Dél-Szlovákia gazdasági és szociális helyzete néhány mutató tükrében

Gyakran lehet találkozni azzal a sommás megállapítással, miszerint Dél-Szlovákia gazdasági helyzete siralmas. Kevés a beruházás, magas a munkanélküliség, az infrastruk­túra elmaradott, a térségbe alig érkezik külföldi tőke és az állami fejlesztések is elkerülik a régiót. E lassan közhelynek számító kijelentés érvényességét azonban tudományos módszerekkel is igazolni lehet.
Dél-Szlovákia gazdaságával már több átfogó publikáció foglalkozott. A legfontosabbak között kell kiemelni a Horváth Gyula szerkesztésében 2004-ben közreadott Dél-Szlovákia című könyvet. A munka teljes képet ad a régióról. Gazdasági témával több rész is foglalkozik, így a Szlovákia makrorégiói c. fejezet (83–198. p.), a Munkaerőpiac c. alfejezet (259–268. p.), a Mező- és erdőgazdálkodás c. fejezet (301–322. p.), az Ipari terek és vállalkozások c. fejezet (326–347. p.) és a Gazdasági szolgáltatások c. fejezet (353–380. p.). Hasonló jellegű munka a Fazekas József és Hunčík Péter által szerkesztett és 2004-ben kiadott Magyarok Szlovákiában (1989-2004). Összefoglaló jelentés. A rendszerváltozástól az Európai Unióig, I. kötet.1 Ebben a könyvben gazdasági témával egy fejezet foglalkozik (A déli régió teljesítőképessége, 295–344. p.) A könyvek közül kiemelendő még a Lelkes Gábor által jegyzet Régiók és Gazdaság című kiadvány, amely a Magyarok Szlovákiában sorozat V. köteteként jelent meg. A Baross Gábor Terv szintén tartalmaz olyan fejezeteket, amelyek Dél-Szlovákia gazdasági helyzetét értékelik. Megemlíthető még két EÖKIK-kiadvány, mindkettő Réti Tamás szerkesztésében, és egyben azonos címmel: Közeledő régió a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. A 2004-ben kiadott első rész négy fejezete foglalkozik Dél-Szlovákiával: A határon túli magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban – Szlovákia (Ádám János Imre, 267–302. p.), Külföldi tőkebefektetések és az ipari parkok Dél-Szlovákiában (Morvay Károly, 303–330. p.), Kelet-Szlovákia régió gazdasági átalakulása (Reiter Flóra, Semsey Ilona, dr. Tóth Attila, 331–362. p.) és A komáromi hajógyárról (Tuba Lajos, 363–372. p.) A második, 2005-ben kiadott részben két tanulmány foglalkozik Dél-Szlovákiával: A dél-szlovákiai régió fejlődése a helyi kezdeményezések és a határon átnyúló együttműködések tükrében (Ádám János Imre, 21–58. p.), illetve Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén (Lelkes Gábor, 59–98. p.). A tanulmányok között figyelmet érdemel Lelkes Gábor A szlovákiai regionális fejlesztéspolitika és annak középtávú dél-szlovákiai határ menti vetülete az uniós támogatások tükrében címmel, és Renczes Ágoston írása A Szlovák gazdaság és Dél-Szlovákia magyarlakta vidékeinek fejlődése az EU-csatlakozás óta című tanulmánya, úgyszintén az EÖKIK kiadásában Lelkes Gábor Elmaradottság és versenyképesség a dél-szlovákiai térben című írása.

1. Dél-Szlovákia meghatározása

A legfontosabb kérdés, amelyre legelsőként válaszolni kell, úgy szól, mit nevezünk Dél-Szlovákiának, miként lehet földrajzilag behatárolni a vizsgált területet? Dél-Szlovákiának hagyományosan a magyarlakta vidéket szokás nevezni, és ez a térség Szlovákia egész déli határa mentén húzódik végig hol széles, hol beszűkülő sávban. Ezt a felfogást még az ország többségi nemzeti is el szokta fogadni, noha „magyarlakta” vidék helyett a „vegyes lakosságú terület” kifejezést használják, amely a rendszerváltozás után a szlovákiai magyarság is egyre gyakrabban alkalmaz. Mindezek ellenére továbbra is felmerül a kérdés, hogy pontosan melyik az a terület, amelyet déli régiónak lehet nevezni? A kérdésre a következő válaszok szoktak felmerülni:

Magyarok által lakott vidék
A magyar (vegyes) vidék az, ahol magyarok laknak. A kézenfekvőnek látszó válasz azonban mégsem annyira egyszerű. Melyik település tekinthető még „magyarnak” és melyik már nem? Ebben az esetben azt kell tisztázni, hogy milyen százalékos arány mellett lehet nemzetiséginek tekinteni egy települést. 50%-os nemzetiségi arány mellett, 20%-os arány mellett vagy esetleg más legyen a megoszlás? A többségi elv, noha nyilvánvalónak látszik, mégsem lenne helyes, olyannyira, hogy még szlovák nemzetiségi törvény is 20%-ot határoz meg, amikortól elismer bizonyos nemzetiségi jogokat. Ettől kisebb arány a nemzetiségek részéről ugyan felmerül, de általában sikertelenül. Hátránya, hogy minden egyes felmérés esetén település szintű lebontást igényel. Szlovákiában a legkisebb statisztikai egység a járás, település szintű adatokat legfeljebb csak külön-külön, minden egyes település megszólításával lehetne szerezni, majd pedig azt kellene összegezni. Az 1991-es népszámlálás alapján Szlovákiában összesen 432 olyan település volt, ahol a magyarság aránya 50% felett volt. 20% feletti arányt 506 településen ért el. (Gyurgyík 1994, 101. p.) Látható, hogy ez a módszer akkor nagyon bonyolult lenne, ha tudjuk, hogy a 2011-es népszámlálások adatai alapján ezek a számok csökkentek.

1938–1945 között érvényes határok
Következő megoldás lehetne a magyar vidéket úgy meghatározni, hogy az tartozzon bele, amely az első bécsi döntéssel került vissza Magyarországhoz 1938 őszén. Előnye, hogy ez egy kijelölt határvonal, valóban túlnyomóan magyar többségű vidékről van szó, noha voltak olyan magyar többségű települések, amelyek nem kerültek vissza Magyarországhoz, és ez fordítva is érvényes volt. Hátránya, hogy ismételten települési szintű adatok feldolgozását igényelné, továbbá hogy a nemzetiségi arányok már megváltoztak.

Körzeti szintű felbontás
Valamivel könnyebb megoldást jelentene a kistérségekből való kiindulás, pontosabban a magyarnak tekintett városok és körzeteik vizsgálata. Mintegy 30 „magyar” városról van szó. Hátránya, hogy megint csak nem statisztikai egység, így újra csak település szintű adatokat kellene vizsgálni, és az sem biztos, hogy rendelkezésre állnának a kívánt adatok.

Regionális vizsgálat
Negyedik megközelítései pont lehet a természetes történelmi régiókból való kiindulás. Nyugatról kelet felé haladva a következők tájegységek találhatók Szlovákiában: Csallóköz, Mátyusföld, Zoboralja, a ma már nem ismert Törzsökerdő, a Zsitva és a Garam közti vidék, Ipoly mente vagy Nógrád, Gömör és Bodrogköz. Előnye lenne, hogy a felosztást sokan ismerik, a vidékek benne vannak a köztudatban. A sok száz éves vármegyerendszer is részben erre épült, és ideális politikai környezetben közigazgatási egységek alapjait képezhetné. Hátránya, hogy mivel tájegységek, ezért nincsenek pontos határaik, vagyis ismét csak a komoly utánajárást igénylő és senki által sem alkalmazott települési adatok lekérdezését kellene alkalmazni.

Járási adatok elemzése
A legegyszerűbbnek tűnő megoldás a szlovák közigazgatási, pontosabban a statisztikai egységekből való kiindulás. Szlovákia legutóbbi 1996-ban végrehajtott közigazgatási felosztása alkalmával az országot 8 kerületre, ezen belül 79 járásra osztották. A járások tényleges száma ennek ellenére mégis csak 72, ugyanis Pozsony és Kassa önmagában öt, illetve négy járásra oszlik. Később a járások mint közigazgatási egységek ugyan megszűntek, de mint statisztikai egységek továbbra is léteznek. A munkanélküliségi rátát, a szociális támogatásokban részesülők arányát stb. havi rendszerességgel közlik. Ennek a módszernek a hátránya, hogy határaik úgy vannak meghúzva, hogy közülük csupán kettőben, a Dunaszerdahelyi és Komáromi járásban van a magyarság abszolút többségben, a többi járásban az aránya igen változó, a fővárosban és Kassán pedig napjainkban már elenyésző. Másként fogalmazva a déli rész abszolút magyar többsége az északi rész abszolút szlovák többségével képez egy statisztikai egységet, miközben két kivételtől eltekintve az egész járás szlovák többségű. A déli járások a következők: Szenci, Dunaszerdahelyi, Galántai, Vágsellyei, Komáromi, Érsekújvári, Nyitrai, Lévai, Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati, Nagyrőcei, Rozsnyói, Kassa vidéki, Tőketerebesi, Nagymihályi járások, illetve két város, Pozsony és Kassa. A felsorolt 16 járásban és két nagyvárosban a szlovákiai magyarság összességében így mindenképpen jelentős kisebbségben van. A járás tehát sok statisztikai adatot kínál, ahogy később bemutatjuk, gyakorlatilag mindenki ezt használja, de a szlovákiai magyarság vizsgálatára csak fenntartásokkal alkalmas.
Ami a szakirodalmat illeti, a fentebb felsorolt publikációk általában – a kerületi mellett – a járási szintből indulnak ki. Nem találtunk olyan esetet, amikor valaki települési szintből indult volna ki. Az egyetlen eltérés az, hogy Pozsonyt és Kassát beszámítják-e vagy sem. Gyakoribb azonban az a megoldás, hogy a két nagyvárost erősen torzító hatása miatt kihagyják. Lelkes Gábor (2008a, 2004) 16 járással számol, Renczes Ágoston (2010) úgyszintén. A Dél-Szlovákia című könyv ezt úgy módosítja, hogy Pozsonyt nem, de Kassát már beszámítja az elemzésbe. A Közeledő régió a Kárpát-medencében első kötetében Ádám János Imre (2004) járási szintből indul ki, de bemutat egy olyan térképet, amely Szlovákiát „történelmi régiók” alapján osztja fel. A kiadvány egy másik tanulmánya (Morvay 2004), folyamatosan 11 járás adatait elemzi, de két alkalommal beleszámítja Pozsonyt is. A kiadvány harmadik ide vágó tanulmánya (Reiter–Semsey–Tóth 2004) járásokkal számol, Kassa négy kerületét beleértve. A Magyarok Szlovákiában (1989–2004) című könyv ismertetett fejezetei ugyan „természetes régiók” alapján elemzik Dél-Szlovákia állapotát, de ezek a régiók sem mások, mint többé-kevésbé történelmileg összetartozó szomszédos járások. Alsó-Vág mente – Duna melléke régió nem más, mint a Szenci, Galántai, Vágsellyei és Dunaszerdahelyi járások; Alsó-Nyitra egyenlő a Nyitrai, Érsekújvári és Komáromi járásokkal, Gömör-Nógrád-Kishont a Nagykürtösi, Losonci, Poltári, Nagyrőcei és Rozsnyói járásokat foglalja magába, a Kassa régió Kassa városát és a Kassa vidéki járást. A Zempléni régió viszont a magyarnak tekinthető Tőketerebesi és Nagymihályi járásokon kívül felöleli a volt Zemplén vármegye északi járásait is, a Homonnai, Mezőlaborci, Szinnai és Felső­vizközi járásokat is. A Baross Gábor Terv az adott rész szerezőjétől függően sokféle megoldást alkalmaz, kerületit, járásit, járásit nagyvárosokkal, de megemlíti az egyéb közigazgatási felosztások lehetőségét is. Főleg a könyvekben gyakori a kerületi szint használata is. Egy alkalommal azonban azzal is találkoztunk, hogy a magyar körzeteket is számba veszik, igaz, csak rövid áttekintésben. (Lelkes 2008b)
Tény, hogy a legelterjedtebb módszer a járási szint. Figyelembe kell venni, hogy minden tanulmány elsősorban saját metodológiájából indul ki, de még ilyen egyszerű esetben is, mint Szlovákia, számos variációval lehet találkozni. Az igazi problémát persze az jelenti, ha több évtizedes időszakot kell elemezni. Az 1996-os reform alkalmával 38 járásból 72-t alakítottak ki, ami az összevetést nagyon megnehezíti. Annak ellenére, hogy a járási bázisnak több hátránya van, általában mindenki ezt alkalmazza.

2. A dél-szlovákiai járások általános jellemzői

A tanulmányban azt módszert választottuk, hogy a régiót külön-külön bemutatjuk a 16 járással, illetve 16 járással és a 2 nagyvárossal. Tesszük ezt azért, mivel Pozsony és Kassa Dél-Szlovákia szerves része, és noha az arányokat tekintve immár nagyon kevés magyar él bennük, mégis szorosan kötődnek a magyar kultúrához, a magyarság számára ma is fontos központok, másrészről viszont a bennük koncentrálódó ipar miatt a vidék adatait jelentősen torzítják. Minden esetben (járások kiterjedése, népszámlálási adatok, gazdasági adatok) a 2011-es esztendő számadataiból indultunk ki. Az alapvető adatok a következők:
– Szlovákia területe 49 034 km2;
– lakosainak száma a 2011-es népszámlálás alapján 5 397 036 fő;
– 2011-ben magyarnak 458 467 fő vallotta magát, ami 8,5%-os aránynak felel meg.
A 16 járás és két város Szlovákiában belül az alábbi arányokkal van jelen:

1. táblázat. A „magyar” vidék aránya Szlovákián belül, 2011-es állapot

Forrás: saját szerkesztés a 2011-es népszámlálási adatok és járások 2011-es kiterjedése alapján; *a két város kerületeinek (járásainak) az összege

A déli járások további együttes jellemzői:
– a déli járások és két város kiterjedése együtt 16 588,5 km2, ez az ország területének 33,83%-a;
– a 16 járás kiterjedése Pozsony és Kassa nélkül: 15 983,7 km2, ami az ország területének 32,6%-a;
– a 16 járásban és a két városban élők száma 2 149 424 fő, ez Szlovákia lakosságának 32,83%-a;
– csak a 16 járásban élők száma 1 497 763 fő, ez az ország lakosságának 27,75%-a;
– a 16 járásban, illetve Pozsonyban és Kassán 453 240 fő vallotta magát magyarnak, ami az adott terület lakosságának a 21,09%-át tette ki, viszont a szlovákiai magyarság 98,86%-át;
– csupán a 16 járásban 432 739 magyar ember él, ami az összlakosság 28,89%-át teszi ki, a szlovákiai magyarságnak pedig 94,39%-át.

Hogy pontosabb képet kaphassunk a dél-szlovákiai járásokról, érdemes őket összehasonlítani Szlovákia összes többi járásával. Egy átlagos „magyar” járás az országos átlagos járástól a következőkben tér el:
– amíg egy átlagos déli járás területe a városokat nem számítva 998,46 km2, addig egy átlagos járásé 681,06 km2, vagyis egy „magyar” járás kiterjedésének csupán a kétharmada, pontosabban 68,21%-a;
– ha a városokat is beleszámítjuk, akkor egy átlagos déli régióbeli járás területe 921,58 km2-re csökken, de a „magyar” járások még ebben az esetben is nagyobbak az országos átlagnál, mégpedig 35,32%-kal (ez fentebb 46,60% volt);
– ha viszont kizárólag a „szlovák–magyar” szembenállást veszünk alapul, a szlovák járások átlagos kiterjedése Kassa és Pozsony nélkül csupán 610,67 km2 a magyar járásoknak 61,78%-a, azaz szűk kétharmada.

Mindez azt jelenti, hogy a „magyar” járások abszolút számok tekintetében akár jobban is állhatnak szlovák járásoknál, hiszen nagyobb területen több üzem, több tőke lehet, de arányokat tekintve a helyzetük már lényegesen más. Ezeket az arányokat a következőkben a lakosság szempontjából is bemutatjuk:
– egy átlagos „magyar” járásban a városokat nem számítva 93 610 lakos él a szlovák országos átlag 68 317 lakosával szemben, így a „magyar” járásokban 37%-kal több ember lakik;
– ha ismét csak a „magyar” és a „szlovák” járásokat vetjük össze, az arány 93 619 versus 60 746 lakos, akkor egy déli járás 154%-kal népesebb egy északinál.

3. A Dél-Szlovákia helye Szlovákia gazdaságában

Az alábbiak néhány olyan gazdasági adatot kívánunk elemezni, amelyek véleményünk szerint képesek érzékeltetni egy-egy régió gazdasági fejlettségét. Természetesen számos más mutatót is meg lehetne vizsgálni, olyanokat, amelyet a szlovák statisztika nyilvántart járási szinten is, mint például a számítógépes szövegszerkesztői ismereteket vagy az iskolai végzettséget, de itt most ezt helyhiány miatt sem tehetjük. A számba vett mutatók a következők: munkanélküliségi ráta, úthálózat elemzése, szociális juttatásban részesülők száma, átlagbér, a legnagyobb vállalatok száma. Korában hasonló elemzésekkel a következő publikációkban lehetett találkozni.
Az általános fejlettséget Kovács Ervin (2000) a faktoranalízis segítségével vizsgálta, de azt egész Szlovákiára alkalmazta. A foglalkoztatással korábban már mások is, mi is foglalkoztunk. Lelkes Gábor (2008b, 93–99. p.) már az összes járás mellett a 16 „magyar” járás számaira is figyelt. A munkanélküliség problémakörét viszont körbejárta még a munkanélküliek utolsó gazdasági tevékenysége alapján, a regisztrált munkanélküliek nyilvántartási idejének megoszlása alapján, a munkanélküliek utolsó betöltött munkahelye alapján, a nyilvántartott munkanélküli férfiak életkor szerinti megoszlása alapján, a nyilvántartott munkanélküliek legmagasabb iskolai végzettsége alapján nemek szerint is. Az első adatsoron kívül a többinél csak a déli járások számait mutatta be, ám az eredményt egyik esetben sem hasonlította az országos átlaghoz. A szerző ezen kívül a NUTS4 régiós szinten még közzétette az egy vállalatra eső lakosok számát, a vállalatok számának és szerkezetének területi megoszlását, a vállalatok és az alkalmazottak számának területi megoszlását, a vállalatok számának és szerkezetének alakulását 2001 és 2005 között, az egyéni vállalkozások számának és szerkezetének alakulását 2001 és 2005 között, az egyéni vállalkozásra eső lakosok számát, az egyéni vállalkozások területi megoszlását és szerkezetét, a vállalati szféra külföldi tőkebefektetéseinek alakulását, a vállalati szféra külföldi tőkebefektetései alakulásának területi megoszlását, az idegenforgalmi infrastruktúra ellátottsági mutatóinak területi megoszlását, a vállalkozási környezeti feltételek területi megoszlását a regionális vállalkozási környezeti index értéke alapján, ez utóbbit ismét az ország 79 járásának szintjén. (2008b, 187–200. p.) Lelkes a 16 járás számait ebben az esetben sem vetette össze az országos számsorokkal.
A Baross Gábor Terv bizonyos részeiben szintén szerepelt a munkanélküliség (Boros–Farkas 2014, 41–42., 47–49. p.) és a szociális támogatásban részesülők felmérése déli a járásokban Pozsonnyal és Kassával együtt, illetve külön-külön számolva. (Boros–Farkas 2014, 43–44. p.) A kiadványban, amelyben a hivatkozott részeket mi készítettük, szintén elemeztük az üzemsűrűséget (Boros–Farkas 2014, 27–29. p.), illetve hogy a forgalom alapján számba vett 200 legnagyobb vállalat közül melynek székhelye található a régióban. (Boros–Farkas 2014, 30–31. p.) Ez utóbbit már számba vették máshol is, de csupán természetes régióként néhányat felsoroltak, (Fazekas–Hunčík 2004, 333., 340., 347., 354., 361., 368. p.) vagy pedig, igaz, aprólékosabban, de csak a Pozsonyi NUTS2 (Lelkes 2008b, 117. p.) és NUTS3 szinten. (Lelkes 2008b, 139., 140., 161., 162., 181. p.) A 200 legnagyobb cég és az üzemsűrűség kérdését csupán nagyon röviden, de érintettük egy másik tanulmányunkban is. (Horbulák 2014, 53–54. p.) Ami az közúti hálózat vizsgálatát illeti, máshol még nem találkoztunk vele.

3.1. Munkanélküliek aránya Dél-Szlovákiában
A vizsgált számokat úgy kaptuk meg, hogy a Munka, Szociális és Családügyi Hivatal által nyilvántartott munkanélküliségi adatokból kiválasztottuk a témánkhoz kapcsolódó 16 járás és 2 nagyváros adott év decemberi számait, majd kiszámítottuk az átlagot. A kiindulási év azért 1997, mert az az első esztendő, amikortól az adatok hozzáférhetők. Az eredményt az alábbi diagram mutatja:

1. diagram. A munkanélküliség aránya a déli járásokba 1997 és 2014 között

Forrás: www.upsvar.sk

A diagram eredményeit látva nyilvánvaló, hogy a munkanélküliséget illetően a déli régió mindig jelentősen elmaradt a szlovák átlagtól függetlenül attól, hogy beleszámoljuk-e a Pozsonyt és Kassát vagy sem. 18 év átlagát számítva a 16 járás munkanélküliségi rátája 5,52%-kal maradt el az országostól, a két nagyváros beszámításával a hátrány legfeljebb 4,25%-ra csökken. Az összképet tovább árnyalja, hogy gyakorta fordul elő, hogy a járásokon belül a „szlovák észak” lényegesen jobb gazdasági helyzetben van, mint a „magyar dél”, de tekintettel arra, hogy ez a különbség statisztikailag nem mutatható ki, a magyarok által lakott vidék a hivatalos számhoz képest is rosszabb helyzetben van.
A 16 járás és 2 nagyváros munkanélküliségi rátájának országos szintű hosszú távú összehasonlítása 18 év (1997–2014) átlaga alapján
– az országos munkanélküliségi átlag: 13,94%;
– 16 járás + 2 nagyváros munkanélküliségi átlaga: 18,20%;
– 16 járás munkanélküliségi átlaga: 19,47%.

3.2. Átlagbér a dél-szlovákiai vállalatokban
Az adatokat vállalati szinten dolgoztuk fel. A vállalat alatt a statisztikai kimutatás önálló, legalább 20 embert foglalkoztató gazdasági egységet ért, melynek tevékenysége ipari jellegű, illetve olyan 19 és kevesebb embert foglalkoztató vállalatot, melynek éves forgalma 2012-ben meghaladta az 5 millió eurót.

2. táblázat. Az átlagos havi átlagbér 16 dél-szlovákiai járásban, illetve Pozsonyban és Kassán

Forrás: Ročenka priemyslu SR 2014, 21–22. p. és saját számítás.

A táblázatot még a következőkkel lehet kiegészíteni:
– országos átlagbér: 977 €;
– 16 járás + 2 nagyváros átlagbére: 848,39;
– átlagbér a 16 járásban: 804,13;
– különbség az országos átlaghoz képest a 16 járásban illetve a két nagyvárosban: -128,61, ez az országos átlag 86,84%-a;
– különbség az országos átlaghoz képest a 16 járásban: -172,88, ez az országos átlag 82,3%-a.

3.3. A hátrányos helyzetűek aránya Dél-Szlovákiában
A hátrányos helyzetű egyéneket a szlovák jog anyagi szükségben élőknek nevezi. A 417/2013, az anyagi szükségben lévők támogatásáról szóló törvény alapján az anyagi szükség („hmotná núdza”) olyan helyzet, amikor a háztartásban élők jövedelme nem haladja meg a létminimumot, és a háztartás tagjai munkával, tulajdonjoggal vagy egyéb vagyoni joggal nem képesek bebiztosítani vagy növelni jövedelmüket. A hátrányos helyzetű személyek százalékos arányát a népességen belül a következő diagram szemlélteti. A 2004 itt is az első elérhető adat időpontja:

2. diagram. A hátrányos helyzetűek arány a déli járásokban 2004 és 2014 között

Forrás: www.upsvar.sk A 2. diagram mutatja, hogy 11 éves időszak alatt a déli régióban élők között átlagosan mindig többen éltek rossz szociális helyzetben, mint az országban, függetlenül attól, hogy a jó helyzetben lévő fővárost és Kassát beleszámítjuk, vagy sem. A további arányok a következőképpen alakulnak: – a hátrányos helyzetűek országos arányának átlaga 2004 és 2014 között: 6,60%; – 16 járás + 2 nagyváros átlaga: 10,04%, vagyis 3,44%-kal haladja meg az országos átlagot; – 16 járás munkanélküliségi átlaga: 10,89, tehát 4,29%-kal magasabb, mint az országos szint. 3.4. Az úthálózat állapota Szlovákia „magyar” járásaiban 3. táblázat. Az úthálózat néhány jellemzője Dél-Szlovákiában

Forrás: Prehľad údajov o sieti cestných komunikácií SR, 5., 12–14., 17. p.

– a 16 járásban található Szlovákia autópályáinak a 6,63%-a és gyorsforgalmi útjainak 29,88%-a, miközben terület az ország kiterjedésének 32,6%-a, és itt lakik Szlovákia lakosságának a 27,75%-a;
– a 16 járásban és két nagyvárosban található Szlovákia autópályáinak a 19,35%-a és gyorsforgalmi útjainak 34,82%-a, miközben terület az ország kiterjedésének 33,83%-a, és itt lakik Szlovákia lakosságának a 32,83%-a;
– területre levetítve az útsűrűség tekintetében a déli járások jobban állnak: a 16 járásban az útsűrűség az országos 113,52%-a, a két nagyvárost is beleszámítva 113,46%-a;
– a lakosság számát tekintve a déli régió megint csak előnyben van: a 16 járásban az útsűrűség az országos 123,19%-a, a két nagyvárossal együtt 137,23%-a.

3.5. A déli régió tőkevonzó képessége a Szlovákiában székelő 200 legnagyobb vállalat székhelye alapján
Végül vizsgáljuk meg a déli régió gazdasági erejét abból a szemszögből, hogy mennyire képes a legnagyobb vállalatokat magához vonzani. A Trend gazdasági hetilap által 2014 novemberében közreadott listából indultunk ki. Kassán 5-nek, Pozsonyban 81 cégnek van a központja. Noha a kassai 5 központ lényegesen nem befolyásolná az eredményt, a pozsonyi 81 már igen. Hogy konzekvensek maradjunk, ezért a két várost nem vettük külön, ellenben most egyik számait sem számítottuk be.
25 vállalatnak a székhelye található a vizsgált vidéken, azaz éppen az összes nyolcada, 12,5%-a. Ez a szám lényegesen elmarad a régió súlyától mind a területet (32,6%), mind a lakosságot (27,75%) tekintve. Ha a két évvel korábbi adatokhoz hasonlítjuk, akkor a helyzet javulónak tekinthető. Akkor csak délen 23-nak (11,5%) volt a székhelye. A javulást azonban mégsem szabad jelentősnek tekinteni. Az igaz, hogy a 2011-es állapot alapján is volt olyan település – Nyitra –, amelyben elenyésző számban élnek magyarok és 1938–45 között se volt Magyarország része, de ez a város azért még most is fontos szerepet játszik a felvidéki magyarság életében. A 2014-es listára azonban felkerült Nagymihály és Őrmező, melyek csupán a közigazgatási határok meghúzása miatt kerültek a „magyar” járásokba.

Összefoglalás

A magyarlakta vidék Szlovákia egész déli határa mentén hol széles, hol elvékonyodott sávban húzódik. A régió sokféle tájegységre és nyelvjárásra tagolódik, amelyek általában áthúzódnak a határ másik oldalára. A mindenkori (cseh)szlovák közigazgatás egyik jellemzője, hogy ezeket nem veszi figyelembe. Ez azt is jelenti, hogy amíg az ország lakosságának 8,5%-a magyar, a 72 NUTS4 közigazgatási egységeinek (Pozsony 5 és Kassa 4 járását egynek számítva) csupán 2,78%-a magyar többségű. A déli járások másban is különböznek az átlagos szlovák járásoktól, mégpedig hogy nagyobbak és népesebbek. Mindez nagyon nehézzé és egyben bizonytalanná teszi a járási alapú számítást, ha ebből kiindulva szeretnénk Szlovákia magyarok lakta vidékét feltérképezni.
Ami a vizsgált terület munkanélküliségi rátáját illeti, jól látható, hogy amióta a munka-, szociális és családügyi hivatal honlapján a számok elérhetők, a 16 déli járás, függetlenül Pozsony és Kassa kiemelkedően jó értékeitől, mindig jelentősen elmarad az országostól. Tekintettel azonban arra, hogy még a járáson belül körzeti szinten is különbségek vannak, a déli részek nagyobb munkanélküliséggel küzdenek – ez leginkább Párkány vagy Ipolyság esetében a leglátványosabb, a magyarok által többségben lakott területen a helyzet még ennél is rosszabb.
A hátrányos helyzetűek arányát elemezve a fentiekhez teljesen hasonló eredményt kapunk. A különbség csak annyi, hogy a számba vett időszak rövidebb. Amíg 11 év alatt az országos évi átlag 6,60%, addig a 16+2-es érték 10,04%, a 16-os pedig 10,89%.
Az átlagbér esetében ismételten csak jelentős elmaradást látunk függetlenül attól, hogy beszámítjuk-e a szlovák főváros kimagaslóan jó bérszínvonalát vagy sem. 2013-ban a lemaradás az országos átlagtól 13,16% (16+2), illetve 17,69% (16) volt.
Az úthálózat adatait összefoglalva azt lehet mondani, hogy a déli járások méreteit is figyelembe véve az útsűrűség jobb az ország összes többi járáshoz képest. Ennek több magyarázata lehet, többek között a topográfiai: sík vidéken könnyebb utat építeni. Ezt azonban csak akkor szabad kijelenteni, ha összehasonlítanánk Szlovákia hegyes és alföldi járásainak az úthálózatát. Az autópályák hosszát számba véve azonban már sokszoros az elmaradás, a gyorsforgalmi utak hossza pedig megközelítőleg megfelel a régió súlyának.

A 200 legnagyobb vállalat telephelyének a vizsgálatához talán annyit lehet hozzátenni, hogy az alacsony számok egyenes arányban vannak a többi mutatóval: kevesebb nagyvállalat – nagyobb munkanélküliség, alacsonyabb átlagbér. Ebben az esetben még az úthálózat átlagon felüli sűrűsége sem segít, hiszen egy multinacionális cég a gyors megközelíthetőséget keresi, a sok másod- és harmadosztályú út nem bír számára megfelelő vonzerővel.
Annak ellenére, hogy a 16 járás sokban különbözik egymástól és közülük egy-egy – a Pozsonyhoz és Kassához közeliek – akár az országos átlagnál is jobb helyzetben van, gazdasági szempontból mégis egy régiót alkotnak, amely rosszabb helyzetben van, mint az országos átlag. Mindez nem jelenti azt, hogy a déli határsáv lenne Szlovákia elmaradottabb vidéke, hanem azt, hogy a szlovák átlaghoz mérve az elmaradás kimutatható, és ez legalább két évtizede jól megfigyelhető.

Irodalom

Ádám János Imre 2004. A határon túli magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban – Szlovákia. In Réti Tamás (szerk.): Közeledő régió a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Budapest, EÖKIK, 267–302. p.
Ádám János Imre 2005. A dél-szlovákiai régió fejlődése a helyi kezdeményezések és a határon átnyúló együttműködések tükrében. In Réti Tamás (szerk.): Közeledő régió a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Budapest, EÖKIK, 21–58. p.
Boros Szilárd–Farkas Iván (szerk.) 2014. Baross Gábor Terv. Dél-Szlovákia/Felvidék regionális gazdasági terve. Győr, Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság.
Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr. Tóth Attila 2004. Kelet-Szlovákia régió gazdasági átalakulása. In Réti Tamás (szerk.) Közeledő régió a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Budapest, EÖKIK, 331–362. p.
Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.) 2008. Maďari na Slovensku (1989-2004). Súhrnná správa. Od zmeny režimu po vstup do Euróspkej únie. Šamorín, Fórum inštitút pre výskum menšín.
Gyurgyík László 2006. Népszámlálás 2001. Pozsony, Kalligram.
Horbulák Zsolt 2014. A szlovákiai nagyipar földrajzi elhelyezkedésének változásai a rendszerváltozástól napjainkig. In Acta Oeconomica Universitatis Selye, (3) 2. sz. 40–57. p.
Horváth Gyula (szerk.) 2004. Dél-Szlovákia. Budapest–Pécs, Dialóg Campus.
Kovács Ervin 2000. Regionális tagozódás szlovákiában. Tér és Társadalom, (14) 2–3. sz. 239–244. p.
Lelkes Gábor 2003. Elmaradottság és versenyképesség a dél-szlovákiai térben. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 4. sz. 3–18. p.
Lelkes Gábor 2005. Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén. In Réti Tamás (szerk.): Közeledő régió a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Budapest, EÖKIK, 59–98. p.
Lelkes Gábor 2008a. A szlovákiai regionális fejlesztéspolitika s annak középtávú dél-szlovákiai határ menti vetülete az uniós támogatáspolitika tükrében, Tér és Társadalom, (22) 151–182. p.
Lelkes Gábor 2008b. Régiók és gazdaság. Magyarok Szlovákiában V. kötet. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet.Gyurgyík László 1994. Magyar mérleg. Pozsony, Kalligram.
Morvay Károly 2004. Külföldi tőkebefektetések és az ipari parkok Dél-Szlovákiában. In Réti Tamás (szerk.): Közeledő régió a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Budapest, EÖKIK, 303–330. p.
Prehľad údajov o sieti cestných komunikácií SR 2015. Bratislava, Slovenská správa ciest.
Renczes Ágoston 2010. A Szlovák gazdaság és Dél-Szlovákia magyarlakta vidékeinek fejlődése az EU-csatlakozás óta. Budapest, EÖKIK.
Ročenka priemyslu SR 2014. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.
Tuba Lajos 2004. A komáromi hajógyárról. In Réti Tamás (szerk.): Közeledő régió a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Budapest, EÖKIK, 363–372. p.
www.upsvar.sk
Základné údaje zo sčítania obyvateľov, domov a bytov 2011 2012. Obyvateľstvo podľa národnosti. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.

Zsolt Horbulák
The economic and social situation of South Slovakia in the light of some indicators

The Hungarian-inhabited region stretches along the entire southern border of Slovakia, somewhere in a wide, elsewhere in a thin strip. The region is divided into various regions, sites and dialects, these often reach over the other side of the border. The southern districts differ from the average Slovak districts in many aspects. If we look at the unemployment rate, for instance, irrespective of the outstanding results of Bratislava and Košice, in the 16 southern districts it is always significantly higher than the national average. The southern parts suffer much more from unemployment – it is especially evident in Štúrovo and Šahy –, but the situation is even more unfavourable in the regions with Hungarian majority. Despite the fact that the 16 Hungarian-inhabited districts differ from each other in many ways, and one or two – those situated close to Bratislava and Košice – may be in a better position than the national average, but from the economic point of view they still form one compact region, which generally is in a worse situation than the national average. This though does not mean that the southern border region is the most remote part of the country, but, in comparison with the Slovak national average, lagging is clearly detectable over the last two decades.