Alapszabályok. Dokumentumok a Csemadok történetéből (1949-2000)

A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok országos közgyűlése 2003 novemberében Udvardon tartja programalkotó és alapszabály-módosító tanácskozását. Összeállításunkban felidézünk néhány alapszabályt a szövetség több mint fél évszázados történetéből – a kezdetektől a jelenleg hatályos, 2000-ben elfogadott, a szervezet működését meghatározó dokumentumig. A Csemadok első alapszabály-javaslata 1949. március 5-i keltezésű, de ezt az alakuló közgyűlés még nem hagyhatta jóvá, mivel a Belügyi Megbízotti Hivatal 1949. május 19-én írt levelében az eredeti szöveg több pontjában is változtatásokat írt elő (1. és 2. számú dokumentum). A Belügyi Megbízotti Hivatal 1949. június 15-én hagyta jóvá a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete első alapszabályát, melyet a Csemadok legfelsőbb szerve 1950. április 2-án fogadott el. Az alapszabályt az aktuális politikai és társadalmi változásoknak megfelelően többször módosították. Először az 1955. május 25-26-án megtartott VI. országos közgyűlésen, majd 1966. december 17-én a IX. országos közgyűlésen, ekkor változott meg először a szervezet elnevezése (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége). Az 1968-ban történt társadalmi-politikai változásokat tükrözi az 1969. március 17-18-án megtartott X. rendkívüli országos közgyűlésen elfogadott alapszabály-módosítás (3. számú dokumentum). Az 1972. április 15-16-án megtartott XI. országos közgyűlésen ismét módosították a Csemadok elnevezését (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége), és a “konszolidáció” jegyében lényegesen megváltozott az alapszabály is (4. számú... Bővebben →

Dokumentumok a szlovákiai magyarság 1945-1948 közötti történelmébő

1. Pozsony, 1945. október 26. A Szlovák Telepítési Hivatal elnöke, Ján Cech által jegyzett körlevél. Utasítást tartalmaz Dél-Szlovákia magyarlakta körzeteibe “állami-politikai és nemzeti szempontból megbízható értelmiségiek” és hivatalnokok betelepítésére és a nekik nyújtandó kedvezményekre. A telepítés célja, hogy “a szlovák telepeseket, mindenekelőtt Szlovákia déli határai mentén, hathatósan támogassa az értelmiségiek zöme is”. Az összes megbízotti hivatalnak és az Állami Terv- és Statisztikai hivatalnak Pozsony A belső telepítés feladata, hogy a szláv elemeknek visszaadja azokat a területeket, amelyeket – Szlovákia esetében – a múltban a szándékos elnemzetietlenítés politikája során elmagyarosítottak, illetve a német telepesek révén jogtalanul elhódítottak. Az állam fejlődése szempontjából ez rendkívül fontos feladat, s ezt nem tudnánk az elvárt mértékben megvalósítani, ha tevékenységünket csak a mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi körökből származó személyek betelepítésére korlátoznánk. Arra is kellő figyelmet kell fordítanunk, hogy a szlovák telepeseket, mindenekelőtt Szlovákia déli határai mentén, hathatósan támogassa az értelmiségiek zöme is. Soha többé vissza nem térő alkalom, hogy a szláv elemektől elhódított területeket visszaszerezzük. Ha ezt most 100%-osan nem használjuk ki, helyrehozhatatlan bűnt követünk el a nemzet ellen, mi több, a társadalmi felemelkedés és haladás lehetőségei ellen is. Az egyik jó lehetősége annak, hogy Szlovákia déli területei számára állami-politikai és nemzeti szempontból megbízható értelmiségieket... Bővebben →

Gaucsík István: Magyar ipartársulatok válogatott dokumentumai 1924-1938

Bevezetés a problémába A magyar iparosok és kereskedők szakmai és érdekvédelmi szerveződései, a járási szintű ipartársulatok, már 1918 előtt léteztek. A hatalomváltás után Csehszlovákiában szervezeti és jogi integrációjuk késést mutatott, csak a 259. sz. 1924. éviún. ipartörvény szabályozta működésüket, belső felépítésüket, definiálta tevékenységi körüket és jogosítványaikat. A régiókban fontos társadalmi, gazdasági és kulturális célokat vállaltak fel, krédójuk a kisipar védelme volt. Nemcsak a helyi piaciviszonyokat próbálták befolyásolni az iparengedélyek kiadásával, hanem a tagságotanyagilag is segítették, vagy vállalkozásokat (nyersanyagraktárak, vásárcsarnokok,szövetkezeti hitelintézetek) alapítottak. Az általuk fenntartott inasiskolák és tanulóműhelyek az iparostanoncok nemzedékeit nevelték ki. Az alábbiakban olyan levéltári forrásokat teszek közzé, amelyek az ipartársulatok működésére, az általuk kezdeményezett akciókra, a kisipar és -kereskedelemvédelmét felvállaló tiltakozásokra, Ml. javaslattevésekre vonatkoznak. Márcsak helyszűke miatt sem vállalkozhattam egyéb területekre vonatkozó források (pl. a kisiparáltalános helyzete, kisebbségi magyar elképzelések szerveződéseik megszilárdítására, az ellenzéki magyar politikai pártok szervező tevékenysége) bemutatására. Az ipartársulatok fedőszervezetének kérdése a két világháború között politikai csatározások kereszttüzébe került, 1938-ig nem is lett megnyugtatóan tisztázva. 1928ban a szlovák érdekeket szolgáló Országos Szövetség (OSZ)1 megkonstruálása az ipartársulatok érdekérvényesítéseit vetette vissza. A magyar nemzetiségű tagságra támaszkodó ipartársulatoknak külön harcot kellett vívniuk nyelvhasználati jogaik megtartásáért. Az önálló titkárság létrehozására és az OSZ új szervezeti felépítésére tett kísérleteik... Bővebben →

Gyönyör József : Feljegyzés néhány hiányosságról, amelyek napjainkban is előfordulnak a 144/1968. számú, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetéről szóló alkotmánytörvény gyakorlati megvalósításában

1984. július 10., Pozsony. Záznam o niektorych nedostatkoch, ktoré sa vyskytujú v realizácii ústavného zákona císlo 144/1968 Zb. o postavení národnostív Ceskoslovenskej socialistickej republike címmel a Szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságán belső használatra készült szlovák nyelvű dokumentum arról, hogy a szerző 15 éves hivatali munkájának tapasztalatai alapján milyen további feladatok elvégzését tartja fontosnak a nemzetiségi politika terén. Bővebben →

Gyönyör József : Megjegyzések a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormányhivatala nemzetiségi főosztályának megszüntetésével kapcsolatos javaslathoz

Gyönyör József alábbi két két dokumentuma kordokumentum, amely a Szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságán készült. Ez az intézmény - melynek egyik alapító és tevékenységében meghatározó szerepet játszó munkatársa volt Gyönyör József 1969-től nyugdíjba vonulásáig - az 1970-1980-as években fontos szerepet játszott a szlovákiai kisebbségpolitikai döntések előkészítésében és végrehajtásában. Az 1968-as társadalmi változások eredményeként létrehozott szervezetet a konszolidáció során több alkalommal is le akarta építeni, hatáskörében megnyirbálni a husáki hatalom. Bővebben →

Illyés Gyula levele

a New York-i PEN-tanácskozások befejező ülése után az egyetem aulájában egy eu-rópai íróküldöttség két tagja meghívott a követségükön rendezendő fogadásra. Eztválaszoltam: - Egy olyan ország ünnepségére, amely a magyarokkal milliószámon mint kisebb-rendűekkel bánik, magyar író nem teheti be a lábát. Ez roppant kínos volt nekem. Vendéghívás: megbecsülés; arra nem ez a felelet.Azzal a két íróval előző héten egy híres amerikai drámaíró házában baráti vacsoránvettem részt; műveiket nem ismertem, de személyükjó ajánlólevél volt könyveikhez.Mondhatnám, testileg is meggyötört, mint mindig, a bennem lezajló indulat, éppazért tán, mert sikerült a külső megjelenését tökéletesen visszatartanom magam-ban. Ilyen néha napokig emészt. Bővebben →

Ismeretlen Sas-kézirat a pozsonyi zsidóság történetéről (Gaucsík István)

Sas An­dor szer­te­ága­zó gaz­da­ság- és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti mun­kás­sá­gá­nak, pub­li­kált cik­ke­i­nek, ta­nul­má­nya­i­nak szám­ba­vé­te­le mel­lett kü­lön fi­gyel­met kel­le­ne szen­tel­ni lap­pan­gó, ma­gán­tu­laj­don­ba ke­rült kéz­ira­ta­i­nak, szö­veg­tö­re­dé­ke­i­nek is. Az aláb­bi Sas-ta­nul­mányt, amely az új­ko­ri ma­gyar­or­szá­gi zsi­dó tör­té­ne­lem egyik leg­je­len­tő­sebb kö­zös­sé­gé­vel, a po­zso­nyi zsi­dó­ság­gal fog­lal­ko­zik, Csanda Gá­bor bo­csá­tot­ta a szer­kesz­tő­ség ren­del­ke­zé­sé­re. A dol­go­za­tot és a hoz­zá tar­to­zó nyolc ki­sebb pa­pír­da­rab­ra fel­jegy­zett szö­veg­rész­le­te­ket 1992-ben kap­ta Pár­kány An­tal­tól, ami­kor A szlo­vá­ki­ai zsi­dók ül­dö­zé­se 1939–1945 cí­mű kö­te­tet szer­kesz­tet­te. Ké­zen­fek­vő volt, hogy a kéz­ira­tot ösz­­sze­ha­son­lít­suk a Szlo­vák Nem­ze­ti Mú­ze­um Le­vél­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Sas-ha­gya­ték irat­anya­gá­val, amely pub­li­ká­ci­ó­i­nak kéz­ira­ta­in és né­hány kö­zö­let­len cik­kén kí­vül ki­cé­du­lá­zott le­vél­tá­ri for­rás­he­lye­ket és szak­iro­dal­mi hi­vat­ko­zá­so­kat is tar­tal­maz. A szö­veg­kri­ti­kai bú­vár­ko­dás so­rán egy­ér­tel­mű­vé vált, hogy a szó­ban for­gó írás elő­ké­pe a va­ló­szí­nű­leg 1940 és 1944 kö­zött né­me­tül meg­je­lent tanulmányának.1 A ma­gyar nyel­vű kéz­ira­tá­ból több he­lyen mon­da­to­kat és – né­hol mi­ni­má­li­san át­fo­gal­maz­va – egész be­kez­dé­se­ket emelt át és épí­tett be a né­met szövegbe.2 A két vál­to­zat kö­zül a ma­gyar nyel­vű a ko­ráb­bi. Da­tá­lá­sá­ra nincs biz­tos adat. Le­het­sé­ges, hogy az írás az 1930-as évek vé­gén szü­let­he­tett. Kon­cep­ci­ó­já­ban és fel­épí­té­sé­ben is más a né­met­től: ap­ró­lé­ko­sabb, in­kább a le­vél­tá­ri for­rá­sok in­for­má­ci­ó­it be­mu­ta­tó tu­laj­don­sá­gok és le­írás jel­lem­zik. Szo­ro­san idő­rend­ben tár­gyal­ja az ese­mé­nye­ket. A tu­do­má­nyos he­u­risz­ti­ka szin­te alig ta­pint­ha­tó ki. A cím­mel el­len­tét­ben bő­veb­ben csak... Bővebben →

Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága (Velencei Bizottság): Jelentés a nemzeti kisebbségek számára az anyaállamok által biztosított kedvezményes bánásmódról

2001. június 21-én Románia miniszterelnöke, Adrian Nastase úr azzal a kéréssel fordult a Velencei Bizottsághoz, hogy az vizsgálja meg a Magyar Köztársaság Országgyűlése által 2001. június 19-én elfogadott, a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénynek az európai normákkal, valamint korunk nemzetközi jogi normáival és elveivel való összeegyeztethetőségét. 2001. július 2-án a Magyar Köztársaság külügyminisztere, Martonyi János úr felkérte a Velencei Bizottságot, hogy végezze el a nemzeti kisebbségekhez tartozó és az állampolgárság szerinti állam határain kívül élő személyek számára biztosított kedvezményes elbánásra vonatkozó európai jogalkotás legutóbbi tendenciáinak összehasonlító elemzését. Bővebben →

Joó András: Tiso elnök és magyar országgyűlési képviselő politikai természetű magánbeszélgetése 1943 tavaszán

Az alábbiakban közlésre kerülő dokumentumra a Magyar Országos Levéltárban 2004 tavaszán folytatott kutatásaim során bukkantam a Külügyminisztérium rezervált iratai között. Figyelmem elsősorban a Kállay Miklós által irányított magyar külpolitika forrásaira irányult.1 Köztudomású, hogy az 1942. március 9-én kormányt alakító miniszterelnöknek elsődleges célja volt, hogy országát a németektől való lassú távolodás révén fokozatosan kivezesse a második világháborúból. Ez a politika 1942 végétől, majd a 2. magyar hadsereg doni pusztulását követően egyre határozottabbá vált. Az angolszász szövetségesek irányába tett puhatolódzó lépéseket és ezek dokumentumait a történettudomány már igen jelentős részben feltárta. A Kállay-kormány tevékenységét végül nem koronázta siker, ami részben annak is köszönhető, hogy Magyarország és szomszédai között, a bécsi döntések következtében nagyon feszült volt a viszony. Hitler ezeket az ellentéteket mesterien aknázta ki a Harmadik Birodalom érdekében. Kállay, illetőleg az őt támogató konzervatív elit, mindenekelőtt Bethlen István és köre, úgy látták, hogy keresni kellene a kapcsolatot, majd a megegyezés lehetőségeit mind Romániával, mind a szlovákokkal és a délszlávokkal, a háborúból való kiválás megkönnyítésének érdekében. Londonból az emigráns román és cseh politikusok részéről is közvetve olyan jelzések érkeztek, melyek biztatóan hatottak az imént említett szándékok szempontjából, a csehekkel 1944 elején eszmecserére is sor került Svájcban.2 A kutatások ezen utóbbi relációknak még... Bővebben →