Mrva Marianna–Szilvássy Tímea: Kétnyelvűség a dél-szlovákiai településeken

Bevezetés

A kisebbségi nyelvhasználat a politikai szcénának köszönhetően az elmúlt hónapokban sokat ragozott téma lett. A célkeresztbe elsősorban a magyar kisebbség és az általa lakott dél-szlovákiai vidékek kerültek. Egyesek a szlovákok és a szlovák nyelv elnyomását, mások a magyarok és a magyar nyelv hátrányos helyzetét hangoztatták a nyelvhasználatról szóló vitákban. Meggyőzően érvelni azonban csak hiteles adatokra támaszkodva lehet. A Fórum Kisebbségkutató Intézet a Diákhálózat aktivistáival közösen valósította meg a dél-szlovákiai települések kétnyelvűségét, pontosabban a magyar nyelv hivatali használatát vizsgáló kutatást. A Diákhálózat munkatársai 2010. június elejétől szeptember közepéig azokat a településeket járták végig, ahol a magyar lakosság aránya a legutóbbi (2001-es) népszámlálási adatok alapján meghaladja a 10%-ot. Ahogy pontos képet kapjunk a magyar nyelv használatáról a hivatali érintkezésben, valamint a vizuális kétnyelvűségről. A kérdőíves felmérés mellett ugyanis a kutatás fontos része volt a fotódokumentáció, amely a vizuális kétnyelvűséget, tehát az emléktáblákon, műemlékeken, település- és utcaneveken, egyéb figyelmeztető táblákon használt feliratokat és azok nyelvét örökítette meg. Ez megtalálható már a Fórum Kisebbségkutató Intézet, valamint a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala honlapján (www.foruminst.sk, www.jogsegely.sk – Vizuális kétnyelvűség rovat).
A kérdőív kérdéseire a települések első embereitől, a polgármesterektől, esetleg egyéb más kompetens személytől vártunk és általában kaptunk választ.
A vizsgált problematikának több dimenziója van, amelyek a következők:
– a kihelyezett táblák és feliratok nyelvezete,
– az oktatási és egészségügyi intézmények nyelvezete,
– a hitélet és szertartások nyelve,
– az önkormányzat és a lakosság közti kommunikáció nyelve,
– az önkormányzati hivatal belső kommunikációjának nyelve,
– tájékoztató információk nyelvezete,
– a vonatkozó törvények gyakorlatban való alkalmazása,
– az illetékesek véleménye a problémáról.

Az adott dimenziók mindegyikét meg kell vizsgálni ahhoz, hogy átfogóan tudjuk feltárni a valós helyzetet. Előtte viszont hasznos lehet közelebbről megismerkedni Szlovákia magyarlakta településeinek néhány általános jellemzőjével.
A 10%-os nemzetiségi határ kritériumának 530 település felelt meg, az adatelemzés során pedig 535 település kitöltött kérdőívével dolgoztunk. Az 535 település 19 járás közt egyenlőtlenül oszlik meg. Míg az Aranyosmaróti járásban csak egyetlen, a kutatás kritériumainak megfelelő község található, a Rimaszombati járásban 72, amely ezzel a magyar települések tekintetében a legnépesebb járás. A sorban következő a Dunaszerdahelyi és Lévai járás, amelyekben 67, illetve 56 magyar község található.

1. grafikon. A kutatásban részt vevő települések járások szerinti megoszlása

A 19 járási székhely közül a magyarok aránya tízben – Szencen, Dunaszerdalyen, Galántán, Vágsellyén, Komáromban, Érsekújvárban, Léván, Losoncon, Rimaszom­bat­ban és Rozsnyón – haladja meg a 10%-os határt. Hivatalos érintkezésben közülük hétben biztosítandó a magyar nyelvhasználat, Vágsellyén, Léván és Losoncon ugyanis a magyarok aránya nem lépi át a 20%-os törvényi küszöböt.
1. táblázat. Magyarok aránya a vizsgált járási székhelyeken a 2001-es népszámlálás alapján (www.portal.statistics.sk)

A vizsgált települések 75%-a magyar többségű, 93%-ukban pedig a magyar kisebbség aránya átlépi a törvényi küszöböt, vagyis a lakosság legalább 20%-a magyar nemzetiségű. A lakosság számát tekintve nagyrészt kis községeket találunk. Legtöbbjük, 64%-uk legfeljebb 1000 fős.
Nagyobb változatosság a járások szerinti felosztásban mutatkozik. A legfeljebb 500 fős községek elsősorban a Rimaszombati, Nagykürtösi és Lévai járásban koncentrálódnak: 43%-uk található ebben a három járásban. Az 5001 főnél nagyobb lélekszámú települések többsége a Dunaszerdahelyi, Komáromi, és Érsekújvári járásokban terül el: ugyancsak 43%-uk.

2. táblázat. A lakosság száma a településeken

Ha a továbbiakban figyelembe vesszük, hogy tehát elsősorban magyar többségű kistelepülések a kutatás tárgyai, egyes kérdéseket könnyebb lesz megértenünk, másokra viszont talán rácsodálkozunk.

Táblák és feliratok

A 20%-os nemzetiségi küszöb átlépése az önkormányzatok számára azt jelenti, hogy az érvényes jogszabályok szerint ezeken a településeken biztosítani kell a kisebbségi nyelvhasználatot. Ezzel a kötelezettséggel minden tizedik megkérdezett – tehát polgármester vagy a polgármesteri hivatal alkalmazottja – nincs tisztában. A jogszabály egyik vetülete, hogy az ilyen településeket magyar helységnévtábla is jelezze. Ezek a magyar helységnévtáblák a 20%-os küszöböt átlépő települések közel 94%-ában megtalálhatóak, 6%-ukban hiányoznak. Azokat a településeket, amelyek kötelesek a magyar helységnévtábla kihelyezésére, az ún. településjegyzék1 sorolja fel, amelynek jelenlegi változata az 1991-es népszámlálási adatokra támaszkodik. Ennek köszönhetően magyar helységnévtáblával találkozhatunk még olyan települések határában is, ahol ma már nem él 20% magyar.

2. grafikon. Magyar helységnévtábla a magyarok aránya alapján – 10%

3. grafikon. Magyar helységnévtábla a magyarok aránya alapján – 20%

Szinte kivétel nélkül mindenhol üdvözlőtáblával köszöntik a község határát átlépőket. Az esetek több mint egyharmadában viszont nincs magyar felirat ezeken a táblákon. A Pozsonyi, Szenci, Kassa-vidéki és Nagymihályi járások magyarlakta településeinek több mint 50%-ában nincs magyar felirat az üdvözlőtáblákon.

4. grafikon. Magyar felirat az üdvözlőtáblákon járások szerinti felosztásban

A felmérésben részt vevő települések 33%-án már egyszer vagy többször előfordult, hogy a helységnév- és/vagy az üdvözlőtáblákon a magyar feliratot megrongálták. A legtöbb ilyen tapasztalatuk a Dunaszerdahelyi, a Rimaszombati és a Lévai járásba tartozó községeknek van.

3. táblázat. Előfordult, hogy a helységnévtáblán és/vagy üdvözlőtáblán megrongálták a magyar feliratot?

A polgármesteri hivatalok 76%-án feltüntették mind a hivatal, mind a település magyar nevét. A fennmaradó 24% megoszlik azon települések között, ahol sem a hivatal, sem a település neve nincs feltüntetve magyarul (10%), vagy csak a hivatal neve van magyarul (12%), esetleg csak a település neve van magyarul (1%). Utcanévtáblák a felmért települések több mint felében nincsenek. Ahol vannak, ott is csak az esetek 48%-ában vannak az utcanevek kiírva magyarul is. Több településen találkozhatunk olyan hibrid változatokkal, mint például a Bratislavai út, 13 helyen válaszolt úgy a megszólított polgármester vagy hivatali dolgozó, hogy ha más település neve szerepel utcanévként, akkor nem vagy nem minden esetben a magyar nevét tüntetik föl.

5. grafikon. Magyar utcanévtáblák a településen

Magyar feliratok tekintetében rosszabb a helyzet a busz- és vasútállomások esetében. Az 535 felmért település közel háromnegyedében a buszmegállóra csak szlovák helységnévtábla van kihelyezve, a vasútállomások esetében ez az arány több mint 90%.

6. grafikon. Helységnévtáblák nyelve a buszmegállókon

Ahogy az adatok mutatják, a települések többsége a kihelyezett táblák nyelvezetében nem következetes. Ha a legszembetűnőbb feliratokat nézzük, amik nehezen kerülhetik el a tekintetet – mint például a helységnévtábla, üdvözlőtábla és utcanévtábla –, akkor az adatokból az derül ki, hogy az 535 település csupán 14%-ában vannak magyar feliratok mindhárom táblatípuson. Ha ehhez még hozzávesszük a buszmegállók feliratait, akkor csupán 12 (2,2%) olyan települést találunk, ahol az összes említett táblatípuson van magyar felirat.

Oktatási és egészségügyi intézmények

A vizsgált települések háromnegyedében van óvoda. Ahol van, ott a legtöbb esetben csak egynyelvű, főleg magyar. Szlovákot és magyart is minden ötödik községben találhatunk.

7. grafikon. Óvoda a településeken

Az 535 település mintegy felében, 270-ben van magyar alapiskola. A 270 alapiskola 53,3%-a 1–4. évfolyamos, 46,6%-a pedig 1–9. évfolyamos. Tehát a felmérésben részt vevő összes település kevesebb mint negyedében, 23,5%-ában van lehetőség arra, hogy a diákok a magyar alapiskola 9 évfolyamát helyben végezzék el. Magyar középiskola a vizsgált községek 4,7%-ában van.

8. grafikon. Magyar alapiskola a településeken

Az egészségügyi intézmények tekintetében az általánosságban elmondható, hogy az 535 település 18,5%-ában, tehát 99-ben van helyben legalább egy orvos, kórház vagy legalább patika. Leggyakrabban általános orvos van a településen, a vizsgált községek közel harmadában. Kevesebb mint negyedükben van gyermekorvosi és fogászati rendelő, patika pedig minden ötödik településen van helyben.

4. táblázat. Azon települések százalékaránya, ahol megtalálhatók az alábbi egészségügyi intézmények (%)

A helyben lévő egészségügyi intézményekben a kommunikáció általában olyan nyelven folyik, ahogy a kliens megszólal. Átlagosan a községek egészségügyi intézményeinek több mint háromnegyedében tudnánk magunkat megértetni magyarul. Azon települések többsége, ahol a helybeli egészségügyi intézmények alkalmazottaival csak szlovákul vagy inkább szlovákul beszélhetünk, a Pozsonyi, Kassa-vidéki, Rozsnyói, valamint Nyitrai járásban található.

5. táblázat. A kommunikáció nyelve az egészségügyi intézményekben (%)

Hitélet és a szertartások nyelve

A 2001-es népszámlálási adatok alapján a dél-szlovákiai járások lakosságának 88,0%-a tagja valamely vallási felekezetnek. Közülük 68,0% vallja magát római katolikusnak, 7,3% evangélikusnak, 6,2% reformátusnak, 2,2% pedig görög katolikusnak.2 Felmérésünkből kiderül, hogy a vizsgált 535 település 97%-ában van valamilyen hit­élet, folynak egyházi szertartások. A római katolikus vallás hívei a települések többségében, 85%-ában helyben látogathatják a szertartásokat. A református hitéletről elmondható, hogy annak ellenére, hogy a dél-szlovákiai járások lakosságának csak 6,2%-a református, mégis a települések 47%-ában tartanak református szertartásokat. Ebből arra következtethetünk, hogy ugyan viszonylag kicsi, ám annál aktívabb vallási közösségről van szó. Jellemző ez az evangélikus vallásra is, hisz majdnem minden ötödik községben folyik evangélikus hitélet annak ellenére, hogy a lakosság csupán 7,3%-a tartozik ehhez a felekezethez.

9. grafikon. Hitélet/szertartások nyelve a településeken

Fontos tényező, hogy az adott szertartás milyen nyelven folyik. Ehhez a kérdéshez talán érdekes adalék egész Szlovákia és csak Dél-Szlovákia lakosságának összehasonlítása vallási hovatartozás szempontjából. Ha megvizsgáljuk a négy legelterjedtebb vallást, láthatjuk, hogy a római katolikusok aránya ugyanakkora dél-szlovákiai viszonylatban, mint szlovákiai viszonylatban. A protestánsok esetében már egészen más a helyzet. A reformátusok aránya jóval magasabb Dél-Szlovákia járásaiban, és az evangélikusoké is meghaladja az országos átlagot. Ami a görög katolikusokat illeti, fordított a helyzet, országos viszonylatban nagyobb az arányuk, mint dél-szlovákiai viszonylatban.

6. táblázat. Dél-Szlovákia és Szlovákia összehasonlítása felekezeti hovatartozás szempontjából (%)

Ezeknek az adatoknak a tükrében vizsgáljuk meg a vallási szertartások nyelvét felekezet szerint. A római katolikus szertartások elsősorban magyarul folynak (52%), vagy vannak szlovák és magyar szertartások is (39%). Ha külön vizsgáljuk a magyar többségű és szlovák többségű dél-szlovákiai településeket, akkor a következő adatokat kapjuk: ahol többségben élnek a magyarok, ott a római katolikus szertartások a települések 65%-án magyar nyelven folynak, 29%-án pedig mindkét nyelven. Ahol a szlovákok élnek többségben, a települések 12%-ában csak magyarul, 71%-ában pedig magyarul és szlovákul is.
A református szertartások inkább magyarok, az evangélikusok pedig inkább szlovákok. A református vallás esetében ez nem meglepő, hisz Dél-Szlovákiában jóval magasabb a hívei aránya, mint országos átlagban. A statisztikák szerint az evangélikusok is többen vannak ezeken a vidékeken, a szertartások mégis inkább csak szlovák nyelvűek. Ha ebből és az előző két példából indulunk ki – tehát hogy ahol vannak magyar katolikusok, ott az esetek túlnyomó többségében vannak magyar szertartások is, valamint mivel a reformátusok főleg magyarok, ezért vannak túlnyomórészt magyar szertartások –, feltételezhetjük, hogy nem a magyarok közt több az evangélikus, mint országos szinten, hanem hogy a dél-szlovákiai szlovákok körében gyakoribb ez a vallás az országos átlaghoz képest. Az anyanyelvhasználatra nézve levonhatjuk azt a következtetést, hogy a vizsgált területek közül a vallási szertartások az a terület, amelyen a szlovákiai magyarok anyanyelvhasználata a legjellemzőbb.

10. grafikon. Szertartások nyelve felekezetek szerint

Az önkormányzat és a lakosság közti kommunikáció

Vizsgálva az önkormányzati hivatal kommunikációját a lakossággal, a kutatás azt mutatja, hogy a magyarlakta települések önkormányzati hivatalaiban az ügyfelekkel történő szóbeli kommunikációra jellemző a magyar nyelv használata: így véli a megkérdezett polgármesterek 87,9%-a. Ezt a választ a következő kérdés igazolja, mely azt firtatja, mitől függ s kommunikáció nyelve. A hivatalok 88%-ában attól függ, hogy az ügyfél milyen nyelven szólal meg.

11. grafikon. Szóbeli kommunikáció az önkormányzati hivatal és a lakosság között

Nem ennyire egyértelmű a helyzet az írásos kommunikációnál. A polgármesterek elmondásából kiderül, hogy a hivatalok 70%-ához csakis szlovák nyelvű beadvány érkezik. 28%-ukhoz szlovák és magyar nyelven is érkeznek, és nem egész 2%-ot teszi ki azon hivatalok száma, amelyek általában magyar nyelven fogadnak beadványt. A hivatalok 72%-ának a beadványokra adott válaszai szlovák nyelvűek, a fennmaradó 28% a válaszadás nyelvét a beadvány nyelvétől teszi függővé.

12. grafikon. Az önkormányzati hivatalok aszerinti megoszlása, hogy milyen nyelvű beadványok érkeznek be hozzájuk

Ez az arány nem változik a falvak, városok nagysága alapján sem. Járásonként azonban véltünk felfedezni különbségeket. A hivatalok több mint 40%-a fogadott szlovák és magyar nyelven is beadványokat a következő járásokban: Tőketerebesi járás (47%), Dunaszerdahelyi járás (40,9%), Galántai járás (40,9%) és a Komáromi járás (63%).

Az önkormányzati hivatalok belső kommunikációja

Ami az önkormányzati képviselő-testületek üléseire készült írásbeli anyagokat illeti, a képviselő-testületek 22%-a készít írásbeli anyagokat magyar nyelven. Az általános érvényű rendeleteket az önkormányzatok csak 15%-ban jelentetik meg magyarul.
Közvetlen befolyása van annak a tényezőnek, hogy milyen járásról beszélünk. Egyes járásokban azon önkormányzati képviselő-testületek aránya, amelyek az ülésekre magyar nyelven készítenek írásbeli anyagokat, eléri a 40%-ot, ami a 22%-os országos átlaghoz viszonyítva magas eredmény. Ilyen magas arányokkal három járás büszkélkedhet, a Komáromi (44,7%), a Dunaszerdahelyi (46,9%) és a Tőketerebesi járás (39,5%).
Az általános érvényű rendeletek magyar nyelven való megjelentetése az önkormányzatokban két járásban éri el a 30%-ot, a Dunaszerdahelyi és a Tőketerebesi járásban.

13. grafikon. A képviselő-testületi ülések írásbeli anyagainak nyelve

14. grafikon. A képviselő-testület üléseinek nyelve

Tovább boncolva a képviselő-testület üléseinek nyelvhasználatát, kíváncsiak voltunk arra is, hogy amennyiben mindkét nyelven folynak az ülések, ez konkrétan mit jelent? Fontos megjegyezni, hogy a települések 17,4%-ában folynak mindkét nyelven a képviselő-testületek ülései, ami abszolút számban 93 települést tesz ki.
A kérdésre választ adók nagy része úgy nyilatkozott, hogy mindenki a saját anyanyelvén beszél, és értik egymást. Kevés azon települések száma, ahol valamilyen mó­don fordításhoz folyamodnának az ülés során. Főképp rögtönzött fordításokról beszélhetünk, amikor a felszólaló mondja el mondanivalóját mindkét nyelven. A válaszadók 13,8%-ának elmondása szerint az üléseken mindenki szlovákul beszél, s az ülést vezető személy mondja el a dolgokat két nyelven.

15. grafikon. Az önkormányzati ülések kétnyelvűsége a gyakorlatban

Az önkormányzati képviselő-testületeket vizsgálva helyet kell adnunk annak a kérdésnek is, vajon változott-e az önkormányzat nemzetiségi összetétele a korábbi választási időszakhoz képest, s ha igen, melyik nemzetiség javára. Az adatok azt mutatják, nem történt jelentős változás e téren. Hasonló arányban oszlik meg azon települések száma, ahol a korábbi időszakhoz képest több a szlovák (8,7%), illetve ahol több a magyar (9,4%) nemzetiségű képviselő.
A kutatott települések több mint 90%-ában a polgármester beszéli a magyar nyelvet, miközben a települések 74,2%-át magyar nemzetiségű polgármester vezeti és 20,5%-ban pedig bár nem magyar nemzetiségűnek vallja magát a polgármester, de a nyelvet beszéli, derül ki a felmérésből.
16. grafikon. A polgármester magyartudása

A következő két ábra még konkrétabb információkkal szolgál. Megfigyelhetjük, hogy azokon a településeken, ahol a magyar nemzetiségű lakosok száma eléri a törvényi küszöböt (20%), többségében magyar nemzetiségű polgármesterek vannak. A magyarul nem tudó polgármesterek száma azokon a településeken, ahol a magyar nemzetiségű lakosok száma eléri a 20%-ot, nagyon alacsony. A települések nem egész 3%-át magyarul nem tudó polgármester vezeti.
Azon településeken, ahol a magyar nemzetiségű lakosok száma nem éri el a törvényi küszöböt, más a helyzet. Nem egész 10%-ukat vezeti magyar nemzetiségű polgármester, 50%-ban pedig habár nem magyar, a nyelvet többé-kevésbé beszéli.

17. grafikon. A polgármester magyartudása a magyarok aránya alapján

18. grafikon. Járásonként vizsgálva a kérdést a következő eredményekre tettünk szert

Tájékoztató információk nyelvezete

A kutatott települések 65,6%-ában magyar nyelven is feltüntetik a polgármesteri hivatal tájékoztató feliratait és hivatalos hirdetményeit. 20,2%-ában nincsenek feltüntetve, 14,2%-ában pedig részben, attól függően, hogy miről van szó.

19. grafikon. A tájékoztató feliratok nyelve

Amikor arra kérdeztünk rá, mely információk jutnak el csak szlovákul a lakossághoz, a polgármesterek elsősorban a választásokkal kapcsolatos tájékoztatókat, információkat, általános érvényű rendeleteket, adókkal kapcsolatos nyomtatványokat, pályázati felhívásokat, meghívókat említették.
A településeken jelentős funkciót tölt be a hangosbeszélő. A felmérés eredményei szerint a települések 69%-ában először szlovák, utána pedig magyar nyelven hirdetnek. A települések 18%-ában pedig először magyarul, utána pedig szlovákul szólal meg a hangosbeszélő. A maradék esetben fele-fele arányban oszlik meg azon települések száma, melyekben vagy csak szlovákul, vagy csak magyarul hirdetnek (ez az arány 5-5%-ot tesz ki).
Az eredmények az aktuális helyzetre mutatnak rá. A kérdést – amelyet különböző törvények, rendeletek is befolyásolhatnak – viszont nagyobb távlatokban is érdemes kutatni. Ebben az esetben a 2009-ben elfogadott nyelvtörvény módosítása az idevágó jogszabály, mely szabályozta a hangosbeszélő által közvetített hirdetések nyelvét, sorrendjét. A felmérés igyekszik kutatni e törvény hatását is. A felmérés eredményei az alábbi változást mutatják:

7. táblázat. A hangosbeszélő nyelve – időbeli összehasonlítás (%)

20. grafikon. A hangosbeszélő nyelve 2009 előtt és jelenleg – grafikai összehasonlítás

Ha tájékoztatásról beszélünk, szót kell ejtenünk más médiumok használatáról a településeken. A hangosbeszélő után ilyen médiumként az internetes honlap és az ön­kormányzati újság szerepel.

21. grafikon. Az önkormányzati honlap nyelve

22. grafikon. Az önkormányzati újság nyelve

Az eredmények nemcsak a nyelvhasználatra mutatnak rá, hanem az önkormányzatok lehetőségeire is e téren. Észben kell tartanunk, hogy jobbára kisközségekről beszélünk, feltételezhetően alacsony költségvetéssel. Azokban az önkormányzatokban, ahol jelentetnek meg újságot, az adatok azt mutatják, hogy több mint 2/3-ukban két nyelven jelenik meg az újság (69,7%), az önkormányzatok 18,5%-ában csak magyar nyelven és 11,8%-ában csak szlovák nyelven jelentetnek meg újságot.
Törvények alkalmazása

Az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló (211/2000. 6. §) törvényben előírtak szerint bizonyos információkat az önkormányzatnak a törvényben előírt módon magyarul is nyilvánosságra kell hoznia. Mit mutat a törvény gyakorlati alkalmazása? A felmérés nyolc különböző információra kérdezett rá, kutatva azt, milyen nyelven hozták őket nyilvánosságra az adott településen.

A következő információk nyelvezetét vizsgáltuk:
– alapvető adatok,
– kérvények, panaszok, fellebbezések beadásának módja, határideje,
– az ügyintézés során követendő eljárás módja,
– a szerv eljárására vonatkozó előírások jegyzéke,
– illetékek,
– az önkormányzati és bizottsági ülések időpontja és programja,
– az ülések jegyzőkönyve, a javaslatok szövege, az elfogadott önkormányzati rendeletek szövege,
– a képviselők üléseken való részvételi statisztikája és szavazásaik adatai.

23. grafikon. Az információkhoz való szabad hozzáférésről (211/2000. 6. §) szóló törvényben megköveteltek szerinti információk nyelve

Az adatok azt mutatják, az információk nagy része csak szlovák nyelven jut el lakossághoz. Összegezve az eredményeket: átlagban az önkormányzatok 76,3%-a csak szlovák nyelven hozza nyilvánosságra az információkat, 4,8%-uk az információkat csak magyarul hozza nyilvánosságra, 18,9%-uk szlovák és magyar nyelven is nyilvánosságra hozza őket.

Ha járásonként vizsgáljuk a kutatás eredményeit, a következő tapasztalatokra teszünk szert: az információk nyilvánosságra hozatala szlovák és magyar nyelven legmagasabb arányban a következő járásokban biztosított: a Galántai, a Nagymihályi, a Komáromi, és a Dunaszerdahelyi járásban.

8. táblázat. Az információkhoz való szabad hozzáférésről (211/2000. 6. §) szóló törvényben megköveteltek szerinti információk nyelve – részletes adatok (%)

Vélemények, háttér

Kutatásunk szeretett volna megtudni többet arról, miként vélekednek polgármestereink a nyelvhasználatról a faluban, városban, mik a tapasztalataik, hogyan birkóznak meg a nyelvhasználattal a mindennapi életben, milyen észrevételeik vannak a témával kapcsolatban.
A válaszadó polgármesterek, hivatalnokok több mint fele (64,2%) nyilatkozott úgy, hogy nincs probléma a nyelvhasználattal. Pozitívan vélekednek a szlovák–magyar viszonyról, a polgármesterek többsége úgy véli, ha gondok akadnának, ők képesek ezeket megoldani. A közösség összetartó ereje, más gondok terhe háttérbe szorítja a nyelvhasználattal kapcsolatos problémákat.

„nincs probléma, ha lenne, már megoldottuk volna”
„itt nincs a kétnyelvűséggel gond”
„a hivatal megbirkózik a nyelvi nehézségekkel”
„mindenki használja a saját nyelvét”
„nem jellemzőek a nyelvi konfliktusok”
„kevés a munkalehetőség és a pénz, a szegénység a probléma, nem a nemzetiség”
„a problémát a helyi emberek a nagypolitikából veszik át”

Persze az együttélés hordoz magával gondokat is. Sokszor hallatott probléma a magyar terminológia hiányos ismerete, valamint az, hogy nincs idő és pénz a fordításra. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a kutatott települések 90%-a nem költ pénzt fordításra. A terminológia hiányos ismerete a kérdőív kitöltése során is megmutatkozott, mikor a kérdezőbiztosoknak szlovákul is fel kellett olvasnia egyes, főleg az ügyintézés során használt kifejezéseket, mivel a polgármester nem tudta, mire vonatkozott az adott kifejezés.

„szlovákul írjuk, magyarul intézzük…”
„a hivatal túl kicsi, se idő, se pénz, hogy 8-10 oldalakat fordítsanak mindig”
„Gramma jó lenne, ha folyamatosan fordítaná a dolgokat, mert helyben erre nincs kapacitás”
„a hivatalos iratokat nem győzik két nyelven írni, amúgy mindenki úgy beszél, ahogy akar”
„a magyarra való fordítás nehéz és időigényes, mert nem ismerik tökéletesen a nyelvet”
„HU nyomtatványokat kellene bebiztosítani! panasz, kérvény, határozat”
„mindent lehetne két nyelven, de nincs rá idő. A türelmetlenség a gond, a magyarok megértik a szlovákot is”
„Mivel központilag és hivatalosan nincsenek lefordítva a rendeletek és törvények, így helyi szinten nincs értelme fordítani azokat magyarra, mert nem lenne pontos. Nincs is rá helyi kapacitás”
„nem ismerik az emberek a szaknyelvet, a magyar ügyintézéskor keveréknyelvet használnak”
„A jelenlegi állapotok mellett sem pozitív, sem negatív állapotokat nem lehet megfogalmazni. A jelenlegi viszonyok alapján többet a lakosságnak nem tud juttatni, habár az igények megkövetelnék”
„a magyar nyelvhasználat szempontjából szükség van arra, hogy a nyelv megtalálható legyen a hivatalos anyagokban, levelezésben is”

Néhányan úgy látják, a magyarok nem élnek jogaikkal, alkalmazkodnak, és inkább az államnyelvet használják. Ezzel szemben problémát okoz a hiányos szlovák nyelvtudás is, véli így a megkérdezett polgármesterek egy hányada. Főleg hivatalokban, kórházakban okoz a nyelv gondokat, meg nem értést. Néhol problémákat okoz a hangosbeszélő működtetése is. A nyelv használata mellett a sorrend és a zene is nemtetszést okoz.

„kevesen tudnak szlovákul”
„törvényileg erősen korlátozott a magyar nyelv használata – a hivatalokban az idős lakosokhoz próbálnak előzékenyek lenni, a fiataloktól elvárják a szlovák nyelvtudást”
„az idősebbek segítése, akik nem teljesen beszélnek szlovákul”
„kórházban az idős magyar, szlovákul nem tudó betegekkel való bánásmód lekezelő”
„az időseknek nehézkes az ügyintézés a járási hivatalokban”
„a fiatalok esetében jellemző a kétnyelvűség”
„a lakosoknak kell alkalmazkodniuk, nem a hivataloknak”

Néhol konfliktusok is adódtak a nyelvhasználattal kapcsolatban.

„a magyar zenét a hangosbeszélőben reklamálta egy helybeli szlovák nemzetiségű lakos”
„a lakosság nehezen fogadta el, hogy először szlovákul hirdetünk. Nincs kapacitás a faluban az újság kétnyelvű kiadására”
„megrongálták néhányszor az üdvözlőtáblát”

Polgármestereink szót ejtettek az újonnan beköltözött szlovák családokról és a velük való együttélés gondjairól, valamint a magyarok alkalmazkodásáról, beolvadásukról a szlovák környezetbe.

„A településre egyre kevesebb magyar fiatal költözik, egyre többen költöznek be más nemzetiségűek”
„…gond az asszimiláció”
„ma jellemzőek a komoly problémák. A nemrég beköltözött szlovák családok tesznek panaszt”

24. grafikon. A hivatalos nyelvhasználat helyzete a polgármesterek szubjektív véleménye szerint
A kérdezőbiztosok elmondása szerint maga a kérdőív az egyes kérdésekkel ráébresztett néhány polgármestert arra, hogy törekedjen a törvények alaposabb megismerésére és betartására, a magyar nyelv szélesebb körű alkalmazására. Reméljük, ez a gyakorlatban is megmutatkozik majd.

Összegzés

A kutatás eredményei egyértelműen rámutatnak, hogy ha a nyelvhasználatot átfogóan akarjuk elemezni, elsősorban különbséget kell tennünk az írásos és a szóbeli nyelvhasználat között. A magyarlakta településeken két magyar magyarul szól egymáshoz: legyen szó hivatalról, egészségügyi intézményről, önkormányzati ülésről vagy egyházi szertartásról. Ha viszont valaki szlovákul szólal meg, a képviselő, hivatali dolgozó, egészségügyi alkalmazott szlovákra vált és alkalmazkodik az ügyfélhez. Az ide vonatkozó kérdésekből ugyanis egyértelműen az derül ki, hogy az önkormányzati hivatal vagy egészségügyi intézmény dolgozói olyan nyelven kommunikálnak az ügyféllel, ahogy az megszólal. Az írásos kommunikációt tekintve már egészen mást látunk: a táblákról és feliratokról gyakran lemarad a magyar felirat a magyar többségű településeken is, a magyar lakos a magyar hivatalnokhoz szlovák beadványt nyújt be, a belső használatú dokumentumokat az önkormányzatok automatikusan csak szlovákul írják, az információk magyar fordítására úgymond nincs kapacitás. A pénzügyi vonzat természetesen reális ok lehet főleg a kisebb településeken, ám emellett nem elhanyagolható a lakossági igény hiánya, az alkalmazkodás, beletörődés. Optimistán nézve a helyzetet viszont talán remélhetjük, hogy a kutatás némileg felhívta a figyelmet a nyelvhasználat terén nem kiaknázott lehetőségekre, és a legközelebbi alkalomkor talán nem „felejtődik le” a magyar felirat a táblákról, esetleg a hivatali dolgozó megemlíti a magyar lakosnak, hogy beadványát írhatja magyar nyelven is, hisz joga van hozzá.