Liszka József (szerk.): Acta Ethnologica Danubiana 17. Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015.

Liszka József (szerk.): Acta Ethnologica Danubiana 17. Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015. Komárom–Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2015, 336 p.

Szerencsére röviden (?) is dicsérhetek.* Szí­vesen tenném hosszabban – megérdemelnék.

Vannak még csodák! Vagy talán nem is csodák, csak tisztesség, intelligencia, szorgalom és felbecsülhetetlen mértékű munka. A komáromi Etnológiai Központ évkönyve 1999 óta minden évben szabályszerűen megjelent, legutóbb a tavalyi, 17. kötet. (Más intézményekre ellenpéldaként vonatkozó epés összevető észrevételeimet itt nem adom elő.) Mindez, az eddig 4000 nyomtatott lapon, szép, kötött kötetekben, a Kárpát-medencei (tág értelemben vett) néprajz csodálnivaló teljesítménye. (Sosem lesz méltóképpen elismerve – mondja egy öreg drukker.) Sorolhatnám, mely magyar és szlovák, néha ugyanonnan pénzügyileg igazán jól stafírozott intézmények pironkodhatnának – miért nem ők dolgoznak ennyit és ilyen eredményesen (megszakítás nélkül és ilyen igazán európai tudományos színvonalon)!? Minthogy Juhász Ilona és Liszka József nemcsak tanítványaink, hanem barátaink – egyet-mást tudok kiadványaik pénzszerzési trouvaille-airól és szörnyű kudarcairól egyaránt. Ami tízszer (?) annyi időt vett igénybe, mint az ezt megelőző a kutatás és tanulmányírás. Hála Verebélyi Kincsőnek, tapasztalatból tudom, két ember sokszorosan felér egy-egy kutatóintézménnyel – mind színvonalban, mind teljesítményben: egymás között ugyanis minimumra csökkenthetik a bürokratikus tennivalókat. De mi azért nem adunk ki 17 (13) évkönyvet és havonként új könyveket – mint az Etnológiai Központ teszi. Ehhez még külön munkadüh is kívántatik.

Ennek a tevékenységnek csak egyik zászlóshajója 1999-től kezdve az Acta/Évkönyv. Ismertük és vártuk, mivel eddig minden évben megjelent, időnként két évre egy összevont szám. Felépítése kezdettől azonos: elmélyült „Tanulmányokat”, rövidebb „Közleményeket” egyaránt hoz. Viszonylag gazdag a „Könyv­ismertetés” rovat, pedig minden szerkesztő tudja, milyen nehéz ezt összehozni. A „Krónika” olyan eseményekről, konferenciákról tudósít, amelyeken a szerkesztők és a törzstag cikkírók maguk is ott voltak. (Szerencsére sokfelé jártak, érdekes eseményeken is.) A Köszöntők és az In Memoriam hasonló szerkesztési elvet követnek. Gyor­saságukat példázza, hogy a mostani szám már hozza a tavaly év végén oly hamar elhunyt Ilyés Zoltán nekrológját. A könyvismertetések is aktuálisak, e számban is már 2015-ös publikációkat méltatnak. Természetesen a hírek is frissek. Mindez egy évente egyszer megjelenő kiadvány esetében még ritkább kivétel.

Az évkönyv kezdettől fogva ugyanazt a célkitűzést követi: korszerű néprajzi tanulmányokat hoz. Egészen hagyományos és teljesen újszerű témákat egyaránt. „Tradíció és modernitás” együtt – ahogy Liszka maga megfogalmazta. A „Danubiana” megnevezés is találó. Mivel Komárom e világ közepe, egyaránt felfelé Freiburgig, lefelé pedig Belgrádig terjed a szerkesztés figyelme. Talán még tovább, a Duna-deltáig vagy a szófiai kollégánk, Dzseni Madzsarov műveiig is elérhetne. Magától értetődő, hogy bármilyen témájú szlovákiai magyar néprajzi dolgozatot publikálnak – ha megfelelő színvonalú. Nem csak egyszeri dekórumként, hanem ismétlődően közölnek szlovák és német (szlovák és német nyelvű) dolgozatokat is. A tíztagú szerkesztőbizottság is ilyen: öt országra terjed ki. A komáromi Etnológiai Központ maga is sorozatosan tart ilyen értelemben nemzetközi konferenciákat – és ezek anyagát is rendszeresen publikálják. Minden tanulmányhoz két másik nyelven (szlovák, német, magyar) gondosan szerkesztett és megfelelő méretű összefoglalás készül – ami nélkülözhetetlen az Évkönyv kultúraközvetítő szerepéhez. A tanulmányok teljes tudományos apparátussal, irodalomjegyzékkel és szükség esetén gazdag képanyaggal jelennek meg. Alapos, teljes adatközlésre törekednek – ám nem riadnak vissza általános, akár elvi kérdésektől sem. A legutóbbi (17.!) kötet is tanúsítja ezt. Témaköre igen változatos, a demográfiától egy 1794-beli végi „fertelmes életmódra hajló” nőszemély vizsgálatáig terjed. A szerkesztők érdeklődésének megfelelően a szakrális kisemlékek, vallási néprajz, általában az emlékkultúra és a ma terjedő szokások szinte mindegyik számban előkelő helyet foglalnak el.

Még sokáig dicsérhetném az egész év­könyvsorozatot, meg a mostani kötetet. Biztos kézzel irányított, a maga szerepét és hatáskörét pontosan felismerő vállalkozás: Budapest és Bratislava között a félúton. Minden lapján látszik a gondos szerkesztés: a szerzők kiválasztásától a nyelvi lektorálásig. Azon ritka közlemény, amelyet minél többet forgatunk, annál inkább észrevesszük még „rejtett” értékeit is. Mint például a borítón következetesen közölt „Danubiana vedutákat”, még Thebenről is. Nem lehetne ezeket képeslap-sorozatként árulni?

Már az első kötettől kezdve jó volt az évkönyv. Azóta csak következetesebb és jobb lett. Értékesebb is: 8,90 helyett már 14 € az ára. (Úgy 4500 forint.)

Egy etikai (nem etnikai!) természetű megjegyzéssel zárom, noha néprajzi kiadványaink recenzálásakor ez ritkaság. Az Évkönyv „hűséges” kiadvány, hűségesen szerkesztik. A szerzők mintegy barátaivá válnak egymásnak, otthon érzik magukat. This above all… Maradjon is önmagához hűséges az Évkönyv!