A szlovákiai magyarok második világháborút követő jogfosztottságának éveit földolgozó, az utóbbi évtizedekben örvendetesen szaporodó irodalma kevéssé tisztázta az 1945 őszén történt eseményeket. Nincsenek pontos adatok az akkor csehországi kényszermunkára hurcoltak számáról, nem tisztázott a lebonyolítás menete és jogi háttere, valamint az akció következményei. Gyakran összemossák az egy évvel később, 1946 őszétől kezdődött deportálásokkal. Juraj Zvara, aki az elsők között foglalkozott a csehszlovákiai magyarság helyzetével, az 1964-ben írt munkájában azt írta: 1945. szeptember 19. és 1947. február 20. között történt a magyarok csehországi munkára „toborzása”, amelynek során összesen 9610 családot, 41 680 személyt vittek munkára, ehhez járult még 2154 önként jelentkezett család.[1] Ugyanez szerepel az 1969-ben megjelent monográfiájában azzal a kiegészítéssel, hogy a magyarok csehországi elhurcolása a 71/1945 sz. – az állampolgárságukat vesztett személyek munkakötelességéről szóló – elnöki dekrétum alapján történt.[2] Figyelmen kívül hagyta a szerző, hogy az említett dekrétum Szlovákiában nem volt érvényben, csak a cseh és morva országrészekben. A rendszerváltás előtti munkák közül legrészletesebben Juraj Purgat tanulmánya foglalkozott az 1945. őszi eseményekkel, és számos levéltári adatot is hozott velük kapcsolatban.[3] A tanulmány szerint a munkára hurcolás a 88/1945 sz. általános munkakötelezettségről hozott, 1945. október 17-én kihirdetett elnöki dekrétum alapján történt október 25. és december 4. között. Konkrét összegző számokat... Bővebben →
A csehországi deportálások története kiemelt helyet foglal el a szlovákiai magyarok történelmi emlékezetében és a történetírásában egyaránt. A második világháborút követően, az újjáalakult Csehszlovákiát szláv nemzetállamként felépíteni akaró törekvések jegyében számos magyarellenes intézkedést hoztak, leginkább azonban a csehországi kényszerközmunkára hurcolásnak a fájó emléke él ma is a szlovákiai magyarok emlékezetében. A szocializmus időszakában tabuként kezelték a témát, így a hivatalos történetírás alig tett említést a magyarok tízezreit évekig közmunkára, csehországi kényszerlakhelyre kötelező jogszabályokról és intézkedésekről, a deportálásokat kizárólag munkaerő-toborzásként beállítva.[1] A magyar történetírásba Janics Kálmán – először Nyugaton megjelent – könyve[2] emelte be a témát. A szerző elsősorban a korabeli sajtóra, hivatalos kiadványokra, valamint saját emlékeire támaszkodva mutatta be a jogfosztottság időszakát. Tőle származik a hontalanság évei kifejezés, ilyen módon nevet adva az időszaknak. A rendszerváltás után Karel Kaplan könyve[3] jelentett fordulatot a cseh történetírásban, aki elsősorban levéltári adatok feldolgozásával objektíven számolt be a második világháború utáni történésekről, szakítva az addigi etnocentrikus és kommunista szemlélettel. Nagy ívű munkájában azonban a magyarok deportálása csupán egy mozzanat az események láncolatában, a szláv nemzetállam építésének többéves folyamatában. A szakmai körökben is alig ismert Július Balážnak a prágai Károly Egyetemen 1991-ben készített kandidátusi disszertációja,[4] amelyben a szlovákiai magyarság második világháborút követő első tíz... Bővebben →
Az újjáalakuló Csehszlovákia hadseregének szervezeti felépítéséről, elsősorban szovjet nyomásra, döntések születtek már a világháború befejezése és az ország nagy részének felszabadítása előtt. Csehszlovákia első kormánya programjában abból az alapelvből indult ki, hogy a hadsereg szervezeti felépítése, felszerelése és kiképzése olyan lesz, mint a szovjet Vörös Hadseregé. A hadsereg alapját az ellenállási mozgalomban harcoló katonai és partizánalakulatok egységei fogják képezni, mindenekelőtt a Szovjetunióban működő csehszlovák hadtest.[1] A kormány döntött személyi kérdésekről is, a nemzetvédelmi miniszter Ludvík Svoboda tábornok, a Szovjetunióban alakult csehszlovák hadtest parancsnoka, a vezérkari főnöke pedig Bohumil Boček[2] tábornok, a hadtest parancsnokhelyettese lett. Lényegében arról döntött, hogy a hadsereg nem az 1938-as alapokon épül újjá, valamint a legfőbb vezetése nem a londoni emigráns kormány elképzelései szerint alakul, hanem a szovjet vezetés akarata érvényesül. A csehszlovák londoni katonai emigráció vezetői a hadsereg szerepéről a szláv, kisebbségek nélküli Csehszlovákia kialakításával kapcsolatban határozott elképzelésekkel rendelkeztek és erre részletes terveket dolgoztak ki már a háború alatt. Támogatták a szláv nemzetállam kialakításának gondolatát, tudatában voltak, hogy a hadseregnek szerepet kell vállalnia a kisebbségek háború utáni kitelepítésében. Ebben a kérdésben a Szovjetunióban harcoló csehszlovák alakulatok vezetése is egyetértett. A német és a magyar nemzetiség tagjait már a Szovjetunióban alakult csehszlovák katonai egységek kizárták soraikból.... Bővebben →
A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok országos közgyűlése 2003 novemberében Udvardon tartja programalkotó és alapszabály-módosító tanácskozását. Összeállításunkban felidézünk néhány alapszabályt a szövetség több mint fél évszázados történetéből – a kezdetektől a jelenleg hatályos, 2000-ben elfogadott, a szervezet működését meghatározó dokumentumig. A Csemadok első alapszabály-javaslata 1949. március 5-i keltezésű, de ezt az alakuló közgyűlés még nem hagyhatta jóvá, mivel a Belügyi Megbízotti Hivatal 1949. május 19-én írt levelében az eredeti szöveg több pontjában is változtatásokat írt elő (1. és 2. számú dokumentum). A Belügyi Megbízotti Hivatal 1949. június 15-én hagyta jóvá a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete első alapszabályát, melyet a Csemadok legfelsőbb szerve 1950. április 2-án fogadott el. Az alapszabályt az aktuális politikai és társadalmi változásoknak megfelelően többször módosították. Először az 1955. május 25-26-án megtartott VI. országos közgyűlésen, majd 1966. december 17-én a IX. országos közgyűlésen, ekkor változott meg először a szervezet elnevezése (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége). Az 1968-ban történt társadalmi-politikai változásokat tükrözi az 1969. március 17-18-án megtartott X. rendkívüli országos közgyűlésen elfogadott alapszabály-módosítás (3. számú dokumentum). Az 1972. április 15-16-án megtartott XI. országos közgyűlésen ismét módosították a Csemadok elnevezését (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége), és a “konszolidáció” jegyében lényegesen megváltozott az alapszabály is (4. számú... Bővebben →
1. Pozsony, 1945. október 26. A Szlovák Telepítési Hivatal elnöke, Ján Cech által jegyzett körlevél. Utasítást tartalmaz Dél-Szlovákia magyarlakta körzeteibe “állami-politikai és nemzeti szempontból megbízható értelmiségiek” és hivatalnokok betelepítésére és a nekik nyújtandó kedvezményekre. A telepítés célja, hogy “a szlovák telepeseket, mindenekelőtt Szlovákia déli határai mentén, hathatósan támogassa az értelmiségiek zöme is”. Az összes megbízotti hivatalnak és az Állami Terv- és Statisztikai hivatalnak Pozsony A belső telepítés feladata, hogy a szláv elemeknek visszaadja azokat a területeket, amelyeket – Szlovákia esetében – a múltban a szándékos elnemzetietlenítés politikája során elmagyarosítottak, illetve a német telepesek révén jogtalanul elhódítottak. Az állam fejlődése szempontjából ez rendkívül fontos feladat, s ezt nem tudnánk az elvárt mértékben megvalósítani, ha tevékenységünket csak a mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi körökből származó személyek betelepítésére korlátoznánk. Arra is kellő figyelmet kell fordítanunk, hogy a szlovák telepeseket, mindenekelőtt Szlovákia déli határai mentén, hathatósan támogassa az értelmiségiek zöme is. Soha többé vissza nem térő alkalom, hogy a szláv elemektől elhódított területeket visszaszerezzük. Ha ezt most 100%-osan nem használjuk ki, helyrehozhatatlan bűnt követünk el a nemzet ellen, mi több, a társadalmi felemelkedés és haladás lehetőségei ellen is. Az egyik jó lehetősége annak, hogy Szlovákia déli területei számára állami-politikai és nemzeti szempontból megbízható értelmiségieket... Bővebben →
Csaknem másfél évtizedes késéssel készült el ez dokumentumgyűjtemény, amelyet most kézbe vehetnek a történészszakma képviselői és remélhetően a nagyszámú érdeklődő olvasóközönség. Összefoglaló munkám a két világháború közötti csehszlovákiai magyar pártpolitikáról Érdekvédelem és önszerveződés címmel 2002-ben jelent meg. Már akkor tervbe vettem két tematikus dokumentumkötet összeállítását a levéltári és sajtóanyagokból, amelyek a tanulmány forrásául szolgáltak. Az első kötet, amelyben az akkori legerősebb magyar jellegű párt, az Országos Keresztényszocialista Párt történetével foglalkozó dokumentumokat gyűjtöttem össze, 2004-ben jelent meg. A másik magyar polgári párthoz, a kisgazda és a belőle alakult Magyar Nemzeti Párthoz kapcsolódó dokumentumok közzététele azonban más elfoglaltságom miatt mostanáig csak terv maradt. Az eltelt majdnem másfél évtized alatt a kutatott időszakról, a csehszlovákiai magyar pártpolitikáról, amelynek munkám az első jelentősebb rendszerváltás utáni összefoglalása volt, számos tanulmány, kötet jelent meg, amelyek gazdagították a képet erről az addig kevéssé ismert témáról. A szerzők több részterületet dolgoztak föl, az egyes helyszíneken lejátszódott eseményeket részletesen mutatták be munkáikban. Dokumentumkötetek is napvilágot láttak, erről az időszakról azonban a kisgazdapártról nem jelent meg olyan munka, amely a tervezett dokumentumkötet tervét feleslegessé, idejétmúlttá tette volna. A kötetet, amelyet a kezébe vesz az olvasó, nagyrészt ugyanazokból a forrásokból állítottam össze, amelyek az említett munkáim forrásai voltak. Időközben két... Bővebben →
Az alábbiakban tíz olyan Dobos-szöveget adunk közre, melyeket az író, politikus, irodalom-, művelődés- és közösségszervező hagyatékában leltünk: ezekből a publicisztikákból nyolc olyan kézirat, mely elsőként itt jelenik meg, kettő pedig ma már jószerével fellelhetetlen újságból származó kivágat másolata (a 2. és a 4. dokumentum). Köszönet Dobosné Halász Évának, hogy a hagyatékba betekintést engedett, sőt maga is tevőlegesen hozzájárult a rendszerezéséhez és a kiválogatásához. A hagyatékot (kéziratok, jegyzetek, lapszámok, kivágatok, folyóiratok, könyvek stb.) az örökös a Fórum Kisebbségkutató Intézetben helyezte el. A nyolc kéziratot és a két újságcikket begépeltük, az apró nyomdai, gépelési, stilisztikai hibákat jelzés nélkül javítottuk, a közben változott helyesírási szabályokat is figyelembe véve. Az első dokumentum 1963-ból származik, az utolsó 1994-ből. A számozott dokumentumok felépítése: a cím (és az esetleges alcím) alatt a szöveg következik, a végén dőlt betűkkel az írás adatolása vagy jellemzése a közreadótól származik, úgyszintén minden olyan szövegrész, mely szögletes zárójelbe került. A szövegeket kronológiai sorrendben közöljük. A magyarázatra szoruló adatokat – csak a legszükségesebb esetekben – lapalji jegyzetben hozzuk. A szakirodalomra való hivatkozások feloldása a dokumentumok után található. Röviden a hiányokról, a hagyaték hézagairól. Sajnos, a hagyatékban csak Dobos Lászlóhoz írt leveleket találtunk, amelyek tőle származnak, azokat nyilván a címzettek vagy a címzettek... Bővebben →
Bevezetés a problémába A magyar iparosok és kereskedők szakmai és érdekvédelmi szerveződései, a járási szintű ipartársulatok, már 1918 előtt léteztek. A hatalomváltás után Csehszlovákiában szervezeti és jogi integrációjuk késést mutatott, csak a 259. sz. 1924. éviún. ipartörvény szabályozta működésüket, belső felépítésüket, definiálta tevékenységi körüket és jogosítványaikat. A régiókban fontos társadalmi, gazdasági és kulturális célokat vállaltak fel, krédójuk a kisipar védelme volt. Nemcsak a helyi piaciviszonyokat próbálták befolyásolni az iparengedélyek kiadásával, hanem a tagságotanyagilag is segítették, vagy vállalkozásokat (nyersanyagraktárak, vásárcsarnokok,szövetkezeti hitelintézetek) alapítottak. Az általuk fenntartott inasiskolák és tanulóműhelyek az iparostanoncok nemzedékeit nevelték ki. Az alábbiakban olyan levéltári forrásokat teszek közzé, amelyek az ipartársulatok működésére, az általuk kezdeményezett akciókra, a kisipar és -kereskedelemvédelmét felvállaló tiltakozásokra, Ml. javaslattevésekre vonatkoznak. Márcsak helyszűke miatt sem vállalkozhattam egyéb területekre vonatkozó források (pl. a kisiparáltalános helyzete, kisebbségi magyar elképzelések szerveződéseik megszilárdítására, az ellenzéki magyar politikai pártok szervező tevékenysége) bemutatására. Az ipartársulatok fedőszervezetének kérdése a két világháború között politikai csatározások kereszttüzébe került, 1938-ig nem is lett megnyugtatóan tisztázva. 1928ban a szlovák érdekeket szolgáló Országos Szövetség (OSZ)1 megkonstruálása az ipartársulatok érdekérvényesítéseit vetette vissza. A magyar nemzetiségű tagságra támaszkodó ipartársulatoknak külön harcot kellett vívniuk nyelvhasználati jogaik megtartásáért. Az önálló titkárság létrehozására és az OSZ új szervezeti felépítésére tett kísérleteik... Bővebben →
1984. július 10., Pozsony. Záznam o niektorych nedostatkoch, ktoré sa vyskytujú v realizácii ústavného zákona císlo 144/1968 Zb. o postavení národnostív Ceskoslovenskej socialistickej republike címmel a Szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságán belső használatra készült szlovák nyelvű dokumentum arról, hogy a szerző 15 éves hivatali munkájának tapasztalatai alapján milyen további feladatok elvégzését tartja fontosnak a nemzetiségi politika terén. Bővebben →
Gyönyör József alábbi két két dokumentuma kordokumentum, amely a Szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságán készült. Ez az intézmény - melynek egyik alapító és tevékenységében meghatározó szerepet játszó munkatársa volt Gyönyör József 1969-től nyugdíjba vonulásáig - az 1970-1980-as években fontos szerepet játszott a szlovákiai kisebbségpolitikai döntések előkészítésében és végrehajtásában. Az 1968-as társadalmi változások eredményeként létrehozott szervezetet a konszolidáció során több alkalommal is le akarta építeni, hatáskörében megnyirbálni a husáki hatalom. Bővebben →
