Kiss József: Szlovákia helye és szerepe Milan Hodža geopolitikai koncepciójában

Je­len ta­nul­mány Milan Hodža geo­po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­já­ból in­dul ki, amely ke­rek egésszé 1931 fo­lya­mán állt ös­­sze – a Né­met­or­szág és Orosz­or­szág kö­zöt­ti tér­ség föld­raj­zi, gaz­da­sá­gi, ci­vi­li­zá­ci­ós és ha­tal­mi szem­pon­tú kö­rül­ha­tá­ro­lá­sa­ként. Hodža kon­cep­ci­ó­ja a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén po­li­to­ló­gi­ai elem­zé­sek tár­gya lett, de mint geo­po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­se­i­nek bi­zo­nyos rezultá­tu­ma.1 Né­ze­tei fo­ko­za­to­san kris­tá­lyo­sod­tak ki, ami­nek meg­volt a ma­ga tör­té­nel­mi gra­dá­ci­ó­ja. E ta­nul­mány Hodža kon­cep­ci­ó­ja egyes ös­­sze­te­vő­i­nek meg­ra­ga­dá­sá­ra, a kon­cep­ció ér­le­lő­dé­sé­nek vé­gig­kí­sé­ré­sé­re, tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai kö­ze­gé­nek és kö­rül­mé­nye­i­nek tör­té­ne­ti szem­pon­tú meg­vi­lá­gí­tá­sá­ra tesz kí­sér­letet.

Szlo­vá­kia Hodža geo­po­li­ti­kai gon­dol­ko­dá­sá­ra vo­nat­ko­zó sze­re­pét ku­ta­tó vizs­gá­ló­dást az a kö­rül­mény in­do­kol­ja, hogy ab­bé­li né­ze­tei, ame­lyek­nek ő ma­ga geo­po­li­ti­kai kon­tex­tust2 tu­laj­do­ní­tott, s ame­lyek ilyen meg­ha­tá­ro­zás­sal il­let­he­tők, job­bá­ra Szlo­vá­ki­á­nak a Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság szem­pont­já­ból mi­nő­sí­tett kö­zép-eu­ró­pai je­len­tő­sé­gé­vel függ­nek ös­­sze. An­nak a té­zis­nek a hang­sú­lyo­zá­sá­ról volt itt szó, hogy e sze­rep be­töl­té­sé­nek geo­po­li­ti­kai alap­já­vá Szlo­vá­kia vált – a Du­na kö­zép­ső fo­lyá­sá­nak kom­mu­ni­ká­ci­ós funk­ci­ó­já­nál fog­va –, tu­laj­don­kép­pen össz­hang­ban állt az új ál­lam ha­tá­ra­i­nak ki­ala­kí­tá­sa so­rán han­goz­ta­tott cseh­szlo­vák ér­vek­kel. S ezek je­len­tős mér­ték­ben bi­zo­nyos be­vett po­li­ti­kai-pub­li­cisz­ti­kai for­du­la­tok­ként él­tek a két há­bo­rú kö­zöt­ti Cseh­szlo­vá­ki­á­ban. Milan Hodža ese­té­ben azon­ban min­dig olyan ösz­­sze­füg­gés­ben sze­re­pel­tek, amely­ben ös­­sze­fo­nód­tak a bel­po­li­ti­kai in­dí­té­kok a nem­zet­kö­zi vi­szony­la­tok­kal. Így ma­ga a té­zis, Milan Hodža ke­ze­lé­sé­ben, tény­le­ges kon­cep­ció­ala­kí­tó di­men­zi­ót va­ló­já­ban az­ál­tal nyert, hogy be­il­lesz­ke­dett a cseh–szlo­vák kap­cso­la­to­kat érin­tő gon­do­lat­me­ne­tek­be. Épp e gon­do­la­ti erő­tér elem­zé­se je­len­ti az ar­ra irá­nyu­ló meg­kö­ze­lí­tést és kí­sér­le­tet: mi­lyen mér­ték­ben ren­del­ke­zett Hodža ér­ve­lé­se geo­po­li­ti­kai is­mér­vek­kel, s fej­te­ge­té­sei mi­ként tet­tek szert va­ló­di geo­po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­nak mi­nő­sü­lő jel­lem­je­gyek­re.
A föld­raj­zi­lag de­ter­mi­nált gaz­da­sá­gi adott­sá­gok és ös­­sze­füg­gé­sek ugyan­is ön­ma­guk­ban nem je­len­te­nek egy­ér­tel­mű és meg­ha­tá­ro­zó geo­po­li­ti­kai mi­nő­sé­get. Csu­pán alap­ve­tő ke­re­tet te­rem­te­nek a föld­raj­zi tér­struk­tú­rán be­lül ha­tó tár­sa­dal­mi me­cha­niz­mu­sok­nak és köl­csö­nös kap­cso­la­ta­ik­nak az ér­vé­nye­sü­lé­se szá­má­ra. Ez vég­ső so­ron be­le­ve­tül a po­li­ti­ká­nak eme föld­raj­zi­lag be­fo­lyá­solt gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tok­tól füg­gő hely­ze­té­be. A ta­nul­mány­ban ezért Szlo­vá­ki­á­nak Hodža ál­tal ér­tel­me­zett és bon­col­ga­tott geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­gét a hú­szas évek vo­nat­ko­zá­sá­ban in­kább csak ima­gi­ná­ri­us vil­la­ná­sok­ként, mint­sem ve­ri­fi­kált geo­po­li­ti­kai konst­ruk­ci­ó­ként kell fel­fog­ni.

A Hodžát – fo­lya­ma­to­san el­mé­lyü­lő és geo­po­li­ti­kai ös­­sze­te­vők­kel át­szőtt – el­mél­ke­dé­sek­re sar­kal­ló ösz­tön­zé­sek el­sőd­le­ges te­re­pe az új ál­lam kis­an­tant­be­li kül­po­li­ti­kai, a hú­szas évek kö­ze­pé­ig Beneš ál­tal meg­sze­mé­lye­sí­tett irány­vo­na­la volt. Hodža fej­te­ge­té­sei és né­ze­tei eb­ben a szel­lem­ben fo­gan­tak, de a hi­va­ta­los po­li­ti­ka kül­po­li­ti­kai szán­dé­ka­i­nak ér­vé­nye­sí­té­se so­rán sa­ját kéz­jegy­ét is ma­gu­kon vi­sel­ték. Ezek­ben a sa­já­tos ho­za­dék meg­je­le­ní­té­sét tük­rö­ző meg­kö­ze­lí­té­sek­ben rej­lett az ér­ve­lés­nek az az ösztönzö ere­je, mely többtényzős geo­po­li­ti­kai alá­fes­tést ka­pott.
A kis­an­tant – mint ka­to­nai-po­li­ti­kai, a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség vi­szo­nya­i­nak kon­szo­li­dá­ci­ó­ját a Pá­rizs kör­nyé­ki bé­ke­szer­ző­dé­sek szel­le­mé­ben biz­to­sí­tó szö­vet­ség – gaz­da­sá­gi-szo­ci­á­lis alap­ja­i­nak meg­te­rem­té­se ér­de­ké­ben ki­fej­tett igye­ke­zet ré­sze volt a beneši el­kép­ze­lé­sek­nek. Ezek a kis­an­tant lét­re­ho­zá­sát kö­ve­tő­en ma­guk­ban fog­lal­ták Ma­gyar­or­szág kö­zép-eu­ró­pai gaz­da­sá­gi po­zí­ci­ó­i­nak gyen­gí­té­sé­re irá­nyu­ló tö­rek­vé­se­ket. A gaz­da­sá­gi­lag ki­me­rült Ma­gyar­or­szág 1921-ben a gaz­da­sá­gi-pénz­ügyi ösz­­sze­om­lás szé­lé­re ju­tott, mi­köz­ben az utód­ál­lam­ok nem szá­mol­tak ve­le az egy­más kö­zöt­ti gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok fel­élén­kí­té­se ér­de­ké­ben tett kez­de­mé­nye­ző lé­pé­se­ik so­rán. Milan Hodža ez idő tájt A kis­an­tant gaz­da­sá­gi meg­szi­lár­dí­tá­sa cím­mel írt cikket.3 Eb­ben re­a­gá­lá­si ké­szen­lé­tet bi­zo­nyít­va tett ele­get a prá­gai kül­po­li­ti­kai el­vá­rá­sok­nak, még­pe­dig úgy, hogy egyút­tal kel­lő em­pá­ti­át ta­nú­sí­tott a kis­an­tant or­szá­ga­i­nak gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dé­se út­já­ban ál­ló aka­dá­lyok el­tá­vo­lí­tá­sá­nak mód­ja­it ke­re­ső igye­ke­zet iránt is. A szö­vet­ség or­szá­gai kö­zött je­len­tős, az autark gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai ér­de­kek­ből fa­ka­dó el­len­té­tek fe­szül­tek. A ko­ra­be­li kül­po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­val össz­hang­ban, mely túl­be­csül­te a nem­zet­kö­zi­leg el­szi­ge­telt Ma­gyar­or­szág ré­szé­ről a cseh­szlo­vák ál­lam­egy­sé­get fe­nye­ge­tő veszé­lyt,4 Hodža fel­hív­ta a fi­gyel­met a Ma­gyar­or­szág el­le­ni kis­an­tan­ti ös­­sze­fo­gást meg­erő­sí­tő ke­res­ke­del­mi-gaz­da­sá­gi vo­nat­ko­zá­sok fon­tos­sá­gá­ra is. Ez­zel kap­cso­lat­ban a kö­ve­ten­dő utat konk­ré­tan is fel­vá­zol­ta: egy­sé­ges el­já­rás alka­lmaza­sát a kis­an­tant ré­szé­ről a Ma­gyar­or­szág­gal va­ló ke­res­ke­del­mi kap­cso­la­tok­ban, sőt egy­sé­ges megál­lapodástí­pus ér­vé­nye­sí­té­sét, ami in­kább tűnt óhaj­nak és fel­hí­vás­nak, mint re­á­lis cél­ki­tű­zés­nek. El­kép­ze­lé­sé­nek az­zal kí­vánt súlyt ad­ni, hogy óvott a Ma­gyar­or­szág ál­tal a kisan­tan­torszá­gok ré­szé­ről ki­csi­kar­ha­tó kü­lön elő­nyök kö­vet­kez­mé­nye­i­től, mert „ez­zel fel­bo­rul­na Ma­gyar­or­szág gaz­da­sá­gi súly­ará­nya a kis­an­tant­tal mint egés­­szel szem­ben.”5

Milan Hodža am­bí­ci­ói és sze­mé­lyes rész­vál­la­lá­sa a kis­an­tant­prog­ram ki­szé­le­sí­té­sé­nek szor­gal­ma­zá­sá­ban – ar­ra tö­re­ked­ve, hogy a szö­vet­ség gaz­da­sá­gi­lag is egy­be­fo­gott, szo­ros, Kö­zép-Eu­ró­pa új el­ren­de­zé­sé­nek alap­ja­it meg­tes­te­sí­tő egy­sé­get al­kos­son – ki­fe­je­zés­re ju­tot­tak ma­gá­ra a kis­an­tant tör­té­ne­ti ge­ne­zi­sé­re vo­nat­ko­zó ön­nön szem­lé­le­té­nek ér­vé­nye­sí­té­sé­ben is. A szö­vet­ség gyö­ke­re­it a nem ma­gyar né­pek­nek az 1848–49-es for­ra­da­lom ide­jén ta­nú­sí­tott ma­ga­tar­tá­sá­ban ke­res­ve le­he­tő­sé­ge nyílt a sze­mé­lyes han­golt­ság­ra: „ne­künk, akik a mai kis­an­tant szel­le­mé­ben él­tünk és dol­goz­tunk már az Osztrák–Magyar Mo­nar­chia ide­jén, ked­ves kö­te­les­sé­günk­nek szá­mít, hogy rá­mu­tas­sunk a szö­vet­ség há­bo­rú előt­ti ha­zai elő­já­ték­ára is.”6 Hodža eköz­ben a sze­mé­lyes em­lé­kek hang­vé­te­lé­vel él­ve hi­vat­koz­ha­tott a nem­ze­ti­sé­gek­nek, te­hát a nem ma­gyar nem­ze­tek­nek a ma­gyar­or­szá­gi par­la­ment­ben 1905-ben meg­ala­kí­tott klub­já­ban foly­ta­tott te­vé­keny­sé­gé­re, mely ki­ter­jedt a Prá­gá­val, Belg­rád­dal és Bu­ka­rest­tel lé­te­sí­tett kap­cso­la­tok­ra is. Sze­mé­lyes él­mény­ként idéz­te fel a ma­gyar­el­le­nes auszt­ri­ai po­li­ti­kai pár­tok és cso­por­tok bi­zal­mas ös­­sze­jö­ve­tel­ének kö­rül­mé­nye­it, ame­lyen si­ke­rült ki­tér­ni a fél­hi­va­ta­los kö­rök – amint ír­ja – ama óha­já­nak tel­je­sí­té­se elől, hogy a ma­gyar­or­szá­gi szlo­vá­kok és ro­má­nok nyi­lat­ko­zat­ban lép­je­nek fel Wil­son el­nök 14 pont­ja el­len. A tör­tén­tek­nek ilye­tén be­ál­lí­tá­sa tu­laj­don­kép­pen egy­faj­ta re­a­gá­lás is volt Hodža ré­szé­ről Take Iones­cu ro­mán kül­ügy­mi­nisz­ter cik­ké­re. „Né­hány hó­nap­pal ez­előtt Take Iones­cu az egyik pá­ri­zsi revue ha­sáb­ja­in fel­vá­zol­ta, mi­ként is jött lét­re a kias­an­tan­t. A ki­vá­ló ro­mán ál­lam­fér­fi er­re ter­mé­sze­te­sen a há­bo­rú utá­ni po­li­ti­ka szem­szö­gé­ből vet fényt” – ír­ta Hodža. Iones­cu ugyan­is meg­le­he­tő­sen ha­boz­va vi­szo­nyult a Ma­gyar­or­szá­got kö­rül­zá­ró meg­ál­la­po­dás­ra. Hodža szük­sé­gét lát­ta, hogy han­goz­tas­sa: a kis­an­tant „nem mű­vi úton lét­re­jött kép­ződ­mény, nem is a hely­zet kikénysz­erítette fej­le­mény, ha­nem tör­té­nel­mi-po­li­ti­kai in­do­kolt­ság hú­zó­dik meg mögötte”.7 Eb­ben az ér­tel­me­zés­ben te­hát a kis­an­tant lét­re­jöt­te Hodža szá­má­ra egy fo­lya­mat köz­vet­len, egye­nes vo­na­lú be­te­tő­zé­sé­nek szá­mí­tott, me­lyet a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szág né­pe­i­nek füg­get­len­sé­gi, majd a há­bo­rú vé­gén az önál­ló ál­la­mi­ság el­nye­ré­sé­be tor­kol­ló moz­gal­ma fém­jel­zett. Ez a meg­kö­ze­lí­tés Hodžánál azo­no­sult „az an­tant ál­tal a vi­lág­há­bo­rú­ban kép­vi­selt er­köl­csi el­vek­kel. Ezért – ál­lí­tot­ta Hodža – a kis­an­tant az új nem­zet­kö­zi-jo­gi rend­szer mag­va.”8 A kis­an­tant tör­té­nel­mi el­hi­va­tott­sá­gá­nak ef­faj­ta fel­fo­gá­sá­ra épült az­tán a gaz­da­sá­gi vo­nat­ko­zá­sok­ra ki­he­gye­zett hang­súly­ok­nak tá­gabb kö­rű in­dok­lá­sa. Eh­hez vi­szont Hodžá­nak szük­sé­ge volt ar­ra, hogy a há­bo­rú utá­ni de­mok­rá­cia ki­bon­ta­koz­ta­tá­sá­ért sík­ra­száll­va éles ha­tár­vo­na­lat húz­zon a győz­te­sek és vesz­te­sek kö­zött. Ily mó­don le­he­tő­ség nyí­lott szá­má­ra, hogy bi­zo­nyos mér­ték­ben el­ho­má­lyo­sít­sa az új ál­lam­ala­ku­la­tok ha­tá­ra­i­nak ki­ala­kí­tá­sa és az utód­ál­la­mo­kat ös­­sze­fűz­ni hi­va­tott ka­to­nai-po­li­ti­kai, va­la­mint gaz­da­sá­gi szem­pont­ok szem előtt tar­tá­sa so­rán a győz­te­sek ki­fe­je­zet­ten ha­tal­mi-po­li­ti­kai ér­de­ke­it és szán­dé­ka­it ér­vé­nye­sí­tő fon­dor­la­to­kat.
A kon­cep­ci­o­ná­lis ös­­sze­füg­gé­sek­ben önál­ló gon­dol­ko­dás­ra tö­rek­vő Hodžát, az em­lí­tett gon­do­lat­me­ne­tek szel­le­mé­ben, tá­gabb, de an­nál igé­nye­sebb le­he­tő­ség­hez jut­tat­ta9 an­nak a Jászi Osz­kár­nak a cik­ke, aki a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai gon­dol­ko­dá­son be­lü­li li­be­rá­lis áram­lat kép­vi­se­lő­je­ként a ma­gyar­or­szá­gi nem ma­gyar nem­ze­tek jo­ga­i­ért foly­ta­tott harc­ban Hodža szö­vet­sé­ge­sé­nek szá­mí­tott. Jászi az 1921 de­cem­be­ré­ben Bécs­ben meg­je­len­te­tett írásában10 a Du­na men­ti együ­vé tar­to­zás – Du­na men­ti pat­ri­o­tiz­mus­nak ne­ve­zett – tu­da­tá­nak ki­ala­kí­tá­sát szor­gal­maz­va a du­nai kon­fö­de­rá­ció for­má­já­ban tör­té­nő szö­vet­ke­zés szel­le­mi elő­fel­té­te­le­i­nek meg­te­rem­té­sé­ért szállt sík­ra. Jászi prog­ram­ja az új ál­lam­ala­ku­la­tok szu­ve­re­ni­tá­sá­nak el­is­me­ré­sé­ből, a ma­gyar he­ge­mó­nia el­ve­té­sé­ből in­dult ki, ami ma­gá­ban fog­lal­ta Kö­zép-Eu­ró­pa új el­ren­de­zé­sén be­lü­li bár­mi­ne­mű he­ge­mó­nia el­íté­lé­sét is. Fel­emel­te sza­vát az új re­a­li­tá­so­kat a Du­na men­ti né­pek egy­más­ra­utalt­sá­gá­nak szük­ség­le­te­i­vel ös­­sze­han­go­ló, a tér­ség va­la­men­­nyi nép­ének egyen­jo­gú­sá­gát és kö­zös ér­de­ke­it ki­fe­je­zés­re jut­ta­tó szel­le­mi­ség ér­vé­nye­sü­lé­sé­ért. Az egyen­jo­gú­ság ve­le­já­ró­já­nak te­kin­tet­te olyan kö­rül­mé­nyek meg­te­rem­té­sét a ma­gyar ki­sebb­sé­gek szá­má­ra, hogy meg­őriz­hes­sék az anya­nem­zet­hez va­ló szer­ves kö­tő­dést. Jászi Osz­kár kon­cep­ci­ó­ja te­hát de­mok­ra­ti­kus fo­gan­ta­tá­sú volt. Rá­adá­sul a szer­ző fel­lé­pett a kü­lön­bö­ző spe­ku­la­tív, kon­zer­va­tív in­dít­ta­tá­sú fö­de­rá­lis el­kép­ze­lé­sek el­len, úgy­mint a ro­mán–ma­gyar per­szo­ná­lis unió fel­ve­té­sé­vel szem­ben. Új szö­vet­sé­gi ál­lam lét­re­ho­zá­sá­nak elő­fel­té­tel­ét a Du­na-me­den­ce tér­sé­gé­nek de­mok­ra­ti­zá­lá­sá­ban lát­ta.11

Jászi Osz­kár ve­zér­cik­ké­re Milan Hodža in­ge­rül­ten re­a­gált. A szer­zőt már szin­te becs­mér­lő­en „egy emig­ráns po­li­ti­kus”-ként aposzt­ro­fál­ta, aki rá­adá­sul még ma­gyar is, s kon­cep­ci­ó­ját olyan pro­pa­gan­da­szü­le­mé­nyek kö­zé so­rol­ta, ame­lyek­től ma­ga Jászi el­ha­tá­rol­ta ma­gát. Hodža re­ak­ci­ó­ja lé­nye­gé­ben a fö­de­rá­ció gon­do­la­ta irán­ti, Edvard Benešre, de ma­gá­ra Masarykra is jel­lem­ző vi­szo­nyu­lást tük­röz­te. A volt Oszrák–Magyar Mo­nar­chia te­rü­le­tén lét­re­ho­zan­dó fö­de­ra­tív kö­te­lék­ben mind­ket­ten az egy­ko­ri du­a­lis­ta fenn­ha­tó­ság fel­újí­tá­sá­ra irá­nyu­ló szán­dé­kot lát­tak.
Hodža ma­ga­tar­tá­sá­ban ez a szem­lé­let szin­tén vissz­hang­ra ta­lált, de az ő ér­ve­lé­sé­ben fel­buk­kan­tak a kö­zép-eu­ró­pai gaz­da­sá­gi, a kis­an­tant kö­rül – Cseh­szlo­vá­ki­á­val az élen – össz­pon­to­su­ló együt­működés tá­gabb ter­ri­to­ri­á­lis ke­re­te­i­nek ke­re­sé­sé­re uta­ló ele­mek is. Milan Hodža cik­ke – amely­ben ki­fej­tet­te Jászi né­ze­tei „ina­dek­vát” vol­tát bi­zo­nyí­tó ér­ve­it – olyan idő­szak­ban lá­tott nap­vi­lá­got, ami­kor már el­vesz­tet­ték je­len­tő­sé­gü­ket és va­ló­ság­alap­ju­kat a győz­tes ha­tal­mak­nak, fő­leg Fran­cia­or­szág­nak az irán­ti át­me­ne­ti el­kép­ze­lé­sei, hogy a kö­zép-eu­ró­pai ál­la­mok in­teg­rál­ha­tók at­tól füg­get­le­nül, a győz­te­sek vagy a vesz­te­sek ka­te­gó­ri­á­já­ba tar­toz­tak-e. A Ma­gyar­or­szág be­vo­ná­sát fon­tol­ga­tó el­gon­do­lá­sok szin­tén ide­jü­ket vesz­tet­ték. Hodža cik­ké­ből mint­ha az tűn­ne ki, hogy még min­dig tar­tott ezek­nek az el­kép­ze­lé­sek­nek a to­vább­élé­sé­től, és ép­pen ez kész­te­ti őt olyas­faj­ta fel­ve­té­sek­re, ame­lyek az új, a vi­lág­há­bo­rú után lét­re­jött és szu­ve­re­ni­tás­ra szert tett ál­la­mok kö­zöt­ti kap­cso­la­tok szo­ro­sabb­ra fű­zé­sét cé­loz­ták. Fej­te­ge­té­sei a le­he­tő leg­szé­le­sebb ter­ri­to­ri­á­lis ke­re­te­ket át­fog­va öl­töt­tek for­mát, ami­kor le­ír­ta: „A Gdansk­tól Split­ig és Kon­stancáig ter­je­dő tér­ség­ben kell a mo­dern nem­zet­kö­zi po­li­ti­ka el­ve­in nyug­vó nem­zet­kö­zi kö­zös­sé­get kialakí­tani.”12 Milan Hodža ezen a ke­res­ke­del­mi szer­ző­dé­sek­nek és a ke­res­ke­del­mi po­li­ti­ka ru­gal­mas rend­sze­ré­nek az ál­la­mi szu­ve­re­ni­tás meg­őr­zé­sé­vel tör­té­nő ki­ter­jesz­té­sét ér­tet­te. Ez­zel kap­cso­lat­ban fel is vá­zol­ta az egy­sé­ges gaz­da­sá­gi rend­szer vám­ta­ri­fá­i­nak tí­pu­sa­it és po­li­ti­kai meg­ál­la­po­dá­sok meg­kö­té­sé­vel szá­mo­ló el­kép­ze­lé­sét, amely a kis­an­tant ál­la­mai kö­zöt­ti el­len­té­tek mi­att in­kább csak ví­zi­ó­nak tűnt. Vá­laszt kí­vánt ad­ni ez­zel a Kö­zép-Eu­ró­pa meg­elő­ző gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai in­teg­rált­sá­gá­nak szét­esé­sé­től, te­hát bal­ka­ni­zá­ló­dá­sá­tól tar­tó fran­cia ag­gá­lyok­ra. Hodža eze­ket az ag­gá­lyo­kat „a világ­polit­ka ga­ra­bon­ci­á­sa­i­nak” tu­laj­do­ní­tot­ta. Ugyan­ak­kor a Briand ál­tal em­le­ge­tett „union economique”-ot il­le­tő­en is cél­zást tett, ami­hez hoz­zá­fűz­te: „A du­nai fö­de­rá­ció nem len­ne az az »union economique«, ame­lyet a nyu­ga­ti dip­lo­má­cia el­vár tő­lünk, s ami­re ne­künk is szük­sé­günk van.” Mi­u­tán a du­nai fö­de­rá­ci­ót a Du­na men­ti ál­la­mok fe­let­ti be­fo­lyás meg­szer­zé­sé­re irá­nyu­ló bu­da­pes­ti tö­rek­vés­nek tün­tet­te fel, a Du­ná­nak a ké­sőb­bi geo­po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­se­i­től éle­sen el­té­rő sze­re­pet tu­laj­do­ní­tott, amely in­kább de­zin­teg­rá­ci­ós hang­súlyt ka­pott. „A Du­na szá­munk­ra fon­tos köz­le­ke­dé­si út­vo­nal, il­let­ve az­zá vál­hat, de nem ural­kod­hat fe­let­tünk” – szö­gez­te le nyo­ma­té­ko­san Hodža. Ugyan­ak­kor Len­gyel­or­szág, Ro­má­nia és Ju­go­szlá­via föld­raj­zi fek­vé­sét és a ten­ger­hez va­ló sa­ját ki­já­ra­tu­kat hang­sú­lyoz­va Cseh­szlo­vá­kia szem­pont­já­ból el­ső­ren­dű je­len­tő­sé­gű­nek az észa­ki ví­zi utat mi­nő­sí­tet­te. „A ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ku­sok vi­lá­go­san lát­hat­ják, hogy amit ők ma­guk hir­det­nek a du­nai fö­de­rá­ci­ót il­le­tő­en, meg­va­ló­su­ló­ban van – Kö­zép-Eu­ró­pa lé­tez­ni fog, de szék­he­lye nem Bu­da­pest lesz.”13
Alig­ha­nem in­do­kolt eme ma­ga­tar­tás mö­gött nem is an­­nyi­ra Kö­zép-Eu­ró­pa ös­­sze­fo­gá­sá­nak jel­le­ge és mi­ként­je irán­ti ag­gá­lyo­kat lát­ni, mint in­kább e tö­rek­vés­ben Cseh­szlo­vá­kia ve­ze­tő sze­re­pé­nek érvényesítését am­bi­ci­o­ná­ló szán­dé­ko­kat sej­te­ni. Ma­ga Hodža egy ame­ri­kai új­ság­író ki­je­len­té­sé­re utal­va, mi­sze­rint „Eu­ró­pá­ban el­sők aka­runk len­ni”, ma­ga­biz­to­san ál­la­pí­tot­ta meg: „Va­ló igaz, hogy gaz­da­sá­gi­lag és pénz­ügyi­leg Kö­zép-Eu­ró­pá­ban élen­já­rók vagyunk.”14 Meg­ál­la­pí­tá­sa bár a va­lós hely­zet­ből in­dult ki, a geo­po­li­ti­kai ref­le­xió és ha­tás­kel­tés je­gye­it is jócs­kán ma­gán vi­sel­te, ami­kor a né­met po­li­ti­ka ha­gyo­má­nyos sza­bá­lyá­ra hi­vat­ko­zott: „aki Prá­gát bír­ja, övé az egész Kö­zép-Eu­ró­pa”. Eh­hez kissé visszafogottabban hoz­zá­tette: „Mind­ez csu­pán an­­nyit je­lent, hogy ké­pes­sé­ge­ink és Prá­ga, Po­zsony, va­la­mint Kas­sa föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dé­se foly­tán a kö­zép-eu­ró­pai po­li­ti­ká­ban po­zi­tív, épí­tő és ezért nél­kü­löz­he­tet­len al­ko­tó­elem­nek számí­tunk.”15

Hodža nyil­ván­va­ló­an tu­da­tá­ban volt a cseh­szlo­vák po­zí­ci­ók se­bez­he­tő­sé­gé­nek – a győz­tes ha­tal­mak kö­zöt­ti ab­ból adó­dó el­len­té­tek kap­csán, hogy mi­lyen ma­ga­tar­tás is ér­vé­nye­sül­jön Ma­gyar­or­szág gaz­da­sá­gi tal­praál­lását és a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség sta­bi­li­zá­lá­sát il­le­tő­en. Ta­lán ép­pen itt ke­res­he­tők an­nak a ké­sőb­bi meg­győ­ző­dé­sé­nek gyö­ke­rei, hogy Cseh­szlo­vá­kia egy frag­men­tált Kö­zép-Eu­ró­pában is sa­ját iden­ti­tás­sal ren­del­ke­ző geo­po­li­ti­kai szub­jek­tum le­het, és kell is len­nie kü­lön­le­ges kez­de­mé­nye­ző ere­je jó­vol­tá­ból. Hodža fej­te­ge­té­se­i­ben már ek­kor fel­vil­lant a nem­zet­kö­zi region­al­iz­mus gon­do­la­ta: „A vi­lág­mé­re­tű, de akár­csak össz­eu­ró­pai ke­res­ke­del­mi kon­fe­ren­ci­ák­nak rend­sze­rint csak el­mé­le­ti je­len­tő­sé­gük van. Gya­kor­la­ti ki­ha­tá­suk ta­lán ak­kor le­het­ne, ha re­gi­o­ná­lis ta­go­ló­dás­ban zaj­la­ná­nak le. Amon­dó va­gyok, hogy a kisan­tan­torszá­gok ál­tal ren­de­zett, il­let­ve ve­lük ösz­­sze­füg­gő kon­fe­ren­cia jócs­kán hoz­zá­já­rul­na az olyan szo­li­da­ri­tás ki­ala­ku­lá­sá­hoz, mely­hez ala­pos ér­de­ke fű­ző­dik a kis­an­tant­nak, mind pe­dig Len­gyel­or­szág­nak és Béc­snek.”16 Ugyan­ak­kor a pá­ri­zsi Nem­zet­kö­zi Kap­cso­la­tok­kal Fog­lal­ko­zó Tár­sa­ság szá­má­ra a kö­zép-eu­ró­pai kis ál­la­mok­ról tar­tott elő­adá­sá­ban túl­lép­te a kis­an­tant­nak mint nem­zet­kö­zi és ka­to­nai blokk­nak a ke­re­te­it. Szük­sé­ges­nek tar­tot­ta fel­hív­ni a fi­gyel­met a Szov­jet-Orosz­or­szág­gal va­ló gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok­ban ér­de­kelt Fran­cia­or­szág szá­má­ra, hogy ezek a kap­cso­la­tok „nem le­het­nek tar­tó­san si­ke­re­sek nél­kü­lünk, mert mi va­gyunk az Orosz­or­szág fe­lé irá­nyu­ló vagy Orosz­or­szág­ban foly­ta­tott bár­mi­ne­mű te­vé­keny­ség po­li­ti­kai és pszi­cho­ló­gi­ai fel­tét­ele­i­nek leg­jobb ismerői.”17 Itt már meg­je­lent a Kö­zép-Eu­ró­pa geo­po­li­ti­kai iden­ti­tá­sá­nak ös­­sze­te­vő­it ke­re­ső tö­rek­vés, amely Hodža ér­tel­me­zé­sé­ben a har­min­cas évek kö­ze­pén tett szert új mi­nő­sé­gi je­gyek­re. Az el­kö­vet­ke­ző évek­ben azon­ban érv­kész­le­te az egy­sé­ges cseh­szlo­vák nem­zet kon­cep­ci­ó­já­val és Szlo­vá­kia er­re épü­lő alá­vet­tet ál­lam­jo­gi hely­ze­té­vel össze­fügő kér­dé­sek fe­sze­ge­té­sé­ből táp­lál­ko­zott.

Az 1926 ja­nu­ár­já­ban a cseh­szlo­vák prob­lé­má­ról tar­tott elő­adá­sá­ban gyak­ran vissza­té­rő tör­té­nel­mi­et­len és mű­vi­leg konst­ru­ált té­zi­sét vá­zol­va a Nagy-Moráviából ere­dez­te­tett „cseh­szlo­vák nem­ze­ti egy­ség kon­ti­nu­i­tá­sá­ról” be­is­mert ez­zel kap­cso­la­tos né­mi, a Cseh­szlo­vák szétválás18 cí­mű mun­ká­já­ban tet­ten ér­he­tő egy­ol­da­lú­sá­got. Esze­rint a szlo­vák nem­ze­ti sa­ját­sze­rű­ség szel­le­mi is­mér­ve­i­nek XIX. szá­za­di ki­ala­ku­lá­sa kö­vet­kez­mény és fo­lyo­mány volt, mely ab­ból fa­kadt, hogy úr­rá lett raj­tuk a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szá­gon be­lü­li „hun­ga­riz­mus”, ami­hez hoz­zá­já­rult a szlo­vák nem­zet­éb­resz­tők nyel­vi-iro­dal­mi ak­ti­vi­tá­sa is. Hodža elő­adá­sá­ban el­is­mer­te a kor­rek­ció szük­sé­ges­sé­gét, va­gyis hogy fi­gyel­met kell szen­tel­ni an­nak is, „hol tör­tént vét­ség a cseh­szlo­vák egy­ség gon­do­la­ta el­len – cseh rész­ről is.”19 Bár elő­adá­sá­ban ez irá­nyú kész­te­té­se­it kül­föl­di tu­dó­sok­tól ere­dez­tet­te, a köz­vet­len ösz­tön­zé­sek min­den bi­zonnyal a me­gyei vá­lasz­tá­sok utá­ni bel­po­li­ti­kai erő­vi­szony­ok­ból és az ak­ko­ri lég­kör le­csa­pó­dá­sá­ból szár­maz­tak. Hodža elő­adá­sa vé­gül olyan hang­sú­lyo­kat ka­pott, ame­lyek­kel igye­ke­zett ki­fe­je­zés­re jut­tat­ni sze­mé­lyes el­kö­te­le­zett rész­vé­tel­ét a meg­elő­ző évek so­rán, s az 1926-os me­gyei vá­lasz­tá­so­kat meg­elő­ző kam­pány fo­lya­mán elő­tér­be ál­lí­tott kö­ve­te­lé­sek tel­je­sí­té­se ér­de­ké­ben ki­fej­tett igye­ke­zet­ben. Hodža ugyan­is a po­li­ti­kai au­to­nó­mia egy­ér­tel­mű el­uta­sí­tá­sán túl köz­igaz­ga­tá­si de­cent­ra­li­zá­ci­ó­ra tö­re­ke­dett. A me­gyei rend­szer mel­lett állt ki, a me­gyei szö­vet­ség ki­épí­té­sé­nek vég­hez­vi­tel­ét szor­gal­maz­ta, hogy az a szlo­vá­ki­ai me­gyék olyan csúcs­szerv­évé vál­jék, amely ha­son­ló kom­pe­ten­cia bir­to­ká­ban, mint ami­lyen­nel a cseh­or­szá­gi tar­to­má­nyi ta­ná­csok ren­del­kez­tek, le­he­tő­sé­get nyúj­ta­na Szlo­vá­kia egyes sa­já­tos szük­ség­le­te­i­nek or­vos­lá­sá­ra. Mint­hogy a cseh­or­szá­gi pár­tok nem mu­tat­tak haj­lan­dó­sá­got en­nek a kö­ve­te­lés­nek a fi­gye­lem­be­vé­te­lé­re, Hodža azt ja­va­sol­ta, hogy mind­ad­dig, amíg „meg­ál­la­po­dás­ra jut­nak”, Szlo­vá­ki­á­ban a me­gye­rend­szer át­me­ne­ti csúcs­szerv­ének lét­re­ho­zá­sá­hoz fo­lya­mod­ja­nak. A szlo­vá­ki­ai köz­igaz­ga­tá­si de­cent­ra­li­zá­ció sür­ge­tő ki­tel­je­sí­té­sé­nek szor­gal­ma­zá­sa Hodža fel­fo­gá­sá­ban ez idő tájt fon­tos lánc­sze­met je­len­tett ab­ban a kö­ve­te­lés­so­ro­zat­ban, amely a cse­hek és szlo­vá­kok nem­ze­ti egy­sé­gé­ben – amit alap­já­ban vé­ve Hodža is val­lott – tör­té­nel­mi­leg be­kö­vet­ke­zett, de sze­rin­te át­me­ne­ti „szét­vá­lás” oka­i­nak fel­szá­mo­lá­sá­ra irá­nyul­tak. Hodža ugyan­is azt val­lot­ta, hogy a cseh és szlo­vák egy­sé­ges­nek te­kin­tett etnikun több mint 900 éves ál­la­mi kü­lön­élé­se csu­pán a szel­le­mi-lel­ki be­ál­lí­tott­ság el­té­rő vo­ná­sa­i­ban ha­gyott nyo­mo­kat, ezért e „két nem­zet­ág” vagy a nem­zet „két al­ko­tó­ele­me” új­ra­egye­sí­té­se so­rán ezt a tör­té­nel­mi kö­rül­ményt kel­lő ér­zé­keny­ség­gel kell ke­zel­ni. Így a cseh–szlo­vák kap­cso­la­tok­ban mu­tat­ko­zó fe­szült­sé­get en­nek az ér­zé­keny­ség­hi­ány­nak tud­ta be, mely az ál­lam­igaz­ga­tás­ban nem volt te­kin­tet­tel Szlo­vá­kia szük­ség­le­te­i­re, „a köz­igaz­ga­tá­si kör­nye­zet és a nép­lé­lek” sa­já­tos­sá­ga­i­ra. Hodža elő­adá­sá­ban ez úgy hang­zott, mint ama tör­té­nel­mi „vét­sé­gek” cseh rész­ről tör­té­nő pro­lon­gá­ló­dá­sá­nak a meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­ra tett uta­lás. E ki­in­du­ló­pont ér­tel­mé­ben a cseh cent­ra­liz­mus, mely lé­nye­gét te­kint­ve s ob­jek­tí­ve a szlo­vák­ság önál­ló nem­zet vol­tá­nak el nem is­me­ré­sé­ből fa­kadt, csu­pán­csak pszi­cho­ló­gi­ai je­len­ség­nek mi­nő­sült, ami Hodžánál jó ide­ig tar­tot­ta ma­gát. A har­min­cas évek­ben azon­ban a fra­ze­o­ló­gia már nyi­tot­tab­bá vált, el­hagy­va a ver­bá­lis eu­fe­miz­must, ha­son­ló­an mint az egyes szlo­vák ag­rár­pár­ti­ak cseh cent­ra­liz­mus el­le­ni meg­nyi­lat­ko­zá­sa­i­ban már a hú­szas évek ele­jén ta­pasz­tal­ha­tó volt.

A szó­ban for­gó elő­adás­ban Hodža a szlo­vá­ki­ai me­gye­rend­szer vég­ső for­má­ba ön­té­sé­nek szük­sé­ges­sé­gén kí­vül rá­mu­ta­tott az adó­ter­hek egyen­lőt­len el­osz­tá­sá­ra és a vas­úti ta­ri­fák kö­zöt­ti, a cseh­or­szá­gi díj­sza­bás­sal szem­be­ni kü­lönb­sé­gek­re is. Épp itt hasz­nál­ta fel a Du­ná­nak mint Cseh­szlo­vá­kia geo­po­li­ti­kai alap­já­nak a sze­re­pé­re épü­lő té­zi­sét. A Du­na je­len­tő­sé­gét ab­ban ha­tá­roz­ta meg, hogy „köz­ve­tí­te­ni fog­ja mun­ka­ké­pes­sé­günk ho­za­dé­kát dél és ke­let fe­lé. Ezért épí­tünk ki­kö­tőt Po­zsony­ban és Ko­má­rom­ban. Ezek a ki­kö­tők azon­ban sem­mit sem ér­né­nek szá­munk­ra, ha nem len­nénk ké­pe­sek a vas­úti ta­ri­fá­kat úgy ren­dez­ni, hogy ne le­gyen elő­nyö­sebb az árut Bé­csen, mint Po­zso­nyon ke­resz­tül szál­lí­tani.”20 Így ér­velt Hodža Szlo­vá­kia ér­de­ké­ben, ami­kor az adott ke­re­tek kö­zöt­ti po­zí­ci­ó­it fo­ko­za­to­san ja­ví­ta­ni igye­ke­zett. A Szlo­vá­kia geo­po­li­ti­kai sze­re­pé­re ala­po­zott té­zis­nek bel­po­li­ti­kai ös­­sze­füg­gé­sek­be ágya­zá­sá­val Hodža bi­zony­sá­gát ad­ta an­nak, hogy sze­mé­lyes adott­sá­gai foly­tán, gyors reagáláskészséggel ren­del­kez­ve ké­pes esz­mei-po­li­ti­kai hát­tér­ből meg­ra­gad­ni a pil­la­nat­nyi­lag kí­nál­ko­zó gya­kor­la­ti kez­de­mé­nye­zé­si le­he­tő­sé­get – de min­den­kor át­gon­dolt prag­ma­ti­kai-po­li­ti­kai el­já­rá­so­kat kö­vet­ve. Mind­ez a nagy gaz­da­sá­gi vál­ság ide­jén ju­tott leg­lát­vá­nyo­sab­ban ki­fe­je­zés­re.
A hú­szas évek má­so­dik fe­lé­ben, ami­kor Hodža az ok­ta­tá­si és nép­mű­ve­lé­si tár­ca élé­re ke­rült, Szlo­vá­kia geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­gé­nek fel­szí­nen tar­tá­sa pub­li­cisz­ti­ká­já­ban és be­szé­de­i­ben na­gyob­bá­ra az in­tel­lek­tu­á­lis szfé­rá­ba to­ló­dott át.
Eb­ben az idő­szak­ban tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai fej­te­ge­té­se­it há­rom gon­do­la­ti konst­ruk­ció egy­más­ra ha­tá­sa ural­ta. Ezek, úgy­mint az ag­rár­de­mok­rá­cia, a szláv együtt­mű­kö­dés és a konst­ruk­tív na­ci­o­na­liz­mus kon­cep­ci­ó­ja, ide­o­ló­gi­ai kön­tös­be öl­töz­ve köz­vet­len gya­kor­la­ti-po­li­ti­kai sze­rep­kört is be­töl­töt­tek. Igaz, hogy re­á­lis tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tok hú­zód­tak meg mö­göt­tük, de azok ide­o­lo­gi­zált és ide­a­li­zált tükröződ­ménye­ként olyan köl­csön­ha­tást ered­mé­nyez­tek, mely­ben egy­be­fo­nó­dott a gya­kor­la­ti ösz­tön­zé­sek kon­cep­ci­o­ná­lis szint­re eme­lé­se és en­nek a tény­le­ges tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai fej­lő­dés meg­íté­lé­sét be­fo­lyá­so­ló vis­­sza­ha­tá­sa.
A Hodža ál­tal szor­gal­ma­zott ag­rár­de­mok­rá­cia nem­csak tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai né­zet, ha­nem ide­o­ló­gia és po­li­ti­kai moz­ga­lom is volt, ami a ma­ga komp­le­xi­tá­sá­ban bi­zo­nyos komp­ro­mis­­szu­mot je­len­tett a li­be­rá­lis in­di­vi­du­a­liz­mus és a szo­ci­a­lis­ta kol­lek­ti­viz­mus kö­zött. Per­sze kér­dé­ses, hogy e kö­zép­utas irány­vé­tel va­la­mi­fé­le új tí­pu­sú tár­sa­da­lom­szem­lé­le­tet jel­zett-e vagy csak egy­sze­rű­en a pi­ac­gaz­dál­ko­dás­nak a föld­bir­tok­lás és a tő­ke de­mok­ra­ti­zá­lá­sa fe­lé mu­ta­tó mo­dell ki­ala­kí­tá­sá­ra irá­nyult. Hodža kon­cep­ci­ó­já­nak tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai alap­ját a tár­sa­dal­mi struk­tú­rá­ban és a pa­raszt­ság ös­­sze­té­tel­ében a vi­lág­há­bo­rú utá­ni re­for­mok nyo­mán több újon­nan ala­kult ál­lam­ban be­kö­vet­ke­zett vál­to­zá­sok ké­pez­ték. A föld­tu­laj­don­lás­ban vég­be­ment át­ala­ku­lá­so­kat Hodža olyan tár­sa­dal­mi al­ko­tó­elem lét­re­jöt­te­ként ér­tel­mez­te, mely egy sze­mély­ben al­kal­ma­zott­ként és fog­lal­koz­ta­tó­ként fel­lé­pő tu­laj­do­no­si is­mér­vek­kel ren­del­ke­zik, ami együtt jár a szö­vet­ke­ze­ti tá­mo­ga­tás ke­re­te­i­ben vég­be­me­nő együtt­mű­kö­dés ré­vén a kol­lek­ti­viz­mus bi­zo­nyos for­mái irán­ti von­za­lom­mal is. Ezen ag­rár­ré­teg tár­sa­dal­mi po­zí­ci­ó­i­nak meg­erő­sí­té­se és ki­tel­je­sí­té­se – az agrádemokrá­cia ide­o­ló­gi­á­já­nak a be­ve­té­sé­vel – új ke­le­tű ci­vi­li­zá­ci­ós pro­duk­tum ki­ala­ku­lá­sát cé­loz­ta, mely híd­sze­re­pet töl­te­ne be Nyu­gat és Ke­let kö­zött. A Hodža fel­fo­gá­sá­ban élő ag­rár­de­mok­rá­ci­á­nak szánt ci­vi­li­zá­ci­ós sze­rep a hú­szas évek­ben ke­let fe­lé irá­nyu­ló hang­sú­lyo­kat ka­pott.

Eb­ben nyil­ván az a meg­győ­ző­dé­se is köz­re­ját­szott, hogy az ag­rár­de­mok­rá­cia tár­sa­dal­mi gyö­ke­rei Szov­jet-Orosz­or­szág­ban is táp­ta­laj­ra ta­lál­nak és fo­ko­za­to­san meg­in­gat­ják a rend­szer alap­ja­it. In­nen ki­in­dul­va pró­bált ke­res­ni az ot­ta­ni tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai fo­lya­ma­tok­kal – azok­ban a bol­se­vis­ta rend­szer el­ke­rül­he­tet­len át­ala­ku­lá­sá­nak a ví­zi­ó­ját vél­ve fel­fe­dez­ni – érint­ke­ző ös­­sze­kö­tő szá­la­kat.
Az ag­rár­de­mok­rá­cia szor­gal­ma­zá­sa Hodža ré­szé­ről szo­ro­san ös­­sze­füg­gött a szláv kö­zös­sé­gi – a tör­té­nel­mi fej­lő­dés, va­la­mint a kul­tu­rá­lis és ci­vi­li­zá­ci­ós ér­ték­kép­zés fel­tét­ele­i­nek a ro­kon­sá­gá­ból le­ve­ze­tett – kö­te­lé­kek utá­ni ku­ta­ko­dás­sal. Hodža e ro­kon­ság fő hor­do­zó­já­nak a pa­raszt­sá­got te­kin­tet­te, mely az el­ső vi­lág­há­bo­rú utá­ni szláv ál­la­mok­ban egy­más­hoz ha­son­ló hely­ze­tet fog­lalt el azok szo­ci­á­lis struk­tú­rá­já­ban. A pa­raszt­ság „a szláv­ság ös­­sze­tar­tó ere­je és alap­ja”21 – han­goz­tat­ta a Cseh­szlo­vák Me­ző­gaz­da­sá­gi Aka­dé­mia ün­ne­pi ülé­sén 1926 má­ju­sá­ban Len­gyel­or­szág­ban. Ugyan­ak­kor Hodža az ál­ta­la hir­de­tett ag­rár­de­mok­rá­ci­át ép­pen az­zal kü­lön­böz­tet­te meg a XIX. szá­za­di ag­rár­moz­gal­mak­tól, hogy nem­csak a gaz­da­sá­gi szfé­rá­ra ter­jed ki, ha­nem ma­gá­ban fog­lal­ja a ter­me­lő­ről mint szub­jek­tum­ról va­ló gon­dos­ko­dást, a ter­me­lő er­köl­csi-szo­ci­á­lis szük­ség­le­tei irán­ti fe­le­lős­sé­get. Er­re irá­nyult a pa­raszt­ság tár­sa­dal­mi hely­ze­té­nek tu­do­má­nyos és szo­ci­o­ló­gi­ai vizs­gá­la­ta ér­de­ké­ben ki­fej­tett igye­ke­ze­te. Midezt át­ha­tot­ta az a posz­tu­lá­tum, hogy az ag­rár­de­mok­rá­cia „a szá­mot­te­vő föld­mű­ves ré­te­gek­ből fakad”22, va­gyis az ag­rár­de­mok­rá­cia mint ide­o­ló­gia ma­gá­ban fog­lal­ta a pa­rasz­ti men­ta­li­tás va­ló­sá­gos, de konst­ru­ált hi­po­te­ti­kus tár­sa­dal­mi-lé­lek­ta­ni vo­ná­sa­i­nak élet­te­li­ség­gel va­ló fel­töl­tő­dé­sét is, er­köl­csi ér­té­kek­kel ru­ház­va fel azo­kat. Fő­ként az olyan vo­ná­so­kat emel­te ki, mint a kez­de­mé­nye­ző­kés­zség, a konst­ruk­tív aka­rat­erő. Mind­eze­ket kö­zös, re­á­li­san meg­le­vő, de egy­ben vir­tu­á­lis szláv ér­té­kek­ké is avat­ta, sőt ma­gát az ag­rár­de­mok­rá­ci­át olyan ide­o­ló­gi­ai kép­ződ­mény­nek ál­lí­tot­ta be, amely „ha­zai ta­la­jon, a szláv néplélek­ből”23 sar­jadt ki. Ily mó­don Hodža szá­má­ra le­he­tő­vé vált, hogy az ag­rár­de­mok­rá­ci­át gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai sí­kon és ide­o­ló­gi­ai-po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­ként a pa­rasz­ti több­sé­gű szláv ál­la­mok és né­pek kö­zöt­ti ös­­sze­kö­tő ka­pocs sze­re­pé­ben lép­tes­se fel. „A föld­mű­ves a szláv nem­ze­tek kö­zött ki­vá­ló kö­te­lé­ke­ket teremt”24 – hir­det­te 1928 áp­ri­li­sá­ban a Cseh­szlo­vák Föld­mű­ves Aka­dé­mia köz­gyű­lé­sén Prá­gá­ban a Szláv Me­ző­gaz­da­sá­gi Könyv­tár meg­nyi­tá­sa al­kal­má­ból.

Az­zal pár­hu­za­mo­san, ahogy ki­bon­ta­ko­zott Hodžá­nak a szláv szo­li­da­ri­tást, a szláv együ­vé tar­to­zás tu­da­tá­nak el­mé­lyí­té­sét, az ag­rár­szer­ve­ze­tek gya­kor­la­ti te­vé­keny­sé­gé­re épü­lő „szláv együtt­mun­kál­ko­dást” szol­gá­ló igye­ke­ze­te, ko­moly vál­to­zás állt be nem­zet- és nacional­iz­mus­felfogásában is. Míg az Osztrák–Magyar Mo­nar­chia kö­rül­mé­nyei kö­zött Hodža a na­ci­o­na­liz­must dest­ruk­tív té­nye­ző­nek, a nem­ze­ti fenn­ha­tó­ság esz­kö­zé­nek és mód­já­nak tar­tot­ta, a szö­vet­sé­gi ál­lam fel­bom­lá­sa után a szu­ve­rén kis­ál­la­mok új rend­sze­ré­ben olyan té­nye­zőt lá­tott, amely­nek ha­tá­sá­ra a na­ci­o­na­liz­mus el­vesz­ti ko­ráb­bi át­me­ne­ti funk­ci­ó­ját, és konst­ruk­tív lö­kést ad a sza­bad nem­ze­tek­nek az em­be­ri ci­vi­li­zá­ció kö­zös ér­té­ke­i­nek megteremtéséhez.25 Ugyan­ak­kor ilyen el­lent­mon­dá­sos lo­gi­ká­val kö­ze­lí­tett az el­ső vi­lág­há­bo­rú után Kö­zép-Eu­ró­pá­ban vég­be­ment de­zin­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok­hoz is. „En­nek a dez­in­te­grálódás­nak a nyo­mán a tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tok új fej­lő­dé­si sza­ka­sza­ként min­den bi­zon­­nyal el­jön az ide­je, hogy inrete­grálód­jék mind­az, ami ci­vi­li­zá­ci­ós af­fi­ni­tá­sá­nál fog­va, szel­le­mi és gaz­da­sá­gi al­ko­tó­ere­je foly­tán az új nem­zet­kö­zi ren­dünk ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő­en össze­tar­tozik”26 – ír­ta Hodža. A na­ci­o­na­liz­mus­nak a ci­vi­li­zá­ci­ós ér­té­ke­ket gya­ra­pí­tó, konst­ruk­tív töl­te­tet adó eme hi­po­te­ti­kus el­mél­ke­dé­sek az in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok­nak is épí­tő jel­le­gű na­ci­o­na­liz­must tu­laj­do­ní­tot­tak: „Ná­lunk, a szlá­vok­nál a kultúr­na­cional­iz­mus nem csak egyes szláv nem­ze­ti ke­re­tek­ben nyil­vá­nul majd meg: sok és oly­kor dön­tő fon­tos­sá­gú szel­le­mi és gaz­da­sá­gi te­rü­le­te­ken e ke­re­tek – több-ke­ve­sebb szláv nem­ze­te­ket is ma­guk­ba fog­lal­va – kitágul­nak”27 – vélekedett Hodža a prá­gai Szláv In­té­zet meg­nyi­tá­sa al­kal­má­ból 1928-ban tar­tott be­szé­dé­ben. A „szláv kul­túr­kö­zös­sé­get” a kor ki­hí­vá­sá­ra adott re­a­gá­lás­ként is ér­tel­mez­te, szláv kul­tu­rá­lis egye­te­mes­ség lét­re­jöt­té­ben gon­dol­kod­va, mely ké­pes helyt­áll­ni az eu­ró­pai ci­vi­li­zá­ci­ók ver­se­nyé­ben. A szláv kö­zös­ség Hodža szá­má­ra eme ci­vi­li­zá­ci­ós irá­nyult­sá­gá­nál fog­va is mi­nő­sé­gi ho­za­dé­kot je­len­tett: a szláv tömb ki­ala­kí­tá­sát igye­ke­zett el­vá­lasz­ta­ni az el­ső vi­lág­há­bo­rú előt­ti szláv mi­li­ta­riz­mus­tól. A pa­raszt­de­mok­rá­cia ilyen ösz­­sze­füg­gé­sek­ben nem­csak a szláv in­ter­na­ci­o­na­lis­ta együtt­mű­kö­dés elő­moz­dí­tó­ja, ha­nem tá­gabb kö­zép-eu­ró­pai ös­­sze­füg­gé­sek­ben is ha­tó té­nye­ző­nek tűnt fel. Mint­hogy pa­rasz­ti ha­gyo­má­nyok és eti­kai ér­té­kek Hodža fel­fo­gá­sá­ban nem­csak re­le­váns, ha­nem meg­ha­tá­ro­zó elem­ként ha­tol­tak be a szláv né­pek tu­da­tá­ba, az ag­rár­ide­o­ló­gia mint az önál­ló nem­zet­egy­sé­gek konst­ruk­tív na­ci­o­na­liz­mu­sá­nak meg­nyi­lat­ko­zá­sa a nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés szláv in­dít­ta­tá­sú sti­mu­lán­sa­i­nak sze­re­pé­re is al­kal­mas­nak bi­zo­nyult.
Az ilyes­faj­ta több­té­nye­zős gon­do­la­ti kon­tex­tus­ban a Du­na, s ez­zel Szlo­vá­kia föld­raj­zi-köz­le­ke­dé­si je­len­tő­sé­gé­vel ér­ve­lő gon­do­lat­me­net geo­po­li­ti­kai di­men­zi­ó­kat öl­tött, még­pe­dig a nyu­ga­ti és a ke­le­ti ci­vi­li­zá­ció kö­zöt­ti köz­ve­tí­tő sze­rep ré­vén ma­gát a geo­po­li­ti­kai adott­sá­go­kat ala­kí­tó ös­­sze­te­vő­ként.
A po­zso­nyi di­á­kok­hoz in­té­zett be­szé­dé­ben Hodža a szláv ál­la­mok lé­tét Szlo­vá­kia kul­tu­rá­lis és nem­zet­kö­zi-po­li­ti­kai po­zí­ci­ó­it erő­sí­tő je­len­tős té­nye­ző­ként aposzt­ro­fál­ta. Ugyan­ak­kor Szlo­vá­ki­á­nak a szláv­ság szem­pont­já­ból meg­ítél­he­tő je­len­tő­sé­gét ab­ban lát­ta, hogy: „a Du­nát erős kéz­zel és váll­vet­ve óv­juk, ne­hogy a nem­zet­kö­zi po­li­ti­ka bár­mi­ne­mű eset­le­ges for­du­la­ta el­tán­to­rít­has­son tő­le, és meg­ren­dít­he­tet­le­nül áll­junk a mi Szlo­vá­ki­án­kat és az ál­la­mun­kat vé­del­me­ző strázsán.”28 Lát­ni kell azon­ban, hogy Hodža a szláv tra­dí­ci­ók kö­zös szlo­vá­ki­ai, cseh­szlo­vá­ki­ai és szláv szem­pont­ból ki­in­du­ló je­len­tő­sé­gét a nem­zet­kö­zi po­li­ti­ka te­rü­le­té­re ki­ve­tít­ve meg­le­he­tő­sen uti­li­ta­ris­ta ér­de­ke­ket kö­ve­tett, meg­ke­rül­te Po­zsony tör­té­nel­mé­nek mul­ti­kul­turális jel­le­gét, s ha­gyo­má­nya­it le­szű­kí­tet­te Štúrék sze­rep­vál­la­lá­sá­ra.

A szláv­ság köz­ve­tí­tő sze­re­pe vis­­sza­kö­szönt Hodžá­nak a Hradec Králové-i Rašín­ról el­ne­ve­zett gim­ná­zi­um meg­nyi­tó­ján 1928-ban tar­tott be­szé­dé­ben is: „Most ál­la­munk föld­raj­zi alap­ját a Du­na je­len­ti. A Du­na biz­to­sít­ja a Ke­let­tel va­ló kap­cso­la­tot, de nem­csak a Fe­ke­te-ten­ger­rel és az egész Ke­let­tel va­ló kap­cso­la­tot, ha­nem azt is je­len­ti, hogy nem füg­günk Ham­burg­tól, ami­nek gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai kö­vet­kez­mé­nyei van­nak. A Du­na a sza­bad utat je­len­ti szá­munk­ra, hogy gaz­da­sá­gi és ipa­ri ter­mé­ke­in­ket, nem­kü­lön­ben er­köl­csi és szel­le­mi ja­va­in­kat, gé­pe­in­ket és gon­do­la­ta­in­kat, kul­tu­rá­lis kez­de­mé­nye­zé­se­in­ket ex­por­tál­juk. Ez a mi »por­ta ori­en­tal­is«-unk. Mi ezt a ma­gun­ké­nak érez­het­jük, és ez az ál­lam és nem­zet mag­a­s­fokú ké­pe­sí­té­sé­ről vall, an­nak a fel­adat­nak a tel­je­sí­té­sé­re, ame­lyet az önál­ló­ság rai­son d’être-jének tek­in­tünk.”29

Az idé­zet a Szlo­vá­kia geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­gé­nek al­ko­tó­ele­mei – gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai, kul­tu­rá­lis és ci­vi­li­zá­ci­ós ös­­sze­te­vői – kö­zöt­ti ös­­sze­füg­gé­sek ke­re­sé­sé­ről és ki­ta­pin­tá­sá­ról ta­nús­ko­dik.
A ci­vi­li­zá­ci­ós köz­ve­tí­tői mis­­szi­ó­nak a szláv ál­la­mok ke­re­te­it meg­ha­la­dó ki­ter­jesz­té­sé­vel kap­cso­la­tos szán­dék jel­le­mez­te Hodžá­nak a po­zso­nyi ka­to­li­kus Svo­rad Di­ák­ott­hon fel­szen­te­lé­se al­kal­má­ból mon­dott be­szé­dét: „Ott Ke­le­ten, Kas­sa kör­nyé­kén ke­rül Szlo­vá­kia szer­ves kap­cso­lat­ba ke­le­ti szom­szé­da­ink­kal. El­kép­zel­he­ti-e egy­ál­ta­lán va­la­ki, hogy oly ha­tal­mas or­szá­gok mel­lett, mint ami­lyen Né­met­or­szág, meg­ma­rad­hat-e egy olyan kis or­szág, mint ami­lyen a mi­enk? A leg­cse­ké­lyebb ké­te­lyek sin­cse­nek ben­nem az irán­t, hogy a len­gye­lek­kel s a to­váb­bi szláv ál­la­mok­kal, va­la­mint a ro­má­nok­kal együtt szer­ves nem­zet­kö­zi-po­li­ti­kai egy­sé­get kell al­kot­nunk. Cseh­szlo­vá­kia nem len­ne ké­pes Szlo­vá­kia nél­kül olyan önál­ló gya­kor­la­ti, gaz­da­sá­gi és köz­le­ke­dé­si po­li­ti­kát foly­tat­ni, mint ami­lyet az a Cseh­szlo­vá­kia foly­tat, mely­nek mi ke­let­re ter­je­dő al­ko­tó­ré­sze va­gyunk. Nyel­vi­leg, pszi­choló­gialag és föld­raj­zi­lag be­le­ol­va­dunk e ke­le­ti vé­gek­be, a ke­le­ti szom­szé­da­ink­kal fenn­ál­ló nyel­vi és pszi­cho­ló­gi­ai kap­cso­la­tok­ba Szlo­vá­kia föld­raj­zi meg pszi­cho­ló­gi­ai közvetítésév­el.”30
A fen­ti ér­ve­lés be­ál­lí­tott­sá­ga és dik­ci­ó­ja erő­tel­je­sen ér­zé­kel­te­ti azt a nem­zet­kö­zi po­li­ti­kai szem­pon­tot, s an­nak a gaz­da­sá­gi-ke­res­ke­del­mi kap­cso­la­tok ter­ri­to­ri­á­lis elő­fel­té­te­le­i­vel va­ló ös­­sze­kap­cso­lá­sát – nem­kü­lön­ben Szlo­vá­kia kul­tu­rá­lis-ci­vi­li­zá­ci­ós csa­tor­na­sze­rű sze­re­pét –, amit az egész or­szág ér­de­ke­it szol­gál­va tölt be.
A nem­zet­kö­zi ös­­sze­füg­gé­sek a nagy gaz­da­sá­gi vál­ság ki­tö­ré­se után, a har­min­cas évek­ben ke­rül­tek új­ból Hodža lá­tó­szö­gé­be. Épp ek­kor ké­szí­tet­ték saj­tó alá az an­gol tör­té­nész Seton-Watson Szlo­vá­kia egy­kor és most cí­mű köny­vé­nek szlo­vák nyel­vű ki­adá­sát. Az an­gol ki­adás már előbb nap­vi­lá­got lá­tott, mint­hogy – amint azt a be­ve­ze­tő­ben ír­ja a szer­ző – köny­ve el­ső­sor­ban a kül­föl­di nyil­vá­nos­ság szá­má­ra készült.31 A gyűj­te­mé­nyes kö­tet 25 szer­ző­től szár­ma­zó köz­le­mé­nye­i­nek élén – Seton-Watson be­ve­ze­tő át­te­kin­té­se után – Milan Hodžá­nak Szlo­vá­kia po­li­ti­kai fej­lő­dé­sé­vel fog­lal­ko­zó ta­nul­má­nya szere­pelt.32 Hodža nyil­ván a ki­ad­vány be­ál­lí­tott­sá­gá­tól és kül­föl­di vissz­hang­já­tól nem füg­get­le­nül fej­te­ge­té­se­it az­zal a meg­ál­la­pí­tás­sal kezd­te, hogy: „Szlo­vá­kia köz­tár­sa­sá­gunk szá­má­ra sok­kal na­gyobb je­len­tő­ség­gel bír, mint amit há­rom­mil­lió la­ko­sa és 48 900 négy­zet­ki­lo­mé­ter­nyi te­rü­le­te je­lent.” Szlo­vá­kia je­len­tő­sé­gé­nek a Ke­let- és Dél­ke­let-Eu­ró­pá­val ös­­sze­kö­tő föld­raj­zi köz­ve­tí­tő sze­rep­pel ös­­sze­kap­csolt hang­sú­lyo­zá­sá­val a du­nai ví­zi út gaz­da­sá­gi hasz­nos­sá­gát he­lyez­te elő­tér­be, ami sze­rin­te a cseh­szlo­vák ál­la­mot meg­men­ti a Né­met­or­szág­tól és Ma­gyar­or­szág­tól va­ló füg­gés­től és az eb­ből kö­vet­ke­ző ke­res­ke­del­mi-gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek­től. Szlo­vá­kia, Cseh­or­szág és a mor­va te­rü­le­tek egye­sí­té­sét olyan lé­pés­nek mi­nő­sí­tet­te, mely hoz­zá­já­rul „Kö­zép-Eu­ró­pa, de fő­ként a Du­na fel­ső és kö­zép­ső fo­lyá­sa kö­rü­li te­rü­le­tek po­li­ti­kai és nem­ze­ti­sé­gi kiegyen­sú­ly­ozásához”.33

Nyil­ván­va­ló, hogy Hodža szö­ve­gé­ben a kül­föld­nek szánt hang­súly­ok az új cseh­szlo­vák ál­lam ha­tá­ra­i­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa so­rán ér­vé­nye­sí­tett cseh­szlo­vák ér­ve­lés­re em­lé­kez­tet­tek, mely szá­má­ra is egyet je­len­tett Cseh­szlo­vá­kia föld­raj­zi alak­za­tá­nak nem­zet­kö­zi-po­li­ti­kai ér­vek­re tá­masz­ko­dó in­dok­lá­sá­val. Az ef­faj­ta nem­zet­kö­zi priz­ma azon­ban nem is an­­nyi­ra a múlt­ba for­dult, sok­kal in­kább a cseh­szlo­vák kül­po­li­ti­kai po­zí­ci­ók­nak a há­bo­rú utá­ni kö­zép-eu­ró­pai sta­bi­li­zá­ló sze­re­pét volt hi­va­tott fel­na­gyít­va ér­zé­kel­tet­ni. Szem­be­öt­lő ez fő­ként a pá­ri­zsi cseh­szlo­vák kö­vet­nek, Šte­fan Osuský­nak a kö­tet­ben Szlo­vá­kia sze­re­pe az új Eu­ró­pá­ban cí­met vi­se­lő írá­sá­val ös­­sze­vet­ve. Osuský szin­tén hang­sú­lyoz­ta Szlo­vá­ki­á­nak az új ál­lam – Eu­ró­pa kis- és kö­zép­ál­la­mok ki­ala­kí­tá­sá­val tör­té­nő új­ra­ren­de­zé­sé­nek in­ten­ci­ói alap­ján tör­tént – lét­re­jöt­té­ben ját­szott sze­re­pét. Mi­köz­ben szin­te még a meg­fo­gal­ma­zást te­kint­ve szó sze­rint is azo­nos ki­fe­je­zé­se­ket hasz­nál­va rá­mu­ta­tott Szlo­vá­kia ér­té­ket ho­zó föld­raj­zi hasz­nál­ha­tó­sá­gá­ra a ten­ger­hez va­ló ki­ju­tás biz­to­sí­tá­sá­ban, amint azt gyak­ran han­goz­tat­ta Milan Hodža.34 Csak­hogy Hodža a hang­súlyt Cseh­szlo­vá­kia hely­ze­tét szem előtt tart­va Szlo­vá­kia föld­raj­zi-gaz­da­sá­gi fon­tos­sá­gá­ra tá­gabb kö­zeg­be ágya­zot­tan he­lyez­te. Je­lez­te: bár ér­ve­lé­se a ko­ráb­bi évek­ben na­gyob­bá­ra bel­po­li­ti­kai in­dít­ta­tá­sú volt, ar­ra tö­rek­szik, hogy Szlo­vá­ki­át be­von­ja a Cseh­szlo­vá­ki­á­nak tu­laj­do­ní­tott kö­zép-eu­ró­pai sze­rep­kör be­töl­té­sé­nek ös­­sze­füg­gés­rend­sze­ré­be úgy, ahogy ez­zel köz­vet­le­nül a hú­szas évek ele­jén pró­bál­ko­zott. Mind­ez Hodža át­fo­gó geo­po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­ja for­má­ló­dá­sá­nak ab­ban a sza­ka­szá­ban ju­tott ki­fe­je­zés­re, ami­kor a gaz­da­sá­gi vál­ság kö­vet­kez­mé­nye­i­re re­a­gá­ló kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok ma­ga­tar­tá­sa elő­tér­be hoz­ta a Né­met­or­szág és Orosz­or­szág kö­zöt­ti tér­ség hely­ze­té­nek ala­ku­lá­sát és pers­pek­tí­vá­i­nak kér­dé­sét.

Hodža már 1929-ben ész­re­vet­te, hogy a me­ző­gaz­da­sá­gi vál­ság ki­tö­ré­se ki­hat az egész gaz­da­ság­ra, mert a föld­mű­ves vá­sár­ló­ké­pes­ség­ének csök­ke­né­se az ipa­ri ter­me­lést és a ke­res­ke­del­met is be­fo­lyá­sol­ja, s vég­ső so­ron min­den vá­sár­lót érin­t. Igaz, Hodža fel­fo­gá­sá­ban a fo­gyasz­tás és ke­res­let vi­szo­nyá­nak ér­tel­me­zé­se ma­gán vi­sel­te a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lés­nek a gaz­da­sá­gi vi­szo­nyok mű­kö­dé­sé­ben egy­ol­da­lú­an el­ső­ren­dű sze­re­pet tu­laj­do­ní­tó ál­lás­pont ér­vé­nye­sí­té­sét, ami lé­nye­gé­ben az ag­rár ön­el­lá­tás­nak mint az au­tar­kia és a kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok nem ki­elé­gí­tő bel­ső és kül­ső in­teg­rált­sá­ga kö­vet­kez­mé­nye­i­nek a vé­del­me­zé­se volt. Hodža a meg­ol­dást az ag­rár­ter­mé­kek nyu­ga­ti or­szá­gok­ba irá­nyu­ló ki­vi­te­li le­he­tő­sé­ge­i­nek a ki­ter­jesz­té­sé­ben lát­ta, ame­lyek vi­szont ez irá­nyú szük­ség­le­te­i­ket a ten­ge­ren­túl­ról tör­té­nő jó­val ol­csóbb be­ho­za­tal­lal ol­dot­ták meg. Hodža épp az ag­rár­vál­ság ki­tö­ré­se után rop­pant nem­zet­kö­zi ak­ti­vi­tást fej­tett ki – ahogy azt ő ma­ga jel­le­mez­te – az ag­rár­ter­me­lés kon­ti­nen­tá­lis és vi­lág­mé­re­tű, a kö­zép-eu­ró­pai or­szá­go­kat is ma­gá­ban fog­la­ló sza­bá­lyo­zá­sa ér­de­ké­ben. Ugyan­ak­kor olyan szer­ző­dé­sek meg­kö­té­sét szor­gal­maz­ta a kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok kö­zött, hogy kon­tin­gen­sek és pre­fe­ren­ci­ák meg­ál­la­pí­tá­sá­val az egy­más kö­zöt­ti ke­res­ke­del­mi kap­cso­la­tok ke­re­té­ben os­­szák meg me­ző­gaz­da­sá­gi ter­mék­fe­les­le­gük el­adá­sát, mi­köz­ben az ag­rár­ter­mé­kek ár­szint­je Cseh­szlo­vá­ki­á­ban vé­de­lem­ben ré­sze­sült vol­na a szom­szé­dos agrárorszá­gok­ból jö­vő be­ho­za­tal kon­ku­ren­cia­ha­tá­sá­val szem­ben is. Hodža ez irá­nyú ak­ti­vi­tá­sa is je­len­tős mér­ték­ben hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy 1930-ban lét­re­jött a kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok kor­mány­za­ti sze­rep­lő­i­nek rész­vé­te­lé­vel az ag­rár­blokk.

En­nek a meg­ál­la­po­dás­nak a te­tő alá ho­zá­sá­ban ját­szott cseh­szlo­vák sze­rep kül­po­li­ti­kai ho­za­dé­kát Edvard Beneš hasz­nál­ta ki. Hodža szá­má­ra azon­ban ösz­tön­zés for­rá­sa lett az ag­rár­de­mok­rá­cia gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai dokt­rí­ná­já­nak ki­tel­je­sí­té­sé­ben, ami­nek meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet tu­laj­do­ní­tott a kon­tin­gen­sek és pre­fe­ren­ci­ák nem­zet­kö­zi sí­kon szor­gal­ma­zott kon­szen­zu­sos meg­sza­bá­sá­nak el­éré­sé­ben. Eb­ben az ag­rár­de­mok­rá­cia élet­ké­pes­sé­gé­nek a to­váb­bi el­mé­lyí­té­sé­hez lö­kést adó gya­kor­la­ti be­iga­zo­ló­dá­sát lát­ta. A Nem­zet­kö­zi Ag­rár­iro­da el­nö­ke­ként je­len­tős mér­ték­ben hoz­zá­já­rult nem­csak a kö­zép-eu­ró­pai, ha­nem egy­né­mely eu­ró­pai ag­rár­párt ös­­sze­fo­gá­sá­hoz is, amely a me­ző­gaz­da­sá­gi ko­ope­rá­ció köz­pont­ja és hat or­szág po­li­ti­kai-szak­mai hát­tér­in­téz­mé­nye let­t.35 A kö­zép-eu­ró­pai agrármegál­lapodá­sok szer­ve­ze­ti-in­téz­mé­nyi fel­élén­kí­té­sé­vel Hodža a szé­le­sebb kö­rű nem­zet­kö­zi meg­ál­la­po­dá­sok út­já­ban ál­ló aka­dá­lyok el­tá­vo­lí­tá­sán fá­ra­do­zott, még­pe­dig úgy, hogy a kö­zép-eu­ró­pai ag­rár­tö­mö­rü­lés – a nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés ke­re­tei kö­zött – tag­jai va­la­men­­nyi kö­zös ér­de­ké­nek vé­del­me­ző­je le­gyen. Épp a ke­res­ke­del­mi-gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok te­rén lát­ta olyan re­gi­o­ná­lis ala­ku­lat ki­ala­kí­tá­sá­nak elő­fel­té­tel­ét és jár­ha­tó út­ját, amely az alul­ról szer­ve­ző­dő szé­les kö­rű eu­ró­pai együtt­mű­kö­dés szu­ve­rén épí­tő­ele­me le­het. „A gaz­da­sá­gi­lag meg­ala­po­zott Kö­zép-Eu­ró­pa nél­kül nincs Páneuró­pa”36 – ál­lí­tot­ta az 1931. már­ci­us 5-én a brün­ni Ke­res­ke­del­mi és Ipar­ka­ma­rá­ban tar­tott elő­adá­sá­ban. Vi­szont az ag­rár-együtt­mű­kö­dés szer­ve­ző­dé­se­i­nek égi­sze alatt zaj­ló kon­fe­ren­ci­ák kö­ze­pet­te ke­rült sor Né­met­or­szág ré­szé­ről a kö­zép-eu­ró­pai be­ha­to­lást cél­zó el­ső lé­pé­sek­re – a Ro­má­ni­á­nak, Ju­go­szlá­vi­á­nak és Ma­gyar­or­szág­nak kí­nált pre­fe­ren­ci­ák ré­vén –, s ké­szü­lő­ben volt az oszt­rák–né­met vám­unió. „Egye­be­ken kí­vül ép­pen eme né­met kon­ku­ren­cia­ve­szély az, ami ben­nün­ket, nem­kü­lön­ben a kö­zép-eu­ró­pa­i­ak több­sé­gét ar­ra kény­sze­rí­ti, hogy új Né­met­or­szág nél­kü­li Kö­zép-Eu­ró­pát hoz­za­nak lét­re. Csak Kö­zép-Eu­ró­pa gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai meg­szer­ve­ző­dé­sé­vel tart­ha­tó lé­pés Né­met­or­szág­gal a pi­a­cok uralásában”37 – ír­ta Hodža né­hány hét­tel ké­sőbb. A né­met ter­jesz­ke­dés­sel szem­be­ni el­len­súly sür­ge­tő meg­te­rem­té­se Hodža szá­má­ra köz­vet­len ösz­tön­zést je­len­tett ah­hoz, hogy a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­re mint geo­po­li­ti­kai egy­ség­re vo­nat­ko­zó át­fo­gó kon­cep­ci­ó­val áll­jon elő. Er­re az em­lí­tett brün­ni Ke­res­ke­del­mi és Ipar­ka­ma­rá­ban ke­rült sor. Elő­adá­sát, mely ter­je­del­mes ta­nul­mány is­mér­ve­i­vel ren­del­ke­zett, a cseh­szlo­vá­ki­ai na­pi­lap­ok csak más­nap je­len­tet­ték meg, s ké­sőbb a La Tché­coslo­vaque et el Europe Cen­trale és a Revue Économique Cen­trale cí­mű folyórat is köz­zétette.38 Áp­ri­lis vé­gén ez irá­nyú gon­do­la­ta­it egy újabb elő­adás­ban is ki­fej­tet­te Prá­gá­ban az Eu­ró­pai Vám­egyesület­ben.39 Hodža kon­cep­ció­al­ko­tó tö­rek­vé­se­i­nek kö­zép­pont­já­ban az a szán­dék mun­kált, hogy rá­lel­jen – mi­ben­lét­ét fel­tár­va – a kö­zép-eu­ró­pai ré­gi­ót geo­po­li­ti­kai egy­ség­ként meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző­re. Fej­te­ge­té­se­i­ben meg­je­lent a köz­pon­ti sze­re­pet be­töl­tő kor­ri­dor­nak mint geo­po­li­ti­kai ten­gely­nek a funk­ci­ó­ja, amely kö­rül ki­ala­kul és for­mát ölt az or­szá­gok együt­te­sé­nek geo­po­li­ti­kai cse­lek­vő­ké­pes­sé­ge. Úgy, mint Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban, ahol az Észa­ki-ten­gert – a Raj­nán át és a Rhône fo­lyá­sá­nak irá­nyá­ban – ös­­sze­kö­ti Mar­seille tér­sé­gé­ben a Fölkd­köz­i-tenger­rel. En­nek Hodža ci­vi­li­zá­ció­te­rem­tő je­len­tő­sé­get tu­laj­do­ní­tott. „A má­sik kor­ri­dor a Rajna–Rhône-korridorral pár­hu­za­mo­san a Visz­tu­lá­nál kez­dő­dik, majd szo­ro­so­kon át a Moraváig, il­let­ve a Vágig huzódik, az­tán a Du­na cseh­szlo­vá­ki­ai, ma­gyar­or­szá­gi és ju­go­szlá­vi­ai fo­lyá­sá­val el­ér Belg­rád­nál a szerb Mor­va fo­lyó­ig, Var­darig és Sza­loniki­ig. Ez hát a kö­zép-eu­ró­pai kor­ri­dor”40 – vé­le­ke­dett Hodža. Ugyan­ak­kor ar­ra is rá­mu­ta­tott, hogy en­nek a kor­ri­dor­nak a ci­vi­li­zá­ci­ós ha­tá­sa, azok­kal a fel­té­te­lek­kel szem­ben, ame­lyek ipa­ri-ke­res­ke­del­mi jel­le­get köl­csö­nöz­tek a nyu­ga­ti or­szá­gok­nak, „ma még nem elég­gé tö­ké­le­te­sek, ah­hoz ké­pest, ahogy ez már a nyu­ga­ti kor­ri­dor ese­té­ben meg­nyil­vá­nul, de több ál­lam­ban a szer­ve­ző ere­je már tet­ten érhető”.41

Hodža a kor­ri­dor­nak ezt a ci­vi­li­zá­ció­te­rem­tő ha­tá­sát ugyan elő­fel­té­tel­nek, de egyút­tal kö­vet­kez­mény­nek is te­kin­tet­te, va­gyis az egyes al­ko­tó­ele­mek – úgy­mint a gaz­da­sá­gi-szo­ci­á­lis, kul­tu­rá­lis-ci­vi­li­zá­ci­ós és ha­tal­mi-po­li­ti­kai ös­­sze­te­vő – egy­más­ra ha­tá­sá­nak, a kö­zép-eu­ró­pai geo­po­li­ti­kai ala­ku­lat és a cse­lek­vő­erő for­má­ló­dá­sá­nak fo­lya­ma­tá­ban. Ek­ként fog­lal­ta ezt ös­­sze: „Né­met­or­szág és Orosz­or­szág kö­zött új Kö­zép-Eu­ró­pa for­má­ló­dik, a ma­ga kons­ti­tu­tív tör­té­nel­mé­vel, a szo­ci­á­lis fej­lő­dés ro­ko­nít­ha­tó, né­mely eset­ben azo­nos irány­el­ve­i­vel, a nem­ze­ti új­ra­egye­sü­lés és a ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­la­tos azo­nos prob­lé­mák­kal, a Nyu­gat és Ke­let kö­zöt­ti azo­nos ci­vi­li­zá­ci­ós el­hi­va­tott­ság­gal és – min­den­ne­mű ár­nya­lat el­le­né­re – két­ség­be­von­ha­tat­lan ci­vi­li­zá­ci­ós af­fi­ni­tás­sal. A kö­zép-eu­ró­pai né­pek kö­zött azon­ban ci­vi­li­zá­ci­ós kü­lönb­sé­gek is mutatkoz­nak.”42

A kö­zép-eu­ró­pai ré­gi­ó­nak geo­po­li­ti­kai sa­já­tos­sá­got köl­csön­ző kö­zös vo­ná­sok meg­ra­ga­dá­sát il­le­tő­en Hodža kon­cep­ci­ó­já­ban el­ső­ren­dű sze­rep ju­tott a Né­met­or­szág és Orosz­or­szág kö­zöt­ti tér­ség ci­vi­li­zá­ci­ós sa­já­tos­sá­gát és ho­za­dé­kát fi­no­mí­tó, Eu­ró­pa dif­fe­ren­ci­ált meg­íté­lé­sé­vel ös­­sze­fo­nó­dó kész­te­té­sek­nek. Amint azt Hodža jó­val ké­sőbb, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú ide­jén A kö­zép-eu­ró­pai fö­de­rá­ció cí­mű köny­vé­ben le­ír­ta, er­re a har­min­cas évek­be­li ag­rár­iro­da égi­sze alatt ke­rült sor, az ag­rár­jel­le­gű­nek te­kin­tett Kö­zép-Eu­ró­pa és az ipa­ro­sí­tott Nyu­gat kö­zöt­ti kap­cso­la­tok meg­vi­lá­gí­tá­sá­ra irá­nyu­ló kí­sér­le­tek kapc­sán.43 Hodža en­nek a kér­dés­kör­nek ko­moly fi­gyel­met szen­telt ter­je­del­mes cik­kek for­má­já­ban. Ezek­ben az in­duszt­ri­á­lis Nyu­gat és az ag­rár­jel­le­gű Kö­zép-Eu­ró­pa szem­be­ál­lí­tá­sá­ról és egy­más­ra­utalt­sá­gá­ról szó­ló, a fran­cia szo­ci­o­ló­gus, Fran­coise Delasy gon­do­la­ta­i­val ös­­sze­csen­gő fej­te­ge­té­sek­be bo­csát­ko­zott. Em­lí­tett köny­vé­ben Hodža ex post fon­tos­nak tar­tot­ta kö­zöl­ni, hogy Eu­ró­pa ilye­tén meg­osz­tá­sa alatt nem két tér­ség ki­fe­je­zett ho­mo­ge­ni­tá­sát ér­tet­te. Milan Hodža cik­ke­i­ben elő­sze­re­tet­tel hang­sú­lyoz­ta az économie mix­te44, a ve­gyes gaz­da­ság elő­nye­it. A va­ló­ság­ban ép­pen az ilyes­faj­ta szem­be­ál­lí­tás­ban buk­kant a kö­zép-eu­ró­pai kor­ri­dor kö­ré kép­zelt ci­vi­li­zá­ció­for­má­lás sa­já­tos kül­de­té­sé­nek for­rá­sa­i­ra.

Va­ló igaz, hogy Hodža az ag­rár­de­mok­rá­cia kon­cep­ci­ó­já­nak szor­gal­ma­zá­sát már a meg­elő­ző idő­szak­ban Kö­zép-Eu­ró­pá­nak az orosz­or­szá­gi tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai vi­szo­nyok­tól tör­té­nő egy­ér­tel­mű el­kü­lö­ní­té­sé­re is fel­hasz­nál­ta. Orosz­or­szág a ma­ga tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dé­sé­vel szá­má­ra éles ci­vi­li­zá­ci­ós ce­zú­rát je­len­tett: „Amen­­nyi­ben Kö­zép-Eu­ró­pa szá­má­ra nem len­ne sem­mi egyéb po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi in­dok, pusz­tán az az egy is elég len­ne ah­hoz, hogy a mai Orosz­or­szág a ma­ga ci­vi­li­zá­ci­ó­já­val és rend­sze­ré­vel va­ló­já­ban egy új vi­lág­rész. Ke­let ott kez­dő­dik, ahol Orosz­or­szág ha­tá­ra húzódik.”45 A Nyu­gat vo­nat­ko­zá­sá­ban vi­szont Hodža sze­rint a pa­raszt­de­mok­rá­cia nél­kü­löz­te az el­kü­lö­ní­tés éle­sen ki­raj­zo­ló­dó is­mér­ve­it, de egy­ben a nyu­ga­ti és a Hodža sze­rin­ti kö­zép-eu­ró­pai ci­vi­li­zá­ció gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi alap­jai kö­zöt­ti egy­be­kap­cso­ló­dás és köl­csö­nös kö­tő­dés ki­ug­ró je­gye­it is. Azon­ban Eu­ró­pa és Kö­zép-Eu­ró­pa gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi kö­rül­ha­tá­ro­lá­sá­nak di­men­zi­ói ezek­nek a von­za­tok­nak is re­le­van­ci­át köl­csö­nöz­tek. A kö­zép-eu­ró­pai „ci­vi­li­zá­ci­ós új­kép­ződ­mény” csí­rá­it Hodža a nyu­gat-eu­ró­pai ci­vi­li­zá­ció meg­úju­lá­sa­ként, fel­fris­sü­lé­se­ként, de egy­ben a Nyu­gat és Ke­let kö­zött köz­ve­tí­tő foly­ta­tás­ként is értelmezte.46
Kö­zép-Eu­ró­pá­nak épp e Nyu­gat és Ke­let kö­zöt­ti köz­ve­tí­tő mis­­szió ös­­sze­füg­gé­se­i­be ágya­zot­tan – az 1931 nya­rán szü­le­tett elő­adá­sa­i­ban és cik­ke­i­ben ki­ko­vá­cso­ló­dott át­fo­gó geo­po­li­ti­kai kon­cep­ció ko­or­di­ná­tái kö­zött – ke­res­te Hodža Szlo­vá­kia he­lyét is. Fel­so­rol­ta a már ko­ráb­ban is ter­jesz­tett ész­re­vé­te­le­it a ci­vi­li­zá­ció Cseh­szlo­vá­kia te­rü­le­tén, nyu­gat­ról ke­let fe­lé ha­la­dá­sá­val kap­cso­lat­ban. Ilyen­nek te­kin­tet­te a sze­pes­sé­gi és sárosi ro­mán stí­lus­ban épült ró­mai ka­to­li­kus ten­plomokat a ku­po­la ala­kú gö­rög ka­to­li­kus temp­lo­mok szom­széd­sá­gá­ban. „E két stí­lus jel­kép­ere­je ar­ról vall, hogy itt érint­ke­zik, ös­­sze­fo­nó­dik és egy­más­hoz kö­ze­le­dik a kö­zép-eu­ró­pai a ke­le­ti kul­tú­rá­val, s ez jól jön szá­munk­ra, önál­ló­sá­gunk­kal él­ve, nem­csak for­má­lis, po­li­ti­kai, ha­nem er­köl­csi gya­ra­po­dás­ként is olyan ér­te­lem­ben, hogy a mi ti­pi­kus kö­zép-eu­ró­pai szin­té­zi­sünk­kel hoz­zá­já­rul­junk a kö­zép-eu­ró­pai új­kép­ződ­mény létre­jöt­téhez.”47

Egész ed­dig ter­je­dő konf­ron­tá­ció és köl­csön­ha­tás tet­te le­he­tő­vé Hodža szá­má­ra a kö­zép-eu­ró­pai geo­po­li­ti­kai ös­­sze­te­vők komp­lex ér­tel­me­zé­sét. Ez­zel ru­gal­ma­sab­bá vál­ha­tott a föld­raj­zi kö­rül­ha­tá­ro­lás, ami a komp­le­xi­tás nél­kül Hodža ér­ve­lé­sét prob­le­ma­ti­kus­sá és in­ga­tag­gá tet­te. Az át­fo­gó ki­fej­tés nyo­mán – a kö­zép-eu­ró­pai „kor­ri­dor­nak” tu­laj­do­ní­tott szin­te­ti­kus ha­tás ál­tal meg­hat­vá­nyoz­va – a Nyu­gat és Ke­let kö­zöt­ti ci­vi­li­zá­ci­ós híd­sze­rep be­töl­té­sé­ről szó­ló, már ko­ráb­ban is hir­de­tett té­zis ös­­sze­ge­ző elem és kri­té­ri­um lett. En­nek alap­ján kön­­nyebb lett azok­nak az or­szá­gok­nak szű­kí­tés nél­kü­li be­so­ro­lá­sa, ame­lyek be­le­il­let­tek a kö­zép-eu­ró­pai geo­po­li­ti­kai tér­ség­be. Hodža Len­gyel­or­szág­ra, csak­úgy mint Cseh­szlo­vá­ki­á­ra a Nyu­gat és Ke­let ci­vi­li­zá­ci­ós ele­me­i­nek ös­­sze­ge­ző­dé­se­ként, két ci­vi­li­zá­ci­ós egy­ség kö­zöt­ti ös­­sze­kö­tő ka­pocs­ként tek­in­tet­t.48 Hoz­zá­tet­te, hogy a „Nyu­gat és Ke­let kö­zöt­ti ci­vi­li­zá­ci­ós, köz­ve­tí­tő sze­re­pet ját­szó át­me­net le­gi­ti­mi­tá­sa át­ter­jed a nyu­ga­ti és a dé­li szlá­vok­ra, a ma­gya­rok­ra, a ro­má­nok­ra és a gö­rö­gök­re is”.49 A ci­vi­li­zá­ci­ós af­fi­ni­tás ilyes­faj­ta meg­íté­lé­se alap­ján Kö­zép-Eu­ró­pa von­zás­kö­ré­be so­rol­ta a há­rom bal­ti ál­la­mot is.50