Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig (Simon Attila)

Bukovszky Lász­ló (sz­erk.): Mátyus­föld II. Egy ré­gió tör­té­ne­te a XI. szá­zad­tól 1945-ig. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Ki­adó, 2005, 384 p. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 4./

B. Ko­vács Ist­ván je­lent­ke­zé­sé­vel a tu­do­má­nyok szé­les ská­lá­ja a gömöroló­gia tu­do­má­nyá­val gaz­da­go­dott. ő ugyan­is rend­kí­vül cél­tu­da­tos mun­ká­val, a tu­do­mány tel­jes esz­köz­tá­rá­nak a fel­hasz­ná­lá­sá­val, sőt a mo­dern ha­gyo­mány­te­rem­tés esz­kö­ze­it sem mel­lőz­ve he­lyez­te vis­­sza Gömört a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok cél­te­rü­le­tei kö­zé, mi­köz­ben a múlt épí­tő­kö­ve­it fel­hasz­nál­va egy vir­tu­á­lis új ál­lam alap­ja­it is le­rak­ta. Ha­son­ló­an cél­tu­da­tos szán­dé­kot egy-­e­gy ré­gió fel­tá­rá­sá­ra tá­ja­in­kon csu­pán Mátyus­földön ta­pasz­tal­ni, ahol ugyan ki­csit más esz­kö­zök­kel, de egy ré­gió tör­té­ne­ti jel­le­gű új­já­é­lesz­té­sé­nek le­he­tünk ta­núi. S bár nem va­ló­szí­nű, hogy a gömöroló­gia szó min­tá­já­ra a Mátyus­föld­del kap­cso­lat­ban is ki­ala­kul ha­son­ló fo­ga­lom, ám a ré­gió tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zó tu­do­mány két­ség­kí­vül él és vi­rág­zik, sőt a je­len re­cen­zió tár­gyát ké­pe­ző ta­nul­mány­gyűj­te­mény alap­ján min­den más fel­vi­dé­ki ma­gyar tá­jat meg­ha­la­dó ered­mé­nye­ket tud fel­mu­tat­ni.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás egy­re in­kább meg­iz­mo­sod­ni lát­szó vo­nu­la­tá­ban is kü­lön hely il­le­ti a Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsel­lyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak a von­zás­kör­ze­té­be és szel­le­mi ki­su­gár­zá­sá­nak a ha­tó­su­ga­rá­ba tar­to­zó kol­lé­gá­kat. Az em­lí­tett le­vél­tár igaz­ga­tó­ja, Novák Ve­ro­ni­ka nem csu­pán a szlo­vá­ki­ai le­vél­tá­ros szak­ma meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­lő­je, de le­vél­tá­ro­si mi­vol­tá­ból fa­ka­dó ku­ta­tói ala­pos­sá­ga és a hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­ge ál­tal is­ko­la­te­rem­tő sze­mé­lyi­ség is. A ma­ga kö­ré gyűj­tött le­vél­tá­ros­ok­ból és tör­té­né­szek­ből ál­ló szer­zői gár­da egy-­e­gy tag­ját ugyan az élet más mun­ka­he­lyek fe­lé so­dor­ja, de egyi­kük sem ta­gad­hat­ja le, hogy a „Novák-iskolá”-ban ne­vel­ked­tek, s egy ki­csit mind­an­­nyi­an Novák Ve­ro­ni­ka „kö­pö­nye­ge alól búj­tak elő”.
Novák Ve­ro­ni­ka és mun­ka­tár­sai már az ed­di­gi­ek­ben is szá­mos ér­té­kes pub­li­ká­ci­ót tet­tek le az asz­tal­ra, s tet­ték ma­gas­ra a mér­cét: szín­vo­na­las te­le­pü­lés­mo­nog­rá­fi­ák, gaz­dag kon­fe­ren­cia­kö­te­te­tek, ér­té­kes ta­nul­má­nyok jel­zik ezt. A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet gon­do­zá­sá­ban 2005 vé­gén meg­je­lent Mátyus­föld II. cí­mű ta­nul­mány­kö­tet azon­ban nem­csak hogy „meg­ug­rot­ta” ezt a ma­gas­sá­got, ha­nem ta­lán még felül is múl­ta azt, s jó­ma­gam a már em­lí­tett „Novák-iskola” ed­di­gi leg­ki­tű­nőbb ki­ad­vá­nya­ként tar­tom szá­mon.
Pe­dig Novák Ve­ro­ni­ka ez­út­tal lát­szó­lag a hát­tér­be hú­zó­dott, hi­szen „csu­pán” öt (!) rö­vi­debb, de rend­kí­vül ér­de­kes ta­nul­mány szer­ző­je, míg a kö­te­tet – leg­alább­is úgy ér­zem – el­ső­sor­ban Bukovszky Lász­ló, a Nem­ze­ti Em­lé­ke­zet In­té­ze­te Le­vél­tá­rá­nak igaz­ga­tó­ja „vi­szi a há­tán”, aki egy­ben a ki­ad­vány szer­kesz­tő­je is. Ám ahogy Bukovszky Lász­ló, úgy a kö­tet ös­­sze­sen ki­lenc szer­ző­je kö­zül a leg­töb­ben le­vél­tá­ros­ok, így óha­tat­la­nul is a Novák Ve­ro­ni­ka ál­tal ki­ta­po­sott úton ha­lad­nak.
Bukovszky Lász­ló ta­nul­mány­író­ként és szer­kesz­tő­ként is ki­vá­ló mun­kát vég­zett a kö­tet­ben. En­gem már a kö­tet elő­sza­vá­val meg­győ­zött er­ről, hi­szen a be­ve­ze­tő írást nem­csak ter­je­del­me eme­li az ilyen kö­te­tek­ben meg­szo­kott sok­szor sem­mit­mon­dó frá­zi­sok­kal te­li be­ve­ze­tő szö­ve­gek fe­lé, ha­nem rend­kí­vül gaz­dag in­for­má­ció­tar­tal­ma is. A cí­me el­le­né­re is jog­gal ál­lít­hat­juk, hogy nem elő­szót ol­va­sunk, ha­nem egy ki­tű­nő be­ve­ze­tő ta­nul­mányt, amely mint­egy meg­elő­le­ge­zi, sőt elő­ze­te­sen ös­­sze is fog­lal­ja a kö­tet­ben ol­vas­ha­tó egyéb írá­so­kat.
Sőt még egy szem­pont­ból ki­tű­nő a Bukovszky ál­tal írt Elő­szó: ös­­sze­fog­la­ló jel­le­ge mi­att meg­kön­­nyí­ti az is­mer­te­té­sek és re­cen­zi­ók író­i­nak a sze­re­pét, hi­szen lé­nye­gé­ben min­den fon­to­sat el­mond a kö­tet­ről.
Gon­dos és kon­cep­ci­ó­zus szer­kesz­tői mun­ká­ra utal, hogy a kö­tet­be be­so­rolt 18 ta­nul­mány egy­más­tól jól el­kü­lö­nít­he­tő és gon­dos lo­gi­kai sor­ren­det al­ko­tó cso­por­tok­ra ta­gol­ha­tó. Az el­ső há­rom ta­nul­mány Mátyus­föld fo­gal­mi meg­ha­tá­ro­zá­sát, a tér­ség köz­igaz­ga­tá­si fej­lő­dé­sét és te­le­pü­lés­há­ló­za­tá­nak gaz­dag ok­le­ve­les for­rá­sok­ra ala­po­zott be­mu­ta­tá­sát tár­ja az ol­va­sók elé, hoz­zá­se­gít­ve ez­zel azo­kat, hogy tá­jé­ko­zód­ni tud­ja­nak a ré­gi­ó­ban és a kö­vet­ke­ző ta­nul­má­nyok ol­va­sá­sa so­rán. S bár Novák Ve­ro­ni­ka A Mátyus­föld tör­té­nel­mi meg­ha­tá­ro­zá­sa cí­mű írá­sa mind­ös­­sze két ol­dal ter­je­del­mű, még­is alap­ve­tő fon­tos­sá­gú, hi­szen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ol­va­só fe­jé­ben ma is meg­le­he­tő­sen nagy za­var ural­ko­dik a dél-szlo­vá­ki­ai táj­egy­sé­gek fo­gal­mi be­ha­tá­ro­lá­sát il­le­tő­en. Va­la­mi­fé­le rend csak Lisz­ka Jó­zsef A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za cí­mű mo­nog­rá­fi­á­já­nak kö­szön­he­tő­en lát­szik ki­ala­kul­ni a kér­dés­ben, Novák Ve­ro­ni­ka írá­sa pe­dig vég­le­ge­sen le­zár­hat­ja a Mátyus­föld meg­ha­tá­ro­zá­sa kö­rü­li vi­tá­kat. A könyv szer­kesz­tő­jé­nek, Bukovszky Lász­ló­nak min­dig is szív­ügye volt a köz­igaz­ga­tás-tör­té­ne­ti meg­kö­ze­lí­tés, s most sem kell ben­ne csa­lód­nunk, hi­szen a má­so­dik ta­nul­mány­ban ki­tű­nő elem­zé­sét ad­ja a ré­gió igaz­ga­tá­si fej­lő­dé­sé­nek. Írá­sá­ban si­ke­re­sen lép át azon a ne­héz­sé­gen, hogy a Mátyus­föld so­ha­sem al­ko­tott önál­ló köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­get, s az igaz­ga­tás egyes szint­je­i­nek (vár­me­gye, já­rás, te­le­pü­lés) jól át­te­kint­he­tő fej­lő­dés­tör­té­net­ét vá­zol­ja fel előt­tünk.
A kö­tet kö­vet­ke­ző há­rom ta­nul­má­nya (Novák Ve­ro­ni­ka: A Mátyus­föld a tö­rök szom­széd­sá­gá­ban és II. Rá­kó­czi Fe­renc sza­bad­ság­har­ca ide­jén; Strešòák Gá­bor: A Mátyus­föld új­ko­ri ne­mes tár­sa­dal­ma; Bukovszky Lász­ló: Az 1848–1849-es for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc mátyus­föl­di ese­mé­nyei) Mátyus­föld új­ko­ri tör­té­nel­mét dol­goz­zák fel. Mi­vel ez a kor­szak a re­cen­zens­től meg­le­he­tő­sen ide­gen és tá­vo­li, ezért csu­pán an­­nyit kí­ván meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy Strešòák Gá­bor ta­nul­má­nyát már csak azért is rend­kí­vül fon­tos­nak tart­ja, mert a szer­ző a ha­zai tör­té­net­írás ál­tal mél­tat­la­nul el­ha­nya­golt tár­sa­da­lom­tör­té­ne­tet csem­pé­szi be a kö­tet­be. A Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc és az 1848-as for­ra­da­lom Mátyus­föl­di vo­nat­ko­zá­sa­it fel­dol­go­zó két ta­nul­mány pe­dig ar­ra le­het más vi­dé­kek ku­ta­tói szá­má­ra is pél­da, ho­gyan le­het a fel­lel­he­tő le­vél­tá­ri for­rá­sok op­ti­má­lis ki­hasz­ná­lá­sá­val egy-­e­gy or­szá­gos je­len­tő­sé­gű ese­mény re­gi­o­ná­lis vo­nat­ko­zá­sa­it úgy fel­dol­goz­ni, hogy az új ele­mek­kel gaz­da­gít­sa az egész ma­gyar és szlo­vák tör­té­net­tu­do­mányt is. S per­sze az sem mel­lé­kes, hogy ezek az írá­sok rend­kí­vül él­ve­ze­te­sek, s hi­he­tet­len men­­nyi­sé­gű új is­me­ret­tel gaz­da­gít­ják az ol­va­sót.
Az in­kább po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti jel­le­gű írá­sok so­rát a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti kor­szak­kal fog­lal­ko­zó két ta­nul­mány zár­ja. El kell árul­nom, hogy Bukovszky Lász­ló Ál­lam­ha­tal­mi vál­to­zá­sok a Mátyus­földön 1918–1919-ben és 1938-ban cí­mű ta­nul­má­nya a re­cen­zens leg­ked­ve­sebb írá­sa a kö­tet­ből. S nem­csak azért mert sa­ját szak­te­rü­le­té­ről van szó, de azért is, mert ki­tű­nő­en meg­írt, él­ve­ze­tes ol­vas­mány. A szer­ző ál­tal vá­lasz­tott meg­kö­ze­lí­tés több mint ér­de­kes, hi­szen 1918/1919-es és az 1938/1939-es im­pé­ri­um­vál­tá­son ke­resz­tül mu­tat­ja be a ré­gió po­li­ti­kai tör­té­né­se­it. Az 1918/1919-es tör­té­né­se­ket il­le­tő­en a rend­kí­vül ér­té­kes és má­ig kel­lő­en ki nem hasz­nált for­rás­anyag­ra ala­po­zott ta­nul­mány ugyan­is lát­ha­tó­vá és ért­he­tő­vé te­szi az im­pé­ri­um­vál­tás fo­lya­ma­tát, ame­lyet ed­dig in­kább csak a jel­sza­vak és az or­szá­gos po­li­ti­ka szint­jén tud­tunk ér­tel­mez­ni. Írá­sá­ból ed­dig más­hol nem ta­pasz­tal­ha­tó plasz­ti­kus mó­don bon­ta­ko­zik ki az, ho­gyan zaj­lott le egy ré­gió szint­jén az, amit im­pé­ri­um­vál­tás­nak szo­kás ne­vez­ni, mi­köz­ben sejt­jük azt, hogy ez a fo­lya­mat Dél-Szlo­vá­kia más ré­gi­ó­i­ban is ha­son­ló mó­don tör­tén­he­tett. Bukovszky eköz­ben szám­ta­lan olyan so­ha sen­ki ál­tal nem el­len­őr­zött fél­iga­zsá­got cá­fol meg és dönt rom­ba, amely a té­má­val fog­lal­ko­zó szak­iro­da­lom leg­több­jé­ben meg­ta­lál­ha­tó.
A két há­bo­rú kö­zöt­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka re­gi­o­ná­lis vo­nat­ko­zá­sa­i­nak a fel­tá­rá­sá­ra vál­lal­ko­zott Pá­lin­kás Lász­ló a Po­li­ti­kai pár­tok és moz­gal­mak és a po­li­ti­kai rend­szer a Mátyus­földön az el­ső Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság idő­sza­ká­ban (1918–1938) cí­mű írá­sá­ban. Ta­nul­má­nyá­ban azon­ban nem iga­zán si­ke­rült túl­lép­ni az ed­di­gi szak­iro­da­lom is­me­re­te­in, s meg­íté­lé­sünk sze­rint ke­vés­sé si­ke­rült ki­hasz­nál­nia a le­vél­tá­ri for­rá­sok nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­ge­ket. Alap­ve­tő gond­ként ér­tel­me­zem a dol­go­zat­ban azt, hogy a szer­ző a szak­iro­da­lom ál­ta­lá­nos fel­fo­gá­sá­val el­len­tét­ben (ame­ly a kor­mán­­nyal együtt­mű­kö­dő né­met és ma­gyar pár­to­kat ne­ve­zi meg így) az ak­ti­vis­ta jel­zőt a cseh­szlo­vák pár­tok­ra is hasz­nál­ja. Hasz­nos lett vol­na, ha a szer­ző meg­in­do­kol­ja ezt a szo­kat­lan fo­ga­lom­hasz­ná­la­tot.
A kö­tet kö­vet­ke­ző nagy egy­sé­gét a gaz­da­ság­tör­té­ne­ti szem­pon­tú írá­sok ad­ják (Novák Ve­ro­ni­ka: A mátyus­föl­di cé­hek; Pukkai Lász­ló: A me­ző­gaz­da­ság, a szö­vet­ke­ze­ti moz­ga­lom és a ke­res­ke­de­lem ala­ku­lá­sa a Mátyus­földön 1848–1945 kö­zött; Pokreis Hilde­gar­da: A gyá­ri­pa­ri ter­me­lés ki­ala­ku­lá­sa a Mátyus­földön; Gauc­sík Ist­ván: Re­gi­o­ná­lis jel­le­gű ke­res­ke­del­mi ban­kok a Mátyus­földön (1867–1950).
Kö­zü­lük szá­mom­ra leg­ér­de­ke­sebb­nek a mátyus­föl­di hely­tör­té­net­írás meg­ha­tá­ro­zó alak­já­nak, Pukkai Lász­ló­nak a ta­nul­má­nya bi­zo­nyult. A szer­ző gaz­da­ság­tör­té­ne­ti ér­dek­lő­dé­sét és gaz­dag is­me­re­te­it már ko­ráb­bi mun­ká­i­ban (lásd pél­dá­ul a Hanza Szö­vet­ke­ze­ti Moz­ga­lom­ról írt mo­nog­rá­fi­á­ját) is bi­zo­nyí­tot­ta, s most is­mét ta­nú­jel­ét ad­ja en­nek. A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti te­le­pí­té­sek­kel fog­lal­ko­zó rész­ben azon­ban né­hány pon­tat­lan­ság és fo­ga­lom­za­var is fel­fe­dez­he­tő. A szer­ző a 215/1919-es tör­vény kap­csán ki­sa­já­tí­tá­so­kat em­lít, s ez­zel át­ve­szi a ko­ráb­bi szak­iro­da­lom té­ve­dé­sét (lásd pél­dá­ul Popé­ly Gyu­la El­len­szél­ben cí­mű mun­ká­ját). A tör­vény va­ló­já­ban azon­ban ele­ve ki­zár­ta a ki­sa­já­tí­tás le­he­tő­sé­gét, és he­lyet­te a sok­kal ha­tá­ro­zat­la­nabb je­len­tés­tar­tal­mú „le­fog­la­lás” fo­gal­mát ve­zet­te be, amely az Ag­rár­párt ér­de­ke­i­nek job­ban meg­fe­lelt. Ezt Cseh­szlo­vá­kia Leg­fel­sőbb Bí­ró­sá­gá­nak 1921-es vég­zé­se ki­mond­ta, amely sze­rint „a nagy­bir­tok­ok­nak a le­fog­la­lá­si tör­vény ál­tal vég­re­haj­tott le­fog­la­lá­sa sem­mi­kép­pen sem je­lent ki­sa­já­tí­tást. A le­fog­la­lás ál­tal az ed­di­gi tu­laj­do­no­sok nem ve­szí­tik el tu­laj­don­jo­gu­kat, s az nem száll át az Ál­la­mi Föld­hi­va­tal ál­tal kép­vi­selt ál­lam­ra, s a le­fog­la­lás után is az ere­de­ti sze­mély ma­rad a tu­laj­do­nos. A le­fog­la­lás csu­pán va­la­mi­fé­le köz­jo­gi kor­lá­to­zás alá he­lye­zi az érin­tett tu­laj­do­nost, aki ezek után már nem ren­del­kez­het sza­ba­don a le­fog­la­lás alá eső bir­tok fö­lött.” A ku­ta­tá­sok ma már meg­ha­lad­ták azo­kat az ada­to­kat is, ame­lye­ket Pukkai Lász­ló a ko­ló­ni­ák szá­mát te­kint­ve kö­zöl. Sa­ját ku­ta­tá­si ada­ta­im sze­rint – ame­lyek már több al­ka­lom­mal is pub­li­ká­lás­ra ke­rül­tek – ugyan­is a ko­ló­ni­ák szá­ma mes­­sze meg­ha­lad­ja a szer­ző ál­tal fel­tün­te­tett 80-at, s a ko­ló­ni­á­kon le­te­le­pí­tett csa­lá­dok szá­ma pe­dig nem 2054 ha­nem több mint 3 ezer.
Fi­gye­lem­re mél­tó írás Pokreis Hilde­gardá­nak a mátyus­föl­di gyár­ipar­ról írt ta­nul­má­nya, amely a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a ré­gi­ó­ban gyö­ke­ret vert gyár­ipar szí­nes és ér­de­kes lel­tá­rát tár­ja elénk. A ta­nul­sá­gos írás nem­csak a bol­dog bé­ke­idők má­ig utá­noz­ha­tat­lan ívű gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét rög­zí­ti, de szép pél­dá­ját ál­lít­ja elénk an­nak is, ho­gyan le­het egy-­e­gy ré­gió ter­mé­sze­tes adott­sá­ga­i­ra és az egyé­ni vál­lalkozóked­vre épít­ve fej­lesz­te­ni a gaz­da­sá­got, majd azt tu­da­to­san le­rom­bol­ni (lásd a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő ese­mé­nye­ket).
Gauc­sík Ist­ván írá­sai ál­ta­lá­ban nem köny­­nyed ol­vas­má­nyok, de rend­kí­vül fon­to­sak. A pénz­in­té­ze­tek tör­té­ne­te vi­szony­lag szűk szak­mai ré­te­get fog­lal­koz­tat, s a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás­ban Gauc­síkon kí­vül ér­dem­ben nem is fog­lal­ko­zott ez­zel sen­ki. A fi­a­tal tör­té­nész tol­lá­ból azon­ban az utób­bi két-há­rom év­ben szá­mos ta­nul­mány lá­tott e té­má­ban nap­vi­lá­got, ame­lyek re­mél­he­tő­leg ha­ma­ro­san egy bank­tör­té­ne­ti mo­nog­rá­fi­á­vá áll­nak majd ös­­sze. Nagy szük­ség len­ne rá.
A kö­tet utol­só nagy te­ma­ti­kus egy­sé­gét a mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti jel­le­gű ta­nul­má­nyok al­kot­ják (Bukovszky Lász­ló: A mű­velt­ség és a köz­mű­ve­lő­dés év­szá­za­dai a Mátyus­földön; Pokreis Hilde­gar­da: Ele­mi ok­ta­tás a Mátyus­földön; Novák Ve­ro­ni­ka: A vágsel­lyei je­zsu­i­ta kol­lé­gi­um; Sza­bó Esz­ter: Mátyus­föl­di egy­ház­tör­té­net; Né­meth Eri­ka: A Mátyus­föld tár­sa­dal­mi, nem­ze­ti­sé­gi és val­lá­si ös­­sze­té­tel­ének ala­ku­lá­sa; Bukovszky Lász­ló: A köz­egész­ség­ügy ala­ku­lá­sa és jó­té­kony­sá­gi in­téz­mé­nyek a Mátyus­földön). Az egye­sü­le­ti éle­tet, a köz­ok­ta­tást, hit­éle­tet stb. be­mu­ta­tó írá­sok egy gaz­dag kul­tú­rá­val, sű­rű is­ko­la­há­ló­zat­tal, vi­rág­zó egy­há­zi és egye­sü­le­ti élet­tel ren­del­ke­ző ré­gió ké­pét idé­zik elénk. Ám azt is, hogy ez a vi­rág­zás ho­gyan las­sul le az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en, majd mi­ként rom­bol­ja szét a ko­ra­be­li struk­tú­rá­kat a má­so­dik vi­lág­égést kö­ve­tő po­li­ti­ka.
A Mátyus­föld II. cí­mű kö­te­tet a ben­ne ta­lál­ha­tó gon­do­la­tok mel­lett a gaz­dag kép­anyag (mint­egy 120 kép és rajz), va­la­mint a kö­zel 50 táb­lá­zat te­szi tar­tal­ma­sab­bá. Kü­lön öröm az ol­va­só szá­má­ra, hogy a kö­tet vé­gén köz­lik a ké­pek és táb­lá­za­tok jegy­zé­két. Bosz­­szan­tó csu­pán az, hogy a fel­so­ro­lás­ból 3 kép ki­ma­radt, s saj­nos épp há­rom olyan, amely­nek le­lő­he­lye a recen­zálót kü­lö­nö­sen ér­de­kel­né. Ma­ga a kö­tet szép ki­ál­lí­tá­sú, kö­tött könyv, amely sok­szo­ri for­ga­tás után is egy­ben ma­rad.
Ha a Mátyus­föld II. je­len­tő­sé­gét akar­nánk mél­tat­ni, ke­res­ve se ta­lál­nánk jobb sza­va­kat, mint ame­lyek az Elő­szó­ban ol­vas­ha­tók: „A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás több év­ti­ze­des adós­sá­gát pó­tol­ja ez a vál­lal­ko­zás. A töb­bi szlo­vá­ki­ai ma­gyar táj­egy­ség­hez, ré­gi­ó­hoz ké­pest a Mátyus­föld gaz­dag és for­du­la­tos tör­té­nel­mi múlt­já­nak be­mu­ta­tá­sá­ra több ok­ra vis­­sza­ve­zet­he­tő­en ed­dig még nem vál­lal­ko­zott sen­ki” (7. p.). Egy va­la­mi­ben azon­ban még­is kor­ri­gál­nunk kell Bukovszky Lász­lót. Az, hogy Mátyus­föld és Dél-Szlo­vá­kia más ré­gi­ó­i­nak tör­té­ne­ti fel­dol­go­zá­sa ed­dig vá­ra­tott ma­gá­ra, ko­ránt­sem csak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás adós­sá­ga, ha­nem az egész szlo­vák his­to­ri­og­rá­fi­áé, amely a mai ál­lam­ha­tá­ro­kat ugyan szí­ve­sen ve­tí­ti vis­­sza a kö­zép­kor­ba is, ám eköz­ben nem­igen vesz tu­do­mást ar­ról, hogy ezt a te­ret nem csak a szlo­vák et­ni­kum töl­töt­te és töl­ti ki.
Más­részt pe­dig a kö­tet mun­ká­it ol­vas­ván egy per­cig sem ér­zem, hogy azo­kat a ki­sebb­sé­gi tör­té­net­írás mű­fa­já­ba kel­le­ne be­so­rol­ni. A Mátyus­föld II. ugyan egy ré­gi­ót vá­laszt ki vizs­gá­la­ta tár­gyá­vá, ám esz­kö­zei, né­ző­pont­ja, fel­fo­gá­sa ko­ránt­sem pro­vin­ci­á­li­sak vagy ki­sebb­ség­tör­té­ne­ti szem­pon­tú­ak. A kö­tet ugyan­is egy ré­gió po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti fej­lő­dé­sét kí­ván­ja vé­gig­kö­vet­ni az al­cím­ben is jel­zett 11. szá­zad­tól 1945-ig. S hogy en­nek a tör­té­net­nek a sze­rep­lői több­nyi­re ma­gya­rok, azt nem a szer­zők szán­dé­ká­nak ered­mé­nye, ha­nem a va­ló­ság visz­­sza­tük­rö­ző­dé­se. Ám a kö­tet egy­aránt szól az itt élő szlo­vá­kok­hoz, a va­la­ha itt élt né­me­tek­hez, zsi­dók­hoz, akik a kö­tet­ben sa­ját múlt­juk min­den­nap­ja­i­ra is­mer­het­nek rá. Misz­ti­fi­ká­lás és mí­tosz­te­rem­tés nél­kül. Aho­gyan egy ré­gió­tör­té­net­nek ki kell néz­nie.
Si­mon At­ti­la