Szerző bejegyzései: Cs. Nagy Lajos összes bejegyzése

Cs. Nagy Lajos: A számítógép a nyelvjáráskutatásban

1. A kezdetekről. 1.1. Az európai nyelvtudományban, így a nyelvjáráskutatásban is már több évtizedes, csaknem fél évszázados hagyomány a számítógépes eljárások alkalmazása. Jean Séguy francia romanista nyelvész, a dialektometria (nyelvjárásmérés, nyelvjárásiasságmérés) megalapítója 1971-ben nyelvatlaszadatok számítógépes elemzésével kísérelte meg a nyelvjárásiasság fokának a megállapítását, a nyelvjárások osztályozását (vö. Balogh–Kiss 1992, 6. p.). A dialektometria számszerűsítve írja le nyelvi jelenségek, szövegek regionalitásának, nyelvjárásiasságának a mértékét. Eddig leginkább fonéma-előfordulási különbségek mértékének a megállapítására alkalmazták ezt a módszert. A mérés úgy történik, hogy ugyanazon szöveg nyelvjárási (regionális) és standard változatában számszerűsítik, hány helyzetben fordulnak elő azonos és eltérő fonémák (vö. Juhász 2001, 137–138. p.). Gyakorlatilag a nyelvjárási szöveget (alapszöveget) átírják standard változatba, s redukciós és azonossági indexszel fejezik ki a különbségeket. Pl. a keleti középpalóc nyelvjárásban jellemző volt, hogy a köznyelvi é helyén e-t vagy ē-t ejtettek: szekér > szeker ~ szekēr. A mérés kiindulási alapja (alapszövege) a nyelvjárási alak (szeker ~ szekēr), s ennek köznyelviesített változata (szekér). Azonos számú fonéma (5) van mindkét alakban, ezért a redukciós index 100%, az azonossági viszont csak 80%, mert egy fonéma eltérést mutat. Vizsgáljunk meg más eseteket is. A nyj. hazúrú és a kny. hazulról esetében a nyelvjárási változat 6, a köznyelvi pedig 8 fonémát tartalmaz.... Bővebben →

Cs. Nagy Lajos: A medvesalji szókincsvizsgálat néhány eredménye és további irányai

1. Be­ve­ze­tés Med­vesal­ja és kör­nyé­ke (Sőreg, Ajnác­skő, Cse­vi­ce, Gömöralmá­gy, Dobfenek, Gö­mörpéterfala, Óbást, Egy­házas­bást [=Újbást], Ba­kó­há­za, Vec­sek­lő, Medveshideg­kút, Tajti) nyelv­já­rá­si sa­já­tos­sá­gai kö­zül na­gyobb lé­leg­ze­tű mun­ká­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai jel­lem­zők kö­zül vizs­gál­tam né­há­nyat, ki­sebb ta­nul­má­nyok­ban azon­ban hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is fog­lal­koz­tam. Je­len ta­nul­má­nyom­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok me­ne­tét és ered­mé­nyét mu­ta­tom be. A vizs­gá­lat alap­ja A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza (a továbbiakban: MNyA.) 1162 kér­dé­sé­ből a 617 le­xi­kai jel­le­gű kér­dés­re adott vá­la­szok mint nyel­vi ada­tok. Azért, hogy az ada­tok ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó­sá­ga biz­to­sít­va le­gyen, a te­rep­mun­ka so­rán ra­gasz­kod­tam a nagy­at­lasz kér­dé­se­i­hez. Bár­mely nyelv­já­rá­si alap­ré­teg szó­kész­le­te ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tá­nak tár­gya az azo­nos denotá­tumú lexémák han­ga­lak­ja és a lexémák egy­más­hoz va­ló vi­szo­nya. A meg­kö­ze­lí­tő­leg 80 ez­res adat­tá­ram­ból ki­vá­lasz­tott kor­pusz­rész­let (kb. 40 ezer adat) alap­ján az alap­ve­tő kér­dés az volt, hogy az azo­nos fo­gal­ma­kat ho­gyan ne­ve­zi meg a táj­egy­ség be­szé­lő­kö­zös­sé­ge, mi­nő­sé­gi és men­­nyi­sé­gi szem­pont­ból mi­lyen sa­já­tos­sá­gai van­nak a lexémák­nak. Fo­ga­lom­kö­rön­kén­ti cso­por­to­sí­tás­ban ele­mez­tem ada­ta­i­mat. Ál­ta­lá­nos ta­golt­sá­gi, va­la­mint le­xi­kai ta­golt­sá­gi te­kin­tet­ben is ös­­sze­ha­son­lí­tot­tam a med­vesalji meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­ket az at­lasz kör­nyék­be­li, 3 ma­gyar­or­szá­gi (H–6: Karanc­sla­pu­jtő, H–7: Bárna és H–10: Bor­sod­szent­györ­gy), va­la­mint 3 szlo­vá­ki­ai (Cssz–17: Bolyk, Cssz–18: Mag­yarh­e­gymeg és Cssz–19: Zsip) ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­ta­i­val. A lexémák mor­fo­ló­gi­ai motivált­sá­gi vizs­gá­la­tát, va­la­mint a meg­n­evezéstí­pu­sok el­kü­lö­ní­té­sét és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­i­nak elem­zé­sét csak a med­vesalji kor­pu­szon vé­gez­tem el. 2.... Bővebben →