Dokumentum-összeállításunkkal a 15 évvel ezelőtti bársonyos forradalomra emlékezünk. Teljes terjedelmében bemutatjuk az 1989. november 27-től megjelenő Szabad Kapacitás c. kiadvány első három számát. Az 1989. november 18-án megalakult Független Magyar Kezdeményezés tájékoztatója a csehszlovákiai magyarok háború utáni első szabad sajtóterméke volt. Az Új Szóból egy november 20-án, tehát a prágai események után négy nappal megjelent írást közlünk (A szocialista erők nyugtalanságot akarnak kelteni), mely jellemző módon tanúskodik arról, hogy a hivatalos sajtó mily módon reagált az eseményekre. A többi hetilap főleg a hosszú gyártási idő miatt csak megkésve tudott reagálni az eseményekre. Az Új Ifjúság 1989. december 6-án megjelent 49. száma és a december 13-án megjelent 50. száma a lap negyedik oldalán Álláspontok és állásfoglalások című rovatában közli az összeállításunkban szereplő felhívásokat, közleményeket. A Hét az 1989. december 15-én megjelent 51. számában közöl először fényképeket, krónikát és rövid írásokat a novemberi eseményekről. Összeállításunkban szerepel továbbá az 1989. december 15-én megjelent Nap c. független napilap első számának címlapja. A sajtóban közölt dokumentumokat kiegészíti az 1989. november 18-án Vágselylyén megtartott értelmiségi találkozó programja, továbbá a Csehszlovákiai Magyarok Fórumának programnyilatkozata és néhány korabeli, a novemberi napok hangulatát felidéző fényképfelvétel. Végh László Bővebben →
Az 1956-os magyar forradalom szlovákiai és ezen belül szlovákiai magyar vonatkozásai a legutóbbi idõkig feltáratlanok voltak. A forradalom kerek, 50-éves jubileumának köszönhetõen az utóbbi egy-két évben ez szerencsére már nincs így, s sorra jelennek meg a témát érintõ tanulmányok. Ebben a folyamatban tölt be nem lebecsülendõ szerepet a Fórum Társadalomtudományi Szemle jelen száma. A forradalom szlovákiai visszhangjával foglalkozó legújabb kutatások igazolták azt, amit korábban csupán sejteni lehetett, illetve amirõl a visszaemlékezõk eddig csak négyszemközt beszéltek, miszerint a szlovákiai magyarok rendkívüli figyelemmel és õszinte szimpátiával figyelték a forradalmi eseményeket. A forradalmi Magyarország melletti nyílt kiállásról a korabeli csehszlovákiai viszonyok között azonban szó sem lehetett. Ezt nemcsak a rendõri terror és a határszélre felvonuló katonaság jelenléte akadályozta meg, de az a bénultság is, amely a magyar kisebbséget a hontalanság éveinek jogfosztottsága után pár évvel még mindig jellemezte. A deportálások, a lakosságcsere és a nacionalista indíttatású népbírósági perek által a természetes vezetõitõl (a falusi gazdáktól, a pozsonyi és kassai városi polgárságtól, valamint a két háború közötti közéletben aktívan fellépõ értelmiségtõl) megfosztott és megfélemlített kisebbség nyíltan nem fejezhette ki véleményét. Ehelyett szimbolikus cselekedetekhez folyamodott: több település templomában felhangzott a magyar nemzeti himnusz, mások nemzetiszín szalagot helyeztek a világháborús hõsök sírjaira vagy gyászszalag viselésével... Bővebben →
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a következő törvényt alkotta: I. fejezet 1. § A törvény tárgya A törvény a külföldi szlovák jogállását, a Szlovák Köztársaság területén érvényesülő jogait és kötelezettségeit szabályozza. A törvény szabályozza továbbá az igénylőnek külföldi szlovákként való elismerésével kapcsolatos eljárási rendet, valamint a központi államigazgatási szerveknek a külföldi szlovákokkal kapcsolatos feladat- és jogkörét. 2. § A külföldi szlovák Külföldi szlováknak az a személy minősül, akit e törvény alapján az elbíráló hatóság külföldi szlovákként elismer. Külföldi szlovákként az e törvényben meghatározott feltételek mellett valamely, nem szlovák állampolgárságú személy ismerhető el, amennyiben szlovák nemzetiségű vagy szlovák etnikai származású és szlovák kulturális-nyelvi öntudatú. E törvény alkalmazásában szlovák etnikai származáson azt kell érteni, hogy a külföldi szlovákként való elismerését kérő személy (a továbbiakban: „kérelmező”) vagy három nemzedékre visszamenőleg valamely közvetlen felmenője szlovák nemzetiségű volt. A kérelmező szlovák nemzetiségét vagy szlovák etnikai származását az e tényeket bizonyító okmányokkal igazolja. Ilyen okmánynak minősül elsősorban aszületési anyakönyvi kivonat vagy a keresztlevél, az anyakönyvi kivonat, az állampolgársági bizonyítvány vagy a kérelmező állandó lakóhelyét igazoló irat. Az a kérelmező, aki nem tudja beszerezni a (4) bekezdésben említett okmányok valamelyikét, a tartózkodási helyén működő külföldi szlovák szervezet írásos tanúsítványát mutatja be; ilyen szervezet hiányában az ugyanazon... Bővebben →
a Magyar Köztársaságnak az Alkotmány 6. § (3) bekezdésében foglalt, a határon kívül élő magyarokért viselt felelősségének érvényesítése érdekében, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolataik ápolásának és fejlesztésének előmozdítása céljából,
figyelemmel a Magyar Köztársaság európai integrációs törekvéseire, továbbá a nemzetközi szervezeteknek, különösen az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Uniónak az emberi jogok tiszteletben tartásával, a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos alapelveire,
tekintettel a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályaira és a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségekre, Bővebben →
A Fórum Kisebbségkutató Intézet a közeljövőben új kiadványsorozatot indít Fontes históriáé… címmel, amely, mint a latin elnevezés mutatja, a történelem forrásait kívánja közreadni. Konkrétabban a szlovákiai (csehszlovákiai) magyarok múltjára és történelmére vonatkozó írásos, esetleg képi dokumentumokról van szó. Ezen témakör megadásával egyúttal időrendileg is behatároltuk a források kutatását. Ez azt jelenti, hogy azokkal az írásos dokumentumokkal kívánunk foglalkozni, amelyek az 1918-ban létrejött Csehszlovákiához csatolt felvidéki magyarság történetére vonatkoznak, beleértve természetesen az 1939-1945 közötti éveket, amikor a felvidéki magyarság egy része az önálló Szlovák Köztársaságban maradt a Felvidék egy részének Magyarországhoz történt visszacsatolása után. Sőt egy további pontosítás is szükséges. A két világháború közötti időszakban (1918-1939) Kárpátalja is Csehszlovákiához tartozott, ahol szintén jelentős magyar kisebbség élt. Tehát főleg erre az időszakra vonatkozóan ezen területek magyarságának történetével foglalkozó dokumentumok feltárása is kutatási céljaink között szerepel. Nem szólva most az egynéhány megjelent dokumentumgyűjteményről, a szlovákiai (csehszlovákiai) magyarság történetére vonatkozó dokumentumok egy-egy tanulmánykötet függelékeként már a múltban is megjelentek. Itt most ezeket nem soroljuk fel. Ezt a sorozat első kötetének bevezetőjében tesszük meg. Szeretnénk azonban arra utalni, hogy az eddigi közlések néhány jellemző és bizonyára a történelem szempontjából fontos dokumentumot tártak a nyilvánosság elé. Ezzel szemben a nemrégen megindult kutatás szisztematikusan és a... Bővebben →
A dokumentumokat Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok című könyvéből válogattuk, mely a Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában a közeljövőben jelenik meg a FONTES HISTÓRIÁÉ HUNGARORUM című sorozat 2. köteteként. “A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944 (Nostra Tempóra 7., Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó, 2002) összeállítása közben kezembe került dokumentumok válogatása került be e kötetbe abból a megfontolásból, hogy részben ismeretlen, részben nehezen hozzáférhető szövegekről van szó, melyeknek alapvető jelentősége van a régió történetének kutatásában. A hozzáférés biztosítása mellett az a szándék is közrejátszott, hogy a vonatkozó szakirodalom – főleg annak a kárpátaljai magyar szerzőktől származó – egy részében állandósul az az ún. történeti szájhagyomány jelensége, aminek lényege, hogy végig nem olvasott, eredeti szövegében nem ismert, csak kiragadott mondatokat vándoroltatnak a szerzők, következtetéseket részinformációkból vonnak le. Köny-nyen bizonyítható ez, ha szigorúan utánanézünk a hivatkozásoknak, illetve annak, hogy az egyes kérdésekben megnyilatkozok mondanak-e újat egymáshoz képest. Másrészről magyarországi szerzőknél sok esetben Kárpátalja mindössze néhány mondat magyarországi vagy nemzetközi vonatkozásban, a kárpátaljai vagy a kárpátaljai nem magyar nézet elmellőzésével. Az ukrán történetírás ugyanezt a kérdést kárpátaljai és ukrán szemmel nézi, valamint szlovák forrásokat is használ, magyarul azonban a szerzők alig tudnak. Miért tekinthető ez a... Bővebben →
Kronológia Összeállította: L. Juhász Ilona és Liszka József Amikor éppen megéljük a jelent, úgy tűnik, hogy egy soha el nem felejthető esemény részesei vagyunk. Aztán az idő mégis megmutatja… Például olyankor, ha egy intézmény legutóbbi húsz esztendejét próbáljuk a fennmaradt dokumentumok és az emlékezet alapján rekonstruálni. Az alábbi kronológia, noha a benne foglaltaknak tevékeny részesei voltunk, igen sok forrástípusból rakódott egybe: ahogy fentebb említettük, fontos szerepet játszott benne az emlékezés, amit viszont más kútfőkkel (úgymint korabeli meghívók, programok, újságcikkek, naptárak, a Fórum Intézet honlapján fellelhető dokumentumok stb.) próbáltunk egzakt(abb)á tenni. És még így is biztosak vagyunk benne, hogy az alábbi áttekintés nem teljes, nem teljesen pontos. Talán mégis nyújt bizonyos, vázlatos képet arról a sokrétű tevékenységhalmazról, ami az Etnológiai Központ elmúlt két évtizedét jellemezte. Az érdeklődő valamivel többet tud meg ezzel kapcsolatban a Fórum Kisebbségkutató Intézet honlapjának megfelelő oldalain: http://foruminst.sk/szerkezet/etnologiai-kozpont/ 1997 október 1. A dunaszerdahelyi székhelyű Fórum Intézet kihelyezett részlegeként Liszka József vezetésével és külső munkatársak bevonásával létrejön a komáromi Etnológiai Központ. Működését a volt Pártszékház egyik helyiségében kezdi meg. 1997 végén Az Etnológiai Központ az egykori Centrál Szálloda első emeleti 3 kis hotelszobájába költözik, ahol helyet kap az adattár és a könyvtár. Nagyjából ugyanekkor... Bővebben →
a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság irodalmi, kritikai és tudományos folyóirata. 1933 és 1935 között jelent meg Pozsonyban. Felelős szerkesztője Szerényi Ferdinánd, majd Surányi Géza; a szerkesztőbizottság tagjai: Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Flórián Károly, Farkas Gyula, Jánoska Tivadar, Brogyányi Kálmán; az 1. szám főszerkesztője Maléter István. A negyedévesnek tervezett lapot nem tudták rendszeresen kiadni, gyakran késett, s főleg összevont számai voltak. Mivel kormánytámogatással jelent meg, nagy feltűnést keltett, hogy 1. számát Maléter Istvánnak a csehszlovákiai magyar kisebbség problémáit és Szalatnai Rezsőnek a szlovákiai magyar irodalmat tárgyaló tanulmányai miatt elkobozták, s azok másodszor már megcsonkítva jelentek meg. A lap számos színvonalas tanulmányt és szépirodalmi alkotást közölt, de nem tudott egységes koncepciót, profilt kialakítani. Kiváló tanulmányokat írt bele Sas Andor, Szalatnai Rezső, Krammer Jenő, Szerényi Ferdinánd, Flórián Károly, Peéry Rezső, a szépirodalmi részben kitűntek: Győry Dezső, Földes Sándor, Tamás Mihály, Egri Viktor, Palotai Boris, Antal Sándor, Neubauer Pál, Szombathy Viktor, Darkó István, Vozári Dezső. Minden számban közölte a CSMTIMT működésének krónikáját. A csehszlovákiai magyar tudományos és irodalmi élet megismeréséhez számos közleménye ma is forrásértékű, noha megjelenése idején a szélesebb olvasóközönséghez nem találta meg az utat, anyagi nehézségek miatt korán meg kellett szűnnie. Rendszeres könyvszemléjében megbízható értékelést nyújtott a szlovákiai... Bővebben →
Sima Ferenc: Magyar hangtan. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1960. Garaj Lajos: A magyar felvilágosodás és a reformkor irodalma. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1960. Sborník FFUK Bratislava. Philologica, roèník 11-12. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1959-1960. Bartha Tibor–Csanda Sándor–Garaj Lajos–Szeberényi Zoltán: Az újabb magyar irodalom története. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1963. Jakab István–Kazimírné Pesthy Mária–Zeman László: A magyar nyelv leíró nyelvtana. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1964. Turczel Lajos–Rákos Péter: A magyar irodalom története (1772–1848). Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo–Univerzita Komenského, 1965. (1. kiadás) Turczel Lajos–Rákos Péter: A magyar irodalom története (1772–1848). Bratislava, Univerzita Komenského, 1968. (2. kiadás) Turczel Lajos: A magyar irodalom története 1772-ig. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1968. Jakab István–Kazimírné Pesthy Mária–Zeman László: A magyar nyelv leíró nyelvtana. Bratislava, Univerzita Komenského, 1968. Turczel Lajos: Szemelvények a régi magyar irodalomból. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1970. Zborník FFUK. Philologica, roèník 20. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1970. Sima Ferenc: Magyar nyelvtörténet I. A nyelvtörténet forrásai, hangtörténet, nyelvemlék-szemelvények. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1971. Zborník FFUK. Philologica, roèník 25. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1974. Z konfrontácie maïarèiny a slovenèiny – Tanulmányok a magyar–szlovák összevető nyelvvizsgálat köréből. Red. Sima F. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1977. Zborník FFUK. Philologica, roèník 31. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladate¾stvo, 1981 Csanda Sándor... Bővebben →
Még mindig kevés olyan történelmi dokumentum áll rendelkezésünkre, amellyel világosan bizonyíthatjuk, hogy a kelet-európai kommunista rezsimek fenntarthatatlanságát és bukásuk lehetőségét a Szovjetunió vezető köreiben korábban fölfogták, mint magukban az ún. szocialista államokban a lakosok túlnyomó többsége. Az alábbi dokumentum erről (is) tanúskodik. Meg arról is, hogy noha a gorbacsovi vezetés 1989 elején tisztában volt a helyzettel – sok ponton a szöveg olyan egyértelműen fogalmaz, hogy azt hihetnénk, egy később írt történelemkönyvet olvasunk –, a Külügyminisztérium emlékeztetőjét (név nélkül) összeállító funkcionárius csak egy-egy pillanatra képes kilépni a hidegháborúra oly jellemző birodalmi gondolkodás keretei közül: még ekkor is fönntartja a lehetőséget a szovjet csapatok idegen földön való (igaz, „korlátozott”) állomásoztatására, a „világszocializmus” építésére szövetkező bábállamok vezetőinek ideológiai továbbképzését szolgáló „szűk körű konferencia” megrendezésére, miközben félelmetes következetességgel „Katyn-ügy”-ről, 1956-os magyarországi „események”-ről és csehszlovákiai „válság”-ról beszél. A dokumentum keletkezésének körülményeihez tartozik, hogy 1988 végén a Szovjet Kommunista Párt központjában létrehoztak egy ún. Nemzetközi Bizottságot, melynek elnökeként Alexander Jakovlev négy kulcsfontosságú intézményt: a Bogomolov Intézetet, a KB Nemzetközi Osztályát, a Külügyminisztériumot és a KGB-t utasította egy-egy tanulmány kidolgozására Kelet-Európa lehetséges fejlődési útjáról. Az itt olvasható irat az Edvard Sevarnadze vezette Külügyminisztériumban készült; mind közül nemcsak ez a legrövidebb, hanem véleményem szerint a leghívebb képet... Bővebben →