Több évtizedre visszanyúló viták és elképzelések előzték meg a magyar nemzetiségi könyvtár és dokumentációs intézmény megalapítását Szlovákiában. Nos, ez az intézmény ma már létezik, mi több, állománya szépen gyarapodik, és társadalmilag hasznos tevékenységet folytat. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a szóban forgó bibliográfia, amely minden bizonnyal nélkülözhetetlen kézikönyvévé válik a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség múltját és jelenét kutató hazai és külföldi kutatóknak és érdeklődőknek. A kötet összeállítója, Végh László, aki az intézmény igazgatói tisztét is betölti, a kétkötetes bibliográfia előszavában röviden, inkább csak jelzésszerűen tekint vissza az intézmény indulására. Talán kissé túl kurtára is sikeredett az intézmény előzményeinek és tízéves történetének az ecsetelése, holott a kötet tartalma egyenesen megkívánta volna, hogy az olvasó magáról az intézményről is tényszerű, bő tájékoztatást kapjon. Ez annál is inkább így van, mivel a Bibliotheca Hungarica első olyan komoly szakmai kiadványáról van szó, amelybe feltétlenül beleillik az intézmény kialakulásának és történetének ismertetése. Ez a dokumentációs szakmában bevett gyakorlatnak számít. Igaz, hogy az ötéves évfordulóra megjelent egy kis dokumentumkötet a Bibliotheca Hungarica történetéről, de arra a szűkebben vett szakmai körökön kívül nem sokan emlékeznek. A jelen bibliográfiát viszont minden könyvtár, minden érdekelt kutatóintézet és dokumentációs hely beszerzi, és azt hosszú évekig igen frekventáltan, szabad polcra kitéve használni... Bővebben →
A csitári hegyek alatt. Írások Sándor Anna tiszteletére. Nyitra, Arany A. László Polgári Társulás–Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, 2011, 260 p. Az Arany A. László Polgári Társulás és a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara gondozásában 2011-ben jelent meg az A csitári hegyek alatt – Írások Sándor Anna tiszteletére című kiadvány, melyben a szerzők a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetőjét, Sándor Annát köszöntik születésnapja alkalmából. A szerkesztők és a szerzők mind az ünnepelt kollégái, barátai. A tanulmánykötet Kiss Jenő köszöntősorai és Sándor Anna tudományos, kutatói-pedagógiai munkásságát bemutató részén kívül több tanulmányt tartalmaz, melyek a dialektológia és a szociolingvisztika módszertanát követik. Sándor Anna egyetemi docens, 2001-től a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője. Tudományos munkájában a nyelvjárások kutatására, kiaknázatlan nyelvföldrajzi kérdésekre és a szociolingvisztikára fókuszál, publikációs tevékenységében viszont az említett területeken kívül a névtan, a fordítástudomány és az anyanyelvi oktatás kérdéseivel is foglalkozik. Munkásságát több díjjal is jutalmazták. Publikációiból legismertebb az Anyanyelvhasználat és kétnyelvűség egy kisebbségi magyar beszélőközösségben, Kolonban című monográfiája (2000), valamint A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza (2004), s számos tanulmány, valamint egyetemi jegyzet fűződik nevéhez. A köszöntőtanulmányok sorát Balogh Lajos cap című írása nyitja meg, melyben egy, már 1560-tól kimutatható román... Bővebben →
Ábrahám Barna: Megmaradni vagy beolvadni? A szlovákság polgárosodása a 19. század második felében. Pozsony, Kalligram, 2015, 320 p. Ábrahám Barna Megmaradni vagy beolvadni? A szlovákság polgárosodása a 19. század második felében címet viselő könyve adatokban gazdag szaktudományos munka, amely 1281 lábjegyzetet tartalmaz, 22 oldalon keresztül sorolja a felhasznált forrásokat és a szakirodalmat, amelyek együtt nagyjából félezer bibliográfiai tételt tesznek ki. A könyvnek csak a forrásokat áttekintő fejezete 10 oldalt tesz ki. Ezeket a számokat csak azért soroltam fel, hogy látszódjon, egy ilyen könyvet az itt rendelkezésre álló keretek között* nehéz lenne részletesen tartalmilag bemutatni, ezért inkább megpróbálok arról beszélni, hogy miért fontos ez a könyv, és megpróbálok kedvet csinálni az elolvasásához, mert érdemes rá. Ábrahám Barna könyve a dualizmuskori Magyarország szlovák társadalmáról szól, tehát nem elsősorban a modern szlovák nemzeti mozgalom történetét mutatja be, és nem is a magyar nemzetiségi politikát, hanem a felső-magyarországi, illetve az alföldi szlovák lakosság, a parasztság, a munkások, a városi iparosok, polgárok, értelmiségiek, vállalkozók, nemesek múltját nagyjából 1860 és 1914 között. Úgy gondolom, hogy már a témaválasztása önmagában rendkívül fontossá teszi a könyvet. Hiszen az alighanem közismert, hogy a szlovák–magyar közös múltban rengeteg olyan pont van, amit általában neuralgikusnak szoktak nevezni, és amit... Bővebben →
Preosmišljavanje srpsko–albanskih odnosa. Beograd, Institut za filozofiju i društvenu teoriju, KPZ Beton, 2015, 467 p. Az 1998–1999-es koszovói háború története, ill. annak számos máig ható következménye rendkívüli módon összetettek, komoly társadalmi, kulturális és politikai terhet jelentenek a jelenben is mind az érintett politikai elitekre, mind a helyi közösségekre – nem utolsósorban pedig mély történeti gyökerekkel bírnak a konfliktus előzményei. Mindenképp „forró” témáról van tehát szó, amelynek a puszta tudományos kutatása is sokrétű kihívásokkal szembesülhet – az ezekkel való megbirkózásra vállalkozott a közelmúltban egy fiatal, szerb és albán nemzetiségű kutatókból álló szerzőgárda. Az ismertetett kiadvány címe (Az ellenség alakja: a szerb–albán viszonyok újragondolása) világosan jelzi a tematikát, és tényleges fejesugrást jelent a jelzett társadalmi törésvonal mélyére. A projekt ötlete az egyik szerző, Milan Miljković részéről származik, akihez Aleksandar Pavlović és Rigels Halili csatlakozott, majd kapcsolathálójuk mentén kialakították a részt vevő 30 kutató körét. A kutatás analitikussága mellett kimondott céljuk volt az is a hét fejezetben megírt 24 tanulmányban, hogy a nemzeti és etnikai határokon átnyúlva, azokat tudományosan megalapozott kritikával is illetve beszéljenek a szerbiai, koszovói és albániai társadalmakról. A kiadásért a Belgrádi Egyetem keretében működő Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet (Institut za filozofiju i društvenu teoriju), illetve a szintén fővárosi Beton... Bővebben →
A közép-európai történelemtudat számos a történelemtudomány által is éltetett tévhittől terhelt. Ezek legtöbbjét valahol, valaki papírra vetette, s azóta történetírók és publicisták sora veszi át őket minden ellenőrzés nélkül. Az ilyen tévhitek ellen a legerősebb fegyver a történelmi források felhasználása. Már amennyiben ezek a források a szakma és a közvélemény rendelkezésére állnak. A szlovákiai magyar kisebbség történetével kapcsolatban nemcsak a szlovák de a magyar szakma és közvélemény is számos ilyen tévhitet éltet. Ennek a legfőbb oka történelmünk feldolgozatlansága. Történetírásunk ugyanis néhány jelentős egyéni teljesítményen kívül (lásd pl. Vadkerty Katalin, Popély Gyula munkásságát) nem mutathatott fel jelentősebb eredményt, miközben főleg a Trianon óta eltelt időszak szisztematikus megközelítésének hiánya a leginkább fájó. Nemzeti közösségünk több mint nyolc évtizedes történetének feldolgozatlansága elsősorban a szlovákiai magyar intézményrendszer kialakulatlanságára vezethető viszsza, amely helyzet egyaránt jellemezte kisebbségi létünk mindkét nagy periódusát: a két háború közötti időszakot, és a második világháború óta eltelt periódust is. A két világháború közötti időszakban nemcsak az intézményi háttér hiányzott. Akkor az anyaországtól való elszakítottság még általánosnak mondható ideiglenes érzése nem is igényelte a kizárólag szakmai jellegű megközelítést, s az ekkor született történeti munkák inkább a revíziós célok mellett vagy ellen foglaltak állást. A második világháború után, főleg a hontalanság éveinek... Bővebben →
Archivum Sala. A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának Évkönyve. Sorozatszerkesztő: Novák Veronika. Szerkesztette: Gaucsík István–Gál Margit. Vágsellye, Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltár, 2004, 247 p. /Levéltári évkönyv, 1./ Szlovákiában alig találkozhatunk a levéltárak tevékenységét és munkájuk eredményeit bemutató kiadványokkal. Többnyelvű vagy esetünkben kétnyelvű, szlovákul és magyarul megjelenő kötetek pedig nem is léteznek. A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának az első évkönyve ezt a hiányt próbálja pótolni, ilyen szempontból a kezdeményezés jelentősége vitathatatlan. Az évkönyv, amely borítóján az Ad usum publicum kifejezést viseli, és amely egyben a levéltár mottója, a Belügyminisztérium és Csáky Pál akkori miniszterelnök-helyettes támogatásával jelent meg. A kötet szerkezeti felépítése a következő: Bevezetés, Beszámoló, Tanulmányok, Források, Könyvismertetések, recenziók. A kiadvány szlovák nyelven is megjelent. A levéltárak alapvető feladatai közé tartozik a levéltári fondok és dokumentumok megőrzése, gyűjtése és feldolgozása, kutathatóságuk biztosítása. A bevezetőben Novák Veronika, a levéltár igazgatónője erre is kitér és röviden ismerteti a kötet tartalmát, ugyanakkor vázolja a levéltár múltbeli szakmai tevékenységét és a mostani kutatási-feldolgozási stratégiákat. A vágsellyei tudományos műhely 1995-től rendszeresen szervez szakmai rendezvényeket és kiállításokat. Az eddigi konferenciákon elhangzott előadásokat azonban még nem sikerült megjelentetni, ezért merült fel egy önálló kötet gondolata. A levéltár tevékenységéről szóló beszámoló bemutatja a levéltár működését, szerkezeti... Bővebben →
Lényegében mindkét kötet kettős szakképesítést igényel: az archeológusét és a néprajzkutatóét. B. Kovács István előtanulmányai és eddigi munkássága alapján a legmegfelelőbb szakember az ilyen típusú munkák elvégzésére. Amíg az első kötet, az Agyagkenyér az agyagművesség, a fazekasság kezdeteit és virágkorát tárgyalja az egykori Gömör-Kishont területén, addig a második egy részprobléma, egy rézkori sír leletegyüttesének értelmezésére tesz kísérletet. De vegyük sorjában! A szóban forgó területen, hatalmas alapanyag-tartalékainak köszönhetően minden történeti korban jelentős agyagművesség virágzott. A szerző számba is veszi – szavai szerint, ha vázlatosan is – azokat az őskori kultúrákat, amelyeknek embere a gömöri tájakon is otthagyta műveltségének kerámiába öntött emlékeit. Tudni kell, hogy ezen korszakok népeit név szerint még nem ismerjük, ezért a régészek az anyagi kultúrájuk, temetkezési szokásaik ránk maradt emlékei alapján kísérlik meg körülhatárolni őket, s nevet egy-egy híres lelőhely (pl. lengyeli kultúra a Tolna megyei Lengyel község, a péceli kultúra a Pest megyei Pécel, majd ugyanez a kultúra, immár badeni jelzővel az ausztriai Baden település nevéből), jellegzetes edényformáik (pl. vonaldíszes kerámia népe) vagy karakterisztikus temetkezési szokásaik (pl. halomsíros kultúra népe) alapján adnak nekik. Az, hogy az ilyen, kulturális ismérvek szerint körülhatárolt „etnikumok” valóban egy népességet, azonos nyelvet beszélők közösségét takarja-e, valószínűleg teljes biztonsággal sosem fog kiderülni.... Bővebben →
Bányai Viktória–Fedinec Csilla–Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kár- pátalján. Történelem és örökség. Budapest, Aposztróf Kiadó, 2013, 453 p. Bizonyos szempontból hálás dolog a zsidók történetéről írni, hiszen olyan témáról van szó, amely a tudományos életben is aktualitással bír, s a szélesebb közvéleményt is izgatja. Talán az ismeretlen, a titokzatosnak látott másik világ iránti vonzalom teszi ezt. A téma azonban számos buktatót is hordoz magában, főleg akkor, ha a szerzők a mártíromság és az áldozat, vagy épp a vádló pozíciójából közelítik meg azt. Az az erkölcsi teher ugyanis, amely a vészkorszak óta minden, a zsidósággal kapcsolatos megnyilvánulásra rárakódott (beleértve a tudományos céllal írottakat is), igencsak el tudja bizonytalanítani bármely szerző tollát. A Zsidók Kárpátalján című kötet szerkesztői és szerzői azonban gond nélkül kerülték el ezt a buktatót. Ők történelmi igazság vagy épp az eredendő bűn feltárása helyett elsősorban dokumentálni akartak. Dokumentálni múltat és jelent. Dokumentálni egy olyan világot, amelyet a fogalmak szintjén ugyan valamennyien ismerünk (hiszen ki ne hallott volna még a kárpátaljai kaftános és pajeszos zsidók világáról), de amelynek rétegzettségéről, sokszínűségéről vagy mai örökségéről oly keveset tudtunk eddig. A vizsgált kötet létrejöttéhez nem csupán egy személyesen érintett „mecénás” víziója, elszántsága és anyagi áldozata kellett, hanem a szerkesztői gárda szerencsés... Bővebben →
Bárány Erzsébet–Csernicskó István (szerk.): Українсько-угорські міжмовні контакти: минуле і сучасність/Az ukrán–magyar nyelvi kapcsolatok múltja és jelene. Матеріали міжнародної наукової конференції/Nemzetközi tudományos konferencia előadásai. Ungvár, V. Pagyak Kiadója, 2014, 360 p. A közelmúltban látott napvilágot a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán 2012. október 18–19-én Az ukrán–magyar nyelvi kapcsolatok múltja és jelene címmel megrendezett nemzetközi tudományos konferencia 30 előadását tartalmazó kötet, melyet Bárány Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára és Csernicskó István, a főiskola bázisán működő Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóintézet igazgatója szerkesztett. A konferencia jellegéből fakadóan a kötet magyar, ukrán és orosz nyelvű tanulmányokat egyaránt tartalmaz. Amint azt az előszóból megtudhatjuk, a konferencián hat plenáris előadás hangzott el. A plenáris előadásokat követően pedig 5 szekcióban folyt a munka: „Az első szekció (Szabados Iván professzor úr, a nyelvtudományok doktora elnökletével) a következő kérdésekkel foglalkozott: a régi ukrán–magyar nyelvi és nyelvjárási kapcsolatok, magyar elemek a XIV–XVII. századi ukrán írott emlékekben, illetve e kapcsolatok kutatástörténete. A második szekció előadásai (Cs. Jónás Erzsébet elnökletével) a fordítástudomány elméleti és gyakorlati problémáit, a két- és többnyelvűséget fedték le. A harmadik szekció munkája (Lebovics Viktória elnökletével) a következő témákat érintette: módszertani alapok az ukrán és magyar nyelv külföldiek számára való tanításához, ukrán–magyar és... Bővebben →
Bárczi Zsófia (összeáll.): Szerző – szöveg – olvasat. Irodalmi szövegek elemzése és tanítása. Pozsony, Madách-Posonium, 2012, 272 p. Várható volt, hogy Tóth László Irodalmi Szemle-beli főszerkesztőségének nemcsak a folyóirat élén betöltött szerepe alatti időszakban lesznek mindenféle egyéb leágazásai, egyáltalán nem mellékes melléktermékei, hanem azt követően is, hogy a – magát nemcsak a fejlécében az irodalom, művészet és művelődéstörténet mellett elkötelező – lap sorsát két év elteltével az általa jó érzékkel választott szerkesztőjére bízta. A szóban forgó kiadvány a folyóirat Olvasó című, a 2011–12-es évfolyamokban futó rovatát (a Bárczi Zsófia szerkesztésében megjelenő oktatási mellékletet) fogja egybe. Ott a tíz tanulmány és a hozzájuk tartozó tíz módszertani segédlet, óravázlat az általános és középiskolai oktatás üteméhez igazodva szeptembertől júniusig volt olvasható: a sort Móricz Rokonokja nyitotta s Kosztolányi elbeszélései zárták, a kötet rendezőelve az irodalomtörténeti időrend: az Antigonével kezdődik, Tőzsér Árpád pályaképével zárul – s ennyiben a hagyományos irodalomtankönyvek szerkezetét követi (amennyiben a gimnáziumi tankönyvek is az ókorral indítanak, nagyjából Pilinszkyig fogják be a 20. századot, a negyedikeseknek szólók pedig – a szlovákiai magyar tankönyvek legalábbis – a szlovákiai magyar irodalom taglalásával végzik). Másként olvastatja-e magát a Szerző – szöveg – olvasat, mint az Olvasó? Természetesen másként. Nem csak azért, mert... Bővebben →