A Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiája (1918—2000). (Varga Sándor)

Több évtizedre visszanyúló viták és elképzelések előzték meg a magyar nemzetiségi könyvtár és dokumentációs intézmény megalapítását Szlovákiában. Nos, ez az intézmény ma már létezik, mi több, állománya szépen gyarapodik, és társadalmilag hasznos tevékenységet folytat. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a szóban forgó bibliográfia, amely minden bizonnyal nélkülözhetetlen kézikönyvévé válik a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség múltját és jelenét kutató hazai és külföldi kutatóknak és érdeklődőknek. A kötet összeállítója, Végh László, aki az intézmény igazgatói tisztét is betölti, a kétkötetes bibliográfia előszavában röviden, inkább csak jelzésszerűen tekint vissza az intézmény indulására. Talán kissé túl kurtára is sikeredett az intézmény előzményeinek és tízéves történetének az ecsetelése, holott a kötet tartalma egyenesen megkívánta volna, hogy az olvasó magáról az intézményről is tényszerű, bő tájékoztatást kapjon. Ez annál is inkább így van, mivel a Bibliotheca Hungarica első olyan komoly szakmai kiadványáról van szó, amelybe feltétlenül beleillik az intézmény kialakulásának és történetének ismertetése. Ez a dokumentációs szakmában bevett gyakorlatnak számít. Igaz, hogy az ötéves évfordulóra megjelent egy kis dokumentumkötet a Bibliotheca Hungarica történetéről, de arra a szűkebben vett szakmai körökön kívül nem sokan emlékeznek. A jelen bibliográfiát viszont minden könyvtár, minden érdekelt kutatóintézet és dokumentációs hely beszerzi, és azt hosszú évekig igen frekventáltan, szabad polcra kitéve használni... Bővebben →

Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919–1936. (Simon Attila)

A kö­zép-eu­ró­pai tör­té­ne­lem­tu­dat szá­mos a tör­té­ne­lem­tu­do­mány ál­tal is él­te­tett tév­hit­től ter­helt. Ezek leg­több­jét va­la­hol, va­la­ki pa­pír­ra ve­tet­te, s az­óta tör­té­net­írók és pub­li­cis­ták so­ra ve­szi át őket min­den el­len­őr­zés nél­kül. Az ilyen tév­hi­tek el­len a leg­erő­sebb fegy­ver a tör­té­nel­mi for­rá­sok fel­hasz­ná­lá­sa. Már amen­­nyi­ben ezek a for­rá­sok a szak­ma és a köz­vé­le­mény ren­del­ke­zé­sé­re áll­nak. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség tör­té­ne­té­vel kap­cso­lat­ban nem­csak a szlo­vák de a ma­gyar szak­ma és köz­vé­le­mény is szá­mos ilyen tév­hi­tet él­tet. En­nek a leg­főbb oka tör­té­nel­münk fel­dol­go­zat­lan­sá­ga. Tör­té­net­írá­sunk ugyan­is né­hány je­len­tős egyé­ni tel­je­sít­mé­nyen kí­vül (lásd pl. Vad­ker­ty Ka­ta­lin, Popé­ly Gyu­la mun­kás­sá­gát) nem mu­tat­ha­tott fel je­len­tő­sebb ered­ményt, mi­köz­ben fő­leg a Tri­a­non óta el­telt idő­szak szisz­te­ma­ti­kus meg­kö­ze­lí­té­sé­nek hi­á­nya a leg­in­kább fá­jó. Nem­ze­ti kö­zös­sé­günk több mint nyolc év­ti­ze­des tör­té­ne­té­nek fel­dol­go­zat­lan­sá­ga el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar in­téz­mény­rend­szer ki­a­la­ku­lat­lan­sá­gá­ra ve­zet­he­tő visz­­sza, amely hely­zet egy­aránt jel­le­mez­te ki­sebb­sé­gi lé­tünk mind­két nagy pe­ri­ó­du­sát: a két há­bo­rú kö­zöt­ti idő­sza­kot, és a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú óta el­telt pe­ri­ó­dust is. A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban nem­csak az in­téz­mé­nyi hát­tér hi­ány­zott. Ak­kor az anya­or­szág­tól va­ló el­sza­kí­tott­ság még ál­ta­lá­nos­nak mond­ha­tó ide­ig­le­nes ér­zé­se nem is igé­nyel­te a ki­zá­ró­lag szak­mai jel­le­gű meg­kö­ze­lí­tést, s az ek­kor szü­le­tett tör­té­ne­ti mun­kák in­kább a re­ví­zi­ós cé­lok mel­lett vagy el­len fog­lal­tak ál­lást. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után, fő­leg a hon­ta­lan­ság éve­i­nek... Bővebben →

Archivum Sala. A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának Évkönyve (Pokreis Hildegarda)

Archivum Sala. A Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak Év­köny­ve. So­ro­zat­szer­kesz­tő: Novák Ve­ro­ni­ka. Szer­kesz­tet­te: Gaucsík Ist­ván–Gál Mar­git. Vág­sellye, Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tár, 2004, 247 p. /Levéltári év­könyv, 1./ Szlo­vá­ki­á­ban alig ta­lál­koz­ha­tunk a le­vél­tá­rak te­vé­keny­sé­gét és mun­ká­juk ered­mé­nye­it be­mu­ta­tó ki­ad­vány­ok­kal. Több­nyel­vű vagy ese­tünk­ben két­nyel­vű, szlo­vá­kul és ma­gya­rul meg­je­le­nő kö­te­tek pe­dig nem is lé­tez­nek. A Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak az el­ső év­köny­ve ezt a hi­ányt pró­bál­ja pó­tol­ni, ilyen szem­pont­ból a kez­de­mé­nye­zés je­len­tő­sé­ge vi­tat­ha­tat­lan. Az év­könyv, amely bo­rí­tó­ján az Ad usum publicum ki­fe­je­zést vi­se­li, és amely egy­ben a le­vél­tár mot­tó­ja, a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um és Csáky Pál ak­ko­ri mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­tes tá­mo­ga­tá­sá­val je­lent meg. A kö­tet szer­ke­ze­ti fel­épí­té­se a kö­vet­ke­ző: Be­ve­ze­tés, Be­szá­mo­ló, Ta­nul­má­nyok, For­rá­sok, Könyv­is­mer­te­té­sek, re­cen­zi­ók. A ki­ad­vány szlo­vák nyel­ven is meg­je­lent. A le­vél­tá­rak alap­ve­tő fel­ada­tai kö­zé tar­to­zik a le­vél­tá­ri fondok és do­ku­men­tu­mok meg­őr­zé­se, gyűj­té­se és fel­dol­go­zá­sa, ku­tat­ha­tó­sá­guk biz­to­sí­tá­sa. A be­ve­ze­tő­ben Novák Ve­ro­ni­ka, a le­vél­tár igaz­ga­tó­nő­je er­re is ki­tér és rö­vi­den is­mer­te­ti a kö­tet tar­tal­mát, ugyan­ak­kor vá­zol­ja a le­vél­tár múlt­be­li szak­mai te­vé­keny­sé­gét és a mos­ta­ni ku­ta­tá­si-fel­dol­go­zá­si stra­té­gi­á­kat. A vágsellyei tu­do­má­nyos mű­hely 1995-től rend­sze­re­sen szer­vez szak­mai ren­dez­vé­nye­ket és ki­ál­lí­tá­so­kat. Az ed­di­gi kon­fe­ren­ci­á­kon el­hang­zott elő­adá­so­kat azon­ban még nem si­ke­rült meg­je­len­tet­ni, ezért me­rült fel egy önál­ló kö­tet gon­do­la­ta. A le­vél­tár te­vé­keny­sé­gé­ről szó­ló be­szá­mo­ló be­mu­tat­ja a le­vél­tár mű­kö­dé­sét, szer­ke­ze­ti... Bővebben →

B. Kovács István: Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség történetéből Gömörben és Kishontban. (Liszka József)

Lényegében mindkét kötet kettős szakképesítést igényel: az archeológusét és a néprajzkutatóét. B. Kovács István előtanulmányai és eddigi munkássága alapján a legmegfelelőbb szakember az ilyen típusú munkák elvégzésére. Amíg az első kötet, az Agyagkenyér az agyagművesség, a fazekasság kezdeteit és virágkorát tárgyalja az egykori Gömör-Kishont területén, addig a második egy részprobléma, egy rézkori sír leletegyüttesének értelmezésére tesz kísérletet. De vegyük sorjában! A szóban forgó területen, hatalmas alapanyag-tartalékainak köszönhetően minden történeti korban jelentős agyagművesség virágzott. A szerző számba is veszi – szavai szerint, ha vázlatosan is – azokat az őskori kultúrákat, amelyeknek embere a gömöri tájakon is otthagyta műveltségének kerámiába öntött emlékeit. Tudni kell, hogy ezen korszakok népeit név szerint még nem ismerjük, ezért a régészek az anyagi kultúrájuk, temetkezési szokásaik ránk maradt emlékei alapján kísérlik meg körülhatárolni őket, s nevet egy-egy híres lelőhely (pl. lengyeli kultúra a Tolna megyei Lengyel község, a péceli kultúra a Pest megyei Pécel, majd ugyanez a kultúra, immár badeni jelzővel az ausztriai Baden település nevéből), jellegzetes edényformáik (pl. vonaldíszes kerámia népe) vagy karakterisztikus temetkezési szokásaik (pl. halomsíros kultúra népe) alapján adnak nekik. Az, hogy az ilyen, kulturális ismérvek szerint körülhatárolt „etnikumok” valóban egy népességet, azonos nyelvet beszélők közösségét takarja-e, valószínűleg teljes biztonsággal sosem fog kiderülni.... Bővebben →

Bányai Viktória–Fedinec Csilla–Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség (Simon Attila)

Bányai Viktória–Fedinec Csilla–Komo­róczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kár- pátalján. Történelem és örökség. Buda­pest, Aposztróf Kiadó, 2013, 453 p. Bizonyos szempontból hálás dolog a zsidók történetéről írni, hiszen olyan témáról van szó, amely a tudományos életben is aktualitással bír, s a szélesebb közvéleményt is izgatja. Talán az ismeretlen, a titokzatosnak látott másik világ iránti vonzalom teszi ezt. A téma azonban számos buktatót is hordoz magában, főleg akkor, ha a szerzők a mártíromság és az áldozat, vagy épp a vádló pozíciójából közelítik meg azt. Az az erkölcsi teher ugyanis, amely a vészkorszak óta minden, a zsidósággal kapcsolatos megnyilvánulásra rárakódott (beleértve a tudományos céllal írottakat is), igencsak el tudja bizonytalanítani bármely szerző tollát. A Zsidók Kárpátalján című kötet szerkesztői és szerzői azonban gond nélkül kerülték el ezt a buktatót. Ők történelmi igazság vagy épp az eredendő bűn feltárása helyett elsősorban dokumentálni akartak. Dokumentálni múltat és jelent. Dokumentálni egy olyan világot, amelyet a fogalmak szintjén ugyan valamennyien ismerünk (hiszen ki ne hallott volna még a kárpátaljai kaftános és pajeszos zsidók világáról), de amelynek rétegzettségéről, sokszínűségéről vagy mai örökségéről oly keveset tudtunk eddig. A vizsgált kötet létrejöttéhez nem csupán egy személyesen érintett „mecénás” víziója, elszántsága és anyagi áldozata kellett, hanem a szerkesztői gárda szerencsés... Bővebben →

Bárdi Nándor–Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (Vajda Barnabás)

Bár­di Nán­dor–Si­mon At­ti­la (sz­erk.): In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben. Somor­ja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. /Disputationes Samariens­es, 7./ Ki­tű­zött cél­ja­i­hoz ké­pest a je­len kon­fe­ren­cia­kö­tet jó­val túl­mu­tat ön­ma­ga ha­tá­ra­in. ,,Ez a ta­nul­mány­kö­tet az In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben cím­mel 2005. jú­ni­us 9–10-én Som­or­ján meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­nak anya­gát ad­ja köz­re, s a kon­fe­ren­cia szer­ve­ző­i­nek, a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet­nek és a Te­le­ki Lász­ló Ala­pít­vány­nak az volt a cél­juk, hogy a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zó ku­ta­tók szá­má­ra ta­lál­ko­zá­si pon­tot te­remt­se­nek” – ol­vas­suk a be­ve­ze­tő­ben, vi­szont a ta­nul­má­nyok alap­ján az ered­mény en­nél je­len­tő­sen sok­szí­nűbb és gaz­da­gabb lett. A 438 ol­da­lon nyolc te­ma­ti­kus-lo­gi­kai fe­je­zet­be kom­po­nált írást ol­vas­va nem­csak ar­ról győ­ződ­he­tünk meg, hogy a hu­szon­négy elő­adó-szer­ző mind­egyi­ke ala­po­san kö­rül­jár­ja sa­ját té­má­ját, ha­nem egy mód­szer­ta­ni vál­tás szem­ta­núi is le­he­tünk, amen­­nyi­ben a kö­tet­ben hagsú­lyosan elő­tér­be ke­rül­nek az érin­tett re­gi­o­ná­lis tör­té­né­szi mű­he­lyek és az ál­ta­luk alka­ma­zott for­rás­fel­tá­ró el­já­rá­sok. A ma­gyar ki­sebb­ség­po­li­ti­kai elit in­teg­rá­ci­ó­val kap­cso­la­tos ak­tu­á­lis in­ga­tag­sá­gát ta­pasz­tal­va nem le­het meg­le­pő, hogy a kon­fe­ren­cia tör­té­nel­mi di­men­zi­ó­ban ku­tat pél­dák, fel­vet­he­tő és eset­leg be­ve­zet­he­tő min­ták után. Ezért is erő­sen mot­tó­jel­le­gű­ek A. Saj­ti Eni­kő, Szar­ka Lász­ló és Bár­di Nán­dor be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyai, mi­vel ezek nem­csak ál­ta­lá­ban ve­ze­tik be a té­má­ba az ol­va­só­kat, ha­nem mind­hár­man plasz­ti­ku­san rá tud­nak mu­tat­ni ar­ra a nagy­fo­kú fe­szült­ség­re, amely... Bővebben →