Még mindig kevés olyan történelmi dokumentum áll rendelkezésünkre, amellyel világosan bizonyíthatjuk, hogy a kelet-európai kommunista rezsimek fenntarthatatlanságát és bukásuk lehetőségét a Szovjetunió vezető köreiben korábban fölfogták, mint magukban az ún. szocialista államokban a lakosok túlnyomó többsége. Az alábbi dokumentum erről (is) tanúskodik. Meg arról is, hogy noha a gorbacsovi vezetés 1989 elején tisztában volt a helyzettel – sok ponton a szöveg olyan egyértelműen fogalmaz, hogy azt hihetnénk, egy később írt történelemkönyvet olvasunk –, a Külügyminisztérium emlékeztetőjét (név nélkül) összeállító funkcionárius csak egy-egy pillanatra képes kilépni a hidegháborúra oly jellemző birodalmi gondolkodás keretei közül: még ekkor is fönntartja a lehetőséget a szovjet csapatok idegen földön való (igaz, „korlátozott”) állomásoztatására, a „világszocializmus” építésére szövetkező bábállamok vezetőinek ideológiai továbbképzését szolgáló „szűk körű konferencia” megrendezésére, miközben félelmetes következetességgel „Katyn-ügy”-ről, 1956-os magyarországi „események”-ről és csehszlovákiai „válság”-ról beszél. A dokumentum keletkezésének körülményeihez tartozik, hogy 1988 végén a Szovjet Kommunista Párt központjában létrehoztak egy ún. Nemzetközi Bizottságot, melynek elnökeként Alexander Jakovlev négy kulcsfontosságú intézményt: a Bogomolov Intézetet, a KB Nemzetközi Osztályát, a Külügyminisztériumot és a KGB-t utasította egy-egy tanulmány kidolgozására Kelet-Európa lehetséges fejlődési útjáról. Az itt olvasható irat az Edvard Sevarnadze vezette Külügyminisztériumban készült; mind közül nemcsak ez a legrövidebb, hanem véleményem szerint a leghívebb képet... Bővebben →