Ábrahám Barna: Megmaradni vagy beolvadni? A szlovákság polgárosodása a 19. század második felében
Ábrahám Barna: Megmaradni vagy beolvadni? A szlovákság polgárosodása a 19. század második felében. Pozsony, Kalligram, 2015, 320 p.
Ábrahám Barna Megmaradni vagy beolvadni? A szlovákság polgárosodása a 19. század második felében címet viselő könyve adatokban gazdag szaktudományos munka, amely 1281 lábjegyzetet tartalmaz, 22 oldalon keresztül sorolja a felhasznált forrásokat és a szakirodalmat, amelyek együtt nagyjából félezer bibliográfiai tételt tesznek ki. A könyvnek csak a forrásokat áttekintő fejezete 10 oldalt tesz ki.
Ezeket a számokat csak azért soroltam fel, hogy látszódjon, egy ilyen könyvet az itt rendelkezésre álló keretek között* nehéz lenne részletesen tartalmilag bemutatni, ezért inkább megpróbálok arról beszélni, hogy miért fontos ez a könyv, és megpróbálok kedvet csinálni az elolvasásához, mert érdemes rá.
Ábrahám Barna könyve a dualizmuskori Magyarország szlovák társadalmáról szól, tehát nem elsősorban a modern szlovák nemzeti mozgalom történetét mutatja be, és nem is a magyar nemzetiségi politikát, hanem a felső-magyarországi, illetve az alföldi szlovák lakosság, a parasztság, a munkások, a városi iparosok, polgárok, értelmiségiek, vállalkozók, nemesek múltját nagyjából 1860 és 1914 között.
Úgy gondolom, hogy már a témaválasztása önmagában rendkívül fontossá teszi a könyvet. Hiszen az alighanem közismert, hogy a szlovák–magyar közös múltban rengeteg olyan pont van, amit általában neuralgikusnak szoktak nevezni, és amit homlokegyenest ellenkezőleg szokott értelmezni a szlovák és a magyar fél. Ami az egyiknek fekete, a másiknak fehér. A dualizmus korszaka is ilyen. Ami a magyarnak a boldog békeidők, az utolsó aranykor, a nyugodt fejlődés kora, az a szlováknak a legsötétebb nemzeti elnyomás ideje, amikor minden szlovákot üldöztek és megpróbáltak elmagyarosítani. És itt nem csak az a gond, hogy ugyanarról a korszakról teljesen mást gondolnak a magyarok és a szlovákok, hanem az is, sőt, főleg az, hogy a közemlékezet leegyszerűsíti, sarkítja a múltat. A történész szerepe ebben az esetben éppen ellenkező: fel kell tárnia, be kell mutatnia és értelmeznie kell a múltat a maga összetettségében, sokszínűségében, a maga ezerféle kontextusában. A dualizmuskori Magyarország szlovák lakossága kapcsán Ábrahám Barna könyvében elvégzi ezt a nehéz feladatot. Ez ugyanis nem pusztán egy könyv a sok közül a dualizmuskori szlovák–magyar kapcsolatokról, hanem „a könyv”, az az összegző nagymonográfia, amivel már régóta adós volt a magyar szlovakisztika és a történetírás. Ilyenformán pedig méltó párja és folytatása Szarka László húsz évvel ezelőtti, Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika című alapművének.
Még felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindenre terjed ki a szerző figyelme, hogy mennyi résztémát bont ki precíz alapossággal, azt viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy nem csak a korabeli kiadott források között mozog otthonosan, de a legújabb szlovák és magyar szakirodalom eredményeit is sikeresen beépíti, erre utal legalábbis, hogy több tucatnyi 2010 után kiadott szakmunkát is felhasznált.
Fontos szót ejteni még a módszertani alapokról is. Rendkívül fontosnak és előremutatónak tartom ugyanis azt a kiindulópontot, amelyet Ábrahám Barna, részben a kiváló szlovák eszmetörténész, Tibor Pichler fontos meglátásaira hagyatkozva kijelölt könyve elején, miszerint a szlovák–magyar kapcsolatok politikatörténete egy rendkívül fontos téma, ami jó, ha fel van dolgozva – de önmagában kevés. Ha meg akarjuk érteni, hogy Magyarország szlovák anyanyelvű parasztságából, a szlovák iparos-, kereskedő- és vállalkozórétegből hogyan jött létre a modern, a magyaroktól függetlenedni vágyó szlovák nemzet, akkor a társadalom mélyrétegeinek fejlődését kell feltárnunk.
És meg kell említeni még valamit. Az Ábrahám Barna kötetéhez hasonlóan adatgazdag könyvek az olvasmányosság szempontjából gyakran nehézkesek, túlterheltek. A Megmaradni vagy beolvadni azonban jól veszi ezt az akadályt is, nyelvileg letisztult, gördülékeny, a számos, jól megválasztott szépirodalmi és kortárs forrásokból származó idézet pedig jól oldja a rengeteg információt.
Végezetül még annyit tennék hozzá: nagyon sokszor beszélünk úgy a szlovák–magyar nemzeti ellentétekről, hogy azok azért élnek tovább, mert nem ismerjük egymást, nem ismerjük pontosan a közös múltunkat. Ez igaz ugyan, de még nem minden. Nem elég ismerni a közös múltat, nem elég feltárni a konfliktusaink történetét, de meg is kell értenünk azokat. Ehhez nyújt nélkülözhetetlen segítséget a dualizmus kapcsán Ábrahám Barna új könyve.