Rovatok

Szemle

Vajda Barnabás: Hidegháború és európai integráció

Vajda Barnabás legújabb munkája bizonyos szempontból akár előző kötetének folytatásaként is felfogható, már ha e szempont alatt a (kis)rész és egész viszonyát értjük. Legutóbb a Szabad Európa Rádió történetét mesélte el,1 annak létrejöttétől egészen ’89 utáni kivonulásáig, impozáns mennyiségű, primer angolszász anyagra támaszkodva, és mindezt olyan színesen mély kitérőkkel, amelyek nem csak a hírek minőségéig, de a szerkesztőségbe befutó, legtetszetősebb hallgatói telefonok szövegének bemutatásáig terjedően.

„Muszkaföldön” – Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra*

Az utóbbi néhány évben megközelítőleg kétszáz olyan dél-szlovákiai visszaemlékezővel folytattam beszélgetéseket, akik közvetlenül vagy közvetve részt vettek a második világháborúban. A fő témánk a háború volt, de arról a rendszerről is beszélgettünk, amely 1938 novemberében kezdődött, amikor a magyar csapatok az első bécsi döntés alapján 12 ezer négyzetkilométert foglaltak vissza Csehszlovákia területéből. A visszaemlékezőknek a haderőben való felhasználásuk szerint kétféle csoportját különböztettem meg. Az idősebb korosztályt a sorkatonák alkotják (az 1923-as évjárat és az idősebbek), akik rendesen be voltak sorozva a magyar honvédségbe.

A 2011. évi népszámlálás lakossági mikroadatai

A 2011. évi szlovákiai népszámlálás egyik jellegzetessége, hogy a (cseh)szlovák népszámlálások történetében a hivatalosan közzétett adatok mellett első alkalommal váltak hozzáférhetővé lakossági mikroadatok is. A rendszerváltást megelőző évtizedekben viszonylag korlátozott terjedelemben kerültek nyilvánosságra népszámlálási adatok. Ezek döntő többsége országos, kerületi, esetleg járási szintű adatokat tartalmazott. Az 1991-es adatok többsége még nyomtatott változatban vált hozzáférhetővé, de egy kisebb része már elektronikus változatban is elérhető volt. A 2001. évi népszámlálási adatok nagy része pedig már elektronikus változatban is hozzáférhető. Azaz a 2001. évre vonatkozólag jelentős számú településszintű változó adatsorai is nyilvánossá váltak. A 2011. évi községsoros adatállományok, azaz községsoros adatbázisok 2927, a lakossági mikroadatokat tartalmazó adatbázis 5 399.333 rekordot, személy adatait tartalmazza. A községsoros adatállomány 2927 rekordja kissé magasabb a szlovákiai helységek számánál, mivel Pozsony és Kassa városok adatait nem összesítve, hanem városrészei szerinti bontásban tartalmazza. (Pozsony 17, Kassa 22 városrészre tagolódik). A 2011. évi lakossági mikroadatbázis rekordjainak a száma 2297 fővel magasabb Szlovákia lakónépességének számánál (5 397 036 fő), mivel a jelenlévő népesség száma 2011-ben kissé magasabb a lakónépességénél.

Magyar pártok választási óriásplakátjai

Kelemen András Magyar pártok jelmondat- és szimbólumhasználata a rendszerváltás utáni szlovákiai választásokon c. doktori értekezésének témája időszerű és főleg Nyitrán jól illeszkedik a „Közép-európai tanulmányok kara – hungarológia tanulmányi program” tevékenységébe. A dolgozatíró voltaképpen a szlovákiai parlamenti választásokon a szlovákiai magyar pártok által használt óriásplakátokat, a bevezető rész pedig a politikai kommunikáció bizonyos alapfogalmait mutatja be. Minthogy a dolgozat kérdőívre adott válaszokat használ, az ilyen adatok érvényességével külön is foglalkozik. Minthogy ezeket a plakátokat csak az utóbbi időben alkalmazták, a kutatás számára jól áttekinthető és teljes anyagot vehetett figyelembe a szerző.

Fürdőélet a 19. századi Gömörben, 6.

A Turóc folyó partján, Harkács (ma Gömörfalva) község határában fekvő, Tornalja közelében tölgyerdőkkel borítva található Lévárt község, tengerszint feletti magassága 177 méter. A helység állítólag a levare (latinul: emelkedni), vagy a lavare (latinul: mosdani) szótól, azaz a természeti fekvésétől, ill. kitűnő forrásvizétől származtatja nevét.1 „A szeszélyes kis Turócznak völgyében, Harkácstól – a nagyhírű Draskóczy család ősi birtokától – alig egy negyedórányira, nyír- és tölgyerdőktől körülkoszorúzott völgyecskében fekszik Gömörmegye egyik legszebb, de kevésbé látogatott szép fürdője – a lévárti fürdő”2 – írta egy ismeretlen 19. századi újságíró a vármegyei hetilapban, s e sokat sejtető őszinte mondattal elárulta annak ún. „parasztfürdő” jellegét.