Bakó Boglárka: Erdővidék – magyar mikrorégió a Székelyföld peremén

Erdővidék a Székelyföld egyik kevésbé ismert, magyar többségű mikrorégiója. Háromszék (hivatalosan Kovászna megye) északnyugati része, mely a Baróti-medenceterületét öleli fel. Nyugati határa az Észak-Persány és a Rika-hegység, északi, északkeleti a Dél-Hargita vonulata, délkeleten pedig a Baróti-hegység övezi. Erdővidékközpontja és egyetlen városa Bárót, mely 1989 előtt még működő szénbányájánakköszönhetően központi gazdasági szerepet töltött be a régióban. Erdővidék 21 települést foglal magában, ezek a következők: Uzonkafürdő (Ozunka Bái), Nagybacon(Bátanii Mari), Erdőfüle (Filia), Székelyszáldobos (Doboseni), Vargyas (Vfrghis),Szárazajta (Aita Seacá), Zalánpatak (Valea Zálanului), Bodos (Bodos), Kisbacon(Bátanii Mici), Magyarhermány (Herculian), Bibarcfalva (Biborteni), Bárót (Baraolt),Olasztelek (Tálisoara), Bardóc (Brádut), Felsőrákos (Racosul De Sus), Köpec(Cápeni), Köpecbány (Colonia Cápeni), Miklósvár (Miclosoara), Nagyajta (Aita Maré),Középajta (Aite Medie) és Bölön (Belin).

A településeken élők zöme az unitárius és a református felekezethez tartozik, kivételt ez alól Miklósvár és Bárót népessége jelent. Miklósvár az egyetlen katolikusfalu a régióban, Baróton pedig a katolikus, a református, az evangélikus és az ortodox felekezetnek is van temploma. Az utazót Erdővidéken először a táj ragadjameg; hegyes-dombos, fenyveses, erdős nyugodt táj belesimuló falvakkal, borvízforrásokkal, csendes, békés kisvárossal. Ezt a képet „árnyalja” a közutak állapota; azaszfaltot csak hellyel-közzel magán viselő vagy teljesen aszfaltozatlan mellékutak éskátyúkkal tarkított főutak. Kérdés, hogy mindez mire utal? Az állami finanszírozáshiányára? A legfelsőbb megyei vezetés figyelmetlenségére? Vagy talán arra, hogy eza mikrorégió perem része az infrastrukturálisan és közigazgatásilag meglehetősenelhanyagolt képet mutató Háromszéknek?

Az utak állapotát – mivel az erdővidéki látogatókban ez mindig mély benyomásthagy – beszélgetőtársaim szinte kivétel nélkül megemlítették vagy érveik bizonyítására, vagy példáik alátámasztására. A rossz utak, a bürokratikusán összevont falvak és a nehéz megélhetés panaszlása jellemezte beszélgetéseinket. Mindemellettbeszélgetőtársaim erős kisrégió-identitását bizonyította terveik sokasága a független önkormányzatról és a magyarországi lehetőségekről.

Kutatási szempontok

Erdővidék a „Kárpát-medence kisebbségi magyarlakta települései és régiói a 20.században” című kutatási programnak bizonyos szempontból ideális kutatási területe volt: tömb magyarlakta régió, magyar bürokratikus vezetéssel, magyar iskolahálózattal és számottevő kisebbségi magyar (illetve magyarországi) gazdasági befolyással. A kutatási eredmények bemutatása előtt érdemes felvázolni az anyaggyűjtés szempontrendszerét, témaköreit és a települések kiválasztási kritériumait.

Az első fázisban a településeken helybéli adatfelvevők előzetes, kérdőíves felmérést végeztek el. Ezek adatfelvételei elsősorban a magyar kulturális és oktatásiintézményekre, a helyi gazdasági, foglalkoztatottsági, képzési szerkezeti sajátosságokra, valamint a magyarországi rokoni, kivándorlási, ingázási, intézményi, kulturális stb. kapcsolatokra, illetve a települések etnikai adatainak pontosítására vonatkoztak. A kérdőívek alapján a felmért településekből négyet választottam ki azalább részletezendő kritériumok alapján.

A kutatás a mindennapi élet megismerésén és a helyi társadalmak sajátosságaiból adódó kérdéskörök összehasonlító vizsgálatán alapult. A településeken az állomásozó terepmunka segítségével kutattam.2 Ily módon megismerhetővé váltak amikroközösségek érték- és normarendszerei, sztereotípiái, mentalitáskategóriái,feltárhatóvá Magyarországgal és a többségi társadalommal való kapcsolatrendszerük. Az előzetes terepfelmérések alapján a kiválasztott kulcsinterjú-alanyokkal a kérdés-témakörök alapján strukturált és mélyinterjúkat készítettem.3 Beszélgetőtársaim a települések vezető egyéniségei, lelkészek, polgármesterek, tanárok, közművelődési szakemberek, illetve aktivisták közül kerültek ki.

Az antropológiai módszerrel, mélyinterjúk és a kutatói megfigyelés alapján gyűjtött anyag nem tartalmaz „kemény adatokat”. A kérdőíves felmérés adatait árnyalja, és a „kultúra bennszülötteinek” véleményét, gondolatait tolmácsolja.4 Ez azanyag valószínűleg csak megszorításokkal általánosítható a régió egészére, hiszenmindössze négy település értelmiségi rétegének hozzáállását tükrözi a felmerültproblémákhoz. A témakörök az alábbiakban felvázolt témákra koncentráltak, minden településen figyelembe véve csak a falvakra jellemző sajátosságokat.

Az intézményi szintek vizsgálatának több szempontja volt. Már az előzetes helyifelmérések alapján körvonalazhatóak voltak az egyházi, kulturális és szociális intézmények, így vizsgálataim elsősorban arra irányultak, hogy milyen közösségi szerepet töltenek be ezek, milyen mértékben vállalják, Ml. vállalják-e a közösségi összetartás erősítését. A lelkészekkel, polgármesterekkel és civil szervezőkkel készítettinterjúk annak a „rejtett tudásnak” a megismerését tűzték ki célul, hogy ezek az intézmények a magyar identitás „erősítését”, „örökítését” feladatuknak tekintették-e,ennek érdekében milyen jellegű rendezvényeket szerveztek, ezt a helybeliek hogyanfogadták, milyen mértékben vettek részt benne. Mindehhez kapcsolódott az a témakör, mely azt vizsgálta, hogy a helybeli vezető szervezetek milyen módon fejezték ki,illetve vállalták-e a kisrégióra és a településre jellemző nemzetiségi sajátosságokat.

A magyarországi kapcsolatteremtés kutatása elsősorban a helyi sajátosságokfelmérésére, a kapcsolatteremtési módokra irányult. Mindemellett a vizsgálatok rámutattak a kapcsolatok működési lehetőségeire és helyi jellegzetességeire. A magyarországi kapcsolatok minősége (azaz hogy egyenlő partnerként vagy esetenként alárendelt szerepkörben, passzív támogatottként vagy csupán vendégként, illetveközönségként vesznek részt benne) érzékeny téma volt beszélgetőpartnereim számára. Ennek oka, hogy az anyaországi kapcsolatrendszerük, tapasztalati anyagukgyakran ellentmondásos volt. Mindennek erőteljes hatása volt a helyiek Magyarország- és magyarság-képére, melynek megismerése szintén a kutatási program célkitűzései között szerepelt.

A kisrégió (mentális és földrajzi) határainak meglétét, illetve a határ tudatos „vállalását” vizsgáló témakörre kiterjedő kérdések az erdővidékiek és az erdővidéken túliak (az Oltón túliak, a székelyföldiek, az ó-romániaiak) viszonyrendszerét, az „erdővidékiességet”, a mikrorégió védelem- vagy veszélyeztetettségérzetét vizsgálták.

Az interetnikus kapcsolatok vizsgálata elsősorban a roma-magyar viszonyok feltárására irányult. A magyar-román viszonyok kutatásának háttérbe szorulása a román nemzetiségű lakosok kis száma és kulturális sajátosságaiknak „láthatatlansága” miatt volt. A roma-magyar együttélés vizsgálata figyelemre méltó, helyi sajátosságú viszonyrendszert tárt fel, míg a román-magyar együttélésnél a rejtett kapcsolatrendszerek, a sztereotípiák kutatása vált értelmezhetővé. Az interjúk kérdései a„kisebbségi többség” vezetési stratégiáira, a bürokratikus viszonyok megismerésére és a mindennapi együttélésre vonatkoztak.

A kedvezménytörvény hatásának vizsgálata ugyancsak fontos célkitűzése a programnak. A beszélgetések három fő pont köré szerveződtek: az igazolványokkalszemben támasztott kisebbségi elvárásokat, az igazolványok igénylésének okait ésa magyarországi használatához kapcsolódó történeteket vizsgáltuk.

Az erdélyi autonómiatervezet témaköre eredetileg nem szerepelt a kutatási témakörök között. Mindemellett szinte minden interjú során előkerült, hiszen Erdővidék régiója a tervezet autonómiaterületének határain belül van. A nyári terepmunkaideje alatt a magyarországi és romániai média többször is foglalkozott a témával, sez felszínre hozta a helyiek állásfoglalását.

A vizsgált települések

Az erdővidéki mikrorégió-kutatásba négy település került be: Felsőrákos (Racosul deSus), Bibarcfalva (Biborteni), Nagybacon (Bátanii Mari) és Bárót (Baraolt). Választásuknál igyekeztem figyelembe venni, hogy az erdővidéki mikrorégióra jellemző „típustelepülések” közé tartozzanak.

Bárót, Erdővidék egyetlen városaként, kiemelt szerepet tölt be a régióban. Tönkrement szénbányája ellenére, mely a munkalehetőségek számát nagyban csökkentette a Baróti-medencében, ma is kulturális és gazdasági központnak számít. Felsőrákos Erdővidék egyik legszegényebb, gazdaságilag és kulturálisan hanyatló települése, míg – előzetes feltevésem alapján – Bibarcfalva, a határában álló ásványvízpalackozó üzem (bibarcfalvi borvízgyár) munkalehetőségeit kihasználva a prosperáló település egyik példája lehet. Nagybacon pedig nagyközség, négy falu bürokratikus székhelye, a magyarországi turizmus egyik kedvenc célpontja, a környék gazdasági és kulturális életének fő szervező települése.

A továbbiakban a településeket a kutatási szempontrendszerek két nagy csoportja szerint elemezem. Az első részben faluszintre lebontva vázolom fel a települések intézményi szintjét, magyarországi kapcsolatteremtését és interetnikus kapcsolatait. Érdemes ezeket a vizsgálati pontokat a települések szintjén bemutatni, hiszen a falvakra jellemző sajátosságok ezek alapján ragadhatóak meg. Feltárhatóváválnak így a – kiválasztott – erdővidéki „típustelepülések” mentalitásrendszerei,együttélési viszonyai, külvilággal való kapcsolatai. Vázlatosan mutatom ezeket be,hiszen a települések mélyebb elemzése szétfeszítené e tanulmány keretét. Mindemellett – úgy vélem – a jellegzetességek felvillantása érzékelhetővé teszi a települések mindennapi lehetőségeit és problémáit.

Az elemzés második részében bemutatom a kisrégió mentális térképét kirajzolósajátosságokat, a státus- vagy kedvezménytörvény és az erdélyi autonómiatervezetvizsgálatának eredményeit. Ez utóbbi témákhoz kapcsolódó interjúk rámutattak arra, hogy ezeknek a kérdéseknek az értékelése nem hordozott magában falubeli sajátosságokat, azaz beszélgetőtársaimat inkább érzelmi hozzáállásuk határozta meg,mint bármely közösséghez való tartozásuk.

Felsőrákos

Felsőrákos 996 lélekszámú település (1992), amelyben 21 református, 16 rómaikatolikus és 5 ortodox vallású él. A település lakosai a mindennapok során magyarul beszélnek, mely jellemző a nem magyar nemzetiségűek nyelvhasználatára is.„…most már én is úgy veszem észre, hogy valamikor sokkal erősebb volt ez a falu,de most le van maradva például Bardóchoz vagy Füléhez, Vargyashoz viszonyítva, aztán az is, hogy rég nincs helyi tanács ez is érződik a falun. Baróthoz tartozunk. “5

A két nagy létszámú nemzetiségi közösség – a magyarok és a romák – többé-kevésbé konfliktusmentesen él együtt. A békés mindennapokat hierarchikus viszonyhatározza meg, mely sajátságos „gazdasági-munkakapcsolaton” alapul. A hierarchia csúcsán a magyarok állnak,6 majd a románok következnek, bár ők kis létszámuk alapján szinte „láthatatlanok”. A piramis legalján a roma közösség van. A harmonikus interetnikus viszonyok alapja, hogy a romák alkalmazkodnak a falubeli viszonyokhoz, alárendelt helyzetüket elfogadják. Mindemellett anyagi hátterükből fakadóan kiszolgáltatottak is a magyaroknak, hiszen a magyar gazdák biztosítják számukra az egyetlen pénz-, illetve termény kereseti lehetőséget.

„Cigányok vannak a faluban, kb. 100-150-en. Megpróbálnak a maguk módjánbeilleszkedni, igazából magyarnak vallják magukat, unitárius cigányok legtöbb részük. Van köztük egy pár, aki úgymond pünkösdista cigány. …”7

(Vannak nemzetiségi ellentétek a magyarok és a cigányok között?) Kimondottannincsenek, mert megpróbálnak beilleszkedni. Tehát olyan sincs, (mint a)hogy másközösségekbe, tolvajlások. (Dolgoznak együtt a magyarokkal vagy a magyaroknak?)Általában úgy, hogy a magyaroknak dolgoznak napszámba. És akkor kapják ezt az,úgymond, szociális segélyt, azért itt a faluban kell bizonyos társadalmi munkát elvégezzen.8

A roma-magyar kapcsolatrendszer egyik jellegzetessége a magyar nők keresztszülőség-vállalása szegényebb roma családoknál. 9„…itt az volt, és még ma is az aszokás, hogy például keresztelés alkalmából sokszor magyarokat hívnak keresztszülőnek. És mi azt tartjuk, hogy ez olyan dolog, ami igazából kötelesség, keresztényi kötelesség elvállalni és nagyon sok magyar családnak van cigány keresztgyermeke. “10

Mindez viszont nem jelent „komasági kapcsolatot”11 a roma és a magyar családok közt, a keresztszülői viszonyok csupán a mindennapi, anyagi nehézségek idején aktivizálódnak.12 A földmunkálatok elvégzéséhez sok magyar család hív romákat segítségül, általában mindig ugyanazt a roma családot kérik meg, s ha egyik félsem sérti meg a munkavégzés és bérkifizetés íratlan szabályait, akkor ez a kapcsolat több generáción átöröklődik.

A munkanélküliek száma magas a faluban, ennek oka egyrészt a baróti bánya leépítése, mely évtizedekig munkalehetőséget biztosított a helybelieknek. A földmunkálatokból pedig, mivel a gazdáknak nincsenek munkagépeik, nehezen lehet megélni:

„(Milyen a munkanélküliek aránya a faluban?) Ezt én számarányban nem tudnámmegmondani, de annyit tudok mondani, hogy magas. Tehát a munkanélküliség alattazt értjük, hogy nincsen egy állami fizetése, vagy most, ugye, a magáncégeknél. Haezt értjük, akkor magas. Ellenben a mezőgazdaság még mindig van, állattenyésztéssel foglalkoznak. Tehát ha olyan értelemben vesszük, hogy kik azok, akik munkanélküli segélyt kapnak, úgy is azt mondhatom, hogy elég magas az arány. (A mezőgazdaságból és az állattenyésztésből meg lehet élni?) Hát épp hogy. Tehát tudnak anynyit termelni, ami a saját szükségleted, de arra, hogy eladják, arra már nem jut. Ésennek egyetlen oka az, hogy ezeken a kis területeken mezőgazdasági gépek, ugyanvan egypár a faluban, de azok az emberek, megkérik őket, hogy felfogadják, olyannehéz, mert magas árakat kérnek. Nagyon sokan, különösen az idősebbek nem tudják megfizetni. És akkor mondjuk a 3-4 hektáron dolgozik. “13

Földműveléssel és állattartással elsősorban a közép- és idős generáció tagjaifoglalkoznak. A fiatalokra inkább a városi, illetve a magyarországi munkavállalás jellemző.

„A fiatalok nem nagyon (művelik a földet), mondjuk, mellékkeresetnek foglalkoznak, de nem nagyba.” (Állatot tartanak?) Igen, de például olyan, hogy farm legyenvalakinek, az nincs. (Csak a földművelésből meg lehet megélni?) Itt nem nagyon.(És akinek nincs más munkalehetősége, csak a földje, az akkor mit tud tenni?) Annak nagyon nehéz. Még akinek, ugye már nyugdíjas, és még bír a mezőn is dolgozni, annak valamit csak pótol, de különben elég nehéz. Semmi munkalehetőségmost már a közeibe, ami van, az nagyon gyenge. A bánya (ti. a baróti bánya) is bomlófélbe van. “14

Felsőrákos 1968 óta Bárót városhoz tartozó település, így nincs önálló önkormányzata. Ebből következően nem rendelkezik faluszinten pénzforrással, és nincsa település belső ügyeit irányító vezető rétege. Mindez rányomja bélyegét a település társadalmi működésére, hiszen a vezető, ügyintéző réteg és a kulturális élet, acivil szervezetek szervező rétege hiányzik településről. Az értelmiség nagyszámbankitelepült, illetve iskolái elvégzése után nem költözött haza szülőfalujába. Ez az okaannak, hogy Felsőrákoson nincsenek működő civilszervezetek, kulturális intézmények. Az egyház is csupán az egyházmegyei kezdeményezésekbe kapcsolódik be (pl.Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület), önálló, falubeli kulturális szervezetei15 nincsenek.A helyi vezető réteg hiánya volt az egyik oka annak is, hogy az 1989-es rendszerváltás után megindult magyarországi kapcsolatok mára elhaltak.

„Magyarországi, úgymond falu-testvértelepülés nincs. Hanem egy jó pár évvel ezelőtt az iskola próbált Tiszakóroddal egy ilyen testvériskolai kapcsolatot kialakítani,és a szomorú az, hogy igazából mi helyiek nem vettük ezt, tehát az iskola nem vetíe ezt eléggé komolyan. Mert nagyon szépen indult. (Kinek a kezdeményezése volt?)Ez igazából az ő kezdeményezésük volt, ők voltak az elsők, akik eljöttek, csak az iskolavezetőség, egy pár ember az igazgatóval, utána az egyházközség szervezte mega találkozót. Jöttek gyerekek, jött egy csoport gyermek is. Utána minket is kihívtak,egy busznyi gyereket. Ellenben nem folyt a megfelelő levelezés és a kapcsolattartás. Most se mondom azt, hogy megszűnt, hanem stagnált, tehát nincs igazán. (Segítséget, anyagi segítséget hoztak az iskolának annak idején?)

Igazából, ha én jól emlékszem, a gyerekek által összeállított tancsomagot hoztak. Füzetet, színes ceruzát, ilyesmiket. “16

A magyarországi falukapcsolatuk szimbolikus gesztusa a magyar országzászlóodaajándékozása volt a településnek. Ez vihart kavart a településen, elhelyezéseés „használata” feladatot rótt új tulajdonosaira. Mindemellett a magyar országzászló megléte szimbolikus szereppel bírt a magyar közösség életében, és ajándékozása ugyancsak szimbolikus gesztusként jelent meg a magyarországi testvérfalunál.

„Igazából akkor (ti. a magyarországi látogatásuk alkalmával) a jó emlék az volt,amikor ültünk fel a buszra, ez közvetlenül a fordulat után volt, 92-93-ban, hogy afalu polgármestere egy címeres nemzeti színű zászlóval kedveskedett nekünk, akiigazából nem is nagyon pártolta – ahogy az iskola igazgatója elmondta – kezdetekkor ezt a kapcsolat kialakítását. De polgármesteri minőségében is a megnyitóra elkellett hogy jöjjön, és ott a beszélgetés és az egymás mellé való leülés odáig jutott,hogy igazából megkedvelte a gyermekeket is, és a tantestület tagjait is. És utánavégig ennek az egész eseménysorozatnak az egyik lelkes támogatója volt. (A címeres zászlót hova tették?) A címeres zászló pillanatnyilag az iskola tulajdona. Az ügymond a március 15-i ünnepeken van kitéve, de olyan az igazgatónőnk, hogy nemmeri kitenni, hanem bent.””

A szimbolikus gesztus ellenére mára már nem működnek magyarországi kapcsolataik, melynek oka a két település távolsága, az utazási és anyagi nehézségek ésa kapcsolatok elhanyagolása. A magyarországi kapcsolataik csak rokoni vonalonműködnek, a faluból egyre nagyobb számban kiköltöző fiatal családokkal. A fiatalokelsődlegesen az erdélyi nagyvárosokba költöznek, de egyre gyakrabban fordul elő amagyarországi munkavállalás is. Ez sokszor vezet végleges elköltözéshez, s ezértnem jellemző a munkákból származó jövedelem itthoni befektetése sem.

„Nagyon nem jönnek vissza, akik elmentek. Egy-kettő van, aki visszakívánkozott,de nem nagyon, például, akik Szentgyörgyre bementek. “1S

„Most már eljutottunk oda, hogy igazán nem merjük a gyerekeinknek azt mondani, hogy maradjatok, mert volt egy ilyen időszak, és most is van, bár ez már lassancsak szlogen. Mert nekik még pillanatnyilag nincs megélhetési lehetőségük, ésnincs biztosítva, ha elvégzik az egyetemet, akkor a szakmai fejlődés sem. Akkornem veszi a szülő magának azt a bátorságot, hogy azt mondja, hogy márpedig itthon kell maradni, hanem engedi, hogy menjen és érvényesüljön, és haladjon. De mimár az 55 évünkkel mit kezdjünk…?”1S

Bibarcfalva

Bibarcfalva egynemzetiségű település. Lakóinak száma 825 (1992), melyből a hivatalos 1992-es adatok szerint egy német, három román és 821 magyar nemzetisé-

Erdővidék – magyar mikrorégió a Székelyföld peremén 157

gű van. A református egyház adatai szerint viszont mára már csak egy román nemzetiségű lakója van a településnek, a többi lakos magyar. Romák nem élnek a faluban. „Nálunk fő út sincsen, összekötő út van Sepsi és Udvarhely (között), és lehetelmenni Brassóba. Vonatállomásunk nincs, mert a vonat Brassó megyében van, tehát az Oltón túl van. Egy kicsit elszigeteltebb közösség. Jó, az életbe ez nem valami pozitív irányt mutat, de mondom vallásosság szempontjából, a közösség szempontjából jó. Egy összetartó nép.”20

„így van a levéltárunkba leírva, hogy az erdővidéki falvak közül Bibarcfalva volt alegszegényebb. És ahol szegénység van, ott a cigány sem áll meg. No, de nem csakaz van, hogy a cigány sem áll meg, nem adtak helyet. Egyszerűen nem engedtékmeg az akkori régi idősek, öregek, hogy itt a telkük mellé a cigány építsen. Ez köszönhető annak, hogy a 60-as évek előtt Bibarcfalva bírói székkel rendelkezett, tehát polgármesteri hivatal volt, és azok nem adtak jóváhagyást, hogy a cigányok letelepedjenek, így aztán Nagybaconba kötöttek ki, meg Száldoboson. Száldobosonpéldául már meghaladta a cigánylélekszám a falunak, a magyaroknak a lélekszámát.”21

Mivel sem roma, sem román közösség nincs a faluban, így itt nem kutatható azegyüttélési viszonyrendszer. Ellenben a tömb magyarlakta település kiváló példája afalu, ahol a helybeli magyar vezetés működését nem befolyásolja sem román, semroma közösség. Mindemellett – mivel a falu Baróthoz tartozik – a helyi bürokratikus önkormányzati rendszer a helyi önkormányzat hiánya miatt valójában nincsen.Működő civil, kulturális vagy művelődési szervezete nincsen a falunak, ám Felsőrákossal ellentétben a település mindennapi életének szervezését az egyház vállalta.A helyi lelkész nem foglalkozik a kulturális élet szervezésével (leszámítva a havi rendszerességű „özvegyasszonyok találkozóját”), viszont hollandiai egyházi kapcsolatok segítségével a református egyház a gazdasági élet fellendítőjévé, egy átlagosmegélhetési színvonal megtartójává vált.

„ ’92-ben egy lelkipásztor kollégámmal érkeztek hozzánk hollandok, és akkor megkérdeztek, hogy ők keresnek egy testvérgyülekezetet, tehát nem faluközösség, falukapcsolat, hanem egyházi kapcsolat. 92-ben elérkeztek hozzánk, és nagyon kedvesen azóta kialakult a kapcsolat. Már voltunk mi is 96-ban, hat presbiter, jómagam ésa feleségem. Meghívtak, el is vittek, haza is hoztak. De ők minden esztendőben jönnek kétszer hivatalosan, tavasszal és ősszel, amikor egy lelkész, egy presbiter, egydiakónus jön, és persze most az utóbbi esztendőben fordító is jön. És jó az, hogymost már őtőlük kapjuk az anyagi támogatást. […] Igen a falut segítik olyan értelemben, hogy az egyház nevére adják a pénzt, amiből gépparkot létesítettünk. […]

Teljesen gazdaságilag (segítenek), ha végignézem bent az udvaron, egyebetnem látsz, mint gépet, gépet. Ez kellett, mert nem volt a falunak gépje. 94-ben vásároltak meg itt helyben egy nagy traktort, egy 5 tonnás utánfutót, egy szántó hármas ekét és tárcsát. És azóta minden esztendőben egy-két gépek vásárolnak. Mostmár van pityókaültető gépünk, krumpli pergető, tehát nem a szedő, hanem a kipergető, akkor van kukoricavető-gép, van trágyaszórónk, van permetezőgépünk, ésmost az idén vásároltunk egy kisebb kombájnt, egy kisebb traktort és egy gabonavető-gépet. Na ez az anyagi támogatás! Persze most ügyesek voltak a hollandok,mert az idén pályáztak a holland gazdasági minisztériumhoz, mert valami elfogadja, hivatalossá tette az egyházi kapcsolatokat. És nyertek 2000 eurót Bibarcfalva javára. És a többi pénzt a gyülekezet osztotta fel, tehát adta, ebből vásároltuk mega kistraktort, a kombájnt, a gabonavető-gépet. (A helybeliek fizetnek a használatért?) Igen. Ez így van, hogy adományba dolgozok, és adományt fizetnek be az egyházközség pénztárába. És mondom, ez a géppark fejlesztése. Ami csodálatos, ésami mondjuk sokkal szebb erkölcsileg, emberi tartásilag, az hogy már öt esztendeje gyakorolják, hogy karácsony előtt, novemberbe, decemberbe pénzt küldenek, céladomány, tehát nem lehet másra költeni, csak amit ők megelölnek. Ez abból áll,hogy most már tekintet nincs, hogy református vagy baptista, vagy katolikus, vagyunitárius. Kapnak egy csomagot lélekszámra. Az úgy van, hogy megkapom a pénzt,beváltom, akkor leülünk, megtárgyaljuk, hogy ebből a pénzből mit lehet csinálni, ésvásárolunk. Tehát minden személy – református vagy más felekezethez tartozó megkapja az ún. 1 kg cukor egy liter olaj, 1 kg rizs, 1 kg liszt. […]

Ezt mind jó, mindenféleképpen. Ha most kimegy az utcára, és megkérdezné,hogy mi lenne, hogyha az egyháznak nem volnának gépei, akkor egészen biztos,hogy a legnagyobb keserűséggel mondanák, hogy »jaj, Istenem, mi lenne velünk?«Mert nincsen gépparkja senkinek. Egy-kettő kistraktor van, de az nem elég. “*2

Mindemellett nagy az állandó munkanélküliek száma a településen, mely meglepő, hiszen Bibarcfalva határában van a „Biborteni borvízgyár”, mely munkaalkalmatadhatna a falu lakóinak. A gyár viszont pusztán túlélési gazdálkodásra rendezkedettbe, így a foglalkoztatottak szerződései bizonytalanok, a fizetések alacsonyak ésesetlegesek.

„Ez az Erdővidék egyetlen egy olyan faluja, ahol működik ez az üzem, de elégvacak… Gyengén fizetik őket. […] Ez azt jelenti, hogy gyakran hívják vissza munkába, és ha tiltakozik […], például kijön reggel, éjjeli váltásból, már esetleg délutánvissza kell mennie. Nem tudom ezt részletesen, nem vagyok teljesen tájékozott, dehallom, hogy panaszkodnak, és nagyon gyengén fizetik őket. A minimálbért is éppen-éppen alig adják meg. […] Hát a borvíz azért felszippantja, azért a minimálbérért is elmennek az emberek. (És akkor a földekkel…?) De igen, a földeket az mostvisszakapták. Elég sok olyan család van, aki abból él. Két-három tehénkét tart, aztán a tejet elviszi a csarnokba… (Ebből meg lehet élni?) Tessék elképzelni, hogy hogyan! Hát nem nagyon. Éppen, hogy tengődik.jr13

„Ha most megkérdezne, bemegy a gyárba, mondjuk, ott nem merne beszélgetnisenki, mert nagyon félnek attól, hogy holnap, holnapután nem lesz munkahelyük,ha ilyet nyilatkoznak. De ha az utcán vagy odahaza megkérdezed, akkor mindenki alegnagyobb keserűséggel beszél. Van egy ilyen, hogy „muszáj dolgozzak, ha tetszik,ha nem, mert ha szólok vagy apellálok, vagy elégedetlenkedek, akkor kitesznek akapunk kívül, és holnapután mi lesz a családdal?” Nagyon sok fiatal család ezértnem mer gyereket vállalni, mert nincs megélhetési lehetősége. Például olyan családok is vannak jelen esetben, hogy se a férj, se a feleség nem dolgozik, tehát nincskereseti lehetőség. Szülőkre, nagyszülőkre támaszkodnak, vagy a mezőgazdasággalfoglalkoznak, de az nem megoldás. (Hány százaléka dolgozik az embereknek?) Nagyon kevés. A falut inkább a nyugdíjaskor határozza meg. Fiatal nyugdíjak ezek,mert a bányavállalatnál dolgoztak, és tudjuk, hogy aki 20 évet dolgozott, az már 45évesen nyugdíjba ment. De tudomásom szerint itt a faluban nincs 40-50 személy,aki dolgozik (az ásványvízgyártó üzemben) az bizonyos 200-250 munkásból. Ez egyrájátszás a falura mindenféleképpen. Inkább importálja más faluból, sőt van egy ilyen nyilvános fenyegetettsége az igazgatótól, legalábbis a rossz nyelvek szerint,hogy azt kiabálta, ha nem tetszik, tessenek kimenni a kapun, ő Szentgyörgyről hozmunkásokat. Tehát nagyon sokan így tengődnek. […] Tehát korszerű, tiszta, egészséges, csak éppen a jövedelem és a megélhetőség az nem fedi a valóságot. Meszsze vagyunk. Egymilliónyolcszáz, egymilliókilencszáz lejből, mit lehet vásárolni? Habelegondolunk egy picit. Semmit.t>2A

A gazdasági élet középpontja így a földművelés, illetve az állattenyésztés lett. Atelepülésre nem jellemző, hogy a fiatal családok nagyobb erdélyi városokba költöznek. Elterjedtebb a magyarországi időszakos munkavállalás, melynek eredményeképpen az utóbbi években több család Magyarországra telepedett át.

Működő magyarországi testvérfalu-kapcsolata nincs a településnek. A rendszerváltás után Bibarcfalva is felvette a kapcsolatot néhány anyaországbeli faluval(Biharugra, Egyházaskesze), de az évek során a kapcsolatok lazábbá váltak, későbbteljesen elhaltak. A helybeli értelmiségiek több mindennel is okolták a kapcsolatokmegszűnését: anyagiakkal, a távolsággal, a magyarországi emberek „hidegségével”, de tény, hogy néhány találkozó után egyik fél sem erőltette tovább ezek fenntartását.

„Voltunk, ez az igazság (ti. Magyarországon), mert valamikor az ottani igazgatóúrral vettem fel a kapcsolatot annak idején, én voltam ott, különben a fiatalember,nem jut eszembe a település neve, valami egyházas… nagyközség, onnan áthelyezték a kollegát, azt írta nekem, olyan 50-es létszámú, 1-8 osztály. Kicsi. Az utolsó levelemre még nem válaszolt. De így, hogy gyerekeket utaztassunk oda, az anyagiaksem engedik, túl messze is van. Ők hoztak könyveket, többször is járt itt az igazgató, és felszereltük az ő segítségével a magyar kabinetet, mi annak nevezzük, akönyvtárat. A magyar oktatást ilyen szempontból elég… Aztán nem éppen úgy alakult, ahogy mi szerettük volna. (A magyarországiak jöttek?) Inkább egy-egy ilyen delegáció, tantestület delegációja jött. (Gyerekekkel jöttek?) Nem, nem hoztak onnangyerekeket. Szerettük volna, de nem jött össze a dolog, túl költséges és messze isvan, segítséget nem kaptunk. (Vártak valami különlegeset a magyarországi kapcsolattól, valami segítséget?) Tulajdonképpen nem. (Megfeleltek az elvárásaiknak?)Szerintem igen. Elég bőkezűek voltak. A kolléga pályázat útján jutott könyvekhez,elég szegényes volt a könyvtárunk addig, és most sikerült fölszerelni. Én szerintemők, amit lehetett, megtettek. […] Akartuk, akarták ők is, csak nem jött össze a dolog. Sem onnan, sem innen. Ott nem került annyi gyerek, itt is elég nehezen jött volna össze. Az anyagiakat nem tudtuk volna megteremteni, és az olyan szintű körülményeket. Családoknál elhelyezni, jó, az ment volna, de nem biztos, hogy éppen úgysikerült volna. […] Mi valahogy barátságosak, vendégszeretőbbek vagyunk, az itteniek. Én nem panaszkodom, mert egy kollegámnál voltam, és a lelkét is kitette, denem is sikerült olyan közvetlen kapcsolatot teremteni így a közösséggel, azzal azegy családdal voltam így. Ők többször is voltak itt nálam egy hetet, másfél hetet.Mert tőlünk is voltak kint kollégák, de nem voltak nagyon elragadtatva. A Balatonpartján valahol valamilyen táborba, valami úttörőtáborban voltak, aztán ott magukra hagyták őket. […] Valami olyasmi volt, hogy többet nem megyünk.”25

Tehát a vizsgálatok rámutattak, hogy Bibarcfalva, hasonlóan Felsőrákoshoz, intézményi szinten szervezetlen, a magyarországi kapcsolatai nem működnek, és agazdasági helyzete stagnáló. Mindemellett hollandiai egyházi kapcsolatai segítségévei a gazdasági élet egyik megtartójává vált, ám mindez csupán a mezőgazdasággal foglalkozó családoknak nyújt segítséget. Ez az oka annak is, hogy a mezőgazdasággal nem foglalkozó családok elköltöznek a településről, általában Magyarországra, ritkábban erdélyi nagyvárosokba.

Nagybacon

Nagybacon községközpont, közigazgatásilag hozzá tartozik Kisbacon,Magyarhermány, Szárazajta és Uzonkafürdő. A nagyközség lakóinak száma 4405,ebből Nagybaconban (1992-es adatok szerint) 1863 ember él. 69 román nemzetiségű, 1757 magyar és 34 magát romának valló ember. „Azért könnyebb, mert ittmi vagyunk a többségben, és azért tudjuk érvényesíteni az akaratainkat nagyjából. “26

A település háromnemzetiségű, de a romák magyar anyanyelvűsége és a románok kis lélekszáma miatt csak magyar anyanyelvű osztályok vannak a helyi általános iskolában. Mindemellett közigazgatási központ révén, bürokratikusán szervezett magyar nemzetiségű vezető réteg van a településen. Mivel a képviselő-testület14 tagja közül mindegyik magyar nemzetiségű, így a helyi magyar érdekek képviselete maximálisan érvényesül a községben.

„ Van egy olyan probléma, hogy felülről jönnek a dolgok, a pénz, ami a lényege azegész dolognak. A pénznek a megszerzése, annak a lobbizása az azért nehéz azegész Kovászna megyének, azért mert magyar megye. És az állami pénzeket, amikor osztják el, biztos, hogy sokkal kevesebbet kap a megye, mint más megyék, aholromán lakosság van. De viszont itt az elosztásban nincs itt probléma. Mi itt egymásközt tudjuk, hogy ennyi áll rendelkezésünkre, ennyit kell elosztani. […] Mi védve,biztonságban érezzük magunkat ilyen szempontból.iri1

A település kulturális élete több szálon fut, egyrészt működő egyházi szervezeteken, másrészt civil szervezeteken át. Az ő kezdeményezésükre került sor a magyar eredetű műemlékek rekonstruálására (pl. Benedek Elek Múzeum), a magyarkulturális rendezvények központilag szervezett lebonyolítására (március 15., megemlékezési ünnepségek).

A községközpont sok előnnyel jár a nagybaconiak számára. Bár a baróti bányákbezárása sok nagybaconi családfenntartót tett munkanélkülivé, de a földműveléshez és állattartáshoz visszatérő falubeliek nyugodt megélhetést tudnak családjuknak biztosítani. A földművelés felfelé ívelő gazdasági ágazat lett a faluban, melynektöbb oka is van. Egyrészt több mezőgazdasági munkagép van a településen, így nagyobb földterületeket tudnak megművelni (szemben pl. Felsőrákossal, ahol a földeknagy részét kaszálónak hagyták). Másrészt a kisdarabokban visszakapott földeketközös művelés alá vették, így könnyebbé és termékenyebbé vált a munka. Nagygazdaságban állattartással és tejfeldolgozással is foglalkoznak külön erre specializálódott családok.

„(A mezőgazdaságból meg tudnak élni?) Meg lehet élni, meg. A tejből meg bármilyen más mezőgazdasági termékekből. Krumpli, pityóka. Eladásra is termelnek.Vannak olyan tehetős gazdák, aminek örvendek én, hogy fiatalok, akik 30 év körüliek, 40, esetleg 50 és olyan farmjuk van már, hogy olyan 40-50 milliót kapnak havonta tejből. Ugye az már nem akármi? Az már nálunk sok pénz. Olyan tizenöt, húszas nagyságrendű fejős szarvasmarhát tartanak, ügyesen azokat rendezik, legeltetik, külön kimelegedőkön tartják nyári szezonban, télire pedig istállóba. Komoly istálló-beruházások vannak, ahol elhelyezik. Ennek örvendek, és ilyen elég sok van.Vannak gépek is. A község területén annyi traktor van, hogy az egész Kovászna megye mezőgazdasági területét meg tudnánk dolgozni. Közel 200 nagyságrendű erőtraktor van. Tehát vannak gépek, jó munkásemberek lakják. Ez maga atz mutatja,hogy a földnek az értéke Kovászna megyében itt Nagybaconban a legértékesebb,ami azt jelenti, hogy az emberek értékelik ezt a dolgot. “2S

Mindehhez hozzájárul, hogy a település megkapta az állatvásár rendezésének jogát is, melyet egy modern állatpiac építésének tervével pályázott meg. így a jövőben az erdővidéki régió egyetlen rendszeres állatvásárának rendezőjévé válik a község, mely komoly jövedelem-kiegészítést jelent az önkormányzat részére.

Nagybacon tehát Erdővidék gazdaságilag egyik legjobban fejlődő települése.Mindez a faluképen is látszik, a település utcái aszfaltozottak, portái nagy részbenfelújítottak, de mindenképpen rendezettek, Kós Károly tervezte gyülekezeti házafrissen festett, temploma jó állapotban van. Mindemellett a településről nagyfokúmigráció indult meg, mely elsősorban az értelmiségi réteget érinti. Munkavállalás,pénzkereset céljából a középfokú végzettségűek próbálnak szerencsét a határokontúl, de általában keresetüket hazahozzák, és itthon fektetik be. A felsőfokú végzettségűek nagyobb számban hagyják el az országot, és telepednek le – elsősorban magyarországi – nagyvárosokban.

„Inkább dolgozni mennek, igen, ez jellemző. Nagyon jól csinálták, nagyon sokana fiatalok közül, akik elmentek. Jól választottak olyan lehetőség szempontjából,hogy kimentek, pénzzel jöttek fel, visszatértek és vállalkozásokat indítottak el belőle, ami elég jól működik. Tehát ilyen szempontból értékeljük, hogy voltak ügyes fiatalok, akik elmentek, és ott megkeresték a pénzüket, hazahozták, itt befektették,vállalkozást indítottak és elég jól működik. (És jellemző, hogy kint maradnak?) Vansajnos az is, hogy kint maradnak. Ennek mi nem nagyon örvendünk. Fele-fele. Az értelmiség inkább kint marad, a középfokú végzettséggel rendelkezők, azok nagyonsokan visszatérnek. Szakemberek lesznek, és bizonyos szakmákban indítanak vállalkozásokat. De, sajnos, nagyon sokan, akik olyanok, értelmiségiek és itt hasznátvettük volna a közösségben, akár tanár vagy más, elmentek. (Inkább Magyarországon vagy a környező nagyvárosokban telepednek le?) Van ilyen is, elmennek oda is.A városok általában vonzzák az ilyen értelmiségieket, jobban van lehetősége, és ezzel élnek. Nem nagyon maradnak itt. Pedig azért meg lehet élni. Nem vagyok az oktatás terén megelégedve, mert lényegében az volna az alapja az egésznek, hogyolyan fiatalokat, gyerekeket neveljünk, akik felkészültek az életre. És az a baj, hogya tanárok, értelmiségiek azok elmentek. Kevés, nincsenek szakképzett káderek,akik vannak, azok vagy idősebbek, vagy olyanok, hogy nem tudnak minőségi oktatást nyújtani a gyerekeknek. ‘^9

Nagybacon nagyközség régiójában a turizmus időszakos jövedelemforrásnak bizonyul. Elsősorban Magyarországról érkeznek egyéni és „buszos turistacsoportok”végiglátogatni a környék nevezetességeit, emlékházait, gyógyfürdőit, borvízforrásait. A turizmusból prosperáló réteg viszont még nem alakult ki, néhány magánházatleszámítva nem foglalkoznak a helyiek fizetővendég-szolgáltatással. Ennek oka elsősorban, hogy állandó nyaralóközönségre nem lehet számítani az utak rossz minősége és a turistalátványosságok elhanyagolt állapota miatt. Igy a helyiek állandópénzforrásként nem tudnak a turizmusra építeni.

Nagybaconnak működő magyarországi testvérkapcsolataik vannak (Okány), ennek eredményeként évente több alkalommal ellátogatnak az anyaországba, illetvemagyarországi gyerekcsoportokat táboroztatnak. A magyarországi testvértelepülésükön keresztül alakították ki kapcsolatukat az egyik szlovákiai magyar településselis. Magyarországi kapcsolataik elsősorban kulturális rendezvényekre és a szabadidő közös eltöltésére szorítkozik, mindemellett a település magyar vezető rétege határozott elvárásokkal fordul az anyaországbeliek felé:

„(Várnak anyagi segítséget a magyarországi településektől?) Biztos, hogy jobbvolna, én nem mondom, hogy nem, elvárnánk, de tudjuk azt, hogy lehetőségeik Magyarországnak sem éppen olyan szabadok, hogy azt csinál, hogy nem tudom, menynyi pénzre lehessen számítani. De azért biztos, hogy jogunk van, ezt elvárnánk. Hanem olyan dologba, hogy anyagiba, de például én gondolkodom egy olyanba, hogyMagyarország már megjárta a csatlakozás útjait az Európai Unióba, bizonyos tapasztalatokkal rendelkeznek. Magyar szakemberek vagy egy csoport egy régióba,mint itt Kovászna megyébe, vagy legyen az akár Hargita, egy 15 tagú csoport mondjuk egy éven keresztül (itt tartózkodna), és “kioktatom ezeket a magyarokat, hogyhogy tudtok pályázati pénzekhez jutni. Mi már ezt csináltuk Magyarországon, tudjuk,hogy ez hogy mú’ködik«. És ilyenbe segíteni. Ez nem kerülne a magyar államnak setúl sok pénzébe, de viszont a közösségeknek nagyon nagy hasznára szolgálna. Felvilágosítás, hogyan kell egy pályázatot elkészíteni. Pontosan, konkrétan, na most erre pályázz, mert ez most megy. Ez nagyon jó volna. Mert itt azért nehéz, a lehetőségek sem olyan nagyok, de biztos lesznek jobb lehetőségek a pályázatokra. Különböző világbankos, Európai Uniós pénzeket idevonzani, és akkor jó volna, ha valakitudná, hogy pontosan mire kell figyelni. ‘m

Nagybacon a három bemutatott falu közül a leginkább prosperáló település. Eztköszönheti egyrészt annak, hogy négy falut magában foglaló községközpont, melyeterős és magabiztos bürokratikus réteg irányít. Mindemellett a helyi protestáns egyház is vállalta a magyar kultúra megőrző és továbbörökítő szerepét, mely több erdélyi egyházmegye sajátossága. A gazdasági élet szervezettsége és a helyi gazdák leleményes újításai biztos megélhetést teremtenek a falu nagy részének.

Bárót

Bárót Erdővidék egyetlen városa. Központi szereppel bír a régióban, melyet a kulturális szervezetei, egyházi intézményei, iskolái is alátámasztanak. „De Baróton ismost nagy lehetőségek nincsenek, mert egyszerűen munkahiány van. “31 Az 1992es népszámlálási adatok szerint 6483 lakosa van Barótnak, melyből 298 román,6131 magyar, 13 német, 38 roma nemzetiségű. A rendszerváltás óta – a helyi értelmiségi réteg véleménye szerint – növekvő román népesség jellemzi a települést.Ennek a hivatalos adatok szerinti növekedése elhanyagolható, de a helyi magyar közösség mindennapjaiban igen látványos helyet töltenek be. Ennek oka, hogy a betelepülő román népesség nagy része rendőri állományban van. „(Mi a városban a magyarok és a románok aránya?) Az arányok? Úgy tudom, hogy 8%, de nem hiszem,hogy van annyi. Amikor én ideérkeztem Barótra 90-ben, megkérdeztem az akkori ortodox lelkészt, hogy „ti hányan vagytok?” 54-en voltak. Akkor 7000 fölött voltBarótnak a lakossága. Ez az 54 fő 1% vagy annyi sem. Azóta olyan erőteljes rendőr-betelepítés volt, 40-50 rendőrt telepitettek be. A 10 000 lakosú Barótnak és akörnyező csatolt falvakkal együtt – úgy lett város, hogy a csatolt falvakkal felduzzasztottak a létszámot, és 10 OOO-nél már városság avathatták – és akkor 50 rendőre volt a városnak, és az ellátta a szomszéd településeket is. Voltak gazdaságiügyekkel foglalkozó, elhárítással, nyomozó is. […] Most állítólag 200-an vannakmár.”32

A romák száma is növekedett a rendszerváltás óta. A baróti roma közösség nagyrésze magyar anyanyelvű és katolikus vallású. Van egy kisebb lélekszámú ortodoxcsoport is. Látványos együttélési konfliktusok nincsenek a helyi nemzetiségek között, együttélési viszonyukat inkább távolságtartás jellemzi.

„Van egy tartózkodás, én úgy látom (ti. a romák és a magyarok között). Meg van,hogy: »ez cigány«. Persze cigányok között is különbség van. Például én most egyolyan példát mondok, hogy amikor házszentelni megyünk év elején, minden családot meglátogatunk, akkor sok cigányházban sokkal nagyobb tisztaság van, mint magyar házakban esetleg.ir33

Az együttélési viszony a románok és a magyarok között nem konfliktusmentes.34Ennek egyik oka, hogy az utóbbi években betelepülő román családok nem fogadjákel a város hierarchikus magyar vezetésének hagyományát és a mindennapok magyar „közlekedő nyelvét”.35 A baróti több generációs román családok általában kétnyelvűek, s megfigyelhető náluk az előzékeny nyelvváltás. A rendszerváltás után betelepült román családok, illetve a rendőri állományban idehelyezett rendőrök viszontgyakran nem beszélnek magyarul, mely által konfliktusos helyzetek sorát indíthatjákel. Az üzletekben, hivatalokban dolgozó magyar nemzetiségű emberek nem beszélnek kielégítően románul, a románok nem értenek magyarul, s így a kommunikációnehézkessé válik.

„Itt is vannak románok, és attól még el kell tűrni, a tolerancia meg kell legyenitt is. (A baróti románok tudnak magyarul?) Nem tudom, hogy beszélhetünk-e baróti románokról. Bevándorló románokról lehet. Van, aki megtanul, de van, aki nem isakar. Vagy ha tud is, akkor nem is akar beszélni, esetleg van ilyen is. (A magyaroktudnak románul?) A magyarok, ha olyan környezetben vannak, üzletelésnél, ott fontos, mert anélkül nem megy. Vagy hogyha fiatalok elkerülnek innen egyetemekre,akkor valamit csak kell tudni, mert általában mindenhol románul kell tudni valamennyire. Nagyjából gondolom, hogy azért tudogatnak. “36

Bárót 1989 gazdasági központ volt Erdővidéken, melyet a határában elhelyezkedő szénbányájának köszönhetett. A rendszerváltás után a szénbányát leépítették, sidővel működését minimálisra csökkentették, mely a munkanélküliek hatalmas tömegét eredményezte a régióban. Ma a város gazdaságilag stagnál, a munkanélküliek kis részét néhány újonnan alapított mini cég szívta fel. Ez a tendencia, hasonlóan az erdővidéki falvakhoz, migrációt indított meg, melynek elsődleges célja Magyarország.

„Ezt a munkanélküliségi mutató emelkedőt egy kicsit ellensúlyozták a vállalkozások. A vállalkozásokon keresztül több száz személy jutott munkához, de azt is kellszámítani, hogy közben egy nemzedék felnőtt 15 év alatt. […] A kivándorló ifjúságnak, a kivándorlóknak az a része hagyja el Erdélyt, amelyik – legalábbis a gyülekezetünkkel kapcsolatosan mondhatom, vagy a városban élőkkel kapcsolatosan -,akik komolyan akarnak valamit tenni. Szinte mindenki volt kint dolgozni. Aki nem állandó és nem megbízható, az hazajön. Szomorú az, hogy egy részüket ezeknek kellalkalmazniuk, mert nincs jobb, és sok nehézségük van a vállalkozóknak. Azt is megfigyelhettük, ha egy családnak jobb a kapcsolata, és el tudja helyezni a gyerekét,akkor nem megy el. Tehát nemegy olyan kivándorlás van, hogy irány Budapest, nem.Nem az a típus. Itt kerülnének komoly jó munkahelyekre. Mindig voltak világot látniakaró emberek, azok elmennek, különben nem. Szeretik a Székelyföldet, szeretik ahazájukat. És van egy olyan munkanélküliségi réteg is, amelyik nem állja meg a helyét, és örök munkanélküli marad. A fiatalság körében eléggé az a réteg maradt itthon, amelyik improduktív, alkalmatlan. Persze megpróbálkoznak a vállalkozók azzal,hogy ezeket is […] lényegében ezeknek a gyerekeknek volna munka. ‘”-1

A magyarországi vendégmunkát vállaló családok, amennyiben biztonságos mindennapokat tudnak teremteni maguknak és családjuknak, ritkán térnek haza. A bánya leépítése megszüntette az állami munkahelyek meglétét a régióban, újabb kisvállalkozások alapításának már nincsen lehetősége a városban, és az értelmiségiek elhelyezkedésének lehetőségei is végesek.

Barótnak Zirccel, Budafokkal és Szarvassal van kapcsolata. Városi kezdeményezésként indult, egyházi vonalon csak Zirccel vették fel kapcsolatot. A kapcsolatfelvétel elsődleges célja gazdasági volt: a magyarországi vállalkozói szféra bevonásaa régióba. Mindemellett városi vezetés szintjén is megszervezték az együttműködést, kölcsönösen delegációk által képviseltették magukat testvértelepülésük rendezvényein. Mára a kapcsolatok kulturális jellege elhalványult, csupán a 4-5 éventemegrendezett Baróti Napokon frissítik fel az együttműködést a testvértelepülésekkel. Megmaradtak a működő gazdasági együttműködések, de újabbak már évek ótanem létesültek. Levelezés szinten működnek a baráti-családi kapcsolatok, de kölcsönös látogatások a nagy távolság miatt ritkábbá váltak.

„Az első testvértelepülés-kapcsolat úgy ’90 elején született Zirccel. Utána tudomásom szerint Budafokkal, azután Szarvassal. Általában ez azonkívül, hogy vállalkozói szférákkal találkozott, voltak ilyen kezdeményezések, azon túl inkább 4-5 embernek a kapcsolata volt. […] Csak azt említem meg, hogy időnként, évenként megismétlik, 4-6 éve megrendezik a Baróti Napokat szabadtéri megnyitóval, s oda hívják a testvértelepülések vezetőit. “38

A magyarországi kapcsolatok rendszerváltás utáni nagy fellendülésének intenzitása mára lanyhult. A távolság, az anyagi helyzet, a megszokás és nem utolsósorban az anyaországbeli viselkedés minták39 miatt háttérbe kerültek az együttműködések.

Bárót az erdővidéki mikrorégió kulturális központja. A város magyar vezetése erőteljes magyar bürokratikus réteget eredményezett. Több kulturális szervezetük isvan, nagy részük egyházi szervezésű (pl. Gyöngyharmat együttes, Ragsányi Annadalkör, Rozmaring kórus stb.). Ezek és néhány civil szervezet (pl. Gál Mózes Közművelődési Egyesület) vállalta fel a kulturális élet szervezését. Ezek elsősorban az évinagy ünnepek rendezésével foglalkoznak (pl. március 15-e, hagyományőrző Székelybál, augusztus 20-a, október 6-a). Intézményi szinten a város a mikrorégió egyiklegszervezettebb települése, erőteljes magyar bürokratikus vezető réteggel. Erdővidék egyetlen városa lévén a helyben maradó értelmiségiek egyik letelepedési célpontjává vált.

Szükséges a települések interetnikus viszonyait, intézményrendszerét és magyarországi kapcsolatait részletesebben bemutatni, mivel a megszólaló értelmiségiek véleménye sokat elárul a mikrorégió működéséről, belső viszonyairól, kapcsolatrendszeréről.

Az interetnikus kapcsolatok vizsgálata egy hierarchikusan felépített, a magyartöbbségből adódó magyar vezetésű település képet mutat. A közösségek harmonikus együttélését a több generációs roma és román etnikum alkalmazkodása és afennálló társadalmi helyzetük elfogadása biztosítja. Etnikai feszültségek ebből adódóan ott keletkeznek, ahol a románok vagy romák (lásd Bárót) nem fogadják el aszámukra kijelölt társadalmi helyet, nem alkalmazkodnak a helyi magyar közösséghagyományos nyelvi vagy mentalitásbeli szokásaihoz.

A településeken folytatott vizsgálatok rámutattak a kulturális és egyházi intézmények „összefogás-erősítő”, „helyben tartó” szerepére. Egyes településeken, mintFelsőrákos, az intézmények működésének hiánya indokolta a közösség migrációját,gazdasági ellehetetlenülését. Nagybaconban és Baróton a helyi intézmények, a bürokratikus réteg megléte bizonyította közösségszervező és gazdaságsegítő szerepét.

Erdővidék egészére jellemző, hogy a rendszerváltás után kialakult magyarországi kapcsolatok nagy része mára eltűnt vagy nem működik. Ennek oka, hogy a pusztán anyagi segítségben kimerülő kapcsolatok kimerültek, a forráshiányok miatt azegyüttműködések lehetetlenné váltak. Az erdővidékiek nem fordultak szigorú igényekkel a magyarországi testvértelepüléseik felé, elvárásaik nem az anyagi segítségre, mint inkább a mentális támogatásra irányultak. A testvérfalu-kapcsolatokcsaládi-baráti kapcsolatokban maradtak meg, melyben a települések már közösségileg nem vagy csak ritkán vesznek részt. A magyarországi kapcsolatok kialakításaegyfajta nyitási lehetőség lett volna a régió számára akár gazdasági, akár kulturálisszempontból nézve. Mindemellett ma a gazdasági kapcsolatok stagnálnak a lehetőségek hiánya miatt (a nehézkes román gazdasági törvények, utak állapota), a kulturális lehetőségek pedig a távolság és a periféria miatt háttérbe kerültek.

Az értelmiségiekkel készített interjúkból elemezhetővé válik az az unikális helyzet, amiben az erdővidéki falvak lakosai élnek: kisebbségben többségben. Mindennek súlyát és szokatlan mivoltát a mikrorégiót soha vagy ritkán elhagyó magyaroknem érzékelik, számukra ez a természetes mindennapokhoz tartozik. A régión kívülvégzett, illetve a nem erdővidéki származású értelmiségiek viszont nagymértékbenérzik, és a riportokban gyakran hangsúlyozzák ennek egyedi jellegét. Feltételnek érzik ezt nemzeti megmaradásukban, és ezért problémát jelent számukra néhány székelyföldi város növekvő nem magyar nemzetiségű lakossága. Mindez egyenesen vezet a – később bemutatott – autonómiatervezet népszerűségéhez.

Erdővidékiek a kedvezménytörvényről és az autonómiatervekről

A kedvezménytörvény és autonómiatervezet bemutatása és vázlatos elemzése szintén a kutatási projekt célkitűzései közé tartozott. A beszélgetések az igazolvány igénylésének okai, használhatósága, az ehhez kapcsolódó történetek és a különböző elvárások témaköreire fókuszáltak.

Beszélgetőtársaim szerint a magyarigazolványok igénylésének több oka volt Erdővidéken. A fiatal, kisgyermekes családok elsősorban az iskolatámogatási kedvezményhez kötött feltétel miatt igényelték: a magyar iskolába járó gyerekek utáni magyar állam által folyósított ösztöndíjat a magyarigazolvánnyal rendelkező családokkapták meg. Az idősebbek érzelmi okokból igényelték igazolványukat. Ők voltakazok is, akik az igazolvány konkrét hasznát nem érezték (mint utazási kedvezmény,múzeumlátogatási lehetőség stb.), mivel anyagi körülményeik nem engedték meg,hogy elutazzanak az anyaországba: Erdővidék a magyar határtól messze eső régió,s a kedvezmények csupán a magyar határtól érvényesek. „Meg a másik, azért semveszik ki most már, az idősebb réteg, a pénznélküliség miatt. Mert ha mégis elmenne Magyarországra, hogy érvényesítse, az útlevél olyan drága, hogy ki se váltja már,1 250 000 lej. “40

„A legtöbben érzelmi okokból (váltották ki). Egyszerűen azért, mert van, és legyen. Végül is különösebb gyakorlati hasznát nem hallottam, ilyen ingyenes, aki kiment Magyarországra. “41

„Nagyon sokan igazán csak érzelmi alapon (váltották ki), tehát azért, hogy legyen. Mert arra lehetó’ségük, hogy ők kimenjenek, és úgymond ennek az igazolványnak az előnyeit élvezzék, arra nincs lehetőségük. De azért is kiváltották, hogy legyennekik egy ilyen címeres igazolványuk. És mondom, vannak egy jó páran, akik azért(váltották ki), hogy munkavállalás és gyerekeknek azt a bizonyos 20 000 Ft-ot tandíjat megkapják. “42

„(És másra mire használják még?) Az utazásra. Más előnyök? Én sem használtam az enyémet ki annál jobban, hogy kedvezmény… a fiataloknak van inkább kedvezmény. Felnőtteknek nincs annyira kedvezmény belőle. Az utaztatásnál a diákoknak, ami van kedvezmény. (Akkor a magyarigazolványban csalódtak, hogy kevesetbiztosít?) Nem, az a 20 000 forint is valami, akinek gyereke van, annak biztos, hogyvalami. Nem lehet mondani, hogy csalódtunk éppen, csak lehet, hogy nem szolgálja azt a célt annyira, mint amennyire elvárnánk esetleg, de azért csak szolgál valamit. Nagyon sok embernek segít, aki kap 20 000 Ft-ot, az nálunk már nagy pénz.Akinek gyereke van, az örvend, mert legalább valamilyen dolgot azzal megold. “43

„(Miért váltják ki?) A 20 000 forintért, az iskolai támogatásért. Hát nem tudom,ez az igazolvány igazából nem jelent egy állampolgári státust. Például egy kimenőmunkavállalónak egészségügyi biztosítás, ez jó lett volna. (A munkavállaláshozszükséges…?) Nem szükséges, ellenben én, ahogy hallottam azoktól, akik kijártak,akinek van, annak bizonyos szempontból egyszerűbb a papír intézés. (Miért váltjákki?) A 20 000 forintért, az iskolai támogatásért.™

„(És miért váltják ki az emberek a magyarigazolványt?) Mindenki azt reméli, hogyesetleg egy betegség bekövetkeztével, vagy ha Magyarországra utazik, esetleg könynyebb lesz odakint.”45

Az igazolvánnyal szembeni elvárások is egyöntetűek az erdővidéki magyarok körében: szinte kivétel nélkül a magyarországi ingyenes orvosi ellátást igényelték volna az igazolvány kedvezményei között. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy a mikrorégió orvosi ellátása akadozik, kórházai nagyon rossz állapotban vannak, és gyógyszerhiánnyal küzdenek.

(Milyen kedvezményeket kérnének a magyarigazolványhoz?) Habár ott is, mivelaz ember a tévét nézi, elég nehéz, de az egészségügyi ellátás lenne a legfontosabb.Ha az ember olyan ellátásra szorul, amit itt nem tud megkapni. Most már nagyongyatra lettem. Például Baróton is kórházba a gyógyszert, ha az ember bent fekszik,meg kell vegye.46

Szerintem egészségügyi biztosítás, minden, ami a magyar állampolgárnak, amikor Magyarországon van, amit élvez, ami abból származik, hogy magyar állampolgárés Magyarországon lakik, akkor ugyanazt kapta volna meg a határon túli magyar is.Ez a kettős állampolgárság máskülönben nem hülyeség. Ez egy nagyon jó dolog lenne, ha bejönne.”

A magyarigazolvány használatával kapcsolatos magyarországi történetek történeteket két nagyobb csoportba lehet osztani. Egy részük az igazolványhoz kapcsolódó pozitív élményekről szól, másik részük a használat közben kialakult konfliktushelyzetekről mesél.

Az első csoport jellegzetes elemei közé tartoznak az igazolvány előnyeinek felsorolása: az utazási kedvezmény, a magyar állami ösztöndíj-támogatás s az igazolványhoz szorosan kapcsolódó pedagógusigazolvány könyvvásárlási kedvezményei.„A haszna bizonyos utazási kedvezmények, mi személy szerint a könyvtárakba valóbelépést (használtuk ki). Amikor tavaly voltunk a Széchényi Könyvtárba egy bizonyoskönyvcsomagból válogathattunk és hozhattunk el ingyen, és feltétlenül kérték, hogymegvan-e az igazolvány. No és most a szülők közül egy jó páran megkapták ezt a20 000 Ft-os…'”*

„Ezzel kapcsolatosan, az utazással kapcsolatosan volt jó élményük, hogy 90%,vagy mennyi a kedvezmény, tehát az nagyon sok. Elmondták, hogy Győrtől Pécsigmentek, és mennyivel olcsóbban tudtak elmenni. Ez egy pozitív dolog'”19

A negatív történetek az igazolvány használata közbeni megaláztatásokat említikelsősorban. Ennek sokféle terepe lehet, de alapvető momentumai jellegzetesek: ajegyvételnél pénztárosok, illetve az utazó közönség rosszindulatú megjegyzéseinek,illetve az igazolvány használatakor bármiféle félreértések esetei. Jellegzetességeiezeknek a történeteknek, hogy a sértések szinte minden esetben a határon túliakmás nemzetiségére utaltak. Ez természetesen utal az igazolvány erőteljes nemzetiségi kötődésére, így a negatív élmények általában a nemzeti érzület megsértéséhezkapcsolódnak:

„A legbosszantóbb – és vicc is van róla – az, hogy, és én is tapasztaltam, például Budapesten, Magyarországon vagy pontosan a Balatonon, Siófokon, azt hiszem,a kis Trabimmal oda lepöfögtem, és benyújtottam az útlevelünket, s a magyarigazolványunkat. A feleségemmel voltunk, és kértünk a sátortáborban egy helyet aTrabinak. A pasas -jó sor volt mögöttem – elvette, megnézte, és odaadta a csicskásnak, azt mondja, »itt vannak valami románok«. Ott volt az igazolvány, és szóvalígy. Van egy vicc is. Hogy lesz a székelyből román? Úgy, hogy kimegy Pestre. (És eztérezték többször is, hogy Magyarországon…?) Nem többször is, hanem mindig. Aközvetlen ismerősök, akik tudják a dolgot, azok nem, de azt hiszem, ott önöket úgyis nevelhetik az iskolában. Ilyesmi, hogy székelység vagy ilyesmi nem nagyon hangozhatott el. “s”

Erdővidék, mint már említettem, tömb magyar terület, magyar belső vezetéssel,magyar iskolákkal és nem számottevő román közösséggel. A román-magyar együtt-

élési viszonyok – talán Barótot leszámítva – elemezhetetlenek a régióban a románok asszimilálódása, „észrevehetetlensége” miatt. így nem beszélhetünk román-magyar etnikai feszültségekről, még Baróton sem, ahol a román közösség számának emelkedése némi feszültséget indukált. Mindemellett a magyar autonómiatervezet radikális irányzatát a román népességgel szembeni etnikai intolerancia jellemzi. Ennek a gondolkodásnak nincs lokális színezete, helyi, csak a mikrorégiót„védő” sajátossága. A székelyföldi régiót mint tömb magyar terület érdekeit védi a„más” etnikumúakkal szemben. Valós érveket hoznak fel ennek védelmére: az utakrossz minőségét, az adók elfolyását, a megye alulfinanszírozottságát, s mindeztnemzetiségi létük elleni támadásként élik meg. Ezt forgatva vissza, az autonómiatervezet fontos igényének tekintik a román nemzetiségűek, illetve a magyar nyelvetnem beszélők kiköltöztetését a területről, a román tulajdonú gazdasági vállalkozások megszüntetését és magyarosítását.

Lokális és regionális identitás

Befejezésül érdemes kitérni néhány gondolat erejéig az erdővidéki régió mentális elkülönülésére, földrajzi határainak meglétére és ennek érzékeltetésére a határokonkívül levőkkel. Mindez a tömb-lét biztos tudatával, a szórvánnyal szembeni előnyhangsúlyozásával párosul beszélgetőtársaim véleményében. Többen hangsúlyoztákaz Oltón túliak viselet- és szokásbeli másságát: „Általában népi szokásokban is változnak, aztán azt hiszem az egész életmód más. Mindig különböztek. “51

„Mások (ti. az erdővidéki magyarok). Tehát meg van a maguk sokszor szűklátókörú’ségük is, a maguknak valóság. De ezt hozza ez a bizonyos elszigeteltség. Mostmár nyíltak a határok, tehát lehetőség van a ki- és bemenetelre, de azért magábanhordja a dolgokat, hogy itt és itt élt és született. Például 30 esztendővel ezelőtt nemnagyon sikerült, hogy beházasodjanak (ti. nem erdővidékiek). Nem engedtékmeg. “52

Az erdővidékiek lokális/regionális öntudata nem pusztán a határon túliakkalszembeni elkülönülésükben nyilvánul meg, hanem a régión belüli közös múltnak,hagyománynak összetartó erejében is. „Azért egymásra számítunk és bízunk egymásban, hogy bármilyen probléma történjen, akkor a magyarság úgyis összetart. Ezjellemző, hogy fellépnek, ha olyan dolog történt, akkor biztos, hogy a magyarság rögtön melléáll, és ellenállást nyilvánít az ellenállóval, valakivel, aki szemben áll. Tehátnyújt valami biztonságot, hogy egy tömbben vagyunk. “^

A tömb magyar régiót a nemzetiségi megmaradásuk esélyének érzik. „Mindenképpen másabb, mindenképpen magyarabb marad itt az ember, az normális. A rokonságban van olyan is, aki szórványban él. Például van egy unokaöcsém, a testvérem fia, aki nem beszél magyarul. Magyar a neve, meg mindenféle, de nem tud magyarul. Csak velem beszél egyedül, de akkor is csak annyit, »igen, keresztapám^,»nem, keresztapám^, ennyit tud mondani. És ő románnak is tartja magát. Szóval aszórványnak megvan ez a hátránya. Különben aranyos, rendes emberek. A szomszéd az lehet román, az lehet sváb, az lehet bármi, ott a szórványban együtt kellélnie és meg kell szokja. De lassan, akarata ellenére is már kezd kavarni, már kezdcsángóul beszélni. “^

Az erdővidéki kisrégió természetes védettséget biztosít a benne élőknek, melynek előnyeit – mint az anyanyelvi oktatás, magyar bürokrácia, belső gazdasági kapcsolatok – és hátrányait – mint állami pénzforrások hiánya, utak állapota, románnyelv nem ismerete – is megtapasztalták. Mindemellett csak egy, nem erdővidékiszármazású beszélgetőtársam utalt a tömbmagyarság hátrányaira. Ennek, talán,leglátványosabb pontja a román nyelv nem kielégítő ismerete. Több interjúalanyomis utalt rá, hogy míg az országnyelv ismerete nélkülözhetővé válik a régió határainbelül,55 az Oltón túl már komoly hátrányba kerülnek megfelelő nyelvismeret nélkül.„A tömb az nem feltétlenül jelent védelmet. (Miért nem?) Azért, mert, ahogymondta az egyik kedves évfolyamtársam, elbízzák magukat, és nem ügyelnek. (Mire kell ügyelni?) Mire? Hát nagyon sok mindenre. Az első például, ami mindenüttvan, hát ugye nem beszélik a nyelvet (ti. a román nyelvet) helyesen, mert megszokták, hogy mi itt így (ti. magyarul) beszélünk, és kész. Az iskolában vettem észre,hogy nem hajlandók bizonyos dolgokat megtanulni, mert »ügyse vesszük hasznáU.[…] A román nyelv az nem működik itt nálunk. Pedig meg kell tanulni, mert ugye,az állam nyelvét azt ismerni kell. Akárhova megy az ember, megkérdezik, nem tudja, hogy mit feleljen, ha nem tudja, hogy mit kérdeznek. És az már eleve kellemetlen. Azonkívül, ha valaki ki akar mozdulni, és időnként ki kell mozdulni, akkor jó,hogyha tud valamilyen nyelven beszélni, és nem feltétlenül csak románul. Most kezddivatos lenni, hogy világnyelveket is oktatnak, és még meg is tanulgatják, de az azigazság, hogy én itt nem láttam nagyon nagy ráállást. “56

A tömb magyar területek magyar lakosai hátrányba kerülnek a román nyelv hiányos ismerete miatt, kénytelenek a régió határain belül maradni vagy magyarországi munkalehetőséget keresni.

 

Felhasznált irodalom

Bourdieu, Pierre 1985. Identitás és reprezentáció. A régió fogalmának kritikai elemzéséhez.Szociológiai Figyelő, 1 (1) 7-22. p.

Kunovich, Róbert M., Hodson, Randy 1999, Conflict, Religious Identity, and EthnicIntolerance. Croatia Social Forces, Vol. 78, No. 2. (Dec. 1999), 643-668. p.

Malinowski, Bronislav 1972. Baloma. Válogatott írások. Szerk. Bodrogi Tibor. Budapest, Gondolat.

Niedermüller Péter 1992. Az „újraolvasás” lehetőségei. Holmi, 4. évf. 11. sz. 1693-1698.

P-

Niedermüller Péter 1994. Néprajz, kulturális antropológia, kultúrakutatás. Replika (15-16).Niedermüller Péter 1988. Tájékozódás – kutatási áttekintések. Ethnographia, 3-4. sz.

376-389. p.

Olzak, Susan 1993. Etnikai konfliktusok elemzési stratégiái. Regio, 1. sz. 159-182. p.Reiter, Albert R: Az etnicitás politikai alapjai. Regio, 1992. 1. sz. 3-17. p.

 

Originally the topic of the Transylvanian plans on autonomy was neglected.Nonetheless, the issue was raised in almost all interviews since the region ofErdővidék is within the borders of the intended autonomic territory. During thefield-work Hungárián and Románián média discussed the topic many times andthis called for taking sides among local population, as well.