Lucia Satinská: Bratilicious Prešburg: Napjaink Pozsonya nyelvi tájképének többnyelvűsége
Nyelvi tájkép: lehetőségek és távlatok
A nyelvi tájkép (a továbbiakban: NyT) kutatása a 20–21. század fordulóján lendült fel igazán, ehhez a többnyelvű városi közegek szolgáltattak kellő ösztönzést, elsőként a Brüsszel, Montreal és Jeruzsálem vizuális nyelvhasználatát taglaló tanulmányok (vö. Backhaus 2007, 12. p.). A NyT-vizsgálat egymáshoz terelte az alkalmazott nyelvészet, a szociolingvisztika, a szociológia, a kultúrföldrajz kutatóit, s további olyan szakterületeket, melyek tereket, embereket, városokat kötnek egybe. A NyT lényegében a nyelv vizuális megjelenítődése közterületen (vö. Backhaus 2007, Jaworski–Thurlow 2010, Shohamy–Ben-Rafael–Barni 2010). Ide sorolható minden felirat, eredetétől függetlenül. A NyT vizsgálata lehetőséget ad a következő kérdések megválaszolására: ki hozza létre a NyT-t; hogyan befolyásolja a hatalom és a törvénykezés; kinek szól a NyT; kit szólít meg; miként jelenik meg benne a kisebbségek nyelve; stb. A NyT-kutatásnak négy olyan alapvető irányultsága szabható meg, melyek a fenti kérdések megválaszolásához is közelebb visznek: 1. a Bordieu-féle megközelítés, mely a hatalmi viszonyok szempontjából vizsgálja a NyT-t; 2. „ a józan ész” megközelítése, mely azt vizsgálja, miként viszonyul a NyT-hez a közvélemény; 3. a szubjektivista megközelítés, mely figyelembe veszi, hogy a NyT elemeinek egyénenkénti megítélése eltérő; 4. a kollektív identitások megközelítése, mely szerint a NyT elemeinek funkciói identitásjelölők (l. Shohamy– Ben-Rafael–Barni 2010, xix. p.). A NyT kutatása nem merül ki a nyelvek megszámolásában vagy a feliratok puszta elemzésében, kiterjed a térbeliségre is, s figyelembe veszi a feliratok elhelyezését, anyagát, színét, nagyságát s egyéb jellemzőit (bővebben l. Scollon–Wong Scollon, 2003).
Pozsony nyelvi tájképe
Pozsony NyT-ének kutatásában az alábbi szempontokat vizsgálom: a város többnyelvűségét (az államnyelv – a szlovák, a globális nyelv – az angol, a kisebbségi – a magyar, s további nyelvek jelenlétét), feliratainak legalitását (a közterületek felirataira vonatkozó szabályozást s ennek gyakorlati megtartását vagy megszegését). Az előírások és a valóság közötti eltérések eseteiben nem szorítkozom a törvénytelenség puszta megállapítására, hanem igyekszem az adott állapot okát – kommunikációs szükségletét – is megadni.
A nyelvnek a nyilvános térben két alapvető funkciója van, melyek a fent említett négy megközelítési módból adódnak. Elsődlegesen a kommunikációs funkció említendő, ez tájékoztat, közöl, megjelöl. Olyan feliratokról van szó, melyek a térben való tájékozódásunkat segítik: útjelző táblák, utcanévtáblák, de üzletek és szolgáltatások vagy ezek kínálatának megnevezései is. Másodikként a nyelv demonstratív (szimbolikus) funkciója említendő: ez esetben nem a tartalom a fontos, hanem a nyelv jelenléte: ilyen funkciójuk van a kisebbségi intézmények kétnyelvű feliratainak, az emléktábláknak stb. S képviselhetik ezt üzletek vagy szolgáltatások magánjellegű feliratai is, mindenekelőtt a megnevezésükben, ha ezzel például bizonyos társadalmi réteghez való tartozásukat akarják kinyilvánítani vagy ha az idegen nyelv egzotikus elemével kívánnak feltűnni.
Pozsony NyT-ének kutatásában néhány jellegzetes helyszínre összpontosítottam, melyek együtt kirajzolhatják a város NyT-ének átfogó képét. Eleve számoltam a városközpont és a külváros NyT-ének különbözőségével, ezért lakótelepi városrészeket is vizsgáltam. Az adatgyűjtés a város öt más-más, de kiterjedését tekintve összevethető területén folyt. Az 1. táblázat az adatgyűjtés tényeit foglalja össze.
1. táblázat. Az adatok összesített áttekintése
Kutatási egységként az egyazon eredetű felirategyüttest tekintem: reklámplakát esetében a felhívást és a hozzá tartozó kiegészítő szövegeket, üzletegység vagy étterem esetében valamennyi kint elhelyezett szövegét, beleértve az étlapot is. A városközpontban található, Korzó nevű terület itt a Mihálykapu és a Ventur utcákat jelöli. A Duna utca mintegy kontrollterület a centrum és a periféria között. A külső városrészek közül Ligetfalura mint a legnagyobb lakótelepre esett a választás, Ružinovra azért, mert építése idején megfelelt a modern várostervezés követelményeinek, végül Pozsonypüspökit a nagyobb számú magyar lakossága miatt választottam, azt feltételezve, hogy ez a NyT-en is tükröződni fog. Ez utóbbi városrészeket illetően, mivel központjuk nincs, nehéz volt eldönteni, hol gyűjtendők az adatok. A helyszín megválasztásánál ezért két szempontot vettem figyelembe: 1. művelődési intézmény meglétét; 2. a járókelők sűrűségét (tömegközlekedési eszközök csomópontja). Ligetfalu és Ružinov esetében ezért két szűkebb területen gyűjtöttem az adatokat: a. a ligetfalui (Zrkadlový háj) és a ružinovi kultúrház környékén; b. egy ligetfalui téren (Námestie Hraničiarov) és a Herlianska utca környékén. Pozsonypüspökin pedig a magyar általános iskola (Vetvárska utca) és a templom (Szentháromság tér) környékén. A 2. táblázat a feliratok típusai szerint foglalja össze az adatokat. Az egyes városrészek közötti különbségek már itt megmutatkoznak.
2. táblázat. Felirattípusok
Látható, mind közül a Korzóé a legváltozatosabb NyT, lényegesen kevesebb benne a reklám és a márka(név), sokkal gyakoribbak az emléktáblák és az intézmények. A NyT tehát megerősíti ennek a területnek a történelmi és presztízsjellegét. A kevesebb reklám az Óváros által kiadott 11/2010-es számú, a műemlékzónát szabályozó szigorú rendeletnek köszönhető. A reklámok többsége így is az udvarokban üzemelő kereskedelmi egységekre hívja fel a figyelmet. Az intézmények közé soroltam a galériákat, nagykövetségeket, könyvtárakat és múzeumokat.
A reklámok számából következtetni lehet arra, hol a legnagyobb az általuk potenciálisan megszólítható emberek koncentrációja. A Duna utca átmenő jellegéből adódóan – a gyalogosok számára ez köti össze az autóbusz-pályaudvart a városközponttal – érthető az ott kihelyezett reklámok magas száma, mármint a reklámfelületek üzemeltetői szempontjából, az utca használói számára a reklámsűrűség az elviselhetőség határát súrolja; számukkal (háromméterenként egy reklám) és a nagy felületűek (óriástáblák, egész falat elfoglaló reklámok) arányával teljesen uralják a teret. A legkevesebb reklám Pozsonypüspökin található, ezek is a városrész szélén.
Pozsony NyT-ének emlékezete6
Pozsony múltjának háromnyelvűsége nem láthatatlan. Legfeltűnőbben a régi temetőkben (Kecskekapu utcai, András) sétálva érzékelhető. De már itt is szembetűnő, hogy a háromnyelvűség (a német–magyar–szlovák) túl szűk fogalom a város történelmi többnyelvű nyelvi jellegére. A sírokon ugyanis latin, cseh és héber feliratokat is láthatunk. Fogalomtágításra szorul a legismertebb fennmaradt háromnyelvű felirat is, mely a Szent Márton-székesegyház közelében található s turistacsoportokat késztet megállásra, a Salvator Gyógyszertár felirata ugyanis német–magyar–cseh.
1. kép. A Salvator Gyógyszertár
Az egykori háromnyelvűség 1989 után ismét divatba jött, ezt bizonyítják a városközpontban üzemelő egyes szolgáltatások nevének megújítására tett kísérletek is. Ezeknek a megnevezéseknek azonban csak demonstratív (szimbolikus) funkciójuk van – például a Modrá hviezda étterem (mely a borozóját szlovákul, németül és magyarul nevezi meg) menüje csak szlovákul, németül és angolul hozzáférhető.
2. kép. A Modrá hviezda étterem
A város emlékezetét nem csak a multikulturális múltjára utaló többnyelvű feliratai alakítják, hanem emléktáblák is, ezek állítása és elhelyezése a történelmi tér írásának és értelmezésének számít. Az emléktábláknak – a szobrokkal és emlékjelekkel együtt – kijelölő szerepük van. Egy-egy emléktábla közönséges, első pillantásra közömbös felirata vagy a szoborállítás a lakosságon belüli nézeteltérések, sőt akár nemzetiségi ellentétek forrása lehet. Pozsony lakossága a 20. században számtalanszor tanúja volt a nyilvános tér felülírásainak. E szempontból jellemző példa a mai Hviezdoslav tér – az itt álló Nemzeti Színházzal például, mely egykor a németek és magyarok városi színháza volt, ami a küllemében is megnyilvánult (a mellszobrokat tartalmazó külső fülkék az első csehszlovák köztársaságban ürültek ki); vagy a költők szobrai (Petőfié 1911 és 1921 között állt itt, Hviezdoslavé 1937-től máig): mindkét szobor nemzeti, magyar és szlovák szimbólum, miközben mindkét költőről tudni, hogy kétnyelvűek (szlovák és magyar nyelvűek) voltak. Egy további térség, mely a 21. században is szenvedélyeket szít, a mai Štúr tér a Štúr-szoborcsoporttal, a néhai koronázási dombon, melyen valaha Mária Terézia szobra állt, a két háború közti időben pedig Štefániké.
Pozsony egyes történelmi épületein többféle táblát is láthatunk, melyek úgyszintén a nem párhuzamos történelmekre, történetekre utalnak. Adatgyűjtésemben ebből a szempontból két épület tekinthető jelentősnek. A Mihálykapu és a Ventur utca találkozásánál, a mai Egyetemi Könyvtár épületén7 hét, összesen négyféle nyelvű emléktábla is található. A legrégibb a latin nyelvű tereziánus tábla. A kétnyelvű szlovák–magyar arra emlékeztet, hogy ebben az épületben ülésezett a magyar országgyűlés, a kétnyelvű szlovák–angol8 arra, hogy itt az UNESCO által is nyilvántartott iszlám kéziratokat őriznek. A szlovák táblák a két épület építészeti jelentőségére hívják fel a figyelmet, valamint arra a két tényre, hogy itt adott hangversenyt Liszt Ferenc, s a magyar országgyűlés tagjaként itt lépett fel Ľudovít Štúr.9
A másik épület a Mihály-torony és kaputere, melyeken összesen hat emléktábla van. Mind a városi emlékmű jelentőségét hangsúlyozza, s mivel mind más-más korszakból származik, ezt a nyelvezetük is tükrözi. A latin táblák a legrégibbek (a Mihály-kapun és az előkapun), a szlovák táblák a szocializmus idejéből az épületek építészeti stílusáról tájékoztatnak, a legújabb, a kétnyelvű szlovák–angol pedig a torony alatti járdakövön magát a helyszínt hozza szövegösszefüggésbe. Érdekes figyelemmel kísérni, hogyan jelöli meg mindegyik politikai rendszer saját tábláival a történelmi emlékműveket. A Mihály-kapu és az Egyetemi Könyvtár esetében annyi szerencsénk van, hogy több táblájuk is megőrződött, így azt is figyelemmel követhetjük, hogy a város mit tart fontosnak közölni róluk az arra menőkkel közvetlen a helyszínen.
A belváros egyes részein lényegében logikusan megmutatkoznak a különbségek az emléktáblák nyelvét és (darab)számát tekintve is, ezt dokumentálja a 3., 4. és 5. táblázat.
3. táblázat. A Korzó emléktáblái
Sz = szlovák, A = angol, L = latin, M = magyar, N = német, H = héber
4. táblázat. A Duna utca emléktáblái
5. táblázat. Pozsonypüspöki emléktáblái
Ezekben a városrészekben az emléktáblák a város történelmi időszakait is jelölik. A Korzó mint történelmi központ különböző korú és nyelvű táblákban bővelkedik. A Duna utca leginkább a munkásmozgalmi időszakot és az itt élt személyiségeket idézi. Pozsonypüspökin pedig a magyar nyelvű emlékfeliratok utalnak a városrész magyar ajkú lakosságára.
A szocializmus idején épített lakótelepek (Ligetfalu és Ružinov) gyűjtőpontjain mindössze egy emléktáblát találtam, Andrej Hlinkáét, a róla elnevezett parkban. Az ezeken a területeken tapasztalt emléktáblahiány nem azt jelenti, hogy itt ne volna mire emlékezni, hanem a hatalmi ideológiával függ össze: „fentről” jött az utasítás a felejtésre, a tekintet a szebb holnapokra irányult. A szebb napjainkban már ismét kezdünk emlékezni, s talán a lakótelepek NyT-e is megéri a maga emlékhelyeit és -tábláit.10
Napjaink Pozsonya Nyt-ének többnyelvűsége
Pozsony jelenkori többnyelvűsége a sokat emlegetett egykori német–magyar–szlovák háromnyelvűségtől másfelé tolódott. A hagyományos német–magyar–szlovák háromnyelvűséget (elsősorban a városközpontban) felváltja a modern, turisztikai szlovák– angol–német.
3. és 4. kép. Új háromnyelvűség Pozsony utcáin
A NyT-ben a szlovákon kívül általában az angol a leginkább jelenlevő, ez képes betölteni a nyilvános térben megjelenő nyelv mindkét funkcióját, a kommunikációst (mint globális nyelv, a turizmus és a kereskedelem nyelve) és a demonstratívat (a presztízs nyelveként). A 6. táblázat a vizsgált területek feliratait szemlélteti a nyelvük szerint.11
6. táblázat. A feliratok nyelve
Bernard Spolsky a köztéri feliratok nyelve megválasztásának három feltételét különbözteti meg: „1) write a sign in a language you know; 2) “presumed reader condition”: prefer to write a sign in a language which can be read by the people you expect to read it, 3) “symbolic value condition”: prefer to write a sign in your own language or in a language with which you wish to be identified” (Spolsky 2009, 33. p.). E fentieket Pozsony NyT-ére alkalmazva azt látjuk, hogy a feliratok címzettek általi érthetőségének feltétele nincs mindig megtartva. A városközpontban nagyszámú olyan angol felirat van, melyeknek hiányzik a szlovák megfelelőjük, rendelőjük-tulajdonosuk tehát a nyelv megválasztásával tudatja, hogy e helyiségek elsődlegesen a város látogatóinak szólnak, nem pedig a lakóinak. Még világosabb összefüggés tapasztalható a nyelvválasztás és a célzott címzettek között a Korzó éttermeinek kínálatában: itt az olcsó napi menüt, melynek címzettjei elsődlegesen a környéken dolgozó hazai lakók, kizárólag szlovákul tüntetik fel, a teljes étlap többnyelvű, a turistáknak szánt drágább napi kínálat pedig vagy német vagy angol nyelvű.
5. kép. A Mihálykapu utcai Minerva étterem kínálata. Balra az olcsó szlovák menü (kb. 4 euró), jobbra a drága kétnyelvű (8,50 euró)
6. kép. A Ventur utcai Zichy étterem kínálata
A feliratoknak a címzettre való irányultsága feltűnik a Korzó NyT-e novemberi (turistaidényen kívüli) és májusi (turistaidénybeli) összevetéséből is. Tíz olyan éttermet is találtam, melyek kínálatát májusban angol tájékoztatással is kibővítették. Érdekes eset a Prešburg étterem többnyelvűsége, mely a hagyománnyal is eljátszik. Az étterem neve a város történelmi nevére utal, de nem azonos vele (németül Pressburg, szlovákul Prešporok, szlovákul kiejtve nevezhető Prešburgnak; a plakátokon az étteremnév diakritika nélkül jelenik meg), a név alatti kijelölő „alcím” pedig latin: culinaria domestica. A vendégekhez elsődlegesen angolul és németül szólnak.
7–9. kép. A Prešburg étterem csalogatói
További módja, hogyan ellenőrizhető a nyelv kommunikációs funkciója többnyelvű feliratokon, hogy összehasonlítjuk, vajon minden nyelven megfelelnek-e egymásnak a szövegek. Jeffrey L. Kallen és Esther Ní Dhonnacha a többnyelvű feliratok tartalma és nyelve közt négyféle viszonyt különböztetnek meg: 1. minden nyelven azonos információ; 2. egy nyelven teljes információ, a többin csak válogatott; 3. az információnak csak egy része más nyelven; 4. különböző információk különböző nyelveken (Kallen– Dhonnacha, 2010, 21. p.). Pozsony NyT-ében azt is vizsgáltam, vannak-e különbségek a vizsgált egység megnevezésének nyelve és az adott egység további feliratainak nyelve közt. Arra voltam kíváncsi, vajon az angol nevű kereskedelmi egységek minden tájékoztatást angolul nyújtanak-e. Az 1. grafikon az adatgyűjtésemben szereplő üzletek és szolgáltatások nevének nyelvét ábrázolja, a 2. a felirataik nyelvét.
1. grafikon. Az üzletek és szolgáltatások neve
Az 1. grafikonból kitűnik, hogy az üzletek és szolgáltatások nevének nyelve városrészenként is különbözik. A centrumban (Korzó és Duna u.) a márka- és az angol nevek az uralkodók, a periférián (Ligetfalu, Ružinov és Pozsonypüspöki) a szlovák és a márkanevek. A nyelvnek a megnevezésből való kiiktatása általános törekvés, a világ NyT-ét egyre nagyobb mértékű márkásítás és nyelvnélküliség jellemzi (vö. pl. Jaworski– Thurlow 2010).
2. grafikon. Az üzletek és szolgáltatások feliratai
Az üzletek és szolgáltatások feliratainak nyelvét ábrázoló grafikon más képet mutat. A Korzó nyelvileg a legváltozatosabb, a szlovák nyelv önmagában csak négy esetben fordul elő. A feliratok célja, hogy ne csak a szlovákul beszélőket szólítsák meg. A többi vizsgált területen a szlovák a legfontosabb kommunikációs nyelvként jelenik meg, a más nyelvű információk inkább kivételnek számítanak. A legmarkánsabb különbség a megnevezések és feliratok nyelve közt a Duna utcán tapasztalható, itt a szlovák a neveket illetően a kereskedelmi egységek 17%-ában fordul elő, a feliratokat illetően 84,15%-ukban.
A magyar nyelv jelen(nem)léte Pozsony nyilvános terében
A 2011. évi népszámlálás szerint Pozsony 411 228 lakosából 14 119 a magyar nemzetiségű és 15 307-en magyar anyanyelvűek. Magánéletükben a magyar 8 756-uk számára a leggyakrabban használt nyelv, nyilvánosan 3 531-en használják leggyakrabban. A népszámlálás nem veszi figyelembe azt a nagyszámú magyart, akik a környező településekről járnak be Pozsonyba munkahelyükre vagy iskolájukba – velük együtt Pozsony „a legnagyobb magyar város”-nak számít Szlovákiában, ezt a tényt azonban a NyT-e csak minimálisan tükrözi. Kutatásom során feltételeztem, hogy a magyar nyelv ott fog megmutatkozni a NyT-en, ahol a magyar lakosság sűrűsége nagyobb: a magyar intézmények s környékük felirataiban, a turisták által látogatott városközpontban, Pozsonypüspökin, a legnagyobb pozsonyi magyar tömb helyszínén, valamint azokon az emlékműveken, melyek a magyarság egykori városi jelenlétét dokumentálják. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy Pozsonyban a magyar olyan nyelv, melyet jobban hallani, mint látni.
7. táblázat. Magyar feliratok Pozsonyban
A magyar intézmények esetében jellemző, hogy több mint felüknek (5) nem két-, hanem többnyelvű feliratuk van.
8. táblázat. Magyar intézmények
M = magyar, Sz = szlovák, A = angol, N = német
A Kalligram Kiadó esetében meglepő, hogy a bejáratánál elhelyezett táblán nincs magyar felirat. A Magyar Intézet (Pozsonyi Magyar Intézet) feliratainak angolja a székházban üzemelő kávéház kínálatával függ össze. A Pozsonyi Casino székházát jelölő tábla a város nyelvenként eltérő megnevezésének lehetőségét is kiaknázza; e polgári társulás céljai (Pozsony multikulturális élete hagyományainak felújítása) már a megnevezésében is benne foglaltatnak.
10. kép. Pozsonyi Casino – Pressburger Casino – Prešporské casino
A kiegyensúlyozott bilingvizmus szempontjából a Kultúra Könyvesbolt felirata a leginkább átgondolt: egyetlen nyelv sincs előnyben részesítve, s elosztásuk is arányos. Sajnos ma már a felirat mögül hiányzik a hozzá tartozó valós hely: a könyvesbolt megszűnt.
11. kép. Kultúra Könyvesbolt
Viszonylag meglepő a pozsonypüspöki óvoda és általános iskola szövegeinek kommunikációja: feliratok csak szlovákul láthatók, a magyar nyelv némely iskolai rendezvény meghívójára szorítkozik.
12. kép. A Pozsonypüspöki Magyar Tannyelvű Óvoda és Alapiskola
Előfeltételezéseimmel ellentétben nagyon meglepőek a Korzó eredményei, a turisták által legsűrűbben látogatott helyszínek 162 egységéből mindössze 5 képviselte a magyar nyelvet. A statisztikai hivatalnak a 2011. évre vonatkozó, a turisták számát rögzítő adatai (Aktívny…) ismeretében (Magyarországról 1 257-en, Ausztriából és Németországból 65 776-an, angol nyelvterületekről 16 226-an látogattak a városba) ez már nem is annyira meglepő. A magyar az említett öt esetben sem a nyelv kommunikációs, hanem demonstratív funkcióját tölti be (a város történelmi múltját idézi). Jellemző példája ennek az a cukrászda, ahol a négynyelvű – szlovák, német, angol, magyar – feliratot követő részletező kínálat már csak három nyelven folytatódik, a magyar valahogy eltűnt.
13–14. kép. A magyar szimbolikus funkciója
Pozsonypüspökin csak történetileg van jelen a magyar nyelv (emléktáblákon), s két intézményen (iskola, templom). A magánszektorban (üzletek, szolgáltatások, reklámok felirata) nem jelenik meg, annak ellenére, hogy a lakosság és az eladók közt a boltokban magyarul is folyik a kommunikáció. De mint az a 2013. május 23-án Budapesten tartott, A nyelvi tájkép elmélete és gyakorlata c. nemzetközi konferencián elhangzott,20 ez a jelenség, a magyar nyelv vizuális megjelenítődésének hiánya a nyilvános térben Szlovákiában tipikusnak mondható. Szabómihály Gizella és Misad Katalin kutatásai (Szabómihály 2013, Misad 2013) szerint Dunaszerdahelyen sem más a helyzet (pedig ott a lakosság több mint 70%-a magyar), a vizuális megjelenés tehát a magyarok által sokkal nagyobb számban lakott településeken is alulreprezentált. Két további szlovákiai település esetében Petteri Laihonen is kimutatta (Laihonen 2012, 2013), hogy a magyar nyelv vizuális jelenléte a feliratokban távolról sem felel meg a magyarok adott településen való arányának. Ezt a tényt két szlovákiai tényezővel magyarázza: 1. a kisebbségi nyelvekhez való hatalmi viszonyulással; 2. maguknak a kisebbségieknek a viszonyulásával, akik számára nyelvük vizuális reprezentációja a nyilvános térben nem tűnik fontosnak. Európai összefüggésekben a kisebbségi nyelvek vizuális megjelenítésének kérdésével újabban többen is foglalkoztak: Marián Sloboda, Lucija Šimčić, Szabó-Gilinger Eszter, Dick Vigers (Sloboda et. al. 2012), közös tanulmánykötetükben a nyelvi jogok törvényi szabályozását mutatják be négy hagyományosan többnyelvű európai régióban (Wales, Csehország, Magyarország, Horvátország); valamint Monica Barni és Carla Bagna, akik tanulmányukban (Barni–Bagna 2010) a kisebbségi kínai és román reprezentációját vizsgálják Olaszország NyT-ében. Valamennyien megerősítik, hogy a nyelv vizuális megjelenítődése és vitalitása közt nincs közvetlen összefüggés. A megjelenítődés sokkal inkább a nyelv presztízsével függ össze.
A nyelvszabályozás kérdéseinek tükrében
A nyilvános helyek feliratait Szlovákiában néhány törvény szabályozza. Elsősorban a 270/1995-ös államnyelvtörvény, ennek 318/2009-es módosítása, a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát rögzítő 184/1999-es törvény, valamint a reklámokról szóló 147/2001-es törvény. Röviden annyit róluk, hogy a szlovák törvényhozás lehetővé teszi a szlováktól eltérő nyelvű feliratokat is, abban az esetben, ha minden információjuk hozzáférhető az államnyelven (szlovákul) is. A többnyelvűségnek ez a lehetősége gyakran nincs kihasználva. Az érintettek azért is szkeptikusak a jogaikkal kapcsolatban, mert a vonatkozó törvények a közelmúltban is többször változtak, s még elevenen emlékeznek az anyanyelvük használata miatti hivatalos meghurcoltatásukra. A kisebbségi nyelvű feliratok hiányának további oka az a feltevés, hogy ha a kisebbséghez tartozók értik a többség nyelvét, saját nyelvű feliratokra nincs szükségük. Ezzel szemben a többnyelvű feliratok nem csupán a tájékoztatást szolgálják, hanem az adott területen lakók reprezentálását, láthatóvá tételét, nyelvük presztízsének emelését. A kisebbségi nyelvű feliratok a többséget is szolgálhatják: a más nemzetiségű állampolgárok természetes jelenlétének tudatosítását. Ezért volna kívánatos, hogy a kisebbségek nyelvi jogainak kérdésében a NyT-et illetően a lakosság közösen szerezzen érvényt e jogoknak, nemzetiségétől függetlenül.
Pozsony NyT-ének vizsgálata során számtalan esetét tapasztaltam az államnyelvtörvény megszegésének. Olyan esetekről van szó, amikor a többnyelvű felirat idegen nyelven több információt közöl, mint az államnyelven, vagy amikor az egynyelvűnek nincs államnyelvi megfelelője. A kulturális minisztériumnak a pénzbüntetésekről is szóló jelentését tekintve (Správa… 2012) azonban kiderül, hogy a NyT illegálisságával kapcsolatos beadványok nem születtek. Az alatt az öt év alatt, melyet a jelentés összefoglal (2007–2011), a minisztérium 33 beadványt kapott, ebből 7 volt indokolt, s egy sem a nyilvános feliratok törvényszegésére vonatkozott. A törvényt leggyakrabban a város centrumában szegik meg, ezeket a törvényszegéseket mégsem látja senki. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a feliratok nyelve a városközpont és kereskedelmi egységei valós kommunikációs szükségleteire épül (mint említettem, az éttermek például programszerűen másként kommunikálnak a hazaiakkal és a turistákkal), s ez végső soron a sikeres kapcsolattartásnak nem akadálya.
Összegzés
A nyelvi tájkép a város imázsát alakítja. Az imázs – értelmezhetjük Kevin Lynch (Lynch 2004) vagy Christian Norberg-Schulz (Norberg-Schulz 1994) szerint genius lociként, Daniela Hodrová (Hodrová 2006) szerint a város lelkeként, vagy a város képeként, ahogyan pozsonyi kontextusban Jozef Tancer (Tancer 2013) teszi – a város megnevezésével kezdődik, kezdve a mai hivatalossal (Bratislava), folytatva a hajdan volt máig élőkkel vagy elfeledettekkel (Prešporok, Pressburg, Pozsony, Istropolis, Posonium), egészen az imaginárius, a város bizonyos tulajdonságaira tréfásan utalókig (Opsonium, Fressburg, Gratislava, Partyslava, Bratislove, Bratilicious, Beertislava…). A Pozsony NyT-ét vizsgáló kutatásom azt mutatja, hogy a néhai háromnyelvűség már nincs jelen a turistazónában sem. Többnyelvűség tekintetében Pozsony túlnyomórészt monolingvális – szlovák, jelentős mértékű globális márkásodással, s az idegenforgalom terén a szlovákon kívül főként angolul és németül kommunikál. A NyT ugyan nincs összhangban az érvényes nyelvi szabályozással, de kommunikációs szintjét tekintve működőképes. A jelek szerint a nyilvános térben valósan előforduló többnyelvű feliratok nem a törvényhozás függvényei, hanem a felvilágosítástól s a polgárok (nemzetiségre való tekintet nélkül minden polgár) közös igyekezetétől függ.
(Fordította Csanda Gábor)
Irodalom
Aktívny cestovný ruch organizovaný prostredníctvom cestovných kancelárií SR – zahraniční návštevníci. http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=3861 (Letöltve: 2013. június 9.)
Backhaus, Peter 2007. Linguistic Landscapes: Comparative Study of Urban Multilingualism in Tokyo. Clevedon–Buffalo–Toronto, Multilingual Matters.
Barni, Monica–Bagna, Carla 2010. Linguistic Landscape and Language Vitality. In Shohamy, Elana–Ben-Rafael, Elizier–Barni, Monica (eds.): Linguistic Landscape in the City. Bristol–Buffalo–Toronto, Multilingual Matters, 3–18. p.
Hodrová, Daniela 2006. Citlivé město. Eseje z mytopoetiky. Praha, Akropolis.
Jaworski, Adam–Thurlow, Crispin (eds.) 2010. Semiotic Landscapes. Language, Image, Space. London–New York, Continuum.
Kallen, Jeffrey L.–Dhonnacha, Esther Ní 2010. Language and Inter-Language in Urban Irish and Japanese Linguistic Landscapes. In Shohamy, Elana–Ben-Rafael, Elizier–Barni, Monica (eds.): Linguistic Landscape in the City. Bristol–Buffalo–Toronto. Multilingual Matters, 19–36. p.
Laihonen, Petteri 2012. Nyelvi tájkép egy csallóközi és egy mátyusföldi faluban. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 14. évf. 3. sz. 27–49. p.
Laihonen, Petteri 2013. Nyelvi tájkép dél-szlovákiai, székelyföldi és kárpátaljai falvakban: a nyelvi helyzetképek kiegészítése és a kódválasztás vizsgálata. Előadás a Nyelvi Tájkép Elmélete és Gyakorlata Konferencián. Budapest, 2013. május 23.
Lynch, Kevin 2004. Obraz města. (The Image of the City.) Fordította Lenka Popelová és Jaroslav Huťa. Praha, Polygon.
Misad Katalin 2013. A magyar nyelv vizuális használata Dunaszerdahelyen. Előadás a Nyelvi Tájkép Elmélete és Gyakorlata Konferencián. Budapest, 2013. május 23.
Norberg-Schulz, Christian 1994. Genius loci. K fenomenologii architektury. Fordította Petr Kratochvíl és Pavel Halík. Praha, Odeon.
Scollon, Ron–Wong Scollon, Suzie 2003. Discourses in Place. Language in the Material World. London and New York, Routledge.
Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2011. http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=50355. (Letöltve: 2013. június 9.)
Shohamy, Elana–Ben-Rafael, Elizier–Barni, Monica (eds.) 2010. Linguistic Landscape in the City. Bristol–Buffalo–Toronto, Multilingual Matters.
Shohamy, Elana–Gorter, Durk (eds.) 2009. Linguistic Landscape. Expanding the Scenery. New York, Routledge.
Sloboda, Marián–Šimčić, Lucija–Szabó-Gilinger, Eszter–Vigers, Dick 2012. The Policies on Public Signage in Minority Languages and their Reception in Four Traditionally Bilingual European Locations. Media and Communication Studies, Vol. 63, 2012. november, 50–88. p.
Spolsky, Bernard 2009. Prolegomena to a Sociolinguistic Theory of Public Signage. In Shohamy, Elana–Gorter, Durk (eds.) 2009. Linguistic Landscape. Expanding the Scenery. New York, Routledge, 25–39. p.
Správa o stave používania štátneho jazyka na území Slovenskej republiky. http://www.rokovania.sk/Rokovanie.aspx/BodRokovaniaDetail?idMaterial=21831. (Letöltve: 2013. június 8.)
Szabómihály, Gizella 2013. A dél-szlovákiai nyelvi tájkép. A tájképet alakító szereplők és a kétnyelvű feliratok típusai. Előadás a Nyelvi Tájkép Elmélete és Gyakorlata Konferencián. Budapest, 2013. május 23.
Tancer, Jozef 2013. Neviditeľné mesto. Prešporok/Bratislava v cestopisnej literatúre. Bratislava, Kalligram.
Všeobecne záväzné nariadenie mestskej časti Bratislava-Staré Mesto č. 11/2010 z 14. septembra 2010 o umiestňovaní reklamných, propagačných a informačných zariadení na území mestskej časti Bratislava – Staré Mesto. http://www.staremesto.sk/data/ old_web/docs/miestne_zastupitelstvo/vzn_2010_011.pdf. (Letöltve: 2013. június 9.)
Zákon NR SR č. 270/1995 Z. z. o štátnom jazyku Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov
Zákon NR SR č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín
Zákon NR SR č. 147/2001 Z. z o reklame
Zákon č. 582/2004 Z. z. o miestnych daniach a miestnom poplatku za komunálne odpady a drobné stavebné odpady