A csehszlovákiai magyarok történetének válogatott dokumentumai a két világháború közötti időszakból (1918 – 1939)
A dokumentumokat Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok című könyvéből válogattuk, mely a Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában a közeljövőben jelenik meg a FONTES HISTÓRIÁÉ HUNGARORUM című sorozat 2. köteteként.
„A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944 (Nostra Tempóra 7., Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó, 2002) összeállítása közben kezembe került dokumentumok válogatása került be e kötetbe abból a megfontolásból, hogy részben ismeretlen, részben nehezen hozzáférhető szövegekről van szó, melyeknek alapvető jelentősége van a régió történetének kutatásában. A hozzáférés biztosítása mellett az a szándék is közrejátszott, hogy a vonatkozó szakirodalom – főleg annak a kárpátaljai magyar szerzőktől származó – egy részében állandósul az az ún. történeti szájhagyomány jelensége, aminek lényege, hogy végig nem olvasott, eredeti szövegében nem ismert, csak kiragadott mondatokat vándoroltatnak a szerzők, következtetéseket részinformációkból vonnak le. Köny-nyen bizonyítható ez, ha szigorúan utánanézünk a hivatkozásoknak, illetve annak, hogy az egyes kérdésekben megnyilatkozok mondanak-e újat egymáshoz képest. Másrészről magyarországi szerzőknél sok esetben Kárpátalja mindössze néhány mondat magyarországi vagy nemzetközi vonatkozásban, a kárpátaljai vagy a kárpátaljai nem magyar nézet elmellőzésével. Az ukrán történetírás ugyanezt a kérdést kárpátaljai és ukrán szemmel nézi, valamint szlovák forrásokat is használ, magyarul azonban a szerzők alig tudnak.
Miért tekinthető ez a kárpátaljai magyarságra vonatkozó iratgyűjteménynek? Pusztán a tartalomjegyzékből nem derül ki egyértelműen. A nemzetközi határozatok, valamint a törvények és rendeletek a közjogi helyzetet tisztázzák, a nevében is magyar szervezetekre vonatkozó iratok pedig a sajátos magyar élet megnyilvánulásainak kereteibe engednek betekintést. A kiválasztott dokumentumok egy jó része viszont az autonómia ügyére vonatkozik, ami kétségtelenül az időszak egyik legfőbb kérdése, de nyilvánvalóan a ruszinok (kárpátoroszok, ukránok) autonómiájáról szól a történet. Kárpátalja azonban nem fogható fel csak egy nemzet, nemzetiség ügyeként. Nem lehet úgy magyarságtörténetet sem írni, hogy azt nem vonatkoztatjuk a többségi lakosság életeseményeire, amelyek többek között az indokot, a hátteret, a lehetőségeket és azok korlátait adják.” (részlet Fedinec Csilla bevezetőjéből)
166 Dokumentumok
1919. szeptember 10. Saint-Germain-en-Laye. A Csehszlovákia függetlenségéről és a kisebbségek védelméről szőlő szerződés.
Egyfelől az Amerikai Egyesült Államok, a Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország és Japán, mint Szövetséges és Társult Főhatalmak
másfelől Csehszlovákia
tekintettel arra, hogy az egykori Cseh Királyság, Morva Őrgrófság és Sziléziai Hercegség, továbbá a volt Osztrák-Magyar Monarchia területei között azelőtt fennállott egység végérvényesen megszűnt,
tekintettel arra, hogy Csehországnak, Morvaországnak és Szilézia egy részének népei, úgyszintén Szlovákia népe saját akaratukból elhatározták, hogy Csehszlovák Köztársaság név alatt egy egységes, szuverén és független állam létesítése céljából állandó szövetségben egymással egyesülnek és ezt az egyesülést végre is hajtották,
figyelemmel arra, hogy a Kárpátoktól délre lakó rutén nép1 ehhez a szövetséghez csatlakozott,
tekintettel arra, hogy a Csehszlovák Köztársaság a fent jelzett területeken a szuverenitást ténylegesen gyakorolja és hogy a Szövetséges és Társult Főhatalmak a Csehszlovák Köztársaságot szuverén és független államként már elismerték,
egyfelől az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán megerősítve a Csehszlovák Köztársaságnak az Ausztriával mai napon kelt békeszerződés rendelkezéseinek megfelelően2 megállapított vagy megállapítandó határok között a nemzetek családja szuverén és független tagjaként való elismerését,
másfelől Csehszlovákia, attól az óhajtól vezettetve, hogy intézményeit a szabadság és igazság elveinek megfelelően alakítsa ki és a szuverenitása alá került területek összes lakosainak erre nézve biztos garanciát nyújtson,
a Magas Szerződő Felek az Ausztriával kötött említett békeszerződés 57. cikkének végrehajtását biztosítani kívánván,
evégből meghatalmazottaikat kinevezték, éspedig
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbi rendelkezésekben állapodtak meg:
I. fejezet
1. cikk. Csehszlovákia kötelezi magát arra, hogy a jelen fejezet 2-8. cikkeiben foglalt rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri el, hogy semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellentmondásban, vagy ellentétben, és hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet, vagy hivatalos intézkedés sem lesz hatályos.3
2. cikk. Csehszlovákia kötelezi magát, hogy minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja.
Csehszlovákia minden lakosát megilleti az a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást nyilvánosan vagy otthonában szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata a közrenddel és a jó erkölccsel nem ellenkezik.
3. cikk. Az alább említett szerződések különleges rendelkezéseinek sérelme nélkül Csehszlovákia a törvény erejénél fogva és mindennemű alakiság nélkül csehszlovák állampolgárokként elismeri azokat a német, osztrák vagy magyar állampolgárokat, akiknek az eset körülményei szerint lakóhelyük vagy községi illetőségük (pertinenza – Heimatsrecht) a jelen Szerződés életbelépésének idején olyan területen van, amelyet a Németországgal, Ausztriával vagy Magyarországgal kötött szerződések, vagy pedig ezeknek a kérdéseknek szabályozása céljából kötött bármely más szerződés értelmében Csehszlovákia részeként elismertek vagy el fognak ismerni.
Mindamellett a fent jelzett személyek, ha 18. évnél idősebbek, a mondott szerződésekben megállapított feltételek mellett optálhatnak minden más olyan állampolgárság javára, amely számukra nyitva áll. A férj opciója maga után vonja a feleség, és a szülők opciója a 18 évnél fiatalabb gyermekei opcióját.
Az optálás jogával élő személyeknek az optálást követő 12 hónapon belül át kell költözniük abba az Államba, amelynek javára optáltak. A csehszlovák területen levő ingatlan javaikat megtarthatják. Mindennemű ingóságukat magukkal vihetik. Ezen a címen semmiféle kiviteli vámot reájuk kivetni nem szabad.
4. cikk. Csehszlovákia a törvény erejénél fogva és minden alakiság nélkül állampolgárokként elismeri azokat a német, osztrák vagy magyar nemzetiségű személyeket, akik az eset körülményei szerint a fent említett területen lakó vagy ott községi illetőséggel (pertinenza – Heimatsrecht) bíró szülőktől születtek, akkor is, ha a jelen Szerződés hatálybalépésekor az illetők maguk nem laknak is e területen, illetve ott községi illetőségük nincsen.
Mindamellett e szerződés hatálybalépését követő két éven belül ezek a személyek a lakóhelyük országában levő illetékes csehszlovák hatóságok előtt kijelenthetik, hogy a csehszlovák állampolgárságról lemondanak, amely esetben nem fogják őket többé csehszlovák állampolgároknak tekinteni. Ebben a tekintetben a férj nyilatkozatát a feleségre, a szülők nyilatkozatát pedig a 18 évnél fiatalabb gyermekeikre nézve is érvényesnek kell tekinteni.
5. cikk. Csehszlovákia kötelezi magát, hogy semmiképpen sem fogja megakadályozni a Szövetséges és Társult Főhatalmak által Németországgal, Ausztriával vagy Magyarországgal kötött vagy kötendő békeszerződésekben biztosított opció-jog gyakorlását, amely az érdekeltek számára a csehszlovák állampolgárság megszerzését, vagy meg nem szerzését lehetővé teszi.
6. cikk. A csehszlovák területen való születés puszta tényével jogérvényesen megszerzi a csehszlovák állampolgárságot minden személy, akit születésénél fogva valamely más állampolgárság nem illet meg.
7. cikk. Minden csehszlovák állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és a politikai jogokat élvezi.
Vallási, hitbeli, vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése, vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen csehszlovák állampolgárra sem lehet hátrányos.
168 Dokumentumok
Egyetlen csehszlovák állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti forgalomban, a vallás, a sajtó útján történő vagy bármilyen természetű közzététel terén, vagy a nyilvános gyűléseken.
A csehszlovák kormánynak a hivatalos nyelv megállapítására vonatkozó intézkedését nem érintve, a nem cseh nyelvű csehszlovák állampolgárok nyelvüknek a bíróságok előtt akár szóban, akár írásban való használata tekintetében megfelelő könnyítésekben fognak részesülni.
8. cikk. Azok a csehszlovák állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi csehszlovák állampolgárok. Nevezetesen: joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, vezetni és ellenőrizni, azzal a joggal, hogy azokban saját anyanyelvüket szabadon használják és vallásukat szabadon gyakorolják.
9. cikk. Olyan városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban nem cseh nyelvű csehszlovák állampolgárok laknak, a csehszlovák kormány a közoktatásügy terén megfelelő könnyítéseket fog engedélyezni avégből, hogy az ilyen csehszlovák állampolgárok gyermekeit saját nyelvükön tanítsák. Ez a rendelkezés nem akadályozza a csehszlovák kormányt abban, hogy a cseh nyelv tanítását kötelezővé tegye.
Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban élnek oly csehszlovák állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, ezeknek a kisebbségeknek a méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek az élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékonysági célokra for-d irtatnak.
II. fejezet
10. cikk. Csehszlovákia kötelezi magát, hogy a Kárpátoktól délre lakó rutének területét a Szövetséges és Társult Főhatalmak által megállapított határok között a Csehszlovák Államon belül olyan autonóm egység alakjában fogja megszervezni, amely a Csehszlovák Állam egységével összeegyeztethető legszélesebb körű önkormányzattal lesz felruházva.
11. cikk. A Kárpátoktól délre lakó rutének területének külön tartományi gyűlése lesz. Ez a tartományi gyűlés fogja a törvényhozó hatalmat gyakorolni nyelvi, közoktatási, vallási, helyi közigazgatási és minden olyan egyéb kérdésben, amelyet a Csehszlovák Állam törvényei hatáskörébe utalnak. A rutén terület kormányzóját a Csehszlovák Köztársaság elnöke fogja kinevezni és ez a rutén tartományi gyűlésnek lesz felelős.
12. cikk. Csehszlovákia egyetért azzal, hogy a rutén terület tisztviselőit a lehetőségekhez képest a terület lakosai közül fogják kiválasztani.
13. cikk. Csehszlovákia a rutén területnek megfelelő képviseletet biztosít a Csehszlovák Köztársaság országgyűlésében, amelybe e terület a Csehszlovák Köztársaság alkotmányának megfelelően megválasztott képviselőket fog küldeni. Mindazonáltal ezek a képviselők a Csehszlovák Köztársaság országgyűlésében, a rutén
tartományi gyűlés elé utalt ügyekkel azonos természetű törvényhozási ügyekben nem gyakorolhatnak szavazati jogot.
14. cikk. Csehszlovákia hozzájárul ahhoz, hogy amennyiben az I. és II. fejezetbe foglalt rendelkezések oly személyeket érintenek, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, ezek a rendelkezések nemzetközi érdekű kötelezettségek és a Nemzetek Szövetségének védelme alatt fognak állni. Ezek a rendelkezések a Nemzetek Szövetségének Tanácsa többségének hozzájárulása nélkül nem változtathatók meg. Az Amerikai Egyesült Államok, a Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország és Japán kötelezik magukat arra, hogy nem tagadják meg hozzájárulásukat az említett cikkeknek egyetlen olyan módosításától sem, amelyet a Nemzetek Szövetsége Tanácsának többsége megfelelő formában elfogadott.
Csehszlovákia hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa minden egyes tagjának meglegyen az a joga, hogy a Tanács figyelmét e kötelezettségek valamelyikének bárminemű megsértésére vagy megsértésének veszélyére felhívja, és hogy a Tanács oly módon járhasson el és oly utasításokat adhasson, amelyek az adott esetben alkalmasaknak és hathatósaknak mutatkoznak.
Csehszlovákia azonkívül hozzájárul ahhoz, hogy abban az esetben, ha ezekre a cikkekre vonatkozó jogi vagy ténykérdésekről a csehszlovák kormány és a Szövetséges és Társult Főhatalmak bármelyike vagy a Nemzetek Szövetsége Tanácsában helyet foglaló bármely hatalom között véleménykülönbség merülne fel, ez a véleménykülönbség a Nemzetek Szövetségéről szóló Egyességokmány 14. cikkelye értelmében nemzetközi jellegű vitának tekintendő. A csehszlovák kormány hozzájárul ahhoz, hogy minden ilynemű vitás kérdés, ha a másik Fél kéri, az Állandó Nemzetközi Bíróság elé terjesztessék. Az Állandó Bíróság döntése ellen fellebbezésnek nincs helye s a határozat ugyanolyan erejű és érvényű, mint az Egyességokmány 13. cikke értelmében hozott határozatok.
III. fejezet
(Ez a fejezet a zárórendelkezéseket tartalmazza.)
Hatályba lépett 1920. július 16-án, a Nemzetek Szövetségének védelme alá helyezve a Nemzetek Szövetsége Tanácsának 1920. november 29-i határozatával.
Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó-Gondolat Könyvkiadó, 1983. p: 89-93.
170 Dokumentumok
2.
1920. február 29. Prága. A Csehszlovák Köztársaság Alkotmánylevele.
Első fejezet
Általános rendelkezések
!â §
1. A Csehszlovák Köztársaságban minden államhatalom egyedüli forrása a nép.
2. Hogy a szuverén nép mely szervek által hozza s valósítja meg törvényeit, és szolgáltat igazságot, azt az alkotmánylevél határozza meg. Ugyanaz szabja meg azon határokat is, amelyeket ezen szervek az alkotmányosan biztosított polgári szabadságok megsértése nélkül túl nem léphetik.
2. §
A csehszlovák állam demokratikus köztársaság, amelynek feje választott elnök.
3. §
1. A Csehszlovák Köztársaság területe egységes és oszthatatlan egészet képez, amelynek határai csupán alkotmánytörvény által változtathatók meg.
2. Ennek az egésznek oszthatatlan része, mégpedig a Fő és Társult Hatalmak és a Csehszlovák Köztársaság között 1919. évi szeptember 10-én Saint-Germain-en-Laye-ban létesült szerződés értelmében önkéntes csatlakozás alapján Podkarpatsz-ka Rusz önkormányzati területe, amely a Csehszlovák Köztársaság egységével ösz-szeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával lesz felruházva.
3. Podkarpatszka Rusznak saját országgyűlése van, amely elnökségét maga választja.
4. Podkarpatszka Rusz országgyűlése a nyelvi, közoktatási, vallási, helyi közigazgatási, valamint a Csehszlovák Köztársaság törvényei által reá ruházott egyéb ügyeket érintő törvények hozatalára illetékes. A Podkarpatszka Rusz országgyűlése által hozott törvények, amennyiben a köztársaság elnökének aláírásával helyben hagyatnak, külön gyűjteményben kihirdettetnek s a kormányzó által is aláíratnak.
5. Podkarpatszka Rusz a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésében a vonatkozó csehszlovák választási törvények értelmében megfelelő számú képviselő (szenátor) által képviselendő.
6. Podkarpatszka Rusz élén a Csehszlovák Köztársaság elnöke által a kormány javaslatára kinevezett s Podkarpatszka Rusz országgyűlésével szemben is felelős kormányzó áll.
7. Podkarpatszka Rusz tisztviselői lehetőség szerint lakosságának köréből fognak kiválasztatni.
8. A részletek, nevezetesen az országgyűlésbe való választás és választhatóság joga tekintetében külön rendelkezések által szabályoztatnak.
9. A nemzetgyűlés azon törvénye, amely Podkarpatszka Rusz országhatárait állapítja meg, az alkotmánylevél részét képezi.
Dokumentumok 171
4. §
1. A köztársaságban az állampolgárság egy és egységes.
2. A csehszlovák köztársasági állampolgárság megszerzésének, hatályainak és megszűnésének feltételeit törvény állapítja meg.
3. Idegen állam polgára nem lehet egyúttal a Csehszlovák Köztársaság állampolgára is.
5. §
1. A Csehszlovák Köztársaság fővárosa Praha.
2. A köztársaság színei a fehér, vörös és kék.
3. Az állam címerét és lobogóit törvények szabályozzák. [â â â ]
Hatodik fejezet
A nemzeti, vallásfelekezeti és faji kisebbségek védelme
128. §
1. A Csehszlovák Köztársaság összes állampolgárai, tekintet nélkül a fajra, nyelvre és vallásra, a törvény előtt egyenlőek, s egyazon polgári és politikai jogokat élvezik.
2. A vallási, vallásfelekezeti, hitbeli és nyelvi különbségek, különösen ami a közszolgálatba való lépést, hivatalok vagy tisztségek elnyerését, vagy bármiféle iparüzlet vagy hivatás gyakorlását illeti, az általános törvények korlátain belül a Csehszlovák Köztársaság állampolgárai közül senkinek hátrányára nincsenek.
3. A Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a kereskedelmi és magánérintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban vagy nyilvános népgyűléseken az általános törvények keretén belül bármiféle nyelvet használhatnak.
4. Ezzel azonban azon jogok, amelyek a fennálló vagy a jövőben kiadandó törvények értelmében az állami közegeket a közrend, az állam biztonsága és a hathatós felügyelet szempontjából megilletik, érintve nincsenek.
129. §
A nyelvi jog elveit a Csehszlovák Köztársaságban a jelen alkotmánylevél részét képező külön törvény állapítja meg.
130. §
Amennyiben az állampolgárok az általános törvények értelmében emberbaráti, vallási és szociális intézetek, iskolák és egyéb nevelő intézetek saját költségükön való alapítására, igazgatására és kezelésére jogosítva vannak, az állampolgárok nemzetiségre, nyelvre, vallásra és fajra való tekintet nélkül egymás közt egyenlőek s ezen intézetekben nyelvüket szabadon használhatják s vallásukat gyakorolhatják.
131. §
Azon városokban és járásokban, amelyekben a csehszlovák nyelvtől eltérő nyelvű csehszlovák állampolgárok jelentékeny hányada van letelepedve, ezen csehszlo-
172 Dokumentumok
vák állampolgárok gyermekeinek az általános tanügyi szabályzat keretein belül megfelelő alkalom biztosíttatik arra, hogy saját nyelvükön taníttassanak; emellett a csehszlovák nyelv tanítása kötelezővé tehető.
132. §
Amennyiben oly városokban és járásokban, amelyekben vallási, nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó csehszlovák állampolgárok jelentékeny hányada van letelepedve, a közalapokból bizonyos összegek az állami, községi vagy egyéb költségvetések értelmében nevelési, vallási vagy emberbaráti célokra fordítandók, ezen kisebbségeknek a közigazgatásban érvényesülő általános rendelkezések korlátain belül azok élvezetében és használatában megfelelő hányadrész biztosíttatik.
133. §
A 131. és 132. §-okban kitűzött elveknek végrehajtása s különösen a Jelentékeny hányad” fogalmának meghatározása külön törvényeknek tarttatik fenn.
134. §
Az erőszakos el nemzetlen ítés semmiféle alakban megengedve nincsen. Ezen elvnek be nem tartását a törvény büntetendő cselekménynek nyilvánítja.
A törvények és rendeletek gyűjteményében kihirdetve 121. számmal 1920. március 6-án.
A Csehszlovák Köztársaság Alkotmánylevele. Prága, Állami Könyvkiadó Hivatal, 1923. p: 31.
3.
1920. február 29. Prága. A Csehszlovák Köztársaság nyelvtörvénye [122. sz. törvény]. Az 1920. február 29-én kelt 121. sz. csehszlovák alkotmánylevél kiegészítése.
1. §
A köztársaság állami, hivatalos nyelve a csehszlovák nyelv.
Ez tehát az a nyelv,
1. amelyen a 2. és 5. §-okban megállapítottak fenntartásával és a 6.§-ban Ruszinszkóra nézve megállapítandók kivételével a köztársaság minden bírósága, hatósága, intézete, vállalata és szerve hivataloskodik, azoknak hirdetményei és küldő megjelölései szövegeztetnek;
2. amelyen az állami és bankjegyek fő szövege szól;
3. melyet a véderő vezényleti és szolgálati nyelvként használ; az ezen nyelvet nem ismerő legénységgel való érintkezésben annak anyanyelve is használható.
Az állami hivatalnokoknak és állami alkalmazottaknak, valamint állami intézetek és állami vállalatok hivatalnokainak és alkalmazottainak a csehszlovák nyelv isme-
Dokumentumok 173
rétét illető kötelezettségére vonatkozó részletes előírások rendeletileg fognak sza-bályoztatni.
2. §
A nemzeti és nyelvi kisebbségekre nézve a következő határozatok érvényesek:
A köztársaság oly bíróságai, hatóságai és szervei, amelyeknek hatásköre oly bírósági járásokra terjed ki, amelyben a legutolsó népszámlálás szerint 20 százalék ugyanolyan, de nem csehszlovák nyelvű állampolgár lakik, kötelesek mindazokban az ügyekben, amelyeknek elintézése azon az alapon tartozik hozzájuk, hogy illetékességük e járásra kiterjed, e kisebbség nyelvéhez tartozó személyektől ily nyelvű beadványokat elfogadni és e beadványok elintézését nemcsak csehszlovák nyelven, de a beadványok nyelvén is kiadni. Amennyiben egy község területén több járásbíróság létezik, az egész község egyetlen bírósági járásnak tekintetik.
Rendelet fogja megállapítani, mennyiben és mily bíróságoknál és hatóságoknál, amelyeknek hatásköre egyetlen egy járásra, mégpedig egy ily nemzeti kisebbséggel bíró járásra terjed ki, hasonlóképpen mely ezeknek közvetlenül fölébe rendelt bíróságoknál és hatóságoknál történhetik az elintézés csak a fél nyelvén.
Ugyanilyen feltételek alatt a közvádló köteles más nyelvű terhelt elleni vádat ezen nyelven is, illetőleg csak ezen a nyelven emelni.
A végrehajtó hatalom állapítja meg, hogy ezekben az esetekben milyen nyelven folyik le a tárgyalás.
Ha azt a fél beadványa nem előzi meg, úgy a 2. bekezdés szerinti egyéb feltételek fennforgása esetén az elintézést az ő nyelvén, illetőleg amennyiben az ismeretes, csak az ő nyelvén, más esetben pedig kívánsága szerint kell kikézbesíteni.
A 2. bekezdés szerint nemzeti kisebbséggel bíró járásokban az állami bíróságok, hatóságok és szervek hirdetményeinél és küldő megjelöléseinél a nemzeti kisebbség nyelve is alkalmazandó.
3. §
Az állam valamennyi önkormányzati hatósága, képviselőtestülete és köztestülete köteles a csehszlovák nyelvű szóbeli és írásbeli beadványokat elfogadni és elintézni.
Gyűléseiken és tanácskozásaikon mindenkor használhatják e nyelvet; az ily nyelven elhangzott javaslatoknak és indítványoknak tárgyalás tárgyát kell képezniük.
Az önkormányzati hatóságok nyilvános hirdetményeinek és külső megjelöléseinek nyelvét az állami végrehajtó hatalom állapítja meg.
A 2. § feltételei mellett kötelességük az önkormányzati hatóságoknak, képviselőtestületeknek és köztestületeknek más, mint csehszlovák nyelvű beadványokat elfogadni és elintézni, valamint a gyűléseken és tanácskozásokon más nyelv használatát is megengedni.
4. §
Az állami hivatalos nyelvet használva a hatóságok a köztársaság azon területén, mely 1918. október 28. előtt a birodalmi tanácsban képviselt királyságokhoz és országokhoz vagy a porosz királysághoz tartozott, rendszerint csehül hivataloskodnak, Szlovenszkóban rendszerint szlovákul.
174 Dokumentumok
Valamely cseh beadványnak szlovák hivatalos elintézése vagy valamely szlovák beadványnak cseh hivatalos elintézése beadvány nyelvén történt elintézésnek tekintendő.
5. §
A nemzeti kisebbségek számára létesített iskolákban a tanítás az ő nyelvükön történik, hasonlóképpen a számukra létesített kulturális intézményeket ezen a nyelven igazgatják.
6. §
A Ruszinszkó számára létesítendő országgyűlésnek fenntarttatik az a jog, hogy a nyelvkérdést ezen területen a csehszlovák állam egységével összeegyeztethető módon szabályozza.
Amíg ez a szabályozás nem történt meg, ezen törvény alkalmazandó, azonban ezen terület különleges nyelvi viszonyainak tekintetbe vételével.
7. §
A nyelvhasználatra nézve az állami bíróságoknál, hatóságoknál, intézeteknél, vál-latoknál és szervezeteknél, valamint az önkormányzati hatóságoknál és köztestületeknél keletkező vitákat az illetékes állami felügyeleti szervek mint az állami közigazgatás ügyeit intézik elkülönítve azon ügyektől, amelyből keletkeztek.
8. §
E törvény közelebbi végrehajtása az állami végrehajtó
9. §
E törvény a kihirdetés napján lép életbe. Általa érvényüket vesztik az 1918. október 28. előtt érvényes összes nyelvhasználati rendelkezések. E törvény végrehajtásával megbízatik valamennyi miniszter.
A kisebbségek nyelvi jogai. Prága, Szlovenszkői és Ruszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodája, 1926. p: 35-39.
4.
1926. február 3. Prága. Az 1920. február 29-én kelt 122. sz. nyelvtörvény végrehajtási rendelete [17. sz. rendelet].
/. rész
A köztársaság bíróságairól, hivatalnokairól, intézeteiről, vállalatairól és szerveiről
Dokumentumok 175
I. fejezet
A hivatal általános határozatai
1. cikk. Valamennyi bíróság, hivatal, intézet, vállalat és szerv, amely a Csehszlovák Köztársaság belügyi, igazságügyi, pénzügyi, kereskedelem- és iparügyi, közmunkaügyi és közegészségügyi miniszterének van alárendelve, az állami hivatalos nyelven hivataloskodik, ad ki hirdetményeket és jelöltetik meg külsőleg, amennyiben az alábbi határozatok kivételt nem tesznek.
2. cikk. (1) Bíróságok alatt a törvény és e rendelet értelmében valamennyi rendes és rendkívüli bíróságot kell érteni, amelyek az említett központi hatóságoknak vagy legalább azok felületének alá vannak rendelve, valamint azokat is, amelyekben való részvételre hivatásos bíró vagy állami hivatal hivatott.
(2) Az intézetek közé tartoznak különösen az állami fegyintézetek, fogházak, javítóintézetek, egészségügyi intézetek, vizsgáló- és az említett hatóságok igazgatása alatt álló más intézetek.
(3) A köztársaság szervei a törvény értelmében különösen a közjegyzők, tolmácsok, földmérők, képesített magántechnikusok és bányamérnökök, valamint azok a Szlovenszkóban és Ruszinszkóban működő technikusok és mérnökök, akiket az 1920. március 18-án 185. szám alatt kelt és a mérnöki kamarákra vonatkozó törvény 3. szakasza említ, az állami kör- és községi orvosok és más, az állami igazgatás által megbízott személyek hivatalukra, vagy szolgálatukra, vagy a közérdekű kormányzati munkák ellátására nézve.
[â â â ]
II. fejezet
A kisebbségekről
14. cikk. Nemzeti és nyelvi kisebbség alatt a törvény és e rendelet értelmében a Csehszlovák Köztársaságnak ugyanazon, de az államnyelvtől különböző nyelvű állampolgárai értetnek, akikből az utolsó népszámlálás hivatalosan közzétett eredménye szerint a köztársaság egy bírósági járásában legalább 20 százalék lakik.
15. cikk. Bírósági járás a törvény 2. §-a 2. bekezdése értelmében a járásbíróságnak körlete, amelyben a hivatalosan közzétett utolsó népszámlálás eredménye szerint legalább 20 százalék olyan állampolgár lakik, akik valamely, mégpedig ugyanazon, a 14. cikkben megjelölt nyelvhez tartozandónak vallják magukat. Ameny-nyiben ez az arány az államnyelvtől különböző több más nyelv hozzátartozóira nézve állapíttatott meg, úgy e kisebbségek mindegyikére vonatkozik a törvény és e rendelet különös rendelkezései. Ha valamely község területén több járásbíróság van, az egész község egyetlen egy bírósági járásnak tekintetik.
16. cikk. (1) Egy nemzeti kisebbség nyelvének hozzátartozói nemcsak természetes, hanem jogi személyek is lehetnek és ezekhez hasonló önálló jogalanyok, továbbá önkormányzati hatóságok, képviselőtestületek, egyházi hivatalok és más testületek.
176 Dokumentumok
(2) A kisebbségekhez való tartozandóságot írásbeli beadványok esetén a beadvány nyelve szerint kell megítélni, amennyiben a bíróság, hatóság vagy szerv előtt egyébként nem ismeretes, hogy a fél más nyelvhez tartozik. Ha a bíróságnak, hatóságnak vagy szervnek komoly kételyei vannak a tekintetben, vajon a fél ahhoz a kisebbségi nyelvhez tartozik, amelyen a beadvány készült, a fél szóbeli vagy írásbeli kijelentését kéri be. Addig a fél ahhoz a kisebbséghez tartozónak tekintetik, amelynek nyelvén a beadvány készült. A szóbeli tárgyaláson ahhoz a félhez, aki egy kisebbségi nyelven akar tárgyalni, mindig kérdést kell intézni nyelvi hovatar-tozandóságára nézve, amennyiben a bíróság, a hatóság vagy a szerv előtt minden kétség kizárásával nem ismeretes az, hogy a fél ehhez a nyelvhez tartozik.
(3) Jogi személyeknél, ezekhez hasonló önálló jogalanyoknál, továbbá önkormányzati hivataloknál, képviselőtestületeknél, egyházi hivataloknál és egyéb testületeknél figyelemmel kell lenni arra, hogy milyen nyelven vannak bevezetve a nyilvánosjegyzékekbe, vagy milyen a tárgyalási nyelvük az alapszabályok, az ügyrend vagy más belső előírások, esetleg e rendelet szerint; ha több tárgyalási nyelvük van, az államnyelv határoz ha az a jegyzőkönyvnek nyelve vagy tárgyalási nyelv is, egyéb esetekben az a nyelv, amely itt első helyen van megemlítve. Vagyontömegeknél (hagyatékok, csődtömegek és hasonlók) az addigi tulajdonos nyelve határoz, alapítványoknál és a más cégvagyonoknál az a nyelv, amelyekben az igazgatást vezetik, vagy amely a célból vagy az alapítási okiratból kitűnik.
(4) A feleket és más érdekelteket és jogi képviselőiket 1000 koronáig terjedhető rendbírsággal (törvény 8. § 4. bekezdés) kell sújtani, ha a nyelvi hovatar-tozandóságukról és nyelvismeretükről valótlan állításokat tesznek. Erre a határoz-mányra föl kell hívni a figyelmet, amikor a félhez a 2. bekezdés rendelkezése szerinti kérdést fölteszik. A jogi képviselő megbírságolása nem zárja ki a fegyelmi eljárás útján való netaláni üldözést.
17. cikk. A törvény és a rendelet által a nyelvi kisebbségek hozzátartozóinak biztosítottjogok és kedvezmények csak a félt illetik meg személyesen; ha a fél meghatalmazott, törvényes vagy jogi képviselő útján tárgyal, úgy a fél nyelve határoz és semmi esetre sem az a nyelv, amelyet a meghatalmazott vagy a képviselő használ. Ez a nyelvi hozzátartozandóságát nem érvényesítheti.
III. fejezet
Kivételes rendelkezések
a) a bíróságokról, hatóságokról és szervekről, amelyeknek hatásköre nyelvi kisebbséggel bíró bírósági járásra terjed ki
18. cikk. (1) A további cikkekben az I. fejezetben megemlített rendelkezésektől eltérőleg engedélyezett kivételek a következő feltételek mellett érvényesülnek:
a) ha a bírósági járásban a 15. cikk szerinti nyelvi kisebbség van;
b) ha olyan ügyről van szó, amelynek elintézése a bíróságok, hatóságok és szervek hatáskörébe azon az alapon tartozik, hogy hatáskörük ezen a) pont alatt említett járásra kiterjed;
Dokumentumok 177
c) hogy a fél vagy érdekelt személy az a) pontban említett nyelvi kisebbséghez tartozik és
d) hogy e nyelven nyújt be beadványokat, nyilatkozatokat vagy tárgyal.
(2) Nem szükséges, hogy az a fél vagy érdekelt, akire tekintettel kell lenni abban a járásban lakjék, tartózkodjék vagy székeljen, amelyen a bíróság, hatóság vagy szerv illetékessége alapszik.
19 cikk. (1) Amennyiben a 18. cikk feltételei fönnforognak, a bíróságok, hatóságok és szervek, amelyekre az vonatkozik, kötelesek és jogosultak az illető kisebbségi nyelvhez tartozóktól az ő nyelvükön is, azonban semmi esetre sem más kisebbségi nyelven benyújtott beadványokat elfogadni és az elintézést nemcsak az állam, hanem a beadvány nyelvén is kiadni. Az ügyben érdekelt többi személyeknek, kikről a bíróság, hatóság vagy szerv az előbbi beadvány vagy a tárgyalás alapján, vagy egyébként tudja, hogy ugyanazon kisebbségi nyelvhez tartoznak, az elintézést az ő nyelvükön is ki kell adni.
[â â â ]
20. cikk. (1) Olyan okiratok és iratok, amelyek ama kisebbség nyelvén állíttattak ki, amely a benyújtás idejében a járásban volt, mint mellékletek, bizonyítékok vagy más hivatalos célra, benyújthatók minden időbeli korlátozás és az állam nyelvén való hiteles fordítás nélkül is.
[â â â ]
21. cikk. (1) Amennyiben a fél beadványa nem előzte meg azt, az elintézést a fél az állam nyelvén kapja meg, ha azonban a bíróság, a hatóság vagy szerv előtt ismeretes, hogy a fél a járás valamely nyelvi kisebbségéhez tartozik, úgy az elintézést az állam nyelvén és az illető kisebbség nyelvén is kiadják.
(2) Az a fél, amely valamely nyelvi kisebbséghez tartozik és az elintézést csak az állam nyelvén kapta meg, a kézbesítéstől számított három napon belül kívánhatja, hogy az elintézést az ő nyelvén is kézbesítsék ki. E kívánságot elő lehet terjeszteni szóbelileg, ami az ügydarabra való feljegyzés útján tanúsíttatik, vagy írásbelileg. írásbeli kérelmek esetén a postai szállítás napjai nem számíttatnak be. E kérelem nem bélyegköteles. A fél azonban azt is kívánhatja, hogy a bíróság, a hatóság vagy szerv a kézbesített elintézést csak szóbelileg fordítsa le az ő nyelvére. A kérelmet azonnal el kell intézni.
22. cikk. (1) Ha a bíróság, a hatóság vagy más szerv egy olyan féllel, amely egy kisebbségi nyelvhez tartozik, olyan jegyzőkönyvi beadványt vesz fel, amelyet illetékes elintézés céljából valamely oly bírósághoz, hatósághoz vagy szervhez kell áttenni, amelynek nem áll jogában, hogy beadványokat más mint az állam nyelvén elfogadjon, úgy a fél nyelvi jogainak különbeni biztosítása mellett a beadványt az illetékes bíróság, hatóság vagy szerv részére az állam nyelvén írja.
[â â â ]
23. cikk. (1) A közvádló köteles a vádiratot (vádindítványt) olyan féllel szemben, aki valamely kisebbségi nyelvhez tartozik, e nyelven is előterjeszteni; hasonló módon kell előterjeszteni azokat az indítványokat és nyilatkozatokat, amelyeket az érdekelteknek közvetlenül kézbesítenek.
(2) A bíróság ilyen esetekben a terheltnek saját nyelvén hirdeti ki szóval a vádiratot, valamint végzéseit és adja meg a szükséges kioktatást; ha írásban adják ki, úgy ennek az állam nyelvén és a terhelt nyelvén kell történnie. Amennyiben az ál-
178 Dokumentumok
lam nyelvén készült feljelentés alapján indítják meg a bűnvádi eljárást, úgy a bíróság ama terhelt kérelmére, aki az illető bírósági járásban lakó kisebbséghez tartozik, köteles a feljelentésnek annak nyelvén való fordításáról gondoskodni és az ügyiratokhoz mellékelni.
(3) Ha olyan járásból származó büntetőügyről van szó, amelyben különböző nyelvi kisebbségek vannak és a terheltek e különböző kisebbségek nyelvéhez tartoznak, hasonlóan kell alkalmazni mindezeket a nyelveket.
24. cikk. (1) Ha a felek, a terheltek vagy más érdekeltek kisebbségi nyelvhez tartoznak és tényleg azon tárgyalnak, úgy a bíróságnak, hatóságnak vagy szervnek e nyelven kell velük tárgyalnia és nyilatkozataikat ezen a nyelven jegyzőkönyvbe vennie.
(2) Ha a tárgyaláson oly személyek is részt vesznek, akik az állam nyelvét használják, az ügyet minden érdekelttel azon a nyelven kell tárgyalni, amelyet beszél, amikoris a bíró, a hivatalnok vagy a szerv tekintettel lesz arra is, hogy az érdekelt előadása az e nyelvet nem értő többi érdekelt számára is érthető legyen. A jegyzőkönyvet az állam nyelvén kell fölvenni és a kisebbségi nyelvhez tartozók vallomásait vagy nyilatkozatait az ő nyelvükön kell jegyzőkönyvbe venni, amennyiben a fél nem kívánja, hogy az állam nyelvén is vétessenek jegyzőkönyvbe. Az összefoglaló jegyzőkönyveket csak az állam nyelvén kell fölvenni; ha a fél kívánja, úgy hivatalos fordítást kell csatolni.
(3) Az elintézést a feleknek az állam nyelvén és a kisebbség nyelvén kell kiadni, ha csak az érdekeltek nem mondottak le a saját nyelvükön való kiadásról.
25. cikk. Ha az elintézéseket az állam nyelvén és a kisebbség nyelvén adják ki, úgy az állam nyelvén való elintézésnek az első helyen kell állania. Amennyiben nyomtatványokat használnak, azokat úgy lehet tördelni, hogy az államnyelv a bal oldalon vagy pedig a másik nyelven való elintézés előtt álljon. Többnyelvű nyomtatványok szövegét mindig úgy kell rendezni, hogy az államnyelv az első helyen álljon.
[â â â ]
26. cikk. (1) A 15. cikkben megjelölt járásokban a nyilvánkönyvek céljaira mindenütt olyan nyomtatványokat kell használni, amelyek első helyen az állam nyelvén, második helyen pedig a kisebbségi nyelven szólnak.
[â â â ]
27. cikk. (1) Amennyiben a nyilvánkönyvi bejegyzésre irányuló indítványt az állam nyelvén nyújtották be, a könyvekbe való bejegyzés csak e nyelven történik, akkor is, ha arról a kisebbségi nyelvhez tartozó érdekelteket kellene kiértesíteni.
(2) Amennyiben a kisebbségi nyelven készült indítványt e nyelvhez tartozó személy terjesztette elő, a bejegyzés az állam nyelvén és az indítvány nyelvén eszközöltetik.
[â â â ]
30. cikk. (1) Nyilvános jegyzékekbe való bejegyzésre irányuló kérvények (kereskedelmi társaságok stb.) ama járás nyelvi viszonyai szerint ítéltetnek meg, amelyekben a cég (társaság, szövetkezet) székhellyel bír, nem pedig működési köre szerint. Ha valamely fiók bejegyzéséről van szó, a kérvények ama járás nyelvi viszonyai szerint igazodnak, amelyben a fiók van.
(2) Ama kisebbségi nyelven készült beadványok alapján, amelyeken a bíróság vagy hivatal adott esetben jogosult beadványokat elfogadni, a bejegyzéseket mindig
Dokumentumok 179
az állami és e kisebbségi nyelven eszközlik. Az elintézésbe és bejegyzésbe a cég szövegét szóról szóra kell átvenni, amint azt a kérvényező beadta, bármily nyelvű is legyen a szöveg, ha egyébként megfelel az érvényes előírásoknak.
[â â â ]
33. cikk. (1) Az iratok beérkezési jelzése mindig az állam nyelvén szól. Éppen úgy az okmánybélyegeket is az állam nyelvével megjelölt bélyegzővel kell felülbélyegezni.
(2) Azt a hivatalos pecsétet, amellyel a törvény vagy a rendelet határozatai szerint azokat az elintézéseket és okiratokat kell ellátni, amelyek az állam és egy kisebbség nyelvén állíttatnak ki, mind a kétnyelvű fölírással kell elkészíteni, ha az a fél számára elengedhetetlen része az elintézésnek, mégpedig úgy, hogy az állam nyelve az első helyen álljon.
34. cikk. A bíróságok, hivatalok és a szervek hivatalos helyiségei, valamint az egyes irodák külső megjelölése ama helység szerint igazodik, ahol az épület van. Ha olyan járásban van, amelyben a 15. cikk szerinti nyelvi kisebbségek nincsenek, csak az állam nyelvén kell megjelölni; ha ellenben olyan járásban van, ahol nyelvi kisebbség is van, első helyen az állam nyelvén és azonkívül a kisebbségi nyelven kell megjelölni.
35. cikk. (1) Olyan hirdetmények, amelyeket nyelvi kisebbséggel bíró járásban levő hatóság, hivatal vagy szerv ad ki, e járás területén mindig az állami és kisebbségi nyelven adandók ki.
(2) Olyan hirdetmények, amelyeket olyan bíróság, hivatal vagy szerv ad ki, amelyek hatásköre egy kisebbségi járásra is kiterjed, a kisebbségi járás részére az állami és az illető kisebbségi nyelven bocsátandók ki.
[â â â ]
c) arról a lehetőségről, hogy mikor lehet csak a kisebbség nyelvén tárgyalni és intézkedni
37. cikk. Olyan bíróságoknál és járásoknál, amelyeknek illetékessége egyetlen egy olyan bírósági járásra terjed ki, amelyben a járásban lakó állampolgároknak legalább kétharmad része ugyanazon, de az államnyelvtől különböző nyelvhez tartozik, olyan ügyekben, amelyeknek elintézése abból az okból tartozik hatáskörükbe, mivel illetékességük erre a járásra kiterjed és amelyekben a beadványt a kisebbségi nyelvhez tartozó személy ezen a nyelven nyújtott be és amelyekben mint felek csakis e nyelvhez tartozó személyek vesznek részt, vagy amelyekben előzetes beadvány nélkül csak a kisebbségi nyelvhez tartozó személyekkel tárgyalnak, csak e nyelven lehet:
a) a beadványokat elintézni, kivéve azokat, amelyeknek következménye a nyil-vánkönyvekbe való bejegyzés (27. cikk) és az érdekelteknek az elintézést kikézbesíteni;
b) elintézéseket előzetes beadvány nélkül kiadni;
c) a felekkel tárgyalni és amennyiben ugyanahhoz a nyelvhez tartoznak, más érdekeltekkel is és erről hivatali feljegyzéseket vagy az ügyiratokba bevezetéseket készíteni;
d) ítéleteket és határozatokat kiadni;
180 Dokumentumok
e) az átvevő följegyzéseit a kézbesített iratokon, levélborítékokon vagy ajánlott leveleken kitölteni.
38. cikk. A 37. cikkben megemlített bíróságoknak és hivataloknak közvetlenül fölérendeft bíróságok és hivatalok olyan ügyekben, amelyeket a 37. cikk rendelkezései szerint első fokon csak a kisebbség nyelvén tárgyaltak és intéztek el, és amelyek hozzájuk fellebbvitel útján kerültek, csak a kisebbségi nyelven is kiadhatnak elintézéseket azok kivételével, amelyeknek következménye a nyilvánkönyvekbe vagy jegyzékekbe való bevezetés (27., 30. cikk), továbbá tárgyalhatnak a felekkel, tárgyalási jegyzőkönyveket fölvehetnek és ítéleteket kiadhatnak.
39. cikk. A 37. és 38. cikkben megjelölt esetben a közvádló csak a kisebbség nyelvén is benyújthatja a vádiratot és a 23. cikk 1. bekezdésében megjelölt indítványokat és nyilatkozatokat. Egyébként a közvádlóra a 37. cikk rendelkezése vonatkozik.
40. cikk. A csak kisebbségi nyelven kiadott elintézésekre és iratokra a 33. cikk feltételei szerint a hivatalos pecsétet az állami és kisebbségi nyelven kell rányomni, mégpedig első helyen az állam nyelvének szövegével.
[â â â ]
VI. fejezet
A kisebbségek közművelődési intézményeiről
(A nyelvtörvény 5. §-a)
44. cikk. (1) Az 1. cikkben megjelölt állami hivataloknak alárendelt és a nemzeti kisebbséghez tartozók részére létesített kulturális intézmények igazgatása nyelvi tekintetben a szerint igazodik, hogy mi van megállapítva arra a területre nézve, amelyben az iskolaügyi és népnevelési minisztérium gyakorolja a legfőbb igazgatás és felügyelet jogát.
(2) Kulturális intézménynek e cikk szerint az a testület, egyesület vagy intézmény tekintetik, mely a törvény vagy a hatóságilag jóváhagyott alapszabályok szerint arra van hivatva, hogy kizárólag valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személyek tudományos, művészeti, nevelési, képzési vagy vallási feladatainak szolgáljon és amely tényleg egyedül ezt a tevékenységet folytatja.
VII. fejezet
Különös rendelkezések a csendőrségről
[â â â ]
48. cikk. A lakossággal való szolgálati érintkezésben a csendőrközegek azt a nyelvet használják, amelyen magukat meg tudják értetni.
VIII. fejezet
Az állam mint fél cselekvése
Dokumentumok 181
49. cikk. Az állam mint fél képviseletében cselekvő bíróságok, hivatalok és szervek mindig az állam nyelvét alkalmazzák. [â â â ]
XI. fejezet
Néhány különös rendelkezés
[â â â ]
c) a pályázatokról
54. cikk. Alapítványi helyekre vonatkozó versenypályázatok és hasonló pályázatok azon a nyelven írandók ki, amelyet hivatalos hirdetményeknél használnak.
d) az anyakönyvekről, záradékokról, tanúsítványokról és igazolványokról
55. cikk. Amennyiben a születési, házassági és halotti anyakönyvek a politikai igazgatás vagy az állami anyakönyvi hivatalok (anyakönyvvezetok) által vezettetnek, a bejegyzés és az anyakönyv egyéb ügyvitelének nyelvére az I. és III. fejezet előírásai vonatkoznak. A szó szerinti anyakönyvi kivonatokat azon a nyelven kell kiadni, amelyen a bejegyzés szól. A kivonat fölirata és a záradék (kelt) mindig az állam nyelvén írandó és ha azt a kisebbség nyelvéhez tartozó személy a 18. cikk föltételei mellett kérte, a kérvény nyelvén is. Más mint szó szerinti kivonatokat és puszta igazolásokat, amelyeket az anyakönyv alapján adnak ki, valamint e hivatalok egyéb hivatalos igazolványait, ha azokat a fél az állam nyelvén kéri, az állam nyelvén kell kiadni még ha az államnyelv nem a bejegyzés nyelve is; ha pedig valamely kisebbségi nyelvhez tartozó személy a 18. cikk föltételei mellett kéri azokat, a kérvény nyelvén is, még akkor is, ha ez a nyelv nem a bejegyzés nyelve.
56. cikk. (1) Az egyházi hatóságok vagy vallási egyesületek által vezetett anyakönyvek e hivatalok nyelvén iratnak. A félnek az állam nyelvén leendő bejegyzésre irányuló kívánságát azonban mindig teljesíteni kell. Ezen anyakönyvek szó szerinti kivonatait azon a nyelven kell kiadni, amelyen a bejegyzés történt. A kivonat föliratát és záradékát (keltezés) itt is az államnyelven kell írni, amennyiben a fél kívánja. Más, mint szó szerinti kivonatokat és az anyakönyv alapján kiadott puszta igazolásokat, ha a fél ezt kéri, az államnyelven kell kiadni, még ha ez a nyelv nem is nyelve ama hivatalnak, vagy a vonatkozó bejegyzésnek.
(2) Olyan utólagos bejegyzéseket, amelyeket egyházi vagy vallási egyesületek anyakönyveire nézve az illetékes állami hivatal rendelt el, az állam nyelvén vagy az állami és a kisebbségi nyelven kell foganatosítani a szerint, ahogyan azt a bejegyzést elrendelő hivatal meghatározza.
57. cikk. Egyesületi, társulati stb. alapszabályokra vonatkozó jóváhagyási záradékok azon a nyelven iratnak, amelyekben az előírások szerint a vonatkozó kérelmet el kellett volna intézni. Nincs megengedve a záradékot csak a kisebbség nyelvén írni.
58. cikk. (1) Útlevelek, valamint olyan igazolványok, melyek külföldön való használatra vannak rendelve, mindig az állam nyelvén adatnak ki; a 18. cikk föltételei
182 Dokumentumok
alatt az illető kisebbségi nyelv szövegével is kiadják azokat. Bizonyítványok és más hatósági igazolások, amelyek idegen hatóságok számára vannak rendelve, az állam nyelvén adatnak ki. E rendelkezések nem zárják ki a francia nyelv, esetleg egy más állam nyelvének használatát az érvényes szerződések vagy nemzetközi megállapodások szerint.
(2) A bíróságok, hatóságok, közjegyzők és más szervek hivatalos bizonyítványai és igazolványai, melyek a belföldön való használatra vannak rendelve és amelyeket a feleknek kiadnak, az I. és III. fejezet előírásaihoz képest az állam nyelvén vagy az állam nyelvén és a kisebbség nyelvén adatnak ki.
[â â â ]
XII. fejezet
Az állami alkalmazottak és közegek nyelvi képesítéséről
60. cikk. (1) Minden hivatalnál, hatóságnál vagy intézménynél, amely az 1. cikkben felsorolt minisztériumoknak van alárendelve, bármely, akár végleges, akár ideiglenes, előkészítő, kisegítő vagy szerződéses szolgálatban újonnan alkalmazni, fölvenni vagy ez igazgatás közegévé (2. cikk 3. bekezdés) kinevezni, vagy ilyként fölvenni csak azt lehet, aki tökéletesen bírja az államnyelvet úgy, hogy képes legyen önállóan és helyesen a hivatalt vagy szolgálatot ellátni és a felekkel tárgyalni.
(2) Valamely bírósághoz laikus bíróvá és ülnökké az állami igazgatás szabály szerint csak azt nevezheti ki, aki az 1. bekezdés föltételeinek megfelel.
[â â â ]
61. cikk. (1) Olyan ügyágakban, ahol tárgyilag képzett és nyelvileg teljesen képesített erőkben hiány mutatkozik és ahol sem szolgálati teljesítmény, sem a felekkel való érintkezés nem szenved ezáltal kárt, a miniszter hozzájárulásával a szolgálatba (az előkészítő gyakorlatba) kivételképpen ideiglenesen föl lehet venni vagy ideiglenes közegként alkalmazni lehet azt a pályázót is, aki legalább részben bírja az államnyelvet, azzal a föltétellel, hogy írásbelileg kötelezi magát arra, hogy a nyelv tökéletes ismeretét egy éven belül igazolja, ha tőle el lehet várni, hogy teljesíti ezt a föltételt. E határidőt kérelemre a miniszter fontos okokból legfeljebb egy fél évvel meghosszabbíthatja.
(2) Ha a pályázó a megállapított vagy meghosszabbított határidőben nem igazolja a tökéletes nyelvi képesítést, úgy az illetékes hatóságoknak az ideiglenes szolgálati viszonyt azonnal föl kell bontaniuk. A pályázót csak ezen kifejezett korlátozással lehet ideiglenesen alkalmazni, amit a kinevezési (alkalmazási) okiratba is föl kell venni.
[â â â ]
68. cikk. (1) Az állami igazgatás köteles a törvény és a rendelet alaprendelkezéseinek szigorú betartásával az egyes szolgálati állásokat a tényleges szükségletekhez képest nyelvileg képesített bírákkal, hivatalnokokkal és más alkalmazottakkal vagy állami közegekkel betölteni.
(2) Olyan bírósági járásokban, ahol az utolsó népszámlálás szerint legalább 20 százalék ugyanazon, de nem csehszlovák nyelvű állampolgár lakik, valamint olyan társasbíróságoknál és hivataloknál, amelyek e járások bíróságai és hivatalai fölé
Dokumentumok 183
vannak rendelve, az állami igazgatás hasonlóképpen a szükségeshez képest olyan bírákat, hivatalnokokat és más alkalmazottakat, valamint közegeket alkalmaz, akik igazolták, hogy képesek a kisebbség nyelvén is hivataloskodni és tárgyalni.
XIII. fejezet
A vizsgák nyelvéről
69. cikk. (1) A bírói, politikai, pénzügyi, közigazgatási, műszaki, tisztiorvosi és egyéb az említett ügyágak igazgatásában előírt vizsgák, mint könyvtárosi, irodai vizsgák stb., továbbá olyan vizsgák, amelyek abból a célból vannak előírva, hogy a köztársaság közegei számára szükséges képesítés megszereztessék (2. cikk 3. bekezdése), mint közjegyzői és hasonló vizsgák, az állam nyelvén tartatnak.
(2) A jelöltek kívánságára a vizsga részben oly kisebbség nyelvén (II. fejezet) is letehető, amely abban a körletben létezik, amelynek számára a bizottságot szervezték.
(3) A bizonyítványt az állam nyelvén állítják ki. Ha a jelölt a vizsgát részben más nyelven is letette, bizonyítványban tanúsítani kell, vajon e nyelv kellő ismeretét mutatta-e föl. E bizonyítvány igazolásul szolgál e rendelet 68. szakasza értelmében.
//. rész
Az önkormányzati hatóságokról, képviselőtestületekről és a nyilvános testületekről
XIV. fejezet
A helyi önkormányzati hatóságok
Képviselőtestületek
A községek tárgyalási nyelve
A beadványok benyújtása és elintézése
70. cikk. (1) A községi képviselőtestületeknek e rendelet korlátai között jogában áll a község tárgyalási nyelvét megállapítani, amelynek használatára a községe rendelet korlátai között jogosult. A képviselőtestület a rendelet korlátai között megállapítja azt is, hogy a hivatali cselekmények egy nyelven bonyolíttassanak le, vagy pedig, és milyen mértékben, más nyelven is. Oly községekben, amelyekben az utolsó népszámlálás szerint az ugyanazon, de nem csehszlovák nyelvű állampolgároknak 20 százaléka sem él, az államnyelv a község tárgyalási nyelve. Az államnyelv akkor is mindig a község tárgyalási nyelve, ha a községben több az államnyelvhez, mint ama kisebbségi nyelvhez tartozó személy lakik, amely tárgyalási nyelvként megállapíttatott. Az a nyelv, amelyhez tartozó személyeknek legalább 50 százaléka van a községben, mindig tárgyalási nyelve is a községnek.
[â â â ]
184 Dokumentumok
(3) Amennyiben a saját szabályrendelettel bíró városok tanácsai az állami igazgatás politikai és pénzügyeit intézik, a köztársaság szerveinek tekintetnek (a törvény 1. és 2. §-a) és e rendelet I. és III. fejezetének előírásai vonatkoznak rájuk. Ugyanez vonatkozik a városi jegyzői hivatalokra és a községi és körjegyzőkre.
(4) Az, amit e fejezet a községekre nézve elrendel, megfelelően érvényes oly helységekre is, amelyeknek saját képviselőtestületük van.
71. cikk. (1) Minden község mindenkor köteles szóbeli és írásbeli beadványokat csehszlovák nyelven is elfogadni és azokat elintézni.
(2) Ha más, mint államnyelvű beadványról van szó, az a község, amelyben az utolsó népszámlálás szerint ugyanazon, de a község tárgyalási nyelvétől különböző nyelvhez tartozó állampolgárok legalább 20 százaléka lakik, köteles a kisebbséghez tartozó személyektől ily nyelvű beadványokat elfogadni és elintézni. Az ezen kisebbséghez való tartozás a 16. cikk alapján bíráltatik el.
[â â â ]
72. cikk. (1) A községeknek jogában áll, ha a községi képviselőtestület a 70. cikk szerint másképpen nem intézkedik, a községhez beérkezett beadványokat saját tárgyalási nyelvén elintézni. Ha a beadványok nyelve egyúttal a község tárgyalási nyelve is, úgy az elintézés mindig a beadvány nyelvén történik.
(2) Oly községek ellenben, amelyekben községi vagy körjegyző van, továbbá olyan községek, amelyeknek képviselőtestülete egy a csehszlovák nyelvhez tartozó taggal bír, valamint oly községek, amelyekben az utolsó népszámlálás szerint legalább 20 százalék csehszlovák nyelvű állampolgár lakik, kötelesek a csehszlovák nyelven benyújtott beadványokat e nyelven elintézni. Ez a kötelezettség hárul azokra a községekre is, amelyeknek az utolsó népszámlálás szerint legalább 3000 lakosuk van és egy oly irodai erővel rendelkeznek, aki az államnyelvet bírja. (73. cikk. 2. bekezdés.) Ha a fél részéről megelőzően beadvány nem nyújtatott be, a községi hatóság előtt azonban ismeretes, hogy a fél az államnyelvhez tartozik, úgy az elintézést e nyelven kell neki kézbesíteni. A fél, aki ilyen államnyelvű elintézést nem kapott, a nyelvi tekintetben meg nem felelő elintézésnek e nyelven való kézbesítését kívánhatja. A kívánság szóbelileg vagy írásbelileg történhetik. írásbeli kívánság esetén a postai szállítás napjai nem számítanak be. A kérvény bélyegmentes és azonnal elintézendő.
(3) Illetőségi bizonyítványok és határátlépési igazolványok mindig, szegénységi bizonyítványok pedig ha a fél kéri az államnyelv szövegével is kiadandók első helyen akkor is, ha a csehszlovák nyelv nem tárgyalási nyelve a községnek.
73. cikk. (1) Saját szabályrendelettel bíró városokban a polgármesternek és helyetteseinek az államnyelvet tökéletesen bírniuk kell. Ugyanezen kötelezettség vonatkozik a polgármesterre és a városi tanács tagjaira, akik a polgármestert azon városban helyettesítik, amelyekre a saját szabályrendelettel bíró városok előírásai vonatkoznak.
(2) Oly községek, amelyek az utolsó népszámlálás szerint legalább 3000 lakossal bírnak, kötelesek a rendelet életbe lépésnek napjától számított legkésőbb három éven belül a szolgálati szükséghez képest elegendő számú irodaerőt alkalmazni, akik az államnyelvet szóban és írásban bírják, legalább azonban egyet. Kevesebb lakossal bíró községek, amelyek a csehszlovák nyelven érkezett beadványokat e
Dokumentumok 185
nyelven kötelesek elintézni, hasonlóképpen gondoskodni tartoznak az iratoknak csehszlovák nyelven történő kifogástalan elintézéséről. [â â â ]
A községi hivataloknak a felekkel való szóbeli érintkezése
77. cikk. (1) A felekkel való érintkezésre vonatkozólag megfelelően érvényesek a 71. és 72. cikknek a beadványok átvételére és elintézésére vonatkozó határozatai. A lehetőséghez képest mégis mindig meg kell könnyíteni a hivatalos érintkezést a községi hivatalnál ama fél részére, aki a község tárgyalási nyelvét nem ismeri.
[â â â ]
Tárgyalás a képviselőtestületekben
79. cikk. (1) A tárgyalás a községi képviselőtestületekben, községi tanácsban és bizottságokban a község tárgyalási nyelvén történik.
(2) A községi képviselőtestületek, a községi tanácsok és bizottságok ülésein és tanácskozásain mindig használható a csehszlovák nyelv. E nyelven előterjesztett indítványoknak és kezdeményezéseknek a tárgyalás tárgyát kell képezniük.
(3) Oly községekben, amelyekben az utolsó népszámlálás szerint legalább 20 százalék más, mint csehszlovák nyelvű állampolgár lakik, ha az nem egyúttal tárgyalási nyelve a községnek, e nyelvhez tartozó személyek jogosultak ezt a nyelvüket a községi képviselőtestületek, tanácsok és bizottságok ülésein és tárgyalásain használni. E nyelven előterjesztett indítványoknak és javaslatoknak a tárgyalás tárgyát kell képezniük.
[â â â ]
Megyei és járási képviselőtestületek
90. cikk. Azokra a képviselőtestületekre vonatkozólag, amelyekről az 1920. február 29-én 126. sz. alatt kelt és a Csehszlovák Köztársaság megyei és járási hivatalainak szervezésére vonatkozó törvény intézkedik, a nyelvhasználat külön kormányrendelettel szabályoztatik.
[â â â ]
///. rész
A felek védelméről, a nyelvhasználatra, felügyeletre és egyéb intézkedésekre vonatkozó vitákról XVI. fejezet
A felek védelméről
95. cikk. A bíróságok, hivatalok és szervek, legyenek ezek államiak vagy önkormányzatiak, kötelesek a feleket kitanítani, hogy meg legyenek védve a joghátrányoktól, amelyek a nyelv nem ismerése következtében érhetnék őket. Oly felek, akik egy elintézést egy előttük ismeretlen nyelven kapnak, az illetékes bíróságnál, hiva-
186 Dokumentumok
tálnál vagy szervnél, vagy pedig a hozzájuk legközelebb fekvő ily nemű bíróságnál, hivatalnál vagy szervnél, vagy ahol községi vagy körjegyző van, kívánhatják az ügyre vonatkozó felvilágosítást vagy a kézbesített elintézés szóbeli fordítását. A bíróság, hivatal vagy szerv, esetleg a községi vagy körjegyző köteles ilyen kívánságoknak eleget tenni, amennyire a nyelvismerete ezt megengedi. [â â â ]
IV. rész
Záró határozatok
[â â â ]
XIX. fejezet Ruszinszkó
100. cikk. (1) Míg Ruszinszkóra nézve a nyelvkérdést saját országgyűlése nem fogja szabályozni, rá nézve is érvényesek ezen rendelet határozatai.
(2) Ruszinszkó valamennyi bíróságánál, hivatalánál és szervénél orosz (kisorosz) nyelven lehet beadványokat benyújtani és ilyen beadvány e nyelven tárgyalandó és intézendő el. Az államnyelv mellett e nyelven is megjelölendők a hivatalos épületek és kiadandók a hivatalos hirdetmények.
(3) Az orosz (kisorosz) nyelvű beadványokat Ruszinszkó valamennyi önkormányzati hivatalánál és köztestületénél el kell fogadni és az államnyelvre érvényes feltételek mellett e nyelven is el kell intézni. Üléseiken és tanácskozásaikon mindig használni lehet e nyelvet és e nyelven előterjesztett javaslatoknak és indítványoknak a tárgyalás tárgyát kell képezniük. Amennyiben az önkormányzati hatóságok és köztestületek külső megjelöléséről és hirdetményeiről van szó, az orosz (kisorosz) nyelvet is lehet használni ugyanazon feltételek mellett, amely mellett az államnyelv használtatik.
(4) Azok az állami hivatalnokok, akik a megyei és szolgabírói hivatalokban látják el a közigazgatást, az állami hivatalnokokra érvényes előírások alá esnek.
XX. fejezet
A rendelet életbe lépése
101. cikk. E rendelet a kihirdetés napján lép életbe és végrehatásával megbízatnak a belügyi, igazságügyi, pénzügyi, ipar- és kereskedelemügyi, közmunkaügyi és közegészségügyi miniszterek.
A kisebbségek nyelvi jogai. Prága, Szlovenszkői és Ruszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodája, 1926. p: 47-108.
Dokumentumok 187
5.
1926. április 18. Ungvár. A Magyar Nemzeti Párt felhívása a magyarsághoz a nyelvhasználati jogok ügyében.
A Magyar Nemzeti Párt addig is, míg a nyelvhasználati jognak a legteljesebb nemzetiségi egyenjogúság alapján való kiépítését sikerül kivívni, felhívja a magyarságot és a magyarság között kiváltképpen a párt tagjait arra, hogy a nyelvtörvény végrehajtási rendelete által nyújtott jogokkal mindenki és mindenkor feltétlenül éljen, mindenki kerüljön minden esetleges kényelemszeretetet, vagy hasznossági belátás által indokolható jogfeladást, az egyes jogsértések ellen pedig minden esetben vegye igénybe a megfelelő jogorvoslatot!
A Magyar Nemzeti Párt a nemzeti hűség parancsának tartja a következőket:
1. Minden magyar ember minden körülmények között magyarnak vallja magát!
2. A bíróságok, hivatalok és szervek azon bírósági járások magyar lakosaitól, ahol a lakosoknak több mint 20 százaléka magyar, magyar nyelvű beadványuk elintézése előtt és szóbeli tárgyalásokon, mindkét esetben, ha a magyar nemzeti kisebbséghez való tartozás a bíróság, hatóság vagy szerv előtt kétségtelenül nem ismeretes, tartozik megkérdezni, hogy a magyar nemzeti kisebbséghez tartozandónak vallja-e magát! A magyar ember nemzetárulást követ el, ha nem vallja magát magyarnak!
3. Azon bírósági járásokban, ahol a lakosoknak legalább 20 százaléka magyar, a magyar ember más, mint magyar nyelvű beadványt bírósághoz, hatósághoz vagy szervhez be nem ad, nyilatkozatot csak magyar nyelven tesz és csak magyarul tárgyal, mert attól függ drága magyar nyelvének a bíróságok, hivatalok és szervek előtt való használati joga. Ezt a nemzete iránti hűség feltétlenül megparancsolja neki! Annál inkább, mert ha ellenkezőleg cselekszik, akkor az állam nyelvén nyer elintézést az ügye!
4. Magyar ügyvéd magyar ügyféltől nem fogad el oly utasítást, mely a magyar nemzeti kisebbséget megillető magyar nyelvhasználati jog igénybevételének mellőzését jelentené!
5. Magyar ember tartozik az olyan ügyvédtől nyomban megvonni a megbízatást, aki az ő nevében a szükséges beadványt nem magyar nyelven adja be, vagy nem magyar nyelven tárgyal!
6. Minden bírósági járásokban, ahol a lakosságnak több mint 20 százaléka magyar, ha a magyar emberrel szemben büntetőeljárást indítanak, úgy a magyar ember megkövetelheti és követelje is mindig meg, hogy a feljelentés magyar nyelvre lefordíttassék, hogy a közvádló (ügyész) a vádiratot magyar nyelven is kiadja, hogy a bíróság azt vele magyarul közölje, hogy végzéseit magyarul hozza szóval és írásban!
7. Magyar ember részéről oly kívánság előterjesztése, hogy a magyar nyelven felvett vallomását vagy nyilatkozatát az állam nyelvén is vegyék jegyzőkönyvbe, nem szükséges, sőt kerülendő, ellenben mindig kívánni kell, hogy az összefoglaló jegyzőkönyvhöz magyar hivatalos fordítás is csatoltassék.
8. Magyar embert sohasem mond le arról a jogáról, hogy az elintézés magyar nyelven is kiadassák részére, azért ha ez iránt a bíróságok, hivatalok és szervek
188 Dokumentumok
megkérdezik, mindig teljes határozottsággal azt feleli, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy az ítélet, végzés, véghatározat, határozat, szóval az elintézés magyar nyelven is ki-adassék részére.
9. Ha a magyar ember ott és amikor joga van ahhoz, hogy az elintézést a saját nyelvén is megkapja, a bíróságoktól, hivataloktól és szervektől az idézést, határozatot és véghatározatot, ítéletet vagy egyéb elintézést csak államnyelven kapja meg, feltétlenül kívánnia kell, éspedig a kézhezvételtől számított 3 napon belül mindenkor, hogy az illető idézést, határozatot, véghatározatot, ítéletet magyarul is kézbesítsék neki.
A magyar nemzeti kisebbségi járásokban lakó magyar embernek sohasem szabad abba belenyugodni, hogy az elintézés neki magyarul ki nem adatott! Három napon belül bélyeg nélküli írásbeli beadványt kell beadnia annál a bíróságnál, hivatalnál, illetve szervnél, aki az illető elintézést kiadta! Ha valaki írni nem tud vagy úgy találja, hogy így könnyebb neki az elintézést, akkor a 3 napon belül megjelenik a szóban levő bíróságnál és szervnél és szóval terjeszti elő kívánságát!
10. Magyar ember lehetőség szerint csak magyar nyelven írott okiratban köti ügyleteit és szabály szerint csak magyar nyelvű okiratokat és szerződéseket ír alá. Ha az ügyletkötő másik fél nem tartozik a magyar nemzeti kisebbséghez, akkor a magyar ember csak két nyelven írott okiratokat és szerződéseket ír alá, amely nyelvek egyike természetesen a magyar.
A lehetőségig mindig ki kell az okiratban kötni a járásbíróság hatáskörét és oly járásbíróság hatáskörét, amely járásbíróság területén 75 százaléka vagy legalább 20 százalék magyar lakik. Ezt kivált az a magyar ember kösse ki mindig, aki oly bírósági járás területén lakik, ahol még 20 százalék magyar nemzeti kisebbség ninc-s.
11. A telekkönyvi beadványait, amelyekben pláne telekkönyvi bejegyzést kér azon járásokban, ahol a lakosok több mint 20 százaléka magyar, a magyar ember mindig magyar nyelven adja be, mert ettől függ az, hogy a telekkönyvében magyarul is megtörténjék a szükséges bejegyzés.
12. A hagyatéki tárgyalásoknál a 20 százalékos magyar kisebbségi járásban a magyar ember mindig követelje meg, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv magyarul vagy legalább magyar nyelven is vezettessék, hogy a hagyatéki iratokból kitűnjék az, hogy a hagyatékban érdekelt magyar ember a magyar nemzeti kisebbséghez tartozik, mert ezáltal biztosítja a magyar ember magának azt, hogy az öröklés jogcímén hivatalból történő telekkönyvi bejegyzések magyar nyelven is bejegyeztetnek a telekkönyvébe.
13. A helyi önkormányzatban, vagyis a községekben és a városokban a község tárgyalási nyelvének meghatározása és az egyes hivatalos cselekmények lebonyolításának a nyelve is a községi képviselőtestület határozatától függ mindazon községekben és városokban, ahol (tehát a járásban) 20 százaléknál több magyar lakos él.
Ily magyar községekben és városokban a képviselőtestület magyar tagjai, különösen pedig pártunk tagjai kötelesek indítványozni, hogy a község tárgyalási nyelve a magyar legyen, illetve a magyar nyelv is községi tárgyalási nyelv legyen. Mindazon községekben és városokban, ahol 50 százaléknál több magyar lakos él, kimondható és kimondandó, hogy a község tárgyalási nyelve a magyar. Oly községekben és városokban, ahol nincs 20 százalék csehszlovák nyelvű lakos, kimondható, hogy a
Dokumentumok 189
község tárgyalási nyelve és a hivatalos cselekmények lebonyolítási nyelve kizárólag a magyar.
Ahol a község és a város tárgyalási nyelve kizárólag magyar, vagy ahol a község tárgyalási nyelve között a magyar is helyt foglal, a magyar ember a községnél és városnál minden beadványát magyarul adja be, magyarul tárgyaljon és mindig magyar elintézést követeljen, mert ehhez kétségtelen joga van.
14. Ahol, és amikor a magyar nemzeti kisebbség nyelvhasználati jogának megsértése valamely magyar embernek tudomására jut, tüstént – legyen az a saját ügyében, vagy az általános magyar érdek kárára – tartozik azt a Magyar Nemzeti Párt vagy más magyar párt legközelebb eső szervénél jelenteni, ahol a kellő jogorvoslatról nyomban intézkedik.
A Magyar Nemzeti Párt a kellő jogvédelmet ezen a téren teljesen ingyen bocsátja a magyarság rendelkezésére!
Fontos, hogy a bejelentések a Magyar Nemzeti Párt hely szerint illetékes irodáiban kellő időben történjenek, hogy a panasz az előírt határidőn belül beadható legyen.
A nyelvtörvény végrehajtási rendelete szerint: „Az a fél, aki azon nézeten van, hogy nyelvi joga megsértetett, 15 napon belül panasszal élhet annál az államhivatalnál, amely az illetékes törvények szerint hivatott közvetlenül felügyeleti jogot gyakorolni ama szerv fölött, amelynek eljárása ellen panasszal élnek, amennyiben a felügyeleti hivatalnak a panasz fölötti döntés is hatáskörébe tartozik.
Ha úgy találja e hivatal, hogy nem illetékes, akkor a panaszt azonnal az illetékes hivatalhoz teszi át és erről a panasztevőt, értesíti.”
Amennyiben a felügyeleti hivatal (pl. a zsupán) a panasz folytán nem megfelelő határozatot hozna, az ellen további panasznak van 18 napon belül helye.
Annak eldöntését, hogy a határozat megfelelő-e, illetve, hogy kell-e további panasszal élni, ajánlatos mindig az intézkedést kezébe vevő pártirodára bízni!
15. A magyar nyelvhasználati jog kérdésében minden vitás esetben felvilágosítás végett a hely szerint illetékes pártirodához kell fordulni!
A Magyar Nemzeti Párt elvárja minden magyar embertől, hogy a felhívásnak eleget tesz.
Ruszinszkói Magyar Hírlap, Ungvár, 1926. április 18.
6.
1927. július 14. Prága. 125. sz. törvény a közigazgatás szervezéséről a Csehszlovák Köztársaságban [az ún. közigazgatási reformtörvény].
/. fejezet
I. rész
1. cikk. (1) A belügyminisztérium és a neki alárendelt politikai hatóságok körzetükben az érvényes törvények, rendeletek és előírások határain belül ellátják a bel-
190 Dokumentumok
ső közigazgatást, amennyiben az külön rendelkezések által más hatóságokra nem bízatott vagy nem fog bízatni.
(2) Különösen ama törvények végrehajtására illetékesek, amelyeknek végrehajtása az általános vagy különös előírások szerint nem más hatóságok feladata.
(3) A politikai hatóságok szolgálati tekintetben a belügyminisztérium alá vannak rendelve, kötelesek azonban olyan ügyekben, melyek más minisztériumok hatáskörébe tartoznak, e minisztériumok rendeleteit, előírásait és utasításait figyelembe venni és végrehajtani.
[â â â ] II. rész
1. Országos és járási hivatalok
1- §
(1) Országos közigazgatási körzetek: Csehország, Morvaország-Szilézia, Szloven-szkó és Ruszinszkó.
(2) Minden ország részére országos hivatal létesíttetik, éspedig: Csehország részére Prága székhellyel;
Morvaország részére Brünn székhellyel; Szlovenszkó részére Pozsony székhellyel és Ruszinszkó részére Ungvár székhellyel.
(3) A járási hivatalok területét és székhelyeit kormányrendelet fogja meghatározni.
(4) A község, melyet egy járási hivatal székhelyéül fognak kijelölni, köteles e hivatal részére megfelelő helyiségről gondoskodni és az annak elhelyezésével kapcsolatos költségeket viselni. E költség fedezéséhez az állam vagy járás annak kétharmadát meg nem haladó összeggel járulhat hozzá.
2. §
(1) Az országos hivatalok körzete és székhelye csak törvény útján változtatható meg.
(2) A járási hivatalok egyesítése és szétválasztása, körzetük és székhelyük megváltoztatása a kormányrendeletre tartozik; a kormány köteles az érdekelt országos és járási képviselőtestületeknek megadni a lehetőséget, hogy e változtatásokra nézve nyilatkozzanak. Ennél figyelemmel kell lenni arra az alapelvre, hogy minden község mindenkor csak egy járási hivatal körzetébe tartozhat és hogy a járási hivatalok határai egy országos hivatal körzete által nem szakíthatok meg.
(3) A járási hivatalok körzetének megváltoztatásánál arra kell ügyelni, hogy az érdekeltjárási képviseletek között megállapodás jöjjön létre a vagyoni rendezés tekintetében. Ezt a megállapodást jóváhagyja, és amennyiben nem kerül rá sor, a vagyonjogi rendezést az országos választmány meghallgatása után megállapítja a belügyminiszter, egyetértésben a pénzügyminiszterrel.
(4) Harmadik személyek magánjogi igényei e vagyonrendezéssel nem érintetnek.
Dokumentumok 191
3. §
(1) Saját szabályrendelettel és rendezett tanáccsal bíró városok körzetükben saját rendtartásuk szerint egyszersmind a járási hivatal hatáskörét is gyakorolják.
(2) A kormány rendeleti úton a külön szabályrendelettel bíró városokat az általános községi rendtartásnak rendelheti alá és a rendezett tanácsú városokat4 nagyközségekké nyilváníthatja.
4. §
(1) A járási hivatalok körzetükben a belső közigazgatást (1. cikk) és azokat a jogokat gyakorolják, melyek az eddig érvényes előírások szerint Csehországban a politikai járási igazgatás, azok elnökségei, a járási képviselőtestületek, Morvaországban és Sziléziában a politikai járási igazgatás, azok főnökei, az útjárások, Szloven-szkóban a járási hivatalok, járási főnökök, járási választmányok, Ruszinszkóban a szolgabírói hivatalok és főnökeik hatáskörébe tartoztak, azonkívül azt a hatáskört is, melyet külön előírások a járási hivatalokra ruháztak.
(2) A kormány egyes ügyeket, melyek eddig a ruszinszkói szolgabírói hivatalok hatáskörébe tartoztak, rendeleti úton más hivatalokra ruháztak át, vagy egyes ügyeket, melyek eddig Ruszinszkóban más hivatalokhoz tartoztak, a járási hivatalokra ruházták.
5. §
(1) Az országos hivatalok körzetükben a belső közigazgatást és azokat a jogokat gyakorolják, melyek az eddig érvényes előírások szerint Csehországban, Morvaországban és Sziléziában az országos politikai igazgatást, annak elnökét, az országos (közigazgatási) választmányokat (bizottságokat) – amennyiben nem a 2. bekezdésben meghatározott jogokról van szó -, Szlovenszkóban a megyei hivatalokat, zsupánokat, megyei képviselőtestületeket és választmányokat, Ruszinszkóban a polgári igazgatást, a megyei hivatalt és főnökeit illették meg, valamint azt a hatáskört, melyet külön előírások a megyei hivatalokra vagy a zsupánokra ruháztak.
(2) Azon jogokat, amelyek az érvényes előírások szerint Csehországban, Morvaországban és Sziléziában az országgyűlést illették meg, azon nyilvánjogi érdekvédelmi testületekkel és bizottságokkal szemben, amelyekben az ország képviselettel bírt, és azokkal az intézetekkel és vállalatokkal szemben, amelyek az országos vagy az ország által igazgatott intézetek és vállalatok közé tartoznak, az illető országos közigazgatási választmány (bizottságot) illették meg, az országos választmány gyakorolja.
(3) Azokban az esetekben, amelyekben az eddig érvényes előírások szerint Szlovenszkóban 1923. január 1. előtt az alispán első fokon és a megyei közigazgatási bizottság másod fokon végérvényesen határozott, második fokon az illetékes minisztérium fog határozni. Az a hatáskör, mely ezekben az esetekben az 1923. évi június 7-én 113. sz. alatt kelt kormányrendelet alapján eddig Ruszinszkó polgári igazgatását illette meg, az illető minisztériumra száll.
(4) A kormány rendeleti úton egyes ügyeket, amelyek Ruszinszkóban eddig a polgári igazgatás, a megyei hivatal vagy a zsupán hatáskörébe tartoztak, más hivatalokra ruházhat át, vagy pedig olyan ügyeket, melyek Ruszinszkóban eddig más hivatalok hatáskörébe tartoztak, az országos hivatalra ruházhat át.
192 Dokumentumok
6. §
(1) A járási igazgatásban (4. §) a polgárság a járási, az országos igazgatásban (5. §) pedig az országos képviselőtestületek, választmányok és tanácsok útján vesz részt.
(2) A közigazgatási tanácsok külön rendelettel fognak bevezettetni.
(3) A kormány Szlovenszkóban és Ruszinszkóban az országos képviselőtestületek meghallgatása után hasonló véleményező testületeket létesíthet és szervezhet, mint amilyenek az állam többi területein léteznek.
7. §
(1) Az országos hivatal főnöke az országos elnök, a járási hivatal főnöke a járási kapitány (főnök).5 Mindketten állami hivatalnokok. Szolgálati tekintetben az országos elnök a belügyminiszternek, a járási kapitány (főnök) az országos elnöknek és a belügyminiszternek van alárendelve. Az országos elnököt a köztársasági elnök nevezi ki. A belügyminisztérium hatáskörébe tartozik valamely hivatalnokot a járási hivatal vezetésével vagy az országos hivatal ideiglenes vezetésével megbízni. Az országos és járási hivatalok főnökeinek szolgálati mellékjövedelmei (szolgálati lakás, átalány stb.) külön előírásokkal rendeztetnek.
(2) Az országos elnököt illeti meg az országos és járási hivatalok ama szolgálati állásainak adományozása, melyek adományozása nincs a kormánynak vagy a köztársaság elnökének fenntartva, valamint a jelöltek alkalmazása is. Ez a jog magában foglalja egy más hivatali (szolgálati) állomásra és a nyugdíjba való helyezés jogát is.
(3) Az országos és járási hivatalnokok mellé megfelelő számú fogalmazói, szak-, számvivői, irodai és egyéb személyzet oszttatik be. A szak- és számvivői alkalmazottak több járási hivatal körzetét illetőleg is egy meghatározott járási hivatalhoz oszthatók be. Ezt a körzetet az illetékes miniszter, egyetértőleg a belügyminiszterrel, határozza meg.
(4) A hivatalok elöljárói hivatalaik és a nekik alárendelt intézetek szabályszerű kezeléséért felelősek, éspedig amennyiben a kormány nem ad ki rendeleti úton az országos és járási hivatalok részére ügykezelési rendet, a megyei és járási hivatalok részére az 1922. szeptember 21-én 290. sz. alatt kiadott kormányrendelete alapján az e törvényből eredő változtatásokkal.
(5) A kormány rendeleti úton állapítja meg az utalványozási jog gyakorlására, valamint a könyvelési és pénztári szolgálatra vonatkozó közelebbi előírásokat is.
8. §
(1) A közigazgatás egyszerűsítése érdekében a kormány e törvény életbe léptetésétől számított 8 éven belül rendeleti úton egyes ügyeket, melyek 1. a járási hivatalok hatáskörébe tartoznak, az országos hivatalokra ruháztatnak át vagy megfordítva, 2. melyek a járási képviselőtestületek vagy választmányok hatáskörébe tartoznak, az országos képviselőtestületekre és bizottságokra ruházhat át vagy megfordítva, 3. melyek az országos hivatalok hatáskörébe tartoznak, a minisztériumra ruházhat át vagy megfordítva.
Dokumentumok 193
(2) A kormány rendeleti úton ruházza át a Szlovenszkó igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztérium hatáskörét a pozsonyi országos hivatalra, amennyiben az külön törvénnyel valamelyik reszortminisztérium számára fönntartva nincsen.
(3) Ha az első bekezdés 2. pontja szerinti hatáskör átruházásáról van szó, a rendelet kibocsátása előtt az illetékes országos képviselőtestületnek lehetővé tétetik, hogy az ügyről nyilatkozhassak.
(4) A kormány köteles az 1. bekezdés 3. pontja szerint kiadott rendeletet a nemzetgyűlés mindkét házának legközelebbi ülésüktől számított négy héten belül jóváhagyás céljából előterjeszteni. Ha a nemzetgyűlés egy háza a jóváhagyást megtagadja, a rendelet a megtagadása napján hatályát veszíti.
(5) A közigazgatás egyszerűsítése érdekében az illetékes miniszter valamely ügyet, mely valamely járási vagy országos hivatal körletébe tartozik, kivételesen valami más hasonló nemű hivatal hatáskörébe utalhat.
II. Az eddigi testületek és hatóságok megszüntetése
9. §
(1) Az eddigi csehországi járási képviselőtestületek, morvaországi és sziléziai út-járások, szlovenszkói és ruszinszkói megyék és szlovenszkói járások megszüntettet-nek. Morvaország és Szilézia Morvaországgá egyesíttetik; ez átveszi mindkét ország összes vagyonát, alapjait, vagyoni jogait és kötelezettségeit. A szlovenszkói megyék vagyona, alapjai, vagyoni jogai és kötelezettségei Szlovákországra és Ruszin-szkóban Ruszinországra szállanak. Az eddigi járások vagyona, alapjai, vagyoni jogai és kötelezettségei az e törvénnyel létesített járásokra szállanak. Harmadik személynek a megszüntetett testületek vagyonával és alapjaival szemben fönnálló jogai, valamint az alapok és vagyonok különös céljai érintetlenek maradnak.
(2) Az előbbi bekezdés szerinti vagyonrendezésre a 2. § 3. bekezdése megfelelően érvényes.
(3) Hasonlóképpen megszüntettetnek mindazok a hatóságok és szervek, melyeknek hatásköre az e törvény alapján létesített hatóságokra szállt át (4. és 5. §).
(4) Hogy a Szilézia részére létesített közigazgatási és iskolaügyi hatóság és szervek közül melyek szüntetetnek meg és milyen hatóságokra vagy szervekre ruházta-tik át a hatáskörük, kormányrendelet állapítja meg.
[â â â ]
III. Országos képviselőtestület
11. §
Minden közigazgatási körzetben (1. §) az országos hivatal székhelyén országos képviselőtestület létesíttetik.
1. Országos képviselőtestület
12. §
(1) Az országos képviselőtestület Csehországban 120, Morvaországban 60, Szlovenszkóban 54, Ruszinszkóban 18 tagot számlál.
194 Dokumentumok
(2) A tagok kétharmad része a 13. § szerint választtatik, a többi tagot a kormány a szakemberek sorából nevezi ki, figyelembe véve a gazdasági, művelődési, nemzetiségi és társadalmi viszonyokat.
13. §
Azt, hogy az országos képviselőtestületben ki bír választójoggal és hogy abba ki válaszható meg vagy nevezhető ki, valamint azt, miként ejtendő meg a választás, külön törvény állapítja meg.6
14. §
Az országos képviselőtestület tagjai 6 évre választatnak, illetőleg neveztetnek ki. A kinevezett tagok tagsága a választási időszak befejeztével vagy az országos képviselőtestület feloszlatásával szűnik meg.
[â â â ]
16. §
Az országos képviselőtestület az országos elnök meghívása folytán negyedévenként legalább egyszer tart ülést az országos hivatal székhelyén. Az országos elnök az országos képviselőterületet bármikor összehívhatja, amikor ezt szükségesnek tartja, köteles azonban azt 15 napon belül összehívni, ha a tagok legalább egynegyed része a tárgy bejelentése mellett ezt kívánja.
[â â â ]
18. §
(1) Az országos képviselőtestület elnöke az országos képviselőtestületet legalább nyolc nappal előbb hívja egybe és megállapítja a tárgysorozatot, mely a meghívóval egyidejűleg közlendő a tagokkal és a belügyminiszterrel.
(2) A tárgysorozatba fel nem vett tárgyak csak akkor bocsáthatók tárgyalás alá, ha ezzel az összes tagok többsége egyetért.
19. §
(1) Ha nem jön össze annyi tag, hogy az országos képviselőtestület érvényes határozatot hozhasson, 15 napon belül újból összehívandó ugyanazon tárgysorozattal, amikoris a tagok legalább egyharmad részének jelenlétében határozhat.
(2) Ha azonban 23. § 2. bekezdésében megjelölt ügyekről van szó, az országos képviselőtestület ezen második ülésben csak az összes tagok felénél több tagnak jelenlétében határozhat, egyébként ezen ügyek tárgyalására az országos képviselőtestület 15 napon belül harmadszor is összehívandó, amikoris a tagok legalább egyharmad részének jelenlétében határozhat.
[â â â ]
21. §
(1) Az országos képviselőtestület elnöke (17. §) megnyitja az országos képviselőtestület ülését, megállapítja a tárgyalás rendjét, vezeti és befejezi azt. Azokat az ügyeket, melyek nem tartoznak az országos képviselőtestület hatáskörébe, a tárgyalásból ki kell zárnia, ami ellen az országos képviselőtestület összes tagjainak
Dokumentumok 195
egyharmad része 15 napon belül ellentmondással élhet az elnök útján a belügyminisztériumnál.
(2) Az elnök gondoskodik a tárgyalás nyugalma és a rend fenntartásáról, és zavartalan lefolyásáról. Ha egyes hallgatók a bekövetkezett figyelmeztetés dacára zavarják a tárgyalást, eltávolíttatja őket az ülésteremből, esetleg a hallgatók részére szánt helyiséget általában kiürítteti. Ha az országos képviselőtestület tagjai zavarják az ülést, az elnök által rendreutasítandók; ha két ízben sikertelen marad, az elnök kizárhatja, esetleg eltávolíthatja őket az ülésből és amennyiben ezt szükségesnek tartja, az ülést megszakíthatja vagy berekesztheti. Ez nem zárja ki a rendet vagy nyugalmat zavaró személyek további üldözését a büntetőtörvény és más törvények alapján.
22. §
Az országos képviselőtestület ülései nyilvánosak. Az országos elnök azonban a tagok legalább egyötöd részének kívánságára vagy saját elhatározásából, de mindenkor az országos képviselőtestület hozzájárulásával, a tárgyalást fontos okból bizonyos tárgyakra nézve – a költségvetés és zárszámadás kivételével – bizalmasnak nyilváníthatja. A hozzájárulást vagy a hozzá nem járulást az országos képviselőtestület a hallgatóság eltávolítása után vita nélkül egyszerű szavazással mondja ki.
23. §
(1) Az országos képviselőtestület határozathozatalának érvényességéhez -amennyiben jelen törvény másként nem rendelkezik – szükséges, hogy a tagok több mint fele része jelen legyen és hogy határozat a jelen levők felénél nagyobb többsége által hozassák meg. A szavazás rendszerint nyilvános […]
2. Országos választmány
26. §
(1) Az országos képviselőtestület a választási időszak időtartamára saját kebeléből országos választmányt választ,7 éspedig Csehországban, Morvaországban és Szlovenszkóban 12 tagból és 12 póttagból, Ruszinszkóban 6 tagból és 6 póttagból.
(2) A választásokat úgy kell megejteni, amint azt a 13. §-ban említett törvény megállapítja, éspedig az újonnan megválasztott országos képviselőtestület első ülésén.
(3) Az országos elnök megállapítja, hogy az országos hivatal milyen tisztviselői vegyenek részt az országos választmány ülésein, illetőleg, ha előadója a választmánynak, melyik bír szavazati joggal.
27. §
(1) Az országos választmányban az országos elnök elnököl, jogosult azonban az elnökléssel az országos hivatal alelnökét megbízni.
(2) Az országos választmány az országos elnök meghívására annyiszor jön össze az országos hivatal székhelyén, ahányszor szükséges, azonban legalább havonként. Köteles azonban az országos elnök az országos választmányt legkésőbb 5 nap alatt összehívni, ha ezt a választmány legalább 4 tagja a tárgy megjelölése mellett írásban kéri.
196 Dokumentumok
(3) Az országos választmány ülései nem nyilvánosak. [â â â ]
3. Országos bizottságok
28. §
Az országos képviselőtestület egyes országos intézmények és vállalatok kezelésére és felügyeletére, valamint egyes országos ügyek ellátására a szükségeshez képest külön bizottságokat szervezhet a képviselőtestület tagjaiból vagy az országban letelepedett és az országos képviselőtestületbe beválasztható polgárokból. Ilyen bizottság szerveztetik azon intézetek és vállalatok részére, amelyek e törvény hatályba lépésének napján Szilézia tulajdonában vagy igazgatásában voltak. Ezen bizottságok elnöke az országos elnök, aki azonban az elnökléssel megbízhatja az országos vagy járási hivatal valamely tisztviselőjét, vagy az országos választmánynak, vagy magának a bizottságnak valamely tagját. Az országos bizottságok munkájukat az országos elnök és a választmány felügyelete alatt teljesítik. Ezen bizottságok közelebbi kötelességeit az országos képviselőtestület által alkotandó külön szabályrendeletek fogják megállapítani.
[â â â ]
IV. Az országos képviselőtestület hatásköre 1. Gazdasági és közigazgatási hatáskör
30. §
(1) Az országos képviselőtestület hivatva van az ország és lakosságának közigazgatási és gazdasági ügyeiről gondoskodni.
(2) Különösen hivatva van az országos képviselőtestület az ország és lakosságának emberbaráti, egészségügyi, népjóléti, gazdasági, közlekedési és közművelődési érdekeiről gondoskodni, amennyiben olyan feladatokról van szó, melyek jelentőségük folytán az egyes községek és járások terjedelmét és szükségleteit meghaladják, az ország nagyobb részének érdekeire vonatkoznak és nem bírnak összálla-mi fontossággal. E célból az országos képviselőtestület különösen elhatározhatja, hogy olyan intézetek, vállalatok és berendezések létesíttessenek vagy segélyeztes-senek, melyek alkalmasak arra, hogy a lakosság testi és erkölcsi javát és művelődését előmozdítsák, az ország közlekedési, lakásügyi, egészségügyi és népjóléti viszonyait megjavítsák vagy az ország lakosságának közművelődési és gazdasági szükségleteit előmozdítsák. Politikai vitáknál politikai ügyekre vonatkozó javaslat benyújtása és ezek felett a határozathozatal nincs megengedve.
31. §
A 30. paragrafusban megállapított hatáskörön belül az országos képviselőtestület saját belátása szerint is javaslatokat és indítványokat terjeszthet a hatóságok és törvényhozó testületek elé és az ügyrend korlátain belül kérdéseket és panaszokat intézhet az országos elnökhöz. A közigazgatási ügyekre vonatkozó kérdéseket és panaszokat, még ha nem is tartoznak az országos elnökhöz, de a 30. §-ban megállapított hatáskörbe vágnak, közvetlenül hozzá kell intézni.
Dokumentumok 197
32. §
(1) Az országos képviselőtestület hatáskörébe tartozó kiadás fedezésére az országos képviselőtestület illetékek, hozzájárulások, dézsmák és természetbeni szolgáltatások beszedését határozhatja el. Hogy az országokat milyen rész illeti meg az állami adókból, külön törvény fogja meghatározni.
[â â â ]
41. §
Az ország […] az országos képviselőtestület hatáskörébe utalt feladatok tekintetében jogi személy és mint ország önállóan szerezhet jogokat és önállóan vállalhat kötelezettségeket.
[â â â ]
45. §
(1) Az országos választmány az országos képviselőtestület hatáskörébe tartozó valamennyi bevételről és kiadásról minden közigazgatási évre költségvetést állít össze és azt az országos képviselőtestület elé terjeszti határozathozatal céljából, mégpedig legalább két hónappal az új közigazgatási év előtt. A közigazgatási év egybeesik az állami közigazgatási évvel. A költségvetés a kormány jóváhagyása alá tartozik.
[â â â ]
49. §
Az országos választmány előkészíti az országos képviselőtestület által tárgyalandó javaslatokat.
50. §
Az országos választmány intézi az országos gazdálkodást, szigorúan ragaszkodva a költségvetéshez. [â â â ]
53. §
(1) Az országos képviselőtestület és választmány határozatait az országos elnök hajtja végre és az országos képviselőtestületnek jelentést tesz, hogy határozatai miként hajttattak végre.
54. §
Az országos elnök képviseli az országot mint jogi személyt (41. §) kifelé és ő írja alá az országos választmány illetékes tagjaival együtt, amennyiben az országos képviselőtestület hatáskörébe tartozó ügyek elintézéséről van szó, az ország nevében az összes iratokat. […]
2. Szabályrendelet-alkotási hatáskör
56. §
Az országos képviselőtestület saját területére nézve:
198 Dokumentumok
a) a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése által hozott törvények korlátain belül részletesebb szabályokat állapíthat meg, amennyiben erre a kormány az országos képviselőtestületet a törvény értelmében felhatalmazza;
b) a törvények és rendeletek korlátain belül szabályrendeleteket alkothat azon intézmények és berendezések ügyeinek vitelére nézve, amelyeket saját hatáskörében létesített vagy kezel;
c) a törvények és rendeletek korlátain belül részletesebb szabályokat állapíthat meg a községek, járások és az országos, valamint saját vállalatai és intézményei vagyonának kezelésére és az ezen kezelés fölötti felügyelet miként való gyakorlására nézve.
57. §
(1) Az országos képviselőtestület által alkotott szabályok és szabályrendeletek érvényességéhez a belügyminisztériumnak az illetékes minisztériumokkal egyetértésben elhatározott megerősítése szükséges. A szabályok és szabályrendeletek megerősítetteknek tekintendők, ha a belügyminisztérium az előterjesztéstől számított három hónapon belül nem nyilatkozik.
(2) A megerősített szabályok és szabályrendeletek az országos hivatalos lapban kihirdetendők és – amennyiben azok másként nem intézkednek – a kihirdetést követő 15. napon lépnek érvénybe.
[â â â ]
4. Véleményező tevékenység
59.§
(1) Az országos képviselőtestület az országos elnöknek és a központi hatóságoknak véleményező testülete az országos közigazgatás ügyeiben, s azokban az illető hatóságok megkeresésére véleményt mond és javaslatokat tesz.
(2) Ehhez az országos képviselőtestületnek megfelelő határidőt kell adni. [â â â ]
61. §
(1) A kormány feloszlathatja az országos képviselőtestületet. A belügyminiszter köteles az új választásokat legkésőbb 2 hónapon belül kiírni.
(2) Az országos képviselőtestület feloszlatása esetében a belügyminisztérium a közigazgatás vitelére megfelelő intézkedéseket tesz, nevezetesen az új képviselőtestület megalakulásáig működésben hagyhatja az országos választmányt és az országos bizottságokat vagy helyettük más közegeket küldhet ki.
[â â â ]
V. A járási képviselőtestület
63. §
Az önálló szabályrendelettel bíró és a rendezett tanácsú városok kivételével minden járási hivatal mellett körzete részére járási képviselőtestületet kell létesíteni.8
Dokumentumok 199
1. Járási képviselőtestület
64. §
(1) A járási képviselőtestületnek
40.000 lakoson aluli járásokban………………………..18 tagja,
70.000 lakoson aluli járásokban……………………….24 tagja,
100.000 lakoson aluli járásokban……………………….30 tagja,
100.000 lakoson felüli járásokban………………………36 tagja van.
(2) A tagok kétharmad része a 65. § szerint választtatik, a többi tagot a belügyminiszter nevezi ki a szakemberek sorából, figyelembe véve a gazdasági, művelődési, nemzetiségi és társadalmi viszonyokat.
65. §
(1) Azt, hogy kinek van választási joga és ki választható, vagy ki nevezhető ki a járási képviselőtestületbe, valamint a választási eljárást külön törvény fogja szabályozni.9
(2) A járási képviselőtestület tagjai hat évre választatnak, illetőleg neveztetnek ki. A kinevezett tagok tagsága a választási időszak befejeztével vagy a járási képviselőtestület feloszlatásával szűnik meg.
[â â â ]
67. §
(1) A járási képviselőtestület elnöke a járási főnök, de jogosult a járási képviselőtestület ülésein való elnökléssel a járási hivatalbeli helyettesét, vagy a járási képviselőtestület valamely tagját megbízni. A járási főnök a járási képviselőtestületet évenként legalább egyszer hívja össze; de jogosult azt összehívni valahányszor erre szükség van és köteles 8 napon belül összehívni, ha a járási képviselőtestület tagjainak egyharmad része a tárgysorozat egyidejű bejelentésével követeli.
[â â â ]
2. Járási választmányok
73. §
(1) A járási képviselőtestület a választási időszak tartamára saját kebeléből a 65. §-ban említett törvény szerint megválasztja a járási választmány, amely 8 tagból és 8 póttagból áll. A választások az újonnan választott járási képviselőtestület első ülésén folytatandók le.
(2) A járási főnök állapítja meg, hogy a járási hivatal mely hivatalnokai vegyenek részt a járási választmány ülésein, esetleg melyik, amennyiben előadója e választmánynak, bír szavazati joggal.
74. §
(1) A járási választmányban a járási főnök elnököl, de jogosult az elnökléssel a járási hivatalbeli helyettesét megbízni.
(2) A járási választmány a járási főnök összehívására bármikor összeül, amikor erre szükség van, de legalább tízszer évente. Ha a járási választmánynak legalább
200 Dokumentumok
négy tagja a tárgysorozat közlésével írásbelileg kívánja, a járási főnök köteles a járási választmányt legkésőbb öt napon belül összehívni. [â â â ]
VI. A járási képviselet hatásköre 1. Gazdasági hatáskör
75. §
(1) A járási képviselőtestület hatáskörébe mindazon belső ügyek tartoznak, melyek a járás és lakosainak közös javát érintik, vagy melyek egyes községek érdekeit meghaladják vagy azok erejével meg nem valósíthatók, amennyiben ezen ügyeket az országos képviselőtestület nem vonta be saját működési körébe.
[â â â ]
78. §
A járás […] a járás hatáskörébe utalt feladatokra nézve jogi személy és mint járás önállóan szerezhet jogokat és önállóan vállalhat kötelezettségeket. [â â â ]
83. §
(1) A járási választmány a járási képviselőtestület hatáskörébe tartozó összes bevételről és kiadásról minden közigazgatási évben költségvetést készít.
(2) Ez a költségvetés a járási hatóságnál tizenöt napig közszemlére teendő és a járás községeivel közzététel végett idejekorán azzal a megjegyzéssel közlendő, hogy a költségvetéshez a járási hatóságoknál tizenöt napi határidőn belül megjegyzéseiket megtehetik mindazon természetes és jogi személyek, akikre a járásban egyenes adót vetettek ki.
(3) A járási választmány legalább két hónappal az új közigazgatási időszak előtt a költségvetést a beérkezett megjegyzésekkel és az azokra vonatkozó jelentéssel a járási képviselőtestület elé terjeszti, mely a költségvetésről az idejekorán benyújtott megjegyzések figyelembevételével határoz. A megszavazott költségvetés a járásban szokásos módon hirdetendő ki. A járási képviselőtestületnek a költségvetésre vonatkozó határozata ellen a 2. bekezdésben megjelölt személyek az illető határozatnak kihirdetésétől számított tizenöt napon belül fellebbezéssel élhetnek a járási hivatalnál; a fellebbezésről az országos választmány határoz […]
4. Véleményező és kezdeményező hatáskör
94. §
(1) A járási képviselőtestület a járási főnöknek, valamint az országos elnöknek és az országos képviselőtestületnek véleményező testülete és a járási közigazgatásra vonatkozó ügyekben és azokban kívánságukra véleményt mond és javaslatokat tesz.
(2) Ehhez a képviselőtestületnek megfelelő határidőt kell adni.
Dokumentumok 201
(3) A járási választmány jogosult az országos képviselőtestületnek, az országos elnöknek s a járási főnöknek és más hatóságoknak önálló javaslatokat és indítványokat is tenni, amennyiben azok a járás vagy lakosainak érdekeit érintik.
95. §
A járási főnök képviseli a járást mint jogi személyt (78. §) kifelé és ő írja alá a járás nevében az összes irományokat. […]
VII. Általános határozatok
99. §
(1) A községi feletti felügyeleti jog, amelyet Csehországban a járási képviselőtestületek (választmányok, járási közigazgatási bizottságok), Szlovenszkón a járási választmányok, Morvaországban és Sziléziában az országos választmányok (közigazgatási bizottságok) gyakorolnak, a járási választmányokra száll át; az önálló szabályrendelettel bíró városok feletti felügyeleti jog, melyet az országos (közigazgatási) választmányok (bizottságok) gyakorolnak és a rendezett tanácsú városok feletti felügyelet, amelyet a megyei választmányok gyakorolnak, az országos választmányokra száll át. A felsőbb felügyeleti hatóságokat az 1921. augusztus 12-én 329. sz. alatt kelt törvény alapján megillető felügyeleti jog az országos választmányokra száll át. A felügyeleti jog gyakorlása alatt nem értetik a jogorvoslati eljárásban hozott határozat. Amennyiben más megállapítva nincsen, azon határozat ellen, melyet a községek feletti felügyeleti jogának gyakorlása közben a járási választmány hoz, az országos választmányhoz lehet fellebbezni; a fellebbezést a kézbesítéstől számított 15 napon belül a járási hatóságnál kell benyújtani.
(2) Azokban az esetekben, amikor a politikai hatóságok a fent említett szervekkel egyetértve, vagy azok meghallgatása után, avagy ellenkezőleg jártak el, ameny-nyiben e törvényből más nem következik, a politikai hatóságok az országos és járási választmányok meghallgatása után határoznak.
(3) További törvényes intézkedésig a ruszinszkói járási választmányok és az országos választmány gyakorolni fogják a felügyeleti jogot a községek fölött, amely az 1. bekezdés rendelkezései szerint Szlovenszkón a járási választmányokat és az országos választmányt illeti meg.
100. § [â â â ]
(3) Ha az országos képviselőtestület, az országos választmány, a járási képviselőtestület, a járási választmány vagy bizottság meg nem alakulna vagy határozatképtelenné válna, ha az országról van szó, a belügyminiszterre, ha pedig a járásról van szó, az országos elnökre hárul a feladat, hogy a közigazgatás viteléhez szükséges intézkedéseket megtegye.
101. §
(1) Amennyiben a törvény erre nézve nem rendelkezik, az országos elnök az országos képviselőtestület, a járási főnök pedig a járási képviselőtestület meghallga-
202 Dokumentumok
tása után megállapítja, hogy miképpen kell az országos és a járási képviselőtestület nyilvánosan kihirdethető határozatait közhírré tenni.
(2) Az eddigi országos törvénytárak és a megyei hivatalos közlönyök (lapok) helyébe az országos közlönyök lépnek. A részleteket a belügyminiszter állapítja meg.
//. fejezet
(1) A politikai igazgatás szervezéséről szóló törvény 1928. július l-jén lép életbe. Már e nap előtt a törvény előírásai szerint meg lehet tenni azon átmeneti intézkedéseket és rendszabályokat, amelyeket a törvények kellő időben való végrehajtása már korábban feltételez.
(2) Amíg az országos és járási képviselőtestületek, valamint az országos és járási választmányok meg nem alakulnak, az azokat megillető jogokat az országos elnök és amennyiben a járásról van szó, a járási főnök gyakorolja.
(3) Az általános jogi előírások, valamint az egyes országokban vagy megyékben érvényes jogi előírások hatályban maradnak, amennyiben e törvénnyel vagy az ennek alapján kibocsátott kormányrendeletekkel nem ellenkeznek.
(4) E törvény rendelkezései nem vonatkoznak az országos pénzintézetekre, amelyek jogviszonyait külön törvény szabályozza.
(5) A törvényt a belügyminiszter hajtja végre egyetértésben az érdekelt miniszterekkel.
A közigazgatás szervezéséről és az országos, valamint a járási választásokról szóló törvények ismertetése. Bratislava-Pozsony, Szlovenszkői és Ruszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodája-Concordia Könyvnyomda és Kiadóvállalat, 1927. p: 12-56.
7.
1935. szeptember 15. Ungvár. A Kárpátaljai Magyar Akadémikusok Egyesülete kulturális követelései a kárpátaljai magyarság számára.
A Kárpátaljai Magyar Akadémikusok10 Egyesületének Ungváron a Társaskör (Kaszinó) dísztermében [szeptember 15-én] tartott nagygyűlésén Wellmann Mihály 15 pontba foglalt kulturális követelést olvasott fel, melyet a nagygyűlés elfogadott s az egyetemi ifjúság magáévá tett.
E követelések a következők:
1. Követeljük Ungvár és Munkács részére a gimnázium visszaállítását.
2. Követeljük egy magyar tanítóképző megnyitását, hogy elérjük azt, miszerint magyar iskolának magyar tanítója legyen.
3. Követeljük a magyar iskolákból a nem magyar tanerők eltávolítását és magyarokkal való pótlását.
4. Követeljük a magyar iskolatanács felállítását, mely maga legyen jogosult a tanerőket kinevezésre előterjeszteni.
Dokumentumok 203
5. Önálló magyar tanfelügyelőséget követelünk.
6. Követeljük a magyar tanszékek felállítását Pozsonyban, Brünnben és Prágában.
7. Kulturális autonómiát követelünk.
8. Követeljük a cseh iskolák szaporításának beszüntetését, illetve helyébe magyar iskolák felállítását.
9. Követeljük kulturális szervezeteink költségvetés szerinti segélyezését.
10. Követeljük a magyar községek könyvtáradójának kifejezetten a magyar községi könyvtárak gyarapítására való fordítását.
11. Csak olyan könyvek legyenek beszerezhetők, amelyek a magyarság erkölcsi és nemzeti érzéseit nem sértik.
12. Követeljük a magyar árva- és lelencházak felállítását, hogy a magyar gyermeket ne vigyék el a történelmi országokba elnemzetlenítés végett.
13. Követeljük a Vöröskereszt pénztárából a magyar gyermekek aránylagos támogatását.
14. Követeljük az egyetemi hallgatóknak nemzetiségük arányában való segélyezését.
15. Végül követeljük a magyar óvodák szaporítását és államilag való segélyezését.
Felhív a gyűlés minden magyart, nőt és férfit, ébredjen, rombolja le az osztály és felekezeti válaszfalakat, építsen a magyar összefogás jegyében egy nemzeti alapon álló új magyar társadalmat, amely hivatva lesz arra, hogy a magyar kisebbség jövő boldogulását elő tudja mozdítani. Ebben azonban járjanak elöl jó példával ifjaink, mert elsősorban róluk van szó, mert főképpen az övék a -jövő!
Kárpáti Magyar Hírlap, Ungvár, 1935. szeptember 24.
8.
1939. augusztus. Budapest. Balogh Arthur összefoglalása a ruszin autonómiával kapcsolatos véleményekről.
Itteni szűkszavú magyar sajtóhíradások is megemlékeztek arról, hogy a magyar kormány a katonai igazgatás megszűntével11 rendeletet adott ki a ruszin vagy a hivatalos elnevezés szerint „Kárpátalja-i terület” közigazgatására vonatkozóan12 addig is, amíg ezt a kérdést a kárpátaljai önkormányzattal kapcsolatban törvény nem rendezi. Az önkormányzatot ennek a területnek ugyanis a visszacsatolás alkalmával a leg-illetékesebb alkotmányos tényezők megígérték.
Amint a rendeletből értesülünk, ennek az ideiglenes szabályozásnak a tőlénye-ge az, hogy a Kárpátalja-i területre a magyar miniszterelnök előterjesztésére az államfő kormányzói biztost (tehát nem kormánybiztost) és főtanácsadót nevez ki. Ezek a kinevezések már meg is történtek. A kormányzói biztos a vármegyei törvényhatóságokat megillető szabályrendelet-alkotási jogkört és a főispán hatáskörébe
204 Dokumentumok
eső jogokat gyakorolja. Székhelye Ungvár. A Kárpátalja-i területen három közigazgatási kirendeltség működik, amelyek vezetőit a belügyminiszter nevezi ki és azok alispáni jogkört gyakorolnak. A közigazgatásra, bizonyos eltérésekkel, a magyar jogszabályok mérvadók. Hivatalos nyelv a magyar és a magyar-orosz. Kárpátalja külön hivatalos lapot kap. Mindebből természetesen nem vonhatunk következtetést arra, hogy minő lesz majd e területnek törvény által megállapítandó autonómiája.
Egy jelentékeny területnek, amelyen egy magyarországi kisebbség: a ruszin nép van többségben, autonómiájáról lévén szó, minden egyébtől eltekintve már ezért kell hogy a kérdés bennünket érdekeljen. így érdeklődésünkre tarthatnak számot azok a megnyilatkozások is, amelyek különböző elgondolásokat tárnak elénk arra nézve, hogy minő legyen a Ruszinföld autonómiája. Ilyen sajtó útján való megnyilatkozások már évekkel ezelőtt történtek. Ezeket sajnos egész terjedelmükben nem ismerjük. Előttünk van azonban az időrendben legutolsó – dr. Egan Imre nyugalmazott főispánnak „Milyen legyen a ruszin autonómia” f. év áprilisában Ungváron megjelent, 43 oldal terjedelmű munkája,13 amelyben ezeknek a korábbi álláspontoknak a lényegét is előadja és velük polemizálva a maga elgondolásait kifejti.
Ezek a korábbi álláspontok csak egyben egyeznek meg: a becsületes és megbízható ruszin nép dicséretében, az autonómia tekintetében azonban igen nagy eltéréseket mutatnak. Pedig nem szobatudósoktól származnak, hanem a helyzettel teljesen ismerős, ottani emberektől, ruszinoktól és magyaroktól. De a helyzetnek egyaránt ismerése mellett is lehetnek természetesen nagy ellentétes felfogások. És úgy látszik, igaza van Ortutay Jenő országgyűlési képviselőnek, Beregszász főbírájá-nak és görög kat. lelkésznek, aki az egyik budapesti lap húsvéti számában azt mondja: „a helyzet itt mégis sokkal bonyolultabb, mint sokan gondolják.” Dr. Szabó Oreszt volt ruszin miniszter ugyanakkor azon a véleményen van, hogy „a ruszin népnek eddig sem az volt a legnagyobb baja, hogy nem volt területi, politikai önkormányzatijoga, hanem az, hogy gazdasági és szociális helyzete hihetetlenül elhanyagolt volt.” Szerinte „a Ruszinföld egy igen széles körű területi autonómiára egyelőre nem rendezhető be. A legteljesebb helyi közigazgatás, önkormányzat, teljes nyelvi, vallási és művelődési szabadság, a faji szokásoknak fenntartása ezek az alapkövetelményei a ma megvalósítható ruszin autonómiának.” Ezzel semmiképpen sincs azonban összhangban – amint ezt Egan is fent idézett munkájában megállapítja -, hogy mégis külön ruszin parlamentet kíván éspedig egypártrendszer mellett.
Morvay Zsigmond nyugalmazott főispán ugyanazon lapnak adott nyilatkozatában „mennél szélesebb körű autonómiát” kíván. A vármegyei rendszer megszüntetésével Ruszinszkonak tartományi jogokat adna külön tartománygyűléssel és ennek jelölése alapján az államfő által kinevezendő tartományi főnökkel. A tartományfőnökség belügyi, vallás- és közoktatásügyi és igazságügyi osztályokból állana. A tartománygyűlés és a kormány közti összekötő kapocsként külön ruszin miniszter lenne.
A ruszin autonómia kérdésével foglalkozik ezek után Egan Imrének említett füzete. Ismeretes, hogy a magyar kormány által 1898-ban megindított „hegyvidéki akció”, amely a ruszinok földjének gazdasági és szociális megsegítését célozta, a kiváló Egan Edének vezetése alatt állott, aki nagy hozzáértéssel és buzgalommal végezte feladatát és jelentékeny sikert mutatott fel. Egan Imre apja mellett szerezte még gyermekkorában a ruszin nép iránti rokonszenvét és ez is magyarázza nagy ügyszeretetét. Hogy a kérdéshez annak teljes ismerete mellett szólott hozzá kitűnik a
megvalósítandó konkrét feladatoknak mondhatnánk az aprólékosságig menő felsorolásából, ahol még arra is reámutat, hogy miután az édesatyja által nagy szakértelemmel és valóságos szeretettel importált algaui és montafoni tehéncsordák helyét a cseh uralom alatt egészen szokatlan nagyságú kecskenyájak, az erdők és gyümölcsösöknek eme esküdt ellenségei foglalták el, az eredeti állapotot itt is helyre kell állítani.
Egan Imre a leghatározottabban szembeszáll a „túlzó autonomistákkal”, akik a volt horvát autonómia mintájára képzelik el a megoldást, önálló parlamenttel. Neki nem kell önálló parlament, mert azáltal mintegy külön pódium emeltetnék a csak hosszabb munkával áthidalható különböző ellentéteknek. Szerinte hiba lenne az önrendelkezésnek olyan mértékével ruházni fel a ruszin népet, amellyel élni sem tudna. A területi autonómia akként lenne megszervezendő, hogy Ungvár székhellyel a ruszin fokormanybiztos vezetése alatt 101 tagú kormányzótanács létesíttetnék. A főkormánybiztost az államfő, helyettesét a miniszterelnök nevezi ki. A kormányzótanács állana az illetékes miniszterek által kinevezendő szakelőadókból, akik a főko-rmánybiztosság nyolc osztályának vezetői, tagjai, továbbá a négy vármegye főispánja, a ruszinföldi felsőházi tagok és képviselők, a hadtestparancsnok, az érdekképviseletek (különböző kamarák), az egyházak képviselői és a négy megye bizottsági tagjai által maguk közül választott tagok.
A kormányzótanács hatáskörébe tartozna a törvények és rendeletek végrehajtása, önkormányzati jogánál fogva határozna a vallási, nyelvi, kulturális, közigazgatási és közgazdasági ügyekben. Határozatai részben jóváhagyás nélkül, részben miniszteri, miniszterelnöki, esetleg államfői jóváhagyás után volnának végrehajthatók.
Területi és nem nemzetiségi önkormányzatról lenne szó és a megyei rendszert feltétlenül fenntartandónak véli. Mindkét tekintetben egyet kell értenünk a szerzővel. Ami az utóbbit illeti, ne feledjük, hogy még az igen széles körű, törvényhozási joggal felruházott horvát országos önkormányzat mellett sem volt a megyerendszer elejtve. Az autonómiát elsősorban a ruszinok közreműködésével akarja megvalósítani és különös súlyt helyez a görög katolikus lelkészi karnak előtérbe állítására. Szabad nyelvhasználat a hatóságok és bíróságok előtt és ruszin nyelvű iskolák létesítése mindenütt, ahol a lakosságnak legalább húsz százaléka kívánja. Ez lenne Egan elgondolása szerint egyelőre a ruszin autonómia, annak továbbfejlesztése a későbbi kornak feladata.
Amint látjuk az ismertetett elgondolások között Szabó Oreszt mer ugyan elmenni a tartományi színvonalig, amikor külön ruszin parlamentet kíván. De teszi ezt önmagával ellentétben, hiszen előzőleg azt mondja, hogy széles körű területi autonómiáról egyelőre nem lehet szó. Tiszta azonban a Morvay álláspontja. Homlokegyenest ellenkezőleg. Ortutay idézett hírlapi nyilatkozatában egyenesen azt mondja, hogy nincs is szükség külön törvényes intézkedésekre, autonóm szervekre, hanem csak a jó szándékú emberek szövetkezésére. Egan idézi még Balogh-Beéry Lászlónak „A ruthének autonómiája” címen 1937-ben megjelent füzetének ezt a megállapítását: „A ruthén vezetők szemében az autonómia voltaképpen csak az Egan-féle akciónak más eszközökkel való folytatását jelentette.” Az ilyen nyilatkozatok után önkéntelenül tolul fel bennünk a kérdés: nem kell-e Benesnek az autonómia meg nem valósítása miatti elítélését revízió alá vennünk?
Ismeretes, hogy a csehszlovák kisebbségi szerződés a ruthéneknek a Kárpátoktól délre fekvő területét „a Csehszlovákia egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával” rendelte felruházni (10-13. cikkek). Autonóm tartománygyűléssel, amely a törvényhozó hatalmat gyakorolja a nyelv-, közoktatási és vallási ügyekben, valamint a helyi közigazgatási és minden olyan egyéb kérdésben, amelyet a csehszlovák törvényhozás még hatáskörébe utal. A kormányzót az államfő nevezi ki, a hivatalnokokat lehetőleg a terület lakói közül kell választani. A területnek méltányos képviselete lesz a köztársaság törvényhozásában, de a képviselőknek a csehszlovák országgyűlésben nem lesz szavazati joguk a ruthén tartománygyűlés hatáskörébe eső ügyekben.
Ennek az igen széles körű autonómiának a tervével maga Benes lépett a békekonferencia elé azzal a célzattal, hogy a Ruthénföldnek a csehszlovák államhoz való csatolását biztosítsa. Ugyancsak ő kijelentette a békekonferencia előtt, hogy ez az odacsatolás csak úgy lehetséges, ha ezt maguk a ruthének kívánják (az ott levő többi kisebbségekről persze hallgatott). Megjegyzendő, hogy a Ruthénföldet a békekonferencia eredetileg nem közvetlenül a cseheknek akarta adni, hanem a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak, akik azután, ha jónak látják, továbbadják a cseheknek. Minderről apróra értesít bennünket Hunter-Millernek, az amerikai delegáció titkárának a békekonferenciáról szóló hatalmas munkája (XVI. kötet 231. és köv. lapok). Ezt az autonómiát azonban Benesék sohasem valósították meg azzal indokolván ezt a Nemzetek Szövetsége előtt, hogy a ruthén nép még nem eléggé érett az autonómiára.
Nem szándékunk ezt a kérdést tovább firtatni. Nem az emberek vannak az intézményekért, hanem megfordítva, az intézmények vannak emberekért. Tehát intézményeket nem lehet ráerőszakolni olyan emberekre, akik azzal élni nem tudnak. De azt sem szabad feledni, hogy maguknak az intézményeknek is nevelő hatásuk van. A konkrét esetben pedig részletezést nem igénylő olyan szempontok vannak, amelyek – pláne az adott ígéretek után – a lehető széles körű autonómiának megadását ajánlják. A bizalomnak alapja és feltétele az adott szó megtartása. Nem szabad, hogy helye legyen a Hobbes Leviathánjában olvasható mondásnak: „A szavak a bölcs emberek játékpénzei. Csak számítanak velük, de a bolondok készpénznek nézik.”
Amit Egan a tisztességes, jó és jó indulatú közigazgatás feltétlen szükségéről és a nemzetiségi érzékenységgel szembeni óvatosságról mond, száz százalékig igazak. Hiszen a közigazgatás az, amelyben és amely által az egyes az államhatalommal leggyakrabban érintkezik az emberi életnek oly számos mezején. Hiába tehát a legjobb törvény, ha annak nem megfelelő a végrehajtása. Amely igazságnak a konkrét esetben szintén különös fontossága van. De közigazgatás, legyen bár a legjobb, és autonómia két külön dolog.
A Ruthénföld vagy a hivatalos magyar elnevezés szerint Kárpátalja-i terület négy megyére kiterjedő terület, amelyben a ruszinok vannak mintegy 63 százalékos többségben, rajtuk kívül más anyanyelvű magyar állampolgárok is vannak a területen, így Bereg megyében 45 százalék, a Beregszászi járásban pedig 76 százalék a magyarok száma (itt csak 10 százalék ruszin van). Az adni szándékolt autonómia nem a ruszinoknak az autonómiája, hanem az egész területen lakó bármily anyanyelvű magyar állampolgároknak az autonómiája. Természetes, hogy az autonómia jótéte-
Dokumentumok 207
menyeit főleg a ruszinok fogják élvezni, miután ők alkotják ott a többséget és ezen utóbbi körülménynél fogva az autonómia főleg az ő közreműködésükkel fog működni. Az is magától értetődő, hogy miután területi autonómiáról van szó, a bármily anyanyelvű magyar állampolgároknak az autonómiában teljesen egyenlő jogai vannak.
A magyar államot az autonómia megadását illetőleg semmiféle nemzetközi kötelezettség nem köti, mint ahogyan kötötte a volt csehszlovák államot. Teljes szuverén szabadsággal határozhatja meg az adandó autonómia mértékét, sőt ugyan ennél fogva jogilag azt is megtehetné, hogy semmiféle autonómiát nem ad. De ha ad, úgy mindenesetre vannak bizonyos követelmények, amelyeknek meg kell felelni, hogy egyáltalában a „Kárpátalja-i terület” autonómiájáról beszélhessünk.
Az autonómia a közfeladatoknak megosztása, tehát hatásköri megosztás az állam és egy részét alkotó, nálánál alsóbbrendű politikai alakzat között. Az állam bizonyos közfeladatoknak megoldását, bizonyos ügyeket átenged az autonómiának úgy, hogy ezekben a jogszabályokat az autonómia állapítja meg erre rendelt szervével (tartományi törvény vagy statútum), ezeket maga által alkotott szerveivel végrehajtja, ez utóbbiak által végrehajtja az országos törvényeket, amennyiben az államnak a magának fenntartott ügyekben saját végrehajtó szervei nem volnának, és végül az autonómiához tartozik a költségeiről való gondoskodás.
A „Kárpátalja-i terület” négy megyére terjed ki. Az tehát egészen világosnak látszik, hogy ennek a „terülef’-nek az autonómiája hatáskörileg és szervezetileg magasabb rendű kell hogy legyen egy megyének az autonómiájánál. Különben nem volna az állam egy a megyénél nagyobb területi részének az autonómiája, hanem csak a megyei autonómiáknak valamiféle összetársítása.
Mondanunk sem kell, hogy az autonómiának megvalósításával a magyar állam túlmegy a békeszerződésben foglalt kisebbségvédelmi rendelkezéseken (54-59. cikkek) ami a Kárpátalja-i területet illeti. Ámbár az autonómia nem mint nemzetiségi, hanem mint területi autonómia terveztetik, lényegileg az mégis a területen lakó nem magyar anyanyelvű magyar állampolgárokat védi. Főleg a ruszin népet, amely helyileg többség ugyan, de országosan kisebbséget alkot. Ilyenformán a minden nemzetközi kötelezettség nélkül, az állam spontán elhatározásából megvalósított kárpátaljai autonómia a kisebbségvédelemnek érdekes alakja lehet.
Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle (15. sz.). Budapest, 1939. augusztus 1. p: 345-351.