Németh Csaba–Varga László: Egy elveszett zászló nyomában. Tápiógyörgye és Nagymegyer kapcsolatának története. Kiadja: Tápiógyörgye Község Önkormányzata, Nagymegyer Város Önkormányzata, a Tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság és a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete, 2015, 213.p.
2015. szeptember 19-én egy rendhagyó, kiállítással egybekötött találkozóra került sor egy kis magyarországi településen, Tápiógyörgyén. Ilyen jellegű ünnepi estekről, megemlékezésekről gyakorta hallani, de a szóban forgó délutánt más miatt is érdemes megemlíteni. A fotókiállítás nemcsak Tápiógyörgyét célozta, hanem egy felvidéki kisvárost is, Nagymegyert. A fotók a két település baráti kapcsolatát idézték meg az odaérkezők számára. A délután másik jelentős pillanata volt, amikor a két település polgármestere aláírta a „testvértelepülések” közti, s a további közös együttműködésről szóló szerződést. A különféle megemlékezéseknek, ünnepi esteknek, koszorúzásoknak megvan ugyan a hangulata, de mivel gyakran váltja egyik a másikat, hamar a feledés homályába merülnek. Fontosabb és értékesebb viszont az, ha hiteles dokumentumok és hosszas kutatómunka alapján megjelenik egy kézzel fogható monográfia, gyűjtemény vagy emlékirat, mely pontosan és megmásíthatatlanul rögzíti a történelmi eseményeket, múltbeli élményeket, emlékeket.
A Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete és a Torockói Baráti Társaság kezdeményezésére, valamint a helyi önkormányzatok támogatásával két ismert helytörténész, Varga László (Nagymegyer) és Németh Csaba (Tápiógyörgye) közös munkáját dicsérve jelent meg egy igényesen átgondolt és megszerkesztett tanulmány, melynek bemutatójára is sor került az említett napon. A könyvet Bihari József, a Pest megyei múzeumok nyugalmazott igazgatója lektorálta és tanulmány értékű elemzéssel ismertette értékeit a hallgatóság számra. A kötet a 95 évvel ezelőtti eseményeket, azok történelmi hátterét és utóéletét, illetve a két település kapcsolatát hivatott visszaidézni az olvasóinak. A könyv hitelességét nemcsak a felhasznált dokumentumok, tanulmányok és szakirodalom támasztja alá, hanem „olyan valós történéseket rögzítenek, amelyek mai hitelét még leírtan, élő visszaemlékezésként hitelesíteni lehet” – írja Bihari a Tápiógyörgyei Faluújság1 helytörténeti rovatában még a könyvbemutatót megelőzően.
A történelmi visszaemlékezés 1938. november 2-ával indul, amikor az I. bécsi döntést követően Magyarország visszakapta a Felvidék déli részét, s vele együtt 1 millió 62 ezer, többségében magyar nemzetiségű lakost. Ekkor alakult a „Magyar a Magyarért” mozgalom is, melynek legfőbb célja a visszacsatolt területek integrálása, lelki és anyagi támogatása volt. Ez a felhívás tömegeket mozgósított, hogy bizonyítsák hazaszeretetüket és elkötelezettségüket. Emellett működött még az országzászló mozgalom is, melynek lényege, hogy különféle szervezetek és intézmények követeként indultak kisebb-nagyobb delegációk azért, hogy 1-1 hímzett zászlóval ajándékozzák meg a felvidéki településeket s a régi-új honfitársakat. A magyar hadsereg katonái, a leventék is örömmámorban ünnepelték a visszatérést. Ezt az időszakot méltán említhetjük tehát Magyarország két világháború közti történelmének legszebb fejezeteként. Ilyen történelmi háttér alapozta meg a két település megismerkedését és egymásra találását, s így jutott el Tápiógyörgye küldöttsége első ízben Nagymegyerre – olvasható mindez a könyv előszavában, Németh Csaba tollából.
A második világháború zivataros eseményei okán sajnos feledésbe merültek e megható ünnepség emlékei, mígnem 67 év után a két község újra felvette egymással a kapcsolatot. Azóta számos találkozó, rendezvény valósult meg, melyeknek a szóban forgó könyv állít méltó emléket.
A kemény fedelű könyv szürkésbarna színe, mint egy megkopott fénykép sejteti a távolabbi múltat, régi emlékek sorát. A könyv borítóján egy fotó bizonyítja azt a bizonyos zászlóátadási ünnepséget, melyre 1939. június 6-án került sor Nagymegyeren. Emellett megannyi fénykép, korabeli térképrészlet, újságcikkmásolat tanúskodik a régmúltról, valós, megtörtént eseményekről s a két község kapcsolatának alakulásáról és jelenkori virágzásáról. A kiadvány tartalmát tekintve tíz fejezetre oszlik, melyet a már említett előszó vezet be, s a könyv másik szerzője fejezi be azt a zárszóval.
Az első fejezet Tápiógyörgye történelme (NCs), melyben a falu földrajzi elhelyezkedését pontosítva tér ki a szerző a falu nevének eredetére, a környéken talált értékes leletekre, jelentős építményeire, s az itt megfordult vagy élt híres személyiségekre. Teljes képet kapunk emellett arról is, hogy a természeti csapások és történelmi események befolyásoló tényezőivel szemben miként született újjá a falu, hogyan változott a község lakosságának összetétele, milyen jelentős eseményeket, szokásokat tartott vagy épp tart a mai napig a község közössége. Tápiógyörgye 2005-ben megnyerte a Magyarországi Falumegújítási versenyt, 2007-ben pedig a legvirágosabb magyar falu volt. A falu jelenlegi arculata, a tiszta és rendezett környezet, valamint korszerűen felújított épületek kellemes hangulatot nyújtanak az idelátogatóknak.
A könyv második fejezete A Megyer név emlékei Tápiógyörgyén (NCs) címet kapta. A Megyer név megjelenését a szerzők visszavezetik az 1200-as évekig, régi, kézzel írott térképek, helyszínrajzok, régészeti leletek és különféle birtoklevelek segítségével. Egy 20. század eleji helytörténeti tanulmányban az egykori települések elhelyezkedését a következőképpen jegyezték fel: „A tatárjárás idején a község Pokoltanyai Megyernél, a török hódoltság idején pedig báró Megyernél volt, s ekkor több adót fizetett, mint Tápiószele” – olvasható a 31. oldalon. Nem véletlen tehát a két község kapcsolata és egymásra találása.
A harmadik fejezet Nagymegyer történetét mutatja be az olvasónak. Varga László helytörténész több munkájában dolgozta fel Nagymegyer történetét, vagy azokat az eseményeket, amelyeket a történelem kereke és a változások befolyásoltak. A szerző először egy nagyobb területet, a Csallóköz földrajzi meghatározásával és természeti környezetének bemutatásával indít. Régészeti kutatások alapozzák meg azt a tényt, hogy már a neolitikum idején is lakott volt ez a terület. A legkorábbi, Nagymegyerre vonatkozó írásos feljegyzések a 11–12. századból származnak. Érdekes lehet az olvasó számára a város nevének változása, a Mátyásfa fotója, mely alatt a legenda szerint a király sátra állt, a város pecsétje, jelentős épületei és emlékművei, intézményei, a virágzó vagy épp árvíz sújtotta arculata és fejlődése. A szerző a pezsgő kulturális élet és virágzó időszakokkal párhuzamosan a város lakosait ért megaláztatásokat és elnyomást is kendőzetlenül tárja az olvasó elé.
A könyv negyedik fejezete Nagymegyer történelmének utolsó csaknem 100 évét dolgozza fel a különféle hatások fényében. A fejezet címe A trianoni döntés hatása Nagymegyeren. A várost 1919. január 7-én Csehszlovákiához csatolták. E fordulat merőben meghatározta a város további sorsát, lehetőségeit és életét. A terület 1938-as újabb visszacsatolásáról, a területről, sőt még a lakosok számáról is pontos adatokat közöl a szerző. Ebben az időben alakult meg a A „Magyar a Magyarért” mozgalom Nagymegyeren, mely valójában már a következő fejezet címe is, viszont szervesen kapcsolódik az azt megelőzőhöz. Olvashatunk itt a mozgalom célkitűzéseiről, tevékenységéről. Ugyanitt említi meg a szerző Turák István főjegyző nevét, akinek kezdeményezésére a Tápiógyörgyei község elöljárói Nagymegyer városát kívánták segíteni és támogatni. Ez a támogatás meg is történt, melyről az egykori Szent Elzeár zárdaiskola naplója is említést tesz. Ugyanitt látható egy fotó is egy Nagymegyerre került zászlóról, amelyet sokáig a város esperese, Kovács László őrzött. Egyöntetűen viszont nem derül ki, vajon ez-e az a bizonyos zászló, amelyet Tápiógyörgye hozott ajándékba.
A következő fejezet Az első nagymegyeri találkozás emlékei Tápiógyörgyéről ismét Németh Csaba szerzőtárs munkája. Ebben a fejezetben is szó esik a mozgalom munkájáról és törekvéseiről 1938 után, egy másik nézőpontból. Ennek bizonyságaként látható egy levelezőlap, melyet Szarvas Sándor írt feleségének, egy igazolvány másolata Varró Sándor tápiógyörgyei lakos nevére, mely a felvidéki bevonulásban való részvételt tanúsítja, különféle újságcikkek Tápiógyörgye és más felvidéki városok kapcsolatáról, vagy éppen egy rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvének másolata. Ugyanitt olvashatunk még a leventék közreműködéséről, melyet szintén egy korabeli dokumentum fotója támaszt alá. Az utazás előkészületeiről, a zászlóátadás ünnepélyes aktusáról a még élők visszaemlékezése segítette a szerzők munkáját.
A hetedik fejezet a nagymegyeriek szemszögéből közelíti meg az előzőekben leírtakat. A fejezet címe „ tápiógyörgyei leventék látogatása Nagymegyeren (VL). A szerző itt is megfelelő mennyiségű korabeli dokumentummal támasztja alá a két település közti kapcsolat alakulását fotók, beszámolók és levelek segítségével. A történések leírása szinte egybeolvad, s az olvasó észre sem veszi, hogy immár a következő fejezethez érkezik: Egy elveszett zászló nyomában, mely egyben a kiadvány címe is. Ebben a fejezetben Varga László a két település aktív kapcsolatát, a közös projekteket és eseményeket szedi rendszerbe. A fotók, az együttműködési szerződés, vagy az események táblázatba (2006–2013) szedése segíti az olvasót. A feldolgozott „nyolc év alatt 45 találkozást és közös rendezvényt sikerült a két szervezetnek megvalósítani, ebből 25-öt Nagymegyeren illetve 19-et Tápiógyörgyén és 1-et Torockón.” (128. p.)
A kiadvány két utolsó fejezete szintén Németh Csaba munkája, melyben az előző gondolatmenetet lendíti tovább: A kapcsolat folytatása Tápiógyörgyén címet viselő fejezetben, melyet történelmi tényekkel, az adott körülmények és lehetőségek felvázolásával és újabb ismeretekkel tesz érthetőbbé és érdekesebbé. Olvashatunk itt a kapcsolat újrafelvételének minden lépéséről, a kezdeti nehézségekről, a baráti fogadtatásról és a közös ügyhöz való pozitív hozzáállásról. A két település egymásnak is bemutatkozott, s a későbbiekben nemcsak az önkormányzatok, hanem civil szervezetek, az egyházak képviselői, kultúrcsoportok, sportolók is bekapcsolódtak a közös projektekbe. A két település baráti, illetőleg testvérkapcsolata jelenleg gyümölcsöző, s az összegyűjtött és leírt események egyre közelebb hozzák egymáshoz a lakosokat is. A kapcsolat újrafelvétele, elindítása már megtörtént. Mindkét fél arra törekszik, hogy ez a közeli és távoli jövőben is így maradjon. Erre a tényre utalnak a szerzők az utolsó fejezetben, melynek címe: Az ifjúságba vetett reményeink. Mindketten fontosnak tartják a kapcsolat kibővítését a fiatal generáció irányába is. Ilyen meggondolásból látogattak el a tápiógyörgyei gyerekek Nagymegyerre és viszont. Az így szerzett élményeket támasztják alá azok a levelek és beszámolók, melyek helyet kaptak a könyv eme fejezetében.
A kiadvány zárszava Szabó Dezső gondolatával indul: „Minden magyar felelős minden magyarért”, mely valójában az egész könyv mottója is lehetne. A szerzők bizakodva tekintenek a gyümölcsöző jövő felé, melynek megalapozását ők is segítették az események pontos feltárásával és összegzésével. A mellékletben további összegyűjtött anyagokból, levelek sokaságából, oklevelek, meghívók másolatából, fotók sorozatából, illetve újságcikkekből szemezgethet az olvasó. Mint ahogy azt a könyv recenziójának bevezetőjében már megírtam, a hivatalos könyvbemutató Tápiógyörgyén ez év szeptemberében megtörtént. A nagymegyeri közönség számára a könyv bemutatóját a szervezők és a két község vezetősége novemberre tervezik. Ezúton köszönöm meg e nemes és átfogó kutatómunkát a két szerzőnek.