András ügye – 1740/1908, főispán levele a püspöknek; 1857/1909, államtitkár levele a püspöknek; 809/1908-I, püspök levele a főesperesnek; 809/1908-II, Paszternák András levele a vizsgálóbírónak; 773/1909, államtitkár levele a püspöknek; 809/1908-V, iskolaszék elnökének levele a főesperesnek; 809/1908-VI, felső-liptói dékán bizonyítványa; 809/1908-X, egyházmegyei ügyész levele a törvényszéki elnökségnek; 4462/1909, egyházmegyei törvényszék jegyzőkönyve; 5423/909, államtitkár levele a püspöknek; III. 85/909, államtitkár levele a közigazgatási bizottságnak; 33 010/909, közigazgatási bizottság fegyelmi vizsgálatának jegyzőkönyve; III. 281/1910, királyi ügyész indítványa; III. 281/910, főszolgabíró levele a közigazgatási bizottságnak; 1676/1910, közigazgatási bizottság határozata; II. 341/1911, Paszternák András levele a vallás- és közoktatásügyi miniszternek; 2570/1911, esperes levele a püspöknek.