Kérlek segíts az új filmünk elkészítésében! Támogasd Te is! »

Határon átnyúló hatás mérése Szlovákiában és Magyarországon: Egy empirikus kutatás tapasztalatai

Az Európai Unió a 2007–2013-as fejlesztési időszakban 6 milliárd eurót különített el a határon átnyúló együttműködési programok támogatására, amelyből 60 program keretében több mint 6000 projekt valósult meg.1 A jelenlegi, 2014–2020 közt tartó fejlesztési időszakra elkülönített összeg 10%-kal magasabb ennél, 6,6 milliárd euró. A projektek sikerességét, hatékonyságát jellemzően olyan mutatókkal mérték, mint a támogatott térségben levő vállalkozások számának növekedése, a munkalehetőségek bővülése a régióban, vagy olyan esélyegyenlőségi indikátorok teljesülése, mint a nők aránya a projektmenedzsmentben.
Véleményünk szerint ezek az indikátorok annyira közvetett módon fogják meg a projektek hatékonyságát, hogy lényegében alkalmatlanok a határon átnyúló hatás mérésére. Célunk éppen ezért egy olyan mérőeszköz létrehozása volt, amely közvetlen módon tudja értékelni a határon átnyúló programok hatékonyságát, sikerességét. Ennek az eszköznek az alapjai a következő módszerek voltak:
– Mentális térképezés: hogyan látják a határ mentén élők a határ túloldalát, az ottani településeket, szolgáltatásokat és (gazdasági) lehetőségeket;
– Nyelvi készségek mérése: milyen mértékben beszélik a határ mentén élők a szomszédos ország nyelvét, mennyire funkcionálisak a nyelvi készségeik;
– Pozíciógenerátor: milyen mértékben terjednek ki a társadalmi kapcsolathálóik a határ túloldalára

1. Módszertani megfontolások

1.1. Az adatfelvétel helyszínei

A javasolt mérőeszközt egy pilotkutatás keretei között teszteltük, amely egy időben négy helyszínen zajlott a magyar–szlovák határ mentén. Mindkét országban két-két helyszínt választottunk: Magyarországon Esztergomot és Mosonmagyaróvárt, Szlovákiában pedig az előbbiekhez közeli Párkányt (Štúrovo) és Somorját (Šamorín). A kutatási design központjában az összehasonlítás állt, ennek a célnak a választott települések több szempontból is eleget tesznek.

Esztergom a 2011. évi népszámlálás idején 28 926, Mosonmagyaróvár pedig 32 004 lakossal rendelkezett, akik túlnyomó többsége magyar nemzetiségűnek vallotta magát, egyik városban sem élnek jelentős számban kisebbséghez tartozók.
Párkány és Somorja a magyarországi városoknál némileg kisebbek, Párkányban a 2011. évi népszámlálás idején 10 919 személyt, Somorján pedig 12 726 személyt számoltak meg. Mindkét városban jelentős lélekszámú magyar kisebbség él: Párkányban 6 624-en (60,7%), Somorján pedig 7 309-en (57,4%) vallották magukat magyar nemzetiségűnek.
Esztergom és Párkány az Ister-Granum EGTC, Mosonmagyaróvár és Somorja pedig az Arrabona EGTC tagtelepülései, ezen túl Párkány és Esztergom, illetve Somorja és Mosonmagyaróvár is testvértelepülések. Párkány és Esztergom között az együttműködés hosszú múltra tekint vissza, a két város polgármestere 1999-ben állapodott meg először egy regionális szintű együttműködésről, aminek a két ország egyidejű csatlakozása az Európai Unióhoz további lendületet adott.2 Az Arrabona EGTC 2010-ben jött létre.3
Esztergom és Párkány határátkelők, a két települést 2001 óta a Mária Valéria híd köti össze, korábban pedig komppal lehetett átkelni a Dunán. Somorja és Mosonmagyaróvár között azonban nincs közvetlen összeköttetés. A legközelebbi határátkelő Mosonmagyaróvártól közúton 18 km-re (Rajka–Oroszvár), Somorjától pedig kb. 27 km-re (Bős–Lipót) található.
Az összehasonlítás tehát két dimenzióban is történhet: egyrészt a két magyarországi és a két szlovákiai mintát egymással is össze tudjuk vetni, ami révén vizsgálható a közvetlen összeköttetés és a hosszabb múltra visszatekintő együttműködés hatása, másrészt összehasonlítható a két szlovákiai minta a két magyarországival, ami rámutat a szomszédos országban élő kisebbségi közösség szerepére.
Ezen a négy helyszínen kérdezőbiztosok segítségével településenként 125 kérdő­ívet vettünk fel. A kérdezés a négy helyszínen a rugalmas kérdőívezés módszerével zajlott (Letenyei 2004), ennek megfelelően a kérdezőbiztosnak mindent jeleznie kellett, ami a helyszínen elhangzott, így többek között azt is, hogy a kérdezettel tegeződött vagy magázódott, felhasználta-e a kérdéshez megadott standard kiegészítő értelmezéseket, a válaszadó mondott-e valamit a válaszon túl. Ezt az adatgyűjtést kiegészítette egy on­line kérdőíves vizsgálat, amelyben a mintát magyarországi vállalatok képviselői alkották. Jelen tanulmány a papíralapú lekérdezés válaszain alapul.
1. ábra. A válaszadók megoszlása iskolai végzettség szerint

mental1
2. ábra. A válaszadók megoszlása szubjektív jövedelmi helyzetük szerint

mental2
A minták társadalmi összetétele hasonló. A szlovákiai mintákban magasabb azoknak az aránya, akik érettségivel rendelkeznek, azonban a két szlovákiai minta egymástól nem különbözik szignifikánsan. A válaszadók szubjektív jövedelmi helyzete azonban két magyarországi mintában szignifikánsan különbözik: a mosonmagyaróvári válasz­adók valamelyest jobb jövedelmi helyzetről számoltak meg. A szlovákiai minták nem különböznek egymástól, illetve a mosonmagyaróvári mintától sem szignifikánsan.
A szlovákiai mintákban nagy arányban találunk magyar anyanyelvűeket: Párkányban 99-en, Somorján pedig 116-an magyar anyanyelvűek, rendre 20-an és 6-an pedig szlovák anyanyelvűek, ugyanakkor közülük 18-an, illetve 4-en beszélnek magyarul. A magyarországi mintákban nincsenek szlovák anyanyelvűek, a válaszadók kevés kivételtől eltekintve magyar anyanyelvűek.
1.2. Mentális térképezés

A mentális térképezés módszere abból indul ki, hogy a térhasználat átrajzolja tudatunkban az adott tér tényleges képét, és hatással van arra, hogy mit tekintünk közelinek vagy távolinak, sajátnak vagy idegennek. A mentális vagy kognitív térképezés „pszichológiai folyamatok sorozatából álló folyamat, amely megjegyzi, kódolja, raktározza, előhívja és dekódolja a mindennapi térbeli környezetre (…) vonatkozó információt”. (Down és Stea 1973)
Az általunk javasolt mérőeszköz – kérdőív és online kérdezést szolgáló szoftver – a következőket mérte:
– Hányszor járt a megkérdezett a szomszéd országban;
– Hány települést ismer (településnevek és/vagy helyük a térképen);
– Egy útvonalat, amelyet bejárt a szomszéd országban;
– Ezen az útvonalon lévő csomópontokat, tájékozódási pontokat, illetve;
– A legjobban ismertként választott településen bizonyos tájékozódási pontokat.

A papíralapú kérdőív esetében mindezeket kötetlen térképrajzoltatással kérdeztük le, online kérdezésnél pedig egy megadott vaktérképen kellett jelölni. A kutatás eredményei végső soron azt teszik mérhetővé, hogy ismerik-e a válaszadók, és milyen mértékben a szomszéd országot.

1.3. Pozíciógenerátor

A határon átnyúló együttműködés támogatását célzó projektek további társadalmi hatása lehet a határ két oldalán élők közötti interakciók, és következésképpen az emberek kapcsolathálózatának sűrűbbé válása, az államhatárokat átmetsző kapcsolatok megjelenése.
A megkérdezettek határon átnyúló társadalmi kapcsolatainak mérésére az ún. pozíciógenerátor módszert választottuk (Lin–Dumin 1986, Lin, Fu és Hsung 2001). Ennek lényege, hogy a kérdezettnek jeleznie kell, ismer-e különböző foglalkozású személyeket. A kiválasztott pozíciók olyan, a határ menti térségben élő emberek szempontjából releváns foglalkozások, amelyek a társadalmi struktúra vertikális és horizontális dimenziói mentén is alkalmasak a megkérdezett kapcsolathálózatának diverzitását vizsgálni (Lin–Erickson 2008).
A pozíciógenerátorhoz hasonló módon vizsgáltuk a különböző szolgáltatásokhoz való viszonyt is: a kérdezettet arra kértük, hogy a felsorolt szolgáltatástípusok és helyek (város, falu) közül jelölje meg azokat, amelyekből van kedvence, egyrészt a lekérdezés országában, másrészt a szomszédos országban.

1.4. Nyelvi készségek

Végül, a vizsgálat harmadik elemeként egy szólista segítségével mértük a megkérdezettek nyelvi készségeit a szomszédos ország hivatalos nyelvéből. A listában olyan szavak szerepeltek, amelyek relevánsak a szomszédos országban járó emberek számára, így elsősorban bizonyos szolgáltatások, közintézmények, a közlekedéshez kapcsolódó kifejezések és az ezeket megjelenítő képek. Ezek ugyanis olyan kifejezések, amelyekkel a közterületeken találkozhatunk, az adott ország gyakori meglátogatása során elsajátíthatók, akkor is, ha az illető személy egyébként nem beszéli a szomszéd ország nyelvét. Ezen túl ezek a fogalmak fontos szerepet játszhatnak a tájékozódásban, legyen szó térképek használatáról vagy pedig útbaigazítás kéréséről.
A válaszadóknak előbb a lekérdezés országának nyelvén felolvasott szavakat kellett a szomszéd ország nyelvére lefordítania, majd azokat a szavakat, amelyek nem szerepeltek aktív szókincsében – eltérő sorrendben – a szomszéd ország hivatalos nyelvéről a lekérdezés országának nyelvére kellett fordítania. Végül a kérdezettnek fel kell ismernie, mit ábrázolnak a sem az aktív, sem a passzív szókincsében nem szerepelő kifejezésekhez társított képek.
2. Eredmények

2.1. Mentális térkép

A szomszéd országgal való kapcsolat legalapvetőbb formája, amelyet vizsgáltunk, az volt, hogy járt-e már a válaszadó az élete során az adott országban. A magyarországi minták, illetve a két szlovákiai minta páronként nem különböztek egymástól abban a tekintetben, milyen arányban jártak már a szomszéd országban, ha azonban a magyarországi mintákat a szlovákiai mintákkal hasonlítjuk össze, látszik, hogy a szlovákiai mintákban ez az arány sokkal magasabb, Párkányban nem találunk olyanokat, akik nem jártak még Magyarországon, és Somorján is csak ketten vannak ilyenek a mintában. Ezzel szemben a magyarországi mintákban ez az arány 75% körül van. Arra, hogy járt-e a megkérdezett Szlovákiában, az iskolai végzettség és a jövedelem egyaránt hatással van. Az iskolai végzettség növekedésével nő annak a valószínűsége is, hogy az adott válaszadó járt már Szlovákiában. Emellett az is megfigyelhető, hogy a nagyon hátrányos jövedelmi helyzet akadálya lehet annak, hogy valaki ellátogasson a szomszéd országba.

3. ábra. A válaszadók megoszlása aszerint, jártak-e már a szomszéd országban

mental3
Azok a megkérdezettek, akik jártak már a szomszéd országban, ezzel kapcsolatban további kérdéseket is kaptak. Egyrészt meg kellett nevezniük azt a várost, ahol eddig a legtöbbet jártak, illetve megnevezhettek további öt várost, ahol ritkábban, de ugyancsak megfordultak. Az elsősorban megnevezett városok jellemzően viszonylag közel voltak a kérdezés helyéhez, mindenekelőtt a szomszéd ország legközelebbi megyéiben találhatók. Az adatokból egyértelműen látszik Esztergom és Párkány szoros kapcsolata. Somorján elsősorban Győrt, másodsorban Budapestet nevezték meg, Moson­ma­gyaróvár pedig a harmadik, mindössze 5 jelöléssel; Mosonmagyaróváron Pozsonyt jelölték a legtöbben, Somorja csak Dunaszerdahellyel holtversenyben a második, 10 jelöléssel.
Ha ehhez hozzávesszük a további településeket, ahol a válaszadók jártak – összesen további 5 települést adhattak meg – jelentősen megnő a megnevezett települések száma, és nagyobb számban találunk a lekérdezés helyétől távol fekvő településeket. Az összesített listában továbbra is nyilvánvaló Esztergom és Párkány szoros kapcsolata: a párkányi válaszadók közül csak 4-en nem nevezték meg Esztergomot, az esztergomi mintában pedig 85 említéssel magasan vezet Párkány, a második Pozsony (13) és harmadik Komárom (12) előtt. A mosonmagyaróváriak az összesítés alapján is Pozsonyt nevezték meg legtöbbször (72), Somorja a második helyen végzett (21), Dunaszerdahely a harmadik (17). A somorjaiak közül Győrben jártak a legtöbben (115), Budapest a második (102), Mosonmagyaróvár csak a harmadik (33). Ebben szerepe lehet annak, hogy bár légvonalban mindössze kb. 17 km-re fekszik egymástól, közúton viszonylag nehezen megközelíthető, ellentétben Párkánnyal és Esztergommal, amelyeket 2001 óta ismét híd köt össze.
A határ közelében fekvő települések mellett jellemzően a hagyományos üdülőövezetek települései kaptak még viszonylag sok említést: a Magas-Tátra települései és Pöstyén Szlovákiában, illetve a Balaton Magyarországon. A szlovákiai válaszadók ezen túl viszonylag nagy számban említettek magyarországi nagyvárosokat, elsősorban megyeszékhelyeket (pl. Egert, Debrecent, Szegedet, Pécset).
Esztergomban a lehetséges 6-ból átlagosan 1,42 települést neveztek meg, Moson­magyaróváron 1,85-öt, a somorjai mintában 4,85, a párkányi mintában pedig 4,91 volt az átlag, amiből látszik, hogy a szlovákiai válaszadók – elsősorban a szlovákiai magyarok – jobban ismerik Magyarországot, mint a magyarországi válaszadók Szlovákiát.
A megnevezett települések száma Esztergomban és Párkányban az iskolai végzettséggel, Mosonmagyaróváron és Somorján pedig a szubjektív jövedelmi helyzettel mutat összefüggést. Esztergomban a diplomások átlagosan 2 települést, az érettségizettek 1,5-öt, a legfeljebb szakmunkás végzettségűek mindössze 0,9-et neveztek meg. Párkányban az érettségi a határ. Akinek nincs érettségije, átlagosan kb. 4,4 települést, míg az érettségivel vagy diplomával rendelkezők kb. 5,1–5,2 települést neveztek meg. Mosonmagyaróváron azok, akik nehezen vagy nagyon nehezen jönnek ki a jövedelmükből 1,33 települést, a kedvezőbb helyzetben lévők pedig 2,1 települést tudtak megnevezni. Somorján a megfelelő értékek 3,8 és 5.
Az elsőként megnevezett településsel kapcsolatban arra is rákérdeztünk, hányszor járt ott a válaszadó. Erre a magyarországi mintában viszonylag kevesen válaszoltak: 54-en Esztergomban és 77-en Mosonmagyaróváron. Az azonban egyértelműen látszik, hogy az esztergomiak sokkal többször jártak az adott településen: átlagosan 31,4-szer, míg a mosonmagyaróváriak csak 9,9 alkalommal. A szlovákiai mintákban kiemelkedően magas értékeket kaptunk: a párkányiak átlagosan 581, a somorjaiak pedig 70 látogatásról számoltak be. Az eloszlások ferdesége miatt célszerű a mediánértékeket is megvizsgálni, ezek Párkányban 324,9, Somorján 30, Esztergomban 20, Mosonmagyar­óváron pedig 5. Ezek a számok rámutatnak az Esztergom és Párkány közötti szoros kapcsolatra, amiben véleményünk szerint jelentős szerepe van a két város közelségének és az ezeket összekötő hídnak, de arra is, hogy a határon át történő mozgásban elsősorban a szlovákiai magyarok vesznek részt.
A látogatások gyakoriságának a fenti mellett egy másik mutatója, hogy azok, akik jártak már a szomszéd országban, hányszor jártak ott az utóbbi 12 hónap folyamán. Esztergomban 12-en voltak, akik egyszer sem jártak Szlovákiában ebben az időszakban, Mosonmagyaróváron 39-en, Somorján 10-en, Párkányban pedig mindössze 4-en nem voltak a szomszéd országban az utóbbi időben.
Az esztergomi válaszadók az elmúlt 12 hónapban átlagosan 34,7-szer jártak szomszéd országban, a párkányi válaszadók 30,12-szer, a somorjaiak 8,47-szer, a mosonmagyaróváriak pedig mindössze 1,94-szer. A mediánértékek alapján az első két minta helyet cserél: a medián Párkányban a legmagasabb, 20 látogatás, Esztergomban 13,5, Somorján 4, Mosonmagyaróváron pedig 1, vagyis a válaszadók fele legfeljebb, a másik fele pedig legalább ennyiszer járt a szomszéd országban. Mindkét mutató alapján feltűnően szorosnak mutatkozik az esztergomiak és párkányiak kapcsolata a szomszéd országgal, illetve megmutatkozik az is, hogy Somorján Mosonmagyaróvárhoz képest magasabbak az értékek, amiben jelentős szerepe lehet a magyar kisebbség jelenlétének.

 

mental-graf4

5. ábra. Párkányban és Somorjában megnevezett települések (Párkány – zöld, Somorja

4. ábra. Esztergomban és Mosonmagyaróváron megnevezett települések (Esztergom – zöld, Mosonmagyaróvár – piros)

mental-graf5
A látogatások gyakoriságában a magyarországi minták esetében sem az iskolai végzettségnek, sem a jövedelemnek nincs kimutatható hatása, azonban elmondható, hogy mindkét mintában a fiatalabbak többször jártak Szlovákiában. Párkányban és Somorján egyaránt kimutatható az iskolai végzettség kapcsolata a látogatások gyakoriságával: a párkányi diplomások 49-szer, az érettségizettek 25-ször, a legfeljebb szakmunkás végzettségűek pedig mindössze 19-szer jártak Magyarországon az elmúlt évben. Somorján a különbség az érettségivel rendelkezők és nem rendelkezők között húzódik, a magasabb végzettségűek kb. 10–11-szer, az alacsonyabb végzettségűek nem egész 3-szor jártak Magyarországon az elmúlt 12 hónap során. A szubjektív jövedelmi helyzetnek csak Somorján van kimutatható hatása. Ez is azt mutatja, hogy Somorján a magyarországi út anyagi kérdés is, ellentétben Párkánnyal, amiben a már fent említett közelségnek és könnyű megközelíthetőségnek van kiemelt szerepe.

Az úti cél és a szomszéd országbeli utazás gyakorisága mellett arra is rákérdeztünk, milyen célból látogattak a válaszadók Magyarországra, illetve Szlovákiába. A megkérdezettek egyrészt saját szavaikkal is válaszolhattak, másrészt megadott tevékenységekről is megkérdeztük őket, végezték-e már a megadott tevékenységet a szomszéd országban. A két kérdésre adott válaszok összhangban voltak, így e tanulmányban terjedelmi okokból csak a zárt kérdésekre adott válaszokat mutatjuk be, a nyitott kérdésekre született válaszokra csak rövidebben utalunk, az eredmények további árnyalása céljából.

6. ábra. Hányan végeztek különböző tevékenységeket a szomszéd országban?

mentalgraf6

A látogatás legjellemzőbb célja Somorján és Mosonmagyaróváron a rekreáció (kirándulás, üdülés, turisztika) volt, de sokan – talán az előbbihez kapcsolódóan – végeztek a szomszédos országban kisebb-nagyobb bevásárlást, ebédeltek, szórakoztak és viszonylag magas volt azoknak az aránya is, akik rokonokat vagy barátokat látogattak. Elsősorban Esztergomban és részben Párkányban is a rekreációnál nagyobb volt a vásárlás jelentősége. Esztergomban a nyitott kérdésre külön kiemelték a sokáig kedvezőbbnek számító szlovákiai üzemanyagárakat, illetve a párkányi vásárt, és Esz­tergomban többen megjegyezték, hogy a látogatást az is motiválta, hogy Párkány közel van és könnyen megközelíthető. A munkavállalás, tanulás, orvoslátogatás összes­sé­gében a kevésbé jellemző tevékenységek közé tartozik, ám Párkányban és Eszter­gomban valamelyest nagyobb a jelentősége, mint a másik két helyszínen.
Mosonmagyaróváron átlagosan 1,81 tevékenységről, Esztergomban 1,39 tevékenységről számoltak be. A szlovákiai mintákban ezek az értékek is magasabbak voltak: Párkányban 5,70 tevékenységre, Somorján pedig 5,66-ra mondták, hogy végezték már Magyarországon. A különbségek páronként nem szignifikánsak, a valamelyest magasabb mosonmagyaróvári értékben pedig annak is szerepe lehet, hogy az üdüléshez, kiránduláshoz kapcsolódóan többféle más tevékenységet (ebéd, szórakozás) is végeztek.

7. ábra. A válaszadók megoszlása aszerint, élnének-e néhány évig munkavállalás céljából a szomszéd országban

mentagraf7
A kérdezettek nyilatkozhattak arról, nyitottak lennének-e arra, hogy néhány évig, munkavállalás céljából a szomszéd országban éljenek. A kérdés két részből tevődött össze: egyrészt arra kellett válaszolniuk, élnének-e azon a településen, ahol eddig a leggyakrabban jártak, másrészt szabadon is megnevezhettek olyan települést, ahol élnének. A 7. ábra összesítve mutatja, a két kérdésre válaszolók összesítve milyen arányban voltak nyitottak arra, hogy a szomszéd országban éljenek néhány évig. Látható, hogy a szlovákiai városokban – a szlovákiai magyarok jelenlétéből adódóan – magasabb azok aránya, akik ezt a lehetőséget el tudják képzelni, ugyanakkor a magyarországi minták közül láthatóan Esztergomban magasabb azoknak az aránya, akik élnének a szomszéd országban.

2.2. Határon átnyúló kapcsolatok

A mérőeszköz második eleme a határon átnyúló személyközi kapcsolatokat mérő pozíciógenerátor volt. A pozíciók összeállításánál szem előtt tartottuk, hogy azok a társadalmi struktúra horizontális és vertikális dimenziói mentén is alkalmasak legyenek a kapcsolathálózatok diverzitásának mérésére. Összességében a megkérdezettek kapcsolathálózatai kevéssé nyúltak át a határon túlra. A felsoroltak közül Esztergomban átlagosan 1,35 pozíciót, Mosonmagyaróváron 0,67-et, Somorján 2,8-at, és Párkányban is mindössze 3-at érnek el a szomszédos országban. A különbség a minták között elsősorban abban mutatkozik, hogy Esztergomban és Párkányban találunk jelentősebb arányban olyanokat, akik viszonylag sok pozíciót elérnek. A felső decilisek határai Esztergomban 6 elért pozíció, szemben a mosonmagyaróvári 2 pozícióval, Párkányban pedig 9 a somorjai 7 pozícióval szemben, vagyis az egyes városokban a legtöbb kapcsolattal rendelkező 10% legalább ennyiféle foglalkozású embert ér el a szomszéd országban.
Természetesen jelentős különbségek vannak az egyes foglalkozások között. Vannak, amelyeket viszonylag sokan ismernek, így például pedagógust, kisvállalkozót, orvost, nővért/ápolót. Ezzel szemben kevesen mondták, hogy bejárónőt, segédmunkást, traktorost, rendőrt ismernének.
8. ábra. Hányan ismernek különböző foglalkozású embereket a szomszéd országban?

mental8

9. ábra. Hányan számoltak be kedvenc szolgáltatásokról és helyekről a szomszéd országban?

mental9
A kapcsolathálózathoz hasonló módon vizsgáltuk a szomszédos országban való szolgáltatáshasználatot. A kérdés egész pontosan arra vonatkozott, vannak-e különböző típusú kedvenc szolgáltatásaik és településeik a szomszéd országban. Esztergomban átlagosan 1,1 kedvenc helyről, Mosonmagyaróváron 0,7-ről, Párkányban 2,1-ről, Somorján pedig 2,3-ról számoltak be, vagyis ismét a szlovákiai mintákban kaptunk magasabb értékeket. A két magyarországi helyszín szignifikánsan különbözik egymástól, bár vannak kivételek, a legtöbb típusú szolgáltatáshoz és településhez az esztergomi válaszadók jobban kötődnek. Párkány és Somorja azonban az összesítés szempontjából nem különbözik, vannak azonban szolgáltatások, amelyekhez a somorjaiak, másokhoz pedig a párkányiak kötődnek jobban.

2.3. Nyelvi készségek

10. ábra. Hány megkérdezett aktív szókincsében szerepelnek a különböző kifejezések

mental10
Végül a mérőeszköz harmadik pillérét a nyelvtudást mérő kérdéssor alkotta. Párkányban és Somorján a 26 kifejezésből átlagosan 24,6, illetve 24,4 szót ismertek aktívan. Ennek oka, hogy e két mintában a válaszadók túlnyomó többsége magyar anyanyelvű vagy idegen nyelvként beszél magyarul. Mosonmagyaróváron senki nem beszél szlovákul, és Esztergomban is mindössze 10-en beszélik a szomszéd ország nyelvét, idegen nyelvként. A felsorolt szavak közül Esztergomban átlagosan 5,1 szót, Mosonmagyaróváron pedig 4,2 szót ismertek aktívan. Az átlag azonban érzékenyebb a kiugró értékekre, így célszerű a mediánt is megvizsgálni, amelynek értéke Eszter­gom­ban 4, Mosonmagyaróváron pedig mindössze 1 szó, vagyis a különbséget nem okozhatja a szlovákul beszélők jelenléte az esztergomi mintában.
Ugyanakkor eltűnik a két város közötti különbség, ha az idegen nyelvű kifejezés felismerését is számításba vesszük. Ez utóbbiban a mosonmagyaróvári válaszadók jobban teljesítettek. Esztergomban átlagosan 10 szót tudtak aktívan vagy ismertek fel, Mosonmagyaróváron pedig átlagosan 9,2-t, a medián mindkét mintában 9.
A felsorolt szavak között voltak ismertebbek és kevésbé ismertek egyaránt. Összességében viszonylag sokan ismerték azokat a szavakat, amelyek magyar, illetve szlovák alakja hasonlít egymásra vagy valamely más nyelvben használt formára, pl. rendőrség, posta, szálloda, bankautomata. A legkevésbé ismertek, pl. újságárus, színház, városháza, könyvtár, esetében a két nyelvi alak jelentősen különbözik. A szavak ismertségi sorrendje Esztergomban és Mosonmagyaróváron hasonlóan alakult, néhány szó esetében azonban jelentősebb különbségek figyelhetők meg. Így például a közjegyző, vasútállomás, kocsma vagy épp a templom esetében.

11. ábra. Hány megkérdezett aktív vagy passzív szókincsében szerepelnek a különböző kifejezések

mental11
3. A különböző mutatók összefüggései

A kutatás három pillérre épülve vizsgálta a határon átnyúló (CBC) projektek hatását. Ennek megfelelően a szomszéd országgal való kapcsolatot több skálán is mérni tudtuk. A mentális térképezésen belül ilyen mutatók voltak, hogy hányszor járt az elmúlt 12 hónap folyamán a szomszéd országban, hányszor járt összesen azon a településen, amelyen eddig legtöbbször járt, hány települést tudott megnevezni, illetve hogy látogatásai során hányféle tevékenységet végzett. További mutatóként pedig adódik a szomszédos országban elért pozíciók száma, a kedvenc szolgáltatások száma, végül az aktív szókincs, illetve a teljes – aktív és passzív – szókincs. Ezek a mérőeszközök – a mentális térképezés, határon átnyúló személyes kapcsolatok, nyelvi készségek egyes mutatói – eredményei természetesen többé-kevésbé összhangban vannak, korrelálnak egymással, ugyanakkor mivel ezek a kapcsolat különböző, többé-kevésbé független dimen­zióit mérik, ez a korreláció nem valósul meg feltétlenül minden változópár között. A meglévő és főleg hiányzó korrelációk további adalékokkal szolgálhatnak a szomszéd országgal való kapcsolat szempontjából.4
Esztergomban például egyértelmű, erős korreláció van a látogatások gyakoriságát mérő két változó között, ami Mosonmagyaróváron nem mutatható ki. Ez is arra utal, hogy Esztergomban a látogatások jellemzően egy adott településre összpontosulnak – ez a válaszadók többsége számára Párkány. A mosonmagyaróváriak számára azonban nincs ilyen kitüntetett település, a legfrissebb szlovákiai utazások nem feltétlenül arra a településre vezettek, ahol eddig a legtöbbször jártak. Erre enged következtetni, hogy Mosonmagyaróváron közepesen erősen összefügg az elsőként megnevezett településen tett látogatások száma a megnevezett települések számával.
Ugyancsak érdekes, hogy a magyarországi mintákban az elért pozíciók, a kedvenc szolgáltatások, illetve a végzett tevékenységek száma egyaránt a megnevezett települések számával függ össze legerősebben, a látogatások gyakoriságával pedig sokkal gyengébben korrelál, ha egyáltalán, vagyis nem elsősorban azok rendelkeznek sok kapcsolattal és kedvenccel, akik sokszor jártak Szlovákiában, hanem akik több településen jártak már.
A somorjai mintát leszámítva, és elsősorban a mosonmagyaróvári mintában, viszonylag erősen összefügg a megnevezett települések száma és a végzett tevékenységek száma, vagyis a szomszéd országgal való kapcsolat sokszínűségét, változatosságát mutató változók. A somorjai mátrixban ezen kívül is viszonylag nagy arányban találunk alacsonyabb korrelációs együtthatókat, vagyis itt mintha függetlenebbek lennének egymástól a Magyarországgal való kapcsolatot mérő különböző változók. Jelen­tősebb korrelációt csak az utazások gyakoriságát mérő változók és a végzett tevékenységek számát mérő változók között mérhetünk, amelyek közül a legutóbbihoz viszonylag erősen kapcsolódik az elért pozíciók száma is.
Ezzel szemben Párkányban sokkal gyakoribbak a viszonylag magasabb korrelációs együtthatók. A változók közül csak az elsőként megnevezett településen tett látogatások számát mérő változó korrelál viszonylag gyengébben a többivel.

4. Összegzés

Tanulmányunkban egy a szlovák–magyar határ mentén végzett kutatás fő eredményeit mutattuk be, amelynek a fő kérdése az volt, hogy a határ két oldalán élők mennyire ismerik a szomszéd országot, annak nyelvét, mennyire használják ki a határok átjárhatóságát.
A bemutatott eredményekből is világosan látszott, hogy a szlovákiai magyarok jelenléte a határ menti térségben jelentős hatást gyakorol a határon átnyúló kapcsolatok alakulására. A szlovákiai mintákban magasabb volt azok aránya, akik egyáltalán jártak a szomszéd országban (Magyarországon), több olyan települést tudtak megnevezni, ahol jártak, és több kapcsolattal is rendelkeznek a szomszéd országban.
Ugyanakkor emellett világosan kirajzolódtak a városok közötti más jellegű különbségek is. A magyarországi minták közül kisebb-nagyobb mértékben mindhárom szempontból az esztergomi mintában mutatkozott erősebbnek a kapcsolat a szomszéd országgal, a szlovákiai minták közül pedig a párkányi válaszadóknak van szorosabb kapcsolata a szomszéd országgal.
Az esztergomi válaszadók a mosonmagyaróváriakhoz képest gyakrabban jártak Szlo­vákiában az elmúlt egyéves időszakban, nagyobb a nyitottság arra, hogy néhány évig Szlo­vá­kiában éljenek, több kapcsolattal rendelkeznek a határon túl, több kedvenc szolgáltatásról számoltak be, és aktív szókincsük is relatíve nagyobb, mint a mosonmagyaróváriaké.
A fentieknek megfelelően, a párkányi válaszadók kapcsolata Magyarországgal in­tenzívebb: az elmúlt 12 hónap folyamán szignifikánsan több alkalommal jártak a szomszéd országban, és kis mértékben, de több kapcsolattal rendelkeznek.
A kapcsolat erősségét potenciálisan magyarázó változók közül Esztergomban és Párkányban elsősorban az iskolai végzettség, Somorján és Mosonmagyaróváron pedig a jövedelem függött össze a kapcsolat erősségét mérő változókkal.
Amellett, hogy Párkányban és Esztergomban intenzívebb a kapcsolat a határ másik oldalával, mint a másik két kutatási helyszínen, jellemzően más célból járnak a szomszéd országban: míg Somorján és Mosonmagyaróváron a szomszéd ország elsősorban a rekreációt, nyaralást, kirándulást, üdülést jelenti, addig Párkányban és Esztergomban a vásárlást. Emellett, bár ezek a tevékenységek összességében egyik helyszínen sem jellemzőek, Párkányban és Esztergomban találunk magasabb arányban olyanokat, akik a szomszéd országban tanultak, munkát végeztek vagy orvosnál voltak, vagyis azok a tevékenységek, amelyek szorosabb, rendszeres kapcsolatra utalnak.
Ezen túl fontos hangsúlyozni Párkány és Esztergom szoros kapcsolatát: mindkét helyszínen magasan a testvértelepülés volt a legismertebb, és ez fokozottan igaz, ha csak azt a települést nézzük, ahol a kérdezett a leggyakrabban járt. Ugyanez Mosonma­gyaróvár és Somorja kapcsolatáról nem mondható el, a somorjaiak elsősorban Győrt, másodsorban Budapestet ismerik, és csak a harmadik helyen található a testvérvárosuk. A mosonmagyaróváriak elsősorban Pozsonyban jártak, Somorja jelentős lemaradással a második.
Az eredményeket véleményünk szerint elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy a Párkányt és Esztergomot 2001 óta összekötő Mária Valéria hídnak köszönhetően e két település lakosainak tág tere nyílik a szomszéd ország – vagyis a szomszéd település – meglátogatására, ami könnyen, akár gyalog is megközelíthető, így ez nem csak a jobb helyzetben lévők kiváltsága. Somorján és Mosonmagyaróváron azonban más a helyzet, ezek a települések, bár légvonalban csak 17 km választja el őket egymástól, mégis viszonylag messze vannak a határátkelőktől, így a magyarországi és szlovákiai utazásra elsősorban a magasabb jövedelműeknek nyílik lehetőségük. Egy új, közelebbi határátkelő nyitása azonban adott esetben jelentősen átalakíthatja a somorjaiak és mosonmagyaróváriak kapcsolatát a szomszéd országgal.

Irodalom

Downs, R.M.–Stea, D. (szerk.) 1973. Image and environment: cognitive mapping and spatial behavior. Chicago, Aldin Publishing Company.
Letenyei L. (szerk.) 2004. Településkutatás I. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
Lin, N.–Dumin, M. 1986. Access to Occupations Through Social Ties. Social Networks, 8, 365–385. p.
Lin, N.–Erickson, B.H. 2008. Theory, Measurement, and the Research Enterprise on Social Capital. In: Lin, N.–Erickson, B.H. (szerk.) 2008. Social Capital: An International Research Program. Oxford, Oxford University Press, 1–26. p.
Lin, N.–Fu, Y.–Hsung, R. 2001. The Position Generator: Measurement Techniques for Social Capital. In: Lin, N.–Cook, K.–Burt, R.S. (szerk.) Social Capital: Theory and Research. New York, Aldine de Gruyter, 57–81. p.

Függelék

12. ábra. A szomszéd országgal való kapcsolatot mérő változók Spearman-féle korrelációja Esztergomban

mental-fuggelek

13. ábra. A szomszéd országgal való kapcsolatot mérő változók Spearman-féle korrelációja Mosonmagyaróváron

mental-fuggelek2

14. ábra. A szomszéd országgal való kapcsolatot mérő változók Spearman-féle korrelációja Párkányban

mental-fuggelek3

15. ábra. A szomszéd országgal való kapcsolatot mérő változók Spearman-féle korrelációja Somorján

mental-fuggelek4