Adatok a szlovákiai magyarok csehországi deportálásának történetéhez, 1946–1949 (3. rész)
3. A belügyminisztérium és a biztonsági szervek szerepe a magyarok deportálásában
A második világháború után az újjáalakuló Csehszlovákiában a belügy és a biztonsági szervek irányításának megszerzését kulcskérdésnek tekintették a cseh és szlovák kommunisták. Szlovákia jelentős részén még súlyos harcok folytak 1945 februárjában, a Belügyi Megbízotti Hivatal élére a kommunista Gustáv Husák, majd március végétől az ugyancsak kommunista Jozef Lietavec került, s vezetésével már lezajlott a biztonsági szervek átszervezése, és irányításukat alacsonyabb szinteken is a kommunisták vették át.[1]
A Moszkvában megalakított első népfrontkormányban a belügyminiszteri posztra a kommunista Václav Nosek került. A kormányprogramban nem szenteltek különösebb teret a biztonsági kérdésnek, csupán az ötödik fejezetben van említés arról, hogy a nép az államhatalom egyedüli forrása és „a községekben, járásokban és tartományokban az állam- és közigazgatás új szerveiként létrejönnek a nép által választott nemzeti bizottságok”.[2] A kilencedik fejezetben pedig általánosságban szól arról, hogy az államapparátust megtisztítják az árulóktól és azoktól, akik vétettek a köztársaság, a cseh és szlovák nemzet ellen. Ezek az említett területek, feladatok a belügy hatáskörébe kerülnek.
1945 áprilisában a kormány elfogadta az új biztonsági szervek felépítésének koncepcióját. Ez abból indult ki, hogy nem a két világháború közötti csehszlovák biztonsági szervek kerülnek felújításra, hanem a szovjet példára egy központilag irányított belbiztonsági szerv jön létre, a Nemzetbiztonsági Testület (csehül Sbor národní bezpečnosti – SNB), amely magába foglalta az egyenruhás alakulatokon kívül az állambiztonsági és a hírszerző egységeket is.[3] Az új testület kiépítésében vezető szerepet kaptak a kommunista káderek, akik ezrével áramlottak be az új testületbe, az államapparátus megtisztításának ürügyén a régi személyzet jelentős részét eltávolították.[4] Megszűnt a biztonsági szervek korábbi apolitikus jellege is. Szervezetileg létrejöttek az SNB prágai és brünni parancsnokságai, Szlovákiában az SNB Belügyi Megbízotti Hivatala alá rendelt pozsonyi parancsnoksága.
A háború utáni években a Belügyminisztérium és az SNB feladatai között szerepelt a német és a magyar kisebbség kitelepítésének megszervezése is. Václav Nosek irányításával zajlott 1946-ban a mintegy 2,5 millió német nemzetiségű polgár kitelepítése a németországi amerikai és a szovjet megszállási zónákba.[5] A belügyminisztériumban Nosek környezetébe is a bizalmi emberei, a kommunista párttagok kerültek magas pozíciókba. A demokratikus pártok először tehetetlenül figyelték, majd 1947-től egyre nagyobb aggodalommal bírálták a belügyi szervekben zajló folyamatokat. Egy belügyi tisztogatás vezetett 1948 februárjában a kormányválság kirobbanásához, ennek eredményeként a kommunista puccshoz Csehszlovákiában.
Dokumentumok III.
9.
Prága, 1946. november 27. A Belügyminisztérium munkatársának Dr. Suchýnak, az összefoglalója Václav Nosek belügyminiszter részére a magyar nemzetiségű személyek Szlovákiából a cseh országrészekbe történő áthelyezésének előkészületeiről és annak első lépéseiről.
Információ
a belügyminiszter úr részére a magyar nemzetiségű személyek áthelyezéséről Szlovákiából a cseh országrészekbe.
1946. november 4.-én és 12.-én a Szociális Gondoskodás Minisztériumában az érdekelt hivatalok képviselőinek részvételével értekezletekre került sor[6] a magyar nemzetiségű személyek áthelyezéséről Szlovákiából a cseh országrészekbe, ahol elsősorban a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben és a fuvarozási munkákban hatalmas a munkaerőhiány. Ezeket a munkaerőket a 88/45 Tt. sz. dekrétum alapján munkára rendeléssel szereznék meg. A magyar nemzetiségű személyeket helyeznék át, a családjaikkal, vagyonukkal és állataikkal együtt, kivéve a vonóállatokat. Az áthelyezésből ki lesznek zárva az államilag megbízhatatlan személyek, a munkaképtelenek, a betegek, az aszociális elemek és azok, akiknek esetében a csehszlovák állampolgárság a 33/45 Tt. sz. dekrétum alapján megmaradt, esetleg visszaadásra került. Az áttelepített személyek és családok elhelyezése 3-5 családonként szétszórva az egyes járásokban fog megtörténni, először a cseh országrészek belső területein, majd később a határ menti járásokban is. Az értekezleteket megelőzték néhány kormánytag tárgyalásai.
Tekintettel arra, hogy olyan személyekről van szó, akik a 33/45 Tt. sz. dekrétum alapján elvesztették a csehszlovák állampolgárságukat, a belügyminisztérium munkatársa figyelmeztetett, hogy hontalanoknak kell őket tekinteni, vagyis külföldieknek, esetükben szükséges az 52 Tt. sz. 1935. 3. 28-i törvény rendelkezéseit és az 1935. 6. 25-i 143 Tt. sz. külföldiek tartózkodásának engedélyezéséről szóló kormányrendeletet betartani. Ami ezeknek a személyeknek az elhelyezését illeti a határ menti területeken, ez a fogalom legutóbb a 195/46 Tt. sz. törvény 8. §-ban lett meghatározva,[7] a tartózkodásuk engedélyezésénél ezen a területen figyelembe kell venni az államvédelméről szóló 131/36 sz. törvény 34. §-át, mely alapján szükséges a Nemzetvédelmi Minisztérium engedélye.
A Belügyminisztérium ezen álláspontjával egyetértett a Nemzetvédelmi Minisztérium képviselője is és kérték, hogy a Szociális Gondoskodás Minisztériuma előzetesen nyújtsa be a Belügyminisztériumnak és a Nemzetvédelmi Minisztériumnak a határ menti közigazgatási körzetek jegyzékét, ahová ezeket a személyeket el kívánja helyezni és várja ki a jóváhagyást.
Megoldatlan maradt az ún. nem produktív erők, mint a tanítók, lelkészek stb., elhelyezésének a kérdése, ezeket az ipar egyes ágazataiban lehetne elhelyezni.
Ezeknek a munkaerőknek a toborzáshoz a csehszlovák hadsereg együttműködését vennék igénybe, ez kerítené be a falvakat és szállítaná el az áthelyezendő személyeket. Az ilyen módszerrel szemben azonban elutasító álláspontot foglalt el a Belügyminisztérium képviselője, valamint a Nemzetvédelmi Minisztérium képviselői is, az utóbbiak azon okból, hogy az ilyen együttműködéshez a vezérkari főnöknek parancsot kellene kiadnia, amely nem történt meg. A személyek áthelyezése természetesen bejelentési kötelezettség alá esik a 233/41 Tt. sz. kormányrendelet alapján és a számukra, mint olyan személyek számára, akik nem csehszlovák állampolgárok, ki kell adni ideiglenes igazolást az személyazonosságukról az 1946. 3. 28. napján kelt II-1130-20/12-45-40-Vb/3 belügyminiszteri hirdetmény alapján, mivel nincsen semmilyen személyes igazolványuk.
Végül megkérték a Belügyminisztériumot, hogy adjon utasítást a járási és a helyi nemzeti bizottságoknak, ahová ezek a személyek ki lesznek rendelve, hogy ne korlátozzák őket olyan intézkedésekkel, amelyek a német és magyar nemzetiségükre vannak kiszabva, pl. külső megjelölés, ellátás, bér ügyek, stb.[8]
Az intézkedések alóli kivétel ellen a Belügyminisztérium részéről nem lenne ellenvetés, mivel a külső megjelölést csupán néhány járási hivatal vezette be, az ellátási ügyekben szükséges rájuk úgy tekinteni, mint nehéz munkát végző és levonások alá nem eső személyekre, mivel a munkára rendelés a 88/45 Tt. sz. dekrétum alapján hajtják végre és nem a 71/45 Tt. sz. dekrétum alapján. A 88/45 Tt. sz. dekrétum a munkakötelezettséget az egész Csehszlovák Köztársaság területén szabályozza a munkaképes férfiak számára 16-tól 55 éves korig és a nők számára 18-tól 45 éves korig. A 71/45 Tt. sz. dekrétum a munkakötelezettséget szabályozza azon személyek esetében, akik a 33/45 Tt. sz. dekrétum alapján elvesztették a csehszlovák állampolgárságukat és hatálya csak Cseh- és Morvaország területére vonatkozik.
A végén megállapíttatott, hogy ezen személyek a transzferje 1946. 11. 19.-től már folyamatban van és a toborzást egyelőre 4 Toborzó Bizottság végzi, melyek száma még növekedni fog. Eddig hetente 4 transzport érkezik 90-100 családdal és a Prága, Jičín, Kolín, Havlíčkův Brod, valamint a Nemzetvédelmi Minisztérium beleegyezésével, ugyancsak Žatec és Podbořany körzetében vannak letelepítve.
A Belügyminisztérium nyilvántartásba veszi ezeket a személyeket azon jegyzékek alapján, melyeket mindig január 1., április 1., július 1. és október 1.-én fognak benyújtani a Tartományi Nemzeti Bizottságoknak, amelyek területén tartózkodnak, az ilyen személyekről.
Tekintettel a napisajtó híreire a magyar kormány közbelépéseiről, amely ebben az akcióban a magyarok elleni ellenséges cselekedetet lát, a Belügyminisztérium könnyítések, bevezetésén gondolkodik, melyek nem csupán az érvényben lévő törvényi előírásokkal teljesen indokoltak (a magyar és német nemzetiségű személyekre érvényes minden korlátozás eltörlése), hanem a kedvező magatartás kifejezéseként is ezekhez a személyekhez, az új otthonuk megalapozásához a cseh országrészekben.
november 27.
(olvashatatlan aláírás)
Összegzés:
Tekintettel arra, hogy a munkaerőhiány a mezőgazdaságban kritikussá kezd válni, folytatódik a transzfer, a Földművelési Minisztérium képviselője Dr Havliček közlése alapján, az SNB közreműködésével és a katonaság közvetett asszisztálásával. Amennyiben a kormány jóváhagyja, hogy folytatódjon a transzfer, szükséges lesz megoldani e további lényeges kérdéseket:
1./ a határ menti övezet kiterjedését, ahová ezeket a személyeket nem lehet áthelyezni – egyetértésben a Nemzetvédelmi Minisztériummal,
2./ az ún. nem produktív erőknek (tanítók, lelkészek stb.) a munkabeosztását – a Szociális Gondoskodás Minisztériumával esetleg az Ipari Minisztériummal,
3./ a korlátozások megszűntetése, amelyek alá esnek a német és magyar nemzetiségű személyek, pl. ellátás tekintetében az Ellátási Minisztériummal, a bérek tekintetében a Szociális Gondoskodás Minisztériumával a külső megjelölés tekintetében, ami a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. A korlátozások megszűntetése ellen nincs kifogás.
- november 27.
(olvashatatlan aláírás)
Az irat cseh nyelvű gépelt, aláírt tisztázat. Archiv bezpečnostních složek Kanice (Biztonsági Szervek Levéltára Kanice), fond Ministerstvo vnitra – Správa internačních, sběrných a pracovních středisek Praha E6 (Belügyminisztérium – Internáló-, Gyűjtő- és Munkaközpontok Igazgatása Prága E6), 69. doboz.
A deportálások végrehajtása során a belügyi szervek rendfenntartó és karhatalmi feladatokat láttak el. A szerepük azonban nem csupán ebben merült ki, sőt a több tízezer magyar munkás kétéves csehországi jelenléte alatt folyamatosan idegenrendészeti és lakosság-nyilvántartási feladatokat is elláttak, hiszen az áttelepített magyarok nem rendelkeztek állampolgársággal, külföldinek tekintették őket. Már az akció előkészítése során a központi államigazgatási szervek tisztázták, hogy a magyar munkaerőt nem szabad, a Nemzetvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium külön engedély nélkül, a németek kitelepítése után kizárólag a szláv nemzetiségűek számára betelepülésre kijelölt határ menti övezetben elhelyezni. Ezért is érthetetlen, hogy történész körökben még ma is felbukkan az a téves megállapítás, hogy a deportáltakat elsősorban a „Szudéta vidékekre” vitték.
10.
Prága, 1947. február 5. A prágai Tartományi SNB parancsnoka Dybal alezredes megküldi a Přesticei Járási SNB Parancsnokság bizalmas jelentését a Belügyminisztérium VII. Osztályának a magyar munkaerő megérkezéséről a přesticei vasútállomásra, valamint ekkor a családok elosztása körül felmerült hibákról.
IIa 213 biz./47. sz. 1947. február 5.
Magyar munkaerő – elégtelen szervezés a beosztás terén
(a lapon pecsét) Bizalmas
Belügyminisztérium
VII. Osztály
Prága
A Přesticei Járási SNB Parancsnoksága az 1947. 1. 27.-én kelt 2. biz./3/47 sz. alatt, jelenti:
- 1. 23-án 21.45 órakor a přesticei vasútállomásra megérkezett a magyarok transzportja 122 személlyel, beleértve a gyermekeket is. A transzportot katonai őrjárat, a pilseni munkahivatal tisztviselői és a Belügyi Megbízotti Hivatal munkatársa kísérte.
A munkaerő elosztását a munkahivatal přesticei részlege végezte.
Ennek a magyar munkaerőnek az elosztásánál elégtelen volt a szervezés, a rugalmasság és végül elégtelen a figyelem és a megértés az érdekeltek részéről. A transzport megérkezése után a Járási Munkavédelmi Hivatal Részlege kiértesíti az érdeklődő földműveseket, hogy jöjjenek a magyar munkásokért. Már ez a kiértesítés is későn történik. Továbbá lehetetlen, hogy az egyes kérelmezők kiválogassák a munkásokat, vagyis a testi felépítésük szerint kiválogassák, ami olyan érzést teremt, mintha rabszolgapiac lenne.
Ezzel az eljárással oda jutnak, hogy a maradék munkást, főként nagyobb számú gyerekkel, vagy az idősebb személyeket, akiknek munkateljesítményük, tekintettel a korukra kisebb, senki nem akarja elvinni és megtörténik, hogy ilyen család itt marad két napra is, míg elhelyezik. Mivel a munkaerő szétosztásának ilyen a módját, különösen a mostani fagyokban, a magyarok részéről kedvezőtlenül ítélik meg, ezek a hiányosságok okot adhatnak az államunk elleni uszító propagandára.
Elvégre a magyarok elszállításánál az itteni vidékünkre, már ott helyben tekintettel kellene lenni a munkaképességeikre. Az utolsó transzporttal küldtek egy házaspárt, ahol a férj 65 éves öreg volt, tehát nehéz munkára már kevéssé képes, és a feleség már 4x volt operálva. Az ilyen embereket aztán érthető módon senki nem akar és végül itt teherré válnak. A Járási Nemzeti Bizottság Přestice értesítve.
Tartományi SNB parancsnok
Dybal alezredes
(olvashatatlan aláírás)
Az irat cseh nyelvű gépelt, aláírt tisztázat, másolópapírral készült példány. Archiv bezpečnostních složek Praha, fond 304. Různé bezpečnostní spisy po roce 1945 (Különböző biztonsági iratok 1945 után). 304-219-3
A přesticei belügyi jelentés érdekessége, hogy az ottani SNB parancsnok szinte ugyanazokkal a szavakkal írja le és bírálja a deportálások lebonyolítását, amelyeket a korabeli magyarországi sajtó is használt (a betegek, öregek elszállítása, az elosztás rabszolgapiac jellege, napokig fagyoskodnak a vagonokban a magyarok stb.), és amelyeket a korabeli cseh hivatalos szervek hevesen cáfoltak. A fenti jelentés bizonyítékul szolgál arra, hogy nem voltak túlzóak a magyar diplomácia tiltakozó jegyzékei és a sajtó beszámolói. Adatközlőim ma is fájóan emlékeznek a megérkezés, a munkaelosztás emberpiacra emlékeztető jellegére, a kegyetlen fagyoskodásokra, a sokgyerekes családok napokig tartó bizonytalan várakozására a vagonokban.
11.
Pozsony, 1947. március 4. A belügyi megbízott Mikuláš Ferjenčík[9] tábornok összefoglaló jelentése Václav Nosek belügyminiszternek a szlovákiai biztonsági szervek jelentései alapján a munkaerő toborzása során Szlovákiában előfordult hiányosságokról.
(a lap bal felső sarkában nyomtatott fejléc)
Belügyi Megbízott
527/47 titkár. sz. Pozsony, 1947. március 4.
Mélyen tisztelt
Václav Nosek
belügyminiszter úr
Prága
A Belügyi Megbízotti Hivatal szervei a csehországi munkára történt munkaerő toborzás során ezeket a hiányosságokat találták:
Állambiztonság Nagymihályi Részlege a 48-8 jelen./1947 sz. alatt 1947. február 1-jén jelenti:
A munkaerő toborzás a Királyhelmeci járásban 1947. január 30-án történt. A munkára ki volt jelölve 156 család 695 személlyel. Ebből csupán 8 családot raktak be (115 személy).
Január 31-én 35 család volt berakva (116 személy) a kijelölt 115 családból (442 személy).
A berakóállomás Királyhelmec volt. Az áttelepítetteknek meleg ételt adtak. A gyerekek meleg tejet kaptak. A transzport a királyhelmeci vasútállomást 1947. I. 31-én 21.00 órakor hagyta el. A transzport szerelvénye egy mozdonyból, 9 tehervagonból és 3 személykocsiból állt.
Technikai végrehajtás.
A királyhelmeci TH jegyzékei lehetetlenek. Ezeket a jegyzékeket négyszer is javítják és az eredmény jelentéktelen. Az orvos a transzport indulása előtti napon orvosi vizsgálatot végez, amely során a Csehországba munkára javasolt személyek felét a transzportra alkalmatlannak ismeri el. A hivatalnokok, akik az akciót végrehajtják nincsenek megfelelően kioktatva hogyan viselkedjenek a komplikált esetekben. A TH szervezete teljesen lehetetlen és minden oldalról csődöt mond. A lakosság körében hírek terjednek, hogy aki hagyja magát áttelepíteni, nem Csehországba megy, de Oroszországba, Szibériába. A lakosság ettől megijedt, ezért az áttelepítés elől kitér és elbújik.
Ez az akció nagy pénzügyi kiadással jár, és eredmény nélkül végződik, ahogyan látható a fenti számokból. Információként benyújtom az akció gyakorlati menetét.
Egy nap elfoglalja a falut a katonaság és az NB tagjai. Még azon a napon orvosi vizsgálatra kerül sor. Másnap reggel kb. 9.00 órakor meggondolják magukat az urak, hogy már itt az idő, és ezért teherautókon elindulnak a faluba, ahonnan az áttelepítés lesz, és a falu közepén megállnak. 12.00 óra és még semmi nem történt. A katonák átfagytak és hangosak. Az NB tagjai közül egyik a másikat kérdezi, mi történik. Senki nem tud mondani semmit. Végül megállapítják, hogy éjjel van, és egész nap 1-2 családot raktak be és ezzel az akció erre a napra véget ért. Így nézett ki 1947. I. 30-án Polyán, Szolnocska, Nagytárkány községekben a Királyhelmeci járásban. A fenti körülmények miatt kívánatos kicserélni, vagy a királyhelmeci Területi TH elöljárójának posztját hivatásos katonával, esetleg civil hivatalnokkal elfoglalni, aki orvosolná a helyzetet, eltávolítaná a szervezésben a régi hiányosságokat.
Az akciót bizonyos mértékben a gátolják a fő politikai tényezők is. Konkrét példaként említem. hogy 1947. január 31-én a Királyhelmeci Munkavédelmi Hivatalban volt Jozef Viboch DP képviselő a Geci képviselő az áttelepülök érdekében beavatkozni. Ezt a MVH elöljárója jelentette a mi tisztviselőnknek, aki figyeli az akciót.
Nagyon kívánatos lenne, ha a hivatalok, melyek az akciót végrehajtják, a helyszínre jönnének orvosolni a helyzetet, vagyis megtalálni a hibákat, amelyek miatt az akció megbénult.
Állambiztonság Nagymihályi Részlege a 48-9 jelen./1947 sz. alatt 1947. február 10.-én jelenti:
A munkaerő toborzás – a magyarokat Csehországba munkára, a Királyhelmeci járásban 1947. II. 8-án folyt. Kitelepítve volt 18 család 62 személlyel. A többi család a transzportra alkalmatlan volt.
A telepítés során a következő hibákat észlelték:
A csehországi munkára történő munkaerő toborzási akció során, a hivatalok egymással nem együttműködők. Mint konkrét példát hozom fel:
A magyarok kitelepítése után szarvasmarha is marad. A Fölművelési Megbízotti Hivatal rendelete alapján ezt egy helyre kell koncentrálni, hogy így közösen védve legyen. Ezt a csoportosítást az Állami Vagyonkezelő végzi. A szarvasmarha és a sertés elvitele ellen lép fel a Járási Közigazgatási Bizottság, továbbá a járási állatorvos. Azzal indokolják, hogy rendelet van arra, hogy az elszakított területekről[10] nem szabad lovakat és sertéseket vinni a hátországba. Szarvasmarhát el lehet szállítani, de csak a marhalevél kiállítása után. Eddig az Állami Vagyonkezelő a kitelepített magyarok után 150 tehenet, 20 lovat és 20 sertést vitt el marhalevél kiállítása nélkül, mivel az Állategészségügyi Hivatalnak nincsen semmilyen utasítása arra, hogyan kell ezeket a marhaleveleket kiállítani.
A parnói székhelyű Állami Vagyonkezelő ellenőrének vallomása alapján, ahová az állatokat eddig csoportosították, ez egy átmeneti idő után visszakerül a járásba, mégpedig akkor, ha a járásba új telepesek érkeznek. Erről azonban JKB-nak nincs tudomása, mivel erről a kompetens hivatalok nem értesítették, ezért kerül sor viszályra.
Ugyancsak nincs megfelelően biztosítva a Csehországba telepített magyarok vagyonának védelme. A lakások ugyan formálisan be vannak zárva, ami azonban nem megfelelő védelem a lakosság elől, amely nem került kitelepítésre, vagy amely a toborzó akció elől elbújt. Előfordul, hogy éjszaka ismeretlen tettesek ezekből az üres lakásokból különböző itt hagyott vagyontárgyakat tulajdonítanak el.
Ebből egészében következik, hogy ez a munkaerő toborzó akció szervezésileg nincs megfelelően rendben.
A jelentés átiratával értesítve lettek a Szlovákiai Telepítési Hivatal és a Földművelési és Földreform Megbízotti Hivatala.
A dunaszerdahelyi NB Járási Parancsnoksága a 74/47 sz. alatt január 28-án értesít:
A dunaszerdahelyi JH elöljáró-helyettese Alexander Berta 3.500 Kčs kenőpénzt fogadott el Bősön magyar nemzetiségűektől, akik ki voltak jelölve munkára Csehországba. Az érintette személyeket ez alapján a kenőpénz alapján, kizárták a transzportból. A tettéért a nevezettet letartóztatták és átadták a Járásbíróság börtönébe, ahol jelenleg is található.
A tornaljai NB Járási Parancsnoksága az 518-8 biz./47 sz. alatt február 15-én jelenti:
1947. február 4-én a Tornaljai járásban, Kövecses községben a magyarok munkaerő toborzását végezték Csehországba. Ez a hír eljutott a Tornaljai járásban Abafalva községbe, melynek következtében ebből a községből 29 személy elmenekült Magyarországra. Mivel fennállt a veszély, hogy Abafalva községből minden polgár elszökik, az abafalvai NB állomás a lénártfalvai őrszolgálati egységtől 9 katonát, és a kövecsesi őrszolgálati egységtől 25 katonát kért és ennek az asszisztenciának a segítségével megakadályozta a további személyek Magyarországra szökését.
Ezen személyek Magyarországra szökésének az oka a félelem a csehországi munkára toborzási akciótól, amitől a lakosság körében pánik keletkezik és ezért némelyek kocsin, némelyek gyalog a legszükségesebb dolgaikkal átszöknek a határon Magyarországra.
Az abafalvai NB állomás jelentése alapján, a magyar határőrök minden egységet megerősítettek 10 katonával. A magyar katonák mikor észrevették ezt a tömeges menekülést, a határvonal közelébe húzódtak és minden módon segítették a menekülők átkelését az államhatáron és a segítség közben néha a puskákból egyenként lövéseket adtak le. A lövés a puskából csak azért történt, hogy megijesszék a csehszlovák hatóságokat, hogy ne merészeljék megakadályozni a menekülők átkelését az államhatáron.
A magyar határőrök parancsot kaptak, hogy segítsék a magyar nemzetiségű személyek átjutását az államhatáron Szlovákiából Magyarországra, és ha észreveszik, hogy a csehszlovák hatóságok ebben gátolták őket, akkor lőjenek rájuk, ezt az abafalvai NB állomás is megerősítette.
A gesztetei NB állomás, Feledi járás, a 28 biz./47 sz. alatt 1947. február 20-án jelenti:
- február 20-án munkaerő toborzást végeztek Csehországba a Feledi járásban Darnya községben. Ez a toborzási akció könnyen és rendzavarás nélkül ment végbe.
A munkaerő toborzás során a lakosság, amely az áttelepítésre ki volt jelölve azt beszélte, hogy az nem fontos számukra, csak a házakat hagyják meg nekik és kapjanak csehszlovák állampolgárságot.
A községekben, ahol a toborzást végezték, és a községekben is, ahol nem volt végrehajtva, a toborzási akció előtt nem volt megfigyelhető, hogy a magyar nemzetiségű polgárok megkísérelték volna ezt az akciót megakadályozni.
A munkaerő toborzás végrehajtása után 1947. február 20-án 12.30 és 13 óra között néhány puskákkal felfegyverzett magyar civil lakos érkezett Magyarországról a Feledi járásban Darnya községbe. Mikor észrevették az NB őrjáratát, amely Darnya község központjában haladt el, kitértek a 359 kvótához a község felett és elkezdtek az őrjáratra tüzelni. Mikor később látták, hogy a községből kijött a NB több tagja és üldözik őket, a támadók visszavonultak a határon keresztül Magyarországra, ahonnan érkeztek.
A magyar fegyveres bandával történt lövöldözés során a mi NB tagjaink és a katonák közül senki nem sérült meg, azt sem észlelték, hogy valakit a támadók közül meglőttek, vagy megsérült volna.
A Külügyminisztérium államtitkára Dr. Clementis és a Belügyminisztérium Prágában értesítve voltak az esetről.
(a megbízott olvashatatlan aláírása)
(a lapon iktatópecsét)
Belügyminisztérium
1620-19/3-47 Vb/3
37 mell. 0
Az irat szlovák nyelvű gépelt, aláírt tisztázat. Archiv bezpečnostních složek Kanice, fond Ministerstvo vnitra – Správa internačních, sběrných a pracovních středisek Praha E6, 69. doboz.
A belügyi megbízott összefoglaló jelentése alapján kitűnik, hogy a deportálással szemebni ellenállás a magyar lakosság részéről, és az ezt kísérő jelenségek (a riadalom, az elbujdosás, a korrupció, a magyar határőrség és csehszlovák karhatalom közötti kisebb fegyveres összecsapások stb.) végigkísérték az akciót, és a dél-szlovákiai terület szinte minden érintett falujában fölbukkantak.
12.
Pozsony, 1947. március 21. Részletek Robert Obrusníknak, a Munkaerő Toborzó Kormánybizottság meghatalmazottjának Václav Nosek belügyminiszternek küldött bizalmas összefoglaló jelentéséből, valamint a jelentéshez csatolt mellékletekből, a magyar munkaerő toborzásáról az 1946. 11. 19 és 1947. 2. 21 között eltel időben.
JUDr. Robert Obrusník
Munkaerő Toborzó Kormánybizottság
meghatalmazottja
Pozsony
269-21/3-47-Dr.O/Jel. Pozsony, 1947. március 21.
Bizalmas
Václav N o s e k miniszter úr
Prága VII. Belcrediho tř.
Tárgy: Összefoglaló jelentés a magyar munkaerő toborzásáról az 1946. 11/9[11] és 1947. 2/21 közötti időben.
Tekintettel a magyar munkaerő toborzó akció technikai jellegű megszakítására, összefoglaló jelentést adok a lefolyásáról és eredményeiről a kezdettől, vagyis 1946. november 9-től 1947. február 21-ig.
(…)
Pénzügyi kiadások:
A toborzásban részt vett egységek eddig beérkezett jelentései alapján a toborzási akció ezeknél az egységeknél a következő kiadásokat igényelte:
tablazat 11111111
Eddig nem kaptam jelentést a kiadásokról a NB asszisztáló egységeire, az orvosi szolgálatra és a SZGM[12] bizottságaira vonatkozóan.
Mellékelve előterjesztem ezeket az áttekintéseket:
1./ áttekintés az egyes szlovákiai toborzóbizottságok által elküldött transzportokról,
2./ áttekintés a cseh országrészekbe, az egyes JMVH-ok[13] körzetébe elküldött transzportokról,
(…)
Kormánybizottság meghatalmazottja
(olvashatatlan aláírás)
(a lapon iktatópecsét)
Belügyminisztérium
1620-31/3-47 Vb/3
56 mell. 5
- sz. Melléklet
Áttekintés
az egyes szlovákiai SZGM bizottságok által elküldött transzportokról
tablazat 2222222
Pozsony, 1947. március 20.
Áttekintés a cseh országrészekbe, az egyes JMVH-ok körzetébe 1946. 11. 19-től 1947. 2. 21-ig elküldött transzportokról.
tablazat 3333333
Pozsony, 1947. március 22.
Az irat cseh nyelvű gépelt, aláírt tisztázat. Archiv bezpečnostních složek Kanice, fond Ministerstvo vnitra – Správa internačních, sběrných a pracovních středisek Praha E6, 69. doboz.
Robert Obrusník, aki a Szociális Gondoskodás Minisztériumának magas rangú beosztottjaként, egy ideig pedig a Munkaerő Toborzó Kormánybizottság szlovákiai meghatalmazottjaként, végigkísérte a deportálásokat az előkészítéstől egészen a magyarok hazatéréséig, számos jelentésében összegezte annak részleges, majd végeleges eredményeit, hiányosságait és jelölte ki az aktuális feladatokat. Adatait a levéltári dokumentumok közül megbízhatóknak találtam. A fellelhető jelentéseinek elemzésével és más hivataloktól származó adatokkal történő összevetésével, véglegesen tisztázni lehetne a deportálások kvantitatív mutatói körüli bizonytalanságokat.
Az adatokat azonban minden esetben ellenőrizni kell, az előforduló elírások és összeadási hibák miatt. Az itt közölt első táblázatban is található egy hiba, a családok közölt számának összege ugyanis 11 289-et tesz ki. Ez abból adódik, hogy a Feledi bizottságnál elírás történhetett, ha az ott szereplő számhoz hozzáadjuk a 353-at, amennyi a különbség a családok összegként föltűntetett 11 642 és az összeadás eredménye között, már pontos eredményt kapunk (a Feledi toborzóbizottságnál így a deportált családok száma helyesen 630). A második mellékletet, a Csehországba érkezett transzportok számát területi eloszlás szempontjából elemezve, kirajzolódik előttünk a határvidék. Azon Járási Munkavédelmi Hivatalok területe,[14] ahová a határ menti övezetre vonatkozó betelepítési tilalom miatt nem, vagy csupán egy-két, transzport érkezett a magyar munkaerőből.
13.
Prága, 1947. május 8. A Belügyminisztérium bizalmas körlevele az állambiztonsági szerveknek, az SNB tartományi parancsnokságainak és a nemzeti bizottságoknak Cseh- és Morvaország területén, a magyar nemzetiségű munkások szaporodó szökéseinek megakadályozásáról.
Belügyminisztérium
VII-C-8677/319-8/5-47-6 Prága, 1947. május 8.
Bizalmas
Minden területi állambiztonsági hivatalnak,
minden területi SNB parancsnokságnak,
tartományi állambiztonsági hivataloknak Prágában, Brünnben és a kirendeltségének Ostraván,
tartományi SNB parancsnokságoknak Prágában, Brünnben és a kirendeltségének Ostraván,
tartományi nemzeti bizottságoknak Prágában, Brünnben és a kirendeltségének Ostraván,
minden járási nemzeti bizottságnak és nemzetbiztonsági igazgatóságnak.
Tárgy: A munkahely önkényes elhagyása a magyar nemzetiségű személyek által.
Melléklet: 0
Az SNB parancsnokok előterjesztett jelentései alapján, az utóbbi időben jelentős mértékben szaporodnak a 88/1945 Tt. sz. dekr. alapján Szlovákiából kirendelt magyar cselédek és családtagjaiknak a szökései.
Minden eddig foganatosított intézkedéssel sem sikerült ezeket a szökéseket megakadályozni, mivel a magyarok, akik a kirendelt munkahelyüket önkényesen elhagyták, nem voltak büntetve.
A 33/1945 Tt. sz. elnöki alkot. dekrétum alapján a magyar nemzetiségű személyek elveszítették a csszl. állampolgárságukat. Azaz, állampolgárság nélküli személyeknek lehet tekinteni őket, akik alá vannak rendelve az 52/1935 Tt. sz. törvény korlátozásainak és a közigazgatási hivatalok speciális rendelkezéseinek. Minthogy a Szlovákiából a cseh országrészekbe munkára kirendelt magyar nemzetiségű személyeknek és a családtagjaiknak nincsen semmilyen személyazonosságukat igazoló igazolványuk, a kirendelt munkahelyük alapján illetékes hivatal által legyen kiadva nekik ideiglenes igazolás a személyazonosságról, amelyet a II-1130-20/12-45-40-Vb/3 sz. 1946. 3. 28-án kiadott körlevél rendszeresített, és 41 szám alatt közölt az 5/1946 számú Belügyi Közlöny. Az említett személyeknek kiadott ideiglenes igazolás a személyazonosságról magában foglalja, a kirendelt munka időtartamára, a tartózkodási engedélyt annak a hivatalnak a körzetében, amely az ideiglenes igazolványt a személyazonosságról kiadja.
Ugyanis az említett személyek a családtagjaikkal együtt csupán annak a hivatalnak a körzetében tartózkodhatnak. Erre a körülményre szükséges kifejezetten figyelmezetni az ideiglenes igazolvány kiadásánál azzal együtt, amennyiben hivatalos engedély nélkül elhagynák ezt a körzetet büntetve lesznek az 52/1935 Tt. sz. törvény 14 §-a alapján, az esetleges további, a kirendelt munkahely ok nélküli elhagyása miatt a 88/1945 Tt. sz. dekrétum 23 §-a szerinti további büntetés sérelme nélkül.
Egyidejűleg kérjük a Szociális Gondoskodás Minisztériumát, hogy tegyen intézkedéseket a járási munkavédelmi hivataloknál (részlegeiknél), hogy ezek haladéktalanul küldjék el a cseh országrészekbe munkára rendelt magyar nemzetiségű személyek és a családtagjaik jegyzékeit a járási nemzeti bizottságoknak (nemzetbiztonsági hivataloknak), amelyek a kirendelt munkahely alapján illetékesek. Ezeknek a jegyzékeknek alapján a járási nemzeti bizottságok (nemzetbiztonsági hivatalok) kiadják az ideiglenes igazolásokat a személyazonosságról, ellátva toldalékkal a személyek tartózkodási engedélyéről, ezen kívül ezeket a jegyzékeket felhasználják annak felülvizsgálatára, vajon a személyek teljesítették-e jelentkezési kötelezettségüket a 233/1941 Tt. sz. kormányrendelet alapján a lakhelybejelentésről, és a 52/1935 Tt. sz. törvény 7 §-a alapján a külföldiek tartózkodásáról.
A pénzbüntetés kiszabásánál azon személyek esetében, akik elszöktek és fegyveres kísérettel visszahoztak,[15] vegyék figyelembe azt, hogy a fegyveres kísérettel történő visszatoloncolás jelentős kiadást igényel, és ezért a legmagasabb elérhető díjszabást alkalmazzák.
A Belügyminisztérium, hogy megakadályozza a szökéseket, egyidejűleg intézkedik, hogy a SNB szervei a megfelelő helyeken, a vonatokon ellenőrzéseket végezzenek.
A jövőben az ilyen szökéseket ne a Belügyminisztériumba jelentsék, amint az az eredeti rendeletben szerepel. Ezen személyek egyes szökési eseteit a területi állambiztonsági hivatalok veszik nyilvántartásba, melyeknek jelentsék minden magyar nemzetiségű személy önkényes munkahely-elhagyását. Minden területi állambiztonsági hivatalnak egyidejűleg feladatul adom, hogy a szökevény és a megbüntetett magyarokról számszerű áttekintést iktassanak be a havi rendszeres jelentéseikbe. Egyidejűleg figyelmeztetek a VII-C-3249-taj-1947 sz. 1947. március 7-én kiadott rendeletre,[16] amely érvényben marad. A megegyezés alapján a Belügyi Megbízotti Hivatallal, a szlovákiai állambiztonsági hivatalok a magyar nemzetiségű személyekről az állambiztonsági megbízhatatlanság szempontjából, egyenesen a történelmi országrészek területi állambiztonsági hivatalainak fognak jelentéseket adni. Kérem, hogy a területi állambiztonsági hivatalok Csehországban és Morvaországban ebben az értelemben informálják az illetékes állambiztonsági hivatalokat Szlovákiában, vagy egyenesen a Belügyi Megbízotti Hivatalt, annak VII Osztályát és a jelentések másolatát küldjék meg tudomásulvételre a Belügyminisztériumba.
A Belügyi Megbízotti Hivatal egyidejűleg kéri, hogy a magyarok, akiket munkára rendeltek és engedély nélkül Szlovákiába szöktek, azonnal legyenek a kirendelt munkahelyre visszaküldve.
Erről az intézkedésről egyidejűleg tudósítom a Szociális Gondoskodás Minisztériumát.
Az irat hiteléül: A miniszter helyett
(olvashatatlan aláírás) Dr Hora s.k.
Az irat cseh nyelvű sokszorosított példány. Archiv bezpečnostních složek Kanice, fond Ministerstvo vnitra – Správa internačních, sběrných a pracovních středisek Praha E6, 69. doboz.
A belügyminisztérium már 1947 tavaszán több körlevélben hívta föl a nemzeti bizottságokat és a belügyi szerveket, hogy tegyenek meg mindent a magyarok szaporodó szökéseinek megakadályozására Csehországból vissza Szlovákiába. Az idegenrendészeti és lakosság-nyilvántartási intézkedéseken túl, az állambiztonsági hivatalok hatáskörébe utalta a szökések felügyeletét, ellenőrzéseket rendelt el a Szlovákiába tartó vonatokon, és a szlovák szervekkel együtt intézkedett az elszökött személyek visszatoloncolásáról a csehországi kirendelt munkahelyükre.
14.
Brünn, 1947. augusztus 5. Bohdana Hanyšovának a Brünn, Maloměřice-Borky gyűjtőtábor helyettes vezetőjének jelentése az elszökött magyar munkásoknak a csehországi kijelölt munkahelyükre történő visszavitelére szervezett akció végrehajtásáról.
Másolat.
Melléklet az Ia-1485/47-Sch. sz.-hoz[17] Brünn, 1947. augusztus 5.
JELENTÉS
az akcióról, az elszökött magyarok visszaviteléről a kirendelt munkahelyre.
- A magyar munkaerő transzportálása Szlovákiából 1947. július 14-én kezdődött és 1947. július 24-én fejeződött be. Brünnből fegyveres kísérettel a munkahelyekre szállítások ez év július 27-ig tartottak, mivel a kíséretet biztosító SNB állomás legénységének korlátozott száma meggátolta az akció gyors befejezését.
- A magyar munkaerő elosztását a Brünn, Maloměřice-Borky gyűjtőközpontban a Tartományi Munkavédelmi Hivatal tisztviselője Brünnben, František Schottner végezte úgy, hogy azok a családokat is, amelyeket két külön transzportban szállítottak ide Szlovákiából, együttesen szállítsák őket a munkahelyükre.
- A 817 személyből összesen 646 személyt szállítottak a kijelölt munkahelyekre (a cseh országrészbe 511, a morva és sziléziai országrészekbe 135). A brünni Járási Munkavédelmi Hivatal részére 117 személyt bocsátottunk rendelkezésre (magyarokat, akik eddig nem dolgoztak a cseh országrészekben, vagy nem tudtak vagy nem akartak emlékezni arra, hol dolgoztak eddig).
- Szlovákiába összesen 54 személyt küldtek vissza. Ezeknek a személyeknek a brünni Tartományi Munkavédelmi Hivatal igazolásával jelentkezniük kellett a pozsonyi Tartományi Munkavédelmi Hivatalnál. Többnyire idősebb emberek voltak, munkaképtelenek, (pl. 1870-es évben született, terhes nők egészen a 9. hónapban, pl. Bašti Mária, 1926, a terhesség 5. hónapjában, férje Füleken van, ennek ellenére ideszállították.), betegek (víz van a tüdején, rokkant, operáció után, stb.) mindezeket megvizsgálta a brünni Járási Munkavédelmi Hivatal hivatalos orvosa Dr Kadlec, és munkaképteleneknek ismerte el őket. Mivel nem rendelkeztek a cseh országrészekben semmilyen családtaggal, akik gondoskodhattak volna róluk, visszaküldték őket Pozsonyba.
- Nem tudjuk elképzelni, milyen módon történt a magyarok összpontosítása Szlovákiában, mikor a magyar transzportban ideszállítottak egy szlovákot is, csehszlovák állampolgárt Hudec Juliust Madarról, szül. 1915. A dokumentumok átvizsgálása és átkutatása után elengedték, és visszautazott Szlovákiába. Más, szlovákul beszélő magyarok bejelentései alapján állítólag a következőképpen jártak el: aki ki tudta fizetni pénzben, az Szlovákiában maradt, akinek nem volt pénze és olyan öreg és beteg volt, hogy a szlovák hivataloknak nem kellett, elküldték a cseh országrészekbe.
- A Brünn, Maloměřice-Borky gyűjtőtáborba összesen 817 magyart szállítottak, ebből Szlovákiába visszaküldtek 53 személyt
a brünni kórházba küldtek (vesztés után) 1 személyt
összesen 54 személy
Maradt 763 személy, akik a közvetkezőképpen voltak szétosztva
tablazat 44444 [18]
Csehország 511
Morva-Szilézia 252
összesen 763
a hivatal elöljárója
Dr. Boh. Hanyšová s. k.
Az irat cseh nyelvű gépelt másolat. Archiv bezpečnostních složek Praha, fond 305. Ústředna Státní bezpečnosti (Állambiztonság Központja). 305-366-4.
A közmunkaszolgálat több, mint kétéves időtartama alatt ismereteim szerint az elszökött magyar munkásoknak és családtagjaiknak 1947 nyarán zajlott le az egyetlen tömeges visszatoloncolása Szlovákiából a kijelölt munkahelyeikre. Ez összesen 817 magyart érintett, akiket előbb a Brünn közelében fekvő Maloměřice-Borky gyűjtőközpontba vittek és innen kísérték tovább őket a munkahelyeikre. Az akció során ugyancsak láthatóvá váltak a deportálások hiányosságai és a végrehajtás során elkövetett túlkapások, amelyek az érvényes előírások nyilvánvaló megsértéséből fakadtak (munkára alkalmatlan öregek, betegek és terhes nők elszállítása stb.). A későbbiek során már ilyen toloncolási akcióra nem került sor, a szökések után sok ezren maradtak otthon, nem vitték vissza őket erőszakkal a kijelölt kényszerlakhelyükre, munkahelyükre.
15.
Pozsony, 1947. november 19. A pozsonyi Tartományi Nemzetbiztonság Főparancsnoksága másolatban megküldi a gútai NB állomás 1947. november 7-én kelt jelentését a Belügyi Megbízotti Hivatalnak, a községből Csehországba munkára vitt magyarok egy részének hazatéréséről és az ebből fakadó bonyodalmakról.
Nemzetbiztonság Főparancsnoksága Pozsony, 1947. november 19.
2305 jelent./1946. sz.[19]
MÁSOLAT.
Tárgy: Magyarok munkára telepítve Csehországban – hazatérés
Belügyi Megbízotti Hivatal, V. Osztály
Pozsony
A Komáromi járásbeli Gúta NB állomás 2880/1947 szám alatt előterjesztette az alábbi 1947. november 7-én kelt jelentését:
Jelentem, hogy az utóbbi időben elkezdtek visszatérni Csehországból a magyarok, akiket ez év februárjában munkára telepítettek Csehországba. A visszatérő magyarok házait áttelepült szlovákok foglalták el. A magyar és az áttelepült szlovák között aztán különböző veszekedésekre és vitákra kerül sor, amelyeket az itteni NB állomásnak kell megoldania.
- november 5-én visszatért Csehországból Szántó Júlia, szül. 1914. január 16. Gútán, akit 1947. február 11-én munkára rendeltek Straka gazdánál, Kamíkban, Veľké Přílepy 18. h. sz., Prágai járás.
Szántóné a férjével ment el Csehországba, Szántó Gáborral, szül. 1914. szeptember 19-én Gútán, valamint három kis gyermekével és a férje édesanyával Szántó Júlia, szül. Navrátil, 1890. 8. 2. Gútán, Komáromi járás.
A Szántó családban munkaképes csupán Szántó Júlia, Szántó Gábor felesége volt. Maga Szántó beteges, nehéz munkára nem képes. Szántó Júlia, szül. Navrátil, már idős és állandóan beteges, tehát semmilyen munkára nem alkalmas.
Mikor a munkaadó Straka látta, hogy ebből a családból kevés haszna van, a munkások kérésére elengedte őket a munkából és a saját kocsiján elvitte a vasútállomásra, hogy visszatérjenek Gútára.
Az egész Szántó család hazatért, csupán maga Szántó maradt néhány napig Csehországban, hogy elintézze a kijelentkezést az élelmiszer kiutalás alól, és a rendőrségi kijelentkezést.
A NB Főparancsnokság 1433/5-1947 Hs sz. 1947. szeptember 9-én kelt parancsa értelmében a munkahelyükről visszatérő személyeket fegyveres kísérettel vissza kell szállítani az eredeti munkahelyükre.
Ebben az esetben a Szántó családot nem lehet visszakísérni, mivel a munkaadójuk által voltak elbocsátva a munkából, anélkül, hogy a munkaadó beleegyezést kért volna az illetékes munkavédelmi hivataltól, esetleg a Szociális Gondoskodás Minisztériumától.
A Szántó családon kívül hasonló módon volt elbocsátva a munkából Leckési Gyula is, született 1900. április 14. Gútán, aki munkára volt rendelve Otakar Bělohorskýnál, Nebušicén, 7 h. sz., Prágai járás.
Leckési bejelentette, hogy a munkaadója azt mondta neki, nincs munkája a számára, télre elmehet haza, és tavasszal lépjen újra munkába. Leckési elszállásolásával nem volt gondja az itteni NB állomásnak, mivel az ő háza még üres volt, így beköltözött oda.
Mindkét család vallomása alapján világos, hogy a munkáltatók Csehországban, a munka hiánya miatt, el fogják bocsátani a magyarokat. A magyarok haza fognak térni, a házaikat és a földjeiket elfoglalták az áttelepült szlovákok, vagy a bizalmiak, akiket a Szociális Gondoskodás Megbízotti Hivatala nevezett ki. A hazatérő magyarok, mikor a házaikat és vagyonukat elfoglalva találják, biztosan nem fognak erre kedvezően nézni, de különböző kellemetlenségeket fognak csinálni és nyugtalanságokat fognak kelteni.
Az itteni állomás telefonon kérdezte a Területi Telepítési Hivatal elöljáróját és Járási Munkavédelmi Hivatal elöljáróját Komáromban, van-e valamilyen kiadott irányelv a magyarokról, akik legális módon visszatérnek Csehországból és a házaikat, vagyonukat elfoglalva találják. Az itteni állomás olyan választ kapott, hogy semmilyen parancsuk hasonló esetekre nincsen és a feletteseik csak szóban adtak ki utasítást, hogy a visszatérő magyart semmi esetre sem szabad a saját házába engedni.
Mivel várható, hogy hasonló esetek előfordulnak más helyeken is, kérem a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy a Szociális Gondoskodás Megbízotti Hivatalával egyetértésben adjon ki szükséges irányelvet, hogyan kell az NB tagjainak az ilyen esetekben eljárni, és elsősorban ott, ahol a visszatérő magyar házában már szlovák van elszállásolva.
Végezetül kérem határozni a Magyarországról visszatérő magyarok kérdésében is, akik 1947 év elején elszöktek a munkaerő toborzás elől Magyarországra és most visszatérnek, mivel a házaikban sok esetben már szlovák lakik és most megérkezett a házba a tulajdonos és mindketten benne laknak.
A jelentés másolatát elküldöm a Szociális Gondoskodás Megbízotti Hivatalának és a Belügyi Megbízotti Hivatal VII. Osztályának
NB főparancsnok s. k.
Olvashatatlan aláírás
Az irat szlovák nyelvű gépelt másolat. Archiv bezpečnostních složek Praha, fond 305. Ústředna Státní bezpečnosti. 305-366-4.
A gútai csendőrparancsnok jelentése jól szemlélteti azt a kaotikus helyzetet, amely 1947 végére sok községben előállt Dél-Szlovákiában. Az időközben lezajlott lakosságcsere következtében magyarországi szlovákok érkeztek a falvakba, akiket gyakran a Csehországba munkára deportált magyarok gazdaságaiba helyeztek el. A Csehországból többnyire engedély nélkül visszatérő magyar tulajdonosok és a szlovák áttelepültek, illetve a magyarok vagyonába beültetett bizalmiak között kezelhetetlen konfliktusok robbantak ki. A felsőbb szervek sem nagyon tudták mit kezdjenek a kialakult helyzettel, egyedüli céljuk az volt, hogy a betelepült szlovákokat megvédjék. Olyan utasítást adtak, hogy nem szabad hagyni a vagyonuk visszafoglalását a magyar tulajdonosaik által.
16.
Písek, 1947. december 31. A píseki Területi Állambiztonsági Hivatal elöljárójának titkos jelentése a Belügyminisztérium VII. Osztályának a munkára rendelt magyarok szökéseinek szaporodásáról és Tóth Kálmán református lelkész magyarok között végzett lázító tevékenységéről.
(nyomtatott fejléces papír)
Tartományi Nemzeti Bizottság
Területi Állambiztonsági Hivatal, Písek
Písek, Komenského tř. 56 Telefon 438.
645 tit/47 sz. Písek, 1947. december 31.
Tárgy: M a g y a r o k, visszatérés Szlovákiába a munkára telepítésről
Válasz a VII-C-3249 tit/47 rendeletre Titkos
Belügyminisztérium VII. Osztály
Prága VII.
Jelentem, hogy az utóbbi időben ismét nagyobb mértékben szaporodik az ide munkára telepített a magyarok önkényes eltávozása Szlovákiába. A magyarok megtagadják aláírni, vagy átvenni a határozatokat a munkaszerződés további féléves meghosszabbításáról. A levelek alapján, melyeket egymás között váltanak, arra bíztatják egymást, hogy mindent, ami a munkaviszony meghosszabbítására irányul utasítsanak el.
Amint azt az itteni Területi ÁBH[20] a 611 tit-1947 sz. alatt 1947. 12. 16-án jelentette, Strakonicén T o t h Kálmán magyar missziós lelkész, aki Prága XVI, Přemyslova 26/II-11 címen lakik, 1947. 10. 12-én a prédikációjában bátorította a meghívott magyarokat, hogy 1948. február 15. után ne dolgozzanak, még ha megaláztatás is éri őket. Igyekeztünk tanúkat szerezni Toth ellen, azonban eredmény nélkül. Egyetlen magyar sem akarja ezt megerősíteni.
Toth már több alkalommal volt Strakonicén. Pavel Urválek csehszlovák evangélikus lelkésznek, Strakonice 216/II sz., a csatolt cseh-magyar levelet küldte, melyben segítséget ajánl a magyaroknak minden irányban. Az istentisztelet előtt Urváleknek engedélyt mutatott az Információs és Iskolaügyi Minisztériumból, hogy egyházi szertartásokat végezhet. Toth nyilvánvalóan más helyekre is eljár, és ilyen módon bíztatja szabotázsra a magyarokat.
Strakonicén ezt az akciót MUDr Pavel Donáth orvos felesége, Helena Donáthová, született magyar támogatja, akiről jelentést adtam a Belügyminisztériumba 599 tit/47 sz. alatt.
Az egész akciót figyelve van, és amennyiben sikerül bizonyító anyagokat beszerezni a törvény értelmében közbelépünk.
Megkapja: Belügyminisztérium VII Osztály és a Tartományi ÁBH másolatban.
(két pecsét a lap alján, a szerző beosztása és a beérkezés dátuma) A hivatal elöljárója
(olvashatatlan aláírás)
- I. 5.
(a lap hátoldalán iktatópecsét) Állambiztonság Központja
a belügyminisztérium mellett
Érkezett 1948. I. 8.
(az irat mellett Tóth Kálmán cseh-magyar két nyelven írt rövid bemutatkozó levele, ebből csupán a magyar nyelvű részt közlöm betűhíven)
(…)
Kedves magyar református Testvér.
Szeretettel értesítem, hogy a komáromi református Egyházmegye megbizott a Cseh- és Morvaországban levö református hiveink lelki gondozásával és azzal, hogy minden ügyes-bajos dolgában segitségükre legyek. Tehát akár fizetés, akár valami más vonatkozásban panaszuk van forduljanak hozzám. Prágai cimem: TÓTH KOLOMAN, ref. farár, PRAHA XVI, Přemyslova 26/II, č. dv. 11. Ha lelkészi szolgálatra van szükségük, ugyancsak erre a cimre irjanak egy lapot. Ha beteg van a családban, vagy keresztelés, házasságkötés, vagy temetés adódik, elö. Sürgös esetekben pl. temetés, alkalmával forduljanak bizalommal a cseh testvér egyház (českobratrská církev evangelická) legközelebb levö lelkészéhez, aki engem taviratilag fog értesiteni. Szeretnék minden családot meglátogatni, ez azonban egyelöre lehetetlen, ezért ahol feltétlenül szükséges a látogatás, közöljék azt egy lev. lapon velem, a megadott cimre. Egyben irják meg azt is, hogyan lehet odajutni (autóbusz, vonat stb.)
Szeretettel köszönti testvére az Urban
TÓTH KÁLMÁN
missziói lelkész
Az irat cseh nyelvű gépelt aláírt tisztázat. Tóth Kálmán levele cseh és magyar nyelvű, sokszorosított példány. Archiv bezpečnostních složek Praha, fond 305. Ústředna Státní bezpečnosti. 305-389-4.
Az állambiztonság folyamatosan figyelte a magyar munkásokat Csehországban, a leveleiket is cenzúrázták, hogy Információt szerezzenek az esetleges szökések előkészületeiről, amelyek 1947 végén, az egyéves munkára rendelési időszak lejártának közeledtével, egyre szaporodtak. A hivatalok a kérdést a kényszerközmunka időszakának fél évvel történő meghosszabbításával oldották meg, erre lehetőséget adott a 88/1945 sz. elnöki dekrétum. A magyarok azonban sokan nem voltak hajlandók átvenni és aláírni az erről szóló végzést.
Az állambiztonság figyelte a deportált magyar munkások között tevékenykedő magyar katolikus papokat és református lelkészeket is. Számos jelentés maradt fenn az állambiztonság iratai között a magyar papok tevékenységéről. A legtöbb adatot Tóth Kálmánról találtam, aki valószínűleg a leghosszabb időt töltötte missziós tevékenységgel a deportált hívei között. Két jelentés is fennmaradt tőle missziós tevékenységéről és a deportáltak helyzetéről.[21] Az első jelentése alapján 1947. január elsején kezdte meg a munkát a cseh országrészekben, és mint a fenti jelentésből is látható folyamatosan, még 1947 év végén is szolgálta a híveit.[22]
17.
Hořovičky, 1948. január 16. A hořovičky-i SNB állomás parancsnokának František Malýnak a titkos jelentése a tartományi parancsnokságnak a magyar mezőgazdasági munkások leveleinek cenzúrázása során talált magyar nyelvű versről, amely szerinte valótlan állításokat tartalmaz.
Nemzetbiztonsági Testület
Állomásparancsnokság Hořovičky, Podbořany járás Hořovičky, 1948. január 16.
5 tit./48 sz.
Tárgy: Kovacz Sándor, magyar mezőgazdasági munkás,
valótlan állítások terjesztése külföldre (pecséttel ráütve a lapra) Titkos
Nemzetbiztonsági Testület
Tartományi Parancsnokság – IIa Oszt.
Prága
Melléklet: 1.
Előterjesztem a vers másolatát, amelyet a magyar levelezés cenzúrázása alkalmával szereztünk meg. Ezt a verset, a vers végén található megjegyzés alapján, a vezekényi és a felsőszeli fiatal emberek írták. Kovacz Sándor magyar földmunkás, Běsno 93 sz., Podbořany járás, küldi Magyarországra a Kovacz Lajos Budapest, 14 járás [sic!], Hungaria közep körút 207 sz. címre.
Ennek a versnek az írói eltorzítva írják le az áttelepítésüket Szlovákiából Csehországba mezőgazdasági munkára, és nyilvánvalóan valótlan körülményeket említenek.
Jelentem, hogy a vers cseh nyelvre fordítása itt nem volt lehetséges, ezért magyar nyelven terjesztem elő. A vers eredetijét a levéllel együtt előterjesztem a mosti Területi SNB Parancsnokság – IIa Oszt.-nak.
A jelentést beszerezte:
Josef Seppi zászlós
(olvashatatlan aláírás)
Kidolgozta:
František Malý főtörzs.
(olvashatatlan aláírás)
Vélemény:
A viszonyokat ismerő emberek véleménye szerint, a magyarok között szokásos dolog hasonló verseket és dalokat is írni. Az ilyen anyagot a magyar propaganda összegyűjti, iskolázott emberekkel feldolgoztatja, és a legtöbb esetben a propagáció eszközévé válnak, főként a magyar iskolákban, nyilvános gyűléseken stb. Szükség esetén a magyar hivataloknak is bizonyítékul szolgál a magyar lakossággal való rossz bánásmódra a CSSZK-ban. Ezért az író nem tünteti föl, hogy a verset maga alkotta, hanem fiatal vezekényi és felsőszeli emberek, hogy a versben leírt körülmények kollektív tanúvallomással legyenek alá támasztva, és így hihetőbbé váljanak.
Megkapják:
mosti Területi SNB Parancsnokság – IIa Oszt. 2x SNB állomás parancsnoka
SNB-TP Prága IIa Oszt. 1x Malý főtörzs.
Belügyminisztérium SNB-FP Prága 1x (olvashatatlan aláírás)
Másolat!
Deportálás.
Hangos motor zugás hallatszik messziröl
Hurcolják a népet Pozsonyvezekényröl
Hangos sirás között bucsuzik a nép
Nincs mentség számára és nintcs más segitség
Csak kitelepitölap és sujos betegség
Néhány butorkáját autóra rakják
Itt hagyják a többit földet házát marhát
Amit szorgalmas kézzel össze kuporgatott
Ellen érték nélkül prédáit ott hagyott
De nem tehetünk semit mert nem volt irgalom
Hisz le tiport mindent az erös karhatalom
A csendes falu népe körül volt keritve
Sürü csatárláncczal és nem volt menedéke
Uton utfélén portyázó járörök
Fegyveres katonák csendörök rendörök
Az igazoltatásnak se szeri se száma
Gyanus volt az ember saját falujába
Szabadságra vágyó Pozsonyvezekény népe
Mégis szolgaság lett szorgalminak bére
Hurcolják a népet messze idegenbe
Halatszik a sóhaj Istenem nehagyel
Ahogy megérkeztünk a rabszolga vásárra
Megtudták hogy kinek mennyi lesz az ára
Olcsó lett az ember és préda a nemzet
Sajnos nekünk kel el szenvedni mindezt
Bárcsak a jó Isten könyörülne rajtunk
Halgatná meg imánk amit rebeg arcunk [sic!]
Ne sanyargathatnák az ártatlan népet
Tanulnák meg egymást becsülni az emberek
Még ha nemistudnák egymást megérteni
Látnák meg egymásban Isten teremtményit
Betartani tudnák Isten törvényét
Szeresd felebarátodat mint te magadat
Ez volna a földön legszebb parancsolat
Ha erre az alapra épitenék a békét
Meglátnák a világ ujjá építését
Vége.
Ezt irták Vezekényi és felsőszeli fiatal emberek, minden igy volt a hogy le van irva.
A másolat hiteléül:
Hořovičky, 1948. január 15.
SNB állomás parancsnoka
František Malý főtörzs.
Az irat cseh nyelvű gépelt aláírt tisztázat, másolópapírral készült példány. A vers magyar nyelvű, másolópapírral készült példány. Archiv bezpečnostních složek Praha, fond 304. Různé bezpečnostní spisy po roce 1945. 304-219-3.
Az deportáltak leveleit cenzúrázó állambiztonsági szervek bukkantak erre a magyar versre, amely őszintén tárja föl a deportálás embertelen körülményeit, és ezért esetünkben bűnjellé vált. A vers különböző változatokban megtalálható több dokumentumkötetben is, amelyek a deportálások emlékezetét mutatják be. A legteljesebb gyűjteményben Tóth László szerkesztő Nagy Béla (1898–?) Felsőszeliből Magyarországra áttelepített parasztköltőnek tulajdonítja a verset,[23] de megemlíti, létezik taksonyfalvi és ipolyszakállosi változata is. Most gazdagítjuk a sort egy vezekényi, illetve Podbořany-i járásban lejegyzett változattal.
18.
Prága, 1948. június 2. Bizalmas feljegyzés a Szociális Gondoskodás Minisztériumában tartott értekezletről, amelyen Rudolf Obrusníknak, a miniszter titkárának elnökletével az érintett hivatalok megvitatták a magyar mezőgazdasági munkások csehországi letelepítésére szervezett akció sikertelensége után előállt helyzetet és a további feladatokat.
Feljegyzés
a Szociális Gondoskodás Minisztériumában 1948. június 2-án a Külügyminisztérium, a Belügyminisztérium, a Földművelési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Szociális Gondoskodás Minisztériuma, a Tartományi Nemzeti Bizottság Brünn, a Legfelsőbb Számvevő és Ellenőrző Hivatal, a Cseh Fölművesek Egységes Szövetsége, valamint a Belügyi-, a Szociális Gondoskodás-, és a Fölművelési Megbízotti Hivatalok és Szlovák Telepítési Hivatal képviselőinek jelenlétében tartott értekezletről.
Az értekezlet tárgya a cseh országrészekben dolgozó magyar munkásoknak a tartós letelepülés céljára történő megnyerésére ezekben az országrészekben indított akció eredményeinek az értékelése volt.
Az értekezletet az elnöklő Dr. Obrusník, a szociális gondoskodás miniszterének titkára nyitotta meg, aki röviden értékelte a megnyerési akció eredményeit és megállapította, hogy ez alapjában csődöt mondott. Az összesen 32.201 a cseh országrészekben dolgozó magyar nemzetiségű személyből a csehszlovák állampolgárság visszaadására 2.209 személy, a támogatásért a tartós egzisztencia teremtéséhez 1.531 személy jelentkezett. Továbbá megállapította, hogy ennek az eredménytelenségnek oka a következő pontokban gyökerezik:
1/ Magyarország és CSSZK között a nemzetközi kapcsolatok 1946 óta, mikor a toborzó akció elkezdődött, lényegesen megváltoztak és a magyarok ettől a változástól másféle bánásmódot várnak.
2/ Ezeknek a magyaroknak a vagyonának elkobzása Dél-Szlovákiában lassan halad és közülük senkinek a cseh országrészekbe nem volt kézbesítve végzés az elkobzásról.
3/ A 12.014 elszökött személyből, hosszú halogatás után fegyveres kísérettel visszatoloncolás a szlovák hivatalok által a cseh országrészekbe csupán kb. 800 személy esetében történt meg, amelynek az volt a következménye, hogy növekedett a szökések intenzitása a munkahelyekről Szlovákiába.
4/ Be kell ismerni, hogy a rossz bánásmód is ezekkel a magyarokkal, az egyes munkáltatóknál a cseh országrészekben, hatással volt az ellenszenvükre a tartósan itt maradással szemben.
A Belügyminisztérium képviselője ehhez megemlítette, hogy a Belügyminisztérium már 1947-ben kiadott egy körlevelet, amelynek meg kellett volna akadályoznia a magyarok visszaszökését Szlovákiába és ennek be kellett volna biztosítania a szökevények visszatoloncolását. Sajnos különösen a szlovák hivatalok nem igazodnak ehhez a körlevélhez és a fegyveres kísérettel történő visszaszállítást nem végzik. A propagálást a nézete szerint a földművesek szövetségének szervei, vagy a JNB-ok végezhették volna. Figyelembe kell venni, hogy a jelenlegi viszonyok miatt ezekkel a magyarokkal szemben nem lehet élesen fellépni.
A Szociális Gondoskodás Minisztériumának képviselője ehhez kijelentette, hogy az Információs gyűlések a munkavédelmi hivatalok által nagyon gondosan voltak végrehajtva, de a magyarokra nyilvánvalóan hatott a felforgató propaganda és a magyar külképviseletek beavatkozása.
A Szlovák Telepítési Hivatal képviselője hozzátette, hogy a hivatal már korábban figyelmeztetett arra, hogy az egész akcióra úgy tekintsenek, mint munkaerő toborzásra. A vagyon konfiskálása folyamatban van, de néhol személyes jellegű nehézségekbe ütközik, például abba, hogy a gazdaságot elfoglalta a cseh országrészekben dolgozó tulajdonos valamelyik rokona. Megegyezés született, hogy elkobzásra csak olyan vagyonok kerülnek, amelyekre bizalmiak lettek helyezve. Ami a kiutalási végzéseket illeti, a helyzetet még ki lehet javítani azzal a feltétellel, hogy a cseh országrészekben dolgozó tulajdonosnak ismert lesz a mostani pontos címe. Eddig a kiutalásokat csupán azon a helyen publikálják, ahol a konfiskált vagyon található.
Az Állambiztonsági Központjának képviselője rámutatott a szükségére annak, hogy a magyarokat ott telepítsék le, ahol nem okozhatnak kárt és szét kell szórni őket a lehető legmesszebb az ipari központoktól. Ügyelni kell arra, hogy amennyire lehet, elégedettek legyenek és ne váljanak veszélyessé az állami rendőrség szempontjából.
A Belügyminisztérium képviselője újra hangsúlyozza, hogy a magyarokat értesíteni kell az elkobzásról, vegyék tudomásul, hogy Dél-Szlovákiában már nincsenek egzisztenciális lehetőségeik, ez hatással lesz a hajlandóságukra tartósan letelepedni a cseh országrészekben. Teljesen egyértelmű, hogy a családokat nem szabad szétszakítani és az elkövetett ez irányú hibákat ki kell javítani.
A vita során a fegyveres kísérettel történő visszaszállításról a Szociális Gondoskodás Megbízotti Hivatalának képviselője kijelentette, hogy a visszatoloncolt személyek 80%-a a maloměřicei gyűjtőtáborból vissza lett küldve Szlovákiába, mint munkaképtelen. A további visszatoloncolások azonban pénzügyi jellegű nehézségekbe ütköznek, mivel a szlovák szerveknek nincsen pénzük a fegyveres kísérettel történő visszaszállítás költségeinek kifizetésére. Hasonló álláspontot foglalt el a Belügyi Megbízotti Hivatal képviselője is.
Az ilyen következtetésekkel szemben a Szociális Gondoskodás Minisztériumának képviselője megemlítette, hogy a maloměřicei központba szállított összesen 800 személyből csupán 54-et küldtek vissza. Ezek valóban munkaképtelen személyek voltak, akiket nem volt lehetséges semmilyen munkára elhelyezni. Az eszkort végrehajtására a Szociális Gondoskodás Megbízotti Hivatalának 100.000 Kčs,- előleget adtunk, és az elszámolás után, amelyet a Pénzügyminisztérium és a Legfelsőbb Számvevő és Ellenőrző Hivatal utasítására kérnünk kellett, adhatnánk előlegbe újabb összegeket. A megbízotti hivatal azonban a többszöri sürgetés ellenére ez idáig nem számolt el a nyújtott előleggel. Megfontolásra ajánlották továbbá, vajon lehetséges lenne-e a magyarok további munkára rendelésére felhasználni a 71/45 Tt. sz. elnöki dekrétumot.
A Pénzügyminisztérium képviselője megállapította, hogy az eszkort kérdése a Belügyminisztérium és a Belügyi Megbízotti Hivatal hatáskörébe tartozik, rajtuk múlik, hogy gondoskodjanak a megfelelő térítésről és esetlegesen kérjék a vonatkozó költségvetési tétel emelését. Minthogy biztosnak tűnik, hogy a magyaroknak feltétlenül a cseh országrészekben kell maradniuk, szükséges minél előbb az egész ügyet rendezni, hogy ezek a személyek tartósan be legyenek sorolva a munkafolyamatokba és a kapott támogatást valóban a saját helyzetük javítására használják, és ne váljanak a közgondoskodás terhére.
Mivel ezeket a magyarokat nem lehet kiköltöztetni, vagy letelepíteni a határvidéken, és a belső területeken nincs a számukra elegendő föld, szükséges számolni azzal, hogy itt maradnak a mezőgazdaságban, mint napszámosok, vagy részben az iparba sorolják őket. Ezért szükséges, hogy a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium közöljék minél előbb az elvi álláspontjukat ebben a kérdésben.
A munkaképtelenekről, akikről a családja köréből nincs ki gondoskodjon, a nemzeti biztosítás keretében gondoskodva lesz, amennyiben megkapja a csehszlovák állampolgárságot. Különben a mi intézeteinkben kell őket elhelyezni, miközben a lelki betegek intézetében lehetne helyeket felszabadítani, ezek kapacitása nincs megfelelőképpen kihasználva.
Az elnöklő végül a következő lényeges pontokba összefoglalta az értekezlet eredményeit:
1/ A Külügyminisztériumnak közölnie kell az elvi álláspontját a magyar kérdés megoldására a cseh országrészekben, és beleegyezést adni az esetleges rendőri intézkedésekhez a menekülések megakadályozására a cseh országrészekből Szlovákiába.
2/ Szükséges, hogy a Külügyminisztérium véleményezze, hogy a magyar-csehszlovák kapcsolatokra tekintettel lehetséges-e az elszökött személyeket Szlovákiából fegyveres kísérettel visszahozni a cseh országrészekbe.
3/ A Külügyminisztérium nyilatkozzon a javasolt 71/45 Tt. sz. dekrétum alkalmazásáról, amely alapján, azok a magyarok a cseh országrészekben, akiknek a munkára rendelése a 88/45 Tt. sz. dekrétum alapján befejeződött, és akik nem kérték a csehszlovák állampolgárság visszaadását és a támogatást a tartós egzisztencia megalapozására a cseh országrészekben, meghatározatlan időre, munkára lennének rendelve.
4/ A Belügyminisztérium ugyancsak közli a saját álláspontját ezekhez a lényeges pontokhoz és megtesz minden előkészítő intézkedést a menekülések megakadályozására és a visszatoloncolás végrehajtására.
5/ Továbbá a Belügyminisztérium gondoskodik, hogy a magyar nemzetiségű személyeknek, akik kérték csehszlovák állampolgárság visszaadását, a kérvényeik, amennyire lehetséges meggyorsítva el legyenek intézve.
6/ A Földművelési Minisztérium egyidejűleg ügyel arra, hogy ezeknek a személyeknek meggyorsítva legyen kifizetve a támogatás a tartós egzisztencia megalapozására.
7/ A Földművelési Minisztérium a cseh földművesek szövetségével újra megfelelő körlevéllel hangsúlyozza az alárendelt szerveknek, hogy a földművesek, akik magyarokat foglalkoztatnak, hogy szükséges ezekkel a személyekkel teljesen korrektül bánni és gondoskodni a számukra rendes elszállásolásról és étkezésről.
8/ Az Iskolaügyi Minisztériumot megkérik, hogy körlevélben figyelmeztesse az iskolák igazgatását különösen gondosan bánjanak a magyarok gyermekeivel, akik cseh iskolákat látogatnak, és sokfelé panaszkodnak a nemzetiségi diszkriminációra.
9/ A Belkereskedelmi Minisztériumot megkérik, hogy a nemzeti bizottságokon keresztül intézze el, hogy ne feledkezzenek el a magyarokról a textil és cipő kiutalásoknál.
10/ A helyzet megoldásáig minden érintett tárcának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy megakadályozzák a magyarok szökéseit Szlovákiába.
11/ A Külügyminisztériumot az értekezlet eredményeiről kiértesítik és megkérik a gyors nyilatkozattételre. Amint a Szociális Gondoskodás Minisztériumának ismert lesz ebben az ügyben a Külügyminisztérium álláspontja, azonnal újabb értekezletet hívnak össze a jelenlévő érintett tárcák képviselői részére, melyen megegyeznek a megfelelő korrekt intézkedésekről.
12/ A jegyzőkönyvet a mai értekezletről megkapja az összes résztvevő tárca.
Ezeknek az alapvető pontoknak a kijelölése után az elnöklő az értekezletet befejezte.
Feljegyezte: a Szociális Gondoskodás Minisztériuma részéről
Kaplerová s.k. Dr. Obrusník s.k.
Az irat cseh nyelvű, gépelt aláírt tisztázat, sokszorosított példány. Národní archiv Praha, fond Ministerstvo vnitra – Noskův archiv (Belügyminisztérium – Nosek irattára), 43. doboz.
Az 1948 elejétől a csehszlovák kormány jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a még a cseh országrészekben tartózkodó mintegy 32 magyart rábírja a tartós letelepedésre. A csehszlovák állampolgárság megadását ígérték azoknak, akik kötelezik magukat, hogy nem térnek vissza Szlovákiába és állandó jelleggel letelepednek Csehországba.[24] A letelepedéshez anyagi támogatást is ígértek a kérvényezőknek. Ezután jelentős propagandát fejtettek ki a deportáltak körében, a csehországi munkavédelmi hivatalok gyűléseket szerveztek a számukra, ahol ismertették velük az új lehetőségeket és igyekeztek rábeszélni őket, hogy kérvényezzék a csehszlovák állampolgárságot. Az akció, mint az a fenti jegyzőkönyvből is kitűnik, kudarccal végződött, nagyon csekély számú magyar vállalta ilyen feltételek mellett a csehszlovák állampolgárság felvételét.
A letelepítési kísérlet eredménytelensége után az csehszlovák szervek keresték az utat, miképpen tudnák jogi úton kötelezni a magyarokat a további maradásra. A jegyzőkönyv alapján felmerült, hogy a 71/1945 Tt. sz. elnöki dekrétumot alkalmazzák a magyarokra, amely csak a cseh országrészekben volt érvényben. A javaslathoz a Belügyminisztérium hozzájárult, hogy ez alapján a jogszabály alapján kötelezzék meghatározatlan időre a deportáltakat a csehországi munkára.[25] Végül más megoldást választott a kormány, a prágai Nemzetgyűlés 1948. július 21-én elfogadta a 175/1948 számú törvényt. Ez úgy módosította a 88/1945 sz. elnöki dekrétumot, hogy a munkaszolgálat kétszer egy évvel meghosszabbítható.
A jegyzőkönyvből az is kiderül, az csehszlovák állami szervek látták, hogy a nemzetközi helyzet, benne a magyar-csehszlovák kapcsolatok, már teljesen más volt 1948 nyarán, mint 1946-ban. A hidegháború légkörének kialakulása miatt a szovjet vezetés nem tűrhette, hogy a befolyása alá került két ország, Magyarország és Csehszlovákia között feszült legyen a viszony. Ennek tudható be elsősorban, hogy 1948 nyarán döntések születtek a magyar kisebbség helyzetének rendezéséről. 1948 októberében törtvényt hoztak a magyar nemzetiségű polgárok állampolgárságának megadásáról[26] és 1949 januárjában megkezdődött a deportált magyarok szervezett transzportokkal történő hazaszállítása Szlovákiába. Ezzel lezárult számukra a több, mint két évig tartó csehországi kényszer közmunka.
4. Összefoglalás
Munkámban három eddig kevéssé vagy alig ismert levéltári irategyüttes segítségével mutattam be a szlovákiai magyarok deportálásának néhány részletét. Három államigazgatási terület, a központi kormány, a hadsereg és a Belügyminisztérium, valamint a biztonsági szervek szerepét igyekeztem megvilágítani a szlovákiai magyarságot ért talán legismertebb és legfájóbb traumát okozó eseményében. A politikatörténeti szempontokat fokozottan figyelembe véve, valamint a kormányzat- és az igazgatástörténet történetírásunkban eddig kevéssé alkalmazott vizsgálatával igyekeztem megvilágítani, érthetőbbé tenni a közölt 19 dokumentumban leírtakat, a deportálások kevéssé ismert részleteit. Munkámhoz igénybe vettem a történelem segédtudományai közül az archontológiát, a tisztség- és hivatalviselőkkel foglalkozó ágazatát is.
A deportálások történetének első, legtöbb érzelmet fölkavaró szakasza, maga a családok elszállítása sincs teljesen föltárva, annak kvantitatív mutatói sincsenek megnyugtatóan tisztázva. A kényszerközmunkára hurcolt és két évig munkahelyelhagyási tilalom alatt élő magyarok mindennapjainak, életkörülményeinek, küzdelmeinek a fölmutatásával is adós még a történetírásunk. Az említett a feladatok megoldásához az elkövetkezendő években további levéltári kutatásokra lesz szükség az elkövetkezendő években.