1. Bevezetés Medvesalja és környéke (Sőreg, Ajnácskő, Csevice, Gömöralmágy, Dobfenek, Gömörpéterfala, Óbást, Egyházasbást [=Újbást], Bakóháza, Vecseklő, Medveshidegkút, Tajti) nyelvjárási sajátosságai közül nagyobb lélegzetű munkában a lexikológiai jellemzők közül vizsgáltam néhányat, kisebb tanulmányokban azonban hangtani és alaktani kérdésekkel is foglalkoztam. Jelen tanulmányomban a lexikológiai vizsgálatok menetét és eredményét mutatom be. A vizsgálat alapja A magyar nyelvjárások atlasza (a továbbiakban: MNyA.) 1162 kérdéséből a 617 lexikai jellegű kérdésre adott válaszok mint nyelvi adatok. Azért, hogy az adatok összehasonlíthatósága biztosítva legyen, a terepmunka során ragaszkodtam a nagyatlasz kérdéseihez. Bármely nyelvjárási alapréteg szókészlete tagoltsági vizsgálatának tárgya az azonos denotátumú lexémák hangalakja és a lexémák egymáshoz való viszonya. A megközelítőleg 80 ezres adattáramból kiválasztott korpuszrészlet (kb. 40 ezer adat) alapján az alapvető kérdés az volt, hogy az azonos fogalmakat hogyan nevezi meg a tájegység beszélőközössége, minőségi és mennyiségi szempontból milyen sajátosságai vannak a lexémáknak. Fogalomkörönkénti csoportosításban elemeztem adataimat. Általános tagoltsági, valamint lexikai tagoltsági tekintetben is összehasonlítottam a medvesalji megnevezési rendszereket az atlasz környékbeli, 3 magyarországi (H–6: Karancslapujtő, H–7: Bárna és H–10: Borsodszentgyörgy), valamint 3 szlovákiai (Cssz–17: Bolyk, Cssz–18: Magyarhegymeg és Cssz–19: Zsip) kutatópontjainak adataival. A lexémák morfológiai motiváltsági vizsgálatát, valamint a megnevezéstípusok elkülönítését és szóföldrajzi realizációinak elemzését csak a medvesalji korpuszon végeztem el. 2.... Bővebben →