L. Juhász Ilona legújabb tanulmánykötetében hét korábban megjelent, az összehasonlító folklorisztika tárgykörébe tartozó, izgalmas írása olvasható. A „Bizony, boszorkányok még mindig vannak!” Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században; A premonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban – különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára; Kilenc kereszt. Egy szakrális kisemlék-együttes nyomában a világhálón. Új perspektívák a néprajzkutatásban; Karácsony és a halottak emlékezete. Dél-szlovákiai példa; Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken; A fénykép szerepe a lokális emlékezetben. Keszegfalvi példa; „Kopjafa” versus hagyományos fejfa? Hajdúböszörményi példa – mégsem másodközlések, hanem minden esetben kiegészített, átdolgozott, továbbgondolt munkák.
Bővebben →
„Távol legyen másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” (Pál levele a galátákhoz 6,14) A város etnikai térszerkezetének változása A kistáj központjának számító, a Körös-patak és a Tisza határolta ártéri teraszon fekvő település – mely 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, majd az idők folyamán a szétesett Jugoszláviától a Szerb Köztársasághoz került – az Árpád-kortól a török elleni felszabadító háborúk Bácskára való kiterjedéséig folyamatosan lakott volt.1 1686-tól azonban az átvonuló seregek és az időnkét portyázó kisebb csapatok állandóan veszélyeztették a településen lakók létét és vagyoni biztonságát. Alig hagyták el Ókanizsát2 és sok más Tisza menti helységet addigi lakói, máris újabbak érkeztek a helyükre: 1687 decemberében és 1688 januárjában az elnéptelenedett településeket katonáskodó szerbek foglalták el.3 A lakosságcsere gyors lezajlását a vidéken járó térképész, Johann Kristof Müller 1706-os datálású térképe – Markt alt Kanisa – ugyan nem jelöli, de a részletes utcahálózatból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a beköltözők a szellemvárosban gyorsan kijavítható lakóépületeket, templomokat találhattak.4 A szerbek folyamatos beköltözése a két zentai csata között azt eredményezte, hogy a 17–18. század fordulójára a táj teljesen elveszítette magyar lakossági többségét.5 A vidék polgárosítása az uralkodó Mária Terézia által összehívott 1741. évi országgyűlésen mondatott ki.6 A megyei joghatóság a terület bekebelezésére... Bővebben →
Warning: Missing argument 1 for wpex_pagination(), called in /home/kv017300/www_root/wp-content/themes/szemle/author.php on line 18 and defined in /home/kv017300/www_root/wp-content/themes/szemle/functions/pagination.php on line 9