Az intézmény kötelez Beszélgetés Tóth Károllyal, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával (Fazekas József)

A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar ki­sebb­ség tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sa fel­tét­ele­i­nek meg­te­rem­té­se a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar szel­le­mi élet több év­ti­ze­des ál­ma volt. Az 1931-ben meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tu­do­má­nyos, Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság (az ún. Masaryk Aka­dé­mia) né­hány éves mű­kö­dé­sét le­szá­mít­va azon­ban nem si­ke­rült olyan tu­do­má­nyos in­téz­ményt lét­re­hoz­ni, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­nel­mé­nek, iro­dal­má­nak, kul­tú­rá­já­nak stb. ku­ta­tá­sá­val tu­do­má­nyo­san fog­lal­ko­zott vol­na, jól­le­het en­nek igé­nye kü­lö­nö­sen a múlt szá­zad het­ve­nes–nyolc­va­nas éve­i­ben egy­re in­kább meg­nőtt, s ame­lyet a po­zso­nyi Ma­dách Könyv- és Lap­ki­adó pó­tol­ha­tat­lan mű­hely­mun­ká­ja sem he­lyet­te­sít­he­tett. A rend­szer­vál­tás utá­ni meg­le­he­tő­sen hek­ti­kus évek so­rán ugyan­csak fel­me­rült egy ku­ta­tó­in­té­zet meg­ala­kí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­ge, de mind­ez csu­pán jám­bor óhaj ma­radt. Az 1996-ban lét­re­jött a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (ko­ráb­bi ne­vén: Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet) meg­ala­ku­lá­sá­val a hely­zet gyö­ke­re­sen meg­vál­to­zott. Az in­té­zet az el­múlt tíz év so­rán a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos ku­ta­tás leg­fon­to­sabb in­téz­mé­nyé­vé vált. A tíz­éves év­for­du­lón az in­té­zet igaz­ga­tó­já­val, Tóth Ká­rol­­lyal be­szél­ge­tünk.

– Mi­lyen cél­lal ala­kult meg a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet?

– Ta­lán há­rom fo­ga­lom­ban le­het meg­ha­tá­roz­ni a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet meg­ala­ku­lá­sá­nak a cél­ját: köz­in­téz­mény, szol­gál­ta­tó in­téz­mény és kő­in­téz­mény. Mind­egyik ki­fe­je­zés­ben az in­téz­mény fo­ga­lom sze­re­pel, és ez volt a lé­nyeg. Hét év­vel a rend­szer­vál­tás után – fel­mér­ve az erő­for­rá­so­kat – gon­dol­tunk ar­ra, hogy lét­re kel­le­ne hoz­ni a több év­ti­ze­de óhaj­tott és ter­ve­zett szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi in­té­ze­tet, amely fo­lya­ma­tos mun­kát fejt ki, meg­fe­le­lő inf­rast­ruk­tú­rá­val ren­del­ke­zik, ku­ta­tó­kat fog­lal­koz­tat, könyv­tá­rat, le­vél­tá­rat mű­köd­tet, fo­lyó­ira­tot ad ki, rend­sze­res pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­get biz­to­sít, kon­fe­ren­ci­á­kat szer­vez stb., va­gyis sta­bil in­téz­mé­nyi hát­te­re le­het a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ku­ta­tók­nak és tu­do­má­nyos­ság­nak. A kő­in­téz­mény fo­gal­mát azért hang­sú­lyo­zom, mert 1996 előtt is lé­tez­tek tu­do­má­nyos mű­he­lyek vagy olyan szer­ve­ze­tek, ame­lyek ke­re­té­ben tu­do­má­nyos mun­ka is folyt (Bibliotheca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány, Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság, Mer­curius Cso­port, Márai Ala­pít­vány, Civ­i­tas Ala­pít­vány, Fó­rum Ala­pít­vány stb.). Ezek na­gyon hasz­nos te­vé­keny­sé­get fej­tet­tek ki, pub­li­ká­ci­ó­kat je­len­tet­tek meg, de alap­ve­tő­en prog­ram­ori­en­tál­tak vol­tak. Mi egy olyan in­té­ze­tet kép­zel­tünk el, amely­ben a tu­do­má­nyos mun­ká­nak a hát­te­re te­rem­tő­dik meg, olyan inf­rast­ruk­tú­ra, amely a ku­ta­tó­kat és a ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ket szol­gál­ja. A kő­in­téz­mény te­hát azt je­len­tet­te szá­munk­ra, hogy le­gyen egy hely, ahol a ku­ta­tók fő­ál­lás­ban dol­goz­hat­nak, aho­vá bár­ki be­jö­het, ahol a ku­ta­tás­hoz szük­sé­ges min­den esz­köz meg­ta­lál­ha­tó. A szlo­vá­ki­ai, il­let­ve ko­ráb­ban a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség ugyan­is er­re már több év­ti­ze­de igényt tar­tott.

– Ez az igény köz­vet­le­nül a rend­szer­vál­tás előtt is meg­fo­gal­mazó­dot­t…

– Az in­té­zet ki­épí­té­sé­ben a Ma­dách Könyv­ki­adó Új Min­de­nes Gyűj­te­mé­nyé­ben 1989-ben meg­je­len­te­tett ter­ve­ze­tet vet­tük ala­pul. E ter­ve­zet leg­fon­to­sabb ele­me az volt, hogy a tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok in­téz­mé­nyi ke­re­tet kap­ja­nak, ahol a ku­ta­tók biz­ton­ság­ban vé­gez­he­tik a mun­ká­ju­kat. Már a cí­mé­ben is er­re utalt: Ter­ve­zet a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet in­téz­mé­nyi rend­sze­ré­nek ki­ala­kí­tá­sá­ra. A lét­re­ho­zan­dó in­téz­mény ku­ta­tá­sai a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi lét min­den te­rü­le­té­re ki­ter­jed­tek vol­na. A tör­té­ne­ti, ok­ta­tás­ügyi, szo­ci­ol­ingvisztikai, iro­da­lom­tu­do­má­nyi, kom­mu­ni­ká­ci­ós, nyelv­tu­do­má­nyi, nép­raj­zi, szo­ci­o­ló­gi­ai, de­mog­rá­fi­ai, gaz­da­sá­gi stb. ku­ta­tá­sok kö­rét ír­ta le na­gyon rész­le­te­sen. Egy­szó­val a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi in­té­zet lét­re­ho­zá­sa volt a cél, a kor be­já­ra­tott for­má­i­tól el­té­rő tu­do­má­nyos ösz­tön­díj­alap­pal, de­mok­ra­ti­ku­san ki­ala­kí­tott Tu­do­má­nyos Ta­nác­­csal, Ma­gyar Mú­ze­um­mal, könyv­so­ro­za­tok­kal és önál­ló tu­do­má­nyos fo­lyó­irat­tal. Nagy hang­súlyt ka­pott ben­ne a tu­do­má­nyos után­pót­lás és a tu­do­má­nyos kép­zés is.
A kő­in­téz­mény fo­gal­ma te­hát – ter­mé­sze­te­sen az új vi­szo­nyok kö­zött – ezt je­len­tet­te. A szol­gál­ta­tó in­téz­mény vi­szont új elem­ként je­lent meg. Az nyil­ván­va­ló volt, hogy pusz­tán ala­pít­vá­nyi for­rá­sok­ból na­gyon ne­héz több tu­cat fő­ ál­lá­sú ku­ta­tó­val biz­to­sí­ta­ni a fo­lya­ma­tos mű­kö­dést. Em­lé­kez­zünk csak ar­ra, hogy ép­pen eb­ben az idő­ben szün­tet­ték meg a Cse­ma­dok ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sát, és bo­csá­tot­ták el szin­te a tel­jes ap­pa­rá­tu­sát. Ar­ra kel­lett fel­ké­szül­ni, hogy egy né­hány fő­ből ál­ló szak­em­ber­gár­dá­val olyan hát­tér­in­téz­ményt ho­zunk lét­re, amely hos­­szú tá­von a kül­sős ku­ta­tók, ál­ta­lá­ban a hu­mán ku­ta­tá­sok­kal fog­lal­ko­zók, az egye­te­mis­ták, il­let­ve dok­to­ran­dus­ok biz­tos ku­ta­tó­bá­zi­sá­vá vál­jék. Eh­hez könyv­tár­ra, le­vél­tár­ra, tech­ni­kai hát­tér­re volt szük­ség, pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­gek meg­te­rem­té­sé­re és per­sze he­lyi­sé­gek­re.
A szol­gál­ta­tó in­téz­mény ugyan­ak­kor nem­ csak a be­fo­ga­dás ol­da­lát je­len­tet­te, nem csu­pán azt, hogy a ku­ta­tók be­jön­nek hoz­zánk, és ku­ta­tá­suk­hoz ezt-azt meg­ta­lál­nak ná­lunk. Olyan hát­tér­mun­kát is je­lent, amit egy ilyen in­téz­mény­nek el kell lát­nia: adat­tá­ra­kat, könyv- és fo­lyó­irat-gyűj­te­mé­nye­ket, kép­anyag és min­den egyéb írá­sos anya­gok gyűj­té­sét, rend­sze­re­zé­sét és fő­képp fel­dol­go­zá­sát, hogy a hoz­zánk be­té­rő ku­ta­tó eze­ket már fel­dol­go­zott for­má­ban kap­has­sa meg, hogy ezek­ből az anya­gok­ból pub­li­ká­lás­ra al­kal­mas re­per­tó­ri­u­mok, bib­li­og­rá­fi­ák ké­szül­je­nek. Évek óta több mun­ka­tár­sunk dol­go­zik ezen, az ő mun­ká­juk nem lát­ha­tó, hi­szen hát­tér­mun­kát je­lent, de nél­kü­lük alig­ha be­szél­het­nénk ku­ta­tói szak­könyv­tár­ról vagy le­vél­tár­ról. A köny­vek, re­gi­o­ná­lis és he­lyi ki­ad­vány­ok, fo­lyó­irat­ok, la­pok, kis­nyom­tat­vá­nyok fény­ké­pek, ké­pes­lap­ok, pla­ká­tok stb. be­szer­zé­sé­ről nem is be­szél­ve, me­lyek nél­kül nem be­szél­he­tünk ku­ta­tó­mun­ká­ról az in­té­zet­ben.
Köz­in­téz­mény­ként pe­dig azért ha­tá­roz­tuk meg, mert úgy gon­dol­tuk, hogy olyan fel­ada­to­kat vál­lal majd fel az in­té­zet, ame­lye­ket egyéb­ként egy ál­la­mi­lag tá­mo­ga­tott in­téz­mény­nek kel­lett vol­na el­lát­nia, de hát ab­ban az idő­ben ez szó­ba se jö­he­tett. De a köz­in­téz­mé­nyi funk­ci­ó­nak volt (és van ma is) egy má­sik je­len­té­se is, ez pe­dig a ma­gyar kul­túr­kör­ön be­lü­li köz­fel­adat el­lá­tá­sa. Úgy gon­dol­tuk, hogy ha a ma­gyar kul­tú­ra és tu­do­mány egy és oszt­ha­tat­lan, an­nak in­téz­mé­nyi fel­tét­ele­it is meg kell te­rem­te­ni, ma­gunk kö­zött nem pusz­tán ha­tá­ron tú­li in­té­zet­nek hit­tük ma­gun­kat, ha­nem egy­faj­ta „kis ma­gyar aka­dé­mi­á­nak” is, és le­vél­tár­nak is, és könyv­tár­nak is – a ma­guk spe­ci­á­lis fel­ada­ta­i­val és kül­de­té­sé­vel. Ez ké­sőbb, ami­kor már a ma­gyar­or­szá­gi és szlo­vá­ki­ai nagy nem­ze­ti in­téz­mé­nyek­kel szo­ros kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk, és el­is­mer­ték a mun­ká­nkat, iga­zo­lást is nyert.

– Ho­gyan fo­gad­ták az in­té­zet meg­ala­ku­lá­sát a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil szer­ve­ze­tek, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka ho­gyan vi­szo­nyult egy önál­ló ki­sebb­ség­ku­ta­tó in­té­zet meg­ala­ku­lá­sá­hoz?

– Önál­ló kő- és köz­in­téz­ményt akar­tunk lét­re­hoz­ni, de a lé­te­ző mű­he­lyek­re ala­poz­va, hi­szen nem vol­tunk an­­nyi­an, hogy több ha­son­ló kő­in­téz­mény jö­hes­sen lét­re, rá­adá­sul a szán­dé­kunk az volt, hogy in­teg­rál­juk és hasz­no­sít­suk a fel­hal­mo­zó­dott tu­dást és az ak­tív ku­ta­tó­kat, és egy köz­pon­ti in­téz­ményt hoz­zunk lét­re. Ezért 1996-ban ös­­sze­hív­tuk a tu­do­má­nyos mű­he­lyek kép­vi­se­lő­it a Cse­ma­dok­ban, és fel­ve­tet­tük egy ku­ta­tás­me­ne­dzse­lő hát­tér­in­téz­mény lét­re­ho­zá­sá­nak gon­do­la­tát. Meg­hív­tuk a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Pe­da­gó­gu­sok Szö­vet­sé­ge (SZMPSZ) me­to­di­kai köz­pont­ját, a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­por­tot, a fel­ső­ok­ta­tá­si tan­szé­kek mun­ka­tár­sa­it, a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­ványt, a Márai Sán­dor Ala­pít­ványt, a Ka­ted­ra Ala­pít­ványt, a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­sá­got stb. Tíz-ti­zen­öten le­het­tünk. A fel­vá­zolt el­kép­ze­lé­sem – meg­le­pe­té­sem­re – ko­moly el­len­ál­lás­ba üt­kö­zött. Azt ja­va­sol­tam, hogy kö­zö­sen épít­sük ki az in­téz­ményt, és ak­kor ku­ta­tói fő­ál­lá­so­kat, meg­fe­le­lő tech­ni­kai fel­té­te­le­ket, inf­rast­ruk­tú­rát le­het te­rem­te­ni. Az el­len­ve­té­sek az SZMPSZ és a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port ré­szé­ről ér­kez­tek. Úgy gon­dol­ták, ez­zel az ő in­téz­mé­nyü­ket akar­juk fel­szá­mol­ni vagy „be­ke­be­lez­ni”.

– Mi okoz­ta ezt a bi­zal­mat­lan­sá­got?

– Ma már úgy lá­tom, hogy ré­szük­ről ez ter­mé­sze­tes re­ak­ció volt. A ki­lenc­ve­nes évek el­ső fe­lé­ben nem kis erő­fe­szí­tés­be ke­rült tu­do­má­nyos mű­he­lye­ket mű­köd­tet­ni, és egyút­tal ko­moly ered­mé­nye­ket fel­mu­tat­ni. Rá­adá­sul én párt­em­ber­nek szá­mí­tot­tam, hi­szen a Ma­gyar Pol­gá­ri Párt párt­igaz­ga­tó­ja is vol­tam. Jo­gos volt a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­nak az az el­len­ve­té­se is, hogy előbb bi­zo­nyít­son az in­té­zet, az­tán majd vissza­té­rünk a té­má­ra. De az is bi­zo­nyos, hogy eb­ben az ér­ve­lés­ben ben­ne rej­lett a köz­in­téz­mény fon­tos­sá­gá­nak meg nem ér­té­se is. A Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­ban a mű­hely­mun­ka egy­faj­ta ösz­tön­díj­rend­szer­ként mű­kö­dött, egyé­ni ku­ta­tói tel­je­sít­mé­nye­ket tá­mo­gat­tak, ami na­gyon fon­tos volt, de a ku­ta­tá­sok hát­tér-inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak meg­te­rem­té­sé­ről nem gon­dol­koz­tak. Rá­adá­sul csak ma­gyar­or­szá­gi for­rá­sok­ra tá­masz­kod­tak, ami tö­re­dé­ke volt az ak­kor még el­ér­he­tő nyu­gat-eu­ró­pai és ame­ri­kai for­rá­sok­nak. Az SZMPSZ kép­vi­se­lő­je pe­dig egy írá­sos ál­lás­pont­tal ér­ke­zett az ak­ko­ri el­nök­től, aki tel­je­sen el­ha­tá­ro­ló­dott az in­téz­mény­ala­pí­tás gon­do­la­tá­tól is. Ez na­gyon me­rev ál­lás­pont volt, amely­ről vi­tat­koz­ni sem le­he­tett. Ké­sőbb tet­tünk még egy kí­sér­le­tet, de az sem járt si­ker­rel, az­az nem si­ke­rült a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­he­lyek tel­jes spekt­ru­mát be­von­ni az in­té­zet meg­ala­kí­tá­sá­ba. Ezért más utat vá­lasz­tot­tunk: a Fó­rum Ala­pít­vány és a Ka­ted­ra Ala­pít­vány 1996 de­cem­be­ré­ben jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa­ként lét­re­hoz­ta a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­tet. Ezt kö­ve­tő­en há­rom in­téz­mény – mind­há­rom évek óta a ku­ta­tói in­téz­mé­nyi hát­tér ki­ala­kí­tá­sán fá­ra­do­zott – meg­ér­tet­te szán­dé­ka­in­kat, és 1997-ben csat­la­ko­zott hoz­zánk: a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság át­ad­ta könyv- és adat­tá­rát az in­té­ze­tünk ak­kor lét­re­ho­zott ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­nak (ezek kü­lön­ben sem il­let­tek egy tár­sa­sá­gi szer­ke­zet­be), a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca pe­dig (a ne­vét is meg­őriz­ve) az új in­té­zet könyv­tá­ra és le­vél­tá­ra lett Som­or­ján, a Civ­i­tas Ala­pít­vány pe­dig, amely re­gi­o­ná­lis kér­dé­sek­kel és ku­ta­tá­sok­kal, fel­mé­ré­sek­kel fog­lal­ko­zott, be­ol­vadt az in­té­zet­be. Te­hát gya­kor­la­ti­lag öt in­téz­mény­ből ala­kult az in­té­zet, mi­köz­ben fo­lya­ma­to­san ar­ra tö­re­ked­tünk, hogy a töb­bi mű­hel­­lyel, itt el­ső­sor­ban a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­ról, il­let­ve a be­lő­le ké­sőbb ki­vált Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­ról volt szó, na­gyon szo­ros mun­ka­kap­cso­la­tot ala­kít­sunk ki. Ez si­ke­rült is. Ma már na­gyon szo­ro­san együtt­mű­kö­dünk mind­ket­tő­vel, il­let­ve az újon­nan lét­re­jött mű­he­lyek­kel is (Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Mű­hely – Tor­nal­ja, Mátyus­föld Muze­oló­giai Tár­sa­ság – Szenc stb.), kö­zös pro­jekt­je­ink, ku­ta­tá­si prog­ram­ja­ink van­nak évek óta.

– Mit je­lent a jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa mint jo­gi for­ma, s mi­ért eb­ben a for­má­ban jött lét­re az in­té­zet?

– Ez na­gyon bo­nyo­lult és az ak­ko­ri po­li­ti­kai vi­szo­nyok ál­tal meg­ha­tá­ro­zott kér­dés volt. A lé­te­ző jo­gi nor­mák alap­ján kel­lett meg­ala­pí­ta­nunk az in­té­ze­tet, de min­den­kép­pen ci­vil szer­ve­ző­dés­ként. En­nek ak­kor két, szá­munk­ra is el­fo­gad­ha­tó for­má­ja volt: az ala­pít­vány, il­let­ve a pol­gá­ri tár­su­lás. Csak­hogy ép­pen eb­ben az idő­ben a Meèiar-ko­r­mányzat meg­pró­bál­ta ál­la­mi el­len­őr­zés alá von­ni az ala­pít­vá­nyo­kat és a pol­gá­ri tár­su­lá­so­kat. Az ala­pít­vá­nyok­kal ezt si­ke­rült is el­ér­nie az új ala­pít­vá­nyi tör­vén­­nyel. Ha­son­ló szán­dé­ka volt a pol­gá­ri tár­su­lá­sok­kal is. Ek­kor ja­va­sol­ta Mé­szá­ros La­jos ba­rá­tunk, aki az­óta a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Al­kot­mány­bí­ró­sá­gá­nak bí­ró­ja lett, hogy vá­las­­szunk egy olyan jo­gi for­mát, amely kí­vül esik a kor­mány­zat lá­tó­kö­rén. A jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa va­ló­já­ban a gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­tek­re volt jel­lem­ző, ami­kor pél­dá­ul két kft. lét­re­ho­zott egy har­ma­di­kat. Meg­ta­lál­ta azt a kis­ka­put, amely le­he­tő­vé tet­te, hogy ugyan­ezen az ala­pon két non­prof­it szer­ve­zet is lét­re­hoz­zon egy har­ma­di­kat. Rá­adá­sul ezt nem a bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um je­gyez­te be, ha­nem a ke­rü­le­ti hi­va­tal. Ta­lán mi vol­tunk az el­ső ilyen non­prof­it szer­ve­zet: a Nagy­szom­ba­ti ke­rü­let­ben 1996/1. szám­mal 1996. de­cem­ber 6-án je­gyez­ték be az in­té­ze­tet, s ez is azt mu­tat­ja, hogy ab­ban az év­ben csak ez az egy ilyen szer­ve­zet ala­kult a ke­rü­let­ben. Az­óta ter­mé­sze­te­sen több tu­cat ilyen szer­ve­zet ala­kult (fő­leg ön­kor­mány­za­ti és kis­tér­sé­gi tár­su­lá­sok). Min­den­eset­re Mé­szá­ros La­jos na­gyon rá­ta­pin­tott a lé­nyeg­re, és ez egy he­lyes és fon­tos dön­tés volt.
A ci­vil szer­ve­ze­ti for­ma azért volt lé­nye­ges, mert nem akar­tuk, hogy a gyűj­te­mé­nye­ink adott eset­ben egy csa­pás­ra ál­la­mi tu­laj­don­ba ke­rül­hes­se­nek. Ta­lán még em­lék­szünk ar­ra, hogy épp ezek­ben az évek­ben ala­kí­tot­ták ki a kul­tú­ra te­rü­le­tén az ún. in­ten­dán­si rend­szert, ami­kor a szín­há­za­kat, mú­ze­u­mo­kat stb. ke­rü­le­ti fel­ügye­let alá von­ták, és ez­zel a va­gyo­nuk is oda ke­rült. Azt sze­ret­tük vol­na el­ke­rül­ni, hogy a mi könyv­tá­runk­kal és le­vél­tá­runk­kal ez so­ha ne tör­tén­hes­sen meg. Nem be­szél­ve az anya­gi füg­get­len­ség­ről és egye­bek­ről. Per­sze en­nek na­gyon sok há­tul­ütő­je is volt: nem volt biz­tos anya­gi fe­de­ze­te az in­té­zet­nek, az alap­mű­kö­dés­től a gyűj­te­mény­vá­sár­lá­son és fog­lal­koz­ta­tá­son ke­resz­tül a ku­ta­tá­si prog­ra­mo­kig min­dent ne­künk kel­lett meg­ol­da­ni és biz­to­sí­ta­ni egyet­len fil­lér költ­ség­ve­té­si tá­mo­ga­tás nél­kül. A füg­get­len­ség­nek azon­ban ára van.

– Mi­lyen volt az in­té­zet szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se és sze­mé­lyi ál­lo­má­nya az in­du­lás­kor? Mi­lyen te­rü­le­ten foly­tak ku­ta­tá­sok az in­té­zet­ben?

– A leg­fon­to­sabb fel­adat az el­ső két év­ben az in­té­zet meg­is­mer­te­té­se és presz­tí­zsé­nek, anya­gi erő­for­rá­sa­i­nak a ki­ala­kí­tá­sa volt. En­nek ér­de­ké­ben moz­gó­sí­tot­tuk az egész kap­cso­lat­rend­sze­rün­ket. Ez nem volt cse­kély, hi­szen ko­moly nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok­kal ren­del­kez­tünk. Az in­té­zet bel­ső fel­épí­té­se olyan volt, hogy a két ala­pí­tó in­téz­mény két-két sze­mél­­lyel kép­vi­sel­tet­te ma­gát a köz­gyű­lés­ben, amely az éves terv­ről, költ­ség­ve­tés­ről, sze­mé­lyi kér­dé­sek­ről dön­tött. Ez a négy sze­mély Hodossy Gyu­la, Mé­szá­ros La­jos, Öllös Lász­ló és én vol­tam. Lét­re­hoz­tunk egy Tu­do­má­nyos Kol­lé­gi­u­mot, amely­nek a mun­ká­já­ba mint­egy húsz ne­ves sze­mé­lyi­sé­get, ku­ta­tót von­tunk be Szlo­vá­ki­á­ból és Ma­gyar­or­szág­ról. Rep­re­zen­ta­tív tes­tü­let volt, amely szim­bo­li­zál­ta az in­té­zet ér­ték­rend­jét, irá­nyult­sá­gát, és egy­faj­ta kap­cso­la­ti tő­két je­len­tett. Emel­lett lé­te­zett a Tu­do­má­nyos Ta­nács, amely ope­ra­tív ku­ta­tá­si fel­ada­tok­kal fog­lal­ko­zott, eb­ben az egyes ku­ta­tá­si prog­ra­mok ve­ze­tői, majd a rész­le­gek lét­re­jöt­te után azok igaz­ga­tói kap­tak he­lyet. Az in­té­zet mun­ká­ját az igaz­ga­tó fog­ta ösz­­sze, il­let­ve irá­nyí­tot­ta, az in­té­zet el­nö­ke pe­dig a kül­ső kap­cso­la­tok­kal fog­lal­ko­zott. Ez na­gyon ru­gal­mas és mű­kö­dő szer­ke­zet volt.
Per­sze a na­pi mun­ka en­nél pró­za­ibb volt. Ek­kor még Dunasz­er­da­he­lyen volt az iro­dánk, ami azt je­len­tet­te, hogy az egyik mun­ka­tár­sam pá­lyá­zat­írás­sal fog­lal­ko­zott, a má­sik pe­dig a pá­lyá­za­tok el­szá­mo­lá­sá­val és a köny­ve­lés­sel, én igaz­ga­tó­ként a ket­te­jük kö­zött vol­tam, és szer­vez­tem az egyes prog­ra­mo­kat, tar­tot­tam a kap­cso­la­tot a ku­ta­tók­kal, szak­ér­tők­kel. Ez a szer­ke­zet má­ig sem vál­to­zott, ta­lán csak an­­nyi­ban, hogy most ket­ten-hár­man fog­lal­koz­nak pá­lyá­zat­írás­sal, ugyan­en­­nyi­en el­szá­mo­lás­sal és köny­ve­lés­sel, az ér­de­mi mun­kát pe­dig im­már ti­zen­nyol­can vé­gez­zük. Na­gyon fon­tos­nak tar­tom eb­ben a szer­ke­zet­ben, hogy a pá­lyá­zat­írói csa­pa­tot el­vá­lasz­tot­tuk az el­szá­mo­lás­tól, te­hát nem egy em­ber­nek kel­lett min­dent csi­nál­nia, ha­nem te­am­nek, il­let­ve hogy az ér­de­mi mun­kát a ket­tő­től füg­get­le­nül le­he­tett meg­va­ló­sí­ta­ni. A ku­ta­tók, majd ké­sőbb az egyes rész­le­gek a sa­ját szak­te­rü­let­ük­re tud­tak össz­pon­to­sí­ta­ni, és men­te­sül­tek az in­téz­mény ad­mi­niszt­ra­tív fel­ada­ta­i­tól.

– Mi­lyen prog­ra­mok­kal in­dul­tak?

– Az ere­de­ti cél­ki­tű­zé­sünk az volt, hogy az­zal kell fog­lal­koz­nunk, amit más nem vé­gez. En­nek a szán­dék­nak két oka is volt: egy­részt ne csi­nál­juk ugyan­azt, amit má­sok már el­vé­gez­tek, vagy ép­pen vé­gez­nek, más­részt pró­bál­junk meg ar­ra össz­pon­to­sí­ta­ni, ami fe­hér folt­ként volt je­len ab­ban az idő­szak­ban. Ten­ni­va­ló pe­dig volt bő­ven. A je­len­ku­ta­tás­ban je­löl­tük meg a fő fel­ada­tun­kat, s ez az 1989 utá­ni na­gyon di­na­mi­kus át­ala­ku­lás ku­ta­tá­sát je­len­tet­te: mi tör­tént ve­lünk az el­múlt évek­ben in­téz­mé­nyi szin­ten, iden­ti­tás­ban, szo­ci­á­lis szin­ten, a gaz­da­ság­ban, a nem­ze­ti tu­dat vál­to­zá­sá­ban, ál­ta­lá­ban mik jel­lem­zik ezt a fo­lya­ma­tot? Bár mind­an­­nyi­an meg­él­tük, alig volt in­for­má­ci­ónk ar­ról, hogy mi is tör­tént 1989 után, írá­so­sos anya­gok alig lé­tez­tek, vagy ha vol­tak is, nem le­he­tett tud­ni, hol van­nak stb. Ezért in­dí­tot­tuk út­já­ra az Oral His­to­ry-pro­gra­munkat, amely az el­be­szélt tör­té­ne­lem mód­sze­ré­vel leg­alább rög­zí­te­ni pró­bál­ta a tör­té­né­se­ket. Be­kap­cso­lód­tunk nem­zet­kö­zi ku­ta­tá­si prog­ra­mok­ba: mun­ka­erő-pi­a­ci vizs­gá­la­to­kat, iden­ti­tás­vizs­gá­la­to­kat, köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­so­kat stb. vé­gez­tünk. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont, majd a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca in­teg­rá­ló­dá­sá­val újabb te­rü­le­tek je­len­tek a meg az in­té­zet mun­ká­já­ban: adat­tár­épí­tés, szak­könyv­tá­rak, ké­zi­könyv­tár ki­ala­kí­tá­sa, le­vél­tá­ri mun­ka, nép­raj­zi-et­no­ló­gi­ai, tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok, bib­li­og­rá­fi­ák, re­per­tó­ri­u­mok ké­szí­té­se, vál­to­zás­vizs­gá­la­tok, a szol­gál­ta­tá­sa­ink kö­ré­nek ki­ala­kí­tá­sa stb. Fo­ko­za­to­san ju­tot­tunk el oda, amit ere­de­ti­leg ki­tűz­tünk. Mind­ezt pe­dig egy jól át­gon­dolt stra­té­gia alap­ján mo­za­ik­sze­rű­en tet­tük at­tól füg­gő­en, hogy mi­re si­ke­rült pá­lyá­za­ti úton anya­gi for­rá­so­kat sze­rez­nünk. Volt olyan év, hogy 120 pro­jek­tet ad­tunk be, ame­lyek si­ke­res­sé­ge egyéb­ként csak 15-20 szá­za­lé­kos volt.
Ugyan­ez volt ér­vé­nyes a mun­kál­ta­tói és tech­ni­kai rész­re is. Az egyes pá­lyá­za­tok­ba be­épí­tet­tük, pon­to­sab­ban „be­csem­pész­tük” a bér­ala­po­kat, egy-­e­gy fény­má­so­lót, szá­mí­tó­gé­pet, író­asz­talt, könyv­tá­ri pol­cot, fa­xot, te­le­fon- és pos­ta­költ­sé­get, az el­sők kö­zött ve­zet­tük be az inter­netet há­ló­za­ti szin­ten stb. Így si­ke­rült ál­lan­dó fog­lal­koz­ta­tott­sá­got és egy kor­sze­rű tech­ni­kai hát­te­ret ki­ala­kí­ta­nunk min­den­faj­ta költ­ség­ve­té­si vagy nor­ma­tív tá­mo­ga­tás nél­kül, pusz­tán pá­lyá­za­tok­ra, majd ké­sőbb a sa­ját erő­for­rá­sa­ink­ra ala­poz­va. Mind­ez per­sze az­zal járt, hogy sok eset­ben olyan pro­jek­teket vagy bér­mun­ká­kat is fel kel­lett vál­lal­nunk, ame­lyek nem il­lesz­ked­tek szer­ve­sen a pro­fi­lunk­ba. Meg­tet­tük, mert tud­tuk, hogy hos­­szú tá­von ezek mind az in­té­zet mun­ká­já­nak a fo­lya­ma­tos­sá­gát és sta­bi­li­zá­lá­sát szol­gál­ják. Utó­lag vis­­sza­te­kint­ve, meg­ér­te, bár sok meg nem ér­tés kö­vet­te eze­ket a prog­ra­mo­kat az in­té­ze­ten be­lül és kí­vül egy­aránt. Vol­tak azu­tán olyan pro­jekt­je­ink, ame­lyek szin­tén nem il­lesz­ked­tek szer­ve­sen az in­té­zet mun­ká­já­ba, de má­ig büsz­kék va­gyunk rá. Ezek a kí­sér­le­ti tan­köny­ve­ink vol­tak: kor­sze­rű szlo­vák nyelv­ok­ta­tá­si tan­könyv­cso­mag a ma­gyar alap­is­ko­lák al­só ta­go­za­tos ta­nu­lói szá­má­ra, ro­ma tan­könyv a nul­la­dik év­fo­lyam­ok szá­má­ra, szlo­vák–ma­gyar tör­té­ne­lem­tan­könyv stb.

– Ho­gyan ala­kult az in­té­zet szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se az el­múlt évek so­rán?

– 1999 ele­jén új­ra­gon­dol­tuk az in­té­zet bel­ső fel­épí­té­sét, prog­ram­ja­in­kat, va­gyis az in­té­zet jö­vő­jét. En­nek több oka is volt. Az el­ső és a leg­fon­to­sabb az volt, hogy a sok-­sok (oly­kor na­gyon sok­fé­le) prog­ra­munk ér­tel­mez­he­tet­len­né tet­te az in­té­ze­tet. In­té­ze­tünk egy kül­ső, fő­leg a klas­­szi­kus aka­dé­mi­ai in­téz­mény­rend­szer­hez szo­kott szem­lé­lő­dő szá­má­ra meg­le­he­tő­sen „ol­vas­ha­tat­lan” volt. Nyil­ván­va­ló­an igaz, hogy egy négy­éves szlo­vák nyelv­ok­ta­tá­si prog­ram vagy az 1998-as vá­lasz­tá­sok tisz­ta­sá­gát elő­se­gí­tő ún. OK 98-as kam­pány­ban va­ló rész­vé­tel nem egyez­tet­he­tő ös­­sze egy tu­do­má­nyos in­té­zet mun­ká­já­val. Pon­to­sab­ban ez csak rész­ben volt igaz, hi­szen ma a kí­sér­le­ti tan­könyv­írás és me­ne­dzse­lés ad le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy fel­vál­lal­junk olyan prog­ra­mo­kat, ame­lyek a ku­ta­tá­sa­ink ered­mé­nye­i­nek a meg­je­le­ní­té­sét je­len­tik min­den­ki szá­má­ra, az OK 98 kam­pány­ban va­ló rész­vé­tel pe­dig a he­lyi és re­gi­o­ná­lis szin­tű kap­cso­lat­rend­szer ki­ala­kí­tá­sá­nak volt fon­tos esz­kö­ze, amely a ké­sőb­bi ku­ta­tá­sa­ink­ban je­len­tett meg­ha­tá­ro­zó szer­ve­ző­erőt (kérdezőbiz­tosi há­ló­zat meg­szer­ve­zé­se stb.), nem be­szél­ve a do­no­rok bi­zal­má­ról és az in­té­zet nem­zet­kö­zi el­fo­ga­dott­sá­gá­ról. Va­la­hol min­den var­ga­be­tű na­gyon egye­nes vo­na­lat je­len­tett.
El­kezd­tünk azon gon­dol­koz­ni, ho­gyan le­het le­tisz­táz­ni a dol­go­kat. Ren­det rak­tunk az egyes prog­ra­mok kö­zött, és egy több­na­pos stra­té­gi­ai ter­ve­zés után el­dön­töt­tük, hogy há­rom rész­re bont­juk az in­té­ze­tet. Ez az ún. kokavai ta­lál­ko­zónk ered­mé­nye volt. Min­den olyan te­vé­keny­sé­get le­nyes­tünk az in­té­zet­ről, amit nem le­he­tett szi­go­rú­an ku­ta­tás­nak vagy kul­tú­ra­do­ku­men­tá­lás­nak ne­vez­ni. Há­rom rész­re bon­tot­tuk az in­té­ze­tet: a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mel­lett így jött lét­re a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont, amely kép­zé­si prog­ra­mok­kal fog­lal­ko­zik, el­ső­sor­ban a ci­vil szfé­ra te­rü­le­tén (Kul­csár Má­ria az igaz­ga­tó­ja, mun­ka­tár­sai pe­dig Nagy Myr­til, Nagy Zsu­zsan­na, Berényi Ilo­na és ¼uba Kar­došová), il­let­ve a Köz­éle­ti Kér­dé­sek In­té­ze­te, ame­ly, mint ahogy a ne­ve is mu­tat­ja, köz­éle­ti, kam­pány­sze­rű ügyek­kel fog­lal­ko­zott, be­le­ért­ve az uni­ós csat­la­ko­zás mel­let­ti kam­pá­nyo­kat is. Ez az in­téz­mény az­óta Fó­rum Ré­gió­fej­lesz­té­si Köz­pont né­ven el­ső­sor­ban kis­tér­sé­gi fej­lesz­té­si prog­ra­mok­kal fog­lal­ko­zik (je­len­leg a köz­pon­tot Tu­ba La­jos ve­ze­ti igaz­ga­tó­ként, és a mun­ká­já­ban Szomo­lai Va­lé­ria és Ko­vács La­jos vesz részt). Per­sze mind­két in­téz­mény na­gyon sok kül­sős mun­ka­társ­sal mű­kö­dik együt­t.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ezek után tény­leg ki­sebb­ség­ku­ta­tás­sal, el­ső­sor­ban ma­gyar­ság­ku­ta­tás­sal és a ma­gyar kul­tú­ra do­ku­men­tá­lá­sá­val fog­lal­ko­zott, és ezt a te­vé­keny­sé­gét anya­gi­lag is biz­to­sí­ta­ni tud­ta. Meg­fe­le­lő könyv­tár­ral, le­vél­tár­ral, adat­tár­ral, pub­li­ká­ci­ók­kal, szak­em­ber­gár­dá­val ren­del­ke­zett.
A 2000. év azért for­du­ló­pont, mert az ad­di­gi „de­fen­zív” vagy in­kább „ki­szol­gál­ta­tott” hely­ze­té­ből of­fen­zí­vabb, konst­ruk­tí­vabb ma­ga­tar­tás­ba ment/me­he­tett át az in­té­zet. És ek­kor iga­zo­ló­dott az ad­di­gi var­ga­be­tűs fej­lő­dé­sünk. 1999–2000-ben fo­gal­maz­tuk meg az öt­éves ku­ta­tá­si ter­vün­ket Szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 1990–2005 cím­mel, amely egy­éves szám­ve­tés ered­mé­nye volt. Át­te­kin­tet­tük, hogy mi­lyen te­rü­le­te­ket si­ke­rült ad­dig le­fed­ni ku­ta­tás­sal az in­té­ze­ten be­lül és más tu­do­má­nyos mű­he­lyek­ben, és me­lyek azok a fe­hér fol­tok, ame­lyek­kel sen­ki sem fog­lal­ko­zott, vagy csak rész­ben, de ame­lyek fel­mé­ré­se, do­ku­men­tá­lá­sa el­en­ged­he­tet­len egy in­té­zet és egy kö­zös­ség szem­pont­já­ból. Tíz té­ma­kör­re osz­tot­tuk a fel­ada­to­kat, és eze­ket konk­rét ku­ta­tá­si prog­ra­mok­ra, ter­vek­re bon­tot­tuk. Ezek a kö­vet­ke­zők vol­tak: 1. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nyek át­ala­ku­lá­sa; 2. Saj­tó és könyv­ki­adás; 3. Az ok­ta­tás­ügy és in­téz­mé­nyei; 4. Né­pes­ség és tár­sa­dal­mi szer­ke­zet; 5. Po­li­ti­kai szer­ke­zet; 6. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok jog­ál­lá­sa; 7. Nem­zet­tu­dat, iden­ti­tás és ér­ték­rend; 8. Kul­tú­ra és mű­ve­lő­dés; 9. Po­pu­lá­ris kul­tú­ra; 10. Ré­gi­ók és gaz­da­ság. Egy 150 ol­da­las anyag­ról volt szó, amely irány­tű­ként szol­gált az egyes pro­jek­tek és a bér­mun­kák szem­pont­já­ból. Ez­zel a terv­sze­rű fej­lesz­tés stá­di­u­má­ba lé­pett az in­té­zet, mi­köz­ben tény­le­ge­sen köz­in­téz­mén­­nyé vált. Há­rom szak­könyv­tá­rat hoz­tunk lét­re, fo­lya­ma­tos lett a le­vél­tá­ri és adat­tá­ri mun­ka, pub­li­ká­ci­ó­ink je­len­tek meg, 1999-ben meg­ala­pí­tot­tuk a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­lét, a ma­gyar nyel­ven meg­je­le­nő tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­tot, és 2000-ben meg­kez­dő­dött a di­gi­tá­lis, inter­netes adat­bá­zi­sa­ink ki­épí­té­se is. 2002-ben, úgy gon­do­lom, már ezek­nek az ered­mé­nyek­nek kö­szön­he­tő­en kap­tunk egy je­len­tős ma­gán­ado­mányt (Hunèík Pé­ter tá­mo­ga­tá­sa), ame­lyet a tény­le­ges „kő­in­téz­mény” ki­épí­té­sé­re for­dí­tot­tunk. Fel­épí­tet­tük az in­té­zet szék­há­zát Som­or­ján. Egy im­po­záns épü­le­tet, ku­ta­tó­he­lyek­kel, ta­nács­te­rem­mel, kon­fe­ren­cia­te­rem­mel, ven­dég­szo­bák­kal stb. Ez volt az el­ső és – tu­do­má­som sze­rint – má­ig egyet­len ilyen nagy­ság­ren­dű ma­gán­ado­mány Szlo­vá­ki­á­ban 1989 után. A be­ren­de­zést az Il­­lyés Köz­ala­pít­vány stra­té­gi­ai alap­já­ból si­ke­rült biz­to­sí­ta­nunk. Eh­hez já­rult hoz­zá ké­sőbb Somor­ja Vá­ros Ön­kor­mány­za­ta, élén a pol­gár­mes­ter­rel, Dom­sitz Ká­rol­­lyal, ami­kor is 1 (érts­d: egy) szlo­vák ko­ro­ná­ért a tu­laj­do­nunk­ba ad­ta a tel­ket és az épü­le­tet. Né­mi el­len­szol­gál­ta­tás­ként mi üze­mel­tet­jük a Vá­ro­si Könyv­tá­rat, amely szin­tén az épü­let­ben van (a könyv­tár­nak 4 al­kal­ma­zott­ja van: Bereck Zsu­zsa, Andrássy Már­ta, Né­meth Ele­o­nó­ra és Szi­ge­ti Éva). Az idén a struk­tu­rá­lis alap és az Il­­lyés Köz­ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­val si­ke­rült be­fe­jez­nünk az épü­let fel­újí­tá­sát és to­vább­épí­té­sét, így a köz­ben Zal­abai Zsig­mond­ról el­ne­ve­zett vá­ro­si könyv­tár tel­je­sen meg­újult, és fel­épül­he­tett a le­vél­tá­runk is egy önál­ló egy­ség­ként.
Per­sze mind­ezt az öröm mel­lett fél­ve is mon­dom, hi­szen tu­dom, na­gyon vé­kony az a jég, ame­lyen já­runk még ma is. Amíg nem si­ke­rül biz­tos ala­pok­ra he­lyez­ni az in­té­zet mű­kö­dé­sét – kor­má­nyok­tól és pá­lyá­za­tok­tól füg­get­len ma­gyar­or­szá­gi és ha­zai nor­ma­tív tá­mo­ga­tást vagy va­la­mi­lyen vál­lal­ko­zói kör tá­mo­ga­tá­sát biz­to­sí­ta­ni hosszú tá­von az in­té­zet szá­má­ra –, ad­dig min­den ered­mény pil­la­na­tok alatt sem­mi­vé vál­hat.
Volt egy má­sik té­nye­ző is: 1998, a meèiari gar­ni­tú­ra bu­ká­sa után Szlo­vá­kia a de­mok­ra­ti­kus kor­mány lét­re­jöt­té­vel új út­ra lé­pett. Több­éves hát­rányt si­ke­rült le­dol­goz­nia (NA­TO, Eu­ró­pai Unió), ugyan­ak­kor már az új kor­mány meg­ala­ku­lá­sá­tól kezd­ve ko­moly vál­to­zá­sok kö­vet­kez­tek be. A nyu­ga­ti és ame­ri­kai ala­pít­vá­nyok ki­vo­nul­tak Szlo­vá­ki­á­ból, mond­ván, hogy im­már de­mok­rá­cia van, a ci­vil szek­tor tá­mo­ga­tá­sát a kor­mány old­ja meg. Ez azon­ban nem kö­vet­ke­zett be, leg­alább­is nem azon­nal. A ci­vil szek­tor na­gyon ko­moly vál­ság­ba ke­rült, és évek tel­tek el, amíg si­ke­rült ki­épí­te­ni a ci­vil, il­let­ve a ki­sebb­sé­gi szer­ve­ze­tek tá­mo­ga­tá­sá­nak új rend­sze­rét.
Az uni­ós for­rá­sok is nagy gon­dok­kal re­a­li­zá­lód­tak, éve­ket kel­lett vár­ni az el­bí­rá­lás­ra és a tá­mo­ga­tá­sok meg­ér­ke­zé­sé­re. Új hely­zet volt ez, amely­hez na­gyon ne­héz volt iga­zod­ni, fő­leg egy olyan ki­sebb­sé­gi in­téz­mény­nek, mint a mi­énk is volt. Mi épp ak­kor dön­töt­tük el, hogy nem vá­lunk ún. kon­junk­tú­ra­in­téz­mén­­nyé, te­hát olyan­ná, amely a meg­sze­rez­he­tő anya­gi for­rá­sok­hoz iga­zít­ja te­vé­keny­sé­gét. Épp el­len­ke­ző­leg, azt fog­juk ten­ni, ami a pro­fi­lunk­ba tar­to­zik: ku­ta­tá­si prog­ra­mo­kat vég­re­haj­ta­ni, könyv­tá­ra­kat, le­vél­tá­rat, adat­tá­ra­kat, inter­netes adat­bá­zi­so­kat épí­te­ni, pub­li­ká­ci­ó­kat meg­je­len­tet­ni, kép­zé­se­ket, kon­fe­ren­ci­á­kat szer­vez­ni.
Ezt az új hely­ze­tet na­gyon ko­mo­lyan új­ra kel­lett gon­dol­ni az in­té­ze­ten be­lül. Az­óta is éven­te egy-két nap­ra el­vo­nu­lunk va­la­me­lyik üdü­lő­be, hogy új­ra­gon­dol­juk az in­té­zet stra­té­gi­á­ját. Na­gyon ha­té­kony mód­szer ez: el­zár­va min­den­ki­től – a mo­bil­te­le­fo­no­kat ki­kap­csol­va – szám­ba ves­­szük az ad­di­gi te­vé­keny­sé­gün­ket, és meg­ha­tá­roz­zuk a főbb stra­té­gi­ai cé­lo­kat.
Egy tár­sa­da­lom, egy kö­zös­ség meg­ma­ra­dá­sa szem­pont­já­ból na­gyon fon­tos­nak tar­tom az in­téz­mé­nye­sü­lé­si fo­lya­ma­tot, az in­téz­mé­nyi lé­tet. Ami­kor meg­ala­kul egy fa­lu­si tánc­cso­port, és ne­vet ad ma­gá­nak, az a név már kö­te­lez. Az in­téz­mény kö­te­lez. El­kö­te­le­zett és biz­tos tag­sá­ga van, vannak bel­ső szer­vei, van ví­zi­ó­ja, vannak ter­vei, és meg­te­rem­tőd­nek azok a kö­zö­sen ki­ala­kí­tott tech­ni­kák, ame­lyek ré­vén együtt ha­té­kony te­vé­keny­sé­get tud ki­fej­te­ni egy cél­cso­port irá­nyá­ba. És en­nek ha­tá­sa sok­szo­ro­sa le­het az egyé­ni tel­je­sít­mé­nyek ös­­szes­sé­gé­nek. Ez na­gyon fon­tos! Ar­ról nem is be­szél­ve, hogy egy in­téz­mény lé­té­nek szim­bo­li­kus je­len­té­se is van. Itt va­gyunk, egy­ál­ta­lán va­gyunk! Egy is­ko­la, egy egye­tem Ko­má­rom­ban, egy kar Nyitrán, egy tan­szék Po­zsony­ban, egy tánc­cso­port, egy szer­ve­zet, egy in­té­zet va­la­hol – mind-­mind er­ről szól. Per­sze nem ad hoc in­téz­mé­nyek­re gon­do­lok, ame­lyek egy-­e­gy prog­ram vagy meg­sze­rez­he­tő tá­mo­ga­tás vé­gett jön­nek lét­re, és mi­u­tán ezt el­ér­ték, meg­szűn­nek, vagy csak for­má­li­san, holt­ in­téz­mény­ként lé­tez­nek to­vább. Az in­téz­mény­épí­tés­ben is elő­re kell me­ne­kül­ni, fo­lya­ma­to­san új­ra kell gon­dol­ni a te­en­dő­ket, a fel­ada­to­kat, a jö­vő­ké­pet, stra­té­gi­át, ele­mez­ni, ér­té­kel­ni kell a meg­tett utat, és mi­nél sta­bi­labb ala­pok­ra kell he­lyez­ni az in­téz­mény mű­kö­dé­sét. Te­hát meg­ma­rad­ni!
A má­sik kér­dés a ha­tás és sza­ko­so­dás. Az in­téz­mény min­dig csak esz­köz, so­sem ön­cél. Ezt na­gyon fon­tos tud­ni, mert ha ezt nem tu­da­to­sít­juk kel­lő­kép­pen, ha­mar oda ju­tunk, hogy az in­téz­mény mi mi­at­tunk van. Idő­ben ész­re kell ven­ni, hogy egy in­téz­mény mi­kor vá­lik ön­cé­lú­vá, vagy mi­kor kell olyan vál­toz­ta­tá­so­kat vég­re­haj­ta­ni raj­ta, ame­lyek ha­té­ko­nyab­bá te­he­tik a mű­kö­dé­sét.
In­té­ze­tünk az el­múlt évek­ben na­gyon sok vál­to­zá­son ment ke­resz­tül, egye­sült, osz­tó­dott, bi­zo­nyos te­vé­keny­sé­gi kö­rök önál­ló in­téz­mé­nyi ke­re­tet kap­tak, sok olyan prog­ram­ban vet­tünk részt, fő­leg nem­zet­kö­zi­ben, ame­lyek önál­ló rész­le­get vagy in­téz­ményt kö­ve­tel­tek meg. Je­len­leg a somor­jai köz­pon­tunk­ban 13 szer­ve­zet, in­téz­mény mű­kö­dik, ezek­nek meg­van a ma­guk fel­ada­ta, funk­ci­ó­ja még ak­kor is, ha né­me­lyik­ben ugyan­azok az em­be­rek dol­goz­nak.

– Mi­lyen ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­ről tud be­szá­mol­ni?

– Ne­héz er­re a kér­dés­re úgy vá­la­szol­ni, hogy va­la­kit meg ne sért­sek a mun­ka­tár­sa­im kö­zül. Az in­té­zet­ben csa­pat­mun­ka fo­lyik, te­hát szin­te min­den prog­ram­ban min­den mun­ka­tár­sunk köz­vet­le­nül vagy köz­vet­ve részt vesz. Ele­ve úgy ké­szít­jük a prog­ram­ja­in­kat, hogy le­he­tő­leg moz­gó­sít­suk és meg­je­le­nít­sük azt a tu­dást és ka­pa­ci­tást, ame­lyet az el­múlt évek so­rán az in­té­zet­ben fel­hal­moz­tunk. Egy bib­li­og­rá­fia vagy egy re­per­tó­ri­um el­ké­szí­té­sé­ben so­kak mun­ká­ja je­le­nik meg, pe­dig ezek csak füg­ge­lé­kei egy-­e­gy ta­nul­mány­nak vagy ku­ta­tá­si je­len­tés­nek. A ku­ta­tók mun­ká­já­ról nem is be­szél­ve. De ugyan­ilyen fon­tos­nak tar­tom a szer­ve­zés­ben és az ad­mi­niszt­rá­ci­ó­ban részt ve­vő mun­ka­tár­sa­i­mat is, hi­szen egy-­e­gy ku­ta­tás, kon­fe­ren­cia, szak­mai meg­be­szé­lés meg­szer­ve­zé­sé­ben ne­kik is fon­tos fel­adat jut, no­ha a mun­ká­juk szin­te lát­ha­tat­lan. Ép­pen ezért őket em­lí­te­ném el­ső­ként: Szar­ka Krisz­ti­na, az in­té­zet lel­ke iro­da­ve­ze­tő­ként, Lelovics Krisz­ti­na és Hor­váth Mal­vin pe­dig köny­ve­lő­ként min­den ad­mi­niszt­ra­tív mun­kát el­vé­gez, mi­köz­ben részt vesz­nek a kon­fe­ren­ci­ák és szak­mai meg­be­szé­lé­sek meg­szer­ve­zé­sé­ben is.
A leg­utol­só ki­mu­ta­tá­sunk sze­rint 32 ku­ta­tá­si prog­ra­mot va­ló­sí­tot­tunk meg az el­múlt 10 év­ben. Nem tu­dom, hogy ez sok vagy ke­vés. An­­nyi bi­zo­nyos, hogy ezek a prog­ra­mok a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok és ki­sebb­sé­gek éle­té­nek szin­te min­den te­rü­le­té­re ki­ter­jed­tek. Ne­héz len­ne min­den ku­ta­tá­si ered­ményt egy ilyen in­ter­jú­ban szám­ba ven­ni, ezért csak né­há­nyat emel­nék ki.
Tud­ni kell azt, hogy mi nem va­gyunk költ­ség­ve­té­si in­téz­mény, mint pél­dá­ul egy aka­dé­mi­ai in­téz­mény. Azért fon­tos ezt hang­sú­lyoz­ni, mert sok­szor olyan el­vá­rá­sok je­len­nek meg ve­lünk szem­ben, mint­ha egy sta­bil fi­nan­szí­ro­zá­sú, több év­ti­ze­des be­já­ra­tott mun­ka­rend­del ren­del­ke­ző in­téz­mény len­nénk. Nem va­gyunk ilyen. Mi csak ci­vil szer­ve­zet va­gyunk, s meg­pró­bá­lunk min­den le­het­sé­ges kö­ve­tel­mény­nek ele­get ten­ni, ami az el­múlt évek­ben si­ke­rült is, de a le­he­tő­sé­ge­ink vé­ge­sek. Nor­ma­tív tá­mo­ga­tá­sunk ninc­s, és a pro­jekt­je­ink­ben fel­me­rü­lő anya­gi tá­mo­ga­tá­sok má­sik fe­le, te­hát az inf­rast­ruk­tú­ra, adat­bá­zis­ok, adat­tá­rak, könyv­tá­rak, le­vél­tár stb. mind-­mind ha­son­ló ala­pít­vá­nyi tá­mo­ga­tás­ból va­ló­sul meg, ami nem ugyan­az, mint egy költ­ség­ve­té­si in­téz­mény ese­té­ben.
A je­len­ku­ta­tás te­rü­le­tén az Oral His­to­ry prog­ra­munk (A rend­szer­vál­tás évei 1989–1992) út­tö­rő­nek szá­mí­tott, hi­szen egy olyan kor­szak tör­té­né­se­it pró­bál­tuk meg­ra­gad­ni (1989–2002), amely­nek mi ma­gunk is ré­sze­sei vol­tunk. A bu­da­pes­ti 56-os In­té­zet­tel dol­goz­tuk ki a ku­ta­tás me­to­di­ká­ját, és má­ig több mint 60 in­ter­jút ké­szí­tet­tünk. A prog­ram­nak ré­sze volt a kor­szak­hoz kö­tő­dő do­ku­men­tu­mok, hang­anyag­ok, fény­ké­pek gyűj­té­se is, ami a mai na­pig tar, eze­ket di­gi­ta­li­zál­juk és elekt­ro­ni­kus for­má­ban is ar­chi­vál­juk. Az el­be­szélt tör­té­ne­lem prog­ram a ké­sőb­bi­ek­ben ki­bő­vült, élet­in­ter­jú­kat és szak­mai uta­kat fel­tá­ró be­szél­ge­té­se­ket foly­tat­tunk – né­ha több na­pon ke­resz­tül – olyan köz­éle­ti sze­rep­lők­kel, akik ta­núi vagy ak­tív ré­sze­sei vol­tak az el­múlt év­ti­ze­dek­nek.
1998-ban egye­sült a há­rom szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt, s az előd­pár­tok (Együtt­élés, Ma­gyar Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­ga­lom, Ma­gyar Pol­gá­ri Párt) tel­jes ar­chív anya­gát si­ke­rült meg­sze­rez­nünk, és fo­lya­ma­to­san dol­goz­zuk fel azo­kat. Ez na­gyon ér­té­kes irat- és kép­anyag, amely né­hány ku­ta­tó­nak többéves mun­kát biz­to­sít. Ha hoz­zá­ve­szem a Cse­ma­dok 50 éves ar­chí­vu­mát, amely szin­tén az in­té­ze­tünk­ben ta­lál­ha­tó, ezek­ből az anya­gok­ból a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 60 éves tör­té­ne­te re­konst­ru­ál­ha­tó.
És ezt a mun­kát el is kezd­tük: több olyan bib­li­og­rá­fia, fel­dol­go­zás, kro­no­ló­gia, for­rás­ki­ad­vány ké­szült, il­let­ve ké­szül, amely már en­nek a mun­ká­nak az ered­mé­nye. Gon­do­lok itt a Szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­ti bib­li­og­rá­fi­á­já­ra, a Beneš-dekré­tumok, a Ki­te­le­pí­té­sek, de­por­tá­lá­sok, el­ván­dor­lás, Az 50-es évek do­ku­men­tu­mok­ban c. ké­szü­lő for­rás­ki­ad­vány­ra, de meg­em­lít­he­tem az 1956 és Szlo­vá­kia c. kon­fe­ren­ci­án­kat is, amely el­ső íz­ben tár­ja fel az 1956-­tal kap­cso­la­tos tör­té­né­se­ket (Cseh)Szlo­vákiában he­lyi, re­gi­o­ná­lis és or­szá­gos szin­ten egy­aránt. Je­le­nünk ku­ta­tá­sa na­gyon sok más te­rü­let­re is ki­ter­jed, ezek a tör­té­né­sek­nek, kör­nye­ze­tünk­nek nem csu­pán a tör­té­ne­ti di­men­zi­ó­it ve­szik cél­ba.
Az el­kép­ze­lé­sünk sze­rint min­den év­ben ter­vez­tünk egy szo­ci­o­ló­gi­ai iden­ti­tás­ku­ta­tást. Ezt nem si­ke­rült min­den év­ben meg­va­ló­sí­ta­nunk, de leg­alább két­éven­te mér­tük a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ér­ték­rend­jét, a nem­ze­ti iden­ti­tás­tu­da­tunk­ban be­ál­ló vál­to­zá­so­kat, a kul­tu­rá­lis fo­gyasz­tá­si szo­ká­sa­in­kat, ál­ta­lá­ban az ori­en­tá­ló­dá­sun­kat. Ezek na­gyon ér­té­kes fel­mé­ré­sek, hi­szen itt le­het meg­le­he­tős ob­jek­ti­vi­tás­sal kö­vet­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ma­ga­tar­tá­sát, nyo­mon kö­vet­ni az uni­ós csat­la­ko­zás előt­ti és utá­ni pa­ra­dig­ma­vál­tá­so­kat, ma­ga­tar­tás­for­má­kat. Eh­hez ki­dol­goz­tunk egy mód­szert, amely se­gít­sé­gé­vel Szlo­vá­ki­á­ban csak mi tu­dunk rep­re­zen­ta­tív ma­gyar min­tá­val dol­goz­ni. Ki­épí­tet­tünk egy kérdezőbiz­tosi há­ló­za­tot mint­egy 50 kérdezőbiz­tossal, akik 800-1000 meg­kér­de­zet­tel na­gyon pon­tos ké­pet tud­nak ad­ni Kirá­ly­helmec­től Po­zso­nyig a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­tek (te­le­pü­lé­sek, já­rá­sok, me­gyék) köz­ál­la­po­ta­i­ról. Egy szá­mí­tó­gé­pes prog­ram se­gít­sé­gé­vel akár két hét alatt ké­pe­sek va­gyunk olyan köz­vé­le­mény-ku­ta­tást ké­szí­te­ni, amely rep­re­zen­ta­tív, és meg­fe­lel a nagy köz­vé­le­mény-ku­ta­tó cé­gek ál­tal tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nyek­nek is. Ma már tel­je­sen elekt­ro­ni­kus for­má­ban ké­szít­jük a fel­mé­ré­se­ket, ami nagy­ban nö­ve­li a fel­mé­ré­sek gyor­sa­sá­gát és pon­tos­sá­gát.
Je­len­tős ered­mé­nye­ket tu­dunk fel­mu­tat­ni a po­li­ti­kai iden­ti­tás­vizs­gá­la­tok te­rü­le­tén is. Rész­ben a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja meg­ren­de­lé­sé­re több olyan ku­ta­tást vé­gez­tünk, ame­lyek a párt kam­pá­nyá­nak elő­ké­szí­té­sé­ben vol­tak fon­to­sak, de a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai ér­ték­rend­jét is mér­ték, és na­gyon ér­de­kes ered­mé­nye­ket kap­tunk. Ham­vas Bé­la mond­ja, hogy a leg­na­gyobb tu­dás az, amit min­den­ki tud. En­nek je­gyé­ben vé­gez­zük a szo­ci­o­ló­gi­ai fel­mé­ré­se­in­ket. Sok eset­ben ugyan­azo­kat az ered­mé­nye­ket kap­juk, ame­lyek a ki­in­du­lá­si pont­ja­ink­ban, a hi­po­té­zi­se­ink­ben sze­re­pel­nek, és ezek a fel­mé­ré­sek alap­ján ob­jek­tí­ven iga­zo­lód­nak. Más­kor pe­dig egé­szen meg­le­pő ered­mé­nyek­re ju­tunk. A 2004-es vá­lasz­tá­sok előt­ti fel­mé­ré­sek pél­dá­ul azt mond­ták, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok leg­el­fo­ga­dot­tabb, ked­venc szí­ne a föld­bar­na, szem­ben a kék­kel, ame­lyet min­den­ki szlo­vák (szláv) szín­nek tar­tott. Az Eu­ró­pai Unió szí­ne vi­szont a kék, s er­re kel­lett vi­zu­á­li­san re­a­gál­ni. Ám a több­fé­le kék szín kö­zött is na­gyon lé­nye­ges el­té­rés mu­tat­ko­zik, van pél­dá­ul szlo­vák kék és uni­ós kék. Mind­ez na­gyon ko­mo­lyan be­fo­lyá­sol­ta a vá­lasz­tók meg­szó­lí­tá­sát az eu­ró­pai uni­ós nép­sza­va­zás és a par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok ese­té­ben.
Na­gyon fon­tos ku­ta­tás volt a Mo­za­ik 2001, amely el­ső íz­ben pró­bál­ta meg fel­mér­ni a Kár­pát-me­den­cei fi­a­ta­lok ér­ték­rend­jét. Az ez­res ma­gyar és öt­szá­zas szlo­vák kont­roll­min­tá­val ké­szült fel­mé­rés má­ig az egyet­len olyan ku­ta­tás, amely ké­pet ad a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fi­a­ta­lok min­den­na­pi éle­té­ről és ér­ték­rend­jé­ről.
Ugyan­ilyen fon­tos­ság­gal bír a ma­gyar­or­szá­gi ku­ta­tá­si és fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tá­sok ha­té­kony­sá­gá­ról ké­szült fel­mé­rés, amely a fel­ső­ok­ta­tá­si tá­mo­ga­tá­sok, a Domus-pro­gram, a PhD-támogatások, a rész­kép­zé­sek és egyéb, a tu­do­má­nyos­sá­got érin­tő tá­mo­ga­tá­sok ha­té­kony­sá­gát mér­te egy, az MTA ál­tal meg­hir­de­tett prog­ram ke­re­té­ben Berényi Dé­nes pro­fes­­szor ve­ze­té­sé­vel.
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom Petőcz Kál­mán köny­vét (Vá­lasz­tá­sok és fel­osz­tá­sok), amely el­ső íz­ben pró­bál­ta meg ele­mez­ni és ér­té­kel­ni a meèiari köz­igaz­ga­tá­si re­form és a vá­lasz­tá­si kör­ze­tek ki­ala­kí­tá­sá­nak ös­­sze­füg­gé­se­it még 1998-ban. Ugyan­ilyen út­tö­rő pró­bál­ko­zás volt Lampl Zsu­zsan­na vizs­gá­la­ta, amely a vál­lal­ko­zó­kat és a vál­lal­ko­zá­so­kat vizs­gál­ta ugyan­eb­ben az idő­szak­ban (Vál­lal­ko­zá­sok és vál­lal­ko­zók 1989 után), il­let­ve Sá­pos Aran­ká­val kö­zö­sen a mun­ka­erő­pi­ac ki­hí­vá­sa­it a Duna­szer­da­he­lyi és a Tőketerebe­si já­rás­ban.
Lel­kes Gá­bor és Tu­ba La­jos kol­lé­gám el­ső­sor­ban gaz­da­sá­gi és gaz­da­sá­giföld­raj­zi tér­szer­ke­ze­ti elem­zé­sek­kel mé­ri fel a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió és a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­men­te kap­cso­la­ta­it. Lel­kes Gá­bor szer­kesz­ti a Nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek Szlo­vá­ki­á­ban c. év­köny­vün­ket.
Nem ke­vés­bé ér­de­kes a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi kér­dés el­mé­le­ti vizs­gá­la­ta. Em­lí­tet­tem már, hogy egy kü­lön könyv­tá­rat hoz­tunk lét­re a nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom gyűj­té­se ér­de­ké­ben (Bibliotheca Intereth­ni­ca). Je­len­leg a könyv­tár a Bib­lio­the­ca Hun­ga­r­i­ca ré­sze, és mint­egy 1500 szak­könyv­vel büsz­kél­ked­het, ezek ja­va­részt an­gol, né­met és ma­gyar nyel­vű­ek. De már pub­li­ká­ci­ó­ink is van­nak ezen a te­rü­le­ten: Öllös Lász­ló köny­ve meg­pró­bál­ja jog­fi­lo­zó­fi­ai ös­­sze­füg­gé­sek­ben ér­tel­mez­ni az em­be­ri és a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi jo­go­kat, leg­újabb mun­ká­ja pe­dig a ma­gyar al­kot­mány­nak a ha­tá­ron tú­li ki­sebb­sé­gek­kel szem­ben vál­lalt kö­te­le­zett­sé­ge­it tag­lal­ja majd jog­fi­lo­zó­fi­ai szem­pont­ból.
Az évek so­rán a je­len­ku­ta­tást szé­le­sebb ér­te­lem­ben kezd­tük ér­tel­mez­ni, mi­vel úgy gon­dol­tuk, hogy eb­be be­le­tar­toz­nak a kö­zel­múlt azon ese­mé­nyei is, ame­lyek fel­tá­rat­la­nok, de va­la­hol köz­ve­tet­ten ha­tás­sal van­nak a min­den­nap­ja­ink­ra. Így szü­le­tett meg négy na­gyon fon­tos ki­ad­vá­nyunk. Fedinec Csil­la a kár­pát­al­jai ma­gya­rok (Kár­pát­al­ja 1944-ig Cseh­szlo­vá­kia ré­sze volt) tör­té­ne­ti kro­no­ló­gi­á­ját dol­goz­ta fel, An­gyal Bé­la pe­dig Ér­dek­vé­de­lem és ön­szer­ve­ző­dés cím­mel a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt­po­li­ti­ka és tá­mo­ga­tá­si rend­sze­rek tör­té­ne­té­nek leg­fon­to­sabb ál­lo­má­sa­it ele­mez­te.
A tör­té­ne­ti ki­te­kin­tés is új ele­met ho­zott az in­té­zet ku­ta­tá­sa­i­ba, ma már Si­mon At­ti­la ve­ze­té­sé­vel egy kü­lön osz­tály­ban foly­nak a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok.
A je­len­ku­ta­tás­sal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­si ered­mé­nye­in­ket a Nos­tra Tem­po­ra c. könyv­so­ro­za­tunk­ban je­len­tet­jük meg, amely­nek ed­dig 12 kö­te­te lá­tott nap­vi­lá­got, ezek­ben fog­lal­koz­tunk a szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­si rend­sze­rek­kel, mig­rá­ci­ós kér­dé­sek­kel, a vál­lal­ko­zá­sok hely­ze­té­vel, a ki­sebb­sé­gi ku­ta­tá­sok­kal és a ki­sebb­sé­gi tu­do­má­nyos­ság­gal, az as­­szi­mi­lá­ció, az em­be­ri és ki­sebb­sé­gi jo­gok kér­dés­kö­ré­vel stb.
Az el­múlt tíz esz­ten­dő egyik leg­fon­to­sabb ered­mé­nye, hogy im­már mo­nog­ra­fi­kus fel­dol­go­zá­sok is szü­let­het­nek a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő idő­szak­ról, il­let­ve an­nak előz­mé­nye­i­ről. Ezért in­dí­tot­tuk út­já­ra a Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban c. könyv­so­ro­za­tun­kat, amely­nek el­ső kö­te­te Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004) cím­mel je­lent meg. Ez a kö­tet már má­so­dik ki­adás­ban je­lent meg, és szlo­vá­kul is el­ké­szült. Ezt kö­vet­te egy do­ku­men­tum­gyűj­te­mény és kro­no­ló­gia, amely ugyan­en­nek az idő­szak­nak a leg­fon­to­sabb do­ku­men­tu­ma­it és tör­té­né­se­it rög­zí­tet­te, és most je­le­nik meg még két kö­te­te, amely a kul­tú­ra, il­let­ve az ok­ta­tás­ügy hely­ze­té­vel fog­lal­ko­zik.
A mo­nog­ra­fi­kus fel­dol­go­zá­sok­nak nagy je­len­tő­sé­gük van, hi­szen ös­­szeg­ző­en, rend­sze­re­zet­ten tud­nak szá­mot ad­ni egy-­e­gy szak­te­rü­let­ről, s nem­csak rög­zí­te­nek bi­zo­nyos fo­lya­ma­to­kat, ha­nem ér­té­kel­nek is, és meg­fo­gal­maz­zák a jö­vő­re vo­nat­ko­zó­ al­ter­na­tí­vá­kat, ame­lye­ket fel le­het hasz­nál­ni stra­té­gi­ai ter­ve­zé­sek­nél, il­let­ve be­épí­te­ni olyan fej­lesz­té­si ter­vek­be, pro­jek­tek­be, ame­lyek a na­pi ten­ni­va­lók ré­szét ké­pez­he­tik.
Eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik a (Cseh)Szlovákiai ma­gya­rok le­xi­ko­na is, ame­lyet jö­vő­re a Pe­da­gó­gi­ai Könyv­ki­adó ad ki, de amely­nek ko­or­di­ná­lá­sá­ban, il­let­ve meg­írá­sá­ban az in­té­zet és mun­ka­tár­sai há­rom éve részt vesz­nek. Az in­té­ze­tünk ké­szí­ti a le­xi­kon CD-, il­let­ve inter­netes vál­to­za­tát. Ugyan­ilyen együtt­mű­kö­dést ala­kí­tot­tunk ki a Madách-Posonium Ki­adó­val a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­té­nek inter­netes fel­dol­go­zá­sa kap­csán.

Kü­lön kell szól­nom az el­ső mo­nog­ra­fi­kus mun­kánk­ról, amely 2002-ben je­lent meg az Osiris Ki­adó és a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó kö­zös gon­do­zá­sá­ban. Ez Lisz­ka Jó­zsef A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za c. mun­ká­ja volt, amely el­ső íz­ben dol­goz­ta fel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz­ku­ta­tás 80 éves tör­té­ne­tét. Négy­éves mun­ka ered­mé­nye volt ez a kö­tet, amely tel­jes egé­szé­ben a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­ten be­lül ké­szült. Azért is fon­tos ez a ki­ad­vány, mert egy éven be­lül szlo­vá­kul és né­me­tül is si­ke­rült meg­je­len­tet­nünk. Ilyen­re a szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­ki­adás­ban még nem volt pél­da.
De ugyan­ilyen je­len­tő­ség­gel bír Popé­ly Ár­pád mun­ká­ja is, amely szin­tén több­éves ku­ta­tó­mun­ka ered­mé­nye­ként el­ső íz­ben fog­lal­ja ös­­sze a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­tét kro­no­lo­gi­kus for­má­ban 1944–1992 kö­zött.
Olyan ké­zi­köny­vek ezek, ame­lyeket egyet­len ko­moly ma­gán-, il­let­ve in­téz­mé­nyi könyv­tár sem nél­kü­löz­het.

– A ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont kü­lön rész­leg­ként mű­kö­dik. Mi­lyen meg­fon­to­lá­sok szól­nak Ko­má­rom mel­lett, és mi­lyen te­vé­keny­sé­get foly­tat a rész­leg?

– En­nek na­gyon pró­zai okai vol­tak, Ko­má­rom­ban lak­tak, il­let­ve lak­nak a lét­re­ho­zói és mun­ka­tár­sai: Lisz­ka Jó­zsef, az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont igaz­ga­tó­ja, L. Ju­hász Ilo­na, il­let­ve Bagin Ár­pád. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pon­tunk ki­emel­ten fog­lal­ko­zik a 20–21. szá­zad vál­to­zás­vizs­gá­la­ta­i­val. A rész­leg meg­ne­ve­zé­se (Eu­ró­pai Et­no­ló­gi­ai Köz­pont) is jel­zi, hogy nem­csak a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti kul­tú­ra ku­ta­tá­sa áll a te­vé­keny­sé­ge kö­zép­pont­já­ban, ha­nem ugyan­ilyen hang­súl­­lyal fog­lal­ko­zik a vá­ro­si kul­tú­ra vál­to­zá­sa­i­val, de az interetnikus vi­szo­nyok­kal is (mag­yar–s­zlovák–német–zsidó): a Po­zsony kör­nyé­ki, va­la­mint a ko­má­ro­mi és Ko­má­rom kör­nyé­ki interetnikus kap­cso­la­tok­kal, a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­pu­lá­ris kul­tú­rá­já­val a 20–21. szá­zad for­du­ló­ján, a krasz­na­horkaváral­jai nem­zet­tu­dat és lo­ká­lis iden­ti­tás kér­dé­se­i­vel. Ér­de­kes a je­len­ko­ri szo­ká­sok vizs­gá­la­ta is, ame­lyek „ide­gen” elem­ként je­len­nek meg a min­den­nap­ja­ink­ban, de egy­re in­kább szer­ves ré­szét ké­pe­zik a kul­tú­ránk­nak (ad­ven­ti ko­szo­rú, hal­loween, kop­ja­fa, szé­kely ka­pu stb.).
Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont 1997-es meg­ala­ku­lá­sa óta fo­lyik a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum épí­té­se, amely az út men­ti ke­resz­tek, szob­rok és egyéb em­lé­kek do­ku­men­tá­lá­sá­val fog­lal­ko­zik. Ez is egy olyan kez­de­mé­nye­zés volt, amel­­lyel Szlo­vá­ki­á­ban, de a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben is ke­ve­sen fog­lal­koz­tak tu­do­má­nyos igén­­nyel. Ha­tal­mas anya­got si­ke­rült ös­­sze­gyűj­te­nünk és fel­dol­goz­nunk, amely kép­anya­got, le­vél­tá­ri anya­go­kat, le­írá­so­kat, raj­zo­kat és em­lék­anya­got tar­tal­maz a szak­rá­lis kis­em­lé­kek­ről. Bi­zo­nyos szem­pont­ból a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum ré­szét is ké­pe­zi az a te­me­tő­do­ku­men­tá­ció, amely Dél-Szlo­vá­kia ta­lán más­fél tu­cat­nyi te­me­tő­jé­nek (a Csal­ló­köz­től a Bod­rog­kö­zig) tel­jes sír­je­lanyagát (fel­ira­to­kat, le­írá­so­kat, rész­ben fo­tó­it) tar­tal­maz­za. Azt hi­szem, ez is egye­dül­ál­ló gyűj­te­mény a Kár­pát-me­den­cé­ben. Ez L. Ju­hász Ilo­na mun­ká­já­val kez­dő­dött, aki egy ál­ta­lunk ki­adott vas­kos kö­tet­ben ír­ta meg – egye­dül­ál­ló ala­pos­ság­gal és komp­le­xi­tás­sal – szü­lő­fa­lu­ja, Rudna 20. szá­za­di te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­it és vál­to­zó te­me­tő­kul­tú­rá­ját. A nem­ze­ti és et­ni­kai új­ko­ri vál­to­zá­sok vizs­gá­la­ta szem­pont­já­ból kezd­tük el a te­me­tők fel­dol­go­zá­sát. 50-80 év táv­la­tá­ban a te­me­tő na­gyon fon­tos lát­le­le­te az et­ni­kai, név- és nyelv­hasz­ná­la­ti vál­to­zá­sok­nak, a sír­fel­irat­ok szin­te „élő” ta­núi az as­­szi­mi­lá­ci­ós vál­to­zá­sok­nak az egyes te­le­pü­lé­se­ken.
Ha­son­ló vál­lal­ko­zá­sa köz­pon­tunk­nak az út men­ti ha­lál­je­lek vizs­gá­la­ta, ez­zel sem fog­lal­ko­zott sen­ki Szlo­vá­ki­á­ban ed­dig.
Je­lek a tér­ben cím­mel egy új könyv­so­ro­za­tot in­dí­tot­tunk, amely a nem­ze­ti ki­sebb­ség szim­bo­li­kus tér­fog­la­lá­sá­nak leg­fon­to­sabb tár­gyi ob­jek­tu­ma­it ve­szi szám­ba (szak­rá­lis kis­em­lé­kek, kop­ja­fák, sír­je­lek, nem­ze­ti em­lék­he­lyek és szob­rok, a vi­zu­á­lis mű­vé­szet je­len­ko­ri ob­jek­tu­mai stb.) füg­get­le­nül azok ide­o­lo­gi­kus tar­tal­má­tól. Mind­ezek a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok je­len­lét­ét szim­bo­li­zál­ják olyan tér­sé­gek­ben, ahol egyéb­ként az el­múlt 15 esz­ten­dő­ben je­len­tő­sen csök­kent a ma­gyar­ság szám­ará­nya. Ezért is a meg­ne­ve­zés: szim­bo­li­kus tér­fog­la­lás. Va­la­hol ezek az ob­jek­tu­mok je­lez­ni akar­ják a nép­cso­port je­len­lét­ét, utal­va egy­ben tör­té­ne­ti, ős­ho­nos vol­tá­ra.
A Lisz­ka Jó­zsef ál­tal írt, A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za c. mo­nog­rá­fi­á­ra már utal­tam, amely szin­tén a ko­má­ro­mi köz­pon­tunk­ban ké­szült.
Emel­lett na­gyon fon­tos a rész­leg adat­tá­ri és szak­könyv­tá­ri mun­ká­ja is. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ré­szé­nek szá­mí­tó nép­raj­zi szak­könyv­tár ma­gyar, szlo­vák, né­met és an­gol nép­raj­zi, hon­is­me­re­ti, tör­té­ne­ti szak­köny­ve­ket, szak­mun­ká­kat, ké­zi­köny­ve­ket tar­tal­maz, az utol­só ki­mu­ta­tás sze­rint 5662 kö­te­tet, de na­pon­ta bő­vül az ak­tu­á­lis szak­iro­da­lom­mal. A nép­raj­zi adat­tá­runk 31 264 adat­la­pot szám­lál, a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum­ban több mint 2500 adat­lap ta­lál­ha­tó.
Kü­lön könyv­so­ro­za­tok­ban je­len­nek meg a nép­raj­zi és et­no­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok, il­let­ve a he­lyi és lo­ká­lis mo­nog­rá­fi­ák ered­mé­nyei. Ezek a kö­vet­ke­zők: Noti­tia Historico-Ethno­logica, amely­ben hos­­szabb ta­nul­má­nyo­kat, elem­zé­se­ket adunk köz­re, az Intereth­ni­ca so­ro­zat, amely az interetnikus ku­ta­tá­sok, il­let­ve a más nem­ze­ti­sé­gek né­pi kul­tú­rá­ját be­mu­ta­tó ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fó­ru­ma, és a Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák so­ro­zat, amely ki­sebb ré­gi­ók, il­let­ve te­le­pü­lé­sek komp­lex ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it ad­ja köz­re.
L. Ju­hász Ilo­na las­san egy év­ti­ze­de vég­zi a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­raj­zi iro­da­lom bib­li­ografikus fel­dol­go­zá­sát, amely ed­dig több kö­tet­ben je­lent meg, és jö­vő­re ter­vez­zük az el­múlt év­ti­ze­dek tel­jes­nek ne­vez­he­tő nép­raj­zi bib­li­og­rá­fi­á­já­nak a ki­adá­sát.
Négy nyel­ven (ma­gyar, szlo­vák, né­met, né­ha an­gol) je­len­tet­jük meg a köz­pont év­könyv­ét, az Acta Eth­no­log­i­ca Danu­bianát, amely­nek im­már a nyol­ca­dik kö­te­tét ké­szít­jük elő. Szer­kesz­tő­je Lisz­ka Jó­zsef.
Rend­kí­vül gaz­dag és sok­ré­tű az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont mun­ká­ja, s bár az in­té­ze­tünk egyik rész­le­ge­ként mű­kö­dik, bár­mely önál­ló ki­sebb­sé­gi in­téz­mény büsz­ke le­het­ne azok­ra az ered­mé­nyek­re, me­lyek csak há­rom ál­lan­dó al­kal­ma­zott és né­hány kül­sős mun­ka­társ mun­ká­já­nak kö­szön­he­tők.

– Már több­ször szó esett a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icáról mint az in­té­zet könyv­tá­rá­ról. Mi a sa­já­tos­sá­ga a könyv­tár­nak, és mi­lyen mun­ka fo­lyik ott?

– A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca az in­té­zet könyv­tá­ra, adat­tá­ra és le­vél­tá­ra. Je­len­leg négy ál­lan­dó és 5-6 kül­sős mun­ka­társ­sal mű­kö­dik. Egy spe­ci­á­lis ku­ta­tó­könyv­tár­ról van szó, amely – azt gon­do­lom – Kár­pát-me­den­cei mé­re­tek­ben is egye­dül­ál­ló. Már a könyv­tár elő­é­le­te is na­gyon ér­de­kes. 1991-ben ala­kult ala­pít­vány­ként Zal­abai Zsig­mond, Végh Lász­ló és Presin­szky La­jos jó­vol­tá­ból Som­or­ján, köz­pon­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­tár­ként. Ap­rán­ként gyűj­töt­te a Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1918 után meg­je­lent ma­gyar írá­sos em­lé­ke­ket (köny­vek, fo­lyó­irat­ok, la­pok, kis­nyom­tat­vá­nyok, fény­ké­pek, ké­pes­lap­ok, pla­ká­tok stb.), majd 1997-től, az ala­pít­vány meg­szűn­te után, az in­té­zet önál­ló rész­le­ge­ként és im­már könyv­tá­ra­ként mű­kö­dik.
Ami­kor a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca az in­té­zet­hez ke­rült, fel­vál­lal­tuk, hogy az ere­de­ti ne­vén és az ere­de­ti cé­lok­nak meg­fe­le­lő­en mű­köd­tet­jük és fej­leszt­jük to­vább So­mor­ján. En­nek az lett az ered­mé­nye, hogy mi­vel a ku­ta­tó­in­té­zet egyik leg­fon­to­sabb egy­sé­gé­ről volt szó, ma­ga az in­té­zet is a könyv­tár­hoz, Som­or­já­ra köl­tö­zött. Ta­lán en­nek is volt az ered­mé­nye, hogy ko­moly mű­sza­ki és tar­tal­mi fej­lesz­tés­re ke­rült sor, ki­e­gé­szült a le­vél­tá­ri és adat­tá­ri rés­­szel, és ma már egy kor­sze­rű, ko­moly gyűj­te­mény­­nyel és ké­zi­könyv­tár­ral ren­del­ke­ző, az inter­neten is meg­je­le­nő ku­ta­tó­könyv­tár­nak szá­mít. Na­pon­ta több ku­ta­tó, dok­to­ran­dus, egye­te­mis­ta ke­re­si fel. Nagy elő­nye, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­kal, il­let­ve a szlo­vá­ki­ai ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­la­tos iro­da­lom szin­te tel­jes vá­lasz­té­ka kar­nyúj­tás­nyi­ra meg­ta­lál­ha­tó a ku­ta­tó­könyv­tár­ban, és szak­ava­tott könyv­tá­ros­ok se­gí­tik a ku­ta­tók mun­ká­ját. Az in­té­zet­ben szál­lás­le­he­tő­sé­get tu­dunk biz­to­sí­ta­ni, így a ku­ta­tók akár több na­pot is el­tölt­het­nek a könyv­tár­ban.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca igaz­ga­tó­ja Végh Lász­ló, mun­ka­tár­sai pe­dig Sebő Be­á­ta, Végh An­na­má­ria, Matus Éva, Bereck Zsu­zsa és Ka­ri­ka Ani­kó, mel­let­tük fő­leg a nyár fo­lya­mán na­gyon sok egye­te­mis­ta kap­cso­ló­dik be a könyv­tár mun­ká­já­ba rész­idős vagy kül­sős mun­ka­társ­ként.
A szám­sze­rű, te­hát az ed­dig fel­dol­go­zott, il­let­ve fel­dol­go­zás alatt ál­ló gyűj­te­mé­nye­ink be­mu­ta­tá­sa ta­lán töb­bet mond az egy­sze­rű le­írás­nál.
A könyv­tár törzs­ál­lo­má­nyá­ban, az utol­só ki­mu­ta­tás sze­rint, 8783 (Cseh)Szlo­vákiában ki­adott ma­gyar nyel­vű könyv ta­lál­ha­tó. Min­den könyv­ből egy van a könyv­tár­ban, egy má­sik pél­dányt pe­dig más­hol őr­zünk. Eh­hez jön a már em­lí­tett Bib­lio­the­ca Eth­no­log­i­ca 5662 könyv­vel Ko­má­rom­ban, il­let­ve a ké­zi­könyv­tár, amely je­len­leg 4188 köny­vet, le­xi­kont, szak­köny­vet tar­tal­maz. A nem­zet­kö­zi szak­iro­dal­mat tar­tal­ma­zó Bib­lio­the­ca Intereth­ni­ca 1412 köny­vet fog­lal ma­gá­ban, és itt van a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Iro­dá­ja egy­ko­ri könyv­tá­rá­nak egy ré­sze mint­egy 2000 könyv­vel.
A fo­lyó­irat­ok (re­gi­o­ná­lis és köz­pon­ti saj­tó­ter­mé­kek) 1945-től nap­ja­in­kig: 298 fo­lyó­irat tel­jes gyűj­te­mé­nye, a 1918–1945 kö­zöt­ti idő­szak saj­tó­ter­mé­ké­ből 89 fo­lyó­irat tel­jes vagy rész­be­ni évfolyamok, a ma­gyar­or­szá­gi iro­dal­mi és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat­ok­ból 53 ta­lál­ha­tó szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zás­sal, a Szlo­vá­ki­á­ban ki­adott más nem­ze­ti­sé­gű fo­lyó­irat­ok (nem­ze­ti­sé­gi új­sá­gok) szá­ma pe­dig 13.
Ezt a gyűj­te­ményt te­szik egye­di­vé és szí­nes­sé az egyé­ni ha­gya­té­kok, ame­lye­ket fo­lya­ma­to­san gyűj­tünk csa­lá­dok­tól, ma­gán­em­be­rek­től. Így ke­rül­tek az in­té­zet­be a kö­vet­ke­ző ha­gya­té­kok: Győry De­zső (le­ve­lek, új­ság­cik­kek, fo­tók, bé­lye­gek, ké­pes­lap­ok), Ungváry Fe­renc (szín­ház­zal kap­cso­la­tos írá­sai, hang­já­té­kai, a rá­dió tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó mun­kái, hang­le­mez, csa­lá­di fény­ké­pek, csa­lá­di le­ve­le­zé­sek), Hal­tenberg­er In­ce (247 könyv), Krivosik Ist­ván (172 könyv és a Ter­mé­szet és Tár­sa­da­lom cí­mű fo­lyó­irat több év­fo­lya­ma), Pet­ne­házy Fe­renc (164 könyv), Sza­lat­nai Re­zső (326 könyv és 30 kü­lön­fé­le új­ság egyes szá­mai), Sipos Győ­ző (165 könyv), Gyö­nyör Jó­zsef (142 könyv, 40 do­boz­nyi irat­anyag), Zal­abai Zsig­mond (30 do­boz­nyi le­vél­tá­ri anyag) stb.
De foly­tat­ha­tom a fény­kép­gyűj­te­mén­­nyel, amely je­len­leg meg­kö­ze­lí­ti a 27 ez­ret, és köz­tük olyan na­gyon ér­té­kes fo­tók ta­lál­ha­tók, mint Pran­dl Sán­dor fe­ke­te-fe­hér fény­ké­pei és szí­nes di­ái, a Cse­ma­dok fo­tó­ar­chí­vu­ma, Gyö­ke­res Györ­gy és Gör­föl Je­nő fo­tói, az író­port­rék kü­löngyűj­te­mé­nye, Arany A. Lász­ló szí­nes di­ái és fény­ké­pei a negy­ve­nes évek ele­jé­ről Zob­o­raljáról.
A hang­ar­chí­vum el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar sze­mé­lyi­sé­gek hang­gyűj­te­mé­nyét je­len­ti, de ar­chi­vá­lunk – és im­már di­gi­ta­li­zá­lunk – min­den olyan nyel­vi em­lé­ket, ame­lyek va­la­mi­lyen nyelv­já­rás­gyűj­tés, kon­fe­ren­cia, az Oral His­to­ry-pro­gram, szak­mai meg­be­szé­lés stb. kap­csán hang­zot­tak el. Így ná­lunk ta­lál­ha­tó a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem BTK Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék­ének nyelv­já­rás­gyűj­te­mé­nye, Oral His­to­ry, egy­órás ka­zet­ták, me­lyek a Szlo­vák Rá­dió ma­gyar nyel­vű adá­sá­ban el­hang­zott, szlo­vá­ki­ai ma­gyar írók­kal és köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek­kel foly­ta­tott be­szél­ge­té­se­ket tar­tal­maz­za – 150 óra) stb. Kö­zel ezer­órás hang­anyag­gal ren­del­ke­zünk, amely­nek nagy ré­sze di­gi­ta­li­zál­va van.
A könyv­tár irat­gyűj­te­mé­nye is na­gyon gaz­dag, meg­ta­lál­ha­tó ben­ne és szin­te egye­di­nek te­kint­he­tők a Szlo­vák Kor­mány Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csá­nak ira­tai (40 do­boz), a Cse­ma­dok 50 évé­nek tel­jes irat­tá­ra, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar pár­tok ira­tai – Ma­gyar Pol­gá­ri Párt (61,5 fo­lyó­mé­ter), Együtt­élés (11 fo­lyó­mé­ter) – és az egyé­ni fel­aján­lott irat­anya­gok (Sza­bó Re­zső, Var­ga Sán­dor ira­tai). Ös­­sze­sen 145 do­boz.
És itt van­nak az egyéb, na­gyon ér­té­kes gyűj­te­mé­nye­ink, a ké­pes­lap­gyűj­te­mény (ré­gi és mai ké­pes­lap Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta vá­ro­sa­i­ról és köz­sé­ge­i­ről, a mű­em­lé­kek­ről, a tör­té­nel­mi és iro­dal­mi em­lék­he­lyek­ről – több mint 3200 ké­pes­lap), CD-ROM gyűj­te­mény, a vi­de­ó­ka­zet­ták, a szak­dol­go­zat­ok gyűj­te­mé­nye.
Na­gyon sok ér­té­kes írá­sos em­lé­ket is gyűj­tünk: a kép­ző­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tás­ról szó­ló ka­ta­ló­gu­so­kat, a mű­sor­fü­ze­te­ket, kis­nyom­tat­vá­nyo­kat, pla­ká­to­kat, röp­la­po­kat, meg­hí­vó­kat, szó­ró­la­po­kat stb.
A gyűj­te­mé­nye­ink­ből fo­lya­ma­to­san ren­de­zünk ki­ál­lí­tá­so­kat kü­lön­bö­ző ren­dez­vé­nye­ken, is­ko­lák szá­má­ra stb. Itt éled új­já a múlt, amit gon­do­san meg aka­runk őriz­ni. Csak né­há­nyat em­lí­te­nék a ki­ál­lí­tá­sok­ból: Dél-Szlo­vá­kia szak­rá­lis kis­em­lé­kei (1998–2006: Ko­má­rom, Po­zsony, Tőketerebes, Kas­sa, Udvard, Dél-Ko­má­rom, Ta­ta, Csor­na, Győr, Bu­da­pest, Veszp­rém, Szom­bat­hely, Szé­kes­fe­hér­vár, Bad Ausse, Aszód, Rác­ke­ve), A Cse­ma­dok 50. év­for­du­ló­ja, A Cse­ma­dok 55. év­for­du­ló­ja, Az Új Szó 50. év­for­du­ló­ja, Pe­tő­fi a Fel­vi­dé­ken, Az 1848–1849-es sza­bad­ság­harc em­lék­he­lyei Szlo­vá­ki­á­ban, A csal­ló­kö­zi temp­lo­mok, Bél Má­tyás-ki­ál­lí­tás (Po­zsony, Somor­ja), A Nagy­szom­ba­ti Egye­tem (Nagy­szom­bat), Aca­de­mia Istro­pol­i­tana (Po­zsony), Márai Sán­dor (Somorja), Szlo­vá­ki­ai ma­gyar kép­ző­mű­vé­szek al­ko­tá­sai (Somorja), Kopócs Ti­bor ké­pei (Somorja).
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kü­lön könyv­so­ro­zat­ban (Miscellanea Bib­lio­the­cae Hun­gar­i­cae) je­len­te­ti meg bib­li­og­rá­fi­ai fel­dol­go­zá­sa­it (ed­dig 9 kö­tet je­lent meg). Na­gyon fon­tos volt a könyv­tár törzs­ál­lo­má­nya ka­tasz­te­ré­nek meg­je­len­te­té­se könyv for­má­já­ban és az inter­neten. Min­den ku­ta­tó elő­re tá­jé­ko­zód­hat, hogy mit ke­res­het ná­lunk.

– Ha már az inter­netet em­lí­tet­te: az in­té­zet a kez­de­tek­től nagy fi­gyel­met for­dí­tott a tech­ni­kai fej­lesz­té­sek­re, az inter­netes meg­je­le­nés­re. Mit je­lent ez va­ló­já­ban?

– Meg­pró­bá­lok na­gyon rö­vi­den vá­la­szol­ni, hi­szen ez na­gyon ös­­sze­tett és szé­les kö­rű fel­adat. Az inter­net olyan tech­ni­kai le­he­tő­sé­get je­lent, amely min­den­ki szá­má­ra hoz­zá­fér­he­tő. Mi­köz­ben na­gyon kon­zer­va­tív mó­don nagy hang­súlyt he­lye­zünk a könyv­ki­adás­ra, ke­res­sük a mo­dern for­mák le­he­tő­sé­ge­it is. A tar­ta­lom­fej­lesz­tés, digi­­tal­izálás, inter­netes meg­je­le­ní­tés, adat­bá­zis-épí­tés eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik. Ho­gyan le­het a meg­szer­zett in­for­má­ci­ó­kat rend­sze­re­zett for­má­ban át­ad­ni azok­nak, aki­kért va­gyunk. Az inter­net na­gyon ké­zen­fek­vő esz­köz eh­hez. So­kan óv­tak ben­nün­ket et­től, mond­ván, hogy ki­szol­gál­tat­juk ma­gun­kat, s nem tud­juk meg­fe­le­lő mó­don el­ad­ni (!) a meg­szer­zett tu­dá­sun­kat, ha egy­sze­rű­en fel­tes­­szük az inter­ne­tre. Ne­künk el­len­ke­ző volt a vé­le­mé­nyünk: akár köny­vek­ről, in­for­má­ci­ók­ról, fo­lyó­ira­t­ról volt szó, az el­sőd­le­ges szem­pon­tunk az volt, hogy azok mi­nél szé­le­sebb kör­be jus­sa­nak el, hi­szen így tud­nak ha­té­ko­nyan hasz­no­sul­ni. Egyéb­ként csak ön­ma­gunk­ért len­nénk. Ezért küld­jük el le­he­tő­sé­ge­ink­hez mér­ten in­gyen és bér­ment­ve a köny­ve­in­ket a leg­fon­to­sabb könyv­tá­rak­nak, in­téz­mé­nyek­nek, is­ko­lák­nak a Kár­pát-me­den­cé­ben, ezért je­len­te­tünk meg min­den írá­sos anya­got, in­for­má­ci­ót, adat­tá­rat az inter­neten, hogy má­sok is tud­ja­nak ve­le dol­goz­ni, s ne csak a Kár­pát-me­den­cé­ben, ha­nem bár­hol a vi­lá­gon.
Az in­té­ze­tünk­nek van­nak sa­ját fej­lesz­té­sű prog­ram­jai. Ilyen az inter­netes adat­bá­zi­sunk, ame­lyen im­már 5 éve dol­go­zunk, és küsz­kö­dünk a fo­lya­ma­tos fris­sí­tés­sel és ak­tu­a­li­zá­lás­sal. Je­len­leg az inter­netes adat­bá­zi­sunk több mint 2 GB nagy­sá­gú, és a kö­vet­ke­ző­ket tar­tal­maz­za: Te­le­pü­lé­si adat­bá­zis (mint­egy 3000 szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lés adat­bá­zi­sa), In­téz­mé­nyi adat­bá­zis (a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek ka­tasz­te­re, 1200 szer­ve­zet), Bib­li­og­rá­fi­ák, Re­per­tó­ri­u­mok, Di­gi­ta­li­zált kép- és hang­anyag, Pá­lyá­zat­fi­gye­lő, A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ren­dez­vé­nyek nap­tá­ra, A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet hon­lap­ja, Az in­té­zet bel­ső kom­mu­ni­ká­ci­ós rend­sze­re stb.
Az inter­netes fej­lesz­té­sért Kon­koly Lász­ló fe­lel, a dig­i­tal­izá­cióért pe­dig Kusy Fe­renc. Eb­ben az év­ben hoz­tuk lét­re az Inter­netes tar­ta­lom­fej­lesz­tő és di­gi­ta­li­zá­ló köz­pon­tun­kat Som­or­ján, hang­sú­lyos­sá té­ve en­nek a te­rü­let­nek a fon­tos­sá­gát.
In­té­ze­tünk szlo­vá­ki­ai part­ne­re a bu­da­pes­ti Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár­nak, il­let­ve a Nem­ze­ti Di­gi­tá­lis Adat­tár­nak.

– Je­len­leg mi­lyen ku­ta­tá­sok foly­nak az in­té­zet­ben?

– Er­ről csak óva­to­san nyi­lat­ko­zom, hi­szen nem le­het tud­ni az egyes prog­ram­ja­ink ki­me­ne­tel­ét. A múlt­ban is sok olyan ku­ta­tá­si prog­ra­munk volt, ame­lye­ket kény­te­le­nek vol­tunk fél­be­hagy­ni vagy fel­füg­gesz­te­ni, akár évek­re is, mert nem si­ke­rült meg­fe­le­lő anya­gi for­rást biz­to­sí­ta­ni, az­tán ké­sőbb foly­tat­tuk, il­let­ve fe­jez­tük be azo­kat.
A fen­ti­ek­ből ta­lán nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy van­nak fo­lya­ma­tos prog­ram­ja­ink (könyv­tár, le­vél­tár, adat­tá­rak, adat­bá­zis­ok épí­té­se, bib­li­og­rá­fi­ai fel­dol­go­zá­sok, ka­tasz­te­rek ké­szí­té­se, a gyűj­tő­mun­ka stb.). Ezek nagy ener­gi­á­kat emész­te­nek fel, és fo­lya­ma­tos mun­kát igé­nyel­nek. Amit még­is meg­em­lí­te­nék: Al­só- és Fel­sőszeli ku­ta­tá­sa. Cél­ja az el­múlt 80 év fej­lő­dé­sé­nek nyo­mon kö­ve­té­se egy mikrotár­sadal­mon be­lül. Gya­kor­la­ti­lag fa­lu­mo­no­grá­fia, de an­­nyi­val több en­nél, hogy de­monst­ra­tív mó­don pró­bál­ja meg­ra­gad­ni az el­múlt rend­szer- és im­pé­ri­um­vál­tá­sok ha­tá­sát egy kö­zös­ség min­den­na­pi éle­té­ben. De fo­lya­ma­to­san fog­lal­ko­zunk a szlo­vá­ki­ai ma­gyar is­ko­lák hely­ze­té­vel az uni­ós csat­la­ko­zás után, a szá­mí­tás­tech­ni­kai és inter­netes el­lá­tott­ság­gal, a mo­dern fel­ső­ok­ta­tá­si rend­sze­rek elem­zé­sé­vel, lon­gi­tu­di­ná­lis értékrend­ku­tatás­sal.
Részt vet­tünk két nem­zet­kö­zi prog­ram­ban a ma­gyar­or­szá­gi K+F tá­mo­ga­tá­sok hasz­no­su­lá­sá­nak fel­mé­ré­sé­ben az 1990–2002-es idő­szak­ban. Füg­get­le­nül at­tól, hogy ez a prog­ram már be­fe­je­ző­dött, to­vább­ra is fog­lal­ko­zunk a kér­dés­sel, és ugyan­ez a hely­zet a Ke­let-kö­zép-eu­ró­pai interetnikus tu­dás­me­nedzs­ment (IKM) adat­bá­zis- és ku­ta­tá­si prog­ram­mal is.
Az MTA-val, il­let­ve a Te­le­ki In­té­zet­tel több kö­zös prog­ra­munk van. És per­sze nagy ter­ve­ink, ame­lyek rész­le­te­it már ki­dol­goz­tuk, és pá­lyá­za­tok for­má­já­ban már be is nyúj­tot­tuk, de ezek ered­mé­nye még nem is­mert. A lé­nye­gük, hogy sze­ret­nénk egy komp­lex fel­mé­rést vé­gez­ni a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­men­te gaz­da­sá­gi, mun­ka­erő-pi­a­ci, mig­rá­ci­ós, kul­tu­rá­lis, in­téz­mé­nyi kap­cso­la­ta­i­ról.
– Ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ik több­sé­ge könyv alak­ban is meg­je­lent. Hány köny­vet je­len­te­tett meg ed­dig az in­té­zet?

– A meg­je­lent köny­ve­ink szá­ma 64, az év­köny­ve­ink­ből 9 kö­tet, a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­lé­ből pe­dig 27 szám je­lent meg ed­dig.
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom, hogy a kez­de­tek­től könyv­so­ro­za­to­kat adunk ki (Disputationes Samariens­es, Intereth­ni­ca, Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban, Mis­cel­lanea Bib­lio­the­cae Hun­gar­i­cae, Nos­tra Tem­po­ra, Noti­tia Historico-Ethnologica, Fontes His­to­ri­ae Hun­garo­rum, Je­lek a tér­ben), ami szisz­te­ma­ti­kus ter­ve­zést és mun­kát kö­ve­tel meg min­den­ki­től, és kö­vet­he­tő­vé te­szi az ered­mé­nye­ket. Mind­eze­ket di­gi­tá­lis for­má­ban is meg­je­len­tet­jük az inter­neten. Min­den ki­ad­vá­nyunk tel­jes ter­je­de­lem­ben ol­vas­ha­tó a hon­la­pun­kon, il­let­ve most már a Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár­ban is. A so­ro­za­ta­ink nagy ré­szé­nek la­tin ne­vet ad­tunk, hogy bár­mely nyel­ven le­hes­sen meg­je­len­tet­ni a pub­li­ká­ci­ó­kat. Élünk is ez­zel a le­he­tő­ség­gel, ed­dig ma­gyar, szlo­vák, né­met és an­gol nyel­vű köny­ve­ink je­len­tek meg.
Két év­köny­vet je­len­te­tünk meg: az Acta Eth­no­log­i­ca Danu­biana, az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont év­könyv­ét, il­let­ve a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti­sé­gek éves mun­ká­já­ról, te­vé­keny­sé­gé­ről és hely­ze­té­ről szá­mot adó Nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek Szlo­vá­ki­á­ban év­köny­vet.
A könyv­ki­adás­ért fe­le­lős igaz­ga­tó Fa­ze­kas Jó­zsef, aki egy­ben a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le fő­szer­kesz­tő­je is. A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le fe­le­lős szer­kesz­tő­je Tö­rök Ta­más.
Pub­li­ká­ci­ó­in­kat a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó­val kö­zö­sen ad­tuk ki az el­múlt ki­lenc év­ben, ma már önál­ló könyv­ki­adás­sal ren­del­ke­zünk, de a köny­ve­in­ket ma is a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó ter­jesz­ti.

– Az in­té­zet na­gyon sok kon­fe­ren­ci­át szer­ve­zett, il­let­ve kon­fe­ren­ci­án vett részt. Ho­gyan ér­té­ke­li ezt a te­vé­keny­sé­gét?

– A kon­fe­ren­ci­ák szá­munk­ra leg­alább olyan fon­to­sak, mint a pub­li­ká­ci­ó­ink, hi­szen a ku­ta­tá­si ered­mé­nye­in­ket tud­juk pre­zen­tál­ni, és egy­ben má­sok ered­mé­nye­it meg­is­mer­ni, in­teg­rál­ni az in­té­zet­be. Sok pub­li­ká­ci­ónk szü­le­tett ily mó­don, és na­gyon szé­les kö­rű kap­cso­la­tok­ra tet­tünk szert a kon­fe­ren­ci­ák kap­csán. Az utol­só ki­mu­ta­tá­sa­ink sze­rint az el­múlt tíz év­ben 36 kon­fe­ren­ci­át szer­vez­tünk, 76 kon­fe­ren­ci­án vet­tünk részt elő­adás­sal ide­ha­za, Ma­gyar­or­szá­gon és másutt (Né­met­or­szág, Auszt­ria, Len­gyel­or­szág, Cseh­or­szág, Ro­má­nia, Szer­bia, Szlo­vé­nia, Olasz­or­szág, Skó­cia stb.), részt­ve­vő­ként pe­dig 46 kon­fe­ren­ci­án.
A kon­fe­ren­ci­á­kat ne­héz len­ne itt fel­so­rol­ni, de azért ér­de­mes meg­em­lí­te­ni, hogy épp pár he­te ren­dez­tük meg az el­ső 1956-os kon­fe­ren­ci­át ma­gyar és szlo­vák tör­té­né­szek rész­vé­te­lé­vel, ha­son­ló ren­dez­vé­nyünk volt a fi­a­tal ha­tá­ron tú­li ma­gyar tör­té­né­szek kon­fe­ren­ci­á­ja 2005 jú­ni­u­sá­ban, ahol egy új tör­té­nész­nem­ze­dé­ket si­ke­rült be­mu­tat­nunk, de a mul­ti­kultúra, a nyelv­hasz­ná­lat, a gaz­da­sá­gi élet, a re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés, a de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sok, iden­ti­tás­tu­dat, et­no­ló­gia-nép­rajz, a kul­túrantropoló­gia te­rü­le­tén is na­gyon si­ke­res kon­fe­ren­ci­á­kat ren­dez­tünk. Új­ra­in­dí­tot­tuk a ki­lenc­ve­nes évek si­ke­res szlo­vá­ki­ai ma­gyar ér­tel­mi­sé­gi fó­ru­ma­it, és szak­mai meg­be­szé­lé­se­ken ele­mez­tük a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ok­ta­tás­ügy, kul­tú­ra, in­téz­mény­rend­szer, po­li­ti­kai struk­tú­ra stb. hely­ze­tét.
Itt kell meg­em­lí­te­nem a Somor­jai Fó­rum Klu­bot, amely tu­do­mány­nép­sze­rű­sí­tő fó­rum­ként jött lét­re, és az el­múlt öt év­ben Som­or­ján ha­von­ta két al­ka­lom­mal a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok te­rén el­ért leg­je­len­tő­sebb tu­do­má­nyos ered­mé­nye­ket mu­ta­tat­ta be ne­ves ku­ta­tók és szak­em­be­rek rész­vé­te­lé­vel. Gya­kor­la­ti­lag min­den fon­tos ku­ta­tá­si ered­mény be­mu­ta­tás­ra ke­rült a klub ke­re­té­ben Somor­ja és vi­dé­ke kö­zön­sé­gé­nek.

– Mi­lyen az együtt­mű­kö­dé­sük a ha­zai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek­kel, gon­do­lok itt el­ső­sor­ban a Mer­curius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port­ra, a Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­ra és má­sok­ra?

– Úgy gon­do­lom, hogy kor­rekt. Fon­tos ér­té­ke­ket kép­vi­se­lünk egyen­ként is és együtt is, és eze­ket meg­pró­bál­juk köl­csö­nö­sen fel­hasz­nál­ni. Em­lí­tet­tem már, hogy nem va­gyunk so­kan, és azt a ke­ve­set csak együtt le­het meg­sok­szo­roz­ni. Ma már alig szü­le­tik prog­ram a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet­ben, amely­be ne kap­cso­lód­ná­nak be a már em­lí­tett in­téz­mé­nyek, de a töb­bi tu­do­má­nyos in­téz­mény is vagy azok mun­ka­tár­sai. Új vi­lág jött lét­re, nem tud sen­ki sem­mit egy­ma­gá­ban el­vé­gez­ni, min­den­ki spe­ci­a­li­zá­ló­dik, ki­ala­kult, adott a ma­ga szak­te­rü­le­te, és egy­más ered­mé­nye­i­re ma­xi­má­lis mér­ték­ben meg­pró­bál tá­masz­kod­ni, min­den­ki csak nyer­het eb­ből az együtt­mű­kö­dés­ből; aki el­mu­laszt­ja ezt, vagy nem tart­ja fon­tos­nak, csak vesz­tes le­het.
Az em­lí­tett két in­téz­mé­nyen kí­vül na­gyon jó a kap­cso­la­tunk a tor­nal­jai Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Mű­hel­­lyel, a Mátyus­föl­di Muze­oló­giai Tár­sa­ság­gal (amel­­lyel éven­te kö­zö­sen ren­dez­zük meg a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mu­ze­o­ló­gu­sok or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ját So­m­or­ján az in­té­ze­tünk­ben), a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Ma­gyar Tan­szé­ké­vel, a nyit­rai Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­rá­val, a Selye Já­nos Egye­te­mi Köz­pont­tal, a Selye Já­nos Kol­lé­gi­um­mal, a Kem­pe­len Far­kas Tár­sa­ság­gal és a ko­má­ro­mi Selye Já­nos Egye­tem­mel.
Kü­lön kell em­lí­te­nem azo­kat az in­téz­mé­nye­ket, ame­lyek lét­re­jöt­té­ben te­vé­ke­nyen részt vet­tünk, sze­rény le­he­tő­sé­ge­ink­hez ké­pest tá­mo­gat­tuk azo­kat: a Kas­sai Ma­gyar Ház, a kas­sai Pol­gá­ri Klub. De eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont dél-szlo­vá­ki­ai ci­vil há­ló­za­ta is (Pro Pát­ria, Kirá­ly­helmec; Pat­ró­nus, Nagy­ka­pos; Gömöri If­jú­sá­gi Tár­sa­ság, Rozs­nyó; Fun­da­men­t, Ri­ma­szom­bat; Jö­vő 2000 Ala­pít­vány, Muzs­la; Agóra, Ko­má­rom; Vágsel­lyei Ma­gyar Ház), ame­lyek na­gyon nagy se­gít­sé­get nyúj­ta­nak a ku­ta­tá­si prog­ram­ja­ink re­gi­o­ná­lis és he­lyi re­a­li­zá­lá­sá­ban. És ér­te­lem­sze­rű­en szo­ros kap­cso­lat­ban ál­lunk a Ka­ted­ra Ala­pít­ván­­nyal, a Ka­ted­ra Tár­sa­ság­gal, a Vám­béry Pol­gá­ri Tár­su­lás­sal, a Phoenix Lute­tia Pol­gá­ri Tár­su­lás­sal, a Mécs Lász­ló Tár­su­lás­sal, a Pro Pát­ria Hon­is­me­re­ti Szö­vet­ség­gel (éven­te ren­dez­zük meg kö­zö­sen a hely­tör­té­né­szek or­szá­gos szak­mai ta­lál­ko­zó­ját Udvar­don), a Ma­gyar Kul­tú­ra Mú­ze­u­má­val, il­let­ve a vágsel­lyei Páz­mány Pé­ter Tu­do­má­nyos Tár­sa­ság­gal. De az évek so­rán sok­ré­tű mun­ka­kap­cso­lat jött lét­re az SZMPSZ-szel, a Cse­ma­dok­kal és más szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek­kel is.

– Mi­lyen az együtt­mű­kö­dé­sük a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ki­sebb­ség­ku­ta­tó in­té­ze­tek­kel? Mi­lyen kö­zös ku­ta­tá­si prog­ram­ban vesz­nek részt ezek­kel az in­té­ze­tek­kel?

– Az el­múlt idő­szak­ban szin­te az ös­­szes ma­gyar ki­sebb­sé­gi ku­ta­tó­in­té­zet­tel kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk Ma­gyar­or­szág­ról és a ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­ból egy­aránt, de ugyan­így a nyu­gat-eu­ró­pai és ame­ri­kai in­téz­mé­nyek­kel is. Ez­zel kap­cso­lat­ban azt mond­ha­tom, hogy min­dig a prog­ram­tól függ az együtt­mű­kö­dés, és ilyen­kor vagy egy-­e­gy mi­nisz­té­ri­um­mal, vagy az MTA va­la­me­lyik in­téz­mé­nyé­vel, vagy non­prof­it ku­ta­tó­in­té­zet­tel ke­rü­lünk mun­ka­kap­cso­lat­ba.
Van­nak olyan in­téz­mé­nyek, ame­lyek­kel éve­ken ke­resz­tül együtt dol­go­zunk, kö­zö­sen ter­ve­zünk, meg­pró­bál­juk kö­zö­sen meg­ol­da­ni a prob­lé­má­in­kat, és kö­zös prog­ra­mo­kat ala­kí­tunk ki. Min­den­faj­ta sor­rend nél­kül em­lít­he­tem az MTA Ma­gyar Tu­do­má­nyos­ság Kül­föld­ön El­nö­ki Bi­zott­sá­gát és an­nak Tit­kár­sá­gát (Berényi Dé­nes­nek és Tarnóczy Ma­ri­an­nak na­gyon so­kat kö­szön­het az in­té­zet), a Te­le­ki In­té­ze­tet (itt Bár­di Nán­dor ne­vét fel­tét­le­nül meg kell em­lí­te­ni), az MTA kü­lön­bö­ző in­téz­mé­nye­it, a Szar­ka Lász­ló ve­zet­te Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­tet, a Nem­ze­ti If­jú­ság­ku­ta­tó In­té­ze­tet, de ugyan­így az MTA rend­sze­ré­be tar­to­zó Aka­dé­mi­ai Bi­zott­sá­gok­kal (Veszp­rém, Mis­kolc, Deb­re­cen) és a Re­gi­o­ná­lis Ku­ta­tá­si Köz­pon­tok­kal (Győr, Pécs, Mis­kolc) is na­gyon szo­ros kap­cso­la­to­kat épí­tet­tünk ki.
Az aka­dé­mi­ai kör­be tar­to­zik az egye­te­mek­kel ki­ala­kí­tott kap­cso­lat is, itt el­ső­sor­ban az EL­TE-re és a Kö­zép-eu­ró­pai Egye­tem­re gon­do­lok, de ugyan­ilyen jó együtt­mű­kö­dé­sünk van a szé­kes­fe­hér­vá­ri Kodolányi Já­nos Fő­is­ko­lá­val is. Az et­no­ló­gia te­rü­le­tén és a könyv­tá­ri-le­vél­tá­ri mun­ka te­rü­le­tén a bu­da­pes­ti Nép­raj­zi Mú­ze­um­tól kezd­ve az egyes ma­gyar­or­szá­gi egye­te­mek nép­raj­zi tan­szé­ke­in, to­váb­bá a Pas­saui Egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­kén át a köz­pon­ti és me­gyei könyv­tá­ra­kig, le­vél­tá­ra­kig foly­tat­ha­tó a sor.
A Ha­tá­ron Tú­li Ma­gya­rok Hi­va­ta­lá­ról, az egyes ma­gyar­or­szá­gi mi­nisz­té­ri­u­mok­ról (ok­ta­tás­ügyi, kul­tu­rá­lis, in­for­ma­ti­kai) és ki­sebb­sé­gi osz­tá­lya­ik­ról nem is be­szél­ve (Tör­zsök Eri­ka, Egyed Al­bert, Taba­j­di Csa­ba, Zi­la­hi Lász­ló, Cse­pe­li Györ­gy, Kálóczy Ka­ta­lin és Kul­csár Sza­bó Eni­kő ne­vét em­lít­het­ném).
A 2%-os tör­vény kap­csán a Non­prof­it In­for­má­ci­ós és Ok­ta­tó Köz­pont­tal (NIOK) volt na­gyon szo­ros az együtt­mű­kö­dé­sünk, Tö­rök Ma­ri­an­na és Por­ko­láb Ani­kó na­gyon so­kat se­gí­tett a tör­vény szak­mai hát­te­ré­nek ki­mun­ká­lá­sá­ban, il­let­ve a kö­zép-eu­ró­pai szá­za­lé­kos tör­vé­nyek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ban.
A ha­tá­ron tú­li szer­ve­ze­tek kö­zül a csík­sze­re­dai KAM – Re­gi­o­ná­lis és Ant­ro­po­ló­gi­ai Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ját em­lí­te­ném meg, amel­­lyel na­gyon szo­ros a kap­cso­la­tunk, de ugyan­így Kár­pát­al­ján, a Vaj­da­ság­ban, Szlo­vé­ni­á­ban és Burg­en­land­ban is meg­van a tu­do­má­nyos és köz­mű­ve­lő­dé­si in­téz­mé­nyek­kel a kap­cso­la­tunk (Ro­má­nia: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Egye­te­mi In­té­zet; Szer­bia és Mon­te­neg­ró: Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Fel­ső­ok­ta­tá­si Kol­lé­gi­um, Ma­gyar­ság­ku­ta­tó Tu­do­má­nyos Tár­sa­ság; Uk­raj­na: Lehoczky Ti­va­dar In­té­zet).
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom a szlo­vák in­téz­mé­nyek­kel fenn­tar­tott kap­cso­la­to­kat. Az in­té­ze­tünk min­dig hí­res volt ar­ról, hogy szé­les kö­rű kap­cso­la­to­kat ápol a szlo­vá­ki­ai és nem­zet­kö­zi in­téz­mé­nyek­kel egy­aránt. Szak­mai szem­pont­ból az egész tíz évet vé­gig­kí­sér­te a po­zso­nyi Köz­éle­ti Kér­dé­sek In­té­ze­té­vel (Inštitút pre vere­jné otázky – IVO), a Szlo­vák Nem­ze­ti Könyv­tár­ral és a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­vel (Spoloèenskovedný ústav SAV, Kas­sa) foly­ta­tott na­gyon szo­ros kap­cso­la­tunk, de ugyan­így több prog­ram­ban együtt­mű­köd­tünk az Aka­dé­mia tör­té­net­tu­do­má­nyi, et­no­ló­gi­ai, szo­ci­o­ló­gi­ai és po­li­to­ló­gi­ai in­té­ze­te­i­vel is, ill. azok mun­ka­tár­sa­i­val. Az egye­te­mek kö­zül a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem­mel, a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem­mel, a kas­sai Köz­igaz­ga­tá­si Kar­ral stb. Sok szlo­vák, oly­kor cseh ku­ta­tó vesz részt a prog­ram­ja­ink­ban, ame­lyek ko­or­di­ná­lá­sa nem kis fel­adat, de meg­éri.
Na­gyon ne­héz fel­so­rol­ni min­den­kit – akár­csak jel­zés­sze­rű­en is – az el­múlt 10 év­ből, akik­kel kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk. Úgy gon­do­lom, hogy az ön­zet­len se­gít­sé­gük, ta­pasz­ta­la­ta­ik és ta­ná­csa­ik nél­kül az in­té­ze­tünk ma nem lé­tez­ne.
És még nem szól­tam a szpon­zo­ra­ink­ról, tá­mo­ga­tó­ink­ról. Azért kell itt őket is meg­em­lí­te­nem, mert nem pusz­tán ar­ról volt és van szó, hogy ado­má­nya­ik­kal tá­mo­gat­ták az in­té­ze­tet, ha­nem szin­te min­den eset­ben olyan part­ne­ri vi­szony ala­kult ki kö­zöt­tünk, amely ré­vén az in­té­ze­tün­ket szak­mai, szer­ve­ze­ti és kap­cso­lat­épí­té­si szem­pont­ból is se­gí­tet­ték. A Nyi­tott Tár­sa­da­lo­mért Ala­pít­vány (Open Soci­e­ty Foun­da­tion, Po­zsony); PHA­RE- és EU-progamok; Charles Stew­art Mott Foun­da­tion, New York; Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Örök­ség Mi­nisz­té­ri­u­ma, Bu­da­pest; West­mins­ter Foun­da­tion for Democ­ra­cy, Lon­don; Ger­man Mar­shall Fund of the US, New York; Nadá­cia pre pod­poru obèian­skych aktivít, Po­zsony; Foun­da­tion for Ci­vil Soci­ety, Wa­shing­ton; Local Gov­ern­ment Insti­tute – OSI, Bu­da­pest; Min­is­ter­st­vo kultúry SR, Po­zsony; Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap, Bu­da­pest; Il­­lyés Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; Inter­na­tion­al Viseg­rad Fund, Po­zsony; Embassy of The Unit­ed King­dom of Great Britain and North­ern Ire­land, Po­zsony; Embassy of The King­dom of the Nether­land­s, Po­zsony; Del­e­ga­tion of the Euro­pean Com­mis­sion in the Slo­vak Repub­lic, Po­zsony; Arany Já­nos Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; Nadá­cia pre deti Sloven­ska, Po­zsony; Embassy of the Unit­ed States of Amer­i­ca, Po­zsony; Mic­ro­soft Slo­va­ki­a; Selye Já­nos Ala­pít­vány; Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um, Bu­da­pest; Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány, Po­zsony; Apá­czai Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; stb.
De vál­lal­ko­zók, ma­gán­sze­mé­lyek is na­gyon so­kat tet­tek azért, hogy lé­tez­ni tud­junk. A Tri­gráni­tot, a Dite­cet, a Slovna­ftot kell meg­em­lí­te­nem, de Zász­lós Gá­bor, Pósa La­jos, Ko­vács La­jos, Baráth Csa­ba, Zöld Fe­renc, Kis Já­nos ma­gán­sze­mély­ként is so­kat tett az in­té­ze­tért, fő­leg vál­sá­gos idő­szak­ok­ban.
Kü­lön kell em­lí­te­nem Hunèík Pé­ter sze­mé­lyét, aki 2002-ben egy nagy ös­­sze­gű ma­gány­ado­mán­­nyal já­rult hoz­zá ah­hoz, hogy Som­or­ján felépít­hes­sük a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet szék­há­zát. Em­lí­tet­tem már Somor­ja vá­ros ön­kor­mány­za­tát. Az tet­te le­he­tő­vé, hogy a be­ru­há­zá­si mun­ká­kat foly­tas­suk, és eb­ben az év­ben si­ke­rült az épü­let könyv­tá­ri ré­szét fel­újí­ta­nunk és a le­vél­tá­ri részt is fel­épí­te­nünk az EU struk­tu­rá­lis alap­já­nak kul­tu­rá­lis prog­ram­ja (a Gyurovszky Lász­ló ve­zet­te épí­tés­ügyi és ré­gió­fej­lesz­té­si mi­nisz­té­ri­um) se­gít­sé­gé­vel.
És a fel­so­ro­lás nem ér vé­get, hi­szen na­gyon sok kör­nyék­be­li ön­kor­mány­zat, ma­gán­sze­mély se­gí­ti mun­kán­kat (anya­gi te­kin­tet­ben is) a kon­fe­ren­ci­ák meg­szer­ve­zé­sé­ben, a pub­li­ká­ci­ó­ink meg­je­len­te­té­sé­ben stb.
Szin­te fel­so­rol­ha­tat­lan, hogy ki min­den­ki­nek tar­to­zunk kö­szö­net­tel. És ez­úton is sze­ret­ném meg­kö­szön­ni min­den­ki­nek az ön­zet­len szak­mai és anya­gi se­gít­sé­gét. Zal­abai Zsig­mond mond­ta egy­szer a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kap­csán, hogy las­san, ap­rán­ként tég­lát tég­lá­ra kell ten­ni, így jön majd lét­re egy­szer az épü­let. Szim­bo­li­kus ér­te­lem­ben a fel­so­rol­tak mind-­mind ben­ne van­nak egy-­e­gy tég­lá­ban, pon­to­sab­ban – most, hogy már si­ke­rült ki­épí­te­nünk az in­té­ze­tet – min­den tég­lá­ban.

– 2004-ben Szlo­vá­kia több más or­szág­gal együtt az Eu­ró­pai Unió tag­ja lett. Ez meny­­nyi­ben be­fo­lyá­sol­ja az in­té­zet­ben fo­lyó tu­do­má­nyos ku­ta­tást, mi­lyen új együtt­mű­kö­dé­si le­he­tő­sé­gek és pers­pek­tí­vák adód­nak eb­ből a tény­ből?

– Bi­zo­nyos le­he­tő­sé­gek be­szű­kül­tek, pl. a leg­na­gyobb ala­pít­vá­nyok ke­le­tebb­re köl­töz­tek, más le­he­tő­sé­gek pe­dig meg­nyíl­tak előt­tünk, de ezek na­gyon igé­nyes mun­kát és fel­ké­szült­sé­get kö­ve­tel­nek meg. Az uni­ós csat­la­ko­zás­sal ki­nyílt az ol­ló, olyan szak­mai és pá­lyá­za­ti pi­a­con kell je­len len­nünk, ahol im­már nem pusz­tán a ci­vil szer­ve­ze­tek­kel kell fel­ven­nünk a ver­senyt, ha­nem az aka­dé­mi­ai, az ál­la­mi és a pro­fit­ori­en­tált szfé­rá­val is. Ez csak ko­ope­rá­ci­ó­ban le­het­sé­ges, egye­te­mek­kel, aka­dé­mi­ai in­téz­mé­nyek­kel stb. Éve­ken ke­resz­tül ké­szül­tünk er­re, még­is nagy ki­hí­vást je­lent az in­té­ze­tünk szá­má­ra.

– Igaz­ga­tó­ként ho­gyan lát­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ku­ta­tá­sá­nak jö­vő­jét s egyút­tal az in­té­zet jö­vő­jét is? Szak­em­ber­ként pe­dig ho­gyan lát­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság s ál­ta­lá­ban a ki­sebb­sé­gek hely­ze­tét a glo­ba­li­zá­ló­dó Eu­ró­pá­ban?

– Ami a múl­tat és a je­lent il­le­ti, na­gyon sok még min­dig a fe­hér folt, mun­ka van bő­ven, an­nál is in­kább, mert az 1989 előt­ti és utá­ni ál­la­po­to­kat sem si­ke­rült még fel­mér­nünk tel­je­sen, mi­köz­ben az uni­ós csat­la­ko­zás után olyan új fo­lya­ma­tok in­dul­tak be, ame­lyek kö­ve­té­se és elem­zé­se min­den­na­pi fel­ada­tunk lesz. És itt van­nak a fi­a­tal ku­ta­tó­nem­ze­dé­kek. Te­ret és he­lyet kell biz­to­sí­ta­ni szá­muk­ra, hi­szen nyel­ve­ket tud­nak, fel­ké­szül­tek, a tu­do­má­nyos elő­me­ne­tel­ük na­gyon fon­tos, és sok olyan szem­pon­tot tud­nak vin­ni a ku­ta­tá­sa­ik­ba, ami­re a mi nem­ze­dé­künk már alig­ha ké­pes. Hát­te­ret, le­he­tő­sé­get kell te­rem­te­ni szá­muk­ra, és per­sze mun­ka­fel­té­te­le­ket, hogy itt­hon ma­rad­ja­nak.

Az in­ter­jút Fa­ze­kas Jó­zsef ké­szí­tet­te

Öllös László: A Magyar Koalíció Pártja a 2006-os parlamenti választások után

Mint min­den par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok ér­té­ke­lé­se so­rán, így a mos­ta­ni kap­csán is, min­de­nek­előtt az ér­té­ke­lés szem­pont­ja­it kell meg­je­löl­nünk.
Nos, a leg­egy­sze­rűbb, s lát­szó­lag a leg­ké­zen­fek­vőbb ér­té­ke­lé­si szem­pont a vá­lasz­tá­son el­ért ered­mény vizs­gá­la­ta. A vá­lasz­tás eredményességét ugyan­ak­kor több szem­pont­ból mér­le­gel­het­jük. Egy­részt a párt­ra le­adott sza­va­za­tok szá­má­nak szem­pont­já­ból ab­szo­lút ér­ték­ben, a ko­ráb­bi vá­lasz­tás ered­mé­nyé­vel ös­­sze­vet­ve; más­részt pe­dig re­la­tív ér­ték­ben, te­hát az or­szá­gos át­lag­hoz vi­szo­nyít­va. A vá­lasz­tás ered­mé­nyes­sé­gé­nek to­váb­bi szem­pont­ja a vá­lasz­tá­sok ki­me­ne­te­le utá­ni hely­zet, ne­ve­ze­te­sen, hogy ké­pes volt-e kor­mány­ra ke­rül­ni a párt vagy sem, to­váb­bá, hogy kor­mány­ra ke­rü­lé­se ese­tén mi­lyen po­zí­ci­ó­kat szer­zett, il­let­ve el­len­zék­ben ma­ra­dá­sa ese­tén mi­lyen le­he­tő­sé­gek­hez ju­tott.
Per­sze a vá­lasz­tá­sok ér­té­ke­lé­sé­nek más szem­pont­ja­in is ér­de­mes el­gon­dol­kod­nunk, hi­szen az ér­té­ke­lés nem pusz­tán a múlt­ról szól, ha­nem a so­ron kö­vet­ke­ző vá­lasz­tá­si idő­szak ak­ti­vi­tá­sa­i­hoz is tám­pon­to­kat kellene ad­nia.
Nos, az egyik szem­pont az el­múlt vá­lasz­tá­si idő­szak ered­mé­nyes­sé­gé­nek kér­dé­se, ame­lyet az aláb­bi alkérdésekre bonthatunk:
1. Prog­ram­szem­pont­ok:
– Mit ért el a párt a vá­lasz­tá­si idő­szak­ra meg­al­ko­tott prog­ram­já­ból?
– Mit ért el a hos­­szú tá­vú, az adott vá­lasz­tá­si idő­sza­kon át­nyú­ló cél­ja­i­ból?
2. Rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si szem­pont­ok:
– A párt vá­lasz­tói men­­nyi­re gon­dol­ják, hogy a párt kép­vi­se­li ér­de­ke­i­ket s ér­té­ke­i­ket?
– Mi­lyen szer­ve­ze­ti te­ret nyit a párt, ame­lyen ke­resz­tül a vá­lasz­tók egyes cso­port­ja­i­nak, ré­te­ge­i­nek cél­ja­it be tud­ja csa­tor­náz­ni a párt prog­ram­já­ba, dön­tés­ho­za­ta­lá­ba.
3. Al­kot­má­nyos szem­pont­ok:
– Mi­ként ha­tott a párt az or­szág al­kot­má­nyos rend­jé­re. Min­de­nek­előtt a két alap­ve­tő al­kot­má­nyos kér­dés­re, az or­szág po­li­ti­kai rendszerére, va­la­mint az em­be­ri és pol­gá­ri jo­gok fej­lő­dé­sé­re.
4. Ál­ta­lá­nos ma­gyar szem­pont­ok:
– A párt ma­gyar párt­ként nyil­ván­va­ló­an ha­tás­sal van a ma­gyar­or­szá­gi ma­gya­rok­ra és a töb­bi ma­gyar ki­sebb­ség­re is. Fel­vet­he­tő a kér­dés, mi­lyen jel­leg­gel bírt ez a ha­tás az el­múlt vá­lasz­tá­si idő­szak­ban, s mi­lyen ered­mén­­nyel járt.
Nyil­ván­va­ló, hogy a fen­ti szem­pont­ok ös­­sze­függ­nek egy­más­sal, ezért az aláb­bi ér­té­ke­lés­ben csak rész­le­ge­sen tör­tén­het meg a szét­vá­lasz­tá­suk, hi­szen gyak­ran ép­pen a köz­tük le­vő ös­­sze­füg­gés jel­le­ge a fon­tos. Az aláb­bi­ak­ban az el­ső ér­té­ke­lé­si szem­pon­tot, te­hát az ered­mé­nyes­ség kér­dé­sét vizs­gál­juk, il­let­ve ma­gya­ráz­zuk a töb­bi szem­pont fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel.
A 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja 269 111 sza­va­za­tot szer­zett, ami­vel je­len­tő­sen el­ma­radt a négy év­vel ko­ráb­bi­tól. Ugyan­kkor a négy év­vel előt­ti­től ugyan­csak el­ma­ra­dó 54,67%-os rész­vé­tel mel­lett ez a sza­va­zat­meny­­nyi­ség az ed­di­gi leg­ma­ga­sabb sza­va­zat­arányt ered­mé­nyez­te, ne­ve­ze­te­sen 11,68%-ot. Az el­ve­szí­tett 51 958 sza­va­zat te­hát ará­nya­i­ban va­la­mi­vel ke­ve­sebb volt, mint amen­­nyit a töb­bi párt ve­szí­tett or­szá­gos át­lag­ban. Így az MKP par­la­men­ti kép­vi­se­lő­i­nek szá­ma sem csök­kent a négy év­vel ko­ráb­bi­hoz vi­szo­nyít­va, de nem is nőtt.
Az ered­mény oka­it per­sze meg kell viszgálnunk, mind­két szem­pont­ból. Egyészt ar­ra a kér­dés­re kell meg­ad­nunk a le­het­sé­ges vá­laszt, hogy mi­ért ér­te el ezt a ki­vá­ló sza­va­zat­arányt az MKP, más­részt pe­dig, hogy mi­ért ve­szí­tett oly sok sza­va­zót.
A jó sza­va­zat­arány há­rom, egy­más­sal is ös­­sze­füg­gő, ál­ta­lá­nos ok­ra ve­zet­he­tő visz­­sza. Az egyik azok­ban a pár­tok­ban gyö­ke­re­zik, ame­lyek ros­­szabb sza­va­zat­arányt ér­tek el, ne­ve­ze­te­sen ko­ráb­bi vá­lasz­tó­ik kö­zül töb­ben gon­dol­ták úgy, hogy nem ér­de­mes részt ven­ni a vá­lasz­tá­so­kon. Te­hát ők nyil­ván­va­ló­an több olyan hi­bát kö­vet­tek el, ami­vel demotiválták ko­ráb­bi támogatóaikat. Kö­vet­ke­zés­kép­pen az MKP ke­ve­sebb ha­son­ló hi­bát kö­ve­tett el. Ugyanakkkor ezt a ké­pet né­mi­képp ár­nyal­ja az a va­ló­szí­nű­sít­he­tő ös­­sze­füg­gés, hogy a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt vá­lasz­tá­si kam­pá­nya olyan ma­gya­ro­kat is az ur­nák­hoz vitt, akik enélkül, alig­ha­nem, tá­vol ma­rad­tak vol­na a sza­va­zás­tól.
A har­ma­dik ok fe­le­lő­sei a pár­tok együtt, mégha a fe­le­lős­ség nem is osz­lik meg egyen­lő­en köz­tük. Ez a szlo­vá­ki­ai párt­rend­szer egé­szé­nek mű­kö­dé­sé­ben rej­lik, ame­lyik az el­múlt vá­lasz­tá­si idő­szak­ban szin­tén hozájárult a vá­lasz­tó­pol­gár­ok egyes cso­port­ja­i­nak el­ked­vet­le­ne­dé­sé­hez, s ki­áb­rán­du­lá­sá­hoz a po­li­ti­ka egé­szé­ből.
Az MKP-nak egy jö­ven­dő­be­li jobb válsztási ered­mény el­éré­se ér­de­ké­ben min­de­nek­előtt azt kell meg­vizs­gál­nia, mi­lyen tár­sa­dal­mi cso­por­tok tá­mo­ga­tá­sát ve­szí­tet­te el, s mi­ért. Ez­után le­het át­gon­dol­ni, mi­ként sze­rez­he­tők vis­­sza. Ugyan­ak­kor azt is át kell te­kin­te­nie, ki­ket és mi­ért tar­tott meg tá­mo­ga­tó­i­nak tá­bo­rá­ban.
Eh­hez meg kell vizs­gál­nunk, mi­ért vol­tak elé­ge­det­le­nek pártjukal az egyes vá­lasz­tók.
A vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy a sza­va­zat­vesz­tés nem osz­lott meg te­rü­le­ti­leg ará­nyo­san. Te­hát okunk van fel­té­te­lez­ni, hogy a ne­ga­tív ha­tá­sok – leg­alább­is rész­ben – re­gi­o­ná­lis, eset­leg he­lyi gyö­ke­rű­ek. Az­az so­kak tá­vol­ma­ra­dá­sát a he­lyi, il­let­ve re­gi­o­ná­lis hely­zet­tel ma­gya­ráz­hat­juk, te­hát a he­lyi, il­let­ve re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­val szem­be­ni elé­ge­det­len­sé­gük­kel. Ugyan­ak­kor or­szá­gos okai is van­nak.
A sza­va­zat­vesz­tés te­rü­le­ti meg­osz­lá­sát te­kint­ve lát­ha­tó, hogy az or­szág tisz­tán szlo­vák la­kos­sá­gú vi­dé­ke­in je­len­tő­sen csök­kent az MKP-t vá­lasz­tók szá­ma a négy év­vel ez­előt­ti re­kord­ered­mény­hez vi­szo­nyít­va. S jól­le­het az or­szág dé­li ré­szén nem vá­laszt­ha­tók el a ma­gya­rok sza­va­za­tai a szlo­vá­ko­ké­tól, nagy va­ló­szí­nű­ség­gel ál­lít­hat­juk, hogy itt is ke­ve­sebb szlo­vák sza­va­zott az MKP-ra.
A fel­té­te­lez­he­tő oko­kat az aláb­bi­ak­ban fog­lal­juk ös­­sze:
A protesztszavazatok na­gyobb arány­ban ára­mol­tak az ellezékhez. A kor­mány­nak a ko­ráb­bi­nál sok­kal ke­vés­bé si­ke­rült olyan tö­rés­vo­nal meg­lét­ét de­monst­rál­nia, ame­lyik a de­mok­rá­cia meg­tar­tá­sa vagy meg­szű­né­se men­tén osz­tot­ta vol­na meg a po­li­ti­kai pár­to­kat. A Smer nem tűnt ak­ko­ra ve­szély­for­rás­nak az al­kot­má­nyos de­mok­rá­cia meg­tar­tá­sá­nak szem­pont­já­ból, mint ko­ráb­ban a HZDS. Ezért a kor­mány szlo­vák párt­ja­i­ból ki­áb­rán­dult, de az al­kot­má­nyos de­mok­rá­ci­át meg­őriz­ni kí­vá­nó szlo­vák vá­lasz­tók szá­má­ra az MKP im­már nem volt az egyet­len al­ter­na­tí­va.
Más­részt az el­múlt válsztási idő­szak­ban több bot­rány, il­let­ve ne­he­zen ma­gya­ráz­ha­tó po­li­ti­kai dön­tés, po­li­ti­ku­si ma­ga­tar­tás kö­tő­dött az MKP-hez, mint a ko­ráb­bi vá­lasz­tá­si idő­szak so­rán. Emi­att ok­kal felétételezhető, hogy a szlo­vák vá­lasz­tók kö­zül ke­ve­seb­ben vél­ték úgy, hogy az MKP áll a leg­kö­ze­lebb az el­kép­ze­lé­se­ik­hez, mégha a szlo­vák pár­tok több­sé­gé­nek bot­rá­nyai nem is mu­tat­tak lényeges el­té­rést az elő­ző cik­lus­hoz ké­pest.
A vá­lasz­tá­so­kat meg­elő­ző fel­mé­ré­sek azt je­lez­ték, hogy a ma­gyar vá­lasz­tó­pol­gá­r­ok az aláb­bi okok mi­att vol­tak elé­ge­det­le­nek az MKP-vel:

1. táb­lá­zat. Ön mi­ért nem vá­lasz­ta­ná a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ját?

For­rás: Mészárosné Dr. Lampl Zuzsanna: Par­la­men­ti vá­lasz­tás 2006. Kéz­irat. Somorja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. (A 2006 áp­ri­li­sá­ban és má­jus–jú­ni­us­ban le­foly­ta­tott kér­dő­íves fel­mé­rés ös­­sze­ha­son­lí­tott ered­mé­nyei.)

A fentitket ér­de­mes ös­­sze­vet­ni a párt po­zi­tív­ként ér­té­kelt vo­ná­sa­i­val.

2. táb­lá­zat. Ön mi­ért vá­lasz­ta­ná a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ját?

For­rás: Mészárosné Dr. Lampl Zuzsanna: Par­la­men­ti vá­lasz­tás 2006. Kéz­irat. Somorja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. (A 2006 áp­ri­li­sá­ban és má­jus–jú­ni­us­ban le­foly­ta­tott kér­dő­íves fel­mé­rés ös­­sze­ha­son­lí­tott ered­mé­nyei.)
A meg­kér­de­zet­tek a vá­la­szok sor­ren­di­sé­gét ál­lí­tot­ták fel mind­két eset­ben. A két cso­port több pon­ton is ös­­sze­cseng. A po­zi­tí­van vá­la­szo­lók leg­na­gyobb cso­port­ja je­lez­te, hogy nincs más vá­lasz­tá­sa, az­az, vá­la­sza nem köt­he­tő va­la­mi­lyen po­zi­tív ér­ték­hez, ha­nem a töb­bi pár­tot tart­ja ros­­szabb­nak. A má­so­dik leg­na­gyobb cso­port olyan párt­nak lát­ja az MKP-t, ame­lyik vé­di a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ér­de­ke­it, il­let­ve az ötö­dik cso­port lát­ja úgy, hogy az ő ér­de­ke­it is vé­di a párt. A ket­tő együtt több mint 30%-ot tesz ki.
Ugyan­ak­kor csak mint­egy 12% vá­lasz­ta­ná ami­att az MKP-t, mert a párt a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­má­ra fon­tos kér­dé­se­ket old meg. Az­az a párt so­kak szá­má­ra ér­zé­kel­he­tő­en kép­vi­selt fon­tos ér­de­ke­ket az el­múlt vá­lasz­tá­si idő­szak­ban. Ugyan­ak­kor jó­val ke­ve­seb­ben vall­ják azt a né­zetet, hogy eb­ben az idő­szak­ban az MKP fon­tos nem­ze­ti­sé­gi prob­lé­má­kat ol­dott meg.
En­nek a párt­kö­tő­dé­si szer­ke­zet­nek a má­sik ol­da­la is töb­bé-ke­vés­bé az előb­bi ké­pet erő­sí­ti. A meg­kér­de­zet­tek­nek csak je­len­ték­te­len ré­sze (4,5%-a) elé­ge­det­len ami­att, hogy a párt nem kép­vi­se­li a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ér­de­ke­it. A má­sik ol­da­lon több mint 35%-uk ne­hez­mé­nye­zi a párt­ban meg­je­le­nő kor­rup­ci­ót, il­let­ve a he­lyi po­li­ti­ku­sa­i­val kap­cso­la­tos prob­lé­má­kat. Mind­két adat kap­csol­ha­tó a kor­lá­to­zott, te­hát egyé­ne­ket, il­let­ve cso­por­to­kat érin­tő ér­dek­kép­vi­se­le­ti jel­leg­hez.
A párt min­de­nek­előtt ügye­ket in­téz, ami­nek meg­je­len­nek a párt­ra néz­ve ne­ga­tív ve­le­já­rói is. Egye­sek ügye­i­nél si­ker­rel járt, má­so­ké­nál nem. Sőt, egye­sek ér­de­ke­i­nek si­ke­res kép­vi­se­le­te gyak­ran má­sok ér­dek­sé­rel­mé­vel járt. Ezt pe­dig csak ak­kor vi­se­li el a vá­lasz­tó párt­pre­fe­ren­ci­á­já­nak meg­vál­toz­ta­tá­sa nél­kül, ha egy­részt sem­mi­lyen alap­ve­tő for­má­lis és in­for­má­lis sza­bály nem sé­rül a fo­lya­mat so­rán, de van­nak olya­nok is, akik még az ilyen ese­tek­ben sem tud­nak el­te­kin­te­ni ér­dek­sé­rel­me­ik­től. Más­részt pe­dig, ha va­la­mi­lyen alap­ve­tő­nek tar­tott ér­ték kö­ti a párt­hoz, olyan, ami nyil­ván­va­ló­an fon­to­sabb a pil­la­nat­nyi ér­dek­sé­re­lem­nél. Ilye­nek az alap­ve­tő nem­ze­ti cé­lok, ame­lyek­ről ké­sőbb szó­lunk.
Nos, az el­ső fel­té­tel sé­rü­lé­se az egyik jól ki­ve­he­tő oka a ne­ga­tív vá­laszt adók mo­ti­vá­ci­ó­já­nak. Ami pe­dig a má­so­di­kat il­le­ti, a meg­kér­de­zet­tek­nek csak a ne­gye­dik leg­na­gyobb cso­port­ja, pon­to­sab­ban 12,2%-a, lát­ja olyan párt­nak az MKP-t, ame­lyik a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­má­ra fon­tos kér­dé­se­ket old meg.
Vizs­gál­juk meg, mi­lyen té­nye­zők okoz­hat­ták az em­lí­tett hely­ze­tet!
A párt kor­mány­párt­ként nyil­ván­va­ló­an több egyén és tár­sa­dal­mi cso­port ügyét tud­ta si­ker­re vin­ni. Elég át­te­kin­te­ni az egyes MKP-s mi­nisz­té­ri­u­mok tevékenyeségét. Csak­hogy ez a nyil­ván­va­ló ered­mény csak rész­le­ge­sen je­len­he­tett meg a párt kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ban, s még kor­lá­to­zot­tab­ban a párt vá­lasz­tá­si kam­pá­nyá­ban. Emi­att a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­vé­le­mény na­gyob­bik ré­sze nem is­mer­het­te meg az ös­­sze­sí­tett ada­to­kat. Ugyan­ak­kor kölön-külön szá­mo­san tálálkozhattak az őket érin­tő in­téz­ke­dé­sek­kel, tá­mo­ga­tá­sok­kal.
Nem tud­ha­tó, hogy a párt­tól el­for­du­lók mi­lyen ügye­ik in­té­zé­sé­vel elé­ge­det­le­nek, mely ér­de­ke­ik nem nyer­tek kép­vi­se­le­tet. A vizs­gá­lat­ból an­­nyi ki­de­rül, hogy az el­in­té­zet­len ügyek nem kis há­nya­da he­lyi, eset­leg re­gi­o­ná­lis jel­le­gű, amit a vá­lasz­tók egy ré­sze a par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok­ra is ki­ve­tít­het­nek. Az ilyen ter­mé­sze­tű elé­ge­det­len­sé­get egyéb­ként jól mu­tat­ták az utol­só me­gyei vá­lasz­tá­sok.
To­váb­bá az is ki­de­rült, hogy a párt tá­mo­ga­tó­i­nak csak arány­lag kis ré­sze lát­ja olyan­nak a pár­tot, ame­lyik a ma­gyar ki­sebb­ség egé­sze szem­pont­já­ból fon­tos ügye­ket old meg. S ugyan­ezek hi­á­nyát ne­hez­mé­nye­zi az el­for­du­lók nem kis cso­port­ja is.
Me­lyek le­het­nek ezek?
Két szem­pon­tot ve­he­tünk ala­pul: Az egyi­ket ne­vez­zük a ma­gyar ki­sebb­ség­po­li­ti­ka hos­­szú tá­vú cél­ja­i­nak. A má­si­kat pe­dig azok a té­nye­zők al­kot­ják, ame­lyet a na­ci­o­na­liz­mus kér­dés­kö­ré­nek mo­dern szak­iro­dal­ma a nem­ze­ti mi­volt leg­fon­to­sabb ele­me­i­nek tart.
A párt az el­múlt idő­szak­ban ki­lé­pett a ha­gyo­má­nyos és ko­ráb­bi ki­sebb­sé­gi fel­fo­gás té­ma­kö­re­i­ből (kul­tú­ra, ok­ta­tás­ügy, au­to­nó­mia, in­téz­mény­rend­szer stb.), he­lyet­te a gaz­da­sá­gi fej­lesz­tést, a tá­mo­ga­tá­sok le­jut­ta­tá­sát prefereálta el­ső­sor­ban he­lyi és re­gi­o­ná­lis szin­te. Ez új ele­met je­len­tett a ko­ráb­bi idő­szak­hoz ké­pest, rá­adá­sul mind­eh­hez esz­köz­rend­szer­rel is ren­del­ke­zett (po­zí­ci­ók, mi­nisz­té­ri­u­mok, dön­té­si le­he­tő­sé­gek, anya­gi esz­kö­zök). Ugyan­ak­kor a nem­ze­ti lét fon­tos ha­gyo­má­nyos ele­mei to­vább­ra is ér­ték­ként ma­rad­tak meg, ame­lyek­re sok­kal in­ten­zí­veb­ben kel­lett vol­na re­a­gál­ni (és nem­csak a re­to­ri­ka szint­jén), és ame­lyek – meg­íté­lé­sünk sze­rint – az el­len­zé­ki po­zí­ci­ó­ból új­ra fel­ér­té­ke­lőd­nek. Márcsak azért is, mert a ko­ráb­bi gaz­da­sá­gi és tá­mo­ga­tá­si ele­mek nem áll­nak a párt ren­del­ke­zé­sé­re, ma­xi­mum azok el­len­őr­zé­sé­ben és a ne­ga­tív je­len­sé­gek de­monst­ra­tív fel­mu­ta­tás­ban je­len­het­nek meg.
Me­lyek is a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi mi­volt leg­fon­to­sabb ele­mei?

Po­li­ti­kai kép­vi­se­let

A nem­ze­ti iden­ti­tás po­li­ti­kai for­mát is ölt, mi­vel en­nek egyes ele­mei ef­fek­tív kép­vi­se­let nél­kül ér­vé­nye­sít­he­tet­le­nek, il­let­ve jobb eset­ben is ne­he­zeb­ben érvényesít­hetők.1
Po­li­ti­kai kép­vi­se­le­te te­kin­te­té­ben az MKP min­den szin­ten kép­vi­se­let­hez kí­ván jut­ni az adott ál­lam kép­vi­se­le­ti tes­tü­le­te­i­ben. Az­az kép­vi­sel­tet­ni sze­ret­né ma­gát az or­szág par­la­ment­jé­ben, me­gyei ön­kor­mány­za­ta­i­ban, va­la­mint a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok­ban. Ugyan­ak­kor a kép­vi­se­let mind­egyik szint­jén prob­lé­mát je­lent­het a le­sza­vaz­ha­tó­ság a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nem­ze­ti iden­ti­tá­sát lé­nye­gi­leg érin­tő kér­dé­sek­ben. Ezért szük­sé­ge­sek olyan sa­já­tos jo­gok, ame­lyek a ki­sebb­sé­gek sa­ját ha­tás­kö­ré­be tar­toz­nak.
Hoz­zá kell ten­nünk, hogy a ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­zat­ok ügyé­nek si­ker­re vi­te­le ma még ne­he­zebb, mint az elő­ző két kor­mány­za­ti ciklusban. Képvislete azon­ban ép­pen a ki­ala­kult kö­rül­mé­nyek közt fon­tos le­het.
De lát­ni kell, hogy az au­to­nó­mia egyes for­mái csak rész­ben tud­nák he­lyet­te­sí­te­ni a kor­mány­za­ti rész­vé­tel­ből ere­dő ha­tal­mi be­fo­lyást. Az ál­lí­tás per­sze for­dít­va is igaz, a kor­mány­za­ti rész­vé­tel is csak rész­ben je­lent olyan dön­tés­ho­za­ta­li hely­ze­tet, amel­­lyel az au­to­nó­mia egyes for­mái ren­del­kez­nek. És ép­pen ezen el­té­ré­sek okán ma­rad fon­tos a kor­mány­za­ti rész­vé­tel a ma­gyar ki­sebb­sé­gek szá­má­ra.
Or­szá­gos kér­dés­ben a min­den­ko­ri kor­mány hoz dön­tést, ame­ly a ma­gya­ro­kat is érin­ti. S több, ki­fe­je­zet­ten a ma­gya­ro­kat érin­tő kér­dés­ben au­to­nó­mi­ák lét­re­jöt­te ese­tén is kor­mány­za­ti ha­tás­kör­ben ma­rad­nak egyes dön­té­sek. Ez az ös­­sze­füg­gés per­sze nem foszt­ja meg a ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­za­tot je­len­tő­sé­gé­től, hi­szen nél­kü­le több kulcs­fon­tos­sá­gú te­rü­le­ten fenn­ma­rad a le­sza­vaz­ha­tó­ság le­he­tő­sé­ge, és ez­zel együtt az aka­dá­lyo­zás és kés­lel­te­tés gya­kor­la­ta. Ezért ér­de­mes át­gon­dol­ni képvisletének mó­do­za­ta­it a mos­ta­ni el­len­zé­ki po­zí­ci­ó­ban. A má­sik prob­lé­mát pe­dig vá­lasz­tó­i­nak ef­fek­tív kép­vi­se­le­te je­len­ti el­len­zé­ki párt­ként.
Az MKP ket­tős ki­hí­vás­sal néz szem­be a je­len­le­gi hely­zet­ben a képvislet kér­dé­sé­ben. Meg­gyen­gült az a kép, ame­ly az el­múlt nyolc év­ben vá­lasz­tói több­sé­gé­ben ki­ala­kult, ne­ve­ze­te­sen, hogy szá­mos, őket egyén­ként, il­let­ve va­la­mely tár­sa­dal­mi cso­port tag­ja­ként érin­tő konk­rét ügyet ké­pes ha­té­ko­nyan kép­vi­sel­ni („el­in­téz­ni”), hi­szen a párt el­len­zék­be ke­rült. Csak az olyan re­gi­o­ná­lis és he­lyi ön­kor­mány­zat­ok­ban ma­rad meg ez a le­he­tő­ség, ame­lyek­ben a párt kép­vi­se­lői al­kot­ják a több­sé­get, il­let­ve a ko­a­lí­ci­ós több­ség­hez tar­toz­nak. Csak­hogy ezek a po­zí­ci­ók nem ké­pe­sek el­len­sú­lyoz­ni az el­vesz­tett kor­mány­za­ti le­he­tő­sé­ge­ket és for­rá­so­kat.

A nyelv kér­dé­se

A na­ci­o­na­liz­mu­sok egy ré­szé­nek egyik leg­fon­to­sabb ele­me a nyel­vi iden­ti­tás, s így van ve­le a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság is.2
1989-et kö­ve­tő­en a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka dek­la­rált po­li­ti­kai cél­ja volt a ma­gyar nyelv hi­va­ta­los­sá té­te­lé­nek el­éré­se.
Mint tud­juk, az eu­ró­pai na­ci­o­na­liz­mu­sok az ese­tek több­sé­gé­ben egy­ben nyel­vi na­ci­o­na­liz­mu­sok is. Egy adott nyel­vet akarnak az ál­lam nyel­vé­vé ten­ni, ami­vel el akar­ják ér­ni, hogy ez ural­ja a kö­zé­le­tet. En­nek a nyelv­nek kell az iro­da­lom és a tu­do­mány nyel­vé­vé vál­nia, így olyan mo­der­ni­zált for­mát ölt, ami elő­nyö­sebb hely­zet­be hoz­za más nyel­vek­kel, il­let­ve nyelv­já­rás­ok­kal szem­ben. A mo­der­ni­zált hi­va­ta­los nyelv is­me­re­te és hasz­ná­la­ta te­hát nem­csak az ál­lam­mal va­ló kap­cso­lat fel­té­te­le, ha­nem tár­sa­dal­mi kö­ve­tel­mén­­nyé is vá­lik.
A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok iden­ti­tá­sá­nak meg­tar­tá­sá­hoz nem ke­ve­sebb kell, mint nyel­vük egyen­jo­gú­sí­tá­sa, az­az hi­va­ta­los hasz­ná­la­tá­nak jo­ga, köz­éle­ti sze­re­pé­nek ar­ra a szint­re eme­lé­se, ame­lyen a hi­va­ta­los szlo­vák nyelv van. Ugyan­ak­kor sen­ki sem szor­gal­maz­ta a ma­gyar nyelv hi­va­ta­los­sá té­te­lét az ál­lam tel­jes te­rü­le­tén, de ott, ahol a ma­gyar ki­sebb­ség ha­gyo­má­nyo­san nagy szám­ban él, igen. A két re­gi­o­ná­lis egyen­ran­gú hi­va­ta­los nyelv nem is­me­ret­len je­len­ség Eu­ró­pá­ban, te­hát mű­kö­dő min­ták­ra is tá­masz­kod­hat­nak azok, akik az el­kép­ze­lést ér­vé­nye­sí­te­ni sze­ret­nék or­szá­guk­ban.
Csak­hogy az el­múlt négy eszetendőben nem tör­tént je­len­tő­sebb, min­den­ki szá­má­ra ér­zé­kel­he­tő elő­re­lé­pés eb­be az irány­ba. (Vagy ha vol­tak is ered­mé­nyek, ezek­kel csak na­gyon ke­ve­sen él­tek.) Jól mu­tat­ja ezt a Ki­sebb­sé­gi és re­gi­o­ná­lis nyel­vek eu­ró­pai char­tá­já­nak sor­sa. A do­ku­men­tum tény­le­ges al­kal­ma­zá­sa mind­má­ig ké­sik. A je­len­le­gi jo­gi hely­zet pe­dig azt ered­mé­nyez­te, hogy az ut­cán, az üz­le­tek­ben, az út men­ti rek­lám­fel­irat­okon, az óri­ás­pla­ká­to­kon, a nyil­vá­nos he­lyek túl­nyo­mó több­sé­gé­ben a szlo­vák nyelv do­mi­nan­ci­á­ja szin­te kor­lát­lan­ná vált. A te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­za­t­ok­nál a ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tát az ér­vé­nyes nyelv­tör­vény ér­tel­mé­ben ugyan – el­vi­leg – igé­nyel­he­ti az egyén, csak­hogy a szlo­vák nyelv­vel va­ló egyen­ran­gú hasz­ná­la­ta az ön­kor­mány­zat szá­má­ra nem kö­te­le­ző. Sőt, nem is le­het­sé­ges, mi­vel mind a mai na­pig nem lé­te­zik a szlo­vák jog­anyag ma­gyar nyel­vi nor­má­ja. Va­la­mint meg­fo­gal­ma­zott nyelv­hasz­ná­la­ti igé­nyé­hez koc­ká­za­tot is kap­csol­hat az ügye­it in­té­ző pol­gár, hi­szen ag­go­dal­ma sze­rint, azt is koc­káz­tat­ja, hogy egy eset­le­ges nem­ze­ti ér­zel­mű szlo­vák hi­va­tal­nok meg­ne­he­zít­he­ti ügyé­nek el­in­té­zé­sét. To­váb­bá hi­á­nyoz­nak a ki­sebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­lat­tal já­ró és azt le­he­tő­vé te­vő költ­ség­ve­té­si anya­gi for­rá­sok is.
A meg­ol­dás két­ség­kí­vül a ma­gyar és a szlo­vák nyelv egyen­lő jog­ál­lá­sa vol­na a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­ban. A cél­ki­tű­zés je­len­tős el­len­ál­lás­ba üt­kö­zik, ám­de a fo­ko­za­tos elő­re­ha­la­dás le­het­sé­ges­nek tű­nik.
Eb­ben a kér­dés­ben ugyan­is több­fé­le cse­lek­vé­si te­re is van az MKP-nak. Az egyik a nyel­vi jo­gok ki­ter­jesz­té­sé­nek de­monst­ra­tív ele­me­ket is tar­tal­ma­zó po­li­ti­kai képvislete. A má­sik a kér­dés­ről foly­ta­tott tár­sa­dal­mi vi­ta po­li­ti­kai tá­mo­ga­tá­sa. A har­ma­dik pe­dig a ma­gyar nyelv nyil­vá­nos hasz­ná­la­tá­nak je­len­tős ki­ter­jesz­té­se a köz­élet­ben. Az MKP ál­tal irá­nyí­tott ön­kor­mány­zat­ok so­kat te­het­nek ezért sa­ját ha­tás­kör­ük­ben, he­lyi vál­lal­ko­zók­ra gya­ko­rolt ha­tás­sal, va­la­mint a párt or­szá­gos ve­ze­té­sé­vel együtt, eset­leg egy, a ma­gyar nyelv nyil­vá­nos hasz­ná­la­tát erő­sí­tő moz­ga­lom in­dí­tá­sá­val és tá­mo­ga­tá­sá­val.

Kul­tú­ra és ok­ta­tás

A kul­tú­ra és ok­ta­tás je­len­tő­sé­ge a nem­ze­ti iden­ti­tás ki­ala­ku­lá­sá­ban és meg­tar­tá­sá­ban a na­ci­o­na­liz­mus megjenése óta ismert.3
A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nak tel­jes kul­tu­rá­lis in­téz­mény­rend­szer­re van szük­sé­gük, és ma­guk kivánják igaz­gat­ni oktásügyüket és kul­tu­rá­lis életüket.4
A ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok 1989 után két­fé­le el­vá­rást fo­gal­maz­tak meg ok­ta­tá­si in­téz­mény­rend­sze­rük­kel kap­cso­lat­ban. Egy­részt azt kí­ván­ják, hogy le­gyen ma­gyar is­ko­la az alap- és kö­zép­is­ko­lák mind­egyik tí­pu­sá­ban. A má­sik igé­nyük pe­dig a fel­ső­ok­ta­tás­sal kap­cso­la­tos, sze­ret­nék, ha sa­ját fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ik le­het­né­nek.
Kul­tu­rá­lis in­téz­mény­rend­sze­rük vo­nat­ko­zá­sá­ban két egy­más­sal ös­­sze­füg­gő igény­ről be­szél­he­tünk. A ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok sze­ret­nék, ha in­téz­mé­nye­ik kul­tu­rá­lis éle­tük min­den fon­to­sabb te­rü­le­tét le­fed­nék, s szám­ará­nyuk­hoz mér­ten olyan tá­mo­ga­tást kap­ná­nak, mint a több­sé­gi nem­zet ha­son­ló in­téz­mé­nyei. Ez alatt ál­ta­lá­ban ará­nyos pénz­ügyi tá­mo­ga­tást ér­te­nek. Ám­de fel kell hív­nunk a fi­gyel­met két to­váb­bi tá­mo­ga­tás­for­ma fon­tos­sá­gá­ra is, a kul­tu­rá­lis éle­tük és ok­ta­tás­ügy­ük po­li­ti­kai se­gí­té­sé­re, va­la­mint nyil­vá­nos meg­be­csü­lé­sé­re az ál­lam tiszt­ség­vi­se­lői ré­szé­ről.
A ki­sebb­sé­gek­nek mind­er­re per­sze kul­tu­rá­lis éle­tük min­den szint­jén szük­sé­gük van. Te­hát nem­csak or­szá­gos in­téz­mé­nye­ik, ha­nem a he­lyi­ek és a re­gi­o­ná­li­sak is ha­son­ló tá­mo­ga­tás­ban s el­bá­nás­ban ré­sze­sül­je­nek, mint a több­sé­gi kul­tú­rá­hoz tar­to­zók.
A má­so­dik igény kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nye­ik s in­téz­mény­rend­sze­rük fej­lesz­té­sé­nek jo­ga és tény­le­ges le­he­tő­sé­ge.
Az in­téz­mény­rend­szer ki­épí­té­sé­ben je­len­tős elő­re­lé­pés tör­tént az el­múlt két vá­lasz­tá­si idő­szak­ban. A ma­gas kul­tú­ra leg­több te­rü­le­tén (ok­ta­tás­ügy, tudományos­ság, mű­vé­sze­tek) szá­mos ko­ráb­ban hi­ány­zó in­téz­mény és is­mét­lő­dő ren­dez­vény mű­kö­dött si­ke­re­sen, il­let­ve jött lét­re. Per­sze ezek presz­tí­zse még jócs­kán el­ma­rad a szük­sé­ges­től, de az intéményhálózat szá­mos fon­tos ele­me lét­re­jött. A je­len hely­zet­ben min­de­nek­előtt meg­tar­tá­suk a tét, s en­nek ter­mé­szet­sze­rű­leg po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­si is van­nak.
Meg­íté­lé­sünk sze­rint, az in­téz­mé­nyek tá­mo­ga­tá­sa és fő­leg presz­tí­zsé­nek, sze­re­pé­nek hang­sú­lyo­zá­sa az MKP szem­pont­já­ból is na­gyon fon­tos, hi­szen kam­pá­nyok ese­tén fon­tos sze­re­pük van, és egy­faj­ta hát­tér­bá­zi­sát is al­kot­hat­ja a párt­nak kor­mány­za­ti, de kü­lö­nös­kép­pen el­len­zé­ki sze­rep­ben. És nem csak a Cse­ma­dok­ról van szó, ha­nem a köz­ben ki­ala­kult sza­ko­so­dott ci­vil szer­ve­ze­tek­ről, ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ről stb. Ez a te­rü­let az el­múlt idő­szak­ban nem iga­zán kap­ta meg azt a po­li­ti­kai és anya­gi tá­mo­ga­tást, amely meg­il­let­te vol­na.

Te­rü­let és hely­zet

A nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek szá­má­ra min­de­nütt nagy fon­tos­ság­gal bír, hogy or­szá­guk bel­ső te­rü­le­ti fel­osz­tá­sát, te­hát me­gyé­ik, já­rá­sa­ik, kör­ze­te­ik ha­tá­rát oly mó­don von­ják meg, amely­ben a le­he­tő leg­ki­sebb szám­ban vál­nak re­gi­o­ná­lis kisebbséggé.5
A ma­gyar ki­sebb­ség szin­tén olyan te­rü­le­ti stá­tust kí­ván sze­rez­ni, amely­ben sa­já­tos jo­ga­it te­rü­let­hez kö­töt­ten is gya­ko­rol­hat­ja.
A ma­gyar több­sé­gű te­rü­le­tek­nek sa­já­tos ha­tás­kö­rö­ket jut­tat­ná­nak, ép­pen a kul­tú­ra, az okatatásügy és a nyelv­hasz­ná­lat te­rü­le­tén, per­sze más te­rü­le­ti egy­sé­gek­hez ha­son­ló egyéb ha­tás­kö­re­i­vel is élhetne.6
Sőt, az is fel­me­rült, hogy e jo­gok és le­he­tő­sé­gek egy ré­sze a re­gi­o­ná­lis és he­lyi ki­sebb­ség­ben élő ma­gya­ro­kat is meg­il­les­sék.
To­váb­bi fon­tos cél­ként fo­gal­ma­zó­dott meg a ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek­nek az ál­lam esz­kö­ze­i­vel tör­té­nő gaz­da­sá­gi fej­lesz­té­se, a gaz­da­sá­gi el­ma­ra­dott­ság, a mun­ka­nél­kü­li­ség fel­szá­mo­lá­sa. Ugyan­ak­kor oly­mó­don sze­ret­nék elő­se­gí­te­ni ré­gi­ó­ik gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét, hogy ne bo­rít­sa fel a már ki­ala­kult nem­ze­ti­sé­gi ará­nyo­kat. E té­ren két­fé­le el­vá­rás fo­gal­ma­zó­dik meg a ki­sebb­sé­gek kö­ré­ben:
1. Az ál­ta­luk la­kott ré­gi­ók gaz­da­sá­gi fej­lesz­té­se ne ma­rad­jon el a több­sé­gi nem­zet ál­tal la­kot­ta­ké­tól, s az eset­le­ges fej­lesz­tés a ré­gió adott­sá­ga­i­ra épül­jön.
2. Az ál­lam ál­tal is be­fo­lyá­solt fej­lesz­tés ne irá­nyul­jon te­le­pü­lés­szer­ke­ze­tük fel­bom­lasz­tá­sá­ra, s a több­sé­gi nem­zet­hez tar­to­zók be­te­le­pí­té­sé­re. Ha­son­lók az el­kép­ze­lé­se­ik ré­gi­ó­juk infastrukturális fej­lő­dé­sé­ről is.
Ez az a te­rü­let, ahol szin­te sem­mi­lyen elő­re­lé­pés­re sem le­het szá­mí­ta­ni az el­kö­vet­ke­ző idő­szak­ban. Sőt, je­len­leg a párt­nak sin­cse­nek a ke­zé­ben olyan po­li­ti­kai esz­kö­zök sem, ame­lyek­kel je­len­tő­seb­ben be­fo­lyá­sol­hat­ná ezt a fo­lya­ma­tot. Ugyan­ak­kor az MKP volt kor­mány­za­ti tiszt­vi­se­lői je­len­tős szak­mai tá­mo­ga­tást nyújt­hat­nak az EU-s pá­lyá­za­tok el­ké­szí­té­sé­nél, hi­szen ezen a té­ren meg­ma­radt a pá­lyá­zás né­mi esé­lye.
Emel­lett fon­tos le­het a fen­ti szepontok irán­ti igény fenntartásának időn­kén­ti meg­je­le­ní­té­se ép­pen a vá­lasz­tói vi­sel­ke­dés szem­pont­já­ból.

Szim­bó­lu­mok

A ma­gyar ki­sebb­sé­gek tag­jai kö­zül so­kan lát­nák szí­ve­sen, ha hi­va­ta­los szint­re emel­nék a ma­gyar ki­sebb­ség szim­bó­lu­mait. Ér­tel­me­zé­sünk sze­rint ez­zel sze­ret­nék el­ér­ni, hogy ál­la­muk szim­bo­li­kus je­lét ad­ja nem­ze­ti mél­tó­sá­guk tiszteletének.7
A szim­bo­li­kus kom­mu­ni­ká­ció te­rén az MKP több ha­gyo­mány hor­do­zó­ja. A mos­ta­ni hely­zet­ben azon­ban át le­het­ne gon­dol­ni, mely új tar­ta­lom­mal kel­le­ne meg­töl­te­ni a ma­gyar ki­sebb­ség ün­ne­pe­it és dí­ja­it.

Kor­mány­zás

A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok több­sé­ge to­vább­ra is sze­ret­né, ha po­li­ti­kai rep­re­zen­tá­ci­ó­ja ré­sze­sed­ne a végrahartó ha­ta­lom­ból, te­hát be­ke­rül­ne az or­szág kor­má­nyá­ba.
Az or­szá­gos ügyek el­dön­té­sé­ben va­ló rész­vé­tel fe­le­lős­ség­vál­la­lást je­lent az or­szág egé­szé­ért, s így nö­ve­li az adott ki­sebb­ség te­kin­té­lyét a több­ség sze­mé­ben. Si­ke­res, sőt akár csak el­fo­gad­ha­tó kor­mány­zás ese­tén az or­szág po­li­ti­kai éle­té­nek ter­mé­sze­tes ré­sze­ként te­kin­te­nek az adott ki­sebb­ség­re.
Ha az adott ki­sebb­ség po­li­ti­kai rep­re­zen­tá­ci­ó­ja nem tag­ja a kor­mány­nak, ak­kor az el­len­zék ré­sze. A min­den­ko­ri kor­mány el­len­fe­le­ként nem­csak a ki­sebb­sé­gi cé­lok el­éré­se ne­he­zebb, ha­nem a több­sé­gi nem­zet­hez tar­to­zók szá­mot­te­vő ré­sze sze­mé­ben a kor­mán­­nyal, sőt a több­sé­gi nem­zet­tel va­ló szem­ben­ál­lás egy­ben az ál­lam­mal va­ló szem­ben­ál­lást is je­len­ti. Az ilyen köz­han­gu­lat pe­dig szin­te min­den ki­sebb­sé­gi cél el­éré­sét ve­szé­lyez­te­ti.
Ami a fen­ti cé­lo­kat illetei, azok je­len­tős ré­sze a klas­­szi­kus­nak ne­vez­he­tő nem­ze­ti eman­ci­pá­ci­ós cé­lok kö­zé so­rol­ha­tó. A mo­dern nyelv hi­va­ta­los­sá té­te­le s köz­éle­ti egyenrangúsítása, a ma­gas kutúra sza­bad nem­ze­ti fej­lesz­té­se, a köz­mű­ve­lő­dés nem­ze­ti jel­le­ge, a leg­fon­to­sabb kö­zös­sé­gi szim­bó­lu­mok (vir­tu­á­lis tér) ál­la­mi­vá eme­lé­se azok kö­zé a cél­ki­tű­zé­sek kö­zé so­rol­ha­tó, ame­lyek már a mo­dern nem­ze­tek kialkulásakor meg­je­len­nek. De ide tar­to­zik a gaz­da­sá­gi fel­emel­ke­dés és a po­li­ti­kai kép­vi­se­let kér­dé­se is.

Al­kot­má­nyos ér­té­kek

A Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­já­nak je­len­tős sze­re­pe van az or­szág al­kot­má­nyos ér­ték­rend­jé­nek ala­kí­tá­sá­ban, s per­sze fe­le­lős­sé­ge is eh­hez a sze­rep­hez mér­he­tő.
Bár­mi­ne­mű al­kot­má­nyos vál­to­zás, te­hát a po­li­ti­kai in­téz­mény­rend­szer a ki­sebb­sé­gek alap­prob­lé­má­it is or­vos­ló vál­toz­ta­tá­sa, va­la­mint a jo­gok olyan kö­ré­nek elfogadása,8 ame­lyek meg­fe­lel­nek a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok el­vá­rá­sa­i­nak, és le­he­tő­vé te­szik nem­ze­ti fej­lő­dé­sü­ket. Eh­hez azon­ban so­ha­sem ele­gen­dő az adott kor­mány­ra gya­ko­rolt nyo­más. Az alkormányosság for­rá­sá­nak, a nép al­kot­má­nyos ér­ték­rend­jé­nek is változtania kell.9 Eb­ben a fo­lya­mat­ban rend­kí­vü­li fon­tos­ság­gal bír e cé­lok el­fo­gad­ta­tá­sa. El­fo­gad­ta­tá­suk­hoz azon­ban vi­lá­go­san meg kell őket ne­vez­ni, majd oly­mó­don ér­vel­ni mel­let­tük, hogy az azok­ban, akik nem ér­de­kel­tek a ma­gyar ki­sebb­ség egyen­lőt­len hely­ze­té­nek fenn­tar­tá­sá­ban, ne éb­res­­szen fé­lel­met. Sőt, szá­mol­ni kell az­zal is, hogy a nem­ze­ti egyen­lőt­len­ség fenn­tar­tá­sá­ban köz­vet­le­nül ér­de­kel­tek min­dent meg­tesz­nek a fé­le­lem fel­kel­té­sé­ért s fenntartásáért.10 Ám még­sem lehetet­len az ilyen po­li­ti­kai be­széd­mód, még ha nem is kön­­nyű. Hi­szen az ér­ve­lők hi­vat­koz­hat­nak ha­gyo­má­nyok­ra, ta­pasz­ta­lat­ra, ős­ré­gi örökségre.11
Ve­lük szem­ben a nem­ze­ti iden­ti­tás egy mo­der­nebb és na­gyobb ered­mé­nye­ket ígérő vál­to­za­tát kel­le­ne meg­je­le­ní­te­ni a párt kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ban. A ma­gya­rok ma­gyar­ként tör­té­nő el­fo­ga­dá­sa a szlo­vák köz­vé­le­mény je­len­tős részéről12 szük­sé­ges ah­hoz, hogy a több­ség a nem­ze­ti sza­bad­ság ter­mé­sze­tes ve­le­já­ró­já­nak te­kint­se a nem­ze­ti lé­te­zés meg­fe­le­lő fel­tét­ele­it az or­szág mind­egyik pol­gá­ra számára.13

Egy el­len­zé­ki párt stra­té­gi­á­ja

A ma­gyar és szlo­vák sza­va­zók meg­tar­tá­sá­nak egyik fon­tos esz­kö­ze a prob­lé­má­ik­kal tör­té­nő szak­sze­rű fog­lal­ko­zás el­len­zé­ki párt­ként is. Az MKP előtt a kor­mány­zást kö­ve­tő­en ott a le­he­tő­ség, hogy a szak­po­li­ti­kák te­kin­te­té­ben ne fo­gad­ja el az SDKÚ do­mi­nan­ci­á­ját, ha­nem ki­ala­kít­sa a ma­ga szak­sze­rű, s így pre­zen­tál­ha­tó ál­lás­pont­ját mi­nél több fon­tos kér­dés­ben. Az eh­hez szük­sé­ges szak­ér­tői hát­tér je­len­tős rész­ben ki­ala­kult a kor­mány­zás ide­jén. El­len­zék­ben nem ár­ta­na meg­tar­ta­ni ezt a bá­zist.
Az eset­le­ges el­len­zé­ki együtt­mű­kö­dés mo­tor­já­vá is vál­hat­na a párt, ha az el­len­zé­ki együtt­mű­kö­dés ügyé­nek de­monst­ra­tív kép­vi­se­le­te ös­­sze­kap­cso­lód­na a leg­kü­lön­fé­lébb gon­dok, a prob­lé­mák szak­sze­rű képvisletével; s ez az el­len­zék­ben is je­len­tős sza­va­zat­nye­re­sé­get ered­mé­nyez­het­ne.
Amint az már ki­de­rült, az MKP erős el­fo­ga­dott­sá­gát nem ren­dí­ti meg az alap­ve­tő fon­tos­sá­gú ma­gyar ügyek vi­te­le sem, ab­ban az eset­ben, ha a párt tiszt­vi­se­lői egy­ér­tel­mű­en, s nem két­ér­tel­mű­en fo­gal­maz­zák meg eb­bé­li cél­ja­i­kat. Az­az nem hasz­nál­nak olyan fo­gal­ma­kat, nem tesz­nek olyan gesz­tu­so­kat, s nem je­len­nek meg olyan ren­dez­vé­nye­ken, ame­lyek­ből pl. a ha­tár­vál­toz­ta­tás rej­tett üze­ne­te is ki­ol­vas­ha­tó. Az ilyen üze­ne­tet ugyan­is az ép­pen er­re ér­zé­keny szlo­vák köz­vé­le­mény azon­nal meg­fej­ti.

Ki­sebb­sé­gi vagy re­gi­o­ná­lis párt

Egy fel­me­rült di­lem­ma: ki­sebb­sé­gi párt vagy re­gi­o­ná­lis párt. Nos, ezidáig az MKP alap­ve­tő­en kissebbségi párt­ként, do­mi­nán­san a ma­gyar ki­sebb­ség párt­ja­ként je­le­ní­tet­te meg ma­gát, s vá­lasz­tói túl­nyo­mó több­sé­ge is kö­zü­lük ke­rült ki. Ugyan­ak­kor olyan párt­nak is mu­tat­ta ma­gát, ame­lyik az egész or­szág ügye­i­vel fog­lal­koz­va al­ter­na­tí­vát kí­nál a szlo­vák vá­lasz­tók­nak is, s rend­sze­re­sen meg­kap­ja a szlo­vák vá­lasz­tók egy ki­sebb, de nem le­be­csül­he­tő cso­port­já­nak a sza­va­za­tát. Nem mel­lé­kes szem­pont, hogy ők az or­szág egé­szé­ben el­szór­tan lak­nak, s nem kon­cent­rá­lód­nak egy ré­gi­ó­ba.
Egy re­gi­o­ná­lis párt si­ke­re vi­szont at­tól függ, hogy lé­te­zik-e olyan re­gi­o­ná­lis sa­já­tos­ság, ame­lyik az adott ré­gió la­ko­sai szá­má­ra fe­lül­ír­ja az egész or­szág­ra jel­lem­ző po­li­ti­kai kü­lönb­sé­ge­ket. Az­az va­la­mi­fé­le re­gi­o­ná­lis tö­rés­vo­nal az adott ré­gió és az or­szág töb­bi rész közt a ré­gió vá­lasz­tó­pol­gá­rai szá­má­ra je­len­tő­seb­bé válik min­den egyéb po­li­ti­kai szempontnál.14 Kö­vet­ke­zés­kép­pen a nem­ze­ti­sé­gi ho­va­tar­to­zás­nál is, és így az adott ré­gi­ó­ban mind­an­­nyi­an, szlo­vá­kok, ma­gya­rok s más nem­ze­ti­sé­gű­ek, zö­mük­ben egy pár­tot vá­lasz­ta­nak, min­den egye­bet fél­re­té­ve.
Ilyen szem­pont azon­ban nem lé­te­zik Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. A vá­lasz­tó­pol­gár­ok zö­mét a nem­ze­ti­sé­gi cé­lok képvislete kö­ti az MKP-hoz.

Liszka József: Két part között… A népi kultúra helye és szerepe Európa egyik ütközési zónájában. Népi kultúra, nemzeti jelleg, interetnikus kapcsolatok

„Kompország, Kom­pország, Kom­pország:
leg­ké­pes­sé­ge­sebb ál­ma­i­ban is csak mász­kált két part kö­zött:
Ke­let­től Nyu­ga­tig, de szí­ve­seb­ben vis­sza­…”

Ady End­re 1905-ben ír­ta az Is­me­ret­len Kor­vin-kó­dex mar­gó­já­ra cí­mű pub­li­cisz­ti­kai írá­sát. Szá­mos, má­ig ha­tó (és meg­szív­le­len­dő!) meg­ál­la­pí­tá­sa mel­lett a szép me­ta­fo­ra mi­att vá­lasz­tot­tam írá­som mot­tó­já­ul fen­ti so­ra­it. Kom­pország: a ma­gyar­ság, a ma­gyar kul­tú­ra, a ma­gyar né­pi kul­tú­ra eu­ró­pai hely­ze­té­nek, a né­pi kul­tú­ra am­bi­va­lens mi­nő­sí­té­sé­nek jobb ki­fe­je­zé­sé­re – azt hi­szem – nem ta­lál­hat­tam vol­na Ad­yé­nál szem­lé­le­te­sebb meg­fo­gal­ma­zást. Er­ről lesz szó vol­ta­kép­pen a kö­vet­ke­zők­ben is: egy­részt, hogy mi­lyen a ma­gyar köz­tu­dat­ban va­ló meg­ítélt­sé­ge a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­nak; más­részt, hogy mi­ként, mi­lyen kül­ső és bel­ső ha­tá­sok, fo­lya­ma­tok nyo­mán ala­kult ez a kul­tú­ra olyan­ná, ami­lyen­nek a 20. szá­zad­ra meg­is­mer­tük, il­let­ve meg­is­mer­ni vél­tük; har­mad­részt pe­dig, hogy mi­lyen he­lye és sze­re­pe le­het a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­nak eu­ró­pai kon­tex­tus­ban.

1.

Mi­lyen kép is él te­hát a mai ma­gyar tár­sa­da­lom­ban a nép­rajz­ról, a né­pi kul­tú­rá­ról? Már aki­ben per­sze bár­mi­lyen is él – te­het­jük gyor­san hoz­zá. Egy mas­­szív, mond­hat­ni ki­bé­kít­he­tet­len, tűz-víz, ám azo­nos gyö­ke­rű ket­tő­sség jel­lem­zi ezt a meg­íté­lést.
Egy­részt (és ez az ál­ta­lá­nos) a né­pi kul­tú­rát a nem­ze­ti lét egyik leg­fon­to­sabb le­té­te­mé­nye­sé­nek, ősi, nem­ze­ti je­gyek, sa­já­tos­sá­gok leg­mar­kán­sabb hor­do­zó­já­nak tart­ják. A „ma­gya­ros mo­tí­vu­mok”, a „ma­gyar vi­se­let”, a nem­ze­ti tán­cok és a „tisz­ta for­rás” mind-­mind a nem­ze­ti jel­leg ki­fe­je­zé­sé­nek az esz­kö­zei (vö. Györffy 1939; Kapitány–Kapitány 1999; Lim­bach­er 2002). Köz­ben a tu­do­mány na­gyon jól tud­ja, hogy a nyel­ven kí­vül nin­csen a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­ban egyet­len egy olyan je­len­ség, amely az egész ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten és csak­is a ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten len­ne is­me­re­tes. Mind­amel­lett idő­ről idő­re ki­eme­lőd­nek bi­zo­nyos je­len­sé­gek, ame­lyek nem­ze­ti jel­kép, nem­ze­ti sa­já­tos­ság rang­já­ra emel­ked­nek. Ilye­nek a cif­ra­szűr, a mes­ter­sé­ge­sen lét­re­ho­zott, de a köz­tu­dat­ban ősi­nek tar­tott csár­dás (vö. Straková 2006) vagy ép­pen­ség­gel a nem­ze­ti ele­del­nek tar­tott gu­lyás. És a sort per­sze foly­tathat­nám… A kul­tu­rá­lis je­len­sé­gek pe­dig – ahogy ar­ról az aláb­bi­ak­ban majd még rész­le­te­seb­ben is szó lesz – alap­ve­tő­en nem a nyel­vi ha­tá­rok men­tén, nem azo­kat kö­vet­ve ren­de­ződ­nek. Bi­zo­nyos je­len­sé­gek fej­lő­dés­be­li fá­zis­el­to­ló­dás­ból fa­ka­dó­an van­nak meg a szom­szé­dos né­pek­nél, mi­köz­ben a ma­gya­rok­nál már hi­ány­za­nak (pl. a ro­má­nok bocs­ko­ra, a szlo­vá­kok szé­les öve, a tü­sző stb.), má­sok meg (pl. egyes folk­lór­je­len­sé­gek) a nyel­vi kü­lönb­sé­gek­re mond­hat­ni fit­­tyet hány­va foly­ta­tód­nak a nyelv­ha­tá­ron túl is, csak ép­pen más nyel­ven. Mi­ért van ak­kor még­is, hogy a köz­vé­le­mény­ben a né­pi kul­tú­ra fo­ko­zot­tab­ban nem­ze­ti jel­le­gű? Egy ma­gyar anya­nyel­vű fa­lu­si pa­rasz­tot a köz­vé­le­mény ál­ta­lá­ban ma­gya­rabb­nak tart, mint egy szin­tén ma­gyar anya­nyel­vű és kul­tú­rá­jú vá­ro­si pol­gárt. Pe­dig a fen­tebb el­mon­dot­tak ko­ránt­sem új­don­sá­gok, nem én mon­dom ki őket elő­ször, hi­szen Ortu­tay Gyu­lá­tól kezd­ve Kósa Lász­ló­val be­zá­ró­lag töb­ben meg­fo­gal­maz­ták már eze­ket (pl. Kósa 1998, fő­leg: 7–19; Ortu­tay 1937). Mi­vel ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a köz­vé­le­mény még­is azt fo­gad­ja el, amit el­fo­gad­ni akar? Er­re a vá­lasz ter­mé­sze­te­sen ké­zen­fek­vő: az eu­ró­pai nép­rajz tu­do­mány­tör­té­net­ét is­me­rő szá­má­ra vi­lá­gos, hogy a fel­vi­lá­go­so­dás és a nem­ze­ti ro­man­ti­ka idő­sza­ká­ban ki­bon­ta­ko­zó nem­ze­ti nép­rajz­tu­do­má­nyok az adott nem­zet (lett lé­gyen az né­met, cseh, szerb vagy ma­gyar) leg­főbb le­té­te­mé­nye­sé­nek ép­pen a (sze­rin­tük) pa­raszt­ság ál­tal fenn­tar­tott né­pi kul­tú­rá­t lát­ták. Ma­nap­ság a kér­dés in­kább úgy len­ne meg­fo­gal­maz­ha­tó, hogy mi­ért nem tesz a nép­rajz gya­kor­la­ti­lag szin­te sem­mit ezen mí­tosz föl­szá­mo­lá­sa ér­de­ké­ben? Mi­ért ma­rad meg in­kább eb­ben a ké­nyel­mes­nek már nem is te­kint­he­tő hely­zet­ben?
Itt vi­szont egy újabb kér­dés ve­tő­dik fel: nem­ze­ti (hor­ri­bile dic­tu: nem­ze­ti­sé­gi!) tu­do­mány-e a nép­rajz vagy ép­pen­ség­gel nem­zet­kö­zi? Más­ként, vi­szo­nya­ink­ra le­for­dít­va fo­gal­maz­va: szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz és/­vagy eu­ró­pai et­no­ló­gia? Szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz alatt ez ide­ig jó eset­ben szo­lid le­író tu­do­mányt lehet(et­t) ér­te­ni. A meg­bíz­ha­tó deskrip­cióra, do­ku­men­tá­lás­ra ter­mé­sze­te­sen a jö­vő­ben is szük­ség lesz, hi­szen ez szol­gál­tat­ja a nyers­anya­got bár­mi­lyen szem­pon­tú elem­ző vizs­gá­lat­hoz. Ha ezt ért­jük „szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz” alat­t, ak­kor er­re a tu­do­mány­ága­zat­ra a jö­vő­ben is szük­ség lesz. Az már vol­ta­kép­pen lé­nyeg­te­len, hogy ez a le­író nép­rajz ép­pen mely nép­cso­port kul­tu­rá­lis vagy tár­sa­dal­mi je­len­sé­ge­it rög­zí­ti. Ese­tünk­ben ter­mé­sze­tes, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­két, ezért le­het in­do­kolt akár a „szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz” ki­fe­je­zés.
Mit ért­sünk azon­ban eu­ró­pai et­no­ló­gi­án? A fo­gal­mat a ne­ves svéd nép­rajz­ku­ta­tó, Sig­urd Erixon ve­zet­te be az 1930-as évek­ben (Erixon 1937; Erixon 1944), ám iga­zi, si­ke­res pá­lya­fu­tá­sát csak az utób­bi év­ti­ze­dek­ben kez­di be­fut­ni. Az­óta töb­ben meg­fo­gal­maz­ták már cél­ki­tű­zé­se­it, kö­ve­ten­dő mun­ka­mód­sze­re­it (el­ső­sor­ban a skan­di­náv or­szá­gok szak­em­be­rei, de né­met és ma­gyar pél­dá­kat is hoz­hat­nék), s per­sze – a do­log ter­mé­sze­té­ből adó­dó­an – ahá­nyan, szin­te an­­nyi­fé­le­kép­pen (vö. Hofer 1984; Kaschu­ba 2004). Ezért most csak ar­ról be­szél­he­tek, hogy én mit ér­tek eu­ró­pai et­no­ló­gi­án. Vol­ta­kép­pen az Eu­ró­pá­ban ko­ráb­ban ha­gyo­má­nyos, a sa­ját nép kul­tú­rá­ja vizs­gá­la­tá­ra irá­nyu­ló, vi­szony­lag ön­ma­gá­ba zá­ru­ló nép­raj­zi mód­szert he­lyet­te­sí­ti, il­let­ve egé­szí­ti ki az­zal, hogy más eu­ró­pai né­pek kul­tu­rá­lis meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it (is) vizs­gál­ja. Ez­zel lé­nye­gé­ben a nép­rajz­tu­do­mány ös­­sze­ha­son­lí­tó irány­za­ta­it eme­li ma­ga­sabb rang­ra. Emel­lett a ko­ráb­bi eu­ró­pai nép­rajz­tu­do­má­nyok­ban (és fő­leg a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai né­pek nép­raj­zá­ban) ugyan­csak ha­gyo­má­nyos­nak mi­nő­sít­he­tő ar­cha­iz­mus­ku­ta­tás­sal szem­ben bi­zo­nyos fo­kú „je­len­ku­ta­tá­si” ele­me­ket is beemel az et­no­ló­gi­ai gya­kor­lat­ba. Még to­vább men­ve, fő­leg a kul­tu­rá­lis és szo­ci­á­lis ant­ro­po­ló­gi­á­nak tu­laj­do­ní­tott mun­ka­mód­sze­rek­nek szen­tel na­gyobb je­len­tő­sé­get, mint azt a ha­gyo­má­nyos nép­rajz ko­ráb­ban tet­te, il­let­ve a „más­ság” ku­ta­tá­sá­nak el­vét hang­sú­lyoz­za. Egy adott tár­sa­da­lom­ban per­sze min­den­ki „más”, hi­szen az em­be­rek kü­lön­bö­ző szem­pont­ok (nyelv, val­lás, ne­mek, élet­kor­ok, fog­lal­ko­zá­sok, sza­bad­idő-fog­lal­ko­zá­sok, tár­sa­dal­mi hely­zet stb.) sze­rint kü­lön­bö­ző cso­por­tok­ba tö­mö­rül­nek, il­let­ve so­rol­ha­tók. Ily mó­don az egyén egy idő­ben több cso­port­nak is a tag­ja le­het, mi­köz­ben ezek­ben a cso­por­tok­ban akár más­hogy is vi­sel­ke­dik (a leg­szem­be­öt­lőbb pél­da er­re a ka­to­na­élet: min­den ka­to­na­vi­selt fér­fiú meg tud­ja erő­sí­te­ni, hogy a ka­to­nai szol­gá­la­tu­kat töl­tő le­gé­nyek gyö­ke­re­sen más­ként vi­sel­ked­tek a se­reg­ben, mint akár sza­bad­sá­gu­kat tölt­ve oda­ha­za, il­let­ve ka­to­na­éve­ik le­töl­té­se után [eh­hez újab­ban lásd Bará­tová 2006]). Az ef­fé­le prob­lé­mák­kal a ha­gyo­má­nyos nép­rajz nem (vagy csak rend­kí­vül rit­kán és in­kább csak érin­tő­le­ge­sen) fog­lal­ko­zott, mind­amel­lett a fen­ti szem­pont­ok ko­ránt­sem ide­ge­nek a (ma­gyar) nép­raj­zi gya­kor­lat­tól, leg­fel­jebb nem egy idő­ben és ki­sebb in­ten­zi­tás­sal vol­tak je­len.
Ép­pen ezért (is) hang­sú­lyoz­ni sze­ret­ném, hogy az eu­ró­pai et­no­ló­gi­á­nak, ha nem is ilyen név alat­t, szép ma­gyar ha­gyo­má­nyai van­nak. Ke­vés­bé köz­tu­dott, hogy a ko­má­ro­mi Min­de­nes Gyűj­te­mény cikk­író­ja A’ Szom­széd Né­pek­nek Históriájokról cí­mű írá­sá­ban már 1791-ben köz­vet­len szom­szé­da­ink (né­pi) kul­tú­rá­já­nak meg­is­me­ré­sé­re buz­dí­tot­ta a ma­gyar tu­dós­tár­sa­dal­mat: „Sem­mi sem szol­gál­hat né­künk na­gyobb gya­lá­za­tunk­ra, mint az, hogy a’ ré­gi és tá­vol-lé­vő Né­pek­nek Históriájokon ka­punk; azon­ban a’ szom­széd Né­pek­nek erkölt­seiket, szo­ká­sa­i­kat, ’s ter­mé­sze­ti bél­ye­geiket nem es­mér­jük. Rend szerént igen tö­ké­let­le­nek ezek fe­lől a’ mi kép­ze­lő­dé­se­ink, mint­ha má­sok­nak se­gít­sé­gek nél­kül ma­gunk­nak elég­sé­ge­sek vól­nánk; vagy mint­ha ma­gun­kon kívűl sem­mi bet­süle­tre mél­tó dol­got egye­bek­ben nem ta­lál­hat­nánk” (Min­de­nes Gyűj­te­mény 1791, V. Ne­gyed, 334). Jó­val köz­is­mer­tebb a ma­gyar (és szlo­vák!) nép­rajz egyik elő­fu­tá­ra­ként is szá­mon tar­tott Ján Èaploviè (Csaplovics Já­nos) hí­res mon­da­ta: „Ma­gyar­or­szág Eu­ró­pa kitsiny­ben.” A szer­ző ar­ra utal itt, hogy a Kár­pát-me­den­ce ter­mészetföl­dra­jzi­lag is oly sok­szí­nű, et­ni­ka­i­lag is oly sok­ré­tű, hogy az eu­ró­pai kul­tu­rá­lis fo­lya­ma­tok e tér­sé­gen be­lül is nyo­mon kö­vet­he­tő­k (Csaplovics 1822, III: 13; vö. Kósa 2003; Paládi-Kovács 1990). Az ös­­sze­ha­son­lí­tó nép­raj­zi-folk­lo­risz­ti­kai vizs­gá­la­tok­nak to­váb­bi igen ko­rai ma­gyar do­ku­men­tu­mai is van­nak: gon­dol­junk csak a Bras­sai Sá­mu­el ne­vé­vel is fém­jel­zett, a sze­pes­sé­gi szü­le­té­sű Melt­zl Hu­gó ál­tal 1877–1888 kö­zött Ko­lozs­vá­rott meg­je­len­tett sok­nyel­vű Össze­ha­son­l­itó Iro­da­lom­tör­té­nel­mi La­pok­ra, amely a ma­gyar nyel­ven kí­vül né­me­tül, an­go­lul, fran­ci­á­ul, ola­szul, spa­nyo­lul is kö­zölt ta­nul­má­nyo­kat, ere­de­ti nyel­ven ho­zott ci­gány nép­da­lo­kat, Pe­tő­fi ver­se­ket ci­gány, ör­mény és egyéb eg­zo­ti­kus nyel­ve­ken mu­ta­tott be. Fog­lal­ko­zott olasz és új­gö­rög nép­dal­ok­kal; ma­gya­ro­kat né­me­tül, an­go­lul stb. je­len­te­tett meg, és a sort foly­tat­hat­nám. Az, hogy vi­szony­lag hos­­szú ide­ig élet­ké­pes volt, mu­tat­ja, még ol­va­sói is lehet­tek… Ha­son­ló­an szép és szem­lé­le­tes pél­da a Her­rmann An­tal ál­tal 1887–1907 kö­zött ki­adott, a be­kö­szön­tő alap­ján el­ső­sor­ban – ter­mé­sze­te­sen – a kül­föl­di tu­dós­tár­sa­dal­mak­nak cím­zett Eth­nol­o­gis­che Mit­teilun­gen aus Ungarn cí­mű pe­ri­o­di­ka. Az alap­ve­tő­en né­met nyel­ven meg­je­le­nő lap (mel­lék­lap­ja, az Eth­nolo­giai Köz­le­mé­nyek, az el­ső ma­gyar nyel­vű nép­raj­zi lap­nak szá­mít) al­cí­me alap­ján (Zeitschrift für die Volk­skunde der Bewohn­er Ungar­ns und sein­er Neben­län­der) „Ma­gyar­or­szág la­kó­i­nak és a szom­szé­dos or­szá­gok­nak” a nép­raj­zi vizs­gá­la­tát, be­mu­ta­tá­sát vál­lal­ta föl. Fő­leg a ma­gyar­or­szá­gi nem­ze­ti­sé­gek, köz­tük ki­emel­ten a ci­gá­nyok nép­raj­zá­val fog­lal­ko­zott, folk­lór­szö­ve­ge­ket ere­de­ti nyel­ve­ken pub­li­kált, to­váb­bá jó és meg­bíz­ha­tó anyag­is­me­ret­re val­ló ös­­sze­ha­son­lí­tó ta­nul­má­nyo­kat kö­zölt. Az Eth­nol­o­gis­che Mit­teilun­gen aus Ungarn és fő­szer­kesz­tő­je Her­r­mann An­tal nem kis sze­re­pet vál­lalt ab­ban, hogy 1889-ben lét­re­jöj­jön a Ma­gyar­or­szá­gi Nép­raj­zi Tár­sa­ság (1887-ben még Ma­gyar­or­szá­gi Nép­vizs­gá­ló Tár­sa­ság­nak ter­vez­ték), amely ne­vé­vel is de­monst­rál­ni óhaj­tot­ta, hogy a sok­nem­ze­ti­sé­gű Ma­gyar­or­szág ös­­szes et­ni­ku­ma nép­raj­zi ku­ta­tá­sa­i­nak ös­­sze­fo­gó or­gá­nu­ma kí­ván len­ni, s lét­re is hoz­tak vagy két tu­cat­nyi nem­ze­ti­sé­gi szak­osz­tályt (Kósa 1989, 18–25). Né­hány év múl­va azon­ban (tör­té­ne­ti­et­len, de még­is azt kell, hogy mond­jam: saj­nos!) a tár­sa­ság ne­vét Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság­ra vál­toz­tat­tá­k1 (csak zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, hogy a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után, 1958-ban lét­re­ho­zott Szlo­vák Nép­raj­zi Tár­sa­ság ne­vét 2002-ben Szlo­vá­ki­ai Nép­raj­zi Tár­sa­ság­ra vál­toz­tat­ta). Van te­hát sa­ját ha­gyo­mány az eu­ró­pai et­no­ló­gia mű­ve­lé­se te­rén is mind ma­gyar, mind szlo­vák vo­nat­ko­zás­ban.
Tér­jünk vis­­sza a ma­gyar né­pi kul­tú­ra meg­íté­lé­sé­re! A má­sik vég­le­tet azok az ál­lás­pont­ok kép­vi­se­lik, ame­lyek a né­pi kul­tú­rát olyan szub­kul­tú­rá­nak fog­ják fel, amely a „ma­gas kul­tú­rá”-ból le­hul­laj­tott kultúrele­mek­ből épít­ke­zik, s eb­ből a „hul­la­dék”-ból leg­fel­jebb he­lyi je­len­tő­sé­gű, ám min­den­kép­pen csak par­ti­ku­lá­ris ér­té­ke­ket („bő­gatya és fü­tyü­lős ba­rack”) tud fel­mu­tat­ni, s a nép­rajz­tu­do­mányt amo­lyan „ope­rett-tu­do­mány”-ként ke­ze­lik.
Lé­nye­gé­ben mind­két ál­lás­pont (a lel­kes igen­lő és a me­re­ven el­uta­sí­tó is) a né­pi kul­tú­ra lé­nye­gé­nek a nem is­me­ré­sé­ből (vagy fe­lü­le­tes is­me­re­té­ből), a nép­rajz­tu­do­mány ered­mé­nye­i­nek a fi­gyel­men kí­vül ha­gyá­sá­ból ere­dez­tet­he­tő (vö. Hofer 1994). A né­pi kul­tú­ra tör­té­ne­ti je­len­ség, ami azt je­len­ti egy­részt, hogy ál­lan­dó­an ala­kul, vál­to­zik, új ele­mek­kel gaz­da­go­dik (eze­ket a ma­ga ké­pé­re for­mál­ja), míg má­so­kat egy­sze­rű­en ki­ejt. Sze­re­pé­nek mind túl­ér­té­ke­lé­se, mind sem­mi­be vé­te­le igaz­ta­lan.

2.

Mi is te­hát a sze­re­pe a nép­rajz­nak a 21. szá­zad­ban és Eu­ró­pá­ban? 1890-ben Her­man Ot­tó egy nagy­ha­tá­sú par­la­men­ti be­szé­dé­ben azt dö­rög­te, hogy a né­pi kul­tú­ra ér­té­ke­i­nek meg­men­té­se te­rén a ti­zen­ket­te­dik órá­ban va­gyunk. Ha nem cse­lek­szünk gyor­san, ak­kor kin­csek tűn­het­nek el vég­ér­vé­nye­sen. Iga­za volt per­sze (de ugyan­ilyen iga­za lett vol­na száz esz­ten­dő­vel ko­ráb­ban, il­let­ve ugyan­en­­nyi­vel ké­sőbb is), jaj­ki­ál­tá­sá­val még­is zsák­ut­cá­ba ve­zet­te a ma­gyar nép­raj­zot (csak zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, nem volt ez per­sze ma­gyar je­len­ség, az ak­ko­ri Eu­ró­pa ös­­szes né­pe szor­go­san ver­te fél­re a ha­ran­got). Mi­ért mon­dom mind­ezt? Azért, mi­vel Her­man (majd to­váb­bi tár­sai egé­szen nap­ja­in­kig!) fi­gyel­mez­te­té­sé­vel azt érez­tet­te, mint­ha a nép­rajz­tu­do­mány ku­ta­tá­si tár­gya va­la­mi ve­szen­dő do­log len­ne, ami ter­mé­sze­té­ből adó­dó­an egy­szer el is fog vesz­ni, s ak­kor mi­hez kezd majd a tu­do­mány. Új­ság­írók, pub­li­cis­ták jól meg is ta­nul­ták a lec­két, s meg is kap­juk lép­ten-nyo­mon a kér­dést: mi­hez kezd a nép­rajz ak­kor, ami­kor már vol­ta­kép­pen nincs is pa­raszt­ság? A kér­dés­re két tí­pu­sú, egy­aránt igaz vá­lasz ad­ha­tó. Ho­mé­ro­szi epo­szok már rég nem szü­let­nek, s klas­­szi­ka fi­lo­ló­gia azért van; Le­o­nar­do da Vin­ci már ré­ges-rég nem al­kot, de a re­ne­száns­­szal fog­lal­ko­zó mű­vé­szet­tör­té­net él és vi­rul. A nép­rajz is fel­hal­mo­zott ed­di­gi mű­kö­dé­se so­rán an­­nyi nyers­anya­got, hogy ezek elem­zé­sé­ből, ér­tel­me­zé­sé­ből még jó ide­ig meg­él­het. Más­részt, s ez a fon­to­sabb, a nép­rajz – a Her­man Ot­tók ál­tal for­mált köz­hi­e­de­lem­mel el­len­tét­ben – nem (de leg­alább nem csak­) ar­cha­iz­mu­so­kat, ré­gi­sé­ge­ket ke­re­ső tu­do­mány, ha­nem mű­ve­lő­dé­si, tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­to­kat, je­len­sé­ge­ket, je­len­ség­cso­por­to­kat vizs­gál, ele­mez, ér­tel­mez. S te­szi ezt a múlt­ba visz­­sza­te­kint­ve s a je­len­ben tá­jé­ko­zód­va egy­aránt, mi­köz­ben ku­ta­tá­si te­rü­le­te tár­sa­dal­mi ré­te­gek­től füg­get­len. Em­lí­tet­tem már, hogy a nép­rajz ki­ala­ku­lá­sa so­rán (te­hát nagy­já­ból a 18. szá­zad leg­vé­gén, de még in­kább a 19. szá­zad el­ső fe­lé­ben) a pa­rasz­ti kul­tú­rát von­ta be ér­dek­lő­dé­si kö­ré­be, azt te­kint­ve né­pi kul­tú­rá­nak. Idő­köz­ben ki­de­rült, hogy azok a je­len­sé­gek (száj­ha­gyo­má­nyo­zó­dás, a je­len­sé­gek va­ri­á­ló­dá­sa stb.), ame­lye­ket a pa­rasz­ti kul­tú­ra sa­ját­já­nak gon­dol­tunk, vol­ta­kép­pen mind­egyik tár­sa­dal­mi ré­teg­ben, osz­tály­ban (per­sze más-más arány­ban) meg­ta­lál­ha­tók. Ezért az­tán fö­lös­le­ge­sek az ag­go­dal­mak: min­dig lesz­nek olyan je­len­sé­gek, olyan fo­lya­ma­tok, me­lyek vizs­gá­la­tá­val, a ma­ga spe­ci­á­lis ku­ta­tá­si mód­sze­re­i­vel a nép­rajz fog­lal­ko­zik majd.
A ro­man­ti­ka so­rán ki­bon­ta­ko­zott nem­ze­ti nép­rajz­tu­do­má­nyok sa­já­to­san nem­ze­ti­nek gon­dol­ták sa­ját né­pük né­pi kul­tú­rá­ját, s nem­ze­ti kul­tú­rá­juk meg­újí­tá­si le­he­tő­sé­ge­it lát­ták a né­pi kul­tú­ra (el­ső­sor­ban a folk­lór) egyes je­len­sé­ge­i­nek az ún. „ma­gas kul­tú­rá”-ba va­ló beeme­lé­sé­vel (zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, hogy mégha az alap­ál­lás ha­mis is volt, s az egyes folk­lór­je­len­sé­gek ko­ránt­sem csak egy nép­re jel­lem­zők, a „ma­gas kul­tú­rá”-ba va­ló új­ra­fel­hasz­ná­lá­suk va­ló­ban fris­sí­tet­te az adott nem­ze­ti kul­tú­rát). Idő­köz­ben azon­ban az is nyil­ván­va­ló­vá vált (em­lé­kez­zünk: er­re már a fen­ti­ek­ben is utal­tam!), hogy az egyes nép­raj­zi je­len­sé­gek nem a nyel­vi ha­tá­rok sze­rint ren­de­ződ­nek. Más­ként szól­va: a leg­több kul­tu­rá­lis je­len­ség, nyel­vi és et­ni­kai ha­tá­ro­kon át­ível­ve, is­mert más-más nyel­vű né­pek kö­ré­ben is. Meg­szám­lál­ha­tat­lan meny­­nyi­sé­gű pél­dát so­ra­koz­tat­hat­nék föl ál­lí­tá­som iga­zo­lá­sá­ra. Most le­gyen itt mind­ösz­­sze né­hány pre­ce­dens be­mu­ta­tá­sa: az egyik ta­lán még köz­is­mert­nek is mond­ha­tó, s az Arany Já­nos ál­tal Vad­ró­zsa-pör­nek el­ke­resz­telt po­lé­mi­á­ra gon­do­lok. Mi­u­tán Kri­za Já­nos 1863-ban köz­re­ad­ta a Vad­ró­zsák cí­mű szé­kely nép­köl­té­si gyűj­te­mé­nyét, egy ro­mán iro­dal­már, Julian Grozes­cu plá­gi­um­mal vá­dol­ta őt meg. Azt ve­tet­te tud­ni­il­lik Kri­za sze­mé­re, hogy né­hány, szé­kely­ként kö­zölt nép­bal­la­dát (köz­tük a Fal­baépített fe­le­ség, il­let­ve nép­sze­rű ma­gyar cí­mén a Kő­mű­ves Ke­le­men bal­la­dá­ját is) ro­mán ere­de­ti­ből for­dí­tot­ta vol­na ma­gyar­ra. Egy­szó­val: lop­ta. Az élénk vi­ta ar­ra ösz­tö­nöz­te mind­két nem­zet folk­lo­ris­tá­it (sőt, ké­sőbb má­sok is be­kap­cso­lód­tak), hogy szor­gos gyűj­tő­mun­ká­ba kezd­je­nek. Eb­ből az­tán ki­de­rült, hogy Kri­za nem pla­gi­zált, s a Fal­baépített fe­le­ség bal­la­dá­já­nak alap­tör­té­ne­te is­mert gya­kor­la­ti­lag min­den bal­ká­ni nép­nél. Var­gyas La­jos 1976-ban a bal­la­da pár­hu­za­ma­it, va­ri­án­sa­it a ma­gya­rok és ro­má­nok mel­lett a gö­rö­gök­nél, a bol­gá­rok­nál, a szer­bek­nél, a hor­vá­tok­nál, az al­bá­nok­nál, sőt a grú­zok­nál is ki­mu­tat­ta (Vargyas 1976, 2, 27–28).
A má­sik pél­dám mag­yar–s­zlovák–c­seh kap­cso­la­tok­ra vo­nat­ko­zik: Ru­dolf Poko­r­ný cseh író, új­ság­író, a szlo­vák nép oda­adó ba­rát­ja, ahogy ké­sőb­bi ki­adói ne­ve­zik, az „arany­szí­vű em­ber”, két hos­­szabb fel­ső-ma­gyar­or­szá­gi (vagy ahogy ő már ak­kor ne­vez­te: szlo­vá­ki­ai) uta­zá­sá­ról, ame­lye­ket fő­ként Jozef Miloslav Hur­ban meg­hí­vá­sá­ra, a „ma­gya­rok szlo­vá­kok­kal szem­be­ni el­nyo­mó po­li­ti­ká­ját” szem­re­vé­te­le­zen­dő elő­ször 1879-ben re­a­li­zált (s ezt még két „szlo­vá­ki­ai” út­ja kö­vet­te), Ván­dor­lá­sok Szlo­vá­ki­á­ban cí­mű, két kö­tet­be ren­de­zett úti­raj­zá­ban szá­molt be. Ezek so­rán a ko­ra­be­li Ma­gyar­or­szág lé­nye­gé­ben va­ló­ban csak a szlo­vá­kok lak­ta me­gyé­it, il­let­ve a ve­gyes la­kos­sá­gú me­gyék fő­leg szlo­vá­kok lak­ta te­le­pü­lé­se­it lá­to­gat­ta vé­gig. Ma­gyar szem­nek, szív­nek nem ked­ves ol­vas­mány Poko­rný mun­ká­ja, hi­szen egy­részt óri­á­si (ne­ga­tív) elő­í­té­let­tel vi­sel­te­tik a ma­gya­rok­kal szem­ben, más­részt hely­zet­je­len­té­sei sok eset­ben úgy tű­nik, hogy (saj­nos) helyt­ál­ló­ak. Mind­ezek el­le­né­re, il­let­ve mind­ezek mel­lett (a szlo­vák nem­zet­té vá­lás fo­lya­ma­tá­ban vég­zett te­vé­keny­sé­gét, mű­ve­i­nek ilyen szem­pon­tú hi­te­les­sé­gét, ha­tá­sát ele­mez­zék és dönt­sék el a po­li­ti­ka­tör­té­né­szek), szó­val mind­emel­lett mun­ká­ja kin­cses­bá­nyá­ja a ma­gyar (és kö­zép-eu­ró­pai) nép­raj­zi ku­ta­tás­nak. Úti­raj­za­i­ban töb­bek kö­zött pél­dá­ul vi­szony­lag ter­je­del­mes, ma­gyar vo­nat­ko­zá­sok­ban is gaz­dag ci­gányanek­do­ta-­gyűj­te­ményt ad köz­re. Poko­rný sa­ját be­val­lá­sa sze­rint az anek­do­tá­kat szlo­vá­ki­ai uta­zá­sai so­rán sa­ját ma­ga gyűj­töt­te, il­let­ve né­mely szlo­vák ba­rát­ja is kül­dött ne­ki ilye­ne­ket, to­váb­bá né­hány anek­do­tát egy 1880-ban meg­je­lent szlo­vák anek­do­ta­gyűj­te­mény­ből vett át. A Poko­rný ál­tal kö­zölt tré­fák­nak, anek­do­ták­nak leg­alább két­har­ma­da azo­nos a He­ge­dűs La­jos ál­tal ös­­sze­ál­lí­tott és há­rom ki­adást (1857, 1867, 1870) meg­ért Ere­de­ti tré­fák, ado­mák s mon­dák a czigány élet­ből cí­mű gyűj­te­mény da­rab­ja­i­val.
Ta­nul­ság, hogy az ép­pen nem ma­gyar­ba­rát­sá­gá­ról is­mert Poko­rný va­ló­szí­nű­leg a szin­tén ma­gyar­el­le­nes Hur­ban­tól és tár­sa­i­tól hall­ha­tott a He­ge­dűs La­jos ál­tal ki­adott, ak­ko­ri­ban har­ma­dik ki­adá­sát meg­ért ci­gány­anek­do­ta-gyűj­te­mény­ből tör­té­ne­te­ket. Az is el­kép­zel­he­tő, hogy szlo­vák ba­rá­tai nem is em­lí­tet­ték ne­ki a for­rást (sőt, ta­lán ők is el­fe­lej­tet­ték ak­kor­ra). Poko­rný eze­ket a tör­té­ne­te­ket – té­te­lez­zük fel: jó­hi­sze­mű­en – kö­zöl­te, még­pe­dig (mi­vel sem­mi más uta­lás nin­csen rá) mint a szlo­vák szó­be­li­ség­ből le­jegy­zett anya­got. Hogy ré­sze volt-e már ak­kor is, il­let­ve ré­sze let­t-e a szlo­vák né­pi szó­be­li­ség­nek is ez az ­anek­do­taanyag, nem tu­dom, min­den­eset­re (He­ge­dűs gyűj­te­mé­nyé­nek nem is­me­re­té­ben) egy szlo­vák folk­lo­ris­ta ma jog­gal fel­té­te­lez­het­né, hogy a Poko­rný ál­tal 1885-ben kö­zölt gyűj­te­mény a szlo­vák anek­do­ta­kincs egy fon­tos és ko­rai for­rá­sa (vö. Lisz­ka 2004c).
Bar­tók Bé­la sa­ját gyűj­té­sei, il­let­ve az ak­kor ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló gyűj­te­mé­nyek elem­zé­se alap­ján egy 1937-ben meg­je­lent cik­ké­ben (Nép­dal­ku­ta­tás és na­ci­o­na­liz­mus) ki­mu­tat­ta, hogy a szlo­vák nép­ze­nei anyag­nak mint­egy 20%-a ma­gyar ere­de­tű, mi­köz­ben a ma­gyar­nak nagy­já­ból 40%-a szlo­vák, il­let­ve szlo­vák–mor­va köz­ve­tí­té­sű né­met ere­de­tű dal­lam (vö. Bar­tók 1952, 8).
Mind­ezek­ből (is) kö­vet­ke­zik, hogy egy adott nép né­pi kul­tú­rá­ját, nép­raj­zi je­len­sé­ge­it egy­sze­rű­en nem ért­het­jük meg leg­alább a szom­szé­dos né­pek kul­tú­rá­já­nak be­ha­tó is­me­re­te, ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­tok nél­kül. Töb­bek kö­zött ezt a célt is hi­va­tott be­töl­te­ni az eu­ró­pai et­no­ló­gia.

3.

Tér­jünk azon­ban vis­­sza a nyel­vi és kul­tu­rá­lis ha­tá­rok kér­dé­sé­hez! Vég­ső so­ron tu­do­mány­tör­té­ne­ti­leg ma­gya­ráz­ha­tó, ám még­sem in­do­kol­ha­tó, hogy nép­raj­zi gya­kor­la­tunk (s tu­laj­don­kép­pen nem csak a mi­énk) kimond­va-ki­mon­dat­lanul azo­no­sít­ja „né­pi kul­tú­ránk” el­ter­je­dé­si te­rü­le­tét a ma­gyar nyelv­te­rü­let­tel (és ál­ta­lá­ban a „nem­ze­ti” né­pi kul­tú­rá­kat az adott et­ni­kum-nem­zet nyel­vi ki­ter­je­dé­sé­vel). Az azon be­lü­li bel­ső ta­go­ló­dás, az egyes táj­egy­sé­gek, nép­raj­zi, et­ni­kai, etnokul­turális cso­por­tok meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra ered­mé­nyes erő­fe­szí­té­se­ket tett ugyan a ma­gyar nép­rajz­tu­do­mány, ám a kül­ső, nyel­vi és kul­tu­rá­lis ha­tá­rok egy­be­esé­sét gya­kor­la­ti­lag evi­dens­nek vé­ve, a kér­dés­sel ér­dem­ben nem is fog­lal­ko­zott. Gunda Bé­la, aki pe­dig va­ló­ban eu­ró­pai táv­la­tok­ban és ös­­sze­füg­gé­sek­ben vizs­gál­ta a ma­gyar „né­pi mű­velt­ség”-et, szin­tén a „nyel­vi ha­tá­ro­kon be­lül” szem­lé­zi csak „né­pi kul­tú­ránk” ta­go­ló­dá­sát: „A ma­gyar né­pi mű­velt­ség – amely­ben ben­ne rej­lik a ha­gyo­má­nyos és a fo­lya­ma­to­san új – az őr­ség­től a mold­vai csán­gó­kig, a Zobor vi­dé­ké­től a szerém­sé­gi ma­gya­ro­kig sa­já­to­san in­teg­rá­ló­dott, egy­más­sal lánc­sze­rű­en ös­­sze­füg­gő, vo­nal­ha­tá­rok­kal el nem vá­laszt­ha­tó, az et­ni­ku­mot is ki­fe­je­ző szub­kul­tú­rák sok­szí­nű fres­kó­ja” – ír­ja aka­dé­mi­ai szék­fog­la­ló­já­ban (Gunda 1994, 52). En­nek el­le­né­re, s ez a szék­fog­la­ló egész mon­da­ni­va­ló­já­ból, érv­rend­sze­ré­ből egy­ér­tel­mű­en ki­tű­nik, a nyel­vi ha­tár – leg­alább itt, Kö­zép-Eu­ró­pá­ban – nem je­lent egy­szer­smind kul­tu­rá­lis ha­tárt is. Ugyan­ez ér­vé­nyes a Skan­di­náv-fél­szi­get­re, amint azt Nils-Arvid Bringéus vagy Kus­taa Vilku­na mun­ká­i­ból meg­tud­juk, s Richard Weiss ku­ta­tá­sai Svájc vi­szony­la­tá­ban is iga­zol­ják ezt a té­telt (Bringéus 1990; Vilku­na 1975; Weiss 1946). Milo­van Gavazzi pe­dig ha­son­ló kö­vet­kez­te­té­sek­re ju­tott Dél­ke­let-Eu­ró­pa kultúr­föl­dra­jzi ta­go­ló­dá­sát vizs­gál­va (Gavazzi 1956; Gavazzi 1958). Paládi-Kovács At­ti­la is hang­sú­lyoz­za, hogy „le­he­tet­len a szom­széd né­pe­ké­től el­sza­kít­va vizs­gál­ni a ma­gyar né­pi kul­tú­ra ta­go­zó­dá­sát” (Paládi-Kovács 1984, 58), ám ha va­ló­ban esze­rint já­runk el, ak­kor an­nak is ki kell de­rül­nie, hogy az egyes né­pek „né­pi kul­tú­rái” kö­zött nincs éles ha­tár, sőt (to­vább men­ve) a „né­pi kul­tú­rák” va­ló­szí­nű­leg nem is a né­pek, nem­ze­tek, et­ni­ku­mok nyel­vi ki­ter­je­dé­se sze­rint kör­vo­na­la­zód­nak. Mind­ez a Ma­gyar nép­raj­zi at­lasz tér­kép­lap­jai alap­ján nem iga­zán de­rül­het ki, mi­vel an­nak ku­ta­tó­pont­jai csak­is ma­gyar nyel­vű te­le­pü­lé­sek­re ter­jed­tek ki, még ha azok egy ré­sze a mai Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in kí­vül is fek­szik. An­nál in­kább al­kal­mas lehet(ne) e cél­ra Szlo­vá­kia nép­raj­zi at­la­sza, amely­nek ará­nyo­san vol­tak ku­ta­tó­pont­jai a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén élő más et­ni­ku­mok (te­hát ma­gya­rok, uk­rá­nok, né­me­tek stb.) kö­ré­ben is (ez utób­bi at­lasz kri­ti­ká­já­hoz lásd Lisz­ka 1993).
Mind­eb­ből ta­lán nyil­ván­va­ló egy­fe­lől, hogy egy-­e­gy et­ni­kum né­pi kul­tú­rá­ja ál­ta­lá­ban nem egy­sé­ges, több ki­sebb-na­gyobb, egy­más­tól – idő­be­li fá­zis­el­to­ló­dá­sok­ból is adó­dó­an – töb­bé-ke­vés­bé el­té­rő, ugyan­ak­kor egy­más­hoz mo­za­ik­sze­rű­en kap­cso­ló­dó alap­egy­ség­ből te­vő­dik ös­­sze. Más­fe­lől azon­ban bi­zo­nyos kul­tu­rá­lis je­len­sé­gek (elő­re kell bo­csá­ta­ni: a leg­több!) át­nyúl­nak a nyel­vi ha­tá­ro­kon, s az et­ni­ku­mok­tól füg­get­len, azo­kat egy­más­hoz kap­cso­ló kul­tú­rá­kat, kul­túr­kö­rö­ket al­kot­nak. Ily mó­don ta­lán sze­ren­csé­sebb len­ne ese­tünk­ben mond­juk Kár­pát-me­den­cei né­pi kul­tú­rá­ról be­szél­ni, amely­nek van­nak bi­zo­nyos re­gi­o­ná­lis, kis­tá­ji, ám et­ni­kai (nyel­vi!) nem, il­let­ve nem ok­vet­len meg­ha­tá­ro­zott al­cso­port­jai (pl. Pan­non-tér­ség, Fel­föld, Al­föld stb.). De mi­ként jött lét­re ez a töb­bé-ke­vés­bé ni­vel­lá­ló­dott, ho­mo­ge­ni­zá­ló­dott kár­pát-me­den­cei né­pi kul­tú­ra, ami­kor a hon­fog­la­ló ma­gya­rok egy­ér­tel­mű­en más, a he­lyi kör­nye­zet­től min­den­kép­pen el­té­rő kul­tú­rát hoz­tak be az új ha­zá­ba ezer­száz esz­ten­de­je?
Ez a bi­zo­nyos fo­kú ho­mo­ge­ni­zá­ló­dás év­szá­zad­okon ke­resz­tül több csa­tor­nán át ér­ke­ző ha­tá­sok ös­­szes­sé­gé­nek tud­ha­tó be. Eze­ket a csa­tor­ná­kat meg­íté­lé­sem sze­rint nagy­já­ból öt na­gyobb cso­port­ba so­rol­hat­juk:
1. a ke­res­ke­del­mi uta­kon, ke­res­ke­dők ál­tal;
2. kü­lön­fé­le nép­moz­gá­sok, mig­rá­ció (be­le­ért­ve a mun­ka­mig­rá­ci­ót is) nyo­mán;
3. a val­lás, az egy­ház(ak) in­téz­mé­nyei, pap­jai se­ge­del­mé­vel;
4. a kül­föld­ön ta­nu­ló ma­gyar di­á­kok, il­let­ve a ho­ni is­ko­lai ok­ta­tás ré­vén;
5. a ka­to­nai szol­gá­lat, va­la­mint a saj­tó (új­sá­gok, rá­dió, te­le­ví­zió) nyo­mán ér­ke­ző ha­tá­sok.
E kér­dé­sek­kel már több ta­nul­má­nyom­ban, köny­vem­ben fog­lal­koz­tam, most csak a leg­fon­to­sabb ta­nul­sá­go­kat te­kin­tem át, il­let­ve né­hány ki­emelt pél­da se­ge­del­mé­vel kí­sér­lem meg il­luszt­rál­ni mon­dan­dó­mat.
A Kár­pát-me­den­cét szám­ta­lan, az ős­kor­tól hasz­ná­la­tos, ám a kö­zép­kor­ban, sőt az új­kor­ban is for­ga­lom­ban lé­vő ke­res­ke­del­mi út szel­te (itt csak a hí­res bo­ros­tyán­út­ra vagy az ún. cseh út­ra sze­ret­nék em­lé­kez­tet­ni). Ezek az utak ál­ta­lá­ban Dél-, Dél­ke­let-Eu­ró­pát kö­töt­ték ös­­sze Nyu­gat- és Észak-Eu­ró­pá­val. Mel­let­tük a fon­to­sabb fo­lyó­ink (el­ső­sor­ban a Du­na, a Vág és a Ti­sza) is je­len­tős ke­res­ke­del­mi sze­rep­pel bír­tak (vö. Lisz­ka 1988). A tö­rök ki­űzé­se, Bu­da 1686-os fel­sza­ba­dí­tá­sa után az új­já­é­pü­lő or­szág­ré­szek­nek ren­ge­teg épü­let­fá­ra volt szük­sé­gük. A szlo­vák tu­ta­jo­sok áru­ju­kat (fő­leg épü­let­fát) a Vágon és Ga­ra­mon szál­lí­tot­ták, és vég­ál­lo­má­suk a leg­több eset­ben Ko­má­rom (il­let­ve a Ga­ram–Du­na-tor­ko­lat­nál fek­vő Garamköves­d) volt. Elég gyak­ran le­úsz­tat­ták azon­ban a Du­nán dé­lebb­re is (amint Luk­ács Lász­ló ki­mu­tat­ta: Adonyig, Dunaföld­várig, Tol­ná­ig), sőt az is elő­for­dult, hogy a ko­má­ro­mi szek­e­resgazdák se­ge­del­mé­vel a tu­ta­jo­kat fel­von­tat­ták Győ­rig. A Vágon tör­té­nő élénk fa­ke­res­ke­de­lem ré­vén ter­mé­sze­te­sen sok más ter­mék is gaz­dát cse­rélt. A már em­lí­tett fa­árun kí­vül a szál­fák­kal együtt kö­szö­rű­kö­vet, juh­saj­tot, zsírt, va­jat, va­la­mint fél­kész va­sat és re­zet is hoz­tak a dé­li vi­dé­kek­re. Ugyan­így a víz há­tán ju­tot­tak el a hí­res ko­má­ro­mi lá­dák egész a Bal­kán­ra, s a cse­rép­edé­nye­ket is de­reg­lyé­ken szál­lí­tot­ták mes­­sze föld­re. Az áru­kész­let mel­lett ter­mé­sze­te­sen az em­be­ri kap­cso­la­tok ré­vén egyéb más folk­lór­je­len­sé­gek, hí­rek is ván­do­rol­tak, cse­ré­lőd­tek. A Ko­má­rom­ba ér­ke­ző fa­anyag fel­len­dí­tet­te a vá­ros fa­ipa­rát (ko­má­ro­mi lá­dák, ha­jó­ipar), az átmenő­for­ga­lom a vá­ros ke­res­ke­del­mét. Mi­u­tán az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en a Du­na vo­na­la egy­szer­smind or­szág­ha­tár is lett, be­szű­kült a pi­ac, gya­kor­la­ti­lag nul­lá­ra csök­kent a fa­ke­res­ke­de­lem, a szlo­vák tu­ta­jo­sok­nak egy­re ke­ve­sebb okuk volt, hogy fa­ter­mé­ke­i­ket a Vágon Ko­má­ro­mig le­úsz­tas­sák. An­nak el­le­né­re te­hát, hogy a fa­anyag for­rás­vi­dé­ke és Ko­má­rom vá­ro­sa kö­zé nem ke­rült ha­tár, még­is Ko­má­rom ke­res­ke­del­mi-ipa­ri éle­te ha­nyat­lott vis­­sza (vö. Lisz­ka 2005, 67–75) .
E ha­jós víz­iélet jel­leg­ze­tes spe­ci­á­lis ki­szol­gá­ló ré­te­ge is ki­ala­kult Ko­má­rom­ban, még­pe­dig a szek­eresgazdák cso­port­ja. Ár­ral szem­ben ők bo­nyo­lí­tot­ták le a ha­jó­von­ta­tást. Az ál­ta­lá­ban ga­bo­ná­val, só­val, bor­ral meg­ra­kott ha­jó­kat Győ­rig vagy Bé­csig, nem­rit­kán Regens­burgig, sőt Ulmig is fel­von­tat­ták. Hogy pon­to­san mi­lyen kap­cso­la­ta­ik le­het­tek a ko­má­ro­mi szek­eresgazdák­nak a Linz és Pas­sau kör­nyé­ki oszt­rák és ba­jor hajóvon­tatókkal, ah­hoz még nem ren­del­ke­zünk megfe­felő ada­tok­kal (vö. Lisz­ka 2005, 239–270).
A ke­res­ke­de­lem elő­re­tö­ré­sé­vel töb­bek kö­zött a cse­re­gye­rek­rend­szer is fel­vi­rág­zott, hi­szen szük­ség volt a több­nyel­vű em­be­rek­re. Lé­nye­ge, hogy a más-más nem­ze­ti­sé­gű szü­lők gye­re­ke­i­ket nyelv­ta­nu­lás cél­já­ból né­hány hó­nap­ra, fél esz­ten­dő­re vagy akár több év­re is a szó szo­ros ér­tel­mé­ben ki­cse­rél­ték, mi­ál­tal a gyer­mek nem­csak az adott kör­nye­zet nyel­vét ta­nul­ta meg, ha­nem an­nak kul­tú­rá­ját, szo­ká­sa­it is meg­is­mer­te. Köz­is­mert Jó­kai Mór ese­te, akit szü­lei gye­rek­ko­rá­ban Po­zsony­ba küld­tek né­met szó­ra, mi­köz­ben Ko­má­rom­ban, Jókaiéknál a po­zso­nyi Zsig­mondy csa­lád egy gye­re­ke ta­nult ma­gya­rul. A ko­má­ro­mi szek­eresgazdák­nak is élénk cse­re­gye­rek-kap­cso­la­ta­ik vol­tak a dé­vé­nyi né­me­tek­kel (Liszka 2005, 108–124).
Az ed­dig vá­zolt fo­lya­ma­tok, ha las­san is, de nyil­ván elő­se­gí­tet­ték a tér­ség né­pi kul­tú­rá­i­nak a ni­vel­lá­ló­dá­sát. Ön­ma­gá­ban azon­ban ez nem lett vol­na elég­sé­ges. En­nél jó­val na­gyobb súl­­lyal es­nek lat­ba a kü­lön­fé­le (há­bo­rúk nyo­mán, gaz­da­sá­gi meg­fon­to­lás­ból stb.) re­a­li­zá­ló­dott mig­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok (idény­mun­kák és át­te­le­pe­dé­sek, át­te­le­pí­té­sek, deportá­ciók stb.). Köz­tu­do­má­sú, hogy a 12–13. szá­zad­ban a Kár­pát-me­den­ce kö­zép­ső ré­szén jász és kun cso­por­tok te­le­ped­tek le. Szin­te eb­ben az idő­ben kez­dő­dött meg az ak­ko­ri Fel­föld és Er­dély né­met be­te­le­pü­lé­se. A tö­rök meg­je­le­né­sé­vel a Bal­ká­non hor­vát nép­cso­port­ok me­ne­kül­tek már a 14–15. szá­zad­tól Bur­gen­lan­don ke­resz­tül egész Po­zsony kör­nyé­ké­ig, il­let­ve Dél­ke­let-Mor­va­or­szág­ba (Po­zsony tér­sé­gé­ben a mai na­pig él egy tu­cat­nyi fa­lu­ban hor­vát ki­sebb­ség). Ugyan­ek­kor in­dult meg a szer­bek észak fe­lé hú­zó­dá­sa a Du­na men­tén (Szent­end­re, Ko­má­rom). A em­lí­tett dél­szláv cso­por­tok­kal együtt min­den bi­zon­­nyal ma­gyar me­ne­kül­tek is ér­kez­tek a Kis­al­föld észa­ki ré­szé­re (Réte). A 14–17. szá­zad­ban az ún. vlach ko­lo­ni­zá­ció ke­re­té­ben Ro­má­nia er­dé­lyi ré­sze­i­ből ér­kez­tek ván­dor­ló pász­to­rok, akik fő­leg a Kár­pá­tok Mor­va­or­szág és Szlo­vá­kia köz­ti észa­ki ha­tár­te­rü­le­te­in te­le­ped­tek meg, de ko­lo­ni­zá­ci­ó­juk a mai Szlo­vá­kia más vi­dé­ke­it, még Gömört is el­ér­te. A tö­rök után vi­szont egy el­len­ke­ző elő­je­lű te­le­pü­lé­si hul­lám fi­gyel­he­tő meg. Észak­ról fő­leg szlo­vák (rész­ben ma­gyar) cso­por­tok kel­tek út­ra a 18. szá­zad ele­jén, hogy az Al­föld­ön ke­res­se­nek meg­él­he­té­si le­he­tő­sé­get. Ek­kor jön a né­me­tek má­sik nagy hul­lá­ma a Kár­pát-me­den­cé­be. Né­hány ki­sebb je­len­tő­sé­gű nép­moz­gást le­szá­mít­va a 20. szá­zad mig­rá­ci­ó­it kell itt még meg­em­lí­te­ni. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után szlo­vá­ki­ai ma­gyar csa­lá­dok szá­za­it te­le­pí­tet­ték át Ma­gyar­or­szág­ra, ahon­nan szlo­vá­kok ér­kez­tek a he­lyük­be. Ugyan­ek­kor mind Cseh­szlo­vá­ki­á­ból, mind Ma­gyar­or­szág­ról szin­te az ös­­szes né­me­tet ki­te­le­pí­tet­ték Auszt­ri­á­ba és Né­met­or­szág­ba. E váz­la­to­san elő­a­dott mig­rá­ci­ós hul­lá­mok részt­ve­vő­i­nek egy ré­sze az új kör­nye­zet­ben nyel­vet vál­tott, kul­tú­rát vi­szont nem vagy csak rész­ben. Hogy en­nek mi­lyen kö­vet­kez­mé­nyei le­het­tek, hadd hoz­zak ar­ra né­hány pél­dát.
Az Al­só-Ipoly men­tén ta­lál­ha­tó né­hány te­le­pü­lés (Leléd, Baj­ta, Helem­ba), ame­lyek a tö­rök há­bo­rúk után, a 18. szá­zad­ban, észa­ki szlo­vák me­gyék­ből te­le­pül­tek új­ra. Ezen, má­ra tel­je­sen el­ma­gya­ro­so­dott fal­vak­nak (a leg­idő­sebb ge­ne­rá­ció az 1980-as évek kö­ze­pe tá­ján nem is tu­dott szlo­vá­kul, mi­köz­ben pél­dá­ul a lelé­di öre­gek ál­lí­tot­ták, hogy az ő nagy­szü­le­ik – te­hát a 20. szá­zad ele­jén – egy­más közt még tó­tul be­szél­tek) egy­ko­ri szlo­vák vol­tá­ra leg­fel­jebb a csa­lád- és dű­lő­ne­vek, il­let­ve egyéb ter­mi­no­ló­gi­ák alap­ján kö­vet­kez­tet­het a ku­ta­tó. Fel­ve­tő­dik a kér­dés: az eze­ken a te­le­pü­lé­se­ken rög­zít­he­tő né­pi kul­tú­ra va­jon ma­gyar vagy szlo­vák?
Az egy­ko­ri Ko­má­rom me­gye Du­ná­tól észak­ra el­te­rü­lő ré­szén ta­lál­ha­tó egy fa­lu­cso­port, amely­re az azo­nos vi­se­let a jel­lem­ző. A Mar­tost, Íme­lyt, Nasz­vadot, Komárom­szent­pétert, Het­ényt, Madart és Újgyal­lát ma­gá­ba zá­ró cso­por­tot a ma­gyar ku­ta­tás ma­gyar vi­se­le­ti cso­port­ként tart­ja szá­mon (Fél 1942; Fél 1980, 527), ho­lott Újgyal­la egy, a tö­rök há­bo­rúk után, a 18. szá­zad­ban az észa­ki szlo­vák me­gyék­ből be­te­le­pült köz­ség, s la­kos­sá­ga szlo­vák ön­tu­da­tát és nyel­vét a mai na­pig meg­őriz­te. A la­kos­ság több mint 95%-a a hu­sza­dik szá­zad­ban is szlo­vák, s a te­le­pü­lé­sen ma­gyar csa­lád nem is él. Ma­gya­rok csak veg­yes házassá­gok út­ján ke­rül­tek a fa­lu­ba (Podolák 1992, 45). Mind­ezek el­le­né­re az em­lí­tett vi­se­le­ten kí­vül az egész fa­lu­kép (épít­ke­zés, te­le­pü­lés­szer­ke­zet) azo­nos a kör­nye­ző fal­va­ké­val. A la­kos­sá­ga tisz­tán ró­mai ka­to­li­kus val­lá­sú, míg a töb­bi em­lí­tett te­le­pü­lés ese­té­ben túl­nyo­mó­részt re­for­má­tus ró­mai ka­to­li­kus ki­sebb­ség­gel (Komáromszentpéter, Madar, He­tény, Mar­tos), il­let­ve ró­mai ka­to­li­kus re­for­má­tus ki­sebb­ség­gel (Naszvad, Íme­ly). Újgyal­la ese­té­ben is föl­vet­he­tő te­hát a kér­dés: a köz­ség né­pi kul­tú­rá­ja va­jon szlo­vák vagy ne­tán ma­gyar? Egy­ál­ta­lán: van-e ér­tel­me az ef­fé­le kér­dés­föl­ve­tés­nek?
Ha­son­ló prob­lé­ma fi­gyel­he­tő még két Abaúj-Torna me­gyei fa­lu ese­té­ben is. Bod­nár Mó­ni­ka ku­ta­tá­sa­i­ból tud­juk, hogy Hor­vá­ti la­kos­sá­ga ere­den­dő­en (egy 18. szá­za­di be­te­le­pü­lés kö­vet­kez­té­ben) ru­szin volt, s a 19. szá­zad kö­ze­pé­re, nem kis mér­ték­ben nyil­ván a ma­gyar kör­nye­zet­nek kö­szön­he­tő­en két­nyel­vű­vé, majd a 20. szá­zad­ra tel­je­sen ma­gyar­rá vált. Mind­ös­­sze a kul­tú­ra egyes ré­te­ge­i­ben (táp­lál­ko­zás, szo­ká­sok) lel­he­tő­ek fel „ide­gen”, te­hát a kör­nye­zet­től el­té­rő, nem ma­gyar­nak ha­tó ele­mek (Bod­nár 1991; Bod­nár 1994). A tő­le nem mes­­sze, az Áj-völgy­ben, a völgy leg­észa­kibb szeg­le­té­ben (ám út­tal, kap­cso­lat­rend­szer­rel csak dél fe­lé, a ma­gyar Ájon ke­resz­tül ren­del­ke­ző) Fa­lucs­ka la­kos­sá­ga ko­ráb­ban szin­tén ru­szin volt, míg má­ra el­szlo­vá­ko­so­dott. Va­jon az ot­ta­ni né­pi kul­tú­ra ru­szin vagy szlo­vák? Mi­vel ma­gya­ráz­ha­tó to­váb­bá, hogy Hor­vá­ti ru­szin né­pe ma­gyar­rá, a lát­szó­lag ki­zá­ró­lag ma­gyar kap­cso­la­tok­kal ren­del­ke­ző Fa­lucs­ka ru­szin né­pe pe­dig szlo­vák­ká vált? Az utób­bi ese­té­ben pe­dig a ma­gyar kap­cso­la­tok, il­let­ve a gaz­da­ság­föld­raj­zi kény­szer oly erő­sek vol­tak, hogy a he­lyi ha­gyo­mány sze­rint, ami­kor 1938-ban a két fa­lu (Áj és Fa­lucs­ka) kö­zött – a nyelv­hasz­ná­lat szem­pont­já­ból tel­je­sen in­do­kol­tan – meg­húz­ták a ma­gyar–szlo­vák ha­tárt, a fa­lucs­kai (rusz­in-)s­zlovák bí­ró kül­dött­sé­get me­nesz­tett egy ma­gyar zász­ló­val, hogy csa­tol­ják a te­le­pü­lést Ma­gyar­or­szág­hoz. Nem cso­da ez, hi­szen észak fe­lé még csak ko­csi­út­tal sem volt ös­­sze­köt­ve a te­le­pü­lés, s az új or­szág­ha­tár a szó szo­ros ér­tel­mé­ben a vi­lág­tól zár­ta vol­na el a fa­lut. A te­le­pü­lés la­kos­sá­ga vi­szont még­sem ma­gya­ro­so­dott el. A pél­dák és a be­lő­lük le­szűr­he­tő újabb és újab­b, egy­re iz­ga­tóbb kér­dé­sek so­rát még hos­­sza­san foly­tat­hat­nám. Mert hi­szen mit kezd­jünk egy olyan te­le­pü­lés né­pi kul­tú­rá­já­val, mint Sző­gyén vagy Kö­böl­kút, ame­lyek­ről pon­to­san tud­juk, hogy a 18. szá­zad so­rán igen je­len­tős né­met la­kos­ság­gal töl­tőd­tek fel. Ezek a né­me­tek má­ra már csak a csa­lád­ne­vek­ben van­nak meg, de ho­vá lett ma­guk­kal ho­zott kul­tú­rá­juk? Nyil­ván ben­ne van a te­le­pü­lé­sek mai (teg­na­pi) né­pi kutúrá­jában. S ak­kor mi­lyen né­pi kul­tú­rá­ról is be­szé­lünk? Né­met­ről? Ma­gyar­ról?
Rész­ben el­len­ke­ző elő­je­lű fo­lya­ma­tok­ról szá­mol be Vájlok Sán­dor a Kas­sa kör­nyé­kén élő ma­gyar szór­vá­nyok ese­té­ben. Az 1930-as évek vé­gén írott dol­go­za­tá­ban meg­ál­la­pít­ja, hogy a Kas­sa kö­ze­lé­ben el­te­rü­lő fal­vak (Hernádszéplak, Beszter, Bár­ca, Bog­dán, Rá­kos, Szlanc­sík, Zsadány stb.) zö­mé­ben alig ta­lál­ni már ma­gyar aj­kú la­kost, mi­köz­ben ma­gyar csa­lád­ne­vek (Buj­do­só, Ve­réb, Szil­ágyi, Ha­lász, Gyu­lai, Ber­ki, Orosz, Sza­bó stb.), va­la­mint ma­gyar dű­lő­ne­vek (Hegy­be­rek, Agya­gos, Ré­pa­föld, Kis- és Nagy­kö­tél, Ré­tek, Ná­da­sok, Cson­tos, Pusz­ta­sző­lő, Hos­­szacs­kák stb.) bő­ven ta­lál­ha­tók itt. Mag­yarbődön, Györ­kén és Sza­lán­con – ír­ja Vájlok – „most fo­lyik a harc a ma­gyar­ság és a szlo­vák­ság kö­zött” (Vájlok 1939, 235–237). Má­ra ez a „har­c” vég­ső so­ron el­dőlt. Mag­yarbődön gya­kor­la­ti­lag csak az idős ge­ne­rá­ció be­szél ma­gya­rul, ám ők – mi­köz­ben az ut­cán egy­más kö­zött ma­gya­rul te­re­fe­rél­nek – az ide­gent már szlo­vá­kul kö­szön­tik, bár az ma­gya­rul szólt hoz­zá­juk. Ezek­ben a má­ra szlo­vák­ká vált fal­vak­ban ak­kor mi­lyen né­pi kul­tú­rát is ta­lál a ku­ta­tó? Szlo­vá­kot? Ma­gyart?
Ér­sek­új­vár­tól észak­ra a tö­rök há­bo­rúk pusz­tí­tá­sa­it kö­ve­tő­en a he­lyi föld­bir­to­ko­sok Mor­va­or­szág­ból hoz­ott te­le­pe­sek, s má­ra így ala­kult ki a Nagy­surány kör­nyé­kén ta­lál­ha­tó szlo­vák nyelv­szi­get. A 20. szá­zad­ra el­szlo­vá­ko­so­dott mor­va–cse­hek kul­tú­rá­ja szin­te sem­mi­ben nem kü­lön­bö­zik az őket kö­rül­ve­vő kis­al­föl­di ma­gyar fal­vak ha­gyo­má­nyos mű­velt­sé­gé­től, leg­fel­jebb né­hány eset­ben va­la­mi­vel ar­cha­i­ku­sabb ké­pet mu­tat. A kér­dés itt is föl­te­he­tő: ezek a mor­va te­le­pe­sek a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szág ke­re­tei kö­zött, ma­gyar fal­vak­kal kö­rül­vé­ve, a 19–20. szá­zad for­du­ló­já­nak erős ma­g­yarizá­ciós ha­tá­sa­i­nak is ki­té­ve va­jon mi­ért szlo­vá­ko­sod­tak el, mi­ért nem vál­tak szin­tén ma­gyar­rá? Né­pi kul­tú­rá­juk köt­he­tő-e bár­me­lyik et­ni­kum­hoz?
S hogy még job­ban bo­nyo­lód­jék a kép, idéz­zük Jozef ¼udovít Hol­ubyt, aki a Nyi­tra-völ­gyi szlo­vák­ság kö­ré­ben is is­mert böj­ti ele­del, a köl­tés („keltýš”) be­mu­ta­tá­sa kap­csán 1896-ban így írt: „Galgóc és Nyi­tra kö­zött sok a ma­gyar ne­vű, de szlo­vák la­kos­sá­gú köz­ség és dű­lő, s e köz­sé­gek szám­ta­lan egy­sze­rű csa­lád­ja ma­gyar ne­vű, bár ma­gya­rul már rég­óta nem is tud­nak, s min­den kény­szer és nyo­más nél­kül el­szlo­vá­ko­sod­tak. A keltýš ké­szí­té­sé­nek szo­ká­sa és ne­ve is ab­ból az idő­ből szár­ma­zik, ami­kor itt nagy szám­ban él­tek még ma­gya­rok, akik a 18. szá­zad ele­jén Gal­góc és Nyi­tra kö­zött már ki­sebb­ség­ben vol­tak, s idő­vel tel­je­sen el­szlo­vá­ko­sod­tak” (Holuby 1958, 162).
Mind­ezek tu­da­tá­ban szak­em­ber le­gyen a tal­pán, aki a tér­ség bi­zo­nyos kultúr­je­len­ségeit et­ni­kai ala­pon bár­ho­vá is be tud­ja (egy­ál­ta­lán: be me­ré­sze­li) so­rol­ni!
A pél­dá­kat ter­mé­sze­te­sen szin­te tet­szés sze­rint sza­po­rít­hat­nám, hi­szen nem szól­tam még a val­lás, az egy­ház(ak) in­téz­mé­nyei, a kül­föld­ön ta­nu­ló ma­gyar di­á­kok, il­let­ve a ho­ni is­ko­lai ok­ta­tás, to­váb­bá a ka­to­nai szol­gá­lat, va­la­mint a saj­tó nyo­mán ér­ke­ző ni­vel­lá­ló hatá­sokról.2
Vé­ge­ze­tül még­is egy má­sik je­len­ség­re sze­ret­ném fel­hív­ni a fi­gyel­met, még­pe­dig a nép­rajz­tu­do­mány, a nép­raj­zi írás­be­li­ség sze­re­pé­re. A 19. szá­zad el­ső fe­lé­től ki­bon­ta­ko­zó ma­gyar nép­raj­zi tu­do­má­nyos­ság ered­mé­nyei fo­lya­ma­to­san le­csa­pód­tak a na­pi és kul­tu­rá­lis saj­tó­ban, a nép­sze­rű ka­len­dá­ri­u­mok­ban, az is­ko­lai ok­ta­tás­ban (!), ké­sőbb a kü­lön­fé­le folk­lór­cso­por­tok pro­duk­ci­ói ré­vén a szín­pad­okon. Ez­ál­tal amo­lyan min­tát szol­gál­tat­va a né­pi kul­tú­ra hor­do­zói szá­má­ra is, hogy mi­lyen­nek kell len­nie a hi­te­les né­pi kul­tú­rá­nak. S mi­vel ez a min­ta­szol­gál­ta­tás már meg­le­he­tő­sen nagy múlt­ra te­kint vis­­sza, fenn­áll an­nak is a ve­szé­lye, hogy a te­re­pen dol­go­zó nép­raj­zi gyűj­tő azt kap­ja vis­­sza az adat­köz­lő­től, amit a nép­raj­zi is­me­ret­ter­jesz­tés ab­ba be­lé­suly­kolt (egy ér­tel­me­sebb nó­ta­fa pél­dá­ul pil­la­na­tok alatt át­lát­ja, hogy a vá­ros­ból ér­ke­ző ta­nár úr mi­lyen tí­pu­sú nép­dal­ok­nak örül iga­zán, s ezt kö­ve­tő­en már csak ré­gi stí­lu­sú nép­da­lo­kat éne­kel ne­ki, s a né­ki job­ban tet­sző operettmelódiák­tól meg­kí­mé­li őt).

4.

Tér­jünk át azon­ban a be­ve­ze­tő­ben ígért má­so­dik kér­dés­cso­port­ra: Mi­lyen he­lye és sze­re­pe le­het a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­nak eu­ró­pai kon­tex­tus­ban?
Újab­ban is­mét di­va­tos egy­re töb­bet idéz­ni Györffy Ist­vánt, aki hí­res, több ki­adást is meg­ért 1939-es röp­ira­tá­ban, A nép­ha­gyo­mány és a nem­ze­ti mű­ve­lő­dés cí­mű­ben ír­ta le az omi­nó­zus mon­da­tot: „Eu­ró­pa nem ar­ra kí­ván­csi, hogy át­vet­tünk-e min­dent, amit az eu­ró­pai mű­ve­lő­dés nyújt­hat, ha­nem ar­ra, hogy a ma­gun­ké­ból mi­vel gya­ra­pí­tot­tuk az eu­ró­pai mű­ve­lő­dést” (Györffy 1939, 8). Ez így nyil­ván igaz (és jó­nak tű­nik a Györffy ál­tal föl­ho­zott finn és ja­pán pél­da is), még ha csak rész­ben is. Mert ha mi, ma­gya­rok kí­ván­csi­ak va­gyunk ar­ra (és mi­ért is ne ér­de­kel­ne ben­nün­ket?!), hogy kul­tú­ránk bi­zo­nyos je­len­sé­gei (gu­lyás, csár­dás, il­let­ve az imént pél­da­ként fel­ho­zott ci­gány anek­do­ták) mi­ként épül­tek be más eu­ró­pai né­pek min­den­na­pi kul­tú­rá­já­ba, ak­kor bi­zony jog­gal fel­té­te­lez­het­jük, hogy pél­dá­ul a né­me­te­ket vagy fran­ci­á­kat is ér­dek­li, mi­ként for­mál­ták sa­ját ké­pük­re más eu­ró­pai né­pek (köz­tük a ma­gya­rok is) né­mely ho­za­dé­ku­kat (pl. a bá­nyá­szat­tal ide ke­rült je­len­sé­ge­ket, bi­zo­nyos bal­la­dai mo­tí­vu­mo­kat stb.). S az, hogy „mi ér­dek­li Eu­ró­pát”, le­gyen Eu­ró­pa ba­ja. Mi­ért is kel­le­ne ki­szol­gál­nunk őket, és szál­lí­ta­ni szá­muk­ra a ro­vás­írást, a szé­kely ­ka­put, a gu­lyást, a csi­kóst, a csár­dást? Azt sem hin­ném, hogy a meg­ol­dás bi­zo­nyos (ősi­nek, ga­ran­tál­tan ma­gyar­nak tű­nő) nép­raj­zi je­len­sé­gek kon­zer­vá­lá­sá­ban, pél­dá­ul, ahogy Györffy is ja­va­sol­ja, a szé­kely–ma­gyar ro­vás­írás is­mé­telt be­ve­ze­té­sé­ben len­ne (ak­kor – né­mi­leg éle­seb­ben fo­gal­maz­va – in­kább, né­hai An­tall Jó­zse­fet parafrazál­va: „tet­szet­tek vol­na an­nak ide­jén Ist­ván­nal szem­ben Kop­pány mel­lé áll­ni”). Hogy mennyi­re in­go­vá­nyos ta­laj ez, hogy men­­nyi­re bi­zony­ta­lan egy-­e­gy je­len­ség et­ni­kum­hoz köt­he­tő­sé­ge, hadd hoz­zak föl ar­ra né­hány to­váb­bi pél­dát. De előt­te még egy meg­jegy­zés: úgy tű­nik, van egy ab­szo­lút, eg­zakt, a va­ló­ság­ban lé­te­ző, il­let­ve lé­te­zett né­pi kul­tú­ra, és van egy re­la­tív, mitikus né­pi kul­tú­ra. Az előb­bit a nép­rajz­ku­ta­tók raj­zol­ják meg, pon­to­sab­ban kí­sér­lik meg meg­raj­zol­ni ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ik nyo­mán, míg az utób­bi a köz­vé­le­mény kép­ze­le­té­ben raj­zo­ló­dik meg. A ket­tő ál­ta­lá­ban nem esik egy­be, mi­köz­ben be­fo­lyá­sol­hat­ják egy­mást.
A nép­rajz­ku­ta­tók tud­ják (?), hogy a széke­ly ka­puhoz na­gyon ha­son­la­tos ka­pu­for­mák a né­met­or­szá­gi Hes­sen­ben is ta­lál­ha­tók, s mind­ket­tő gyö­ke­rei az egy­ko­ri lo­vag­vá­rak ka­pu­szer­ke­ze­te­i­ben ke­re­sen­dők. In­nen ke­rült az egy­sze­rű nép hasz­ná­la­tá­ba mind a Szé­kely­föl­dön, mind Hes­sen­ben (Viski 1929). Ez­zel szem­ben a köz­vé­le­mény a szé­kely­ ka­put „ős­ma­gyar” kép­ződ­mény­nek tart­ja, s ma­nap­ság az egyik leg­fon­to­sabb „né­pi” ere­de­tű nem­ze­ti jel­ké­pünk­ké vált.
Ha le­het, még mar­kán­sab­ban jel­zi ezt az utat egy sír­jel, a szé­kely „kop­ja­fa” nem­ze­ti jel­kép­pé tör­té­nő ala­ku­lá­sa az utób­bi év­ti­ze­dek­ben. Ma­ga a „kop­ja­fa” ki­fe­je­zés a nép kö­ré­ben se­hol nem volt is­me­re­tes, egy­ér­tel­mű­en ér­tel­mi­sé­gi ta­lál­mány­ról van szó. A dí­szes­re fa­ra­gott, csil­la­gos, tu­li­pá­nos re­for­má­tus (s te­gyük hoz­zá: uni­tá­ri­us és evan­gé­li­kus) sír­jel­for­ma sem is­me­re­tes az egész ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten. Szé­kely­föl­dön a leg­ka­rak­te­risz­ti­ku­sabb, de elő­for­dul a Du­na–Ti­sza kö­zén is (töb­bek kö­zött evan­gé­li­kus szlo­vák te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­ben is!), va­la­mint az észa­ki ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten, ma­gyar és szlo­vák potestán­sok kö­ré­ben egy­aránt. Még­is ma­gyar nem­ze­ti szim­bó­lum lett az utób­bi év­ti­ze­dek­ben (vö. L. Ju­hász 2005).
A szlo­vák né­pi táp­lál­ko­zás ku­ta­tói tud­ják, hogy a jel­leg­ze­tes szlo­vák nem­ze­ti ele­del­nek tar­tott brin­dzás vagy juh­tú­rós ga­lus­ka, „ma­gyar” ne­vén sztra­pacs­ka a 16. szá­za­di vlach ko­lo­ni­zá­ció se­ge­del­mé­vel ke­rült az Észa­ki-Kár­pá­tok­ba, s a 19. szá­zad­ban, a nem­zet­té vá­lás fo­lya­ma­tá­ban, nem kis mér­ték­ben szép­iro­dal­mi ha­tá­sok­ra, va­la­mint a sza­kács­köny­vek kul­tú­ra­for­má­ló sze­re­pé­nek kö­szön­he­tő­en vált ti­pi­kus szlo­vák ele­del­lé (Stolièná 2004). Ha­son­ló fo­lya­mat ját­szó­dott le mel­les­leg a gu­lyás mint ma­gyar nem­ze­ti ele­del (vö. Kis­bán 1989) vagy a knédli-hús-ká­posz­ta mint cseh nem­ze­ti étel ki­ala­ku­lá­sa so­rán is. Utób­bi az­tán – egy nem is an­­nyi­ra bo­nyo­lult át­adás-át­vé­te­li fo­lya­mat vég­ered­mé­nye­ként – szer­ves ré­szé­vé vált a 20. szá­zad vé­gi szlo­vá­ki­ai ma­gyar kony­há­nak is. Az már az­tán a do­log pi­kan­té­ri­á­já­hoz tar­to­zik, hogy a nem­ze­ti­nek tar­tott ele­de­lek­kel mi­ként szem­be­sül a „nem­zet”, ami­kor más et­ni­ku­mú sors­tár­sa­i­tól is­me­ri meg őket. En­nek is szám­ta­lan pél­dá­ját is­mer­jük (vö. Szanyi 1976; Vargáné 1994).
A ma­gyar köz­vé­le­mény ré­gi szép szo­kás­nak tart­ja az ara­tó­ün­ne­pet és a szü­re­ti fel­vo­nu­lást is, mi­köz­ben pon­to­san le­het tud­ni, hogy Da­rá­nyi Ig­nác föld­mű­ve­lés­ügyi mi­nisz­ter szor­gal­maz­ta egy 1901-es le­ira­tá­ban ezek egy­sé­ge­sí­tett, or­szá­gos meg­tar­tá­sát, még­pe­dig tel­je­sen pro­fán cél­ból: az ak­ko­ri szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gek eny­hí­té­sé­re, a föl­des­úr és az ara­tók kö­zöt­ti „pat­ri­ar­chá­lis jó vi­szony” hely­re­ál­lí­tá­sa ér­de­ké­ben, te­hát amo­lyan sze­lep­funk­ci­ó­nak szán­va őket (az ara­tó­ün­nep pá­lya­fu­tá­sá­nak szép do­ku­men­tá­ci­ó­ját lát­hat­tuk 2003-ban a bu­da­pes­ti Nép­raj­zi Mú­ze­um. A ki­ta­lált ha­gyo­mány c. ki­ál­lí­tá­sán, ame­lyet Ko­vács Ákos ren­de­zett.) Min­daközben ar­ra is van­nak ada­ta­ink, hogy az ara­tó­ün­nep szo­ká­sa szór­vá­nyo­san is­mert volt a Kár­pát-me­den­cei szlo­vá­kok és ma­gya­rok körében3 ép­púgy, mint pél­dá­ul a cseh–mor­va (Lang­ham­merová 2004, 163, 166–167), il­let­ve a né­met nyelv­te­rü­le­ten (Sartori 1910– 1914, 2:90–99). Da­rá­nyi­nak te­hát nem kel­lett „ki­ta­lál­nia”, leg­fel­jebb fel­újít­tat­nia a vél­he­tő­en ak­ko­ra na­gyob­bá­ra ki­ko­pott szo­kást.
A ma­gyar folk­lo­ris­ták vi­szony­lag pon­to­san tud­ják, ho­gyan, nagy­já­ból mi­kor és mi­lyen bo­nyo­lult ös­­sze­füg­gés­rend­szer­ben, mi­lyen vál­to­zá­so­kon át ke­rült a ka­rá­csony­fa-ál­lí­tás szo­ká­sa a ma­gyar nép­ha­gyo­mány­ba. A 19. szá­zad ele­jén né­met ha­tás­ra elő­ször a ma­gyar fő­ne­mes­ség és nagy­pol­gár­ság, majd a pol­gá­ri kö­zép­ré­teg és a pap­ság köz­ve­tí­té­sé­vel ter­jedt, ami­ben fon­tos sze­re­pe le­he­tett az egyes ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­nek (Hornyák 1994). Meg­ho­no­so­dá­sá­hoz azon­ban vél­he­tő­en nagy­ban hoz­zájá­rult a ma­gyar­ság kö­ré­ben ko­ráb­ban is is­mert ka­rá­cso­nyi rekvizi­tum, a ter­mő ág mint a bő­ség­va­rázs­lás egyik szim­bó­lu­má­nak a meg­lé­te (Kríza 2001; vö. Weber-Kellermann 1978, 104–131). Mind­ezek is­me­re­té­ben nem tart­hat­juk más fo­lya­mat­nak a kö­zel­múlt­ban el­ter­jedt ad­ven­ti ko­szo­rú tér­hó­dí­tá­sát, vagy a most ter­jedőfél­ben lé­vő Bá­lint-na­pi (glob­al­izáltab­ban: Va­len­tin-na­pi) szo­ká­so­kat vagy – hor­ri­bile dic­tu! – a Hal­loweent sem. A köz­vé­le­mény ez­zel szem­ben a ka­rá­csony­fát (vagy ép­pen­ség­gel a hús­vé­ti nyu­szi hoz­ta to­jást) a ma­gyar né­pi kul­tú­ra szer­ves ré­szé­nek te­kin­ti, „sa­ját ha­gyo­mány”-ának te­hát, míg az utób­bi­a­kat (egy­elő­re!) nem. Ezek el­len, mint gyö­kér­te­len, ide­gen je­len­sé­gek el­len har­col­ni kell – han­goz­tat­ják a „ha­gyo­má­nyos” ma­gyar né­pi kul­tú­ra vé­del­me­zői. A sort foly­tat­hat­nám, de föl­te­he­tő (és föl­te­en­dő!) a kér­dés: mi eb­ből a ta­nul­ság?
Ké­zen­fek­vő, hogy né­pek­nek, nem­ze­tek­nek szük­sé­gük van szim­bó­lu­mok­ra, mí­to­szok­ra. Ezek nagy ré­szét nép­rajz­ku­ta­tók vagy még in­kább ma­gu­kat an­nak ki­ki­ál­tó „szak­em­be­rek” se­ge­del­mé­vel az ún. né­pi kul­tú­rák­ban vé­lik meg­ta­lál­ni. En­nek hosz­­szú, a 18. szá­zad vé­gé­ig nyú­ló, köz­is­mert tu­do­mány­tör­té­ne­ti gyö­ke­rei van­nak, ami­re rész­ben már utal­tam is, így rész­le­te­sebb tag­la­lá­suk szük­ség­te­len. A lé­nyeg az, hogy a köz­tu­dat­ban él egy mi­ti­kus, töb­bé-ke­vés­bé idil­li­kus né­pi­kul­tú­ra-kép, mint­egy a haj­da­ni „arany­kor” le­nyo­ma­ta, ame­lyet a 20. szá­zad már ala­po­san meg­té­pá­zott, s most rá­adá­sul a glob­al­izá­ció és az EU rém­ké­pe fe­nye­get.
„Egy szim­bó­lum­nak a ha­tá­sa a fon­tos, ma­gá­nak nem kell ok­vet­le­nül hi­te­les­nek, vagy tel­je­sen hi­te­les­nek len­nie” – Kis­bán Esz­ter sza­vai ér­vé­nye­sek az egész, a köz­tu­dat­ban ki­ala­kult/ki­ala­kí­tott né­pi­kul­tú­rakép­re is (Kis­bán 1989, 104). Ez van – nem kell el­le­ne har­col­ni (sőt, a je­len­ség újabb ku­ta­tá­si te­rü­le­te lett ma­gá­nak a nép­rajz­tu­do­mány­nak is), az em­be­ri élet­hez kel­le­nek a jel­ké­pek, a szim­bó­lu­mok, a mí­to­szok, az ün­ne­pek, akár az egé­szen új, ám ar­cha­i­zá­ló ün­ne­pek is. Köz­ben azon­ban nem árt tu­da­to­sí­ta­ni (s re­mél­he­tő­leg eh­hez meg­győ­ző ér­ve­ket si­ke­rült az ed­di­gi­ek­ben szol­gál­tat­nom), hogy a ma­gyar (né­pi) kul­tú­ra az el­múlt ezer­száz esz­ten­dő alatt fo­lya­ma­tos köl­csön­ha­tás­ban ál­lott az „eu­ró­pai” kul­tú­rák­kal, s épp ez­ál­tal ma­ga is eu­ró­pa­i­vá vált. Han­goz­tat­juk is sok­szor ön­elé­gül­ten: nem kell ne­künk eu­ró­pai pél­da, hi­szen a ma­gyar (né­pi) kul­tú­ra ele­ve eu­ró­pai kul­tú­ra. Ez igaz is, csak­hogy ef­fé­le ki­je­len­té­se­ket ép­pen azok tesz­nek a leg­gyak­rab­ban, akik a ma­gyar kul­tú­ra hon­fog­la­lás előt­ti ele­me­it hang­sú­lyoz­zák, s ab­ban is azt ta­lál­nak, ami nem az. Már­pe­dig a hon­fog­la­lás so­rán ma­gunk­kal ho­zott kul­tú­ra, meg­en­ge­dem, le­het na­gyon szép és jó, ám sem­mi­kép­pen nem volt eu­ró­pai! Má­ra vi­szont va­ló­ban eu­ró­pa­i­vá vált az­ál­tal, hogy amit a ma­gyar­ság át­vett, si­ker­rel dol­goz­ta föl, ol­vasz­tot­ta be­le sa­ját kul­tú­rá­já­ba és tet­te ez­ál­tal ma­gá­é­vá. Meg­győ­ző­dé­sem, hogy nem lesz ez más­ként a jö­vő­ben sem. Nem a kon­zer­vá­ló, ha­nem az adap­tá­ló kész­ség tesz egy nem­ze­tet ugyan­is élet­re­ va­ló­vá.
Mon­dan­dó­mat Ady End­ré­vel kezd­tem, hadd fe­jez­zem is be ve­le. A már idé­zett, 1905-ös cik­ké­ben ír­ta a kö­vet­ke­ző­ket: „…mit tet­te­tek ve­lünk? Mi ko­mo­lyan vet­tük az Időt, mi 1896-ban ko­mo­lyan 1896-ot ír­tunk, ti nem, ti csak 896-ot érez­te­tek ak­kor is. Meg­hur­colt ben­ne­te­ket ezer esz­ten­dő, át- és át­itat­ta vé­re­te­ket kun vér­rel, ta­tár vér­rel, szláv vér­rel, ör­mény vér­rel, gö­rög vér­rel, ger­mán vér­rel, oláh vér­rel. Ti már nem le­het­tek Kop­pá­nyok s Gyu­lák, s ti Kop­pá­nyok és Gyu­lák vagy­tok még­is.”
Is­mét­lem: Ady eze­ket a so­ro­kat 1905-ben ve­tet­te pa­pír­ra.
Most 2006-ot írunk…

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Bará­tová, Jarmi­la 2006. Od „šurova­ni­a” po stríhanie metra. Život vo vojenskej komu­nite. Sloven­ský národopis, 54. roè., 29–46. p.
Bar­tók Bé­la 1952. Nép­ze­nénk és a szom­széd né­pek nép­ze­né­je. Bu­da­pest, Ze­ne­mű­ki­adó.
Bod­nár Mó­ni­ka 1991. Ada­tok egy el­ma­gya­ro­so­dott uk­rán (ru­szin) te­le­pí­té­sű fa­lu – Hor­vá­ti (Chorváty) – tör­té­ne­té­hez és nép­raj­zá­hoz. In Eper­jessy Ernő–Krupa And­rás (sz­erk.): Nem­ze­ti­ség – iden­ti­tás. A IV. Nem­zet­kö­zi Nép­raj­zi Nem­ze­ti­ség­ku­ta­tó Kon­fe­ren­cia elő­adá­sai. Köz­re­mű­kö­dött: Ujváry Zol­tán. Bé­kés­csa­ba–Deb­re­cen, 55–66. p.
Bod­nár Mó­ni­ka 1994. Bód­va-völ­gye né­pes­sé­ge. Hús­vé­ti táp­lál­ko­zá­si szo­ká­sok interetnikus kap­cso­la­tai. Acta Muse­o­log­i­ca, 1. évf. 1–2. sz. 221–229. p.
Bringéus, Nils-Arvid 1990. Der Men­sch als Kul­tur­we­sen. Eine Ein­führung in die europäis­che Eth­nolo­gie. Würzburg, Ver­lag der Bayrischen Blät­ter für Volk­skunde.
Csaplovics Já­nos 1822. Ethno­graphi­ai Ér­te­ke­zés Ma­gyar Or­szág­ról. Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény, III: 37–65. p.; IV: 3–50. p.; VI: 79–87. p.; VII: 45–51. p.
Erixon, Sig­urd 1937. Region­al Euro­pean Eth­nol­o­gy. Folk­liv, vol. 1. 89–108. p.
Erixon, Sig­urd 1944. Eu­ró­pai eth­noló­gia. Ethno­graphi­a, 55. évf. 1–17. p.
Fél Edit 1942. A női ru­ház­ko­dás Mar­to­son. Nép­raj­zi Ér­te­sí­tő, 34. évf., 93–140. p.
Fél Edit 1980. Mar­tosi vi­se­let. In Ortu­tay Gyu­la (sz­erk.): Ma­gyar nép­raj­zi le­xi­kon. 3. köt., Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 527–529. p.
Gavazz­i, Milo­van 1956. Die kul­tur­geo­graphis­che Gliederung Südos­teu­ropas. Südost-Forschungen, Jg. 15. 5–21. p.
Gavazz­i, Milo­van 1958. Die Kul­tur­zo­nen Südos­teu­ropas. Südosteuropa-Jahrbuch, Jg. 2. 11–31. p.
Gunda Bé­la 1994. Ha­gyo­mány és eu­ró­pa­i­ság. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /Értekezések – Emlékezések./
Györffy Ist­ván 1939. A nép­ha­gyo­mány és a nem­ze­ti mű­ve­lő­dés. Bu­da­pest, Egye­te­mi Nép­raj­zi In­té­zet. /A ma­gyar táj- és nép­is­me­ret könyv­tá­ra, 1./
Haber­landt, Arthur 1938. Kul­tur­geo­graphis­che Auf­gaben der Volks­forschung im Pan­non­i­schen Raum. Wi­e­ner Zeitschrift für Volk­skun­de, Jg. 43. 77–86. p.
Hofer Ta­más 1984. Tör­té­ne­ti for­du­lat az eu­ró­pai et­no­ló­gi­á­ban. In uő. (sz­erk.): Tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gia. Az 1983. áp­ri­lis 18–19-én tar­tott tu­do­má­nyos ülés­szak elő­adá­sai. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port, 61–72. p.
Hofer Ta­más 1988. A né­pi kul­tú­ra je­len­tés­vál­to­zá­sai a szá­zad­for­du­lón. Va­ló­ság, 31. évf. 12. sz. 42–48. p.
Hofer Ta­más 1994. Né­pi kul­tú­ra, po­pu­lá­ris kul­tú­ra. Fo­ga­lom­tör­té­ne­ti meg­jegy­zé­sek. In Kis­bán Esz­ter (sz­erk.): Pa­raszt­kul­tú­ra, po­pu­lá­ris kul­tú­ra és a köz­pon­ti irá­nyí­tás. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó­in­té­zet, 233–247. p.
Hofer Ta­más (sz­erk.) 1991. Né­pi kul­tú­ra és nem­zet­tu­dat. Ta­nul­mány­gyűj­te­mény. Bu­da­pest, Ma­gyar­ság­ku­ta­tó In­té­zet. /A ma­gyar­ság­ku­ta­tás könyv­tá­ra, 7./
Hofer Tamás–Niedermüller Pé­ter (sz­erk.) 1988. Nem­ze­ti kul­tú­rák ant­ro­po­ló­gi­ai né­zet­ben. Ta­nul­mány­gyűj­te­mény. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port. /Kultúraelmélet és nem­ze­ti kul­tú­rák, 2./
Hol­uby, Jozef ¼udovít 1958. Národopis­né práce. Zostavil a úvod napísal Ján Mjar­tan. Bratislava, Vyda­vate¾st­vo Slovenskej akadémie vied.
Hornyák Má­ria, Üveg­es­né 1994. Brun­szvik Te­réz, az el­ső óvo­dák és a ka­rá­csony­fa-kul­tusz. Ethno­graphi­a, 105. évf. 567–571. p.
Hu­szár Gy. 1863. Zsit­vamel­lé­ki ara­tás kö­rü­li nép­szo­kás. Va­sár­na­pi Ujság, 10. évf. 32. sz.
Ju­hász Ilo­na, L. 2005. „Fá­ba ró­va, föld­be ütve…” A kop­ja­fák/em­lék­osz­lop­ok mint a szim­bo­li­kus tér­fog­la­lás esz­kö­zei a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nál. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó. /Interethnica, 8./
Ka­pi­tány Ágnes–Kapitány Gá­bor 1999. Ma­gyar­ság-szim­bó­lu­mok. Bu­da­pest, Eu­ró­pai Folk­lór Központ–Teleki Lász­ló Ala­pít­vány.
Kaschuba, Wolf­gang 2004. Be­ve­ze­tés az eu­ró­pai et­no­ló­gi­á­ba. Deb­re­cen, Antro­pos.
Kil­iánová, Gabriela 1994. Etnic­i­ta, kul­tú­ra a hran­ice. Prí­pad Stred­nej Európy. Etno­log­ické rozpravy, 2. è. 45–56. p.
Kil­iánová, Gabriela 1998. Deter­mi­nan­ty etnick­ej iden­ti­ty. Na prík­lade etnick­ých spoloèen­stiev na hrani­ci. Nieko¾ko úvod­ných poznámok do diskusie. Etno­log­ické rozpravy, 2. è. 9–15. p.
Kis­bán Esz­ter 1989. Né­pi kul­tú­ra, köz­kul­tú­ra, jel­kép: a gu­lyás, pör­költ, pap­ri­kás. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port­ja. /Élet­mód és tra­dí­ció, 4./
Kósa Lász­ló 1989. A Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság tör­té­ne­te. Bu­da­pest, Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság.
Kósa Lász­ló 1998. „Ki né­pei vagy­tok?” Ma­gyar nép­rajz. Bu­da­pest, Pla­né­tás Ki­adó.
Kósa Lász­ló 2003. A „kis Euró­pa”-­gon­do­lat a ma­gyar nép­rajz­ban. In uő: Ne­me­sek, pol­gá­rok, pa­rasz­tok. Nép­raj­zi, tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gi­ai és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok. Bu­da­pest, Osiris, 7–25. p.
Kríza Il­di­kó 2001. A ka­rá­csony­fa-ál­lí­tás tör­té­ne­ti vál­to­zá­sai. In Há­la József–Szarvas Zsuzsa–Szilágyi Mik­lós (sz­erk.): Szám­adó. Ta­nul­má­nyok Paládi-Kovács At­ti­la tisz­te­le­té­re. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó In­té­zet, 409–423. p.
Lang­ham­merová, Jiøi­na 2004. Lidové zvyky. Výroèní obyèe­je z Èech a Moravy. Pra­ha, Nakla­da­tel­ství Lidové noviny.
Lim­bach­er Gá­bor 2002. Ha­za­sze­re­tet, ma­gyar­ság­tu­dat a nép­élet­ben. Ba­las­sa­gyar­mat, Pa­lóc Mú­ze­um.
Lisz­ka Jó­zsef 1988. Ware­naus­tausch und Wan­der­händler in dem slowakischen Teil der Kleinen Tiefebene. In Lász­ló Luk­ács (Hrsg.): Märk­te und Ware­naus­tausch im pan­non­is­chen Raum. Szé­kes­fe­hér­vár, Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um, 64–68. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1993. A né­pi épí­té­szet ku­ta­tá­si ered­mé­nyei a Csal­ló­köz­ben. Te­le­pü­lés- és ku­ta­tás­tör­té­ne­ti szem­le. In Perg­er Gyula–Cseri Mik­lós (sz­erk.): A Kis­al­föld né­pi épí­té­sze­te. Szent­end­re–Győr, Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Múzeum–Xantus Já­nos Mú­ze­um, 203–214. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2001. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz és/­vagy eu­ró­pai et­no­ló­gia. In Tóth Kár­oly (sz­erk.): Ez­red­for­du­ló. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum, 38–44. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2003. Zwis­chen den Karpat­en und der Ungariscen Tiefebene. Volk­skunde der Ungarn in der Slowakei. Pas­sau, Lehrstuhl für Volk­skunde. /Passauer Stu­di­en zu Volk­skun­de, 22/
Lisz­ka Jó­zsef 2004a. Vi­lá­gok ha­tá­rán. A né­pi kul­tú­ra he­lye és sze­re­pe Eu­ró­pa egyik üt­kö­zé­si zó­ná­já­ban. In Besz­teri Béla–Vizi Lász­ló Ta­más (sz­erk.): Eu­ró­pa Uni­ós csat­la­ko­zá­sunk kul­tu­rá­lis ha­tá­sai. Szé­kes­fe­hér­vár, Kodolányi Já­nos Fő­is­ko­la, 33–41. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2004b. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz és/­vagy eu­ró­pai et­no­ló­gia? II. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 6. évf. 3. sz. 153–160. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2004c. „Slovenské” anek­do­ty v èeskom podaní. Príspe­vok k pozná­va­niu maïarsko–sloven­sko–èeských kon­tak­tov v ¾udovej sloves­nos­ti. In Zoši­ty Ústavu národ­ných a národ­nos­t­ných kultúr. 3. zoš. Fa­kul­ta stre­doeuróp­skych štúdií UKF v Nitre, 109–118. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2005. Két Du­na keríti… Ta­nul­má­nyok a Csal­ló­köz nép­raj­zá­hoz. Po­zsony, Kalligram Ki­adó. /Csallóközi kiskönyvtár./
Ortu­tay Gyu­la 1937. Ma­gyar nép­is­me­ret. Bu­da­pest, Ma­gyar Szem­le Tár­sa­ság.
Paládi-Kovács At­ti­la 1984. Kul­tu­rá­lis ha­tá­rok és kon­takt­zó­nák Észak-Ma­gyar­or­szá­gon. In Kunt Ernő–Szabadfalvi József–Viga Gyu­la (sz­erk.): Interetnikus kap­cso­la­tok Észak­ke­let-Ma­gyar­or­szá­gon. Mis­kolc, Her­man Ot­tó Mú­ze­um, 61–73. p.
Paládi-Kovács At­ti­la 1990. Csaplovics és a ma­gyar et­nog­rá­fia. In Há­la Jó­zsef (sz­erk.): Csaplovics Já­nos: Ethno­graphi­ai Ér­te­ke­zés Ma­gyar Or­szág­ról. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port, 105–126. p.
Pauloviè, Augustín 1911. Sloven­ské veselia èili svadob­né obyèa­je, reèi stare­jších, družbov, nahováraèov, družíc a iných pri svadbe prí­tom­ných hosov… Nagy­szom­bat, Adolf Horovitz.
Podolák, Ján (red.) 1992. Etnokultúrny vývoj na južnom Sloven­sku, na území medzi dol­ným Váhom a Ip¾om. Bratislava, Ka­ted­ra etnológie – Filo­zofická fa­kul­ta UK.
Réső Ensel Sán­dor 1867. Ma­gyar­or­szá­gi nép­szo­kás­ok. Pest, Kugler Adolf.
Réső Ensel Sán­dor 2000. Ma­gyar­or­szá­gi nép­szo­kás­ok. Szerk. és az utó­szót ír­ta: Vere­bé­lyi Kin­cső. Bu­da­pest, Osiris.
Sar­tori, Paul 1910–1914. Sitte und Brauch I–III. Leipzig, [k. n.] Stolièná, Rastisla­va 2000. Fast food: globál­ny fe­no­mén súèas­ného stravo­va­nia a spô­sobu živ­ota. Sloven­ský národopis, 48. roè. 305–313. p.
Stolièná, Rastisla­va 2004. A táp­lál­ko­zás mint etnoiden­ti­fiká­ciós jegy. In Lisz­ka Jó­zsef (sz­erk.): Acta Eth­no­log­i­ca Danu­biana 5–6. Komárom–Dunaszerdahely, Lil­i­um Aurum, 41–52. p.
Straková, Barbo­ra 2006. Èardás – ¾udový tanec v his­torick­om kon­texte. Sloven­ský národopis, 54. roè. 47–83. p.
Szanyi Má­ria 1976. Köl­csön­ha­tás­ok egy ma­gyar és egy szlo­vák nép­cso­port éle­té­ben. Iro­dal­mi Szem­le, 19. évf. 636–638. p.
Václavík, Antonín 1925. Poduna­jská ded­i­na v Èeskosloven­sku. Bratislava, Vyda­vate¾ské Družst­vo.
Vájlok Sán­dor 1939 A Kas­sa-vi­dék ma­gyar szór­vá­nyai. Új Élet, 8. évf. 234–240. p.
Vargáné Tóth Lí­dia 1994. A né­pi táp­lál­ko­zás köl­csön­ha­tá­sai Tár­nok köz­ség ma­gyar és szlo­vák la­ko­sai kö­zött. In Liszka József (szerk.): Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi részén. Komárom–Dunaszerdahely, 241–246. p. (Acta Museo­logica, 1–2.)
Var­gyas La­jos 1976. A ma­gyar nép­bal­la­da és Eu­ró­pa. 1–2. köt. Bu­da­pest, Ze­ne­mű­ki­adó.
Vilku­na, Kus­taa 1975. Nyelv­ha­tár, et­ni­kai ha­tár, kul­tu­rá­lis ha­tár. Ma­gyar Tu­do­mány, 20. évf. 752–760. p.
Viski Kár­oly 1929. Ada­tok a széke­lyka­pu tör­té­ne­té­hez. Nép­raj­zi Ér­te­sí­tő, 21. évf. 65–88. p.
Weber-Kellermann, Inge­borg 1978. Das Wei­h­nachts­fest. Eine Kul­tur- und Sozialgeschichte der Wei­h­nacht­szeit. Luzern–Frankfurt/M, Buch­er.
Weis­s, Richard 1946. Volk­skunde der Schweiz. Erlenbach–Zürich, Eugen Rentsch.

Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok politikai identitása

1. Be­ve­ze­tő

Po­li­ti­kai iden­ti­tás alatt a kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­kel va­ló azo­no­su­lást ért­jük. Aláb­bi írá­sunk­ban eb­ből ki­fo­lyó­lag el­ső­sor­ban ar­ra a kér­dés­re ke­res­sük a vá­laszt, hogy mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­kel azo­no­sul­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok.
Tisz­tá­ban va­gyunk ve­le, hogy ér­zé­keny te­rü­le­tet érin­tünk, hi­szen épp a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­lasz­tó­pol­gár­ok­kal foly­ta­tott szá­mos be­szél­ge­tés és ku­ta­tás so­rán győ­ződ­tünk meg ar­ról, hogy a po­li­ti­ká­hoz, s fő­leg a po­li­ti­ku­sok­hoz va­ló vi­szo­nyu­lás­nak nem elő­fel­té­te­le a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dés. Vé­le­mé­nye an­nak is van, aki öt­per­cen­ként le­szö­ge­zi, hogy őt a po­li­ti­ka ab­szo­lút hi­de­gen hagy­ja. Ér­zé­keny kér­dést elem­zünk te­hát, ezért már a be­ve­ze­tő­ben sze­ret­nénk tisz­táz­ni, hogy a ta­nul­mány meg­ál­la­pí­tá­sai nem sa­ját vé­le­mé­nyen ala­pul­nak, nem spe­ku­lá­ci­ók, ha­nem a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet el­múlt év­ti­zed­ben vég­zett szo­ci­o­ló­gi­ai és köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­sa­i­nak ered­mé­nye­i­re épít.1

2. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa a ki­lenc­ve­nes évek­ben

A ki­lenc­ve­nes évek­ben vég­zett szo­ci­o­ló­gi­ai értékrend-ku­tatá­sok­ból2 ki­de­rült, hogy ab­ban az idő­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 53%-a ren­del­ke­zett arány­lag jól el­kü­lö­nít­he­tő, mond­hat­ni „le­tisz­tult” po­li­ti­kai ér­ték­rend­del. ők há­rom do­mi­náns po­li­ti­kai értékrendtí­pust kép­vi­sel­tek: a de­mok­ra­tát, a te­kin­tély­el­vűt és a li­be­rá­list. A de­mok­ra­ták a po­li­ti­kai ér­té­kek kö­zül a de­mok­rá­ci­át, a szó­lás­sza­bad­sá­got, a komp­ro­misz­­szum­kész­sé­get, az egyen­lő jo­go­kat és a fej­lett nyu­ga­ti ál­la­mok fe­lé va­ló nyi­tást tar­tot­ták a leg­fon­to­sabb­nak. A te­kin­tély­el­vű­ek a ha­tá­ro­zott és erős­ke­zű po­li­ti­kai ve­ze­tést, a köz­pon­ti ál­la­mi irá­nyí­tást, az ál­lam­pol­gá­ri hű­sé­get és a sem­le­ges kül­po­li­ti­kát hang­sú­lyoz­ták. A li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói az egyén na­gyobb fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sa és az ál­lam sze­re­pé­nek csök­ken­té­se mel­lett vok­sol­tak. A ki­lenc­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 26%-a volt a de­mok­ra­ta, 18%-uk a te­kin­tély­el­vű, 9%-uk a li­be­rá­lis ér­té­kek hor­do­zó­ja; nagy­já­ból te­hát min­den má­so­dik fel­nőtt szlo­vá­ki­ai ma­gyar azo­no­sult az em­lí­tett há­rom po­li­ti­kai ér­ték­rend va­la­me­lyi­ké­vel. Ugyan­ak­kor a vizs­gált né­pes­ség má­sik fe­le egyik po­li­ti­kai ér­ték­rend­del sem azo­no­sult tel­jes mér­ték­ben. Két nagy cso­port­ja volt te­hát a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nak: az egyik­nek volt ki­ala­kult po­li­ti­kai ér­ték­rend­je, a má­sik­nak nem iga­zán. Az utób­bi mind­egyik ér­ték­rend­ből csi­pe­ge­tett va­la­mit.
Ki­de­rült az is, hogy az egyes po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pu­sok nem min­den eset­ben kö­tőd­tek egy­ér­tel­mű­en nem­hez, kor­hoz, is­ko­lai vég­zett­ség­hez, va­la­mint egyéb iden­ti­fi­ká­ci­ós je­gyek­hez és de­mog­rá­fi­ai mu­ta­tók­hoz. An­nál szo­ro­sabb ös­­sze­füg­gést mu­tat­tak az ál­ta­lá­nos és nem­ze­ti ér­ték­rend­del. A de­mok­ra­ták a töb­bi­ek­nél fon­to­sabb­nak tar­tot­ták ma­gyar nem­ze­ti­sé­gü­ket, és az olyan ál­ta­lá­nos ér­té­ke­ket, mint a csa­lád, a má­sok­nak nyúj­tott se­gít­ség, a kö­zös­sé­gi prob­lé­mák irán­ti nyi­tott­ság. A te­kin­tély­el­vű­ek és a li­be­rá­li­sok sok­kal ke­vés­bé kö­tőd­tek a nem­zet­hez mint ér­ték­hez. Ugyan­ak­kor a te­kin­tély­el­vű­ek in­kább a ke­resz­tény-kon­zer­va­tív­ként de­fi­ni­ált ál­ta­lá­nos ér­ték­rend ala­csony is­ko­lai vég­zett­sé­gű kép­vi­se­lői kö­zül ke­rül­tek ki, míg a li­be­rá­li­sok in­kább a 35 éven alu­li kö­zép­fo­kú vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző mo­der­ni­zál­tak kö­zül, akik az ál­ta­lá­nos ér­té­kek szint­jén a si­kert, a füg­get­len­sé­get, a cél­tu­da­tos­sá­got és az ér­vé­nye­sü­lést pre­fe­rál­ták.

3. 2001 – meg­vál­to­zott iden­ti­tás?

Mó­do­sult-e a 21. szá­zad ele­jén – s ha igen, mi­lyen irány­ban – a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa? Er­re a kér­dés­re a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 2001 jú­ni­u­sá­ban le­foly­ta­tott ér­ték­rend-ku­ta­tá­sá­nak ered­mé­nyei alap­ján pró­bá­lunk vá­la­szol­ni.
2001 jú­ni­u­sá­ban a po­li­ti­kai iden­ti­tást két­fé­le­kép­pen is vizs­gál­tuk:
1. A meg­kér­de­zet­tek kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­re jel­lem­ző ál­lí­tá­so­kat ér­té­kel­tek asze­rint, hogy me­lyik­kel mi­lyen mér­ték­ben ér­te­nek egyet.
2. A meg­kér­de­zet­tek­nek két olyan kér­dés­re kel­lett vá­la­szol­ni­uk, ame­lyek po­li­ti­kai iden­ti­tá­suk­ra vo­nat­koz­tak.
Ez a két meg­kö­ze­lí­tés kü­lön­bö­ző mód­szer­ta­ni ala­pok­ból in­dul ki, s a ka­pott ered­mé­nyek is más-más elem­zést igé­nyel­nek. Mind­ezt e he­lyen nem tart­juk fon­tos­nak rész­le­tez­ni, csu­pán a kö­vet­ke­ző­ket je­gyez­zük meg: míg a má­so­dik meg­kö­ze­lí­tés (ne­vez­zük szub­jek­tív­nek) lé­nye­ge, hogy a fel­tett kér­dé­sek­re adott vá­lasz egy­ben ön­be­so­ro­lást is je­lent, az el­ső meg­kö­ze­lí­tés­nél (ne­vez­zük ob­jek­tív­nek) a fel­so­rolt ál­lí­tá­sok ér­té­ke­lé­se alap­ján a ku­ta­tó tár­ja fel, mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­de­ket kép­vi­sel­nek a vá­lasz­adók. A két meg­kö­ze­lí­tés­nek nem ok­vet­le­nül kell egy­for­ma ered­ményt hoz­ni­a.3
Néz­zük előbb az ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tést!

3.1. Ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés

Az aláb­bi táb­lá­zat­ban az a ti­zen­két stan­dard kije­len­té­s4 lát­ha­tó, ame­lyet a meg­kér­de­zet­tek ér­té­kel­tek. A mel­let­tük sze­rep­lő két szám­adat azt fe­je­zi ki, hogy a meg­kér­de­zet­tek mek­ko­ra há­nya­da azo­no­sult a fel­so­rolt ál­lí­tá­sok­kal, il­let­ve hány szá­za­lé­kuk adott sem­le­ges (nem egyet­ér­tő, de nem is el­uta­sí­tó) vá­laszt.

1. táb­lá­zat. Ön mi­lyen mér­ték­ben ért egyet az aláb­bi ki­je­len­té­sek­kel?

Meg­jegy­zés: * A „tel­jes mér­ték­ben egyet­ért” és az „in­kább egyet­ért” vá­la­szok ös­­sze­sí­tett ered­mé­nyei.

Az 1. táb­lá­zat­ból több ös­­sze­füg­gés is ki­ol­vas­ha­tó:
– A ti­zen­két ki­je­len­tés kö­zül ki­lenc­cel töb­ben ér­tet­tek egyet, mint amen­­nyi az el­uta­sí­tók és a sem­le­ge­sek rész­ará­nya, te­hát a meg­kér­de­zet­tek több­sé­ge az ál­lí­tá­sok több­sé­gé­vel egyet­ért.
– Ugyan­ak­kor az egyet­ér­tők rész­ará­nya vál­to­zó: a ki­lenc ér­ték­íté­let kö­zül a leg­ma­ga­sabb egyet­ér­té­si rész­arány és a leg­ala­cso­nyabb egyet­ér­té­si rész­arány kö­zöt­ti kü­lönb­ség 53%. A leg­töb­ben az­zal ér­tet­tek egyet, hogy a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­nek a több­ség­gel egyen­lő jo­gok jár­nak (94%); a leg­ke­ve­seb­ben az­zal, hogy Szlo­vá­kia híd­sze­re­pet vál­lal­jon Nyu­gat és Ke­let kö­zött (41%). Ez is jel­zi, hogy az egyet­ér­té­sek ér­té­ke szé­les ská­lán mo­zog.
– Az el­uta­sí­tók rész­ará­nya há­rom eset­ben ha­lad­ta meg az egyet­ér­tő­két (a több­sé­gi nem­zet­nek jo­ga van a ki­sebb­sé­gek ro­vá­sá­ra dön­te­ni, Szlo­vá­ki­á­nak sem­le­ges po­li­ti­kát kell foly­tat­nia, Szlo­vá­ki­á­nak ke­let fe­lé kell szö­vet­sé­gest ke­res­nie).
– Az egyet­ér­tők rész­ará­nyá­nak csök­ke­né­sé­vel nö­vek­szik a sem­le­ges ér­té­ke­lé­sek rész­ará­nya.
Az el­mon­dot­tak már az elem­zés leg­ala­cso­nyabb szint­jén is egy­faj­ta „ho­mo­gén he­te­ro­ge­ni­tás”-ra utal­nak, va­gyis a meg­kér­de­zet­tek egy­részt va­la­mi­ben na­gyon ha­son­lí­ta­nak egy­más­ra, más­ban vi­szont kü­lön­bö­ző­ek.
Nem egy-­e­gy ki­ra­ga­dott ér­ték­íté­let­tel va­ló egyet­ér­tés­től vá­lik va­la­ki ilyen vagy olyan po­li­ti­kai iden­ti­tá­sú­vá, ha­nem a val­lott ér­té­kek kom­bi­ná­ci­ó­já­tól. A mé­lyebb elem­zés, amely­nek lé­pé­se­it e he­lyen nem rész­le­tez­zük, épp azt pró­bál­ta fel­de­rí­te­ni, hogy lé­tez­nek-e ilyen kom­bi­ná­ci­ók, ha igen, me­lyek ezek, s ös­­sze­ha­son­lít­ha­tók-e a ki­lenc­ve­nes évek­ben fel­tárt po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pu­sok­kal. Az ered­mé­nyek­ből két fon­tos kö­vet­kez­te­tés von­ha­tó le.
1. A ki­lenc­ve­nes évek­hez ha­son­ló­an a meg­kér­de­zet­tek 2001-ben is két nagy cso­port­ra osz­lot­tak:
– a po­li­ti­kai ér­ték­rend sze­rint egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tók, és
– az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tók cso­port­já­ra.
A két cso­port nagy­sá­ga vi­szont vál­to­zott. Az egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tók rész­ará­nya 5%-kal zsu­go­ro­dott (a ki­lenc­ve­nes évek­ben 53%, 2001-ben 49%), ami azt je­len­ti, hogy 2001-ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kon be­lül ke­ve­seb­ben ren­del­kez­tek kon­zisz­tens, kom­pakt po­li­ti­kai ér­ték­rend­del, ugyan­ak­kor töb­ben azo­no­sul­tak kü­lön­bö­ző, ese­ten­ként nem is min­dig ös­­sze­egyez­tet­he­tő po­li­ti­kai ér­té­kek­kel.
2. Az a 49%-nyi meg­kér­de­zett, aki po­li­ti­kai ér­ték­rend­je sze­rint egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tó­nak bi­zo­nyult, a ki­lenc­ve­nes évek­hez ha­son­ló­an új­fent há­rom po­li­ti­kai értékrendtí­pus hor­do­zó­ja. De ez a há­rom ér­ték­rend már nem fe­lel meg tel­jes mér­ték­ben a ko­ráb­bi há­rom­nak, va­gyis a de­mok­ra­ta, a te­kin­tély­el­vű és a li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend­nek. Néz­zük a konk­rét ered­mé­nye­ket!
– A meg­kér­de­zet­tek 18,8%-a tar­tot­ta fon­tos­nak a de­mok­rá­ci­át, a szó­lás­sza­bad­sá­got, az egyen­lő jo­go­kat, a tü­rel­met, a nyi­tott­sá­got, a to­le­ran­ci­át, a komp­ro­misz­­szum­kész­sé­get, az Eu­ró­pa fe­lé kö­ze­le­dést és – itt jön a kü­lönb­ség a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest – az egyén na­gyobb fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sát.
– A kö­vet­ke­ző cso­port, ame­lyet a meg­kér­de­zet­tek 18,6%-a al­ko­tott, az ál­lam­pol­gá­ri hű­ség, a sem­le­ges Szlo­vá­kia fon­tos­sá­gát hang­sú­lyoz­ta, va­la­mint azt, hogy a de­mok­rá­ci­á­ban a több­sé­gi nem­zet­nek jo­ga van a ki­sebb­sé­gek ro­vá­sá­ra dön­te­ni, Szlo­vá­ki­á­nak pe­dig híd­sze­re­pet kel­le­ne vál­lal­nia Nyu­gat és Ke­let kö­zött.
– A 11,6%-ot ki­te­vő har­ma­dik cso­port ös­­sze­tar­tó ér­té­ke a ha­tá­ro­zott és erős­ke­zű ve­ze­tő, va­la­mint az ál­lam ke­zé­ben össz­pon­to­su­ló irá­nyí­tás volt.
Mind­ezt ös­­sze­fog­lal­va el­mond­ha­tó, hogy nem­csak csök­kent a kon­zisz­tens po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ará­nya, ha­nem a po­li­ti­kai ér­ték­rend­jük is mó­do­sult. A de­mok­ra­ta és a li­be­rá­lis rész­le­ge­sen ös­­sze­ol­vadt, ugyan­ak­kor a te­kin­tély­el­vű­ség két­fe­lé ha­sadt, még­pe­dig egy „be­fe­lé irá­nyu­ló” te­kin­tély­el­vű­ség­re (va­gyis mi­lyen po­li­ti­kai ér­té­kek ural­ják a ha­zai po­li­ti­kai had­szín­te­ret) és egy „ki­fe­lé irá­nyu­ló” te­kin­tély­el­vű­ség­re (va­gyis mi­lyen sze­re­pet tölt­sön be Szlo­vá­kia Eu­ró­pá­ban, mi­lyen kül­po­li­ti­kai irány len­ne he­lyes). Önál­ló de­mok­ra­ta és önál­ló li­be­rá­lis értékrendtí­pus nem mu­tat­ha­tó ki a 2001-es rep­re­zen­ta­tív min­tán.
3. To­váb­bi fon­tos ös­­sze­füg­gés, hogy a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest nőtt a te­kin­tély­el­vű­ek cso­port­ja (ak­kor 18%, 2001-ben a be­fe­lé és ki­fe­lé irá­nyu­ló te­kin­tély­el­vű­ek együt­te­sen 30%), a de­mok­ra­ták rész­ará­nya vi­szont csök­kent (ak­kor ön­ma­gá­ban 26%, 2001-ben a li­be­rá­li­sok­kal együtt is nem egész 19%).
A 2001-es ered­mé­nyek te­hát azt hoz­ták, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok fe­lé­nek to­vább­ra sincs egy­ér­tel­mű­en de­fi­ni­ál­ha­tó po­li­ti­kai ér­ték­rend­je, azok kö­zött vi­szont, akik­nek van, a te­kin­tély­el­vű­ek van­nak több­ség­ben a de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok­kal szem­ben. Még egy­szer hang­sú­lyoz­zuk, hogy ezek az ered­mé­nyek a meg­kér­de­zet­tek ön­be­so­ro­lá­sá­tól füg­get­le­nül ge­ne­rá­lód­tak.

3.2. Szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés

Most pe­dig néz­zük meg, mi­lyen ered­mé­nyek­kel szol­gált a fel­mé­rés so­rán hasz­nált má­so­dik meg­kö­ze­lí­tés­mód! Va­jon az ön­be­so­ro­lás ered­mé­nye egye­zett-e a fen­tebb fel­tár­tak­kal? An­nak tart­ják ma­gu­kat az em­be­rek, akik va­ló­já­ban (az ál­ta­luk val­lott ér­té­kek sze­rint)? A fel­tett stan­dard kér­dé­sek és a rá­juk adott vá­la­szok ab­szo­lút és szá­za­lé­kos meg­osz­lá­sa a 2. és a 3. táb­lá­zat­ban lát­ha­tó.
2. táb­lá­zat. A po­li­ti­ká­ban gyak­ran be­szé­lünk „jobb­ol­dal”-ról és „bal­ol­dal”-ról. Ön mi­lyen­nek tart­ja ma­gát?

A meg­kér­de­zet­tek több mint egy­har­ma­da nem tud­ta be­so­rol­ni ma­gát még a leg­egy­sze­rűbb­nek tű­nő kri­té­ri­um, a bal- és jobb­ol­da­li­ság alap­ján sem. Nagy­já­ból 8%-uk bal­ol­dal­inak, 39%-uk „kö­zép­utas”-nak, 18%-uk pe­dig jobb­ol­dal­inak tar­tot­ta ma­gát. Mind­két szél­ső irány­zat­nál ész­re­ve­he­tő né­mi bi­zony­ta­lan­ság, hi­szen az „in­kább bal­ol­da­li”-ak és az „in­kább jobb­ol­da­li”-ak nyom­tak a lat­ban, egy­ér­tel­mű­en bal­ol­dal­inak vagy jobb­ol­dal­inak csu­pán 1,3%, il­let­ve 5,3% val­lot­ta ma­gát. Leg­töb­ben te­hát „kö­zép­utas”-nak tar­tot­ták ma­gu­kat, ami ugyan­úgy je­lent­he­tett a kö­zép­utas po­li­ti­kai irá­nyult­ság­gal va­ló tény­le­ges azo­no­su­lást, mint egy­faj­ta bi­zony­ta­lan­sá­got is, amely ar­ra kész­tet­het­te a meg­kér­de­zet­te­ket, hogy a „leg­jobb út a kö­zép­út” lo­gi­ká­já­ból ki­in­dul­va ezt a le­he­tő­sé­get vá­las­­szák. Az ön­ma­gu­kat va­la­mely irány­zat­hoz so­ro­lók ará­nya te­hát az in­terp­re­tá­ció függ­vé­nyé­ben 26% és 64% kö­zött moz­gott.
A har­ma­dik kér­dés­sel to­vább pró­bál­tuk fi­no­mí­ta­ni a po­li­ti­kai ön­be­so­ro­lást.

3. táb­lá­zat. Az em­be­rek kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai irány­vo­na­la­kat kép­vi­sel­nek. Az aláb­bi­ak kö­zül Ön­höz me­lyik áll a leg­kö­ze­lebb?

Amint az a 3. táb­lá­zat­ban lát­ha­tó, a meg­kér­de­zet­tek 42%-a vá­lasz­tot­ta va­la­me­lyik konk­rét po­li­ti­kai ér­ték­ren­det. Leg­töb­ben li­be­rá­lis­nak val­lot­ták ma­gu­kat (17%), nem­ze­ti­nek és kon­zer­va­tív­nak nagy­já­ból ugyan­olyan arány­ban (8% és 7%), 3%-hoz kö­ze­le­dett az egyéb po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek há­nya­da, s a leg­ala­cso­nyabb rész­arányt a ma­gu­kat kom­mu­nis­tá­nak tar­tók ké­pez­ték.
Leg­alább en­­nyi­re ér­de­kes a meg­kér­de­zet­tek má­sik, 58%-nyi cso­port­ja, ame­lyet az ön­ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók és az ön­ma­gu­kat se­ho­va sem so­ro­lók al­kot­tak. A 3. táb­lá­zat mu­tat­ja, hogy min­den har­ma­dik vá­lasz­adó sem a fel­so­rolt, sem pe­dig egyéb po­li­ti­kai ér­ték­ori­en­tá­ci­ó­val nem azo­no­sult, po­li­ti­ka­i­lag „sem­mi­lyen”-nek tar­tot­ta ma­gát. To­váb­bá min­den ne­gye­dik reszpon­dens nem tud­ta ma­gát be­so­rol­ni a meg­adott ka­te­gó­ri­ák sze­rint, nem tud­ta meg­mon­da­ni, me­lyik po­li­ti­kai ér­ték­rend áll hoz­zá a leg­kö­ze­lebb. Fel­te­he­tő­leg an­­nyit azon­ban tud­tak, hogy iga­zá­ból egyik sem áll hoz­zá­juk túl kö­zel, ugyan­ak­kor egyik sem tel­je­sen ide­gen, hi­szen más­kü­lön­ben ők is vá­laszt­hat­ták vol­na a „sem­mi­lyen” ér­ték­ori­en­tá­ci­ót. Min­den­eset­re a po­li­ti­kai ér­ték­rend vizs­gá­la­tá­nak szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­mód­já­nál is elő­sej­lik az ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­nél ta­pasz­talt két­pó­lu­sos el­ren­de­ző­dés: van­nak, akik egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ják ma­gu­kat, és van­nak akik bi­zony­ta­la­nok az ön­be­so­ro­lást il­le­tő­en. Sőt van­nak, akik nem­csak bi­zo­nyos po­li­ti­kai ér­té­ke­ket uta­sí­ta­nak el (lásd 1. táb­lá­zat), ha­nem ma­gát a po­li­ti­kát is el­uta­sít­ják – ez pe­dig már egy har­ma­dik kép­ződ­mény (írá­sunk utol­só ré­szé­ben rö­vi­den fog­lal­ko­zunk ve­le). Per­sze ne fe­led­jük, hogy ez a szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­mód ön­be­so­ro­lá­son ala­pul, s ez nem min­dig fe­di a va­lós ér­ték­ren­det. Nem mint­ha az em­be­rek tu­da­to­san ha­zud­ná­nak, in­kább ar­ról van szó, hogy bi­zo­nyos ér­té­kek, el­vek kö­ze­lebb áll­nak hoz­zá­juk, de hogy ezek mi­lyen ér­ték­rend ré­szei, azt nem min­dig tud­ják, s nem is tart­ják fon­tos­nak tud­ni.
A to­váb­bi­ak­ban vizs­gál­juk meg a két­fé­le ön­be­so­ro­lás kö­zöt­ti kap­cso­la­tot! Ezt a 4. táb­lá­zat szem­lél­te­ti.

4. táb­lá­zat. Az egyes po­li­ti­kai ér­ték­ren­de­ket kép­vi­se­lők po­li­ti­kai „irány” sze­rin­ti meg­osz­lá­sa

Meg­jegy­zés: * Dőlt­tel szed­ve je­löl­tük az adott ér­ték­rend­re leg­in­kább jel­lem­ző irá­nyú­ak rész­ará­nyát

Meg­le­he­tő­sen sok­szí­nű kép tá­rul elénk, te­le ér­de­kes kom­bi­ná­ci­ó­val. Va­la­men­­nyi po­li­ti­kai ér­ték­rend ese­té­ben meg­ta­lál­ha­tók mind a há­rom „irány” kép­vi­se­lői, a bal­ol­dal­tól a kö­zé­pen ke­resz­tül a jobb­ol­da­lig. Az el­ső négy ér­ték­rend­nél 47% és 49% kö­zött mo­zog a „fő­áram­lat”: a kon­zer­va­tív jobb, a szo­ci­a­lis­ta bal, a li­be­rá­lis kö­zép és a nem­ze­ti kö­zép. Ugyan­ak­kor mind a négy­nél je­len van egy ki­sebb, de há­nya­dát te­kint­ve azért te­te­mes cso­port: a kon­zer­va­tív kö­zép, a szo­ci­a­lis­ta kö­zép, a li­be­rá­lis jobb, a nem­ze­ti jobb. S ak­kor még nem be­szél­tünk a leg­ki­sebb, de még­is­csak lé­te­ző cso­por­tok­ról: kon­zer­va­tív bal, li­be­rá­lis bal, szo­ci­a­lis­ta jobb, nem­ze­ti bal.
Ugyan­ez ér­vé­nyes azok­ra is, akik sa­ját be­val­lá­suk sze­rint sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­rend­del nem azo­no­sul­nak, il­let­ve nem tud­ják ma­gu­kat be­so­rol­ni. Mind­ket­tő­nél a kö­zép do­mi­nál, de azért van­nak bal- és jobb­ol­da­li­ak is. Az, hogy a sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek 81%-a és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók 72%-a egy­ben kö­zép­utas­nak tart­ja ma­gát, mi­ni­mum há­rom kér­dést vet fel: 1. ha va­ló­ban a kö­zép kép­vi­se­lői, ak­kor va­la­mi­lyen szin­ten még­is­csak be tud­ják so­rol­ni ma­gu­kat, s en­nél fog­va va­la­mi­fé­le po­li­ti­kai ér­ték­rend­del is kell ren­del­kez­ni­ük; 2. ha va­ló­ban egyik po­li­ti­kai ér­ték­rend sem a sa­ját­juk, s be­so­rol­ni sem tud­ják ma­gu­kat, ak­kor a „kö­zép” szá­muk­ra tény­leg csak az arany kö­zép­utat, nem pe­dig po­li­ti­kai irányt je­lent; 3. az egyik ér­ték­rend­del sem azo­no­su­lás és a be­so­ro­lá­si kép­te­len­ség va­ló­já­ban nem azt je­len­ti, hogy ezek az em­be­rek sem­mi­lye­nek vagy ma­guk sem tud­ják pon­to­san, hogy mi­lye­nek. In­kább két to­váb­bi po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pust je­lent, még­pe­dig a po­li­ti­kát tu­da­to­san el­uta­sí­tó­két és a po­li­ti­ka­i­lag bi­zony­ta­la­no­két-tu­dat­la­no­két. Per­sze az is eszünk­be jut­hat, hogy a 4. táb­lá­zat az ön­be­so­ro­lás tech­ni­ká­já­nak csőd­je vagy pe­dig az ér­té­kek za­va­rá­nak bi­zo­nyí­té­ka. Hogy mind­eze­ket leg­alább rész­ben el­dönt­hes­sük, ér­de­mes gyor­san vis­­sza­tér­ni a ko­ráb­ban fel­so­rolt ér­ték­íté­le­tek­hez, s meg­néz­ni, ho­gyan kap­cso­lód­nak a po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek ön­be­so­ro­lás ál­tal nyert hor­do­zó­i­hoz. Va­gyis az a kér­dés, ho­gyan vi­szo­nyul­nak ezek­hez a ki­je­len­té­sek­hez azok, akik ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak, li­be­rá­lis­nak, szo­ci­a­lis­tá­nak, nem­ze­ti­nek, sem­mi­lyen­nek és bi­zony­ta­lan­nak tar­tot­ták, il­let­ve ho­gyan vi­szo­nyul­nak a fel­tárt de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis és te­kin­tély­el­vű értékrendtí­pu­sokhoz.

3.3. A po­li­ti­kai értékrendtí­pu­sok és hor­do­zó­ik

Az 5. és a 6. táb­lá­zat­ban az át­te­kint­he­tő­ség ked­vé­ért csak vég­ered­mé­nye­ket közöltünk5,­valamint az 5. táb­lá­zat­ban a be­fe­lé irá­nyu­ló és a ki­fe­lé irá­nyu­ló te­kin­tély­el­vű­sé­get mód­szer­ta­ni meg­fon­to­lás­ból ös­­sze­von­tuk. A mind­két táb­lá­zat­ban sze­rep­lő fő szim­pa­ti­zán­sok és to­váb­bi szim­pa­ti­zán­sok ki­fe­je­zés azo­kat a meg­kér­de­zet­te­ket fe­di, akik át­la­gon fe­lü­li egyet­ér­tést ta­nú­sí­tot­tak az adott ér­ték­íté­let­tel. Amen­­nyi­ben több ilyen is volt, az át­la­gon fe­lü­li leg­ma­ga­sabb egyet­ér­tés je­len­ti a fő szim­pa­ti­zánst, a töb­bi­ek a to­váb­bi szim­pa­ti­zán­sok. A „leg­mar­kán­sabb” ki­fe­je­zés ar­ra utal, hogy a szim­pa­ti­zán­sok­ként fel­tün­te­tet­tek mel­lett má­sok is egyet­ért­het­nek-egyet­ér­te­nek az adott ér­ték­íté­let­tel, de ki­sebb mér­ték­ben, mint a szim­pa­ti­zán­sok.

5. táb­lá­zat. A te­kin­tély­el­vű­ség meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­nak leg­mar­kán­sabb hor­do­zói

Meg­jegy­zés: *Ebben a kér­dés­ben na­gyon ki­egyen­sú­lyo­zott volt az egyet­ér­tő vá­la­szok meg­osz­lá­sa, az át­lag­tól szá­mí­tott +3 és -2 in­ter­val­lum­ban osz­cil­lált.

6. táb­lá­zat. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­nak leg­mar­kán­sabb hor­do­zói

A két táb­lá­zat alap­ján el­mond­hat­juk, hogy:
1. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói el­ső­sor­ban azok, akik az ön­be­so­ro­lás­kor kon­zer­va­tív­nak és li­be­rá­lis­nak ne­vez­ték ma­gu­kat.
2. A te­kin­tély­el­vű po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói el­ső­sor­ban azok, akik szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek tart­ják ma­gu­kat.
3. Na­gyon ér­de­kes az utol­só két cso­port, a sem­mi­lye­nek és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók. ők leg­in­kább a be­azo­no­sí­tat­lan ér­ték­ren­dű­ek­kel fe­dik egy­mást. Ugyan­ak­kor a sem­mi­lye­nek is, és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók is haj­la­nak mind a te­kin­tély­el­vű­ség, mind a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend fe­lé, ami­ből ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy he­te­ro­gén, be­lül to­vább ré­teg­ző­dő né­pes­sé­get al­kot­nak. En­nek pon­to­sí­tá­sát a ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló ada­tok kis elem­szá­ma mi­att nem tud­tuk el­vé­gez­ni. Any­­nyi azon­ban az 5. és 6. táb­lá­zat­ból is ki­de­rül, hogy a sem­mi­lye­nek is, és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók is – bár foly­ton ér­vé­nyes, hogy nem kö­tőd­nek egyet­len „tisz­tán” el­kü­lö­nü­lő ér­ték­rend­hez sem – in­kább a te­kin­tély­el­vű­sé­get pre­zen­tá­ló ér­ték­íté­le­tek szim­pa­ti­zán­sai, va­gyis (ta­lán) in­kább te­kin­tély­el­vű­ek, mint de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok. S ez rész­ben bi­zo­nyít­ja, hogy ami­kor ér­té­kek­ről van szó, nin­csen „sem­mi­lyen” ér­ték­rend (va­gyis ab­szo­lút ér­ték­men­tes em­ber), eset­leg csak ve­gyes, ka­o­ti­kus, ami oda ve­zet, hogy hor­do­zói tény­leg nem tud­ják be­so­rol­ni ma­gu­kat. De nem szük­sé­ges, hogy ön­ma­guk de­fi­ni­ál­ják ma­gu­kat. Vég­ső so­ron úgy­is a po­li­ti­kai ér­ték­ori­en­tá­ci­ók­hoz va­ló vi­szo­nyu­lá­suk so­rol­ja be őket, füg­get­le­nül at­tól, mi­nek tart­ják ma­gu­kat.
Vé­ge­ze­tül te­kint­sük meg, kik al­kot­ják:
– a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend bá­zi­sát ké­pe­ző, ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak és li­be­rá­lis­nak val­lók cso­port­ját;
– a te­kin­tély­el­vű po­li­ti­kai ér­ték­rend­ből épít­ke­ző, ma­gu­kat szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek tar­tók cso­port­ját;
– az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tó­kat vagy más­kép­pen a be­azo­no­sí­tat­lan po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­e­ket al­ko­tó, sa­ját be­val­lá­suk sze­rint sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­rend­del azo­no­sul­ni nem tu­dók és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók cso­port­ját.
Több­fé­le jel­lem­zőt is meg­vizs­gál­tunk, de a 7–9. táb­lá­zat­ban csak azo­kat kö­zöl­jük, ame­lyek sta­tisz­ti­kai ös­­sze­füg­gést mu­tat­tak a vizs­gált cso­por­tok­kal. A két jobb­ol­da­li osz­lop­ban lát­ha­tó kér­dést (Tag­ja-e va­la­me­lyik po­li­ti­kai párt­nak? Ki­re sza­va­zott az 1998-as par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon?) a po­li­ti­kai ér­ték­rend gya­kor­la­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sai kö­zé so­rol­juk, ezért tar­tot­tuk fon­tos­nak, hogy sze­re­pel­je­nek az elem­zés­ben.

7. táb­lá­zat. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend hor­do­zói (19%)

A ki­lenc­ve­nes évek arány­lag tisz­tán ki­kris­tá­lyo­so­dott de­mok­ra­ta és li­be­rá­lis po­li­ti­kai értékrendtí­pusához ké­pest a 2001-ben ös­­sze­ol­va­dó, ös­­sze­fo­nó­dó ér­ték­rend­ként meg­je­le­nő de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend kon­zer­va­tív és li­be­rá­lis hor­do­zói jel­lem­ző­i­ket te­kint­ve is kis­sé fe­le­má­sak. A kon­zer­va­tí­vok és li­be­rá­li­sok kö­zös vo­ná­sa a fér­fi­ak do­mi­nan­ci­á­ja, az, hogy több­sé­gük nem párt­tag és ugyan­csak több­sé­gük 1998-ban az MKP-ra ad­ta sza­va­za­tát. De eze­ken a kö­zös vo­ná­so­kon be­lül is – az el­ső, a fér­fi­do­mi­nan­cia ki­vé­te­lé­vel – he­te­ro­ge­ni­tás mu­tat­ko­zik: egy „zász­ló” alatt áll­nak a több­sé­gük­ben in­kább ál­ta­lá­nos is­ko­lát és szak­tan­in­té­ze­tet vég­zet­tek az érett­sé­gi­zet­tek­kel, va­la­mint az ös­­szes töb­bi cso­port­nál ma­ga­sabb arány­ban meg­je­le­nő egye­te­mi vég­zett­sé­gű­ek­kel. Igaz, hogy a kon­zer­va­tí­vok­nál és a li­be­rá­li­sok­nál is do­mi­nál a pár­ton­kí­vü­li­ség, de a li­be­rá­lis MKP-tagok há­rom­szor an­­nyi­an van­nak, mint a kon­zer­va­tív MKP-tagok. S bár a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend hor­do­zó­i­nak mind­két „pó­lu­sa” több­sé­gé­ben az MKP-ra sza­va­zott, a kon­zer­va­tí­vok 8%-kal töb­ben sza­vaz­tak rá, s más pár­tot nem vá­lasz­tot­tak. A li­be­rá­li­sok az MKP mel­lett az SDK-ra is vok­sol­tak.

8. táb­lá­zat. A te­kin­tély­el­vű ér­ték­rend hor­do­zói (30%)

A vizs­gált mu­ta­tók sze­rint a te­kin­tély­el­vű ér­ték­rend hor­do­zói sem al­kot­nak ho­mo­gén egy­sé­get. Az ér­ték­rend két pil­lé­re a ma­gu­kat szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek ne­ve­zők. A szo­ci­a­lis­ták in­kább a 35 év­nél idő­seb­bek és az ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek kö­zül ke­rül­nek ki, s in­kább fér­fi­ak. A nem­ze­ti­ek ese­té­ben a kor nem ját­szik sze­re­pet, is­ko­lai vég­zett­sé­gük vi­szont ma­ga­sabb a szo­ci­a­lis­tá­ké­nál, s több kö­zöt­tük a nő – sőt, a nem­ze­ti­ek­nél női do­mi­nan­cia mu­tat­ko­zik. A nem­ze­ti­ek kö­zött két­szer annyi az MKP-tag, mint a szo­ci­a­lis­ták kö­zött, s töb­ben is sza­vaz­tak az MKP-ra. Ugyan­ak­kor a szo­ci­a­lis­ták­hoz ha­son­ló­an más pár­tok­ra is sza­vaz­tak.

9. táb­lá­zat. Az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tók (51%)

Az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tó po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek, akik a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok má­sik nagy cso­port­ját al­kot­ják, nagy­részt azok­kal azo­no­sak, akik az ön­be­so­ro­lás­kor sem­mi­lyen­nek val­lot­ták ma­gu­kat, vagy nem tud­ták, ho­va is tar­toz­nak. Per­sze lát­tuk, hogy azért ez nem tel­je­sen igaz, hi­szen a te­kin­tély­el­vű ér­té­kek együt­te­se mint­ha kö­ze­lebb áll­na hoz­zá­juk. Po­li­ti­ka­i­lag te­hát ők sem tel­je­sen „érin­tet­le­nek”.
To­váb­bi ér­de­kes­sé­ge a sem­mi­lye­nek­nek és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók­nak, hogy bár az ér­ték­íté­le­tek­hez va­ló vi­szo­nyu­lá­suk szint­jén ép­pen azért ke­rül­tek ugyan­ab­ba a nagy cso­port­ba, mert nincs kö­zös ne­ve­ző­jük, a vizs­gált mu­ta­tók sze­rint még­is ho­mo­gé­neb­bek, mint a de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok és a te­kin­tély­el­vű­ek, akik­nek pe­dig volt kö­zös ne­ve­ző­je, még­pe­dig a ha­son­ló po­li­ti­kai ér­ték­rend.
Vé­ge­ze­tül néz­zük, kik is ők? Lé­nye­ge­sen több köz­tük a nő, mint a fér­fi. Jel­lem­ző az ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­ség (köz­tük ta­lál­ha­tó a leg­több ál­ta­lá­nos is­ko­lai vég­zett­sé­gű). Élet­ko­ru­kat te­kint­ve ugyan­úgy le­het­nek fi­a­ta­lok, mint kö­zép­ko­rú­ak vagy idő­seb­bek. Nagy több­sé­gük nem párt­tag, bár akad­nak köz­tük is MKP-tagok – a sem­mi­lye­nek 3%-a, azok kö­zül pe­dig, akik nem tud­ták ma­gu­kat po­li­ti­ka­i­lag be­azo­no­sí­ta­ni, 6%! A sem­mi­lye­nek kö­zül ke­ve­seb­ben vá­lasz­tot­ták az MKP-t, de mind­két cso­port szin­te azo­nos rész­arány­ban sza­va­zott más pár­tok­ra is; s ugyan­csak kis el­té­rés van a nem sza­va­zók há­nya­da kö­zött. Ez 15-17% kö­rül mo­zog, ami azt je­len­ti, hogy épp kö­zü­lük ke­rült ki a leg­több nem sza­va­zó (pon­to­sab­ban lásd a mel­lék­let 2. táb­lá­za­tát).

3.4. Konk­lú­zió

Ös­­sze­gez­zük hát az el­mon­dot­ta­kat. Ar­ra a kér­dés­re, hogy a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest 2001-re vál­to­zott-e a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa, a vá­lasz: igen. Az ada­tok­ból ki­ol­vas­ha­tó vál­to­zás több­irá­nyú:
1. Csök­kent a kon­zisz­tens, kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek rész­ará­nya, ez­zel egyi­de­jű­leg nö­ve­ke­dett az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek rész­ará­nya.
2. Nem mu­tat­ha­tó ki a ko­ráb­bi „tisz­ta” de­mok­ra­ta és „tisz­ta” li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend, csak a ket­tő kom­bi­ná­ci­ó­ja. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend sú­lya csök­kent, a te­kin­tély­el­vűé pe­dig nö­ve­ke­dett.
3. Mind a kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek­re, mind az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek­re jel­lem­ző az a je­len­ség, amit a ho­mo­gén he­te­ro­ge­ni­tás fo­gal­ma fed a leg­in­kább. Ez 2001-ben sok­kal erő­seb­ben je­lent­ke­zett, mint a ki­lenc­ve­nes évek­ben. Ar­ról van szó, hogy mind­két cso­por­ton be­lül lé­te­zik egy ren­de­ző elv, amely­nek alap­ján a vizs­gált né­pes­ség nagy­já­ból egyik fe­le az egyik cso­port­ba, má­sik fe­le pe­dig a má­sik cso­port­ba tar­to­zik, s eb­ből le­ve­zet­ve mind­két cso­port ho­mo­gén. A kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek ren­de­ző el­ve a bi­zo­nyos konk­rét ér­ték­cso­por­tok irán­ti fo­gé­kony­ság. Az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek ren­de­ző el­ve pe­dig épp en­nek for­dí­tott­ja, va­gyis nem a kom­pakt ér­ték­ren­dek­kel, ha­nem a kü­lön­bö­ző ér­ték­cso­por­tok­ba tar­to­zó, te­hát egy­más­nak akár el­lent­mon­dó ér­té­kek­kel va­ló azo­no­su­lás. Ugyan­ak­kor a kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek, va­la­mint az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek is ezen a konk­rét ren­de­ző el­ven túl na­gyon sok­fé­lé­nek, na­gyon he­te­ro­gén­nek mu­tat­koz­nak. S itt nem­csak ar­ra gon­do­lunk, hogy a kom­pakt ér­ték­ren­dű­e­ken be­lül van­nak de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok és te­kin­tély­el­vű­ek, az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek kö­zött pe­dig a te­kin­tély­elv fe­lé haj­lók, de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend fe­lé haj­lók, kaotiku­sok és bi­zony­ta­la­nok – vagy ha úgy tet­szik, sem­mi­lye­nek és ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók –; ha­nem ezek­nek a cso­por­tok­nak a sok­szí­nű­sé­gé­re, ame­lyet né­hány mu­ta­tó­val pró­bál­tunk il­luszt­rál­ni. En­nek a he­te­ro­ge­ni­tás­nak gya­kor­la­ti kö­vet­kez­mé­nye ér­dek­el­len­té­tek­ben nyil­vá­nul­hat meg.
A kö­vet­ke­ző kér­dés, hogy mit je­lent ez a he­te­ro­ge­ni­tás. Fo­ko­zó­dó ér­ték­za­vart? Az ér­té­kek vál­sá­gát? Anómiát? Vagy egy­sze­rű­en csak a vizs­gált né­pes­ség sok­szí­nű­sé­gét? Er­re a kér­dés­re a fen­ti ada­tok tük­ré­ben le­he­tet­len pon­tos és fe­le­lős­ség­tel­jes vá­laszt ad­ni. Egy do­log­ban va­gyunk csak biz­to­sak, hogy nem lé­te­zik egy és oszt­ha­tat­lan szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság, ha­nem sok­szí­nű sző­nyeg­ként ta­kar­juk be Szlo­vá­kia dé­li ré­szét. A töb­bi in­kább csak el­len­őr­zés­re vá­ró hi­po­té­zis. Mert bi­zo­nyá­ra van ér­ték­vál­ság és ér­ték­za­var is; a fő kér­dés vi­szont az, hogy ki­ket súlyt a leg­in­kább, s en­nek mi­lyen kö­vet­kez­mé­nyei le­het­nek a po­li­ti­kai iden­ti­tás ala­ku­lá­sa, s an­nak gya­kor­la­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sai (vá­lasz­tá­si haj­lan­dó­ság, mi­lyen pár­tot vá­lasz­ta­nak stb.) szem­pont­já­ból.
S van még egy kér­dés, amely ide­kí­ván­ko­zik. Meg­pró­bál­tunk ké­pet ad­ni ar­ról, ho­gyan ala­kult a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa a ki­lenc­ve­nes évek és 2001 kö­zött. Az­óta el­telt öt fon­tos év, amely­nek ese­mé­nyei ki­hat­hat­tak a po­li­ti­kai iden­ti­tás to­váb­bi ala­ku­lá­sá­ra. Ak­kor te­hát mi­lyen a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok je­len­le­gi po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa? Saj­nos, er­re a kér­dés­re egy­ál­ta­lán nem tu­dunk vá­la­szol­ni, mi­vel ilyen jel­le­gű ku­ta­tást 2001 óta nem vé­gez­tünk, a köz­vé­le­mény-ku­ta­tás­ok pe­dig nem er­ről szól­nak. A kö­zel­jö­vő­ben azon­ban ta­lán mód nyí­lik majd egy komp­lex szlo­vá­ki­ai ma­gyar értékrend­ku­tatás­ra. Csak re­mény­ke­dünk, hogy en­nek szük­sé­ges­sé­gé­ről a tisz­telt ol­va­sót is si­ke­rült meg­győz­nünk.

4. Kit és mi­ért nem ér­de­kel a po­li­ti­ka

Az ed­dig el­mon­dot­tak so­rán több he­lyen is je­lez­tünk, hogy a po­li­ti­ka­i­lag bi­zony­ta­la­no­kon kí­vül van­nak, akik tu­da­to­san el­uta­sít­ják a po­li­ti­kát (bár ró­luk is ki­de­rült, hogy azért ők sem tel­je­sen ér­ték­men­te­sek). írá­sunk utol­só ré­szé­ben ve­lük kü­lön sze­ret­nénk fog­lal­koz­ni. Már csak azért is, mert a 2006 ta­va­szán le­foly­ta­tott kva­li­ta­tív kutatá­sok­nak6 kö­szön­he­tő­en ró­luk egé­szen friss in­for­má­ci­ók áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re, ame­lyek új­fent bi­zo­nyít­ják, men­­nyi­re sok­ré­tű, bo­nyo­lult, ugyan­ak­kor komp­lex je­len­ség a po­li­ti­kai iden­ti­tás és an­nak há­rí­tá­sa.
A vizs­gá­la­ti ala­nyok ér­dek­lő­dé­sét a po­li­ti­ka iránt leg­in­kább szo­ci­á­lis hely­ze­tük, ko­ruk és is­ko­lá­zott­sá­guk ha­tá­roz­za meg, még­pe­dig a kö­vet­ke­ző­kép­pen:
– Mi­nél ros­­szabb a szo­ci­á­lis hely­ze­tük, an­nál ke­vés­bé ér­dek­li őket a po­li­ti­ka (a mun­ka­nél­kü­li­e­ket ke­vés­bé, mint a gaz­da­sá­gi­lag ak­tí­va­kat vagy a nyug­dí­ja­so­kat).
– A fi­a­ta­lab­ba­kat ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a kö­zép­ko­rú­a­kat vagy az idő­seb­be­ket.
– Az is­ko­lá­zot­tab­ba­kat job­ban ér­dek­li, mint az ál­ta­lá­nos is­ko­lai, il­let­ve szak­tan­in­té­ze­ti vég­zett­sé­gű­e­ket.
Ezek a té­nye­zők kü­lön­bö­ző­kép­pen erő­sít­he­tik egy­mást. A leg­ros­­szabb kom­bi­ná­ció a mun­ka­nél­kü­li­ség, a fi­a­tal kor és az olyan lak­hely, ahol hos­­szú tá­von sem le­het mun­kát ta­lál­ni, mint pl. a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai ala­nyok ese­té­ben. őket a po­li­ti­ka egy­ál­ta­lán nem ér­dek­li.
Az ala­nyok ne­me ön­ma­gá­ban nem be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­kai ér­dek­lő­dést. Így a nők po­li­ti­kai ér­dek­lő­dé­se a fér­fi­a­ké­hoz ha­son­ló­an meg­osz­lik. A nők kö­zül leg­in­kább a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai, is­ko­lá­zot­tabb, dol­go­zó és kö­zép­ko­rú, il­let­ve idő­seb­bek fi­gye­lik a po­li­ti­kát. Leg­ke­vés­bé a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li nők, kö­zü­lük is a fi­a­ta­lok és az idő­seb­bek.
Az élet­kor be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dést. Ál­ta­lá­ban el­mond­ha­tó, hogy a fi­a­ta­lab­ba­kat ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a kö­zép­ko­rú­a­kat és az idő­seb­be­ket. Az is­ko­lá­zot­tabb, még egye­te­mis­ta vagy már dol­go­zó fi­a­ta­lo­kat, fő­leg Nyu­gat-Szlo­vá­ki­á­ban job­ban ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a má­sik két ré­gió fi­a­tal­ja­it vagy a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű fi­a­ta­lo­kat.
A mun­ka­nél­kü­li­ség té­nye erő­sen be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dést, fő­leg Kö­zép- és Ke­let-Szlo­vá­ki­á­ban. Mi­nél hos­­szabb ide­je mun­ka­nél­kü­li va­la­ki, an­nál ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka. Leg­ke­vés­bé azon­ban a fi­a­tal mun­ka­nél­kü­li­e­ket ér­dek­li, akik­nek egy cso­port­ja a szü­lők és a tá­gabb kör­nye­zet sor­sá­ból ki­in­dul­va ki­lá­tás­ta­lan­nak lát­ja a hely­ze­tét, a má­sik cso­port pe­dig azon ügy­kö­dik, hogy el­me­hes­sen, el­me­ne­kül­hes­sen ezek­ről a tá­jak­ról, le­he­tő­leg kül­föld­re.
A ve­gyes csa­lád­ban élők po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dé­sét a fen­ti té­nye­zők be­fo­lyá­sol­ják. Te­hát ön­ma­gá­ban az, hogy va­la­ki ve­gyes csa­lád­ban él, nem ha­tá­roz­za meg egy­ér­tel­mű­en a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dé­sét.
Kit és mi­ért nem ér­de­kel a po­li­ti­ka? Ha va­la­kit nem ér­de­kel a po­li­ti­ka, an­nak há­rom fő oka mu­tat­ko­zik:
1. Egy­sze­rű­en nem ér­dek­li (mert más dol­gok job­ban ér­dek­lik, pl. a ta­nu­lás, a ku­tyá­ja, a csa­lád­ja, a kert­je stb.). En­nek okán nem is fi­gye­li a tör­té­né­se­ket, s mi­vel nem fi­gye­li, nem is ér­ti. S mi­vel nem ér­ti, új­fent meg­erő­sö­dik ben­ne az az ér­zés, hogy a po­li­ti­ka át­lát­ha­tat­lan, nem ne­ki va­ló, ne­ki „ez ma­gas”. Ez leg­in­kább az is­ko­lá­zat­la­nab­bak egy ré­szé­re jel­lem­ző, kor­ra va­ló te­kin­tet nél­kül. Ami na­gyon ér­de­kes, hogy amen­­nyi­ben csak a man­i­feszt tar­tal­mak­ra kon­cent­rá­lunk, úgy tűn­het, hogy a po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­ség eme oka in­kább a nők­re, s a leg­fi­a­ta­labb fér­fi­ak egy ré­szé­re ti­pi­kus. Ám a la­tens tar­tal­ma­kat vizs­gál­va ki­de­rül, hogy a kö­zép­ko­rú fér­fi­ak egy ré­szét is ez jel­lem­zi. A kü­lönb­ség csak ab­ban nyil­vá­nul meg, hogy a nők és a fi­a­tal, húsz év kö­rü­li fér­fi­ak ezt nyíl­tan meg­mond­ják, ez­zel szem­ben az en­nél idő­sebb fér­fi­ak más okok mö­gé rej­tik ezt az el­sőd­le­ges ma­gya­rá­za­tot. Mint­ha nem tar­ta­nák „fér­fi­as­nak”, hogy csak úgy ke­rek pe­rec be­vall­ják, hogy őket a po­li­ti­ka ön­ma­ga mi­att nem ér­dek­li, nem von­zó do­log szá­muk­ra.
2. Mert élet­hely­ze­té­ből adó­dó­an más, sze­rin­te lét­fon­tos­sá­gú kér­dé­sek­kel kell fog­lal­koz­nia, a po­li­ti­ka pe­dig nem lét­fon­tos­sá­gú. Ez leg­in­kább a mun­ka­nél­kü­li­ek­re jel­lem­ző. Egy ré­szük­nél azon­ban a ki­mon­dott ok mö­gött ki­mon­dat­la­nul ott rej­lik a meg­győ­ző­dés, hogy a po­li­ti­ka úgy­sem tud ne­kik se­gí­te­ni, sőt, nem is akar, s va­ló­já­ban ezért nem ér­dek­lőd­nek irán­ta. Ezek az em­be­rek ki­nyi­lat­koz­ta­tott po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­sé­gük el­le­né­re sok­kal tá­jé­ko­zot­tab­bak az elő­ző cso­port­nál, ami szin­tén jel­zi, hogy őket azért va­la­hol még­is ér­dek­li a po­li­ti­ka, csak már csa­lód­tak ben­ne, egy­faj­ta ön­vé­del­mi me­cha­niz­mus­ból ki­in­dul­va nem akar­nak ve­le to­vább fog­lal­koz­ni.
3. Mert a po­li­ti­ká­ban és a po­li­ti­ku­sok­ban nem le­het meg­bíz­ni. Ez a leg­gya­ko­ribb in­do­ka a po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­ség­nek, il­let­ve az irán­ta va­ló el­len­sé­ges ér­zü­let­nek, mert olyan is elő­for­dul, fő­leg a fér­fi­ak kö­ré­ben, kor­ra és szo­ci­á­lis hely­zet­re va­ló te­kin­tet nél­kül. („Fél­re­ve­zet­nek, a po­li­ti­ka szín­ház, és a szín­ház nem ér­de­kel.”)
A fi­a­ta­lok egy ré­szé­re jel­lem­ző to­váb­bá egy tu­da­to­san ki­épí­tett po­li­ti­ka­el­le­nes ma­ga­tar­tás, ami a po­li­ti­ka ig­no­rá­lá­sá­val jár együt­t. En­nek nincs min­den eset­ben ide­o­ló­gi­ai alap­ja, in­kább egy­faj­ta da­cot, al­ter­na­tív, a fel­nőt­tek­től el­té­rő vi­sel­ke­dés­mó­dot akar ki­fe­jez­ni. Ezek a fi­a­ta­lok már a po­li­ti­ka szó hal­la­tán is úgy re­a­gál­nak, mint­ha tü­zes vas­hoz kel­le­ne nyúl­ni­uk.

Mel­lék­let

1. táb­lá­zat. A fel­so­rolt ér­ték­íté­le­tek­kel egyet­ér­tők rész­ará­nya a ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak stb. tar­tók kö­zött

2. táb­lá­zat. A ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak stb. tar­tók jel­lem­zői a vizs­gált mu­ta­tók sze­rint

Matus Éva – Sebő Beáta – Végh Annamária: A Bibliotheca Hungarica dokumentációs tevékenysége

1. Be­ve­ze­tés

Az 1989-es rend­szer­vál­tás után szü­le­tett meg a somor­jai nem­ze­ti­sé­gi ma­gyar könyv­tár, la­tin ne­vén Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca el­kép­ze­lé­se. A könyv­tár öt­let­gaz­dá­ja és meg­ala­pí­tó­ja Zal­abai Zsig­mond egye­te­mi oktató, iro­da­lom­kri­ti­kus és köz­író.
A könyv­tár tör­té­ne­té­ben je­len­tős mér­föld­kö­vet je­len­tett a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány lét­re­ho­zá­sa, me­lyet 1992. már­ci­us 27-én je­gyez­tek be. Az ala­pít­vá­nyi for­ma nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rult az in­téz­mé­nye­sü­lés­hez. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fel­ada­ta egy hely­re ös­­sze­gyűj­te­ni a Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1918 óta ki­adott ma­gyar nyel­vű köny­ve­ket, fo­lyó­ira­to­kat, kis­nyom­tat­vá­nyo­kat, a ma­gyar­ság írott do­ku­men­tu­ma­it és kul­tu­rá­lis éle­té­vel ös­­sze­füg­gő ada­ta­it.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány ku­ra­tó­ri­u­ma 1997. áp­ri­lis 7-i ülé­sén ha­tá­ro­za­tot fo­ga­dott el, mely­ben egyet­ért a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv- és do­ku­men­tum­gyűj­te­mé­nyé­nek, és a tu­laj­do­ná­ban le­vő mű­sza­ki esz­kö­zök át­adá­sá­ról a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet ré­szé­re. A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet kö­te­le­zett­sé­get vál­lalt, hogy a gyűj­te­ményt to­vább­ra is Som­or­ján őr­zi, és az in­té­zet ke­re­té­ben egy önál­ló könyv­tá­ri és le­vél­tá­ri osz­tályt lé­te­sít Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca né­ven. A rész­leg igaz­ga­tó­ja Végh Lász­ló.

2. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca rész­le­gei, gyűj­tő­kö­re

2.1. Könyv­ál­lo­mány

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca a 2005-ös év­ben 1566 kö­tet­tel gya­ra­po­dott, így a könyv­tár könyv­ál­lo­má­nya 2006 ja­nu­ár­já­ban el­ér­te a 16 222 kö­tetet. A könyv­ál­lo­mány ma­gá­ban fog­lal­ja a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca törzs­ál­lo­má­nyát, ké­zi­könyv­tá­rát és a Cse­ma­dok köz­pon­ti könyv­tá­rá­nak kö­te­te­it.
A törzs­ál­lo­mányt a (cse­h)s­zlováki­ai hun­garikák al­kot­ják (8783 kö­tet). Az ál­lo­mány ezen ré­szé­nek le­írá­sát tar­tal­maz­za a 2000 de­cem­be­ré­ben meg­je­lent két­kö­te­tes mű, A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar könyv­gyűj­te­mé­nyé­nek bib­li­og­rá­fi­á­ja (1918–2000). Az anyag (5026 kö­tet) szá­mí­tó­gé­pes fel­dol­go­zá­sa a CDS/ISIS könyv­tá­ri szoft­ver se­gít­sé­gé­vel ké­szült az ETO (Egy­sé­ges Ti­ze­des Osz­tá­lyo­zás) könyv­tá­ri bib­li­og­rá­fi­ai rend­szer sze­rint, a nem­zet­kö­zi szab­vá­nyos doku­men­tum­leírást (ISBD) al­kal­maz­va. A bib­li­og­rá­fia 3298 té­telt dol­goz fel, a fenn­ma­ra­dó csak­nem 2000 kö­tet má­sod­pél­dány, mely a könyv­tár rak­tá­rá­ban van el­he­lyez­ve. A je­len­le­gi könyv­tá­ri ál­lo­mány mint­egy fe­lét szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­zők mű­vei al­kot­ják.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­ter­mést rep­re­zen­tá­ló törzs­ál­lo­mány­ban ös­­sze­sen 807 ki­adó ál­tal ki­adott könyv és idő­sza­ki ki­ad­vány ta­lál­ha­tó. A leg­több kö­te­tet a Ma­dách Könyv­ki­adó ki­ad­vá­nyai ké­pe­zik (684), to­váb­bá a Lil­i­um Aurum ál­tal ki­adott 362 ­könyv, ezt kö­ve­tik a Szlo­vák Pe­da­gó­gi­ai Könyv­ki­adó (319), a Kalligram (290) és a Nap Ki­adó (164) ter­mé­kei. A gyűj­te­mény­ben leg­na­gyobb szám­ban Tóth Lász­ló (100) mű­vei ta­lál­ha­tók, to­váb­bá Eg­ri Vik­tor (76), Konc­sol Lász­ló (68) és Fábry Zol­tán (61) kö­te­tei Az idő­sza­ki ki­ad­vány­ok kö­zül leg­több az is­ko­lai év­könyv és em­lék­könyv (286), to­váb­bá 129 nap­tár és 48 kü­lön­bö­ző év­könyv gya­ra­pít­ja a gyűj­te­ményt.
A 16 222 kö­te­tes tel­jes könyv­ál­lo­mány­ból mint­egy 4188 kö­tet al­kot­ja a ké­zi­könyv­tá­rat, amely ma­gá­ban fog­lal­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­gal fog­lal­ko­zó vagy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­ve­lő­dés­tör­té­net­ének ku­ta­tá­sá­hoz szük­sé­ges ma­gyar, cseh, szlo­vák és más ide­gen nyel­ve­ken meg­je­lent köny­ve­ket.
A ké­zi­könyv­tár­ban meg­ta­lál­ha­tók a hun­ga­ro­ló­gi­ai disz­cip­lí­nák mű­ve­lé­sé­hez szük­sé­ges:
– Le­xi­ko­nok: A Pal­las nagy le­xi­ko­na, Ré­vai nagy le­xi­ko­na; Ma­gyar le­xi­kon; Új ma­gyar le­xi­kon; Bri­tan­ni­ca Hun­gar­i­ca; Ma­gyar La­rousse; Encik­lo­pe­dia Sloven­ska; Encik­lo­pe­dia Hun­gar­i­ca; Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­te; Ka­to­li­kus le­xi­kon; Ma­gyar iro­dal­mi le­xi­kon; Új ma­gyar iro­dal­mi le­xi­kon; Nép­raj­zi le­xi­kon; Mű­vé­sze­ti le­xi­kon; Vi­lág­iro­dal­mi le­xi­kon; Sloven­ský biografický slovník (Szlo­vák élet­raj­zi szó­tár); Ma­gyar élet­raj­zi le­xi­kon; Film­le­xi­kon; Ze­nei le­xi­kon stb.
– Szó­tá­rak: Ma­gyar nyelv ér­tel­me­ző szó­tá­ra; Ma­gyar nyelv szó­tá­ra (Cuczor Gergely–Fogarasi Já­nos); Új ma­gyar táj­szó­tár; Súpis pami­a­tok na Sloven­sku (Szlo­vák mű­em­lék­szó­tár); Vlas­tived­ný slovník obcí na Sloven­sku (Szlo­vák hely­ség­név­szó­tár); An­gol–ma­gyar nagy­szó­tár; Ma­gyar–an­gol nagy­szó­tár; Cseh–ma­gyar nagy­szó­tár; Ma­gyar–cseh nagy­szó­tár; Szlo­vák–ma­gyar nagy­szó­tár; Ma­gyar–szlo­vák nagy­szó­tár; hely­ség­név-szó­tá­rak stb.
– Könyv­tár­tu­do­má­nyi ké­zi­köny­vek: Petrik Gé­za: Ma­gyar köny­vé­szet; Sző­ke Jó­zsef: A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ja (1–4. köt.); Ré­gi ma­gyar­or­szá­gi nyom­tat­vá­nyok (1–3. kö­tet); B. Ná­dor Or­so­lya: A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyel­vű könyv­ki­adás bib­li­og­rá­fi­á­ja; Könyv­tá­ri fo­gal­mak kisszótára; Bib­li­ografia inoreèových kníh vydaných na území Sloven­s­ka (A Szlo­vá­kia te­rü­le­tén ki­adott más nyel­vű köny­vek bib­li­og­rá­fi­á­ja); Bib­li­ografia novín a èasopisov vychádza­jú­ci­ch na Sloven­sku (A Szlo­vá­ki­á­ban ki­adott fo­lyó­irat­ok bib­li­og­rá­fi­á­ja); Rizn­er, ¼udovít V.: Bib­li­ografia písom­níct­va sloven­ského (A szlo­vák írás­be­li­ség bib­li­og­rá­fi­á­ja) stb.
– Egyéb ké­zi­köny­vek: Mű­velt­ség könyv­tá­ra (1–10 köt.); Domanovszky Sán­dor: Ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­te; Ma­gyar kó­dex (1–5. köt.); Nagy Iván: Ma­gyar­or­szág csa­lád­jai; Borovszky Sa­mu: Ma­gyar­or­szág vár­me­gyéi és vá­ro­sai stb.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány gon­doz­ta a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Iro­dá­já­nak le­vél­tá­rát és egy­ko­ri könyv­tá­rá­nak mint­egy 2000 kö­te­tes gyűj­te­mé­nyét. A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet igaz­ga­tó­ja, Tóth Kár­oly 1997. au­gusz­tus 21-én szer­ző­dést kö­tött a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tár­sa­dal­mi és Köz­mű­ve­lő­dé­si Szö­vet­ség – Cse­ma­dok el­nö­ké­vel, Ko­lár Pé­ter­rel a Cse­ma­dok tu­laj­do­nát ké­pe­ző tel­jes könyv­gyűj­te­mény és le­vél­tá­ri anyag meg­őr­zé­sé­ről, ke­ze­lé­sé­ről és fel­dol­go­zá­sá­ról. A szer­ző­dés ér­tel­mé­ben a Cse­ma­dok tu­laj­do­no­si jo­gai a fent jel­zett könyv- és le­vél­tá­ri anyag­gal kap­cso­la­to­san érin­tet­le­nek ma­rad­nak.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet könyv­tá­ra és le­vél­tá­ra, a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca do­ku­men­tá­ci­ós te­vé­keny­sé­gé­nek fő cél­ja a könyv­tár gyűj­tő­kö­ré­be tar­to­zó Szlo­vá­ki­á­ban meg­je­le­nő ma­gyar nyel­vű ki­ad­vány­ok be­szer­zé­se és fel­dol­go­zá­sa.

2.2. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fo­lyó­irat­tá­ra

Gyűj­te­mé­nyünk­ben az 1918–1945 kö­zöt­ti idő­szak­ból 89 szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat, és az 1949-től nap­ja­in­kig ter­je­dő kor­szak­ból pe­dig 298 köz­pon­ti és re­gi­o­ná­lis saj­tó­ter­mék ta­lál­ha­tó.

2.2.1. Fo­lyó­irat­ok 1918–1945 kö­zött

Az 1918-as ál­lam­for­du­la­tot kö­ve­tő el­ső évek­ben Cseh­szlo­vá­ki­á­ban az ad­di­gi ma­gyar saj­tó na­gyobb ré­szét, fő­leg a ma­gya­ro­sí­tás­ban részt vett la­po­kat meg­szün­tet­ték, de 1921–1922-től az új la­pok ala­pí­tá­sa már na­gyobb ne­héz­sé­gek nél­kül tör­tént. 1918 és 1938 kö­zött – a kár­pát­al­jai ma­gyar saj­tót is be­le­szá­mít­va – csak­nem 700 volt a re­giszt­rált la­pok szá­ma, me­lyek alap­ve­tő ré­te­gét a po­li­ti­kai la­pok al­kot­ták (Prá­gai Ma­gyar Hír­lap). Na­gyobb ré­szük az anya­gi el­lá­tat­lan­ság és a szak­ér­te­lem hi­á­nya mi­att rö­vid éle­tű volt. A ha­tó­sá­gok a ki­sebb­sé­gi saj­tót diszk­ri­mi­na­tív mó­don cen­zú­ráz­ták, s gya­ko­ri volt az el­kob­zás és lap­be­til­tás. A szlo­vák ál­lam­ban (1939–1944) a ma­gyar nyel­vű saj­tó erő­sen meg­fo­gyat­ko­zott, en­nek oka a ma­gyar la­kos­ság szá­má­nak csök­ke­né­se, más­részt a saj­tó­sza­bad­ság meg­szű­né­se és az irá­nyí­tott saj­tó­rend­szer be­ve­ze­té­se volt.
A gyűj­te­mény­be 2005 év vé­gé­ig 89 fo­lyó­irat tar­to­zott. Ezek kö­zül né­hány: Apol­lo, Ba­rá­ti Szó, Es­te, Es­ti Új­ság, Fel­sőc­sal­lóköz, Fel­vi­dé­ki Ma­gyar Hír­lap, A Föld Né­pe, Gaz­da­sá­gi Szem­le, Gömör-Kishont, Gömör, Gömöri Egyet­ér­tés, Gömöri Kurir, Gömöri La­pok, Gömöri Új­ság, Hír­adó, A Jö­vő, Kas­sai Nap­ló, Kas­sai Új­ság, Ké­pes Hét, Ki­sebb­ség­vé­de­lem, Ko­runk, Lát­ha­tár, Ma­gyar Al­bum, Ma­gyar Di­ák­szem­le, Ma­gyar Fi­gye­lő, Ma­gyar Hír­lap, Ma­gyar Írás, Ma­gyar Mi­ner­va, Ma­gyar Mun­kás, Ma­gyar Nap, Ma­gyar Nép­lap, Ma­gyar Szem­le, Ma­gyar Ta­ní­tó, Ma­gyar Tan­ügy, Ma­gyar Új­ság, A Mi La­punk, A Nap, Nem­ze­ti Ki­sebb­sé­gek, Nem­ze­ti Kul­tú­ra, Nö­vény­vi­lág, Nyi­travárm­egye, Olaj­ág, Prá­gai Ma­gyar Hír­lap, A Reg­gel, Ri­ma­völ­gye, Sar­ló és Ka­la­pács, Somor­ja és Vi­dé­ke, Szín­há­zi Új­ság, Szloven­szkói Szín­há­zi Élet, Szö­vet­ke­ze­ti Új­ság, Szűz Má­ria Új Vi­rá­gos Kert­je, Tá­bor­tűz, Tát­ra, Tor­nal­jai Új­ság, Tu­rul, Tűz, Új Élet, Új Hí­rek, Új Ma­gyar Muse­um, Új Szó (az Új Kul­tú­ra fo­lyó­ira­ta 1932-ből), Ve­tés.
Az 1945-ig meg­je­lent szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat­ok gyűj­te­mé­nye a tel­jes év­fo­lya­mo­kat és lap­szá­mo­kat il­le­tő­en saj­nos hi­á­nyos. Ezek be­szer­zé­se na­gyon ne­héz, fő­leg ha­gya­té­kok ré­vén ke­rül­nek a gyűj­te­mény­be. Így pél­dá­ul a ri­ma­szom­ba­ti Wal­len­tínyi csa­lád ha­gya­té­ká­ból (Győry De­zső családjának anyai ága) ke­rült a fo­lyó­irat­tár­ba egy na­gyon ér­té­kes gyűj­te­mény (a Gömör cí­mű he­ti­lap 1922–1944 kö­zött meg­je­le­nő év­fo­lya­ma­i­ból 205 lap­szám, a Prá­gai Ma­gyar Hír­lap cí­mű na­pi­lap 1922–1935 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­ma­i­ból 522 lap­szám, a Ma­gyar Új­ság cí­mű na­pi­lap 1927– 1938 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­ma­i­ból 326 lap­szám és a Kas­sai Nap­ló 1926–1928 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­ma­i­ból 83 lap­szám). A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tu­do­má­nyos, Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság (Masaryk Aka­dé­mia) fo­lyó­ira­tá­nak a Ma­gyar Fi­gye­lő­nek min­den meg­je­lent szá­ma meg­ta­lál­ha­tó könyv­tá­runk­ban. A Ma­gyar Írás cí­mű iro­dal­mi, mű­vé­sze­ti, tár­sa­dal­mi, kri­ti­kai fo­lyó­irat 1932–1937 kö­zöt­ti tel­jes év­fo­lya­mai, a Ma­gyar Ta­ní­tó 1923–1925 kö­zöt­ti tel­jes év­fo­lya­mai és a Somor­ja és Vi­dé­ke cí­mű he­ti­lap 1928–1937 kö­zött meg­je­lent va­la­men­­nyi szá­ma (fény­má­so­lat­ban) a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re áll.

2.2.2. Fo­lyó­irat­ok 1945 után

A po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi fel­té­te­lek a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság jog­fosz­tott­sá­ga mi­att csak 1948 vé­gén te­rem­tőd­tek meg a ma­gyar saj­tó ki­adá­sá­ra, majd fo­ko­za­to­san a ki­sebb­sé­gi saj­tó­rend­szer ki­épí­té­sé­re. A ki­sebb­sé­gi saj­tó ki­adá­sá­ban a po­li­ti­kai szer­ve­ket nem a nagy­vo­na­lú­ság ve­zet­te, ha­nem a kor­lá­to­zás szán­dé­ka. Az el­ső ma­gyar saj­tó­ter­mék, mely a ma­gyar­kér­dés po­li­ti­kai ren­de­zé­se alap­ján lá­tott nap­vi­lá­got az Új Szó volt. Az 1949–1989 kö­zött meg­je­lent köz­pon­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat­ok szin­te tel­jes gyűj­te­mé­nye meg­ta­lál­ha­tó a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fo­lyó­irat­tá­rá­ban. Ez an­nak is kö­szön­he­tő, hogy az 1990-es évek ele­jén a meg­szűnt vagy meg­szün­te­tett la­pok szer­kesz­tő­sé­ge­i­nek könyv­tá­ra a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca gon­do­zá­sá­ba ke­rült (Hét, Nő, Sza­bad Föld­mű­ves, Tá­bor­tűz, Kis Épí­tő). Ez jó pél­da an­nak il­luszt­rá­lá­sá­ra, hogy a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca mi­lyen hasz­nos, ér­ték­men­tő sze­re­pet tu­dott be­töl­te­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés éle­té­ben.
Az ál­lo­mány­ban 298 fo­lyó­irat ta­lál­ha­tó. Eb­ből az 1989 előtt meg­je­len­tek: Acél­toll, A Mi Fa­lunk, Al­ko­tó If­jú­ság, Ara­tá­si Hír­adó, Ba­rát­nő, Bú­za­ka­lász, Csal­ló­köz, Cse­ma­dok Hír­adó, Di­ák­szem­mel, Di­ák­tü­kör, Dol­go­zó Nő, Dunatáj, Ér­sek­új­vá­ri Új­ság, Fák­lya, Győ­zel­mes Út, Ha­la­dás, Hét, He­ti Hír­la­punk, Iro­dal­mi Szem­le, Kál­vi­nis­ta Szem­le, Kis Épí­tő, Lá­tó, Len­dü­let, Lodi­ar – Ha­jó­épí­tő, Nép­mű­ve­lés, Nő, Pi­o­ní­rok Lap­ja, Sza­bad Föld­mű­ves, Szov­jet­ba­rát, Szo­ci­a­lis­ta Ne­ve­lés, Szü­lők Hang­ja, Tá­bor­tűz, Ter­mé­szet és Tár­sa­da­lom, Tu­do­mány és Tech­ni­ka, Új If­jú­ság, Új Szó, Va­sár­nap, Zemp­lé­ni Szó.
1989 után gyö­ke­res vál­to­zá­sok tör­tén­tek a szlo­vá­ki­ai ma­gyar lap­ki­adás­ban is. A kom­mu­nis­ta párt ide­o­ló­gi­ai be­fo­lyá­sa, valamint a ko­ráb­bi ta­bu­té­mák meg­szűn­tek. Új la­pok is in­dul­tak (A Hó­nap, A Vas­ka­pu, Alistáli Ér­te­sí­tő, Arany­lab­da, Ate­lier, Az Én Új­sá­gom, Ba­kai Hír­nök, Ba­log­fal­vai Hír­mon­dó, Bátorkeszi Alap, Bód­vavöl­gye, Bod­rog­kö­zi Hír­nök, Bol­tos, Búsi Hír­mon­dó, Cas­trum Novum, Cet­li, Cser­kész, Csil­lag­fény, Csu­sza­re­sze­lő, De­á­ki, Dé­li Hír­lap, Di­ák, Dunasz­er­da­he­lyi Hír­nök, Dunatáj, Együtt­élés Hír­mon­dó, Élet Slád­kovièovón, Éle­tünk, Ér­de­kes Új­ság, Ez­red­for­du­ló, Fel­sőszeli Hír­mon­dó, Fény, Fény­su­gár, Fi­gye­lő, Fir­ka, Folkhíradó, For­cas, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, Fran­co, Galán­tai Új­ság, Garamköves­di Es­ti Hír­lap, Gé­ni­usz, Gló­busz, Gömöri Hír­mon­dó, Gömörország, Haj­rá, Ha­rang­szó, Hele, Helme­ci Mé­cses, Helme­ci Új­ság, Ifi, Hí­re­ink, Hit­köz­sé­gi Hír­adó, Honti La­pok, Is­ko­la­tü­kör, Izé, Jó Gaz­da, Jó Pa­ló­cok, Jó­kai Szó, KJK Hír­adó, Kalligram, Kas­sai Fó­rum, Ka­ted­ra, Ke­le­ti Láng, Ke­le­ti Nap­ló, Ke­le­ti Új­ság, Ké­pes Csa­lá­di Lap, Keszi Kis­bí­ró, Ko­má­ro­mi La­pok, Köz­igaz­ga­tás, Kraj­cár, Kré­ta­por, Ku­lis­­szák, Ku­po­la, Le­he­tő­ség, Lo­son­ci Phoenix, Mai Lap, MIÉSZ Hír­adó, MKDM Hír­adó, Mo­ni­tor, Nagyfödéme­si Lá­tó­ha­tár, Nagymác­sé­di Köz­löny, Nagyölved, Nap, Nóg­rá­di Szó, Ócsai Köz­löny, Okoska, Ös­vény, Pár­kány és Vi­dé­ke, Pe­da­gó­gus, Par­la­men­ti Nap­ló, Press­in­for­m, Pul­zus, Ref­lex, Re­for­má­tus Új­ság, Re­mény, Rik­kancs, Rozs­nyói Fu­tár, Rozs­nyói Új­ság, Sár­ga Sza­már, Somor­ja és Vi­dé­ke, Sza­bad Új­ság, Sza­bad Ka­pa­ci­tás, Sza­bad Pol­gár, Sza­lkai Hír­mon­dó, Szan­dokán, Széc­si Szó, Sző­gyéni Hír­mon­dó, Sző­rös Kő, Tar­dosked­di Hír­mon­dó, Ti­sza­vi­rág, Tor­nal­ja és Vi­dé­ke, Toll­for­ga­tó, Tü­csök, Tüs­ke, Tűz­né­zés, Udvar­di Új­ság, Új Garamvöl­gye, Új Nő, Új Út, Ungi Táj, Várhosszúréti Hír­mon­dó, Vá­sár­úti Hír­vi­vő, Zselízi Hír­mon­dó, Zsigár­di Új­ság), azon­ban gaz­da­sá­gi meg­szo­rí­tá­sok mi­att az or­szá­gos ter­jesz­té­sű la­pok kö­zül szá­mos a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pé­re vagy meg­szűnt (pl. Nap), vagy he­ti­lap­ból hav­i­lap­pá ala­kult át (pl. He­ti Ifi – Ifi), il­let­ve meg­vál­to­zott né­ven je­lent meg (pl. Sza­bad Föld­mű­ves – Sza­bad Föld­mű­ves Új­ság – Sza­bad Új­ság, Nő – Új Nő).
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca gyűj­te­mé­nyé­ben ta­lál­ha­tó fo­lyó­irat­tár ál­lo­má­nyá­ról nyújt át­te­kin­tést a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 2002-ben meg­je­lent ki­ad­vá­nya: A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar folyói­rat­gyűjteményének ka­ta­ló­gu­sa (1918–2002). A ka­ta­ló­gust a könyv­tár mun­ka­tár­sai fo­lya­ma­to­san frissítik.
A (Cseh)szlovákiában ki­adott ma­gyar nyel­vű fo­lyó­irat­okon kí­vül meg­ta­lál­ha­tó a könyv­tár­ban a ma­gyar iro­da­lom ta­nul­má­nyo­zá­sá­hoz szük­sé­ges több mint 130 ma­gyar­or­szá­gi iro­dal­mi és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat tö­re­dé­kes vagy tel­jes év­fo­lya­ma­i­nak pél­dá­nyai is. Így pél­dá­ul a gyűj­te­mény ré­szét ké­pe­zi a Kor­társ, a Nagy­vi­lág, az Új For­rás, az Új Írás, a Je­len­kor, a Pa­lóc­föld, a Moz­gó Vi­lág, az Éle­tünk, a Tisza­táj, a For­rás, a Va­ló­ság, a Lá­tó­ha­tár és az Al­föld cí­mű iro­dal­mi fo­lyó­irat­ok, 1960–1980-as évek­ben meg­je­lent év­fo­lya­mai. A ki­sebb­sé­gi kér­dés­sel és a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­gal fog­lal­ko­zó ma­gyar­or­szá­gi tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat­ok tel­jes év­fo­lya­mai is a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re áll­nak (Ré­gió, Ki­sebb­ség­ku­ta­tás, Ma­gyar Ki­sebb­ség, Nyel­vünk és Kul­tú­ránk, Hun­ga­ro­ló­gi­ai Ér­te­sí­tő, Pro Minori­tate, Szá­za­dok, Ko­runk, Li­mes, Tör­té­nel­mi Szem­le, Hon­is­me­ret, His­tó­ria stb.). Egy ado­má­nyo­zás ré­vén ér­té­kes anyag gaz­da­gít­ja a könyv­tá­rat: a Bu­da­pes­ti Szem­le 1863–1914 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­mai, va­la­mint az Aka­dé­mi­ai Ér­te­sí­tő 1866–1917 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­mai, me­lyek ere­de­ti­leg a po­zso­nyi ki­rá­lyi fő­gim­ná­zi­um ta­ná­ri könyv­tá­rá­nak ré­szét ké­pez­ték.
A gyűj­te­mény­be tar­to­zik még 18 szlo­vák tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat (pl. His­tó­ria, His­torická revue, Rom­bo­id, Sloven­ské poh¾ady, OS Fó­rum obèianskej spoloènos­ti), va­la­mint a Szlo­vá­ki­á­ban meg­je­le­nő nem­ze­ti­sé­gi (len­gyel, orosz, ru­szin, cseh) ki­ad­vány­ok (20).

2.3. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fo­tó­ar­chí­vu­ma

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca szin­te meg­ala­ku­lá­sá­tól kezd­ve rend­sze­res gyűj­tő­mun­ká­val ala­kít­ja ki fo­tó­ar­chí­vu­mát is. Meg­bíz­ta – el­ső­sor­ban – a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­ira­tok fo­tó­ri­por­te­re­it, hogy ké­szít­se­nek fel­vé­te­le­ket a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­dal­mi, tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai élet ese­mé­nye­i­ről a könyv­tár fo­tó­gyűj­te­mé­nye szá­má­ra. Ez a gyűj­te­mény az is­mert saj­tó­fo­tó­sok (Gyö­ke­res Györ­gy, Prik­ler Lász­ló, So­mo­gyi Ti­bor, Dö­mö­tör Ede, Fo­gas Fe­renc és Gör­föl Je­nő) mun­ká­i­ból idá­ig több mint 2200 fény­ké­pet tar­tal­maz. Ér­té­kes ré­szét ké­pe­zi e gyűj­te­mény­nek az 1990-es évek vé­gén Gör­föl Je­nő ál­tal ké­szí­tett 70 szlo­vá­ki­ai ma­gyar írót áb­rá­zo­ló 249 szí­nes port­ré­fel­vé­tel, mely­nek di­gi­ta­li­zált vál­to­za­ta CD-n is meg­ta­lál­ha­tó. To­váb­bá a fo­tó­ar­chí­vum ré­szét ké­pe­zi még az 1960–1980-as évek­ben ké­szült, mint­egy 300 fény­kép­ből ál­ló kol­lek­ció (Prandl Sán­dor, Fo­gas Fe­renc és Gyö­ke­res Györ­gy mun­kái) szlo­vá­ki­ai ma­gyar írók­ról, köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek­ről.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fo­tó­ar­chí­vu­mát prog­ram­sze­rű­en gya­ra­pít­ja a fel­vi­dé­ki ma­gyar mű­em­lé­kek és em­lék­he­lyek je­len­le­gi ál­la­po­tát áb­rá­zo­ló ké­pek do­ku­men­tá­lá­sá­val is. Az 1848–1849-es ma­gyar for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc em­lék­he­lye­i­ről 58 doku­men­tum­felvétel, a po­zso­nyi mű­em­lé­kek­ről 29 fel­vé­tel, to­váb­bá a csal­ló­kö­zi kö­zép­ko­ri temp­lo­mok­ról mint­egy 100 szí­nes fény­kép (Görföl Je­nő mun­kái) ké­szült. A gyűj­te­mény je­len­tős ré­szét ké­pe­zi a Pran­dl Sán­dor ha­gya­té­ká­ból szár­ma­zó több mint 10 000 fény­kép, Gyö­ke­res Györ­gy 2000 fény­ké­pe, va­la­mint az utób­bi más­fél év­ti­zed tör­té­né­se­it do­ku­men­tá­ló sa­ját fo­tó­gyűj­te­mény (7000). A fo­tó­ar­chí­vum fény­ké­pe­it rend­sze­re­sen fel­hasz­nál­ják az egyes szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat­ok szer­kesz­tő­sé­gei, az em­lék­he­lyek­ről ké­szült nagy­mé­re­tű szí­nes fo­tó­kat pe­dig több ha­zai és kül­föl­di ki­ál­lí­tá­son, kon­fe­ren­ci­án is be­mu­tat­ta a könyv­tár.

2.4. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ké­pes­lap­gyűj­te­mé­nye

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca do­ku­men­tum­tá­rá­nak fon­tos ré­szét ké­pe­zi a mint­egy 3200 ré­gi és mai ké­pes­lap. Szlo­vá­ki­ai ké­pes­lap­bör­zé­ken és ma­gán­gyűj­tők­től be­sze­rez­ve bő­vül fo­lya­ma­to­san a gyűj­te­mény, amely el­ső­sor­ban Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta vá­ro­sai és köz­sé­gei ál­la­po­tá­nak 1918 utá­ni vál­to­zá­sa­it do­ku­men­tál­ja, és igyek­szik be­sze­rez­ni a Szlo­vá­kia te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó ma­gyar jel­le­gű mű­em­lé­ke­ket, tör­té­nel­mi em­lék­he­lye­ket áb­rá­zo­ló ké­pes­la­po­kat. A hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tás szem­pont­já­ból fon­tos do­ku­men­tá­ció az ez idá­ig mint­egy 100 szlo­vá­ki­ai vá­ros­ról és köz­ség­ről ta­lál­ha­tó gyűj­te­mény (Ér­sek­új­vár, Kas­sa, Ko­má­rom, Po­zsony, Somor­ja stb.). Mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti szem­pont­ból a leg­ér­té­ke­seb­bek a fel­vi­dé­ki hon­véd­em­lék­mű­ve­ket (Sel­mec­bá­nya, Kas­sa, Nagysal­ló, Lő­cse) áb­rá­zo­ló ré­gi ké­pes­lap­ok, az ér­sek­új­vá­ri és lo­son­ci Kos­suth-szo­bor­ról ké­szült, a po­zso­nyi Pe­tő­fi-szob­rot, a mil­len­ni­u­mi em­lék­mű­ve­ket (Dé­vény, Nyi­tra, Mun­kács), a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net fel­vi­dé­ki em­lék­he­lye­it áb­rá­zo­ló ké­pes­lap­ok.

2.5. Egyéb gyűj­te­mé­nyek a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icában

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca egyéb gyűj­te­mé­nyei: hang­ar­chí­vum (150 hang­ka­zet­ta), CD-gyűj­te­mény (159), vi­de­o­ka­zet­ták (106), pla­ká­tok (226), nap­tá­rak (43), va­la­mint a szak­dol­go­zat­ok (98) gyűj­te­mé­nye.
A Szlo­vák Rá­dió ma­gyar adá­sa év­ti­ze­dek óta rend­sze­re­sen ké­szít iro­dal­mi és pub­li­cisz­ti­kai mű­so­ro­kat, me­lyek ke­re­té­ben meg­szó­lal­tat­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar író­kat és köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­ge­ket. Mi­vel a szer­kesz­tő­ség meg­fe­le­lő hang­sza­lag hi­á­nyá­ban ar­chi­vá­lá­si gon­dok­kal küzd, a rög­zí­tett hang­anyag tá­ro­lá­sa gyak­ran ve­szély­be ke­rül. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca a szer­kesz­tők­kel együtt­mű­köd­ve olyan prog­ra­mot in­dí­tott el, amely­nek cél­ja meg­men­te­ni az utó­kor szá­má­ra ezt a mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti szem­pont­ból ér­té­kes do­ku­men­tum­anya­got. Ezért ki­ala­kí­tott és fo­lya­ma­to­san bő­vít egy olyan hang­ar­chí­vu­mot, mely­ben már ez idá­ig si­ke­rült el­ké­szí­te­ni és pon­tos szá­mí­tó­gé­pes jegy­zék se­gít­sé­gé­vel kön­­nyen ku­tat­ha­tó­vá ten­ni a 150 egy­órás hang­ka­zet­tán rög­zí­tett anya­got. A gyűj­te­mény­ben az 1960-as évek vé­gé­től 2000 vé­gé­ig kü­lön­bö­ző al­ka­lom­mal ké­szült hang­fel­vé­tel ta­lál­ha­tó 150 szlo­vá­ki­ai ma­gyar író­val, to­váb­bá több ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés, szer­kesz­tői és ki­adói mű­hely­ta­lál­ko­zó, kon­fe­ren­ci­ák, szín­há­zi év­for­du­lók stb. al­kal­má­ból ké­szült hang­anyag. Az írók kö­zül a leg­több­ször Duba Gyu­la, Ozs­vald Ár­pád, Tő­zsér Ár­pád, Tur­czel La­jos, Tóth Lász­ló, Zs. Nagy La­jos, Zal­abai Zsig­mond, Konc­sol Lász­ló, Cselényi Lász­ló, Gren­del La­jos, Dé­nes Györ­gy és Hizs­nyai Zol­tán sze­re­pel a hang­sza­lag­okon.
A Come­nius Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szé­ke és a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca 2003 ok­tó­be­ré­ben meg­ál­la­po­dást kö­tött, hogy a po­zso­nyi ma­gyar tan­szék tu­laj­do­ná­ban lé­vő nyelv­já­rá­si hangarchívum meg­men­tés, meg­őr­zés és köz­kinc­­csé té­tel cél­já­ból a Fó­rum In­té­zet Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv- és adat­tá­rá­ban ke­rül el­he­lye­zés­re. A nyelv­já­rá­si szö­veg­gyűj­te­mény a tan­szé­ken az 1960-as évek­től az 1980-as évek ele­jé­ig Si­ma Fe­renc docens ve­ze­té­sé­vel fel­gyűj­tött nyelv­já­rá­si anya­got tar­tal­maz­za, mint­egy 120 mag­ne­to­fon­sza­la­gon.
A CD-gyűj­te­mény­ben meg­ta­lál­ha­tók a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­vé­sze­ti együt­te­sek és szó­lis­ták ka­zet­tái, le­me­zei, CD-i (Híd veg­yeskar, Somor­ja; FIRESZ Kó­rus: Tégy, Uram, en­gem ál­dás­sá; Zob­o­ral­ja – Zsérei női veg­yeskar stb.), en­cik­lo­pé­di­ák, le­xi­ko­nok, szó­tá­rak di­gi­tá­lis vál­to­za­tai.
A vi­de­o­ka­zet­ta-gyűj­te­mény nagy ré­szét a Du­na Te­le­ví­zió ál­tal ki­adott ka­zet­ták al­kot­ják (Rend­ha­gyó tör­té­ne­lem­óra; Hun­garia Lit­ter­a­ta 1–7.; Ma­gyar tör­té­nel­mi arc­kép­csar­nok; Hej, hej he­lyes­írás!).

2.6. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kisny­omtatványtára

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kisny­omtatványtára fel­öle­li a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szel­le­mi-mű­vé­sze­ti éle­té­vel kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mo­kat. A könyv­tár gyűj­te­mé­nyé­ben kép­ző­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tá­sok­ról szó­ló ka­ta­ló­gu­sok (pl. Du­na Men­ti Mú­ze­um, Csal­ló­kö­zi Mú­ze­um, Kor­társ Ma­gyar Ga­lé­ria, Nóg­rá­di Ga­lé­ria stb.), szín­há­zak mű­sor­fü­ze­tei, va­la­mint kü­lön­bö­ző kul­tu­rá­lis ese­mé­nyek­kel kap­cso­la­tos meg­hí­vók és ér­te­sí­tők (pl. Duna­men­ti Ta­vasz, Gom­ba­szö­gi Or­szá­gos Dal- és Tánc­ün­ne­pély, Zselízi Or­szá­gos Nép­mű­vé­sze­ti Fesz­ti­vál, Czuc­zor Ger­gely Na­pok, Ka­zin­czy Nyelv­mű­ve­lő Na­pok, Ko­dály Na­pok, Jó­kai Na­pok, a Vám­béry Pol­gá­ri Tár­su­lás ren­dez­vé­nyei stb.) ta­lál­ha­tók. A fel­dol­go­zott kis­nyom­tat­vá­nyok szá­ma el­éri az ötez­ret.

2.7. Ha­gya­té­kok a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icában

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ál­lo­má­nyát egyé­ni ha­gya­té­kok is gaz­da­gít­ják.

2.7.1. Fel­dol­go­zott ha­gya­té­kok

Győry (Wal­len­tínyi) De­zső (köl­tő, író, pub­li­cis­ta) ha­gya­té­ka a Wal­len­tínyi Er­zsé­bet ál­tal ös­­sze­gyűj­tött le­ve­lek­ből áll. A le­ve­lek alap­ján nyo­mon kö­vet­he­tő az író pá­lya­fu­tá­sa, köny­vei szü­le­té­sé­nek, meg­je­len­te­té­sé­nek és fo­gad­ta­tá­sá­nak kö­rül­mé­nyei. A ha­gya­ték­ban ta­lál­ha­tó ké­pes­lap­ok kö­zött ér­té­kes szá­zad ele­ji fo­tók és bé­lye­gek is van­nak. Meg­ta­lál­ha­tók to­váb­bá azok az új­ság­cik­kek, ame­lyek Győry De­zső sze­rep­lé­se­i­vel, köny­ve­i­nek kri­ti­ká­i­val fog­lal­koz­nak (180 cikk). A 6 le­vél­tá­ri do­boz­nyi anyag­ból és a 143 könyv­ből ál­ló ha­gya­ték a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re áll. A köny­vek­ből 54 pél­dány de­di­kált az író csa­lád­tag­jai ré­szé­re.
Ungváry Fe­renc (ren­de­ző, szí­nész, pub­li­cis­ta) ha­gya­té­ká­ban meg­ta­lál­ha­tó a Po­zso­nyi Vá­ro­si Szín­ház tör­té­ne­te 1900–1938 kö­zött, 10 szín­ház­zal kap­cso­la­tos írá­sa (pl. Tal­ló­zás a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szí­né­szet múlt­já­ból), 12 a rá­dió tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó mun­ká­ja, 137 hang­já­ték (pl. A rá­dió be­mon­dót ke­res), 9 könyv. Ha­gya­té­ka sze­mé­lyes le­ve­le­ket, ké­pes­la­po­kat (61 db Újházy Nu­si fér­jé­hez, Ungváry Fe­renc­hez írt le­vél, 31 db Ungváry Fe­renc édes­any­já­tól ka­pott le­vél), 20 hang­le­mezt, 6 hang­sza­la­got (me­lye­ken Újházy Nu­si éne­kel), 150 kot­tát, 26 csa­lá­di fény­ké­pet, sze­mé­lyes ira­to­kat, ok­má­nyo­kat és szám­lá­kat is tar­tal­maz.
Pran­dl Sán­dor (fo­tó­ri­por­ter) ha­gya­té­kát 1999-ben vá­sá­rol­ta meg a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca a fo­tog­rá­fus fi­á­tól. A gaz­dag gyűj­te­mény 6500 fe­ke­te-fe­hér fény­ké­pet és 4000 szí­nes dia­fel­vé­telt tar­tal­maz. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar kul­tu­rá­lis élet tör­té­ne­te ta­nul­má­nyo­zá­sá­nak fon­tos do­ku­men­tu­ma­it ké­pe­zik a fény­kép­gyűj­te­mény da­rab­jai. Több száz kép ta­lál­ha­tó az 1970–1980-as évek nép­mű­vé­sze­ti fesz­ti­vál­jai (Gom­ba­szög, Zselíz, Ko­dály Na­pok stb.) min­den év­fo­lya­má­ról. Szám­ta­lan fény­kép ké­szült a fel­lé­pő mű­vé­sze­ti cso­por­tok­ról, to­váb­bá nagy­szá­mú port­ré az is­mert szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek­ről, írók­ról, mű­ve­lő­dés­szer­ve­zők­ről, nép­mű­ve­lők­ről. A dia­fel­vé­te­lek kö­zül a leg­ér­té­ke­sebb az 1980-as évek­ben fo­tó­zott anyag, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tá­jak nép­vi­se­le­te­it mu­tat­ja be (me­lyek egy ré­sze meg­je­lent a Jó­kai Mária–Méry Mar­git: Szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­vi­se­le­tek cí­mű könyv­ben), va­la­mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú mű­em­lé­kek­ről, em­lék­he­lyek­ről ké­szült több száz fel­vé­tel.
Hal­tenberg­er In­ce (Incze Bé­la) (kul­tú­ra­szer­ve­ző, pub­li­cis­ta) könyv­tá­rá­ból 247 köny­vet örö­kö­se, lá­nya, Szabóné Hal­tenberg­er Kin­ga aján­dé­ko­zott a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv­tá­rá­nak 2000 jú­ni­u­sá­ban. A köny­vek kö­zül több mint 100 kö­tet a könyv­tár törzs­ál­lo­má­nyát gaz­da­gí­tot­ta az 1920–1930 kö­zött meg­je­lent ér­té­kes szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­vek­kel. A töb­bi mun­ka a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kéz­irat­tá­rá­nak fon­tos ré­szét ké­pe­zi, mi­vel Hal­tenberg­er In­ce ki­tű­nő szak­könyv­tá­rá­ban meg­ta­lál­ha­tó szin­te min­den fon­tos mun­ka az 1920–1930-as évek ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi és szo­ci­og­rá­fi­ai mű­ve­i­ből.
Krivosik Ist­ván (dip­lo­ma­ta, szín­ház­igaz­ga­tó, egye­te­mi oktató) könyv­tá­runk­nak 172 köny­vet ado­má­nyo­zott (fő­leg az 1950–1980-as évek szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­ad­vá­nyai), va­la­mint a Ter­mé­szet és Tár­sa­da­lom cí­mű fo­lyó­irat több év­fo­lya­mát.
Jan­ics Kál­mán (tör­té­nész, pub­li­cis­ta, or­vos) ha­gya­té­ka (411 könyv) 2004 jú­li­u­sá­ban ke­rült a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icá­ba.
Pet­ne­házy Fe­renc (köl­tő, mű­for­dí­tó) ha­gya­té­ka 2003 feb­ru­ár­já­ban, Kas­sá­ról ke­rült a könyv­tár­ba (164 könyv).
Sza­lat­nai Re­zső (kri­ti­kus, iro­da­lom­tör­té­nész, író) ha­gya­té­kát Sza­lat­nai R. Ju­dit ado­má­nyoz­ta 2003 feb­ru­ár­já­ban a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icá­nak. A gaz­dag gyűj­te­mény 339 könyv­ből és 157 fo­lyó­irat­ból (Ma­gyar Új­ság, Ma­gyar Hír­lap, Es­ti Új­ság, A Hét, Nő, Ma­gyar Tan­ügy stb.) áll. A könyv­tár­nak ado­má­nyo­zott könyv- és fo­lyó­irat-gyűj­te­mény, va­la­mint az új­ság­ki­vá­gás­ok tel­jes fel­dol­go­zá­sá­val 2004 szep­tem­be­ré­ben bib­li­og­rá­fia ké­szült.
Sipos Győ­ző (mű­for­dí­tó) könyv­tá­rá­ból 165 köny­vet ado­má­nyo­zott fe­le­sé­ge a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icá­nak 1999 őszén. A könyv­gyűj­te­mény je­len­tős ré­szét a 20. szá­zad el­ső ne­gye­dé­ből va­ló Re­mek­írók ké­pes könyv­tá­ra-so­ro­zat te­szi ki.

2.7.2. Fel­dol­go­zás­ra vá­ró ha­gya­té­kok

Je­len­leg Gyö­nyör Jó­zsef és Zal­abai Zsig­mond ha­gya­té­ká­nak rend­sze­re­zé­se és fel­dol­go­zá­sa fo­lyik.
Zal­abai Zsig­mond (egye­te­mi ad­junk­tus, iro­da­lom­kri­ti­kus) 35 le­vél­tá­ri do­boz­ból ál­ló ha­gya­té­ká­nak leg­na­gyobb ré­szét (18 do­boz) a Fel­vi­dé­ki uta­zás cí­mű vers­gyűj­te­mény­ének kéz­ira­ta ké­pe­zi, amely a hon­fog­la­lás ko­rá­tól kezd­ve a 20. szá­zad vé­gé­ig meg­je­lent szlo­vá­ki­ai vo­nat­ko­zá­sú, ma­gyar nyel­ven író­dott vagy ma­gyar szer­zők tol­lá­ból szár­ma­zó vers­szö­ve­ge­ket tar­tal­maz­za. A Zal­abai ál­tal ké­szí­tett egye­te­mi se­géd­anyag­ok, elő­adá­sok és jegy­ze­tek 10 le­vél­tá­ri do­boz ter­je­del­mű­ek. A ha­zai imád­ság­fé­le (Kas­sák La­jos és szü­lő­föld­je) cí­mű ös­­sze­ál­lí­tás kéz­ira­ta 2 le­vél­tá­ri do­boz.
Gyö­nyör Jó­zsef (po­li­to­ló­gus, köz­író, jo­gász, jog­tör­té­nész) ha­gya­té­ká­hoz 517 könyv, va­la­mint 26 le­vél­tá­ri do­boz­nyi irat­gyűj­te­mény tar­to­zik. Az irat­gyűj­te­mény fő­leg a Nem­ze­ti­sé­gi Tit­kár­sá­gon vég­zett 1968–1983 kö­zöt­ti te­vé­keny­sé­ge so­rán ke­let­ke­zett, sok­ré­tű hát­tér­anya­got, elem­zé­se­ket, ta­nul­má­nya­i­nak kéz­ira­ta­it ma­gá­ban fog­la­ló és a nem­ze­ti­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­la­tos fon­tos do­ku­men­tu­mo­kat tar­tal­maz­za.

2.8. Le­vél- és kéz­irat­tár

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca le­vél- és kéz­irat­tá­ra a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság éle­té­vel kap­cso­la­tos le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mo­kat, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai pár­tok, tár­sa­dal­mi, kul­tu­rá­lis és egyéb szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek irat­anya­ga­it, köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek, írók, mű­vé­szek le­ve­le­zé­sét tar­tal­maz­za.
A le­vél­tár ál­lo­má­nyát 3 nagy irat­gyűj­te­mény ké­pe­zi. A leg­na­gyobb a Cse­ma­dok 1949–1990 kö­zöt­ti idő­sza­kát kép­vi­se­lő do­ku­men­tum­gyűj­te­mény, to­váb­bá a Szlo­vák Kor­mány Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csá­nak 1969–1991 kö­zöt­ti te­vé­keny­sé­gé­nek do­ku­men­tá­ci­ó­ja, va­la­mint az 1990-ben meg­ala­kult szlo­vá­ki­ai ma­gyar pár­tok (Ma­gyar Pol­gá­ri Párt, Együtt­élés Po­li­ti­kai Moz­ga­lom) köz­pon­ti irat­tá­rá­nak do­ku­men­tu­mai.

2.8.1. A Cse­ma­dok do­ku­men­tum­gyűj­te­mé­nye

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca vál­lal­ta az 1990-es évek kö­ze­pén sú­lyos anya­gi hely­zet­be ke­rült Cse­ma­dok köz­pon­ti irat­tá­rá­nak gon­do­zá­sát. 1996-ban kez­dő­dött el a szin­te tel­je­sen ren­de­zet­len, mint­egy 60 fo­lyó­mé­ter­nyi le­vél­tá­ri anyag Som­or­já­ra köl­töz­te­té­se és fo­lya­ma­tos fel­dol­go­zá­sa. A Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap Le­vél­tá­ri Kol­lé­gi­u­má­nak pá­lyá­za­ti tá­mo­ga­tá­sá­val 1996 őszén meg­kez­dőd­he­tett a do­ku­men­tum­gyűj­te­mény alap­lel­tá­rá­nak el­ké­szí­té­se. Az az­óta is fo­lya­ma­to­san vég­zett le­vél­tá­ri rend­sze­re­ző mun­ka ered­mé­nye­ként je­len­tős elő­re­lé­pés tör­tént az irat­gyűj­te­mény ku­tat­ha­tó­vá té­te­le te­rén, mely nagy­ban hoz­zá­já­rul a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­ne­té­nek ku­ta­tá­sá­hoz, se­gí­ti a Cse­ma­dok tör­té­ne­té­nek meg­írá­sá­ra vál­lal­ko­zók mun­ká­ját, for­rás­gyűj­te­mé­nyek ki­adá­sát, va­la­mint tör­té­nel­mi kro­no­ló­gi­ák ké­szí­té­sé­hez szol­gál ér­té­kes ada­lé­kok­kal.
A Cse­ma­dok-irat­gyűj­te­mény le­vél­tá­ri do­bo­zok­ba ren­de­zett anya­gá­nak az alap­lel­tá­ra a kö­vet­ke­ző:
1. az Or­szá­gos Köz­gyű­lé­sek ira­tai 1949–1997 (11 do­boz, 31 cso­mó);
2. az Or­szá­gos Vá­laszt­mány (köz­pon­ti bi­zott­ság) ira­tai 1951–1989 (13 do­boz, 79 cso­mó);
3. az Or­szá­gos Vá­laszt­mány (köz­pon­ti bi­zott­ság) el­nök­sé­ge ülé­se­i­nek anya­gai 1949–1990 (34 do­boz, 50 cso­mó);
4. a Cse­ma­dok he­lyi szer­ve­ze­tei év­zá­ró tag­gyű­lé­se­i­nek jegy­ző­köny­vei 1960–1990 (28 do­boz, 40 cso­mó);
5. a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Tit­kár­sá­gá­nak sze­mély­ze­ti ira­tai (ká­der­lap­ok) 1949–1974 (7 do­boz, 342 irat);
6. a Cse­ma­dok tit­kár­sá­gá­nak ve­gyes anya­gai 1950–1990 (18 do­boz, 92 cso­mó): iro­da­lom­nép­sze­rű­sí­tő mun­ka, klub­moz­ga­lom, ének­ka­ri moz­ga­lom, Ko­dály Na­pok, Ka­zin­czy Nyelv­mű­ve­lő Na­pok, Fábry Zol­tán Iro­dal­mi és Kul­tu­rá­lis Na­pok, Szőt­tes, a Hét ki­adá­sá­val kap­cso­la­tos anya­gok, mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ve­tél­ke­dők;
7. or­szá­gos ren­dez­vé­nyek irat­anya­gai: Gom­ba­szö­gi Dal- és Tánc­ün­ne­pély 1960–1989 (14 do­boz), Zselízi Or­szá­gos Nép­mű­vé­sze­ti Fesz­ti­vál 1961–1991 (16 do­boz), Ta­va­szi szél vi­zet áraszt nép­ze­nei ve­tél­ke­dő 1970–1989 (8 do­boz).
A Cse­ma­dok le­vél­tá­rá­nak ku­ta­tá­sát se­gí­ti a szer­ve­zet 1949–1959 kö­zöt­ti kor­sza­ká­ról ké­szült 800 té­telt tar­tal­ma­zó saj­tó­bib­li­og­rá­fia, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ko­ra­be­li fo­lyó­irat­ok­ban meg­je­lent, a Cse­ma­dok te­vé­keny­sé­gé­ről szó­ló írá­so­kat tar­tal­maz­za.

2.8.2. A Szlo­vák Kor­mány Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csá­nak do­ku­men­tá­ci­ó­ja

A Szlo­vák Szo­ci­a­lis­ta Köz­tár­sa­ság Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csát (Rada vlády SSR pre národ­nos­ti) 1969. feb­ru­ár 14-én hoz­ták lét­re. A Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács a kor­mány ta­nács­adó, kez­de­mé­nye­ző és ko­or­di­ná­ci­ós szer­ve volt nem­ze­ti­sé­gi ügyek­ben. A Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács 1969. áp­ri­lis 22. és 1991. ja­nu­ár 24. kö­zött 35 al­ka­lom­mal ülé­se­zett, és ös­­sze­sen 153 ügy­ira­tot (je­len­tést, el­len­őr­ző je­len­tést, be­szá­mo­lót, in­for­má­ci­ót) vi­ta­tott meg. Ezek fő­leg a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás­sal és kul­tú­rá­val, az óvo­dák, ill. az alap- és kö­zép­is­ko­lák hely­ze­té­vel, a pe­da­gó­gus­kép­zés­sel, a kö­zép­is­ko­lai és egye­te­mi fel­vé­te­lik nem­ze­ti­sé­gi szem­pont­ból ér­té­kel­he­tő ered­mé­nye­i­vel, a Cse­ma­dok­kal, a nyelv­hasz­ná­lat­tal, a dél-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok prob­lé­má­i­val, a könyv- és fo­lyó­irat-el­lá­tás­sal, a nép­szám­lá­lás­ok ered­mé­nye­i­nek elem­zé­sé­vel, a ki­sebb­sé­gek szo­ci­á­lis hely­ze­té­vel, a nem­ze­ti­sé­gi saj­tó­val, a szín­há­zak­kal, va­la­mint a tu­do­má­nyos ku­ta­tás­sal fog­lal­koz­tak. Az ügy­irat­ok ter­mé­sze­te­sen a ma­gya­ron kí­vül a ru­tén és az uk­rán ki­sebb­ség prob­lé­má­it is tag­lal­ták.
A több mint 10 000 gé­pelt ol­dalt ki­te­vő do­ku­men­tá­ció a kö­vet­ke­ző té­ma­kö­rök sze­rint van rend­sze­rez­ve:
1. a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács ülé­se­i­ről ké­szí­tett fel­jegy­zé­sek, jegy­ző­köny­vek;
2. a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács ülé­se­in meg­tár­gyalt ügy­irat­ok és a na­pi­rend­re tű­zött 153 ügy­ira­ton kí­vül a meg­tár­gya­lá­suk­kal kap­cso­la­tos egyéb do­ku­men­tá­ció (ál­lás­fog­la­lás­ok, meg­jegy­zé­sek, sta­tisz­ti­kák);
3. a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács tit­kár­sá­gá­nak le­ve­le­zé­se és egyéb be­ik­ta­tott ira­tai 1968–1978 kö­zött;
4. a tit­kár­ság ál­tal ké­szí­tett je­len­té­sek, in­for­má­ci­ók és egyéb ügy­irat­ok fő­leg a kor­mány el­nö­ke, al­el­nö­kei, va­la­mint a párt­köz­pont ré­szé­re;
5. az 1961., 1970., 1980. és az 1991. évi nép­szám­lá­lás­ok do­ku­men­tu­mai (kér­dő­ívek, nem­ze­ti­sé­gi ada­tok stb.);
6. a tit­kár­ság ál­tal szer­kesz­tett és ki­adott Infor­maèný bul­le­tin 10 szá­ma;
7. a nem­ze­ti­sé­gek hely­ze­tét sza­bá­lyo­zó jo­gi nor­mák, kor­mány­ha­tá­ro­za­tok, párt­ha­tá­ro­zat­ok gyűj­te­mé­nye (1952–1991);
8. a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács sta­tú­tu­mai, a tit­kár­ság mun­ka­ter­vei;
9. az 1969-ben lé­te­sí­tett szak­bi­zott­ság­ok (ok­ta­tá­si, kul­tu­rá­lis és köz­gaz­da­sá­gi) ira­tai;
10. a nem­ze­ti­sé­gi tör­vé­nye­ket elő­ké­szí­tő 1969. évi körtvé­lye­si és Mora­vanyi kon­fe­ren­ci­ák do­ku­men­tu­mai, ta­nul­má­nyok;
11. a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács nem­ze­ti­sé­gi bi­zott­sá­gá­nak (1968–1970) ügy­ira­tai;
12. a „har­minc­hár­mak” be­ad­vá­nya 1989-ben és a ve­le kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mok ;
13. a nyelv­kér­dés­sel, a nyelv­hasz­ná­lat­tal, a hely­ség­ne­vek prob­lé­má­já­val fog­lal­ko­zó do­ku­men­tu­mok (1970–1982);
az 1990-ben el­fo­ga­dott nyelv­tör­vény elő­ké­szí­té­sé­nek és tár­gya­lá­sá­nak do­ku­men­tu­mai;
15. ve­gyes ira­tok 1968-ból;
16. a Szlo­vák Terv­hi­va­tal je­len­té­sei, elem­zé­sei, ill. ta­nul­má­nyok (1967–1975) Dél-Szlo­vá­kia gaz­da­sá­gi hely­ze­té­ről;
17. a nem­ze­ti­sé­gi kul­tú­rá­val kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mok (ma­gyar té­vé­adás, kul­tu­rá­lis egyez­mé­nyek, könyv- és új­ság­be­ho­za­tal, szín­ház, Matesz, Thália stb.);
18. a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás­sal fog­lal­ko­zó do­ku­men­tu­mok (mi­nisz­té­ri­u­mi je­len­té­sek, egye­te­mi fel­vé­te­lik ered­mé­nyei stb.);
19. az 1990-ben (Var­ga Sán­dor mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­tes hi­va­ta­li ide­je alat­t) ké­szült nem­ze­ti­sé­gi tit­kár­sá­gi do­ku­men­tu­mok.
A töb­bi anyag je­len­leg is fel­dol­go­zás, rend­sze­re­zés alatt áll.
A Cse­ma­dok és a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács le­vél­tá­ri anya­ga­i­hoz szer­ve­sen kap­cso­ló­dik két is­mert szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­éle­ti sze­mé­lyi­ség, Sza­bó Re­zső és Var­ga Sán­dor ál­tal a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ré­szé­re ado­má­nyo­zott sze­mé­lyes irat­gyűj­te­mény.
Sza­bó Re­zső (jo­gász, par­la­men­ti kép­vi­se­lő, pub­li­cis­ta) irat­gyűj­te­mé­nye 20 le­vél­tá­ri do­boz­ból áll, amely tar­tal­maz­za az 1960-as évek vé­gén szü­le­tett leg­fon­to­sabb nem­ze­ti­ség­po­li­ti­kai do­ku­men­tu­mo­kat, az 1990-es évek nem­ze­ti­sé­gi tör­vény­ja­vas­la­ta­it, szá­mos elem­zést, hát­tér­anya­got és a kü­lön­bö­ző tiszt­sé­gei so­rán ös­­sze­gyűj­tött ér­té­kes do­ku­men­tu­mo­kat. A do­ku­men­tum­gyűj­te­mény tar­tal­má­ról szó­ló 20 ol­da­las rész­le­tes jegy­zék kü­lön gyűj­te­mény­ként áll a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re.
Var­ga Sán­dor (le­vél­tá­ros, tu­do­má­nyos ku­ta­tó) 1968–1970 kö­zött a Cse­ma­dok ve­ze­tő tiszt­ség­vi­se­lő­je volt. Mun­kás­sá­gá­nak e kor­sza­kát do­ku­men­tá­ló, 10 le­vél­tá­ri do­boz­nyi ren­de­zett irat­anya­gát ado­má­nyoz­ta a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icá­nak.

2.8.3. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar pár­tok ira­tai

A Ma­gyar Pol­gá­ri Párt 1989–1998 kö­zöt­ti te­vé­keny­sé­gét do­ku­men­tá­ló irat­tár 50 le­vél­tá­ri do­bozt tölt meg, mind­egyik do­boz­ban meg­ta­lál­ha­tó az egyes ira­tok jegy­zé­ke. A do­ku­men­tum­gyűj­te­mény­ben meg­ta­lál­ha­tók a párt alap­sza­bá­lyai; a prog­ram­jai; az egyes köz­gyű­lé­sek irat­anya­ga; az 1990., 1992., és 1994. évi or­szá­gos és ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­sok do­ku­men­tu­mai; a tör­vény­ja­vas­lat­ok; a párt ha­zai és nem­zet­kö­zi kap­cso­la­ta­i­nak do­ku­men­tu­mai; a le­ve­le­zés; a kü­lön­bö­ző ál­lás­fog­la­lás­ok és pe­tí­ci­ók; stb. Az Együtt­élés irat­tá­ra lel­tá­rá­nak el­ké­szí­té­se fo­lya­mat­ban van.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka 1990–2000 kö­zöt­ti tör­té­ne­té­nek ta­nul­má­nyo­zá­sá­hoz hasz­nos se­gít­sé­gül szol­gál­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar par­la­men­ti kép­vi­se­lők ál­tal a könyv­tár­nak ado­má­nyo­zott par­la­men­ti jegy­ző­köny­vek. A könyv­tár­ban meg­ta­lál­ha­tó a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Nem­ze­ti Ta­ná­csa 1990–1998 kö­zöt­ti ülé­se­i­nek 363 jegy­ző­köny­ve, va­la­mint a Cseh és Szlo­vák Szö­vet­sé­gi Köz­tár­sa­ság Szö­vet­sé­gi Gyű­lé­sé­nek 1989–1992 kö­zöt­ti ülé­se­i­nek 163 jegy­ző­köny­ve. Ezen kí­vül a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság tör­vény­tá­rá­nak (Zbierka zákonov) 1990–2000 kö­zöt­ti év­fo­lya­mai is ren­del­ke­zés­re áll­nak.

3. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca te­vé­keny­sé­ge

Fenn­ál­lá­sa óta a könyv­tár fo­lya­ma­to­san sok­ré­tű köz­hasz­nú in­for­má­ci­ós szol­gál­ta­tá­so­kat is el­lát. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca je­len­leg 3 fő­ál­lá­sú al­kal­ma­zott mel­lett 2 ál­lan­dó rész­mun­ka­idő­ben fog­lal­koz­ta­tott sze­mély se­gít­sé­gé­vel mű­kö­dik. Nyá­ron 1-1 he­tet fő­is­ko­lai vagy egyetemi hallgatók is be­se­gí­te­nek a könyv­tár­ban fo­lyó mun­kák­ba.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca az ál­la­mi könyv­tá­rak­kal el­len­tét­ben nem köl­csön­könyv­tár, ha­nem ku­ta­tó­könyv­tár. Meg­fe­le­lő inf­rast­ruk­tú­rá­val áll a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re: szá­mí­tó­gép-, szken­ner- és inter­nethasználat, fény­má­so­lá­si le­he­tő­ség. Gyűj­te­mé­nyét egy­re na­gyobb szám­ban hasz­nál­ják fel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó ku­ta­tók. A ké­zi­könyv­tár, a könyv­ál­lo­mány, a fo­lyó­irat­tár nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­gek­kel rend­sze­re­sen él­nek a po­zso­nyi, a nyi­trai és a ko­má­ro­mi egye­tem oktatói és hall­ga­tói. A kü­lön­bö­ző té­mák­hoz (iro­da­lom, nem­ze­ti­sé­gi kér­dés, hely­tör­té­net, saj­tó stb.) nyúj­tott in­for­má­ci­ó­kért cse­ré­be az egye­te­mi hall­ga­tók el­hoz­zák az el­ké­szült szak­dol­go­za­tuk egy pél­dá­nyát, amel­­lyel to­váb­bi se­gít­sé­get tud­nak nyúj­ta­ni a té­ma iránt ér­dek­lő­dők­nek. Így fo­lya­ma­to­san gya­rap­szik a könyv­tár szak­dol­go­zat-gyűj­te­mé­nye, amely­ben je­len­leg 98 kü­lön­bö­ző té­ma áll a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re (pl. Fábry Zol­tán és az Iro­dal­mi Szem­le, Szlo­vák tá­jak és em­be­rek Mik­száth mű­ve­i­ben, Táj­sza­vak Kémén­dről, Az Új Szó nyelv­he­lyes­sé­gi és he­lyes­írá­si kér­dé­sei, If­jú­sá­gi lap­ja­ink nyelv­hasz­ná­la­tá­ról, A szen­ci ö-ző nyelv­já­rás hang­ta­ni és alak­ta­ni le­írá­sa, Há­rom csal­ló­kö­zi fa­lu – Nyáras­d, Padány, Alistál – le­xi­kai nyelv­at­la­sza, Nyelv­tör­vény­konf­lik­tus ki­ala­ku­lá­sa, Két­nyel­vű­ség Szen­cen, Ki­sebb­sé­gi ma­gyar gyer­mek­iro­da­lom Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1945–90, Fel­ső-Csal­ló­köz iro­dal­mi ha­gyo­má­nyai, Kód­vál­tás a két vi­lág­há­bo­rú köz­ti cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar saj­tó nyel­vé­ben, A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­ki­adás bib­li­og­rá­fi­á­ja 1918–1944, A Szőt­tes Ka­ma­ra Nép­tánc­e­gyüttes tör­té­ne­te és sze­re­pe a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság kul­tu­rá­lis éle­té­ben).
A Cse­ma­dok 1999-ben ün­ne­pel­te meg­ala­ku­lá­sá­nak 50. év­for­du­ló­ját, mely­nek al­kal­má­ból szá­mos pub­li­ká­ció lá­tott nap­vi­lá­got. Jó néhány el­ké­szí­té­sé­hez nyúj­tott se­gít­sé­get kü­lön­bö­ző he­lyi szer­ve­zet tör­té­ne­tét ku­ta­tók szá­má­ra a Bib­lio­the­ca Hun­ga­r­i­ca le­vél­tá­ra. Több év­for­du­lós ki­ál­lí­tás és ki­ad­vány ös­­sze­ál­lí­tá­sá­hoz köl­csön­zött do­ku­men­tu­mo­kat és bo­csá­tot­ta azo­kat a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re.
A könyv­tár na­gyon sok hely­tör­té­ne­ti, re­gi­o­ná­lis és ös­­szeg­ző ki­ad­vány lét­re­jöt­té­ben volt a ku­ta­tók se­gít­sé­gé­re (pl. Presin­szky La­jos: Fel­ső-csal­ló­kö­zi arc­kép­csar­nok; uő: Múl­tunk­ról a je­len­nek – fe­je­ze­tek Lég tör­té­ne­té­ből; uő.: Mit hagy­tak ránk a szá­za­dok – Nagy­szar­va; uő: Somor­ja tör­té­nel­mi ol­va­só­könyv; Gör­föl Jenő–Limpár Pé­ter: „Pa­csir­ta­szót hal­lok megin­t”; uők: Víz, víz, víz, víz – az 1965-ös csal­ló­kö­zi ár­víz pub­li­cisz­ti­kai és szép­iro­dal­mi anya­gai; Tóth Lász­ló [sz­erk.]: A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­te 1918–1998). A könyv­tár a ku­ta­tók igé­nyei sze­rint, sze­mé­lye­sen, de akár e-mai­len, te­le­fo­non, fa­xon is nyújt in­for­má­ci­ót, kül­di a kért do­ku­men­tu­mo­kat.
In­for­má­ci­ó­kat szol­gál­tat to­váb­bá a szlo­vá­ki­ai ma­gyar, de a ma­gyar­or­szá­gi, a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság ügye­i­vel fog­lal­ko­zó in­téz­mé­nyek­nek is. Jó kap­cso­la­tot tart fenn Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta te­rü­le­te­i­nek könyv­tá­ra­i­val, és ma­gyar­or­szá­gi könyv­tá­rak­kal (pl. Kis­fa­ludy Kár­oly Me­gyei Könyv­tár Győr, Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Bu­da­pest), in­téz­mé­nyek­kel (Te­le­ki Lász­ló In­té­zet, Ha­tá­ron Tú­li Ma­gya­rok Hi­va­ta­la).
Évek óta szak­mai és anya­gi tá­mo­ga­tást nyújt a szlo­vá­ki­ai ma­gyar is­ko­lák di­ák­jai szá­má­ra ren­de­zett tör­té­nel­mi és iro­dal­mi té­má­jú ve­tél­ke­dők szer­ve­ző­i­nek. Társ­ren­de­ző­je a 2006-ban im­már ti­ze­dik al­ka­lom­mal meg­ren­de­zett szlo­vá­ki­ai ma­gyar hely­tör­té­né­szek szak­mai ta­lál­ko­zó­já­nak (Udvard), va­la­mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zép­is­ko­lás­ok ré­szé­re ki­írt Múlt­idé­ző elnevezésű tör­té­nel­mi ve­tél­ke­dő­nek.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca mű­kö­dé­sé­hez el­en­ged­he­tet­len az ál­lan­dó ál­lo­mány­gya­ra­pí­tás és -fel­dol­go­zás. Mun­ka­tár­sa­ink a ki­adók és a ter­jesz­tők pros­pek­tu­sa­i­ból tá­jé­ko­zód­hat­nak az újon­nan meg­je­lent ki­ad­vány­ok­ról. Az egyes ki­adók (Ma­dách, Kalligram, Lil­i­um Aurum, KT Ki­adó) kö­te­les pél­dány­ként kül­de­nek 1-2 kö­te­tet az újon­nan meg­je­lent ki­ad­vá­nya­ik­ból. A peri­odikumok kö­zül né­há­nyat (pl. Új Szó, Csal­ló­köz) aján­dék­ként kap, és né­me­lyet (pl. Kalligram) éves elő­fi­ze­tés­sel sze­rez be a könyv­tár. A szor­ti­men­tk­ereskedelem­ben már nem el­ér­he­tő, de a könyv­tá­ri gyűj­te­mény­ből hi­ány­zó vagy idő­köz­ben el­ve­szett do­ku­men­tu­mok be­szer­zé­sé­re az an­tik­vár­ke­res­ke­de­lem ad le­he­tő­sé­get. Ér­té­kes ki­ad­vány­ok­hoz jut a könyv­tár ma­gán­sze­mé­lyek, in­téz­mé­nyek ál­tal el­adás­ra vagy aján­dék cí­mén fel­aján­lott gyűj­te­mé­nyek­ből. Az új meg­je­le­né­sű pub­li­ká­ci­ó­kat egyes szer­zők (pl. Konc­sol Lász­ló) sze­mé­lye­sen, de­di­kál­va ado­má­nyoz­zák a könyv­tár­nak az utó­kor szá­má­ra tör­té­nő meg­őr­zés ér­de­ké­ben. A könyv­tár mun­ka­tár­sai igye­kez­nek részt ven­ni a könyv­be­mu­ta­tó­kon, ahol a szer­zők­kel a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca szá­má­ra de­di­kál­tat­ják a be­mu­ta­tott kö­te­tet. Szá­mos in­téz­mény aján­dék­ba kül­di az ál­ta­la meg­je­len­te­tett ki­ad­vá­nyo­kat (pl. is­ko­lai év­köny­vek).
A könyv­tár sa­ját elő­ál­lí­tás­sal, fény­má­so­lás­sal is ki­egé­szí­ti az ál­lo­má­nyát, fő­leg olyan do­ku­men­tu­mok ese­té­ben, ame­lyek a gyűj­tő­kör szem­pont­já­ból alap­ve­tő­en fon­to­sak, de ere­de­ti pél­dány­ban nem sze­rez­he­tők be. Ál­lo­mány­gya­ra­pí­tás cse­re­part­ne­rek, könyv­tá­ri kap­cso­la­tok se­gít­sé­gé­vel is fo­lyik. 1999-ben a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca szer­ve­zé­si­leg nagy­ban hoz­zá­já­rult a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Könyv­tá­ros­ok Egye­sü­le­té­nek meg­ala­ku­lá­sá­hoz. Az­óta is fo­lya­ma­tos együtt­mű­kö­dés, köl­csö­nös in­for­má­ció­nyúj­tás fo­lyik. Az ál­lo­mány­gya­ra­pí­tást kö­ve­tő fon­tos fel­adat a meg­fe­le­lő fel­dol­go­zás. 2005 ja­nu­ár­já­tól a köny­vek szá­mí­tó­gé­pes fel­dol­go­zá­sa a Szi­rén könyv­tá­ri szoft­ver se­gít­sé­gé­vel tör­té­nik. Ez a könyv­tá­ri prog­ram le­he­tő­sé­get nyújt a ta­nul­mány­kö­te­tek, ver­ses­kö­te­tek ana­li­ti­kus fel­dol­go­zá­sá­ra is, se­gít­ve ez­zel a ku­ta­tó­mun­kát. 2006-ban el­kez­dő­dött a fo­lyó­irat­ok fel­dol­go­zá­sa ugyan­csak a Szi­rén könyv­tá­ri prog­ram­ban, így a ku­ta­tók egy ke­re­ső­rend­szer se­gít­sé­gé­vel ta­lál­hat­ják meg a könyv­tár könyv- és fo­lyó­irat-gyűj­te­mé­nyét. Fo­lya­ma­to­san zaj­lik a kis­nyom­tat­vá­nyok, a fény­kép­ar­chí­vum és a hang­ar­chí­vum vál­to­zá­sa­it rög­zí­tő jegy­zé­kek bő­ví­té­se, va­la­mint a le­vél­tá­ri fel­tá­rá­sok és ha­gya­té­kok be­szer­zé­se, rend­sze­re­zé­se.

3.1. Könyv­tá­ri se­géd­le­tek a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icában

A könyv­tár több szlo­vá­ki­ai ma­gyar író (Szalatnai Re­zső, Zal­abai Zsig­mond, Lisz­ka Jó­zsef, Gyö­nyör Jó­zsef, Vajkai Mik­lós, Ág Ti­bor), va­la­mint a Csal­ló­köz­ről szó­ló iro­da­lom vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ját ké­szí­tet­te már el. Egyé­ni ké­ré­sek­re kü­lön­bö­ző iro­da­lom­jegy­zé­ke­ket és hely­tör­té­ne­ti bib­li­og­rá­fi­á­kat (Csicsó, Al­só- és Fel­sőszeli), re­per­tó­ri­u­mo­kat (Ka­ted­ra, Kalligram, Ma­gyar Fi­gye­lő, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le) is ös­­sze­ál­lí­ta­nak a könyv­tár mun­ka­tár­sai. Fo­lya­mat­ban van Tő­zsér Ár­pád, Konc­sol Lász­ló és Tur­czel La­jos bib­li­og­rá­fi­á­já­nak ös­­sze­ál­lí­tá­sa, va­la­mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­tár­tör­té­net­tel és könyv­tár­üg­­gyel fog­lal­ko­zó írá­sok (1918–2005) szak­bib­li­og­rá­fi­á­já­nak el­ké­szí­té­se.

Popély Árpád: A Magyar Bizottság szerepvállalása az Új Szó és a Csemadok megalapításában

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú be­fe­je­zé­se óta jog­fosz­tott cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra az 1948-as esz­ten­dő hoz­ta meg a vál­to­zást. A ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos ál­lam­pár­ti dön­té­sek vég­re­haj­tá­sa a szlo­vák kom­mu­nis­ta párt­ve­ze­tés mel­let­ti ún. Ma­gyar Bi­zott­ság fel­ada­ta volt, az 1948 őszén lét­re­ho­zott bi­zott­ság te­vé­keny­sé­ge azon­ban saj­ná­la­tos mó­don a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar­ság tör­té­ne­té­nek fe­hér folt­jai kö­zé tar­to­zik, an­nak fel­dol­go­zá­sá­val má­ig adós mind a szlo­vák, mind pe­dig a ma­gyar his­to­ri­og­rá­fia.
A ma­gyar ki­sebb­ség má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni tör­té­ne­té­nek be­mu­ta­tá­sá­ra el­ső­ként vál­lal­ko­zó Juraj Zvara mo­nog­rá­fi­ái az em­lí­tés szint­jén fog­lal­koz­tak ugyan a Ma­gyar Bizottság­gal,1 an­nak te­vé­keny­sé­gét azon­ban sem Zvara, sem a kor­szak­kal fog­lal­ko­zó ké­sőb­bi szak­iro­da­lom nem rész­le­tez­te. Zvara pár mon­da­tos rö­vid le­írá­sa rá­adá­sul több pon­tat­lan­sá­got is tar­tal­maz, ame­lye­ket a ké­sőb­bi­ek­ben ál­ta­lá­ban a ma­gyar ku­ta­tók is át­vet­tek, té­ve­sen kö­zöl­ve töb­bek kö­zött a bi­zott­ság meg­ala­ku­lá­sá­nak idő­pont­ját (1948. szep­tem­ber 7.), fenn­ál­lá­sá­nak idő­ha­tá­ra­it (1949–1951), tag­ja­i­nak szá­mát (5), va­la­mint ma­gát sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ét is.2 En­nek a hi­ány­nak leg­alább rész­be­ni pót­lá­sát, va­la­mint a szak­iro­da­lom ál­tal tény­ként ke­zelt, a tör­té­net­írók ál­tal nem el­len­őr­zött, en­nek el­le­né­re kéz­ről kéz­re ván­do­rol­ta­tott té­ves ál­lí­tá­sok ki­iga­zí­tá­sát cé­loz­za az aláb­bi ta­nul­mány, amely a bi­zott­ság ülé­se­i­ről ké­szült fel­jegy­zé­sek és a szlo­vák párt­ve­ze­tés do­ku­men­tu­mai alap­ján kí­sér­li meg be­mu­tat­ni a Ma­gyar Bi­zott­ság meg­ala­ku­lá­sá­nak kö­rül­mé­nye­it, te­vé­keny­sé­gé­nek – el­ső­sor­ban az Új Szó meg­szer­ve­zé­sé­nek és a Cse­ma­dok lét­re­ho­zá­sá­nak szen­telt – kez­de­ti sza­ka­szát, s ár­nyal­ni e két meg­ha­tá­ro­zó ki­sebb­sé­gi in­téz­mény meg­ala­ku­lá­sá­ra vo­nat­ko­zó is­me­re­te­in­ket.

*

1948 feb­ru­ár­ja a ma­gyar ki­sebb­sé­get a tel­jes jog­fosz­tott­ság ál­la­po­tá­ban ta­lál­ta. A kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­telt kö­ve­tő hó­na­pok gya­kor­la­ti­lag sem­mi­fé­le po­zi­tív vál­to­zást nem hoz­tak e té­ren, hi­szen a kom­mu­nis­ta párt ár­nya­lat­nyi­val sem foly­ta­tott ke­vés­bé ma­gyar­el­le­nes po­li­ti­kát, mint a fel­szá­molt pol­gá­ri pár­tok. A cseh­szlo­vák kor­mány és a kom­mu­nis­ta párt 1947–1948 for­du­ló­ján még sem­mi je­lét nem mu­tat­ta an­nak, hogy vál­toz­tat­ni kí­ván­na a ma­gyar ki­sebb­ség­gel kap­cso­la­tos ál­lás­pont­ján, a ma­gyar­kér­dés meg­ol­dá­sát to­vább­ra is a ré­gi el­gon­do­lá­sok alap­ján: a la­kos­ság­cse­re és a res­zlo­vak­izá­ció foly­ta­tá­sá­val, a jog­fosz­tás fenn­tar­tá­sá­val kép­zel­te el, sőt új­ra és új­ra fel­me­rült a ma­gyar la­kos­ság or­szá­gon be­lü­li szét­te­le­pí­té­sé­nek, va­la­mint tel­jes ki­te­le­pí­té­sé­nek gon­do­la­ta is. A kor­mány 1947. ok­tó­ber 14-i ülé­sén Vla­di­mír Clemen­tis, a kom­mu­nis­ta pár­ti kül­ügyi ál­lam­tit­kára az­zal a ja­vas­lat­tal állt elő, kér­jék fel a Szov­jet­uni­ót, hogy sa­ját né­met­or­szá­gi meg­szál­lá­si öve­ze­té­be fo­gad­jon be 50 ezer ma­gyar­or­szá­gi né­me­tet, hogy he­lyük­re to­váb­bi szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kat le­hes­sen te­le­pí­te­ni. Clemen­tis sze­rint a res­zlo­vak­izá­ció, a la­kos­ság­cse­re és az utó­la­gos ki­te­le­pí­tés után Cseh­szlo­vá­ki­á­ban ma­ra­dó ma­gya­ro­kat úgy kel­le­ne szét­te­le­pí­te­ni, hogy „ne al­kos­sa­nak ho­mo­gén egy­sé­get”.
A cseh­szlo­vák kor­mány mind­ezek alap­ján a szov­jet kor­mány­hoz in­té­zett 1947. no­vem­ber 11-i me­mo­ran­du­má­ban a cseh­szlo­vák–ma­gyar la­kos­ság­cse­re meg­gyor­sí­tá­sát s to­váb­bi 150 ezer ma­gyar ki­te­le­pí­té­sé­nek le­he­tő­vé té­te­le ér­de­ké­ben ugyan­en­­nyi ma­gyar­or­szá­gi né­met Né­met­or­szág­ba te­le­pí­té­sét kér­te a Szov­je­tu­niótól.3 Moszk­va re­ak­ci­ó­ja a cseh­szlo­vák ké­rés­re nem is­mert, azon­ban an­nak is­me­re­té­ben, hogy a szov­jet ve­ze­tés ek­kor­ra már kezd­te át­ér­té­kel­ni a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ki­te­le­pí­té­sét tá­mo­ga­tó ál­lás­pont­ját, s azon tény alap­ján, hogy a terv nem va­ló­sult meg, va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy nem tá­mo­gat­ta azt.
Vla­di­mír Clemen­tis 1948. ja­nu­ár 14-én, te­hát alig egy hó­nap­pal a kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­telt meg­elő­ző­en még min­dig ar­ról tá­jé­koz­tat­ta a po­zso­nyi kom­mu­nis­ta párt­ve­ze­tést, hogy a kor­mány – a kas­sai kor­mány­prog­ram­ban és a Gottwald-ko­r­mány prog­ram­já­ban is meg­fo­gal­ma­zott el­vek­kel össz­hang­ban – to­vább­ra sem szán­dé­ko­zik vál­toz­tat­ni a ma­gyar ki­sebb­ség­gel szem­be­ni po­li­ti­ká­ján. Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja (SZLKP) Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gá­nak El­nök­sé­ge ezek után ha­tá­ro­zat­ban szö­gez­te le: úgy kell el­jár­ni, hogy a nyil­vá­nos­ság tu­da­to­sít­sa, mi­sze­rint „a párt ál­lás­pont­ja nem vál­to­zott és ki­sebb­sé­gi po­li­ti­ka nem lesz”.4
Ilyen kö­rül­mé­nyek mel­lett ter­mé­sze­te­sen a feb­ru­á­ri ha­ta­lom­vál­tás sem ho­zott for­du­la­tot a ma­gyar­kér­dés ke­ze­lé­sé­ben. A ma­gyar­el­le­nes po­li­ti­ka vál­to­zat­lan to­vább­élé­sé­re, sőt eset­le­ges fo­ko­zá­sá­nak le­he­tő­sé­gé­re a ma­gyar ki­sebb­ség jog­vé­del­mi har­cát fel­vál­la­ló egyik szer­ve­zet, az il­le­gá­lis Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gya­rok Vég­re­haj­tó Bi­zott­sá­ga 1948 már­ci­u­sá­ban ké­szült s az il­le­té­kes ma­gyar­or­szá­gi fó­ru­mok­hoz el­jut­ta­tott je­len­té­se a kö­vet­ke­ző­kép­pen hív­ta fel a fi­gyel­met: „Ma­gyar–cseh­szlo­vák vi­szony­lat­ban a cseh­szlo­vák bel­po­li­ti­kai for­du­lat alig­ha fog hoz­ni ked­ve­ző vál­to­zást. […] A ma­gyar ki­sebb­ség el­tün­te­té­sé­nek ter­vét ugyan an­nak ide­jén vál­lal­ta a most fel­osz­lott szlo­vák és cseh re­ak­ció is, de szo­li­dá­ri­san a terv ter­ve­ző­jé­vel, a kas­sai kor­mány­prog­ram meg­ala­kí­tó­já­val, Kle­ment Gottwald­dal s a mö­gé­je fel­so­ra­ko­zó Kom­mu­nis­ta Párt­tal. Csak a tá­jé­ko­zat­lan fi­gye­lő kép­ze­li, hogy a bal­ol­da­li cseh­szlo­vák de­mok­rá­cia po­zi­tív ér­te­lem­ben fog­ja meg­ol­da­ni a há­rom év óta meg­ol­dat­lan cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi kér­dést. A ma­gyar ki­sebb­sé­gi kér­dés volt az egyet­len, amely­ben a most meg­ros­tált re­ak­ci­ós pár­tok tö­ké­le­te­sen meg­egyez­tek a ha­tal­mon le­vő Kom­mu­nis­ta Párt­tal. […] A res­zlo­vak­izá­ció né­ven is­mert ak­ció ma sok­kal erő­sebb mér­ték­ben foly­ta­tó­dik to­vább és nye­li el na­pon­ként ezer­szám­ra a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kat. A mos­ta­ni cseh­szlo­vák bel­po­li­ti­kai for­du­lat a ma­gyar­ság el­le­ni in­téz­ke­dé­se­ket va­ló­szí­nű­leg ha­tá­lyos­sá, tel­jes­sé és kí­mé­let­len­né fog­ja ten­ni. Ez vár­ha­tó a ma­gyar­ság irá­nyá­ban az új bel­ügyi meg­bí­zot­tól,5 aki ed­dig mint a cseh­szlo­vák–ma­gyar ve­gyes bi­zott­ság és a cseh­szlo­vák–ma­gyar át­te­le­pí­tés ve­ze­tő­je kér­lel­he­tet­len­nek bi­zo­nyult ma­gyar­el­le­nes ál­lás­pont­ja érvényesítésében.”6
1948 feb­ru­ár­ja után va­ló­ban min­den ma­radt a ré­gi­ben: nem­csak a la­kos­ság­cse­re foly­ta­tó­dott to­vább, nem­csak a res­zlo­vak­izá­ció zaj­lott vál­to­zat­la­nul, ha­nem ér­vény­ben ma­radt va­la­men­­nyi ko­ráb­bi ma­gyar­el­le­nes jog­sza­bály, a köz­pon­ti és a szlo­vák ál­la­mi szer­vek pe­dig sor­ra fo­gad­ták el és fo­ga­na­to­sí­tot­ták az újabb és újabb jog­fosz­tó in­téz­ke­dé­se­ket. A ma­gya­ro­kat ki­zár­ták a kom­mu­nis­ta irá­nyí­tás alatt ál­ló Nem­ze­ti Front kü­lön­bö­ző szer­ve­i­nek az új ha­ta­lom ki­épí­té­sé­ben meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szó ún. ak­ció­bi­zott­sá­ga­i­ból, ame­lyek rá­adá­sul 1948 ta­va­szán Dél-Szlo­vá­kia szá­mos já­rá­sá­ban és te­le­pü­lé­sén hoz­tak ren­de­le­tet a ma­gyar is­ten­tisz­te­le­ti nyelv, ill. a ma­gyar nyelv köz­élet­ben va­ló hasz­ná­la­tá­nak ti­lal­má­ról.
Cseh­szlo­vá­kia 1948. má­jus 9-én el­fo­ga­dott új al­kot­má­nya a nem­ze­ti­sé­gi jo­gok­kal nem fog­lal­ko­zott, s a ki­sebb­sé­gek lé­te­zé­sé­ről még csak em­lí­tést sem tett, el­len­ben le­szö­gez­te, hogy „ál­la­munk nem­zet­ál­lam lesz, men­tes min­den el­len­sé­ges elemtől”.7 Ha­son­ló szel­le­mi­sé­gű volt a már áp­ri­lis 21-én meg­ho­zott új is­ko­la­tör­vény is, amely ma­gyar is­ko­lák lé­te­sí­té­sé­nek le­he­tő­sé­gé­vel nem szá­molt. A má­jus vé­gén meg­tar­tott par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon a né­me­tek és a ma­gya­rok – a res­zlo­vak­izál­tak ki­vé­te­lé­vel – to­vább­ra sem ve­het­tek részt, s ugyan­eb­ben a na­ci­o­na­lis­ta lég­kör­ben ke­rült sor 1948. jú­ni­us 11-én a ma­gyar és né­met ere­de­tű, ill. hang­zá­sú hely­ség­ne­vek els­zlovákosítására, amely so­rán 710 – több­sé­gé­ben ma­gyar­lak­ta – te­le­pü­lés ne­vét cse­rél­ték fel mes­ter­sé­ges szlo­vák név­vel, meg­szün­tet­ve egyút­tal a ki­sebb­sé­gek ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek két­nyel­vű meg­n­evezését.8
A cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ta párt- és ál­la­mi ve­ze­tés­nek azon­ban 1948 nya­rán be kel­lett lát­nia, hogy vál­toz­tat­nia kell a ma­gyar ki­sebb­ség­gel szem­be­ni po­li­ti­ká­ján. Egy­részt vi­lá­gos­sá vált, hogy az ek­kor már csak von­ta­tot­tan ha­la­dó la­kos­ság­cse­re nem hajt­ha­tó vég­re az ál­ta­la ter­ve­zett és re­mélt mér­ték­ben, s min­den­kép­pen szá­mol­nia kell a ma­gyar la­kos­ság egy ré­szé­nek hely­ben ma­ra­dá­sá­val, amely­nek hely­ze­tét idő­vel ren­dez­nie kell. Más­részt ek­kor már a szov­jet ve­ze­tés is ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a szov­jet ha­tal­mi töm­bön be­lül ki­küsz­öböl­jön min­den olyan desta­bi­lizá­ciós té­nye­zőt, amely ne­ga­tí­van be­fo­lyá­sol­hat­ná az ér­dek­szfé­rá­já­ba tar­to­zó or­szá­gok egy­más­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyát. Vé­ge­ze­tül pe­dig 1948 fo­lya­mán a ma­gyar kom­mu­nis­ta párt- és ál­la­mi ve­ze­tés is egy­re ha­tá­ro­zot­tabb nyo­mást gya­ko­rolt Prá­gá­ra, s több­ször tud­tá­ra ad­ta cseh­szlo­vák part­ne­ré­nek, hogy a két or­szág kö­zöt­ti ba­rá­ti vi­szony meg­te­rem­té­sé­nek el­ső­ren­dű fel­té­te­le a ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­nek po­zi­tív ér­tel­mű ren­de­zé­se.
A ma­gyar párt­ve­ze­tés­sel tör­tént tár­gya­lá­sok­kal pár­hu­za­mo­san előbb 1948. jú­li­us 19-én Cseh­szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja (CSKP) KB El­nök­sé­ge, majd szep­tem­ber 27–28-án az SZLKP KB, szep­tem­ber 30-án pe­dig a prá­gai kor­mány ülé­sén is dön­tés szü­le­tett a ma­gyar­ság hely­ze­té­nek ren­de­zé­sé­ről. Az el­fo­ga­dott ha­tá­ro­za­tok ki­lá­tás­ba he­lyez­ték a ma­gya­rok cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár­sá­gá­nak vis­­sza­adá­sát, me­ző­gaz­da­sá­gi va­gyo­nuk el­kob­zá­sá­nak fel­füg­gesz­té­sét, a Cseh­or­szág­ba de­por­tál­tak ha­za­té­ré­sé­nek le­he­tő­vé té­te­lét, a ma­gyar nyel­vű ok­ta­tás új­ra­in­dí­tá­sát, ma­gyar nyel­vű saj­tó­ter­mé­kek meg­je­len­te­té­sét, va­la­mint hogy a ma­gyar la­kos­ság a már meg­le­vő tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­tek­ben és egy ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let­ben tö­mö­rül­hes­sen. Ez­zel pár­hu­za­mo­san ugyan­ak­kor meg­en­ged­he­tet­len­nek tar­tot­ták bár­mi­fé­le ki­sebb­sé­gi sta­tú­tum el­fo­ga­dá­sát, ma­gyar po­li­ti­kai tö­mö­rü­lés vagy párt lét­re­ho­zá­sát csak­úgy, mint a res­zlo­vak­izál­tak­nak a ma­gyar­ság so­ra­i­ba va­ló vis­­sza­té­ré­sét, meg­aka­dá­lyoz­va töb­bek kö­zött, hogy gyer­me­ke­ik ma­gyar is­ko­lai osz­tá­lyo­kat láto­gas­sanak.9
Az SZLKP KB Po­li­ti­kai Tit­kár­sá­ga már a ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos párt­dön­té­sek elő­ké­szü­le­tei so­rán, 1948. jú­li­us 13-án ha­tá­ro­za­tot ho­zott ar­ról, hogy ki kell dol­goz­ni a ma­gya­rok párt­ba va­ló fel­vé­tel­ének irány­el­ve­it, egyút­tal el­ren­del­te egy olyan bi­zott­ság fel­ál­lí­tá­sát, amely­nek fel­ada­ta lesz töb­bek kö­zött a ma­gyar if­jú­ság fel­ka­ro­lá­sá­ra, a ma­gyar kul­tu­rá­lis szö­vet­ség meg­szer­ve­zé­sé­re és ma­gyar saj­tó­ter­mé­kek meg­je­len­te­té­sé­re vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tok előkészítése.10
A ma­gyar­kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zó s a ké­sőb­bi­ek­ben Ma­gyar Bi­zott­ság né­ven fel­lé­pő bi­zott­ság lét­re­ho­zá­sá­ra azon­ban meg­le­he­tő­sen hos­­szú idő el­tel­té­vel, az SZLKP KB Po­li­ti­kai Tit­kár­sá­gá­nak 1948. no­vem­ber 12-i ülé­sén ke­rült sor. A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság a jú­li­u­si ha­tá­ro­zat vég­re­haj­tá­sá­val meg­bí­zott Kolo­man Moško11 KB-tit­kár elő­ter­jesz­té­se alap­ján a bi­zott­ság el­nö­ké­vé Daniel Okáli bel­ügyi meg­bí­zot­tat, tag­ja­i­vá pe­dig a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti cseh­szlo­vá­ki­ai kom­mu­nis­ta moz­ga­lom ma­gyar párt­mun­ká­sa­it: Ma­jor Ist­vánt, Lőrincz Gyu­lát, Kugler Já­nost, Rabay Fe­ren­cet és tit­ká­ri mi­nő­ség­ben Fábry Ist­vánt ne­vez­te ki.12 Sze­mé­lyi ös­­sze­té­te­le, de még in­kább el­nö­ké­nek sze­mé­lye ugyan­ak­kor mint­egy de­ter­mi­nál­ta a bi­zott­ság moz­gás­te­rét és jog­kö­re­it, s elő­re­ve­tí­tet­te, hogy a párt­ve­ze­tés a bi­zott­ság­nak nem va­la­mi­fé­le ér­dek­vé­del­mi sze­re­pet szán, ha­nem csu­pán a ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos párt­ha­tá­ro­zat­ok elő­ké­szí­té­sét és vég­re­haj­tá­sá­nak elő­se­gí­té­sét.
A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság no­vem­ber 12-i ha­tá­ro­za­ta sze­rint a bi­zott­ság a párt Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gá­nak se­géd- és ta­nács­adó szer­ve lesz, sem­mi­fé­le for­má­ban nem lép­het fel nyil­vá­no­san, mun­ká­ját a KB El­nök­sé­gé­nek irány­el­vei alap­ján fog­ja vé­gez­ni, ja­vas­la­ta­it min­den eset­ben az el­nök­ség­nek kell elő­ter­jesz­te­nie, s az el­nök­ség­nek kell azo­kat jóváhag­y­ni­a.13
Lét­re­ho­zá­sá­val egy idő­ben a bi­zott­ság meg­bí­zást is ka­pott egy ma­gyar nyel­vű lap ki­adá­sá­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tok ki­dol­go­zá­sá­ra és elő­ter­jesz­té­sé­re. A ma­gyar ki­sebb­ség 1945 óta min­den­ne­mű ma­gyar saj­tó­ter­mé­ket nél­kü­löz­ni volt kény­te­len. A fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság gyak­ran több év­ti­ze­des múl­tú lap­jai a front át­vo­nu­lá­sa­kor, 1944 vé­gén és 1945 ele­jén sor­ra be­szün­tet­ték meg­je­le­né­sü­ket, új­ra­in­du­lá­su­kat pe­dig az újon­nan be­ren­dez­ke­dő (cse­h)s­zlovák ha­tó­sá­gok nem en­ge­dé­lyez­ték, rá­adá­sul Gustáv Husák ak­ko­ri bel­ügyi meg­bí­zott 1945. má­jus 18-án ki­til­tot­ta Szlo­vá­kia te­rü­le­té­ről az ös­­szes ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ter­mé­ket is. A Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal ezt kö­ve­tő­en csu­pán há­rom és fél év el­tel­té­vel, 1948. de­cem­ber 15-én en­ge­dé­lyez­te egyes ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ter­mé­kek szlo­vá­ki­ai be­ho­za­ta­lát. Prá­gá­ban, a Cseh­or­szág­ba de­por­tált ma­gya­rok szá­má­ra 1948. jú­li­us 28-tól Jó Ba­rát cím­mel meg­je­lent ugyan egy ma­gyar nyel­vű he­ti­lap, en­nek ter­jesz­té­sét azon­ban Cseh- és Mor­va­or­szág te­rü­le­té­re kor­lá­tozták.14
A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság irány­el­vei sze­rint a lét­re­ho­zan­dó lap a kom­mu­nis­ta párt saj­tó­or­gá­nu­ma lesz, he­ti­lap­ként kell meg­je­len­nie, s fő­képp a ma­gyar mun­ká­sok, va­la­mint a kis- és kö­zép­pa­raszt­ok kö­zött kell ter­jesz­te­ni. Szer­kesz­tő­sé­gét po­li­ti­kai uta­sí­tá­sok­kal a KB kul­tu­rá­lis és pro­pa­gan­da osz­tá­lya, va­la­mint a bi­zott­ság fog­ja el­lát­ni, ame­lyek ügyel­ni fog­nak ar­ra, hogy a lap a párt po­li­ti­kai irány­vo­na­lát kö­ves­se. A bi­zott­ság­nak ki kel­lett dol­goz­nia a lap négy­fős szer­kesz­tő­sé­gé­re, cí­mé­re és árá­ra, va­la­mint ter­jesz­té­sé­nek és elő­fi­ze­tői meg­szer­zé­sé­nek mód­já­ra vo­nat­ko­zó ter­vet is.15
A Ma­gyar Bi­zott­ság el­ső ülé­sé­re egy hét­tel lét­re­ho­zá­sát kö­ve­tő­en, 1948. no­vem­ber 19-én, a Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal po­zso­nyi he­lyi­sé­ge­i­ben ke­rült sor. Az ülés fő té­má­ja, no­ha azon szót ej­tet­tek a lét­re­ho­zan­dó ma­gyar kul­tu­rá­lis szer­ve­zet­ről is, a ma­gyar nyel­vű párt­lap­pal kap­cso­la­tos te­en­dők meg­be­szé­lé­se volt. A bi­zott­ság jó­vá­ha­gyó­lag tu­do­má­sul vet­te, hogy a lap he­ti­lap­ként, nagy for­má­tu­mú 8 ol­da­lon je­len­jen meg, meg­fo­gal­maz­ta azt a ja­vas­la­tot, hogy cí­me Új Élet le­gyen, pél­dány­szá­má­val kap­cso­lat­ban pe­dig ar­ra az ál­lás­pont­ra he­lyez­ke­dett, hogy 50 ez­res pél­dány­ban ad­ják ki, no­ha az ülés­ről ké­szült fel­jegy­zés sze­rint töb­ben, köz­tük Rabay Fe­renc ezt ala­csony­nak tar­tot­ták, s a 100 ez­res pél­dány­szám mel­lett száll­tak sík­ra.
A pa­pír, a nyom­da és a ki­adás­hoz szük­sé­ges pénz­ös­­szeg biz­to­sí­tá­sá­val Ma­jor Ist­vánt, az SZLKP Prav­da Ki­adó­vál­la­la­tá­nak ve­zér­igaz­ga­tó­ját, a szer­kesz­tő­ség ösz­­sze­ál­lí­tá­sá­val kap­cso­la­tos kér­dé­sek tisz­tá­zá­sá­val Lőrincz Gyu­lát bíz­ták meg, mi­köz­ben a lap fő­szer­kesz­tő­jé­vé Schulz La­jost, a Práca cí­mű szak­szer­ve­ze­ti na­pi­lap Pá­rizs­ban tar­tóz­ko­dó mun­ka­tár­sát, po­li­ti­kai szer­kesz­tő­jé­vé Lőrincz Gyu­lát, gaz­da­sá­gi szer­kesz­tő­jé­vé Fed­er­may­er Ist­vánt, az In­dex cí­mű szlo­vák lap szer­kesz­tő­jét, a kul­tu­rá­lis ro­vat szer­kesz­tő­jé­vé az író Fábry Zol­tánt, mű­sza­ki szer­kesz­tő­vé pe­dig Spitz Je­nőt, a prá­gai Jó Ba­rát mun­ka­tár­sát vagy Har­gi­tai Fe­ren­cet, a po­zso­nyi Týždeò cí­mű he­ti­lap szer­kesz­tő­jét ja­va­sol­ták. A Ma­gyar Bi­zott­ság egyút­tal úgy ha­tá­ro­zott, hogy Schulz ha­za­té­ré­sé­ig Lőrincz ve­zes­se a la­pot, amely­nek po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai fel­ügye­let­ét Ma­jor Ist­ván­ra bíz­ta.16
A ma­gyar párt­lap lét­re­ho­zá­sá­nak kér­dé­sét a Ma­gyar Bi­zott­ság ma­gyar tag­jai 1948. no­vem­ber 22-én egy szé­le­sebb kö­rű ér­te­kez­le­ten az új­já­szer­ve­ző­dő ki­sebb­sé­gi ma­gyar köz­élet több meg­hí­vott kép­vi­se­lő­jé­vel is meg­vi­tat­ták. A meg­be­szé­lé­sen, ame­lyen részt vett töb­bek kö­zött Szá­raz Jó­zsef, Fel­le­gi Ist­ván, Solc Ist­ván és Stern Sarolta,17 a bi­zott­ság tit­ká­ra tá­jé­koz­tat­ta a je­len­le­vő­ket a Ma­gyar Bi­zott­ság lét­re­jöt­té­ről és a ma­gyar nyel­vű párt­lap el­in­dí­tá­sá­nak elő­ké­szü­le­te­i­ről. Fábry Ist­ván köz­lé­se sze­rint a lap­nak az SZLKP KB uta­sí­tá­sa alap­ján 1948. de­cem­ber 1-jé­vel kel­le­ne meg­je­len­nie, a je­len­le­vők azon­ban egyet­ér­tet­tek ab­ban, hogy ez tech­ni­ka­i­lag le­he­tet­len, mi­vel a lap mind ez ide­ig sem he­lyi­sé­gek­kel nem ren­del­ke­zik, sem pe­dig szer­kesz­tői nin­cse­nek kijelölve.18 Fábry a szer­kesz­tő­ség tag­ja­i­vá je­lölt sze­mé­lyek név­so­rá­nak is­mer­te­té­se so­rán a lap ve­ze­tő­je­ként már nem Schulz La­jost, ha­nem fe­le­lős szer­kesz­tői mi­nő­ség­ben Lőrincz Gyu­lát ne­vez­te meg. Schul­zot po­li­ti­kai szer­kesz­tő­ként em­lí­tet­te, mű­sza­ki szer­kesz­tő­ként pe­dig már egye­dül Har­gi­tai Fe­ren­cet tün­tet­te fel. Az ér­te­kez­let részt­ve­vői a lap cí­mé­vel kap­cso­lat­ban Ma­jor Ist­ván aján­la­tá­ra úgy ha­tá­roz­tak, hogy Új Szó legyen,19 egyes pél­dá­nya­i­nak árát 3 ko­ro­ná­ban, az évi elő­fi­ze­tés dí­ját 150, a fél­évi­ét 75, a ne­gyed­évi elő­fi­ze­té­sét pe­dig 40 ko­ro­ná­ban ál­la­pí­tot­ták meg.
A Ma­gyar Bi­zott­ság tit­ká­ra „el­ső­ren­dű ér­dek­nek” ne­vez­te, hogy a lap fő­leg az üze­mi mun­kás­ság és a kis­pa­raszt­ság ke­zé­be ke­rül­jön, ezért sze­rin­te ter­jesz­té­sét a he­lyi párt­szer­ve­ze­tek mel­lett ki­ne­ve­zen­dő ma­gyar saj­tó­re­fe­ren­sek­nek kel­le­ne vé­gez­ni­ük. E cél­ból azt aján­lot­ta, kér­jék fel az SZLKP KB-t, hogy in­téz­zen kör­le­ve­let a ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek párt­szer­ve­ze­te­i­nek tit­ká­ra­i­hoz, hogy egy „meg­bíz­ha­tó és oda­adó ma­gyar elv­tár­sat” ne­vez­ze­nek ki ma­gyar saj­tó­re­fe­rens­sé. A kör­le­vél meg­írá­sát Ma­jor Ist­ván vál­lal­ta el csak­úgy, mint a lap meg­je­le­né­sét a ma­gyar la­kos­ság szá­má­ra hí­rül adó pla­kát meg­szer­kesz­té­sét is, ame­lyet a kör­le­vél­lel együtt jó­vá­ha­gyás cél­já­ból előbb az SZLKP KB elé kel­lett ter­jesz­te­ni­ük. Jel­lem­ző a kor vi­szo­nya­i­ra, s jól ér­zé­kel­te­ti a ha­tó­sá­gok ré­szé­ről még ek­kor is meg­nyil­vá­nu­ló ma­gyar­el­le­nes­sé­get, hogy az ér­te­kez­let részt­ve­vői el­ha­tá­roz­ták: fel kell kér­ni a Ma­gyar Bi­zott­ság el­nö­két, Daniel Okáli bel­ügyi meg­bí­zot­tat, ad­jon uta­sí­tást a Nem­zet­biz­ton­sá­gi Tes­tü­let köz­sé­gi és vá­ro­si ki­ren­delt­sé­ge­i­nek, mi­sze­rint jo­gos az Új Szó meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó pla­ká­tok ki­ra­gasz­tá­sa, ne­hogy a ra­gasz­tás­nál a Nem­zet­biz­ton­sá­gi Tes­tü­let tag­ja­i­nak tá­jé­ko­zat­lan­sá­ga kö­vet­kez­té­ben „ne­héz­sé­gek” me­rül­je­nek fel.20
A lap­pal kap­cso­la­tos kér­dé­sek vég­le­ges tisz­tá­zá­sá­ra a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. de­cem­ber 1-jén meg­tar­tott má­so­dik ülé­sén ke­rült sor. Ezen Lőrincz Gyu­la – a no­vem­ber 22-i ér­te­kez­let dön­té­sé­nek meg­fe­le­lő­en – be­je­len­tet­te, hogy cí­me Új Szó lesz, szer­kesz­tő­sé­gé­nek ös­­sze­té­tel­ében azon­ban több mó­do­sí­tást is vég­re kel­lett haj­ta­ni. Mi­u­tán Schulz La­jos a meg­ke­re­sés­re még nem re­a­gált, po­li­ti­kai szer­kesz­tő­vé – egye­ne­sen Šte­fan Bašo­van­ský párt­fő­tit­kár uta­sí­tá­sá­ra – Barsi (Bojsza) Im­rét, a po­zso­nyi Duna­j­plav­ba ha­jó­zá­si vál­la­lat hi­va­tal­no­kát, a szlo­vák nem­ze­ti fel­ke­lés részt­ve­vő­jét ne­vez­ték ki. A lap párt­ve­ze­tés ál­tal ki­je­lölt irány­vo­na­lá­val egyet­ér­te­ni nem tu­dó Fábry Zol­tán pe­dig a kul­tu­rá­lis szer­kesz­tői tiszt­sé­get nem vál­lal­ta el, s csu­pán kül­ső mun­ka­társ­ként mint az iro­da­lom­kri­ti­kai ro­vat ve­ze­tő­je volt haj­lan­dó együtt­mű­köd­ni a lap­pal.21
A Ma­gyar Bi­zott­ság meg­bíz­ta Daniel Okál­it, sze­rez­ze meg Vil­iam Široký párt­el­nök hoz­zá­já­ru­lá­sát ah­hoz, hogy a párt a lap be­in­dí­tá­sá­val kap­cso­la­tos ki­adá­so­kat (iro­dai be­ren­de­zés, fi­ze­té­sek és a lap el­ső nyolc szá­má­nak költ­sé­gei) egy­mil­lió ko­ro­ná­val tá­mo­gas­sa, va­la­mint hogy en­ge­dé­lyez­ze a ma­gyar la­kos­sá­got a lap meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó „leg­egy­sze­rűbb” pla­kát ki­adá­sát. A bi­zott­ság egyút­tal sík­ra szállt amel­lett, hogy az Új Szón kí­vül más ma­gyar nyel­vű lap ne je­len­jen meg, el­le­nez­ve a szak­szer­ve­ze­tek ál­tal terv­be vett Mun­ka cí­mű lap kiadását,22 s szor­gal­maz­va a prá­gai Jó Ba­rát­nak a de­por­tál­tak 1949 el­ső hó­nap­ja­i­ra ter­ve­zett ha­za­tér­te utá­ni meg­szün­te­té­sét és az Új Szó­val va­ló egye­sí­té­sét is.23
Az 1948. no­vem­ber 22-i ér­te­kez­let kez­de­mé­nye­zé­se alap­ján az SZLKP KB Tit­kár­sá­ga de­cem­ber 8-án kelt kör­le­ve­lé­ben tá­jé­koz­tat­ta a párt te­rü­le­ti és já­rá­si tit­kár­sá­ga­it az Új Szó meg­je­le­né­sé­ről, s szó­lí­tot­ta fel őket a lap ter­jesz­té­sé­nek támo­gatására.24 A ter­ve­zett ma­gyar nyel­vű pla­kát ki­adá­sá­ra azon­ban, no­ha en­nek el­in­té­zé­sét a Ma­gyar Bi­zott­ság is kér­te Okál­itól, már nem ke­rült sor. Okáli a bi­zott­ság­tól ka­pott meg­bí­zás alap­ján de­cem­ber 2-án fel­kér­te ugyan Vil­iam Široký párt­el­nö­köt az egy­mil­lió ko­ro­nás tá­mo­ga­tás biz­to­sí­tá­sá­ra, s tol­má­csol­ta a bi­zott­ság ma­gyar tag­ja­i­nak a lap meg­je­le­né­sét hí­rül adó pla­kát ki­adá­sá­nak en­ge­dé­lye­zé­sé­re vo­nat­ko­zó ké­ré­sét is, ez utób­bit vi­szont az­zal a meg­jegy­zés­sel tet­te, hogy meg kell fon­tol­ni. Ezek után nem meg­le­pő, hogy a Široký­val foly­ta­tott te­le­fon­be­szél­ge­tés után Okáli de­cem­ber 3-án kelt le­ve­lé­ben ar­ról ér­te­sí­tet­te Ma­jor Ist­vánt, a Prav­da Ki­adó­vál­la­lat ve­zér­igaz­ga­tó­ját, hogy mi­vel párt­lap­ról van szó, a lap be­in­dí­tá­sá­hoz szük­sé­ges egy­mil­lió ko­ro­nás hi­telt a ki­adó­vál­la­lat fo­lyó­sít­sa, a lap meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó pla­kát ki­adá­sát azon­ban Široký el­uta­sí­tot­ta. Okáli ar­ra is ha­tá­ro­zot­tan fel­hív­ta Ma­jor fi­gyel­mét, hogy nem meg­en­ge­dett a lap or­szá­gos ter­jesz­té­se, ha­nem ter­jesz­té­sét Dél-Szlo­vá­kia kom­pakt ma­gyar la­kos­sá­gú já­rá­sa­i­ra, vá­ro­sa­i­ra és fal­va­i­ra kell kor­lá­toz­ni, pél­dány­szá­ma pe­dig ma­xi­má­li­san 50 ez­res lehet.25 Ezek a kor­lá­to­zá­sok nem­csak a szlo­vák több­sé­gű or­szág­ré­szek ma­gyar la­kos­sá­gát fosz­tot­ták meg a ma­gyar lap­hoz va­ló hoz­zá­ju­tás le­he­tő­sé­gé­től, ha­nem Dél-Szlo­vá­kia res­zlo­vak­izált ma­gyar la­kos­sá­gát is, amely­nek a ki­sebb­sé­gi ma­gyar tár­sa­da­lom­ba va­ló rein­te­grálódását a párt­ve­ze­tés igye­ke­zett min­den esz­köz­zel meg­aka­dá­lyoz­ni.
Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1948. de­cem­ber 9-én hagy­ta jó­vá az Új Szó ki­adá­sá­ra Daniel Okáli ál­tal elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot. A ja­vas­lat és az el­fo­ga­dott ha­tá­ro­zat ugyan­csak ki­emel­ten fi­gyel­mez­tet ar­ra, hogy a lap pél­dány­szá­ma Široký uta­sí­tá­sai sze­rint nem ha­lad­hat­ja meg az 50 ez­ret, ter­jesz­té­se pe­dig ki­zá­ró­lag a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban engedé­lyezett.26

Ilyen előz­mé­nye­ket kö­ve­tő­en 1948. de­cem­ber 15-én je­lent meg a he­ti­lap­ként in­du­ló Új Szó el­ső szá­ma. Bár a lap kez­det­től fog­va a kom­mu­nis­ta párt or­gá­nu­ma, ki­adó­ja pe­dig a párt Prav­da Ki­adó­vál­la­la­ta volt, fej­lé­cén kez­det­ben a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók he­ti-, majd na­pi­lap­já­nak ne­vez­te ma­gát, amit csak 1952. má­jus 21-én vál­tott fel a va­lós hely­ze­tét tük­rö­ző „Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja na­pi­lap­ja” meg­ha­tá­ro­zás. Fő- és fe­le­lős szer­kesz­tő­je Lőrincz Gyu­la, szer­kesz­tői Barsi (Bojsza) Im­re, Fed­er­may­er Ist­ván és Har­gi­tai Fe­renc vol­tak. Lőrincz, akit a ké­sőb­bi­ek­ben a Cse­ma­dok el­nö­ké­vé is meg­vá­lasz­tot­tak, majd az 1950-es évek el­ső fe­lé­ben az SZLKP KB-ban és a prá­gai par­la­ment­ben is he­lyet ka­pott, sa­ját el­mon­dá­sa sze­rint csu­pán szük­ség­meg­ol­dás­ként vál­lal­ta el a lap fő­szer­kesz­tői tiszt­ségét.27 E szá­mos funk­ció egy­ide­jű el­lá­tá­sát te­her­nek ér­ző Lőrincz 1955 feb­ru­ár­já­ban ab­ban a re­mény­ben vált meg az Új Szó­tól, hogy vég­re ere­de­ti hi­va­tá­sá­nak, a fes­té­szet­nek szen­tel­hes­se ma­gát, 1968 vi­ha­ros nap­ja­i­ban azon­ban is­mét ő ke­rült a lap élé­re.
A lap el­ső szá­má­nak In­du­lás­kor cí­mű ve­zér­cikk­ét Ma­jor Ist­ván ír­ta, a párt­ve­ze­tés uta­sí­tá­sá­ra azon­ban nem szig­nál­hat­ta azt, mint ahogy – Fábry Zol­tán Az el­ső szó cí­mű es­­szé­je ki­vé­te­lé­vel – név nél­kül je­lent meg a szám ös­­szes töb­bi cik­ke, ri­port­ja és be­szá­mo­ló­ja is. Írá­sá­ban Fábry, a rá jel­lem­ző drá­mai han­gon, töb­bek kö­zött a kö­vet­ke­ző mon­da­tok­kal in­dí­tot­ta út­já­ra az Új Szót és a ki­sebb­sé­gi ma­gyar szel­le­mi­ség új kor­sza­kát: „Mi majd négy­éves ké­sés­sel lé­pünk a bé­ke kü­szö­bé­re. Be­hoz­ha­tat­lan hát­rán­­nyal, de le nem be­csül­he­tő előn­­nyel in­du­lunk: tisz­ták ma­rad­tunk, em­be­rek ma­rad­tunk. […] Tör­té­nel­mi té­ve­dés­ből ke­rül­tünk a vád­lot­tak pad­já­ra, me­lyet azon­ban most emelt fő­vel elhagy­hatunk.”28
Az Új Szó lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos szer­ve­zé­si mun­ká­la­tok te­hát 1948. de­cem­ber el­ső fe­lé­ben be­fe­je­ződ­tek, s a hó­nap kö­ze­pén meg­je­lent el­ső szá­ma is, a lap­pal kap­cso­la­tos kü­lön­bö­ző kér­dé­sek a kö­vet­ke­ző hó­na­pok­ban is több al­ka­lom­mal sze­re­pel­tek a szlo­vák párt­ve­ze­tés és a Ma­gyar Bi­zott­ság ülé­se­i­nek na­pi­rend­jén. A párt­ve­ze­tés, ill. az idő­köz­ben Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zot­tal, va­la­mint Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zot­tal ki­egé­szí­tett bi­zott­ság szlo­vák tag­jai ré­szé­ről a leg­több bí­rá­lat a res­zlo­vak­izál­tak kö­zöt­ti és az or­szág szlovák­lak­ta ré­gi­ó­i­ban va­ló ter­jesz­té­se, az en­ge­dé­lye­zett 50 ez­res he­lyet­ti 90 ez­res pél­dány­szá­ma, va­la­mint „hely­te­len irány­vo­na­la”, va­gyis a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis élet túl­zott nép­sze­rű­sí­té­se mi­att ér­te a la­pot, s köz­vet­ve a Ma­gyar Bi­zott­sá­got. A leg­fel­sőbb szin­tű szlo­vák párt­szer­vek ezért 1949 el­ső hó­nap­ja­i­ban több in­téz­ke­dést hoz­tak a lap pél­dány­szá­má­nak csök­ken­té­sé­ről, a res­zlo­vak­izál­tak kö­zöt­ti és a szlovák­lak­ta já­rá­sok­ban va­ló ter­jesz­té­sé­nek ti­lal­má­ról, va­la­mint irány­vo­na­lá­nak megvál­toz­tatásáról.29
Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1949. feb­ru­ár 5-én ha­tá­ro­za­tot ho­zott az Új Szó na­pi­lap­pá va­ló át­ala­kí­tá­sá­ról is,30 amit a Ma­gyar Bi­zott­ság feb­ru­ár 16-án jó­vá­ha­gyó­lag tu­do­má­sul vet­t.31 Az 1949. má­jus 1-jé­vel na­pi­lap­pá át­ala­ku­ló Új Szó ezt kö­ve­tő­en a párt­ál­lam bu­ká­sá­ig, az­az 1989-ig a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar­ság egyet­len en­ge­dé­lye­zett na­pi­lap­ja ma­radt. A rend­szer­vál­tás után a Sza­bad Föld­mű­ves Új­ság, ill. a Sza­bad Új­ság na­pi­lap­ként va­ló meg­je­len­te­té­sé­vel (1991–1993) tör­tént ugyan kí­sér­let egy újabb ma­gyar na­pi­lap in­dí­tá­sá­ra, az azon­ban az Új Szó negy­ven­éves mo­no­pó­li­u­má­val nem tud­ta fel­ven­ni a ver­senyt, így az egy­ko­ri párt­lap je­len­leg is a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság egyet­len na­pi­lap­ja­ként je­le­nik meg.

*

A ma­gyar nyel­vű párt­lap ki­adá­sá­nak elő­ké­szí­téstét kö­ve­tő­en a Ma­gyar Bi­zott­ság leg­fon­to­sabb fel­ada­ta a párt­ve­ze­tés ál­tal ugyan­csak 1948 nya­rán ki­lá­tás­ba he­lye­zett ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sa volt. Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1948. de­cem­ber 9-én, az­zal egy idő­ben, hogy jó­vá­hagy­ta az Új Szó ki­adá­sá­ra elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot, a Ma­gyar Bi­zott­sá­got pe­dig ki­egé­szí­tet­te Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zot­tal, va­la­mint Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zot­tal, egyút­tal meg­bíz­ta a bi­zott­sá­got a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let meg­szer­ve­zé­sé­vel is.32
A bi­zott­ság a de­cem­ber 9-i meg­bí­zás alap­ján de­cem­ber 20-án ter­jesz­tet­te a szlo­vák párt­ve­ze­tés elé „a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók ke­ret­szer­ve­ze­te­i­nek” lét­re­ho­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tát, amely a ma­gyar kul­tu­rá­lis szö­vet­sé­gen kí­vül egy ma­gyar nő­szö­vet­ség és az or­szá­gos if­jú­sá­gi szö­vet­sé­gen be­lü­li ma­gyar he­lyi cso­por­tok lét­re­ho­zá­sá­val szá­molt.33 A ja­vas­lat­nak a kul­tu­rá­lis szer­ve­zet lét­re­ho­zá­sá­val fog­lal­ko­zó fe­je­ze­te sze­rint a szö­vet­ség leg­főbb cél­ja a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók né­pi de­mok­ra­ti­kus szel­lem­ben va­ló ne­ve­lé­se és a szo­ci­a­liz­mus­nak va­ló meg­nye­ré­se len­ne, te­vé­keny­sé­ge pe­dig töb­bek kö­zött mű­ked­ve­lő szín­ját­szó kö­rök szer­ve­zé­sé­re, kul­tu­rá­lis elő­adá­sok ren­de­zé­sé­re, szo­ci­a­lis­ta sze­mi­ná­ri­u­mok, szlo­vák és orosz nyelv­tan­fo­lyam­ok szer­ve­zé­sé­re, köny­vek és az ol­va­só­kat a né­pi de­mok­rá­cia szel­le­mé­ben ne­ve­lő kul­tu­rá­lis he­ti­lap ki­adá­sá­ra, va­la­mint a szlo­vák kul­tu­rá­lis szer­ve­ze­tek­kel kö­zös ün­nep­sé­gek szer­ve­zé­sé­re ter­jed­ne ki.34
A lét­re­ho­zan­dó ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let alap­sza­bályter­ve­ze­tét a Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai és Fábry Ist­ván, a bi­zott­ság tit­ká­ra kö­zöt­ti meg­egye­zés alap­ján Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zott ké­szít­tet­te el, aki a meg­bí­zot­ti hi­va­ta­l ál­tal ki­dol­go­zott ter­ve­ze­tet a bi­zott­ság 1949. ja­nu­ár 7-i ülé­sén is­mer­tet­te. A ki­zá­ró­lag az alap­sza­bály-ter­ve­zet meg­vi­ta­tá­sá­val és a kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos kér­dé­sek meg­tár­gya­lá­sá­nak szen­telt bi­zott­sá­gi ülé­sen azon­ban nem várt vi­ta bon­ta­ko­zott ki az alap­sza­bály-ter­ve­zet­nek az egye­sü­let tag­sá­gá­ról ren­del­ke­ző 5. §-a kö­rül, amely a res­zlo­vak­izál­takat, s ez­ál­tal a ma­gyar la­kos­ság nagy ré­szét meg­fosz­tot­ta vol­na a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let­ben va­ló tag­ság jo­gá­tól. A vi­ta­tott pa­ra­gra­fus töb­bek kö­zött ki­mond­ta: „Az egye­sü­let ren­des tag­ja le­het az, aki po­li­ti­ka­i­lag és er­köl­csi­leg ki­fo­gás­ta­lan cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár, be­töl­töt­te 18. élet­év­ét, nem res­zlo­vak­izált és az egye­sü­let ala­pí­tá­sa nap­ján is ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek val­lot­ta magát.”35 Mi­u­tán a bi­zott­ság ma­gyar tag­jai a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát le­he­tet­len­né té­vő ki­té­telt el­fo­gad­ha­tat­lan­nak mi­nő­sí­tet­ték, a szlo­vá­kok vi­szont a párt­ve­ze­tés azon ál­lás­pont­já­ra hi­vat­koz­va, hogy „a res­zlo­vak­izál­takat kö­vet­ke­ze­te­sen szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­nek kell te­kin­te­ni”, ra­gasz­kod­tak a ren­del­ke­zés­nek az alap­sza­bály­ba va­ló be­le­fog­la­lá­sá­hoz, a bi­zott­ság ja­nu­ár 7-i ülé­se nem tu­dott ha­tá­roz­ni a kér­dés­ben.
A Ma­gyar Bi­zott­ság az egye­sü­let 24 fős köz­pon­ti vá­laszt­má­nya és 5 fős el­len­őr­ző bi­zott­sá­ga tag­ja­i­nak ki­vá­lasz­tá­sá­val Fábry Ist­vánt, ala­ku­ló köz­gyű­lé­se kül­döt­te­i­nek ki­vá­lasz­tá­sá­val Rabay Fe­ren­cet, az ala­ku­ló köz­gyű­lés és elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­ga meg­szer­ve­zé­sé­vel Kugler Já­nost, a kul­tú­re­gye­sü­let Új Szó­ban és a rá­di­ó­ban va­ló nép­sze­rű­sí­té­sé­nek biz­to­sí­tá­sá­val Lőrincz Gyu­lát bíz­ta meg. Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zott fel­ve­té­se alap­ján egyút­tal meg­fo­gal­maz­ta azt a ja­vas­la­tot, hogy mi­vel az ala­ku­ló köz­gyű­lés egy­ben po­li­ti­kai ese­mény is lesz, az ün­ne­pi be­szé­det Vil­iam Široký párt­el­nök tart­sa meg.36
A bi­zott­ság a kul­tú­re­gye­sü­let elő­ké­szü­le­ti mun­ká­la­ta­i­nak el­vég­zé­sé­re 10 na­pos ha­tár­időt ál­la­pí­tott meg, az ala­ku­ló köz­gyű­lés idő­pont­ját pe­dig feb­ru­ár ele­jé­re irá­nyoz­ta elő, egyik idő­pon­tot sem si­ke­rült azon­ban be­tar­ta­ni. A szlo­vák párt- és ál­la­mi szer­vek ugyan­is az egye­sü­let elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­gá­nak, az ala­ku­ló köz­gyű­lés kül­döt­te­i­nek és ve­ze­tő­sé­gé­nek ki­vá­lasz­tá­sá­nál ébe­ren ügyel­tek ar­ra, ne­hogy az egye­sü­let a res­zlo­vak­izál­takra is ki­ter­jes­­sze mun­kás­sá­gát, s ne­hogy olyan sze­mé­lyek ke­rül­je­nek az élé­re, akik azt a kul­tu­rá­lis te­vé­keny­ség mel­let­te ne­tán ér­dek­kép­vi­se­le­ti mun­kát is ki­fej­tő szer­ve­zet­té ala­kí­ta­nák. Az egye­sü­let elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­gá­ból a Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai tö­röl­ték több is­mert és be­fo­lyás­sal bí­ró ré­gi ma­gyar kom­mu­nis­ta ne­vét, az ala­ku­ló köz­gyű­lés kül­döt­te­i­ként pe­dig csak­is a já­rá­si párt­bi­zott­ság­ok ál­tal ki­je­lölt, nem res­zlo­vak­izált ma­gya­rok jö­het­tek szá­mí­tás­ba, akik név­so­rát rá­adá­sul az il­le­té­kes já­rá­si párt­tit­kár­nak, majd pe­dig az SZLKP KB ká­der­osz­tá­lyá­nak is jó­vá kel­lett hagy­nia. A párt­ve­ze­tés ká­der­osz­tá­lya vizs­gál­ta meg az egye­sü­let ve­ze­té­sé­be je­löl­te­ket is, aho­va ál­ta­lá­ban szin­tén csu­pán olyan sze­mé­lyek be­vá­lasz­tá­sát en­ge­dé­lyez­te, akik vagy tel­je­sen is­me­ret­le­nek vol­tak a ma­gyar tö­me­gek előt­t, vagy ré­gi mun­kás­moz­gal­mi múlt­juk­nál fog­va is­mer­tek vol­tak ugyan, az egye­sü­let ügye­i­nek in­té­zé­sé­be azon­ban ér­dem­ben nem tud­tak beleszól­ni.37
Ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött az egye­sü­let ala­ku­ló köz­gyű­lés­ének ös­­sze­hí­vá­sá­ra sem ke­rül­he­tett sor az ere­de­ti­leg ter­ve­zett feb­ru­ár ele­ji idő­pont­ban. Az elő­ké­szü­le­ti mun­ká­la­tok el­hú­zó­dá­sa mi­att az SZLKP KB El­nök­sé­ge már 1949. feb­ru­ár 5-én ha­tá­ro­zat­ban mond­ta ki a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let mi­előb­bi meg­ala­pí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gét, az ezt kö­ve­tő­en ki­tű­zött feb­ru­ár 26-i idő­pon­tot azon­ban szin­tén nem si­ke­rült be­tar­ta­ni, ezért a Ma­gyar Bi­zott­ság az ala­ku­ló köz­gyű­lés ide­jét vé­gül már­ci­us 5-re he­lyez­te át.38
Az ala­ku­ló köz­gyű­lés pon­tos prog­ram­já­nak, a meg­hí­van­dó kül­döt­tek név­so­rá­nak, va­la­mint a meg­vá­lasz­tan­dó köz­pon­ti ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ének vég­le­ge­sí­té­sé­re – az SZLKP KB ká­der­osz­tá­lyá­nak jó­vá­ha­gyá­sát kö­ve­tő­en – a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. már­ci­us 2-i ülé­sén ke­rült sor. A bi­zott­ság a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Dol­go­zók Kultúr­e­gyesülete39 né­ven lét­re­ho­zan­dó egye­sü­let el­nö­ké­vé Fábry Zol­tánt, köz­pon­ti tit­ká­rá­vá – az ere­de­ti­leg ja­va­solt, ám jó­vá nem ha­gyott Ba­logh-Dé­nes Ár­pád he­lyett – Fel­le­gi Ist­vánt, ügy­ve­ze­tő el­nö­ké­vé Ma­jor Ist­vánt, al­el­nök­évé Kugler Já­nost, a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé Ker­tész Kál­mánt, jegy­ző­könyv­ve­ze­tő­jé­vé Breuer Ilo­nát, pénz­tá­ro­sá­vá Lenger Zsó­fi­át, el­len­őre­i­vé Rabay Zol­tánt és Solc Ist­vánt ja­va­sol­ta. Mi­vel Široký párt­el­nök az ala­ku­ló köz­gyű­lés ün­ne­pi be­szé­dé­nek meg­tar­tá­sát el­uta­sí­tot­ta, s Ladislav Novomeskýt vagy Ondrej Pavlíkot aján­lot­ta ma­ga he­lyett ün­ne­pi szó­nok­nak, Novomeský azon­ban egyéb el­fog­lalt­sá­ga mi­att az ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen nem ve­he­tett részt, az ün­ne­pi szó­nok­la­tot szlo­vák rész­ről Pavlík meg­bí­zott­nak, ma­gyar rész­ről Fábry Zol­tán­nak kel­lett vol­na meg­tar­ta­ni­a.40
A bi­zott­sá­gi ülést kö­ve­tő­en a Ma­gyar Bi­zott­ság Ma­jor Ist­ván, Lőrincz Gyu­la, Rabay Fe­renc és Daniel Okáli ös­­sze­té­te­lű négy­fős kül­dött­sé­ge az SZLKP KB Szer­ve­ző Tit­kár­sá­gán egyez­tet­te az ala­ku­ló köz­gyű­lés rész­le­te­it és az azon meg­vá­lasz­tan­dó ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ét. Itt Ondrej Pavlík kez­de­mé­nye­zé­sé­re meg­ál­la­po­dás szü­le­tett ar­ról, hogy az egye­sü­let a Tá­jé­koz­ta­tás- és Mű­ve­lő­dés­ügyi meg­bí­zot­ti Hi­va­tal irá­nyí­tá­sa alá fog tar­toz­ni, az ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen fel­szó­la­ló Pavlík a szlo­vá­kok, a ma­gyar fel­szó­la­ló pe­dig a ma­gya­rok ré­szé­ről meg­nyil­vá­nu­ló so­vi­niz­must fog­ja el­ítél­ni, va­la­mint hogy a szó­no­kok­nak hang­sú­lyoz­ni­uk kell, mi­sze­rint a lét­re­ho­zan­dó egye­sü­let nem va­la­mi­fé­le félpoli­tikai szer­ve­zet, ha­nem kul­tu­rá­lis egye­sü­let lesz. A Szer­ve­ző Tit­kár­ság az egye­sü­let szű­kebb kö­rű ve­ze­tő­sé­gé­re elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot az­zal a mó­do­sí­tás­sal hagy­ta jó­vá, hogy a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­se Ker­tész Kál­mán he­lyett Fábry Ist­ván le­gyen, a más párt­fel­adat­tal meg­bí­zott Rabay Zol­tán a kul­tú­re­gye­sü­let­ben ne vál­lal­jon tiszt­sé­get, el­len­ben kap­jon he­lyet a ve­ze­tő­ség­ben Rabay Fe­renc és Lőrincz Gyu­la is.41
A meg­ala­kí­tan­dó ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let ve­ze­tő­sé­gé­nek kér­dé­se az ala­ku­ló gyű­lé­sig hát­ra­le­vő két nap so­rán to­váb­bi meg­be­szé­lé­sek tár­gyát ké­pez­het­te az egye­sü­let meg­szer­ve­zé­sé­vel meg­bí­zott Ma­gyar Bi­zott­ság kép­vi­se­lői és a szlo­vák párt­ve­ze­tés kö­zött, az 1949. már­ci­us 5-i ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen meg­vá­lasz­tott ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­te­le ugyan­is je­len­tő­sen el­tért mind a bi­zott­ság ál­tal ja­va­solt­tól, mind pe­dig az SZLKP KB Szer­ve­ző Tit­kár­sá­ga ál­tal mó­do­sí­tot­tól. A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Dol­go­zók Kul­tú­re­gye­sü­le­te, a Cse­ma­dok élén ál­ló köz­pon­ti ve­ze­tő­ség el­nö­ké­vé az ere­de­ti­leg e poszt­ra fel­kért Fábry Zol­tán he­lyett Lőrincz Gyu­lát, al­el­nök­évé Kugler Já­nos mel­lett Eg­ri Vik­tort, a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé a Ma­gyar Bi­zott­ság ál­tal ja­va­solt Ker­tész Kál­mán, ill. a Szer­ve­ző Tit­kár­ság ál­tal jó­vá­ha­gyott Fábry Ist­ván he­lyett vé­gül Wet­zler Dó­rát vá­lasz­tot­ták, az ügy­ve­ze­tő el­nö­ki posz­tot pe­dig be­töl­tet­le­nül hagyták.42
Az utol­só pil­la­nat­ban be­kö­vet­ke­zett sze­mé­lyi vál­to­zá­sok oka­i­ról csu­pán rész­le­ges in­for­má­ci­ók­kal ren­del­ke­zünk. A Cse­ma­dok meg­ala­ku­lá­sá­ról be­szá­mo­ló po­zso­nyi ma­gyar kon­zu­li je­len­té­sek sze­rint Fábry Zol­tán az egye­sü­let ki­je­lölt ve­ze­tő­sé­gé­nek ös­­sze­té­te­le, s min­den bi­zon­­nyal jö­vő­be­li füg­get­len­sé­gé­nek meg­kér­dő­je­lez­he­tő vol­ta és ér­dek­vé­del­mi sze­rep­vál­la­lá­sá­nak le­he­tet­len­né té­te­le mi­att uta­sí­tot­ta vis­­sza az el­nö­ki meg­bí­za­tást. Ma­jor Ist­ván azért nem vál­lal­hat­ta el az ügy­ve­ze­tő el­nö­ki tiszt­sé­get, mi­vel 1946-ban res­zlo­vak­izált, a szlo­vák párt- és ál­la­mi szer­vek pe­dig az egye­sü­let fenn­ál­lá­sá­nak el­ső évé­ben ha­tá­ro­zot­tan el­le­nez­ték még a res­zlo­vak­izál­tak egy­sze­rű Cse­ma­dok-tag­sá­gá­nak le­he­tő­vé té­te­lét is.43 Lőrincz Gyu­la te­hát az utol­só pil­la­nat­ban, az Új Szó fő­szer­kesz­tői tiszt­sé­gé­hez ha­son­ló­an szük­ség­meg­ol­dás­ként vál­lal­ta el a Cse­ma­dok el­nö­ki tisz­tét is, e két, ön­ma­gá­ban is te­kin­télyt köl­csön­ző poszt egy­ide­jű be­töl­té­se min­den­eset­re több év­ti­zed­re a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­élet meg­ha­tá­ro­zó sze­mé­lyi­sé­gé­vé, a ma­gyar ki­sebb­ség el­ső szá­mú rep­re­zen­tán­sá­vá avat­ta őt. Eg­ri Vik­tor má­so­dik al­el­nök­ké és Wet­zler Dó­rá­nak a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé va­ló meg­vá­lasz­tá­sá­nak hát­te­rét nem is­mer­jük, az azon­ban va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy a párt­ve­ze­tés tud­ta és elő­ze­tes hoz­zá­já­ru­lá­sa nél­kül nem ke­rül­he­tett rá sor.
A ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let meg­ala­ku­lá­sát kö­ve­tő hó­na­pok­ban az egye­sü­let te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­la­tos leg­vi­ta­tot­tabb kér­dé­sek kö­zé a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gá­nak és az egye­sü­let ér­dek­kép­vi­se­le­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge tar­to­zott. Mi­u­tán Vil­iam Široký, az SZLKP el­nö­ke a Cse­ma­dok ala­ku­ló köz­gyű­lé­se előtt hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy az egye­sü­let alap­sza­bá­lyá­ból ki­ma­rad­jon a res­zlo­va­kizál­tak tag­sá­gát til­tó szö­veg­rész, a köz­gyű­lés a vi­ta­tott szö­veg­rész nél­kül hagy­ta jó­vá az alap­sza­bályt, a kér­dés azon­ban ez­zel még ko­ránt­sem zá­rult le, s az egye­sü­let alap­sza­bá­lyá­nak jó­vá­ha­gyá­sa is el­hú­zó­dott.
A res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­ga fő el­len­ző­jé­nek szá­mí­tó Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zott előbb kör­ren­de­let­ben til­tot­ta meg a res­zlo­vak­izál­tak és a Ma­gyar­or­szág­ról át­te­le­pül­tek rész­vé­tel­ét a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let mun­ká­já­ban, majd a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. má­jus 11-i ülé­sén Lőrincz Gyu­la Cse­ma­dok-el­nö­köt is uta­sí­tot­ta, hogy ha­son­ló tar­tal­mú kör­le­vél­ben szó­lít­sák fel az egye­sü­let ala­ku­ló­fél­ben le­vő he­lyi szer­ve­ze­te­it a res­zlo­vak­izál­tak és át­te­le­pül­tek fel­vé­tel­ének vis­sza­u­tasítására.44 A Daniel Okáli ve­zet­te Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal 1949. má­jus 19-én Lőrincz Gyu­lá­hoz in­té­zett le­ve­lé­ben töb­bek kö­zött ép­pen a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát ki­zá­ró ré­szek el­ha­gyá­sa mi­att uta­sí­tot­ta vis­­sza az egye­sü­let ala­ku­ló köz­gyű­lé­sén el­fo­ga­dott alap­sza­bály jó­vá­ha­gyá­sát, amit vé­gül csu­pán jú­ni­us 15-én, Vil­iam Široký is­mé­telt köz­be­avat­ko­zá­sa után volt haj­lan­dó meg­ten­ni. A Vil­iam Široký és Lőrincz Gyu­la ál­tal vég­le­ge­sí­tett alap­sza­bály a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát már nem sza­bá­lyoz­ta, a több mint egy éven ke­resz­tül hú­zó­dó vi­tát pe­dig vé­gül az SZLKP KB El­nök­sé­gé­nek 1950. ja­nu­ár 6-i ha­tá­ro­za­ta zár­ta le, amely ki­mond­ta, hogy min­den cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár tag­ja le­het a Cse­madok­nak.45
A szlo­vák párt- és ál­la­mi ve­ze­tés a Cse­ma­dok te­vé­keny­sé­gét igye­ke­zett kez­det­től fog­va a kul­tu­rá­lis élet­re kor­lá­toz­ni, s ébe­ren ügyelt ar­ra, ne­hogy az egye­sü­let eset­leg ér­dek­vé­del­mi te­vé­keny­sé­get is ki­fej­tő szer­ve­zet­té vál­jon. A Cse­ma­dok en­nek el­le­né­re ha­ma­ro­san a ma­gyar­lak­ta ré­gió leg­né­pe­sebb és leg­be­fo­lyá­so­sabb tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­té­vé vált, amely­ben a ma­gyar la­kos­ság egé­szen az 1989-es rend­szer­vál­tá­sig haj­la­mos volt nem csak kul­tú­re­gye­sü­le­tet, ha­nem ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tet is lát­ni.

*

Az SZLKP KB ta­nács­adó és se­géd­szer­ve­ként mű­kö­dő Ma­gyar Bi­zott­ság el­sőd­le­ges fel­ada­ta a szlo­vák párt­ve­ze­tés ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos dön­té­se­i­nek elő­ké­szí­té­se és vég­re­haj­tá­sa volt. A bi­zott­ság ma­gyar tag­jai mind a párt bi­zal­mát él­ve­ző ré­gi párt­mun­kás­ok vol­tak, az ed­dig fel­tárt le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok még­is ar­ról ta­nús­kod­nak, hogy több eset­ben is szem­be­ke­rül­tek a szlo­vák párt­ve­ze­tés irány­vo­na­lá­val, ill. azt a bi­zott­ság­ban kép­vi­se­lő szlo­vák po­li­ti­ku­sok­kal. A Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai ko­ráb­ban ak­tív sze­re­pet vál­lal­tak a ma­gyar­el­le­nes in­téz­ke­dé­sek vég­re­haj­tá­sá­ban, 1948–1949 fo­lya­mán azon­ban pa­ra­dox mó­don a ma­gyar­ság hely­ze­té­nek ren­de­zé­sé­ben, a ma­gyar la­kos­ság­nak az or­szág po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi éle­té­be va­ló új­bó­li in­teg­rá­lá­sá­ban kel­lett köz­re­mű­köd­ni­ük. Meg­mu­tat­ko­zott ez a szem­ben­ál­lás a res­zlo­vak­izál­tak nem­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sá­nak el­té­rő meg­íté­lé­sé­ben, de a ma­gyar nyel­vű párt­lap és a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos szá­mos más kér­dés­ben is.
A jog­fosz­tás évei után ál­lam­pol­gá­ri és ki­sebb­sé­gi jo­ga­it vis­­sza­sze­rez­ni igyek­vő ma­gyar la­kos­ság rá­adá­sul sok eset­ben szin­tén a Ma­gyar Bi­zott­ság­hoz for­dult sé­rel­mei or­vos­lá­sá­nak elő­moz­dí­tá­sa ér­de­ké­ben, ami a szlo­vák párt­ve­ze­tés­ben azt a gya­nút kel­tet­te, mint­ha a bi­zott­ság a Köz­pon­ti Bi­zott­sá­got meg­ke­rül­ve a párt önál­ló ma­gyar szek­ci­ó­ja­ként, va­la­mi­fé­le „cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar kom­mu­nis­ta párt­ként” pró­bál­na fel­lép­ni. Nem néz­te jó szem­mel a párt­ve­ze­tés a Ma­gyar Bi­zott­ság ma­gyar tag­ja­i­nak, kü­lö­nö­sen Lőrincz Gyu­lá­nak és Fábry Ist­ván­nak a – ma­gyar ki­sebb­ség ér­dek­vé­del­mét ek­kor még fel­vál­la­ló – po­zso­nyi ma­gyar fő­kon­zu­lá­tus mun­ka­tár­sa­i­val fenn­tar­tott szo­ros kap­cso­la­tát sem, gyak­ran ugyan­is ép­pen a Ma­gyar Bi­zott­ság­tól szer­zett ér­te­sü­lé­sek tet­ték le­he­tő­vé a fő­kon­zu­lá­tus­nak és a ma­gyar­or­szá­gi párt­ve­ze­tés­nek, hogy a jog­sér­té­sek el­len szót emel­hes­se­nek.
Eb­ben a bi­zal­mat­lan lég­kör­ben nem meg­le­pő, hogy a po­zso­nyi párt­köz­pont a Ma­gyar Bi­zott­sá­got nem tűr­te meg so­ká­ig, s nem egész egy­éves fenn­ál­lá­sát kö­ve­tő­en már­is a fel­osz­la­tá­sá­ról ha­tá­ro­zott. Fel­szá­mo­lá­sá­nak köz­vet­len oka az osz­tály­szem­pont­ból és po­li­ti­ka­i­lag meg­bíz­ha­tat­lan­nak mi­nő­sí­tett ma­gya­rok 1949 őszén terv­be vett Cseh­or­szág­ba te­le­pí­té­se el­le­ni ma­gyar­or­szá­gi til­ta­ko­zás, ill. az ún. Dél-ak­ció elő­ké­szí­té­sé­ben köz­re­mű­kö­dő, a ma­gyar­or­szá­gi fel­lé­pést kö­ve­tő­en azon­ban fel­bá­to­ro­dó Ma­gyar Bi­zott­ság­nak az osz­tály­szem­pon­tú­nak fel­tün­te­tett ak­ció egy­ol­da­lú ma­gyar­el­le­nes éle el­len ugyan­csak szót eme­lő 1949. ok­tó­ber 14-i til­ta­ko­zá­sa volt.46 Az SZLKP KB El­nök­sé­ge a Dél-ak­ció el­le­ni fel­lé­pé­se és a ma­gyar fő­kon­zu­lá­tus­sal fenn­tar­tott kap­cso­la­tai mi­att 1949. ok­tó­ber 21-én a Ma­gyar Bi­zott­ság fel­osz­la­tá­sá­ról ha­tá­ro­zott, az­zal, hogy tit­ká­ra, Fábry Ist­ván to­vább­ra is az SZLKP KB Tit­kár­sá­gá­nak ma­gyar ügyek­ben il­le­té­kes re­fe­ren­se marad.47

Mel­lék­let48

1. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. no­vem­ber 19-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o I. schôdzke, konanej dòa 19. novem­bra 1948 na Pov­ereníctve vnú­tra v prí­tom­nos­ti súdruhov Šte­fana Majo­ra, Šte­fana Fábry­ho, Lörin­ca, Kugler­a, Rabay­ho a Dr. Okáli­ho.

1./ Men­o­vaných súdruhov som vyrozumel na zák­lade infor­má­cií s. Mošku, že pri Predsed­níctve ÚV KSS bola utvorená maïarská komisi­a, ktorá pozostá­va z vyššie uve­dených súdruhov.
Zdôraznil som, že komisia je pomoc­ným orgánom Predsed­níct­va strany a jej úkolom je:
a/ vykoná­va príkazy predsed­níct­va,
b/ podá­va ini­ci­atívne návrhy pri riešení maïarskej otázky,
c/ komisia medzi maïarský­mi súdruh­mi ini­ci­atívne vys­tupo­va nesmie.
2./ Bola pre­roko­vaná otáz­ka èasopisu strany, ktorá má by vo smysle pol­i­tick­ej dohody vydá­vaná v maïarskej reèi.
V tomto smere boly konkrétne pre­jed­nané výšuve­dené úkoly a urèení súdruhovi­a, ktorí majú práce s tým spo­jené vykoná­va a dòa 26. novem­bra 1948 o 10. hod. na porade na Pov­ereníctve vnú­tra majú o vyko­naných prá­cach refer­ova.
a/ èlen­ovia komisie vzali na vedomie, že èasopis má by týž­den­ník, má vychádza na 8 stranách ve¾kého for­má­tu,
b/ na návrh s. Kuglera komisia navrhu­je, aby názov èasopisu bol „Új Élet“ (Nový živ­ot),
c/ komisia navrhu­je, aby èasopis bol vydá­vaný v 50.000 exem­plároch, prièom niek­torí súdruhovia (Rabay) považo­vali tento za nízky a navrho­vali vydá­va 100.000 exem­plárov,
d/ otázky spo­jené so zadovážaním papieru, tlaèiarne, úpravy, finanèných otá­zok atï. má do uve­denej leho­ty dojed­na s. Ma­jor, ktorý v tejže lehote má vypra­co­v­a i konkrét­ny rozpoèet admin­istrá­cie, redak­cie a nák­ladu èasopisu po stránke per­so­n­ál­nej a mater­iál­nej
d/ otázky redak­cie má dojed­na do uve­denej leho­ty s. Lörinc, prièom komisia navrhu­je aj pol­i­tický a ide­o­log­ický doh¾ad nad èasopi­som, vykoná s. Ma­jor, hlavný re­dak­tor ¼udovít Šulc, spoluprac. „Práce“, nat­er­az v Paríži, s. Lörinc, ktorý do prí­chodu men­o­vaného je hlavným a polit. re­dak­to­rom èasopisu.
Za hospodárske­ho re­dak­to­ra navrhu­je komisia Šte­fana Fed­er­ma­jer­a, nat­er­az re­dak­to­ra Index­u.
Za kultúrne­ho re­dak­to­ra Zoltá­na Fábry­ho, nat­er­az v Štose,
za tech­nick­ého re­dak­to­ra Euge­na Spitza, nat­er­az v èasopise „Jó Barát“ v Pra­he, alebo re­dak­to­ra Mezey­ho (Hargitayho), nat­er­az re­dak­to­rom Týždòa v Bratislave.
S. Lörinc bol súèasne pov­erený, aby s men­o­vaný­mi pre­roko­val i otázku služob­ných požitkov.
e/ Otázku umi­est­ne­nia admin­is­tratívnych a per­son­ál­nych otá­zok má dojed­na s. Ma­jor so s. Fábrym.
Komisia navrhu­je, aby admin­istrá­cia bola prièle­nená k „Pravde“, kde by bola jed­notlive vedená, ktorú prácu by vykoná­val s. Ruži­ak.
V admin­istrácii by pra­co­v­ala s. Alž­be­ta Sal­cerová, nat­er­az u fy Duna­j.
f/ otázku robot­níck­ych a ro¾níck­ych dopiso­vate¾ov má po organ­za­ènej stránke do uve­denej leho­ty pre­vies s. Kugler,
g/ otázku rozširova­nia èasopisu, kol­portáž atï., vybu­dovanie siete kol­portérov na južnom Sloven­sku má vykon­a do uve­denej leho­ty s. Rabay.
Maïarská komisia vyššie uve­dené konkrétne návrhy pred­loží Predsed­níctvu Strany 26. novem­bra 1948.
3./ Komisia súèasne roko­vala zásadne o otázkach maïarského kultúrne­ho spolku.
Pov­ereník: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

2. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. de­cem­ber 1-jei ülé­sé­ről

Z á z n a m

o II. schôdzke, konanej dòa 1. decem­bra 1948 na Pov­ereníctve vnú­tra v prí­tom­nos­ti súdruhov Šte­fana M a j o r a, Šte­fana F á b r y h o, L ö r i n c a, K u g l e r a a Dr. Okáli­ho.
Súdruh R a b a y sa ospravedl­nil pre chorobu.

Komisia pre­roko­vala otázky súvisi­ace s vydá­vaním stran­níck­e­ho èasopisu a v tejto veci súdruhovia refer­ovali tak­to:
1/ S. Lörinc refer­u­je, že èasopis má ma názov „Új Szó“.
2/ Žia­dos o pov­ole­nie bola pred­ložená na Pov­ereníct­vo vnú­tra 30. novem­bra 1948.
Rozhod­nu­tie vyur­gu­je dòa 2. XII. 1948 s. Dr. Okáli.
3/ Vo veci splynu­tia èasopisu „Jó Barát“ v Prahe s èasopi­som „Új Szó“ je komisia toho názoru, aby èasopis „Jó Barát“ po odchode náboris­tov z Èiech vydá­vaný nebol, keïže záu­jem Strany je, aby bol vydá­vaný jeden èasopis dobrej úrovne.
Komisia prosí, aby prí­pad­né zari­ade­nie admin­istrá­cie „Jó Barát“ bolo prenechané nové­mu èasopisu, keïže tento zaèí­na od piky.
4/ Oh¾adom èlen­ov redak­cie na návrh s. Bašo­van­ského pol­i­tick­ým re­dak­to­rom má sa sta s. Bojsa, zamest­naný predtým v Duna­j­plavbe v Bratislave.
Z redak­cie èasopisu „Týždeò“ uvo¾ní s. Dr. Husák re­dak­to­ra Har­gi­tay­ho.
Z èasopisu „Index“ má by uvo¾­nený re­dak­tor Fed­er­ma­jer, ktorého však treba najprv pre­ver­i.
S. Zol­tán Fábry, Štós, je ochot­ný spolupra­co­v­a len ako externý spolupra­cov­ník a vies rubriku literárnej kri­tiky.
S. Šulc z Paríža odpoveï ešte nedal.
5/ Súèasne bolo pred­ložené zrkad­lo I. èísla èasopisu.
Dr. Okáli upo­zoròu­je, že èasopis má sa zaober­a s právny­mi otázkami, vzahu­júci­mi sa na rieše­nie štá­to­právne­ho postave­nia Maïarov na Sloven­sku a v I. èísle èasopisu mal by by uvere­j­nený preklad zák. 245/48 s prís­lušným komen­tárom, nako¾ko maïarské oby­vate¾st­vo o tomto zákone nie je infor­mované, prièom nadobud­nu­tie štát­ne­ho obèianst­va je pod­mienené složením s¾ubu d¾a ods. 1. § 1. cit. zákona do 90 dní, a to od 17. novem­bra 1948.
Súdruh Ma­jor refer­oval vo veci­ach admin­istrá­cie:
a/ Èasopis má výh¾ad, že pre admin­istrá­ciu obdrží miest­nos­ti red. èas. „Týždòa“ na Stal­i­novom námestí, ktoré sa majú v doh¾ad­nej dobe uvo¾ni,
b/ zais­til 5 zamest­nan­cov pre admin­istrá­ciu a oh¾adom pred­nos­tu admin­istrá­cie rozhodne sa v tých­to dòoch.
c/ vo veci zari­ade­nia ozna­mu­je, že èasopisu bola uvo¾­nená kancelária zari­ade­ni­a. Nemôže však obdržapísa­cie stro­je a poèí­tací stro­j.
Dr. Okáli prehla­su­je, že sa pokúsi tieto stro­je zadováži.
d/ Komisia žiada, aby strana pre žaèi­a­tok uvo¾ni­la zálo­hu cca 1,000.000.- Kès na kancelárske zari­ade­nie, platy a nák­lad na prvých 8 èísiel èasopisu.
Súh­las s. Širokého zadováži 2. XII. Dr. Okáli.
e/ Maïarskí súdruhovia komisie žiada­jú, aby bol vydaný naj­jednoduchší pla­kát, ktorým by sa maïarské oby­vate¾st­vo upo­zorni­lo na vydá­vanie èasopisu.
Súh­las zadováži Dr. Okáli od s. Širokého.
6/ Maïarskí súdruhovia upo­zoròu­jú na to, že SOR chce vydá­va z Maïars­ka tiež maï. èasopis „Munka“, ktorý má ma zábavný charak­ter a do ktorého majú by údaj­ne pri­bratí meš­ti­ackí maïarskí re­dak­to­ri, ako Rehorovský, Eg­ri Vik­tor, atï., ba dokon­ca pomýš¾a­jú s povolaním Šulc Náci­ho z New Yorku.
Komisia jed­nohlasne stavia sa proti tomu, aby okrem èasopisu „Új Szó“ bol vydá­vaný iný maïarský èasopis a najmä so zamýš¾aným zam­er­aním.
Dr. Okáli komi­siu infor­mu­je, že Strana sa rozhod­la pre vydý­vanie len jed­ného èasopisu.
Otáz­ka kol­portáže:
Súdruh Kugler refer­u­je v tom smysle, že s. Rabay dôverníkov, resp. kol­portérov v jed­notlivých okre­soch a obci­ach nezískal. Poukazu­je na to, že s. Moško oh¾adom získa­nia kol­portérov prehlásil, že nato je dos èasu.
7/ Komisia zaober­ala sa na dotaz niek­torých súdruhov s právnym postavením reslo­vak­izan­tov a osôb urèených na výmenu d¾a zákona 145/46 Sb. vzh¾adom na ustave­nie ods. 3 § 1 z. 245/48 Sb.
Dr. Okáli v tomto smere infor­mu­je Komi­si­u, že reslo­vak­izan­ti majú právne nároky „ex tuc“, t. j. naprík­lad baní­ci v Rožòave majú nárok na dopla­tok na ich starob­né, pen­z­i­u, atï.
Otáz­ka má by vyriešená i Sborom pov­ereníkov – ak sa tak už nesta­lo.
Vo veci osôb, ktoré majú takzv. biele lístky, infor­mu­je, že výme­na konèí dòom 31. decem­bra 1948, v dôsled­ku èoho prís­lušný orgán, t. j. èeskoslov.- maï. SK urèí tento deò ako takzv. „Stichtag“, ktorým zaniká práv­na úèin­nos bielych lístkov a právo výhod rezul­tu­jú­ci­ch z rozhod­nu­tia è. 7 SK.
8/ S. Fábry ozna­mu­je, že oblast­ný tajom­ník Strany v Rimavskej Sobote povo­lil, aby v okrese Šafáriko­vo (Torna¾a) kon­aly sa infor­maèné schôdzky maïarských súdruhov.
Na túto okol­nos má by upo­zor­nený orga­ni­za­èný sekre­tar­iát, èo zari­a­di s. Fábry, keïže stran­nícke schôdzky by maly by zásadne spoloèné pre maïarských i sloven­ských súdruhov.
9/ Maïarskí súdruhovia navrhu­jú, aby sa kon­a­lo škole­nie maïarských èlen­ov.
V tomto smere treba doži­ada kult.-propa­gaè. odd. – s. Šafran­ka.
V Bratislave dòa 1. decem­bra 1948.
Pov­ereník vnú­tra: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.
3. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949 ja­nu­ár 7-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o zasad­nutí Maïarskej komisie dòa 7. januára 1949 v prí­tom­nos­ti èlen­ov: s. po­ve­rení­ka Novomeského, s. pov­erení­ka Dr. Pavlíka, pov­erení­ka Dr. Okáli­ho, Majo­ra, Fábry­ho, Lörin­ca, Kugler­a, Rabay­ho.

Pred­met roko­va­ni­a:
Utvore­nie kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch na Sloven­sku.
1/ S. pov­ereník Dr. Pavlík preèí­tal stanovy spolku, ktoré boly vypra­co­v­ané Po­vereníctvom infor­má­cií a osvety.
Disku­sia sa rozv­in­u­la len oh¾adom toho ustanove­nia stanov, že èlenom spolku nesmú by reslo­vak­izan­ti. Maïarskí súdruhovia dôvodili tým, že v mno­hých obci­ach reslo­vak­izan­ti najmä staršia gen­erá­cia neve­dia po sloven­sky a v dôsled­ku tohto ustanove­nia stanov boli by prak­ticky vyradení z kultúrnej práce. D¾a ich názoru bolo by práve želate¾né, aby spoluprá­ca medzi sloven­ským a maï. oby­vate¾stvom na juž. Sloven­sku prehlbo­vala sa i tým, že nie­len reslo­vak­izan­ti, ale i Slová­ci mohli by úèinko­va v maïarských kultúrnych ustanoviz­ni­ach (napr. v divadel­ných krúžkoch, spe­vokoloch, atï.).
Sloven­skí súdruhovia trvali na tomto ustanovení vzh¾adom na rozhod­nu­tie vede­nia strany, d¾a ktorého reslo­vak­izan­ti majú sa do dôsled­kov považo­va za osoby slov. národ­nos­ti. Spoluprá­ca Slovákov a Maïarov je stanova­mi nie­len umož­nená, ale aj práve pri­amo príka­zom pre všetkých komu­nis­tov.
Po tejto diskusii boly úkoly spo­jené s utvorením kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch rozvrhnuté tak­to:
a/ súdr. pov­ereníkovi Dr. Pavlíkovi sa ukladá, aby do 7 dní doruèil všetkým èlenom maïarskej komisie po 1. exem­plári osnovy stanov spolku,
b/ súdr. Šte­fanovi Fábry­mu sa ukladá, aby do 10 dní za súèin­nos­ti a po schválení kádrového odd­e­le­nia ÚSKSS navrhol 24 súdruhov z radu robot­níkov, ma­l­oro¾níkov a pracu­júcej inteligen­cie, 24 èlen­ného ústred­ného výboru a päèlen­ného dozorného výboru, z ktorých polovi­ca musí ma bydlisko v Bratislave, alebo na okolí.
3/ súdr. Kuglerovi sa ukladá, aby priprav­il za súèin­nos­ti prípravného výboru valné shro­maž­de­nie, ktoré sa má vydrži­ava v Bratislave zaèi­atkom mes. februára 1949.
4/ súdr. Dr. Okáli ponú­ka miest­nos vo Vlád­nej budove pre pori­adanie val­ného shro­maž­de­ni­a.
Zak­lada­júce shro­maž­de­nie má by súèasne pol­i­tick­ým ak­tom a d¾a toho má by urèený i prog­ram zak­lada­júce­ho val­ného shro­maž­de­ni­a.
V tomto smere s. pov­ereník Novomeský navrhu­je, aby bola pori­adaná prí­padne aka­dé­mia vo forme veèier­ka na pami­atku 30. výroèia maï. bás­ni­ka Adyho a na zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení mal by ako slávnos­t­ný reèník pre­hovori predse­da KSS, s. Vilo Široký.
S. Kugler mal by zri­adi prípravný výbor, ktorý prevedie prípravné práce po tech­nick­ej a finanènej stránke.
Pov­ereníct­vo infor­má­cií je ochot­né prispie na prí­pad­né ces­tovné nák­la­dy delegá­tov, ak by tieto nemohly by kryté iným spô­sobom. (napr. z èistého výno­su èasopisu „Új Szó“.)
5/ S. Rabay­mu sa ukladá, aby sa postaral o urèe­nie delegá­tov z radov robot­níkov a ro¾níkov, starých prís­lušníkov strany, na zak­lada­júce valné shro­maž­de­nie, a to v poète najmenej 200-250 tak, aby boly zastúpené všetky kraje obý­vané maïarským oby­vate¾stvom.
6/ S. Lörinc ako šéfredak­tor Új Szó sa poveru­je, aby v tlaèi a rozh­lase pre­viedol prís­lušnú propagá­ciu kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch.
7/ Všetky prípravne práce majú by skonèené v lehote 10 dní, po uplynutí ktorej leho­ty s. Dr. Okáli svolá maïarskú komi­siu na definitívne rozhod­nu­tie vo veci založe­nia kultúrne­ho spolku.
V Bratislave dòa 7. januára 1949.
Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

4. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. már­ci­us 2-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o zasad­nutí Maïarskej komisie dòa 2. marca 1949 o 18. hod. v miest­nos­ti po­v­erení­ka vnú­tra, v prí­tom­nos­ti èlen­ov: s. Majo­ra, s. Lörin­ca, s. Fábry­ho, s. Kuglera a s. pov­erení­ka vnú­tra Dr. Okáli­ho.
s. pov­ereník Dr. Pavlík a s. pov­ereník Novomeský svoju neprí­tom­nos ospravedl­nil­i.

Pred­me­tom roko­va­nia je:
1/ Ustanove­nie kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch v ÈSR.
Refer­u­je s. F á b r y:
a/ na zak­lada­júce ustanovu­júce valné shro­maž­de­nie, ktoré sa koná dòa 5. marca 1949, bolo poz­vaných 221 delegá­tov i s hosa­mi z celého južného Sloven­­ska. Výberom boly pov­erené prís­lušné okres­né sekre­tar­iá­ty a preskú­maním s. Fábry a s. Kugler. – Pov­ereníct­vo dopravy povo­lilo 50% s¾avu na železni­ci­ach.
b/ Ústred­ný výbor má sa sklada z 12 èlen­ov býva­jú­ci­ch v Bratislave a z 12 èle­n­ov býva­jú­ci­ch na vidieku.
c/ Ústred­ný výbor bol prekon­trolo­vaný kádrovým odd­e­lením (s. Kra­jòák).
Za predse­du navrhu­je sa s. Zol­tán Fábry, Štós,
za úradu­júce­ho predse­du: s. Š. Ma­jor,
za miesto­predse­du: s. Kugler,
za ú. taj.: s. Fel­le­gi,
za jeho zás­tupcu: s. Ker­tész,
za zapiso­vate¾ku: s. Brauerová,
za pok­lad­níèku: s. Langerová,
za rev­i­den­tov: s. Rabay ml. a s. Šolc,
dozorná rada: s. Lörincz, s. Fábry a s. Rabay, s. Szá­raz u SSM,
s. Szar­ka.
Z Bratislavy: Michal Bal­las­sa, J. Bal­la, s. Lörin­cov­á, s. Šter­nová, s. Din­gová, z Košíc: s. Sinay, z R. Sobo­ty s. Bá­lint De­me­ter, z Komár­na: s. Györi, z Nových Zámkov: s. Se­bes­tyén Joze­f, z Rožòavy: s. Bar­czy Pavel, zo Šafáriko­va: s. Virók Pavel, z Galan­ty: s. Vígh Alex., zo Šamorí­na: s. Patóc­s, zo Štúrova: s. Ko­vács Florián, z Lev­íc: s. Sza­bó Ladislav.
d/ Dòa 5. III. 1949 po zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení má by zadržaný kultúrny veèierok. Tento bol už riadne pov­olený. Prípravy sú už skonèené.
e/ na zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení má pre­hovori s. Dr. Pavlík, pov­ereník infor­má­cií – vo smysle príkazu s. Širokého, nám. pred­s. vlády. Na veèierku budú recitá­cie i sloven­ských autorov (Hviezdoslav, Novomeský).
Otváraciu reè povie s. Fábry Zol­tán, zo Što­su. Okrem toho budú tance, spevy, atï.
f/ Na val­nom shro­maž­dení budú odovz­dané delegá­tom brožurky: s. Gottwald – feb­ru­ár, a s. Široký: Reè ÚV KSS 27. IX. 1948.
Prívet bude ma s. Ma­jor.
Stanovy vysvetlí: s. Fel­le­gi.
g/ oh¾adom príspevkov komisia rozhod­la, že 70% pri­padne ústredi­u, 20% kra­jom a 10% miest. org.
2/ Ako 2/ bod pro­gra­mu bol refer­át s. Dr. Okáli­ho oh¾adom likvi­dova­nia èasopisu „Jó Barát“.
Komisia vzh¾adom na prípis s. Dr. Imricha Sily­ho, Praha II. Tìšòov, 63 – Min­is­ter­st­vo zemedel­st­va – sa usnáša:
a/ Èasopis „Jó Barát“ nemá vychádza­.
b/ Treba uváži, èi s. Dr. Sily nemá by pre­vza­tý do redak­cie èasopisu „Új Szó“, kde by medzi iným viedol i právnickú rubriku.
c/ Komisia by bola povïaèná, keï by Min­is­ter­st­vo zemedel­st­va bolo ochot­né zari­ade­nie a písa­cie stro­je admin­istrá­cie èasopisu „Jó Barát“ zapožièa pre „Új Szó“.
d/ „Új Szó“ má sa ïalej zaober­a s prob­lé­ma­mi náboris­tov.
e/ Zánik èasopisu nech je uvere­j­nený v „Jó Barát“ a „Új Szó“.
3/ Vyberanie poplatkov pri ude¾o­vaní štát­ne­ho obèianst­va Maïarom.
Èlen­ovia komisie si sažu­jú, že niek­toré úrady MNV vyber­a­jú poplatky pri ude¾o­vaní štát­ne­ho obèianst­va d¾a z. 245/48 Sb., a to niekedy i v znaènej výške.
Komisia poveru­je s. Dr. Okáli­ho, aby vec vyšetril a vec uprav­il, nako¾ko v èasopise „Új Szó“ bola svo­jho èasu uvere­j­nená zprá­va, že poplatky za ude¾o­vanie èsl. obèianst­va vyber­ané neb­udú. Táto zprá­va bola uvere­j­nená na zák­lade infor­má­cie prís­lušného úrad­ní­ka Pov­ereníct­va vnú­tra.
4/ Otáz­ka zás­tup­cov Okr. ro¾níck­ych tajom­níkov v KSS a otáz­ka orga­ni­zo­va­nia ro¾níkov u JSSR – refer­u­je: s. Kugler.
s. Kugler uvádza, že s. Bacílek usne­se­nie Predsed­níct­va Strany pre zaneprázd­nenos dodnes so s. Fábrym nepre­roko­val.
Komisia jed­nohlasne navrhu­je:
1/ aby s. Kugler bol pri­jatý do Ro¾níck­e­ho odd­e­le­nia ÚS KSS,
2/ aby bol pov­erený za súèin­nos­ti s kádrovým odd­e­lením výberom maïarských súdruhov, ktorí majú by men­o­vaní zás­tup­ca­mi okr. ro¾. taj. KSS v maïarských okre­soch,
3/ aby sa postaral za súèin­nos­ti s ro¾. odd. o pol­i­tické a odborné vyškole­nie tých­to tajom­níkov,
4/ aby bol pov­erený úkolom orga­ni­zo­va­nia maïarských ro¾níkov v JSSR.
Komisia prosí, aby s. Široký v tomto smere dal príkaz orga­ni­za­èné­mu sekre­tar­iá­tu a o tom láskave vyrozumel maïarskú komi­si­u, do rúk s. Dr. Okáli­ho.
5/ s. Ma­jor, Lörinc, Rabay a Dr. Okáli vo veci maï. kultúrne­ho spolku boli tohože dòa jed­na so s. Bašo­van­ským za zasad­nutí orga­ni­za­èného sekre­tar­iá­tu, kde boly preve­dené urèité zmeny v složení Ú. v. kultúrne­ho spolku, najmä v tom smysle, že súdruhovia Ker­tész a Z. Rabay nema­jú by èlen­mi ústred­ného výboru a funkciu s. Kertésza má pre­vzi­a s. Št. Fábry.
Orga­ni­za­èný sekre­tar­iát oh¾adom pre­javov urèil zásad­né smer­nice, že pre­javy majú by vopred zasielané cie¾om kon­troly s. Bašo­van­ské­mu.
Bratislava, 3. marca 1949.
Pov­ereník: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

5. Jegy­ző­könyv a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. ok­tó­ber 14-i ülé­sé­ről

Z á p i s n i c a

napísaná dòa 14. X. 1949, na zasadaní Maï. komisie SÚV KSS.
Prí­tom­ní: ss. Fábry, Kugler, Ma­jor, Lörincz, Rabay.

Maïarská komisia považu­je za potreb­né upo­zorni ústred­né vede­nie strany na nasle­dovné:
1. Poèas priebe­hu akcie JUH sme sa presvedèili o tom, že na ded­inách sa nevyostril tried­ny boj, ktorý by postavil robot­ní­ka a malého ro¾ní­ka proti tried­ne­mu nepri­ate¾ovi, kulakovi. V mno­hých prí­padoch i vede­nie strany pozostá­va zo živlom triedne cud­zích; aj vere­jná sprá­va, ba i vede­nie masových orga­nizá­cií, i vede­nie JRD je v mno­hých prí­padoch a v nespo¾ahlivých rukách. Mnohí využí­va­jú svoje pozí­cie v tých­to orgánoch pre svoje vlast­né úèe­ly.
2. V ded­inách južného Sloven­s­ka tvorí maïarské a sloven­ské kulactvo, pevný, jed­not­ný fron­t. Reak­cia tak na jed­ne­j, ako i na druhej strane sa snaží zanies rozkol medzi sloven­ských a maïarských pracu­jú­ci­ch.
3. V dôsled­ku toho, že akcia JUH sa obra­cia jed­nos­tranne len proti maïarskej reakci­i, jestvu­je nebezpeèie, že sa reakcii podarí túto akciu postavi do svet­la èisto nacional­i­stick­ého, pro­ti­maïarského podu­ja­ti­a. V mno­hých prí­padoch šíria naprík­lad názor, že práva Maïarov jestvu­jú iba na papier­i. Aj túto akciu využí­va­jú k tomu, aby pod­ceòo­vali národ­nos­t­né roz­pory reakèných kruhoch, už sú rozšírené také zprávy, že došla znova doba depor­to­va­nia Maïarov a že sa Slovákom znovu posky­tu­je príleži­tos dosta sa ¾ahko k maïarské­mu majetku. Práve preto považu­jeme za ve¾mi potreb­né, aby sme dokáza­li neprav­di­vos tých­to tvr­dení reak­cie.
4. Navrhu­je­me, aby zanechané majetky boly dané pod spo¾ahlivý dozor, kým z tých­to aspoò èias­toène uspoko­jíme náboris­tov, ktorí sa vrátili z Èiech.
5. Nako¾ko maïarské pracu­júce masy nebrali úèas na pozemkovej reforme, treba túto príleži­tos bezpod­mieneène využi k tomu, aby sa oni dostali k pôde.
6. Túto príleži­tos treba súèasne využi k tomu, aby sa rozšíri­lo a pre­hå­bi­lo družstevné hnu­tie na dedine.
Zápis­ni­ca preèí­taná a schválená.
D.a.h.

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Ústred­ný výbor Komu­ni­stick­ej strany Sloven­ska, 792. d.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­lázs Bé­la 1973. Éle­tünk. Bratislava, Ma­dách.
Barnovský, Michal 2004. Sovi­et­sky zväz, komu­nisti a rieše­nie maïarskej otázky na Sloven­sku v rokoch 1945–1950. In Kárník, Zdenìk – Kopeèek, Michal (ses­t.): Bolše­vis­mus, komu­nis­mus a radikál­ní social­is­mus v Èeskosloven­sku. Svazek 3. Pra­ha, Ústav pro soudobé dìjiny AV ÈR–Dokoøán, 154–182. p.
Kaplan, Karel 1993. Cseh­szlo­vá­kia iga­zi ar­ca 1945–1948. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó.
Popé­ly Ár­pád 2006. A Cse­ma­dok meg­ala­ku­lá­sa a ma­gyar kon­zu­li je­len­té­sek tük­ré­ben. In Bár­di Nán­dor–Si­mon At­ti­la (sz­erk.): In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben. Somor­ja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 421–432. p. /Disputationes Samariens­es, 7./
Sza­bó Kár­oly és mun­ka­tár­sai (Berecz Kál­mán és É. Sző­ke Ist­ván) 1981. A ma­gyar–cseh­szlo­vák la­kos­ság­cse­re tör­té­ne­te. III. Bu­da­pest, Kéz­irat. (Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Kéz­irat­tá­ra, f. sz.: 293/I/I-III., 264. p.)
Szar­ka Lász­ló 1998. A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar kö­zös­ség nyolc év­ti­ze­de 1918–1998. Tör­té­ne­ti váz­lat. In Tóth Lász­ló (sz­erk.): A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­te 1918–1998. 1. kö­tet. Bu­da­pest, Ister, 9–80. p.
Tóth Lász­ló 2000. Köz – mű­ve­lő­dés – tör­té­net. Bu­da­pest, Ister.
Vartíková, Mar­ta (zost.) 1971. Komu­ni­stická strana Sloven­s­ka. Doku­men­ty z kon­fer­en­cií a plén 1944–1948. Bratislava, Nakla­date¾st­vo Prav­da.
Zvara, Juraj 1965. A ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi kér­dés meg­ol­dá­sa Szlo­vá­ki­á­ban. Bratislava, Po­li­ti­kai Könyv­ki­adó.
Zvara, Juraj 1969. Maïarská menši­na na Sloven­sku po roku 1945. Bratislava, Nakla­date¾st­vo Epo­cha.
Zsilka László (szerk.) 1968. Az Új Szó évkönyve. [Bratislava], Új Szó.
Zsil­ka Lász­ló 1990. Mi az igaz­ság az Új Szó in­du­lá­sá­ról. Va­sár­nap, 1990. feb­ru­ár 2. 4. p.

Lelkes Gábor: Területi egyenlőtlenségek Dél-Szlovákiában az uniós tagság tükrében

Be­ve­ze­tés

Az 1993-ban füg­get­len­né vált Szlo­vá­kia po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi éle­tét két, egy­más­sal el­len­té­tes po­li­ti­kai kör­nye­zet köz­ti harc jel­le­me­zi – már kö­zel más­fél év­ti­ze­de –, mely je­len­tős mér­ték­ben de­ter­mi­nál­ja a re­gi­o­ná­lis fej­lő­dést, egyes ré­gi­ók ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek ala­ku­lá­sát. Az 1994–1998 köz­ti idő­szak­ban a ha­tal­mon le­vő na­ci­o­na­lis­ta-po­pu­lis­ta erők az or­szág nem­zet­kö­zi el­szi­ge­te­lő­dé­se mel­lett szá­mos ré­gió el­sze­gé­nye­dé­sét is okoz­ták, mely an­ti­de­mok­ra­ti­kus és antiko­héz­iós kor­mány­za­ti ma­ga­tar­tás mi­att az or­szág nem csat­la­koz­ha­tott az Észak-at­lan­ti Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­hez (NA­TO) 1999-ben – mint a töb­bi vi­seg­rá­di ál­lam –, s az Eu­ró­pai Uni­ó­ba (EU) tör­té­nő be­lé­pé­se sem tűnt re­á­lis­nak. 1998 őszén azon­ban a de­mok­ra­ti­kus tár­sa­da­lom ki­épí­té­sét szán­dé­ko­zó po­li­ti­kai pár­tok­nak si­ke­rült vá­lasz­tá­si győ­zel­met arat­ni­uk, s egy szé­les ko­a­lí­ci­ós együtt­mű­kö­dés­ben – Mikuláš Dzurin­da kor­mány­fő ve­ze­té­sé­vel – az or­szá­got be­jut­tat­ni a NATO-ba és 2004 ta­va­szán az EU-ba.
A ta­nul­mány a Szlo­vá­ki­át súj­tó nagy­fo­kú te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek ala­ku­lá­sát vizs­gál­ja az or­szág uni­ós tag­sá­gá­nak tük­ré­ben, össz­pon­to­sít­va a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott Dél-Szlo­vá­ki­á­ra, mely ré­gi­ót (Cseh)szlovákia kor­má­nyai 2004 előtt kö­zel 8 év­ti­ze­den ke­resz­tül pe­ri­fé­ri­a­ként ke­zel­tek. Az elem­zés az uni­ós csat­la­ko­zás idő­sík­já­ban mo­zog­va tár­gyal­ja a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek prob­lé­ma­kö­rét or­szá­gos vi­szony­lat­ban (át­te­kin­tést ad a po­li­ti­kai kör­nye­zet­től az uni­ós jo­gi és te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gi­á­kon át a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés leg­je­len­tő­sebb sze­rep­lő­i­ig), majd fel­vá­zol­ja a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek dél-szlo­vá­ki­ai kör­nye­ze­tét. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­ti tér re­gi­o­ná­lis ver­seny­ké­pes­sé­gét il­le­tő­en át­te­kin­ti a ré­gió hu­mán erő­for­rá­sá­nak né­mely szer­ke­ze­ti sa­já­tos­sá­gát, a te­rü­let­fej­lesz­tés és a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek leg­szá­mot­te­vőbb ele­me­it, a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók te­rü­let­fej­lesz­té­si sze­rep­lő­it, il­let­ve a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók rész­vé­tel­ét az uni­ós fej­lesz­té­sek­ben. A ta­nul­mány szám­ba ve­szi az uni­ós tag­ság kö­vet­kez­té­ben meg­nyí­ló szlo­vák–ma­gyar ha­tár­sza­kasz tér­szer­ke­ze­ti sa­já­tos­sá­ga­it, kör­vo­na­laz­za az el­kö­vet­ke­ző évek le­het­sé­ges re­gi­o­ná­lis fo­lya­ma­ta­it.

Te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek or­szá­gos kör­nye­ze­te

Po­li­ti­kai kör­nye­zet

Egy or­szá­gon be­lül a re­gi­o­ná­lis fej­lő­dés irány­vo­na­la­it és pri­o­ri­tá­sa­it az or­szág kor­mány­za­ti-po­li­ti­kai kör­nye­ze­te de­ter­mi­nál­ja. Az el­múlt 8 év­ben, amely­be az or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sa is eset­t, a kor­mány­za­ti szer­vek pri­o­ri­tás­ként ke­zel­ték a tár­sa­dal­mi­lag és gaz­da­sá­gi­lag el­ma­ra­dott ré­gi­ók fel­zár­kó­zá­sá­nak az ügyét, mely fej­lesz­té­si dön­té­sek mér­he­tő­en ked­ve­ző fo­lya­ma­to­kat in­dí­tot­tak el e ré­gi­ók­ban. A te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek fel­szá­mo­lá­sa vé­gett foly­ta­tott kor­mány­za­ti mun­ka je­len­tős ré­sze a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok leg­je­len­tő­sebb po­li­ti­kai ere­jé­hez, a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­já­hoz (MKP) kap­cso­ló­dik. Az MKP, mint az 1998–2006 köz­ti kor­mány­ko­a­lí­ci­ók leg­sta­bi­labb po­li­ti­kai párt­ja, az or­szág kor­mány­zá­sá­ban fo­lya­ma­to­san ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a meg­szer­zett kor­mány­za­ti po­zí­ci­ók (me­ző­gaz­da­ság, épí­tés­ügy, ré­gió­fej­lesz­tés, kör­nye­zet­vé­de­lem) se­gít­sé­gé­vel a pe­ri­fé­ri­kus ré­gi­ók fej­lő­dés­nek in­dul­ja­nak, köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­ra­fej­lesz­tés, kom­mu­ná­lis be­ru­há­zá­sok, ipa­ri par­kok stb. meg­va­ló­sí­tá­sá­val. Ezek a le­he­tő­sé­gek 2002–2006 közöt a má­so­dik kor­mány­za­ti cik­lus­ban az MKP meg­erő­sö­dé­se és az EU ál­tal nyúj­tott for­rás­nö­ve­ke­dés­nek kö­szön­he­tő­en még a ko­ráb­bi­nál is na­gyob­bak vol­tak. Az MKP, mely­nek vá­lasz­tó­tá­bo­rát el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség al­kot­ja, ezen erő­ki­fej­té­sé­vel nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy a szlo­vák köz­vé­le­mény több­sé­ge po­zi­tí­van ér­té­kel­je a ma­gyar ki­sebb­ség sze­re­pét az or­szág irá­nyí­tá­sá­ban, a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek ke­ze­lé­sé­ben (Ádám 2005).
A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si po­li­ti­kai pri­o­ri­tá­so­kat il­le­tő­en 2006 nya­rán azon­ban ha­tal­mas for­du­lat állt be, ugyan­is a jú­ni­u­si par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon a 8 évig kor­mány­zó s eu­ró­pai ér­té­ke­ket kép­vi­se­lő po­li­ti­kai irány­vo­nal ve­re­sé­get szenvedet­t1 (a vá­lasz­tá­sok tét­je a gaz­da­sá­gi, szo­ci­á­lis re­for­mok foly­ta­tá­sa vagy azok mó­do­sí­tá­sa, le­ál­lí­tá­sa volt). Az or­szág új kor­má­nyát a Robert Fico ál­tal ve­ze­tett Smer–SD po­pu­lis­ta bal­ol­da­li párt hoz­ta lét­re, szö­vet­ség­ben azon po­li­ti­kai erők­kel és ve­ze­tő­ik­kel, ame­lyek 1998 előtt az or­szág nem­zet­kö­zi el­szi­ge­te­lő­dé­sét okozták2. A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si po­li­ti­kai pri­o­ri­tá­sok vál­toz­ta­tá­sa fel­te­he­tő­en leg­hát­rá­nyo­sab­ban a ki­sebb­sé­gek ál­tal la­kott el­ma­ra­dott ré­gi­ó­kat érin­ti (így a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ót is), ugyan­is a Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um irá­nyí­tá­sát a szél­ső­jobb­ol­da­li na­ci­o­na­lis­ta Szlo­vák Nem­ze­ti Párt sze­rez­te meg. Az utób­bi párt kor­mány­be­li tag­sá­ga azért kü­lö­nö­sen ve­szé­lyes a nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gye­sen la­kott és el­ma­ra­dott ré­gi­ók fej­lesz­té­sét il­le­tő­en, mi­vel a párt a vá­lasz­tá­si prog­ram­já­ban mind­ös­­sze két célt fo­gal­ma­zott meg: a ki­sebb­sé­gek (el­ső­sor­ban a ma­gyar és a ro­ma) ál­tal la­kott ré­gi­ók fej­lesz­té­sé­nek a meg­ál­lí­tá­sát s a re­gi­o­ná­lis fej­lő­dést elő­se­gí­tő pénz­for­rás­ok­nak a szlo­vá­kok ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek­re, ré­gi­ók­ba tör­té­nő szét­osz­tá­sát. Az új szlo­vák kor­mány te­hát egy­ér­tel­mű­en ar­ra fog tö­re­ked­ni, hogy töb­bek közt a pe­ri­fe­ri­kus és nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gye­sen la­kott te­le­pü­lé­sek, ré­gi­ók ke­vés­bé hasz­nál­has­sák ki azo­kat a le­he­tő­sé­ge­ket, ame­lyek ed­dig a ren­del­ke­zé­sük­re áll­tak, vagy ame­lye­ket ed­dig elő­ké­szí­tet­tek (pl. a Pozsony–Dunaszerdahely–Érsekújvár–Losonc dél-szlo­vá­ki­ai gyors­for­gal­mi út és a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron va­ló át­ke­lést elő­se­gí­tő hi­dak épí­té­si elő­ké­szü­le­te­i­nek le­ál­lí­tá­sa). A ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott ré­gi­ók hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­té­sé­nek az el­ső pél­dá­i­ként a te­le­pü­lé­sek ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­ság alap­ján tör­té­nő fi­nan­szí­ro­zá­sá­ban vég­re­haj­tott mó­do­sí­tá­sok em­lít­he­tők meg, me­lyek ér­tel­mé­ben a Fico-ko­r­mány az ed­di­gi­ek­től lé­nye­ge­sen több pénzt jut­tat a 277 m ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­ság­ban és az at­tól ma­ga­sab­ban fek­vő te­le­pü­lé­sek­nek, míg a má­sik ol­da­lon diszk­ri­mi­nál­ja az ala­cso­nyab­ban fek­vő te­le­pü­lé­se­ket – csök­ken­ti az adó­be­vé­te­le­i­ket (a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek dön­tő há­nya­da e kü­szöb alá esik).

Uni­ós jo­gi és te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gi­ai kör­nye­zet

Szlo­vá­ki­á­ban – a töb­bi vi­seg­rá­di ál­lam­tól el­té­rő­en – csak 1998 után kez­dő­dött meg a ré­gi­ók fej­lesz­té­sé­re ki­ala­kí­tan­dó EU-kompatibilis re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si stra­té­gi­ai ke­ret­po­li­ti­ka és in­téz­mény­rend­szer felál­lítása.3 Az ál­la­mi köz­igaz­ga­tás­ban az Épí­tés­ügyi és Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um a köz­pon­ti szerv a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­kát, az épí­tés­po­li­ti­kát, a la­kás­po­li­ti­kát és a te­rü­let­fej­lesz­tést il­le­tő­en. Ezen mi­nisz­té­ri­um a te­rü­le­ti po­li­ti­ka szer­ve­ző in­téz­mé­nye, amely ki­dol­goz­za az ál­ta­lá­nos szer­ve­ze­ti és in­téz­mé­nyi ke­re­te­ket, biz­to­sít­ja a te­rü­le­ti fej­lesz­tés­hez a prog­ra­mo­kat és a for­rá­so­kat. A szlo­vák kor­mány a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka alap­el­ve­it (ame­ly elő­ír­ja, hogy a kor­mány mi­nisz­te­rei és más köz­pon­ti szer­vek el­nö­kei a szlo­vák re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka el­vei alap­ján cse­le­ked­je­nek) 2000-ben fo­gad­ta el, biz­to­sít­va a te­rü­let­fej­lesz­tés tá­mo­ga­tá­sá­nak komp­lex rend­sze­rét.
Az uni­ós szem­pont­rend­sze­rű re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés ke­re­te­it Szlo­vá­ki­á­ban a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés tá­mo­ga­tá­sá­ról szó­ló 503/2001 Tt. szá­mú tör­vény ha­tá­roz­za meg, mely 2002. ja­nu­ár 1-jén lé­pett ha­tály­ba. Ezen tör­vény, mely az or­szág te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­já­ban mér­föld­kő­nek szá­mít, a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés­sel kap­cso­la­tos tá­mo­ga­tá­si cé­lo­kat az aláb­bi négy pont­ban fo­gal­maz­za meg:
– Szlo­vá­kia ki­egyen­lí­tett gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek a biz­to­sí­tá­sa;
– a ré­gi­ók közt fenn­ál­ló gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lett­ség­be­li kü­lönb­sé­gek mér­sék­lé­se és meg­szün­te­té­se;
– az ala­csony gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyű és élet­szín­vo­na­lat biz­to­sí­tó ré­gi­ók ke­let­ke­zé­sé­nek a meg­aka­dá­lyo­zá­sa;
– a ré­gi­ók tar­tó­san fenn­tart­ha­tó gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek biz­to­sí­tá­sa.
Az 503/2001-es tör­vény a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés­sel kap­cso­lat­ban az aláb­bi tá­mo­ga­tá­si te­rü­le­te­ket ne­vez­te meg pri­o­ri­tás­ként:
– a gaz­da­ság és a vál­lal­ko­zói kör­nye­zet tá­mo­ga­tá­sa azok ter­me­lé­si ka­pa­ci­tá­sá­nak nö­ve­ke­dé­se ér­de­ké­ben, a gaz­da­sá­gi szer­ke­zet ja­ví­tá­sa, új mun­ka­he­lyek te­rem­té­se, a ve­szé­lyez­te­tett mun­ka­he­lyek sta­bi­li­zá­lá­sa;
– a hu­mán erő­for­rás fej­lesz­té­se an­nak ér­de­ké­ben, hogy a re­gi­o­ná­lis mun­ka­erő­pi­a­con a ke­res­let és a kí­ná­lat közt egyen­súly ala­kul­jon ki, a nők és a fér­fi­ak egyen­lő mun­ka­vál­la­lá­si esé­lyé­nek a biz­to­sí­tá­sa;
– a re­gi­o­ná­lis fej­lő­dést elő­se­gí­tő ku­ta­tá­sok tar­tós fej­lesz­té­se, az új tech­no­ló­gi­ák és in­no­vá­ci­ók be­ve­ze­té­sé­nek hang­sú­lyo­zott tá­mo­ga­tá­sa;
– az ál­la­mok köz­ti, a ha­tá­ron át­íve­lő és az inter­re­gionális együtt­mű­kö­dé­sek tá­mo­ga­tá­sa a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés te­rén a ré­gió tar­tó­san fenn­tart­ha­tó fej­lő­dé­se ér­de­ké­ben;
– az ide­gen­for­ga­lom fej­lesz­té­se;
– a ré­gió szo­ci­á­lis inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak fej­lesz­té­se;
– a ré­gió tech­ni­kai inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak fej­lesz­té­se;
– a kul­tú­ra, a kul­tu­rá­lis te­vé­keny­sé­gek és a szol­gál­ta­tá­sok fej­lesz­té­sé­nek tá­mo­ga­tá­sa, be­le­ért­ve a mű­vé­sze­ti te­vé­keny­sé­ge­ket, a kul­tu­rá­lis örök­ség ápo­lá­sát, a mű­em­lé­kek fel­újí­tá­sát és revi­tal­izá­cióját;
– a ré­gió szol­gál­ta­tá­si szín­vo­na­lá­nak fej­lesz­té­se;
– az élet­kör­nye­zet ja­ví­tá­sa és fej­lesz­té­se, az azt ká­ro­sí­tó té­nye­zők mi­ni­ma­li­zá­lá­sa;
– a ter­mé­sze­ti erő­for­rás­ok ha­té­kony fel­hasz­ná­lá­sá­nak tá­mo­ga­tá­sa.
Az 503/2001-es tör­vény to­váb­bá ki­mond­ja, hogy a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés el­ső­ szá­mú cél­te­rü­le­te­it a szlo­vák kor­mány ha­tá­roz­za meg a Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um aján­lá­sa alap­ján, amely a tá­mo­ga­tott ré­gi­ók ki­vá­lasz­tá­sá­nál az aláb­bi két szem­pon­tot ve­szi fi­gye­lem­be:
1. Gaz­da­sá­gi­lag gyen­ge ré­gi­ók, me­lyek gaz­da­sá­gi és fej­lett­sé­gi szint­je el­ma­rad az or­szá­gos át­lag­tól, amit el­ső­sor­ban az aláb­bi mu­ta­tók ér­té­ke je­löl: a mun­ka­erő­pi­ac, a gaz­da­ság szer­ke­ze­ti és ter­me­lé­si szint­je, a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok, a köz­sé­gek és a la­kos­ság be­vé­te­le, va­la­mint a te­le­pü­lés­sű­rű­ség.
2. Gaz­da­sá­gi­lag ked­ve­zőt­len szer­ke­ze­tű ré­gi­ók, me­lyek­ben a szer­ke­zet­vál­tás ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nyei fel­hal­mo­zód­tak, ami­nek kö­vet­kez­té­ben az ága­za­tok tel­je­sít­mé­nye és a vál­lal­ko­zá­sok szá­ma csök­ken, míg a mun­ka­nél­kü­li­ség nö­vek­szik.
A tár­gyalt tör­vény kimondja, hogy az EU alap­ja­i­ból fo­lyó­sí­tott tá­mo­ga­tá­si esz­kö­zök­nél a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés ér­de­ké­ben a ré­gi­ók fej­lett­sé­gi szint­je a makrorégiók szint­jén ér­té­ke­lő­dik, s azon te­rü­le­tek mi­nő­sül­nek gaz­da­sá­gi­lag gyen­gé­nek, ame­lyek­ben a brut­tó ha­zai ter­me­lés­nek az 1 la­kos­ra eső vá­sár­ló­erőn mért pa­ri­tá­sa az el­múlt 3 év­ben nem ér­te el az EU brut­tó ha­zai ter­me­lé­sé­nek az 1 la­kos­ra eső vá­sár­ló­erőn mért pa­ri­tá­sá­nak a 75%-át.
Az 503/2001-es tör­vény to­váb­bá tar­tal­maz­za, hogy a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés tá­mo­ga­tá­sa a prog­ra­mo­zás ke­re­tén be­lül az aláb­bi do­ku­men­tu­mok alap­ján megy vég­be: Nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv, Kö­zös­sé­gi tá­mo­ga­tá­si ke­ret, ope­ra­tív prog­ra­mok, re­gi­o­ná­lis ope­ra­tív prog­ra­mok, ága­za­ti ope­ra­tív prog­ra­mok, az ön­kor­mány­za­ti ke­rü­let gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek prog­ram­ja, a köz­ség gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek prog­ram­ja, egy­sé­ges prog­ram­do­ku­men­tu­mok, a Ko­hé­zi­ós Alap stra­té­gi­ai prog­ram­do­ku­men­tu­ma, Eu­ró­pai Kö­zös­sé­gek kez­de­mé­nye­zé­se prog­ram.
Szlo­vá­kia te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gi­ai do­ku­men­tu­mai közt leg­je­len­tő­sebb az or­szág tér­szer­ke­ze­ti fej­lesz­té­sét sza­bály­zó Szlo­vá­kia te­rü­let­fej­lesz­té­si kon­cep­ci­ó­ja 2001 (a to­váb­bi­ak­ban: SZTK 2001), amely fel­vá­zol­ja, il­let­ve ki­je­lö­li a te­rü­let­fej­lesz­té­si in­téz­ke­dé­se­ket – az or­szág te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­já­nak cél­ki­tű­zé­se­it, el­ve­it és pri­o­ri­tás­rend­sze­rét, meg­te­remt­ve a te­rü­le­ti szem­pont­ok kon­zek­vens ér­vé­nye­sí­té­sé­nek le­he­tő­sé­gét, mind az ága­za­ti szak­po­li­ti­kák, mind az or­szá­gos és te­rü­le­ti prog­ra­mok ki­dol­go­zá­sá­ban.

1. áb­ra. Szlo­vá­kia jö­vő­be­ni tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi po­zí­ci­ó­já­nak ví­zi­ó­ja az eu­ró­pai tér­szer­ke­zet­ben vár­ha­tó fej­lő­dé­si fo­lya­ma­tok alap­ján

For­rás: Kon­cep­ci­a… 2002

Az SZTK 2001 nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban az aláb­bi pri­o­ri­tá­so­kat tar­tal­maz­za:
– kap­cso­la­tok erő­sí­té­se az egyik leg­je­len­tő­sebb eu­ró­pai ur­ba­nisz­ti­kai ten­gely­re (Stuttgard–Ulm–München–Salzburg–Linz–Bécs–Pozsony–Budapest–Belgrád), Po­zsony tér­sé­gé­ben és a Du­na men­tén;
– te­le­pü­lé­si köz­pon­tok fej­lesz­té­se a Ka­to­wi­ce–Bécs és Ka­to­wi­ce–Bu­da­pest ten­ge­lyek men­tén;
– te­le­pü­lé­si kap­cso­la­tok erő­sí­té­se a Vág fo­lyó men­ti te­le­pü­lé­si sáv és a ve­le pár­hu­za­mo­san fu­tó cseh­or­szá­gi te­le­pü­lé­si sáv közt;
– Pozsony–Nagyszombat te­le­pü­lé­si köz­pont fej­lesz­té­se az eu­ró­pai je­len­tő­sé­gű Bécs–Pozsony–Győr agg­lo­me­rá­ció ré­sze­ként;
– Kas­sa–Eper­jes te­le­pü­lé­si köz­pont fej­lesz­té­se mint a Kár­pá­tok eurorégió cent­ru­ma;
– nem­zet­kö­zi há­ló­za­ti együtt­mű­kö­dé­sek lét­re­ho­zá­sa a vá­ro­sok, a ré­gi­ók és a te­rü­le­ti fej­lesz­tés­ben ér­de­kelt töb­bi in­téz­mény közt, fel­hasz­nál­va a te­le­pü­lé­sek és a te­le­pü­lé­si rend­sze­rek eurore­gionális és ha­tá­ron át­nyú­ló kap­cso­la­ta­it;
– a mul­ti­mod­ális ten­ge­lyek men­tén fek­vő te­le­pü­lé­sek fej­lesz­té­se, leg­fő­képp az észa­k–dél és ke­let–nyu­gat irá­nyú ten­ge­lyek met­szés­pont­ja­i­ban ta­lál­ha­tó vá­ro­sok fej­lesz­té­se.
Az SZTK 2001 or­szá­gos vi­szony­lat­ban az aláb­bi pri­o­ri­tá­so­kat tar­tal­maz­za:
– a Kas­sa–Eper­jes agg­lo­me­rá­ció fej­lesz­té­se kap­cso­lat­ban a Nagymi­hály–Va­rannó–Homonna te­le­pü­lé­si köz­pont­tal és ös­­sze­köt­te­tés­ben az észa­k-vág­men­ti és dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ten­ge­lyek­kel;
– nem­zet­kö­zi vi­szony­la­tok­ban ver­seny­ké­pes te­le­pü­lés­szer­ke­zet ki­ala­kí­tá­sa, Zsolna–Turócszentmárton, Besz­ter­ce­bá­nya–Zó­lyom, Losonc–Rimaszombat te­le­pü­lé­si köz­pon­tok lét­re­ho­zá­sa (a Losonc–Rimaszombat te­le­pü­lé­si köz­pont lé­nye­ges sze­rep­pel bír majd az egész közép-dél-s­zlováki­ai tér fej­lesz­té­sé­ben);
– Pozsony–Nagyszombat–Nyitra te­le­pü­lé­si köz­pont fej­lesz­té­se kö­tő­dés­ben az eu­ró­pai je­len­tő­sé­gű agg­lo­me­rá­ci­ók poli­cen­trikus rend­sze­ré­hez;
– Po­zsony (mint eu­ró­pai spe­ci­fi­kus köz­pont) fej­lesz­té­se;
– Kas­sa (mint nem­zet­kö­zi spe­ci­fi­kus köz­pont és a Kár­pá­tok eurorégió cent­ru­ma) fej­lesz­té­se;
– az el­ső ka­te­gó­ria el­ső al­cso­port­já­ba tar­to­zó cent­ru­mok fej­lesz­té­se: Besz­ter­ce­bá­nya, Nyi­tra, Eper­jes, Zsol­na;
– az el­ső ka­te­gó­ria má­so­dik al­cso­port­já­ba tar­to­zó cent­ru­mok fej­lesz­té­se: Nagy­szom­bat, Trenc­sén, Turóc­szent­már­ton, Pop­rád;
– a má­so­dik ka­te­gó­ria el­ső al­cso­port­já­ba tar­to­zó cent­ru­mok fej­lesz­té­se: Duna­sz­er­da­he­ly, Bárt­fa, Ko­má­rom, Lip­tószent­mik­lós, Nagymi­há­ly, Pöstyén, Priv­i­gye, Igló, Csaca, Homon­na, Lé­va, Lo­sonc, Ér­sek­új­vár, Vágbeszter­ce, Ró­zsa­hegy, Zó­lyom;
– az el­ső ka­te­gó­ri­á­jú te­le­pü­lé­si köz­pon­tok fej­lesz­té­se:
• Pozsony–Nagyszombat te­le­pü­lé­si köz­pont – mint a leg­je­len­tő­sebb szlo­vá­ki­ai agg­lo­me­rá­ció –, mely eu­ró­pai je­len­tő­sé­gű;
– az el­ső ka­te­gó­ri­á­jú fej­lesz­té­si ten­ge­lyek tá­mo­ga­tá­sa:
• Vág men­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Pozsony–Nagyszombat–Trencsén–Zsolna);
• zsol­nai–tá­traalji fej­lesz­té­si ten­gely (Zsolna–Turócszentmárton–Poprád–Eper­jes);
• zsol­nai–k­iszu­cai fej­lesz­té­si ten­gely (Zsolna–Csaca–szlovák–cseh ha­tár);
• kas­sai–eper­je­si fej­lesz­té­si ten­gely (Eperjes–Kassa–szlovák–magyar ha­tár);
• nyi­trai–vág­men­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Nagyszombat–Nyitra–Garamszentkereszt– Zó­lyom);
• zóly­omi–­turó­ci fej­lesz­té­si ten­gely (Zólyom–Besztercebánya–Turócszentmárton);
• dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ten­gely (Zólyom–Losonc–Rimaszombat–Rozsnyó–Kassa);
• ke­let-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ten­gely (Kassa–Nagymihály–Szobránc–szlovák–uk­rán ha­tár);
• er­dő­há­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Pozsony–Malacka–szlovák–cseh ha­tár);
– a má­so­dik ka­te­gó­ri­á­jú fej­lesz­té­si ten­ge­lyek tá­mo­ga­tá­sa:
• csal­ló­kö­zi fej­lesz­té­si ten­gely (Pozsony–Dunaszerdahely);
• Nyi­tra men­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Trencsén–Nagytapolcsány–Nyitra–Érsek­új­vár– Ko­márom);
• Ga­ram men­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Tolmács–Léva–Zselíz–Párkány);
• dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ten­gely (Érsekújvár–Zselíz–Ipolyság–Losonc);
• nóg­rá­di fej­lesz­té­si ten­gely (Losonc–Fülek–szlovák–magyar ha­tár);
• sárosi fej­lesz­té­si ten­gely (Eperjes–Bártfa);
• lip­tói–ár­vai fej­lesz­té­si ten­gely (Rózsahegy–Alsókubín–Trsztená–szlovák–lengyel ha­tár).
Az SZTK 2001 or­szá­gos pri­o­ri­tá­sa­i­val kap­cso­la­to­san fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy az ott meg­fo­gal­ma­zott cé­lok és pri­o­ri­tá­sok ked­vez­mé­nye­zett te­re­i­nek el­ső­sor­ban a több­sé­gé­ben szlo­vá­kok ál­tal la­kott ré­gi­ók szá­mí­ta­nak. A fej­lesz­té­si ten­ge­lyek na­ci­o­na­lis­ta irá­nyult­sá­gát leg­in­kább ki­fe­je­zi az a tény, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar­lak­ta ré­gió ko­hé­zi­ó­ját és fel­emel­ke­dé­sét elő­se­gí­tő Pozsony–Dunaszerdahely–Érsek­újvár–Losonc–Kassa dé­li köz­le­ke­dé­si fo­lyo­sót még ja­vas­la­ti szin­ten sem tár­gyal­ja a do­ku­men­tum.
A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés sze­rep­lői (ön­kor­mány­zat­ok, non­prof­it szfé­ra, vál­lal­ko­zá­sok)

Az or­szá­gos vi­szony­lat­ban ta­pasz­tal­ha­tó ha­tal­mas re­gi­o­ná­lis kü­lönb­sé­gek több év­ti­zed­re vis­­sza­me­nő cent­ra­li­zált és na­ci­o­na­lis­ta te­rü­let­fej­lesz­tés-po­li­ti­kai és tár­sa­da­lom­fej­lesz­tés-po­li­ti­kai dön­té­sek kö­vet­kez­mé­nyei. A szo­ci­a­liz­mus ide­jén a te­rü­let­fej­lesz­tést az ál­lam egy erő­sen köz­pon­to­sí­tott ad­mi­niszt­ra­tív ter­ve­zé­si rend­sze­ren ke­resz­tül irá­nyí­tot­ta. Az erő­for­rás­ok és a fe­le­lős­ség a köz­pon­ti, il­let­ve a ke­rü­le­ti és a já­rá­si szint kö­zött osz­lot­tak meg, a ha­ta­lom nagy ré­sze azon­ban az előb­bi ke­zé­ben volt. A fej­lesz­té­si for­rá­sok el­osz­tá­sa a kü­lön­fé­le gaz­da­sá­gi szek­to­rok men­tén zaj­lott, a po­li­ti­kai és szek­torális cél­ki­tű­zé­sek az ál­la­mi po­li­ti­ká­ban fon­to­sab­bak vol­tak a re­gi­o­ná­lis cé­lok­nál.
Az EU-hoz tör­té­nő csat­la­ko­zá­si fel­té­te­lek tel­je­sí­té­se kap­csán vég­re­haj­tott köz­igaz­ga­tá­si re­for­mok­nak kö­szön­he­tő­en az el­múlt fél év­ti­zed­ben a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés ter­ve­zé­sé­ben és irá­nyí­tá­sá­ban je­len­tő­sen meg­nőtt az ön­kor­mány­zat­ok sze­re­pe, bár a leg­lé­nye­ge­sebb be­ru­há­zá­so­kat il­le­tő­en (pl. vas­út­vo­na­lak, au­tó­pá­lyák, gyors­for­gal­mi utak, hi­dak épí­té­se) to­vább­ra is köz­pon­ti kor­mány­za­ti szin­ten dön­te­nek.
A szlo­vák re­gi­o­ná­lis és te­rü­let­fej­lesz­té­si rend­szer­re na­gyon rá­nyom­ja bé­lye­gét, hogy a fi­a­tal, 1993 óta lé­te­ző ál­lam fenn­ál­lá­sá­nak el­ső sza­ka­szá­ban erős na­ci­o­na­lis­ta ve­ze­tés alatt állt, és a po­li­ti­kai fo­lya­ma­tok­ból kö­vet­ke­ző­en erő­sen cent­ra­li­zált te­rü­le­ti irá­nyí­tá­si rend­szert ve­zet­tek be. 1998 előtt csak a te­le­pü­lé­sek (vá­ro­sok, köz­­sé­gek) szint­jén lé­te­zett (erő­sen kor­lá­to­zott) ön­kor­mány­za­ti­ság, a ma­ga­sabb te­rü­le­ti szin­te­ken (já­rás, kör­zet) ál­la­mi hi­va­ta­lok bir­to­kol­ták az irá­nyí­tást (Hardi–Mezei 2003). A 302/2001 Tt. szá­mú tör­vény alap­ján 2002 óta a ke­rü­le­tek új jog­ál­lást kap­tak, az eu­ró­pai szo­ká­sok­nak meg­fe­le­lő­en a kö­zép­szint is ön­kor­mány­za­ti rend­sze­rű­vé vált. Az uni­ós fej­lesz­tés­po­li­ti­kai gya­kor­lat át­vé­te­lé­vel kap­cso­lat­ban lé­nye­ges mér­föld­kő­nek szá­mít a 416/2001 Tt. szá­mú tör­vény (Né­hány ha­tás­kör át­ru­há­zá­sa az ál­lam­igaz­ga­tá­si szer­vek­ről a köz­sé­gi és ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok­ra cí­mű tör­vény), mely­nek lé­nye­gét mint­egy 300 jog­kör­nek a já­rá­si és ke­rü­le­ti hi­va­ta­lok­tól a te­le­pü­lé­si és a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok­hoz va­ló át­vi­te­le ké­pe­zi. Az or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en az ön­kor­mány­zat­ok (te­le­pü­lé­si és re­gi­o­ná­lis) a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­lő­i­vé lép­tek elő, ha­tás­kö­rü­ket ki­ter­jesz­tet­ték az ok­ta­tás­ra, az egész­ség­ügy­re, a szo­ci­ál­po­li­ti­ká­ra, a köz­le­ke­dé­si és az inf­rast­ruk­tu­rá­lis szol­gál­ta­tá­sok­ra, va­la­mint – bi­zo­nyos ha­tá­ro­kon be­lül – a te­rü­let­fej­lesz­tés­re.
Az el­kö­vet­ke­ző 1-2 év­ben fel­te­he­tő­en újabb jog­kö­rö­ket kap­nak majd a ke­rü­le­ti és te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok, egy­részt a már jó­vá­ha­gyott jog­sza­bály­ok alap­ján (pl. a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok fo­lyó­sít­ják majd a szo­ci­á­lis se­gélyt, va­la­mint ők fi­nan­szí­roz­zák a köz­hasz­nú mun­ká­kat is), más­részt pe­dig az ál­la­mi ke­rü­le­ti hi­va­ta­lok vár­ha­tó meg­szű­né­sé­nek következtében.4
A te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok­ról szó­ló 369/1990 Tt. szá­mú tör­vény alap­ján je­len­leg kö­zel 2890 te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat mű­kö­dik, eb­ből 138 vá­ros­ban. Va­la­men­­nyi te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat egyen­lő jo­go­kat él­vez, ha­tás­kör­ük és for­rá­sa­ik fel­öle­lik a min­den­na­pi élet leg­fon­to­sabb te­vé­keny­sé­ge­it, az alap­fo­kú ok­ta­tás­tól a bel­te­rü­le­ti utak ál­la­po­tá­ig. A 369/1990 Tt. szá­mú tör­vény ér­tel­mé­ben a te­le­pü­lé­sek kö­te­le­ző­en gaz­dál­kod­nak va­gyo­nuk­kal és gon­dos­kod­nak an­nak ér­ték­nö­ve­ke­dé­sé­ről, va­la­mint meg­fe­le­lő élet­kö­rül­mé­nye­ket te­rem­te­nek a he­lyi la­kos­ság szá­má­ra. A 416/ 2001 Tt. szá­mú tör­vény ré­vén a te­le­pü­lé­sek ha­tás­kö­ré­be ke­rült át a he­lyi te­rü­let­fej­lesz­tés ko­or­di­ná­lá­sa is, ami­nek kö­szön­he­tő­en a te­le­pü­lé­sek ki­dol­goz­zák és jó­vá­hagy­ják a stra­té­gi­ai fej­lesz­té­si prog­ram­ja­i­kat és te­le­pü­lés­ren­de­zé­si ter­ve­i­ket, va­la­mint biz­to­sít­ják azok vég­re­haj­tá­sát. Az az­óta el­telt 5 év alatt szá­mos te­le­pü­lés ren­del­ke­zik ezen prog­ram­do­ku­men­tu­mok­kal, ame­lyek ki­dol­go­zá­sát az uni­ós for­rá­sok is nagy­mér­ték­ben tá­mo­gat­ták, s ame­lye­ket a 2007–2013 uni­ós prog­ra­mo­zá­si idő­szak­ban kö­te­le­ző pá­lyá­za­ti mel­lék­let­ként kell majd csa­tol­ni a pá­lyá­za­ti ké­rel­mek több­sé­gé­hez (ezen fel­té­tel a 1000 la­kos alat­ti ki­sebb fal­va­kat ver­seny­hát­rány­ba hoz­za, ugyan­is anya­gi for­rá­sok hi­á­nyá­ban az ap­ró te­le­pü­lé­sek több­sé­ge nem ké­pes a te­le­pü­lés­ren­de­zé­si és stra­té­gi­ai fej­lesz­té­si do­ku­men­tu­mok ­biz­to­sí­tá­sá­ra).
Az or­szág­ha­tá­ron túl­nyú­ló gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok a jö­vő­ben fon­tos sze­re­pet játsz­hat­nak a re­gi­o­ná­lis tér­szer­ke­zet for­má­lá­sá­ban (Enyedi 2004). A ha­tár men­ti te­rü­le­te­ken a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok­nak a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tést il­le­tő­en le­he­tő­sé­ge van a szom­szé­dos ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­kal va­ló együtt­mű­kö­dés­re és a fej­lesz­té­sek ös­­sze­han­go­lá­sá­ra, köl­csö­nös se­gít­ség­nyúj­tás­ra. A köz­sé­gi ön­kor­mány­za­t­ok­ra vo­nat­ko­zó 369/1990 Tt. szá­mú tör­vény már a rend­szer­vál­tás kez­de­té­től le­he­tő­vé tet­te a szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sek szá­má­ra, hogy nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok ré­sze­sei le­gye­nek, míg a ma­ga­sabb köz­igaz­ga­tá­si szin­tek ha­tá­ron át­nyú­ló nem­zet­kö­zi kap­cso­la­ta­i­nak fel­té­tel­rend­sze­rét sza­bá­lyo­zó tör­vé­nye­ket csak az 1990-es évek má­so­dik fe­lé­ben fo­gad­ták el a szlovák par­la­ment­ben. A te­le­pü­lé­sek köz­ti ha­tá­ron át­nyú­ló re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés és együtt­mű­kö­dés egyik leg­gya­ko­ribb for­má­ja az eurore­gionális együtt­mű­kö­dés. Szlo­vá­ki­á­ban ezen együtt­mű­kö­dé­si for­mák csak az 1998-ban be­kö­vet­ke­zett kor­mány­vál­tás után in­dul­tak vi­rág­zás­nak – 1998 előtt a Szlo­vá­ki­á­ban ural­ko­dó po­li­ti­kai fe­szült­sé­gek mi­att nem lé­tez­tek tény­le­ges eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­sek (Drgoòa 2003; Turnock 2002).
Je­len­leg – 2006 au­gusz­tu­sá­ban a Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um nyil­ván­tar­tá­sa alap­ján – 12 eurorégió mű­kö­dik az ország­ban5, ame­lyek kö­zül 8 érin­ti a szlo­vák–ma­gyar ha­tárt, s ame­lyek egy ki­vé­tel­től eltek­intve6 két­ol­da­lú (szlo­vák–ma­gyar) együtt­mű­kö­dé­si for­mai ke­ret­tel ren­del­kez­nek. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár hos­­szá­nak csak­nem 95%-a eurorégiókkal le­fe­dett (né­mely ha­tár­sza­kasz több­szö­rö­sen), ki­vé­telt csu­pán a fő­vá­ros kör­nyé­ke ké­pez, míg a leg­in­ten­zí­vebb, ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek a Pár­kány–Kas­sa ten­gelyt jel­lem­zik.
A szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­ti eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­sek – ame­lyek az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén élők tár­sa­dal­mi fel­emel­ke­dé­sé­ben vár­ha­tó­an meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­pel bír­nak majd – cél­ja­it az aláb­bi­ak­ban ös­­sze­gez­het­jük:
– a gaz­da­ság fej­lesz­té­se (vál­lal­ko­zói be­ru­há­zá­sok szá­má­ra von­zó­vá ten­ni a ré­gi­ót);
– a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet meg­őr­zé­se;
– az inf­rast­ruk­tú­ra fej­lesz­té­se és ös­­sze­han­go­lá­sa;
– az ok­ta­tá­si és mű­ve­lő­dé­si kap­cso­la­tok tá­mo­ga­tá­sa;
– a tu­do­má­nyos kap­cso­la­tok fej­lesz­té­se (a ku­ta­tás és fej­lesz­tés ös­­sze­han­go­lá­sa a ré­gi­ón be­lül);
– a kö­zös kul­tu­rá­lis örök­ség ápo­lá­sa;
– hu­ma­ni­tá­ri­us és szo­ci­á­lis együtt­mű­kö­dés ki­ala­kí­tá­sa;
– az el­té­rő kul­tú­rák meg­is­me­ré­sé­nek, meg­ér­té­sé­nek és a nem­ze­tek kö­zöt­ti ba­rát­ság el­mé­lyí­té­sé­nek tá­mo­ga­tá­sa.
A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés to­váb­bi fon­tos sze­rep­lő­je a non­prof­it szek­tor, mely az or­szág EU-hoz tör­té­nő csat­la­ko­zá­sá­nak kap­csán rob­ba­nás­sze­rű fej­lő­dés­nek in­dult. Az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en a szlo­vá­ki­ai ci­vil tár­sa­da­lom (az ön­kén­tes tár­sa­dal­mi szer­ve­ző­dé­sek) rész­vé­te­le a te­le­pü­lé­sek és a ré­gi­ók fejlesztésében7 és irá­nyí­tá­sá­ban erő­tel­jes nö­ve­ke­dést mu­tat. A kö­zel­jö­vő­ben a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­ban a ci­vil szer­ve­ző­dé­sek akár a po­li­ti­kai pár­tok ko­moly el­len­fe­le­i­vé nő­he­tik ki magukat.8 Ez a nap­ja­ink­ban egy­re kéz­zel­fog­ha­tób­bá vá­ló ten­den­cia össz­hang­ban van az EU fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­já­nak új irá­nya­i­val, me­lyek a köz­pon­ti, a re­gi­o­ná­lis, a he­lyi és az uni­ós kor­mány­za­ti szer­vek, a ma­gán­szek­tor, va­la­mint a he­lyi és az or­szá­gos szin­tű ci­vil szer­ve­ze­tek kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dést, part­ner­sé­get hang­sú­lyoz­zák. A ci­vil szer­ve­ze­tek a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés te­rü­le­tén leg­gyak­rab­ban a kö­vet­ke­ző ki­hí­vá­sok­kal és le­he­tő­sé­gek­kel szem­be­sül­nek:

– kon­zul­tá­ció, kép­zés;
– a mo­ni­tor­ing szer­ve­ze­te­i­ben va­ló rész­vé­tel;
– a te­rü­let­fej­lesz­tés irá­nyí­tó tes­tü­le­te­i­ben tör­té­nő rész­vé­tel;
– a fej­lesz­té­si for­rá­sok meg­szer­zé­sé­nek a le­he­tő­sé­ge.
Más­fél év­vel az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en, 2005. de­cem­ber 31-én, 27 221 re­giszt­rált ci­vil szer­ve­zet volt Szlo­vá­ki­á­ban, mely kö­zel 30%-os emel­ke­dést je­len­tett a 2003–2005 köz­ti idő­szak­ban. Nap­ja­ink­ra a ci­vil szek­tor mak­ro­gaz­da­sá­gi szin­ten je­len­tős té­nye­ző­vé vált: szol­gál­ta­tá­sa­ik össz­ér­té­ke, va­la­mint ön­ma­gá­ban a kö­zös­sé­gi fej­lesz­tés ér­té­ke azt mu­tat­ja, hogy a szek­tor nem meg­fe­le­lő mű­kö­dé­se, eset­le­ges ha­nyat­lá­sa je­len­tős ne­ga­tív ha­tás­sal len­ne a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dés egé­szé­re. Eb­ből ki­fo­lyó­lag 2006 szep­tem­be­ré­ben éles til­ta­ko­zá­so­kat vál­tott ki a Fico-ko­r­mány azon szán­dé­ka, mely sze­rint 2007-től a kor­mány je­len­tő­sen kor­lá­toz­ná a 2%-os adó­fel­aján­lás le­he­tő­sé­gét a fi­zi­kai és a jo­gi sze­mé­lyek ese­té­ben egyarán­t.9

1. táb­lá­zat. Ci­vil szer­ve­ze­tek szá­má­nak és jo­gi for­má­i­nak meg­osz­lá­sa 2002–2005 kö­zött

For­rás: Sloven­sko 2005 2006

A szlo­vá­ki­ai non­prof­it szek­tor nagy vá­ra­ko­zás­sal te­kin­tett az EU-csatlakozás elé (a­h­ogy azt a fen­ti szám­be­li nö­ve­ke­dés is mu­tat­ja), hi­szen a csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en szám­ta­lan olyan for­rás nyílt meg szá­muk­ra, me­lyek se­gít­sé­gé­vel je­len­tős mér­ték­ben nö­vel­het­ték te­vé­keny­sé­gük ha­té­kony­sá­gát és in­ten­zi­tá­sát. Az el­vá­rá­sok kö­zött fon­tos he­lyen sze­re­pelt az is, hogy az uni­ós for­rá­sok vég­re le­he­tő­vé te­szik a szer­ve­ze­tek hos­­szú tá­vú és ki­szá­mít­ha­tó működését10, il­let­ve a min­den­ko­ri ál­la­mi sze­rep­lők nem „tá­mo­ga­tói”, ha­nem vég­re part­ne­ri kap­cso­lat­ba ke­rül­nek a non­prof­it szer­ve­ze­tek­kel.
Az el­múlt két év alatt a ci­vil szer­ve­ze­tek ha­té­kony­sá­ga és mű­kö­dé­se ja­vult (amit a for­rá­sok át­lát­ha­tó fel­hasz­ná­lá­sa kö­ve­telt meg11), va­la­mint be­iga­zo­ló­dott, hogy a ci­vil szer­ve­ze­tek a te­rü­let­fej­lesz­tés lé­nye­ges sze­rep­lő­i­nek te­kint­he­tők, mert:
– a ci­vil szer­ve­ze­tek je­len­tős ré­sze ta­pasz­ta­la­tot szer­zett a pá­lyá­za­ti rend­sze­rek­ben;
– a te­rü­let­fej­lesz­tés fel­ada­ta­i­nak je­len­tős ré­sze ál­la­mi, ön­kor­mány­za­ti fel­adat­ként nem vé­gez­he­tő el;
– a ci­vil szer­ve­ze­tek ké­pe­sek al­ter­na­tív for­rá­sok fel­ku­ta­tá­sá­ra és meg­szer­zé­sé­re meg­fe­le­lő ál­la­mi, ön­kor­mány­za­ti együtt­mű­kö­dés ese­tén;
– a ci­vil szer­ve­ze­tek ké­pe­sek meg­győz­ni, be­von­ni és moz­gó­sí­ta­ni a la­kos­sá­got a te­rü­let­fej­lesz­té­si prog­ra­mok­ban tör­té­nő ha­té­kony és ön­te­vé­keny rész­vé­tel­re;
– az EU fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tá­sa­i­nak je­len­tő­sebb ré­sze nem sze­rez­he­tő meg a ci­vil szer­ve­ze­tek nél­kül;
– az EU fej­lesz­té­si prog­ram­ja­i­nak egy­re na­gyobb ré­sze az alul­ról épít­ke­zés el­vén alap­szik, amely a ci­vil szer­ve­ze­tek do­mi­náns rész­vé­tel­ét fel­té­te­le­zi;
– a ci­vil szer­ve­ze­tek ér­de­kel­tek a te­rü­let­fej­lesz­té­si prog­ra­mok­ban tör­té­nő si­ke­res rész­vé­tel­ben, mert ez szá­muk­ra mű­kö­dé­si for­rást és le­gi­ti­má­ci­ót biz­to­sít­hat a he­lyi tár­sa­da­lom­ban.
A ci­vil szfé­ra mű­kö­dé­sé­nek si­ke­res­sé­gét nagy­mér­ték­ben meg­ha­tá­roz­za az in­for­má­ció­áram­lás. Szlo­vá­ki­á­ban e te­kin­tet­ben a ci­vil szfé­ra ked­ve­ző hely­zet­ben van, szá­mos inter­netes for­rás biz­to­sít in­for­má­ci­ó­kat az egyes szer­ve­ze­tek te­vé­keny­sé­gé­ről, az el­ér­he­tő for­rá­sok­ról és a jo­gi kör­nye­zet­ről (www.changenet.sk, www.rozhod­ni.sk, www.­cepa.sk, www.eu­fondy.org, www.mvro.sk stb.).
Az eu­ró­pai ér­ték­ren­det foly­ta­tó po­li­ti­kai kör­nye­zet tér­nye­ré­sé­nek ered­mé­nye­kép­pen el­nyert uni­ós tag­ság a gaz­da­ság di­na­mi­kus fej­lő­dé­sét vál­tot­ta ki, amit bi­zo­nyít – töb­bek közt – az el­múlt 4 év­ben di­na­mi­ku­san nö­vek­vő vál­lal­ko­zá­si kedv. 2004. de­cem­ber 31-én a jo­gi sze­mé­lyi­sé­gű gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­tek szá­ma az or­szág­ban meg­kö­ze­lí­tet­te a 75 ez­ret, míg két év­vel ko­ráb­ban még csak 60 ezer volt ezen vál­lal­ko­zá­si for­mák szá­ma. A leg­több gaz­da­sá­gi szer­ve­zet ke­res­ke­del­mi te­vé­keny­sé­get foly­tat, s ezen szer­ve­ze­tek egyharmada Po­zsony ke­rü­let­ben van be­je­gyez­ve. Az egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok szá­mát te­kint­ve eh­hez ha­son­ló­an ha­tal­mas szám­be­li rob­ba­nás ment vég­be az uni­ós tag­ság el­nye­ré­sét kö­ve­tő­en: 2004. de­cem­ber 31-én az egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok szá­ma meg­ha­lad­ta a 360 ez­ret, ho­lott 2002. de­cem­ber 31-én az egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok szá­ma még csak 274 600 volt. Az egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok szá­má­nak re­gi­o­ná­lis meg­osz­lá­sát te­kint­ve nem ta­pasz­tal­ha­tó az or­szá­gon be­lül át­ü­tő po­zso­nyi kon­cent­rá­ció, a Szlo­vá­ki­á­ban be­jegy­zett egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok­nak mind­ös­­sze 16,6%-a ta­lál­ha­tó a Po­zso­nyi ke­rü­let­ben.
Az ös­­szes mű­kö­dő vál­lal­ko­zás több mint 99%-a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zás (a to­váb­bi­ak­ban: KKV). 2004-ben a KKV szek­tor­ban dol­go­zott az ös­­szes fog­lal­koz­ta­tott 69,5%-a, mely szám ma­gas ér­té­ke ér­zé­kel­te­ti e vál­la­lat­cso­port gaz­da­sá­gi sú­lyát – a tár­sa­da­lom szé­les ré­te­ge­i­nek meg­él­he­té­se, jó­lé­te függ a KKV szek­tor­ba tar­to­zó vál­lal­ko­zá­sok fenn­ma­ra­dá­sá­tól és tel­je­sít­mé­nyé­től. A KKV szek­tor ál­lít­ja elő az or­szág GDP-jé­nek 39,6%-át. A KKV-k re­gi­o­ná­lis meg­osz­lá­sa – 1000 gaz­da­sá­gi­lag ak­tív la­kos­ra át­szá­mít­va – a leg­ma­ga­sabb a Po­zso­nyi ke­rü­let­ben (160 fő), míg a Kas­sai ke­rü­let­ben a leg­ala­cso­nyabb (102 fő). A KKV szek­tor fej­lesz­té­se te­rén szá­mot­te­vő si­ke­re­ket ért el az el­múlt évek so­rán a szlo­vák kor­mány és a KKV-k kép­vi­se­lői ál­tal irá­nyí­tott Szlo­vák Nem­ze­ti Kis- és Kö­zép­vál­lal­ko­zás-fej­lesz­té­si Ügy­nök­ség. Az egyik leg­je­len­tő­sebb si­ke­re, hogy ta­nács­adói iro­da­há­ló­za­tot (az or­szág 14 vá­ro­sá­ban van­nak je­len e ta­nács­adói szol­gál­ta­tá­sok) és vál­lal­ko­zói in­ku­bá­to­ro­kat (az or­szág 8 vá­ro­sá­ban) lé­te­sí­tett, va­la­mint a KKV-k szá­má­ra szám­ta­lan hasz­nos in­for­má­ci­ót tar­tal­ma­zó hon­la­pot tart fenn (www.­nadsme.sk).

2. táb­lá­zat. Vál­lal­ko­zá­sok szá­má­nak meg­osz­lá­sa 2004-ben

For­rás: www.s­ta­tis­tic­s.sk

A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés sze­rep­lő­i­nek át­te­kin­té­se kap­csán vé­ge­ze­tül szólni kell az Épí­tés­ügyi és Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um „szár­nyai” alatt mű­kö­dő Re­gi­o­ná­lis Fej­lesz­té­si Ügy­nök­sé­gek­ről, me­lyek az el­múlt fél év­ti­zed alatt a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés fon­tos lo­ká­lis sze­rep­lő­i­vé vál­tak (2006 au­gusz­tu­sá­ban Szlo­vá­ki­á­ban ös­­sze­sen 34 ilyen ügy­nök­ség volt, eb­ből 13 a ma­gyar­lak­ta dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió vá­ro­sa­i­ban). Ezen ügy­nök­sé­gek rend­kí­vül fon­tos sze­re­pet töl­te­nek be a he­lyi és re­gi­o­ná­lis part­ner­sé­gek ki­ala­kí­tá­sá­ban, a fej­lesz­té­si prog­ra­mok meg­ter­ve­zé­sé­ben, ko­or­di­ná­lá­sá­ban és az ügy­nök­sé­gek­hez tar­to­zó tér­ség gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­ben. Az ügy­nök­sé­gek fő te­vé­keny­sé­gü­ket te­kint­ve in­for­má­ci­ós pon­to­kat je­len­te­nek az EU-forrásokkal kap­cso­la­to­san, te­vé­keny­sé­gü­ket – mely na­gyon szer­te­ága­zó – az aláb­bi­ak­ban fog­lal­juk ösz­­sze:
– Ha­té­kony együtt­mű­kö­dés a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si stra­té­gi­ák és kon­cep­ci­ók ki­ala­kí­tá­sá­ban.
– Nem be­ru­há­zá­si (pl. he­lyi és tér­sé­gi fej­lesz­té­si ter­vek, te­rü­let­ren­de­zé­si ter­vek, vál­lal­ko­zói ter­vek el­ké­szí­té­se stb.) és be­ru­há­zá­si (pl. vál­lal­ko­zói há­zak épí­té­se, ide­gen­for­gal­mi inf­rast­ruk­tú­ra re­konst­ruk­ci­ó­ja stb.) prog­ra­mok, pro­jek­tek és te­vé­keny­sé­gek meg­ter­ve­zé­se és meg­va­ló­sí­tá­sa.
– Le­he­tő­sé­gek ki­ala­kí­tá­sa és komp­lex ja­vas­la­tok meg­va­ló­sí­tá­sa a ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­nek hos­­szú tá­vú fenn­tart­ha­tó­sá­ga ér­de­ké­ben.
– Ré­gió­fej­lesz­té­si szer­ve­ze­tek­kel és szak­em­be­rek­kel va­ló együtt­mű­kö­dé­sek ki­ala­kí­tá­sa.
– In­for­má­ci­ós és ta­nács­adó szol­gál­ta­tá­sok non­prof­it szer­ve­ze­tek, vál­lal­ko­zók, köz­sé­gek és vá­ro­sok szá­má­ra EU- és egyéb pá­lyá­za­tok­kal, prog­ra­mok­kal kap­cso­lat­ban.
– Vál­lal­ko­zói ter­vek el­ké­szí­té­se.
– A he­lyi és a re­gi­o­ná­lis po­ten­ci­ál meg­fe­le­lő mér­té­kű ki­hasz­ná­lá­sa.

Te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a makrorégiók szint­jén

A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés te­rén az EU-gyakorlatnak meg­fe­le­lő­en Szlo­vá­ki­á­ban 5 sta­tisz­ti­kai re­gi­o­ná­lis szin­tet kü­lön­böz­te­tünk meg. A leg­al­só szint­nek – NUTS 512 – a te­le­pü­lé­si szint fe­lel meg. A te­le­pü­lé­sek cso­por­to­sí­tá­sá­nak ered­mé­nye­képp ki­ala­kí­tott já­rá­sok a NUTS 4 szin­tek­nek te­kint­he­tők, míg a NUTS 4 szin­tek cso­por­to­sí­tá­sá­val lét­re­ho­zott NUTS 3 szin­tek­re a ke­rü­le­tek meg­ne­ve­zés hasz­ná­la­tos. A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés­ről szó­ló 503/2001 Tt. szá­mú tör­vény ér­tel­mé­ben a gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis ko­hé­zió ér­de­ké­ben a ke­rü­le­te­ket cso­por­to­sí­tot­ták na­gyobb te­rü­le­ti egy­ség­be (leg­ke­ve­sebb 1, leg­több 3 ke­rü­let­ről van szó), ame­lyek meg­ne­ve­zé­se ko­hé­zi­ós ré­gió, makrorégió (ezek uni­ós sta­tisz­ti­kai meg­je­lö­lé­se NUTS 2). Szlo­vá­ki­á­ban a 8 ke­rü­let ös­­sze­sen 4 makrorégiót al­kot: Po­zsony (Po­zso­nyi ke­rü­let), Nyu­gat-Szlo­vá­kia (a Nagy­szom­ba­ti, a Nyi­trai és a Trenc­séni ke­rü­let), Kö­zép-Szlo­vá­kia (a Besz­ter­ce­bá­nyai és a Zsol­nai ke­rü­let), Ke­let-Szlo­vá­kia (a Kas­sai és az Eper­je­si ke­rü­let).
A négy szlo­vá­ki­ai makrorégió a gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi kör­nye­ze­tü­ket il­le­tő­en egy „ket­té­sza­kadt” or­szág ké­pét mu­tat­ja (Lel­kes 2004a). A ked­ve­ző geo­po­li­ti­kai fek­vé­sű nyu­ga­ti or­szág­rész (a fő­vá­ros és von­zás­tér­sé­ge) és a Vág fo­lyó kö­zép­ső és fel­ső fo­lyá­sa men­ti vá­ro­si öve­ze­tek ma­gas vál­lal­ko­zói ak­ti­vi­tást, ma­gas bér­szin­tet és ala­csony mun­ka­nél­kü­li­sé­get mond­hat­nak ma­gu­ké­nak, míg az or­szág ke­le­ti fe­le tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi szem­pont­ból stag­nál, a mun­ka­erő-pi­a­ci fo­lya­ma­tok tar­tó­san ked­ve­zőt­le­nek.
A Po­zsony makrorégió te­rü­le­ti ki­ter­je­dé­se az or­szág köz­igaz­ga­tá­si fel­osz­tá­sa alap­ján meg­egye­zik a Po­zso­nyi ke­rü­let te­rü­le­ti ki­ter­je­dé­sé­vel, az or­szág leg­fon­to­sabb, leg­na­gyobb sú­lyú gaz­da­sá­gi te­re, amely az or­szág­nak po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis éle­té­ben is ve­ze­tő he­lyet fog­lal el. Pro­fil­ját dön­tő­en meg­ha­tá­roz­za a fő­vá­ros, Po­zsony, mely az or­szág tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis éle­té­nek köz­pont­ja, Szlo­vá­kia leg­na­gyobb ipa­ri te­lep­he­lye, a köz­le­ke­dé­si há­ló­zat góc­pont­ja, leg­na­gyobb bel- és kül­ke­res­ke­del­mi pi­a­ca, az ál­lam­igaz­ga­tá­si szer­vek szék­he­lye. Ezen ré­gi­ó­ban dol­go­zik a szlo­vá­ki­ai ku­ta­tá­si-fej­lesz­té­si (K+F) szek­tor­ban dol­go­zók 50%-a.
A Nyu­gat-Szlo­vá­kia makrorégió Szlo­vá­kia má­so­dik leg­na­gyobb súl­­lyal bí­ró gaz­da­sá­gi te­re, az or­szág gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis éle­té­ben fon­tos he­lyet fog­lal el, di­na­miz­mu­sa a má­so­dik leg­ked­ve­zőbb a Po­zsony makrorégió után. A ré­gió pro­fil­ját dön­tő­en a Nagyszombat–Trencsén–Nyitra há­rom­szög ha­tá­roz­za meg, itt össz­pon­to­sul túl­nyo­mó rész­ben a ré­gió gaz­da­sá­gi és szel­le­mi tő­ké­je.
A Kö­zép-Szlo­vá­kia makrorégió Szlo­vá­kia har­ma­dik leg­na­gyobb súl­­lyal bí­ró gaz­da­sá­gi te­re. A ré­gió pro­fil­ját dön­tő­en a te­rü­let gaz­da­sá­gi ten­ge­lye­it ké­pe­ző Vág és Ga­ram fo­lyók völ­gyei ha­tá­roz­zák meg, ahol a ré­gió tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis éle­té­nek köz­pont­jai (Zsol­na, Besz­ter­ce­bá­nya), a leg­na­gyobb ipa­ri te­lep­he­lyei, a köz­le­ke­dé­si há­ló­zat góc­pont­jai, a leg­na­gyobb bel- és kül­ke­res­ke­del­mi pi­a­cai ta­lál­ha­tók. A ré­gi­ón be­lül ha­tal­mas gaz­da­sá­gi sza­ka­dék fi­gyel­he­tő meg észak-dé­li irány­ban: a ré­gió dé­li – a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott – te­rét sújt­ják a leg­ked­ve­zőt­le­nebb mun­ka­erő-pi­a­ci vi­szo­nyok az or­szág­ban (20% fe­let­ti mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta, az or­szá­gos át­lag­tól kö­zel 40%-al ala­cso­nyabb bé­rek).
A Ke­let-Szlo­vá­kia makrorégió Szlo­vá­kia leg­gyen­gébb gaz­da­sá­gi makrorégió­ja, az or­szág gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis prob­lé­mák­kal leg­in­kább súj­tott te­rü­le­te (a kö­zel 400 ezer főt szám­lá­ló szlo­vá­ki­ai ro­ma po­pu­lá­ció dön­tő több­sé­ge itt él). A ré­gió pro­fil­ját egy­ér­tel­mű­en a ke­rü­le­tek szék­he­lyei – Kas­sa és Eper­jes – ha­tá­roz­zák meg, me­lyek a te­rü­let tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis éle­té­nek köz­pont­jai.
Te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek dél-szlo­vá­ki­ai kör­nye­ze­te

Dél-Szlo­vá­kia re­gi­o­ná­lis, te­le­pü­lé­si és de­mog­rá­fi­ai jel­lem­zői

A dél-szlo­vá­ki­ai te­ret a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén ta­lál­ha­tó, szá­mot­te­vő ma­gyar ki­sebb­ség­gel ren­del­ke­ző já­rá­sok al­kot­ják. Az or­szág­ban ta­lál­ha­tó 79 já­rás kö­zül a fen­ti meg­ha­tá­ro­zás­nak ös­­sze­sen 25 já­rás fe­lel meg (lásd 2. áb­ra), ame­lyek közt 9 spe­ci­á­lis já­rás, ugyan­is 5 já­rás Po­zsony vá­rost, míg to­váb­bi 4 já­rás Kas­sa vá­rost al­kot­ja. A 16 dél-szlo­vá­ki­ai já­rás­ban, va­la­mint Po­zsony­ban és Kas­sán együt­te­sen 2 144 624 fő la­kik, akik kö­zül 514 682 fő, a la­kos­ság 24%-a, val­lot­ta ma­gát ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek a 2001. évi nép­szám­lá­lás­kor. Po­zsonyt és Kas­sát nem szá­mít­va a ma­gyar ki­sebb­ség la­kó­né­pes­sé­gen be­lü­li rész­ará­nya mint­egy 11%-kal ma­ga­sabb, ami azt je­len­ti, hogy min­den har­ma­dik la­kos ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű.

2. áb­ra. Dél-Szlo­vá­ki­ai szá­mot­te­vő ma­gyar ki­sebb­ség­gel ren­del­ke­ző já­rá­sai

Meg­jegy­zés: Szenc (SC), Galán­ta (GA), Dunasz­er­da­he­ly (DS), Vágsel­lye (SA), Nyi­tra (NR), Ér­sek­új­vár (NZ), Ko­má­rom (KN), Lé­va (LV), Nagy­kür­tös (VK), Lo­sonc (LC), Ri­ma­szom­bat (RS), Nagyrőce (RA), Rozs­nyó (RV), Kas­sa-kör­nyék (KO), Tőketerebes (TV), Nagymi­há­ly (MI).
A Po­zsony 1 (B1), Po­zsony 2 (B2), Po­zsony 3 (B3), Po­zsony 4 (B4) és Po­zsony 5 (B5) já­rá­s al­kot­ja Po­zsony vá­ro­sát.
A Kas­sa 1 (K1), Kas­sa 2 (K2), Kas­sa 3 (K3) és Kas­sa 4 (K4) já­rá­s al­kot­ja Kas­sa vá­ro­sát.

Egy jól funk­ci­o­ná­ló te­le­pü­lés­há­ló­zat a gaz­da­sá­gi fej­lő­dés alap­ja. A pi­ac­gaz­da­ság­ban nem­csak a vál­lal­ko­zá­sok kö­zött van pi­a­ci ver­seny, ha­nem az egyes te­le­pü­lé­sek, me­gyék és ré­gi­ók is ver­sen­ge­nek a fej­lesz­té­si for­rá­so­kért, a jö­ve­del­me­ző vál­lal­ko­zá­so­kért, az el­is­mert szak­em­be­re­kért, az in­téz­mé­nye­kért, az au­tó­pá­lyá­ért stb. Nap­ja­ink­ban egy ré­gió si­ke­res­sé­ge dön­tő­en at­tól függ, hogy nagy­vá­ro­sai mi­ként tud­nak be­kap­cso­lód­ni a nem­zet­kö­zi vá­ros­ver­seny­be, be­töl­tik-e „ka­pu­sze­repüket”. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár te­le­pü­lés­szer­ke­ze­té­nek (és egy­ben az or­szág vá­ros­szer­ke­ze­té­nek) csú­csán Po­zsony (428 672 fő) és Kas­sa (236 093 fő) áll, e nö­ve­ke­dé­si pó­lu­sok nem­zet­kö­zi tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi sze­rep­kör­rel bír­nak.
3. áb­ra. A vá­ro­si la­kos­ság rész­ará­nyá­nak meg­osz­lá­sa a 16 dél-szlo­vá­ki­ai já­rás­ban

For­rás: www.s­ta­tis­tic­s.sk

A 16 dél-szlo­vá­ki­ai já­rás­ban ös­­sze­sen 1012 te­le­pü­lés ta­lál­ha­tó, me­lyek kö­zül 41 vá­ros. A ré­gi­ó­ban ta­lál­ha­tó vá­ro­sok több­sé­gé­nek la­kos­sá­ga 20 ezer fő alatt ma­rad, et­től több la­kost 8 vá­ros mond­hat a ma­gá­é­nak: Nyi­tra (86 726), Ér­sek­új­vár (42 262), Ko­má­rom (37 366), Lé­va (36 538), Lo­sonc (28 332), Ri­ma­szom­bat (25 088), Vágsel­lye (24 564), Dunasz­er­da­he­ly (23 519). A dél-szlo­vá­ki­ai vá­ro­sok ver­se­nyé­nek győz­te­sei a nyu­ga­ti fek­vé­sű vá­ro­sok, ame­lyek­nek si­ke­rült az in­no­va­tív vá­ros­fej­lő­dés út­já­ra lép­ni, míg Dél-Szlo­vá­kia kö­zép­ső és ke­le­ti fe­lé­ben fek­vő vá­ro­sok mar­gi­ná­lis, le­csú­szó vá­ro­sok­nak szá­mí­ta­nak.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség urban­izált­sá­gi szint­je mes­­sze el­ma­rad az or­szá­gos át­lag­tól, míg Szlo­vá­kia né­pes­sé­gé­nek csak 43,8%-a él vi­dé­ken, ad­dig a ma­gyar nem­ze­ti­ség ese­té­ben ez az arány meg­ha­lad­ja a 61%-ot. A ki­sebb­sé­gi ma­gyar po­pu­lá­ció te­le­pü­lés­szer­ke­ze­té­nek to­váb­bi ne­ga­tív je­len­sé­ge, hogy csak­nem min­den 4. szlo­vá­ki­ai ma­gyar az inf­rast­ruk­tu­rá­lis el­lá­tott­ság szem­pont­já­ból prob­lé­más, ked­ve­zőt­len élet­kö­rül­mé­nye­ket kí­ná­ló és a nö­vek­vő el­ván­dor­lás mi­att el­öre­ge­dő né­pes­sé­gű 1000 fő­nél ki­sebb te­le­pü­lé­sen él (Lel­kes 2004b).

Dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a mun­ka­erő­pi­ac ága­za­ti mu­ta­tó­i­ban

Egy ré­gi­ón be­lül a fog­lal­koz­ta­tot­tak ará­nyá­nak ága­za­ti meg­osz­lá­sa tük­rö­zi a ré­gió tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi sa­já­tos­sá­ga­it. A fog­lal­koz­ta­tott­ság dél-szlo­vá­ki­ai ága­za­ti szer­ke­ze­té­ben elő­ke­lő he­lyen van a me­ző­gaz­da­ság, amit rész­ben a vizs­gált tér ter­mé­sze­ti kör­nye­ze­te ma­gya­ráz (Dél-Szlo­vá­kia az or­szág leg­jobb ag­rár­adott­sá­ga­i­val ren­del­ke­ző ré­sze, a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lés az ott élők alap­fog­lal­ko­zá­sá­nak szá­mít év­szá­zad­ok óta), más­részt pe­dig ezen ag­rár­jel­leg az el­múlt év­ti­ze­dek (cse­h)­szlovák kor­mány­za­ti po­li­ti­ká­já­nak az ered­mé­nye (pe­ri­fé­ri­a­ként ke­zel­ték, az inf­rast­ruk­tu­rá­lis, az ipa­ri és az ide­gen­for­gal­mi be­ru­há­zá­sok­kal el­ső­sor­ban a szlo­vák la­kos­sá­gú ré­gi­ó­kat cé­loz­ták meg). Az or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sa a dél-szlo­vá­ki­ai agrári­um szá­má­ra egy­részt pi­ac­nö­ve­ke­dést je­len­tett, más­részt azon­ban a ha­zai pi­a­ci ver­seny erő­sö­dé­sét is. Ez utób­bi­ban az ága­zat zöld­ség­ter­mesz­té­si ága ös­­sze­rop­pant a kül­föld­ről be­áram­ló ol­csó zöld­sé­gek­kel szem­be­ni ár­ver­seny­ben, ami­nek kö­vet­kez­té­ben az el­múlt 2 év alatt az év­ti­zed ele­jé­re sta­bi­li­zá­ló­dott ag­rár­mun­ka­erő lé­lek­szá­ma mint­egy 10%-kal esett vis­­sza. Ugyan­ak­kor fon­tos meg­em­lí­te­ni, hogy az uni­ós for­rá­sok­nak kö­szön­he­tő­en ös­­szes­sé­gé­ben az agrári­um ver­seny­ké­pes­sé­ge nö­ve­ke­dett (bár a szom­szé­dos re­form­ál­la­mok­tól el­té­rő­en lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb tá­mo­ga­tást kap­tak a szlo­vá­ki­ai ag­rár­vál­lal­ko­zá­sok).
A dél-szlo­vá­ki­ai ipar mu­ta­tói ál­ta­lá­ban el­ma­rad­nak a szlo­vá­ki­ai át­lag­tól. A ke­vés ipa­ri ter­me­lés (el­ső­sor­ban élel­mi­szer­ipar, épí­tő­ipar, bá­nya­ipar, tex­til­ipar) az 1990-es évek­ben csak­nem tel­je­sen le­épült a ré­gió kö­zép­ső és ke­le­ti ré­szén – ami­nek kö­vet­kez­té­ben tar­tó­san ma­gas mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta sújt­ja ezen ré­gi­ó­kat (Korec 2005). Az el­múlt fél év­ti­zed­ben a ked­ve­ző ipa­ri fog­lal­koz­ta­tá­si fo­lya­ma­tok (min­de­nek­előtt az élel­mi­szer­ipa­ron és az elekt­ro­tech­ni­kai ipa­ron be­lül) egy­ér­tel­mű­en csak Dél-Szlo­vá­kia nyu­ga­ti já­rá­sa­it és vá­ro­sa­it érin­tet­ték (és se­gí­tet­ték csök­ken­te­ni a mun­ka­nél­kü­li­sé­get). A ré­gió kö­zép­ső és ke­le­ti já­rá­sa­i­ban el­vét­ve ment egy-két mun­ka­hely­te­rem­tő ipa­ri be­ru­há­zás (Lo­sonc, Keny­hec).
Az or­szág az uni­ós csat­la­ko­zás­sal pár­hu­za­mo­san a vi­lág egyik leg­na­gyobb au­tó­gyár­tó­já­vá vált – kö­szön­he­tő­en a fran­cia Pe­u­ge­ot–Cit­roën és a dél-kóreai Kia au­tó­gyá­rak 2004–2006-os idő­szak­ban vég­re­haj­tott ha­tal­mas au­tó­ipa­ri be­ru­há­zá­sa­i­nak Nagy­szom­bat­ban és Zsol­nán. Ezen té­nyek fé­nyé­ben Dél-Szlo­vá­kia ipa­ri szer­ke­ze­te rö­vid és kö­zép­tá­von ar­ra van ítél­ve, hogy a gép­jár­mű­ipart szol­gál­ja. A szlo­vá­ki­ai ipar­ban jó ki­lá­tá­sai van­nak azon vál­la­la­tok­nak, ame­lyek a gép­koc­si­gyártók be­szál­lí­tó­i­vá vál­tak. E te­kin­tet­ben pél­da­ér­té­kű Nagym­egy­er vá­ro­sá­nak si­ker­tör­té­ne­te az Edscha Slo­va­kia Cabrio-Dachsysteme (ECD) vál­la­lat­nak kö­szön­he­tő­en. Az ECD13 nagym­egye­ri le­te­le­pe­dé­sét a vá­ros stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú el­he­lyez­ke­dé­se (a be­ru­há­zó szá­má­ra fon­tos volt: hogy a vál­la­lat kö­zel le­gyen a győ­ri Au­di vál­la­lat­hoz) mel­lett a meg­fe­le­lő sza­bad mun­ka­erő vál­tot­ta ki. Po­zi­tív vo­nás­ként le­het ki­emel­ni az ECD stra­té­gi­á­ját, amely sze­rint a te­tő­rend­sze­rek el­ké­szí­té­se a meg­ter­ve­zés­től a vég­ső ki­vi­te­le­zé­sig Nagym­egy­eren fog zaj­la­ni. E le­ány­vál­la­lat vi­sel­ke­dé­se szo­kat­lan: nem egy­sze­rű­en át­köl­tö­zik egy kül­föl­di vál­lal­ko­zás a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ba, de új ak­ti­vi­tást in­dít, és így a be­fo­ga­dó or­szág­ban új know-how fej­lőd­het (Morvay 2004).
A ter­ci­er szek­tor­ban fog­lal­koz­ta­tot­tak né­pes­sé­gen be­lü­li rész­ará­nya el­ma­rad az or­szá­gos át­lag­tól, amit a már ko­ráb­ban em­lí­tett ala­csony urban­izált­sá­gi szint és a (cse­h)s­zlovák kor­mány­za­ti po­li­ti­ka ma­gya­ráz. A jö­vőt il­le­tő­en azon­ban ked­ve­ző jel le­het, hogy a ter­ci­er szek­tor gaz­da­sá­gi sze­re­pe fo­lya­ma­tos erő­sö­dést mu­tat, ami­vel pá­ro­sul az ága­zat­ban fog­lal­koz­ta­tott mun­ka­erő szá­má­nak sta­bil nö­ve­ke­dé­se is. Ezen lét­szám­nö­ve­ke­dés el­ső­sor­ban a dél-nyu­ga­ti ré­gi­ó­ban je­len­tős – ami­ben ki­emel­ke­dik a ke­res­ke­de­lem és az ide­gen­for­ga­lom hatása.14 Az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a ter­ci­er szek­tor­ban dol­go­zók szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sé­hez szá­mot­te­vő mér­ték­ben hoz­zá­já­rul­hat­nak az uni­ós csat­la­ko­zás kö­vet­kez­té­ben a tár­gyalt ré­gió nyu­ga­ti fe­lé­ben meg­te­le­pül­ni szán­dé­ko­zó fu­va­ro­zá­si-lo­gisz­ti­kai vál­la­la­tok, ame­lyek nagy ér­dek­lő­dést mu­tat­nak a ré­gió irán­t; egy­részt a Bécs–Budapest–Pozsony fej­lesz­té­si há­rom­szög kö­zel­sé­ge, más­részt a ren­del­ke­zés­re ál­ló és uni­ós vi­szony­lat­ban ol­csó mun­ka­erő mi­att. A fu­va­ro­zá­si-lo­gisz­ti­kai ter­ci­er ága­zat ré­gi­ó­be­li fé­nyes jö­vő­jét tá­maszt­ja alá a Metrans Danu­bia Rt. 180 mil­lió euró rá­for­dí­tás­sal Dunasz­er­da­he­lyen meg­épü­lő lo­gisz­ti­kai ipa­ri park­ja, amely az eu­ró­pai vi­szony­lat­ban egy­re je­len­tő­sebb kom­bi­nált fu­va­ro­zást szol­gá­ló átrakodóál­lomás lesz. A ter­mi­nált 2006 vé­gé­ig 200 ezer négy­zet­mé­ter­nyi te­rü­le­ten épí­tik fel, amely Prá­ga után a má­so­dik leg­na­gyobb ilyen cé­lú lé­te­sít­mény lesz Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pá­ban (itt rak­ják majd át, s in­dít­ják to­vább azo­kat a kon­té­ne­re­ket, ame­lyek vas­úton vagy a köz­úton ér­kez­nek). A lo­gisz­ti­kai cent­rum al­kal­ma­zot­ta­i­nak a szá­ma az in­du­lás­kor négy­száz fő lesz, de a sza­tel­litcégeknek kö­szön­he­tő­en vár­ha­tó­an to­váb­bi 1500 új mun­ka­hely te­rem­tő­dik a ré­gi­ó­ban.

Dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi vi­szo­nyo­kat il­le­tő­en

A tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok ala­ku­lá­sa és egyen­lőt­len te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa ki­tű­nő­en nyo­mon kö­vet­he­tő a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi fo­lya­ma­tok­ból, ame­lyek hű­en ad­ják vis­­sza egy-­e­gy ré­gió tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi prob­lé­má­it. A Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Hi­va­tal 2006. áp­ri­lis 30-án 120 136 mun­ka­nél­kü­lit tar­tott nyil­ván a 16 dél-szlo­vá­ki­ai járás­ban.15 Két év­vel ko­ráb­ban, az or­szág EU-csatlakozásának elő­est­éjén, a re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek szá­ma 42 705 fő­vel volt több, ak­kor ugyan­is az érin­tett ré­gi­ó­ban ös­­sze­sen 162 841 fő mun­ka­nél­kü­lit tar­tott nyil­ván az il­le­té­kes hi­va­tal.

3. táb­lá­zat. A re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek szá­má­nak ala­ku­lá­sa Dél-Szlo­vá­ki­á­ban

For­rás: www.upsvar.sk

4. táb­lá­zat. A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa já­rá­si, ke­rü­le­ti és or­szá­gos szin­ten az EU-ba lé­pés elő­est­éjén (2004. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot)

For­rás: www.upsvar.sk
5. táb­lá­zat. A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa já­rá­si, ke­rü­le­ti és or­szá­gos szin­ten két év­vel az EU-ba lé­pést kö­ve­tő­en (2006. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot)

For­rás: www.upsvar.sk.

Két év­vel az EU-ba va­ló be­lé­pés után a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint or­szá­gos mér­té­ke 11,04% volt, ami a mun­ka­erő-pi­a­ci kö­rül­mé­nyek je­len­tős ja­vu­lá­sá­ról ta­nús­ko­dik. Az or­szá­gos át­lag­tól ked­ve­zőbb mun­ka­pi­a­ci vi­szo­nyo­kat – a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tát vé­ve fi­gye­lem­be – im­már 5 ma­gyar jel­le­gű já­rás mond­ha­tott a ma­gá­é­nak: a Nyi­trai, a Duna­szer­­da­he­ly­i, a Galán­tai, a Szen­ci és a Ko­má­ro­mi já­rás. Az utób­bi já­rás­ban a fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi kö­rül­mé­nyek ja­vu­lá­sa el­ső­sor­ban a szom­szé­dos ma­gyar­or­szá­gi ipa­ri par­kok­nak kö­szön­he­tő, ugyan­is Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en Ma­gyar­or­szá­gon a szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő fog­lal­koz­ta­tá­sá­nak szám­ta­lan aka­dá­lya szűnt meg, amely ko­ráb­ban fé­kez­te a sza­bad mun­ka­erő-ván­dor­lást. A dél-szlo­vá­ki­ai ma­xi­má­lis és mi­ni­má­lis mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint meg­osz­lá­sát il­le­tő­en nem tör­tént nagy vál­to­zás az uni­ós tag­ság el­ső két évé­ben: 2006 áp­ri­li­sá­ban a leg­ked­ve­zőt­le­nebb dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint (Ri­ma­szom­ba­ti já­rás) vál­to­zat­la­nul a leg­ked­ve­zőt­le­nebb ér­ték­nek szá­mí­tott or­szá­gos vi­szony­lat­ban is, míg a leg­ked­ve­zőbb dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint (Szenci já­rás) a 7. leg­ked­ve­zőbb ér­ték volt or­szá­gos vi­szony­lat­ban.
A dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió mun­ka­erő­pi­a­cá­nak el­sőd­le­ges prob­lé­má­ja a tar­tós mun­ka­nél­kü­li­ség – 2006 ta­va­szán a re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zel 60%-a várt már több mint egy éve mun­ka­le­he­tő­ség­re. Ez a prob­lé­ma­kör év­ről év­re nő, ugyan­is a tar­tó­san mun­ka­nél­kü­li­ek szak­mai kép­zett­sé­gé­nek meg­fe­le­lő mun­ka­hely­te­rem­tő be­ru­há­zás már egy év­ti­ze­de vá­rat ma­gá­ra a ré­gió já­rá­sa­i­nak több­sé­gé­ben. A leg­ked­ve­zőt­le­nebb a hely­zet a Nagykürtösi és a tő­le ke­let­re fek­vő já­rá­sok­ban, ahol a nyil­ván­tar­tot­tak kö­zel há­rom­ne­gye­de már egy éve si­ker­te­le­nül pró­bál el­he­lyez­ked­ni, míg az ál­lás­ke­re­sők egy­har­ma­dá­nál ez az idő­tar­tam a két évet is meg­ha­lad­ja (a Ri­ma­szom­ba­ti já­rás­ban a re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek 52%-a leg­alább két éve nem tud elhe­lyezked­ni).16

4. áb­ra. A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa já­rá­sok szint­jén két év­vel az EU-ba lé­pést kö­ve­tő­en (2006. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot)

For­rás: a www.upsvar.sk. ada­tai alap­ján sa­ját szer­kesz­tés
A nyil­ván­tar­tott mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zül a leg­több ál­lás­ke­re­ső a gép­la­ka­tos, a kő­mű­ves, a fes­tő-má­zo­ló, a me­ző­gaz­da­sá­gi mun­kás, az élel­mi­szer és egyéb bol­ti el­adó szak­mát kép­vi­se­li. A re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zel egy­har­ma­da dol­go­zott se­géd­mun­kás­ként az utol­só mun­ka­he­lyén. A mun­ka­nél­kü­li­ek ne­mi ös­­sze­té­tel­ének vizs­gá­la­ta­kor szem­be­tű­nik, hogy a ré­gió ös­­szes já­rá­sá­ban a fér­fi­ak ará­nya jó­val ma­ga­sabb. Ez min­de­nek­előtt az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a gaz­da­sá­gi szer­ke­zet­vál­tás so­rán el­ső­sor­ban azok­ban az ága­za­tok­ban tör­tént lét­szám­le­épí­tés, ahol a nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­ga ala­cso­nyabb volt (bá­nya­ipar, szer­szám­gép­gyár­tás, me­ző­gaz­da­ság stb.). A mun­ka­erő­pi­a­con va­ló el­he­lyez­ke­dés prob­lé­má­ja leg­in­kább a mind­ös­­sze alap­is­ko­lai, szak­tan­in­té­ze­ti, il­let­ve szak­kö­zép­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző­ket sújt­ja. Az utób­bi két in­téz­mény­tí­pus év­ről év­re új­ra­ter­me­li a mun­ka­pi­a­con túl­kí­ná­lat­ként je­lent­ke­ző szak­mun­ká­so­kat és szak­kö­zép­is­ko­lai végzettségűeket.17 Né­hány szak­má­ban egy­re ki­lá­tás­ta­la­nabb a pá­lya­kez­dők és a nem pá­lya­kez­dők esé­lye az el­he­lyez­ke­dés­re (ilye­nek pél­dá­ul a me­ző­gaz­da­sá­gi szak­kö­zép­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­zők).

5. áb­ra. A re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek nyil­ván­tar­tá­si ide­jé­nek meg­osz­lá­sa a ré­gi­ó­ban

2006. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot
For­rás: www.upsvar.sk.

6. táb­lá­zat. A re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek nyil­ván­tar­tá­si ide­jé­nek meg­osz­lá­sa az egyes já­rá­sok­ban (hó­na­pok­ban fel­tün­tet­ve)

Meg­jegy­zés: 2006. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot
For­rás: www.upsvar.sk

Két év­vel az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en a mun­ka­nél­kü­li­ség erő­tel­jes tér­sé­gi és te­le­pü­lé­si dif­fe­ren­ci­ált­sá­ga alap­ján öt sa­já­tos­ság fi­gyel­he­tő meg a vizs­gált tér­ség­ben a mun­ka­nél­kü­li­ség te­rü­le­ti meg­osz­lá­sát il­le­tő­en:
– Nyu­gat–ke­let du­a­liz­mus: A mun­ka­erő­pi­ac von­zás­kör­ze­te­i­nek föld­raj­zi ko­or­di­ná­tái alap­ján nyu­gat-ke­le­ti irány­ban a mun­ka­nél­kü­li­ség mér­té­ke sze­rin­ti lej­tő fi­gyel­he­tő meg. Kö­zel hat­szo­ros el­té­rés ér­zé­kel­he­tő a leg­jobb mu­ta­tók­kal ren­del­ke­ző nyu­ga­ti já­rá­sok, va­la­mint a ked­ve­zőt­len mun­ka­erő-pi­a­ci vi­szo­nyok­kal ren­del­ke­ző ke­le­ti já­rá­sok kö­zött.
– Tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi el­ma­ra­dott­ság – mun­ka­nél­kü­li­ség: Az el­ma­ra­dott inf­ra­struk­tú­rá­jú és ked­ve­zőt­len tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi szer­ke­ze­tű ré­gi­ók­ban a mun­ka­nél­kü­li­ség lé­nye­ge­sen ma­ga­sabb, mint a ked­ve­ző inf­rast­ruk­tú­rá­val, hu­mán erő­for­rás­sal és gaz­da­sá­gi szer­ke­zet­tel ren­del­ke­ző ré­gi­ók­ban.
– Te­rü­le­ti sta­bi­li­tás: A mun­ka­nél­kü­li­ség te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gei gya­kor­la­ti­lag vál­to­zat­la­nok – a mun­ka­nél­kü­li­ség szem­pont­já­ból leg­ked­ve­zőt­le­nebb hely­ze­tű mun­ka­erő-pi­a­ci kör­ze­tek 2006-ban szin­te ki­vé­tel nél­kül meg­egyez­nek az évek­kel ko­ráb­bi­ak­kal. A mun­ka­nél­kü­li­ség ab­szo­lút ér­té­ke kör­ze­ten­ként vál­to­zott, de a tér­sé­gek re­la­tív hely­ze­te moz­du­lat­lan, ez­zel is je­lez­ve, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió mun­ka­nél­kü­li­ségé­nek mély­ben gyö­ke­re­ző okai rö­vid tá­von ne­he­zen vál­toz­tat­ha­tók.
– Fa­lu­si és vá­ro­si mun­ka­nél­kü­li­ség: A te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek má­sik meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző­je a te­le­pü­lés­tí­pu­sok, a te­le­pü­lés­nagy­ság-cso­por­tok kö­zöt­ti kü­lönb­ség. A mun­ka­nél­kü­li­ség a fa­lun élő mun­ka­vál­la­ló­kat erő­tel­jes­eb­ben érin­tet­te, mint a vá­ro­si­a­kat. Rész­ben a meg­lé­vő kép­zett­ség­be­li és is­ko­lá­zott­sá­gi kü­lönb­sé­gek mi­att, rész­ben azon ok­nál fog­va, hogy a fa­lu­si mun­ka­vál­la­lók több­sé­ge a leg­in­kább súj­tott szfé­rá­ban, az agrári­um­ban dol­go­zott.
– Geo­po­li­ti­kai hely­zet sze­re­pe: A dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió ha­tár men­ti pe­ri­fe­ri­kus fek­vé­se az uni­ós csat­la­ko­zás előtt ne­ga­tí­van ha­tott a te­rü­let tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­re, 2004 má­ju­sa után azon­ban a ha­tár men­ti fek­vés ver­seny­előnyt je­lent a tár­gyalt ré­gió szá­má­ra. A ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek konk­rét és lé­nye­ges esz­kö­zei le­het­nek a te­rü­let po­ten­ci­á­lis le­he­tő­sé­ge­i­nek fel­tá­rá­sá­ban és ki­hasz­ná­lá­sá­ban.
Az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­ség csök­ken­té­sé­hez leg­je­len­tő­sebb mér­ték­ben a ré­gió tu­risz­ti­kai és lo­gisz­ti­kai po­ten­ci­ál­já­nak a ki­hasz­ná­lá­sa, il­let­ve a ré­gi­ó­ban meg­va­ló­sí­tan­dó ipa­ri par­kok já­rul­hat­nak hoz­zá. Az utób­bi be­ru­há­zá­sok tény­le­ges lét­re­ho­zá­sá­ra azon­ban több bel­ső és kül­ső té­nye­ző fé­ke­ző ha­tás­sal van. A bel­ső fak­to­rok közt ki­eme­len­dő a tel­kek tisz­tá­zat­lan tu­laj­do­no­si szer­ke­ze­te, az el­ma­ra­dott inf­rast­ruk­tú­ra, az ön­kor­mány­zat­ok prob­lé­más gaz­da­sá­gi hely­ze­te, a kép­zett mun­ka­erő hi­á­nya, il­let­ve azok el­ván­dor­lá­sa, va­la­mint az ál­la­mi tá­mo­ga­tás­nak az ipa­ri par­kok ügyé­ben hi­ány­zó egy­sé­ges sza­bály­rend­sze­re. A dél-szlo­vá­ki­ai ipa­ri par­kok lét­re­ho­zá­sát fé­ke­ző leg­je­len­tő­sebb kül­ső té­nye­ző több kör­nye­ző or­szág­nak (Ro­má­nia, Uk­raj­na, Bul­gá­ria) a szlo­vá­ki­ai bér­szint­től lé­nye­ge­sen ala­cso­nyabb bér­szint­je. Az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­ek szá­má­nak fo­gyá­sá­hoz to­váb­bá hoz­zá­já­rul­hat még az a tény is, hogy Dél-Szlo­vá­kia az uni­ós fel­ső­ok­ta­tá­si tér ré­szé­vé vált, így a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség tag­jai szá­má­ra meg­nyíl­tak a ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ka­pui, a ma­gyar ki­sebb­ség tag­jai nyel­vi aka­dály nél­kül sze­rez­het­nek fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­get, így nö­vel­ve a munkaerőpiaci ver­seny­ké­pes­sé­gü­ket.

Dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a mun­ka­erő­pi­ac bé­re­zé­si szint­je­i­ben

Az EU-hoz tör­té­nő fel­zár­kó­zás egyik sar­ka­la­tos kér­dé­se a bé­rek fel­zár­kó­zá­sa, amely alap­ve­tő­en két né­ző­pont mi­att ke­rül elő­tér­be: egy­rész­ről a gaz­da­ság nem­zet­kö­zi ver­seny­ké­pes­sé­ge, más­rész­ről a tár­sa­dal­mi jó­lét, az élet­szín­vo­nal ala­ku­lá­sa szem­pont­já­ból (Viszt–Adler 2001). 2004-ben a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott 16 já­rás kö­zül egyet­len já­rás sem tar­to­zott az el­ső 30 leg­ma­ga­sabb át­lag­ke­re­se­tű já­rás kö­zé az or­szág­ban.
2005-ben Szlo­vá­ki­á­ban a Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal ál­tal ki­mu­ta­tott át­lag­bér mint­egy 18 400 Sk volt. A fő­vá­ros­tól ke­let fe­lé tá­vo­lod­va a bé­rek nagy­sá­ga erő­tel­je­sen csök­ken. A meg­él­he­té­si ne­héz­sé­ge­ket te­hát a ré­gió kö­zép­ső és ke­le­ti kör­ze­te­i­ben a ma­gas mun­ka­nél­kü­li­ség mel­lett az ala­cso­nyabb jö­ve­del­mi vi­szo­nyok is fo­koz­zák (az át­lag­ke­re­set az or­szá­gos át­lag­tól 25-30%-kal ala­cso­nyabb), s együt­tes ha­tá­suk mi­att az utób­bi évek­ben a ház­tar­tá­sok túl­nyo­mó ré­sze pénz­ügyi ne­héz­sé­gek­kel küzd (Michálek 2005). A kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok te­le­pü­lé­se­in a mun­ka­le­he­tő­ség hi­á­nya mi­att so­kan el­vál­lal­ják a mi­ni­mál­bé­rért fel­kí­nált mun­ka­le­he­tő­sé­ge­ket is, amit 2005 ok­tó­be­ré­től 6900 Sk-ban ál­la­pí­tott meg a szlo­vák kor­mány (a mi­ni­mál óra­bér 39,70 Sk).
Nap­ja­ink­ban a Robert Fico ál­tal ve­ze­tett kor­mány a mi­ni­mál­bé­rek je­len­tős eme­lé­sét ter­ve­zi (a kor­mány el­kép­ze­lé­se sze­rint a mi­ni­mál­bért az át­lag­ke­re­se­tek 60%-ban kel­le­ne meg­ha­tá­roz­ni), amit azon­ban a gaz­da­sá­gi szak­ér­tők több­sé­gén kí­vül a mun­ka­adók és az egyé­ni vál­lal­ko­zók is el­le­nez­nek. Ezen ter­ve­ze­tet el­uta­sí­tók az­zal ér­vel­nek, hogy a hir­te­len vég­re­haj­tott je­len­tős mi­ni­mál­bér­-eme­lés na­gyon hát­rá­nyos len­ne a nagy­vál­lal­ko­zói szfé­ra szá­má­ra (drá­gít­ja a ter­me­lést, s ez a ki­sebb tu­dás­igé­nyű ága­za­tok­ban el­bo­csá­tá­sok­hoz ve­zet­het), va­la­mint a túl ma­gas mi­ni­mál­bér a kis­vál­lal­ko­zók­nak ko­moly gon­dot okoz­hat a já­ru­lé­kok ös­­sze­gét il­le­tő­en (bi­zo­nyos já­ru­lé­kok a mi­ni­mál­bér­ből van­nak ki­szá­mít­va, s ezek emel­ke­dé­se sok kis­vál­lal­ko­zó szá­má­ra el­vi­sel­he­tet­len meg­ter­he­lést je­len­te­ne).

7. táb­lá­zat. Az át­lag­ke­re­se­t re­gi­o­ná­lis meg­osz­lá­sa 2004-ben*

Meg­jegy­zés: *A leg­alább 20 főt fog­lal­ko­za­tó mun­ka­he­lyek­ről van szó.
For­rás: www.s­ta­tis­tic­s.sk

Az ala­csony dél-szlo­vá­ki­ai bér­szint mel­let azon­ban fon­tos meg­em­lí­te­ni, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai tér több já­rá­sá­ban az uni­ós csat­la­ko­zás után a bér­szin­tek nö­ve­ke­dé­si üte­me fel­gyor­sult, ami leg­fő­kép­pen a ma­gyar­or­szá­gi ipa­ri par­kok ál­tal nyúj­tott mun­ka­he­lyek­nek kö­szön­he­tő. 2005 el­ső fél­év­ében a 16 ha­tár men­ti já­rás­ból 4 já­rás­ban (Lo­son­ci, Ko­má­ro­mi, Nagykürtösi, Vágsel­lyei) a bér­szin­tek nö­ve­ke­dé­si in­de­xe meg­ha­lad­ta az or­szá­gos át­la­got, ami­re az uni­ós csat­la­ko­zást meg­elő­ző­en nem volt pél­da.

8. táb­lá­zat. Az át­lag­ke­re­se­tek re­gi­o­ná­lis meg­osz­lá­sa és di­na­mi­ká­ja 2005 el­ső félévében*

Meg­jegy­zés: *A leg­alább 20 főt fog­lal­ko­za­tó mun­ka­he­lyek­ről van szó.
For­rás: www.s­ta­tis­tic­s.sk

Dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a nem­zet­kö­zi mun­ka­erő-mig­rá­ci­ó terén

Az el­múlt két év rá­cá­folt azok­ra a vá­ra­ko­zá­sok­ra, hogy Szlo­vá­kia uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en a szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő tö­me­ge­sen hagy­ja majd el az or­szá­got a ré­gi tag­ál­lam­ok irá­nyá­ba. Két év­vel az EU-bővítést kö­ve­tő­en meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a so­kak ál­tal fel­té­te­le­zett nyu­gat-eu­ró­pai irá­nyú mun­ka­erő-mig­rá­ció nem vált va­ló­ra, sőt, egy ko­ráb­ban ke­ve­set tár­gyalt új mun­ka­erő-pi­a­ci je­len­ség fi­gyel­he­tő meg. Ez pe­dig a szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő­nek Cseh­or­szág­ba és Ma­gyar­or­szág­ra tör­té­nő áram­lá­sa, mi­vel a szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő szá­má­ra – az ala­csony szlo­vá­ki­ai bé­rek és a ma­gas szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­ség mi­att – mind­két szom­szé­dos új uni­ós ál­lam von­zó mun­ka­erő-pi­a­ci kö­rül­mé­nye­ket kí­nál. Szlo­vá­kia uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en az előb­bi­ben a hi­va­ta­lo­san mun­kát vál­la­ló szlo­vák ál­lam­pol­gár­ok szá­ma 77 ezer fő, az utób­bi­ban 20 ezer fő.18 A Cseh­or­szág­ban és Ma­gyar­or­szá­gon tény­le­ge­sen dol­go­zók lé­lek­szá­ma azon­ban a hi­va­ta­los ada­tok­tól mint­egy 50%-kal ma­ga­sabb (a Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Mi­nisz­té­ri­u­m becs­lé­se alapján).19
A dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő ese­té­ben a fen­ti két ál­lam (Cseh­or­szág, Ma­gyar­or­szág) fe­lé irá­nyu­ló mig­rá­ció mér­té­ke el­ső­sor­ban Ma­gyar­or­szág irá­nyá­ba je­len­tős. A dön­tő­en Ma­gyar­or­szág fe­lé irá­nyu­ló mun­ka­erő-mig­rá­ció 5 té­nye­ző­vel ma­gya­ráz­ha­tó:
– a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ók mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint­je lé­nye­ge­sen ma­ga­sabb a szom­szé­dos ma­gyar­or­szá­gi ré­gi­ók mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint­jé­től;
– a ma­gyar­or­szá­gi át­lag­bé­rek kb. 30%-kal ma­ga­sab­bak a szlo­vá­ki­ai át­lag­bé­rek­nél;
– a ma­gyar­or­szá­gi mi­ni­mál­bér mint­egy 40%-kal ma­ga­sabb a szlo­vá­ki­ai mi­ni­mál­bér­től;
– a ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­vál­la­lás a föld­raj­zi kö­zel­ség mi­att sok eset­ben na­pi in­gá­zás­sal is meg­old­ha­tó;
– a dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő je­len­tős há­nya­da a ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­vál­la­lás so­rán nem üt­kö­zik nyel­vi kor­lá­tok­ba (a ha­tár dé­li ol­da­lán mun­kát vál­la­lók dön­tő há­nya­da ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű).
A Ma­gyar­or­szá­gon dol­go­zó szlo­vák ál­lam­pol­gár­ok kö­zel két­har­ma­da Dunasz­er­da­he­ly, Ér­sek­új­vár, Ko­má­rom, Pár­kány és Ipoly­ság von­zás­kör­ze­té­ből uta­zik ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­he­lyé­re, ame­lyek majd­nem tel­jes mér­ték­ben Vác, Esz­ter­gom, Ko­má­rom, Ta­ta­bá­nya és Győr kör­nyé­kén lé­vő ipa­ri vál­la­la­tok. Az in­gá­zók szá­ma Szlo­vá­kia ke­le­ti ré­szén is emel­ke­dik, azon­ban a ke­let-szlo­vá­ki­ai in­gá­zók is el­ső­sor­ban Ma­gyar­or­szág észak­nyu­ga­ti te­rü­le­te­in el­he­lyez­ke­dő cé­gek­nél áll­nak al­kal­ma­zás­ban, mi­vel ke­le­ten ke­vés mun­ka­al­kal­mat biz­to­sí­tó pe­ri­fé­ria­te­rü­le­tek érint­kez­nek egy­más­sal a ha­tár két ol­da­lán (Baranyi–Balcsók 2004).
A szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő több­sé­ge a gyár­tás­ban he­lyez­ke­dik el, s dön­tő több­sé­gü­ket nagy­vál­la­lat­ok al­kal­maz­zák. A kö­zép­ve­ze­tés­ben az in­gá­zók 1-2%-át fog­lal­koz­tat­ják, míg a fel­sővezetés­ben lé­nye­gé­ben el­ha­nya­gol­ha­tó a je­len­lét­ük (ös­­szes­sé­gé­ben mind­ös­­sze né­hány fő­ről van szó). Szel­le­mi mun­ka­kör­ben na­gyon ke­vés he­lyen fog­lal­koz­tat­nak szlo­vá­ki­ai mun­ka­vál­la­ló­kat (Estélyi–Keszegh–Kovács–Mikóczy 2006). A Ma­gyar­or­szá­gon mun­kát vál­la­ló szlo­vák ál­lam­pol­gár­ok dön­tő több­sé­gé­nél a na­pi in­gá­zás a jel­lem­ző, va­la­mint az, hogy ala­csony is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­kez­nek, s nem ál­lan­dó al­kal­ma­zot­ti stá­tus­ban, ha­nem mun­ka­erő-köl­csön­zé­si for­má­ban dol­goz­nak (a mun­ka­erő-köl­csön­ző cé­gek áll­nak szer­ző­dé­ses vi­szony­ban a ma­gyar­or­szá­gi ipa­ri nagy­vál­la­lat­ok­kal). A Ma­gyar­or­szá­gon ál­lan­dó al­kal­ma­zás­ban le­vők lé­lek­szá­ma mes­­sze el­ma­rad a Ma­gyar­or­szá­gon mun­ka­erő-köl­csön­zé­si for­má­ban dol­go­zók szá­ma mö­gött, va­la­mint az e cso­port­ba tar­to­zók meg­ha­tá­ro­zó is­mer­te­tő­je­gye, hogy több­sé­gük ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­zik.
Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág egy­azon gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai uni­ó­hoz tar­toz­va a jö­vő­ben is egy­más köl­csö­nös és együt­tes gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­ben ér­de­kelt, az el­kö­vet­ke­ző 1-2 éven be­lül el­ke­rül­he­tet­len lesz egy ha­tár men­ti re­gi­o­ná­lis fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­kai együtt­mű­kö­dés ki­ala­kí­tá­sa Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág között. Nap­ja­ink­ban a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron át­nyú­ló re­gi­o­ná­lis fog­lal­koz­ta­tás­­po­li­ti­kai együtt­mű­kö­dés leg­si­ke­re­sebb szín­te­ré­nek a Dunasz­er­da­he­lyi já­rás és Győr-Moson-Sopron Me­gye al­kot­ta ré­gió szá­mít.

A te­rü­let­fej­lesz­tés és a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság (po­li­ti­kai kör­nye­zet, ön­kor­mány­zat­ok, non­prof­it szfé­ra, vál­lal­ko­zá­sok)

A szlo­vá­ki­ai kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­sek a te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­ban 1998-ig a ko­ráb­bi év­ti­ze­dek te­rü­let­fej­lesz­té­si gya­kor­la­tát kö­vet­ték – ke­vés ki­vé­tel­től el­te­kint­ve el­ső­sor­ban a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű la­kos­ság ál­tal la­kott fal­vak és ré­gi­ók fej­lesz­té­sét cé­loz­ták (ezt tá­maszt­ja alá töb­bek közt a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott ré­gi­ók köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak ka­taszt­ro­fá­lis ál­la­po­ta). A ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió erő­tel­jes gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fel­emel­ke­dé­se, va­la­mint az or­szág töb­bi ré­gi­ó­já­hoz va­ló fel­zár­kó­zá­sá­nak fo­lya­ma­ta az 1998-as par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő­en kez­dő­dött el.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tér az el­múlt 8 év alatt vi­szony­lag ked­ve­ző re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si meg­kö­ze­lí­tés­nek ör­vend­he­tett, ami­ben dön­tő té­nye­ző az MKP kor­mány­tag­sá­ga volt – az el­múlt két vá­lasz­tá­si cik­lus­ban az SZK Épí­tés­ügyi és Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­u­ma az MKP irá­nyí­tá­sa alatt volt, ha­son­ló­an az SZK Kör­nye­zet­vé­del­mi Mi­nisz­té­ri­u­má­hoz, va­la­mint 2002–2006 közöt az SZK Me­ző­gaz­da­sá­gi Mi­nisz­té­ri­u­mát is az MKP ve­zet­te. Az MKP kor­mány­za­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­nak ered­mé­nye­kép­pen el­fog­lalt mi­nisz­te­ri szé­ke­ken kí­vül a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­hez az is hoz­zá­já­rult, hogy meg­vál­to­zott a lég­kör, ami a fel­vi­dé­ki ma­gya­ro­kat kö­rül­vet­te (bár a nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás­ból ere­dő konf­lik­tu­sok nagy ré­sze nem ol­dó­dott meg, még­is, az MKP ko­a­lí­ci­ós rész­vé­te­le a köz­élet el­fo­ga­dott, je­len­tős sze­rep­lő­i­vé tet­te a ma­gya­rok kép­vi­se­lő­it, a szlo­vák la­kos­ság is ki­sebb gya­nak­vás­sal fo­gad­ta a ma­gya­rok ré­szé­ről el­hang­zott ja­vas­la­to­kat, ter­ve­ket). A fen­ti­ek­ben vá­zolt ve­ze­tői-irá­nyí­tói po­zí­ci­ók és a ma­gyar ki­sebb­ség­nek ja­vu­ló meg­íté­lé­se a több­sé­gi nem­zet ré­szé­ről hoz­zá­se­gí­tet­ték a dé­li ré­gi­ót an­nak ver­seny­ké­pes fel­zár­kó­zá­sá­hoz az or­szág töb­bi ré­szé­hez: tá­mo­gat­va a for­rá­sok igaz­sá­gos szét­osz­tá­sát és az ál­la­mi re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si in­téz­mé­nyi há­ló­zat meg­fe­le­lő ki­épí­té­sét a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­ban.
Az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en a köz­pon­ti kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­sek mel­lett a re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­zat­ok is fon­tos fej­lesz­tés­ho­za­ta­li sze­rep­lők­ké lép­tek elő. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ál­tal la­kott ré­gió te­rü­le­te a nagy ke­let–nyu­ga­ti ki­ter­je­dé­sé­ből adó­dó­an 5 re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti ré­gi­ó­hoz tar­to­zik. A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés tá­mo­ga­tá­sá­ról szó­ló 503/2001 Tt. szá­mú tör­vény ér­tel­mé­ben 2003-tól va­la­men­­nyi ke­rü­let ren­del­ke­zik gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek kö­zép­tá­vú prog­ram­já­val. E prog­ra­mok­ban a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­vi­dé­ket érin­tő fej­lesz­té­si el­kép­ze­lé­sek, a te­rü­let fent vá­zolt fel­da­ra­bolt­sá­ga mi­att, mel­lő­zik a ha­tár men­te ter­mé­sze­tes ré­gi­ó­it, a fej­lesz­té­si do­ku­men­tu­mok a dé­li te­rü­le­te­i­ket ké­pe­ző, és je­len­tős ma­gyar ki­sebb­ség­gel ren­del­ke­ző te­le­pü­lé­sek és kis­tér­sé­gek fej­lesz­té­sét min­de­nek­előtt észak–dé­li irány­ban tár­gyal­ják, mel­lő­zik a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­te át­fo­gó fej­lesz­té­sét. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­ti ré­gi­ók köz­ti ter­mé­sze­te­sen kí­nál­ko­zó ke­let–nyu­ga­ti fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket nem vagy alig érin­tik (a ke­vés ki­vé­tel közt ta­lán a leg­je­len­tő­sebb a Pozsony–Dunaszerdahely–Érsekújvár köz­vet­len kap­cso­la­tot biz­to­sí­tan­dó gyors­for­gal­mi út, azon­ban ezen be­ru­há­zás is mind­ös­­sze ho­má­lyos terv­ként szere­pel20). A ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok stra­té­gi­ai ter­vei el­ső­sor­ban a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió fog­lal­koz­ta­tá­si prob­lé­má­i­nak a meg­ol­dá­sát ke­ze­lik ki­emel­ten, mely cél ér­de­ké­ben a do­ku­men­tu­mok ki­vé­tel nél­kül a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok szá­má­nak a nö­ve­lé­sét em­lí­tik meg ha­té­kony esz­köz­ként a prob­lé­ma meg­ol­dá­sá­ra. A vál­lal­ko­zá­sok ága­za­ti szer­ke­ze­tét il­le­tő­en a prog­ra­mok hang­sú­lyo­zot­tan ke­ze­lik az ide­gen­for­gal­mat mint je­len­tős mun­ka­erőt le­kö­tő ága­za­tot, mely­nek a fel­tét­elei ép­pen azon ré­gi­ók­ban a leg­job­bak, ahol a leg­na­gyob­bak a szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gek (Gömör, Nóg­rád). A dél-szlo­vá­ki­ai ke­rü­le­tek fej­lesz­té­si do­ku­men­tu­ma­i­ról azon­ban el kell még mon­da­ni, hogy ki­vé­tel nél­kül hang­sú­lyoz­zák a ha­tár men­ti fek­vés­ből adó­dó­an kí­nál­ko­zó gaz­da­sá­gi fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket, a re­for­mok­kal kap­cso­la­tos ta­pasz­ta­lat­cse­re szük­sé­ges­sé­gét, a ha­tár men­tén lét­re­jött eurorégiók po­zi­tív sze­re­pét.
A ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott tér fej­lesz­té­sé­ben to­váb­bi meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­lők a tár­gyalt te­rü­let te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­za­tai, ame­lyek in­téz­ke­dé­se­ik­kel az ott élő ma­gyar­ság szá­má­ra lé­nye­ge­sen elő­se­gít­he­tik a nem­ze­ti iden­ti­tás meg­őr­zé­sét is a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés mel­lett. A ma­gyar ki­sebb­ség az ál­ta­la la­kott dél-szlo­vá­ki­ai fal­vak több­sé­gé­ben ked­ve­ző rész­arán­­nyal bír, ami­nek kö­vet­kez­té­ben az ön­kor­mány­za­t­ok több­sé­gé­ben a ki­sebb­sé­gi lét­ből szár­ma­zó hát­rá­nyo­kat is ér­zé­ke­nyen ke­ze­lő te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok irá­nyít­ják a he­lyi fej­lesz­té­se­ket. A 2002-es ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kon 531 te­le­pü­lé­sen ös­­sze­sen 234 pol­gár­mes­ter és 2050 kép­vi­se­lő ka­pott bi­zal­mat az MKP szí­ne­i­ben. Ezen ma­gas szám – ami az MKP erős ön­kor­mány­za­ti po­zí­ci­ó­ját tük­rö­zi – na­gyon ked­ve­ző a dél-szlo­vá­ki­ai tér és az ott élő ma­gyar­ság jö­vő­be­li fej­lő­dé­se szem­pont­já­ból, ugyan­is a ré­gió fej­lesz­té­si irá­nya­i­ban meg­va­ló­sít­ha­tó a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség és an­nak te­ré­nek ös­­sze­han­golt fej­lesz­té­si stra­té­gi­á­ja (s az MKP cél­ki­tű­zé­sei). Fon­tos azon­ban meg­je­gyez­ni, hogy a so­ron kö­vet­ke­ző, 2006. évi ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kon azon­ban két­sé­ges az MKP ilyen ked­ve­ző sze­rep­lé­se, ugyan­is sok eset­ben az MKP po­li­ti­kai tá­mo­ga­tott­sá­ga re­gi­o­ná­lis és he­lyi szin­ten vis­­sza­esett a párt szí­ne­i­ben fel­lé­pő an­ti­de­mok­ra­ti­kus lo­ká­lis sze­rep­lők mi­att. Ugyancsak meg­jegy­zen­dő, hogy a ma­gyar ki­sebb­sé­gi tér és a ma­gyar ki­sebb­ség gond­ja­i­nak ke­ze­lé­sé­ben az MKP-t nem le­het ki­zá­ró­la­gos kor­mány­za­ti és ön­kor­mány­za­ti po­li­ti­kai sze­rep­lő­nek te­kin­te­ni, sőt, a párt sok eset­ben a ver­seny­hát­rá­nyos te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók fel­zár­kó­zá­sa el­len tett és tesz lé­pé­se­ket (pél­da er­re a Ko­má­rom-köz­pon­tú­ság a hu­mán erő­for­rás fej­lesz­té­se kapc­sán21).
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil tár­sa­da­lom ala­csony fej­lett­sé­get mu­ta­tott a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si ak­ti­vi­tá­sok te­rén egé­szen a ki­lenc­ve­nes évek vé­gé­ig, bár az el­múlt fél év­ti­zed­ben ugyan tör­tén­tek vál­to­zá­sok ezen a té­ren, azon­ban má­ig meg­döb­ben­tő, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi in­téz­mény­rend­szer alig is­me­ri a „ci­vil szek­tor”, a „ci­vil szfé­ra”, a „ci­vil szer­ve­zet” fo­gal­mát (Tóth 2005).
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil szer­ve­ze­tek­re vo­nat­ko­zó hi­va­ta­los ki­mu­ta­tás nem lé­te­zik Szlo­vá­ki­á­ban, ami ért­he­tő is, hi­szen nem­ze­ti­sé­gi ala­pon na­gyon ne­héz el­kü­lö­ní­te­ni az egyes szervezeteket.22 Az SZK Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­u­má­ban 2002-ben mint­egy 24 000 szer­ve­ze­tet tar­tot­tak nyil­ván, ezek­ből – akár­csak a meg­ne­ve­zé­sek alap­ján is – na­gyon ne­héz el­kü­lö­ní­te­ni a ki­sebb­sé­gi szer­ve­ze­te­ket. A hely­ze­tet bo­nyo­lít­ja, hogy az egyes jo­gi for­má­kat a ke­rü­le­ti hi­va­ta­lok­ban kell be­je­gyez­tet­ni, ami tel­je­sen kö­vet­he­tet­len­né te­szi a szer­ve­ze­tek iden­ti­fi­ká­lá­sát. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar in­téz­mény­rend­szer­re vo­nat­ko­zó el­ső adat­tár 1999–2001-ben ké­szült el, amely adat­bá­zis meg­je­lent az inter­neten is, ahol fo­lya­ma­to­san ak­tu­a­li­zál­ják az ada­to­kat, il­let­ve az adat­bá­zis fo­lya­ma­to­san bő­vül az új szer­ve­ze­tek be­jegy­zé­sé­vel. Az ak­ko­ri – mind­ös­­sze – 651 szer­ve­ze­tet ma­gá­ban fog­la­ló adat­bá­zis sze­rint pusz­tán az egy­har­ma­duk volt be­jegy­zett, te­hát jog­ala­nyi­ság­gal bí­ró szer­ve­zet. Ez a tény el­gon­dol­koz­ta­tó, hi­szen a rend­szer­vál­tás után egy év­ti­zed­del pusz­tán 189 szer­ve­zet volt jo­go­sult ar­ra, hogy pá­lyáz­has­son, a pá­lyá­zás­nak ugyan­is fel­té­te­le a jog­ala­nyi­ság (Tóth 2005).23
Ezen ked­ve­zőt­len szer­ke­ze­tű és ala­csony in­téz­mé­nyi szá­mú szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil szek­tor meg­re­for­má­lá­sá­ra tett leg­je­len­tő­sebb kí­sér­le­tek a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont (a to­váb­bi­ak­ban: FIC) ne­vé­hez fű­ződ­nek. Az FIC az in­téz­mé­nyi ver­seny­hát­rány le­küz­dé­se ér­de­ké­ben szá­mos út­tö­rő kez­de­mé­nye­zést va­ló­sí­tott, il­let­ve va­ló­sít meg:
– Ös­­sze­ál­lí­tot­ta s meg­je­len­tet­te a Non­prof­it 1×1 ki­ad­ványt (mely nap­ja­ink­ban már az inter­neten is el­ér­he­tő, in­gyen le­tölt­he­tő elekt­ro­mos for­má­tum­ban24), mely tan­könyv­sze­rű úti­ka­la­uz a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek szá­má­ra az­zal az el­sőd­le­ges cél­lal, hogy a fi­a­tal vagy ép­pen meg­ala­kul­ni kí­vá­nó szer­ve­ze­tek­nek nyújt­son se­gít­sé­get ha­té­kony mű­kö­dé­sük­höz.
– Ös­­sze­ál­lí­tot­ta s meg­je­len­tet­te A szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek adat­tá­ra cí­mű kötetet25, amely több mint 650 szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­zet ada­ta­it tar­tal­maz­za, ki­egé­szít­ve a Szlo­vá­ki­á­ban, il­let­ve a Szlo­vá­ki­á­ból el­ér­he­tő ado­má­nyo­zó in­téz­mé­nyek prog­ram­ja­i­val és el­ér­he­tő­sé­ge­i­vel, va­la­mint rész­le­tes ado­mány­gyűj­té­si út­mu­ta­tó­val.
– Fo­lya­ma­to­san meg­je­len­te­ti – már kö­zel fél év­ti­ze­de – a 3. Szek­to­ros Hír­le­vél cí­mű kiad­ványt26, mely­nek cél­ja, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar non­prof­it szer­ve­ze­te­ket rend­sze­re­sen tá­jé­koz­tas­sa az őket érin­tő ak­tu­á­lis tör­té­né­sek­ről, ese­mé­nyek­ről, prog­ra­mok­ról.
– A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil és ön­kor­mány­za­ti szfé­ra meg­se­gí­té­se ér­de­ké­ben kép­zé­si prog­ra­mo­kat foly­tat, ame­lyek ke­re­té­ben se­gí­te­ni pró­bál­ja a meg­ala­kul­ni kí­vá­nó vagy már lé­te­ző szer­ve­ze­tek mun­ká­ját, il­let­ve az ön­kor­mány­zat­ok te­vé­keny­sé­gét.
– 2002-től je­len­tős kam­pányt foly­tat azon cél ér­de­ké­ben, hogy a fi­zi­kai és jo­gi sze­mé­lyek él­je­nek tör­vény ad­ta le­he­tő­sé­gük­kel, s adó­juk 2%-át ajánl­ják fel a ci­vil szfé­ra ja­vá­ra (az el­múlt 4 év ta­pasz­ta­la­ta­it a 2% Dél-Szlo­vá­ki­á­ban cí­mű kö­tet­ben ad­ta ki27).
– Kez­de­mé­nye­zé­sé­nek kö­szön­he­tő­en jött lét­re a Dél-szlo­vá­ki­ai Ci­vil In­for­má­ci­ós Há­ló­zat, mely Dél-Szlo­vá­kia kü­lön­bö­ző ré­gi­ó­i­ban mű­kö­dő in­for­má­ci­ós és szol­gál­ta­tó non­prof­it szer­ve­ze­tek part­ner­sé­ge, s cél­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil tár­sa­da­lom mű­kö­dé­si fel­tét­ele­i­nek ja­ví­tá­sa, ha­té­kony­sá­gá­nak nö­ve­lé­se.
A dél-szlo­vá­ki­ai re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés elő­se­gí­té­sé­ben a non­prof­it in­téz­mé­nyi szfé­rá­ból ki­emel­ke­dik to­váb­bá a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (FKI), amely fel­vál­lal­ta – töb­bek közt – a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott te­rü­let ré­gió­fej­lesz­té­si fo­lya­ma­ta­i­nak te­le­pü­lé­si és re­gi­o­ná­lis szin­tű ku­ta­tá­sát, a tár­sa­da­lom- és te­rü­let­fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­gek vizs­gá­la­tát.
A dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­let­fej­lesz­tés­ben te­vé­keny non­prof­it szer­ve­ze­tek közt em­lí­tést ér­de­mel még a Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány, amely szá­mos re­gi­o­ná­lis fej­lő­dést elő­se­gí­tő ak­ti­vi­tá­sa közt ki­eme­len­dő a Be­fek­te­té­si ka­tasz­ter cí­mű pro­jek­tje. Ezen pro­jek­t ke­re­tén be­lül 2003-ban a Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány Dél-Szlo­vá­kia 22 vá­ro­sá­nak ön­kor­mány­za­tá­val együtt­mű­köd­ve a nem­zet­kö­zi pénz- és tő­ke­pi­ac sze­rep­lő­i­nek, az in­gat­lan­fej­lesz­tők­nek és a szak­mai be­fek­te­tők­nek egy be­fek­te­té­si út­mu­ta­tót ál­lí­tott ös­­sze az­zal a cél­lal, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai vá­ro­sok ver­seny­előn­­nyel lép­je­nek be az EU-ba.28 A Be­fek­te­té­si ka­tasz­ter alap­öt­le­tét – a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés kör­nye­ze­té­nek te­le­pü­lé­si szin­tű be­mu­ta­ta­tá­sát – ké­sőbb to­vább csi­szol­ták a Csallóköz–Má­tyus­földi Re­gi­o­ná­lis Tár­su­lás és a Szö­vet­ség a Kö­zös Cé­lo­kért szer­ve­ze­tek, ame­lyek az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en Ré­gió­fej­lesz­tés for­rá­sai cím­mel in­gye­nes inter­netes adat­bá­zist hoz­tak lét­re a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek­re vonatkozólag.29
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tér re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­sé­nek sze­rep­lői kap­csán szólnunk kell még a ma­gyar­or­szá­gi Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­ván­­nyal szer­ző­dé­ses kap­cso­lat­ban ál­ló vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si köz­pon­tok­ról is, mely in­téz­mé­nyi há­ló­zat tag­jai az Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány prog­ram­ja­it kép­vi­se­lik meg­bí­zá­sos alapon.30 E prog­ra­mok cél­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zös­ség gaz­da­sá­gi hely­ze­té­nek ja­ví­tá­sa, a ki­sebb­sé­gi tár­sa­dal­mat érin­tő gon­dok meg­ol­dá­sá­nak elő­moz­dí­tá­sa, va­la­mint a ha­tár men­ti ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók és Ma­gyar­or­szág kö­zöt­ti gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés elő­se­gí­té­se. Az Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány ne­vé­hez fű­ző­dő pro­jek­tek közt ki­eme­len­dő egy in­no­va­tív ku­ta­tás­fej­lesz­té­si pro­jek­t, amely 2003–2004 közöt va­ló­sult meg, s cél­ja a dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si erő­for­rás­ok fel­tá­rá­sa és a le­het­sé­ges stra­té­gi­ai ki­tö­ré­si pon­tok meg­ha­tá­ro­zá­sa volt. A pro­jek­t el­ső sza­ka­szá­ban fi­a­tal szlo­vá­ki­ai ma­gyar te­rü­let­fej­lesz­té­si szak­em­be­rek szak­mai to­vább­kép­zé­sen vet­tek részt a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Re­gi­o­ná­lis Ku­ta­tá­sok Köz­pont­já­ban (MTA RKK), majd az MTA RKK mun­ka­tár­sa­i­val kö­zö­sen ku­tat­ták Szlo­vá­kia s azon be­lül Dél-Szlo­vá­kia tér­szer­ke­ze­té­ben rej­lő fej­lő­dé­si irány­vo­na­la­kat, fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket. A ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­kép­pen fel­tárt ha­tal­mas is­me­ret­anyag – mely ala­pul szol­gál­hat te­le­pü­lé­sek és kis­tér­sé­gek stra­té­gi­ai te­rü­let­fej­lesz­té­si prog­ram­ja­i­nak el­ké­szí­té­sé­hez – a Dél-Szlo­vá­kia cím­mel meg­je­lent ki­ad­vány­ban vált hoz­zá­fér­he­tő­vé a nagy­kö­zön­ség és a te­rü­let­fej­lesz­tés­ben érin­tett szak­em­be­rek szá­má­ra (a kö­tet az MTA RKK és a Di­a­lóg Cam­pus könyv­ki­adó gon­do­zá­sá­ban je­lent meg 2004 őszén).
A dél-szlo­vá­ki­ai tér fej­lesz­té­sét tá­mo­ga­tó non­prof­it in­téz­mé­nyek kez­de­mé­nye­zé­sei közt vé­ge­ze­tül em­lí­tést ér­de­mel­nek még a ma­gyar­or­szá­gi Hid­vé­gi Mikó In­té­zet (a to­váb­bi­ak­ban: HMI) ál­tal in­dí­tott kép­zé­si, ta­nács­adói, adat­bá­zis- és há­ló­zat­épí­té­si szol­gál­ta­tá­sok, ame­lyek cél­ja a ma­gyar ki­sebb­ség re­gi­o­ná­lis fej­lő­dé­sét szak­ér­tői ta­nács­adás­sal, ku­ta­tói, pub­li­ká­ci­ós és adat­bá­zis-épí­tő te­vé­keny­ség­gel, szak­em­ber­kép­zés­sel, há­ló­zat­épí­tés­sel és szak­mai fó­ru­mok ki­ala­kí­tá­sá­val se­gí­te­ni. A HMI te­vé­keny­sé­gé­nek ered­mé­nye­kép­pen az uni­ós, ill. nem uni­ós pá­lyá­za­to­kon ered­mé­nye­sebb le­het a ki­sebb­sé­gi ma­gyar rész­vé­tel, több nyer­tes uni­ós, ill. nem uni­ós pro­jekt ke­rül­het a ma­gya­rok lak­ta ré­gi­ók­ba, s mind­ezen te­vé­keny­ség­nek kö­szön­he­tő­en fel­gyor­sul­hat a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi fej­lő­dé­se, ami vég­ered­mény­kép­pen hoz­zá­já­rul a ma­gyar ki­sebb­ség as­­szi­mi­lá­ci­ó­já­nak fé­ke­zé­sé­hez és a szü­lő­föld­ön ma­ra­dás­hoz. A ne­ve­zett in­téz­mény kez­de­mé­nye­zé­sé­re 2006 ta­va­szán meg­kez­dő­dött a www.e­u­palyaza­t.sk hon­lap mű­kö­dé­se a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség szá­má­ra, amely uni­ós és nem uni­ós for­rá­sok­ról nyújt ak­tu­á­lis pá­lyá­za­ti át­te­kin­tést.
Vé­ge­ze­tül – a dél-szlo­vá­ki­ai ön­kor­mány­za­to­kat és non­prof­it szer­ve­ző­dé­se­ket kö­ve­tő­en – a ré­gió fel­emel­ke­dé­sé­nek har­ma­dik leg­fon­to­sabb sze­rep­lő­it, a vál­lal­ko­zá­so­kat te­kint­jük át. Az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en a vál­la­la­ti sze­rep­lők szá­ma a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­ban is meg­sok­szo­ro­zó­dott. E fo­lya­mat­ban meg­fi­gyel­he­tő a vál­lal­ko­zá­sok nagy­ará­nyú kon­cent­rá­ló­dá­sa a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­vi­dék nyu­ga­ti te­rü­le­te­i­re, min­de­nek­előtt Dunasz­er­da­he­ly von­zás­kör­ze­té­be. A ke­let–nyu­ga­ti meg­osz­tott­sá­got pél­dáz­za, hogy míg a ré­gió nyu­ga­ti já­rá­sa­i­ban az egy vál­lal­ko­zás­ra ju­tó ak­tív élet­ko­rú la­ko­sok szá­ma 70 fő kö­rül mo­zog, ad­dig a ke­le­ti ré­gi­ók­ban ez a mu­ta­tó meg­ha­lad­ja a 100 főt (ami az or­szá­gos át­lag kö­zel két­sze­re­se). A kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok (KKV) több­sé­ge csa­lá­di vál­lal­ko­zás (Morvay 2004).
A dél-szlo­vá­ki­ai vál­lal­ko­zá­sok szá­má­nak ala­ku­lá­sá­val kap­cso­la­to­san fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy az uni­ós csat­la­ko­zás és a ked­ve­zőbb adó­rend­szer kö­vet­kez­té­ben 2004 má­ju­sá­tól 2005 má­ju­sá­ig mint­egy 1000 ma­gyar­or­szá­gi vál­lal­ko­zás te­le­pe­dett le vagy nyi­tott fi­ó­kot Szlo­vá­kia dé­li vá­ro­sa­i­ban (ezen szám azon­ban csak dur­va becs­lés, pon­tos ki­mu­ta­tás nem lé­te­zik). A ma­gyar­or­szá­gi vál­lal­ko­zá­sok dön­tő­en Po­zsony­ban, Kas­sán, Ko­má­rom­ban, Dunasz­er­da­he­lyen és Pár­kány­ban te­le­ped­tek le, s fő­leg a ke­res­ke­de­lem­ben tevékenyked­nek.31 Mi­vel kül­föl­di ál­lam­pol­gár ter­mé­sze­tes sze­mély­ként nem vál­lal­koz­hat Szlo­vá­ki­á­ban, ezért ál­ta­lá­ban kft.-kről van szó, ame­lyek­nek ma­gyar álam­pol­gár az ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­ja vagy tu­laj­do­no­sa. A vál­lal­ko­zá­sok Szlo­vá­ki­á­ba va­ló át­te­le­pü­lé­sé­nél fon­tos té­nye­ző a ma­gyar­or­szá­gi­nál ked­ve­zőbb adó­rend­szer mel­lett a nyel­vi aka­dá­lyok hi­á­nya is. A ma­gyar­or­szá­gi gyö­ke­rű szlo­vá­ki­ai vál­lal­ko­zá­sok több­sé­ge olyan spe­ci­fi­kus árut kí­nál, amely­ből Szlo­vá­ki­á­ban nincs nagy vá­lasz­ték, vagy hi­ány van – ilye­nek a fém­bú­tor­ok, a me­ző­gaz­da­sá­gi táp- és per­met­sze­rek, az aján­dék­tár­gyak. A szol­gál­ta­tá­sok te­rén leg­in­kább a ta­nács­adás, bi­zo­nyos mű­sza­ki cik­kek köl­csön­zé­se és ja­ví­tá­sa a jel­lem­ző.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói szfé­ra tő­ke­fel­hal­mo­zá­sa gyen­ge. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói szfé­ra je­len­tős ré­sze ver­seny­hát­rány­ban van a töb­bi szlo­vá­ki­ai vál­lal­ko­zó­val szem­ben, ami el­ső­sor­ban két sí­kon mu­tat­ko­zik meg.
1. Az át­la­gos szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zó ke­vés­bé in­for­mált, mint az or­szág más vi­dé­ke­in élő töb­bi sorstár­sa32, s en­nek há­rom alap­ve­tő oka van:
– Szlo­vá­ki­á­ban a KKV-k tá­mo­ga­tá­sá­ra hi­va­tott in­téz­mé­nyek és in­téz­mény­rend­sze­rek több­sé­gét az 1998 előt­ti ma­gyar­el­le­nes kor­mány­zá­si idő­szak­ban ala­kí­tot­ták ki, ami­kor is a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nak nem­igen volt bi­zal­ma a fen­ti in­téz­mé­nyek­kel szem­ben, il­let­ve ezen in­téz­mé­nyek­ben nem szí­ve­sen lát­ták őket.33 En­nek kö­vet­kez­mé­nye­ként a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zók egy ré­sze in­for­má­ció­hát­rány­ba ke­rült szlo­vák ver­seny­tár­sa­i­val szem­ben már a pá­lyá­zá­si alap­is­me­re­te­ket il­le­tő­en.
– A KKV-k in­for­má­lá­sa je­len­tős mér­ték­ben az inter­neten ke­resz­tül tör­té­nik, ami­nek az el­ér­he­tő­sé­ge az inf­rast­ruk­tu­rá­li­san el­ma­ra­dott dé­li ré­gió szá­mos te­le­pü­lé­sén nem biz­to­sí­tott, il­let­ve sok kis­vál­lal­ko­zó szá­má­ra az inter­netelérhetőséget az inter­netkapc­so­lat ma­gas anya­gi költ­sé­gei nem te­szik le­he­tő­vé.
– A si­ke­res vál­lal­ko­zás alap­fel­té­te­le a ma­gas kép­zett­ség és a gaz­da­sági-kör­nye­ze­ti alap­fel­té­te­lek is­me­re­te, ame­lyek el­sa­já­tí­tá­sá­hoz a leg­meg­fe­le­lőbb for­mát az ok­ta­tá­si-kép­zé­si in­téz­mé­nyek nyújt­ják. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok kép­zett­sé­gi szint­jé­ből ki­in­dul­va fel­té­te­lez­he­tő, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k több­sé­gé­nél a gaz­da­ság­kör­nye­ze­ti is­me­re­tek, a szá­mí­tás­tech­ni­kai, a pá­lyá­zat­írá­si és szlo­vák, ill. ide­gen­nyelvi ké­pes­sé­gek el­ma­rad­nak az or­szá­gos át­lag­tól – s mind­ezen in­do­kok hal­mo­zot­tan gá­tol­ják őket ver­seny­ké­pes­sé­gük nö­ve­lé­sé­ben.
2. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k a szlo­vák ver­seny­tár­sa­ik­kal szem­ben az ér­ték­kép­zé­si lánc ala­cso­nyabb szint­jén he­lyez­ked­nek el – több­sé­gük ma­nu­á­lis mun­kán ala­pu­ló vál­lal­ko­zás, null­szaldó kö­rü­li ered­mén­­nyel, amely nem tesz le­he­tő­vé a fo­lya­ma­tos fej­lesz­tést. Ez a hát­rány a 1990-es évek pri­va­ti­zá­ci­ó­ja­kor ke­let­ke­zett, amely­ből a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói ré­teg ki­ma­radt az ak­ko­ri po­li­ti­kai vi­szo­nyok mi­att, te­hát nul­la szint­ről kel­lett in­dul­nia (Reiter–Semsey–Tóth 2004).
A fent tár­gyalt ver­seny­hát­rány or­vos­lá­sát elő­se­gí­ten­dő az uni­ós csat­la­ko­zást meg­elő­ző­en, il­let­ve a csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en több kez­de­mé­nye­zés is szü­le­tett, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói szfé­ra fej­lesz­té­sét cé­loz­va. Az egyik leg­je­len­tő­sebb ilyen kez­de­mé­nye­zés a szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k ál­tal kö­zö­sen meg­ala­pí­tott Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si Tár­su­lás. A 2001-ben lét­re­jött cso­por­to­su­lás, mely­nek ki­ala­kí­tá­sá­ban ak­tív sze­re­pet vál­lalt 7 szlo­vá­ki­ai vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si szer­ve­zet is, a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zók ér­dek­vé­del­mi szö­vet­sé­ge­ként mű­kö­dik, elő­se­gí­ti a ma­gyar–ma­gyar gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok erő­sí­té­sét, va­la­mint se­gít­sé­get nyújt uni­ós pá­lyá­za­tok ki­dol­go­zá­sá­hoz. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói szfé­ra egyik leg­je­len­tő­sebb fó­ru­má­nak a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet és a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Ér­tel­mi­sé­gi Fó­rum ál­tal rend­sze­re­sen meg­ren­de­zés­re ke­rü­lő Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Ér­tel­mi­sé­gi Ta­lál­ko­zó gaz­da­sá­gi szek­ci­ó­ja szá­mít.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k ver­seny­ké­pes­sé­ge kap­csán azon­ban meg kell em­lí­te­ni, hogy a tár­gyalt hát­rá­nyo­kat a jö­vő­ben kom­pen­zál­hat­ná a ma­gyar váll­ala­ko­zá­sok szé­le­sebb in­for­má­ci­ós, know-how és pi­a­ci te­re (Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág). Eze­ket az elő­nyö­ket ed­dig azon­ban még nem si­ke­rült szer­ve­zet­ten és erő­tel­je­sen ki­hasz­nál­ni, azon­ban az uni­ós csat­la­ko­zás óta el­telt idő­szak ered­mé­nyei biz­ta­tó­ak, az el­múlt két év ak­ti­vi­tá­sai (work­shopok, nagy­vá­sár­ok, ki­ál­lí­tá­sok, kon­fe­ren­ci­ák) ar­ra en­ged­nek kö­vet­kez­tet­ni, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k fel­is­mer­ték a mul­ti­kul­turális is­me­re­tek­ből szár­ma­zó elő­nye­ik ki­ak­ná­zá­sá­nak le­he­tő­sé­gét.

Ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók fej­lesz­té­se az uni­ós tag­ság tük­ré­ben

Dél-Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta ré­gi­ói az uni­ós re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­se­ket il­le­tő­en 2006 nya­rá­ig vi­szony­lag ked­ve­ző po­zí­ci­ó­ban vol­tak, ami el­ső­sor­ban an­nak kö­szön­he­tő, hogy az MKP tag­ja volt a kor­mánykoalí­ció­nak.34 Azt azon­ban tud­ni kell, hogy az egyes ré­gi­ók gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fej­lő­dé­se nem csak az MKP-s mi­nisz­te­ri tár­cák­tól függ, ha­nem a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok párt­jel­legétől35, va­la­mint szá­mos egyéb po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi és tör­té­ne­ti elő­fel­té­te­le van egy-­e­gy ré­gió nö­ve­ke­dé­si pá­lyá­já­nak.
Min­dent ös­­sze­vet­ve el­mond­ha­tó, hogy a dé­li ré­gi­ók uni­ós for­rá­sok­ból tör­té­nő fej­lesz­té­se a kom­mu­ná­lis és egyéb be­fek­te­té­si le­he­tő­sé­gek te­kin­te­té­ben nem ma­radt el az or­szág töb­bi ré­szé­től – a köz­mű­ve­sí­tés és ki­sebb lé­te­sít­mé­nyek (sport, kul­tu­rá­lis, ok­ta­tá­si stb.) ki­ala­kí­tá­sa te­kin­te­té­ben dé­len is olya­nok vol­tak a le­he­tő­sé­gek, mint más régióban.36 Egy fej­lesz­té­si te­rü­let dél-szlo­vá­ki­ai mel­lő­zött­sé­gét azon­ban ki kell emel­ni. Ez a te­rü­let a köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­ra (au­tó­pá­lya, gyors­for­gal­mi út, vas­út), mely­nek a men­­nyi­sé­gi és mi­nő­sé­gi mu­ta­tó­it il­le­tő­en ke­vés vál­to­zás állt be a ma­gyar­lak­ta dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ók­ban az 1998–2006 köz­ti idő­szak­ban (szá­mot­te­vő dél-szlo­vá­ki­ai köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­ra­fej­lesz­tés­nek mind­ös­­sze a Pár­kány és Esz­ter­gom köz­ti Má­ria Va­lé­ria híd szá­mít), s ame­lyek rossz ál­la­po­ta, il­let­ve hi­á­nya rend­kí­vül fé­ke­ző­en hat a dé­li te­rü­le­tek fej­lő­dé­sé­re. Ezen a té­ren elő­re lát­ha­tó­lag az el­kö­vet­ke­ző évek so­rán sem vár­ha­tó lé­nye­ges ja­vu­lás, ami­re „biz­to­sí­té­kot” a 2006 nya­rán meg­ala­kult na­ci­o­na­lis­ta ér­ték­ren­det kö­ve­tő szlo­vák kor­mány je­lent. Sőt, visz­­sza­tér­het a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott dé­li ré­gi­ók diszk­ri­mi­ná­lá­sa is, ami­re a Trans­paren­cy Inter­na­tion­al 2006 ta­va­szán ké­szí­tett je­len­té­se (Štruk­turál­ne… 2005) is fel­hív­ja a fi­gyel­me. A tár­gyalt je­len­tés meg­ál­la­pít­ja, hogy az uni­ós for­rá­sok szét­osz­tá­sá­nál fenn­áll a re­gi­o­ná­lis diszk­ri­mi­ná­ció, il­let­ve a kor­rup­ció le­he­tő­sé­ge, min­de­nek­előtt a pro­jek­tek ér­té­ke­lé­sé­nek és a nyer­tes pro­jek­tek ki­vá­lasz­tá­sá­nak fá­zi­sá­ban. Ezen meg­ál­la­pí­tás alap­ján a na­ci­o­na­lis­ta ma­ga­tar­tást ta­nú­sí­tó Fico-ko­r­mány alatt va­lós ve­szély fe­nye­ge­ti a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét az el­kö­vet­ke­ző 4 év­ben – ezen hely­zet azon­ban nem új ke­le­tű, a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók ver­seny­ké­pes­sé­gét gát­ló aka­dá­lyok lé­te­sí­té­sé­re szá­mos múlt­be­li pél­da szol­gál (Ádám 2004).
Az uni­ós for­rá­sok­nak kö­szön­he­tő­en a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ál­tal la­kott tér vál­lal­ko­zá­sai is erő­re kap­tak, mely rész­ben az SZK Gaz­da­sá­gi Mi­nisz­té­ri­u­ma ál­tal nyúj­tott kö­zel két mil­li­árd ko­ro­na tá­mo­ga­tás­nak kö­szön­he­tő, ame­lyet a dél-szlo­vá­ki­ai kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zók, va­la­mint az ön­kor­mány­zat­ok kap­tak. A tá­mo­ga­tást zöm­mel az új tech­no­ló­gi­ák vá­sár­lá­sá­ra; a te­lep­he­lyek, mű­he­lyek re­konst­ruk­ci­ó­já­ra, il­let­ve csar­no­kok épí­té­sé­re; to­váb­bá az ener­ge­ti­kai pro­jek­tu­mok­ra, be­ru­há­zá­sok­ra; a meg­úju­ló ener­gia­for­rás­ok és tech­no­ló­gi­ák vá­sár­lá­sá­ra, te­le­pí­té­sé­re; az ide­gen­for­ga­lom fej­lesz­té­sé­re; va­la­mint a vál­la­la­tok mar­ke­ting­te­vé­keny­sé­gé­re nyúj­tot­ták.37
A dél-szlo­vá­ki­ai tér uni­ós tag­sá­gá­ból szár­ma­zó ver­seny­ké­pes­sé­gi po­zí­ci­ó­it il­le­tő­en ki­emel­ke­dő a 2006 jú­li­u­sá­ban meg­nyi­tott 45 tu­risz­ti­kai ha­tár­át­lé­pé­si pont a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén. Ezen tu­risz­ti­kai ha­tár­át­ke­lők lét­re­ho­zá­sa (me­lye­ket az EU, Nor­vé­gia, Svájc An­dor­ra, Mo­na­co, San Ma­ri­no és a Va­ti­kán ál­lam­pol­gá­rai hasz­nál­hat­ják) lé­nye­ge­sen ja­ví­tot­ta a ha­tár­át­lé­pé­si prob­lé­má­kat a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén, amely­re a ha­tár­át­ke­lő­he­lyek ala­csony szá­ma volt jel­lem­ző még 15 év­vel a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en is. Az új ha­tár­át­ke­lő­he­lyek az el­kö­vet­ke­ző pár év­ben vár­ha­tó­an lé­nye­ges, az ide­gen­for­gal­mon ala­pu­ló gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­hez já­rul­hat­nak hoz­zá a tár­gyalt tér­ség­ben, elő­se­gít­ve az ott élők élet­szín­vo­na­lá­nak emel­ke­dé­sét, a ha­tár men­ti ré­gi­ók ko­hé­zi­ó­ját. Ugyanakkor ezen ha­tár­át­lé­pé­si pon­tok­nak kö­szön­he­tő­en a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar­lak­ta tér­sé­gek és a szom­szé­dos ma­gyar­or­szá­gi te­rü­le­tek közt le­he­tő­ség nyí­lik szo­ros tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés­re, a ko­ráb­ban ne­he­zen át­jár­ha­tó ha­tá­rok le­bon­tá­sá­val szá­mos te­le­pü­lés és ré­gió pe­ri­fé­ri­kus jel­le­ge meg­szűn­het.
Vé­ge­ze­tül – a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­nak az uni­ós tag­ság tük­ré­ben tör­té­nő fej­lesz­té­sei kap­csán – szólnunk kell még egy új fo­ga­lom­ról, te­vé­keny­ség­ről, még­pe­dig a lob­bitevékenysé­gről, mely­nek a sze­re­pe a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­sek te­rén épp­úgy meg­nőtt, mint az élet bár­mely más te­rü­le­tén. A ne­ve­zett te­vé­keny­ség a tár­gyalt ré­gi­ó­ban is lé­nye­ges ha­tás­sal bír a fej­lesz­té­si-be­ru­há­zá­si dön­té­sek­re, ugyan­is az uni­ós for­rá­sok szét­osz­tá­sa ese­té­ben – bár­men­­nyi­re sok for­rás­ról is le­gyen szó – min­dig fenn­áll a „sok esz­ki­mó, ke­vés fó­ka” hely­zet. Az uni­ós for­rá­sok meg­szer­zé­se ér­de­ké­ben a ma­gyar­lak­ta dél-szlo­vá­ki­ai tér fej­lesz­té­se vé­gett a ma­gyar ki­sebb­ség lob­bitevékenysége si­ke­res­nek ítél­he­tő meg az el­múlt idő­szak­ban, azon­ban a 2006 jú­li­u­sá­ban lét­re­jött szlo­vák kor­mány fel­ál­lá­sát kö­ve­tő­en – mint ahogy már ko­ráb­ban több uta­lás is tör­tént rá – biz­tos­ra ve­he­tő, hogy a ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók fej­lesz­té­sét szol­gá­ló lob­bitevékenység jó­val ne­he­zebb lesz a 2006–2010-es idősza­k­ban.38

Ös­­sze­fog­la­lás

Az or­szág uni­ós tag­sá­ga egy új tér­struk­tú­ra meg­je­le­né­sét hoz­ta, mely egy új gaz­da­sá­gi- és tár­sa­dal­mi tér­szer­ke­zet, va­la­mint egy át­ala­kult tér­sé­gi te­le­pü­lé­si ta­golt­ság je­le­it mu­tat­ja, ahol az or­szág­ha­tá­ron túl­nyú­ló ré­gió­for­má­ló erők is lé­nye­ges sze­rep­kör­höz jut­nak. Az uni­ós csat­la­ko­zás Dél-Szlo­vá­kia és az ott élők szá­má­ra egy óri­á­si, ta­lán töb­bet meg nem is­mét­lő­dő ki­hí­vás, le­he­tő­ség, me­lyet nem le­het nem ki­hasz­nál­ni. Azon­ban nem sza­bad az EU-taggá vá­lás­tól a ré­gió au­to­ma­ti­kus gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fel­emel­ke­dé­sé­re szá­mí­ta­ni, az EU-tagság csak le­he­tő­sé­ge­ket nyújt a ré­gi­ók kö­zöt­ti fej­lett­sé­gi kü­lönb­sé­gek mér­sék­lé­sé­re, a szer­ke­zet­vál­tás­ra és a si­ke­res fel­zár­kó­zás elő­se­gí­té­sé­re, a tény­le­ges tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi fel­emel­ke­dés a ré­gi­ó­kon mú­lik, azon, hogy él­nek-e ve­le – ugyan­is a de­cent­ra­li­zált dön­tés­ho­za­tal ered­mé­nye­kép­pen a he­lyi tár­sa­da­lom aka­ra­ta, kez­de­mé­nye­ző­ké­pes­sé­ge, ál­do­zat­kész­sé­ge, lo­kál­pat­ri­o­tiz­mu­sa a tér­sé­gek át­ala­ku­lá­sá­nak ko­vá­sza. Ter­mé­sze­te­sen a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott ré­gi­ók pe­ri­fe­ri­kus jel­le­gé­nek meg­szün­te­té­sé­hez szük­sé­ges a ked­ve­ző köz­pon­ti kor­mány­za­ti és re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti po­li­ti­kai kör­nye­zet is, ugyan­is a for­rás­el­osz­tás­nál (le­gyen az uni­ós vagy nem­ze­ti) és a fej­lesz­té­si be­ru­há­zá­sok­nál a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók gyak­ran a szlo­vák na­ci­o­na­lis­ta po­li­ti­kai dön­tés­ho­za­tal ál­do­za­ta­i­ul es­nek (a szlo­vá­kok ál­tal la­kott amúgy is fej­let­tebb te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók szá­mí­ta­nak ki­emel­ten ked­vez­mé­nye­zet­nek).
Ma a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén olyan mér­té­kű te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek for­dul­nak elő, me­lyek el­fo­gad­ha­tat­lan esély­egyen­lőt­len­sé­get te­rem­te­nek a tár­sa­da­lom ott élő tag­jai szá­má­ra, s meg­fe­le­lő be­avat­ko­zás hi­á­nyá­ban a szeg­re­gá­ci­ós fo­lya­ma­tok fel­erő­sö­dé­se, a hát­rá­nyos hely­ze­tű tér­sé­gek tel­jes le­sza­ka­dá­sa fe­nye­get. Ezen te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek jó­részt a gaz­da­sá­gi té­nye­zők egyen­lőt­len föld­raj­zi el­osz­lá­sá­ban gyö­ke­rez­nek. Az uni­ós csat­la­ko­zás óta el­telt két év után a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió alul­fej­lett­sé­gé­nek és el­szi­ge­telt­sé­gé­nek mu­ta­tói még min­dig ked­ve­zőt­le­neb­bek az or­szág töb­bi ré­gi­ó­já­nak ha­son­ló mu­ta­tó­i­tól – azon­ban a ten­den­ci­á­kat meg­ha­tá­ro­zó fo­lya­ma­tok te­rén lé­nye­ges vál­to­zás­ról be­szél­he­tünk. A dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ók ver­seny­ké­pes­sé­gé­ben mu­tat­ko­zó el­té­ré­se­ket a ré­gi­ók gaz­da­sá­gá­nak struk­tu­rá­lis szer­ke­ze­te (az ala­csony hoz­zá­adott ér­té­ket pro­du­ká­ló gaz­da­sá­gi ága­za­tok do­mi­nál­nak), a mi­nő­sé­gi köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­ra és a ma­ga­san kép­zett hu­mán erő­for­rás­ok hi­á­nya, va­la­mint a szlo­vák–ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi vi­szony kor­lá­to­zó vol­ta okoz­za. Eb­ből ki­in­dul­va az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a ré­gió­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­nak komp­lex mó­don kell meg­kö­ze­lí­te­nie a prob­lé­mát, a se­gít­ség­nek pe­dig kon­cent­rált for­má­ban, struk­tu­rá­li­san és re­gi­o­ná­li­san cél­zot­tan kell meg­je­len­nie. A dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­nak ki­emelt fi­gyel­met kell össz­pon­to­sí­ta­nia a szom­szé­dos ma­gyar­or­szá­gi ré­gi­ók sa­já­tos­sá­ga­i­ra is, ugyan­is a le­het­sé­ges fej­lesz­té­si irá­nyok azo­no­sak a ha­tár két ol­da­lán, s mi­vel az or­szág­ha­tár az EU négy sza­bad­sá­ga je­gyé­ben gaz­da­sá­gi szem­pont­ból lé­nye­gé­ben je­len­tő­sé­gét vesz­ti mint bel­ső ha­tár, a gaz­da­ság fej­lő­dé­se az egyik ol­da­lon ki­hat a má­sik ol­dal tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi szö­ve­té­nek ala­ku­lá­sá­ra is.
A ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fel­emel­ke­dé­sé­nek anya­gi hát­te­rét az érin­tet­tek sa­ját for­rá­sai, a te­le­pü­lé­si, a ke­rü­le­ti és az ál­la­mi költ­ség­ve­tés, de dön­tő több­ség­ben az uni­ós for­rá­sok je­lent­he­tik majd, ame­lyek le­hí­vá­sá­ra alap­fel­té­tel az érin­tet­tek szá­má­ra ha­té­kony in­for­má­ci­ós és kép­zé­si-ta­nács­adói rend­sze­rek mű­kö­dé­se az érin­tett ré­gi­ó­ban, va­la­mint a 2006 nya­rán a szlo­vák és ma­gyar ol­da­lon egy­aránt fel­lán­golt na­ci­o­na­lis­ta han­gu­lat el­foj­tá­sa, a több­sé­gi nem­zet és a ma­gyar ki­sebb­ség köz­ti köl­csö­nös bi­za­lom vis­­sza­ál­lí­tá­sa.
A dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek lé­nye­ges mér­sék­lé­se csak hos­­szú idő alatt va­ló­sít­ha­tó meg. Az el­kö­vet­ke­ző egy év­ti­zed­ben a dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek szá­mot­te­vő gyen­gü­lé­se nem vár­ha­tó, ugyan­is az uni­ós egy­sé­ges ver­seny­pi­a­con nyil­ván­va­ló­an job­bak az erős gaz­da­sá­gú ré­gi­ók esé­lyei, va­la­mint po­zí­ci­ó­ik­ból adó­dó­an fel­te­he­tő­en na­gyobb esél­­lyel jut­hat­nak hoz­zá az EU-n be­lül szin­tén el­ma­ra­dott­nak mi­nő­sü­lő nyu­gat-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók a 2007–2013-as uni­ós prog­ra­mo­zá­si idő­szak­ban szét­osz­tás­ra ke­rü­lő uni­ós for­rá­sok­hoz, mint a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ádám Já­nos 2004. A ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok rész­vé­te­le a szlo­vá­ki­ai gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lás­ban. In Ré­ti Ta­más (sz­erk.): Át­ala­ku­ló ré­gi­ók – Dél-Szlo­vá­kia és a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók gaz­da­sá­gi hely­ze­te. Bu­da­pest, Eu­ró­pai Ös­­sze­ha­son­lí­tó Ki­sebb­ség­ku­ta­tá­sok Köz­ala­pít­vány, 9–22. p.
Ádám Já­nos 2005. A dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió fej­lő­dé­se a he­lyi kez­de­mé­nye­zé­sek és a ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek tük­ré­ben. In Ré­ti Ta­más (sz­erk.): Kö­ze­le­dő ré­gi­ók a Kár­pát-me­den­cé­ben. Bu­da­pest, Eu­ró­pai Ös­­sze­ha­son­lí­tó Ki­sebb­ség­ku­ta­tá­sok Köz­ala­pít­vány, 21–59. p.
A szlo­vák–ma­gyar határ­men­ti te­le­pü­lé­sek fej­lesz­té­sé­nek le­he­tő­sé­gei a csat­la­ko­zás után 2004. Bu­da­pest, Város­fe­jleztés Rt.
Baranyi Béla–Balcsók Ist­ván 2004. Ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dés és fog­lal­koz­ta­tás – ke­let-ma­gyar­or­szá­gi hely­zet­kép. Mű­hely­ta­nul­má­nyok, 20. sz. 1–29. p.
Drgoòa, Vla­di­mír 2003. Cezhranièná spoluprá­ca: nový fe­no­mén v regionál­nej poli­tike (na prík­lade pohranièných území SR). In Sva­toòová, Hana (red.): Geografické aspek­ty støe­do­evrop­ského pros­toru. Brno, Masaryko­va uni­verz­i­ta, 10–15. p.
Enyedi, GYörgy 2004. Re­gi­o­ná­lis fo­lya­ma­tok a poszt­szo­cial­ista Ma­gyar­or­szá­gon. Ma­gyar Tu­do­mány, 9. sz. 935. p.
Es­té­lyi Krisztina–Keszegh Béla–Kovács Péter–Mikóczy Ilo­na 2006. Mun­ka­erő­moz­gás a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 8. évf. 1. sz. 25–48. p.
Hardi Tamás–Mezei Ist­ván 2003. A szlo­vák köz­igaz­ga­tás és te­rü­let­fej­lesz­tés asszimetriái. Tér és Tár­sa­da­lom, 4. sz. 126–154. p.
Kon­cep­cia decen­tral­izá­cie a mod­ern­izá­cie vere­jnej správy 2001. Bratislava, Úrad vlády SR.
Kon­cep­cia územ­ného rozvo­ja Sloven­s­ka 2001 2002. Bratislava, Min­is­ter­st­vo živ­ot­ného prostre­dia Slovenskej repub­liky.
Korec, Pavol 2005. Regionál­ny rozvoj Sloven­s­ka v rokoch 1989–2004. Bratislava, Geo-gra­fi­ka.
Kul­csár Mária–Nagy Myrtill–Szarka Krisz­ti­na 2002. Non­prof­it 1×1. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum In­for­má­ci­ós Központ–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Lel­kes Gá­bor 2004a. Szlo­vá­kia makrorégiói. In Hor­váth Gyu­la (sz­erk.): Dél-Szlo­vá­kia. Bu­da­pest–Pécs, Ma­gyar Tu­do­má­nyos Akadémia–Regionális Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ja, 83–198. p.
Lel­kes Gá­bor 2004b. Vybrané demografické uka­zo­vatele národ­nos­t­ných menšín Sloven­s­ka. In Do­há­nyos, Ró­bert – Lel­kes, Gá­bor – Tóth, Kár­oly (ed­s.): Národ­nos­t­né menšiny na Sloven­sku 2003. Šamorín – Duna­jská Streda, Fó­rum inštitút pre výskum menšín – Vyda­vate¾st­vo Lil­i­um Aurum, 15–59. p.
Mor­vay Kár­oly 2004. A kül­föl­di tő­ke­be­fek­te­té­sek és ipa­ri par­kok Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. In Ré­ti Ta­más (sz­erk.): Át­ala­ku­ló ré­gi­ók – Dél-Szlo­vá­kia és a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók gaz­da­sá­gi hely­ze­te. Bu­da­pest, EÖKIK, 23–40. p.
Nagy Myr­till 2006. 2% Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Národ­ný rozvo­jový plán 2003. Bratislava, Min­is­ter­st­vo výs­tav­by a regionál­ne­ho rozvo­ja Slovenskej repub­liky.
Národ­ný strate­gický plán rozvo­ja vidieka SR na roky 2007–2013 2006. Bratislava, Min­is­ter­st­vo pôdo­hospodárst­va Slovenskej repub­liky.
Národ­ný strate­gický ref­er­enèný rámec Slovenskej repub­liky 2007–2013 2006. Bratislava, Min­is­ter­st­vo výs­tav­by a regionál­ne­ho rozvo­ja Slovenskej repub­liky.
Reit­er Flóra–Semsey Ilo­na–Tóth At­ti­la 2004. Ke­let-Szlo­vá­kia ré­gió gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lá­sa. In Ré­ti Ta­más (sz­erk.): Át­ala­ku­ló ré­gi­ók – Dél-Szlo­vá­kia és a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók gaz­da­sá­gi hely­ze­te. Bu­da­pest, EÖKIK, 41–59. p.
Sloven­sko 2005 – Súhrn­ná sprá­va o stave spoloènos­ti 2006. Bratislava, IVO.
Štruk­turálne fondy EÚ na Sloven­sku a možnos­ti ich trans­par­ent­ne­jšieho využí­va­nia 2005. Bratislava, Trans­paren­cy Inter­na­tion­al Sloven­sko.
Turnock, David 2002. Cross­bor­der coop­er­a­tion: a ma­jor ele­ment in region­al pol­i­cy in East Cen­tral Europe. Scot­tish Geo­graph­i­cal Jo­ur­nal, No.1. 19–40. p.
Tóth Kár­oly 2005. A ma­gyar in­téz­mény­rend­szer fej­lő­dé­se. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.): Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Viszt Erzsébet–Adler Ju­dit 2001. Bé­rek és mun­ka­erő­költ­sé­gek Ma­gyar­or­szá­gon az EU-integ­ráció tük­ré­ben. Köz­gaz­da­sá­gi Szem­le, 48. évf. 3. sz. 244–260. p.
www.s­ta­tis­tic­s.sk
www.upsvar.sk

Simon Attila: Síppal, dobbal, nagybőgővel – avagy kísérlet a „Felvidék visszafoglalására” 1938. október 5-én

No­ha az 1918-ban meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­át csu­pán 1939 már­ci­u­sá­ban tö­röl­te le a hit­le­ri szán­dék a tér­kép­ről, a Masaryk és Beneš ál­tal meg­ál­mo­dott és lét­re­ho­zott el­ső köz­tár­sa­ság már 1938 őszén meg­szűnt. Vég­ze­tét azon­ban nem csu­pán a ná­ci bi­ro­da­lom ter­jesz­ke­dé­se okoz­ta, ha­nem an­nak a nem­zet­ál­la­mi el­kép­ze­lés­nek a ku­dar­ca is, amely­re az el­ső köz­tár­sa­ság épült. A fe­szült kül- és bel­po­li­ti­kai hely­zet mi­att 1938 szep­tem­be­re és ok­tó­be­re gaz­dag fegy­ve­res in­ci­den­sek­ben, ut­cai de­monst­rá­ci­ók­ban, et­ni­kai konf­lik­tu­sok­ban. Ezek el­ső­sor­ban a cseh–né­met ha­tár­sza­kasz­ra vol­tak jel­lem­zők, ahol már jó­val a mün­che­ni dön­tés előtt meg­kez­dőd­tek, de a ha­tár­vál­to­zás után is foly­ta­tód­tak. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár­sza­ka­szon ez­zel szem­ben lát­szó­la­gos csend és nyu­ga­lom ho­nolt, bár ok­tó­ber el­ső nap­ja­i­ban Dél-Szlo­vá­ki­á­ban is fel­for­ró­so­dott a hely­zet. Az et­ni­kai el­vű ha­tár­re­ví­zió le­he­tő­sé­gé­nek fel­csil­la­ná­sa ha­tá­sá­ra a la­kos­ság szá­mos te­le­pü­lé­sen ma­gyar zász­lók­kal vo­nult az ut­cá­ra, nyil­vá­no­san éne­kel­te a ma­gyar him­nuszt (Cseh­szlo­vá­ki­á­ban sok más mellett ez is ti­los volt), nem­ze­ti­szí­nű ko­kár­dát tű­zött ru­há­já­ra. Je­len­tő­sebb meg­moz­du­lá­sok­ra töb­bek kö­zött Kas­sán és Ko­má­rom­ban is sor ke­rült, de a Csal­ló­köz­ből, a Mátyus­föl­dről és Gömör­ből is van­nak ilyen in­for­má­ci­ó­ink. Emel­lett ok­tó­ber fo­lya­mán több he­lyen – leg­in­kább Kár­pát­al­ja tér­sé­gé­ben – ki­sebb határ­ men­ti ös­­sze­csa­pá­sok­ra is sor ke­rült, ame­lyek leg­in­kább a Ma­gyar­or­szá­gon gyü­le­ke­ző sza­bad­csa­pat­ok szám­lá­já­ra volt ír­ha­tó. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár­sza­ka­szon azon­ban mi­ni­má­lis volt az ilyen konf­lik­tu­sok szá­ma. Ok­tó­ber 5-én a Fe­le­di já­rás­ba tar­to­zó Kacagó­pusztánál, ok­tó­ber 7-én Pár­kány mel­lett, ok­tó­ber 13-án pe­dig a Kirá­ly­helme­ci já­rás­ba tar­to­zó Per­benyiknél ke­rült sor ha­tár­in­ci­dens­re. Je­len ta­nul­mány­ban a há­rom eset kö­zül az ok­tó­ber 5-i kacagó­pusz­tai in­ci­denst mutatjuk be, amely nem csu­pán a leg­je­len­tő­sebb ilyen ese­mény­nek mond­ha­tó az el­ső bé­csi dön­tés előt­ti idő­szak­ból, de a leg­job­ban do­ku­men­tált is.
A szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tár

A szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tár Ma­gyar­or­szág nyílt re­ví­zi­ós tö­rek­vé­sei és a két or­szág kö­zött fenn­ál­ló fe­szült vi­szony mi­att szi­go­rú­an őr­zött ha­tár volt. A ha­tár­át­lé­pés­hez en­ge­dély kel­lett, s a min­den szloven­szkói ma­gyar­ban ir­re­den­tát sej­tő cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok oly­kor még a ket­tős­bir­to­ko­sok ha­tár­át­lé­pé­se elé is aka­dá­lyo­kat gör­dí­tet­tek, s aka­dá­lyoz­ták azt is, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok a ma­gyar nem­ze­ti ün­ne­pek (pl. au­gusz­tus 20.) al­kal­má­val Ma­gyar­or­szág­ra utaz­za­nak. Szi­go­rú­an vi­gyáz­ták a ma­gyar­or­szá­gi saj­tó és köny­vek be­ho­za­ta­lát is, ne­hogy ir­re­den­ta jel­le­gű iro­da­lom ke­rül­jön be az ország­ba.1 A zöld­ha­tá­ron vi­szont – ame­lyet a ko­ra­be­li mű­sza­ki fel­té­te­lek mel­lett szin­te le­he­tet­len volt meg­fe­le­lő­en el­len­őriz­ni – élénk for­ga­lom bo­nyo­ló­dott le, amely­ből az ügy­nö­kök, a ké­mek és a csem­pé­szek is jócs­kán ki­vet­ték ré­szü­ket. A ha­tár így szá­mos konf­lik­tus for­rá­sa volt.
A har­min­cas évek kö­ze­pé­től, Cseh­szlo­vá­kia nem­zet­kö­zi hely­ze­té­nek vál­to­zá­sá­val össz­hang­ban, vál­to­zás ált be a cseh­szlo­vák vé­del­mi po­li­ti­ká­ban is. Míg Tri­a­non után el­ső­sor­ban a Habs­burg-res­ta­u­rá­ció s egy ma­gyar tá­ma­dás ve­szé­lye lát­szott va­ló­szí­nű­nek, s ezért a cseh­szlo­vák had­se­reg fel­vo­nu­lá­si ter­ve is el­ső­sor­ban Ma­gyar­or­szág el­len irá­nyult, 1933 után már Né­met­or­szág vált fő ve­szély­for­rás­sá. En­nek ér­tel­mé­ben dol­goz­ták át a had­se­reg fel­vo­nu­lá­si és dis­zloká­ciós ter­vét is, s át­szer­vez­ték a kémel­hárítást.2 A cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem­ben új ele­met je­len­tett az erő­dít­mény­rend­szer ki­épí­té­se is, amely­re fran­cia min­ták alap­ján 1933-ban szü­let­tek meg az el­ső ter­vek. A cseh­szlo­vák erő­dí­tés­rend­szer azon­ban fe­lül­múl­ta min­tá­it, így ké­sőbb ez szol­gált ta­nul­sá­gok­kal nemcsak a Mag­inot-von­al tö­ké­le­te­sí­té­sé­hez, de a né­me­tek ál­tal ki­épí­tett at­lan­ti fal el­ké­szí­té­sé­hez is. Az új vé­del­mi po­li­ti­ka to­váb­bi fon­tos ele­mét az 1936-ban el­fo­ga­dott új ál­lam­vé­del­mi tör­vény je­len­tet­te, amely a la­kos­ság rend­sze­res hon­vé­del­mi kép­zé­se mel­lett lét­re­hív­ta az Ál­lam­vé­del­mi őr­sé­get (Áő). Az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség ál­lo­má­nyá­nak alap­ját a vám­őr­ség, a rend­őr­ség és a csend­őr­ség tag­jai ké­pez­ték, akik bé­ke­idő­ben sa­ját ala­ku­la­ta­ik ke­re­té­ben szol­gál­tak, s csu­pán ve­szély ese­tén ak­ti­vi­zál­ták őket. Raj­tuk kí­vül az Áő egy­sé­ge­i­be a ci­vil la­kos­ság meg­bíz­ha­tó tag­ja­it (tar­ta­lé­kos tisz­te­ket, volt le­gi­o­ná­ri­u­so­kat – ki­zá­ró­lag cseh vagy szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű egyé­ne­ket) is be­so­rol­tak, akik fel­ada­tai kö­zé a ha­tá­rok vé­del­me mel­lett a köz­rend fenn­tar­tá­sa is be­le­tar­to­zott. A ha­tá­rok vé­del­me so­rán egyes egy­sé­ge­ik az ál­lam­ha­tár­ok köz­vet­len kö­ze­lé­ben lát­tak el meg­fi­gye­lő fel­ada­to­kat. Egy eset­le­ges tá­ma­dás ide­jén a ki­sebb be­ton­bun­ke­rek­kel is meg­erő­sí­tett vé­del­mi vo­nal­ba hát­rál­tak vol­na, ahol az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség fel­ada­ta a tá­ma­dók­nak a re­gu­lá­ris had­se­reg meg­ér­ke­zé­sé­ig va­ló fel­tar­tóz­ta­tá­sa volt. Tag­ja­ik pus­kát, pisz­tolyt és 3-3 ké­zi­grá­ná­tot kap­tak fel­sze­re­lés­ként. Ezen kí­vül az egyes egy­sé­ge­ket kön­­nyű és ne­héz­gép­pus­ká­val és más szük­sé­ges fel­sze­re­lés­sel is ellát­ták.3

1938 őszén

A szlo­vák–ma­gyar ha­tár­sza­kasz ese­mény­tör­té­ne­te je­len­tős mér­ték­ben füg­gött a két or­szág vi­szo­nyá­tól. Így a leg­fe­szül­tebb és leg­több in­ci­dens­sel já­ró idő­szak a Cseh­szlo­vá­kia meg­ala­ku­lá­sát kö­ve­tő 1-2 év volt, ami­kor Bu­da­pest még nem tett le a tri­a­no­ni ha­tá­rok erő­sza­kos meg­vál­toz­ta­tá­sá­nak ter­vé­ről. 1938 ta­va­szán, ami­kor az Ansch­luss alap­ja­i­ban ren­get­te meg a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség sta­tus quóját, a cseh­szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tár is­mét a fi­gye­lem kö­zép­pont­já­ba ke­rült. A ma­gyar­or­szá­gi re­ví­zi­ós re­mé­nyek meg­erő­sö­dé­sé­vel pár­hu­za­mo­san meg­nőtt az ál­lam­ha­tár je­len­tő­sé­ge is: Ma­gyar­or­szág irá­nyá­ból egy­re gya­ko­rib­bá vált az il­le­gá­lis ha­tár­át­lé­pé­sek szá­ma, a cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok pe­dig egy­re fo­ko­zot­tabb ha­tár­őri­ze­tet igye­kez­tek be­ve­zet­ni.
1938 fo­lya­mán az ál­lam­ha­tár az egy­más­nak va­ló üzen­ge­tés te­re­pé­vé is vált, s kü­lö­nö­sen meg­sza­po­rod­tak a tér­ség­ben ter­jesz­tett röp­lap­ok. Ezek egy­részt a cseh ura­lom bu­ká­sát és a kö­zel­gő ha­tár­vál­to­zást jövendölték,4 de a kü­lön­bö­ző csehs­zlo­vak­ista szer­ve­ze­tek is röp­lap­ok­kal igye­kez­tek meg­győz­ni a la­kos­sá­got, hogy ros­­szul jár­na az­zal, ha Ma­gyar­or­szág­hoz csa­tol­nák a dé­li te­rü­le­te­ket. Szlo­vák je­len­té­sek sze­rint 1938 nya­rán a ma­gyar­or­szá­gi ol­dal­ról egy­re gyak­rab­ban ki­a­bál­tak át „ir­re­den­ta” jel­sza­va­kat, sőt azo­kat vi­zu­á­li­san is lát­ha­tó­vá tet­ték: a Fe­le­di já­rás­ba tar­to­zó gömör­péter­falai vám­hi­va­tal­lal szem­ben a ma­gyar­or­szá­gi ol­da­lon kö­vek­ből egy 3×4 mé­te­res Nagy-Ma­gyar­or­szág tér­ké­pet rak­tak ki a ma­gyar fi­nán­cok, amely mel­lé az „Így volt, így lesz!” és a „Nem, nem, so­ha!” jel­sza­va­kat írták.5 De ha­son­ló ak­ci­ó­ról az Ipoly men­té­ről is be­szá­mol­nak a le­vél­tá­ri for­rá­sok.
Mind­ezek el­le­né­re az ál­lam­ha­tá­ron vi­szony­la­gos nyu­ga­lom ho­nolt. Ez el­ső­sor­ban an­nak kö­szön­he­tő, hogy a cseh­szlo­vák ál­lam­nak nem volt ér­de­ke a két or­szág kö­zöt­ti fe­szült­ség nö­ve­lé­se, a hi­va­ta­los ma­gyar po­li­ti­ka pe­dig az 1938-as vál­ság ide­jén – az oly­kor han­gos re­ví­zi­ós pro­pa­gan­da el­le­né­re is – vé­gig a ha­tár­kér­dés bé­kés meg­ol­dá­sa mel­lett tet­te le a vok­sot, s vis­­sza­uta­sí­tot­ta a né­me­tek ál­tal ja­va­solt fegy­ve­res fel­lé­pést. Hall­ga­tó­la­go­san tu­do­má­sul vet­te vi­szont, hogy az or­szág észa­ki ha­tá­rai men­tén kü­lön­bö­ző fél­hi­va­ta­los fegy­ve­res szer­ve­ze­tek ké­szü­lőd­nek egy eset­le­ges Cseh­szlo­vá­kia el­le­ni tá­ma­dás­ra, sőt moz­gó­sí­tás­sal és dip­lo­má­ci­ai of­fen­zí­vá­val igye­ke­zett nyo­mást gya­ko­rol­ni Cseh­szlo­vá­ki­á­ra. A mün­che­ni dön­tést és a Szu­dé­ta-vi­dék Né­met­or­szág­hoz csa­to­lá­sát kö­ve­tő­en a ma­gyar­or­szá­gi köz­vé­le­mény is egy­re tü­rel­met­le­neb­bül vár­ta, hogy a tri­a­no­ni ha­tár re­ví­zi­ó­ja is meg­kez­dőd­jön vég­re, s ez a nyug­ta­lan­ság a had­se­reg ál­lo­má­nyá­ra is ki­ter­jedt, amely­ben vi­szony­lag sza­ba­don pro­pa­gál­hat­ták né­ze­te­i­ket a kü­lön­bö­ző szél­ső­jobb­ol­da­li szer­ve­ze­tek hí­vei is. Szep­tem­ber és ok­tó­ber fo­lya­mán a cseh­szlo­vák bel­ügyi je­len­té­sek egy­re több olyan eset­ről szá­mol­tak be, ami­kor a ma­gyar ha­tár­őrök il­le­ték­te­le­nül át­lép­ték az ál­lam­ha­tárt, más ese­tek­ben pe­dig ar­ról szól­nak a je­len­té­sek, hogy a ma­gyar ol­da­lon meg­fi­gye­lő­ál­lo­má­so­kat épí­te­nek ki. S ta­lán nem vé­let­len, hogy 1938. szep­tem­ber 25-én épp a Fe­le­di já­rás két olyan hely­szí­né­ről ér­ke­zett je­len­tés a ha­tár men­tén ál­ló fa­cso­por­t­ok rej­té­lyes éj­sza­kai ki­vá­gá­sá­ról, ahol a je­len ta­nul­mány­ban tár­gyalt ok­tó­ber 5-i fegy­ve­res konf­lik­tus leza­jlot­t.6

A pi­ros ­cse­re­pes te­le­pes há­zacs­kák fe­lé

Az 1938-as ősz leg­je­len­tő­sebb ha­tár­in­ci­den­sé­re ok­tó­ber 5-én a Fe­le­di já­rás­ban ke­rült sor, amely so­rán a ma­gyar­or­szá­gi hang­onyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad egy­sé­gei be­tör­tek Cseh­szlo­vá­kia te­rü­le­té­re. A kö­vet­ke­ző órák­ban át­tör­ték a cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem el­ső vo­na­lát, és el­fog­lal­tak né­hány ma­gya­rok ál­tal la­kott te­le­pü­lést. A köz­ben ak­ti­vi­zá­ló­dó és kön­­nyű­ pán­cé­lo­so­kat is be­ve­tő cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem azon­ban meg­ál­lí­tot­ta elő­re­nyo­mu­lá­su­kat. Mi­u­tán a tá­ma­dás ku­dar­cot val­lott, s fö­löt­tes szer­ve­ik is egy­re eré­lye­seb­ben kö­ve­tel­ték vis­­sza­vo­nu­lá­su­kat, a tá­ma­dók 1 na­pi harc után, ok­tó­ber 5-én az es­ti órák­ban az ál­lam­ha­tár­ok mö­gé hú­zód­tak vis­­sza.
Az eset (ame­lyet a tá­ma­dás egyik fő cél­pont­ja és a leg­sú­lyo­sabb har­cok szín­he­lye alap­ján kacagó­pusz­tai be­tö­rés­nek ne­ve­zünk) ugyan nem me­rült a fe­le­dés ho­má­lyá­ba, de a szak­iro­da­lom ed­dig csu­pán jel­zés­szszerű­en, né­hány sor ere­jé­ig fog­lal­ko­zott vele.7 Sze­ren­csé­re azon­ban a ha­tár­in­ci­dens tör­té­ne­te vi­szony­lag jól fel­tár­ha­tó, hi­szen az nem csu­pán a ha­gyo­má­nyos le­vél­tá­ri for­rá­sok­ból (bel­ügyi szi­tu­á­ci­ós je­len­té­sek, dip­lo­má­ci­ai jegy­zék­vál­tás­ok) ol­vas­ha­tó ki, ha­nem a Bu­da­pes­ti Had­tör­té­ne­ti Le­vél­tár­ban fenn­ma­radt két vis­­sza­em­lé­ke­zés­ből – Felc­si­ki Gá­bor szá­za­dos és Ko­vács De­zső vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ből – is.8 An­nak el­le­né­re, hogy Felc­si­ki vis­­sza­em­lé­ke­zé­sét, amely kö­zel há­rom év­vel az ese­mé­nyek után, 1941 ta­va­szán ke­let­ke­zett, szem­mel lát­ha­tó pon­tat­lansá­gok9 és nagy­fo­kú el­fo­gult­ság jel­lem­zi, a két vis­­sza­em­lé­ke­zés for­rás­ér­té­ke így is le­he­tő­vé te­szi a tör­té­né­sek re­konst­ruk­ci­ó­ját.
Felc­si­ki egy ál­ta­lá­nos, Cseh­szlo­vá­kia el­le­ni tá­ma­dás nyi­tá­nyá­nak szán­ta ak­ci­ó­ját, ám fő cél­ja nem az el­len­ség szem­ben­ál­ló ka­to­nai erő­i­nek meg­sem­mi­sí­té­se volt (hogy er­re a ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad ka­to­nai po­ten­ci­ál­ja nem ele­gen­dő, azt ő is tud­ta), ha­nem a ma­gyar ha­tár­tól mint­egy 5 ki­lo­mé­ter­re ta­lál­ha­tó cseh­szlo­vák te­le­pes fal­vak el­fog­la­lá­sa és a te­le­pe­sek va­gyo­ná­nak megsz­erzése.10 Mint ír­ja: „a sok-­sok te­le­pes ház pi­ros cse­re­pes te­te­je ki­hí­vó­an pi­ros­lott a ku­ko­ri­ca­föl­dek kö­zött, ami­kor a tri­a­no­ni ha­tár­szél­ről táv­csö­vez­tük azo­kat. Ka­to­ná­im – sok­gyer­me­kes csa­lád­apák, nap­szá­mo­sok, zsel­lé­rek, mun­ká­sok, nincs­te­le­nek – irigy­ked­ve néz­ték eze­ket a lé­gi­o­nis­ta telepeket.”11 El­kép­ze­lé­se sze­rint az el­fog­lalt telepes­ bir­tokokat sa­ját ka­to­nái kö­zött osz­tot­ta vol­na ki (egy, a ci­vil élet­ben szol­ga­bí­ró­ként te­vé­keny­ke­dő egy kar­pa­szo­má­nyos va­dászt már meg is bí­zott az „új hon­fog­la­lás” te­lek­köny­vi ren­de­zé­sé­vel), re­mél­ve azt, hogy: „a há­bo­rú zűr­za­va­rá­ban egy kis »hi­vatali ha­tás­kör túl­lépés« ész­re sem vevődik.”12
Stra­té­gi­á­já­nak lé­nye­ge a vá­rat­lan tá­ma­dás és a gyor­sa­ság volt. El­gon­do­lá­sa sze­rint a ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad ka­to­nái egy vá­rat­lan haj­na­li tá­ma­dás­sal rést ütöt­tek vol­na a cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem el­ső vo­na­lán, majd ezen a ré­sen ke­resz­tül a Han­gony mö­gött ál­lo­má­so­zó óz­di lö­vész­zász­ló­alj a Ri­ma-völ­gyén ke­resz­tül Ri­ma­szom­bat fe­lé nyo­mult vol­na. A tá­ma­dás si­ke­ré­nek zá­lo­ga a tá­ma­dás irá­nyá­ban fek­vő be­ton­erő­dí­té­sek sem­le­ge­sí­té­se volt. Ezt a te­re­pet jól is­me­rő, csem­pé­szek­ből és va­dor­zók­ból ál­ló to­bor­zott ro­ham­egy­sé­gek kap­ták fel­ada­tul. A ro­ham­egy­sé­ge­ket a ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad kön­­nyű­ fegy­ve­rek­kel el­lá­tott ka­to­nái kö­vet­ték vol­na, vé­gül pe­dig az em­lí­tett óz­di lö­vész­zász­ló­alj kap­cso­ló­dott vol­na be a tá­ma­dás­ba.

„Meg­üzen­tem a cselák kirá­ly­nak…”

A hang­onyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad el­ső ro­ham­jár­őrei ok­tó­ber 5-én haj­na­li 2 óra­kor lép­ték át az ál­lam­ha­tárt. A tá­ma­dás mint­egy 18 km szé­les­ség­ben in­dult a Ri­ma-völ­gyé­ben a Gesztete és Velkenye köz­sé­gek kö­zöt­ti tér­ség­ben. A ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad tá­ma­dás­ban részt ve­vő ál­lo­má­nyát Felc­si­ki hét sza­kasz­ba osz­tot­ta. Az egyes sza­ka­szok fel­ada­ta a ve­lük szem­ben ál­ló cseh­szlo­vák tá­bo­ri őr­sök szét­szó­rá­sa és a Ri­ma völ­gyé­ben vé­gig­hú­zó­dó – a ro­ham­jár­őrök ál­tal rész­ben már ha­tás­ta­la­ní­tott – be­ton­erő­dí­té­sek el­fog­la­lá­sa volt.13 Az egész vál­lal­ko­zás si­ke­rét csu­pán az ga­ran­tál­ta vol­na, ha mind­ez az előtt meg­tör­té­nik, mi­e­lőtt a Ri­ma­szom­bat­ban, il­let­ve Tor­nalján ál­lo­má­so­zó cseh­szlo­vák ha­tár­vé­dő zász­ló­al­jak a tá­ma­dás hely­szí­né­re ér­kez­nek, il­let­ve ha a hang­onyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad ál­tal ki­ala­kí­tott rés­be idő­ben be tud nyo­mul­ni az óz­di lö­vész­zász­ló­alj. Az azon­ban tá­ma­dá­si pa­rancs hi­á­nyá­ban el sem in­dult, így Felc­si­ki mint­egy 250, több­nyi­re csak kön­­nyű­fegy­ver­zet­tel ren­del­ke­ző em­ber­rel, né­hány gép­pus­ká­val, ne­héz­fegy­ve­rek, pán­cél­tö­rő és tar­ta­lék nél­kül in­dult ne­ki a tá­ma­dás­nak. A tá­ma­dás el­in­du­lá­sá­nak pil­la­na­tá­ban már ő ma­ga is tud­ta, hogy egye­dül vi­sel há­bo­rút Cseh­szlo­vá­kia el­len, s si­ker­re nem igen szá­mít­hat: „Mi lesz, ha a cse­hek ész­re­ve­szik, hogy csak egy szá­za­docs­ka van előt­tük? Mi lesz, ha meg­tud­ják, hogy csak egy pa­rá­nyi erő tört be? Mi lesz, ha a sza­ka­szok vir­ra­dat­kor meg­tud­ják, hogy ez a »háború« il­le­gi­tim? […] [H]a ész­re­ve­szik, hogy mö­göt­tük nincs több erő? Ha a cseh tü­zér­ség vir­ra­dat után meg­szó­lal? […] [H]a Hang­onyt is lő­ni kezdik?”14
Bár a ro­ham­jár­őrök már út­nak in­dul­tak, a tá­ma­dást még min­dig le­ál­lít­hat­ta vol­na. ő azon­ban sem ek­kor, sem 2 óra múl­va, ami­kor – még a szá­zad­törzs meg­in­du­lá­sa előtt – a harc fél­be­sza­kí­tá­sát el­ren­de­lő el­ső pa­ran­csot kéz­hez vet­te, nem tet­te ezt meg. Ehe­lyett a szá­zad­törzs­nek is pa­ran­csot adott az in­du­lás­ra, a tá­ma­dás­ba in­du­ló ba­kák pe­dig a ve­lük tar­tó ci­gány­ban­da kí­sé­re­te mel­lett rá­zen­dí­tet­tek a „Meg­üzen­tem a cselák ki­rály­nak, hagy­jon bé­két a szép Ma­gyar­or­szág­nak” kez­de­tű nótára.15
A cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem vi­szony­lag ha­mar, haj­na­li há­rom óra körül ész­lel­te a be­tö­rést, ek­kor hal­lat­szot­tak az el­ső lö­vé­sek, s re­pül­tek az ég­re az el­ső jel­ző­ra­ké­ták. En­nek el­le­né­re a tá­ma­dás kez­det­ben si­ke­res volt, hi­szen a tá­ma­dó csa­pa­tok jobb szár­nyát al­ko­tó Dabrovszky-sza­kasz el­fog­lal­ta a Velkenye mel­let­ti fi­nánc­lak­ta­nyát, majd Rimaszécs fe­lé to­vább in­dul­va ki­sebb tűz­harc után a Macs­kás-hi­dat is. A velkenyei lak­ta­nya el­fog­la­lá­sá­val a tá­ma­dók fog­sá­gá­ba esett az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség 12 tag­ja, aki­ket azon­ban nem sok­kal ké­sőbb sza­ba­don boc­sá­tot­tak.16
Szin­tén si­ke­res volt a tá­ma­dók bal szár­nyát al­ko­tó Zud­la-sza­kasz te­vé­keny­sé­ge is, amely­nek fel­ada­ta a Ser­ke köz­ség mel­let­ti Vár-h­e­gy el­fog­la­lá­sa volt, ahon­nan nem csu­pán a Ri­ma-völgy egy ré­szét, de a Gort­va-­patak völ­gyét is el­len­őriz­ni le­he­tett. A Vár-he­gyen kí­vül reg­gel­re a köz­ség ha­tá­rá­ban lé­vő be­ton­erő­dí­té­sek és a fa­lu mel­let­ti Ri­ma-híd is a Zud­la-sza­kasz ke­zé­be ke­rült. Felc­si­ki vis­­sza­em­lé­ke­zé­se, a szlo­vák bel­ügyi je­len­té­sek és a he­lyi la­kos­ság itt-ott még elő­hív­ha­tó em­lé­ke­ze­te egy­aránt ar­ra utal­nak, hogy Ser­ke la­kos­sá­ga nagy lel­ke­se­dés­sel csat­la­ko­zott a fa­lu­ba be­vo­nu­ló ma­gyar csa­pa­tok­hoz, sőt te­vé­keny részt vál­lalt a cseh­szlo­vák be­ton­erő­dí­té­sek el­fog­la­lá­sá­ban is.17 A fog­ság­ba eset­tek fegy­ve­re­i­vel fel­fegy­ver­zett he­lyi­ek vál­lal­ták a fog­lyok őr­zé­sét is, akik kö­zül a szlo­vá­ko­kat ha­ma­ro­san sza­ba­don bo­csá­tot­ták, 14 cseh nem­ze­ti­sé­gű fog­lyot vi­szont a ké­sőbb vis­­sza­vo­nu­ló Zud­la-sza­kasz ma­gá­val vitt Dom­aházára.18
A szár­nya­kon el­ért si­ke­rek­kel el­len­tét­ben a kö­zép­ső sza­ka­szon ha­mar el­akadt a tá­ma­dás. Az itt elő­re­nyo­mu­ló 4 sza­kasz fel­ada­ta az volt, hogy Har­mac köz­sé­get el­fog­lal­va, majd ez­után le­gye­ző­sze­rű­en szét­te­rül­ve a ve­lük szem­ben ál­ló te­le­pes fal­vak irá­nyá­ba elő­re­tör­je­nek, s azo­kat el­fog­lal­ják. A terv el­ső sza­ka­sza tel­je­sült, s a tá­ma­dó egy­sé­gek di­a­dal­me­net­ben vo­nul­hat­tak be az őket lel­ke­sen fo­ga­dó Har­ma­c, Darnya és Jéne köz­sé­g­be. Mi­vel azon­ban a ro­ham­jár­őrök az eső mi­att mo­csa­ras te­rü­let­té vál­to­zott te­rü­le­ten csak je­len­tős ké­sés­sel tud­ták ma­gu­kat át­ve­re­ked­ni, így a Feled–Rimaszécs vas­út­vo­nal men­tén so­ra­ko­zó be­ton­erő­dí­té­sek­ben őr­kö­dő fegy­ve­re­sek és a gernyő­pusz­tai lé­gi­o­ná­ri­u­sok fel­ké­szül­het­tek a tá­ma­dók fo­ga­dá­sá­ra. A dön­tő moz­za­nat­nak az lát­szik, ami­kor a Kacagó­pusz­ta irá­nyá­ba tar­tó má­so­dik sza­kasz pa­rancs­nok­sá­gát Ko­vács De­zső kar­pa­szo­má­nyos őr­mes­ter­től ön­ha­tal­mú­lag – a ké­sőbb hő­si ha­lált halt – Meskó Ti­bor had­nagy vet­te át, aki a sza­kaszt min­den elő­vi­gyá­za­tos­ság nél­kül a cseh­szlo­vák be­ton­erő­dí­té­sek vo­na­lá­nak vezette.19
Reg­gel 6 óra tá­jé­kán (te­hát már jó lá­tá­si vi­szo­nyok kö­ze­pet­te) Meskó had­nagy ve­ze­té­se alatt a 2. szá­zad – és a hoz­zá­juk csat­la­ko­zó egyéb ré­szek, így a szá­zad­törzs ci­gány­ban­dá­ja is – Fel­sőc­sobánka­pusztán ke­resz­tül Kacagó­pusz­ta el­len in­dult. A te­le­pes fa­lu elő­te­rét há­rom gya­log­sá­gi be­ton­erőd őriz­te, ame­lyek kö­zül a ha­la­dá­si irány­tól bal­ra és jobb­ra lé­vő erő­dök le­gény­sé­ge (4-4 fő) fe­hér zász­lót tű­zött ki és meg­ad­ta ma­gát. Meskó ek­kor anél­kül, hogy a cseh­szlo­vák ka­to­ná­kat le­fegy­ve­rez­te vol­na, a har­ma­dik erőd el­len ve­zet­te sza­ka­szát. Ami­kor azon­ban már köz­vet­le­nül az erőd kö­ze­lé­ben volt, a te­le­pes köz­ség há­zai kö­zül és a be­ton­erőd­ből is erős go­lyó­szó­ró­tűz zú­dult rá. Sőt, ezt lát­va a már ma­gu­kat meg­adó két má­sik erőd ka­to­nái is vis­­sza­búj­tak a fe­de­zé­kük­be, és ők is tü­zel­ni kezd­tek. A má­so­dik sza­kasz így ke­lep­cé­be ke­rült, s gya­kor­la­ti­lag meg­sem­mi­sült. Meskó Ti­bor és öt ka­to­na hő­si ha­lált halt, to­váb­bi ha­tan meg­se­be­sül­tek, né­há­nyan – köz­tük a sza­ka­szá­hoz utó­lag csat­la­ko­zó Ko­vács De­zső – pe­dig fog­ság­ba es­tek. A ci­gány­ban­da bő­gő­se csu­pán a bő­gő ma­rad­vá­nya­it tud­ta ki­me­ne­kí­te­ni, mi­vel hang­szer­ét szétlőt­ték.20
A Kacagó­pusza ha­tá­rá­ban be­kö­vet­ke­zett sú­lyos em­ber­ál­do­zat vég­le­ge­sen meg­pe­csé­tel­te az amúgy is kudarcra ítélt ak­ci­ót. A Meskóék ke­lep­cé­be esé­sé­ről köz­ben hírt ka­pott Felc­sik­i, aki a századörzset ve­zet­te, ugyan meg­pró­bált se­gít­sé­get vin­ni, de már ké­sőn, s ered­mény­te­le­nül. Sőt a men­tő­ak­ció so­rán egy to­váb­bi ba­ka is éle­tét vesz­tet­te. Ek­kor már Felc­si­ki is be­lát­ta, hogy a tá­ma­dás ki­ful­ladt, s a még ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló csa­pa­to­kat a Ri­ma-fo­lyó mö­gé ren­del­te vis­­sza, ahol vé­del­mi ál­lá­so­kat épí­tet­tek ki.
Köz­ben – a Hang­ony­ból kül­dött hír­vi­vők ál­tal ho­zott vis­­sza­vo­nu­lá­si pa­rancs ér­tel­mé­ben – meg­kez­dő­dött a tá­ma­dás­ban részt ve­vő sza­ka­szok fo­ko­za­tos vis­­sza­vo­nu­lá­sa. Egye­dül a tá­ma­dó csa­pa­tok ge­rin­cét ké­pe­ző szá­zad­törzs ma­radt a he­lyén, no­ha a szá­za­dos már a dél­előtt fo­lya­mán kéz­hez kap­ta a mis­kol­ci veg­yes­dandár pa­rancs­no­ká­nak a vis­­sza­vo­nu­lást el­ren­de­lő pa­ran­csát. Felc­si­ki még­sem in­dult el visz­­sza­fe­lé, sőt az aláb­bi tar­tal­mú hely­zet­je­len­tést küld­te hát­ra: „A vis­­sza­vo­nu­lá­si pa­ran­csot meg­kap­tam, de min­den er­köl­csi és tisz­ti ér­zé­kem til­ta­ko­zik az el­len, hogy a vis­­sza­fog­lalt 4-5 szín­ma­gyar köz­sé­get új­ra a cse­hek ter­ror­já­nak te­gyem ki.”21 Visz­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ben ar­ra hi­vat­ko­zik, hogy fé­nyes nap­pal le­he­tet­len lett vol­na na­gyobb vesz­te­ség nél­kül a vis­­sza­vo­nu­lás. Ér­ve­lé­sét azon­ban gyen­gí­ti az a tény, hogy a tá­ma­dás­ban részt vett töb­bi sza­kasz vesz­te­sé­gek nél­kül vis­­sza tu­dott vo­nul­ni a ha­tár mö­gé. Dél­után 17 óra kö­rül újab­b, ez­út­tal eré­lye­sebb pa­rancs ér­ke­zett, amely­ben a ke­rü­le­ti pa­rancs­nok, Bal­gha ez­re­des „or­szá­gos ér­dek­re” hi­vat­koz­va azon­na­li vis­­sza­vo­nu­lást ren­delt el. Ek­kor már Felc­si­ki szá­za­dos is jobb­nak lát­ta, ha en­ge­del­mes­ke­dik, s meg­kezd­te a vis­­sza­vo­nu­lást, amely­nek kö­vet­kez­té­ben 21:45-kor az utol­só ma­gyar hon­vé­dek is el­hagy­ták Cseh­szlo­vá­kia te­rü­le­tét.
Meg­fe­le­lő for­rá­sok hi­á­nyá­ban nem tel­je­sen tisz­tá­zot­tak a cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem el­len­lé­pé­sei. An­­nyi min­den­eset­re sejt­he­tő, hogy a vi­szony­lag kis­szá­mú tá­ma­dók­kal szem­ben azt men­­nyi­sé­gé­ben és mi­nő­sé­gé­ben is meg­ha­la­dó erők áll­tak. Igaz, a ha­tár köz­vet­len kö­ze­lé­ben csu­pán a tá­bo­ri őr­sök és a be­ton­erő­dí­té­sek le­gény­sé­ge, va­la­mint az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség azon­nal moz­gó­sít­ha­tó egy­sé­gei vol­tak, ame­lyek nem ké­pez­tek je­len­tős erőt. Egy eset­le­ges tá­ma­dás ese­tén en­nek az el­ső vé­del­mi vo­nal­nak nemigen le­he­tett más a fel­ada­ta, mint hogy ad­dig fel­tar­tóz­tas­sa a tá­ma­dó­kat, amíg a ha­tár­tól mint­egy 15 km-re ál­lo­má­so­zó ha­tár­vé­dő zász­ló­al­jak meg­fe­le­lő se­gít­sé­get nem kül­de­nek. Fel­ada­tu­kat azon­ban jó­részt si­ke­re­sen meg­ol­dot­ták, hi­szen (s itt is­mét Felc­si­ki köz­lé­sé­re tu­dunk csak tá­masz­kod­ni) a tá­ma­dás ál­tal érin­tett 47 be­ton­erőd­ből csu­pán 6 ad­ta meg ma­gát, 11-et ki­ürí­tet­tek, míg a töb­bi el­len­állt. Az erőd­vo­na­lat a tá­ma­dó csa­pa­tok­nak csu­pán Ser­ke tér­sé­gé­ben si­ke­rült át­tör­ni­ük, ott pe­dig, ahol a leg­in­kább sze­ret­ték vol­na – a telepes ­fal­vak elő­te­ré­ben – ez nem si­ke­rült. Ta­lán ez le­he­tett az oka an­nak, hogy Felc­si­ki sze­rint a cseh­szlo­vák had­se­reg egy­sé­gei sem­mi­fé­le tá­ma­dó moz­du­la­tot nem tet­tek, a két ha­tár­vé­dő zász­ló­alj pe­dig töb­bé-ke­vés­bé tét­le­nül fi­gyel­te az ese­mé­nye­ket. Csu­pán né­hány kön­­nyű ­pán­cé­los be­ve­té­sé­re ke­rült sor.22
A si­ker­te­len tá­ma­dás mér­le­ge

A tá­ma­dás szám­be­li mér­le­gét il­le­tő­en Felc­si­ki vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­re, il­let­ve a cseh­szlo­vák le­vél­tá­ri for­rá­sok­ra tu­dunk tá­masz­kod­ni. Az el­ső – ok­tó­ber 5-én, reg­gel kül­dött –, még bi­zony­ta­lan cseh­szlo­vák je­len­té­sek sze­rint a Kacagó­pusz­ta előtt ví­vott harc­ban 1 ma­gyar tiszt és 17 köz­ka­to­na esett el. A dél­utá­ni je­len­té­sek ez­zel szem­ben már 8 ma­gyar ha­lott­ról szól­nak. A más­nap, ha­to­di­kán a Fe­le­di Já­rá­si Hi­va­tal ál­tal ki­adott je­len­tés is­mé­tel­ten 8 ha­lot­tat, valamint 3 se­be­sül­tet említ.23 Fel­c­si­ki visz­­sza­em­lé­ke­zé­se sze­rint – amely köz­li az el­eset­tek ne­vét is – vi­szont a tá­ma­dás so­rán ös­­sze­sen 9 ma­gyar ka­to­na esett el, to­váb­bi 7 pe­dig megsebesült.24 Az el­eset­tek holt­test­ét il­le­tő­en a cseh­szlo­vák for­rá­sok árul­ko­dób­bak. Be­szá­mol­nak ar­ról, hogy az ál­ta­luk nyil­ván­tar­tott nyolc hő­si ha­lott kö­zül egyet egy he­lyi la­kos át­vitt a ma­gyar ol­dal­ra, to­váb­bi he­tet vi­szont a kacagó­pusz­tai te­me­tő­ben te­met­tek el. A for­rás sze­rint a te­me­tés­re a ka­to­nai tisz­te­let meg­adá­sa mel­lett ok­tó­ber 7-én, a dél­utá­ni órák­ban ke­rült sor, az el­huny­tak hoz­zá­tar­to­zói, a cseh­szlo­vák ka­to­nai szer­vek és a Fe­le­di Já­rá­si Hi­va­tal tiszt­ség­vi­se­lő­i­nek jelen­létében.25 Az az in­for­má­ció azon­ban már a mai em­lé­ke­zők­től szár­ma­zik, mi­sze­rint az el­eset­tek hoz­zá­tar­to­zói a bé­csi dön­tést kö­ve­tő­en ki­han­tol­ták a holt­tes­te­ket, és azo­kat lak­hely­ükön új­ból eltemet­ték.26 Saj­nos en­nek a ko­ra­be­li saj­tó­ban sem­mi nyo­ma nem ta­lál­ha­tó. Kacagó­pusz­ta mel­lett azon­ban je­len­leg is lát­ha­tó egy be­ton­ta­lap­zat, amely a „ma­gyar idők­ben” ke­rült oda, s ame­lyen az el­eset­tek so­ha el nem ké­szült hő­si em­lék­mű­ve állt vol­na.
A cseh­szlo­vák fog­ság­ba esett ma­gya­rok szá­mát Felc­si­ki nem köz­li, míg a ma­ga is fog­ság­ba esett Ko­vács De­zső őr­mes­ter 14 ma­gyar fogolyt em­lít, aki­ket elő­ször Ri­ma­szom­bat­ba szál­lí­tot­tak, ahol a me­gye­há­zán egyen­ként ki­hall­gat­tak.27 Ezt kö­ve­tő­en Lo­son­con és Besz­ter­ce­bá­nyán ke­resz­tül Kör­möc­bá­nyá­ra vit­ték őket, ahol egy csend­őr­sé­gi lak­ta­nyá­ban újabb ki­hall­ga­tás kö­vet­ke­zett. Vé­gül Turóc­szent­már­ton mel­lé ke­rül­tek, ahol egy lak­ta­nya mel­let­ti gaz­da­sá­gi ud­var­ban, ké­sőbb pe­dig a lak­ta­nyá­ban je­löl­ték ki rab­sá­guk hely­szí­nét. Fog­sá­guk ide­je alatt a kö­ze­li kő­bá­nyá­ba jár­tak dol­goz­ni. Ko­vács sze­rint fog­vatartóik em­ber­sé­ge­sen bán­tak ve­lük, csu­pán az el­ső bé­csi dön­tés után vál­tak egy idő­re ba­rát­ság­ta­lan­ná, ami­kor is fő­leg Kas­sa el­csa­to­lá­sa oko­zott a szlo­vák ka­to­nák­nak ke­se­rű­sé­get. A Kacagó­pusz­ta mel­lett fog­ság­ba esett 14 ma­gyart vé­gül 1939. ja­nu­ár 5-én en­ged­ték haz­a­.28
Ne­he­zeb­ben ál­la­pít­ha­tók meg a cseh­szlo­vák fél vesz­te­sé­gei, mi­vel Felc­si­ki in­for­má­ci­ó­it eb­ben a te­kin­tet­ben ké­tel­­lyel kell fo­gad­nunk. Az ál­ta­lunk is­mert cseh­szlo­vák for­rá­sok vi­szont meg­le­he­tő­sen szűk­sza­vú­ak ezen a té­ren. Felc­si­ki sze­rint a cseh­szlo­vák ol­da­lon 14 ha­lott és 26 se­be­sült volt, va­la­mint 89-en es­tek fog­ság­ba, akik kö­zül a ma­gyar kém­el­há­rí­tás 26 sze­mélyt szál­lí­tott Mis­kolc­ra. Ez a vesz­te­ség nagy­ság­ren­dek­kel na­gyobb, mint az, amit a tá­ma­dók szen­ved­tek. A gond csu­pán az, hogy eze­ket a szá­mo­kat a cseh­szlo­vák le­vél­tá­ri for­rá­sok egy­ál­ta­lán nem tá­maszt­ják alá. A Fe­le­di Já­rá­si Hi­va­tal­ból ok­tó­ber 6-án éj­fél előtt – te­hát a har­cok be­fe­je­zé­se és a tá­ma­dó csa­pa­tok vis­­sza­vo­nu­lá­sa után 1 nap­pal – a Tar­to­má­nyi Hi­va­tal­ba kül­dött je­len­tés sze­rint ugyan­is a cseh­szlo­vák ha­tár­vé­del­met egyet­len ki­sebb se­be­sü­lé­sen kí­vül más vesz­te­ség nem érte.29 Felc­si­ki köz­lé­se a fog­ság­ba esett cseh és szlo­vák ka­to­ná­kat il­le­tő­en is el­túl­zott­nak tű­nik. A cseh­szlo­vák for­rá­sok ugyan­is mind­ös­­sze 10 tar­tó­san fog­ság­ba ke­rült sze­mély­ről tesz­nek említést.30 Igaz, eb­be a szám­ba nem tar­toz­nak be­le azok, aki­ket köz­ben sza­ba­don en­ged­tek a ma­gya­rok. Így pél­dá­ul a Velkenye és Ser­ke mel­lett fog­lyul ej­tett sze­mé­lyek, akik­nek az őr­zé­sét a har­ci fel­ada­to­kat el­lá­tó tá­ma­dók nem tud­ták biz­to­sí­ta­ni. Az eset­le­ges fog­lyok azon­na­li sza­ba­don bo­csá­tá­sát sür­get­te a Bal­gha ez­re­des ál­tal alá­írt vis­­sza­vo­nu­lá­si pa­rancs is.
A cseh­szlo­vák vesz­te­sé­ge­ket il­le­tő­en ugyan a cseh­szlo­vák le­vél­tá­ri for­rá­so­kat tart­juk hi­te­le­sebb­nek, de fi­gye­lem­re ér­de­mes Felc­sikinek az a vé­le­mé­nye, mi­sze­rint a cseh­szlo­vák fél a sú­lyos ál­do­za­to­kat el­tit­kol­ta sa­ját köz­vé­le­mé­nye előt­t, a hő­si ha­lált halt cseh és szlo­vák ka­to­nák hoz­zá­tar­to­zói pe­dig olyan ér­te­sí­tést kap­tak a ka­to­nai ha­tó­sá­gok­tól, hogy ha­lot­ta­ik Kár­pát­al­ján es­tek el a ma­gyar tá­ma­dók­kal szem­be­ni har­cok­ban.31 A fel­te­vést né­mi­leg hi­te­le­sí­ti, hogy a kas­sai rá­dió ma­gyar adá­sa Meskó Ti­bor ha­lá­lát és te­me­té­sét is a kár­pát­al­ja tér­ségé­ben fo­lyó har­cok kap­csán említette.32

Prá­ga és Bu­da­pest re­ak­ci­ó­ja

A gömöri ha­tár­sza­kasz­ról Po­zsony­ba és Prá­gá­ba ér­ke­ző hí­rek ter­mé­sze­te­sen a cseh­szlo­vák po­li­ti­ka azon­na­li re­ak­ci­ó­ját vál­tot­ták ki. A túl­sá­go­san túl­mé­re­te­zett ka­to­nai fel­lé­pés he­lyett a cseh­szlo­vák ol­dal in­kább a dip­lo­má­ci­ai lé­pé­sek út­ját vá­lasz­tot­ta: az ilyen­kor szok­vá­nyos el­já­rá­sok sze­rint azon­nal til­ta­ko­zott a ma­gyar fél­nél, s a leg­fon­to­sabb cseh­szlo­vák kül­kép­vi­se­le­te­ket (Pá­rizs, Lon­don, Ber­lin, Ró­ma, Bu­ka­rest, Belg­rád) is azon­nal tá­jé­koz­tat­ta a ma­gyar agressz­ióról.33 Dip­lo­má­ci­ai össz­tűz­ről és a tá­ma­dás túl­sá­gos medi­al­izálásáról azon­ban még­sem le­het be­szél­ni, hi­szen Prá­ga ek­kor el­ső­sor­ban Beneš köz­tár­sa­sá­gi el­nök le­mon­dá­sá­val és az egy­re erő­tel­je­sebb szlo­vák autonomista tö­rek­vé­sek­kel volt el­fog­lal­va. A Szu­dé­ta-vi­dék el­vesz­té­sé­vel tár­gya­lá­si po­zí­ci­ó­ja amúgy is je­len­tő­sen meg­gyen­gült, s egy „je­len­ték­te­len tá­ma­dás” mi­att nem akar­ta to­vább élez­ni a vi­szonyt Ma­gyar­or­szág­gal sem. Bu­da­pes­tet Prá­gá­hoz ha­son­ló­an kel­le­met­le­nül lep­te meg Felc­si­ki ak­ci­ó­ja, hi­szen a ko­má­ro­mi tár­gya­lá­sok elő­est­éjén ne­ki sem volt ér­de­ke egy, a tár­gya­lá­so­kat eset­leg hát­rál­ta­tó ese­mény. Ta­lán ezek­nek a kö­rül­mé­nyek­nek is kö­szön­he­tő, hogy a te­rü­let­fog­la­lá­si kí­sér­let sem az egyik, sem a má­sik ol­da­lon nem ka­pott na­gyobb vissz­han­got, s a saj­tó­ban is csak rö­vid és tö­mör hí­re­ket le­he­tett ol­vas­ni az „in­ci­dens­ről”.
Az eset ál­tal oko­zott dip­lo­má­ci­ai vi­har le­zá­rá­sá­ra a ko­má­ro­mi tár­gya­lá­so­kon ke­rült sor. Az ok­tó­ber 10-i ple­ná­ris ülés meg­kez­dé­sét kö­ve­tő­en a szlo­vák de­le­gá­ció ve­ze­tő­je, Jozef Tiso ma­gya­rá­za­tot kért a ma­gyar fél­től az ok­tó­ber 5-i tá­ma­dást illetően.34 Ká­nya er­re kö­zöl­te, hogy a tá­ma­dás mö­gött egyé­ni kez­de­mé­nye­zés állt, s az ügy ki­vizs­gá­lá­sa már fo­lya­mat­ban van. Te­le­ki pe­dig je­lez­te, hogy az őri­zet­ben lé­vő tisz­tet ka­to­nai bí­ró­ság elé fog­ják ál­lí­ta­ni.
Ez ugyan be is kö­vet­ke­zett, de aho­gyan vár­ni le­he­tett, Felc­si­ki még­sem ka­pott bün­te­tést. Ügyé­ben ugyan­is el­me­szak­ér­tői vizs­gá­la­tot ren­del­tek el.35 A vizs­gá­lat bár el­me­bajt nem mu­ta­tott ki, de meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a vizs­gált sze­mély­nél a tett el­kö­ve­té­se ide­jén olyan fo­kú ön­tu­dat­za­var, ill. kó­ros lel­ki­ál­la­pot állt be, amely ha­tá­sá­ra jó­zan íté­lő­ké­pes­ség­ét el­ve­szí­tet­te. Ez pe­dig „ele­mi erő­vel fel­tö­rő ér­zel­mi és in­du­la­ti re­ak­ci­ó­kat” vál­tott ki ná­la. A vizs­gá­lat vé­gül ar­ra a meg­ál­la­pí­tás­ra ju­tott, hogy Fel­c­si­ki a tett ide­jén bün­te­tő­jo­gi­lag nem volt be­szá­mít­ha­tó, így az el­le­ne fo­lyó el­já­rást megszün­tet­ték.36
Más­ra a fel­vi­dék dé­li ré­szé­nek vis­­sza­csa­to­lá­sa utá­ni má­mor kö­ze­pet­te nem is le­he­tett szá­mol­ni, sőt 1939-ben Hor­thy Mik­lós kor­mány­zó a „Fel­vi­dék vis­­sza­csa­to­lá­sá­val kap­cso­la­tos kü­lön­le­ges hely­zet­ben ta­nú­sí­tott vi­téz ma­ga­tar­tá­sért” a han­gonyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad ál­lo­má­nyá­nak nagy ré­szét ki­tün­te­tés­ben ré­sze­sí­tet­te. A hő­si ha­lált halt Meskó Ti­bor és to­váb­bi 6 fő a Ma­gyar Ér­dem­rend Lo­vag­ke­reszt­jét, má­sok ezüst, il­let­ve bronz vi­téz­sé­gi ér­dem­ren­det kap­tak.
Felc­si­ki nem ré­sze­sült ki­tün­te­tés­ben, s vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ben ezt ki nem mon­dott ke­se­rű­ség­gel vet­te tu­do­má­sul. Az ő vé­le­mé­nye 3 év el­tel­té­vel is az ma­radt, hogy az ál­ta­la ve­ze­tett „kis erőcs­ke ön­kén­te­le­nül is be­le­kon­tár­ko­dott a ma­gas kül­po­li­ti­ká­ba”, és ezért a ma­gyar és a cseh kor­mány meg­ál­la­po­dá­sa nyo­mán a dip­lo­má­cia ál­do­za­tá­vá vált. Fe­le­lős­sé­gét utó­lag sem is­mer­ve el ak­ci­ó­ját to­vább­ra is „le­gi­tim­nek és elő­re ki­dol­go­zott­nak” mi­nő­sí­tet­te, s csu­pán a kö­rül­mé­nyek ös­­sze­ját­szá­sá­nak tu­laj­do­ní­tot­ta, hogy a hang­onyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad tá­ma­dá­sa nem egy ál­ta­lá­nos tá­ma­dás ré­sze lett, ha­nem a har­ci egy­ség kü­lön háború­ja.37
Az egész eset sa­rok­pont­ját és má­ig leg­vi­ta­tot­tabb kér­dé­sét az ké­pe­zi, va­jon fel­sőbb pa­rancs nél­kül mi­ért kez­dett Felc­si­ki egy olyan ka­lan­dor vál­lal­ko­zás­ba, amely si­ke­rét jó­zan és­­szel alig­ha le­he­tett fel­té­te­lez­ni. S no­ha Felc­si­ki ma­ga is ér­zi, hogy er­re ma­gya­rá­za­tot kell ad­nia, vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ben még­is csu­pán ho­má­lyos, egy sor el­lent­mon­dást rej­tő vá­laszt tud meg­fo­gal­maz­ni: a le­gény­ség tü­rel­met­len­sé­gé­vel, a had­se­reg moz­gó­sí­tá­sá­val, va­la­mint az­zal ma­gya­ráz­za tet­tét, hogy ok­tó­ber 4-én a ha­tár­ke­rü­le­ti pa­rancs­nok­ság­tól a tá­ma­dá­si elő­ké­szü­le­tek vég­re­haj­tá­sá­ra kap­tak pa­ran­csot. Ez azon­ban gyen­ge lá­ba­kon ál­ló ma­gya­rá­zat, hi­szen egy szá­za­dos­nak min­den bi­zon­­nyal tud­nia kell azt, hogy a tá­ma­dás­ra va­ló elő­ké­szü­le­tet el­ren­de­lő pa­rancs nem azo­nos a tá­ma­dást el­ren­de­lő pa­ranc­­csal, s vé­gül ma­ga Felc­si­ki is be­is­me­ri, hogy „tá­ma­dá­si vagy meg­in­du­lá­si pa­ran­csot nem is ad­tak ki”.38 Így a Hang­ony­ból in­du­ló tá­ma­dást egy, a kö­vet­kez­mé­nyek­kel szá­mot nem ve­tő pa­rancs­nok ön­ha­tal­mú és meg­gon­do­lat­lan ak­ci­ó­já­nak kell te­kin­te­nünk, amely­nek vé­gén a Ri­ma­szom­bat fő­te­ré­re szánt bo­ros­hor­dót csap­ra ve­ret­le­nül vit­ték vis­­sza a hang­onyi lak­ta­nyá­ba.

A kacagó­pusz­tai tá­ma­dás és a he­lyi la­kos­ság

Az eset utol­só meg­vizs­gá­lan­dó mo­men­tu­ma az, mi­ként re­a­gált a he­lyi la­kos­ság az ese­mé­nyek­re, s mi­lyen kö­vet­kez­mén­­nyel járt ez rá­juk néz­ve. A tá­ma­dás ál­tal köz­vet­le­nül érin­tett tér­ség­ben csak a hú­szas évek­ben lét­re­ho­zott ko­ló­ni­á­kon élt je­len­tő­sebb szá­mú cseh és szlo­vák la­kos­ság. Mi­vel a tá­ma­dás nyil­ván­va­ló cél­pont­jai épp ezek a köz­sé­gek vol­tak, az itt élő te­le­pe­sek köz­vet­len ve­szély­ként ér­zé­kel­ték az ese­mé­nye­ket. A tá­ma­dás azon­ban fel­té­te­lez­he­tő­en nem ér­te őket vá­rat­la­nul, hi­szen az 1938 őszén a Dél-Szlo­vá­ki­át el­árasz­tó ma­gyar­or­szá­gi ere­de­tű röp­lap­ok nem egy eset­ben tar­tal­maz­tak te­le­pe­sek el­le­ni uszí­tó szö­ve­ge­ket. A te­le­pe­sek előtt azon­ban az sem le­he­tett is­me­ret­len, hogy a hi­va­ta­los bu­da­pes­ti po­li­ti­ka is szá­mol el­űzé­sük­kel. A Föld­mű­ve­lés­ügyi Mi­nisz­té­ri­um ál­tal 1938 ok­tó­be­ré­nek ele­jén Föld­bir­tokpoli­tikai te­en­dők a fel­sza­ba­du­ló Fel­vi­dé­ken cím­mel el­ké­szí­tett ter­ve­zet sze­rint ugyan­is az „1918. ok­tó­ber 31-ke után be­te­le­pí­tett ide­gen te­le­pe­sek gaz­da­sá­gi in­gat­la­na­i­nak meg­szer­zé­se” ki­emelt fel­adat­nak számí­tot­t.39 Ezt pe­dig más­ként, mint a kolonisták el­űzé­sé­nek út­ján nem le­he­tett vég­re­haj­ta­ni, no­ha a ter­ve­zet a cseh te­le­pe­sek­kel el­len­tét­ben a szlo­vák kolonisták egy ré­szé­nek a hely­ben ma­ra­dá­sát nem zár­ta ki, ha ez a he­lyi ős­la­kos­ság ér­de­ke­it nem sér­ti. Így leg­in­kább fél­ni­va­ló­juk a gernyő­pusz­tai cseh le­gi­o­ná­ri­us te­le­pe­sek­nek volt, akik kö­zül mint­egy 20 fő az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség egy­sé­ge­i­ben har­col­va Har­mac és Jéne tér­sé­gé­ben véd­te az ál­lam­ha­tárt. S no­ha egyi­kük sem se­be­sült meg, s csu­pán öten es­tek ma­gyar fogság­ba,40 a tá­ma­dás olyan ije­del­met oko­zott a ko­ló­ni­á­kon, hogy az ott élő csa­lá­dok egy ré­sze már jó­val az el­ső bé­csi dön­tés előtt ös­­sze­pa­kol­ta a hol­mi­ját, és el­köl­tö­zött a ma­gyar ha­tár­szél­ről.
Felc­si­ki vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ből és az ese­mény­ről tu­dó­sí­tó hi­va­ta­los cseh­szlo­vák for­rá­sok­ból az de­rül ki, hogy ab­ban a hat – ak­kor még szin­te szín­ma­gyar – köz­ség­ben (Harmac, Jéne, Darnya, Ser­ke, Simony­i, Velkenye), amely­be a tá­ma­dás­ban részt ve­vő csa­pa­tok be­vo­nul­tak, ki­tö­rő öröm­mel fo­gad­ták őket. A jénei fo­gad­ta­tás­ról Győry zász­lós nap­ló­ja és a Hang­onyi Határőr cí­mű lap 1. szá­ma alap­ján így szá­mol be Felc­sik­i: „a fa­lu­si­ak ös­­sze­gyűl­tek, az el­ső jénei ma­gyar, Jénei Lász­ló gaz­da meg­ölelt, meg­csó­kolt és alig tud­ta mon­da­ni a meg­ha­tott­ság­tól: »is­ten hoz­ta […] de ré­gen vár­tuk már ma­gyar vérein­ket!«. […] Bár­dos őr­ve­ze­tő ki­ált­vány­ban szó­lí­tot­ta fel a fa­lu fegy­ver­fog­ha­tó ma­gyar né­pét, hogy lép­jen be a ma­gyar had­se­reg­be. Öt­ven­nél is több fi­a­tal ma­gyar le­gény je­lent­ke­zett azon­nal sor alá. Ez­után Bár­dos őr­ve­ze­tő az új elöl­já­ró­sá­got ne­vez­te ki. A be­ik­ta­tás örö­mé­re ál­do­mást it­tak. A fa­lu kocs­má­já­ból italt ho­za­tott az őr­ve­ze­tő, amely­nek árát nem kész­pénz­zel, ha­nem – ha­di­szo­kás sze­rint – utal­ván­­nyal nyug­táz­ta. Az utal­vány így hang­zott: »8 li­ter ru­mot, 1 lá­da ser­italt és 20 li­ter bort át­vet­tem, fi­ze­ten­dő a há­bo­rú után. Bár­dos őr­ve­ze­tő, sk.«.”41
Ha­son­ló­an me­leg fo­gad­ta­tás­ról ír Felc­si­ki Har­mac és Ser­ke ese­té­ben is, sőt la­kos­ság azok­ban a kö­ze­li te­le­pü­lé­se­ken is ma­gyar zász­ló­kat tű­zött ki, aho­vá csak a hang­onyi szá­zad be­vo­nu­lá­sá­nak a hí­re ju­tott el. Kér­dé­ses azon­ban, hogy men­­nyi­re kell ko­mo­lyan ven­ni a jénei le­gé­nyek je­lent­ke­zé­sét a ma­gyar had­se­reg­be, va­la­mint azt, hogy a he­lyi la­kos­ság mi­lyen mér­ték­ben volt haj­lan­dó te­vé­ke­nyen együtt­mű­köd­ni a tá­ma­dók­kal. Felc­si­ki az ak­ci­ót ér­té­kel­ve csa­ló­dás­sal jegy­zi meg, hogy más­ként ala­kul­hat­tak vol­na az ese­mé­nyek, ha a „40 Ri­ma-völ­gyi köz­ség 4000 ma­gyar­ja hoz­zám csat­la­ko­zik”. Ám a ki­sebb­sé­gi lét­ben el­töl­tött húsz esz­ten­dő ta­pasz­ta­la­tá­val fel­vér­te­zett szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok va­ló­szí­nű­leg óva­to­sab­bak vol­tak, mint aho­gyan Felc­si­ki re­mél­te. Hall­gat­va a bu­da­pes­ti, eset­leg a po­zso­nyi rá­di­ót, tud­ni­uk kel­lett, hogy a két or­szág kö­zött nem kez­dő­dött há­bo­rú, te­hát csak va­la­mi­fé­le lo­ká­lis, bi­zony­ta­lan ki­me­ne­te­lű konf­lik­tus­ról le­het szó. Ne­kik pe­dig több volt a ve­szí­te­ni­va­ló­juk, mint a tá­ma­dók­nak, akik bár­mi­kor vis­­sza­hát­rál­hat­tak a ha­tá­rok mö­gé. S ta­lán en­nek az óva­tos­ság­nak is tud­ha­tó be, hogy an­nak el­le­né­re – s er­re uta­lá­sok van­nak a cseh­szlo­vák for­rá­sok­ban is –, hogy a tá­ma­dó­kat a hely­is­me­ret­tel ren­del­ke­ző szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok is segítet­ték,42 tö­me­ges csat­la­ko­zá­suk­ról (az ál­lí­tó­la­gos jénei le­gé­nye­ket nem szá­mít­va) csak Ser­ke köz­ség­ből van­nak in­for­má­ci­ó­ink. Ott vi­szont a he­lyi­ek tö­me­ge­sen vet­tek részt a fa­lu kö­rü­li be­ton­erő­dí­té­sek le­gény­sé­gé­nek a le­fegy­ver­zé­sé­ben, majd a fog­lyok őr­zé­sé­ben is.43 Ez­zel ma­gya­ráz­ha­tó, hogy tu­do­má­sunk sze­rint a tá­ma­dók vis­­sza­vo­nu­lá­sa után csu­pán Ser­ké­ben vol­tak le­tar­tóz­ta­tá­sok, amely so­rán ok­tó­ber 5-én es­te a cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok 21 (más for­rá­sok sze­rint 25) ser­kei la­kost fog­tak le, s szál­lí­tot­tak a Ri­ma­szom­ba­ti Ke­rü­le­ti Bí­ró­ság fog­dá­já­ba. A le­tar­tóz­ta­tot­tak to­váb­bi sor­sa is­me­ret­len, fel­té­te­lez­he­tő azon­ban, hogy a kö­rül­mé­nyek­re va­ló te­kin­tet­tel (a ko­má­ro­mi tár­gya­lá­sok) ko­mo­lyabb bün­te­tés nél­kül sza­ba­don en­ged­ték őket.
A he­lyi la­kos­ság re­ak­ci­ó­ját il­le­tő­en fi­gye­lem­re mél­tó a ci­gány la­kos­ság lel­ke­se­dé­se (a velkenyei lak­ta­nya el­fog­la­lá­sa­kor egy he­lyi ci­gány köz­ve­tí­tett a két fél kö­zött; Har­ma­con óri­á­si öröm­mel fo­gad­ták a ci­gá­nyok a be­vo­nu­ló ma­gya­ro­kat). A Ser­kén le­tar­tóz­ta­tott 21 sze­mély­ből 10 ese­té­ben jegy­zi meg a ke­zünk­ben lé­vő for­rás, hogy ma­gyar ci­gány­ról, több­sé­gé­ben mu­zsi­kus­ról van szó.44 A ci­gány­ság fel­tű­nő ak­ti­vi­tá­sát egy­részt erős nem­zet­tu­da­tuk­kal, más­részt ta­lán men­ta­li­tá­suk­kal, a le­het­sé­ges kö­vet­kez­mé­nyek fi­gyel­men kí­vül ha­gyá­sá­val le­het ma­gya­ráz­ni.
A Fe­le­di Já­rá­si Hi­va­tal je­len­té­sei ugyan óva­to­san fo­gal­maz­nak a he­lyi la­kos­ság­gal kap­cso­lat­ban, ám ele­ve meg­bíz­ha­tat­lan­nak bé­lyeg­zik azo­kat. A ha­tó­sá­gok tar­tot­tak a he­lyi la­kos­ság re­ak­ci­ó­já­tól, s ami­kor a tá­ma­dás hí­ré­re a kö­ze­li já­rá­si szék­he­lyen, Fe­le­den is ma­gyar zász­lók je­len­tek meg, a já­rá­si hi­va­tal ve­ze­tő­je a fel­sőbb szer­vek­től kért ta­ná­csot, ho­gyan re­a­gál­jon erre.45 Azt, hogy a cseh­szlo­vák ka­to­na­ság csak más­fél nap­pal a tá­ma­dók ki­vo­nu­lá­sát kö­ve­tő­en, ok­tó­ber 7-én vo­nult be Har­mac köz­ség­be is, az­zal le­het ma­gya­ráz­ni, hogy tar­tot­tak a he­lyi la­kos­ság re­ak­ci­ó­já­tól.
A ha­tó­sá­gok a he­lyi la­kos­ság ma­ga­tar­tá­sá­val in­do­kol­ták a Fe­le­di já­rás te­rü­le­tén be­ve­ze­tett in­téz­ke­dé­se­ket: az ös­­szes lő­fegy­ver be­gyűj­té­sét, a kocs­mák és ven­dég­lők be­zá­rá­sát, s azt, hogy es­te 6 óra után ki­já­rá­si ti­lal­mat ren­del­tek el.46 A já­rá­si fő­nök ja­vas­la­tát vi­szont, hogy a já­rás te­rü­le­tén sta­tá­ri­u­mot hir­des­se­nek ki, a po­zso­nyi Tar­to­má­nyi Hi­va­tal el­uta­sí­tot­ta.
Szin­tén a la­kos­ság „fé­ken tar­tá­sát” szol­gál­ta, hogy az Egye­sült Ma­gyar Párt (EMP) nyolc tag­ját túsz­ként le­tar­tóz­tat­ták, és Ri­ma­szom­bat­ba szál­lí­tot­ták.
A tá­ma­dás ál­tal érin­tett Fe­le­di já­rás te­rü­le­tén vi­szony­lag gyor­san hely­re­állt a nyu­ga­lom, és az élet vis­­sza­zök­kent a ren­des ke­rék­vá­gás­ba. Eh­hez két­ség­kí­vül hoz­zá­já­rult az is, hogy a já­rá­si fő­nök ja­vas­la­tá­ra Fo­dor Je­nő abafalai bir­to­kos, be­fo­lyá­sos köz­éle­ti sze­mé­lyi­ség vé­gig­utaz­ta a já­rást és a jegy­zői hi­va­ta­lok­ba hív­ta az EMP ve­ze­tő­it, ahol nyu­ga­lom­ra kér­te őket a ko­má­ro­mi tár­gya­lá­sok befe­jezéséig.47 Szin­tén ilyen irány­ban ha­tot­tak az ok­tó­ber 7-én meg­ala­kult Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­nács fel­hí­vá­sai, ame­lyek az anya­or­szág­hoz va­ló kö­ze­li vis­­sza­té­rés je­gyé­ben nyu­ga­lom­ra in­tet­ték a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­sá­got. Ek­kor már a Fe­le­di já­rás ma­gyar la­kos­sá­ga is sej­tet­te, hogy a Felc­si­ki szá­za­dos ve­zet­te be­tö­rés ön­ké­nyes ak­ció volt ugyan, de egy­ben elő­hír­nö­ke a húsz év óta várt vál­to­zás­nak.
Az ese­mé­nyek óta el­telt 70 év, s a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után át­élt tra­u­mák az 1938-as ese­mé­nye­ket szin­te ki­tö­röl­ték az érin­tett tér­ség la­kó­i­nak em­lé­ke­ze­té­ből, il­let­ve azok áthagy­ományozására nem ke­rült sor. Az ese­mé­nyek­ről már csu­pán né­há­nyan tud­nak má­sod­kéz­ből va­ló in­for­má­ci­ó­kat szol­gál­tat­ni. A kör­nyék ma­gyar fal­va­i­ban azon­ban még nap­ja­ink­ban is él egy nó­ta, amely­ről csak ke­ve­sen tud­ják, hogy a Kacagó­pusz­ta mel­lett el­esett ba­kák­nak ál­lít em­lé­ket:
„Ka­ca­gói kis te­me­tő, nó­ta is van ró­la
Oda me­gyek meg­pi­hen­ni, ha majd üt az óra,
Szí­ve­sen meg­hal­nék szép Ma­gyar­or­szág­ért,
Meg azért a gön­dör ha­jú fel­vi­dé­ki lá­nyért.”

Fel­hasz­nált iro­da­lom

De­ák, Ladislav 2002. Vieden­ská arbi­tráž. 2. no­vem­ber 1938. Doku­men­ty I. (20. sep­tem­ber – 2. no­vem­ber 1938. Mar­tin, Mat­i­ca sloven­ská.
Hol­ub, Ota 1991. Orga­ni­zace a pøípra­va Stráže obrany štátu k bojové èin­nos­ti pøi zajištìní stát­ní hran­ice ÈSR v letech 1936–1938. His­to­rie a vojen­ství, 3. sz. 18–39.
Hranièáøi pod Luží ’38 2003. Kol. autorov. Dvùr Králové nad Labe­m, Fort print.
Kárník, Zdenìk 2003. Èeské zemì v éøe první repub­liky (1918–1938). Díl 3. O pøežití a o život (1936–1938). Pra­ha, Lib­ri.
Sal­lai Ger­gely 2002. Az el­ső bé­csi dön­tés. Bu­da­pest, Osiris.
Si­mon At­ti­la 2004. Cseh és szlo­vák kolonisták be­te­le­pí­té­se Dél-Gömör fal­va­i­ba a két há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban. Gömörország, 5. évf. 1. sz. 40–45. p.

L. Juhász Ilona A szlovákiai magyar tájak temetőinek kutatása és dokumentálása

A te­met­ke­zé­si szo­ká­sok és ezen be­lül a te­me­tők vizs­gá­la­ta a nép­rajz­ku­ta­tás egyik olyan nép­sze­rű te­rü­le­te, amel­­lyel szá­mos nép­rajz­ku­ta­tó fog­lal­ko­zott már, s nap­ja­ink­ban is köz­ked­velt ku­ta­tá­si té­má­nak szá­mít. A te­me­tői sír­je­lek vizs­gá­la­ta kap­csán hos­­szú ide­ig mind a nép­rajz­ku­ta­tó­kat, mind a né­pi dí­szí­tő­mű­vé­szet iránt ér­dek­lő­dő­ket el­ső­sor­ban (vagy ki­zá­ró­la­go­san) a fa­ra­gott pro­tes­táns fej­fák ér­de­kel­ték, s egy te­me­tő ku­ta­tá­sa­kor leg­több eset­ben ezek­ről ké­szül­tek raj­zok vagy fény­ké­pek. Szór­vá­nyo­san je­len­tek meg nép­raj­zi le­írá­sok ka­to­li­kus sír­je­lek­ről is, eze­ket azon­ban a ku­ta­tók el­ső­sor­ban esz­té­ti­kai szem­pont­ból kö­ze­lí­tet­ték meg és ál­ta­lá­ban csak a „ré­geb­bi­ek” ér­de­kel­ték őket. Egy adott te­me­tő sír­je­le­it te­hát nem komp­lex mó­don, az ab­ban elő­for­du­ló va­la­men­­nyi sír­jeltí­pus fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel vizs­gál­ták. Eb­ből kö­vet­ke­zik, hogy a mai na­pig hi­á­nyo­sak a ma­gyar fal­vak te­me­tő­i­nek sír­je­le­i­ről ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló le­írá­sok, mi­vel ezek nem tel­jes be­mu­ta­tás­ra tö­re­ked­tek, csu­pán a sír­je­lek bi­zo­nyos tí­pu­sa­i­nak pre­zen­tá­lá­sá­ra.
A leg­ked­vel­tebb té­ma a pro­tes­táns (re­for­má­tus, uni­tá­ri­us és evan­gé­li­kus) fej­fák, il­let­ve azok ere­de­té­nek a ku­ta­tá­sa. E te­me­tői fej­fák ere­det­kér­dé­sét a nép­rajz­nak mind a mai na­pig nem si­ke­rült meg­nyug­ta­tó­an tisz­táz­nia. A köz­tu­dat­ban vi­szont úgy él, mint egy kon­ti­nuus, a hon­fog­la­lás ko­rá­ból át­ha­gyo­má­nyo­zó­dott sír­jel, me­lyet az utób­bi idő­ben a fej­fa he­lyett (a szé­kely­föl­di kop­ja­fák min­tá­já­ra) egy­re gyak­rab­ban ne­vez­nek a köz­nyelv­ben kop­ja­fá­nak (vö. L. Ju­hász 2005). E pro­tes­táns sír­je­lek irán­ti fel­fo­ko­zott ér­dek­lő­dés hát­tér­be szo­rí­tot­ta te­me­tő­ink más jel­le­gű sír­je­le­i­nek vizs­gá­la­tát. Ho­lott a fej­fák – kop­ja­fák – mel­lett a sír­je­lek kü­lön­fé­le, más for­má­jú és anya­gú vál­to­za­tai is meg­je­len­tek a re­for­má­tu­sok és evan­gé­li­ku­sok sír­ja­in, s ezek kö­zül má­ra né­hány tí­pu­s1 el­tűnt vagy el­tű­nőfél­ben van. A ma­gyar fal­vak te­me­tő­i­nek vizs­gá­la­ta – a fej­fák ku­ta­tá­sa szem­pont­já­ból is – te­rü­le­ten­ként nagy el­té­ré­se­ket mu­tat. Né­hány vi­dék­ről gaz­dag anyag áll ren­del­ke­zé­sünk­re, azon­ban ará­nya­it te­kint­ve még min­dig na­gyon sok az ún. fe­hér folt.
Szlo­vá­kia ma­gya­rok ál­tal la­kott vi­dé­kei te­me­tő­i­nek vizs­gá­la­tát is a fent le­ír­tak jel­le­mez­ték a kö­zel­múlt­ban, s né­hány po­zi­tív pél­da ki­vé­te­lé­vel bi­zo­nyos te­kin­tet­ben ez jel­lem­zi nap­ja­ink­ban is.2
Most pe­dig te­kint­sük át a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tá­ja­kon ed­dig vég­zett te­me­tő-, il­let­ve sír­jelku­tatás­nak az ered­mé­nye­it!
A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött az Ér­sek­új­vár kör­nyé­ki te­me­tők fej­fá­i­ról Thain Já­nos fes­tő­mű­vész és nép­raj­zi gyűj­tő ké­szí­tett raj­zo­kat, Rozs­nyó kör­nyé­kén pe­dig ugyan­csak a dí­szes fej­fá­kat örö­kí­tet­te meg Tichy Kál­mán fes­tő­mű­vész, mu­ze­o­ló­gus és nép­raj­zi gyűj­tő (Thain–Tichy 1991). A szlo­vá­ki­ai ma­gyar fa­lu­ku­ta­tó moz­ga­lom, a Sar­ló3 egyik kép­vi­se­lő­je – Nemesszeghy Je­nő – a Kis­al­föld­ön ta­lál­ha­tó Far­nad te­le­pü­lés re­for­má­tus te­me­tő­jé­nek gaz­da­gon fa­ra­gott fej­fá­i­ról ké­szí­tett raj­zo­kat. Ru­dolf Bed­nárik szlo­vák nép­rajz­ku­ta­tó 1972-ben meg­je­lent kö­te­te szór­vá­nyos ada­to­kat tar­tal­maz a szlo­vá­ki­ai ma­gyar te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­ről is.4 Dá­vid Mi­hály ama­tőr nép­rajz­gyűj­tő a Kis­al­föld­ön fek­vő te­le­pü­lés, Kisúj­falu fej­fá­i­ról kö­zöl né­hány ada­tot (Dá­vid 1988). Dan­ter Iza­bel­la az egy­ko­ri barsi te­le­pü­lés, az atom­erő­mű épí­té­se mi­att fel­szá­molt Mo­hi az em­be­ri élet for­du­ló­i­hoz kap­cso­ló­dó szo­ká­sa­i­ról szó­ló írá­sá­ban érin­tő­le­ge­sen fog­la­ko­zik a te­me­tői sír­je­lek­kel, s né­hány ré­geb­bi sír­je­lek­ről fény­ké­pe­ket is kö­zöl (Danter 1994, 79–80). A Hont­ban ku­ta­tó Csáky Kár­oly az Ipoly men­ti fal­vak te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­i­nak és az ezek­hez kap­cso­ló­dó hi­e­del­me­ket ös­­szeg­ző kö­te­té­ben csak érin­tő­le­ge­sen fog­lal­ko­zik a sír­je­lek­kel (Csáky 1999). A ke­le­ti ré­gi­ó­ban a Nagyka­pos kör­nyé­ki te­me­tők­ben Mi­há­lyi Mol­nár Lász­ló ön­kén­tes nép­rajz­gyűj­tő vég­zett ku­ta­tá­so­kat, azon­ban ő is csu­pán a fej­fák­kal fog­lal­ko­zott (Mi­há­lyi Mol­nár 1984). Ugyan­csak a ke­le­ti ré­gi­ó­ban, az Ung-vidék két te­le­pü­lé­sén, Csic­ser­ben és Szi­rén­fal­ván foly­ta­tott ku­ta­tást a te­me­tés és a sír­je­lö­lés té­ma­kör­ében Novák Lász­ló. Az er­ről a té­má­ról szü­le­tett írá­sa­i­ban el­ső­sor­ban a fa­ra­gott fej­fák kér­dé­sé­vel fog­lal­ko­zott, s több fel­vé­telt is kö­zöl ezek­ről (Novák 1985; Novák 1989; Novák 2000). A mis­kol­ci Her­man Ot­tó Mú­ze­um két mun­ka­tár­sa, Füge­di Már­ta és Viga Gyu­la do­ku­men­tál­ta va­la­men­­nyi, a szen­te­si te­me­tő­ben ta­lál­ha­tó kü­lön­le­ges, kő­ből ké­szült, gaz­da­gon dí­szí­tett sír­je­let, azon­ban a te­me­tő más sír­em­lé­ke­i­vel nem fog­lal­koz­tak (Fügedi–Viga 1994). A Zob­o­ralji te­met­ke­zé­si szo­ká­sok ku­ta­tá­sa so­rán Virt Ist­ván nép­rajz­gyűj­tő szá­mos, raj­zot ké­szí­tett e ka­to­li­kus vi­dék te­me­tő­i­nek fa­ra­gott, el­ső­sor­ban a gaz­da­gab­ban dí­szí­tett ke­reszt­je­i­ről, azon­ban em­lí­tést sem tett pél­dá­ul az er­re a vi­dék­re oly jel­lem­ző szo­bor­fül­kés sír­em­lé­kek­ről (Virt 1987).
Lisz­ka Jó­zsef szá­mos írá­sá­ban fog­lal­ko­zott Dél-Szlo­vá­kia több ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lés te­me­tő­jé­ben ta­lál­ha­tó fej­fák­kal (Liszka 1980; Lisz­ka 1983a; Lisz­ka 1983b), s egy 1992-ben meg­je­lent ta­nul­má­nyá­ban fog­lal­ta ös­­sze a Kis­al­föld ke­le­ti fe­lé­ben ta­lál­ha­tó te­le­pü­lé­sek te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­i­val és te­me­tő­i­vel kap­cso­la­tos ed­di­gi is­me­re­te­ket, s több fel­vé­telt is kö­zölt az egyes sír­je­lek­ről (Liszka 1992). A né­hány év­vel ké­sőbb pub­li­kált írá­sá­ban már a tel­jes szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld vo­nat­ko­zá­sá­ban fog­lal­ja ös­­sze a té­mát, s már nem csu­pán a ré­gi, a fa­ra­gott sír­je­lek­re össz­pon­to­sí­tott, s a vá­lo­ga­tás­nál sem az esz­té­ti­kai szem­pont­ok ve­zé­rel­ték (Liszka 2000). Ké­sőbb a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­zát be­mu­ta­tó ös­­szeg­ző mun­ká­já­ban is fog­lal­ko­zik a te­met­ke­zés­sel (Liszka 2002, pl. 335, 384–385), és a sír­em­lé­kek kü­lön­fé­le tí­pu­sa­i­ról fel­vé­te­le­ket is kö­zöl (Liszka 2002, pl. 259, 288). Héder Ág­nes a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem Hun­garisztika Tan­szé­ke ku­ta­tá­si prog­ram­ja ke­re­té­ben a ko­má­ro­mi re­for­má­tus te­me­tő sír­fel­ira­ta­it ele­mez­te nyel­vé­sze­ti szem­pont­ból, azon­ban a kö­tet­ben nem sze­re­pel­nek kü­lön-kü­lön az egyes sí­rok tel­jes fel­ira­tai (Héder 2001). Ugyan­csak e prog­ram ke­re­té­ben szü­le­tett meg a lo­son­ci re­for­má­tus te­me­tő fel­ira­ta­i­nak nyel­vi elem­zé­se, amely ké­sőbb va­la­men­­nyi sír­em­lék le­írá­sá­val ki­egé­szít­ve, mű­fa­ját il­le­tő­en elég ne­he­zen meg­ha­tá­roz­ha­tó kö­tet­ben meg is je­lent (Puntigán–Puntigán 2003).
Novák Lász­ló Fe­renc a Kár­pát-me­den­ce ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­i­ban elő­for­du­ló fa­ra­gott fej­fák­kal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­so­kat fény­kép­anyag kí­sé­re­té­ben ös­­sze­gez­te. A 2005-ben meg­je­lent mo­nog­rá­fi­á­já­ban köz­li a szlo­vá­ki­ai ma­gyar te­le­pü­lé­se­ken ta­lál­ha­tó fej­fák­ról ké­szült fel­vé­te­le­ket, il­let­ve raj­zo­kat is (Novák 2005).
Szin­tén a kö­zel­múlt­ban je­lent meg Czen­the Zol­tán a gömöri fal­vak te­me­tő­i­nek fa­ra­gott fej­fá­i­ról ké­szült fel­vé­te­le­ket tar­tal­ma­zó szí­nes fény­kép­al­bu­ma (Czenthe 2005).
Borz­iné Bódi Irén ama­tőr nép­rajz­gyűj­tő ma­gán­ki­adá­sá­ban je­lent meg az ál­ta­la ré­gi­nek és „ér­de­kes­nek” tar­tott sír­em­lé­kek­ről ké­szült fel­vé­te­lek, va­la­mint a szin­tén „ér­de­kes” sír­em­lé­kek fel­ira­ta­it tar­tal­ma­zó kö­tet (Borziné 2004). A ki­ad­vány anya­gát a gömöri fal­vak te­me­tő­i­ben gyűj­töt­te.
Katarí­na Hol­bová nem­ré­gi­ben a lé­vai Barsi Mú­ze­um gyűj­te­mé­nyé­ben ta­lál­ha­tó, a te­met­ke­zé­si szo­ká­sok­kal kap­cso­la­tos anya­got mu­tat­ta be. Köz­li a mú­ze­um gyűj­te­mé­nyé­ben ta­lál­ha­tó Garam­sal­lóról szár­ma­zó sír­em­lé­kek le­írá­sát, va­la­mint mu­ta­tó­ban né­hány le­jegy­zett sír­fel­ira­tot is a fent em­lí­tett te­le­pü­lé­sek s a gyűj­te­mény­ben ta­lál­ha­tó más ma­gyar­lak­ta köz­ség te­me­tő­jé­ből szár­ma­zó sír­em­lé­kek­ről ké­szült fény­kép­anyag lis­tá­ját is (Holbová 2001). A Ján Botík ál­tal szer­kesz­tett, a Szlo­vá­ki­á­ban élő nem­ze­ti­sé­gek te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­it be­mu­ta­tó ta­nul­mány­kö­tet­ben szá­mos ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lés te­me­tő­jé­ben ké­szült fel­vé­tel is meg­ta­lál­ha­tó (Botík 2001).
A ré­gi po­zso­nyi zsi­dó te­me­tő va­la­men­­nyi sír­em­lék­ének fel­ira­tát dr. Robert Neu­mann je­gyez­te le, majd né­met nyelv­re is le­for­dí­tot­ta. Eze­ket a sír­fel­ira­to­kat a kö­zel­múlt­ban Katarí­na Kušanová-Wiecha ele­mez­te (Kušanová-Wiecha 2001), s ugyan­csak ő ana­li­zál­ta a po­zso­nyi or­to­dox te­me­tő sír­em­lé­ke­i­nek szim­bó­lu­ma­it és dí­szít­mé­nye­it is (Kušanová-Wiecha 1999).
Az 1989-es rend­szer­vál­tás után na­gyon sok fa­lu­mo­no­grá­fia, il­let­ve hely­tör­té­ne­ti ki­ad­vány je­lent meg. Ezek nagy ré­szé­ben hos­­szabb-rö­vi­debb te­me­tő­vel, il­let­ve sír­je­lek­kel kap­cso­la­tos le­írást és ezek­ről ké­szült fény­ké­pe­ket is talál­hatunk.5
Az évek fo­lya­mán a szlo­vá­ki­ai ma­gyar saj­tó­ban – el­ső­sor­ban a Hét cí­mű kul­tu­rá­lis he­ti­lap­ban – is je­len­tek meg te­me­tők­kel fog­lal­ko­zó em­lí­tés­re mél­tó hos­­szabb írá­sok (Liszka 1980). Ezek el­ső­sor­ban a fa­ra­gott sír­je­lek­kel fog­lal­koz­tak. A Somor­ja és Vi­dé­ke cí­mű re­gi­o­ná­lis lap­ban a Somor­ja mel­let­ti Tej­fa­lu zsi­dó te­me­tő­jé­ről ol­vas­ha­tó egy arány­lag ter­je­del­mes két­ré­szes cikk­so­ro­zat (J. M.–D. M. 2001). A ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ban ugyan­csak je­lent meg né­hány e té­má­val fog­lal­ko­zó írás Lisz­ka Jó­zsef tol­lá­ból (Liszka 1983a; Lisz­ka 1983b).
A kö­zel­múlt­ban fi­gye­lem­re mél­tó ered­mé­nyek szü­le­te­tek egy-­e­gy te­me­tő fel­dol­go­zá­sát il­le­tő­en. Bár nem nép­raj­zi szem­pon­tú meg­kö­ze­lí­tés­ről van szó, azon­ban ezek a mun­kák a nép­rajz­ku­ta­tók szá­má­ra jól hasz­no­sít­ha­tók. Dikácz Nor­bert tör­té­nész egy Du­na men­ti te­le­pü­lés, Karva öreg te­me­tő­jé­nek va­la­men­­nyi sír­em­lék­ét do­ku­men­tál­ta, a sír­je­lek és az azo­kon sze­rep­lő fel­irat­ok tel­jes le­írá­sát is köz­li (Dikácz 2005, 45–89.).6 A te­me­tés­sel és a te­me­tő­ku­ta­tás­sal fog­lal­ko­zó szak­em­be­rek szá­má­ra fon­tos for­rás­nak szá­mít az a két kö­tet, ame­lyek­ben Po­zsony két tör­té­nel­mi te­me­tő­jét, az And­rás és a Kecs­ke ut­ca­it dol­goz­ták fel a szer­zők (Obuchová 2002; Obuchová–Holèík 2006). Mind­két ki­ad­vány­ban meg­ta­lál­juk a te­me­tő tör­té­ne­té­nek rész­le­tes be­mu­ta­tá­sát, va­la­mint a mű­vé­szet­tör­té­ne­ti és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti szem­pont­ból fon­tos­nak ítélt sír­em­lé­kek le­írá­sát is.7

Te­me­tő­ku­ta­tás és do­ku­men­tá­lás a ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban

Új szem­szög­ből kö­ze­lí­tet­te meg a te­met­ke­zé­si szo­ká­sok és te­me­tők do­ku­men­tá­lá­sá­nak kér­dé­sét a 2002-ben meg­je­lent, egy gömöri bá­nyász­te­le­pü­lés, Rudna te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­i­nak és te­me­tő­kul­tú­rá­já­nak 20. szá­za­di vál­to­zá­sa­it be­mu­ta­tó, a fen­ti cím­ben jel­zett in­téz­mény ki­ad­vá­nya­ként meg­je­lent kö­tet (L. Ju­hász 2002). Tar­tal­maz­za az em­lí­tett te­le­pü­lés te­me­tő­jé­nek tel­jes nép­raj­zi fel­dol­go­zá­sát, meg­ta­lál­ha­tó ben­ne va­la­men­­nyi sír rész­le­tes le­írá­sa a sír­em­lé­ke­ken sze­rep­lő fel­irat­ok­kal együt­t. El­ké­szült a te­me­tő rész­le­tes tér­ké­pe is, ame­lyen nyo­mon kö­vet­he­tő, hol ta­lál­ha­tó az adott sír­em­lék. Az Et­no­ló­gia Köz­pont ar­chí­vu­má­ban egy sír­ról több fel­vé­tel is meg­ta­lál­ha­tó. Fon­tos szem­pont volt ugyan­is, hogy a sí­rok­ról az év kü­lön­bö­ző év­sza­ka­i­ban is ké­szül­je­nek fel­vé­te­lek, még­pe­dig ab­ból a cél­ból, hogy nyo­mon kö­vet­hes­sük a sír­gon­do­zás vál­to­zá­sa­it is, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a ha­lot­tak nap­já­ra, a min­den­szen­tek­re és a ka­rá­csony­ra. Szá­mos más moz­za­nat­ról is ta­lál­ha­tó fény­kép, mint pél­dá­ul a te­me­tés utá­ni vagy az azt kö­ve­tő idő­szak. A szó­ban for­gó kö­tet el­ké­szí­té­se után szü­le­tett meg az öt­let, hogy a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ke­re­té­ben 1997-ben meg­ala­pí­tott ko­má­ro­mi szék­he­lyű Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban lét­re­hoz­zunk egy olyan ar­chí­vu­mot, mely­nek cél­ja a Dél-Szlo­vá­ki­á­ban ta­lál­ha­tó ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­nek do­ku­men­tá­ci­ó­ja, va­la­mint a kü­lön­fé­le te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­ben ké­szült fény­kép­anyag gyűj­te­mé­nye. Meg kell azon­ban je­gyez­ni, hogy en­nek már vol­tak előz­mé­nyei, több szlo­vá­ki­ai ma­gyar te­le­pü­lés te­me­tő­jé­ről ké­szült már ko­ráb­ban is rész­le­ges fo­tó­do­ku­men­tá­ció. A Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum lét­re­ho­zá­sa után az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont mun­ka­tár­sai ku­ta­tó­út­ja­ik so­rán gyak­ran meg­for­dul­tak egy-­e­gy te­le­pü­lés te­me­tő­jé­ben is, s ki­hasz­nál­va az al­kal­mat, több fény­ké­pet is ké­szí­tet­tek egy-­e­gy te­me­tő kü­lön­fé­le sír­jeltí­pu­sairól. A te­me­tő­ket és te­me­tői sír­je­lek do­ku­men­tá­ci­ós anya­gát tar­tal­ma­zó ar­chí­vum lét­re­ho­zá­sa után már tu­da­to­san fi­gyel­tünk ar­ra, hogy egy te­me­tő sír­em­lé­ke­i­nek le­he­tő­leg va­la­men­­nyi tí­pu­sá­ról ké­szít­sünk fel­vé­telt. Ter­mé­sze­te­sen nem csu­pán a fá­ból fa­ra­gott, il­let­ve a „ré­geb­bi” sír­je­lek­ről, ha­nem va­la­men­­nyi tí­pus­ról, be­le­ért­ve a kö­zel­múlt­ban ál­lí­tot­ta­kat is. Nem esz­té­ti­kai szem­pont­ok, ha­nem a tí­pu­sok sze­rint tör­té­nik te­hát a vá­lo­ga­tás, va­la­mint fon­tos kü­lön­fé­le je­len­sé­ge­k meg­ra­ga­dá­sa is, mint pél­dá­ul a két­nyel­vű fel­irat­ok, fény­kép­hasz­ná­lat, szim­bó­lu­mok, ati­pi­kus sír­je­lek, s még to­vább so­rol­hat­nánk. A do­ku­men­tá­lás­nál és a fény­ké­pe­zés­nél nagy hang­súlyt he­lye­zünk a té­ma nép­raj­zi szem­pon­tú meg­kö­ze­lí­té­sé­re, va­la­mint szin­tén fon­tos szem­pont­nak szá­mít az etno­cen­trikus szem­lé­let­mód ki­küsz­öbö­lé­se is. Egy adott te­le­pü­lé­sen nem csu­pán a ma­gyar sír­em­lé­ke­ket, ha­nem a más – szlo­vák, il­let­ve né­met – nyel­vű­ek­ről is ké­szül­nek le­írá­sok, il­let­ve fel­vé­te­lek. Hang­sú­lyoz­ni sze­ret­nénk, hogy kü­lön­fé­le szem­pont­ok sze­rint (föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dés, kon­fesszionális, et­ni­kai kép tár­sa­dal­mi hely­zet stb.) ki­vá­lo­ga­tott te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­ről tel­jes, az ös­­szes sír­je­let, sírt érin­tő do­ku­men­tá­ció ké­szült és ké­szül.
Egy te­me­tő­ről ké­szült ide­á­lis do­ku­men­tá­ci­ó­nak te­hát a fen­tebb em­lí­tett szem­pont­ok sze­rint kel­le­ne ké­szül­nie. A sí­rok és sír­em­lé­kek fel­ira­ta­it is tar­tal­ma­zó ilyen komp­lex le­írás fo­tó­do­ku­men­tá­ci­ó­val együtt ed­dig a bara­cai, a meny­hei, a kun­tapol­cai, a rud­nai, va­la­mint az ógyal­lai zsi­dó te­me­tő­ről ké­szült. Több te­me­tő va­la­men­­nyi sír­fel­ira­tá­nak le­írá­sa is el­ké­szült fény­kép-do­ku­men­tá­ció nél­kül, mint pl. a krasz­na­horkaváral­jai, a berzétei, a kőrösi, az andódi, a szesz­tai, a bar­kai, a süvetei vagy a kö­böl­kú­ti és az izsai. Má­ra már meg­ha­lad­ta a szá­zat azok­nak a te­me­tők­nek a szá­ma, ame­lyek­ről rész­le­ges fo­tó­do­ku­men­tá­ció ké­szült, még­pe­dig Dél-Szlo­vá­kia kü­lön­bö­ző ma­gyar­lak­ta vi­dé­ke­i­ről, fel­ölel­ve a Csal­ló­köz­től egé­szen a Bod­rog­kö­zig, il­let­ve az Ung-vidékig ter­je­dő ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­kat.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar anyag do­ku­men­tá­lá­sán túl fon­tos­nak tart­juk a más or­szá­gok te­me­tő­i­ben ké­szült fény­kép­anyag és az ez­zel kap­cso­la­tos iro­da­lom gyűj­té­sét is.
Ez utób­bi el­ső­sor­ban azért fon­tos, hogy a té­má­val kap­cso­lat­ban le­he­tő­leg mi­nél gaz­da­gabb ös­­sze­ha­son­lí­tó anyag áll­has­son ren­del­ke­zé­sünk­re. A te­me­tő­do­ku­men­tá­ció e ré­szé­nek gya­ra­pí­tá­sa eset­le­ges, el­ső­sor­ban az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont mun­ka­tár­sa­i­nak ma­gán­uta­zá­sai, nya­ra­lá­sai, il­let­ve né­hány eset­ben a kül­föl­di kon­fe­ren­ci­án va­ló tar­tóz­ko­dás al­kal­má­val ké­szült fel­vé­te­lek­kel bő­vül. En­nek el­le­né­re az évek so­rán arány­lag gaz­dag fény­kép­anyag gyűlt ös­­sze Eu­ró­pa kü­lön­bö­ző or­szá­ga­i­ból, el­ső­sor­ban Né­met­or­szág­ból és Auszt­ri­á­ból s ter­mé­sze­te­sen Ma­gyar­or­szág­ról, de ta­lál­ha­tók fel­vé­te­lek Cseh­or­szág, Olasz­or­szág és Fran­cia­or­szág te­le­pü­lé­se­i­ről, va­la­mint Szlo­vé­nia, Hol­lan­dia, Ír­or­szág, és Bel­gi­um egy-­e­gy te­me­tő­jé­ből is.
A Nem­ze­ti Jel­ké­pek Adat­tá­rá­ban meg­ta­lál­ha­tó a Dél-Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta vi­dé­ke­i­nek te­me­tő­i­ben fel­ál­lí­tott folk­loriz­mus-kop­jafákról ké­szült szin­te tel­jes fény­kép­do­ku­men­tá­ció. Az 1977-ben meg­je­lent folk­loriz­mus-kop­jafák ál­lí­tá­sá­nak szo­ká­sát fel­dol­go­zó kö­tet­ben szá­mos, ezek­ről ké­szült fel­vé­tel mel­lett sze­re­pel a sír­jel­ként funk­ci­o­ná­ló folk­loriz­mus-kop­jafák lis­tá­ja is (L. Ju­hász 2005). Az ed­di­gi ku­ta­tá­sok so­rán el­ké­szült egy, ko­ráb­ban nem ku­ta­tott fon­tos rész­té­má­ról – a te­me­tői fény­kép­hasz­ná­lat­ról – szó­ló ös­­sze­fog­la­lás is. En­nek a kér­dés­nek ed­dig sem a ma­gyar, sem a szlo­vák szak­em­be­rek, de más or­szá­gok ku­ta­tói sem szen­tel­tek fi­gyel­met, a sír­em­lé­kek­kel kap­cso­la­tos írá­sok­ban egy­ál­ta­lán vagy pe­dig csak érin­tő­le­ge­sen fog­lal­koz­tak ez­zel a té­má­val. (L. Ju­hász 2004).
Tu­do­má­som sze­rint a te­me­tők ilyen jel­le­gű rész­le­tes do­ku­men­tá­lá­sá­val más in­téz­mény Szlo­vá­ki­á­ban nem fog­lal­ko­zik, így a ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban ta­lál­ha­tó Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta te­me­tő­i­nek leg­gaz­da­gabb do­ku­men­tá­ci­ó­ja, adat­bá­zi­sa. Ed­di­gi ered­mé­nye­ink min­den­kép­pen biz­ta­tó­ak, re­mél­jük, hogy ter­ve­ink sze­rint a kö­zel­jö­vő­ben a te­me­tők le­írá­sa mel­lett már mind­egyik­ről tel­jes fo­tó­do­ku­men­tá­ció is ké­szül­het, mi­vel a di­gi­tá­lis fény­ké­pe­zés­nek kö­szön­he­tő­en ez a jel­le­gű do­ku­men­tá­lás szin­te mi­ni­má­lis anya­gi be­fek­te­tést igé­nyel. A ke­let-szlo­vá­ki­ai Nagytárkány te­me­tő­i­nek do­ku­men­tá­lá­sa már ilyen mó­don fo­lyik.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Bed­nárik, Ru­dolf 1972. Cin­toríny na Sloven­sku. Bratislava, Vyda­vate¾st­vo Slovenskej adadémie vied. /Klenotnica Slovenskej ¾udovej kultúry, 7./
Borz­iné Bódi Irén 2004. Ré­gi fej­fák, sír­em­lé­kek a gömöri te­me­tők­ben. Rozs­nyó, a szer­ző ma­gán­ki­adá­sa.
Botík, Ján (zost.) 2001. Obyèa­jové tradí­cie pri úmrtí a pochová­vaní na Sloven­sku s oso­bit­ným zrete¾om na etnickú a kon­fe­sionál­nu mno­hotvárnos. Bratislava, Lúè – Vyda­vate¾ské družst­vo.
Csáky Kár­oly 1999. „Nem halt meg, csak al­szik”. A ha­lott­kul­tusz, a ha­lál­lal és a te­met­ke­zés­sel kap­cso­la­tos szo­ká­sok, hi­e­del­mek a Kö­zép­ső-Ipoly men­tén. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum.
Czen­the Zol­tán 2005. Fej­fák. Ri­ma­szom­bat, Gömör-Kishonti Mú­ze­um Egye­sü­let /Gömör-Kishonti té­ka, 10.; Gömöri At­lan­tisz 2./
Dan­ter Iza­bel­la 1994. Az em­be­ri élet for­du­ló­i­hoz fű­ző­dő szo­ká­sok és hi­e­del­mek Mo­hi­ban. Ethno­graphi­a, 105. évf. 1. sz. 61–87. p.
Dá­vid Mi­hály 1988. A ha­lál és te­me­tés (Kisújfalu). In Nép­raj­zi Köz­lé­sek IV. Sze­mel­vé­nyek a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga Nép­raj­zi Szak­bi­zott­sá­ga tag­ja­i­nak gyűj­té­sé­ből. Bratislava, Sloven­ské ped­a­gog­ické nakla­date¾stvo, 20–22. p.
Dikácz Nor­bert 2005. A kar­vai öreg te­me­tő sír­em­lé­kei. In A Ma­gyar Kul­tú­ra és Du­na Men­te Mú­ze­u­ma 2005. évi ér­te­sí­tő­je. Ko­má­rom, A Ma­gyar Kul­tú­ra és Du­na Men­te Mú­ze­u­ma, 45–89. p.
Füge­di Márta–Viga Gyu­la 1994. A bodrogszen­te­si sír­kö­vek és dí­szít­mé­nyek. Ethno­graphi­a, 105. évf. 1. sz. 129–144. p.
Héder Ág­nes 2001. Sír­fel­irat­ok a révkomáro­mi re­for­má­tus te­me­tő­ben (a kez­de­tek­től 2000-ig). Nitra, Uni­verzi­ta Konš­tan­tí­na Filoz­i­fa.
Hol­bová, Katarí­na 2001. Doku­men­tá­cia pohreb­ných obyèa­jov a zbierkach Tekovského múzea v Levi­ci­ach. In Botík Ján (zost.): Obyèa­jové tradí­cie pri úmrtí a pochová­vaní na Sloven­sku s oso­bit­ným zrete¾om na etnickú a kon­fe­sionál­nu mno­hotvárnos. Bratislava, Lúè – Vyda­vate¾ské družstvo, 57–64. p.
Ju­hász Ilo­na, L. 2002. Rudna I. Te­met­ke­zés és a te­me­tő­kul­tú­ra vál­to­zá­sai a 20. szá­zad­ban. Komárom–Somorja, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Ju­hász Ilo­na, L. 2004. Fény­ké­pek a dél-szlo­vá­ki­ai te­me­tők sír­em­lé­ke­in és az út men­ti ha­lál­je­le­ken. In Lisz­ka Jó­zsef (sz­erk.): Acta Eth­no­log­i­ca Danu­biana. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont Év­köny­ve (2003–2004) 5–6. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó, 107–133. p.
Ju­hász Ilo­na, L. 2005. „Fá­ba ró­va, föld­be ütve…” A kop­ja­fák/em­lék­osz­lop­ok mint a szim­bo­li­kus tér­fog­la­lás esz­kö­zei a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nál. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
J. M.–D. M 2001. Rég­múlt idők em­lé­ke­ze­te. A tej­falusi zsi­dó te­me­tő I-II. Somor­ja és Vi­dé­ke, 11. évf. 2–3. sz. 4–6. p.
Kušanová-Wiecha, Katarí­na 1996. Náhrob­níky na židovskom cin­toríne v Bratislave, ich dekor a sym­bo­l­i­ka. In Acta Judaica Slo­va­ca 3. Bratislava, Mú­ze­um židovskej kultúry, 95–109. p.
Kušanová-Wiecha, Katarí­na 2001. Tex­tová analýza epitafov zo starého židovského cin­torí­na v Bratislave. In Botík Ján (zost.): Obyèa­jové tradí­cie pri úmrtí a pochová­vaní na Sloven­sku s oso­bit­ným zrete¾om na etnickú a kon­fe­sionál­nu mno­hotvárnos. Bratislava, Lúè – Vyda­vate¾ské družtsvo, 173–183. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1980. „Itt va­gyon az ő em­lé­ke meg­örö­kít­ve” 1–5. Hét, 25. évf. 47–51. sz. 22. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1983a. Fej­fák és láb­fák a gömöri Fel­sővá­ly­on. Hon­is­me­ret, 11. évf. 3. sz. 50–51. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1983b. „Itt va­gyon az ő em­lé­ke meg­örö­kít­ve.” Ba­ran­go­lás szlo­vá­ki­ai ma­gyar fal­vak te­me­tő­i­ben. Élet és Tu­do­mány, 21. sz. 664–665. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1988. Far­na­di sír­je­lek. In Nép­raj­zi Köz­lé­sek IV. Sze­mel­vé­nyek a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga Nép­raj­zi Szak­bi­zott­sá­ga tag­ja­i­nak gyűj­té­sé­ből. Bratislava, Sloven­ské ped­a­gog­ické nakla­date¾stvo, 44–59. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1992. Fa­lu­si te­me­tők a szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld ke­le­ti fe­lén. In Fe­je­ze­tek a szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld nép­raj­zá­ból. Bu­da­pest, OKTK Ma­gyar­ság­ku­ta­tás Prog­ram, 116–135. p. /Magyarságkutatás könyv­tá­ra, 12./
Lisz­ka Jó­zsef 2000. Te­me­tő­ink szak­rá­lis kis­em­lé­kei (A fa­lu­si és me­ző­vá­ro­si te­me­tők kul­tú­rá­ja a Kis­al­föld szlo­vá­ki­ai ré­szén). In uő.: Ál­lít­ta­tott ke­reszt­ínyi buzgóság­bul. Ta­nul­má­nyok a szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld szak­rá­lis kis­em­lé­ke­i­ről. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum, 149–169. p.
Liszka, Jó­zsef 2001. Cin­toríny Maïarov v ded­inách a vidieck­ych mestách Poduna­jskej nížiny. In Botík Ján (zost.): Obyèa­jové tradí­cie pri úmrtí a pochová­vaní na Sloven­sku s oso­bit­ným zrete¾om na etnickú a kon­fe­sionál­nu mno­hotvárnos. Bratislava, Lúè – Vyda­vate¾ské družstvo, 79–90. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2002. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za. Budapest–Dunaszerdahely. Osiris Kiadó–Lilium Aurum Ki­adó.
Mi­há­lyi Mol­nár Lász­ló 1984. Fej­fák a Nagyka­pos kör­nyé­ki te­me­tők­ben. In Új Min­de­nes Gyűj­te­mény 3. Bratislava, Ma­dách, 85–92. p.
Novák Lász­ló 1985. Te­me­tés és sír­je­lö­lés az Ung-vidéken. Mis­kolc, Her­man Ot­tó Mú­ze­um, 104–112. p. /A Mis­kol­ci Her­man Ot­tó Mú­ze­um köz­le­mé­nyei, 23./
Novák Lász­ló 1989. Te­me­tés és sír­je­lö­lés Szi­rén­fal­ván és Csic­ser­ben. In Nép­raj­zi Köz­lé­sek V. Nép­raj­zi Ta­nul­má­nyok az Ung-vidékről. Bratislava, Sloven­ské ped­a­gog­ické nakla­date¾stvo, 77–81. p.
Novák Lász­ló 2000. Te­me­tés és sír­je­lö­lés. In D. Var­ga Lász­ló (sz­erk.): Elő­de­ink éle­te. Csicser és Szi­rén­fal­va nép­raj­za. Csicser–Szirénfalva, [k. n.] 113–116. p.
Novák Lász­ló Fe­renc 2005. Fej­fa mo­no­grá­fia. Nagy­kő­rös, Arany Já­nos Mú­ze­um.
Obu­chová, Viera 2004. Ondrejský cin­torín. Bratislava, Al­bert Marenèin Vyda­vate¾st­vo PT.
Obu­chová, Viera – Holèík, Šte­fan 2006. Cin­torín pri Kozej bráne. Bratislava, Al­bert Marenèin Vyda­vate¾st­vo PT.
Puntigán József–Puntigán Tün­de 2003. A lo­son­ci re­for­má­tus te­me­tő. Komárom–Du­naszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó. /Notitia Historico-Ethnologica, 3./
Thain János–Tichy Kál­mán 1991. Kis­al­föl­di és gömöri né­pi épí­té­szet. Saj­tó alá ren­dez­te és a be­ve­ze­tő ta­nul­mányt ír­ta Lisz­ka Jó­zsef. Bu­da­pest, Nép­raj­zi Mú­ze­um /Series His­tor­i­ca Ethno­graphi­ae, 4./
Végh Lász­ló (ös­­sze­áll.) 2000. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar könyv­gyűj­te­mé­nyé­nek bib­li­og­rá­fi­á­ja (1918–2000). 1–2. köt. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum.
Virt Ist­ván 1987. Ha­lál­lal kap­cso­la­tos szo­ká­sok és hi­e­del­mek Zob­o­ralján. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó­cso­port. /Folklór ar­chí­vum, 17./

Konkoly László: Tartalomfejlesztés és internetes tartalmak. A Fórum Intézet adatbázisai

Be­ve­ze­tő

A in­for­ma­ti­kai fej­lő­dés so­rán az em­ber min­dig is sze­ret­te vol­na meg­kön­­nyí­te­ni a szá­mí­tá­so­kat, bi­zo­nyos ada­tok­kal va­ló mű­ve­le­te­ket, ada­tok, in­for­má­ci­ók egy­sze­rű tá­ro­lá­sát és ke­res­he­tő­sé­gét, így már az el­ső szá­mí­tó­gé­pek is az ada­tok­kal, a szá­mok­kal va­ló ma­ni­pu­lá­ci­ót, a mű­ve­let­vég­zést, az adat­bá­zis­ok ki­ala­kí­tá­sát és az azok­ban va­ló egy­sze­rű ke­re­sést se­gí­tet­ték. A szá­mí­tás­tech­ni­ka fej­lő­dé­sé­vel az 1960-as évek­ben fo­ko­zó­dó igény je­lent­ke­zett az ak­ko­ri­ban már nagy­szá­mú írá­sos mó­don tá­rolt ada­tok di­gi­tá­lis for­má­ban va­ló rög­zí­té­sé­re, a tech­ni­kai esz­kö­zök ki­hasz­ná­lá­sá­val ezen ada­tok kön­­nyebb ke­ze­lé­sé­re és a nyil­vá­nos­ság szá­má­ra is hoz­zá­fér­he­tő­sé­get biz­to­sí­tó meg­ol­dá­sok­ra. A szá­mí­tás­tech­ni­kai ipar egyik hú­zó­ága­za­ta már a fej­lő­dés ko­rai sza­ka­szá­ban is az ál­ta­lá­nos adat­fel­dol­go­zás lett. Az adat­fel­dol­go­zás mind újabb és egy­re na­gyobb tel­je­sít­mé­nyű hard­vert igé­nyelt. A tel­je­sít­mény nö­ve­ke­dé­sé­vel nőt­tek a szoft­ve­rek iránt tá­masz­tott el­vá­rá­sok is. Nö­ve­ke­dett az ada­to­kat ke­ze­lő rend­sze­rek meg­bíz­ha­tó­sá­ga, a prog­ra­mo­zói nyel­vek fej­lő­dé­sé­vel kön­­nyeb­bé vált e rend­sze­rek ke­zel­he­tő­sé­ge, to­váb­bá nagy­mér­té­kű fej­lő­dés ment vég­be az ada­tok biz­ton­sá­gos tá­ro­lá­sa te­rén is. Ha az adat­fel­dol­go­zás szoft­ve­res ol­da­lát néz­zük, szá­mos fej­lő­dé­si fo­kon, ge­ne­rá­ci­ón ke­resz­tül ju­tott el nap­ja­ink fej­lett for­má­já­hoz.

Az adat­mo­del­lek fej­lő­dé­se

Az adat­bá­zis mint fo­ga­lom, már az el­ső szá­mí­tó­gé­pek meg­je­le­né­sé­vel egy idő­ben be­ke­rült a köz­tu­dat­ba. A kez­de­tek­ben ren­de­zet­len, kap­cso­la­tok nél­kü­li ada­tok­kal dol­goz­tak, ké­sőbb a kön­­nyebb ke­zel­he­tő­ség ér­de­ké­ben az ada­to­kat bi­zo­nyos tu­laj­don­sá­gok alap­ján ren­dez­ték, ezek a ren­de­zett for­mák adat­struk­tú­rá­kat ered­mé­nyez­tek. A fej­lő­dés so­rán adat­mo­del­le­ket, adat­sé­má­kat ala­kí­tot­tak ki, me­lyek se­gít­sé­gé­vel job­ban ke­zel­he­tő adat­egy­sé­ge­ket kap­tak, to­váb­bá az adat­struk­tú­rá­kat ke­ze­lő rend­sze­rek is egy­sze­rű­söd­tek. A rend­sze­re­zett, avagy mo­dell­be fog­lalt adat­hal­ma­zo­kat adat­bá­zis­nak (Data Base – DB) ne­vez­ték el. A rend­sze­re­zés, a mo­dell­be fog­la­lás több fej­lő­dé­si fá­zi­son ment ke­resz­tül. A leg­ré­geb­bi hasz­nált adat­bá­zis­tí­pus a hi­e­rar­chi­kus adat­mo­dell. Eb­ben az eset­ben az ada­tok bi­zo­nyos szem­pont­ok alap­ján egy­más fö­lé, il­let­ve alá van­nak ren­del­ve. A kö­vet­ke­ző úgy­szin­tén ré­gen hasz­nált adat­mo­dell a há­lós mo­dell. A há­lós mo­dell ta­lá­ló ne­ve alap­ján, há­ló­ba ren­dez­te az ada­to­kat adott tu­laj­don­sá­gok alap­ján. Ké­sőbb, az 1970-es évek kö­ze­pé­től a re­lá­ci­ós al­geb­ra, mint ma­te­ma­ti­kai alap meg­je­le­né­sét kö­ve­tő­en, ki­ala­kult a re­lá­ci­ós adat­bá­zis (Relational Data Base Man­age­ment Sys­tem – DBMS) mint adat­mo­dell. Ez a mai gya­kor­lat­ban leg­hasz­ná­la­to­sabb, leg­gyak­rab­ban al­kal­ma­zott adat­mo­dell. Ér­de­mes még em­lí­tést ten­ni az 1990-es évek kö­ze­pén ki­ala­kult ob­jek­tum­ori­en­tált adat­mo­dell­ről is (Object Data Base Man­age­ment Sys­tem – ODBMS), ugyan­is szá­mos előn­­nyel ren­del­ke­zik az elő­de­i­hez ké­pest. Ugyan­ak­kor ez az adat­mo­dell még fej­lő­dé­si fá­zis­ban van, szá­mos prob­lé­mát kell még ki­küsz­öböl­ni. Az biz­tos, hogy va­la­mely szab­vá­nyo­sí­tott, ki­for­rott vál­to­za­ta a ké­sőb­bi­ek­ben át­ve­he­ti, át­ve­szi a re­lá­ci­ós adat­mo­dell, a re­lá­ci­ós adat­bá­zis­ok he­lyét.

Re­lá­ci­ós adat­mo­dell

A re­lá­ci­ós adat­mo­dell alap­ja a re­lá­ció, mely bi­zo­nyos szem­pont­ok alap­ján ös­­sze­tar­to­zó ada­tok cso­port­ját je­len­ti. Az ada­tok úgy­ne­ve­zett táb­lá­za­tok­ban van­nak tá­rol­va, me­lyek­ben a cso­por­to­sí­tás adott sza­bá­lyok alap­ján tör­té­nik. A táb­lá­zat­ban ta­lál­ha­tó ele­mek egy­más­sal re­lá­ci­ót al­kot­nak. A táb­lá­zat­ban egy sort re­kord­nak ne­vez­nek, míg a táb­lá­zat egy osz­lo­pa a me­ző, amely egy­azon tí­pu­sú és ren­del­te­té­sű ada­to­kat fog­lal ma­gá­ba.
A re­lá­ci­ós adat­bá­zis­ok­nál az ada­tok ke­ze­lé­se és fel­dol­go­zá­sa re­lá­ci­ós adat­bá­zis-ke­ze­lő rend­sze­rek se­gít­sé­gé­vel tör­té­nik. E rend­sze­rek vagy nyel­vek mind ugyan­azon kö­zös ma­te­ma­ti­kai alap­ra, a re­lá­ci­ós al­geb­rá­ra épül­nek. A re­lá­ci­ós al­geb­ra a re­lá­ci­ón vé­gez­he­tő mű­ve­le­tek ös­­szes­sé­gét de­fi­ni­ál­ja. Az adat­bá­zis­ke­ze­lő-rend­sze­rek leg­na­gyobb elő­nye, hogy a prog­ra­mo­zás­hoz elég is­mer­ni a re­lá­ci­ós al­geb­rá­ra épü­lő adat­bá­zis­ke­ze­lő-nyel­ve­ket, nincs szük­ség a rend­szer hát­tér­fo­lya­ma­ta­i­nak el­sa­já­tí­tá­sá­ra.
A re­lá­ci­ós al­geb­ra lét­re­jöt­tét kö­ve­tő­en szá­mos nyelv ala­kult ki és tűnt el, míg el­ju­tot­tunk az el­ső, szá­munk­ra fon­tos, szab­vá­nyo­sí­tott nyelv­hez az SQL-hez (Structured Query Lan­guage [Struk­tu­rált Le­kér­de­ző Nyelv] – SQL).

Az SQL szü­le­té­se, ver­zi­ói

Az el­ső szab­vá­nyo­sí­tott ver­zió 1986-ban je­lent meg ANSI SQL 86 né­ven (American Nation­al Stan­dard Insti­tute [Ame­ri­kai Nem­ze­ti Szab­vány In­té­zet] – ANSI). Ké­sőbb, 1987-ben az ISO (International Stan­dard Organ­i­za­tion [Nem­zet­kö­zi Szab­vány­ügyi Szer­ve­zet] – ISO) is szab­vá­nyo­sí­tot­ta. A kö­vet­ke­ző szab­vá­nyo­sí­tá­si fo­lya­mat 1989-ben zá­rult le, ezt ne­vez­ték el ANSI SQL 89-nek, amit az ISO is el­fo­ga­dott SQL-89 né­ven, ké­sőbb 1992-ben nyer­te el a mai ál­ta­lá­nos for­má­ját SQL-92, vagy SQL-2 né­ven.
Je­len­tő­sebb vál­to­zá­so­kat az 1999-ben szab­vá­nyo­sí­tott ver­zió ho­zott SQL-99 vagy SQL-3 né­ven, amely­ben szá­mos új fej­lesz­tés és le­he­tő­ség je­lent meg, pl. re­kur­zió, re­gu­lá­ris ki­fe­je­zé­sek, trig­gerek hasz­ná­la­ta és né­hány ob­jek­tum­ori­en­tált tu­laj­don­ság. Nap­ja­ink­ban a szak­ava­tott prog­ra­mo­zók szá­mos kü­lön­bö­ző gyár­tó mű­he­lyé­ből szár­ma­zó adat­bá­zis­ke­ze­lő-rend­szer kö­zül vá­lo­gat­hat­nak. A rend­sze­rek több­sé­ge az ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott SQL-92 és SQL-99 szab­ványt ve­szi ala­pul.

Az inter­net

Az adat­mo­del­lek és az adat­bá­zis-ke­ze­lők fej­lő­dé­sé­nek rö­vid be­mu­ta­tá­sa után ki­emel­ten kell fog­lal­koz­nunk az inter­net meg­je­le­né­sé­vel és tér­hó­dí­tá­sá­val. Tes­­szük ezt azért, mert az adat­bá­zis-hasz­ná­lat mai el­ter­je­dé­sé­nek egyik fő ki­vál­tó­ja. Az inter­net egy nem­zet­kö­zi­leg el­ter­jedt, an­gol ere­de­tű szó (ma­gya­rul: há­ló­za­tok há­ló­za­ta). Az egész, em­ber al­kot­ta vi­lá­got kör­be­fo­gó szá­mí­tó­gé­pes há­ló­zat, egy ha­tal­mas adat­bá­zis, amely a rá­kap­cso­ló­dó szá­mí­tó­gé­pek­ből és szá­mí­tó­gép-há­ló­zat­ok­ból egy nagy egy­sé­get al­kot. Egy­faj­ta kib­ertér, amely a va­ló­di lát­ha­tó vi­lág mel­lett egy más­faj­ta al­ter­na­tív te­ret biz­to­sít.
Az inter­ne­tre kap­cso­ló­dó szá­mí­tó­gé­pek, he­lyi há­ló­za­tok és intranetek egy­más kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak alap­já­ul a TCP/IP pro­to­koll­kész­let szol­gál. A TCP/IP (az an­gol Trans­mis­sion Con­trol Protocol/Internet Pro­to­col rö­vi­dí­té­se, ma­gya­rul: át­vi­te­li ve­zér­lő pro­tokol­l/in­ter­net­pro­tokol­l) az inter­neten hasz­nált kap­cso­lat­ori­en­tált kom­mu­ni­ká­ci­ós pro­to­koll, amely ke­ze­li a kom­mu­ni­ká­ci­ós kap­cso­la­tot és biz­to­sít­ja an­nak hi­ba­men­tes­sé­gét, to­váb­bá biz­to­sít­ja az adat­cso­ma­gok ala­csony szin­tű ve­zér­lé­sét és to­váb­bí­tá­sát.
Az ada­tok to­váb­bí­tá­sá­ra a tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés­nek kö­szön­he­tő­en a leg­kü­lön­fé­lébb fi­zi­kai kö­ze­gek nyúj­ta­nak le­he­tő­sé­get. A leg­ré­geb­ben hasz­nált te­le­fon­vo­na­lak és kü­lön­bö­ző há­ló­za­ti ká­be­le­ken kí­vül meg­je­len­tek a mű­hol­das csa­tor­nák, a kü­lön­bö­ző mik­ro­hul­lá­mú és egyéb ká­bel nél­kü­li al­kal­ma­zá­sok. Ezen új tech­no­ló­gi­ák meg­je­le­né­sé­nek kö­szön­he­tő­en, és a nagy táv­köz­lé­si cé­gek pi­ac­ra va­ló be­lé­pé­sé­vel fo­lya­ma­to­san bő­vült a ge­rinc­vo­na­lak há­ló­za­ta és ka­pa­ci­tá­sa, ez­ál­tal meg­je­len­tek az újabb és újabb inter­netes szol­gál­ta­tá­so­kat kí­ná­ló üz­le­ti vál­lal­ko­zá­sok. A leg­el­ter­jed­tebb inter­netes al­kal­ma­zá­sok kö­zül min­den­kép­pen meg kell em­lí­te­ni az elekt­ro­ni­kus le­ve­le­zést, az adat­ál­lo­má­nyok át­vi­tel­ét, a szö­veg-, a kép- és a hang­in­for­má­ci­ók in­teg­rált to­váb­bí­tá­sát, az inter­netes te­le­fo­ná­lást, az online rá­dió és leg­újab­ban az online tv meg­je­le­né­sét.
Az inter­netet fel­ügye­lő és ös­­sze­fo­gó szer­ve­zet az Inter­net Soci­e­ty (ISOC). A tár­sa­ság nyílt, tag­ja le­het bár­mely szer­ve­zet vagy ma­gán­sze­mély. Cél­ja az inter­net­tel kap­cso­la­tos in­for­má­ció­cse­re ös­­sze­han­go­lá­sa, fej­lesz­té­se. Fel­ada­ta, hogy ál­lást fog­lal­jon alap­ve­tő stra­té­gi­ai kér­dé­sek­ben, fe­le­lős a szab­vá­nyok el­fo­ga­dá­sá­ért, ill. a szab­vá­nyo­sí­tást igény­lő kér­dé­sek meg­ha­tá­ro­zá­sá­ért és az inter­net cím­zé­si rend­sze­ré­nek kar­ban­tar­tá­sá­ért.

A vi­lág­há­ló

Az ere­de­ti­leg ka­to­nai és szak­mai cé­lok­ra ter­ve­zett há­ló­zat gyor­san ál­ta­lá­nos kom­mu­ni­ká­ci­ós, in­for­má­ció­to­váb­bí­tó mé­di­á­vá vált. A há­ló­zat­ra egy­re több in­téz­mény, szer­ve­zet, cég kap­cso­ló­dott, a szol­gál­ta­tást ha­ma­ro­san a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra is fel­kí­nál­ták. Az elekt­ro­ni­kus le­ve­le­zés, „e-­mail” ki­ala­ku­lá­sát kö­vet­te a hír­cso­por­tok, „news­group” meg­je­le­né­se, majd az egy­re újabb és újabb igé­nye­ket kö­ve­tő­en meg­je­lent a „www” (World Wide Web – vagy rö­vi­den Web), et­től kezd­ve a szá­mí­tó­gép­hez nem ér­tők is kön­­nyen el­sa­já­tít­hat­ták az inter­neten tör­té­nő új­faj­ta fel­fo­gást igény­lő in­for­má­ció­szer­zést.
A vi­lág­há­ló az inter­neten mű­kö­dő, egy­más­sal úgy­ne­ve­zett hiper­linkekkel ös­­sze­kö­tött do­ku­men­tu­mok rend­sze­re. A rend­szer­re web­böngésző prog­ram se­gít­sé­gé­vel le­het rá­kap­cso­lód­ni, ez a prog­ram ké­pes meg­je­le­ní­te­ni az egyes do­ku­men­tu­mo­kat, „we­blapokat”. A fel­hasz­ná­ló a la­po­kon ta­lál­ha­tó hiper­linkek se­gít­sé­gé­vel tud to­váb­bi la­po­kat vagy adat­ál­lo­má­nyo­kat le­kér­ni. Ez ha­tá­roz­za meg a rend­szer há­ló­jel­le­gét, ahol az adat­ál­lo­má­nyok a há­ló cso­mó­pont­jai, a hiper­linkek pe­dig a pon­to­kat ös­­sze­kö­tő szá­lak, ame­lye­ken ke­resz­tül egy vagy több lé­pés­ben bár­mi­lyen do­ku­men­tum el­ér­he­tő.
A vi­lág­há­ló há­rom szab­vány­ra épül:
– A Uni­form Resource Loca­tor (URL) le­ír­ja, mi­lyen egye­di „cím­mel” kell ren­del­kez­nie az egyes ol­da­lak­nak.
– A hiper­tex­tátviteli-pro­tokol (Hyper Text Trans­fer Pro­to­col – HTTP) meg­ad­ja, ho­gyan küld egy­más­nak in­for­má­ci­ót a bön­gé­sző és a ki­szol­gá­ló.
– A hiper­textleíró-nyelv (Hyper Text Markup Lan­guage – HTML) az in­for­má­ció­kó­do­lás el­já­rá­sa, mel­­lyel az ol­dal sok­fé­le esz­kö­zön meg­je­le­nít­he­tő­vé vá­lik.
A gyors el­ter­je­dés­ből és egy­sze­rű ke­zel­he­tő­ség­ből ere­dez­tet­he­tő a ko­ráb­ban, a fel­hasz­ná­ló szem­pont­já­ból in­gye­nes, non­prof­it há­ló­zat elü­zletiesedése is. Az óri­á­si és egy­re nö­vek­vő, töb­bé már nem csak pro­fi szá­mí­tás­tech­ni­ku­sok­ból ál­ló inter­netközösség ha­tal­mas üz­le­ti le­he­tő­sé­ge­ket rejt, sőt, az em­be­rek kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ós kap­cso­la­tok tel­je­sen új for­má­it te­szi le­he­tő­vé.

Az inter­netes adat­bá­zis­ok

A www az Eu­ró­pai Ré­szecs­ke­fi­zi­kai Ku­ta­tó­in­té­zet, a CERN szü­löt­te. Tim Berners-Lee és Robert Cail­li­au el­gon­do­lá­sai alap­ján olyan rend­szer szü­le­tett, ami az el­múlt tíz év­ben for­ra­dal­ma­sí­tot­ta a kom­mu­ni­ká­ci­ót. 1993. áp­ri­lis 30-án a CERN be­je­len­tet­te, hogy a vi­lág­há­ló min­den­ki szá­má­ra sza­bad és in­gye­nes. Ez­zel a dön­tés­sel út­nak in­dult az év­szá­zad ta­lán egyik leg­na­gyobb ta­lál­má­nya. 1998-ra mint­egy 300 mil­li­ó­ra nőtt a web­doku­men­tumok szá­ma, és a web na­pon­ta to­váb­bi más­fél mil­li­ó­val bő­vült. A gyors el­ter­je­dés­nek és az egy­sze­rű ke­zel­he­tő­ség­nek kö­szön­he­tő­en el­in­dult az ad­dig non­prof­it há­ló­zat kom­mer­cial­izálódása is. Az óri­á­si és egy­re nö­vek­vő inter­nethasználat ha­tal­mas üz­le­ti le­he­tő­sé­ge­ket rej­tett, sőt, az em­be­rek kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ós kap­cso­la­tok tel­je­sen új for­má­it tet­te le­he­tő­vé. Nem egész 15 év alatt a fej­lett or­szá­gok­ban az inter­net hasz­ná­la­ta el­ér­te a 80–90% -ot. Az inter­netes ol­da­lak és a há­ló­zat­ba be­kap­cso­ló­dó gé­pek nö­ve­ke­dé­sét má­ra már szin­te kép­te­len­ség nyo­mon kö­vet­ni. Már alig akad olyan ré­sze az em­be­ri lét­nek, ami­ről ne ta­lál­nánk in­for­má­ci­ót az inter­neten. Szin­te le­he­tet­len pár sor­ban ös­­sze­fog­lal­ni az inter­net nyúj­tot­ta szol­gál­ta­tá­sok ös­­szes­sé­gét, még­is ki kell emel­ni a két leg­fon­to­sabb te­rü­le­tet, me­lyek­nek meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe van és lesz a to­váb­bi fej­lő­dés­ben. Az egyik a há­ló­zat­ba be­lé­pő sze­rep­lők kü­lön­bö­ző csa­tor­ná­kon tör­té­nő, egy­más kö­zöt­ti in­for­má­ció­cse­ré­jé­nek és kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak biz­to­sí­tá­sa, a má­sik pe­dig az adat- és in­for­má­ció­szol­gál­ta­tás.
Az el­ső cso­port­ba tar­to­zik a már jól is­mert elekt­ro­ni­kus le­ve­le­zés (e-­mail), a hír­cso­por­tok (news­group), a kü­lön­bö­ző fó­ru­mok, a jó­kí­ván­ság­kül­dő ol­da­lak, a chat, az inter­netes te­le­fon, a vi­de­o­te­le­fon vagy az újab­ban nagy si­ker­nek ör­ven­dő sze­mé­lyes nap­lók (bl­o­gok).
A má­so­dik cso­port­ba tar­to­zó szol­gál­ta­tá­so­kat szin­tén jól is­mer­jük, ezek kö­zé tar­toz­nak az ál­ta­lá­nos in­for­má­ci­ót nyúj­tó hon­la­pok, az inter­netes ter­mék­ka­ta­ló­gu­sok, az online ren­de­lé­sek és vá­sár­lá­sok, az inter­netes új­sá­gok, a ke­re­sők, a kü­lön­bö­ző for­má­tu­mú do­ku­men­tum- és adatál­lománytárak, az online rá­di­ók és a leg­újabb fej­lő­dést fi­gye­lem­be vé­ve az online té­vé­su­gár­zás.
Mind­két te­rü­let alap­kö­ve az in­for­ma­ti­kai fej­lő­dés, ezen be­lül az adat­bá­zis­ok, az azo­kat ke­ze­lő rend­sze­rek és a prog­ra­mo­zá­si nyel­vek mind na­gyobb ré­te­gek szá­má­ra va­ló egy­sze­rűbb hoz­zá­fé­ré­sé­nek le­he­tő­sé­ge.

A www.­fo­ru­minst.sk

Szlo­vá­ki­á­ban csak­úgy, mint Ma­gyar­or­szá­gon az el­ső inter­netes ol­da­lak meg­je­le­né­se az 1993-as év vé­gé­re te­he­tő. Vi­lág­szer­te el­ső­ként az egye­te­mek és a ku­ta­tó­in­té­ze­tek kap­cso­lód­hat­tak rá az inter­ne­tre; majd a kap­cso­ló­dás tech­ni­kai fel­tét­elei lét­re­jöt­té­vel, és az el­ső inter­netes kap­cso­la­tot és web­hostin­got kí­ná­ló szol­gál­ta­tók meg­je­le­né­sé­vel min­den­ki szá­má­ra le­he­tő­vé vált a sza­bad hoz­zá­fé­rés. A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet már meg­ala­ku­lá­sa évé­ben be­je­gyez­te és lét­re­hoz­ta inter­netes ol­da­lát, ez­zel Szlo­vá­ki­á­ban a ha­son­ló in­téz­mé­nyek kö­zül szin­te el­ső­ként di­cse­ked­he­tett önál­ló több­nyel­vű in­for­má­ci­ós hon­lap­pal és sa­ját e-mail cí­mek­kel. Az ol­dal tar­tal­maz­ta az in­té­zet te­vé­keny­sé­gé­nek le­írá­sát, a szer­ke­ze­ti fel­épí­té­sét, a meg­je­lent pub­li­ká­ci­ó­it, az ak­tu­a­li­tá­so­kat, to­váb­bá ott­hont adott szá­mos ki­sebb in­téz­mény és szer­ve­zet hon­lap­já­nak is. Ez az el­ső­ség meg­ha­tá­ro­zó volt az in­téz­mény ké­sőb­bi te­vé­keny­sé­gét il­le­tő­en.
Az in­té­zet cél­jai és kül­de­té­se a nem­ze­ti és egyéb ki­sebb­sé­gek ku­ta­tá­sa, az írott és írat­lan kul­tu­rá­lis em­lé­kek meg­őr­zé­se és do­ku­men­tá­lá­sa Szlo­vá­kia nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gye­sen la­kott te­rü­le­te­in. Az egyes ki­sebb­sé­gi szak­mai szer­ve­ze­tek­kel, mú­ze­u­mok­kal, tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nyek­kel együtt­mű­köd­ve pró­bál­ja ös­­sze­sí­te­ni és rend­sze­rez­ni azt az is­me­ret­anya­got, amely ob­jek­tív és hű ké­pét ad­ja a Szlo­vá­ki­á­ban élő ős­ho­nos és be­ván­do­rolt ki­sebb­sé­gek­nek.
Az inter­net és az inter­netes adat­bá­zis­ok nagy­mér­té­kű tér­hó­dí­tá­sát fi­gyel­ve a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ko­rán fel­is­mer­te, hogy az ös­­sze­gyűj­tött ada­to­kat nem elég csak ar­chi­vál­ni és írott for­má­ban köz­zé­ten­ni, nagy hang­súlyt kell fek­tet­ni az in­for­má­ció és is­me­ret­anyag inter­neten va­ló köz­zé­té­te­lé­re is. Ten­nie kell ezt, már csak ab­ból az egy­sze­rű ok­ból ki­fo­lyó­lag is, mi­vel az in­té­zet ál­tal ös­­sze­gyűj­tött is­me­ret­anyag ku­ta­tá­sa és fel­dol­go­zá­sa ál­la­mi és non­prof­it tá­mo­ga­tá­sok jó­vol­tá­ból fo­lyik.

Az FKI adat­bá­zi­sai

A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (FKI) 2000-ben kezd­te el di­gi­tá­lis adat­bá­zi­sa­i­nak lét­re­ho­zá­sát az inter­neten. El­ső lé­pés­ként üzem­be he­lyez­te önál­ló inter­netes szer­ve­rét, majd a meg­fe­le­lő in­for­ma­ti­kai esz­kö­zök ki­vá­lasz­tá­sát kö­ve­tő­en (Apache-webszerver, Post­gre SQL adat­bá­zis­ke­ze­lő-rend­szer, PHP) el­kezd­te fej­lesz­te­ni önál­ló, most már ak­tív, inter­netes adat­bá­zis­okon ala­pu­ló új hon­lap­ját.
Az adat­bá­zis mag­ját egy te­le­pü­lés­szin­tű adat­bá­zis al­kot­ja, amely­hez egy ös­­sze­tett kap­cso­lat­rend­szer se­gít­sé­gé­vel kö­tőd­nek a te­le­pü­lés­hez csa­tol­ha­tó, ön­ma­gá­ban is adat­bá­zist al­ko­tó hal­ma­zok. Az adat­bá­zis 1918-tól nap­ja­in­kig kö­ve­ti nyo­mon a de­mog­rá­fi­ai, a gaz­da­sá­gi, a szo­ci­á­lis, a nem­ze­ti­sé­gi stb. vál­to­zá­so­kat Szlo­vá­kia köz­sé­ge­i­ben. A kü­lön­bö­ző adat­hal­maz­ok és di­gi­ta­li­zált tar­tal­mak mind­egyi­ke va­la­mi­lyen mó­don köt­he­tő egy te­le­pü­lés­hez vagy na­gyobb köz­igaz­ga­tá­si egy­ség­hez, adott idő­höz vagy in­ter­val­lum­hoz. Az ada­tok ilyen mó­don va­ló tá­ro­lá­sa a ké­sőb­bi­ek­ben le­he­tő­sé­get nyújt majd egy több­di­men­zi­ós mo­dell ki­ala­kí­tá­sá­ra, amely­ben nyo­mon tud­juk kö­vet­ni, ös­­sze­ha­son­lí­ta­ni és ele­mez­ni a kü­lön­bö­ző köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek­re (me­gye, ke­rü­let, já­rás, kör­zet stb.) vo­nat­ko­zó ada­tok vál­to­zá­sát az idő függ­vé­nyé­ben. A szlo­vá­ki­ai köz­sé­gek és vá­ro­sok a 20. szá­zad­ban na­gyon so­kat vál­toz­tak, több­ször vál­to­zott a ne­vük, köz­igaz­ga­tá­si be­osz­tá­suk, ös­­sze­von­ták őket, hoz­zá­csa­tol­ták egy na­gyobb te­le­pü­lés­hez, szét­vál­tak stb. A te­le­pü­lé­sek vál­to­zá­sai a vo­nat­ko­zó tör­vé­nyek alap­ján kó­dol­ha­tók. Ezen fej­lő­dés kö­ve­té­se nagy fel­adat és ha­tal­mas adat­men­­nyi­ség adat­bá­zis­ok­ban va­ló ös­­sze­gyűj­té­sét igény­li, de a várt ered­mény né­hány min­tán már most is jól lát­ha­tó, és az ada­tok be­töl­té­se után a te­le­pü­lé­sek min­den vál­to­zá­sa nyo­mon kö­vet­he­tő lesz. Az adat­bá­zis­ból ki le­het majd szűr­ni pél­dá­ul a nem­ze­ti­sé­gi ará­nyok és a la­kos­ság szám­ará­nyá­nak vál­to­zá­sát olyan eset­ben is, ami­kor a te­le­pü­lés önál­ló köz­igaz­ga­tá­si egy­ség­ként már nem is lé­te­zik, va­la­me­lyik na­gyobb te­le­pü­lés ré­sze vagy hoz­zá­csa­tol­tak egy ki­sebb te­le­pü­lést.
Ez­zel pár­hu­za­mo­san meg­kez­dő­dött az egyes te­le­pü­lé­sek­hez ren­del­he­tő ada­tok fel­dol­go­zá­sa is. Kön­­nyebb a hely­zet az 1990-es évek utá­ni ada­tok fel­dol­go­zá­sa te­rén, mi­vel a Köz­pon­ti Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal és egyéb ál­la­mi in­téz­mé­nyek is át­tér­tek az ada­tok di­gi­tá­lis for­má­ban va­ló tá­ro­lá­sá­ra, ame­lyek sok eset­ben in­gyen hoz­zá­fér­he­tők, akár az adott in­téz­mény hi­va­ta­los hon­lap­ján. A ré­geb­bi ada­tok ese­té­ben nem ma­rad más, mint a je­len­leg is fo­lyó ku­ta­tá­sok szem­pont­já­ból fon­tos ada­tok fo­ko­za­tos di­gi­ta­li­zá­lá­sa.
Eb­ben az adat­bá­zis­ban je­len­leg 10 cso­port ki­ala­kí­tá­sa és adat­fel­dol­go­zá­sa van fo­lya­mat­ban:
1. Ál­ta­lá­nos ada­tok: A te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó ál­ta­lá­nos ada­to­kat tar­tal­maz­za (meg­ne­ve­zés, irá­nyí­tó­szám, pos­ta, te­le­pü­lés tí­pu­sa stb.). Eb­ben a rész­ben ta­lál­ha­tó egy hi­vat­ko­zás, amely a Szö­vet­ség a Kö­zös Cé­lo­kért és a Csallóköz–Mátyusföldi Re­gi­o­ná­lis Tár­su­lás kö­zös gon­do­zá­sá­ban lét­re­jött, Ré­gió­fej­lesz­tés for­rá­sai ne­vű, Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta já­rá­sa­it fel­dol­go­zó adat­bá­zis­ára kap­cso­ló­dik a te­le­pü­lés kód­ján ke­resz­tül.
2. Ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek: A vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek a te­le­pü­lé­si szint­től a já­rá­so­kon és ke­rü­le­te­ken ke­resz­tül az or­szá­gos ada­to­kig, to­váb­bá újab­ban a me­gyék­re le­bont­va 1990-től nap­ja­in­kig.
3. De­mog­rá­fi­ai ada­tok: A nép­szám­lá­lá­si ada­tok és az éves sta­tisz­ti­kai je­len­té­sek fel­dol­go­zá­sa 1918-tól nap­ja­in­kig.
4. Ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek: A te­le­pü­lé­sen ta­lál­ha­tó ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek lis­tá­ja, amely tar­tal­maz­za töb­bek kö­zött az in­téz­mény el­ér­he­tő­sé­ge­it.
6. Ci­vil szer­ve­ze­tek, in­téz­mé­nyek: A he­lyi ci­vil szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek lis­tá­ja.
7. Ké­pes­lap­ok: A ké­pes­lap­ar­chí­vum­ból ki­vá­lo­ga­tott, a te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó ké­pes­lap­ok lis­tá­ja.
8. Saj­tó­fi­gye­lő: A te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó saj­tó­hí­rek.
9. Bib­li­og­rá­fia: A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv­tá­rá­ban fel­lel­he­tő, a te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó köny­vek lis­tá­ja.
10. Ese­mény­nap­tár: A ren­dez­vény­nap­tár­ból ki­vá­lasz­tott, a te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó ese­mé­nyek éves le­bon­tá­sú lis­tá­ja.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet egyik fő te­vé­keny­sé­ge fi­gye­lem­mel kí­sér­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ér­dek­vé­del­mi, kul­tu­rá­lis, ala­pít­vá­nyi és ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sét és fej­lő­dé­sét. Ezt tük­rö­zi a már kez­de­tek óta gyűj­tött és rend­sze­re­zett szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek adat­bá­zi­sa. Je­len­leg több mint 1980 szer­ve­zet sze­re­pel az adat­bá­zis­ban. Az alap­ada­to­kon kí­vül rög­zít­jük a szer­ve­zet te­vé­keny­sé­gi kö­re­it, ve­ze­tő­jé­nek és kap­cso­lat­tar­tó­i­nak el­ér­he­tő­sé­gét, a cél­ki­tű­zé­se­it és a leg­fon­to­sabb meg­va­ló­sí­tott prog­ram­ja­it. Az adat­bá­zis­ban sze­rep­lő szer­ve­ze­te­ket és in­téz­mé­nye­ket alap­ve­tő­en négy nagy cso­port­ra oszt­juk:
– költ­ség­ve­té­si;
– ci­vil (non­prof­it);
– gaz­da­sá­gi;
– egyéb szer­ve­ze­tek.
A szer­ve­ze­tek a mi­nél jobb ke­res­he­tő­ség ér­de­ké­ben több szem­pont alap­ján is osz­tá­lyoz­va van­nak (fenn­tar­tó szer­ve­zet, te­vé­keny­ség, szol­gál­ta­tá­sok, meg­va­ló­sí­tott ren­dez­vé­nyek stb.).
Kü­lön adat­bá­zis­ként sze­re­pel az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek adat­bá­zi­sa, amely két rész­re oszt­ha­tó. Az egyik rész az ál­la­mi, az ön­kor­mány­za­ti, a ma­gán és az egy­há­zi ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ket tar­tal­maz­za a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek szem­pont­já­ból. Eb­ben je­len­leg 109 ma­gyar ok­ta­tá­si in­téz­mény (ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­la) sze­re­pel. A má­sik az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um ál­tal, min­den év­ben tan­év­kez­dés után ki­adott hi­va­ta­los lis­ta. Ezt az adat­bá­zist a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Pe­da­gó­gu­sok Szö­vet­sé­ge gon­doz­za.
A szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek adat­bá­zi­sa mel­lett meg kell em­lí­te­nünk a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont ál­tal ke­zelt pá­lyá­za­ti fi­gye­lőt is, amely se­gít­sé­get nyújt a ha­zai pá­lyá­zók szá­má­ra a kü­lön­bö­ző pá­lyá­za­ti ki­írá­sok kö­zöt­ti el­iga­zo­dás­ban. Tar­tal­maz­za mind­azon szer­ve­ze­te­ket, ame­lyek ado­má­nyo­zás­sal fog­lal­koz­nak, és ame­lyek a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek szá­má­ra is el­ér­he­tők, vagy ilyen jel­le­gű spe­ci­á­lis prog­ra­mok­kal ren­del­kez­nek. Az adat­bá­zis­ban je­len­leg 53 ado­má­nyo­zó szer­ve­zet sze­re­pel. Az eh­­hez tar­to­zó Pá­lyá­za­ti fi­gye­lő, a Szlo­vá­ki­á­ban élő ki­sebb­sé­ge­ket érin­tő konk­rét pá­lyá­za­ti ki­írá­so­kat kö­ve­ti fi­gye­lem­mel 2005-től kez­dő­dő­en.
2002-ben in­dult a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Esemény­nap­tára, amely ele­in­te bel­ső, az in­té­zet te­vé­keny­sé­gét do­ku­men­tá­ló adat­bá­zis­ként mű­kö­dött, majd 2005-től kez­dő­dő­en or­szá­gos ren­dez­vény­nap­tár­ként is mű­kö­dik, amely a www.­ma­g­yar.sk egyik fő ré­szét ké­pe­zi.
Az ed­dig fel­so­rolt in­téz­mé­nyi adat­bá­zis­ok olyan ke­res­he­tő, szin­te na­pi rend­sze­res­ség­gel vál­to­zó, inter­netes adat­tá­rak, ame­lyek gyűj­té­se és tá­ro­lá­sa csak di­gi­tá­lis for­má­ban tör­té­nik. Az ada­tok mó­do­sí­tá­sát hely­től és gép­től füg­get­le­nül, az inter­neten ke­resz­tül egy ad­mi­niszt­rá­ci­ós fe­lü­le­ten se­gít­sé­gé­vel vé­gez­het­jük. A kö­vet­ke­ző cso­port­ba azo­kat az adat­bá­zi­so­kat so­rol­juk, ame­lyek ke­res­he­tő (ak­tív) vagy egy­sze­rű lis­tás (sta­ti­kus) for­má­ban, a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv- és le­vél­árá­ban vagy az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban meg­ta­lál­ha­tó, kü­lön­bö­ző gyűj­te­mé­nyek­ben és ha­gya­té­kok­ban ta­lál­ha­tó di­gi­ta­li­zált is­me­ret­anya­got tar­tal­maz­zák.
Gyűj­te­mé­nyek:
1. Bib­li­og­rá­fi­ák: Az 1918-tól (Cseh)Szlovákia te­rü­le­tén meg­je­lent ki­sebb­sé­gi, vagy ki­sebb­sé­gi tár­gyú ki­ad­vány­ok gyűj­te­mé­nye. A ke­res­he­tő inter­netes adat­bá­zis tar­tal­maz­za a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca és a Bib­lio­the­ca Intereth­ni­ca törzs­ál­lo­má­nyát.
2. Ké­pes­lap­ar­chí­vum: A ké­pes­lap­ar­chí­vum ha­son­ló­an a fo­tó­ar­chí­vum­hoz, ke­res­he­tő for­má­ban, több­sé­gé­ben a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv- és le­vél­tá­rá­ban is meg­ta­lál­ha­tó ké­pes­la­po­kat tar­tal­maz­za (kb. 2000 ké­pes­lap). Ezen kí­vül meg­pró­bál­juk fi­gye­lem­mel kö­vet­ni és rend­sze­rez­ni az inter­neten elő­for­du­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú ké­pes­la­po­kat is. Ezek­nek a szá­ma meg­ha­lad­ja a 3500-at, je­len­leg még fel­dol­go­zás alatt áll­nak.
3. Fo­tó­ar­chí­vum: A fo­tó­ar­chí­vum fel­töl­té­se fo­lya­ma­to­san zaj­lik, je­len­leg az inter­neten ke­res­he­tő adat­bá­zis­ban mint­egy 8000 le­írást is tar­tal­ma­zó fo­tó ta­lál­ha­tó. Több­sé­gük újabb ko­ri, az FKI te­vé­keny­sé­gét do­ku­men­tá­ló di­gi­tá­lis fo­tó. A fo­tó­ar­chí­vum több je­les szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­tó­ri­por­ter és ama­tőr fo­tós gyűj­te­mé­nyét és ha­gya­té­kát is tar­tal­maz­za. A leg­je­len­tő­sebb al­ko­tók Gyö­ke­res Györ­gy, Prik­ler Lász­ló, So­mo­gyi Ti­bor, Dö­mö­tör Ede, Fo­gas Fe­renc, Pran­dl Sán­dor és Gör­föl Je­nő.
4. Fo­lyó­irat­ok és la­pok: A nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi fo­lyó­irat­ok és la­pok fel­mé­ré­sé­ből ös­­sze­ál­lí­tott adat­bá­zis.
5. Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár (MEK): A bu­da­pes­ti Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár meg­bí­zá­sá­ból a somor­jai Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mű­köd­te­ti a Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár szlo­vá­ki­ai ré­szét, amely elekt­ro­ni­kus for­má­ban gyűj­ti és az inter­neten szol­gál­tat­ja a ma­gyar tu­do­mány, ok­ta­tás és kul­tú­ra írott do­ku­men­tu­ma­it.
6. Pub­li­ká­ci­ók: A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ed­dig meg­je­lent ös­­szes pub­li­ká­ci­ó­ja tel­jes ter­je­de­lem­ben.
7. Egyéb gyűj­te­mé­nyek: CD-ROM, hang­zó anya­gok, videó­doku­men­tumok, ka­ta­ló­gu­sok és mű­sor­fü­ze­tek gyűj­te­mé­nye. Je­len­leg az inter­neten csak a gyűj­te­mé­nye­ket tar­tal­ma­zó lis­ták ta­lál­ha­tók.
Fel­dol­go­zá­sok:
1. Bib­li­og­rá­fi­ák: Kü­lön­bö­ző té­ma­kör­höz kap­cso­ló­dó bib­li­og­rá­fi­ák lis­tá­ja – tör­té­ne­ti bib­li­og­rá­fia, a Csal­ló­köz­ről szó­ló iro­da­lom bib­li­og­rá­fi­á­ja, Gyö­nyör Jó­zsef mun­ká­i­nak bib­li­og­rá­fi­á­ja, Sza­lat­nai Re­zső ha­gya­té­ká­nak vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ja, Vajkai Mik­lós bib­li­og­rá­fi­á­ja és Zal­abai Zsig­mond bib­li­og­rá­fiája.
2. Re­per­tó­ri­u­mok: A ki­sebb­sé­gi fo­lyó­irat­ok, év­köny­vek re­per­tó­ri­u­ma­it tar­tal­ma­zó adat­bá­zis. Az ed­dig fel­dol­go­zott fo­lyó­irat­ok: Kalligram, Ka­ted­ra, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le és a Ma­gyar Fi­gye­lő.
Egyé­ni ha­gya­té­kok:
Do­ku­men­tum for­má­já­ban ös­­sze­ál­lí­tott lis­ták (Győry De­zső ha­gya­té­ka, Ungváry Fe­renc ha­gya­té­ka, Sza­lat­nai Re­zső ha­gya­té­ka).
Le­vél­tár és irat­gyűj­te­mény:
1. Le­vél­tár: A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca 3 nagy irat­gyűj­te­mé­nyé­nek egyi­ké­be nyújt be­te­kin­tést egy ke­res­he­tő adat­bá­zis se­gít­sé­gé­vel. Je­len­leg a Cse­ma­dok 1949–1990 kö­zöt­ti tör­té­ne­té­nek do­ku­men­tum­gyűj­te­mé­nyé­ből kö­zel 400 jegy­ző­köny­vet is­mer­te­tő té­telt tar­tal­maz.
2. Irat­gyűj­te­mény: Is­mert szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek, az in­téz­mény­nek ado­má­nyo­zott sze­mé­lyes irat­gyűj­te­mé­nyei (Sza­bó Re­zső, Var­ga Sán­dor és Gyö­nyör Jó­zsef ira­tai).
Nép­raj­zi adat­tár:
1. Szak­rá­lis kis­em­lé­kek: A kul­tu­rá­lis ér­té­kek és a kis­kö­zös­sé­gek­ben sze­re­pet ját­szó em­lé­kek szám­ba­vé­te­le köz­sé­gen­ként. Eb­ben az adat­bá­zis­ban már több mint 4000 szak­rá­lis kis­em­lé­ket do­ku­men­tál­tunk. Ide tar­to­zik a te­me­tők fel­mé­ré­se, amely az as­­szi­mi­lá­ci­ós fo­lya­ma­tok pon­tos lát­ké­pe. A nyil­vá­nos­ság szá­má­ra egy­elő­re két te­le­pü­lés min­tá­ja lát­ha­tó.
2. Nem­ze­ti jel­ké­pek és je­les he­lyek: Az el­múlt év­ti­zed­ben, de ko­ráb­ban is ki­ala­kul­tak azok a nem­ze­ti szim­bo­liz­mus tárgy­kö­ré­be tar­to­zó jel­ké­pek és he­lyek, ame­lyek meg­ha­tá­ro­zók a nem­zet­tu­dat meg­őr­zé­se szem­pont­já­ból. Az adat­bá­zis lét­re­ho­zá­sa még fo­lya­mat­ban van.
Az is­mer­te­tett adat­bá­zis­okon ke­resz­tül is jól lát­ha­tó a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet szer­te­ága­zó te­vé­keny­sé­ge, ame­lyet fi­gye­lem­be vé­ve, csak úgy tud lé­pést tar­ta­ni a fej­lő­dés­sel és a ku­ta­tá­si irány­za­tok­kal, ha az in­for­ma­ti­ka és a tech­ni­ka újabb és újabb vív­má­nya­it is al­kal­maz­ni tud­ja mun­ká­já­ban. Ezért fon­tos a do­ku­men­tá­lás so­rán az ös­­sze­gyűj­tött is­me­ret­anyag di­gi­ta­li­zá­lá­sa, ezek adat­bá­zis­ban va­ló tá­ro­lá­sa, a kü­lön­bö­ző di­gi­tá­lis tar­tal­mak cso­por­to­sí­tá­sa és az egyes adat­hal­maz­ok kö­zöt­ti kap­cso­lat­rend­sze­rek ki­ala­kí­tá­sa. Mind­ezen rend­sze­rek azt az egy­sze­rű célt szol­gál­ják, hogy a la­i­kus, szá­mí­tás­tech­ni­ká­hoz nem ér­tő em­be­rek is, hely­től és idő­től füg­get­le­nül, kön­­nyen hoz­zá­fér­je­nek a kí­vánt is­me­ret­anyag­hoz.
A fel­so­rolt, lé­te­ző és fo­lya­ma­to­san fris­sí­tett adat­bá­zis­ok mel­lett a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ter­vei kö­zött to­vább­ra is ki­emelt he­lyen sze­re­pel az inter­netes adat­bá­zis­ok épí­té­se és a di­gi­tá­lis is­me­ret­anyag bő­ví­té­se. A kö­zel­jö­vő­ben két új di­gi­tá­lis könyv el­ké­szí­té­sé­ben is társ­al­ko­tó­ként vál­lal sze­re­pet: (Cseh)Szlovákiai ma­gya­rok le­xi­ko­na (1918–2006), Szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­te (1918–2005). Önál­ló di­gi­tá­lis könyv­ként pe­dig Zal­abai Zsig­mond: Vers­uta­zás – szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú ver­sek gyűj­te­mé­nye cí­mű köny­vét ad­ja ki CD-n és az inter­neten, amely gyűj­te­mény a szer­ző utol­só mun­ká­ja volt.

Az FKI adat­bá­zi­sa­i­nak meg­je­le­né­si he­lyei

1. www.­fo­ru­minst.sk – a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet hi­va­ta­los hon­lap­ja. A por­tál alap­ját egy ad­mi­niszt­rá­ci­ós hát­tér­fe­lü­let al­kot­ja, amely fel­hasz­ná­lói jo­go­sult­ság­tól füg­gő­en tar­tal­maz­za az egyes adat­bá­zi­so­kat ke­ze­lő prog­ram­mo­du­lo­kat.
2. www.­mag­yar.sk – a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok inter­netes por­tál­ja. A por­tál a ma­gyar­or­szá­gi In­for­ma­ti­kai és Hír­köz­lé­si Mi­nisz­té­ri­um, il­let­ve a Pus­kás Ti­va­dar Köz­ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­val jött lét­re 2005-ben. Lét­re­ho­zói és mű­köd­te­tői szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek, ame­lyek sa­ját hon­lap­ja­ik, inter­netes adat­bá­zi­sa­ik és di­gi­tá­lis tar­tal­ma­ik egye­sí­té­sé­vel fo­lya­ma­to­san ak­tu­á­lis in­for­má­ci­ó­kat szol­gál­tat­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek­ről, az is­ko­lák­ról, a ren­dez­vé­nyek­ről, a tan­anyag­ok­ról, a szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sek­ről, il­let­ve olyan di­gi­tá­lis tar­tal­mak­ról (nép­ze­ne, ké­pes­lap­ok, fény­ké­pek, köny­vek, bib­li­og­rá­fi­ák stb.), ame­lye­ket ezek a mű­he­lyek hoz­nak lét­re. A por­tál alap­ját a több éve mű­kö­dő www.­mag­yar.sk ké­pe­zi, az együtt­mű­kö­dést, il­let­ve a kö­zös fej­lesz­té­se­ket a Mécs Lász­ló Tár­su­lás ko­or­di­nál­ja. A por­tál az eMagyar pon­tok inter­netes hát­tér­bá­zi­sát ké­pe­zi.
3. www.­fo­ru­mic.sk – A Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont (FIC) hon­lap­ja. A hon­lap alap­ját ugyan­az az ad­mi­niszt­rá­ci­ós fe­lü­let ké­pe­zi, mint a www.­fo­ru­minst.sk ese­té­ben. Az FIC te­vé­keny­sé­gé­ből ki­fo­lyó­lag, amely el­ső­sor­ban a ci­vil kép­zé­sek és a ci­vil szek­tor szá­má­ra nyúj­tott szol­gál­ta­tá­sok biz­to­sí­tá­sa, két nagy adat­bá­zis ke­ze­lő­je, még­pe­dig a Szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek adat­bá­zi­sa és a Pá­lyá­za­ti fi­gye­lő.
4. www.n­da.hu – A Nem­ze­ti Di­gi­tá­lis Adat­tár (NDA) a di­gi­tá­lis kor új ar­chí­vu­ma, mely kul­tu­rá­lis örök­sé­günk di­gi­ta­li­zált ér­té­ke­it (vir­tu­á­lis könyv­tá­rak, mú­ze­u­mok, ar­chí­vu­mok stb. di­gi­tá­lis do­ku­men­tu­ma­it) tö­mö­rí­tő adat­bá­zis. Az NDA-t az In­for­ma­ti­kai és Hír­köz­lé­si Mi­nisz­té­ri­um hoz­ta lét­re 2003-ban an­nak ér­de­ké­ben, hogy a nem­ze­ti di­gi­tá­lis adat­va­gyon­hoz va­ló hoz­zá­fé­rés biz­to­sí­tá­sá­val tá­mo­gas­sa a nem­ze­ti kul­tú­ra di­gi­tá­lis rep­re­zen­tá­ci­ó­ját, az in­for­má­ci­ós tár­sa­da­lom fej­lő­dé­sét. Az NDA fel­ada­ta kap­cso­la­tot és szo­ros együtt­mű­kö­dést ki­ala­kí­ta­ni olyan, a kul­tu­rá­lis örök­ség di­gi­ta­li­zá­lá­sá­val fog­lal­ko­zó in­téz­mé­nyek­kel, az ún. adat­gaz­dák­kal, akik sa­ját, inter­neten is el­ér­he­tő di­gi­tá­lis tar­tal­ma­ik­kal kap­cso­lód­nak eh­hez a rend­szer­hez. A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet adat­gaz­da­ként ed­dig há­rom adat­bá­zis­sal kap­cso­ló­dott az NDA-hoz: a fo­tó-, a ké­pes­lap- és a do­ku­men­tum­ar­chí­vum­mal.
5. www.mek.sk – A Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár tu­do­má­nyos, ok­ta­tá­si és kul­tu­rá­lis cé­lok­ra al­kal­mas di­gi­tá­lis do­ku­men­tu­mo­kat gyűjt, ar­chi­vál és szol­gál­tat in­gye­ne­sen az inter­neten. A somor­jai Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mű­köd­te­ti a Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár szlo­vá­ki­ai ré­szét.

Hunčk Péter: Interetnikus tréningek pszichodramatikus módszerekkel

Be­ve­ze­tés

A ki­sebb­sé­gi kér­dés Kelet-Közép Eu­ró­pá­ban min­dig ér­zé­keny tár­sa­dal­mi prob­lé­má­nak szá­mí­tott és ez kü­lö­nö­sen ér­vé­nyes azok­ra az or­szá­gok­ra, ahol a ki­sebb­sé­gek arány­szá­ma olyan ma­gas, mint Szlo­vá­ki­á­ban. A több­sé­gi la­kos­ság ál­ta­lá­ban bi­zal­mat­la­nul, sőt sok­szor el­len­sé­ge­sen te­kint a ki­sebb­sé­gek kép­vi­se­lő­i­re.
Az önál­ló Szlo­vák Köz­tár­sa­ság kikáltása (1993. ja­nu­ár 1.) után ko­moly fe­szült­sé­gek ala­kul­tak ki az or­szág­ban, mert a ve­ze­tő po­li­ti­kai pár­tok kép­vi­se­lői a saj­tó­ban ag­res­­szív mó­don kezd­ték tá­mad­ni a ki­sebb­sé­gek tag­ja­it. El­ső­sor­ban a ma­gya­rok el­len folyt az iz­ga­tás. Az­zal vá­dol­ták őket, hogy nem lo­já­li­sak az or­szág­hoz, és ti­tok­ban azon dol­goz­nak, hogy fel­bom­las­­szák a fi­a­tal köz­tár­sa­sá­got, és Szlo­vá­kia dé­li te­rü­le­te­it – ame­lye­ken a ma­gyar nem­ze­ti­ség kép­vi­se­lői él­tek – vis­­sza­csa­tol­ják Ma­gyar­or­szág­hoz.
De a ma­gya­ro­kon kí­vül dü­hös ki­ro­ha­ná­sok ér­ték a cseh, a ro­ma és a zsi­dó ki­sebb­ség tag­ja­it is. Ezek­ben az évek­ben (1993–1998) gyak­ran le­he­tett lát­ni a há­zak fa­lán és a ke­rí­té­se­ken olyan graf­fi­tiket, me­lyek ar­ról szól­tak, hogy a cse­hek men­je­nek vis­­sza Prá­gá­ba, a ci­gá­nyok (ro­mák) In­di­á­ba, a ma­gya­rok Ma­gyar­or­szág­ra és a zsi­dók meg a gáz­kam­rák­ba.
A Vla­di­mír Meèiar ve­zet­te szlo­vák kor­mány tag­jai sem­mit sem tet­tek azért, hogy ezt a hely­ze­tet or­vo­sol­ják, sőt a kor­mány­ko­a­lí­ció párt­jai a szlo­vák par­la­ment­ben is egy­re he­ve­seb­ben tá­mad­ták a ki­sebb­sé­gek kép­vi­se­lő­it, és em­lé­kez­tet­ték a szlo­vák né­pet ar­ra, hogy a ma­gya­rok és cse­hek a tör­té­ne­lem so­rán min­dig a szlo­vá­kok el­len vol­tak és az új hely­zet­ben, va­gyis az önál­ló Szlo­vák Köz­tár­sa­ság­ban is foly­tat­ni fog­ják ak­na­mun­ká­ju­kat a szlo­vá­kok el­len.
A zsi­dók­ról is azt ál­lí­tot­ták, hogy egy tit­kos Tel-Aviv–New York–Bu­da­pest há­ló­za­tot hoz­tak lét­re a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság meg­dön­té­sé­re. A cigányokal kap­cso­lat­ban pe­dig ar­ra mu­tat­tak rá, hogy a ro­mák an­ti­szo­ci­á­lis, al­ko­ho­lis­ta, mun­ka­ke­rü­lő, kri­mi­ná­lis ele­mek, akik­nek sem­mi ke­res­ni­va­ló­juk sincs az or­szág­ban.
Ne fe­led­jük el, hogy épp eb­ben az idő­szak­ban tom­bolt a Szlo­vá­ki­á­tól alig négy­száz ki­lo­mé­ter­re fek­vő Ju­go­szlá­vi­á­ban az egy­re vé­re­seb­bé vá­ló pol­gár­há­bo­rú és az em­be­rek nagy ré­sze at­tól félt, hogy a bal­ká­ni ese­mé­nyek ha­tá­sá­ra Szlo­vá­ki­á­ban is ha­son­ló bru­ta­li­tá­sok­ra ke­rül­het sor.
Mi­vel a kor­mány nem tett egyet­len ko­moly lé­pést sem az interetnikus fe­szült­sé­gek meg­ol­dá­sa ér­de­ké­ben úgy gon­dol­tuk, hogy ne­künk, ér­tel­mi­sé­gi­ek­nek kell meg­ol­dást ke­res­ni a prob­lé­má­ra.

Egy fel­mé­rés ada­tai

1994-ben a Márai Sán­dor Ala­pít­vány­ban el­ha­tá­roz­tuk, hogy egy spe­ci­á­lis tré­ning­prog­ra­mot dol­go­zunk ki a szlo­vák–ma­gyar fe­szült­ség eny­hí­té­se ér­de­ké­ben.
El­ső lé­pés­ként egy fel­mé­rést vé­gez­tünk el, azért, hogy meg­ál­la­pít­suk, me­lyek a szlo­vák–ma­gyar vi­szony leg­prob­le­ma­ti­ku­sabb te­rü­le­tei.
A vizs­gá­la­tot 1650 ál­lam­pol­gá­ron foly­tat­tuk le. Ezek kö­zül 550 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű, 550 pe­dig olyan szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű volt, aki Szlo­vá­kia dé­li vi­dé­kén, va­gyis a ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­le­ten élt. A har­ma­dik cso­por­tot 550 olyan szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű ál­lam­pol­gár al­kot­ta, aki észak Szlo­vá­ki­á­ban élt, va­gyis olyan te­rü­le­ten, ahol gya­kor­la­ti­lag nem lak­tak ma­gya­rok.
A vizs­gá­lat so­rán szo­ci­o­ló­gi­ai és etnop­szi­choló­gia mód­sze­re­ket al­kal­maz­tunk.
Elő­ször szo­ci­o­ló­gi­ai kér­dő­íves vizs­gál­tot vé­gez­tünk a vizs­gált sze­mé­lyek­kel, mely­ben ar­ra vol­tunk kivánc­si­ak, mi­lyen a nem­ze­ti­sé­gi és az áll­lam­pol­gársá­gi iden­ti­tá­suk, mi­lyen ha­gyo­má­nyok és tradi­ciók men­tén szer­ve­ző­dött az éle­tük, mi­lyen min­ták és mo­del­lek alap­ján vá­laszt­ják ki pél­da­ké­pe­i­ket, me­lyek a pri­o­ri­tá­sa­ik.
Ez­után egy pszi­cho­ló­gi­ai teszt­batéria hasz­ná­la­tá­val foly­tat­tuk a vizs­gá­la­tot. Kí­ván­csi­ak vol­tunk a vizs­gált sze­mé­lyek szte­re­o­tí­pi­á­i­ra, az at­ti­tűd­rend­sze­rük­re, az elő­í­té­le­te­ik­re, az em­pá­ti­á­juk­ra, a szo­li­da­ri­tá­suk­ra, a szo­ci­á­lis tá­vol­ság­tar­tá­suk­ra és az ér­zel­mi hát­te­rük­re.
Vé­gül, az ered­mé­nyek ös­­szeg­zé­se után még 150 mély­in­ter­jút is el­ké­szí­tet­tünk. Te­hát a min­ta 10%-á­val csi­nál­tunk egy hosssz­abb be­szél­ge­tést, mely­nek so­rán azok­ra a ké­nyes kér­dé­sek­re fó­ku­szál­tunk, ame­lyek a kér­dő­íves, il­let­ve a pszi­cho­ló­gi­ai fel­mé­rés so­rán a leg­ér­zé­ke­nyebb te­rü­le­tek­nek mu­tat­koz­tak.
A fel­mé­rés ki­ér­té­ke­lé­se után a kö­vet­ke­ző ered­mé­nye­ket kap­tuk:
1. A nem­ze­ti iden­ti­tás­tu­dat mind a két nem­zet tag­ja­i­nál erő­sen fej­lett volt. A szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­zött az ér­zel­mek és a ha­gyo­má­nyok do­mi­nál­tak, míg a ma­gya­rok­nál az ér­zel­mek mel­lett a tel­je­sít­mény ka­pott sze­re­pet
2. A má­sik nem­zet­tel kap­cso­la­tos ne­ga­tív at­ti­tű­dök és ne­ga­tív szte­re­o­tí­pi­ák mind a két nem­ze­ti­sé­get egy­for­mán jel­le­mez­ték. Min­tánk­ban a ma­gya­rok ne­ga­tí­vabb ké­pet ala­kí­tot­tak ki ma­guk­nak a szlo­vá­kok­ról, mint for­dít­va.
3. Mind a két cso­port­nál ki­mu­tat­ha­tók vol­tak bi­zo­nyos ön­ér­té­ke­lé­si za­va­rok: túl­ér­té­ke­lé­si ten­den­ci­á­kat és ki­sebb­ren­dű­sé­gi komp­le­xu­so­kat is ki­mu­ta­tott a vizs­gá­lat.
4. Mind a két cso­port­ban je­len vol­tak bi­zo­nyos sze­pa­rá­ló­dá­si ten­den­ci­ák. A na­gyobb szo­ci­á­lis tá­vol­ság­tar­tás el­ső­sor­ban a ma­gya­ro­kat jel­le­mez­te.
5. A vizs­gált sze­mé­lyek több mint a fe­le szá­molt be sze­mé­lyes jel­le­gű et­ni­kai fruszt­rá­ci­ó­ról a má­sik cso­port tag­jai ré­szé­ről. Ezen fruszt­rá­ci­ók ská­lá­ja a ba­ná­lis él­mény­től egé­szen az eg­zisz­ten­ci­á­lis fe­nye­ge­tett­sé­gig ter­jedt. Ez el­ső­sor­ban a ma­gya­ro­kat jel­le­mez­te.
6. A fruszt­rá­ció ha­tá­sá­ra a szlo­vák vizs­gált sze­mé­lyek sok­szor ag­res­­szi­ó­val re­a­gál­tak, míg a ma­gya­rok­nál szub­mis­szív ten­den­ci­á­kat mu­tat­tunk ki.
7. Az em­pá­ti­ás kész­ség és a ko­ope­rá­ci­ós ké­pes­ség mind a két cso­port­nál ala­csony volt.
8. Na­gyon sok vizs­gált sze­mély­nél ki­mu­tat­ha­tó volt az ún. de­le­gá­ció je­len­sé­ge. Ez azt je­len­ti, hogy a de­le­gált sze­mé­lyek so­ha­sem egyes szám el­ső sze­mély­ben nyi­lat­koz­tak, ehe­lyett azt hang­sú­lyoz­ták, hogy ők az egész nem­ze­tük ne­vé­ben gon­dol­kod­nak és cse­lek­sze­nek. In­for­má­ci­ó­ik nagy ré­sze má­sod­kéz­ből szár­ma­zott. Vé­le­mé­nyük és cse­le­ke­de­te­ik hát­te­ré­ben gyak­ran áll­tak olyan di­rekt vagy in­di­rekt uta­sí­tá­sok, me­lyek a csa­lád vagy sa­ját nem­ze­tük te­kin­té­lyes tag­ja­i­tól szár­maz­tak, és ezek­kel nem kí­ván­tak vagy nem tud­tak vi­tat­koz­ni.
9. Mind a két cso­port tag­ja­i­nál ki­mu­tat­ha­tók vol­tak interetnikus kom­mu­ni­ká­ci­ós ne­héz­sé­gek, me­lyek nem ling­visz­ti­kai szin­ten mu­tat­koz­tak meg.
10. Az interetnikus talákozá­sok és kap­cso­la­tok frek­ven­ci­á­ja a szlo­vá­kok­nál ala­cso­nyabb volt, mint a ma­gya­rok­nál.
Ál­ta­lá­nos jel­lem­zés­ként még el­mond­hat­juk, hogy vizs­gá­la­tunk so­rán azok­nál a vizs­gált sze­mé­lyek­nél kap­tuk a leg­ros­­szabb ered­mé­nye­ket, aki nem vol­tak köz­vet­len kap­cso­lat­ban a má­sik nem­ze­ti­ség tag­ja­i­val, és csak másod­kézből ka­pott in­for­má­ci­ók alap­ján ala­kí­tot­ták ki vé­le­mé­nyü­ket a má­sik et­ni­kum­ról.

A tré­ning el­mé­le­ti elő­ké­szí­té­se

Az ered­mé­nyek is­me­re­té­ben a kö­vet­ke­ző tré­ning­mo­dellt ala­kí­tot­tuk ki:
– az ön­is­me­ret fej­lesz­té­se, az egyén konf­ron­tá­lá­sa sa­ját ne­ga­tív és po­zi­tív tu­laj­don­sá­ga­i­val;
– a bel­ső fe­szült­sé­gek le­ve­ze­té­sé­nek el­sa­já­tí­tá­sa, az ag­res­­szi­vi­tás konst­ruk­tív le­ve­ze­té­sé­nek el­sa­já­tí­tá­sa;
– az em­pá­ti­ás kész­ség, a to­le­ran­cia ké­pes­sé­gé­nek és az assz­ertiv­itás kész­sé­gé­nek el­sa­já­tí­tá­sa;
– a kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­gek fej­lesz­té­se, a má­sik et­ni­kum­hoz tar­to­zó em­be­rek kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak de­kó­do­lá­sa;
– az együtt­mű­kö­dés kész­sé­gé­nek fej­lesz­té­se;
– a konf­lik­tu­sos hely­ze­tek meg­ol­dá­sá­nak el­sa­já­tí­tá­sa.
Az egyes tré­nin­gek idő­tar­ta­mát 100 órá­ban ál­la­pí­tot­tuk meg. A tré­nin­gek bel­ső szer­ke­ze­tét úgy ala­kí­tot­tuk ki, hogy a fent em­lí­tett kész­sé­gek mind­egyi­ké­nek gya­kor­lá­sá­ra ele­gen­dő idő jus­son a mun­ka so­rán.
A tré­ning­prog­ram ös­­sze­ál­lí­tá­sá­nál ab­ból a fel­te­vés­ből in­dul­tunk ki, hogy a sze­mé­lyi­ség­ben a csa­lád, a kör­nye­zet ha­tá­sá­ra ki­ala­kult at­ti­tű­dök bi­zo­nyos cso­port­te­rá­pi­ás fo­lya­ma­tok ha­tá­sá­ra meg­vál­toz­tat­ha­tók, eset­leg mi­nő­sé­gi­leg ja­vít­ha­tók. Az olyan szo­ci­á­lis kész­sé­gek pe­dig, mint a ha­té­kony vi­sel­ke­dés, a kom­mu­ni­ká­ció, az együtt­mű­kö­dés, a kap­cso­lat­te­rem­tés stb. gya­kor­lás­sal el­sa­já­tít­ha­tók.
Ma­nap­ság az em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­la­tok olyan bo­nyo­lul­tak, hogy nagy ter­het ró­nak az egyén­re, és bi­zo­nyos fel­ké­szült­sé­get, ru­gal­mas­sá­got kö­ve­tel­nek meg tő­le. Ez hat­vá­nyo­zot­tan ér­vé­nyes a kü­lön­bö­ző et­ni­ku­mok­hoz, val­lá­si cso­por­tok­hoz tar­to­zó em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­la­tok ese­té­ben.
A fel­lé­pő konf­lik­tu­sok mö­gött gyak­ran a hely­te­len be­ál­lí­tó­dást, a kom­mu­ni­ká­ci­ós gá­ta­kat, az in­for­má­ci­ók át­adá­sá­nak és ér­tel­me­zé­sé­nek tor­zu­lá­sa­it fe­dez­het­jük fel.
Ezek meg­elő­zé­se és ki­vé­dé­se gya­kor­lás­sal el­sa­já­tít­ha­tó, és a cso­port­hely­ze­tek­ben lét­re­jött él­mé­nyek ha­tá­sá­ra a me­rev at­ti­tű­dök meg­vál­toz­tat­ha­tók és for­mál­ha­tók.
Ezért a 100 órás idő­tar­ta­mot 5 hét­vé­gé­re osz­tot­tuk szét, és min­den egyes hét­vé­gén 20-20 órát kí­ván­tunk dol­goz­ni.
Az el­ső há­rom hét­vé­gén, va­gyis 60 órás idő­tar­tam­ban ön­is­me­re­ti tré­nin­get ter­vez­tünk, mely­nek so­rán az ön­is­me­re­ti ele­mek do­mi­nál­nak. Eb­ben az idő­szak­ban a he­lyes én­kép ki­ala­kí­tá­sá­val, az ag­res­­szi­vi­tás konst­ruk­tív le­ve­ze­té­sé­vel, az em­pá­ti­ás és az assz­ertív kész­sé­gek ki­ala­kí­tá­sá­val, va­la­mint a to­le­ran­cia­szint nö­ve­lé­sé­vel kí­ván­tunk fog­lal­koz­ni. Eb­ben a sza­kasz­ban kí­ván­tunk fog­lal­koz­ni a ko­ope­rá­ció és a csa­pat­épí­tés ki­ala­kí­tá­sá­nak kész­sé­gé­vel is.
A ne­gye­dik hét­vé­gét a kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­gek fej­lesz­té­sé­nek kí­ván­tuk szen­tel­ni. A ver­bá­lis kom­mu­ni­ká­ció kész­sé­gé­nek fej­lesz­té­se mel­lett ja­ví­ta­ni akar­tuk a non­ver­bális kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­ge­ket is. Kü­lön kí­ván­tunk fog­lal­koz­ni a me­ta­kom­mu­ni­ká­ció je­len­sé­gé­vel, va­la­mint a part­ner kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak de­kó­do­lá­sá­val is.
A zá­ró hét­vé­ge prog­ram­ját úgy kí­ván­tuk ki­ala­kí­ta­ni, hogy ab­ban a konf­lik­tu­sos hely­ze­tek me­ne­dzse­lé­sé­nek tech­ni­ká­it sa­já­tít­has­sák el a részt­ve­vők.
Az egyes rész­te­rü­le­te­ket ter­mé­sze­te­sen nem kí­ván­tuk ilyen szi­go­rú­an szét­vá­lasz­ta­ni egy­más­tól, mert pél­dá­ul a kom­mu­ni­ká­ci­ós tech­ni­kák alap­ele­me­it már az el­ső tré­nin­ge­ken át kí­ván­tuk ven­ni a részt­ve­vők­kel, hogy a to­váb­bi­ak­ban a mun­ka gör­dü­lé­ke­nyeb­ben fo­lyjon.
Az ál­ta­lunk ki­dol­go­zott tré­ning sa­ját él­mé­nyű, nem pe­dig di­dak­ti­kus, ok­ta­tó jel­le­gű cso­port­tal szá­molt. A tré­ning tar­tal­mi meg­fo­gal­ma­zá­sa­kor a komp­lex meg­kö­ze­lí­tést tar­tot­tuk fon­tos­nak, és a fent em­lí­tett té­ma­kör­ök­re épí­tet­tük fel a szer­ke­ze­tet.
A tré­ning alap­pil­lér­ét két is­mert pszi­cho­te­rá­pi­ás mód­szer al­kot­ta, még­pe­dig a Moreno ál­tal kife­jleszetett pszi­chodrá­ma és a Rogers ál­tal ki­dol­go­zott sze­mély­köz­pon­tú pszi­cho­te­rá­pia.
A pszi­chodrá­ma (a to­váb­bi­ak­ban: PD) el­ső­sor­ban az em­be­ri spon­ta­ne­i­tás­ra és kre­a­ti­vi­tás­ra épít, és a tör­té­né­sek át­élé­sé­re irá­nyul. Moreno több­ször hang­sú­lyoz­ta, hogy az ún. kul­tu­rá­lis kon­zer­vek he­lyett a PD részt­ve­vői a sa­ját él­mé­nye­i­ket és el­kép­ze­lé­se­i­ket al­kal­maz­hat­ják a já­ték so­rán. Ez a meg­ha­tá­ro­zás szá­munk­ra rend­kí­vül fon­tos volt, hi­szen a vizs­gá­la­tunk so­rán gyak­ran ta­lál­koz­tunk a de­le­gá­ció je­len­sé­gé­vel, az et­ni­kai és kul­tu­rá­lis kon­zer­vek je­len­tő­sé­gé­nek túl­hang­sú­lyo­zá­sá­val.
A PD so­rán a dra­ma­ti­kus ele­me­ket te­hát el­ső­sor­ban az ön­is­me­re­ti mun­ká­ban tud­juk hasz­no­sí­ta­ni. A já­ték so­rán a fe­szült­sé­gek a fel­szín­re jön­nek és te­rá­pi­á­san irá­nyí­tott ke­re­tek­be fog­lal­ha­tók.
Úgy gon­dol­tuk, hogy a PD a leg­jobb se­gít­ség ah­hoz, hogy a kí­ván­csi em­ber el­jus­son sa­ját éle­té­nek, múlt­já­nak mély­sé­ge­i­be, meg­lás­sa az ott la­pu­ló ször­nye­te­get, és utá­na biz­ton­sá­go­san vis­­sza­ta­lál­jon a fény­re.
A PD mód­szer ab­ban kü­lön­bö­zik a töb­bi ön­is­me­re­ti tech­ni­ká­tól, hogy ez egy cso­por­tos tech­ni­ka, mely­nél a részt­ve­vők a pusz­ta ver­bal­izálás he­lyett sa­ját spon­ta­ne­i­tá­su­kat és kre­a­ti­vi­tá­su­kat fel­hasz­nál­va el­játs­­szák, dra­ma­ti­zál­ják az él­mé­nye­i­ket, és a cse­lek­vé­sen ke­resz­tül idéz­nek fel ré­gen el­fe­lej­tett mo­tí­vu­mo­kat.
A PD-ben részt­ve­vő egyé­nek, a ren­de­ző fel­ügye­le­te mel­lett, új­ra el­játsz­hat­ják és át­él­he­tik éle­tük nagy konf­lik­tu­sa­it, él­mé­nye­it és ér­zé­se­it. Az egész já­ték az „olyan mint­ha” tar­to­má­nyá­ban ját­szó­dik le.
Azt a cso­port­ta­got, aki ép­pen ját­szik, pro­tag­o­nistá­nak ne­vez­zük. A pro­tag­o­nista a cso­port töb­bi tag­ja kö­zül part­ne­re­ket, ún. se­géd-éne­ket vá­laszt ki ma­gá­nak, és ezek se­gít­sé­gé­vel új­ra el­játsz­hat­ja konf­lik­tu­sát ré­gen el­hunyt ap­já­val, meg­be­szél­he­ti gond­ja­it volt fe­le­sé­gé­vel/fér­jé­vel vagy el­játsz­hat­ja je­len­le­gi ös­­sze­tű­zé­sét a fő­nö­ké­vel, az élet­tár­sá­val vagy gyer­me­ké­vel.
A pro­gag­o­nista já­ték alap­sza­bá­lya az, hogy a cse­lek­mény me­ne­tét, le­fo­lyá­sát a fő­sze­rep­lő, va­gyis a pro­tag­o­nista ha­tá­roz­za meg. Az őt se­gí­tő se­géd-ének ki­zá­ró­lag a pro­tag­o­nista uta­sí­tá­sai sze­rint cse­lek­sze­nek. Te­hát nem vál­toz­tat­hat­ják meg ked­vük sze­rint a tör­té­nés me­ne­tét, nem kri­ti­zál­hat­ják, iro­ni­zál­hat­ják a pro­tag­o­nistát.
Azt, hogy mit mond­jon vagy te­gyen a se­géd-én a pro­tag­o­nista az ún. sze­rep­cse­re fo­lya­mán mu­tat­ja meg ne­ki (va­gyis el­játs­­sza az adott mon­da­tot, cse­le­ke­de­tet).
A já­ték so­rán sok­szor ha­tal­mas ér­zel­mek tör­nek a fel­szín­re, olyan emó­ci­ók, me­lyek éve­kig, sőt sok­szor év­ti­ze­de­kig ott la­pul­tak a mély­ben, és mint egy nagy súly húz­ták, nyo­mo­rí­tot­ták az egyén ka­rak­te­rét.
Az­zal, hogy a já­ték so­rán az egyén új­ra fel­idé­zi eze­ket a konf­lik­tu­so­kat és ér­zé­se­ket, hir­te­len mint­ha ki­tisz­tul­na a sze­me. Kez­di job­ban lát­ni és ér­te­ni ön­ma­gát. És a já­ték vé­gé­re sok­szor va­ló­di meg­tisz­tu­lá­si él­mé­nyen megy ke­resz­tül.
A PD to­váb­bi nagy elő­nye ab­ban rej­lik, hogy az egyén ál­tal fel­mu­ta­tott, ám va­ló­já­ban sok­szor az egész cso­por­tot fes­zítő és ér­dek­lő tar­ta­lom a já­ték so­rán fel­iz­zik, és a töb­bi cso­portt­tag szá­má­ra is ér­de­kes­sé, in­ten­zív­vé vá­lik és ma­ra­dan­dó em­lék­ként to­vább él ben­nük.
A já­ték vé­gez­té­vel az egyé­ni és cso­por­tos fe­szült­sé­gek ol­dód­nak és ka­na­li­zá­lód­nak (az ún. ven­til­lá­ci­ós vagy meg­be­szé­lé­si fá­zis so­rán), és így az egyén drá­má­já­ba sű­rí­tett prob­le­ma­ti­ka a já­ték vé­gé­re tisz­ta kon­tú­rok­kal raj­zo­ló­dik ki min­den cso­port­tag szá­má­ra.
A cso­port kö­ze­gé­ben az egyén akár akar­ja, akár nem, fo­lya­ma­to­san meg­je­le­ní­ti ön­ma­gát, még ak­kor is, ha hall­gat vagy ha csak pas­­szí­van vesz részt a cso­port mun­ká­já­ban. Ez az ön­rep­re­zen­tá­ció nem más, mint az egyén­nek sa­ját ma­gá­ról adott in­for­má­ci­ó­ja a cso­port szá­má­ra, va­gyis tu­laj­don­kép­pen egy ön­fel­tá­ró fo­lya­mat ré­sze.
Is­mert tény, hogy az ön­fel­tá­rás sok eset­ben kí­nok­kal és fáj­da­lom­mal jár. Nagy elő­nye vi­szont, hogy ez­zel az egyén ren­ge­te­get nyer­het, el­ső­sor­ban ön­is­me­ret­ét gya­ra­pít­hat­ja.
A mun­ka ele­jén ter­mé­sze­te­sen sok részt­ve­vő ér­zi azt, hogy az ön­fel­tá­rás­sal ki­szol­gál­tat­ja ön­ma­gát a cso­port töb­bi tag­já­nak, és ez­ál­tal véd­te­len­né vá­lik. Ám ha­ma­ro­san rá­döb­ben, hogy cso­port­tár­sai na­gyon sok­szor ha­son­ló gon­dok­kal és kí­nok­kal küz­de­nek, mint ő, és így a tré­ning meg­kez­dé­se előtt még el­vi­sel­he­tet­len­nek tű­nő „egyé­ni át­kok­ról és ször­nyű tit­kok­ról” ki­de­rül, hogy ko­ránt­sem egyé­ni át­kok, me­lyek csak­is egyet­len sze­mélyt súj­ta­nak. Hi­szen a töb­bi cso­port­tag „pro­duk­ci­ó­ja” azt bi­zo­nyít­ja hogy ők is ilyen tit­kok­ból és kí­nok­ból al­ko­tott pú­pot vi­sel­nek a há­tu­kon, sok eset­ben hos­­szú év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül.
A cso­port tag­jai az egyes pro­tag­o­nista já­té­kok vé­gén spon­tán vis­­sza­jel­zé­se­ket ad­nak a fő­sze­rep­lő­nek, va­gyis úgy vi­sel­ked­nek a pro­tag­o­nistá­val szem­ben, mint egy élő tü­kör.
A pro­tag­o­nista ezek­ből a vis­­sza­jel­zé­sek­ből so­kat ta­nul­hat. Elő­ször is meg­köny­­nyeb­bül, mert a vis­­sza­jel­zé­sek­ből ki­de­rül, hogy nem­csak ne­ki, ha­nem má­sok­nak is van­nak ha­son­ló bel­ső konf­lik­tu­sai.
A vis­­sza­jel­zé­sek (va­gyis a tü­kör) ha­tá­sá­ra új­ra ele­mez­he­ti sa­ját gon­dol­ko­dá­sát, ér­ték­rend­szer­ét és mo­ti­vá­ci­ós hát­te­rét, és kor­rek­ci­ó­kat tud vég­re­haj­ta­ni sa­ját vi­sel­ke­dé­sé­ben.
A vis­­sza­jel­zé­sek ha­tá­sá­ra a cso­port tag­jai kez­dik job­ban meg­is­mer­ni és meg­ér­te­ni egy­más ér­ze­lem­vi­lá­gát és gon­dol­ko­dá­sát is. Kez­dik meg­ér­te­ni azo­kat a tit­kos moz­ga­tó­ru­gó­kat, rej­tett mo­ti­vá­ci­ó­kat, me­lyek a má­sik cso­port­ta­got moz­gat­ják.
És ez már ko­moly elő­re­ha­la­dást je­lent egy­más el­fo­ga­dá­sa te­rén. Ha vé­gig­gon­do­lunk azon, hogy az ál­ta­lunk ös­­sze­ál­lí­tott cso­por­tok tag­jai kü­lön­bö­ző et­ni­kai és val­lá­si fe­le­ke­zet­hez tar­toz­tak, ak­kor már­is job­ban meg­ért­jük, hogy mi­lyen le­he­tő­sé­gek van­nak el­rejt­ve a morenói pszi­chodrámában.
A drá­ma­já­ték so­rán a cso­port­tag­ok szá­má­ra is evi­dens­sé vá­lik az a meg­ál­la­pí­tás, mely sze­rint ön­ma­gun­kat csak olyan mér­ték­ben is­mer­het­jük meg, ami­lyen mér­ték­ben má­sok ál­tal meg­is­mer­te­tünk.
Ez­zel kap­cso­lat­ban a tré­nin­gek so­rán gyak­ran idéz­tük az egyik leg­is­mer­tebb 20. szá­za­di ma­gyar köl­tő, Jó­zsef At­ti­la sza­va­it: „Hi­á­ba für­de­ted ön­ma­gad­ban, csak más­ban mos­ha­tod meg ar­co­dat.”
A tré­ning­je­ink so­rán fel­hasz­nált má­sik pszi­cho­te­rá­pi­ás mód­szer a Carl Rogers ál­tal ki­fej­lesz­tett sze­mély­köz­pon­tú pszi­cho­te­rá­pia volt. Rogers egyik alap­gon­do­la­ta az volt, hogy a sze­mély csak akor ké­pes har­mo­ni­kus kap­cso­lat­ban él­ni má­sok­kal, ha ön­ma­gá­val is har­mó­ni­á­ban él. Az egy­re in­kább át­po­li­ti­zá­ló­dó tár­sa­dal­ma­ink­ban sok­szor ta­lál­ko­zunk az­zal a né­zet­tel, hogy csak az fo­gad­ha­tó el ba­rát­nak, társ­nak, part­ner­nek, aki az élet alap­ve­tő dol­ga­i­ról ugyan­úgy gon­dol­ko­dik, mint mi. Ne­he­zen fo­gad­juk el azt, ha gyer­me­künk, há­zas­tár­sunk, ba­rá­tunk vagy mun­ka­tár­sunk egy-­e­gy tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ról a mi­énk­től el­té­rő vé­le­ményt ala­kít ki.
Ez az eset vi­szont több­nem­ze­ti­sé­gű és több­val­lá­sú tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok kö­zött na­gyon gyak­ran ve­zet fe­szült­sé­gek­hez és konf­lik­tu­sok­hoz.
Azt fel­té­te­lez­tük, hogy meg­fe­le­lő gya­kor­lás­sal és tré­ning­gel el le­het sa­já­tí­ta­ni azt a ké­pes­sé­get, hogy más­ként gon­dol­ko­dó em­ber­tár­sa­in­kat olya­nok­nak fo­gad­juk el, ami­lye­nek.
A cso­port­mun­ka alap­sza­bá­lya­i­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa­kor a zárt cso­por­to­kat ré­sze­sí­tet­tük előny­ben, mi­vel az ilyen cso­port na­gyobb biz­ton­sá­got nyújt a részt­ve­vők­nek, és job­ban elő­se­gí­ti a kí­vánt cso­port­di­na­mi­ka ki­ala­ku­lá­sát. Köz­is­mert tény, hogy az ilyen sta­bi­li­zált cso­por­tok meg­tar­tó ere­je na­gyobb, mint a nyí­tott cso­por­to­ké. A tré­nin­gek kez­de­te­kor te­hát a cso­port­tag­ok be­vo­ná­sá­val min­dig meg­ha­tá­roz­tuk a le­het­sé­ges hi­ány­zá­sok szá­mát és óra­ide­jét. (Ezt több­nyi­re 10%-ban szab­tuk meg.)
A részt­ve­vők ki­vá­lasz­tá­sa

A leg­ko­mo­lyabb fej­tö­rést a cél­cso­port ki­vá­lasz­tá­sa je­len­tet­te. Ta­pasz­ta­la­ta­ink sze­rint a politkai elit tag­jai szá­má­ra ter­ve­zett ak­ti­vi­tá­sunk nem je­len­tett ko­mo­lyabb mo­ti­vá­ló erőt. A par­la­ment­ben ülő kép­vi­se­lők sok eset­ben ki­mon­dot­tan ki­hasz­nál­ták a nem­ze­ti el­len­té­te­ket és in­ter­pel­lá­ci­ó­ik­ban, hoz­zá­szó­lá­sa­ik­ban több­ször manip­u­latív mó­don élez­ték az el­len­té­te­ket a szlo­vá­kok és ma­gya­rok kö­zött. A nem­ze­ti­sé­gi kár­tya ki­ját­szá­sa a par­la­men­ti vi­ták­nak egyik el­fo­ga­dott ele­me lett Szlo­vá­ki­á­ban. Eb­ben a játsz­má­ban el­ső­sor­ban a több­sé­gi, szlo­vák nem­zet­hez tar­to­zó kép­vi­se­lők je­les­ked­tek, de né­hány al­ka­lom­mal a ki­sebb­sé­gi, ma­gyar kép­vi­se­lők sem ma­rad­tak adó­sak a vá­las­­szal.
Elem­zé­se­ink alap­ján úgy tűnt, hogy még­is­csak van egy jól kö­rül­ha­tá­rolt cso­port, ame­lyik va­ló­ban ér­de­kelt a nem­ze­ti­sé­gi fe­szült­sé­gek eny­hí­té­sé­ben. Ez a cso­port a ma­gya­rok és szlo­vá­kok ál­tal ve­gye­sen la­kott te­rü­le­tek vé­le­mény­for­má­ló cso­port­ja volt. Fel­mé­ré­se­ink­ből ki­de­rült, hogy a ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­le­te­ken (va­gyis Szlo­vá­kia dé­li vi­dé­kén) la­kó ér­tel­mi­sé­gi­ek, et­ni­kai ho­va­tar­to­zá­suk­tól füg­get­le­nül, jó­val mo­ti­vál­tab­bak az et­ni­kai fe­szült­sé­gek eny­hí­té­sé­ben, mint az or­szág töb­bi ál­lam­pol­gá­ra.
A ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­le­tek pol­gár­mes­te­rei, ta­ní­tói, or­vo­sai, ügy­vé­dei, vál­lakozói szá­má­ra va­ló­ban pri­o­ri­tást je­le­nt az, hogy bé­ké­ben, nyu­godt kö­rül­mé­nyek kö­zött vé­gez­hes­sék mun­ká­ju­kat. Ezek az em­be­rek je­len­tős mér­ték­ben ala­kít­ják sa­ját kör­nye­ze­tük vé­le­mény­al­ko­tá­sát, te­hát nagy ha­tás­sal van­nak ar­ra is, hogy a ve­gyes la­kos­sá­gú fal­vak­ban és vá­ro­sok­ban mi­lyen vé­le­mény és han­gu­lat ala­kul ki a má­sik nem­ze­ti­sé­gű em­be­rek­ről.
Úgy dön­töt­tünk te­hát, hogy elő­ször eze­ket a he­lyi vé­le­mény­for­má­ló em­be­re­ket szó­lít­juk meg. Ab­ban is egyet­ér­tet­tünk kol­lé­gá­im­mal, hogy a meg­szó­lí­tás leg­ef­fek­tí­vebb for­má­ja a sze­mé­lyes kap­cso­lat meg­te­rem­té­se.
Ami­kor el­ké­szült trén­ing­jeink vég­ső vál­to­za­ta, „nya­kunk­ba vet­tük az or­szá­got” és sor­ra meg­lá­to­gat­tuk a veg­yeslakosságú fal­vak és vá­ro­sok vé­le­mény­for­má­ló em­be­re­it.
Mi­vel Szlo­vá­kia egy kis te­rü­le­tű és la­kos­sá­gú or­szág két-há­rom hé­ten be­lül na­gyon sok ta­lál­ko­zót bo­nyo­lí­tot­tunk le, és 1996 nya­rán há­rom, egyen­ként 15-15 fős cso­port­tal elkezd­hetük a tré­nin­get.
Min­den egyes cso­port egy tré­ner és egy co-trén­er ve­ze­té­sé­vel mű­kö­dött a fent vá­zolt szer­ke­zet sze­rint. A fog­lal­ko­zá­so­kat hét­vé­ge­ken tar­tot­tuk (pén­tek dél­után­tól va­sár­nap dél­utá­nig). Az egyes fog­lal­ko­zá­sok kö­zött két­he­tes in­ter­val­lu­mo­kat tar­tot­tunk, hogy a részt­ve­vők fel­dol­goz­has­sák a meg­szer­zett ta­pasz­ta­la­to­kat.
Amint már em­lí­tet­tem az egyes hét­vé­gék tar­tal­mi szer­ke­ze­te adott volt, ám azon be­lül a sa­ját él­mény do­mi­nált.
Már Moreno fel­hív­ta a fi­gyel­met ar­ra, hogy mi­lyen ve­szé­lyes le­het az, ha az egyén sa­ját gon­do­la­tai és el­kép­ze­lé­sei he­lyett bi­zo­nyos kul­tu­rá­lis kon­zer­ve­ket hasz­nál. A kul­tu­rá­lis kon­zerv sze­rint ugyan­is a sa­ját né­pünk min­dig tö­ké­le­tes, min­dig csak jót akar, min­dig tud­ja az egyet­len igaz­sá­got, so­ha sen­kit sem bán­tott. Ugyan­ezen kon­zerv sze­rint vi­szont a töb­bi­ek (má­sok) ki­zá­ró­lag azért van­nak a vi­lá­gon, hogy a mi né­pünk­nek árt­sa­nak.
Mi­vel jól is­mer­tük ezek­nek a kon­zer­vek­nek a lé­te­zé­sét fo­ko­zot­tan ügyel­tünk ar­ra, hogy a részt­ve­vők a já­ték so­rán mi­nél ke­ve­sebb ilyen ele­met vi­gye­nek be a pro­duk­ci­ó­juk­ba.
Olyan tech­ni­ká­kat is al­kal­maz­tunk, ami­kor a részt­ve­vők­nek épp a sa­ját nem­ze­tük egyes kul­tu­rá­lis szte­re­o­tí­pi­á­it kel­lett be­mu­tat­ni­uk a má­sik nem­ze­ti­sé­gű cso­port­tag­ok­nak, ám­de ilyen­kor is ar­ra buz­dí­tot­tuk a já­té­ko­so­kat, hogy sa­ját sze­mé­lyes él­mé­nye­i­ket és mon­da­ni­va­ló­ju­kat is szőjjék be­le a já­ték­ba.
Eb­ből adó­dik, hogy ter­mé­sze­te­sen vol­tak elő­re meg­ter­ve­zett tech­ni­kák is a mun­ka so­rán, mint pél­dá­ul a „csa­lá­di fo­tó”, az „el­kép­zelt beszégetés apám­mal/anyám­mal”, a „ ked­venc fám” stb., de még ezek­nél az elő­re meg­ter­ve­zett tech­ni­kák­nál is a cso­port­tag­ok sa­ját ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, po­zi­tív vagy ne­ga­tív él­mé­nye­i­ket „hoz­ták be” a cso­port­ba, és a tré­ne­rek ve­ze­té­sé­vel eze­ket pszi­chodra­matikus mó­don pró­bál­tuk meg új­ra el­ját­sza­ni és kö­zö­sen meg­be­szél­ni a shar­ing fá­zis alat­t.
Gyak­ran hasz­nál­tunk reg­res­­szív tech­ni­ká­kat is, me­lyek so­rán „vis­­sza­men­tünk” a cso­port­tag­ok múlt­já­ba, egé­szen a ko­rai gye­rek­ko­rig. Ez­zel a tech­ni­ká­val na­gyon sok ne­ga­tív szte­re­o­tí­pi­á­nak és elő­í­té­let­nek a gyö­ke­re­it si­ke­rült fel­tár­nunk. Az ilyen fel­is­me­ré­sek­nek sok eset­ben iga­zi katark­tikus ha­tá­sa volt a cso­port­tag­ok szá­má­ra.

Gya­kor­la­ti rész

Szlo­vá­ki­á­ban te­hát 1996 nya­rán kezd­tük meg a tré­nin­ge­ket a Márai Sán­dor Ala­pít­vány szer­ve­zé­sé­ben.
Kez­det­ben a he­lyi vé­le­mény­for­má­ló em­be­rek al­kot­ták a cso­por­tok ge­rin­cét, de a ké­sőb­bi­ek­ben sok fi­a­tal, di­ák és mű­vész is be­kap­cso­ló­dott a mun­ká­ba. A saj­tó nagy se­gít­sé­get nyúj­tott a mun­ka pro­pa­gá­lá­sá­ban, a tré­nin­gek­nek na­gyon jó vissz­hang­ja volt az or­szág ha­tá­ra­in túl is. A jó saj­tó­vissz­hang­nak kö­szön­he­tő­en na­gyon nép­sze­rű lett ez a te­vé­keny­ség, és egy­re tar­kább cso­por­tok ala­kul­tak ki.
A szer­ve­zés­nél ügyel­tünk ar­ra, hogy a szlo­vák és a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű részt­ve­vők le­he­tő­leg egyen­súly­ban le­gye­nek. Ugyan­úgy igye­kez­tünk be­tar­ta­ni a cso­por­ton be­lül a nők és a fér­fi­ak köz­ti egyen­súlyt is (ami ter­mé­sze­te­sen nem min­dig si­ke­rült.)
A fog­lal­ko­zá­so­kat hi­va­ta­lo­san interetnikus tré­nin­gek­nek ne­vez­tük, de ez ter­mé­sze­te­sen nem zár­ta ki az egyéb, sze­mé­lyes te­ma­ti­ká­jú ese­mé­nyek új­ra­fel­ele­ve­ní­té­sét és dra­ma­ti­zá­lá­sát.
A tré­ning kez­de­te­kor ál­ta­lá­ban olyan sa­ját él­mé­nyű gya­kor­la­tok­kal kezd­tünk, me­lyek­nek nem volt etnospeci­fikus jel­le­ge.
A pro­tag­o­nista be­ho­zott a cso­port­ba egy olyan sze­mé­lyes jel­le­gű prob­lé­mát, amit az élet­ben nem tu­dott meg­ol­da­ni (mun­ka­he­lyi gond, csa­lá­di ve­sze­ke­dés, lel­ki­is­me­re­ti vál­ság stb.).
A se­géd-ének be­vo­ná­sá­val (sze­rep­cse­rék­kel) és a ren­de­ző se­gít­sé­gé­vel el­ját­szot­ta a je­le­ne­tet, me­lyet az­tán ala­pos meg­be­szé­lés és a shar­ing kö­ve­tett.
A 100 órás tré­ning so­rán min­den egyes cso­port­tag leg­alább há­rom-négy al­ka­lom­mal ka­pott le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy pro­tag­o­nista le­hes­sen és ön­is­me­re­ti já­ték­ban sa­ját él­mény­anya­gá­val dol­goz­has­son.
Pár al­ka­lom­mal a Bib­li­á­ból vagy a vi­lág­tör­té­ne­lem­ből is­mert ese­mé­nye­ket ját­szot­tuk el úgy, hogy meg­kér­tük a sze­rep­lő­ket, hogy ne csak a tör­té­nel­mi hű­ség­hez ra­gasz­kod­ja­nak, de vi­gyék be a já­ték­ba sa­ját el­kép­ze­lé­se­i­ket és ér­zé­se­i­ket is.
A ké­sőb­bi­ek so­rán a cso­por­ton be­lül ki­ala­kí­tot­tunk egy szlo­vák és egy ma­gyar kis­cso­por­tot. A kis­cso­por­tok fel­ada­ta az volt, hogy a má­sik fél szá­má­ra el­játs­­sza­nak né­hány fon­tos ese­ményt a sa­ját éle­tük­ből. Olyan ese­mé­nye­ket ját­szat­tunk ve­lük, me­lyek­nek már volt bi­zo­nyos etnospeci­fikus jel­le­ge.
Te­hát a ma­gyar kis­cso­port tag­jai el­ját­szot­ták szlo­vák tár­sa­ik­nak, hogy mi­ként zaj­lik le egy ti­pi­kus ma­gyar es­kü­vő, szü­le­tés­nap, te­me­tés stb. Majd a szlo­vá­kok tet­ték meg ugyan­ezt. A já­ték vé­gén a cso­port kö­zö­sen meg­be­szél­te és kom­men­tál­ta a lá­tot­ta­kat.
Jel­lem­ző volt, hogy az ilyen já­té­kok so­rán mi­lyen nagy sze­re­pet kap­tak a kü­lön­bö­ző ri­tu­á­lék. Mi­nél fe­szül­tebb volt a já­ték, an­nál in­kább meg­nőtt ezek­nek a ri­tu­á­lék­nak a vé­de­ke­ző, ve­szély­el­há­rí­tó sze­re­pe.
Ezek a sok­szor szak­rá­lis jel­le­gű ri­tu­á­lék na­gyon gá­tol­ták a já­té­ko­so­kat a sza­bad­sá­guk­ban, még­is, bi­zo­nyos hely­ze­tek­nél a já­té­ko­sok in­kább vá­lasz­tot­ták a ri­tu­á­lé rá­csa­it (ah­ogy ők mond­ták a bel­ső biz­ton­sá­got), mint a ve­szé­lyes sza­bad­sá­got és az ez­zel já­ró fe­le­lős­sé­get.
Ilyen ese­tek­ben meg­vál­to­zott a kom­mu­ni­ká­ci­ó­juk is és egyes szám el­ső sze­mély he­lyett töb­bes szám el­ső sze­mély­ben kezd­tek el be­szél­ni. Pl. „Mi ma­gya­rok ilyen­kor azt szok­tuk csi­nál­ni, hogy…”; „Ná­lunk szlo­vá­kok­nál az a szo­kás, hogy…” stb.
A kom­mu­ni­ká­ció­vál­tás még fel­tű­nőbb volt ak­kor, ha ala­csony ön­ér­té­ke­lé­sű em­be­rek­kel, vagy ala­csony stá­tu­szú ki­sebb­sé­gi­ek­kel dol­goz­tunk a cso­port­ban. A nők elég gyak­ran hasz­nál­ták ezt a kom­mu­ni­ká­ci­ós sé­mát ak­kor, ha sa­ját női sze­re­pük­ben ke­rül­tek meg­old­ha­tat­lan fel­adat elé („Mi nők…”; „Ne­künk nők­nek…” stb.)
A so­kat fruszt­rált ci­gá­nyok is szí­ve­seb­ben hasz­nál­ták a töb­bes szám el­ső sze­mé­lyű kom­mu­ni­ká­ci­ót, mint az „én tí­pu­sú” mon­da­to­kat.
Évek­kel ké­sőbb iz­ra­e­li tré­nin­gem so­rán let­tem fi­gyel­mes ha­son­ló je­len­ség­re, ami­kor a pa­lesz­tin nők kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját jel­le­mez­te e töb­bes szám el­ső sze­mély.
Ezek­nél az em­be­rek­nél (ala­csony stá­tusz, fruszt­rált egyé­ni­ség) to­váb­bi jel­lem­ző volt az, hogy szí­ve­sen és hos­­sza­san ver­bal­izál­tak, de na­gyon ne­he­zen szán­ták rá ma­gu­kat a cse­lek­vés­re (in­kább „el­du­mál­ták” a meg­ol­dást).
A töb­bes szám el­ső sze­mély­ben tör­tént kom­mu­ni­ká­ci­ót egy má­sik cso­port is szí­ve­sen hasz­nál­ta – őket de­le­gált em­be­rek­nek ne­vez­tük el. A de­le­gált em­ber szin­tén a sa­ját kö­zös­sé­ge ne­vé­ben be­szélt, de ná­la az el­hi­va­tott­ság és ki­vá­lasz­tott­ság ér­zé­se do­mi­nált. A de­le­gált em­be­rek sok­szor úgy vi­sel­ked­tek a cso­port­ban, mint Is­ten ki­vá­lasz­tott egye­dei, a pró­fé­ták.
Ed­di­gi mun­kánk so­rán mind et­ni­kai, mind val­lá­si jel­le­gű de­le­gá­ci­ó­val gyak­ran volt ta­pasz­ta­la­tunk a cso­por­tok­ban. A de­le­gált em­be­rek­kel csak hos­­szas, ap­ró­lé­kos mun­ka árán lehett ha­la­dást el­ér­ni. Né­ha meg­rá­zó for­du­lat­nak le­het­tünk szem­ta­núi, ami­kor az ilyen em­be­rek anti­sz­erepet ala­kí­tot­tak és en­nek so­rán tu­da­to­sult ben­nük de­le­gált mi­vol­tuk min­den vis­­szás­sá­ga.
A foly­ta­tás­ban már ér­zé­ke­nyebb té­má­kat is mű­sor­ra tűz­tünk, va­gyis olyan tör­té­nel­mi ese­mé­nye­ket ját­szat­tunk el a ta­gok­kal, me­lyek mind a szlo­vá­kok, mind a ma­gya­rok szá­má­ra rend­kí­vül ér­zé­ke­nyek vol­tak.
Ilyen­kor több va­ri­á­ci­ó­ban is el­ját­szot­tuk az adott ese­ményt, és olyan al­ter­na­tí­vá­kat is al­kal­maz­tunk, hogy egy is­mert szlo­vák tör­té­nel­mi fi­gu­ra sze­re­pét ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű cso­port­tag ját­szot­ta el.
A tré­ning vé­ge fe­lé már el­ju­tot­tunk odá­ig, hogy ún. anti­sz­erepeket is el­ját­szat­tunk a részt­ve­vők­kel. Pél­dá­ul a mé­lyen hí­vő, jól kép­zett ka­to­li­kus pap­nak egy mű­ve­let­len, amo­rá­lis pros­titált sze­re­pét kel­lett meg­for­mál­nia; egy fé­lénk, ap­ró ter­me­tű tanítónéninek egy nagy­da­rab, bru­tá­lis hen­tes sze­re­pét kel­lett ala­kí­ta­nia; egy jó­ké­pű, si­ke­res pol­gár­mes­ter­nek egy men­tá­li­san re­tar­dált haj­lék­ta­lan alak­ját kel­lett meg­for­mál­nia.
Ké­sőbb az­zal fo­koz­tuk to­vább a fe­szült­sé­get, hogy az anti­sz­erepeknek is ad­tunk etnospeci­fikus jel­le­get. Egy ma­gyar ki­sebb­sé­gi kép­vi­se­lő­nek pél­dá­ul azt a fel­ada­tot ad­tuk, hogy egy is­mert szlo­vák na­ci­o­na­lis­ta po­li­ti­kus sze­re­pét ala­kít­sa, a nem­ze­ti ér­zel­mű szlo­vák ta­ní­tó­nak pe­dig egy láng­lel­kű ma­gyar köl­tő sze­re­pét kel­lett hi­te­le­sen meg­for­mál­nia a cso­port ál­tal ki­ta­lált tör­té­net­ben.
Va­gyis amíg a pro­tag­o­nista egy má­sik hely­ség­ben ké­szült a sze­re­pé­re, ad­dig a cso­port töb­bi tag­ja kre­ált egy adott tör­té­ne­tet, mely­be a vis­­sza­té­rő pro­tag­o­nistá­nak be­le kel­lett lép­nie és a fel­vá­zolt for­ga­tó­könyv sze­rint ala­kí­ta­nia sze­re­pét.
A tré­ning­nek eb­ben a fá­zi­sá­ban a részt­ve­vők már an­­nyi­ra be­le­él­ték ma­gu­kat a hely­zet­be, hogy sen­ki sem vet­te fél­váll­ról a mun­kát. A já­ték he­vé­ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű cso­port­tag el­fe­led­ke­zett ar­ról, hogy ő, ma­gyar lé­té­re szlo­vák sze­re­pet ala­kít, és sok­szor a sa­ját pri­vát vé­le­mé­nyé­vel el­len­té­tes né­ze­te­ket kép­vi­sel.
A shar­ing so­rán a pro­tag­o­nisták sok­szor be­szél­tek ar­ról, hogy úgy be­le­él­ték ma­gu­kat a sze­re­pük­be, hogy en­nek ha­tá­sá­ra sok­szor ere­de­ti vé­le­mé­nyük is szig­ni­fi­kán­san meg­vál­to­zott bi­zo­nyos kér­dé­sek­ről.
Egy fi­a­tal, ener­gi­kus pol­gár­mes­ter a be­mu­tat­ko­zás so­rán hos­­sza­san és lel­ke­sen be­szélt ar­ról, hogy egyik fő fel­ada­tá­nak azt te­kin­ti, hogy a vá­ro­sát meg­tisz­tít­sa a kol­du­ló, zseb­tol­vaj, aszo­ci­á­lis, ko­szos ci­gá­nyok­tól. A tré­ning be­fe­je­ző fá­zi­sá­ban azt az anti­sz­erepet kap­ta, hogy egy sán­ta, nyo­mo­rult, nyolc­van­éves ci­gány kol­dus­as­­szonyt játs­­szon el, akit a já­ték so­rán a cso­port töb­bi tag­ja dur­ván ki­gú­nyolt és meg­alá­zott.
A drá­ma­já­ték olyan hi­te­les­re si­ke­re­dett, hogy a já­ték vé­gén so­kan sír­tak a cso­port­ban, és vé­gül ma­ga a pol­gár­mes­ter is han­gos zo­ko­gás­ba tört ki, és han­go­san át­koz­ta ön­ma­gát ko­ráb­bi né­ze­te­i­ért.
A drá­ma­já­ték­ban az em­lí­tett sze­rep­cse­ré­ken kí­vül sok olyan tech­ni­kai fo­gás van, ame­lyik se­gít a pro­tag­o­nistá­nak ab­ban, hogy job­ban meg­is­mer­je ön­ma­gát. Az ön­fel­tá­rás fo­lya­ma­tát leg­gyak­rab­ban az in­ter­jú, a mo­no­lóg, a ha­son­más, a bel­ső hang, a tük­rö­zés és a dup­lá­zás tech­ni­ká­já­val se­gít­het­jük elő.
E tech­ni­kai fo­gá­sok na­gyob­bik ré­szét a pro­tag­o­nista já­té­kát fi­gye­lő töb­bi cso­port­tag szol­gál­tat­ja, még­pe­dig úgy, hogy fo­lya­ma­to­san együtt él és lé­leg­zik a pro­tag­o­nistá­val, nagy oda­for­du­lás­sal, em­pá­ti­á­val kö­ve­ti an­nak bel­ső tör­té­né­se­it és a ren­de­ző uta­sí­tá­sá­ra be­lép an­nak já­té­ká­ba.
Et­ni­ka­i­lag/val­lá­si­lag ke­vert cso­por­tok­ban ez a fel­adat ne­megy­szer kü­lön­le­ges meg­ter­he­lést ró a pro­tag­o­nistától el­té­rő szár­ma­zá­sú, hi­tű se­géd-ének­re. De a já­ték va­rá­zsa és az egy­más­ra­utalt­ság ér­zé­se rö­vid időn be­lül erős, szo­li­dá­ris kap­cso­la­tot te­remt a pro­tag­o­nista és a segéd-én(ek) kö­zött, és ez a ka­pocs a cso­port vo­nat­ko­zá­sá­ban mint ko­hé­zi­ós erő je­le­nik meg. (Sok­szor va­ló­ban megrendítőek azok a be­szél­ge­té­sek, me­lye­ket az utol­só tré­ning­na­pon tar­tunk meg. Nem­egy részt­ve­vő el­mond­ja ilyen­kor, hogy a cso­port tag­ja­i­val ben­ső­sé­ge­sebb kap­cso­la­ta ala­kult ki, mint leg­kö­ze­leb­bi hoz­zá­tar­to­zó­i­val.)
A be­ve­ze­tő­ben em­lí­tet­tem, hogy a tré­ning so­rán hasz­nál­juk még Carl Rogers kli­enscent­ri­kus pszi­cho­te­rá­pi­á­ját és spe­ci­á­lis kom­mu­ni­ká­ci­ós gya­kor­la­to­kat is. Ezek­ről ter­je­del­mi kor­lá­tok mi­att nem írok bő­veb­ben, csak azt sze­ret­ném ki­emel­ni, hogy a roger­si ak­tív oda­for­du­lás és hall­ga­tás tech­ni­ká­já­nak, va­la­mint az új­ra­fo­gal­ma­zás (re­fraim­ing) és em­pa­ti­kus tü­kör mód­sze­ré­nek a tré­ning utol­só ré­szé­ben kü­lö­nös sze­rep jut.
Ugyan­is a tré­ning utol­só fá­zi­sá­ban a konf­lik­tus­me­nedzs­ment né­hány módszeré­v­el fog­lal­ko­zunk. Te­hát az utol­só hét­vé­gén a részt­ve­vők elő­ször né­hány órás el­mé­le­ti kép­zést kap­nak a leg­mo­der­nebb konf­lik­tus­ke­ze­lő mód­sze­rek­ből, majd ez­után konk­rét pél­dá­kon gya­ko­rol­juk a konf­lik­tu­sos hely­ze­tek ke­ze­lé­sét.
Elő­ször elő­re meg­kom­po­nált je­le­ne­te­ken gya­ko­rol­juk a konf­lik­tu­sok meg­ol­dá­sát, majd ké­sőbb a részt­ve­vők a va­lós élet­ben át­élt konf­lik­tu­sa­i­kat „hoz­zák be a cso­port­ba”.
En­nél a konf­lik­tus­meg­ol­dó mun­ká­nál veszük iga­zán hasz­nát a fent le­írt ön­is­me­re­ti kép­zés­nek. Ugyan­is az ön­is­me­re­ti mun­ka ha­tá­sá­ra a részt­ve­vők nem­csak ön­ma­gu­kat is­me­rik meg, ha­nem meg­nő em­pá­ti­ás kész­sé­gük is a töb­bi­ek­kel szem­ben és egy konf­lik­tus­hely­zet­ben már nem­csak ki­zá­ró­lag jo­gi, po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi vagy gaz­da­sá­gi prob­lé­mát lát­nak, ha­nem meg­lát­ják mö­göt­te az em­bert is.
Rá­döb­ben­nek ar­ra, hogy az asz­tal túl­só ol­da­lán egy hús-vér em­ber ül, aki­nek szin­tén van­nak vá­gyai, cél­jai, ér­zé­sei a vi­lág­ról.
A tré­ning ha­tá­sá­ra job­ban tud­ják de­kó­dol­ni a konf­lik­tus­ban részt­ve­vő sze­mély kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját, ke­vés­bé te­kin­tik őt el­len­ség­nek, igye­kez­nek meg­fej­te­ni mo­ti­vá­ci­ós hát­te­rét, ér­ték­rend­szer­ét és a konf­lik­tu­sos hely­ze­tet nem fel­tét­le­nül ver­seny­hely­zet­ként élik meg, ahol győz­ni­ük kell, ha­nem ke­re­sik a ko­ope­rá­ció le­he­tő­sé­ge­it.
Eb­ben a tö­rek­vé­sük­ben rend­kí­vül nagy se­gít­sé­gük­re van a már em­lí­tett kom­mu­ni­ká­ci­ós tré­ning is, amely­nek so­rán nem­csak a jól ar­ti­ku­lált, pon­to­san ér­tel­mez­he­tő ver­bá­lis köz­lé­sek sza­bá­lya­it sa­já­tít­ják el, ha­nem a test­be­széd fon­tos ele­me­it is, úgy­hogy egy konf­lik­tu­sos hely­zet tár­gya­lá­sa­kor a ver­bá­lis tar­ta­lom mel­lett elem­zik és ér­té­ke­lik a part­ne­rük mi­mi­kai re­ak­ci­ó­it, a szem­kon­tak­tus meg­tar­tá­sát, ill. az „el­né­zé­sek”-et, a hang­szín vál­to­zá­sa­it, a lég­zés amp­li­tú­dó­it, a part­ner gesz­ti­ku­lá­ci­ó­it, uj­ja­i­nak re­me­gé­sét, lá­bá­nak moz­gá­sát, tes­té­nek és po­zí­ci­ó­i­nak vál­to­zá­sa­it is.
A roger­si klien­scen­trikus kép­zés ha­tá­sá­ra meg­ta­nul­nak hu­za­mo­san fi­gyel­ni a part­ner kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ra, ké­pe­sek ar­ra, hogy eb­ből a mon­da­ni­va­ló­ból ki­emel­jék a leg­fon­to­sabb ele­me­ket, és eze­ket a pri­o­ri­tá­so­kat új­ra­fo­gal­maz­va meg­is­mé­tel­jék a part­ne­rük szá­má­ra, úgy, aho­gyan azo­kat ők ér­tel­mez­ték, ez­zel is csök­kent­ve a fél­re­ér­té­sek és „át­hal­lá­sok” ve­szé­lye­it.

Ös­­szeg­zés

Tíz év mun­kás­sá­gá­ra vis­­sza­te­kint­ve el­mond­ha­tó, hogy az ál­ta­lunk ki­fej­lesz­tett, önis­mereti-kom­mu­niká­ciós-kon­flik­tus­megoldási mód­szer et­ni­ka­i­lag és val­lá­si­lag ke­vert cso­por­tok­ban is jól mű­kö­dik.
Szlo­vá­ki­á­ban az el­múlt tíz esz­ten­dő so­rán több mint 1200, szlo­vák és ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű, ál­lam­pol­gár vett részt eze­ken a tré­nin­ge­ken.
Aho­gyan már em­lí­tet­tem, a tré­nin­ge­ken el­ső­sor­ban a he­lyi vé­le­mény­for­má­ló em­be­rek vet­tek részt, ezek kö­zül is ki kell emel­ni a pe­da­gó­gu­sok sze­re­pét, akik a részt­ve­vők több­sé­gét al­kot­ták. Az utób­bi évek so­rán egy­re több fi­a­tal, kö­zép­is­ko­lás és egye­te­mi di­ák vesz részt a tré­nin­ge­ken. Lé­nye­ge­sen meg­nőtt a vál­lakozók szá­ma is, akik fel­is­mer­ték, hogy ezen ké­pes­sé­gek hi­á­nyá­ban ne­he­zeb­ben bol­do­gul­nak az egy­re fo­ko­zó­dó konkur­ren­ci­a­har­cban.
1998 után kezd­tünk el in­ten­zí­ven fog­lal­koz­ni a Szlo­vá­ki­á­ban élő ro­mák prob­lé­má­i­val. A ro­ma nem­ze­ti­sé­gű la­kos­ság­nak mint­egy 40% él Szlo­vá­ki­á­ban sze­gregált mó­don, va­gyis re­la­tí­ve sze­pa­rált ro­ma ne­gye­dek­ben, vagy tel­je­sen kü­lön­ál­ló ro­ma te­le­pü­lé­se­ken. Mun­kánk so­rán el­ső­sor­ban ezek­re az em­be­rek­re össz­pon­to­sí­tot­tunk, és két­fé­le tré­ning­prog­ra­mot dol­goz­tunk ki szá­muk­ra.
Az el­ső tí­pu­sú tré­nin­ge­ket azok­ban a vá­ro­sok­ban vagy fal­vak­ban tar­tot­tuk ahol a ro­mák ugyan együtt él­nek a szlo­vá­kok­kal, ill. a ma­gya­rok­kal ám­de éles ha­tár­vo­nal hú­zó­dik meg köz­tük, és a többb­sé­gi nem­zet­tel alig van együtt­mű­kö­dés. Az ilyen he­lye­ken a ro­ma–szlo­vák, ill. a ro­ma–ma­gyar együtt­mű­kö­dés ja­ví­tá­sát szol­gá­ló ko­ope­rá­ci­ós tré­nin­ge­ket tar­tot­tunk, me­lyek szer­ke­ze­te na­gyon ha­son­ló volt a fent vá­zolt tré­ning­mun­ká­hoz. Va­gyis ve­gyes nem­ze­ti­sé­gű cso­por­to­kat hoz­tunk lét­re, me­lyek­be igye­kez­tünk be­von­ni a he­lyi szlo­vák, ma­gyar és ro­ma vé­le­mény­for­má­ló em­be­re­ket. Eze­ken a tré­nin­ge­ken több mint öt­száz ro­ma he­lyi ak­ti­vis­ta vett részt. (Mel­let­tük ter­mé­sze­te­sen ott vol­tak a szlo­vák, ill. ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű he­lyi vé­le­mény­for­má­lók is.)
A má­so­dik tré­ning­cso­por­tot azo­kon a te­le­pü­lé­se­ken lé­te­sí­tet­tük, ahol a ro­mák a szlo­vák, ill. a ma­gyar nyel­vű la­kos­ság­tól tel­je­sen el­kü­lö­nül­ten, get­tó­sze­rű kö­rül­mé­nyek kö­zött él­nek.
Ki­dol­goz­tunk egy tör­vény­ja­vas­la­tot, mely­nek lé­nye­ge a ro­ma as­­szisz­ten­sek ka­te­gó­ri­á­já­nak meg­te­rem­té­se és el­is­mer­te­té­se volt a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság­ban. Úgy gon­dol­tuk, hogy a ro­ma asszis­tensek ké­pez­he­tik majd egy he­lyi ro­ma kö­zép­osz­tály alap­ja­it. Vé­le­mé­nyünk az volt, hogy a ro­mák be­vo­ná­sa és ak­tív rész­vé­te­le nél­kül nem ja­vít­ha­tók ha­té­ko­nyan az ok­ta­tás­ban, az egész­ség­ügy­ben, a szo­ci­á­lis szfé­rá­ban, a bűn­meg­elő­zés­ben, a he­lyi ön­kor­mány­za­ti­ság­ban, a ki­sebb­sé­gi kul­tú­rá­ban mu­tat­ko­zó prob­lé­mák.
Ezek­ben a fal­vak­ban a ro­ma as­­szisz­ten­sek kép­zé­sé­re he­lyez­tük a hang­súlyt. Va­gyis a részt­ve­vők itt is kap­tak alap­kép­zést ön­is­me­ret­ből, kom­mu­ni­ká­ci­ó­ból és kon­f­lik­tus­me­ne­dzse­lés­ből, de ez­után még egy hos­­szabb, 250 órás spe­ci­á­lis kép­zést is kap­tak, mely­nek so­rán is­me­re­te­ket sa­já­tí­tot­tak el a pe­da­gó­gia, az egész­ség­ügy, a rend­fenn­tar­tás, va­la­mint az ön­kor­mány­za­ti, a szo­ci­á­lis és a kul­tu­rá­lis mun­ka alap­ja­i­ból.
Ezek a tré­nin­gek több mint hét hó­na­pon ke­resz­tül foly­tak és vizs­gá­val vég­ződ­tek. Az ál­ta­lunk szer­ve­zett as­­szisz­ten­si kép­zé­sen több mint 50 ro­ma szak­em­bert ké­pez­tünk ki.
A tré­ning­je­ink so­rán szer­zett tap­sz­ta­la­tokat és a részt­ve­vők vis­­sza­jel­zé­se­it rész­le­te­seb­ben tag­lal­juk a Bor­dás Sándor–Hunèík Pé­ter: FER. Fe­szült­ség­elő­re­jel­ző-rend­szer (Dunaszerdahely, Nap Ki­adó, 1999), ill. a Bor­dás Sán­dor–Hunèík Péter– Mikulás Domonkos–Strédl Te­ré­zia: Együtt­lét. Egy interetnikus tré­ning ta­pasz­ta­la­tai (Bu­da­pest, Ba­las­si Kiadó–Magyar Pax Romana, 2004) cí­mű köny­ve­ink­ben.

Kül­föl­di ta­pasz­ta­la­ta­ink

2000 óta Ma­gyar­or­szá­gon is fog­lal­ko­zunk ro­ma fi­a­ta­lok kép­zé­sé­vel. A Pécs vá­ro­sá­ban mű­kö­dő, ro­ma fi­a­ta­lok szá­má­ra lé­te­sí­tett Gan­dhi Gim­ná­zi­um, a kecs­ke­mé­ti pi­a­ris­ta gim­ná­zi­um és a sze­ge­di karoli­na gim­ná­zi­um 17 éves di­ák­jai vesz­nek részt tré­ning­je­in­ken im­már 5 esz­ten­de­je. Ez­alatt az idő alatt több mint 120 érett­sé­gi előtt ál­ló fi­a­tal lá­to­gat­ta meg cso­port­ja­in­kat, ahol a fent vá­zol 100 órás tré­ning­prog­ram alap­ján fog­lal­koz­tunk ve­lük.
Cseh és len­gyel kol­lé­gák szá­má­ra ún. train­ing of the train­ers cso­por­to­kat ala­kí­tot­tunk, va­gyis meg­pró­bál­tuk át­ad­ni ta­pasz­ta­la­ta­in­kat a cseh és len­gyel kol­lé­gák­nak, hogy ezek alap­ján sa­ját ha­zá­juk­ban tart­has­sa­nak ha­son­ló tré­nin­ge­ket.
Ro­má­ni­á­ból szár­ma­zó kol­lé­gá­ink ha­son­ló kép­zé­sen vet­tek részt, majd mi utaz­tunk le Ko­lozs­vár­ra, ahol szak­mai be­mu­ta­tót tar­tot­tunk egy több­nem­ze­ti­sé­gű cso­port­nak a mun­kánk­ból. A ko­lozs­vá­ri cso­port­ban a ro­má­no­kon és ma­gya­ro­kon kí­vül vol­tak ör­mény, gö­rög, né­met és zsi­dó részt­ve­vők is.
In­for­má­ci­ó­ink sze­rint el­ső­sor­ban a ro­má­ni­ai kol­lé­gák azok, akik tré­nin­günk sok ele­mét be­épí­tet­ték ha­zai mun­ká­juk­ba.
Fehéro­ros­zország­ban 2003 óta dol­go­zunk, és min­den év­ben min­imun egy cso­port­tal fog­lal­ko­zunk, va­gyis ed­di­gi fe­hér­orosz részt­ve­vő­ink szá­ma meg­ha­lad­ja az öt­ve­net. Eze­ket a tré­nin­ge­ket a fe­hér­orosz fő­vá­ros­ban, Minszk­ben és a szlo­vák fő­vá­ros­ban, Po­zsony­ban tart­juk. Er­re a szer­ke­ze­ti vál­tás­ra azért volt szük­ség, mert a fe­hér­orosz szer­ve­zők kü­lön hang­súlyt fek­tet­tek a kom­mu­ni­ká­ci­ós kép­zés­re, ezen be­lül az elekt­ro­ni­kus mé­di­á­ban va­ló sze­rep­lés­re, és ezt csak Po­zsony­ban tud­tuk meg­va­ló­sí­ta­ni, mi­vel Minszk­ben nem kap­tunk le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy té­vé­stú­di­ók­ban gya­ko­rol­has­sunk.
Üz­be­gisz­tán­ban 2003-ban vé­gez­tünk ha­son­ló tré­nin­get he­lyi vé­le­mény­for­má­lók szá­má­ra. A tas­ken­ti cso­port et­ni­ka­i­lag és val­lá­si­lag is ke­vert volt. Üz­bég és orosz részt­ve­vő­kön kí­vül jöt­tek kir­giz, ta­dzsik és af­gán ak­ti­vis­ták is. Val­lá­si­lag az isz­lám hí­vők do­mi­nál­tak, de a cso­port­ban vol­tak pra­vosz­lá­vok és ate­is­ták is. Tas­kent­ben ös­­sze­sen 30 részt­ve­vő­vel dol­goz­tunk két egy­mást kö­ve­tő tur­nus­ban. A mun­ká­nak na­gyon jó vissz­hang­ja volt az or­szág­ban, na­gyon sok ön­kén­tes je­lent­ke­zett, hogy sze­ret­ne részt ven­ni a to­váb­bi fog­lal­ko­zá­so­kon, de az üz­bég kor­mány­zat úgy ítél­te meg, hogy je­len­leg nincs szük­ség az or­szág­ban ilyen tí­pu­sú ak­ti­vi­tá­sok­ra.
2005-ben Iz­ra­el­ből kap­tunk meg­hí­vást, ahol a he­lyi Shatil Ala­pít­vány szer­ve­zett tré­nin­get zsi­dó és pa­lesz­tin részt­ve­vők szá­má­ra.
Az iz­ra­e­li tré­ning kü­lö­nös meg­ter­he­lést rótt mind a tré­ne­rek­re, mind a részt­ve­vők­re. Ugyan­is ab­ban az idő­szak­ban ke­rült le­bo­nyo­lí­tás­ra, ami­kor az or­szág ve­ze­tői el­ha­tá­roz­ták a ki­vo­nu­lást a meg­szállt gá­zai öve­zet­ből. Az iz­ra­e­li tár­sa­da­lom nagy ér­ze­lem­ki­tö­ré­sek­kel re­a­gált er­re a dön­tés­re és en­nek je­le­i­vel meg­ér­ke­zé­sünk el­ső pil­la­na­tá­tól kezd­ve szem­be­sül­tünk. Az au­tó­kon na­rancs­szí­nű és kék-fe­hér-kék zász­lók len­ge­dez­tek, ök­lü­ket rá­zó tün­te­tők tor­la­szol­ták el a fon­tos út­ke­resz­te­ző­dé­se­ket és a for­gal­mas au­tó­pá­lyá­kat, égő gu­mi­ab­roncs­ok és ki­égett au­tók je­lez­ték, hogy a zsi­dó kö­zös­ség so­ra­i­ban ha­tal­mas in­du­la­tok fe­szül­nek.
Meg­le­pő volt szá­munk­ra, hogy a pa­lesz­tin ol­da­lon meg­le­he­tős ér­dek­te­len­sé­get, sőt he­lyen­ként apá­ti­át ta­pasz­tal­tunk az ép­pen ké­szü­lő fo­lya­mat­tal kap­cso­lat­ban. Pa­lesz­tin ér­tel­mi­sé­gi­ek vé­le­mé­nye sze­rint a ki­vo­nu­lás „zsi­dó bel­ügy” és ők nem kí­ván­nak ak­tí­van részt ven­ni eb­ben a fo­lya­mat­ban.
A he­lyi Shatil Ala­pít­vány két cso­por­tot szer­ve­zett meg szá­munk­ra. A szer­ve­zők tu­laj­don­kép­pen be­mu­ta­tó tré­nin­get kér­tek tő­lünk, mely­nek idő­tar­ta­mát 20-20 órá­ban ha­tá­roz­ták meg. Ez az idő­ha­tár meg­le­he­tő­sen bo­nyo­lult hely­zet­be ho­zott ben­nün­ket, de igye­kez­tünk úgy ös­­sze­sű­rí­te­ni a tré­ning szer­ke­ze­tét, hogy a részt­ve­vők íze­lí­tőt kap­has­sa­nak az interetnikus tré­nin­gek han­gu­la­tá­ból.
Etnikalag mind­két cso­port ve­gyes volt. Az el­ső tré­ning so­rán ki­zá­ró­lag női ak­ti­vis­ták­kal dol­goz­tunk, a má­so­dik cso­port­ban nők és fér­fi­ak vet­tek részt.
Mind­két cso­port­ban ma­gas volt az ún. de­le­gált em­be­rek szá­ma, akik vagy a zsi­dó, vagy a pa­lesz­tin kö­zös­ség ne­vé­ben be­szél­ve pró­bál­tak ér­vel­ni iga­zuk mel­lett. A PD já­té­kok ha­tá­sá­ra a részt­ve­vők több al­ka­lom­mal szem­be­sül­tek ön­ma­guk­kal és ilyen­kor ka­tar­ti­kus je­le­ne­te­ket is meg­él­tünk.
Ér­de­kes volt, hogy mind­két cso­port­ban találoz­tunk egy jel­leg­ze­tes el­há­rí­tó me­cha­niz­mus­sal, mely­nek lé­nye­ge az volt, hogy a cso­port tag­jai az or­szág­ban vég­be­me­nő bru­tá­lis erő­szak je­len­sé­ge­i­ért „fel­fe­lé mu­to­gat­tak”, va­gyis egy­ér­tel­mű­en je­lez­ték, hogy ezért nem ők, va­gyis az egy­sze­rű em­be­rek a fe­le­lő­sek, ha­nem azok, akik a „pisz­kos dol­go­kat” hi­va­tás­sze­rű­en űzik – va­gyis po­li­ti­kai funk­ci­ó­kat töl­te­nek be, vagy kü­lön­fé­le cso­por­to­su­lá­sok tag­jai.
A ki­szol­gál­ta­tott­ság és fruszt­rált­ság ti­pi­kus je­le volt az, hogy egyes részt­ve­vő­ket – fő­leg a pa­lesz­tin as­­szo­nyo­kat – még a PD já­té­kok so­rán is ne­héz volt cse­lek­vő hely­zet­be hoz­ni. Ehe­lyett hos­­szú és ap­ró­lé­kos ver­bá­lis kom­mu­ni­ká­ci­ó­val kom­pen­zál­ták ki­szol­gál­ta­tott mi­vol­tu­kat. (Eb­ben ha­son­lí­tot­tak a Szlo­vá­ki­á­ban élő ro­ma asz­­szo­nyok­ra.)
A gya­nú­sít­ga­tás és bi­zal­mat­lan­ság mind a két cso­port­ban olyan mér­ték­ben je­len volt, hogy az né­ha már ko­mo­lyan gá­tol­ta a részt­ve­vők spon­ta­ne­i­tá­sát és kre­a­ti­vi­tá­sát.
En­nek egyik jel­lem­ző pél­dá­ját a ve­gyes cso­port záró­gyako­r­la­ta so­rán ta­pasz­tal­tuk meg, ami­kor az volt a fel­adat, hogy a részt­ve­vők ki­zá­ró­lag po­zi­tív mó­don jel­le­mez­zék egy­mást. (Az volt a cé­lunk, hogy min­den részt­ve­vő ilyen po­zi­tív üze­net­tel zár­has­sa a tré­nin­get.)
En­nél a gya­kor­lat­nál te­hát a cso­port egyik tag­ja le­ül egy szék­re, amely a cso­port ál­tal kép­zett kö­rön kí­vül he­lyez­ke­dik el és a töb­bi­ek­nek „po­zi­tív mó­don” kell ró­la plety­kál­kod­nia. Va­gyis az ad­di­gi ta­pasz­ta­la­ta­ik alap­ján ki­zá­ró­lag po­zi­tív dol­go­kat, be­nyo­má­so­kat kell el­mon­da­nia a kint ülő cso­port­tás­ról. (Is­mét­lem ez a gya­kor­lat a 18. óra tá­ján zaj­lott le, ami­kor a részt­ve­vők már há­rom nap­ja együtt dol­goz­tak.)
Elő­ször egy zsi­dó fi­a­tal­em­ber állt fel mél­tat­lan­kod­va, majd egy pa­lesz­tin fiú is kö­vet­te a pél­dá­ját. „Ne­vet­sé­ges­nek és mes­ter­kélt­nek” ítél­ték meg ezt a gya­kor­la­tot, mond­ván, hogy „ilyen rö­vid idő alatt nem le­het an­­nyi ta­pasz­ta­la­tot ös­­sze­gyűj­te­ni a má­sik fél­ről, hogy ab­ból egy re­á­li­san po­zi­tív vé­le­mény áll­jon ös­­sze”, és el­hagy­ták a cso­por­tot.
Hál’ Is­ten­nek a több­ség nem kö­vet­te a pél­dá­ju­kat és elő­ször egy meg­le­he­tő­sen ra­di­ká­lis né­ze­te­ket kép­vi­se­lő zsi­dó fér­fi ült ki a „plety­ka­szék­be”. És az el­ső po­zi­tív vé­le­ményt egy ra­di­ká­li­san ori­en­tált pa­lesz­tin fiú mond­ta el ró­la a kö­vet­ke­ző sza­vak­kal: „Na­gyon kel­le­mes em­ber. A szü­ne­tek­ben, te­á­zás köz­ben na­gyon jól el­du­mál­gat­tunk, ér­de­kes dol­go­kat me­sélt ma­gá­ról és a csa­lád­já­ról.”
És ez­után már fenn­aka­dás nél­kül jöt­tek az em­be­ribb­nél em­be­ribb plety­kák.
Ös­­szeg­zés­ként el­mond­ha­tó, hogy a női cso­port ko­ope­ra­tí­vabb volt, mint a ve­gyes cso­port, eb­ben a cso­port­ban vi­szont a nők szig­ni­fi­kán­san vis­­sza­hú­zó­dób­bak vol­tak. Ezt a je­len­sé­get csak az a hölgy cá­fol­ta meg, aki az előbb em­lí­tett zsi­dó fi­a­tal­em­ber part­ne­re­ként vett részt a tré­nin­gen, és ami­kor a fér­fi el­hagy­ta a cso­por­tot ő egy rö­vid va­cil­lá­lás után úgy dön­tött, hogy még­is ma­rad.
Tré­ning­je­ink ha­té­kony­sá­gát két­fé­le­kép­pen el­len­őriz­zük. A tré­ning el­ső és utol­só nap­ján egy nem­zet­kö­zi­leg szten­derdizált teszt­batéria se­gít­sé­gé­vel vizs­gá­la­tot vég­zünk, és en­nek so­rán a re­á­lis és ide­a­li­zált én­ké­pet, az em­pa­ti­kus kész­sé­ge­ket, a kom­mu­ni­ká­ci­ós adot­tá­gokat, a to­le­ran­cia­szin­tet és a ko­ope­rá­ci­ós, va­la­mint a konf­lik­tus­meg­ol­dó kész­sé­ge­ket vizs­gál­juk.
A két vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­nek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ból nyer­he­tünk ké­pet ar­ról, hogy a tré­ning mi­lyen ha­tás­sal volt a részt­ve­vők pszi­chés funk­ci­ó­i­ra.
A Szlo­vá­ki­á­ban vég­zett tré­nin­gek­nél egy má­sik el­len­őr­ző mód­szert is al­kal­ma­zunk. Egy év­vel a tré­ning után ös­­sze­hív­juk a részt­ve­vő­ket egy fél­na­pos, in­for­má­lis ta­lál­ko­zó­ra, és en­nek so­rán kér­dez­zük őket ar­ról, hogy a min­den­na­pi élet­ben ho­gyan hasz­no­sít­ják azo­kat az is­me­re­te­ket, me­lyek­re a tré­ning so­rán tet­tek szert.
A be­szá­mo­lók dön­tő több­sé­ge po­zi­tív ki­csen­gé­sű, részt­ve­vő­ink el­mond­ják, hogy ja­vult az ön­ér­té­ke­lé­sük, fel­lé­pé­sük, ha­té­ko­nyab­ban tud­nak kom­mu­ni­kál­ni a pri­vát és a kö­zös­sé­gi szfé­rá­ban, konf­lik­tus­hely­ze­tek­ben job­ban ori­en­tá­lód­nak és cse­lek­sze­nek, mint a tré­ning előt­t.

Prob­lé­mák, ne­héz­sé­gek

Tré­ning­je­in­ken ön­ként je­lent­ke­ző pol­gá­rok vesz­nek részt, va­gyis olyan em­be­rek, akik sa­ját ma­guk ér­zik és tud­ják, hogy ten­ni­ük kell va­la­mit a jobb interetnikus együtt­lét­ért. A ra­di­ká­li­san ori­en­tált, ún. ke­mény mag­hoz tar­to­zó em­be­re­ket ne­héz meg­nyer­ni egy ilyen tréni­gen va­ló rész­vé­tel­re. (Ki­vé­telt a ma­gyar­or­szá­gi kö­zép­is­ko­lás­ok jel­entet­tek, akik­nél sok ra­di­ká­lis fi­a­tal vett részt a tré­nin­gen, mint utóbb el­mond­ták, fo­ga­dás­ból, hogy őket úgy­sem le­het meg­vál­toz­tat­ni. A több­ség el­vesz­tet­te a fo­ga­dást, mert ne­megy­szer sze­rel­mi kap­cso­lat is ki­ala­kult ma­gyar és ro­ma fi­a­ta­lok kö­zött.)
A tré­ning meg­le­he­tő­sen idő­igé­nyes és emi­att ne­héz olyan részt­ve­vő­ket to­bo­roz­ni, akik haj­lan­dók öt hét­vé­gén ke­resz­tül el­jár­ni a tré­nin­gek­re.
A tré­nin­gek anya­gi­lag is meg­le­he­tő­sen megter­helők, mert öt hét­vé­gén ke­resz­tül kell szál­lást és élel­met biz­to­sí­ta­ni a részt­ve­vők­nek.
Kü­lön ki­emel­ném a saj­tó sze­re­pét a tré­nin­gek le­bo­nyo­lí­tá­sá­ban. Szlo­vá­ki­á­ban a saj­tó nagy szim­pá­ti­á­val kö­vet­te vé­gig a mun­kán­kat, és a po­zi­tív hí­rek­nek kö­szön­he­tő­en gyor­san meg­nőtt a mun­kánk irán­ti ér­dek­lő­dés.
Mi­vel a Márai Sán­dor Ala­pít­vány 2003-tól már nem tud­ja ezt a fel­ada­tát el­lát­ni, a tré­ning­gel kap­cso­la­tos szer­ve­zé­si te­en­dő­ket a Civic Com­mu­ni­ca­tion and Con­flict Pre­ven­tion Group (CCCPG) el­ne­ve­zé­sű ala­pít­vány vet­te át (www.c­c­cpg.sk).

Bagin Árpád: Egy új néprajzi jelenség Kelet-Közép-Európában? A Halloween és a tökbábukészítés egy kisalföldi településen, Ógyallán

1. Be­ve­ze­tés

A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ja Po­pu­lá­ris kul­tú­ra 1990– 2005 cí­mű ku­ta­tá­si pro­jek­tu­má­nak ke­re­tén be­lül kezd­tünk el fog­lal­koz­ni Hal­loween ün­nep­kö­ré­vel, azon be­lül is a tök­bábukészítés szo­ká­sá­val. Nap­ja­ink­ban a Hal­loween-ün­nep el­en­ged­he­tet­len kel­lé­ke a tök alap­anya­gú ter­mék és az eb­ből ké­szült tök­bá­bu. 1989 előtt is élt a tök­bábukészítés szo­ká­sa, de ak­kor a Hal­loween meg­ne­ve­zés Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban még nem volt hasz­ná­la­tos.
A Hal­loweent a fe­lü­le­tes szem­lé­lő­dő gyak­ran ame­ri­kai ere­de­tűnek1 tart­ja, vi­szont a je­len­ség­gel kap­cso­la­tos fo­lya­ma­tok tü­ze­te­sebb vizs­gá­la­ta egy­ér­tel­mű­vé tet­te, hogy az egyes tér­sé­gek­re jel­lem­ző, va­la­mi­lyen szin­tű önál­ló fej­lő­dé­si sá­vok­ról be­szél­he­tünk, ame­lyek vol­ta­kép­pen a hal­loweeni ün­nep­kör­be tar­toz­nak (Hörandner 2001a). Te­hát e dol­go­zat­ban vizs­gált „nap­ja­ink” je­len­sé­gét is­mer­tük a múlt­ban is, s az 1989 utá­ni idő­szak­ban egy-­e­gy ren­dez­vényt nem fel­tét­le­nül kell Hal­loween ün­ne­pe­ként meg­hir­det­ni (le­het az egy tök­bábukészítő-­verse­ny stb.), de vé­le­mé­nyünk sze­rint ezek a szo­kás­cse­lek­mé­nyek is a vizs­gált ün­nep­kör­be tar­toz­nak. Ami kö­zös a Hal­loween és az eu­ró­pai tök­bábukészítés kö­zött, hogy el­ső­sor­ban az őszi idő­szak­hoz, ál­ta­lá­ban min­den­szen­tek­hez, ha­lot­tak nap­já­hoz ka­cso­ló­dik.
Mint már em­lí­tet­tük, a Hal­loween-ün­nep szin­te el­en­ged­he­tet­len ele­me a tök­bá­bu, tök­lám­pás (utób­bi meg­ne­ve­zést ál­ta­lá­ban a kár­pát-me­den­cei ma­gya­rok hasz­nál­ják), en­nek vizs­gá­la­tá­ra he­lyez­zük a hang­súlyt je­len ös­­sze­fog­la­lá­sunk­ban is.2 A tök­lám­pá­sok a sü­tő­tök, a ta­kar­mány­tök és a fő­ző­tök egyes faj­tá­i­ból ké­szül­nek. A tök ter­mesz­té­se Eu­ró­pá­ban min­den bi­zon­­nyal Ame­ri­ka fel­fe­de­zé­se után in­dult (vö. Mezőgaz­dasági… 1982, 644; Nagy 2000, 9, 15).3 Több szer­ző azt állt­ja, hogy a tök ter­mesz­té­se előtt a kel­ták és az írek (fe­hér)répából ké­szí­tet­ték vi­lá­gí­tó bá­bu­i­kat (Hörandner 2001b, 6; Segalen 2001, 201).

2. Ku­ta­tás­tör­té­net

Ku­ta­tás­tör­té­ne­ti át­te­kin­té­sün­ket a ma­gyar és a szlo­vák szak­iro­da­lom­ban fel­buk­ka­nó szór­vá­nyos ada­tok fel­hasz­ná­lá­sa mel­lett, alap­ve­tő­en a Zeitschrift für Volk­skunde 2001. évi 2., te­ma­ti­kus szá­má­nak ös­­sze­ál­lí­tá­sá­ra (a be­mu­ta­tott te­rü­le­tek Spa­nyol­or­szág­tól Svéd­or­szá­gig, ill. Ír­or­szág­tól Auszt­ri­á­ig ter­jed­nek), to­váb­bá a gra­zi egye­tem Nép­raj­zi és Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai In­té­ze­te ál­tal egy 2001 ok­tó­be­ré­ben meg­nyi­tott ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sá­ra ala­po­zom (Färber 2001).
A ku­ta­tók Hal­loween kel­ta ere­de­tét em­lí­tik, s az egyik leg­je­len­tő­sebb kel­ta ün­nep­pel – a „Samuin”-nel vagy „Sam(h)ain”-nel (ame­lyet a ma hasz­ná­la­tos Hal­lowe’en – min­den­szen­tek nap­já­nak elő­est­éje – meg­ne­ve­zés­sel kap­csol­ha­tunk ös­­sze) – azo­no­sít­ják, amely­re no­vem­ber 1-jén ke­rült sor. A kel­ták en­nek elő­est­éjén tar­tot­ták ün­nep­sé­gü­ket, amely a nyá­ri idő­szak be­fe­je­zé­sét, ill. a té­li idő­szak kez­de­tét je­len­tet­te szá­muk­ra. Ké­sőbb, 1840 után, ír te­le­pe­sek be­ván­dor­lá­sá­val kü­lön­fé­le ele­mek ke­rül­tek át az USA-ba (Hörandner 2001b).4 Más-más for­má­ban tör­té­nő reemi­grá­ciójuk a 20. szá­zad ki­lenc­ve­nes éve­i­ben kü­lön­fé­le in­ten­zi­tást ért el Nyu­gat- és Kelet-Európában.5 A fran­ci­ák kö­ré­ben a Hal­loween el­ter­je­dé­se nagy­ban a pi­ac­gaz­da­ság (üz­let­há­zak) ered­mé­nye. A tér­hó­dí­tást je­len­tős mér­ték­ben elő­se­gí­tet­te a saj­tó, ill. a te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák (filmek6). A vizs­gált ün­nep kap­csán kü­lön­fé­le tök alap­anya­gú re­cep­tek lát­tak nap­vi­lá­got, de til­ta­ko­zó ma­ga­tar­tá­sok­ról is tu­dunk (pl. 2000-ben Észak-Fran­cia­or­szág­ban) (Korff 2001). Voigt Vil­mos a kö­zel­múl­tat il­le­tő­en meg­jegy­zi, hogy az ame­ri­kai Hal­loween Ma­gyar­or­szá­gon is te­ret hó­dí­tott (Voigt 2004, 158).
Pável Ágos­ton 1940-ben, az őr­ség­ben vég­zett te­rep­mun­ká­la­ta so­rán a tök­ter­mesz­tés mel­lett a tök alap­anyag­ból ké­szült kü­lön­fé­le tár­gya­kat is meg­vizs­gál­ta, töb­bek kö­zött a gye­re­kek ál­tal ős­­szel, ill. té­len ké­szí­tett ha­lált, amely lé­nye­gé­ben tök­lám­pás volt. A szer­ző a tök­bábukészítésen túl le­ír­ta az ez­zel kap­cso­la­tos ijeszt­ge­tés ha­gyo­má­nyát is (Pável 1949, 139, 152–154). Dö­mö­tör Tek­la, az őszi ün­nep­kör­rel és a ku­ko­ri­ca­fosz­tás­sal kap­cso­lat­ban köz­li, hogy né­há­nyan jel­mezt öl­töt­tek az Al­föld­ön, a ki­vájt tö­köt ki­vi­lá­gí­tot­ták, a fe­jük­re he­lyez­ték, és így ijeszt­get­ték ál­ta­lá­ban a lá­nyo­kat, az as­­szo­nyo­kat (Dö­mö­tör 1986, 84).7 Meg­jegy­zen­dő, hogy a ma­gya­rok­nál és a szlo­vá­kok­nál egy­aránt is­mert a ha­lot­tak nap­já­hoz kap­cso­ló­dó hi­e­de­lem, mi­sze­rint az el­huny­tak ha­za­lá­to­gat­nak. A „trick or treat” [’c­síny vagy ven­dég­lá­tás’ – B. Á. megj.], ház­ról-ház­ra já­rás bi­zo­nyos pár­hu­za­ma­i­val töb­bek kö­zött a mai Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén is ta­lál­koz­ha­tunk (min­den­szen­tek és ha­lot­tak nap­ján a Du­nán­tú­lon a fér­fi­ak éne­kel­ve, imád­koz­va, jár­nak-kel­nek, és a há­zi­ak­tól pénzt, élel­mi­szert kap­nak) (Dö­mö­tör 1986, 86; Tát­rai 1990, 206). A szlo­vá­ki­ai horvá­tok8 kö­ré­ben is dí­vott a ház­ról-ház­ra já­rás szo­ká­sa (a szlo­vá­kok­nál vi­szont nem9). En­nek egyik vál­fa­ja már a 19. szá­zad (!) öt­ve­nes–hat­va­nas éve­i­ben fo­ko­za­to­san ki­vesz­tett (Botík 2001, 172).
A jegy­zet­ben em­lí­tett inis­móri (Nyu­gat-Ír­or­szág) pél­da meg­vál­to­zott for­má­ja le­het a most be­mu­ta­tott je­len­ség, min­den bi­zon­­nyal a kel­ta ha­gyo­má­nyok és a Hal­loween-ün­nep egy­ve­le­ge. Ke­let-Ír­or­szág­ban ugyan­is ok­tó­ber 31-én jel­mez­be (bo­szor­kány, Bat­man, csont­váz) öl­tö­zött gyer­mek­cso­por­tok jár­nak ház­ról-ház­ra, és a „Tá­mo­gasd a Hal­loween-­par­tit” („Help the Hal­lowe’en par­ty”) ké­rés hang­zik el tő­lük. Az össze­gyűlt ado­mányt (édes­ség, al­ma, föl­di­mo­gyo­ró) egy­más kö­zött szét­oszt­ják, el­cse­ré­lik, el­fo­gyaszt­ják, kü­lön­fé­le já­té­ko­kat ját­szanak10, fi­úk és lányok11 egy­aránt, s kü­lön­fé­le csíny­tet­te­ket is elkövet­nek12 (Lysaght 2001).
Az ame­ri­kai emig­rán­sok Fran­cia­or­szág­ban ugyan már 1977-től meg­ün­ne­pel­ték a Hal­loween­t, de en­nek erő­tel­jes tér­hó­dí­tá­sa csak 1997-ben kez­dő­dött (ez szin­te va­la­men­­nyi lent be­mu­ta­tott ta­nul­mány­ra igaz, te­hát, hogy az adott or­szág­ban az ame­ri­ka­i­ak, vagy akár tu­ris­ták már ko­ráb­ban is meg­tar­tot­ták a be­mu­ta­tott ün­ne­pet). Az üz­let­há­zak kez­det­ben még ódz­kod­tak a Hal­loweenre ké­szült kel­lé­kek áru­sí­tá­sá­tól, ezt kö­ve­tő­en azon­ban a mar­ke­tin­ge­sek ki­sze­mel­ték a gyer­me­ke­ket, és si­ke­res lett az ün­nep­re kí­nált ter­mé­kek eladása13 (!) (Segalen 2001). Toscánában már a múlt­ban is is­mert volt, hogy no­vem­ber 1-jén, nap­le­men­te előtt a temp­lom­tól a te­me­tő­be vo­nul­tak az em­be­rek. Az őszi be­ta­ka­rí­tás­kor a tö­köt tök­lám­pás ké­szí­té­sé­re is fel­hasz­nál­ták. Majd az 1990-es évek­től kez­dő­dő­en meg­je­lent a Hal­loween-ün­nep, zárt­kö­rű ün­nep­sé­gek (szü­le­tés­nap), jel­me­zes fel­vo­nu­lá­sok, tánc­mu­lat­ság­ok for­má­já­ban. Ál­ta­lá­nos is­ko­lai ta­ní­tók a je­len­sé­get az an­gol nyelv­órá­kon is­mer­te­tik ta­nu­ló­ik­kal (ez is vi­szony­lag gya­ko­ri a be­mu­ta­tott tér­sé­gek­nél). Szar­dí­nia egyik vá­ro­sá­ban And­rás-nap­kor (igaz, hogy ez no­vem­ber 30-ra esik) gyer­me­kek ki­ál­to­zá­sa­ik­ban ka­lá­csot, aján­dé­kot kér­nek. Mind­emel­lett Olasz­or­szág­ban a Hal­loween már jó­té­kony­sá­gi cél­ból is szer­ve­ző­dött (Mugnaini 2001).
Bern­hard Tschofen sze­rint Auszt­ri­á­ban a Hal­loween az 1980-as évek má­so­dik fe­lé­ig is­me­ret­len je­len­ség­nek szá­mí­tott. Elő­ször gyer­me­kek imp­ro­vi­zál­ták az ün­ne­pet, ami­kor az ot­ta­ni pi­ac er­re még fel­ké­szü­let­len volt (ké­sőbb ter­mé­sze­te­sen már nem!). A Hal­loween ös­­sze­fo­nó­dott a tök­pa­rá­dék­kal, ame­lyek­nek je­len­tős a tér­hó­dí­tá­suk a vi­dé­ki fal­vak­ban14 (Tschofen 2001). A Kür­b­is­fest meg­ne­ve­zés be­ke­rült a né­met szó­tá­rak­ba (Gollesch–Schimanofsky 2001), s tök alap­anya­gú éte­lek ku­ta­tá­sá­val is el­kezd­tek fog­lal­koz­ni (vö. Lercheg­ger 2001). Svájc­ban az el­ső Hal­loween-­mu­lat­sá­gok 1994–1995-ben je­len­tek meg, kü­lön­le­ges meg­moz­du­lá­sok­ként. A tök ter­mesz­té­se – ahogy Auszt­ria ese­té­ben is – be­vé­te­li for­rá­sa lett a magángazdák­nak.15 Je­len­tős a tér­hó­dí­tá­sa a kü­lön­fé­le jel­me­zek­nek, pl. fran­cia és észak-ame­ri­kai üz­le­ti ha­tás­nak kö­szön­he­tő­en a kí­ná­lat ki­bő­vült (Muri–Gyr 2001).
Spa­nyol­or­szág­ban (pl. Katalóniában) egye­sek jel­mezt öl­te­nek, a gyer­me­kek pénzt gyűj­te­nek. Az 1950-es évek­től a fi­úk fe­jük­re tök­lám­pást té­ve ijeszt­get­ték szom­széd­ja­i­kat, mi­köz­ben azok kert­je­i­ben gyü­möl­csöt szedtek16 (Ro­ma 2001). Svéd­or­szág­ban 1997-ben a Hal­loween az üz­le­tek mel­lett a mé­di­á­ban is te­ret kapot­t.17 A ven­dég­lá­tó­ipar mu­lat­sá­gai, kü­lön­le­ges étel­kí­ná­la­tai („ör­dög­szarv” stb.) ott is is­mer­tek. Az 1998. ok­tó­ber 30-i gö­te­bor­gi dis­zkóbale­set­tel (több mint 60 ál­do­zat, 200 sé­rült) kap­cso­lat­ban az egyik he­lyi új­ság az okot a Hal­loween-ün­nep­ben vél­te fel­fe­dez­ni. Egyéb­ként egy 1997–1998-as fel­mé­rés sze­rint töb­ben az ame­ri­kai ün­nep el­len tet­ték le vok­su­kat, mi­vel ez sze­rin­tük a min­den­szen­tek nap­já­nak meg­ün­nep­lé­sét ve­szé­lyez­te­ti. A Hal­loweent pár­to­lók ál­ta­lá­ban a fi­a­ta­lok és a gye­re­kek (akik­nek még ál­ta­lá­ban nin­csen el­hunyt kö­ze­li hoz­zá­tar­to­zó­juk), a fe­le­ke­ze­ten kí­vü­li­ek, de van­nak, akik mind­két ün­nep­nek hó­dol­nak, te­hát a min­den­szen­tek nap­já­nak is (Lilja 2001). Hol­lan­di­á­ban a gyer­me­kek vi­szony­lag jól in­for­mál­tak az ame­ri­kai ün­nep­ről, és a Va­len­tin- és a Mi­ku­lás-nap­pal egye­tem­ben a Hal­loween is kezd nép­sze­rű len­ni. A ven­dég­lő­sök a na­gyobb for­ga­lom ér­de­ké­ben ver­sen­­nyel egy­be­kö­tött jel­me­zes es­tet szer­vez­nek (de ar­ra is van pél­da, hogy Hal­loween-tem­atikájú az ün­nep­lés má­jus­ban vagy szil­vesz­ter­kor) (Helslott 2001). Nor­vé­gi­á­ból jel­mez­zel és mas­ka­rá­zás­sal kap­cso­la­tos adat­gyűj­tés­ről, a Hal­loween-ün­nep anglo-amerikai ha­tá­sú tér­hó­dí­tá­sá­ról van tu­do­má­sunk. A „trick or treat” egyik nor­vég vál­to­za­ta a „knask eller god­ter­i”. Ked­velt a Fan­tomas- és Super­man-­jelmez (Ír­or­szág­ban is) (Ohrvik 2001).
3. A Hel­loween-­je­len­ség egy kis­al­föl­di te­le­pü­lé­sen, Ógyal­lán

Ógyal­la és Bago­ta a Kis­al­föld szlo­vá­ki­ai ré­szén, a Zsit­va és a Nyi­tra fo­lyók ös­­sze­fo­lyá­sá­nál, a Ko­má­ro­mot Ér­sek­új­vár­ral ös­­sze­kö­tő fő­út­vo­nal men­tén ta­lál­ha­tó (Fé­nyes 1848, 122; Kol­lár 2000, 5, 197). Ko­má­rom kör­nyé­két a cseh­szlo­vák had­se­reg 1919. ja­nu­ár 10-én a Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság­hoz csa­tol­ta (Mácza 1982, 41). A ku­ta­tott te­le­pü­lé­se­ket (Ógyal­la, Bago­ta) a szlo­vák ko­lo­ni­zá­ció (Vadkerty 1999, 269), ma­gyar la­ko­sa­i­nak Cseh­or­szág­ba va­ló de­por­tá­lá­sa (Vadkerty 2001, 483–485, 491, 504), ill. ki­te­le­pí­té­se is érin­tet­te. Bagotát 1971-ben köz­igaz­ga­tá­si­lag Ógyal­lához kap­csol­ták, össz­te­rü­let­ük 5995 ha lett (Sèítanie… 1992, 73; Vašš 1999, 11).
A két te­le­pü­lés nem­ze­ti­sé­gi és val­lá­si ös­­sze­té­te­le a leg­utób­bi, 2001-es nép­szám­lá­lás so­rán a kö­vet­ke­ző ké­pet mu­tat­ta:

1. táb­lá­zat. Ógyal­la la­kos­sá­gá­nak nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­le a 2001-es nép­szám­lá­lás sze­rint

For­rás: Sèí­tanie… 2001, 42

2. táb­lá­zat. Ógyal­la la­kos­sá­gá­nak fe­le­ke­zet sze­rin­ti meg­osz­lá­sa a 2001-es nép­szám­lá­lás sze­rint

For­rás: Sèí­tanie… 2001, 42–43

3.1. Egy pol­gá­ri tár­su­lás kez­de­mé­nye­zé­se Bagotán

Az 1998-ban ala­kult Bago­tai Sansz (Bohatská šan­ca) Pol­gá­ri Tár­su­lás (Bögi 1999, 598) fel­te­he­tő­en még ugyan­ezen év­ben a Nyi­tra mel­let­ti Salgó (Svätoplukovo) köz­ség­ben egy nyil­vá­nos tök­bábukészítés­sel kap­cso­la­tos ren­dez­vé­nyen vett részt. In­nen me­rít­he­tett öt­le­tet, mi­vel 1999. ok­tó­ber el­ső fe­lé­ben Bagotán – az ak­ko­ri bago­tai ál­ta­lá­nos is­ko­lá­val kö­zö­sen – tök­bábukészítő-­versenyt hir­de­tett meg (Baloghová 2000). A ren­dez­vény szer­ve­zé­sé­ből 2000-ben már a bago­tai óvo­da is ki­vet­te ré­szét (Hurbanovói Hír­adó 2000, 10). E két fen­ti kez­de­mé­nye­zés­nek tu­laj­don­kép­pen az volt a lé­nye­ge, hogy az el­ké­szí­tett mun­ká­kat a ker­tes há­zak elé kel­lett ki­ten­ni, az ut­cá­ról néz­ve jól lát­ha­tó hely­re. A ki­vi­lá­gí­tott (még elekt­ro­mos ener­gi­á­val is!) tök­bá­bu­kat egy gyer­mek­cso­port ér­té­kel­te. A har­ma­dik al­ka­lom­mal (2000-ben) a bago­tai kul­túr­ház mel­let­ti te­rü­le­ten – aho­vá ös­­sze­gyűj­töt­ték az el­ké­szült bá­bu­kat – a fel­nőt­tek se­gít­sé­gé­vel zá­ró ki­ér­té­ke­lést is tar­tot­tak. Ka­te­gó­ri­án­ként a há­rom leg­szebb tök­bá­but dí­jaz­ták, a gyer­me­kek édes­sé­get, ok­le­ve­let kap­tak (Baloghová 2000). 2001-ben (pa­la­csin­ta­sü­tés mel­lett) ki­ál­lí­tást hir­det­tek meg, amely­re a tök­bá­bu­kat az em­lí­tett bago­tai szlo­vák nyel­vű ok­ta­tó-ne­ve­lő in­téz­mé­nyek lá­to­ga­tói, ill. az ógyal­lai is­ko­lá­ban to­vább­ta­nu­lók ké­szí­tet­ték el. 2002. ok­tó­ber 5-én (a szü­re­ti fel­vo­nu­lás ke­re­tén be­lül) nem ver­seny­sze­rű ki­ál­lí­tást (ezen is kb. 100 ki­ál­lí­tott tök­bá­bu sze­re­pelt) ren­deztek.18 A ren­de­ző­ség­től a ki­ál­lí­tók édes­sé­get, író­szert stb. kap­tak, szür­kü­let­kor meg­gyúj­tot­ták a mé­cse­se­ket, majd es­te két ki­sebb tá­bor­tűz is emel­te a ki­ál­lí­tás han­gu­la­tát. A tök­vá­jás­sal kap­cso­lat­ban a si­ma ki­vá­gá­sok mel­lett meg­je­lent az ati­pi­kus tök­vá­jás, kü­lön­fé­le alak­za­tok (pl. ku­tya), de ilyen-olyan meg­ne­ve­zé­sek is: „in­di­ai kí­gyók Bagotán” („indické ha­di v Bohate­j”) stb. Olyan öt­le­tes­nek is mond­ha­tó tök­bá­buk (csi­ga, ka­ti­ca­bo­gár) is be­mu­ta­tás­ra ke­rül­tek, ame­lyek­be már mé­csest is tet­tek. 2003-tól a Bago­tai Sansz Pol­gá­ri Tár­su­lás már nem szer­ve­ző­je, társ­szer­ve­ző­je a tök­bábukészítő ren­dez­vény­nek.

3.2. Óvo­dák

2002–2004 kö­zött négy óvo­dá­ban vé­gez­tem nép­raj­zi gyűj­tést, ab­ban az idő­szak­ban, ami­kor a te­le­pü­lé­se­ken az óvo­dák át­cso­por­to­sí­tá­sá­ra, ös­­sze­vo­ná­sá­ra, ill. át­he­lye­zé­sé­re ke­rült sor (ha­son­ló­an tör­tént ez az alap­is­ko­lák ese­té­ben is). A Fes­z­ty Ár­pád ut­cai, 1983-ban ala­pí­tott szlo­vák nyel­vű óvo­dá­ban éven­te (hogy pon­to­san mi­ó­ta, azt nem tud­ni) ké­szí­te­nek tök­bá­but. 2002-ben kb. húsz öt-hat­éves óvo­dás ké­szí­tett tök­bá­but a mun­ká­ra va­ló ne­ve­lés fog­lal­ko­zá­son. 2003-ban az óvó­nő váj­ta ki a tö­köt, amely­be mé­cses ke­rült. A gyer­me­kek ké­ré­sé­re be­húz­ták a sö­té­tí­tőt, be­hív­ták a sza­kács­nőt (aki per­sze tud­ta, hogy majd meg kell ijed­nie), aki elől a gye­re­kek el­búj­tak. Ezek után az egyik tök­bá­but a há­ló­szo­ba pol­cá­ra he­lyez­ték el, majd a fo­lyo­só­ra tet­ték ki. 2002-ben, de ezt kö­ve­tő­en is tök­bá­but raj­zol­tak, ill. te­nyér­ nagy­sá­gú fe­je­ket ké­szí­tet­tek kü­lön­fé­le pa­pír­ból. 2004 ok­tó­be­ré­ben eu­ró­pai csa­lá­dok és is­ko­lák nap­ját tar­tot­tak (tök­bá­bu­kat stb. ké­szí­tet­tek rajz­lap­ból, majd tök­pa­rá­dé­ra ke­rült sor, ezen po­gá­csát, üdí­tőt fogyasz­tot­tak).19 A nagy­cso­por­to­sok az ut­cá­hoz kö­ze­li ud­va­ron he­lyez­ték el tök­bá­bu­i­kat (kb. 30-at, ame­lyek­ben mé­cse­sek vi­lá­gí­tot­tak), egy má­sik cso­port az óvo­da épü­le­té­ben az ab­lak­ba ál­lí­tot­ta ki a tök­bá­bu­kat (eze­ken szá­raz­vi­rág, fo­nál­sze­rű­ség is dísz­lett). A kis­cso­por­to­sok a te­raszt hasz­nál­ták ki­ál­lí­tó­hely­nek.
Az 1978-ban ala­pí­tott Ko­má­ro­mi Úti Óvo­da (ame­lyet 2006. szep­tem­be­ré­től a Fes­z­ty Ár­pád Ut­cai Óvo­dá­val von­tak ös­­sze, így az in­téz­mény má­ra meg­szűnt mű­köd­ni) 2002. ok­tó­ber 4-én a két szlo­vák és egy ma­gyar cso­port szá­má­ra ren­de­zett tök­pa­rá­dét az eu­ró­pai szü­lők és is­ko­lák nap­ja (a to­váb­bi­ak­ban: ESZIN) ke­re­tén be­lül. Er­re a ren­dez­vény­re a csa­lá­dok a tö­köt ma­guk biz­to­sí­tot­ták be (akadt olyan is, aki egy egész pót­ko­csi­val!), volt, aki sü­te­ményt ho­zott, a hely­szí­nen te­át főz­tek. A tök­vá­jás az ebéd­lő­ben zaj­lott, a kész tök­bá­bu­kat az épü­let elő­te­ré­be (itt fény­ké­pek, vi­de­o­fel­vé­te­lek ké­szül­tek), majd az es­ti órák­ban az ud­var­ra vit­ték ki. Az­nap a tök­lám­pá­so­kat ha­za­vit­ték. 2003 szep­tem­be­ré­ben az óvo­da fenn­ál­lá­sá­nak év­for­du­ló­ján, az ESZIN ke­re­tén be­lül kü­lön­fé­le zöld­ség­ből, gyü­mölcs­ből ké­szí­tet­tek fi­gu­rá­kat stb. (ugyan tök­ből is, de nem az elő­ző év­hez ha­son­ló­an). Az ün­nep­ség ját­szás­ra, ügyes­sé­gi ver­se­nyek (fu­tás, do­bás stb.) le­bo­nyo­lí­tá­sá­ra adott al­kal­mat. Min­den gyer­mek a ko­sár­ban lé­vő édes­ség kö­zül vá­laszt­ha­tott, s gesz­te­nyét áb­rá­zo­ló pa­pír­ér­mét is kap­tak. 2004. ok­tó­ber kö­ze­pén (ek­kor már nin­cs ma­gyar nyel­vű cso­port­ja az óvo­dá­nak, mi­vel idő­köz­ben azt az alap­is­ko­la épü­le­té­be köl­töz­tet­ték át) a 2002-es ese­mé­nyek­hez ha­son­ló­an szer­vez­tek ös­­sze­jö­ve­telt. A ren­dez­vény jel­sza­va a „Leg­szebb lám­pást csi­nál­ni!” („Najkrajší lam­pášik sprav­i!”) volt, de a strašiïiel­ka meg­ne­ve­zést is hasz­nál­ták. A tök­lám­pá­so­kat az elő­tér lép­cső­fo­ka­i­ra he­lyez­ték, majd – egy gyer­mek ké­ré­sé­re – le­kap­csol­ták a vil­lanyt, s a ha­tás min­den­ki­nek na­gyon tet­szett.
A bago­tai Új Ne­gyed ut­cai szlo­vák nyel­vű óvo­dá­ban, 2003-ban Az ősz Javorin­kában (Jeseò v Javorinke) el­ne­ve­zé­sű ki­ál­lí­tást ren­dez­tek (mely bi­zo­nyos előz­mé­nyek­kel már ren­del­ke­zett, s ame­lyet az ógyal­lai szlo­vák ál­ta­lá­nos is­ko­la al­só ta­go­za­to­sai is meg­te­kin­tet­tek) (Mlinkovics 2000, 9). Ez­után a tar­tó­sabb zöld­ség (tök) az ud­var­ra ke­rült, me­lyek­ből az in­téz­mény meg­ke­re­sé­sem­kor még egy ki­ál­lí­tást ál­lí­tott ös­­sze (a tö­kök fes­tett szem­mel, száj­jal stb. vol­tak dí­szít­ve). 2003 ok­tó­be­ré­ben a 2. ESZIN ke­re­tén be­lül be­főt­tes­üveg­ből ké­szült kis lám­pá­so­kat kap­tak a szü­lők aján­dék­ba (s az ezek­ben el­he­lye­zett meg­gyúj­tott mé­cse­sek­kel tér­tek ha­za). A prog­ram (já­té­kok: ügyes­sé­gi do­bás, „mo­csá­ron va­ló át­ke­lés”, „lo­vag­lás”, hor­dó­gu­ri­gá­zás, fes­tés stb.) be­fe­jez­té­vel ok­le­ve­let, gu­lyás­le­vest és édes­sé­get osz­tot­tak. Az óvo­dá­ban fel­fi­gyel­tem né­met nyel­vű új­sá­gok (SPECIAL Lena, Win­dow Col­or, Bastel-SPASS) Hal­loween­nal (is) fog­lal­ko­zó szá­ma­i­ra, ame­lyek­ből az in­téz­mény fel­te­he­tő­en öt­le­tet is me­rí­tett. 2004 ok­tó­be­ré­ben a 3. ESZIN (sa­lá­ta­ké­szí­tés, po­gá­csa­sü­tés, tök­pa­rá­dé) meg­szer­ve­zé­se előtt a tö­köt már ko­ráb­ban össz­e­gyűjtöt­ték.20 Itt a li­dérc (svet­lonos, lásd: Cibulová 1995) meg­ne­ve­zést hasz­nál­ták, majd a tök­lám­pá­so­kat az ud­va­ron he­lyez­ték el. Az óvo­dás gyer­me­kek csi­peszt (ame­lyen rajz­lap­ból ki­vá­gott tök­bá­bu), és egy em­lék­ok­le­ve­let kap­tak aján­dék­ba, te­át és fán­kot fo­gyasz­tot­tak.
A zöld­ál­lá­si (köz­igaz­ga­tá­si­lag Ógyal­lához tar­to­zik) óvo­dá­ban (mely 2005 jú­ni­u­sá­ig üze­melt, ez­után a gyer­me­kek több­sé­gét a Ko­má­ro­mi Úti Óvo­dá­ba írat­ták) tu­do­má­som sze­rint 2003-ban nem ké­szí­tet­tek tök­bá­but, 2004-ben vi­szont az in­téz­mény ál­tal szer­ve­zett ki­ál­lí­tá­son töb­bek kö­zött egy tök­lám­pást is ki­ál­lí­tot­tak, ezt kö­ve­tő­en tök­pa­rá­dét szer­vez­tek.
Az óvo­dák rend­sze­res lá­to­ga­tói a Szlo­vák Kiskertészszövet­ség alap­szer­ve­ze­tei ál­tal ren­de­zett ki­ál­lí­tá­sok­nak, ame­lyek­re kü­lön­fé­le fi­gu­rá­kat ké­szí­te­nek (pl. tök­ből).

3.3. Alap­is­ko­lák

2004-ig ter­je­dő­en hat alap­is­ko­lá­ban vizs­gá­lód­tam. Bagotán a 2003/2004-es tan­évig volt szlo­vák nyel­vű alap­is­ko­lai ok­ta­tás (1–4. év­fo­lyam­ban), egy-­e­gy épü­let­ben, majd az ógyal­lai is­ko­lá­hoz csa­tol­ták az osz­tá­lyo­kat. 2002. ok­tó­ber ele­jén a bago­tai in­téz­mény a már em­lí­tett pol­gá­ri tár­su­lás­sal kö­zö­sen szer­ve­zett ki­ál­lí­tást a nap­kö­zi­ben. 2003-ban a bago­tai alap­is­ko­la már önál­ló szer­ve­ző­je a ki­ál­lí­tás­nak, ame­lyen a tök­lám­pá­so­kat az es­te fo­lya­mán az Ér­sek­új­vá­ri út mel­let­ti épü­le­tük­nél he­lyez­ték el.21 2003 szep­tem­be­ré­ben–ok­tó­be­ré­ben az egyik ta­ní­tó­nő öt ijesz­tő tök­bá­but ké­szí­te­tett pa­pír­ból, majd eze­ket az órát za­va­ró ta­nu­lók­nál hasz­nál­ta fel, ami­kor egyet el­kért tő­lük, és azt egy zsák­sze­rű­ség­be dob­ta.
Az ógyal­lai szlo­vák ta­ní­tá­sú alap­is­ko­la al­só ta­go­za­tán zöld­ség- és gyü­mölcs­ki­ál­lí­tás­ra, va­la­mint tök­vá­jás­ra is sor ke­rült már.22 Az el­ké­szült tök­bá­buk­ban az egyik cso­port mé­csest gyúj­tott, majd be­sö­té­tí­tet­ték a ter­met s han­go­kat ad­tak ki. Az ott je­len­lé­vő ne­ve­lő­nő szel­lem­idé­zést em­le­ge­tett. A 2003. ok­tó­ber 20-án sor­ra ke­rü­lő ki­ál­lí­tá­son csu­pán két tök­bá­bu volt el­he­lyez­ve (mé­cses­sel), per­sze volt még né­hány ki­vájt s nem ki­vájt is, kü­lön­fé­le dí­szí­tő­elem­mel. 2004-ben a Kert­ből, ha­tár­ból… (Z polí a zo záhrad…) ki­ál­lí­tás előt­t, Li­dérc (Svetlonos) c. ki­ál­lí­tást ren­deztek.23 Ugyan­eb­ben az év­ben, az egyik ne­gye­di­kes osz­tály­ban az ab­la­kok­ra – fel­te­he­tő­en egy né­met új­ság­ból vett öt­let alap­ján – a kép­ző­mű­vé­sze­ti óra ke­re­tén be­lül, pa­pír­ból ké­szült tök­bá­bu­kat he­lyez­tek el (ezek­nek ke­zei, lá­bai is vol­tak). Ér­de­kes a 2002-től meg­szer­ve­zett Kí­sér­te­tek ta­lál­ko­zó­ja, amely­re ál­ta­lá­ban al­só ta­go­za­to­sok ér­kez­nek le­pe­dő­be öl­töz­ve stb. Az el­ső, no­vem­ber­ben meg­szer­ve­zett ös­­sze­jö­ve­te­len a nyu­ga­ti Hal­loween-ün­nepet han­goz­tat­ták a meg­nyi­tó be­széd­ben, to­váb­bá azt, hogy a kí­sér­te­tek nem lé­tez­nek, csak kép­ze­le­tünk szü­le­mé­nyei. Já­té­kos ve­tél­ke­dő­re is sort ke­rí­tet­tek (sep­rű­nyé­len va­ló re­pü­lés, „mo­csár át­fu­tá­sa”, „az ál­do­zat el­hú­zá­sa”, s ki­vá­lasz­tot­ták a leg­ijesz­tőbb ar­cot), cu­kor­kát, 2003-ban pe­dig kü­lön­fé­le író­sze­re­ket is osz­tot­tak. 2004-ben a Kí­sér­te­tek bál­ja (Strašiples) már a nagy tor­na­te­rem­ben zaj­lott, ahol a te­rem­dí­szí­tés, kü­lön­bö­ző jel­me­zek (bo­szor­kány stb.), de to­váb­bi já­té­kok is meg­je­len­tek (pl. dísz­tö­köt kel­lett ös­­sze­gyűj­te­ni); a győz­te­sek pa­pír­ér­mét kap­tak.
Az Ógyal­lai Ma­gyar Nyel­vű Spe­ci­á­lis Alap­is­ko­lát ál­ta­lá­ban ro­mák lá­to­gat­ják, akik­re nem jel­lem­ző, hogy tök­bá­but készítenének.24 Ugyan­ak­kor itt is meg­je­len­tek a papírtök­bábuk, 2004-ben egy ki­ál­lí­tá­son ki­vájt tök is. Az Ógyal­lai Ma­gyar Tan­nyel­vű Alap­is­ko­la al­só ta­go­za­to­sai kö­ré­ben 2001-től szin­tén ké­szül­nek tök­lám­pá­sok (bi­zo­nyos ada­tok alap­ján kb. húsz év­vel ez­előtt ez már szo­kás­ban volt). 2004-ben az ESZIN ke­re­tén be­lül az ak­kor­ra hoz­zá­juk kap­csolt óvo­dá­val kö­zö­sen vájt tö­köt az al­só és né­hány fel­ső ta­go­za­tos ta­nu­ló. 2003-ban köz­vet­len min­den­szen­tek nap­ja előt­t, 2004-ben ok­tó­ber ele­jén ké­szül­tek a tök­bá­buk. Ez utób­bi al­ka­lom­mal a fo­lyo­són el­he­lye­zett ké­szít­mé­nyek egy ré­szét egy fa­li­új­ság – me­lyen tök­lám­pást áb­rá­zo­ló gyer­mekra­j­zok25 vol­tak – előt­ti pol­con he­lyez­ték el. A ki­ál­lí­tást kö­ve­tő­en vol­tak, akik ha­za­vit­ték tök­bá­bu­i­kat, és azo­kat még egy­szer ki­ál­lí­tot­ták.
A fen­ti in­téz­mé­nyek­kel (óvo­dák, alap­is­ko­lák) kap­cso­lat­ban el­mond­ha­tó, hogy ál­ta­lá­ban szep­tem­ber­től ok­tó­be­rig szer­vez­nek kü­lön­fé­le tö­meg­ren­dez­vény-sze­rű, tök­bábukészítésre is al­kal­mat adó ren­dez­vé­nye­ket. Ahogy a fen­ti ered­mé­nyek is mu­tat­ják, a 2002-es évek­től gya­ko­rib­bak ezek az ese­mé­nyek, de az 1989 előt­ti idő­szak­kal kap­cso­la­tos adat­ról is van tu­do­má­sunk.

3.4. Ház­tar­tá­sok (csa­lá­dok), vál­lal­ko­zá­sok

Az 1990-es évek­től kez­dő­dő­en egy­re gyak­rab­ban ké­szí­te­nek tök­bá­but a be­mu­ta­tott te­le­pü­lé­sen ma­gya­rok, szlo­vá­kok és cse­hek egy­aránt. A fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás nem ját­szik sze­re­pet e szo­kás­nál. A tök­bábukészítés min­den­szen­tek és ha­lot­tak nap­ja kö­rül je­le­nik meg. Van­nak, akik ki­fe­je­zet­ten a Hal­loween-ün­nep­nek hó­dol­nak (de pl. az nem min­dig fon­tos, hogy pon­to­san ok­tó­ber 31-én ál­lít­sák ki a tök­bá­but). Van, ami­kor a Hal­loween mel­lett a min­den­szen­tek, ill. a ha­lot­tak nap­ja is szó­ba ke­rül (a csa­lád el­hunyt hoz­zá­tar­to­zói stb.), de az is elő­for­dul, ami­kor a tök­bá­bu tel­je­sen más idő­pont­ban, egyéb al­ka­lom­ból ké­szül (pl. szü­le­tés­nap). A tök­bábukészítés ha­gyo­má­nyos át­adá­sá­ról is be­szél­he­tünk (a csa­lád idő­sebb tag­ja a tök­vá­jást meg­mu­tat­ja vagy meg­em­lí­ti gyer­me­ké­nek, unokájá­nak26), de a te­le­ví­zió, az új­sá­gok (ele­nyé­sző eset­ben az inter­net) ha­tá­sá­ra is ké­szí­te­nek Ógyal­lán tök­bá­but. A csa­lád tag­jai kö­zö­sen (test­vé­rek, só­gor­nők stb.) is ké­szít­he­tik a tök­bá­but, de egyé­ni­leg, az idő­seb­bek a fi­a­ta­lok­nak vagy for­dít­va, nők, fér­fi­ak egy­aránt. Az el­ké­szült bá­buk­ba égő mé­csest tesz­nek (ek­kor a gye­re­kek sep­rű­nyé­len lo­va­gol­nak, de ez nem min­den­hol jel­lem­ző).
A ház­tar­tá­sok­nak csak tö­re­dé­két (öt­ven fö­lött volt ezek­nek a szá­ma) si­ke­rült fel­ke­res­ni. 2004. ok­tó­ber vé­gén, no­vem­ber ele­jén kö­zel száz tök­bá­bu ke­rült do­ku­men­tá­lás­ra, kb. 35 hely­szí­nen (ide a vál­lal­ko­zá­sok is be­le­tar­toz­nak). Né­hány tök­bá­bu (5 db 4 hely­szí­nen) már szep­tem­ber ele­jén és ok­tó­ber el­ső fe­lé­ben fel­buk­kant. Ami a tök­fi­gu­rák konk­rét el­he­lye­zé­sét il­le­ti: az ut­cá­ról néz­ve ál­ta­lá­ban jól lát­ha­tó he­lyen kap­nak he­lyet (be­já­ra­ti aj­tók, lép­csők, ab­lak, kü­lön­fé­le emel­vé­nyek, er­ké­lyek vagy csak egy­sze­rű­en a ker­tes há­zak előt­t), de elő­for­dult, hogy a tök­lám­pás az ut­cá­ról néz­ve nem is volt lát­ha­tó (ta­kar­ta a ke­rí­tés, ma­ga a ker­tes ház vagy pl. a te­ra­szon, a szo­bá­ban he­lyez­ték el).
Meg­je­le­nik a tök­lám­pá­sok ijesz­tő jel­le­ge, a szel­le­mek, a tol­va­jok, a gye­re­kek meg­ijesz­té­se kap­csán, de a ké­szí­tő cél­ja le­het a Hal­loween is (ez ke­ve­red­het, és ál­ta­lá­ban ke­ve­re­dik is min­den­szen­tek­hez kap­cso­ló­dó, ill. ha­lot­tak na­pi ele­mek­kel). Ugyan­ak­kor min­den­szen­tek vagy ha­lot­tak nap­ja is le­het a ki­ál­lí­tás nap­ja. Nem jel­lem­ző, de elő­for­dult, hogy az adat­köz­lő nem tu­dott vá­laszt ad­ni, mi­ért is ké­szí­tett tök­bá­but, vagy azt mond­ta, hogy a „szel­le­mek nap­já­ra” stb. ké­szült el. Nap­köz­ben ál­ta­lá­ban de­ko­rá­ci­ó­ként szol­gál, egy­faj­ta presz­tízs is, hol több a ki­ál­lí­tott tök­bá­bu. De jó­ kedv­re is de­rít­het, po­zi­tív ener­gi­át su­gall­hat a já­ró­ke­lők fe­lé. Vál­lal­ko­zá­sok, ház­tar­tá­sok kü­lön­fé­le dísz­tár­gya­kat is vá­sá­rol­tak (egy ilyet adat­köz­lőm szo­bá­já­ban he­lye­zett el, azért, hogy ne kell­jen tö­köt váj­ni­a[!]). Az egyik ker­tes ház­nál az ab­lak­pár­ká­nyon el­he­lye­zett tök­bá­buk kö­zött egy dísz­tárgy is he­lyet ka­pott, de a ház­tar­tá­sok­ban kü­lön­fé­le szel­lem­fi­gu­rá­kat (me­lyek­be mé­csest tesz­nek) is re­giszt­rál­tam.
A Hal­loween nép­sze­rű­sí­tői le­het­nek kül­föld­ön járt ro­ko­nok, ba­rá­tok (az egyik pl. 2001-ben Né­met­or­szág­ból ho­zott a té­má­val kap­cso­la­tos aján­dék­tár­gyat). Már a mo­bil­te­le­fo­nok­ban is fel­buk­kan­tak a je­len­ség­gel kap­cso­la­tos já­té­kok (pl. tök­lám­pá­so­kat kell el­kap­kod­ni), ill. logók.

3.5. Ös­­szeg­zés

A vizs­gá­la­to­kat az 1989 utá­ni idő­szak­ra össz­pon­to­sí­tot­tuk, a te­rep­mun­ká­la­to­kat 2002–2004 kö­zött va­ló­sí­tot­tuk meg, ame­lyek­nek so­rán a ki­kér­de­zé­ses mód­szer mel­lett (in­ter­jú, kér­dő­ív) a részt­ve­vő meg­fi­gye­lést, fény­ké­pe­zést al­kal­maz­tuk.
Kü­lön­fé­le ha­tá­so­kat fi­gyel­het­tünk meg a vizs­gált te­le­pü­lé­sen: in­téz­mény–in­téz­mény (egy ki­ál­lí­tás meg­te­kin­té­se: pl. alap­is­ko­lá­sok óvo­dát ke­res­nek fel), in­téz­mény–csa­lád (pl. a csa­lád egy óvo­dai ren­dez­vény ha­tá­sá­ra ké­szít ott­ho­ná­ban tök­bá­but), csa­lád–csa­lád (fel­fi­gyel­nek egy­más ki­ál­lí­tott munkái­ra) kö­zött, de csa­lá­don be­lül is vég­be­me­het­nek kü­lön­bö­ző in­ten­zi­tá­sú ha­tá­sok. A tök le­het sa­ját ter­més (van, aki ki­fe­je­zet­ten a ter­més­be vá­jás ér­de­ké­ben ül­tet), a nagy­szü­lők kert­jé­ből, ro­ko­nok­tól, is­me­rő­sök­től, szom­szé­dok­tól. Kü­lön­fé­le dol­got, ala­kot il­luszt­rál­nak, öt­le­nek ki, se­gít­het az ez­zel kap­cso­la­tos – akár több­éves – ta­pasz­ta­lat is. A ké­szí­tés­nél min­tát raj­zol­hat­nak (kés, ce­ru­za stb.) a tök­re. A tök­bábukészítés egy­faj­ta szó­ra­ko­zá­si for­ma, amely kb. fél órá­tól egy órá­ig, de akár to­vább is el­tart­hat. A tök­ma­got hasz­no­sít­hat­ják, el­fo­gyaszt­ják, az in­téz­mé­nyek­ben ezek­ből rajz­lap­ok­ra is ra­gasz­ta­nak. Né­hány na­pig (ál­ta­lá­ban az in­téz­mé­nyek­nél), de akár hó­na­po­kig is ki le­het ál­lít­va a tök­bá­bu (pl. a kö­vet­ke­ző év ja­nu­ár­já­ig!). Ter­mé­sze­tes fo­lya­mat kö­vet­kez­té­ben vagy a mé­cse­sek láng­já­tól tönk­re­men­nek, ek­kor kom­posz­tál­ják, egy­sze­rű­en ki­dob­ják vagy a te­nyész­ál­lat­ok ete­té­sé­re hasz­nál­ják fel (ál­ta­lá­ban a ker­tes há­zak­nál).
Az in­téz­mé­nyek­ben (de akár a ház­tar­tá­sok­nál is) hasz­nál­hat­nak kü­lön­fé­le dí­szí­tő ele­mek (ka­lap, fo­nál stb.), a tök­bá­buk­ra fest­het­nek is. Meg­je­le­nik, ál­ta­lá­ban az in­téz­mé­nyek­nél, hogy a tök nagy­sá­gát ös­­sze­ha­son­lít­ják az elő­ző évi ter­més­sel, meg­ál­la­pít­ják, hogy az adott év­ben na­gyobb tö­kök te­rmet­tek-e. Em­lí­tést kell ten­nünk, hogy a sze­mek, az or­rok ál­ta­lá­ban há­rom­szög ala­kú­ak, de le­het­nek kör és négy­szög ala­kú szem­ki­vá­gá­sok is. Né­ha szem­öl­dök ké­szül, ál­ta­lá­ban fo­ga­zott száj, a fel­ső rész és a tök ka­lap­ja cik­cak­kos is le­het. In­nen, te­hát fe­lül­ről ke­rül a mé­cses, a gyer­tya a bel­ső rész­be. Nem jel­lem­ző, de a tök fel­ső ré­szé­ből is le­ka­par­hat­nak, pál­ci­kát he­lyez­het­nek a ki­vá­gá­sok­ba. Em­lí­tés­re mél­tók az ati­pi­kus ké­szít­mé­nye­ket (pl. fá­ra­ói maszk, macs­ka stb.), ame­lyek to­vább él­nek az em­be­rek em­lé­ke­ze­té­ben. Az in­téz­mé­nyek­ben fény­kép­fel­vé­tel ké­szül a tök­vá­já­si fo­lya­mat egyes fá­zi­sa­i­ról. A szlo­vá­kok kö­ré­ben a strašid­lo meg­ne­ve­zés (de a svet­lonos meg­ne­ve­zés is) van je­len, a ma­gya­rok ál­ta­lá­ban tök­lám­pás­nak ne­ve­zik a tök­bá­but. Meg­je­len­tek to­váb­bi, egy-­e­gy csa­lád­nál már ál­lan­dó­sult meg­ne­ve­zé­sek is (tök­vi­csor­gó, tök­fil­kó, bu­ba stb.). Má­sok csak egy-­e­gy el­ké­szült tök­bá­bu­ra (amit az ép­pen ábrá­zol27) ér­vé­nye­sek. A ké­szí­tés folya­mata28 is kap­hat el­ne­ve­zést, de elő­for­dul, hogy az ilyen-olyan meg­ne­ve­zés hasz­ná­la­ta a ké­szí­tő szá­má­ra nem fon­tos. A Hal­loweent kü­lön­fé­le­kép­pen ne­vez­ték, ír­ták (kér­dő­ív­re) az adat­köz­lők (pl. „Ha­lo­gén”, „Helovei”). A bol­tok­ban, vi­rág­üz­le­tek­ben dísz­tár­gya­kat áru­sí­ta­nak (ezek ál­ta­lá­ban kí­nai ter­mé­kek, s a tök­bábu­alak­za­tok le­het­nek ke­rá­mi­á­ból, ülő tök­fi­gu­rák tö­mött anyag­ból, ki­sebb szob­rok, vi­lá­gí­tó csont­váz stb.). 2003–2004-ben dísz­tö­kök, ill. egyéb tö­kök (szin­tén ter­mény) je­len­tek meg a ku­ta­tott te­le­pü­lé­se­ken (lép­csőn, be­já­ra­ti aj­tó­nál – egy eset­ben vi­har­lám­pá­val is –, de a be­mu­ta­tott ok­ta­tói-ne­ve­lői in­téz­mé­nyek­nél, a bol­tok­ban, a ki­ál­lí­tá­so­kon ugyanú­gy).29 Csak je­lez­zük, hogy pl. 2004-ben pi­a­ci kap­cso­la­tok ha­tá­sá­ra egy új, tök­ből ké­szült krém­le­ves re­cept­jét rög­zí­tet­tem.
2003. ok­tó­ber 31-én az egyik ógyal­lai szó­ra­ko­zó­he­lyen több-ke­ve­sebb si­ker­rel Hal­loween-­par­tit szer­vez­tek. Itt csak a ven­dég­lő­sök vol­tak jel­mez­ben (bo­szor­kány, apá­ca stb.), akik ko­sár­ból ap­ró édes­sé­get kí­nál­tak a ven­dé­gek­nek.

4. Be­fe­je­zés

Ok­tó­ber 31-e a Hal­loween ün­ne­pén kí­vül a re­for­má­ció ün­ne­pe (Chorváthová 1995) és a bo­szor­ká­nyok Walpur­gis­nacht­ja is tu­laj­don­kép­pen (Muri–Gyr 2001), de je­len dol­go­zat ere­de­ti té­má­ját il­le­tő­en azt kell ki­hang­sú­lyoz­nunk, hogy a 20. szá­zad el­ső és má­so­dik fe­lé­ben épp­úgy ké­szí­tet­tek tök­bá­but, mint nap­ja­ink­ban, a 21. szá­zad ele­jén; fel­te­he­tő­en az egész Kár­pát-me­den­cé­ben! Ma már elég je­len­tős a te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák sze­re­pe, jó pél­da er­re az L. Ju­hász Ilo­na mo­nog­rá­fi­á­já­ban (ugyan a te­met­ke­zé­si szo­ká­sok­kal, ill. te­me­tő­do­ku­men­tá­ci­ó­val kap­cso­lat­ban) kö­zölt adat, amely sze­rint a gyer­me­kek a Hal­loween szo­ká­sá­ról egy mű­hol­das csa­tor­nán ke­resz­tül sze­rez­tek tu­do­mást. Nem sza­bad fi­gyel­men kí­vül hagy­ni, hogy ős­­szel, Rud­nán szo­kás­ban volt, hogy a gyer­me­kek tök­lám­pást ké­szí­tet­tek (Ju­hász 2002, 150–151). Nap­ja­ink­ban mind a ma­gyar, mind a szlo­vák ke­res­ke­del­mi te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák tá­jé­koz­tat­nak az ame­ri­kai Hal­loween­ről (hír­ös­­sze­fog­la­lók, fil­mek for­má­já­ban), de ha­zai hí­rek is fel­buk­kan­nak (Pécs 2004), tök­lám­pást he­lyez­het­nek el a stú­dió asz­ta­la­i­ra (2003, szlo­vák ke­res­ke­del­mi csa­tor­na). A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­ban fo­lya­ma­to­san bő­vül az ilyen és az eh­hez ha­son­ló, a Hal­loween ün­nep­kö­ré­hez kap­cso­ló­dó adat­tá­ri anyag.
Szlo­vá­kia na­gyobb vá­ro­sa­i­nak (Po­zsony, Nyi­tra, Nagy­szom­bat) szó­ra­ko­zó­he­lye­in, ét­ter­me­i­ben gya­ko­ri­ak a Hal­loween-ün­nep­pel kap­cso­la­tos ren­dez­vé­nyek. Az ilyen te­ma­ti­ká­jú ös­­sze­jö­ve­te­lek az ok­ta­tá­si (alap­is­ko­lai) in­téz­mé­nyek­ben is meg­je­len­tek (pl. Aranyos­marót), osz­tályt dí­szí­tet­tek (pl. Somor­ja), tök­bá­bu jel­mezt öl­töt­tek ma­guk­ra egy far­sang­hoz kap­cso­ló­dó jel­me­ze­sen ös­­sze­jö­ve­te­len (Ko­má­rom). 2003-ban Nyitrán azt is hal­la­ni le­he­tett, hogy szü­lők gye­re­ke­ik­nek szer­vez­tek gye­rek­zsúrt ame­ri­kai min­ta sze­rint.
Az üz­le­tek­ben kü­lön­fé­le (cse­rép stb.) tök­bá­buk­ra fi­gyel­he­tünk fel (még a Szlo­vák Szu­ve­nír ne­vű­ben, de a szé­kely­föl­di Koron­don is), a ki­ra­ka­to­kat dí­szí­tik (dísz­tö­kök, tök­lám­pá­sok). Fel­buk­kan­nak a Hal­loween-tem­atikájú fel­ső­ru­há­za­tot vi­se­lők, áru­sí­tók (Ko­má­rom, Ér­sek­új­vár), de Komárom­szent­péteren az egyik he­lyi cuk­rász tök­bá­bu­ból ki­ug­ró szel­lem­fi­gu­rát áb­rá­zo­ló tor­tát is ké­szít az ér­dek­lő­dők­nek. 2005-ben az egyik bolt­ban Komárom­szent­péteren (de Ko­má­rom­ban is) tök­bá­bu fi­gu­rá­jú dísz­tár­gyat kí­nál­tak, amely a tér­ség­re az­előtt nem volt jel­lem­ző. Ér­sek­új­vár­ban egy lám­pa­bolt­ban tök­bábulám­pát is vá­sá­rol­ha­tunk, az üz­let­lán­cok pros­pek­tu­sai a Hal­loweenre kü­lön­fé­le áru­cik­ke­ket kí­nál­nak. A Szlo­vá­ki­á­ban ki­adott szlo­vák nyel­vű gyer­mek­lap­ok no­vem­be­ri, ok­tó­be­ri cím­lap­raj­zai is ta­nul­sá­go­sak, mi­vel eze­ken gyak­ran tök­lám­pást is felfedezhetünk.30 A ma­gyar nyel­vű Tü­csök is kö­zöl tök­bá­buk­kal kap­cso­la­tos írá­so­kat, raj­zo­kat, de ver­set is (pl. 2003, 14. évf. 3. sz. 11. p.). A Maïarake Ro­ma 2003. ok­tó­be­ri szá­ma no­vem­ber 1-jé­re te­szi a Hal­loween ün­ne­pét. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyel­vű na­pi­lap, az Új Szó, már több al­ka­lom­mal kö­zölt írást a Hal­loween­ről. Szin­tén meg­em­lít­het­jük a Mici Mac­kó Ma­ga­zint (eb­ben fel­tűnt a „Ci­ki vagy cu­ki?” hasz­ná­la­ta, de egyéb ér­de­kes­ség is); Micky Maus (né­met nyel­vű gyer­mek­lap) né­ven már ki­fe­je­zet­ten te­ma­ti­kus szá­mok je­len­nek meg (2003. ok­tó­ber 28. 45. sz.; 2004. ok­tó­ber 19. 43. sz.). Re­gi­o­ná­lis, já­rá­si la­pok­ban is kö­zöl­tek írá­so­kat a té­má­ban, pl. a Tany­on meg­ren­de­zés­re ke­rült ki­ál­lí­tás­ról (-zsi- 2004). Tök­lám­pás­ról egy kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­sok­ról szó­ló ki­ad­vány­ban (Chabrecsek [é. n.], 7–10), a Hal­loween-ün­nepről val­lá­si la­pok­ban (pl. Evan­gé­li­kus Élet, 2003. no­vem­ber 2.) ír­tak. Batta Györ­gy szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­dal­már ne­vé­hez egy Tök­lám­pás cí­mű szín­pa­di mű kap­cso­ló­dik, me­lyet az 1980/1981-es évad­ban, Ko­má­rom­ban be is mu­tat­tak (Batta 1983; Ku­lis­­szák 2002, 40). To­váb­bá meg­je­len­tek tök­lám­pás­ról szó­ló ver­sek (Szőcs 1974, 40–41; Tor­nay 1994, 23), de a té­má­val kap­cso­la­tos né­met me­sét is át­dol­goz­tak már (Aszó­di 1987, 315).

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Aszó­di Éva, T. (sz­erk.) 1987. Min­den nap­ra egy me­se. Bratislava–Budapest, Ma­dách Könyv­ki­adó–Mó­ra Fe­renc If­jú­sá­gi Könyv­ki­adó.
Baloghová, Bar­ba­ra 2000. Tök­bá­bu-ké­szí­tő ver­seny Bagotán. Hur­banovói Hír­adó, 3. évf. 1. sz. 4. p.
Batta Györ­gy 1983. Tök­lám­pás. Ze­nés me­se­já­ték két rész­ben. Bratislava, LITA.
Bed­nárik, Ru­dolf 1943. Duchovná kul­tú­ra sloven­ského ¾udu. In Novák, ¼udovít (sz­erk.): Sloven­ská vlas­tive­da. 2. köt. Bratislava, SAVU, 5–121. p.
Botík, Ján 2001. Sloven­skí Chorváti. Etnokultúrny vývin z poh¾adu spoloèen­skoved­ných poz­natkov. Bratislava, Lúè.
Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.) 1995. Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 1–2. zv. Bratislava, Veda.
Bögi, Vojtech [1999]. Vere­jno-spoloèen­ský živ­ot. In Mest­ská kro­ni­ka kniha 2. Mesto: Hur­bano­vo. Okres: Komárno. Kraj Zápa­dosloven­ský, 595–600. p.
Cibulová, Tatiana 1995. Svet­lonos. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 317. p.
Chabrec­sek Te­ré­zia [é.n.]. Tök­lám­pás. Kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­sok kis­is­ko­lás­ok­nak. Sze­ged, Csong­rád Me­gyei Ta­nács Mű­ve­lő­dé­si Központja–Magyar Út­tö­rők Szö­vet­sé­ge Csong­rád Me­gyei El­nök­sé­ge.
Chorváthová, ¼ubi­ca 1995. Všechsvätých. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 222. p.
Dö­mö­tör Tek­la 1986. Ré­gi és mai ma­gyar nép­szo­kás­ok. Bu­da­pest, Az Anya­nyel­vi Kon­fe­ren­cia Védnöksége–Hazafias Nép­front. /Néprajz min­den­ki­nek, 3./
Döring, Alois 2001. Hal­loween im Rhein­land. Noti­zen zu einem Forschung­spro­jek­t. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 281–283. p.
Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.) 2001. Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität.
Feglová, Viera 2000. Kalendárne obyèa­je. In Stolièná, Rastisla­va (red.): Sloven­sko. Európske kon­tex­ty ¾udovej kultúry. Bratislava, Veda, 190–214. p.
Fé­nyes Elek 1848 [Ha­son­más ki­adás]. Ko­má­rom vár­me­gye. [h. n.] Kult­sár Ist­ván Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi és Ki­adói Ala­pít­vány.
Fign­er, Maria 2001. Wo geht man hin – was zieht man an? In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 16–20. p.
Gollesch, Heidrun–Schimanofsky, Ursu­la 2001. Die Steier­mark und der Kür­bis. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 24–27. p.
Hel­slot­t, John 2001. Hal­loween in Hol­land. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 249–253. p.
Horváthová, Emí­lia 1968. Názo­ry, pøed­stavy a zvyky sloven­ského lidu. In Melicherèík, Andrej (red.): Èeskosloven­ská vlas­tivì­da. Díl 3. Lidová kul­tur­a. Pra­ha, Orbis, 555–589. p.
Horváthová, Emí­lia 1975. Zvykoslovie a povery. In Filová, Bože­na – Mjar­tan, Ján (red.): Sloven­sko. 2. èas. ¼ud. Bratislava, Obzor, 985–1030. p.
Horváthová, Emí­lia 1986. Rok vo zvykoch nášho ¾udu. Bratislava, Tatran.
Hörand­ner, Editha 2001a. Vor­wort. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volks­kunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 4. p.
Hörand­ner, Editha 2001b. Hal­loween, eine Ein­leitung. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 5–9. p.
Ju­hász Ilo­na, L. 2002. Rudna I. Te­met­ke­zé­si szo­ká­sok és a te­me­tő­kul­tú­ra vál­to­zá­sai a 20. szá­zad­ban. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Intézet–Lilium Aurum. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 2./
Káz­mér Mik­lós 1993. Ré­gi ma­gyar csa­lád­ne­vek szó­tá­ra. XIV–XVII. szá­zad. Bu­da­pest, Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság.
Kecs­kés Má­ria 2004. Tisz­telt Szer­kesz­tő­ség! Tü­csök, 15. évf. 3. sz. 2. p.
Kol­lár, Daniel (sz­erk.) 2000. A szlovák–osztrák–­mag­yar Du­na men­te. Bratislava, Daja­ma.
Korf­f, Got­tfried 2001. Hal­loween in Europa. Stich­worte zu einer Umfrage. Zeitschrift für Volks­kun­de, 97. évf. 2. sz. 177–189. p.
Kósa Lász­ló 1982. Tök. In Ortu­tay Gyu­la (fősz­erk.): Ma­gyar nép­raj­zi le­xi­kon. 5. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 330. p.
Kovaèe­vièová, Soòa (red.) 1990. Etno­grafický atlas Sloven­s­ka. Bratislava, Veda.
Lercheg­ger, Daniela 2001. Kür­bis, Küche, Kuli­narik – Es­sen oder nicht es­sen, das ist hier die Frage…. Hal­loween, eine Ein­leitung. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 29–32. p.
Lil­ja, Agne­ta 2001. Hal­loween in Schwe­den. Kul­turelle Bedro­hung oder willkommene Herb­st­feier? Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 241–248. p.
Lip­pai Já­nos 1753. Posoni kert. Győr, [k. n.] Lysaght, Patri­cia 2001. Hal­lowe’en in Ire­land: Con­ti­nu­ity and Change. Zeitschrift für Volk­s­kun­de, 97. évf. 2. sz. 189–200. p.
Mácza Michal 1982. Az el­ső köz­tár­sa­ság­ban. In Maèan­ský, Ladislav–Kajtár, Jozef (ös­­sze­áll.): A komárnói já­rás. Bratislava, Obzor, 33–41. p.
Me­ző­gaz­da­sá­gi le­xi­kon. L–Zs 1982. Bu­da­pest, Me­ző­gaz­da­sá­gi Ki­adó.
Mlinkovics Te­ré­zia 2000. Gaz­dag ősz az Új ne­gyed ut­cai óvo­dá­ban. Hur­banovói Hír­dadó, 3. évf. 5. sz. 9. p.
Mug­naini, Fabio 2001. Hal­low­italy. Vom Kult der Toten zur Karneval­isierung des Todes. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 216–227. p.
Mu­ri, Gabriela–Gyr, Ueli 2001. Hal­loween – Hal­loween­er – Hal­lowin­ner? Hal­loween zwis­chen Brauchver­wal­tung und Even­tkul­tur in der Schweiz. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 260–272. p.
Nagy Jó­zsef 2000. Din­­nye, ubor­ka, tök (ka­ba­ko­sok). Bu­da­pest, Me­ző­gaz­da­sá­gi Szak­tu­dás Ki­adó.
Ohrvik, Ane 2001. Hal­loween in Nor­way. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 233–240. p.
Onderèani­nová, And­rea 1995. Zelený štvr­tok. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Ency­k­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 346. p.
Pável Ágos­ton 1949. Tök­ter­me­lés és olaj­sü­tés Sza­lafőn. Ethno­graphi­a, 60. évf. 1–4. sz. 139–154. p.
Ro­ma, Jose­fi­na 2001. Hal­loween – wiederge­fun­den. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 228–233. p.
Schil­ling, Heinz 2001. Komet Hal­loween. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 273–280. p.
Sèí­tanie ¾udu, domov a bytov k 3. marcu 1991 v okrese Komárno 1992. Komárno, Okres­né odd­e­le­nie Sloven­ského štati­stick­ého úr­adu.
Sèí­tanie oby­vate¾ov, domov a bytov 2001 2001. Bratislava, Štati­stický úrad Slovenskej repub­liky.
Segalen, Mar­tine 2001. Hal­loween á la française. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 201–205. p.
Szőcs Kál­mán 1974. Tök­lám­pás. Ver­sek. Bu­ka­rest, Kri­te­ri­on Könyv­ki­adó.
Tát­rai Zsu­zsan­na 1990. Je­les na­pok – ün­ne­pi szo­ká­sok. In Dö­mö­tör Tek­la (fősz­erk.): Ma­gyar nép­rajz. 7. köt. Nép­szo­kás, nép­hit, né­pi val­lá­sos­ság. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 102–264. p.
Tor­nay Ma­ri 1994. Tök­lám­pa. Bu­da­pest, Széphalom Könyv­mű­hely.
Tschofen, Bern­hard 2001. Hal­loween in Öster­re­ich. Ein Brauch zum Andock­en oder: glob­ales Wis­sen schafft lokale For­men. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 254–260. p.
Vad­ker­ty Ka­ta­lin 1999. A bel­ső te­le­pí­té­sek és a la­kos­ság­cse­re. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó. /Mercurius könyvek/
Vad­ker­ty Ka­ta­lin 2001. A ki­te­le­pí­tés­től a res­zlo­vak­izá­cióig. Tri­ló­gia a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság 1945–1948 kö­zöt­ti tör­té­ne­té­ről. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó.
Vašš, Mar­ián 1999. Vznik a osídle­nie Novej Trstene­j. [h. n.], [k. n.] Viga Gyu­la 1997. Né­hány szem­pont a tök (Cucurbita pepo, Cucur­bi­ta max­i­ma) ma­gyar­or­szá­gi ter­mesz­té­sé­hez és hasz­no­sí­tá­sá­hoz. Nép­raj­zi Lá­tó­ha­tár, 6. évf. 1–4. sz. 199–206. p.
Voigt Vil­mos 2004. A val­lá­si él­mény tör­té­ne­te. Be­ve­ze­tés a val­lás­tu­do­mány­ba. Bu­da­pest, Timp Ki­adó.
-zsi- 2004. Tanyi Fi­a­ta­lok. Hal­loween ün­ne­pe a kel­le­mes bor­zon­gá­sé. Tanyi Hír­mon­dó, 2. évf. 10–12. sz. 3. p.

Kusy Ferenc: A Fórum Intézet és a digitalizálás

Gya­kor­la­ti­lag az em­ber egész kör­nye­ze­té­ben di­gi­tá­lis ada­tok, di­gi­tá­li­san ve­zé­relt gé­pek, di­gi­tá­lis adat­hor­do­zók egy­sze­rű­sí­tik – vagy bo­nyo­lít­ják – a min­den­na­pi mun­kát. Te­kint­ve mű­kö­dé­si el­vük egy­sze­rű­sé­gét, elő­ál­lí­tá­suk ol­csó­sá­gát és a meg­ta­ka­rí­tott idő fel­be­csül­he­tet­len men­­nyi­sé­gét, a di­gi­tá­lis be­ren­de­zé­sek az élet majd­nem min­den te­rü­le­té­ről ki­szo­rí­tot­ták az ana­lóg, il­let­ve a me­cha­ni­kus gé­pe­ket. Ar­ra va­ló te­kin­tet­tel, hogy a di­gi­tá­lis gé­pek­ben nincs szük­ség moz­gó al­kat­ré­szek­re (ez­ál­tal meg­szűn­nek a ko­pás okoz­ta pon­tat­lan­sá­gok), a gé­pek tel­jes élet­tar­ta­muk alatt ugyan­ar­ra a mi­nő­sé­gű mun­ká­ra al­kal­ma­sak. Ez a mun­ka­fo­lya­mat a vég­ered­mé­nyé­nél tű­nik fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű­nek.
Bár a di­gi­tá­lis gé­pek élet­tar­ta­ma (fej­lő­dé­sük nagy üte­mé­nek kö­szön­he­tő­en) je­len­tő­sen ke­ve­sebb, mint ana­lóg elő­de­i­ké (an­nak ide­jén egy ka­zet­tás mag­ne­to­font még tíz-ti­zen­öt év után is lel­ke­sen hasz­nál­tunk, bár a ka­zet­ták már agyon vol­tak gyűr­ve, a raj­tuk lé­vő hang­anyag már-már él­vez­he­tet­len­né vált), az újab­b, jobb mi­nő­sé­gű gép meg­vá­sár­lá­sa anya­gi­lag ke­vés­bé meg­ter­he­lő, sőt sok eset­ben nem is szük­ség­sze­rű. To­váb­bá le­he­tő­sé­günk nyílt a gé­pek tel­je­sít­mé­nyé­nek, mun­ká­juk mi­nő­sé­gé­nek tel­je­sen az igé­nye­ink­hez va­ló iga­zí­tá­sá­ra, a költ­sé­gek emel­ke­dé­se nél­kül, ami ter­mé­sze­te­sen elő­de­ik­nél szin­te le­he­tet­len volt.
A szá­mí­tó­gé­pek ma is hasz­nált fel­épí­té­se egy ma­gyar szár­ma­zá­sú ma­te­ma­ti­kus, Neu­mann Já­nos mun­ká­ja. A bu­da­pes­ti szü­le­té­sű ma­te­ma­ti­kus ma­te­ma­ti­kai te­het­sé­ge már a pes­ti evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um­ban ki­bon­ta­ko­zott, édes­ap­ja még­is azt kí­ván­ta, hogy ve­gyész­mér­nök le­gyen be­lő­le. Ezért az érett­sé­gi után be­irat­ko­zott a zü­ric­hi mű­egye­tem­re, mi­köz­ben Ber­lin­ben és Bu­da­pes­ten ma­te­ma­ti­kát, fi­zi­kát és fi­lo­zó­fi­át hall­ga­tott. Csak­nem egyidőben sze­rez­te meg sváj­ci mér­nö­ki dip­lo­má­ját és a bu­da­pes­ti ma­te­ma­ti­kai dok­to­rá­tust. Neu­mann a mér­nök­to­vább­kép­ző in­té­zet­ben (Institute for Advanced Stud­ies – IAS) lett a ma­te­ma­ti­ka pro­fes­­szo­ra. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú alatt Neu­mann je­lent­ke­zett a Man­hat­tan-terv vég­re­haj­tá­sá­ra, az ame­ri­kai atom­bom­ba elő­ál­lí­tá­sá­ra; amely­nek kap­csán a lö­kés­hul­lá­mok­kal kap­cso­la­tos szá­mí­tá­so­kat vé­gez­te. Eb­ben az idő­ben már el­ké­szült né­hány jel­fo­gós szá­mí­tó­gép, mint pél­dá­ul a MARK-I, va­la­mint ren­del­ke­zé­sé­re állt egy me­cha­ni­kus ana­lóg szá­mí­tó­gép, a Bush-fé­le dif­fer­en­ciálanal­izá­tor, és szá­mos – ak­kor ál­ta­lá­no­san hasz­nált – elekt­ro­me­cha­ni­kus szá­mo­ló­gép is. Saj­nos, egyik­kel sem le­he­tett má­sod­per­cen­ként né­hány mű­ve­let­nél na­gyobb se­bes­sé­get el­ér­ni.
Neu­mann 1944-ben is­mer­ke­dett meg Her­mann Gold­stine-­nal, aki az aberdeeni kí­sér­le­ti lő­té­ren a lő- és bom­bá­zá­si táb­lá­za­tok szá­mí­tá­sa­it irá­nyí­tot­ta. Tő­le meg­tud­ta, hogy a had­se­reg a Penn­syl­vaniai Egye­te­men egy elekt­ro­ni­kus szá­molóberen­dezés – az ENIAC – ki­fej­lesz­té­sén dol­go­zik, s azt 1000 művelet/má­sod­perc se­bes­sé­gű­re ter­ve­zik. Neu­man­n-­nak épp egy ilyen gép­re volt szük­sé­ge. Egy év­vel ké­sőbb a pro­jekt igaz­ga­tó­ja lett. Neu­mann és Gold­s­tine et­től kezd­ve – egé­szen Neu­mann ha­lá­lá­ig – együtt dol­go­zott a szá­mí­tó­gé­pek fej­lesz­té­sén. Az ENIAC két ter­ve­ző­jé­vel, John W. Mauch­ly­val és Pres­pert J. Eck­ert­tel azon­ban együtt­mű­kö­dé­sük nem volt túl­sá­go­san szo­ros. Neu­mann nem já­rult hoz­zá ah­hoz, hogy az ő ál­ta­la fel­ta­lált tá­rolt prog­ram el­vét a né­gyük ne­vén sza­ba­dal­maz­tas­sák. Hogy meg­aka­dá­lyoz­za Mauch­ly és Eck­ert sza­ba­dal­maz­ta­tá­si szán­dé­kát, kö­zöl­te a le­írást, s ez­zel le­he­tet­len­né tet­te a sza­ba­dal­maz­ta­tást.
Neu­mann és Gold­s­tine Prince­ton­ban meg­al­kot­ta az IAS szá­mí­tó­gé­pet. Ez leg­in­kább ab­ban kü­lön­bö­zött a ko­ráb­bi két szá­mí­tó­gép­től, hogy pár­hu­za­mos mű­kö­dé­sű volt, te­hát sok­kal gyor­sab­ban szá­molt bár­me­lyik ko­ra­be­li szá­mí­tó­gép­nél, fel­épí­té­se pe­dig – fő vo­na­la­i­ban – meg­egye­zett a mai mo­dern szá­mí­tó­gép­eké­vel. Neu­mann vá­rat­la­nul be­te­ge­dett meg, ki­de­rült, tü­dő­rák­ja van. Be­teg­sé­ge alatt is fo­lya­ma­to­san A szá­mí­tó­gép és az agy cí­mű elő­adá­sán dol­go­zott. A kéz­irat, saj­nos, be­fe­je­zet­len ma­radt, Neu­mann 1957. feb­ru­ár 8-án meg­halt. Éle­tét és mun­kás­sá­gát má­ra szin­te tel­je­sen a szá­mí­tó­gép­pel kö­tik ös­­sze, pe­dig szám­ta­lan ma­te­ma­ti­kai de­fi­ní­ció meg­fo­gal­ma­zá­sa kö­tő­dik még a ne­vé­hez.
Neu­mann mun­kás­sá­gá­nak kö­szön­he­tő­en vált le­het­ővé az ada­tok óri­á­si men­­nyi­sé­gű tár­há­zá­nak lét­re­ho­zá­sa, hi­he­tet­le­nül kis he­lyen. Ami­kor ada­tok tá­ro­lá­sá­ról be­szé­lünk, alap­ve­tő­en lo­gi­kai ér­té­kek tá­ro­lá­sá­ról van szó. Ér­vé­nyes ez a szö­ve­gek, a ké­pek, a hang­fel­vé­te­lek, a fil­mek ese­té­ben is. Míg egy kép­nél az egy­mást kö­ve­tő kü­lön­bö­ző szí­nű kép­pon­to­kat kell meg­kü­lön­böz­tet­ni, ahol egy pont ér­té­ke a szín­mély­sé­gé­nek fe­lel meg, ad­dig a han­gok­nál a pont ér­té­ke frek­ven­ci­át je­löl. A kép meg­je­le­ní­té­sé­hez a gra­fi­kus kár­tya de­kó­dol­ja az ál­lo­mány tar­tal­mát, majd azt a kép­er­nyő­re ve­tí­ti, a hang­anyag­nál a hang­kár­tya vég­zi a de­kó­do­lást, a vég­ered­ményt pe­dig a repro­duk­torokból hall­hat­juk. A film nem más, mint a szem ér­zé­keny­sé­gé­nél na­gyobb se­bes­ség­ben (ami kb. 50 Hz) egy­mást kö­ve­tő ké­pek hal­ma­za, ami­hez azo­nos idő­ten­ge­lyen egy hang­ál­lo­mányt csa­to­lunk. A szö­veg elő­re definált ka­rak­te­rek (ASCII) de­kó­dolt meg­je­le­ní­té­se.
Mi­vel a szá­mí­tó­gé­pek és a raj­tuk hasz­nált ope­rá­ci­ós rend­sze­rek nem egy­sé­ge­sek, sőt a kom­pa­ti­bi­li­tás is csak nagy­vo­na­lak­ban szab­vá­nyo­sí­tott (pél­dá­ul egy Linux alatt tö­mö­rí­tett ál­lo­mányt nem tri­vi­á­lis Win­dows alatt ki­cso­ma­gol­ni), a di­gi­ta­li­zált ál­lo­má­nyo­kat aján­la­tos olyan ál­lo­má­nyok­ra ala­kí­ta­ni, ame­lye­ket bár­mi­lyen ope­rá­ci­ós rend­szer ke­zel­ni tud.

A Fó­rum In­té­zet és a dig­i­tal­izá­ció

In­té­ze­tünk öt éve kez­dett az ada­tok dig­i­tal­izá­ciójá­val fog­lal­koz­ni. Ek­kor­ra vált le­he­tő­vé olyan szá­mí­tó­gé­pek, il­let­ve pe­ri­fé­ri­ák be­szer­zé­se, me­lyek meg­fe­le­lő mi­nő­ség­ben ké­pe­sek az ada­tok fel­dol­go­zá­sá­ra. Ter­mé­sze­te­sen a tech­ni­ka fo­lya­ma­tos fej­lő­dé­sé­nek kö­szön­he­tő­en má­ra ezek a be­ren­de­zé­sek el­avul­tak, he­lyük­be újab­b, jobb mi­nő­sé­gű be­ren­de­zé­sek ke­rül­tek.
Ma az ada­tok fel­dol­go­zá­sát egy he­lyen, az in­té­zet­ben ki­ala­kí­tott iro­dá­ban vé­gez­zük. Há­rom szá­mí­tó­gép, két hor­doz­ha­tó szá­mí­tó­gép al­kot­ja a di­gi­ta­li­zá­lás­hoz szük­sé­ges be­ren­de­zé­sek alap­ját. Ezek mind­egyi­ke al­kal­mas ké­pek fel­dol­go­zá­sá­ra, szken­nelésére. Két szá­mí­tó­gé­pet egy 1,1 GHz-es pro­ces­­szor hajt, me­mó­ri­á­juk 256 MB SDRam, 133 MHz-es sí­nen. Mind­ket­tő­höz egy ne­ga­tí­vok szken­nelésére is al­kal­mas szken­ner van csat­la­koz­tat­va. Eze­ket a gé­pe­ket hasz­nál­juk ké­pek be­vi­te­lé­re. A fel­dol­go­zá­suk már rend­sze­rint a hor­doz­ha­tó szá­mí­tó­gé­pe­ken tör­té­nik, ez­zel op­ti­ma­li­zál­va a gé­pek mun­ka­ide­jét. Har­ma­dik szá­mí­tó­gé­pünk gyor­sabb, 2,1 GHz-es Celeron-process­zor­ral van fel­sze­rel­ve, bel­ső sín­je­i­nek frek­ven­ci­á­ja 266 MHz, me­mó­ri­á­ja 512 MB DDR. Eb­be a szá­mí­tó­gép­be egy Cre­ative hang­kár­tyát he­lyez­tünk, amely re­mek pa­ra­mé­te­re­i­vel al­kal­mas a hang­anyag­ok meg­fe­le­lő mi­nő­ség­ben tör­té­nő fel­dol­go­zá­sá­ra. A kom­mu­ni­ká­ci­ót a gé­pek kö­zött 100 Mbit-es há­ló­zat old­ja meg. Je­len­leg egy drót­nél­kü­li há­ló­zat ki­épí­té­sén dol­go­zunk. Bár en­nek a se­bes­sé­ge je­len­leg ki­sebb, mint 100 Mbit, a jö­vő­ben va­ló­szí­nű­leg ez vál­toz­ni fog, ki­épí­té­se és kar­ban­tar­tá­sa pe­dig költ­ség­kí­mé­lőbb, va­la­mint le­he­tő­vé te­szi az inter­net hasz­ná­la­tát bár­hol az épü­le­ten be­lül.
Az ada­ta­ink inter­neten tör­té­nő el­he­lye­zé­sét egy sa­ját szer­ver üze­mel­te­té­sé­vel ol­dot­tuk meg. Ez a szer­ver egy inter­net­szol­gál­tatónál van el­he­lyez­ve, pa­ra­mé­te­re­it te­kint­ve egy két­pro­ces­­szo­ros Xeon tí­pu­sú szá­mí­tó­gép, 2 GB DDR me­mó­ri­á­val, 533 MHz-es sín­nel, két, pár­hu­za­mo­san hasz­nált me­rev­le­mez­zel, ami az adat­vesz­tés el­len nyújt biz­ton­sá­got.
Má­ra si­ke­rült el­ér­nünk, hogy a most ké­szü­lő fel­vé­te­lek di­gi­tá­lis rög­zí­tők­kel ké­szül­nek, így azok fel­dol­go­zá­sa mi­ni­má­lis időt vesz igény­be. A di­gi­tá­lis fény­ké­pe­ző­gép al­kal­mas a kon­fe­ren­ci­ák, a kép­zé­sek do­ku­men­tá­ci­ó­já­nak el­ké­szí­té­sé­re, a di­gi­tá­lis hang­rög­zí­tők pe­dig a be­szél­ge­té­sek, az elő­adá­sok hang­anya­gá­nak rög­zí­té­sét te­szik le­he­tő­vé.

Ké­pek fel­dol­go­zá­sa

A ké­pek archivá­ció­ja, dig­i­tal­izá­ció­ja több, pár­ho­za­mo­san fu­tó mun­ka ered­mé­nye. El­ső lé­pés­ben a ké­pek nagy fel­bon­tá­sú szken­nelése tör­té­nik, ké­sőb­bi akár nyom­dai fel­hasz­ná­lás­ra is al­kal­mas mé­ret­ben. Ez mé­ret­től füg­gő­en 300-600 DPI (Dot per inch – kép­pont per hü­velyk), 16 mil­li­ós szín­mély­ség. Ne­ga­tí­vok szken­nelésénél ez a fel­bon­tás még na­gyobb, 2400 DPI. Sok eset­ben már az ere­de­ti kép mi­nő­sé­ge sem ki­elé­gí­tő, ezért a ké­pek fel­dol­go­zá­sá­ra spe­ci­á­lis kép­szer­kesz­tő prog­ra­mo­kat hasz­ná­lunk. Ezek túl­nyo­mó ré­sze in­gye­ne­sen le­tölt­he­tő az inter­netről. Le­he­tő­sé­get kí­nál­nak töb­bek kö­zött a kép éles­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­ra, a for­ga­tás­ra, a szí­nek éle­sí­té­sé­re, a kép­mé­ret vál­toz­ta­tá­sá­ra. Egy sé­rült, alig ki­ve­he­tő ne­ga­tív ese­tén ki­sebb­faj­ta cso­da vé­gez­he­tő ve­lük.
Ja­ví­tás után a ké­pek egy spe­ci­á­lis kó­dot kap­nak, amely alap­ján vis­­sza­ke­res­he­tő az ere­de­ti pél­dány, ha ar­ra szük­ség van. Az inter­neten va­ló el­érés­hez ezek­ből a ké­pek­ből két, mi­nő­sé­gé­ben és mé­re­té­ben ki­sebb kép ké­szül, in­for­ma­tív jel­leg­gel. Ezek mé­re­tre 150, il­let­ve 500 kép­pont szé­les­sé­gű­ek, és ará­nya­i­ban hoz­zá­iga­zo­dó ma­gas­sá­gú­ak. Fel­bon­tá­suk 72 DPI. Nyom­dai fel­hasz­ná­lás­ra al­kal­mat­la­nok, vi­szont nagy se­bes­sé­gű ke­re­sést, il­let­ve meg­je­le­ní­tést tesz­nek le­he­tő­vé a vi­lág­há­lón. A ké­pek ere­de­ti­je, amen­­nyi­ben nem jog­vé­dett, bár­ki szá­má­ra pos­táz­ha­tó vagy sze­mé­lye­sen meg­te­kint­he­tő a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ar­chí­vu­má­ban.
Az ezt kö­ve­tő mun­ka a ké­pek­ből ké­szí­tett metaa­dat, tar­ta­lom­le­író ál­lo­mány. Ezek ké­szí­té­sé­vel in­té­ze­tünk mégc­sak nem­ré­gi­ben is­mer­ke­dett meg, di­gi­ta­li­zált ké­pe­ink nagy ré­szé­hez még­is si­ke­rült el­ké­szí­te­nünk eze­ket a le­író ál­lo­má­nyo­kat. A le­író ál­lo­mány le­he­tő­vé te­szi a plat­form­független (értsd ope­rá­ci­ós rend­szer­től füg­get­len) ke­re­sést, az ál­lo­mány tar­tal­má­nak meg­te­kin­té­sét. Ala­pul a Dub­lin Core-sz­ab­ványt hasz­nál­juk, me­lyet XML-állományba ül­tet­ve ké­szít­jük az egyes ké­pek le­író ál­lo­má­nya­it. A ke­re­sés­hez az NDA (Nem­ze­ti Di­gi­tá­lis Adat­tár) ke­re­ső mo­tor­ját hasz­nál­juk sa­ját weboldalunkon is. Az XML-állományokat rend­sze­re­sen to­váb­bít­juk az NDA adat­bá­zi­sá­ba, így ada­ta­ink itt is meg­te­kint­he­tők.
Je­len­leg a fel­dol­go­zott, le­író ál­lo­mán­­nyal el­lá­tott ké­pek szá­ma:
– Fó­rum In­té­zet (kon­fe­ren­ci­ák, klu­bok stb.) – 7287 db
– Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ké­pes­lap­gyűj­te­mé­nye – 2386 db
– Szak­rá­lis kis­em­lék ar­chí­vum – 281 db
– Cse­ma­dok-ar­chí­vum (di­gi­ta­li­zál­va) – 7681 db
– Gyö­ke­res Györ­gy kép­ar­chí­vu­ma – 452 db
– Arany A. Lász­ló zob­o­ralji ké­pe­i­nek gyűj­te­mé­nye (szí­nes dia) – 680 db
Fel­dol­go­zás­ra vár:
– Cse­ma­dok-ar­chí­vum
– Szőt­tes-ar­chí­vum
– Egyé­ni ha­gya­té­kok
– Arany A. Lász­ló zob­o­ralji ké­pei (újabb 46 cso­mag, kb. 2500 kép­koc­ka)
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet fo­tó­ar­chí­vu­mát el­ső­sor­ban az in­té­zet éle­té­vel kap­cso­la­tos fel­vé­te­lek ké­pe­zik, a kü­lön­bö­ző kon­fe­ren­ci­ák fo­tó­do­ku­men­tá­ci­ó­ja, a klub­es­te­ken ké­szí­tett fel­vé­te­lek és egyéb, az in­té­zet éle­té­vel kap­cso­la­tos fel­vé­te­lek.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ké­pes­lap­gyűj­te­mé­nye tel­jes egé­szé­ben fel­dol­go­zás­ra ke­rült, meg­te­kint­he­tő az inter­neten. Ez a gyűj­te­mény el­ső­sor­ban a dél-szlo­vá­ki­ai fal­vak, vá­ro­sok ál­tal meg­je­len­te­tett ké­pes­la­po­kat fog­lal­ja ma­gá­ba. Ál­lan­dó­an bő­vül, az új da­ra­bok szin­te azon­nal fel­ke­rül­nek az inter­ne­tre. A vi­lág­há­lón 500 kép­pont szé­les­sé­gű mé­ret­ben ta­lál­ha­tók meg, a ki­vá­lasz­tott da­rab­ból má­so­la­tot a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icában le­het be­sze­rez­ni. A gyűj­te­mény egy ré­sze ná­lunk csak di­gi­tá­lis for­má­ban ta­lál­ha­tó meg.
Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont már évek óta fog­lal­ko­zik a dél-szlo­vá­ki­ai szak­rá­lis kis­em­lé­kek fény­ké­pe­zé­sé­vel. Gyűj­te­mé­nyük egye­dül­ál­ló. Az utób­bi évek­ben már di­gi­tá­lis fény­ké­pe­ző­gép se­gít­sé­gé­vel örö­kí­tik meg az utak mel­lett ta­lál­ha­tó ke­resz­te­ket, a szen­tek szob­ra­it. A ré­geb­ben ké­szült fel­vé­te­lek fo­lya­ma­to­san ke­rül­nek fel­dol­go­zás­ra. Mun­ká­juk ered­mé­nye több kö­tet­ben is meg­je­lent.
Gyö­ke­res Györ­gy hos­­szú éve­kig fo­tó­zás­sal fog­lal­ko­zott. Az ő sze­mé­lyes ar­chí­vu­ma gyűj­te­mé­nyünk egy ér­té­kes da­rab­ja. Fel­vé­te­le­in el­ső­sor­ban a Cse­ma­dok ál­tal szer­ve­zett fesz­ti­vá­lok, prog­ra­mok je­len­nek meg, de az ő ér­de­me a fel­vi­dé­ki írók port­ré­gyűj­te­mé­nye is. Ez a gyűj­te­mény tel­jes egé­szé­ben di­gi­ta­li­zált, TIFF-formátumban, nagy, 600 DPI-s fel­bon­tás­ban az in­té­zet ar­chí­vu­má­ban ta­lál­ha­tó meg.
Arany A. Lász­ló a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú éve­i­ben fog­lal­ko­zott a zob­o­ralji fal­vak fo­tó­zá­sá­val. A fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű kép­anyag ne­ga­tí­vok for­má­já­ban áll in­té­ze­tünk ren­del­ke­zé­sé­re. A fel­vé­te­le­ken meg­ta­lál­ha­tó az ap­ró­lé­ko­san le­fo­tó­zott női, il­let­ve fér­fi­vi­se­let, több zob­o­ralji fa­lu­ból, va­la­mint a ko­ra­be­li élet ap­ró moz­za­na­tai, a min­den­na­pi mun­ka ké­pei. A gyűj­te­mény a zob­o­ralji élet egy ér­té­kes ar­chí­vu­ma. Az anyag nagy ré­sze már fel­dol­go­zás­ra ke­rült, több ki­ál­lí­tás alap­ját is ké­pez­te, el­ső­sor­ban a Zob­o­ralján. Nem­ré­gi­ben újab­b, több mint 2000 ké­pet szám­lá­ló cso­mag ke­rült in­té­ze­tünk­be, ezek di­gi­ta­li­zá­lá­sa fo­lya­mat­ban van. A tel­jes kép­anyag rész­le­tes, át­fo­gó gyűj­te­mény a zob­o­ralji fal­vak éle­té­ről.
Hang­anyag­ok fel­dol­go­zá­sa

A hang­anya­go­kat a már fent em­lí­tett Cre­ative tí­pu­sú hang­kár­tya se­gít­sé­gé­vel dol­goz­zuk fel. Az elő­nye ab­ban rej­lik, hogy ké­pes akár 96 kHz-es tar­to­má­nyo­kat is rög­zí­te­ni, el­len­ben a klas­­szi­kus 44 kHz-es hang­tar­to­mán­­nyal. Ez je­len­tős mi­nő­ség­be­li ja­vu­lást ered­mé­nyez. Bár az em­be­ri fül szá­má­ra a ha­tárt a 20 kHz-es hang­tar­to­mány ké­pe­zi, még­is va­la­mi­ként ér­zé­kel­jük az e fö­löt­ti tar­to­má­nyo­kat is (gon­do­lok itt el­ső­sor­ban a ba­ke­lit­le­me­zek sa­já­tos sú­gá­sá­ra, ami dig­i­tal­izá­ciókor más tí­pu­sú kár­tyá­val el­ve­szik). Ter­mé­sze­te­sen a hang­kár­tya e tu­laj­don­sá­ga csak in­do­kolt eset­ben van ki­hasz­nál­va, te­kint­ve, hogy a hang­ál­lo­má­nyo­kat sű­rí­te­ni kell, ez­ál­tal nyújt­va le­he­tő­sé­get az inter­netes el­érés­re. Sű­rí­tés­re je­len­leg az MP3-as for­má­tu­mot hasz­nál­juk, 192 kbit/s-os adat­sű­rű­ség mel­lett.
Az ar­chí­vum ré­szét ké­pe­zik:
– Si­ma Fe­renc gyűj­té­sei (nyelv­já­rá­si szö­ve­gek);
– Cse­ma­dok-gyűj­té­sek (nyelv­já­rá­si szö­ve­gek);
– a Pát­ria Rá­dió ál­tal ké­szí­tett ri­por­tok;
– egyé­ni ha­gya­té­kok, fel­vé­te­lek;
– Oral His­to­ry (be­szél­ge­té­sek Szlo­vá­ki­á­ban élő írók­kal, po­li­ti­ku­sok­kal a rend­szer­vál­tás éve­i­ről).
Ki­hasz­nál­va a di­gi­tá­lis hang­rög­zí­tők elő­nye­it, az Oral His­to­ry-­sorozat már di­gi­tá­li­san is ké­szül. Az ezek­hez tar­to­zó le­írá­sok pár­hu­za­mo­san a fel­vé­tel­lel ké­szül­nek. Te­kint­ve eme ri­por­tok mé­re­tét, egy­elő­re a vi­lág­há­lón nem el­ér­he­tők, ez a jö­vő­be­li fel­ada­ta­ink ré­sze. A tá­ro­lás MP3-as for­má­tum­ban, 44 kHz-en tör­té­nik. Itt nincs sem­mi­fé­le mi­nő­ség­be­li rom­lás az ana­lóg fel­vé­tel­hez ké­pest, te­kint­ve, hogy az em­ber hang­tar­to­má­nya 2000–5000 Hz kö­zé esik.
Si­ma Fe­renc 118 sza­lag­ból ál­ló nyelv­já­rá­si gyűj­te­mé­nye csak­nem tel­jes egé­szé­ben di­gi­ta­li­zá­lás­ra ke­rült, az egyes sza­la­gok több kü­lön ál­lo­mány­ra let­tek fel­oszt­va. Ezek mé­re­te és idő­tar­ta­ma a ri­por­tok hos­­szá­nak fe­lel meg. Egy sza­la­gon át­la­go­san 1,5-2 órá­nyi hang­anyag lett rög­zít­ve. Né­me­lyi­kük egy­sé­ges el­be­szé­lés, a töb­bin kü­lön­bö­ző ri­port­ala­nyok szó­lal­nak meg egy adott köz­ség­ből.
A Cse­ma­dok Né­pi Kö­re a hat­va­nas évek vé­gé­től a nyolc­va­nas évek ele­jé­ig ké­szí­tett fel­vé­te­le­ket, fa­lu­si kö­zeg­ben. Az el­ső­sor­ban el­be­szé­lé­se­ket, az élet min­den­nap­ja­it tar­tal­ma­zó fel­vé­te­le­ket 61 mag­nó­sza­la­gon rög­zí­tet­ték. Saj­nos pon­tos le­írás ezek­ről a hang­ál­lo­má­nyok­ról nem áll ren­del­ke­zé­sünk­re, így csak azt tud­tuk le­ír­ni, ami a mag­nó­sza­la­go­kon el­hang­zott. A gyűj­te­mény nem tel­jes, 47 sza­lag ke­rült di­gi­ta­li­zá­lás­ra.
A Pát­ria Rá­dió ál­tal fel­vett ri­por­tok 193 mag­nó­sza­la­gon ta­lál­ha­tók, egy­elő­re fel­dol­go­zás alat­t. A vá­gott, su­gár­zott ri­por­tok hos­­sza 10-15 perc, de sok eset­ben a vá­gat­lan anyag is meg­ta­lál­ha­tó ar­chí­vu­munk­ban. Ezek­ről a fel­vé­te­lek­ről – há­la a Pát­ria Rá­dió mun­ka­tár­sai pre­ci­zi­tá­sá­nak – pon­tos ada­ta­ink van­nak, fel­dol­go­zá­suk az el­kö­vet­ke­ző hó­na­pok­ban meg­tör­té­nik.
Szer­ve­rünk ka­pa­ci­tá­sa egy­elő­re nem te­szi le­he­tő­vé a hang­anyag­ok el­éré­sét a vi­lág­há­lón. A tel­jes anyag mé­re­te óri­á­si, több száz GB. Ezek szer­ve­ren va­ló el­he­lye­zé­sét a jö­vő év­ben ter­vez­zük.

Ki­ad­vány­ok

A könyv­ki­adás, a pub­li­ká­ci­ók meg­je­len­te­té­se a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mun­ká­já­nak egy fon­tos ré­sze. Köny­ve­ink több so­ro­zat­ban je­len­nek meg, il­let­ve 1999-től rend­sze­re­sen meg­je­le­nik a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, amely­ben tu­do­má­nyos jel­le­gű írá­sok kap­nak he­lyet. A Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár­nak (MEK) PDF-formátumban küld­jük ki­ad­vá­nya­in­kat, így azok az ő weboldalukon is ol­vas­ha­tók.
Az Arcanum-­sorozat pél­dá­ja alap­ján mi is sze­ret­nénk sa­ját ki­ad­vá­nya­in­kat di­gi­tá­lis for­má­ban is meg­je­len­tet­ni. Ez egy szö­veg­ke­re­ső­vel el­lá­tott adat­bá­zis ki­ala­kí­tá­sát igé­ny­li. A köny­ve­ket és ta­nul­má­nyo­kat eb­ben az adat­bá­zis­ban el­he­lyez­ve, so­ro­za­ton­ként ten­nénk köz­zé, ez­ál­tal meg­kön­­nyít­ve a ke­re­sést és a tá­jé­ko­zó­dást az egyes szö­ve­gek­ben. A prog­ram ki­ala­kí­tá­sa fo­lya­mat­ban van, je­len­leg az egyes köny­vek fel­töl­té­sé­vel fog­lal­ko­zunk.

Kon­fe­ren­ci­ák

A Fó­rum In­té­zet rend­sze­re­sen ren­dez kon­fe­ren­ci­á­kat, ér­tel­mi­sé­gi fó­ru­mo­kat, klub­es­te­ket. Ezek rög­zí­té­se, do­ku­men­tá­lá­sa szin­tén ré­szét ké­pe­zi a mun­kánk­nak. Az itt el­hang­zott elő­adá­so­kat a kez­de­tek­ben di­gi­tá­lis mag­nó se­gít­sé­gé­vel rög­zí­tet­tük, majd ké­sőbb ke­rül­tek tény­le­ges fel­dol­go­zás­ra, vá­gás­ra.
Má­ra ki­fej­lesz­tet­tünk egy fel­ve­vő­rend­szert, amely le­he­tő­vé te­szi a kon­fe­ren­ci­ák anya­gá­nak re­á­lis idő­ben tör­té­nő fel­dol­go­zá­sát. En­nek se­gít­sé­gé­vel a kon­fe­ren­cia vé­gez­té­vel el­ké­szül a kon­fe­ren­cia tel­jes kép­anya­gát és az el­hang­zott elő­adá­so­kat tar­tal­ma­zó CD, amit bár­ki ma­gá­val vi­het, hasz­nál­hat.
Ez a be­ren­de­zés gya­kor­la­ti­lag há­rom szá­mí­tó­gép, egy di­gi­tá­lis fény­ké­pe­ző­gép és a meg­hí­vó alap­ján elő­re el­ké­szí­tett prog­ram­fe­lü­let. Míg az egyik szá­mí­tó­gép a hang­anya­got rög­zí­ti, ad­dig a má­si­kon az elő­ző elő­adás vá­gá­sa, fel­dol­go­zá­sa fo­lyik, a har­ma­di­kon pe­dig a már el­ké­szült anyag be­töl­té­se a prog­ram­fe­lü­let­be. En­nek a mód­szer­nek a leg­na­gyobb elő­nye, hogy az egyes kon­fe­ren­ci­ák anya­gai azon­nal ar­chi­vá­lód­nak, ki­küsz­öböl­ve ez­zel az em­be­ri fe­le­dé­keny­ség okoz­ta adat­vesz­tést. A ké­sőb­bi­ek­ben ez az anyag is egy adat­bá­zis­ba ke­rül, majd egy ke­re­ső­vel egé­szül ki. Adat­hor­do­zón és inter­neten egy­aránt el­ér­he­tő­vé vá­lik.

Le­vél­tár és könyv­tár

Nem­ré­gi­ben in­dult el egy fo­lya­mat, amely a nyom­ta­tás­ban meg­je­lent szö­ve­gek fel­dol­go­zá­sát se­gí­te­né. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv-, il­let­ve fo­lyó­irat-gyűj­te­mé­nye je­len­leg nyom­ta­tott for­má­ban áll a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re. Ezek di­gi­ta­li­zá­lá­sa ed­dig gya­kor­la­ti okok mi­att nem tör­tént meg. A szö­ve­gek új­ra­gé­pe­lé­se le­he­tet­len vál­lal­ko­zás­nak tű­nik, úgy­hogy egye­dül a szken­nelés je­len­te­ne meg­ol­dást. Csak­hogy így a szö­ve­ges do­ku­men­tu­mok kép­ként őr­ződ­nek, le­he­tet­len­né té­ve egy­faj­ta szö­veg­ke­re­ső lét­re­ho­zá­sát. A szö­veg­fel­is­me­rő szoft­ve­rek saj­nos túl nagy hi­ba­arán­­nyal dol­goz­tak ah­hoz, hogy egy ek­ko­ra adat­men­­nyi­ség mel­lett ér­dem­ben hasz­nál­ni le­hes­sen őket. Er­re a prob­lé­má­ra a Neu­mann Klub in­for­ma­ti­kai kö­re ajánlott ne­künk egy le­het­sé­ges meg­ol­dást. A Google in­gye­nes szö­veg­fel­is­me­rő mo­tor­ját ala­kít­ják át a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca igé­nye­i­nek meg­fe­le­lő­en. A gya­kor­lat­ban ez azt je­len­ti, hogy min­den nyom­ta­tás­ban meg­je­lent fo­lyó­irat­ra egy kü­lön szoft­ver lesz ki­ala­kít­va. Er­re azért van szük­ség, mert a kü­lön­bö­ző fo­lyó­irat­ok kü­lön­bö­ző el­ren­de­zé­sű­ek, va­la­mint kü­lön­bö­ző nyom­dák­ban ké­szül­tek, ez­ál­tal kü­lön­bö­ző be­tű­tí­pu­so­kat hasz­nál­tak. Ez­zel a mód­szer­rel elő­ze­tes szá­mí­tá­sa­ink sze­rint akár 98%-os pon­tos­sá­gú szö­veg­fel­is­me­rést érhetnénk eli, ami hi­he­tet­len mó­don gyor­sí­ta­ni tud­ná a di­gi­ta­li­zá­lás fo­lya­ma­tát. Eh­hez még egy A/3-as mé­re­tű szken­ner­re is szük­ség van. Az újab­b, jobb ál­la­pot­ban lé­vő do­ku­men­tu­mok, fo­lyó­irat­ok akár nagy tel­je­sít­mé­nyű lap­ol­va­só­val is fel­dol­goz­ha­tók. Egy­né­mely do­ku­men­tum mos­tan­ra saj­nos oly­an­­nyi­ra meg­ron­gá­ló­dott, hogy ezek be­vi­te­le csak kü­lön-kü­lön, la­pon­ként el­kép­zel­he­tő. Vég­ered­mény­ben a nem jog­vé­dett szö­ve­gek az inter­ne­tre ke­rül­het­né­nek, a re­gi­o­ná­lis vagy ré­geb­bi fo­lyó­irat­ok gyűj­te­mény­ként DVD-n is el­ér­he­tő­vé vál­ná­nak bár­ki szá­má­ra.

Fazekas József: Kisebbség – tudományosság. A Fórum Társadalomtudományi Szemle nyolc évfolyamáról

A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­lét a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (ko­ráb­bi ne­vén: a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet) ala­pí­tot­ta 1999-ben az­zal a cél­lal, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi ku­ta­tás szá­má­ra meg­fe­le­lő pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­get biz­to­sít­son. Egy tu­do­má­nyos fo­lyó­irat ki­adá­sa, fo­lya­ma­tos meg­je­len­te­té­se – az eh­hez szük­sé­ges anya­gi esz­kö­zö­kön túl – el­ső­sor­ban meg­fe­le­lő szel­le­mi hát­te­ret, ku­ta­tói bá­zist fel­té­te­lez. S még va­la­mit: ma­gá­nak a ki­sebb­ség­ku­ta­tás­nak, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ku­ta­tá­sá­nak tu­da­tos fel­vál­la­lá­sát, az e té­ren ta­pasz­tal­ha­tó több év­ti­ze­des le­ma­ra­dás be­ho­zá­sát. S jól­le­het a ku­ta­tás fel­tét­ele­i­nek meg­te­rem­té­se te­rén fo­lya­ma­tos ne­héz­sé­gek, fenn­aka­dá­sok van­nak, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő más­fél év­ti­zed alatt fo­ko­za­to­san ki­bon­ta­ko­zott, ki­ala­kí­tot­ta sa­já­tos pro­fil­ját, ki­dol­goz­ta ku­ta­tá­si prog­ram­ját, s en­nek ered­mé­nye­ként szá­mos ki­tű­nő ta­nul­mán­­nyal, mo­nog­rá­fi­á­val gaz­da­gí­tot­ta tu­do­má­nyos éle­tün­ket.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet meg­te­rem­té­sé­re tett erő­fe­szí­tés egy­idős a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­gal. Az 1918-ban új ha­zá­ba ke­rült szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság több ok­ból sem volt ké­pes a kí­vánt szin­ten meg­szer­vez­ni tu­do­má­nyos éle­tét. Egy­részt az ál­lam­for­du­lat után a ré­gi köz­hi­va­tal­no­ki ré­teg tö­me­ges Ma­gyar­or­szág­ra va­ló köl­tö­zé­se, il­let­ve a hű­ség­es­küt meg­ta­ga­dók Cseh­szlo­vá­ki­á­ból tör­té­nő ki­uta­sí­tá­sa kö­vet­kez­té­ben mint­egy 100-120 ezer­rel csök­kent a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­ma. Ezek több­sé­ge a kö­zép­osz­tály­hoz tar­to­zott, ah­hoz az osz­tály­hoz, amely min­den tár­sa­da­lom­ban a kul­tu­rá­lis élet leg­főbb tá­ma­szát és hor­do­zó­ját je­len­ti. Az itt ma­radt kö­zép­osz­tály­be­li ér­tel­mi­ség ugyan­ak­kor gaz­da­sá­gi­lag erőt­len­né vált, szo­ci­á­lis gon­dok­kal küz­dött, egy­re in­kább ki volt té­ve az as­­szi­mi­lá­ció ve­szé­lyé­nek. Más­részt a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság sok­kal köz­vet­le­neb­bül kö­tő­dött az anya­or­szág­hoz, Bu­da­pest­hez, mint pél­dá­ul az er­dé­lyi, amely a nem­zet cent­ru­má­tól tá­vo­labb él­ve az év­szá­zad­ok so­rán ki­ala­kí­tot­ta a ma­ga önál­ló – vagy leg­alább­is a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­ké­nál önál­lóbb – éle­tét an­nak in­téz­mény­rend­sze­ré­vel együt­t.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet csak na­gyon ne­he­zen tu­dott al­kal­maz­kod­ni a meg­vál­to­zott kö­rül­mé­nyek­hez. A fo­ko­za­to­san ki­ala­ku­ló kul­tu­rá­lis és iro­dal­mi élet szín­vo­na­la azon­ban nem ki­elé­gí­tő, s hi­á­nyoz­nak a tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek is: az ak­kor 750 ezer főt szám­lá­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nak (az 1925-ben lét­re­jött lo­son­ci re­for­má­tus te­o­ló­gi­án kí­vül) sem egye­te­me, sem fő­is­ko­lá­ja nem volt, s is­ko­la­há­ló­za­tát is le­épí­tet­ték. Igaz ugyan, hogy a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött szá­mos ki­sebb­sé­gi ön­vé­del­mi és kul­tu­rá­lis szer­ve­zet mű­kö­dik, s ezek kö­zös­ség­szer­ve­ző és kul­tú­ra­köz­ve­tí­tő sze­re­pe el­vi­tat­ha­tat­lan, ám nem pó­tol­ják a tu­do­má­nyos in­téz­mé­nye­ket. En­nek foly­tán a szó iga­zi ér­tel­mé­ben vett tu­do­má­nyos élet­ről sem be­szél­he­tünk. Az 1931-ben kor­mány­tá­mo­ga­tás­sal meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tu­do­má­nyos, Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság (az ún. Masaryk Aka­dé­mia) meg­ala­kí­tá­sa sem vált­ja be a hoz­zá fű­zött re­mé­nye­ket. A Masaryk Aka­dé­mia ál­tal 1931–1935 kö­zött ki­adott Ma­gyar Fi­gye­lő cí­mű tu­do­má­nyos fo­lyó­irat a ma­ga rend­szer­te­len meg­je­le­né­sé­vel, ös­­sze­vont szá­ma­i­val, meg­le­he­tő­sen ek­lek­ti­kus szer­kesz­té­si el­ve­i­vel nem tud­ta el­nyer­ni az ol­va­sók bi­zal­mát, jól­le­het több ki­tű­nő ta­nul­mányt kö­zölt. (Iga­zán ma­gas szín­vo­na­lú lap a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­ben csu­pán az 1931–1938 kö­zött ha­von­ta meg­je­le­nő Fo­rum cí­mű épí­té­sze­ti és mű­vé­sze­ti fo­lyó­irat volt, amely kez­det­ben né­met, ma­gyar és szlo­vák nyel­ven, ké­sőbb pe­dig né­met és ma­gyar nyel­ven je­lent meg Po­zsony­ban, te­ret ad­va a mo­dern épí­té­szet és kép­ző­mű­vé­szet kér­dé­se­i­nek.)
A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú, majd a „hon­ta­lan­ság évei” után csu­pán az öt­ve­nes évek­től kezd ki­bon­ta­koz­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet. Fo­ko­za­to­san meg­nyíl­nak a ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák, ki­ala­kul a szlo­vá­ki­ai ma­gyar is­ko­la­rend­szer, 1949 már­ci­u­sá­ban meg­ala­kul a Cse­ma­dok, majd 1949 de­cem­be­ré­ben meg­je­le­nik az Új Szó el­ső szá­ma, s ezt kö­ve­tő­en to­váb­bi ma­gyar la­pok je­len­nek meg. Az iro­dal­mi élet szem­pont­já­ból nagy je­len­tő­ség­gel bír a Szlo­vák Író­szö­vet­ség fo­lyó­ira­tá­nak, az Iro­dal­mi Szem­lé­nek a meg­je­le­né­se 1958-ban. A lap te­vé­keny­sé­ge azon­ban nem kor­lá­to­zó­dik a szép­iro­dal­mi mű­vek­re, az iro­da­lom­kri­ti­ká­ra, ha­nem te­ret ad más tu­do­mány­ágak szá­má­ra is (nép­raj­zi, nyelv­tu­do­má­nyi és tör­té­nel­mi tár­gyú írá­so­kat is kö­zöl). Az 1969-ben meg­ala­kult Ma­dách Könyv- és Lap­ki­adó pe­dig két év­ti­ze­den át – a kom­mu­nis­ta rend­szer en­ge­dé­lyez­te ke­re­tek kö­zött, gyak­ran az­zal da­col­va – a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet köz­pont­já­vá vált, le­he­tő­vé té­ve az egyé­ni, nem pe­dig az in­téz­mé­nyes szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­i­nek köz­zé­té­tel­ét.
Az 1989-es rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en ak­ti­vi­zá­ló­dik a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet: új könyv­ki­adók ala­kul­nak, új la­pok je­len­nek meg, ala­pít­vá­nyok jön­nek lét­re, át­ala­kul a kul­tu­rá­lis élet szer­ke­ze­te. 1992-től meg­je­le­nik a Kalligram cí­mű iro­dal­mi és mű­vé­sze­ti fo­lyó­irat, s fo­ko­za­to­san lét­re­jön­nek a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek is.
A Szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek fo­lyó­ira­ta al­cím­mel in­du­ló Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet egyes rész­le­gei, va­la­mint az ak­kor már mű­kö­dő szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek (a Gömör-Kishonti Mú­ze­um­egye­sü­let, a Ka­ted­ra Tár­sa­ság, a Márai Sán­dor Ala­pít­vány, a Mátyus­föl­di Muze­oló­giai Tár­sa­ság, a Mer­curius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port, a Nem­ze­ti­sé­gi Do­ku­men­tá­ci­ós Cent­rum, a Spec­ta­tor Tár­sa­da­lom­ku­ta­tó Mű­hely, a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Pe­da­gó­gu­sok Szö­vet­sé­gé­nek Pe­da­gó­gi­ai In­té­ze­te, il­let­ve a ké­sőbb csat­la­ko­zó Hen­s­zl­mann Im­re Hely­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, a Gram­ma Nyel­vi Iro­da, a Kalligram Ala­pít­vány) fó­ru­ma­ként je­lent meg 1999 nya­rán az­zal a cél­ki­tű­zés­sel, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­gal s ál­ta­lá­ban a ki­sebb­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­la­tos tör­té­nel­mi, po­li­to­ló­gi­ai, szo­ci­o­ló­gi­ai, nép­raj­zi, gaz­da­ság­tör­té­ne­ti, nyel­vé­sze­ti, fi­lo­zó­fi­ai, esz­té­ti­kai, mű­vé­szet­tör­té­ne­ti stb. ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­it te­gye köz­zé. Ugyan­ak­kor meg­kü­lön­böz­te­tett fi­gyel­met kí­vánt szen­tel­ni – és szen­tel is – a (cse­h)s­zlovák–­mag­yar kap­cso­la­tok ku­ta­tá­sá­nak az egyes tu­do­mány­szak­okon be­lül.
A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le meg­je­le­né­se nem hogy nem oko­zott za­vart a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat-struk­tú­rá­ban, ha­nem azt még in­kább tel­je­seb­bé tet­te. Egy­faj­ta ter­mé­sze­tes „mun­ka­meg­osz­lás” ala­kult ki a fo­lyó­irat­ok közt: az Iro­dal­mi Szem­le el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom­ra és iro­da­lom­kri­ti­ká­ra, a Kalligram az iro­da­lom­tu­do­mány­ra és a mű­vé­sze­ti élet­re, a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le pe­dig a tár­sa­da­lom­tu­do­mány kü­lön­bö­ző ága­za­ta­i­ra fi­gyel. E la­pok egy­más mel­lett élé­se a kez­de­tek­től mind­má­ig súr­ló­dá­sok­tól men­tes.
A lap ak­ció­rá­di­u­sza, mun­ka­tár­sa­i­nak kö­re év­ről év­re fo­ko­za­to­san bő­vült, így 2003-tól al­cím­ében Ne­gyed­éven­ként meg­je­le­nő tu­do­má­nyos fo­lyó­irat­ként ha­tá­roz­za meg ön­ma­gát, mi­köz­ben fő pro­fil­ja to­vább­ra is a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség­gel kap­cso­la­tos ku­ta­tá­si ered­mé­nyek pub­li­ká­lá­sa ma­radt.
A lap ge­rin­cét a Ta­nul­má­nyok cí­mű ro­vat ké­pe­zi. Eb­ben el­ső­sor­ban a ki­sebb­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­la­tos tör­té­nel­mi, po­li­to­ló­gi­ai, szo­ci­o­ló­gi­ai, nyel­vé­sze­ti, nyelv­szo­ci­o­ló­gi­ai, köz­gaz­da­sá­gi, esz­té­ti­kai és nép­raj­zi té­má­jú dol­go­za­to­kat kö­zöl. (Ezek kö­zött épp­úgy ol­vas­ha­tunk ta­nul­mányt a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti kár­pát­al­jai ma­gyar ok­ta­tás­ügy­ről, a ki­sebb­sé­gi ma­gyar pár­tok po­li­ti­kai stra­té­gi­á­já­ról Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pá­ban, a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok de­por­tá­lá­sá­ról, fe­le­ke­ze­ti meg­osz­lá­sá­ról, mint a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok szo­ci­o­ló­gi­ai vizs­gá­la­tá­ról, a szlo­vá­ki­ai ve­gyes há­zas­sá­gok de­mog­rá­fi­ai vo­nat­ko­zá­sa­i­ról, il­let­ve Milan Hodža geo­po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­já­ról, az em­be­ri és nem­ze­ti jo­gok prob­le­ma­ti­ká­já­ról, a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar gaz­da­sá­gi élet hely­ze­té­ről, a kö­zép-eu­ró­pai tör­té­ne­lem egyes ne­u­ral­gi­kus pont­ja­i­ról, mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­vé­sze­ti élet ki­emel­ke­dő sze­mé­lyi­sé­ge­i­ről stb.) Az el­múlt nyolc év so­rán a lap csak­nem 200 ta­nul­mányt kö­zölt, eb­ből töb­bet két foly­ta­tás­ban.
A szer­zői gár­da nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­le en­nek meg­fe­le­lő­en sok­szí­nű, van köz­tük ma­gyar, szlo­vák, cseh, né­met, an­gol, len­gyel nem­ze­ti­sé­gű; a tu­do­mány­ágá­nak el­is­mert, nem­zet­kö­zi hí­rű kép­vi­se­lő­je épp­úgy pub­li­kál a lap­ban, mint fi­a­tal dok­toran­dusz. A ta­nul­má­nyok előtt a lap fel­tün­te­ti az ETO-számokat, an­gol nyel­ven a kulcs­sza­va­kat, a dol­go­zat vé­gén pe­dig an­gol nyel­vű re­zü­mé ol­vas­ha­tó.
A Do­ku­men­tumok cí­mű ro­vat az ed­dig pub­li­ká­lat­lan vagy ke­vés­bé is­mert, il­let­ve köz­ér­de­kű do­ku­men­tu­mo­kat te­szi köz­zé. (A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti évek­ből kö­zöl­te pél­dá­ul Cseh­szlo­vá­kia füg­get­len­sé­gé­ről és a ki­sebb­sé­gek vé­del­mé­ről szó­ló szer­ző­dést, az 1920-as cseh­szlo­vák nyelv­tör­vényt és más, a ki­sebb­sé­gek éle­tét be­fo­lyá­so­ló do­ku­men­tu­mot; a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni évek­ből [a „hon­ta­lan­ság éve­i­nek” ko­rá­ból] több do­ku­men­tu­mot, kö­zöl­te a Cse­ma­dok meg­ala­kí­tá­sá­val és mun­ká­já­val kap­cso­la­tos alap­do­ku­men­tu­mo­kat, 1968-ból a Nem­ze­ti­sé­gi Kor­mány­hi­va­tal több do­ku­men­tu­mát, de köz­zé­tet­te a ma­gyar és a szlo­vák ked­vez­mény­tör­vényt, il­let­ve az ez­zel kap­cso­la­tos Ve­len­cei Bi­zott­ság je­len­té­sét is épp­úgy, mint a rend­szer­vál­tás leg­főbb ki­sebb­sé­gi do­ku­men­tu­ma­it.)
A Mű­hely cí­mű ro­vat­ban tu­do­má­nyos mű­he­lye­ket mu­ta­tunk be. Már be­mu­tat­tuk a Mer­curius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­por­tot, a Gram­ma Nyel­vi Iro­dát, az MTA Et­ni­kai-nem­ze­ti Ku­ta­tó­in­té­zet­ét, a Come­nius Egye­tem BTK Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék­ét, a Márai Sán­dor Ala­pít­ványt, a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­tet (ko­ráb­bi ne­vén: Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­tet).
Az Oral His­to­ry cí­mű ro­vat a rend­szer­vál­tás­ról és az azt kö­ve­tő idő­szak ese­mé­nye­i­ről kö­zölt mély­in­ter­jút töb­bek kö­zött Jan­ics Kál­mán­nal, Csáky Pál­lal, Tóth Ká­roly­­lyal, Sza­bó Re­zső­vel; a Pá­lya­kép cí­mű ro­vat tu­do­má­nyos éle­tünk ki­emel­ke­dő kép­vi­se­lő­it mu­tat­ja be (e ro­vat­ban már be­mu­tat­tuk Vad­ker­ty Ka­ta­lint, Kósa Lász­lót, Ujváry Zol­tánt és Zeman Lász­lót); a Kon­fe­ren­cia cí­mű ro­vat szak­mai kon­fe­ren­ci­ák­ról tu­dó­sít; a Köz­le­mé­nyek cí­mű ro­vat az egyes tu­do­mány­szak­ok ak­tu­á­lis ese­mé­nye­i­ről tá­jé­koz­tat; az Agora és a Ref­le­xió cí­mű ro­vat­ban szak­mai vi­ta­hoz­zá­szó­lá­sok ol­vas­ha­tók; a Köny­vek cí­mű ro­vat pe­dig a ki­sebb­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­la­tos ki­ad­vá­nyo­kat recen­zál­ja.
A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le szak­mai szín­vo­na­lát kez­det­től fog­va a szer­kesz­tő­bi­zott­ság ös­­sze­té­te­le ga­ran­tál­ja. A szer­kesz­tő­bi­zott­ság­ban el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet kép­vi­se­lői ta­lál­ha­tók, rész­ben az egyes tu­do­má­nyos mű­he­lyek kép­vi­se­le­té­ben. Az el­múlt nyolc év alatt az aláb­bi sze­mé­lyek vet­tek részt a szer­kesz­tő­bi­zott­ság mun­ká­já­ban: Ádám Zi­ta, B. Ko­vács Ist­ván, Csan­da Gá­bor, Csehy Zol­tán, Fa­ze­kas Jó­zsef, Gyur­gyík Lász­ló, Hunèík Pé­ter, Hush­e­gyi Gá­bor, Lanstyák Ist­ván, Lisz­ka Jó­zsef, Kiss Jó­zsef, Mé­szá­ros And­rás, Öllös Lász­ló (el­nök), Szar­ka Lász­ló, Tóth Kár­oly, Vad­ker­ty Ka­ta­lin, Var­ga Sán­dor, Végh Lász­ló, Zeman Lász­ló.
A la­pot a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet je­len­te­ti meg a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­u­ma és a bu­da­pes­ti Il­­lyés Köz­ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­val. Meg­je­le­nik ne­gyed­éven­ként 1000 pél­dány­ban B/5-ös for­má­tum­ban 200–220 ol­da­lon.
A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le nyolc év­fo­lya­ma alap­ján úgy vél­jük, a szer­kesz­tő­bi­zott­ság lap­pal kap­cso­la­tos ere­de­ti cél­ki­tű­zé­sei és azok meg­va­ló­su­lá­sai – a po­zi­tív szak­mai vis­­sza­jel­zé­sek alap­ján – alap­ve­tő­en he­lyes­nek bi­zo­nyul­tak. A lap­nak si­ke­rült meg­tar­ta­nia szel­le­mi füg­get­len­sé­gét, fo­ko­za­to­san emel­ni tud­ta szak­mai szín­vo­na­lát, to­vább tud­ta bő­ví­te­ni szer­zői gár­dá­ját, el­ső­sor­ban to­váb­bi fi­a­tal ku­ta­tó­kat be­von­va. Mind­ezek a lap szer­kesz­tő­it és a szer­kesz­tő­bi­zott­sá­got is to­váb­bi, a kö­zös­ség ér­de­ké­ben vég­zett, a tu­do­má­nyos ku­ta­tást se­gí­tő mun­ká­ra ösz­tön­zi.

Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány I. Tanulmányok a községtelepüléstörténetéhez és néprajzához (Gecse Annabella)

Viga Gyu­la (sz­erk.): Nagytárkány I. Ta­nul­má­nyok a köz­ség te­le­pü­lés­tör­té­ne­té­hez és nép­raj­zá­hoz. Som­or­ja–Ko­má­rom, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 5./

Meg­szok­hat­tuk már, hogy a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­nak so­ro­za­tai nem „hir­te­len fel­in­du­lás­ból” szü­let­nek, ha­nem fel­buk­ka­ná­suk után hos­­szú ide­ig és fo­lya­ma­to­san ered­mé­nye­ket mu­tat­nak fel. A Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák cí­mű 2000-ben, a Kisgéres­nek szen­telt kö­tet­tel in­dult. Az­óta szü­le­tett egy rud­nai és két mátyus­föl­di il­le­tő­sé­gű ki­ad­vány, te­hát amen­­nyi­ben a ku­ta­tá­sok föld­raj­zi rend­jét, azon be­lül is a ki­egyen­lí­tett­ség igé­nyét vesz­­szük ala­pul, is­mét a mai szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­te­rü­let, Dél-Szlo­vá­kia ke­le­ti ré­szé­nek kel­lett kö­vet­kez­nie. A Nagytárkány I. cím sej­te­ti a foly­ta­tást. A kö­tet a Ta­nul­má­nyok a köz­ség te­le­pü­lés­tör­té­ne­té­hez és nép­raj­zá­hoz sze­rény al­cí­met vi­se­li, szer­kesz­tő­je, ösz­­sze­ál­lí­tó­ja Viga Gyu­la. Már a ta­nul­má­nyok egy­sze­rű át­te­kin­té­se is el­árul­ja, hogy a szer­kesz­tő­nek Nagytárkány „ér­de­ké­ben” Kirá­ly­helmec­től Bu­da­pes­tig, ré­gész­től geo­grá­fu­sig na­gyon gaz­dag „kí­ná­lat­ból” si­ke­rült a mun­ká­ba szer­ző­ket és ál­ta­luk tu­do­mány­ága­kat be­von­nia. A ki­csit több mint 500 ol­da­las kö­te­tet – Ko­pasz Jó­zsef pol­gár­mes­te­ri be­ve­ze­tő­je után – 16 ta­nul­mány al­kot­ja. Ahogy azt az al­cím is jel­zi, a nép­rajz és a te­le­pü­lés­tör­té­net je­len­ti mind a szer­kesz­tés, mind az egyes írá­sok leg­főbb ve­zér­fo­na­lát. Mind­két em­lí­tett fo­ga­lom sok­ré­tűbb azon­ban an­nál, hogy eb­ből egy­ér­tel­mű­en kö­vet­kez­ne egy szok­vá­nyos, már-már sab­lo­nos, una­lo­mig is­me­rős fel­épí­tés. A ve­zér­fo­na­lak mel­lett azon­ban más „ös­vé­nye­ket” is be­jár­nak a szer­zők: a nyel­vi jel­lem­zők­től a te­le­pü­lés ter­mé­szet­raj­zá­ig. Fris­nyák Sán­dor táj­tör­té­ne­ti kez­dő ta­nul­má­nyát és Bog­oly Já­nos, a ter­mé­sze­ti ké­pet tag­la­ló írá­sát Né­meth Pé­ter mun­ká­ja kö­ve­ti, amely vé­gig­ve­ze­ti az ol­va­sót a te­le­pü­lés ne­vé­nek ere­de­té­től, an­nak le­het­sé­ges ma­gya­rá­za­ta­in, a leg­na­gyobb bir­to­ko­sok (Tárkányiak, Agár­di­ak) csa­lád­tör­té­ne­tén ke­resz­tül a te­le­pü­lés 16. szá­za­di hét­köz­nap­ja­i­nak éle­té­ig. Gyu­lai Éva írá­sa nem csu­pán sor­rend­ben, ha­nem idő­rend­ben is kö­ve­ti Né­meth Pé­te­rét, a 17. szá­zad vé­gé­ig. A Nagytárkányi/Tárkányi csa­lá­dot eb­ben az idő­ben a Sen­nyeiek kö­vet­ték a bir­tok­lás­ban, de a ta­nul­mány – az el­ér­he­tő for­rá­sok függ­vé­nyé­ben – a „köz­nép” éle­té­re, ter­he­i­re, val­lá­si éle­té­re is ki­tér. Ta­kács Pé­ter a job­bágy­ság­gal fog­lal­ko­zik ta­nul­má­nyá­ban, egé­szen 1848-ig. Leg­fon­to­sabb for­rá­sai eh­hez – „ter­mé­sze­te­sen” – az úr­bér­ren­de­zés je­gyé­ben (és ide­jé­ben) ké­szült val­lo­má­sok. Ta­más Edit elem­ző ta­nul­má­nya már a né­pes­ség-össze­írás­sal, nép­szám­lá­lás­sal „jól el­lá­tott” 18–20. szá­za­dot tár­gyal­ja, for­rá­sa­i­nak mind et­ni­kai, mind val­lá­si és tár­sa­dal­mi ré­teg­ző­dés­re vo­nat­ko­zó adat­so­rai fel­hasz­ná­lá­sá­val. Idő­ben kö­ze­led­ve mai ko­runk­hoz ter­mé­sze­te­sen egy­re rész­le­te­sebb, pon­to­sabb ké­pet raj­zol. Csí­ki Ta­más ta­nul­má­nyá­ban a nagy­tárkányi zsi­dó­ság kap­csán ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re jut, hogy a 18. szá­za­di ga­lí­ci­ai ere­de­tű iz­ra­e­li­ta né­pes­ség tör­té­ne­te bo­nyo­lul­tabb a betelepülés–meghonosodás–népességnöve­kedés ál­lo­má­sok­ba tö­mö­rít­he­tő fo­lya­mat­nál, ugyan­is a né­pes­ség je­len­lé­te a te­le­pü­lé­sen és a vi­dé­ken nem foly­to­nos, sok­kal in­kább foly­to­nos ma­ga a mig­rá­ció. Fo­gas Tóth Ba­lázs mind (he­ly)történeti, mind nép­raj­zi szem­pont­ból az egyik leg­iz­gal­ma­sabb kér­dés­kört tár­gyal­ja, azt, ami­ről olyan so­kat, olyan so­kan tud­nak, s mind­ez még­is ál­ta­lá­ban ke­ve­set mond. A ki­ván­dor­lás és ha­tá­sa fo­ko­zott fi­gyel­met ér­dem­lő je­len­tő­sé­ge ab­ban áll, hogy va­ló­ban nem csu­pán a ki­ván­dor­lás­sal, ha­nem nagy-­nagy ku­ta­tói kö­rül­te­kin­tés­sel an­nak ha­tá­sa­i­val is fog­lal­ko­zik. A szer­ző min­den ren­del­ke­zés­re ál­ló for­rást meg­szó­lal­tat, eze­ket ös­­sze­ve­ti, ki­egé­szí­ti az érin­tett csa­lád­tag­ok­tól gyűj­tött vis­­sza­em­lé­ke­zé­sek ada­ta­i­val. Mind­amel­lett – nem kri­ti­kai él­lel, de – fel­hív­ja a fi­gyel­met a té­má­ra vo­nat­ko­zó ku­ta­tá­sok egyik hi­á­nyos­sá­gá­ra: „Ma­gát a je­len­sé­get ta­ka­ró fo­ga­lom sem túl sze­ren­csés, ugyan­is egy­ol­da­lú meg­ha­tá­ro­zás. A ki­ván­dor­lás szó nem utal a fo­lya­mat má­sik ös­­sze­te­vő­jé­re, a vis­­sza­ván­dor­lás­ra” (198. p.).
A te­le­pü­lés nyel­vi jel­lem­ző­it gaz­dag élő­nyel­vi pél­da­sor­ral Mizs­er La­jos te­kin­ti át. Írá­sát Fe­hér Jó­zsef ta­nul­má­nya kö­ve­ti, aki Nagytárkány mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti raj­zát az iro­da­lom­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sok kö­ré ren­de­zi – Ba­las­si Bá­lint kö­tő­dé­sé­től az is­ko­la­tör­té­ne­ten ke­resz­tül egé­szen nap­ja­ink ese­mé­nye­i­ig. Fi­gye­lem­re mél­tó a min­den kö­zös­ség éle­tét meg­ha­tá­ro­zó egyé­ni­sé­gek sze­re­pé­nek hang­sú­lyo­zá­sa, nagytárkány­i, „pél­da­ér­té­kű élet­uta­kon” ke­resz­tül. Szo­ro­sab­ban kö­tőd­nek az anya­gi kul­tú­rá­hoz a kö­vet­ke­ző fe­je­ze­tek. Bóna Ber­na­dett és Páll Ist­ván a te­le­pü­lés né­pi épí­té­sze­ti ké­pét raj­zol­ja meg, a la­kó­há­zak mel­lett ter­mé­sze­te­sen a gaz­da­sá­gi épü­le­tek jel­lem­ző­it is, de fi­gyel­met szen­tel­nek a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet kí­nál­ta épí­tő­anyag­ok­nak és a kör­nye­zet­ből kö­vet­ke­ző te­le­pü­lés­szer­ke­ze­ti adott­sá­gok­nak is. Viga Gyu­la és Viszóczky Ilo­na ta­nul­má­nyá­nak az ad­ja a té­má­ját, ami min­den te­le­pü­lés éle­té­nek alap­ve­tő meg­ha­tá­ro­zó­ja: az ott élő né­pes­ség ho­gyan, mi­re, mi­lyen ered­mén­­nyel hasz­nál­ja kör­nye­ze­tét, mű­kö­dik-e a kö­zös­ség ter­mé­szet­hez va­ló iga­zo­dást bi­zo­nyos mér­té­kig min­den­kép­pen meg­kö­ve­te­lő mo­dell­je. A ha­tár­hasz­ná­lat­ra fó­ku­szá­ló elem­zés a ha­gyo­má­nyos gaz­dál­ko­dás ke­re­tei kö­zött elem­zi Nagytárkány gaz­dál­ko­dá­sát, nagy­já­ból a szö­vet­ke­ze­te­sí­tés idő­sza­ká­ig, de érin­tő­le­ge­sen még azt a kor­sza­kot is vizs­gá­lat alá ve­szik. A ha­tár­ban ter­mesz­tett, más vi­dé­ken is ál­ta­lá­nos nö­vény­faj­ták mel­lett a szer­zők be­mu­tat­nak egy rit­ka, csak a vi­dék­hez köt­he­tő jel­leg­ze­tes­sé­get is, a Ti­sza-ker­tek ha­szon­vé­te­li le­he­tő­sé­ge­it. Va­ló­já­ban ez a táj­hasz­ná­la­ti for­ma ad a bod­rog­kö­zi gaz­dál­ko­dás­nak sa­já­tos ar­cot, a gyü­mölcs min­den gaz­da­ság­nak a Ti­sza-ker­tek ter­mé­keny­sé­ge mi­att le­he­tett szá­mot­te­vő be­vé­te­li for­rá­sa. A te­le­pü­lés (és kör­nyé­ke) ha­lá­sza­tát mind an­nak for­mai gaz­dag­sá­gát, mind tör­té­ne­ti: a má­ra orv­ha­lá­szat­ba vis­­sza­szo­rult, száz év­vel ez­előtt szü­le­tett nép­raj­zi le­írá­sok­ból is is­mert ala­ku­lá­sát tel­jes­sé­gé­ben te­kin­ti át a té­ma egyik leg­ki­vá­lóbb mai ma­gyar­or­szá­gi is­me­rő­je és ku­ta­tó­ja, Szil­ágyi Mik­lós. Sz. Tóth Ju­dit az év je­les nap­ja­i­nak szo­ká­sa­it szin­tén nem csu­pán le­írás szint­jén is­mer­te­ti, ha­nem csak­nem száz éves tör­té­ne­ti­sé­gé­ben is. Mun­ká­já­hoz egy 1913-as, e té­má­ban ké­szült kéz­irat je­len­tett ös­­sze­ha­son­lí­tá­si ala­pot. L. Ju­hász Ilo­na ta­nul­má­nya a ha­lál­lal és ha­lot­tal kap­cso­la­tos szo­ká­so­kat vizs­gál­ja gaz­dag, sa­ját gyűj­té­si ered­mé­nye­i­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val. Kü­lö­nö­sen ér­de­kes­sé te­szi írá­sát, hogy nem tö­rek­szik egy-­e­gy rész­let gyö­ke­re­i­nek több száz (ez­er) év­re vis­­sza­te­kin­tő fel­tá­rá­sá­ra, ám a komp­le­xi­tás és szink­ron le­írás min­den igé­nyé­nek tel­jes­ség­gel meg­fe­lel. A kö­te­tet zá­ró ta­nul­mány a ki­vá­ló tár­sa­da­lom-nép­raj­zi mun­kás­sá­gá­ról is­mert Ör­si Ju­li­an­na mun­ká­ja, aki ez­út­tal – mint ma­ga is ír­ja – nem fel­tét­le­nül és min­den szem­pont­ból le­zárt ta­nul­mányt kö­zöl. Tár­sa­da­lom­raj­zá­hoz ki­vá­ló alap­ként hasz­nál­ta Petrik Bé­la plé­bá­nos kró­ni­ká­ját, más fel­jegy­zé­sek­kel is ki­egé­szít­ve. A ta­nul­mány má­so­dik ré­szé­ben az anya­köny­vi ada­tok elem­zé­sé­vel meg­raj­zol­ja Nagytárkány több idő­met­szet­re bon­tott há­za­so­dá­si kör­ze­te­it.
Úgy vé­lem, nem csu­pán a könyv­so­ro­zat, ha­nem a te­le­pü­lés la­kos­sá­ga, az on­nan el­szár­ma­zot­tak is gaz­da­god­tak, gaz­da­god­nak ez­zel a kö­tet­tel.
Gecse An­na­bel­la

Bárdi Nándor–Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (Vajda Barnabás)

Bár­di Nán­dor–Si­mon At­ti­la (sz­erk.): In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben. Somor­ja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. /Disputationes Samariens­es, 7./

Ki­tű­zött cél­ja­i­hoz ké­pest a je­len kon­fe­ren­cia­kö­tet jó­val túl­mu­tat ön­ma­ga ha­tá­ra­in. ,,Ez a ta­nul­mány­kö­tet az In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben cím­mel 2005. jú­ni­us 9–10-én Som­or­ján meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­nak anya­gát ad­ja köz­re, s a kon­fe­ren­cia szer­ve­ző­i­nek, a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet­nek és a Te­le­ki Lász­ló Ala­pít­vány­nak az volt a cél­juk, hogy a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zó ku­ta­tók szá­má­ra ta­lál­ko­zá­si pon­tot te­remt­se­nek” – ol­vas­suk a be­ve­ze­tő­ben, vi­szont a ta­nul­má­nyok alap­ján az ered­mény en­nél je­len­tő­sen sok­szí­nűbb és gaz­da­gabb lett. A 438 ol­da­lon nyolc te­ma­ti­kus-lo­gi­kai fe­je­zet­be kom­po­nált írást ol­vas­va nem­csak ar­ról győ­ződ­he­tünk meg, hogy a hu­szon­négy elő­adó-szer­ző mind­egyi­ke ala­po­san kö­rül­jár­ja sa­ját té­má­ját, ha­nem egy mód­szer­ta­ni vál­tás szem­ta­núi is le­he­tünk, amen­­nyi­ben a kö­tet­ben hagsú­lyosan elő­tér­be ke­rül­nek az érin­tett re­gi­o­ná­lis tör­té­né­szi mű­he­lyek és az ál­ta­luk alka­ma­zott for­rás­fel­tá­ró el­já­rá­sok.
A ma­gyar ki­sebb­ség­po­li­ti­kai elit in­teg­rá­ci­ó­val kap­cso­la­tos ak­tu­á­lis in­ga­tag­sá­gát ta­pasz­tal­va nem le­het meg­le­pő, hogy a kon­fe­ren­cia tör­té­nel­mi di­men­zi­ó­ban ku­tat pél­dák, fel­vet­he­tő és eset­leg be­ve­zet­he­tő min­ták után. Ezért is erő­sen mot­tó­jel­le­gű­ek A. Saj­ti Eni­kő, Szar­ka Lász­ló és Bár­di Nán­dor be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyai, mi­vel ezek nem­csak ál­ta­lá­ban ve­ze­tik be a té­má­ba az ol­va­só­kat, ha­nem mind­hár­man plasz­ti­ku­san rá tud­nak mu­tat­ni ar­ra a nagy­fo­kú fe­szült­ség­re, amely a sé­rel­mi po­li­ti­zá­lás és az ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom va­lós igé­nyei kö­zött fe­szül, akár a múlt­ban, akár a je­len­ben. A sé­rel­mi po­li­ti­ká­tól az együtt­mű­kö­dé­sig cí­mű írás úgy ér­te­ke­zik a Dél­vi­dék 1918–1941 kö­zöt­ti in­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­á­i­ról, hogy köz­ben ge­ne­rá­lis ta­nul­sá­go­kat is le­von; az In­teg­rá­ció és együtt­mű­kö­dés a ki­sebb­ség­po­li­ti­ká­ban pe­dig az 1918 utá­ni Cseh­szlo­vák Köztár­saság-­be­li ma­gyar ak­ti­vis­ta kí­sér­le­tek­ről fo­gal­maz­va te­szi ugyan­ezt. Ez utób­bi ta­nul­mány­ban mond­ja Szar­ka Lász­ló, hogy ,,a ki­sebb­sé­gi hely­zet­be ke­rült népc­sopor­tok ma­gyar nem­ze­ti iden­ti­tá­sa el­ső­sor­ban a tör­té­ne­ti ma­gyar ál­lam­mal és az ál­ta­la kí­nált ja­vak­kal va­ló azo­no­su­lás­ra épült”, vi­szont ugyan­ez az iden­ti­tás ,,a kor­sze­rű nem­zet­épí­tés fel­datatainak, cél­ja­i­nak tisz­tá­zá­sá­ra nem iga­zán bi­zo­nyult al­kal­mas­nak” (25. p.). Alap­ve­tő meg­ál­la­pí­tá­so­kat tesz Bár­di Nán­dor is (A ro­má­ni­ai ma­gyar elit ge­ne­rá­ci­ós cso­port­ja­i­nak in­teg­rá­ci­ós vi­szony­rend­sze­re) a ro­má­ni­ai ma­gyar elit kü­lön­bö­ző ge­ne­rá­ci­ós cso­port­ja­i­nak vizs­gá­la­ta­kor; az egyik ilyen pl. an­nak ki­mu­ta­tá­sa, hogy az utód­ál­lam­ok­ban ha­son­ló nem­ze­dé­ki at­ti­tű­dök mű­köd­tek, rá­adá­sul Bár­di ka­te­gó­ri­á­kat is fel­raj­zol, osz­tá­lyoz­ni és sú­lyoz­ni is tud a he­lyi ki­sebb­sé­gi eli­tek sok­irá­nyú vi­szony­rend­sze­rét il­le­tő­en.
A má­so­dik fe­je­zet­ben Hornyák Ár­pád, Eiler Fe­renc és L. Ba­logh Bé­ni a nem­zet­kö­zi kap­cso­lat­rend­szer­ben elem­zi a ki­sebb­sé­gi kér­dést, a har­ma­dik­ban Göncz Lász­ló, Filep Ta­más Gusz­táv, Necze Gá­bor és Há­mo­ri Pé­ter egy-­e­gy ta­nul­má­nyát ol­vas­hat­juk. Mi­köz­ben szin­te mind­nyá­jan meg­tá­mo­gat­ják azt a köz­tu­dott té­zist, hogy az ,,et­nikai be­zár­kó­zás igen ko­moly aka­dá­lya a mo­der­ni­zá­ló­dó tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai nyi­tás­nak”, írá­sa­ik ér­té­ke fő­leg ab­ban rej­lik, hogy más és más pont­ján ké­pe­sek meg­ra­gad­ni an­nak az ív­ként hú­zó­dó fo­lya­mat­nak, ame­lyen a kü­lön­bö­ző kon­dí­ci­ó­jú ma­gyar ki­sebb­sé­gek fog­lal­tak he­lyet. Né­mi­leg el­lent­mon­dá­so­san a har­ma­dik fe­je­zet cí­me (Re­ví­zió és in­teg­rá­ció) az in­teg­rá­ci­ót ma­ga­biz­to­san a re­vi­zi­o­niz­mus el­len­pont­ja­ként ne­ve­zi meg, ho­lott ép­pen Göncz Lász­ló mu­tat­ja ki, hogy a kér­dés en­nél bo­nyo­lul­tabb. Hi­szen pl. a Mu­ra­vi­dék ese­té­ben ,,a tör­té­nel­mi Vas és Za­la vár­me­gyék­nek az a ré­sze, amely az I. vi­lág­há­bo­rú után az újon­nan lét­re­jött dél­száv ál­lam szlo­vén ré­gi­ó­já­hoz […] ke­rült […] alig ren­del­ke­zett olyan adott­sá­gok­kal, ame­lyek le­he­tő­vé tet­ték vol­na a vi­dék zök­ke­nő­men­tes be­ta­go­ló­dá­sát az új dél­szláv ál­lam­ba” (121. p.) – az­az a re­ví­zió egy ele­ve le­he­tet­len hely­zet­ben je­len­tett ele­ve le­he­tet­len megodást, te­hát az in­teg­rá­ció te­kin­te­té­ben ket­tőn (két né­pen) áll a vá­sár. Mind­ezek­re szin­te rep­li­ka­ként épül a ne­gye­dik meg az ötö­dik fe­je­zet, mert mind­ket­tő egy­ér­tel­mű­en ar­ra a té­zis­re utal vis­­sza, hogy ro­mán, cseh­szlo­vák és dél­szláv szem­pont­ból alap­ve­tő nem­ze­ti kulcs­kér­dés volt a hata­mi po­zí­ci­ók na­ci­o­na­li­zá­lá­sa a gaz­da­sá­gi kulcs­po­zí­ci­ók­kal együt­t. Hu­nya­di At­ti­la, Gauc­sík Ist­ván, Ko­vács At­ti­la, Si­mon At­ti­la, Lász­ló Már­ton és Oláh Sán­dor a ko­ráb­bi ku­ta­tá­sok­ra hi­vat­koz­va tud­ja bi­zo­nyí­ta­ni, rész­le­tez­ni és igen szem­lé­le­te­sen ár­nyal­ni, hogy a Tri­a­non utá­ni ki­sebb­sé­gi ma­gyar kö­zös­sé­gek mi­lyen bo­nyo­lult, tör­té­ne­ti­leg is erő­sen vál­to­zó vi­szony­rend­szer­ben mo­zog­tak, s hogy eze­ken be­lül a va­ló­sá­gos in­teg­rá­ció, a várt lo­ja­li­tás és a kül­ső-bel­ső nem­zet­po­li­ti­kai tor­zsal­ko­dá­sok együt­tes ha­tá­sa ér­vé­nye­sült. És mi­köz­ben e tö­re­dék­tár­sa­dal­mak több-ke­ve­sebb ered­mén­­nyel ke­cseg­te­tő kí­sér­le­te­it lát­juk, ad­dig az sem el­ha­nya­gol­ha­tó, hogy mind a múlt, mind a je­len in­teg­rá­ci­ós tö­rek­vé­se­i­nek vé­gig­gon­do­lá­sa­kor lé­nye­ges a bu­da­pes­ti ál­lás­pont fi­gye­lem­be vé­te­le is. A ha­to­dik fe­je­zet­ben Györ­gy Bé­la, An­gyal Bé­la, Nagy Mi­hály Zol­tán és Gagyi Jó­zsef a ki­sebb­sé­gi in­téz­mé­nyes­sé­get ve­szi gór­cső alá, a he­te­dik pe­dig – Ste­fano Bot­toni, Novák Csa­ba Zol­tán és Popé­ly Ár­pád írá­sai men­tén – kro­no­lo­gi­ku­san ár­nyal­ja a té­mát, föl­vet­ve és vizs­gál­va az öt­ve­nes–hat­va­nas évek új bal­ol­da­li ér­tel­mi­sé­gét, be­széd­mód­ját, szo­ci­á­lis kap­cso­lat­rend­sze­rét és bel­ső erő­vo­na­la­it. Né­mi­leg ki­rí, sőt ,,kiv­i­tatkozik” a kö­tet­ből a füg­ge­lék­nek is föl­fog­ha­tó – mert té­zis­jel­le­ge mi­att az ös­­szes elő­ző ta­nul­mány­tól el­té­rő – Hor­váth Sz. Fe­renc-írás, amely ar­ra tesz kí­sér­le­tet, hogy sza­kít­va a sé­rel­mi jel­le­gű tör­té­nel­mi be­széd­mód­dal, meg­ha­tá­roz­za a konst­ruk­tív és bá­tor, ér­vek­kel alá­tá­masz­tott his­to­ri­ográ­fusi köz­be­széd kri­té­ri­u­ma­it.
Ben­nem né­mi hiányézetet kelt, hogy a kö­tet­be­li írá­sok mint­ha le­be­csül­nék azt a – Schöpflin Györ­gy sza­va­i­val él­ve – szim­bo­li­kus me­zőt, amely ugyan ir­ra­ci­o­ná­lis, még­is na­gyon erős ha­tás­sal ér­vé­nye­sül min­den ki­sebb­ség (és min­den több­ség) nem­ze­ti vi­szony­la­tá­ban. A ki­sebb­sé­gi probé­ma szim­bo­li­kus te­re­pei nem el­ha­nya­gol­ha­tó szem­pon­tok a té­ma föl­ve­té­se­kor, még ak­kor sem, ha en­nek a kö­tet­nek az ös­­szes írá­sa együt­te­sen jel­zi azt az ör­ven­de­tes pa­ra­dig­ma­vál­tást, hogy a kö­zel­múlt tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sai – ma már mind­egyik utód­ál­lam­ban – az iro­da­lom és esz­me­tör­té­ne­ti meg­kö­ze­lí­té­sek­ről el­to­ló­dott a ki­sebb­sé­gi eli­tek, in­téz­mé­nyek, va­la­mint a gaz­da­sá­gi és tár­sadal­motörténeti ku­ta­tá­sok fe­lé. Akár­men­­nyi­re tisz­tán his­tó­ri­ai szem­pont­ok ve­zé­rel­ték a kon­fe­ren­ci­án meg­szó­la­ló­kat, ha va­la­mi­lyen ér­vé­nyes vá­laszt kí­ván­tak ta­lál­ni ar­ra a kér­dés­re: mi­lyen hely­zet­ben, ho­gyan és mi­lyen erők szer­ve­zik a ki­sebb­sé­gi tö­re­dék­tár­sa­dal­ma­kat (ma­guk a szer­kesz­tők utal­nak e cél­ra), ak­kor a prob­lé­mát sze­rin­tem nem le­het tel­je­sen füg­get­le­ní­te­ni a rej­tett, ezért sok­szor eg­zak­tul ne­he­zen le­ír­ha­tó je­len­sé­gek­től. Schöpflin Györ­gy mo­dern nem­zet­ről szó­ló ma­gya­rá­za­tai óta nem kétéséges, hogy a nem­ze­ti jel­leg­nek a ra­ci­o­ná­lis vo­ná­sok mel­lett (s e la­po­kon ép­pen ez utóbi­ak­nak a ki­vá­ló, fak­tográf elem­zé­se­it ol­vas­hat­juk) je­len­tős szim­bo­li­kus-ir­ra­ci­o­ná­lis erő­te­rei is van­nak, s ezek ugyan­olyan fon­to­sak, egy­sze­rű­en azért, mi­vel a je­len­ség (ma­ga az in­teg­rá­ció) is im­ma­nen­sen bír ilyen di­men­zi­ók­kal.
Vaj­da Bar­na­bás

Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában 1–2. (Vajda Barnabás)

Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.): Ösz­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004). /Magyarok Szlo­vá­ki­á­ban, 1./; Do­ku­men­tu­mok, kro­no­ló­gia (1989–2004). Somorja– Du­naszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum, 2004–2006. /Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban, 2./
A Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban cí­mű sorozat a ma­ga ne­mé­ben út­tö­rő vál­lal­ko­zás a Szlo­vá­ki­á­ban élő ma­gyar kö­zös­ség tu­do­má­nyos éle­té­ben. El­ső íz­ben tör­té­nik, hogy e két ter­je­del­mes kö­tet ál­tal vi­szony­lag tel­jes kör­ké­pet kap­ha­tunk a fel­vi­dé­ki ma­gya­rok rend­szer­vál­to­zás utá­ni éle­té­nek köz­éle­ti szeg­men­se­i­ről, alap­ve­tő­en tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi szem­pont­ból, kro­no­lo­gi­kus rend­ben, szink­rón és diak­rón vizs­gá­la­ti szem­pon­to­kat is ér­vé­nye­sít­ve.
A 478 ol­dal­nyi el­ső kö­tet 23 te­ma­ti­kus fe­je­zet­ben te­kin­ti vé­gig az 1989–2004-es idő­sza­kon: A rend­szer­vál­to­zás ma­gyar szem­mel (Sán­dor Ele­o­nó­ra), A ma­gyar pár­tok prog­ram­jai (Öl­lös Lász­ló), Ki­sebb­sé­gi több­párt­rend­szer és kö­zös­ség­épí­tés (Szar­ka Lász­ló), A Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja a szlo­vák kor­mány­ban (Hamberger Ju­dit), (Cseh)szlovákia al­kot­má­nyos rend­sze­re (Mé­szá­ros La­jos), A ma­gyar­ság de­mog­rá­fi­ai, te­le­pü­lés- és tár­sa­da­lom­szer­ke­ze­té­nek vál­to­zá­sai (Gyurgyík Lász­ló), A ma­gyar ok­ta­tás­ügy (Lász­ló Bé­la), A ma­gyar in­téz­mény­rend­szer fej­lő­dé­se (Tóth Ká­roly), Ré­gió­fej­lesz­té­si po­li­ti­ka és köz­igaz­ga­tás (Jaroslav Kling), A dé­li ré­gi­ók tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­ge (Peter Pažit­ný–Ka­rol Morvay–Simona Ondriašová–Jaroslav Kling), Az egész­ség­ügy és a dé­li ré­gi­ók la­kos­sá­gá­nak egész­sé­gi ál­la­po­ta (Peter Pažit­ný), Kör­nye­zet­vé­de­lem (Tu­ba La­jos), A szlo­vá­ki­ai re­for­má­tus ke­resz­tyén egy­ház (A. Kis Bé­la), A ró­mai ka­to­li­kus egy­ház (Herdics György–Zsidó Já­nos), Tu­do­má­nyos in­téz­mény­rend­szer, tu­do­má­nyos élet és iro­da­lom (Liszka Jó­zsef), A Cse­ma­dok tör­té­ne­té­nek rö­vid át­te­kin­té­se (Var­ga Sán­dor), Nép­mű­vé­szet, folk­lór (Görföl Je­nő), A ma­gyar saj­tó (Lo­vász At­ti­la), Kép­ző­mű­vé­szet, fo­tó­mű­vé­szet és épí­té­szet (Hushegyi Gá­bor), Iro­da­lom, könyv­ki­adás (Grendel La­jos), A szín­há­zi élet (Hizsnyai Gé­za), A muze­oló­gia (Liszka József), Sport (J. Mé­szá­ros Kár­oly).
Bár­hon­nan néz­zük, im­po­ná­ló­an nagy fel­hasz­nált adat­men­­nyi­ség és igen szé­les ki­te­kin­tés jel­lem­zi ál­ta­lá­ban az el­ső kö­tet ösz­­szes elem­zé­sét. A ki­ad­vány va­ló­ban al­kal­mat, le­he­tő­sé­get és ele­gen­dő te­ret biz­to­sít a szer­zők­nek té­te­le­ik alá­tá­masz­tá­sá­ra, no­ha sejt­he­tő a szer­kesz­tők szer­zők­kel ví­vott kö­zel­har­ca a ter­je­del­mi kor­lá­tok mi­att. Vé­le­mé­nyem sze­rint ko­moly el­té­ré­sek van­nak az egyes ta­nul­má­nyok kö­zött mind men­­nyi­sé­gi, mind mi­nő­sé­gi te­kin­tet­ben. Nyil­ván­va­ló­an egyes té­mák (pl. az MKP po­li­ti­zá­lá­sa, az ok­ta­tás­ügy stb.) mind a köz­be­széd­ben, mind a struk­tu­rált szak­ér­tői elem­zé­sek szint­jén jó­val na­gyobb ter­je­de­lem­ben és súl­­lyal kap­nak te­ret, mint pl. a ré­gió­fej­lesz­tés vagy a szín­há­zi élet. És no­ha rész­le­te­zés­re és di­csé­re­te­sen ap­ró­lé­kos ki­fej­tés­re (mint amit pl. az ok­ta­tás­ügy­ről vagy a dé­li ré­gi­ók gaz­da­sá­gi tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­gé­ről ol­vas­ha­tunk) itt mód és szük­ség van, az ef­fé­le szin­te­ti­kus elem­zé­sek mi­nő­sé­gét nem azok ter­je­del­me és rész­le­tes­sé­ge szok­ta meg­szab­ni. Eb­ből a szem­pont­ból alap­ve­tő­en két cso­port­ra oszt­hat­juk az el­ső kö­tet írá­sa­it. Az egyik ol­da­lon olyan ös­­szeg­zé­sek­re, ame­lyek kro­no­lo­gi­kus rend­ben, tör­té­nel­mi kon­tex­tus­ban ér­tel­me­zik a je­len­sé­ge­ket, a má­sik ol­da­lon vi­szont olyan prob­lé­ma­fel­ve­tő és -elemző ta­nul­má­nyok­ra, ame­lyek prog­nó­zi­so­kat is meg­kí­sé­rel­nek fel­ál­lí­ta­ni. Tu­do­má­nyos szem­pont­ból mind­ket­tő ké­pes ered­ményt pro­du­kál­ni, azon­ban funk­ci­o­ná­lis okok­ból, s kü­lö­nö­sen a má­so­dik kö­tet do­ku­men­tum-ös­­sze­ál­lí­tá­sa­kor al­kal­ma­zott prak­ti­kus (te­hát a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok éle­té­re ha­tás­sal bí­ró) szem­pon­to­kat is is­mer­ve, az utób­bi ka­te­gó­ri­át je­len­tő­sebb­nek, hasz­no­sabb­nak ér­zem. Ha te­hát azt néz­zük, mely szer­zők gaz­dál­kod­tak a leg­job­ban, s fog­lal­ták ös­­sze té­má­ju­kat úgy, hogy az ada­to­kon túl­lép­ve érez­zük sza­va­ik mö­gött a szin­te­ti­zá­ló, ös­­szeg­ző szán­dé­kot és ké­pes­sé­get, ak­kor ki­ma­gas­lik Gyur­gyík Lász­ló de­mog­rá­fi­ai ös­­sze­fog­la­lá­sa (141– 182. p.) és Tóth Kár­oly írá­sa a ma­gyar ci­vil in­téz­mény­rend­szer fej­lő­dé­sé­ről (247–270. p.), ezek ugyan­is igen ko­moly lé­pé­se­ket tesz­nek azért, hogy a té­nyek sík­já­ról a prog­nó­zis vagy mi­ni­má­li­san az irány­mu­ta­tás fe­lé moz­dul­ja­nak el. Két­ség­te­len, egyes szer­zők ke­zét je­len­tő­sen meg­kö­töt­te a tény, hogy nem vagy csak rész­ben áll­tak ren­del­ke­zé­sük­re ada­tok, mint pl. a re­gi­o­ná­lis gaz­da­sá­gi fej­lesz­té­sek és a re­gi­o­ná­lis egész­ség­ügyi ki­lá­tá­sok te­kin­te­té­ben, ahol a ma­gyar szem­pon­tú ada­tok hi­á­nya – mint er­re a szer­kesz­tők utal­nak is az elő­szó­ban – aka­dá­lyoz­ta az iga­zán ár­nyalt meg­kö­ze­lí­tést.
A szer­kesz­tők sza­vai sze­rint amíg az el­ső kö­tet a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság rend­szer­vál­tás óta el­telt ti­zen­öt évét te­kin­ti át a „nem­ze­ti­sé­gi op­ti­ka elő­tér­be he­lye­zé­sé­vel” (2:9), ad­dig a má­so­dik kö­tet ,,a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mok­ból kö­zöl át­fo­gó vá­lo­ga­tást [ki­eme­lés tő­lem – V. B.], s te­szik köz­zé az adott idő­szak kro­no­ló­gi­á­ját” (2:9). A 459 ol­da­las má­so­dik kö­tet­ben ösz­­sze­sen 79 for­rást és do­ku­men­tu­mot ta­lá­lunk, to­váb­bá egy fel­vi­dé­ki ma­gyar szem­pont­ból szer­kesz­tett tör­té­ne­ti kro­no­ló­gi­át az 1989–2004-es idő­szak­ról. A Tör­vé­nyek, ren­de­le­tek, ha­tá­ro­za­tok cí­mű el­ső fe­je­zet­be ke­rül­tek a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság köz­jo­gi hely­ze­té­nek azon hi­va­ta­los ira­tai, ame­lyek a múlt­ban és/­vagy a má­ban hi­vat­ko­zá­si alap­ként szol­gál­hat­nak: a rá­dió- és televíz­iótörvény anya­nyel­vi pas­­szu­sai, A re­gi­o­ná­lis és ki­sebb­sé­gi nyel­vek eu­ró­pai char­tá­já­nak szö­ve­ge, a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács ún. név­ren­de­le­te stb. A vá­lo­ga­tás ha­tá­ro­zot­tan egyszem­pon­tú, de nem egy­ol­da­lú, mi­vel a ki­sebb­sé­gi jo­go­kat or­szá­gos mé­ret­ben, az ál­lam­pol­gá­ri és az em­be­ri jo­gok kon­tex­tu­sá­ban tag­lal­ja, és ér­vé­nye­sít bi­zo­nyos ol­va­sói-fel­hasz­ná­lói prak­ti­kus szem­pon­to­kat, mint pl. a ké­zi­könyv hi­vat­ko­zá­si alap jel­le­gét, va­la­mint az ol­va­sók jog­tu­dat­fe­jlesztését. A sze­lek­tá­lás té­nye a leg­több eset­ben tech­ni­ka­i­lag azt je­len­ti, hogy a do­ku­men­tu­mok­nak csak a meg­ha­tá­ro­zott szem­pont­ból lé­nye­ges ré­sze­it köz­li, ki­vé­tel nél­kül a Gram­ma Nyel­vi Iro­da mun­ka­tár­sa­i­nak szak­sze­rű ma­gyar for­dí­tá­sá­ban. Az Egyéb do­ku­men­tu­mok cí­mű má­so­dik fe­je­zet az 1989–2004 köz­ti idő­szak egyes köz­éle­ti ese­mé­nye­it van hi­vat­va do­ku­men­tál­ni, me­mo­ran­du­mok, párt­prog­ram­ok, ter­ve­ze­tek, ál­lás­fog­la­lás­ok, vá­lasz­tá­si prog­ra­mok és kong­res­­szu­si nyi­lat­ko­za­tok for­má­já­ban. És ép­pen azért, mi­vel a má­so­dik kö­tet e ré­szé­ben tel­jes mér­ték­ben ér­vé­nye­sül­nek a je­len­kor­ku­ta­tás do­ku­men­tá­ci­ós-ar­chi­vá­ló szem­pont­jai, tar­tom saj­ná­la­tos­nak, hogy ki­ma­radt a szlo­vá­ki­ai ma­gyar bal­ol­da­li (kom­mu­nis­ta, szo­ci­ál­de­mok­ra­ta) párt­élet, mely szer­ve­ze­ti­leg/vá­lasz­tá­si­lag ne­he­zeb­ben meg­ra­gad­ha­tó, de je­len­tő­sé­gé­ben nem alá­be­csül­he­tő, rá­adá­sul a re­á­lis össz­kép szem­pont­já­ból sem el­ha­nya­gol­ha­tó vo­nat­ko­zás. Mi­vel iga­zi em­ber­pró­bá­ló fel­adat a ter­je­del­mes párt­ira­tok so­rát vé­gig­ol­vas­ni, én itt két vo­nat­ko­zást tar­tok ér­de­mes­nek ki­emel­ni. Egy­részt a gyűj­te­mény mai ,,has­zon­ta­lan­ságát”, ami vi­szont a do­ku­men­tu­mok tör­té­ne­ti ér­té­ke, és egyéb­ként föl­ve­ti, hogy a hi­va­ta­los po­li­ti­ka szint­je mel­lett a tör­té­nel­mi komp­le­xi­tás je­gyé­ben mi­lyen fon­tos vol­na az 1989 utá­ni ra­di­ká­lis vál­to­zá­sok kö­ze­pet­te zaj­ló min­den­nap­ok, élet­mód és ma­gán­szfé­ra ku­ta­tá­sa és meg­örö­kí­té­se. Más­részt az a be­nyo­más ala­kul­hat ki az is­me­rős vagy ed­dig nem nagy nyil­vá­nos­sá­got ka­pott ira­tok ol­va­sá­sa köz­ben, hogy az 1989 utá­ni szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai élet do­mi­náns jel­lem­zői: az erős ide­o­ló­gi­ai fluk­tu­á­ció, a ra­pid és ki­szá­mít­ha­tat­lan ki­len­gé­sek, az in­ko­he­rens dön­tés­rend­szer, a sze­mé­lyi me­ga­la­po­zott­sá­gú, de egyéb­ként ál­lam­el­mé­le­ti­leg in­ga­tag és gyak­ran el­lent­mon­dá­sos stra­té­gi­ák – leg­alább­is én ezt ol­vas­tam ki az ira­tok­ból. Di­csé­ret il­le­ti vé­gül a má­so­dik kö­tet har­ma­dik ré­szét, a min­den szem­pont­ból jól szer­kesz­tett kro­no­ló­gi­át, Orosz Már­ta és Popé­ly Ár­pád mun­ká­ját, akik jó ér­zék­kel ta­po­gat­ták ki és ír­ták le az el­múlt ti­zen­öt év leg­fon­to­sabb, túl­nyo­mó­részt köz­po­li­ti­kai, ki­sebb mér­ték­ben kul­tu­rá­lis jel­le­gű ese­mé­nye­i­nek át­te­kin­tő ese­mény­so­rát.
A két kö­tet alap­ján két­ség­te­len, hogy min­den­ki szá­má­ra, aki a je­len­ben és a kö­zel­jö­vő­ben hi­te­les és meg­ala­po­zott vé­le­ményt kí­ván for­mál­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zös­ség főbb tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és szo­ci­o­ló­gi­ai fo­lya­ma­ta­i­ról, azt nem te­he­ti meg a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet je­len ki­ad­vá­nyai nél­kül, le­gyen az szlo­vá­ki­ai vagy ma­gyar­or­szá­gi ma­gyar, vagy szlo­vák po­li­to­ló­gus, po­li­ti­kus, ku­ta­tó stb. Nyil­ván mind­két kö­tet ese­té­ben a hasz­ná­lat tud­ja majd a leg­job­ban el­dön­te­ni a kö­te­tek elő­nye­it és hát­rá­nya­it, en­nek el­le­né­re úgy is fo­gal­maz­ha­tunk, hogy va­ló­já­ban a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet el­ső tíz évé­nek es­­szen­ci­á­ját tart­juk a ke­zünk­ben (no­ha az in­té­zet rop­pant szé­les kö­rű te­vé­keny­sé­ge nyil­ván jó­val túl­lép e kö­te­tek tar­tal­mán). A két szer­kesz­tő, Fa­ze­kas Jó­zsef és Hunèík Pé­ter, ös­­sze tud­ták fog­ni és ko­or­di­nál­ni a ma­gyar­or­szá­gi és szlo­vák ku­ta­tó­kat is fel­vo­nul­ta­tó, még­is a hu­szon­hat szer­ző kö­zött ör­ven­de­te­sen nagy arány­ban sze­rep­lő bel­ső szak­ér­tő­ket, így a Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban cí­mű sorozat első két köteté­ben hi­telt ér­dem­lő­en vol­tak ké­pe­sek fölvál­lani a ber­ke­ink­ben pél­da nél­kül ál­ló vál­lal­ko­zás nagy­sá­gát és ko­moly­sá­gát.
Vaj­da Bar­na­bás

Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat (Presinszky Károly)

Vö­rös Fe­renc (sz­erk.): Re­gi­o­ná­lis di­a­lek­tu­sok, ki­sebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­lat. A 2005. ok­tó­ber 20–21-i somor­jai kon­fe­ren­cia elő­adá­sai. Budapest–Nyitra–Somor­ja–Duna­szer­dahely, Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság–Kons­tan­tin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Kara–Fórum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­­té­zet–Lilium Aurum, 2005, 164 p.

2005 ok­tó­be­ré­ben a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet adott ott­hont an­nak a két­na­pos kon­fe­ren­ci­á­nak, me­lyen a ki­sebb­sé­gi hely­zet­ben lé­vő ma­gyar­ság nyel­vi, nyelv­hasz­ná­la­ti kér­dé­se­i­ről és a re­gi­o­ná­lis nyelv­hasz­ná­lat sa­já­tos­sá­ga­i­ról hall­hat­tunk elő­adá­so­kat. Az elő­adók négy kü­lön­bö­ző or­szág te­rü­le­tén él­nek, hat szak­mai mű­helyt kép­vi­sel­nek, és hoz­zá­szó­lá­sa­ik­kal a nyelv­tu­do­mány több szak­te­rü­let­ét (két­nyel­vű­ség, di­a­lek­to­ló­gia, kon­tak­toló­gia, név­tan, nyel­vi ter­ve­zés, pszi­cho­- és szo­ci­o­lingvisztika) érin­tet­ték. A kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok írott vál­to­za­tát gyűj­ti egy­be a be­mu­ta­tan­dó kö­tet.
A szer­kesz­tő a kö­tet elő­sza­vá­ban le­ír­ja, hogy a kon­fe­ren­cia öt­le­te a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szé­kén fo­gal­ma­zó­dott meg, az ot­ta­ni ma­gyar nyel­vű pe­da­gó­gus­kép­zés 45. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból, to­váb­bá ki­eme­li, hogy a szín­vo­na­las ren­dez­vény cél­ja nem­csak a sze­mé­lyes kon­zul­tá­ció, ta­pasz­ta­lat­cse­re meg­te­rem­té­se volt, ha­nem a szak­mai mű­he­lyek kö­zöt­ti kap­cso­lat in­ten­zí­veb­bé té­te­le is.
A kö­tet hu­szon­egy elő­adás szö­ve­gét tar­tal­maz­za. Az is­mer­te­té­sük­re szánt ke­ret vé­ges­sé­ge mi­att a to­váb­bi­ak­ban csu­pán rö­vi­den szó­lok az elő­adá­sok tar­tal­má­ról, igyek­szem in­kább a szer­zők gon­do­lat­éb­resz­tő meg­ál­la­pí­tá­sa­it köz­ve­tí­te­ni, hogy az ér­dek­lő­dők fi­gyel­mét a kon­fe­ren­cia­kö­tet ol­va­sá­sá­ra fel­kelt­sem.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar szo­ci­ol­ingvisztikai ku­ta­tá­sok szá­má­ra kí­ván hasz­nos se­gít­sé­get nyúj­ta­ni Gyur­gyík Lász­ló ta­nul­má­nya, mely­ben a leg­újabb nép­szám­lá­lá­si ada­tok nyel­vé­sze­ti fel­hasz­ná­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge­it tár­ja elénk. Ki­eme­li, hogy a 2001-es cen­zus ada­tai köz­ség­so­ros és kor­cso­port­ok sze­rin­ti bon­tás­ban az anya­nyelv sze­rint is nyil­vá­nos­ság­ra ke­rül­tek. Az ada­tok sok­ré­tű fel­hasz­ná­lá­sán kí­vül rá­vi­lá­gít a jól ki­mun­kált és hasz­nos­nak bi­zo­nyult szo­ci­o­ló­gi­ai el­mé­le­tek, mód­sze­rek és ka­te­gó­ri­ák nyel­vé­sze­ti al­kal­ma­zá­sá­ra.
Szlo­vé­ni­á­ba, a két­nyel­vű Mu­ra­vi­dék­re ka­la­u­zol ben­nün­ket Bo­kor Jó­zsef ta­nul­má­nya, mely­ben egy at­ti­tűd­vizs­gá­lat ered­mé­nye­it köz­li. Lend­ván és kör­nyé­kén kér­dez­tek meg 300 adat­köz­lőt a ma­gyar, ill. a szlo­vén nyelv­hez va­ló vi­szo­nyá­ról, to­váb­bá a két nyelv vár­ha­tó jö­vő­jé­ről. Mu­ra­vi­dé­ken a két nyelv dek­la­rál­tan egyen­ran­gú és egyen­jo­gú, a vizs­gá­lat ered­mé­nyei még­is szá­mos el­gon­dol­kod­ta­tó ered­ményt tár­nak elénk a ma­gyar nyelv ot­ta­ni jö­vő­jé­ről.
A ma­gyar nyelv ha­tá­ron tú­li vál­to­za­ta­i­nak köl­csön­sza­va­i­ról ír Lanstyák Ist­ván. Két év szó­tár­ta­ni mun­ká­la­ta­i­nak ered­mé­nye­it fog­lal­ja ös­­sze. Jel­lem­zi a köl­csön­sza­vak faj­tá­it, rá­mu­tat az egyes ál­la­mi vál­to­za­tok­ban meg­ta­lál­ha­tó szó­kész­le­ti egy­sé­gek egye­zé­se­i­re. Gaz­dag pél­da­anya­gá­nak is­mer­te­té­sén túl meg­ál­la­pít­ja, hogy a ha­tá­ron tú­li sza­vak és a köz­mag­yar sza­vak kö­zött nincs éles ha­tár­vo­nal, ugyan­is a vi­lág­nyel­vek ha­tá­sá­ra nagy szám­ban ke­rül­nek be a köz­mag­yar nyelv­be is olyan szó­kész­le­ti ele­mek, ame­lyek ed­dig a ha­tá­ron tú­li nyelv­vál­to­za­tok sa­já­tos ele­me­i­nek szá­mí­tód­tak.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­ter­ve­zés kér­dé­se­i­vel fog­lal­ko­zik ta­nul­má­nyá­ban Szabómi­­hály Gi­zel­la. A stan­dar­di­zá­lás és ko­di­fi­ká­lás ne­héz­sé­ge­it egyes hely­ség­ne­vek pél­dá­in ke­resz­tül szem­lél­te­ti. A nyelv­ter­ve­ző te­vé­keny­ség so­rán prob­lé­mát okoz az újabb és a ré­geb­bi ne­vek vál­ta­ko­zá­sa; a szlo­vák min­tá­ra lét­re­jött olyan vál­to­za­tok hasz­ná­la­ta, me­lyek ed­dig so­ha nem vol­tak hi­va­ta­lo­sak; ill. a he­lyes­írás vál­ta­ko­zá­sa a hely­ség­ne­vek­ben. A szer­ző a kod­i­fiká­ció si­ke­res­sé­gét ma­gyar és szlo­vák nyel­vé­szek, ill. más szak­em­be­rek együtt­mű­kö­dé­sé­ben lát­ja.
Misad Ka­ta­lin szin­tén a nyel­vi ter­ve­zés bo­nyo­lult­ágá­ra mu­tat rá a ma­gyar–szlo­vák, ill. szlo­vák–ma­gyar szak­szó­tá­rak elem­zé­sén ke­resz­tül. Ta­nul­má­nyá­ban 6 szó­tárt vesz gór­cső alá. Rá­mu­tat a szak­sza­vak mo­ti­vá­ci­ó­já­ban elő­for­du­ló kü­lön­bö­ző­sé­gek­re, a ma­gyar és a szlo­vák nyelv for­mai kü­lönb­sé­ge­i­ből adó­dó prob­lé­mák­ra, to­váb­bá azok­ra a szak­te­rü­le­tek­re, me­lyek kü­lö­nö­sen érin­tet­tek a szak­nyel­vi ter­ve­zés­ben.
A Csal­ló­köz szí­vé­ben fek­vő Nyékvárkony köz­ség hi­va­ta­li nyelv­hasz­ná­la­tá­nak jel­leg­ze­tes­sé­ge­i­vel fog­lal­ko­zik ta­nul­má­nyá­ban Meny­hárt Jó­zsef. Azt vizs­gál­ja, hogy volt-e mér­he­tő ho­za­dé­ka az 1999-ben élet­be lé­pett ki­sebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­la­tot sza­bá­lyo­zó tör­vény­nek. Elem­zi a la­kos­sá­gi kér­vé­nye­ket, és a nyel­vi ter­ve­zé­si lé­pé­sek ha­tá­sát. Vizs­gá­la­ta na­gyon ta­nul­sá­gos, ugyan­is meg­ál­la­pít­ja, hogy a tör­vé­nyi le­he­tő­sé­gek el­le­né­re a hi­va­ta­li írás­be­li­sé­get a szlo­vák nyelv meg­in­gat­ha­tat­lan vol­ta jel­lem­zi. En­nek okát a ki­sebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­lók alul­in­for­mált­sá­gá­ban lát­ja.
Tit­kos ma­gya­rok cím­mel Rabec Ist­ván a nyelv­vesz­tés és iden­ti­tás­vesz­tés ös­­sze­füg­gé­se­it bon­col­gat­ja írá­sá­ban. Ki­lenc adat­köz­lő­vel ké­szí­tett in­ter­jút, és azt ta­pasz­tal­ta, hogy a meg­kér­de­zet­tek gyak­ran til­ta­koz­tak az ál­ta­luk szűk­nek ér­zett nem­ze­ti­sé­gi be­so­ro­lás el­len. A leg­töb­ben mind­két nem­ze­ti­sé­get ma­gu­ké­nak val­lot­ták, ám a ma­gyar­ral csak bi­zo­nyos fo­kig vol­tak ké­pe­sek azo­no­sul­ni, a szlo­vák iden­ti­tás kö­ze­lebb állt hoz­zá­juk.
Egy új­sze­rű kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­na jel­leg­ze­tes­sé­ge­i­ről ad íze­lí­tőt Bí­ró Fe­renc. A prá­gai ma­gyar fi­a­ta­lok inter­netes írás­be­li kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját vizs­gál­va ér­de­kes pél­dá­kat hoz az em­lí­tett kis­kö­zös­ség di­a­ló­gu­sa­i­ból. Kü­lön ki­tér a le­ve­lek nyi­tó és zá­ró ré­szé­nek nyel­vi elem­zé­sé­re. Ku­ta­tá­sá­nak új­sze­rű­sé­ge több ha­son­ló vizs­gá­lat el­vég­zé­sé­re ösz­tö­nöz­he­ti a nyel­vé­szet iránt ér­dek­lő­dő ol­va­sót.
Pszi­chol­ingvisztikai té­má­val fog­lal­ko­zik a kö­vet­ke­ző két ta­nul­mány. N. Markó Ju­li­an­na a be­szé­lés­hez va­ló vi­szonyt vizs­gál­ja. Dél-Za­lá­ban vég­zett nyelv­já­rás­gyűj­tő út­jai so­rán azt fi­gyel­te, hogy az adat­köz­lők men­­nyi­re nyi­tot­tak a kom­mu­ni­ká­ci­ó­ra. Meg­fi­gye­lé­sei ér­té­kes ku­ta­tás-mód­szer­ta­ni meg­jegy­zé­sek, ta­ná­csai pe­dig kü­lö­nö­sen hasz­no­sak a le­en­dő gyűj­tők szá­má­ra. Vanèoné Krem­mer Il­di­kó az anya­nyelv­ok­ta­tás ége­tő kér­dé­sét, a szö­veg­ér­tést vizs­gál­ja pszi­chol­ingvisztikai mód­sze­rek­kel. Ta­nul­má­nyá­ból vá­laszt kap­ha­tunk ar­ra, hogy van-e kü­lönb­ség szlo­vá­ki­ai ma­gyar két­nyel­vű gyer­me­kek és ma­gyar­or­szá­gi egy­nyel­vű tár­sa­ik szö­veg­ér­té­sé­nek fej­lő­dé­sé­ben.
A ma­gyar nyelv­te­rü­let nyu­ga­ti ré­gi­ó­já­nak nyelv­hasz­ná­la­tá­ról kap­ha­tunk ár­nyal­tabb ké­pet a to­váb­bi há­rom ta­nul­mány­ból. Guttmann Mik­lós a Mu­ra men­ti kis­ré­gió nyel­vi vál­to­zá­sa­i­nak pél­dá­in ke­resz­tül a nyelv­hasz­ná­lat igé­nyes­sé­gé­re hív­ja föl a fi­gyel­met. Mol­nár Zol­tán Mik­lós kü­lö­nö­sen gaz­dag, ér­de­kes és ér­té­kes pél­da­tá­rat hoz Szom­bat­hely és Lend­va tér­sé­gé­ből a fe­le­ség fo­gal­má­nak meg­ne­ve­zé­sé­re. A fel­gyűj­tött lexémákat tár­sa­dal­mi meg­ala­po­zott­sá­guk alap­ján tár­gyal­ja. Haj­ba Re­ná­ta ta­nul­má­nyá­ból Szom­bat­hely nyelv­hasz­ná­la­tá­ról kap­ha­tunk ké­pet. Vizs­gá­la­ti ered­­mé­nyei alap­ján azt a fon­tos kér­dést is bon­col­gat­ja, hogy a re­gi­o­ná­lis köz­nyelv mi­lyen jel­le­gű nor­ma­rend­szer.
A ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia szá­má­ra nagy je­len­tő­sé­gű ter­vek­ről szá­mol be a kö­vet­ke­ző két ta­nul­mány. Egy Lend­va vi­dé­ki táj­szó­tár szü­le­té­sé­ről tu­dó­sít Kol­láth An­na. Ta­nul­má­nyá­ban rá­vi­lá­gít a le­en­dő szó­tár cél­já­ra, szer­ke­ze­té­re, va­la­mint a szó­tár­írás köz­ben fel­me­rü­lő ne­héz­sé­gek­re. Íze­lí­tő­ül né­hány szó­cik­ket is be­mu­tat a ké­szü­lő szó­tár­ból. Sán­dor An­na a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ku­ta­tás ter­ve­it, el­vég­zen­dő fel­ada­ta­it vá­zol­ja fel. Nyelv­já­rá­si ol­va­só­könyv, zob­o­ralji táj­szó­tár és nyelv­já­rá­si mo­nog­rá­fi­ák el­ké­szí­té­sén túl ál­lan­dó és fon­tos fel­adat­ként ha­tá­roz­za meg a di­a­lek­to­ló­gi­ai is­me­re­tek erő­tel­je­sebb meg­je­len­te­té­sét az anya­nyel­vi ok­ta­tás­ban.
Nyelvjárástörténeti és név­ta­ni ész­re­vé­te­lek öt­vö­ződ­nek a kö­vet­ke­ző ta­nul­mány­ban, mely­ben a szlo­vá­ki­ai Nagy­hind és a szer­bi­ai Kupusz­i­na nyelv­já­rá­sá­nak ro­kon­sá­gá­ról a két te­le­pü­lés leg­ré­geb­bi csa­lád­ne­ve­i­nek egy­be­ve­té­se kap­csán ol­vas­ha­tunk.
A név­tan ber­ke­i­be ka­la­u­zol­ják az ol­va­sót a kon­fe­ren­cia­kö­tet to­váb­bi ta­nul­má­nyai. Ipoly és Ga­ram men­ti hely­ne­vek vizs­gá­la­ta alap­ján Vö­rös Ot­tó né­hány ke­vés­bé gya­ko­ri táj­sza­vunk szó­föld­raj­zá­hoz szol­gál­tat rit­ka, ar­cha­i­kus és egy­ben na­gyon ér­té­kes ada­to­kat. Meg­ál­la­pí­tá­sai ál­tal kö­vet­kez­te­té­sek fo­gal­maz­ha­tók meg a név­adás je­len­tés­be­li mo­ti­vá­ci­ó­já­ra, ill. a kö­vü­let­té vált név­rész múlt­já­ra vo­nat­ko­zó­an.
A mu­ra­vi­dé­ki (hetési) ma­gyar sze­mély­ne­ve­ket négy­fé­le szem­pont­ból vizs­gál­ja Var­ga Jó­zsef ta­nul­má­nya. A ve­ze­ték­ne­vek ere­de­te, tol­da­lé­ko­lá­sa és több­ség­je­lö­lé­si sa­já­tos­sá­gai mel­lett a te­le­fon­könyv­ben ta­lál­ha­tó for­má­juk­ról is ír. El­gon­dol­kod­ta­tó a meg­ál­la­pí­tá­sa, hogy a ma­gyar név­vi­se­lők kö­ré­ben is a ne­vek szlo­vé­nes írás­mód­ja hasz­ná­la­tos.
Kör­nye­zet­nyel­vi szem­pont­ból vizs­gál­ja írá­sá­ban a fel­vi­dé­ki sze­mély­ne­ve­ket Vö­rös Fe­renc. Mun­ká­ja el­ső ré­szé­ben az areális nyel­vé­szet­ről és an­nak név­ta­ni je­len­tő­sé­gé­ről ír a ma­gyar név­kincs pél­dái alap­ján. A to­váb­bi­ak­ban azo­kat a szlo­vák nyel­vi ha­tá­so­kat vizs­gál­ja, ame­lyek köl­csön­zés­ként je­lent­kez­nek a fel­vi­dé­ki ma­gyar név­anyag­ban. Az areális ha­tá­so­kat csa­lád­ne­vek, ke­reszt­ne­vek, bece- és ra­gad­vány­ne­vek, va­la­mint név­ki­egé­szí­tők pél­dá­in ke­resz­tül bi­zo­nyít­ja.
Bauko Já­nos a di­ák­ra­gad­vány­ne­ve­ket vizs­­gál­va mu­tat rá a ma­gyar–szlo­vák két­nyel­vű kör­nye­zet név­adá­si és név­hasz­ná­la­ti szo­ká­sa­i­ra. A Ko­má­ro­mi já­rás öt is­ko­lá­já­ban vég­zett kér­dő­íves gyűj­tés ered­mé­nye­it köz­li. Ér­de­kes pél­dá­in ke­resz­tül nyo­mon kö­vet­het­jük a szlo­vák nyelv ha­tá­sát, ám az egész kor­puszt a ma­gyar ere­de­tű ra­gad­vány­ne­vek do­mi­nan­ci­á­ja jel­lem­zi.
Ipoly men­te hely­ne­ve­i­nek ti­po­ló­gi­ai vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zó ta­nul­mány zár­ja a kon­fe­ren­cia­kö­te­tet. Tö­rök Ta­más a név­tu­do­mány­ban al­kal­ma­zott funk­ci­o­ná­lis-sze­man­ti­kai szem­pont­ból elem­zi az em­lí­tett ré­gió egy­ré­szes és két­ré­szes hely­ne­ve­it. Mun­ká­já­ból nem­csak a gaz­dag név­kincs pon­tos kat­e­go­rizá­ciójáról kap­ha­tunk ké­pet, ha­nem a név­tu­do­mány­ban al­kal­ma­zott elem­zé­si szem­pon­tok ös­­sze­füg­gé­se­i­ről is.
A be­mu­ta­tott kon­fe­ren­cia­kö­tet ta­nul­má­nya­it együtt jel­lem­zi a tu­do­má­nyos igé­nyes­ség és a te­ma­ti­kai sok­szí­nű­ség. A ki­ad­vány ál­tal a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ol­va­só ké­pet kap­hat más ré­gi­ók ki­sebb­sé­gi ma­gyar­ja­i­nak nyelv­hasz­ná­la­tá­ról is, ez­ál­tal bíz­vást ál­lít­ha­tom, hogy az is­mer­te­tett ta­nul­má­nyok mind a nyel­vé­szek, mind az ér­dek­lő­dő nagy­kö­zön­ség fi­gyel­mét egy­aránt fel­kel­tik.
Presin­szky Kár­oly