Több évtizedre visszanyúló viták és elképzelések előzték meg a magyar nemzetiségi könyvtár és dokumentációs intézmény megalapítását Szlovákiában. Nos, ez az intézmény ma már létezik, mi több, állománya szépen gyarapodik, és társadalmilag hasznos tevékenységet folytat. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a szóban forgó bibliográfia, amely minden bizonnyal nélkülözhetetlen kézikönyvévé válik a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség múltját és jelenét kutató hazai és külföldi kutatóknak és érdeklődőknek. A kötet összeállítója, Végh László, aki az intézmény igazgatói tisztét is betölti, a kétkötetes bibliográfia előszavában röviden, inkább csak jelzésszerűen tekint vissza az intézmény indulására. Talán kissé túl kurtára is sikeredett az intézmény előzményeinek és tízéves történetének az ecsetelése, holott a kötet tartalma egyenesen megkívánta volna, hogy az olvasó magáról az intézményről is tényszerű, bő tájékoztatást kapjon. Ez annál is inkább így van, mivel a Bibliotheca Hungarica első olyan komoly szakmai kiadványáról van szó, amelybe feltétlenül beleillik az intézmény kialakulásának és történetének ismertetése. Ez a dokumentációs szakmában bevett gyakorlatnak számít. Igaz, hogy az ötéves évfordulóra megjelent egy kis dokumentumkötet a Bibliotheca Hungarica történetéről, de arra a szűkebben vett szakmai körökön kívül nem sokan emlékeznek. A jelen bibliográfiát viszont minden könyvtár, minden érdekelt kutatóintézet és dokumentációs hely beszerzi, és azt hosszú évekig igen frekventáltan, szabad polcra kitéve használni... Bővebben →
A tanulmánykötet a 2001. március 22–23-án Veszprémben megrendezett tudományos konferencia előadásait tartalmazza. A 26 előadó, saját témáik keretén belül, a közelmúlt felvázolása mellett a hosszú távú trendek felvázolására is vállalkozott. Ennek megfelelően a kötet egészét talán jobban kifejezné a „Magyarország jövőjének 2020-ig terjedő prognosztizálása” cím. Az egyes (bár kiegészítő jellegű, ám mégis) önálló előadásokat ugyanis nem követi olyan öszszegzés (szintézis), amely a prioritások, intézkedési területek és feladatviselők meghatározásával megfelelne a stratégiai-tervezési dokumentum követelményeinek. Ezen apró formai megállapítás mellett hangsúlyozni kell, hogy a konferencia szervezői jó érzékkel választották meg és csoportosították az egyes témákat és természetesen azok előadóit. Ennek köszönhetően a kötetben nemcsak a rendszerváltás óta eltelt tíz esztendő fontos eseményei elevenednek meg, hanem a magyarországi fejlődés és annak lehetséges jövőképei beágyazódnak a nemzetközi folyamatokba, ezen belül az európai integráció összetett jelenébe. Az esélyek felvázolása, a fejlődési alternatívák felsorolása, valamint az azokba való beavatkozási lehetőségek elemzése a tanulmánykötet tényleges küldetése és hozama. Minden tervkészítőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a jövő nem egyirányú, nem „elágazásmentes” (Bogár László). Az emberiség történelme meglepő fordulatokban bővelkedik, tele van „váratlan és éles kanyarokkal (…) kaotikus folymatokkal”1 (Markó László, Papp Sándor). (Ennek kapcsán nem lehet elhallgatni, hogy a kötet összeállításakor még senki sem számolt az... Bővebben →
A magyarok hajlamosak magukat az elsõ világháború utáni területi elrendezés legnagyobb veszteseinek tartani. Ez a nézõpont egyfelõl reálisnak is tekinthetõ, de ezt a dolgot is, mint minden mást, több szemszögbõl is meg lehet vizsgálni. Bővebben →
Immár két évtizede a reprintek korát éljük a magyar könyvkiadásban, ám a kínálat bősége és a változékony minőség ellenére sem feledhető lelkesedésünk az 1980-as évek elejéről, amikor a köz- és magánkönyvtárakból hiányzó alapművek sorozatban jelentek meg gondos kivitelben, szakavatott tanulmányok kíséretében. A hosszú felsorolás helyett álljon itt mindössze egyetlen példa, a Helikon Kiadó 1982-es nagyszerű vállalkozása, Orbán Balázs Székelyföld leírása című könyve, amely mind kiadói megfontolás, mind a kivitelezés minősége szempontjából az egyik legértékesebb tett ebben a műfajban. Az 1990-es évekkel a hazai magyar könyvkiadásnak is megadatott az a lehetőség, hogy a nehezen hozzáférhető vagy a teljesen hozzáférhetetlen, tárgyukat tekintve főképpen a történelemi, a kultúr- és művelődéstörténeti tudományos műveket a tágabb olvasóközönség számára ismét elérhetővé tegyék. A dunaszerdahelyi Nap Kiadó több kiadótársához hasonlóan merített a kínálatból, s választása több tekintetben is szerencsésnek és ösztönzőnek nevezhető, hiszen dr. Wick Béla (1873–1955) A kassai Szent Erzsébet Dóm című monográfiája jegyzett és keresett a hely-, kultúr- és egyháztörténeti irodalomban. A kiadó megfelelően válogatott a gazdag, számtalan könyvpublikációt jegyző életműben, hiszen az 1936-ban a kassai Szent Erzsébet-nyomda Részvénytársaság kiadásában megjelentetett vaskos kötet több tudományág tekintetében a legsikerültebb Wick-mű. A korábban megjelent kisebb-nagyobb terjedelmű kiadványok anyaggyűjtés, levéltári kutatások, okmányok és feliratok fordítása tekintetében mintegy... Bővebben →
Amikor Szlovákia történetével foglalkozunk, először egy szemantikai problémával találjuk szemben magunkat, hiszen óhatatlanul is gondot okoz magának a kutatás tárgyának a megnevezése. Leírhatjuk-e azt, hogy „Szlovákia a középkorban”, ha viszont nem, akkor mivel helyettesítsük? A „Szlovákia” kifejezés szlovák alakja, a „Slovensko” ugyan már a 17. századtól fellelhető, de csupán etnikai tér megnevezésére, tehát a mai Szlovákia területénél jóval kisebb, az északi vármegyék szlovákok által lakott területére vonatkoztatva. A Felvidék kifejezés sem jó, s nem is igazán az évtizedek során hozzátapadt érzelmi töltet miatt, hanem sokkal inkább tartalma nem felel meg a kívánalmaknak. Használhatnánk a felső-magyarországi régió, az északi vármegyék és más hasonló kifejezések valamelyikét is, de mindannyiuk esetében érezzük, hogy nem azt kapjuk, amit elvárnánk tőlük. Valószínűleg Du¹an Kováènak, a jeles szlovák historiográfusnak nem voltak ilyen problémái, amikor a Szlovákia története című könyvét papírra vetette, hiszen a hazai szlovák történetírás minden gond nélkül visszavetíti a mai politikai határokat a múltba, s így akár olyan furcsának tűnő meghatározásokkal is találkozhatunk a szlovák történelem kapcsán, mint a „Szlovákia a népvándorlás idején” stb. Minden bizonnyal szembekerült viszont azzal a szlovák történetírásban a kezdetektől vitára okot adó kérdéssel, hogy Szlovákia történetét etnikumtörténetként vagy territoriális történetként kell-e értelmezni és művelni. Kováè a jelenleg uralkodó... Bővebben →
A 20. századi Európa történetét meglehetősen sűrűn átszövi a nemzeti és egyéb kisebbségek jogait szabályozó normarendszer. Elsősorban a nemzetközileg érvényes jogszabályokra utalhatunk, amelyek főleg az első világháborút lezáró párizsi békerendszer keretében jöttek létre. Ugyanakkor az egyes országok parlamentjei is elfogadtak hasonló törvényeket vagy alacsonyabb szintű jogszabályokat. A második világháború után az újjáalakuló nemzetközi szervezetek – elsősorban az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) – dokumentumaiban a nemzeti kisebbségek jogai már az egyetemes emberi jogok szerves részeként jelennek meg. El kellett telnie azonban néhány évtizednek ahhoz, hogy a tagországok döntő többsége tudomásul vegye ezt a tényt. Más kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan valósulnak meg a nemzetközi normákban lefektetett kisebbségi jogok. Tanúi lehettünk többek között a nemzetközi ajánlások verbális elfogadásának, de a gyakorlatban kijátsszák érvényesülésüket. Voltak országok viszont, ahol maximálisan megvalósították a nemzetközi dokumentumok kisebbségi jogi ajánlásait. A század utolsó két évtizedére az volt a jellemző, hogy az egyes európai szervezetek – mint az Európa Tanács és az EBESZ – az élet különböző területeire vonatkozó jogokat külön ajánlásokban igyekeztek megfogalmazni. Így jött létre a kisebbségek nyelvi jogainak jogi normába foglalását megcélzó kezdeményezés. A most ismertetett könyv első részében éppen ezt a folyamatot követi nyomon, az ötlet megszületésétől a Charta elfogadásáig, illetve az egyes... Bővebben →
Egynéhány esztendeje megjelent összeállításában alighanem a leghatásosabb módját választotta Jörg von Uthmann annak, miként lehet a nemzeti előítéleteknek egyszer s mindenkorra (?) élüket venni. Egy hamburgi kiadó jóvoltából összeállította ugyanis a nemzeti előítéleteknek – népekre lebontott – antológiáját. Napi használatát, alig leplezett iróniával, a középkori zsolozsmáskönyvek mintájára ajánlja mindazoknak, akik Németország „idegenné válását” óhajtják megakadályozni. Minden elképzelhető rossz tulajdonságaikkal szerepelnek benne a törökök és az arabok éppúgy, mint a franciák, a csehek vagy a belgák (?), sőt – a balkáni népek társaságában! – a magyarok sem maradnak ki (a szlovákokat viszont hiába kerestem a gyűjteményben). Ám mindezen túlmenően – s egyrészt itt lóg ki az (ön)irónia lólába – megkapják a magukét a németek (valamint külön az osztrákok és a svájciak is), továbbá – mivel az összeállító nem tudta eldönteni, hogy a zsidók nép-e vagy pedig vallás – a zsidó összeállítás ellensúlyaként összefoglalóan a keresztények is. Aki végigolvassa a Tacitussal kezdődő, Lutheron és Bismarckon végighúzódó, majd Thomas Mann-nal, Hitlerrel vagy Adenauer kancellárral záruló idézet- és közmondásgyűjteményt, az megállapíthatja, hogy minden nép szomszédai piszkosak és lusták, hazugok és tolvajok, nőik kövér trottlik vagy éppenséggel aszott söprűnyelek. „Ezen jellemzések nyugodtan alkalmazhatók azon népekre is, amelyek e gyűjteményben nem kaptak helyet” – adja... Bővebben →
A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja keretében önálló Szakrális Kisemlék Archívumot hozott létre 1998-ban Liszka József, jobbára a saját gyűjtéséből. Azt nehéz lenne eldönteni, hogy a szakrális kisemlékekkel való foglalkozásnak oka vagy következménye, hogy Liszka József a Szent képek tisztelete címmel 1995-ben publikált tanulmánygyűjteménye után újabb tanulmánykötettel jelentkezik, amelyben számos téma a korábban felvetettek folytatása. Ezt a szerző a kötetben mindig jelzi is. Legújabb kötete nyolc nagyobb tanulmányt, egy több ismertetésből álló könyvszemlét, mutatókat, magyar, német és szlovák nyelvű tartalomjegyzéket, valamint német és szlovák nyelvű rövid összefoglalásokat tartalmaz 222 lapon. Természetesen ábrák, fényképek, térképek is illusztrálják a leírtakat. A kötet bevezetőjeként is felfogható tanulmány – A képoszloptól a kápolnáig (Javaslat a szakrális kisemlékek magyar terminológiájára) – olyan használható eszközt kíván a kutatás rendelkezésére bocsátani, amely segítségével a hazai emlék-anyag egységes leírása, sőt a nemzetközi anyaggal való egybevetése is megoldható. Itt a recenzens sem jegyezhet meg mást, mint azt, amit a szerző maga is vár, hogy tudniillik még sokan és sokféle – tehát nem csak római és görög katolikus – anyagon is alkalmazzák az általa javasolt fogalmi apparátust. Csak a gyakorlat próbáján csiszolódva nyerhetnek e Liszka József által javasolt kategóriák igazolást vagy kiegészítést, módosítást. A második tanulmány – Szakrális... Bővebben →
A Feischmidt Margit által szerkesztett angol nyelvű „Etnikai kapcsolatok Kelet-Európában. Válogatott és jegyzetekkel ellátott bibliográfia” hézagpótló mű. A most megjelent kötet a korábban megjelent azonos című munka második, bővített kiadása, melyben a szerkesztő egy olyan szakterületet kísérel meg feltérképezni, amely interdiszciplináris jellegéből adódóan meglehetősen szerteágazó, szakirodalma pedig az elmúlt évtizedben megsokszorozódott. Az etnikai kapcsolatok kutatása a kelet-közép-európai országokban lezajlott társadalmi, politikai, gazdasági változásoknak köszönhetően hatalmas lendületet és meglehetősen nagy teret kap s kapott. A kutatások eredményeiről beszámoló irodalom szinte áthatolhatatlan rengetegéből a szerkesztő barátságos szálerdőt teremtett, melyben az érdeklődő viszonylag könnyen tájékozódik, de az erdő vadregényes szövevényétől sincs teljesen megfosztva. A bibliográfia három forrásból táplálkozik. Az angol nyelvű szakirodalmat a Közép-Európai Egyetem könyvtárában megtalálható anyagból válogatta Feischmidt Margit munkatársaival együtt. Ez Közép-Kelet-Európa legnagyobb társadalomtudományi könyvtára, mely a térség tanulmányozására szolgáló szakirodalomra specializálódott. Az itt található anyag bibliográfiai feldolgozása jelentősen megkönnyíti a nacionalizmussal, az etnicitás különféle aspektusaival, a kisebbségekkel, illetve a régió történelmével foglalkozó munkák e gazdag tárházában való tájékozódást, válogatást. A bibliográfiai adatgyűjtemény másik gazdag forrása a közép-kelet-európai országok nyelvein írt szakirodalom. Az orosz, német, magyar, lengyel, román, cseh, szlovák, szerb, horvát, bolgár és lett nyelvű tanulmányokat feldolgozó angol nyelvű bibliográfiai adatok és jegyzetek a térség országainak hazai szakirodalmi... Bővebben →