Vörös Ferenc és Misad Katalin (szerk.): A nyelvföldrajztól a névföldrajzig V. Interetnikus kapcsolatok.

Vörös Ferenc és Misad Katalin (szerk.): A nyelvföldrajztól a névföldrajzig V. Interetnikus kapcsolatok. A 2014. november 20–21-i pozsonyi névföldrajzi tanácskozás előadásai. Pozsony, Szenczi Molnár Albert Egyesület, 2015; 261 p.1

A nyelvföldrajztól a névföldrajzig címet viselő konferenciasorozat ötödik tudományos találkozásának Pozsony adott otthont. A helyszínt a Pozsonyi Magyar Intézet biztosította, magát a rendezvényt pedig a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék szervezte. A kötet megjelenését a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta. A konferencia tematikájának meghatározásában döntő szerepet játszott a tanszék egyik fő kutatási iránya, a nyelvi kontaktológia. A szlovák és magyar nyelvű előadások éppen ezért az Interetnikus kapcsolatok alcímet viseli.
A konferenciakötetben 12 tanulmány szerepel. Közülük 10 magyar, 2 pedig szlovák nyelvű. Egy tanulmány kivételével mindegyik a személynevekkel foglalkozik: a családnevekkel, utónevekkel, azok kisebbségi környezetbeli változásaival és változataival. A kötetet záró tanulmány új számítógépes nyelvföldrajzi technológia alkalmazását mutatja be. Vegyük sorra a dolgozatokat!
Vörös Ferenc: Szlovák eredetű családnevek Kárpát-medencei névföldrajza című tanulmányában két, származási helyre utaló, ’onnan / oda való’ jelentésű szlovák eredetű családnevet vizsgál: Bánov, Bánszky, Bánovszky; Lipták, (Lupták), Liptai) A Magyar Királyság 1720-ban végzett összeírásából és a jelenkori magyar államigazgatás 2009-es elektronikus nyilvántartásából származó adatokat veti össze és elemzi. Mindkét név helynévi eredetű. Az első név a mai Szlovákia területén található település nevére, a második pedig egy felső-magyarországi megyére, tájegységre megy vissza. A Bánovszky képzésmódja arról tanúskodik, hogy a névviselők szlovák elődei valamikor észak-déli népességmozgással juthattak a mai Magyarország területére. Korunk adatainak magyaros írásképe azt igazolja, hogy ez a családnév beintegrálódott a magyar névkincsbe. A Lipták és a Liptai helynévi alapja nagy valószínűséggel a kikövetkeztetett Lubtov, Liptov tőre megy vissza. A szerző saját szerkesztésű térképei alapján azt állapítja meg, hogy a Lipták név 1720-beli előfordulását jelző pontok a Csepel-szigettől északra, északkeletre sűrűsödnek, legtöbb a mai Szlovákia területén van. A jelenkori térképek azt mutatják, hogy a Lipták – bár nem azonos megterheltséggel – minden tájegységen megtalálható.
A korpuszok alapján készült térképlapok az állapotok bemutatásán túl a folyamatok modellálását is lehetővé teszik. Ezen kívül a történészeknek, kisebbségkutatóknak is adalékkal szolgálhatnak az újabb összefüggések feltárására.
A tulajdonnevekkel kapcsolatos nyelvi problémák kezelése a nyelvmenedzselés-elmélet keretében alcímet viselő Nyelvalakítás – névalakítás című tanulmányban a szerző, Lanstyák István a következő kérdésre keresi a választ: „…hogyan lehetne hasznosítani az ún. nyelvmenedzselés-elméletet a tulajdonnevekkel kapcsolatos nyelvi problémák kezelésében”? A tanulmány első részében a névmenedzselés-tevékenység változatai olvashatók (új nevek létrehozása, névadás, névváltoztatás, névváltozás, névviselés). A továbbiakban a nyelvmenedzselés, ennek keretében – személynévi és helynévi példákkal gazdagon illusztrálva – a névmenedzselés fogalmával ismerkedhetünk meg. Végül Lanstyák István megállapítja, hogy az elmélet alkalmas keret a problémák kezelésére, mert a problémák forrását az interakciókban keresi.
Pavol Žigo a tanulmányában (Fungovanie vlastných mien v slovensko–maďarskom retrospektívnom pohľade) levéltári források alapján vizsgálja a szlovák–magyar kétnyelvű környezetben előforduló tulajdonneveket, s a következő jellegzetességeket állapítja meg: Gyakoriak a hangzásbeli hasonlóságok: Dunaj – Duna, Ipeľ – Ipoly, valamint a jelentésbeli motivációk: Dubnica – Tölgyes, Krásno – Széplak. Jóval ritkábban fordulnak elő hangzás- és jelentésbeli motiváció nélküliek: Polichno – Parlagos.
Iveta Valentová Osobné mená v dvojjazyčnom prostredí Békéšskej Čaby című dolgozatában a békéscsabai szlovák származású családok vezetéknevének/családi nevének vizsgálati eredményeként megállapítja, hogy a nevek nemcsak szlovák, hanem magyar, cseh, német, ritkábban egyéb nemzetiségre is utalnak. Ebből két következtetést von le: 1. a családi nevet alkotó lexéma alapján nem állapítható meg a név viselőjének, ill. elődeinek nemzetisége, 2. a szlovák eredetű családi nevekre is jellemző a magyaros írásmód.
Fábián Zsuzsa korábbi tulajdonnévi kutatásait folytatva az olasz nyelvben előforduló személynevek (család- és utónevek), valamint egyéb névfajták (márka-, intézmény-, járműnevek) vizsgálatával foglalkozik a Magyar tulajdonnevek az olaszban. II. Személynevek és egyéb névfajták című tanulmányában. A családnevek körében elsősorban a lat. hungarus népnév változatai élnek: Ongaro, Ungaro, Ungaretti, Dell’Óngaro stb. A névcsalád tagjai egész Itáliában elterjedtek, bizonyos változatok azonban egyes helyeken gyakoribbak. Az Ongaro például Lombardiában és északkeleten sűrűbben fordul elő. Az Ungaro változat Nápoly térségében, valamint a csizma sarkán nagyobb megterheltségű. Tarantóban a 100 leggyakoribb családnév között tartják számon. A tanulmányban idézett családnévtérképeken végigkövethetjük az egyes nevek földrajzi előfordulásait. A szerző dolgozata további részében olyan olasz családnevekkel foglalkozik, melyekkel kapcsolatban fölmerülhet a magyar eredet. Ilyen pl. a Bano (< m. bán). Magyar utónevek igen ritkák. Szállodák és bárok név­elemeként is előfordul az ungarus, hungarus valamelyik változata. A márkanevek közül az Illycáffè Illy Ferencről, a modern presszógép, a nagynyomású gőzzel működő kávéfőző magyar származású föltalálójáról és cégtulajdonosáról kapta a nevét. A Rubik-kocka neve az olaszban Cubo Rubik, Cobo di Rubik, cubo magico (’bűvös kocka’). A Zwack-család találmánya, az Unicum, mely több mint negyven gyógy- és fűszernövény keverékéből készül, az olaszok tudatában ma is elevenen él.
Illés Attila a Személynévkutatás Csalló­köz­ben címet viselő munkájában készülő doktori dolgozata egy részkutatásának eredményeit mutatja be. A Dunaszerdahelyi járás 25 települése utónévanyagának tollhibás adatait vetette össze a csilizközi mikrorégió hét falujának ugyancsak tollhibás adataival. Tollhibás neveknek tekinti azokat, amelyek a magyar vagy a szlovák helyesírási normának nem felelnek meg. Elemzéseit a 2014-es lakosság-nyilvántartás adatai alapján végezte. Három kategóriát állított föl a szerző. Az elsőbe azokat a neveket sorolta, melyek írásában a standard magyar alak ellen vétettek, a másodikba azokat, amelyekben a helyes szlovák forma ellen, a harmadikba pedig azokat, amelyekben a magyar és a szlovák standardtól egy­aránt eltértek a név bejegyzői. Vizsgálati eredményeit táblázatok, diagramok elemzésén keresztül mutatja be.
Két, mára már egyesült Balaton-felvidéki település (Német Barnag és Magyar Barnag) 19–20. századi utónévválasztási jellemzőit mutatja be Szilágyi-Kósa Anikó Az interetnikus kapcsolatok hatása a névválasztásra című dolgozatában. A tanulmány első részében a települések történetével, a német és a magyar nemzetiség egymás mellett élésével foglalkozik a szerző. A 20. század közepéig önálló volt a két falu: saját temploma, iskolája temetője, jegyzője volt mindegyiknek. A többségi-kisebbségi viszony jellemzői fonódnak össze. A német nemzetiségű és anyanyelvű közösség katolikus, a magyar anyanyelvű pedig református. Az utónévválasztást a nyelvi, a nemzetiségi és a felekezeti hovatartozás határozza meg, de a vallási-felekezeti a legdominánsabb. Az adatok alapján azt állapítja meg Szilágyi-Kósa Anikó, hogy a 19. században a református magyarok körében az István, József és János a gyakoribb nevek közé tartoztak, a 20. század első felére azonban már teljesen kiszorultak a használatból. A női nevek közül a Margit, Mária és Katalin mindkét közösségben megmaradt. Végkövetkeztetésként olvashatjuk, hogy az interetnikus érintkezések hatásai a névadás motivációjában és a használt névanyagban mindkét közösségben egyaránt kimutathatók.
A finn–svéd történelmi, kulturális és nyelvi kapcsolatokat vázolja föl tanulmánya (Svéd családnevek a 19. századi Finnországban) első részében Buzgó Anita. A svéd és az orosz uralom alatt a svéd volt az ország egyetlen hivatalos nyelve. A finn nemzeti mozgalom megerősödésével – hosszú küzdelmek után – a finn a hivatalos nyelv rangjára emelkedett. A finn családnevek kialakulásában érthetően jelentős szerep jutott a svéd családneveknek: a 19–20. század fordulójáig a svéd nevek voltak többségben. A vizsgálat korpusza az 1860–1900 közötti időből való keresztelési anyakönyvekből származik. Az adatok rávilágítanak a névváltoztatási módszerekre és a fokozatokra: a svéd nevek lefordítása (Berg > Vuori ’hegy’, Lund > Lehto ’liget’), a svéd nevek -i tővéghangzóval bővítése (Rönn > Röni, Lamm > Lammi), a -nen képző családnevek alkotására (Räikkönen, Kovalainen). A századfordulóra kialakult az a finn névrendszer, melyben a svéd és a finn családnevek ma is egymás mellett élnek.
Benő Attila a Román–magyar nyelvi kapcsolatok a családnevek tükrében c. tanulmányában a román nyelvben előforduló magyar eredetű családnevek alaki jellemzőinek a vizsgálatán keresztül bemutatja a morfológiai integráció szabályszerűségeinek általános és nyelvspecifikus kérdéseit. A dolgozat a korábbi családnevek továbbképzéssel való terjedését és alaki variálódásának módozatait tárja elénk. Morfológiai meghonosodásukban a gyakori román családnévi morfémák játszanak szerepet: -eanu: Moldoveanu (’Moldvai’), Gábor > Gaboreanu. A gyakoribb magyar eredetű román családnevek többféle képzővel is integrálódhatnak, így önálló lexikai egységek, tulajdonnevek keletkezhetnek: m. Fodor > Fodoruţ, Fodoreanu, Fodorică. Ritkább szóalkotási módokkal is kialakulhatnak családnevek, pl. szóelvonással keletkezett a m. Ambrusból a r. Bruş.
Misad Katalin tanulmánya (Mutatvány a szlovákiai magyar nők névhasználati jellegzetességeiből) a szlovákiai magyar nők névhasználati jellegzetességeit vizsgálja. A munka első részében megismerkedhetünk a kisebbségek névhasználatára vonatkozó jogszabályokkal az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásától napjainkig, valamint a hajadon és a férjezett szlovákiai magyar nők által viselt névformákkal. A dolgozat második felében kérdőíves felmérés eredményeit, elemzését találjuk, melynek végkövetkeztetése: a magyar nők névválasztását leginkább a Szlovákia területén élő kisebbségek névhasználatát előíró jogszabályok és a többségi nemzethez tartozó nők névviselési szokásai határozzák meg. A szerző megállapítja, hogy a személynévhasználatot érzékeny kérdéssé a mindenkori politika teszi azzal, hogy beleszól a kisebbségek nyelvhasználati jogaiba. Elengedhetetlen a kutatás minél több adatközlőre kiterjedő folytatása az utódállamokat illetően is annak megállapítására, hogy a tanulmányban fölvázolt jelenségek vajon a két- vagy többnyelvűség következményei-e, vagy a kisebbségben élő magyar közösségeket érintő nyelvi és identitásbeli változásokat jelzik-e.
A családnévhasználat meghatározó tényezőit bemutató tanulmány után következik egy, a keresztnévadást elemző dolgozat Bauko János tollából A keresztnévadást befolyásoló tényezők a rendszerváltás utáni Szlovákiában címmel. Az 1989 utáni időszak keresztnév­adását meghatározó tényezőket sorakoztatja föl a szerző. Az államhatárok megnyitása, a ki- és bevándorlás erősödése, a keresztnévállomány dinamikus növekedése mind hozzájárult ahhoz, hogy lényegesen több névből lehet választani. Növekvőben van a bejegyzett névváltozatok száma, egyre több becenév válik anyakönyvezhetővé (pl. Bori, Borka). Utóbbi időben divatos lett a kettős keresztnév adása: Attila Mátyás, Emese Lilla. A kisebbségek körében növekszik a keresztnevek anyanyelvi formában történő bejegyzése. Identitásjelölő funkciójuk van azoknak a neveknek, melyeknek nincs szlovák névmegfelelőjük: Bulcsú, Boglárka, Enikő.
A kötetet záró dolgozat (N. Császi Ildikó: Számítógépes nyelvföldrajzi technológiák alkalmazása szinkron helynevek vizsgálatában a Vas megyei névanyag alapján) a névtanban is teret nyerő új technológiával ismerteti meg az olvasót. Utal a geolingvisztikában egyre inkább meghonosodó nyelvtechnológiai eljárásokra, az informatizálás előnyeire az adatgyűjtésben, -tárolásban és a -feldolgozásban. Az informatizált technológia lehetővé teszi a kutatók számára az egyéni vizsgálati lehetőségeket. A térinformatikai eszközzel több százezres, milliós adatbázisban keresési lehetőségeket, adott kutatási célra alkalmas térképek generálását biztosítja a program. A szerző a Vas megye földrajzi nevei című megyei kötetből a Szombathelyi járás neveit emelte ki, s a horvát és német nyelvű találatok térképén mutatja be a munkafolyamat egyes fázisait, kutatási eredményeit. Ennek a vizsgálati módszernek az alkalmazása jelentősen megkönnyítené a földrajzi köznevek területi tagoltságának vizsgálatát is.
A kötet dolgozatai nemcsak a szlovákiai kisebbségi névhasználat területeire vezetik el az olvasót, hanem a finn–svéd névalakítási jellemzőket is bemutatják, és megismerkedhetünk az olasz nyelvben élő néhány magyar eredetű tulajdonnévvel is.
Jó szívvel ajánlom a tanulmánykötet elolvasását mindenkinek, akit a névtani kutatásoknak ez a területe, nevezetesen az interetnikus kapcsolatok vizsgálata, az együtt élő különböző nemzetiségek névadási sajátosságai érdekelnek.