Konferencia a szlovák és a cseh levéltárügy idoszeru kérdéseirol (Gaucsík István)

A Szlo­vák Le­vél­tá­ros­ok Egye­sü­le­té­nek (a to­váb­bi­ak­ban SZLE, hi­va­ta­los szlo­vák meg­ne­ve­zé­se Spo­loè­nos slo­ven­ských archivárov) szer­ve­zé­sé­ben – több társ­ren­de­ző in­téz­mény, le­vél­tá­ri, ill. mú­ze­u­mi szer­ve­zet tá­mo­ga­tá­sá­val – 2004. jú­ni­us 9–11. kö­zött Tren­csén­ben ke­rült meg­ren­de­zés­re az im­már ha­gyo­má­nyos­sá vált Le­vél­tá­ri Na­pok nyol­ca­dik kon­fe­ren­ci­á­ja. A ren­dez­vény ak­tu­a­li­tá­sát az 1954-ben nap­vi­lá­got lá­tott le­vél­tá­ri tör­vény ke­rek, öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ja szol­gál­tat­ta. A kon­fe­ren­cia té­má­ja öt év­ti­zed le­vél­tá­ri tör­vé­nye­it, a vég­re­haj­tó ren­del­ke­zé­se­ket, a cseh­szlo­vák, ill. a cseh és szlo­vák le­vél­tár­ügy hely­ze­tét, szer­ve­ze­ti ke­re­te­it és a mód­szer­ta­ni-el­mé­le­ti kér­dé­se­ket ölelt fel. Emel­lett le­he­tő­ség nyílt a le­vél­tá­ros szak­ma prob­lé­má­i­nak meg­vi­ta­tá­sá­ra és esz­me­cse­ré­re.
Az el­ső na­pon el­hang­zott elő­adá­sok ös­­sze­fog­la­lás­ra tö­re­ked­tek. Peter Kartous, a bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um mel­lett mű­kö­dő Le­vél­tá­ri és Irat­ke­ze­lé­si Rész­leg igaz­ga­tó­ja, a szlo­vák le­vél­tár­ügy múlt­be­li fej­lő­dé­si ívét és je­len­le­gi ál­la­po­tát, va­la­mint a jö­vő­be­li cé­lo­kat vá­zol­ta. Az egy­ko­ri szo­ci­a­lis­ta le­vél­tár­ügy fej­lő­dé­sét tör­té­ne­ti meg­kö­ze­lí­tés­ben, tár­sa­dal­mi és köz­igaz­ga­tá­si kon­tex­tus­ban mu­tat­ta be. A le­vél­tá­rak hely­ze­tét az önál­ló Szlo­vá­kia lét­re­jöt­té­től szá­mít­ha­tó idő­szak­ban az újabb ki­hí­vá­sok­kal va­ló szem­be­sü­lés­ként jel­le­mez­te. Meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint a saj­nos nap­ja­in­kig tar­tó hal­mo­zot­tan de­fi­ci­tes ál­la­po­tot (a le­vél­tá­rak sze­mé­lyi el­lá­tott­sá­gá­nak kér­dé­se, az irat­anya­gok tér­be­li el­he­lye­zé­sé­nek aka­dá­lyai, épü­le­tek fel­újí­tá­sa) a szfé­ra alul­fi­nan­szí­ro­zott­sá­ga, az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás elég­te­len vol­ta okoz­za. „Konf­lik­tus­ke­rü­lő” be­szá­mo­ló­já­ban, mely a szak­ma 2005–2015 kö­zöt­ti idő­szak­ra vo­nat­ko­zó kon­cep­ci­ó­já­ra is ki­tért, az ál­la­mi pénz­for­rás­ok fon­tos­sá­gát és a szer­ve­zet­tá­mo­ga­tás ér­de­ké­ben le­bo­nyo­lí­tan­dó hát­tér-dip­lo­má­cia kor­lá­ta­it hang­sú­lyoz­ta, a tu­do­má­nyos-ku­ta­tói fel­ve­té­sek el­ma­rad­tak.
Vác­lav Babiè­ka a cseh le­vél­tár­ügyet a ké­szü­lő tör­vény és a szer­ve­ze­ti fel­épí­tés (sza­ko­so­dott le­vél­tá­rak) szem­pont­já­ból vizs­gál­ta. Ki­tért a ki­fe­je­zé­sek és fo­gal­mak pon­to­sí­tá­sá­ra, a le­vél­tá­ri anya­gok köz­zé­té­te­lé­re, az in­for­má­ció­nyúj­tás kö­rü­li fe­szült­sé­gek­re (a ma­gán­ada­tok vé­del­me).

A le­vél­tá­ros egye­sü­let el­nö­ke, a vág­sel­ly­ei le­vél­tár igaz­ga­tó­ja Novák Ve­ro­ni­ka az el­múlt majd­nem más­fél év­ti­zed tör­té­né­se­it vizs­gál­ta. Kri­ti­kus hoz­zá­szó­lá­sá­ban a le­vél­tá­ros szak­ma hely­ze­té­nek, ál­la­mi és tár­sa­dal­mi el­is­mert­sé­gé­nek ros­­szab­bo­dá­sát ál­la­pí­tot­ta meg (a szak­mai au­to­nó­mia és az ál­la­mi fel­ügye­let köz­ti fe­szült­sé­gek­re is gon­dolt). A SZLE az 1989/1990-es évek­től szak­mai ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ző­dés­ként de­cent­ra­li­zá­ci­ót kö­ve­telt és egyen­ran­gú part­ne­ri együtt­mű­kö­dés ki­ala­kí­tá­sá­ra tö­re­ke­dett az ál­la­mi szer­vek­kel. A 2003. évi 395. sz. szlo­vák le­vél­tá­ri tör­vény elő­ké­szí­té­si fo­lya­ma­tá­ba ak­tí­van be­kap­cso­ló­dó egye­sü­let el­kép­ze­lé­sei, szak­mai ér­vei csak rész­ben ke­rül­tek meg­hall­ga­tás­ra. Az elő­adó az új le­vél­tá­ri tör­vény­ben a két leg­főbb gond­ként a le­vél­tár­tan el­mé­le­té­nek nem meg­fe­le­lő in­terp­re­tá­ci­ó­ját és a köz­pon­to­sí­tott szer­ve­ze­ti hi­e­rar­chi­át em­lí­tet­te, amely­nek kö­vet­kez­té­ben az im­már „ki­ren­delt­sé­gi”, „fi­ók­le­vél­tá­ri” stá­tus­ba ke­rült re­gi­o­ná­lis le­vél­tá­rak hát­rá­nyos ad­mi­niszt­ra­tív és pénz­ügyi hely­zet­be ke­rül­tek (eh­hez kap­cso­ló­dó­an csak azt ten­ném hoz­zá, hogy a po­li­ti­kai komp­ro­mis­­szu­mok mint­ha ki­kez­de­nék a szak­mai ter­ve­ket). Elő­adá­sá­nak má­so­dik fe­lé­ben az egye­sü­let ed­di­gi te­vé­keny­sé­gét ér­té­kel­te (az 1997-től da­tál­ha­tó Le­vél­tá­ri Na­pok ha­gyo­má­nya, a Fó­rum archi­vá­rov meg­je­len­te­té­se, szak­mai to­vább­kép­zé­sek, ta­nul­mány­utak szer­ve­zé­se, kap­cso­lat­épí­tés a kör­nye­ző or­szá­gok le­vél­tá­ros egye­sü­le­te­i­vel). A le­vél­tá­ri mun­ka presz­tí­zsé­nek fon­tos­sá­gát és a kol­le­gi­a­li­tás el­mé­lyí­té­sét emel­te ki, az egye­sü­let te­vé­keny­sé­gé­nek to­váb­bi erő­sí­té­sét ja­va­sol­ta (a pá­lyá­za­ti le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sa, a „szak­mai lá­tó­ha­tár” ki­ter­jesz­té­se).

Dani­el Doležal, a cseh le­vél­tá­ros egye­sü­let ve­ze­tő­je na­gyon sok ha­son­ló fej­lő­dé­si ten­den­ci­át és prob­lé­mát em­lí­tett. Cseh­or­szág­ban szin­tén 1990-ben, eu­fó­ri­kus han­gu­lat­ban szer­ve­ző­dött új­ra az egye­sü­let (gyö­ke­rei 1921-ig nyúl­nak vis­­sza). A kez­de­ti évek­ben re­gi­o­ná­lis jel­le­gű, szak­mai-te­ma­ti­kai szek­ci­ók (in­for­ma­ti­kai, gaz­da­sá­gi-le­vél­tá­ri) lét­re­ho­zá­sá­val kí­sér­le­tez­tek. Az ál­la­mi köz­pon­to­sí­tás fo­lya­ma­ta a le­vél­tár­ügyet itt is el­ér­te, an­nak ös­­szes po­zi­tív és ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nye­i­vel (az ál­la­mi al­kal­ma­zot­ti stá­tus ve­szé­lyez­te­tett­sé­ge, a bürok­ra­ti­zá­ció el­mé­lyü­lé­se). A kö­zel­jö­vő ter­vei kö­zül a ter­mi­no­ló­gia egy­sé­ge­sí­té­se kö­rü­li mun­ká­la­to­kat, az elekt­ro­ni­kus adat­köz­ve­tí­tés el­mé­lyí­té­sét és a szom­szé­dos or­szá­gok le­vél­tá­ros egye­sü­le­te­i­vel va­ló szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dést emel­te ki.
Az elő­adá­so­kat le­vél­tá­ri tech­ni­ká­val, se­géd­esz­kö­zök­kel (do­bo­zok, pa­pír­men­tés, elekt­ro­ni­kus adat­bá­zis­ok lét­re­ho­zá­sa) fog­lal­ko­zó ma­gán­cé­gek ter­mék­be­mu­ta­tó­ja zár­ta.
A má­so­dik nap elő­adá­sai to­vább bon­col­ták egy­részt a cseh–szlo­vák le­vél­tá­ri kap­cso­la­tok té­ma­kör­ét, más­részt az irat­ke­ze­lés mód­sze­re­it, va­la­mint a meg­óvás és fel­hasz­ná­lás szem­pont­ja­it. Bohu­mír Brom el­ső­sor­ban a tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai vál­to­zá­sok ke­reszt­met­szet­ében (pri­va­ti­zá­ció, restitúció) mu­tat­ta be a cseh tör­vé­nyi és szer­ve­ze­ti vál­to­zá­so­kat. Meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint 1989 után a le­vél­tá­rak­nak a ré­gi gaz­da­sá­gi, pénz­ügyi ala­po­kon kel­lett meg­fe­lel­ni­ük az új ki­hí­vá­sok­nak. Rész­le­te­sen ki­tért a ren­de­le­tek tar­tal­má­ra, cél­ki­tű­zé­se­i­re és ha­tá­sa­i­ra, az 1954-es tör­vény bi­zo­nyos ele­me­i­nek to­vább­élé­sé­re (pl. a le­vél­tá­rak kul­tu­rá­lis és tu­do­má­nyos-ku­ta­tó in­téz­mé­nyek­ként is, nem csak az ál­lam­igaz­ga­tás szer­ve­i­ként funk­ci­o­nál­nak) és fo­lya­ma­tos­sá­gá­ra az 1974-es tör­vény­ben. A köz­igaz­ga­tá­si re­form so­rán meg­je­le­nő új fel­ada­tok­nak (az ál­la­mi in­téz­mé­nyek és az ön­kor­mány­zat­ok szer­ve­ze­te­i­nek irat­anya­gai) szin­tén te­ret szen­telt. Elő­adá­sá­nak be­fe­je­ző ré­szé­ben az elekt­ro­ni­kus do­ku­men­tu­mok prob­lé­má­já­val (hos­­szabb tá­vú el­men­té­sük, mód­szer­tan ki­dol­go­zá­sa), az EU-csatlakozás vár­ha­tó ha­tá­sa­i­val (élén­kü­lő le­vél­tá­ros-ko­ope­rá­ció) és az al­kal­ma­zot­ti vi­szony hi­á­nyos­sá­ga­i­val fog­lal­ko­zott.

Jana Kubí­ko­vá és Má­ria Kaè­ko­vi­èo­vá kor­re­fe­rá­tu­mai az irat­át­vé­tel és a fon­dkép­zés szem­szö­gé­ből, gya­kor­la­ti ta­pasz­ta­la­tok­ra tá­masz­kod­va az 1992–1994 kö­zöt­ti idő­szak cseh és szlo­vák irat­ál­lo­má­nya­i­nak a szét­vá­lasz­tá­sát mu­tat­ták be. Az egy­ko­ri szö­vet­sé­gi ál­lam Nem­zet­gyű­lés­ének fon­djá­ból a Szlo­vá­ki­á­ra vo­nat­ko­zó vagy az on­nan kül­dött ira­to­kat, a szlo­vák ál­lam­igaz­ga­tá­si szer­vek anya­ga­it Kubí­ko­vá vá­lo­gat­ta. Fon­tos­sá­gi sor­rend­ben, (idő­rend­ben 1918-tól) má­so­la­to­kat ké­szí­tet­tek, se­géd­le­te­ket és mu­ta­tó­kat vet­tek át. Az elő­adó a pre­ce­dens­ér­té­kű cseh–szlo­vák le­vél­tá­ri együtt­mű­kö­dést emel­te ki. Kaè­ko­vi­èo­vá az El­nö­ki Kan­cel­lá­ria Le­vél­tá­rá­ból és a Cseh­szlo­vák Nem­ze­ti Bank Le­vél­tá­rá­ból ki­vá­lasz­tott szlo­vá­ki­ai vo­nat­ko­zá­sú ira­to­kat is­mer­tet­te. A bank­le­vél­tá­ri anyag­át­vé­tel­lel rész­le­te­seb­ben fog­lal­ko­zott. A köz­pon­ti jegy­bank­ok for­rá­sa­in kí­vül a pénz­ügyi po­li­ti­ká­ra és a leg­na­gyobb pénz­in­té­ze­tek (Živnostenská ban­ka, Legiobanka) és pénz­ügyi ala­pok (Likvidaèný fond menový) mű­kö­dé­sé­re vo­nat­ko­zó jegy­ző­köny­vek és egyéb ira­tok má­so­la­tai ke­rül­tek át. Ezek ren­de­zé­se még fo­lya­mat­ban van, fel­dol­go­zá­suk és a le­vél­tá­ri se­géd­le­tek el­ké­szí­té­se még hos­­szú mun­kát igé­nyel.
An­na Dunaj­ská a nagy­szom­ba­ti és a miku­lo­vi le­vél­tár kap­cso­lat­tör­té­ne­tét, és az 1993 után át­ala­ku­ló kap­cso­la­to­kat vá­zol­ta. Ér­de­kes, és tá­ja­in­kon is az egyik leg­ége­tőbb kér­dés­ként je­lent­ke­ző egy­há­zi jel­le­gű le­vél­tá­ri anya­gok sor­sá­val fog­lal­ko­zott Marek Ïurèo. Elő­adá­sa elő­ször a Nyit­rai Püs­pö­ki Le­vél­tár fondjaival, azok ki­ala­ku­lá­sá­val, fel­épí­té­sé­vel (a püs­pök­ség és ura­dal­ma­i­nak fondjai, a nyit­rai káp­ta­lan ira­tai) fog­lal­ko­zott. A to­váb­bi­ak­ban az egy­há­zi le­vél­tá­ri és köny­vé­sze­ti em­lé­kek múlt­be­li és je­len­ko­ri há­nya­tott sor­sát mu­tat­ta be (kal­ló­dó, pusz­tu­ló ira­tok és köny­vek a plé­bá­ni­á­kon, szak­sze­rűt­len el­he­lye­zé­sük, a he­lyi szin­ten gyak­ran je­lent­ke­ző ér­dek­te­len­ség). Rá­mu­ta­tott az egy­há­zi le­vél­tá­ros­ok cse­kély szá­má­ra és be­szű­kült le­he­tő­sé­ge­ik­re. Meg­ol­dás­ként az egy­ház és az ál­lam szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dé­sét, az irat­anya­gok ku­tat­ha­tó­vá té­te­lét, re­gi­o­ná­lis szin­ten, pe­dig az ál­la­mi le­vél­tá­rak kez­de­mé­nye­ző ma­ga­tar­tá­sát ja­va­sol­ta.
A Nyílt Tár­sa­da­lom Ar­chí­vu­má­ról, amely a Kö­zép-Eu­ró­pa Egye­tem ke­re­tén be­lül mű­kö­dik, Pavol Šala­mon adott elő. A le­vél­tár anya­ga a mün­che­ni Sza­bad Eu­ró­pa Rá­dió ar­chí­vu­má­ra tá­masz­ko­dik, gya­kor­la­ti­lag azt bő­ví­ti to­vább. A szlo­vák adás bel­ső do­ku­men­tu­mai (új­ság­cik­kek, sze­mé­lyi ira­tok) te­ma­ti­kus és élet­raj­zi egy­sé­gek­be van­nak ren­dez­ve. Gaz­dag anya­ga kö­zött meg­ta­lál­ha­tók pl. a Cseh­szlo­vák Rá­dió adá­sa­i­nak át­írá­sai, az 1951–1972 kö­zött emig­rán­sok­kal ké­szí­tett (túl­nyo­mó­részt mik­ro­fil­men) ta­lál­ha­tó in­ter­júk. Könyv­tá­rá­ban szlo­vák la­pok má­so­la­tai is hoz­zá­fér­he­tők.
Az üze­mi le­vél­tá­rak cseh­or­szá­gi hely­ze­té­ről Rút Macu­ro­vá adott elő. A szo­ci­a­liz­mus ko­rá­nak gaz­da­sá­gi le­vél­tár­ügyé­nek váz­la­tos fej­lő­dé­sét mu­tat­ta be. A vi­rág­kor sze­rin­te az 1960 és 1990 kö­zöt­ti idő­szak­ra te­he­tő, ami­kor az (ál­lam ál­tal je­len­tő­sen tá­mo­ga­tott) ipa­ri és me­ző­gaz­da­sá­gi üze­mek jól mű­kö­dő, ked­ve­ző anya­gi alap­pal (fi­nan­szí­ro­zás, épü­le­tek) és sze­mély­zet­tel ren­del­ke­ző le­vél­tá­ra­i­kat ki­ala­kí­tot­ták. 1990 után ez a (mond­hat­juk) pri­vi­le­gi­zált hely­zet gyö­ke­re­sen meg­vál­to­zott. A jo­gi kör­nye­zet át­ala­kult, a tör­vé­nyi ga­ran­cia és a le­vél­tá­ri tör­vény ren­del­ke­zé­se­i­nek be­tar­tá­sa (be­tar­ta­tá­sa) meg­szűnt, az üze­mek ma­gán­tu­laj­don­ba ke­rül­tek. Az ál­la­mi le­vél­tá­rak ugyan át­vet­ték a meg­szűnt vál­la­la­tok anya­ga­it, de az új tu­laj­do­no­sok nem tö­re­ked­tek az együtt­mű­kö­dés­re, az ira­to­kat sa­ját tu­laj­do­nuk­nak te­kin­tet­ték. A je­len­le­gi hely­ze­tet nem vé­let­le­nül jel­le­mez­te ka­taszt­ro­fá­lis­nak és át­te­kint­he­tet­len­nek, mert egy­részt az ál­la­mi le­vél­tá­rak nem tud­nak ezek­ről a fon­dok­ról kel­lő­kép­pen gon­dos­kod­ni (anya­gi­ak hi­á­nya mi­att, rak­tá­ro­zá­si gon­dok, nagy ál­lo­má­nyok­ról van szó), más­részt a csőd­el­já­rás­ok so­rán az ira­to­kat az új tu­laj­do­no­sok csak a pénz­be­li ha­szon szem­pont­já­ból mér­le­ge­lik, így gyak­ran vagy el­ad­ják, vagy pe­dig meg­sem­mi­sí­tik őket. Po­zi­tív pél­da­ként em­lí­tet­te a be­te­le­pü­lő né­met cé­ge­ket, és a je­len­tős múlt­tal ren­del­ke­ző vál­la­la­to­kat (Škoda Mű­vek, Plzeò­ský Prazdroj).

Ján Šula­vík az irat­ke­ze­lés mar­ke­ting­köz­pon­tú (lé­nye­gé­ben de­fi­ni­á­lat­lan) mód­sze­re­it tár­gyal­ta. A ha­té­kony­ság­nö­ve­lés, a fi­lo­zó­fia­vál­tás és a mi­nő­sé­gi szol­gál­ta­tás ki­fe­je­zé­sek­kel jel­le­mez­he­tő el­já­rá­so­kat azon­ban elég­gé ál­ta­lá­no­sí­tot­ta, üz­let­köz­pon­tú al­kal­ma­zá­sát túl­hang­sú­lyoz­ta. Az in­téz­mény­mű­köd­te­tés szem­pont­já­ból min­den bi­zon­­nyal egyes rész­ele­mek át­emel­he­tők vol­ná­nak (ha­té­ko­nyabb kom­mu­ni­ká­ció, szer­ve­zet­épí­tés stb.) a le­vél­tár­ügy­be is.
A har­ma­dik nap dél­előtt­jén a SZLE köz­gyű­lé­se zaj­lott, ame­lyen a tag­ság meg­hall­gat­ta az egye­sü­let el­múlt két évi te­vé­keny­sé­gé­nek ér­té­ke­lé­sét, az igaz­ga­tó és a fel­ügye­lő bi­zott­ság be­szá­mo­ló­ját, va­la­mint a gaz­dál­ko­dás­ról szó­ló je­len­tést. Vé­gül el­fo­ga­dás­ra ke­rült a jö­vő évi ren­dez­vé­nyek ütem­ter­ve.
A kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok a Fó­rum archi­vá­rov c. köz­löny 2004. évi 1. szá­má­ban je­len­nek meg.

Gauc­sík Ist­ván