Katolikus egyházkormányzati egységek Szlovákiában a 2. világháború után. Különös tekintettel Nagyszombatra (1922–1937–1977–1995–2008)

A mai Szlovákia területén az egyházkormányzati egységek felosztása, státusza és területe sok változáson ment át, különösen a 20. század utolsó évtizedeiben, illetve az 1992-ben önállósult Szlovák Köztársaság keretei közt. A következőkben ennek vázlatos áttekintésére vállalkozunk. Ebben az összefoglalásban nem részletezzük a görögkatolikusok egyházszervezeti beosztását, amelyben egyébként hasonló logika érvényesül. Elsődlegesen az Esztergom jogán legrégibb és polgárjogi alanyi személyként sokáig egyetlen, a Nagyszombat (Trnava) székhelyű egyházkormányzati egység helyzetét illetően szeretnénk rendet teremteni. Itt ugyanis számos olyan változás történt, amely szinte áttekinthetetlenné teszi a szervezeti egységek hivatalos elnevezése, mind pedig területi módosulásaik megértését.

Ez az az egyházkormányzati egység, amely az 1918 előtti magyar időkben Esztergom érseki székhelyeként, majd annak helynökségeként funkcionált, Csehszlovákia megalakulását követően apostoli kormányzóságként létezett.[1] Az első bécsi döntés utáni időkben csak egy keskeny csík maradt az önállósult Szlovákiában. A második világháborút követően csak 1977-ben alakult meg Nagyszombatban az első szlovákiai érsekség, de érseket nem lehetett kinevezni. 1995-ben Pozsony-Nagyszombat érsekség névvel kettős nevűvé vált.

2008. február 14-én XVI. Benedek pápa létrehozta Pozsonyban az ország első érseki székhelyét, amelynek Nagyszombat társérseksége és beosztott érseksége is maradt, a katolikus világegyház történetében szokatlan módon. Ily módon Nagyszombat 1977-től egész Szlovákia első és egyetlen érseki székhelye volt, ezért a nagyszombati érseket nevezhették Szlovákia prímásának is, élve a magyar időkben megszokott történelmi kifejezéssel. Azzal a szépséghibával, hogy nem volt ki felett prímáskodjék abban az értelemben, hogy nem volt több metropolita-érsek. Ez fokozatosan valósult meg: jelenleg három latin érsekség van, kettő metropólia, a fő érsek az újonnan alapított pozsonyi érsekség élén áll, tehát a prímás címet ő viselhetné. Összefoglalásunkban a vatikáni és az egyházjogi (iuris canonici) szempontokra leszünk tekintettel, a csehszlovák és a szlovák szakirodalmat figyelmen kívül hagyjuk. Megjegyezzük, hogy a szlovákiai katolikus egyház 1993-ban visszakapta az államtól korábbi ingatlanjait, beleértve latifundiumait. Ezek közelebbi vizsgálata lenne az a szempont, amely államjogilag érthetővé tenné e számos változás indokát.

Lássuk tehát vázlatosan a nagyszombati egyházegység történetének főbb adatait:

1922 előtt: Nagyszombat (Tyrnavia [latin], Tyrnau [német], Tyrnaviensis [latin]): az Esztergomi Főegyházmegye Helynöksége. Az 1001-ben alapított Esztergom érsekség székhelyének török általi elfoglalását követően (1543) az érsek Nagyszombatban (és Pozsonyban) rezideált, és onnan csak 1820-ban tért vissza Esztergomba.

1922–1977: Trnava (Nagyszombat): apostoli kormányzóság.[2] Az Esztergomi Főegyházmegye területének nagyobb része a Dunától – és az Ipolytól – északra terült el, és ez 1922-ben Nagyszombat központtal apostoli kormányzósággá alakult,^[3] amelyet 1937. szeptember 2-tól közvetlenül az Apostoli Szentszék alá rendeltek.[4] Vatikáni és csehszlovák álláspont szerint emiatt már nem tartoztak Esztergomhoz, ugyanakkor Esztergom még mindig sajátjának tekintette.[5] Az 1977. évi bullában ezért szükséges volt az a kitétel, hogy leválasztották Esztergomtól (lásd alább).

1938-ban az első bécsi döntéssel Magyarországhoz (vissza)csatolt területek ismét Esztergomhoz kerültek.[6] A nagyszombat apostoli kormányzóságból a szlovák államnál csupán keskeny csík maradt: a bécsi határtól északra eső, szlovákok által lakott falvak.[7] 1945-ben mindez visszakerült a Csehszlovákiához, azaz a nagyszombati apostoli kormányzósághoz.[8]

1977–1995: Trnava (Nagyszombat): metropólia-érseki tartomány,[9] amelynek hatásköre kiterjed egész Szlovákiára. VI. Pál pápa ugyanis 1977. december 30-án a Praescriptionum sacrosancti kezdetű apostoli konstitúcióval rendezte az Olomouci (Olmütz), Nagyszombati, Wrocławi (Breslau) metropóliák és más egyházmegyék határait. Az 1927-ben aláírt és 1928-ban ratifikált modus vivendi logikáját követve ugyanis a Vatikán az egyes egyházmegyék határait 1977-ben szintén a Csehszlovák Szocialista Köztársaság aktuális határaihoz igazította. Így a nagyszombati apostoli kormányzóság területét leválasztotta az Esztergomi érsekségtől és önálló érsekséggé emelte. Ezen kívül a Győri egyházmegye három plébániáját (a konstitúció ugyan nem nevezi meg, de a pozsonyi hídfőről, tehát Oroszvár [Rusovce], Horvátjárfalu [Jarovce] és Dunacsún [Čunovce]) községekről van szó), „mindörökre átadta” (perpetuo addicantur).

Hasonlóképpen a Pannonhalmi Szent Márton Apátság[10] két plébániáját (ezeket sem nevezi meg, de Deákiról [Diakovce] és Komáromfüssről [Trávnik] van szó) az apátságtól „elválasztotta” (seiungantur) és a Trnavai érsekséghez „csatolta” (aggregentur), stb.[11]

A nagyszombati apostoli kormányzóság érsekségi rangra emeléséről a másik apostoli konstitúció szól, amely ugyanazon a napon jelent meg Qui divino consilio kezdettel.^[12] Ennek illetékessége egész Szlovákia területe, melynek egyházmegyéi addig két csoportot alkottak. Nyitra (Nitra), Besztercebánya (Banská Bystrica, latinul Neosoliensis) és a Szepesi (Spiš) korábban szufragán egyházmegyék voltak ugyan,[13] de közvetlenül az Apostoli Szentszékhez tartoztak. Ugyanakkor a Kassai (Košice) és Rozsnyói (Rožňava) egyházmegyék közvetlenül az Apostoli Szentszékhez tartoztak. 1977. december 30-án ezeket mind szufragán egyházmegyeként rendelte a pápa Nagyszombat metropóliai tartományába.[14]

Ezzel együtt a csehszlovák pártállam nem járult hozzá érsek kinevezéséhez, így az első érseket, Ján Sokol személyében, csak 1989-ben lehetett kinevezni.

1995–2008: Nagyszombat mellé felsorakozott Kassa érseksége. Szlovákia immáron két metropólia-érseki tartományból áll.

1995. március 31-én II. János Pál pápa a Pastorali quidem permoti kezdetű apostoli konstitúcióval Nagyszombat érsekség nevét Pozsony-Nagyszombat (Bratislava-Trnava) érsekségre változtatta. Kassa egyházmegyét pedig metropólia-érseki rangra emelte, ezzel egyidejűleg megalapította a kassai egyháztartományt, a melyhez a Szepesi és Rozsnyói egyházmegyéket csatolta.[15] A pozsonyi Szent Márton-dóm konkatedrális, azaz társszékesegyház lett. Szufragán egyházmegyéi: Nyitra és Besztercebánya egyházmegye.
1996. térkép. Szlovákia latin szertartású katolikus egyházi beosztása 1995 után (Wikipédia)

2003: Katonai ordinariátus

2003. január 20-án az Apostoli Szentszék és Szlovákia között megkötött egyezmény alapján létrehozták a katonai ordinariátust, amely egyházmegyei ranggal rendelkezik Szlovákia egész területén.[16] Ennek székhelye Máriavölgy (Marianka, Mariatal).
2004. térkép. Szlovákia latin szertartású katolikus egyházi beosztása 2008 után (Wikipédia)

2008 után Nagyszombat megtartja érsekségi rangját, de az újonnan felállított Pozsony metropóliához tartozik, ami a világegyház történetében egyedülálló, unicum. 2008. február 14-én, Szent Cirill és Metód ünnepén kelt XVI. Benedek pápa Slovachiae Sacrorum Antistites kezdetű apostoli konstitúciója.[17] Ezzel megszűnt a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye, és helyén létrejött a Pozsonyi és Nagyszombati Főegyházmegye. A nyitrai egyházmegye egy részéből pedig létrejött a zsolnai egyházmegye.

Exkurzus: Birtokvita Pannonhalma és Nagyszombat között

Pannonhalma és a Nagyszombati érsekség közti birtokvita egyik oka az volt, hogy az egyházmegyei határokat megállapító apostoli konstitúció nem rendelkezik a szerzetesi ingatlanokról. Ezzel kapcsolatos a Vatikáni Államtitkárság 1996. március 11-én kelt 2172/96/RS ikt. sz. nyilatkozata, amely Tauran érsek[18] aláírásával azt igazolja, hogy a Pozsony-Nagyszombat (korábban, 1995. március 31-ig Nagyszombat) érsekség, a Kassai érsekség és a Nyitrai Egyházmegye a következő magyar egyházkormányzati kerületek jogutódai: Esztergom (1993. május 31-tól Esztergom-Budapest) érsekség, Győr Egyházmegye és a Pannonhalmi Területi Apátság. Mindezeknek azon ingó és ingatlan javai, amelyek 1918 után Csehszlovákia és jelenleg a Szlovák Köztársaság területére kerültek, az utódállam illetékes egyházmegyéjét illetik.[19] A bencés álláspont az, hogy a két bencés plébánia javai ugyan az illetékes Nagyszombati érsekséget illetik, de a bencés szerzetesi javak nem.[20]

A szlovákiai egyházkormányzati kerületek jogi személyisége

2009: A Püspöki Kongregáció 2009. június 12-én kelt 621/2003 ikt. sz. nyilatkozata (dichiarazione) a latin szertartású szlovákiai egyházkormányzati kerületek (circonscrizioni ecclesiastiche) jogi személyi minőségéről rendelkezik.

A felsorolás szerint a 2008. február 14-én kelt „Slovacchiae Sacrorum Antistites” dekrétum értelmében Szlovákia területén két metropólia van: Pozsony és Kassa, továbbá hat egyházmegye: Nagyszombat [helyesen: érsekség, de szufragán], Nyitra, Zsolna, Besztercebánya. Ezek Pozsony szufragán egyházmegyéi. Ezen kívül Szepes és Rozsnyó, Kassa szufragán egyházmegyéi. Mindezeknek jogi személyi minőségük van. Ezzel megszűnik a Nagyszombati érsekség korábbi katolikus egyházi jogi személyisége. Mindezek legitim tulajdonosai azoknak az ingó és ingatlan javaknak, amelyek jelenleg területükön fekszenek és amelyek korábban magyarországi egyházkormányzati kerülethez tartoztak, nevezetesen: Esztergomi Főegyházmegye, Győri Egyházmegye, Pannonhalmi Területi Apátság, továbbá a magyar egyházi intézmények, mint az Esztergomi Káptalan, Esztergomi Szeminárium, Egri Káptalan, Győri Káptalan, Lekéri Szent Szalvátor Apátság, Zirci Apátság és a Csornai Szent Mihály Főangyal Prépostság.[21]

Összegzés

Szlovákia 2008 utáni aktuális egyházmegyehatárai követik a polgári kerülethatárok logikáját. Magyar nézőpontból azt mondhatjuk, hogy észak–déli irányt követve felszabdalják a kelet–nyugati kiterjedésű határ menti magyar nyelvterületet. Ez utóbbit nehéz lenne egyetlen egyházmegyébe beosztani, számos okból, amelyek részletezésétől itt eltekintünk.

Ugyanakkor az egyes egyházmegyéknél bevezették a magyar nyelvű pasztoráció helynöki hivatalát. A tulajdonképpeni munka ezek eddigi működésének kiértékelése lenne, de ma még hiányzik hozzá a történelmi távlat.

 

Hivatalos vatikáni dokumentumok

Acta Apostolicae Sedis (AAS), az Apostoli Szentszék hivatalos közlönye, elérhető interneten. Az egyes évfolyamok számozása az eredetiben római számokkal történik, e helyen a könnyebb olvashatóság kedvéért a megszokott módon számozzuk. A hivatalos közlönyben a megjelenés mindig utólagos, ennek dátumát találjuk első helyen. A pápai intézkedések eredeti latin szövegét lásd a következő apostoli konstituciókban:

1. Pius pápa

AAS 1937. szept. 6.      29 (1937) 366–369. Ad ecclesiastici regiminis incrementum       1937. szeptember 2.

1. Pál pápa

AAS 1978. május 31.    70 (1978) 273–274. Praescriptionum sacrosancti                      1977. december 30.

AAS 1978. május 31.    70 (1978) 273–274. Qui divino consilio                                     1977. december 30.

1. János Pál pápa

AAS 1978. május 31.    87 (1995) 776–777. Pastorali quidem permoti                           1995. március 31.

AAS 2003. április 5.     95 (2003) 235–236. Spiritalem progressionem                           2003. január 20.

XVI. Benedek pápa

AAS 2008. március 7.   100 (2008) 125–128. Slovachiae Sacrorum Antistites                 2008. február 14.

 

Irodalom

Somorjai Ádám 2008. Visitatio apostolica Institutorum Vitae consecratae in Hungaria, 1927–1935. A magyarországi szerzetesrendek apostoli vizitációja, (Rendtörténeti Füzetek 13.). Pannonhalma, Pannonhalmi Főapátság.

Somorjai Ádám 2016. A bencés birtokok nemzetközi jogi helyzete a Dunától északra fekvő területeken, 1919–1939. In Somorjai Ádám–Zombori István (szerk.): Episcopus, Archiabbas Benedictinus, Historicus Ecclesiae. Tanulmányok Várszegi Asztrik 70. születésnapjára. Budapest, 109–123. p.

Somorjai Ádám 2017. Újabb iratok a Komáromi (Komárnói) Bencés Rendház helyzetére, 1919–1938. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 29. évf. 3–4. sz. 42–109. p.

Somorjai Ádám 2024. A szlovákiai magyarok Mindszenty hercegprímásnak a nyugati államfőkhöz írt leveleiben 1945–1948. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 26. évf. 1. sz. 31–50. p.