Béla Angyal: Literature and Resources of the History of Hungarian Parties in the Interwar Czechoslovakia

English abstract

The history, operation and development of the Hungarian political parties during the twenty years of the First Czechoslovak Republic are still partly unexplored. It is only in the recent decades that studies of a scientific quality have been written, underpinned by archival research. The majority of the works published earlier were based on previous publications and relied on the contemporary press, and as such, these were of various standards and often had been influenced by national perspective and the times of composition. Regarding archival basic research, we are at the very beginning phase. There are many funds and textures available in the Czech, Slovak and Hungarian archives that have not yet been explored by researchers from the point of view of the topic, although they contain documents of contemporary institutions and organizations, which dealt with the affairs of the Hungarian minority in Czechoslovakia and the activities of its political parties. In this work I review the special literature and resources on the topic and the results of the research achieved to date. I also mention the most urgent tasks facing researchers.

Content in original language

Az első csehszlovák köztársaság húsz éve alatt létezett magyar politikai pártok története, működése, fejlődése még ma is részben feltáratlan. A korszakot bemutató munkák között csupán az utóbbi évtizedekben tűntek fel levéltári kutatásokkal megalapozott, tudományos igénnyel készült tanulmányok. A korábban megjelent munkák többsége az előző publikációkra és a korabeli sajtóra támaszkodik, melyek különböző színvonalúak és gyakran befolyásolták őket a nemzeti szempontok és a kor, amelyben íródtak.
A levéltári alapkutatásoknak még a kezdetén tartunk. Számos olyan fond, állag található cseh, szlovák és magyarországi levéltárakban egyaránt, amelyeket még nem kutattak a téma szempontjából, holott olyan korabeli intézmények, szervezetek dokumentumait tartalmazzák, melyek foglalkoztak a csehszlovákiai magyar kisebbség ügyeivel, politikai pártjainak tevékenységével.
Munkámban áttekintem a téma szakirodalmát és forrásait, valamint a kutatás eddigi eredményeit. Szólók a kutatókra váró legsürgősebb feladatokról is.

1. Szakirodalom

A csehszlovákiai magyar kisebbség két világháború közötti történetének feldolgozása során az érdeklődés magyar részről elsősorban a nemzetiségi identitás megőrzésére irányuló küzdelem felé fordult, a politikatörténeti megközelítés dominált. Más területekkel, például a gazdaságtörténettel, kultúrtörténettel összehasonlítva a kisebbségi politika témaköre jelentős számú szakirodalommal rendelkezik.
A politikai pártok történetéhez kapcsolódó munkákat, megszületésük idejét tekintve, amely tény nagyban meghatározta szemléletüket, jellegüket is, négy főbb csoportra oszthatjuk.
1.1. Korabeli szakirodalom
A magyar pártok tevékenységét méltató, történetük rövidebb időszakaira vagy egyes területeken végzett munkájukra visszatekintő írások már születtek pár évvel a megalakulásuk után, a múlt század húszas éveiben. Elsősorban propagandacélokat szolgáltak ezek a kiadványok, a tagságuknak, választóiknak kívánták bemutatni az egyes pártok fejlődését, elért eredményeiket. Szerzőik a magyar pártok képviselői, munkatársai, hozzájuk közel álló újságírók voltak.
Az első ilyen munkának tekinthető az Országos Keresztényszocialista Párt főtitkára által összeállított könyvecske a magyar képviselők parlamenti munkájáról, amely 1921-ben jelent meg.1
A Keresztényszocialista naptárban – a keresztényszocialista párt 1925-ben lezajlott pártszakadása és a Nyugat-szlovenszkói Keresztényszocialista Párt megalakulása után – megjelent visszaemlékezés a párt kezdeti, impériumváltást követő időszakára ugyancsak a politikai propaganda körébe tartozik.2 Szerzője elsősorban a szakadár pártba átlépett személyek szerepét emeli ki az indulásnál.
A köztársaság létrejöttének tízedik évfordulója táján két munka jelent meg, Flachbart Ernő és Urr György tollából, amelyek igyekeztek összefoglalni a tíz év történéseit.3
Ezek az eddig felsorolt munkák rövid, sajtóban megjelent vagy brosúraszerű kiadványok leginkább a kisebbségi sérelmek feltárására összpontosítottak, a magyar pártok küzdelmét emelték ki a kisebbségi jogok terén a csehszlovák kormánnyal szemben. A pártok valós választói támogatottságáról, arról, hogy a magyarság egy jelentős része nem ezeket a pártokat támogatta, kevés szó esik. A magyar választók csaknem negyede a baloldali, elsősorban a kommunista pártot, mintegy tíz százaléka egyéb, elsősorban a kormánytámogató pártokra adta voksát a nemzetgyűlési választások során. A magyar pártokon belüli ellentétek is homályban maradtak, csupán Lelley Jenő nyugat-szlovenszkói csoportjának kiválását és bukását taglalják részletesebben mint kormánytámogató, korabeli szóhasználattal aktivista kísérletet. Az aktivista pártokat sommásan árulóknak nevezik a szerzők.4
A magyar aktivista pártok is komoly propagandatevékenységet fejtettek ki, és az általuk kiadott munkák között is akadnak, amelyek a magyar pártok történetét taglalják, természetesen aktivista szempontból. Ezekben a csehszlovák demokráciát mint a magyar kisebbség felemelkedésének zálogát emlegetik, kiemelve az általános titkos szavazati jogot és a földreformot. A magyar ellenzéki pártok, de a kommunista párt tevékenységét is sommásan elítélik.5
A propaganda céljain túllépve tudományos igényű munka is született, azonban ez nem a magyar pártokhoz kötődött, hanem a cseh politikatudományhoz. A köztársaság tizedik évfordulójára kiadott többkötetes munkában Emil Čapek terjedelmes tanulmányt közölt az ország politikai viszonyairól, bőséges statisztikai adatokkal tűzdelve.6 Részletesen foglalkozik a magyar pártokkal s választási eredményeikkel. Írásának szemlélete a hivatalos kormányvéleményeket tükrözi, a létező nemzetiségi sérelmekről, például a választókerületek aránytalan, kisebbségekre nézve hátrányos felosztására alig találunk utalást, illetve a cseh nemzeti szempontból megpróbálja magyarázni azokat.
A korabeli magyar nyelvű publikációk közül kiemelkedik a Borsody István szerkesztette Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 című tanulmánykötet.7 Ebben Darvas János, a Prágai Magyar Hírlap munkatársa foglalja össze a húsz év magyar politikatörténetét. Erre az írásra is jellemző, hogy a magyar polgári pártok szemléletét tükrözi, a sérelmekre összpontosít és a „nemzetvédő munka” eredményeit emeli ki. A tanulmány utolsó soraiban azt elemzi, hogy Csehszlovákiában a nemzeti állam eszméjét a svájci mintájú nemzetiségi állam váltja majd fel. Az írás az Anschluss után, a müncheni tárgyalások előtt készült. A nagyhatalmak azonban 1938 őszén nem a svájci modellel, hanem Csehszlovákia feldarabolásával kívánták megoldani a nemzetiségi kérdést.

1.2. Az első bécsi döntés után

Közvetlen a bécsi döntés után több, az egész korszakot átfogó magyarországi tanulmány is született, amely értékelte az akkor lezárult időszak politikatörténetét. A szerzők úgy tekintettek a csehszlovákiai magyarság húszéves történetére, a „cseh megszállás” alatt történtekre, mint véglegesen lezárt fejezetre. Minden tanulmány az elszakított kisebbségi magyarság történetét úgy ábrázolta, mint szakadatlan küzdelmet a felszabadulásért, amelyben egységbe forrt a magyarság. A magyar pártok belső fejlődéséről, egymáshoz való viszonyáról, a pártokon belüli ellentétekről és valós választói támogatottságukról nem esik szó.8
1.3. A második világháborútól a rendszerváltásig
A második világháborút követő negyven évben elsősorban szlovák nyelvű munkák láttak napvilágot, amelyek foglalkoztak a két világháború között Csehszlovákiában létezett magyar pártokkal. A szlovák történetírás elsősorban a magyar kisebbség és vezetőinek Csehszlovákia szétverésében játszott szerepét emelte ki. A szocialista időszak szlovák, osztályszempontú történetírása a magyar burzsoázia védelmezőiként mutatta be a magyar pártokat, és a korszak feldolgozása során túlhangsúlyozta a kommunista párt két világháború közötti szerepét.9 Ugyanakkor alig tesz említést arról, hogy a magyarok lakta vidékeken jóval az országos átlag feletti támogatottsággal rendelkezett a kommunista párt.
Ebben az időszakban születnek azonban az első olyan tanulmányok, amelyek a pártok történetének feldolgozásához levéltári forrásokat is felhasználnak és a téma marxista megközelítése ellenére is értékes adatokat tartalmaznak a kutatók számára. Pavol Komora és Róbert Šavel munkáihoz elsősorban Pozsonyi Rendőr-igazgatóság iratai szolgáltak forrásul.10 A témához kapcsolódnak Juraj Kramer Budapesten végzett levéltári kutatásai és az ezek alapján írt munkái.11 Kramer elsőként mutatott rá írásaiban Tuka Béla (Vojtech) magyarországi kapcsolataira, szerepére a magyar pártok létrejöttében és a Szlovák Néppárt politikájában.

1.4. A rendszerváltástól napjainkig

A kilencvenes évek elején magyar, szlovák és cseh részről egyaránt megélénkült a korszak története és ezen belül a politikatörténete iránti érdeklődés.12 Tudományos konferenciákat rendeztek,13 és összefoglaló jellegű munkák jelentek meg a pártok két világháború közötti rendszeréről.14 A pozsonyi Kalligram Kiadó az 1990-es évek elején keletkezett tanulmányokból, a kisebbségi magyarság történetével foglalkozó írásokból jelentetett meg tanulmánykötetet, amelyben több munka foglalkozik az első Csehszlovák Köztársaság időszakával.15 A korszak egyik kilencvenes években keletkezett monografikus feldolgozása Popély Gyula munkája.16
Az ezredforduló után jelentek meg azok a munkák, elsősorban a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet köré csoportosult kutatók jóvoltából, akiknek sokrétű feltáró munkája és publikációi nyomán árnyaltabb, részletesebb kép alakult ki az első Csehszlovák Köztársaságról és a korszak magyar pártjairól.17 Több területen – mint például a gazdaságtörténet, a csehszlovákiai földreform – is születtek jelentős munkák, amelyek nagyban hozzájárulnak a magyar pártok tevékenységének, elképzeléseinek jobb megismeréséhez ezeken a területeken.18
A korábbi magyar nyelvű történelmi munkák inkább a kisebbségi sérelmek feltárására összpontosítottak. A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének sok részlete maradt homályban, illetve különböző feltételezések láttak napvilágot. Az említett munkák feltárták a magyar politikai pártok választási eredményeit, tisztázódott, milyen súllyal rendelkeztek ezek a pártok a csehszlovák politikai életben és a magyarság körében. Ismertté váltak a kisebbségi pártok fejlődésének, a kisebbségi intézmények kiépítésének egyes mozzanatai, indítékai.
Több eddig elhanyagolt terület is feltárásra került. A magyar kisebbség történetének kutatói korábban nem szenteltek teret a Magyarországhoz fűződő viszonynak, holott a magyar pártok magatartása nem értelmezhető helyesen ezeknek a kapcsolatoknak a feltárása nélkül. A határon túli magyarság anyaországi támogatása a legutóbbi évekig tabutémának számított a magyar kisebbségekkel foglalkozó szakirodalomban. Ennek részben politikai okai voltak. A történészek attól tartottak, a magyarellenes, nacionalista körök kaphatnak újabb történelmi érveket a jelenlegi kisebbségi pártok és intézmények elleni támadásokhoz. Másrészt az anyagi támogatás kérdését mindig titkosan kezelték, a dokumentumok jelentős részét megsemmisítették, és csupán töredékes iratanyag maradt ránk, megnehezítve a téma részletes feltárását.
A rendszerváltás utáni szlovák nyelvű munkák közül kiemelkedik a két világháború közötti korszakot taglaló tanulmányokat összefoglaló kötet, amelyhez gazdag statisztikai adatgyűjteményt tartalmazó függeléket is csatoltak.19 Témánkhoz szorosan kötődik a kötetből Milan Zemkónak a nemzetiségi pártok és a kommunista párt választóiról írt munkája.20
A korszak politika- és kultúrtörténetét, társadalmi és politikai viszonyait taglalja Filep Tamás Gusztáv több írása, amelyek terjedelmes irodalmi és sajtóanyagra támaszkodva adnak képet a kisebbségi magyar társadalomról, az egyes irodalmi és politikai szereplők pályájáról, munkásságáról.21
Sziklay László irodalomtörténész, Sziklay Ferencnek, a korszak magyar kultúraszervezőjének fia önéletrajzi regényében is sok érdekes adalékot találunk a magyar pártok belső viszonyairól és a Magyarországhoz fűződő kapcsolatokról.22

2. Korabeli kiadványok, sajtó

A magyar pártok történetével foglalkozó munkák megírásakor leggyakrabban a korabeli magyar sajtóhoz fordulnak a történészek. Ez a sajtóanyag rendkívül gazdag és ennek áttekintése meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Minden pártnak, régiónak, városnak megvoltak a sajtóorgánumai, amelyek részletesen beszámoltak a politikai, közéleti eseményekről, a helyi és az országos választásokról. A húszas években még magyar sajtóorgánumok jelentek meg az északi városokban is, amelyek értékes adatokat tartalmaznak az ottani magyar szórványok életéről.23
A demográfiai adatok és a választási eredmények feldolgozásához nélkülözhetetlenek a csehszlovák statisztikák, amelyek nagyon részletesek és jól használhatók.24

3. Levéltári források

A levéltári kutatások során hiába keresnénk akár magyarországi, akár (cseh)szlovákiai levéltárakban olyan fondokat, amelyek a kisebbségi magyar pártok iratanyagát tartalmazzák. A két világháború közötti pártoknak voltak saját irattáraik, erről vannak feljegyzések, de ezek elkallódtak, ismeretlen helyre kerültek. Ennek okait a második világháború alatti eseményekben és a csehszlovákiai magyar kisebbség története legszomorúbb korszakának, a hontalanság éveinek magyarüldözésében kereshetjük. Ebben az időben Csehszlovákiában felszámoltak minden magyar jellegű szervezetet, intézményt, vállalatot.
A kutatók kénytelenek a magyarországi és a szlovákiai levéltárakban azoknak a hivataloknak az iratanyagán átrágni magukat, amelyek a két világháború között foglalkoztak a kisebbségi ügyekkel, a politikai pártok tevékenységével. Ezekből az iratfolyamokból kell kibányászni azokat a dokumentumokat, amelyek a kisebbségi pártok tevékenységéhez kapcsolódnak.
A magyarországi hivatalok, amelyek ebben az időszakban foglalkoztak a határon túli magyarság ügyeivel, elsősorban a Miniszterelnökség, a Külügyminisztérium és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központja voltak.25 Ezt a területet titkosan kezelték, a magyar revíziós törekvéseknek voltak alárendelve, tehát feltételezhető, hogy sok iratot maguk a hivatalok semmisítettek meg egy idő után. Találtam több erre utaló megjegyzést a dokumentumok között.26 Ennek ellenére ezek a források feltétlenül hitelesek és értékes forrásai a csehszlovákiai magyarság történetének. Számos korabeli csehszlovákiai magyar pártvezér által írt jelentés található közöttük. A kisebbségi politikusok közvetlenül mondják el véleményüket, nézeteiket, szólnak a problémákról és terveikről. Értékes forrás továbbá Szüllő Gézának, az Országos Keresztényszocia­lista Párt egykori elnökének az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött hagyatéka.27
A szlovákiai anyagból fontos forrásai a kutatásnak a csehszlovákiai rendőrségi jelentések a pozsonyi és a prágai levéltárakban.28 A magyar pártok vezetőit és tevékenységét állandó rendőrségi megfigyelés alatt tartották. A rendőrség széles körű detektívhálózattal rendelkezett, továbbá informátorai voltak a magyar pártok legfelsőbb vezető köreiből is. Terjedelmes jelentések találhatók az egyes pártok által szervezett tanácskozásokon elhangzottakról, sőt találtam jelentést autóban elhangzott beszélgetésről is. Értékelve ezeket a jelentéseket, összevetve egyéb forrásokkal, nagy részüket hitelesnek és pontosnak kell tekinteni. Ez még akkor is igaz, ha érezhető bennük a magyar pártokkal szembeni ellenszenv, és a jelentések összefoglalói gyakran túlhangsúlyozták az egyes pártok belső ellentéteit, válságait. Ezzel mintegy saját vágyaikat építették bele írásaikba.
További értékes forrásai a kutatásnak a különböző szintű hivatalok, a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium, a Belügyminisztérium, a megyei hivatalok, tartományi hivatalok, járási hivatalok korabeli iratanyaga.29 Ezek rendszeres helyzetjelentéseket tartalmaznak, melyekben elemzik a politikai légkört az általuk felügyelt területen. Gyakran tesznek említést a magyar pártok tevékenységéről.

4. Feladatok

A téma kutatóira jelentős feladatok várnak, sok területen még az alapkutatásokat sem végezték el. A korabeli gazdag magyar sajtóból csupán a szemezgetés szintjén merítettek a kutatók. Nem áll rendelkezésre a magyar nyelvű sajtó szakbibliográfiája, amely nagyban segítené a munkát.
Sürgető feladat lenne a csehszlovákiai magyarság két világháború közötti részletes kronológiájának az elkészítése. A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája30 és a második világháború utáni időszak feldolgozása31 már elkészült, összeállítása valóban hiánypótló munka lenne.
A levéltári kutatás hiányosságairól már esett szó. A különböző szintű korabeli intézmények iratanyagának és egyes régiók levéltárainak átvizsgálása bizonyára nagyban hozzájárulna a téma feltárásához, a fehér foltok eltüntetéséhez.
A feltárás, kutatás terén szükség volna a korszak egyes politikai, közéleti szereplői életpályájának a vizsgálatára. Sokuknak még születési dátuma, halálának helyszíne, körülményei sem ismertek. Ezek életútjának kutatása során értékes iratanyagokra, hagyatékokra, elveszettnek hitt dokumentumokra bukkanhatunk.32