Popély Árpád: A Magyar Bizottság szerepvállalása az Új Szó és a Csemadok megalapításában

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú be­fe­je­zé­se óta jog­fosz­tott cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra az 1948-as esz­ten­dő hoz­ta meg a vál­to­zást. A ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos ál­lam­pár­ti dön­té­sek vég­re­haj­tá­sa a szlo­vák kom­mu­nis­ta párt­ve­ze­tés mel­let­ti ún. Ma­gyar Bi­zott­ság fel­ada­ta volt, az 1948 őszén lét­re­ho­zott bi­zott­ság te­vé­keny­sé­ge azon­ban saj­ná­la­tos mó­don a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar­ság tör­té­ne­té­nek fe­hér folt­jai kö­zé tar­to­zik, an­nak fel­dol­go­zá­sá­val má­ig adós mind a szlo­vák, mind pe­dig a ma­gyar his­to­ri­og­rá­fia.
A ma­gyar ki­sebb­ség má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni tör­té­ne­té­nek be­mu­ta­tá­sá­ra el­ső­ként vál­lal­ko­zó Juraj Zvara mo­nog­rá­fi­ái az em­lí­tés szint­jén fog­lal­koz­tak ugyan a Ma­gyar Bizottság­gal,1 an­nak te­vé­keny­sé­gét azon­ban sem Zvara, sem a kor­szak­kal fog­lal­ko­zó ké­sőb­bi szak­iro­da­lom nem rész­le­tez­te. Zvara pár mon­da­tos rö­vid le­írá­sa rá­adá­sul több pon­tat­lan­sá­got is tar­tal­maz, ame­lye­ket a ké­sőb­bi­ek­ben ál­ta­lá­ban a ma­gyar ku­ta­tók is át­vet­tek, té­ve­sen kö­zöl­ve töb­bek kö­zött a bi­zott­ság meg­ala­ku­lá­sá­nak idő­pont­ját (1948. szep­tem­ber 7.), fenn­ál­lá­sá­nak idő­ha­tá­ra­it (1949–1951), tag­ja­i­nak szá­mát (5), va­la­mint ma­gát sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ét is.2 En­nek a hi­ány­nak leg­alább rész­be­ni pót­lá­sát, va­la­mint a szak­iro­da­lom ál­tal tény­ként ke­zelt, a tör­té­net­írók ál­tal nem el­len­őr­zött, en­nek el­le­né­re kéz­ről kéz­re ván­do­rol­ta­tott té­ves ál­lí­tá­sok ki­iga­zí­tá­sát cé­loz­za az aláb­bi ta­nul­mány, amely a bi­zott­ság ülé­se­i­ről ké­szült fel­jegy­zé­sek és a szlo­vák párt­ve­ze­tés do­ku­men­tu­mai alap­ján kí­sér­li meg be­mu­tat­ni a Ma­gyar Bi­zott­ság meg­ala­ku­lá­sá­nak kö­rül­mé­nye­it, te­vé­keny­sé­gé­nek – el­ső­sor­ban az Új Szó meg­szer­ve­zé­sé­nek és a Cse­ma­dok lét­re­ho­zá­sá­nak szen­telt – kez­de­ti sza­ka­szát, s ár­nyal­ni e két meg­ha­tá­ro­zó ki­sebb­sé­gi in­téz­mény meg­ala­ku­lá­sá­ra vo­nat­ko­zó is­me­re­te­in­ket.

*

1948 feb­ru­ár­ja a ma­gyar ki­sebb­sé­get a tel­jes jog­fosz­tott­ság ál­la­po­tá­ban ta­lál­ta. A kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­telt kö­ve­tő hó­na­pok gya­kor­la­ti­lag sem­mi­fé­le po­zi­tív vál­to­zást nem hoz­tak e té­ren, hi­szen a kom­mu­nis­ta párt ár­nya­lat­nyi­val sem foly­ta­tott ke­vés­bé ma­gyar­el­le­nes po­li­ti­kát, mint a fel­szá­molt pol­gá­ri pár­tok. A cseh­szlo­vák kor­mány és a kom­mu­nis­ta párt 1947–1948 for­du­ló­ján még sem­mi je­lét nem mu­tat­ta an­nak, hogy vál­toz­tat­ni kí­ván­na a ma­gyar ki­sebb­ség­gel kap­cso­la­tos ál­lás­pont­ján, a ma­gyar­kér­dés meg­ol­dá­sát to­vább­ra is a ré­gi el­gon­do­lá­sok alap­ján: a la­kos­ság­cse­re és a res­zlo­vak­izá­ció foly­ta­tá­sá­val, a jog­fosz­tás fenn­tar­tá­sá­val kép­zel­te el, sőt új­ra és új­ra fel­me­rült a ma­gyar la­kos­ság or­szá­gon be­lü­li szét­te­le­pí­té­sé­nek, va­la­mint tel­jes ki­te­le­pí­té­sé­nek gon­do­la­ta is. A kor­mány 1947. ok­tó­ber 14-i ülé­sén Vla­di­mír Clemen­tis, a kom­mu­nis­ta pár­ti kül­ügyi ál­lam­tit­kára az­zal a ja­vas­lat­tal állt elő, kér­jék fel a Szov­jet­uni­ót, hogy sa­ját né­met­or­szá­gi meg­szál­lá­si öve­ze­té­be fo­gad­jon be 50 ezer ma­gyar­or­szá­gi né­me­tet, hogy he­lyük­re to­váb­bi szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kat le­hes­sen te­le­pí­te­ni. Clemen­tis sze­rint a res­zlo­vak­izá­ció, a la­kos­ság­cse­re és az utó­la­gos ki­te­le­pí­tés után Cseh­szlo­vá­ki­á­ban ma­ra­dó ma­gya­ro­kat úgy kel­le­ne szét­te­le­pí­te­ni, hogy „ne al­kos­sa­nak ho­mo­gén egy­sé­get”.
A cseh­szlo­vák kor­mány mind­ezek alap­ján a szov­jet kor­mány­hoz in­té­zett 1947. no­vem­ber 11-i me­mo­ran­du­má­ban a cseh­szlo­vák–ma­gyar la­kos­ság­cse­re meg­gyor­sí­tá­sát s to­váb­bi 150 ezer ma­gyar ki­te­le­pí­té­sé­nek le­he­tő­vé té­te­le ér­de­ké­ben ugyan­en­­nyi ma­gyar­or­szá­gi né­met Né­met­or­szág­ba te­le­pí­té­sét kér­te a Szov­je­tu­niótól.3 Moszk­va re­ak­ci­ó­ja a cseh­szlo­vák ké­rés­re nem is­mert, azon­ban an­nak is­me­re­té­ben, hogy a szov­jet ve­ze­tés ek­kor­ra már kezd­te át­ér­té­kel­ni a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ki­te­le­pí­té­sét tá­mo­ga­tó ál­lás­pont­ját, s azon tény alap­ján, hogy a terv nem va­ló­sult meg, va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy nem tá­mo­gat­ta azt.
Vla­di­mír Clemen­tis 1948. ja­nu­ár 14-én, te­hát alig egy hó­nap­pal a kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­telt meg­elő­ző­en még min­dig ar­ról tá­jé­koz­tat­ta a po­zso­nyi kom­mu­nis­ta párt­ve­ze­tést, hogy a kor­mány – a kas­sai kor­mány­prog­ram­ban és a Gottwald-ko­r­mány prog­ram­já­ban is meg­fo­gal­ma­zott el­vek­kel össz­hang­ban – to­vább­ra sem szán­dé­ko­zik vál­toz­tat­ni a ma­gyar ki­sebb­ség­gel szem­be­ni po­li­ti­ká­ján. Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja (SZLKP) Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gá­nak El­nök­sé­ge ezek után ha­tá­ro­zat­ban szö­gez­te le: úgy kell el­jár­ni, hogy a nyil­vá­nos­ság tu­da­to­sít­sa, mi­sze­rint „a párt ál­lás­pont­ja nem vál­to­zott és ki­sebb­sé­gi po­li­ti­ka nem lesz”.4
Ilyen kö­rül­mé­nyek mel­lett ter­mé­sze­te­sen a feb­ru­á­ri ha­ta­lom­vál­tás sem ho­zott for­du­la­tot a ma­gyar­kér­dés ke­ze­lé­sé­ben. A ma­gyar­el­le­nes po­li­ti­ka vál­to­zat­lan to­vább­élé­sé­re, sőt eset­le­ges fo­ko­zá­sá­nak le­he­tő­sé­gé­re a ma­gyar ki­sebb­ség jog­vé­del­mi har­cát fel­vál­la­ló egyik szer­ve­zet, az il­le­gá­lis Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gya­rok Vég­re­haj­tó Bi­zott­sá­ga 1948 már­ci­u­sá­ban ké­szült s az il­le­té­kes ma­gyar­or­szá­gi fó­ru­mok­hoz el­jut­ta­tott je­len­té­se a kö­vet­ke­ző­kép­pen hív­ta fel a fi­gyel­met: „Ma­gyar–cseh­szlo­vák vi­szony­lat­ban a cseh­szlo­vák bel­po­li­ti­kai for­du­lat alig­ha fog hoz­ni ked­ve­ző vál­to­zást. […] A ma­gyar ki­sebb­ség el­tün­te­té­sé­nek ter­vét ugyan an­nak ide­jén vál­lal­ta a most fel­osz­lott szlo­vák és cseh re­ak­ció is, de szo­li­dá­ri­san a terv ter­ve­ző­jé­vel, a kas­sai kor­mány­prog­ram meg­ala­kí­tó­já­val, Kle­ment Gottwald­dal s a mö­gé­je fel­so­ra­ko­zó Kom­mu­nis­ta Párt­tal. Csak a tá­jé­ko­zat­lan fi­gye­lő kép­ze­li, hogy a bal­ol­da­li cseh­szlo­vák de­mok­rá­cia po­zi­tív ér­te­lem­ben fog­ja meg­ol­da­ni a há­rom év óta meg­ol­dat­lan cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi kér­dést. A ma­gyar ki­sebb­sé­gi kér­dés volt az egyet­len, amely­ben a most meg­ros­tált re­ak­ci­ós pár­tok tö­ké­le­te­sen meg­egyez­tek a ha­tal­mon le­vő Kom­mu­nis­ta Párt­tal. […] A res­zlo­vak­izá­ció né­ven is­mert ak­ció ma sok­kal erő­sebb mér­ték­ben foly­ta­tó­dik to­vább és nye­li el na­pon­ként ezer­szám­ra a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kat. A mos­ta­ni cseh­szlo­vák bel­po­li­ti­kai for­du­lat a ma­gyar­ság el­le­ni in­téz­ke­dé­se­ket va­ló­szí­nű­leg ha­tá­lyos­sá, tel­jes­sé és kí­mé­let­len­né fog­ja ten­ni. Ez vár­ha­tó a ma­gyar­ság irá­nyá­ban az új bel­ügyi meg­bí­zot­tól,5 aki ed­dig mint a cseh­szlo­vák–ma­gyar ve­gyes bi­zott­ság és a cseh­szlo­vák–ma­gyar át­te­le­pí­tés ve­ze­tő­je kér­lel­he­tet­len­nek bi­zo­nyult ma­gyar­el­le­nes ál­lás­pont­ja érvényesítésében.”6
1948 feb­ru­ár­ja után va­ló­ban min­den ma­radt a ré­gi­ben: nem­csak a la­kos­ság­cse­re foly­ta­tó­dott to­vább, nem­csak a res­zlo­vak­izá­ció zaj­lott vál­to­zat­la­nul, ha­nem ér­vény­ben ma­radt va­la­men­­nyi ko­ráb­bi ma­gyar­el­le­nes jog­sza­bály, a köz­pon­ti és a szlo­vák ál­la­mi szer­vek pe­dig sor­ra fo­gad­ták el és fo­ga­na­to­sí­tot­ták az újabb és újabb jog­fosz­tó in­téz­ke­dé­se­ket. A ma­gya­ro­kat ki­zár­ták a kom­mu­nis­ta irá­nyí­tás alatt ál­ló Nem­ze­ti Front kü­lön­bö­ző szer­ve­i­nek az új ha­ta­lom ki­épí­té­sé­ben meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szó ún. ak­ció­bi­zott­sá­ga­i­ból, ame­lyek rá­adá­sul 1948 ta­va­szán Dél-Szlo­vá­kia szá­mos já­rá­sá­ban és te­le­pü­lé­sén hoz­tak ren­de­le­tet a ma­gyar is­ten­tisz­te­le­ti nyelv, ill. a ma­gyar nyelv köz­élet­ben va­ló hasz­ná­la­tá­nak ti­lal­má­ról.
Cseh­szlo­vá­kia 1948. má­jus 9-én el­fo­ga­dott új al­kot­má­nya a nem­ze­ti­sé­gi jo­gok­kal nem fog­lal­ko­zott, s a ki­sebb­sé­gek lé­te­zé­sé­ről még csak em­lí­tést sem tett, el­len­ben le­szö­gez­te, hogy „ál­la­munk nem­zet­ál­lam lesz, men­tes min­den el­len­sé­ges elemtől”.7 Ha­son­ló szel­le­mi­sé­gű volt a már áp­ri­lis 21-én meg­ho­zott új is­ko­la­tör­vény is, amely ma­gyar is­ko­lák lé­te­sí­té­sé­nek le­he­tő­sé­gé­vel nem szá­molt. A má­jus vé­gén meg­tar­tott par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon a né­me­tek és a ma­gya­rok – a res­zlo­vak­izál­tak ki­vé­te­lé­vel – to­vább­ra sem ve­het­tek részt, s ugyan­eb­ben a na­ci­o­na­lis­ta lég­kör­ben ke­rült sor 1948. jú­ni­us 11-én a ma­gyar és né­met ere­de­tű, ill. hang­zá­sú hely­ség­ne­vek els­zlovákosítására, amely so­rán 710 – több­sé­gé­ben ma­gyar­lak­ta – te­le­pü­lés ne­vét cse­rél­ték fel mes­ter­sé­ges szlo­vák név­vel, meg­szün­tet­ve egyút­tal a ki­sebb­sé­gek ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek két­nyel­vű meg­n­evezését.8
A cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ta párt- és ál­la­mi ve­ze­tés­nek azon­ban 1948 nya­rán be kel­lett lát­nia, hogy vál­toz­tat­nia kell a ma­gyar ki­sebb­ség­gel szem­be­ni po­li­ti­ká­ján. Egy­részt vi­lá­gos­sá vált, hogy az ek­kor már csak von­ta­tot­tan ha­la­dó la­kos­ság­cse­re nem hajt­ha­tó vég­re az ál­ta­la ter­ve­zett és re­mélt mér­ték­ben, s min­den­kép­pen szá­mol­nia kell a ma­gyar la­kos­ság egy ré­szé­nek hely­ben ma­ra­dá­sá­val, amely­nek hely­ze­tét idő­vel ren­dez­nie kell. Más­részt ek­kor már a szov­jet ve­ze­tés is ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a szov­jet ha­tal­mi töm­bön be­lül ki­küsz­öböl­jön min­den olyan desta­bi­lizá­ciós té­nye­zőt, amely ne­ga­tí­van be­fo­lyá­sol­hat­ná az ér­dek­szfé­rá­já­ba tar­to­zó or­szá­gok egy­más­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyát. Vé­ge­ze­tül pe­dig 1948 fo­lya­mán a ma­gyar kom­mu­nis­ta párt- és ál­la­mi ve­ze­tés is egy­re ha­tá­ro­zot­tabb nyo­mást gya­ko­rolt Prá­gá­ra, s több­ször tud­tá­ra ad­ta cseh­szlo­vák part­ne­ré­nek, hogy a két or­szág kö­zöt­ti ba­rá­ti vi­szony meg­te­rem­té­sé­nek el­ső­ren­dű fel­té­te­le a ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­nek po­zi­tív ér­tel­mű ren­de­zé­se.
A ma­gyar párt­ve­ze­tés­sel tör­tént tár­gya­lá­sok­kal pár­hu­za­mo­san előbb 1948. jú­li­us 19-én Cseh­szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja (CSKP) KB El­nök­sé­ge, majd szep­tem­ber 27–28-án az SZLKP KB, szep­tem­ber 30-án pe­dig a prá­gai kor­mány ülé­sén is dön­tés szü­le­tett a ma­gyar­ság hely­ze­té­nek ren­de­zé­sé­ről. Az el­fo­ga­dott ha­tá­ro­za­tok ki­lá­tás­ba he­lyez­ték a ma­gya­rok cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár­sá­gá­nak vis­­sza­adá­sát, me­ző­gaz­da­sá­gi va­gyo­nuk el­kob­zá­sá­nak fel­füg­gesz­té­sét, a Cseh­or­szág­ba de­por­tál­tak ha­za­té­ré­sé­nek le­he­tő­vé té­te­lét, a ma­gyar nyel­vű ok­ta­tás új­ra­in­dí­tá­sát, ma­gyar nyel­vű saj­tó­ter­mé­kek meg­je­len­te­té­sét, va­la­mint hogy a ma­gyar la­kos­ság a már meg­le­vő tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­tek­ben és egy ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let­ben tö­mö­rül­hes­sen. Ez­zel pár­hu­za­mo­san ugyan­ak­kor meg­en­ged­he­tet­len­nek tar­tot­ták bár­mi­fé­le ki­sebb­sé­gi sta­tú­tum el­fo­ga­dá­sát, ma­gyar po­li­ti­kai tö­mö­rü­lés vagy párt lét­re­ho­zá­sát csak­úgy, mint a res­zlo­vak­izál­tak­nak a ma­gyar­ság so­ra­i­ba va­ló vis­­sza­té­ré­sét, meg­aka­dá­lyoz­va töb­bek kö­zött, hogy gyer­me­ke­ik ma­gyar is­ko­lai osz­tá­lyo­kat láto­gas­sanak.9
Az SZLKP KB Po­li­ti­kai Tit­kár­sá­ga már a ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos párt­dön­té­sek elő­ké­szü­le­tei so­rán, 1948. jú­li­us 13-án ha­tá­ro­za­tot ho­zott ar­ról, hogy ki kell dol­goz­ni a ma­gya­rok párt­ba va­ló fel­vé­tel­ének irány­el­ve­it, egyút­tal el­ren­del­te egy olyan bi­zott­ság fel­ál­lí­tá­sát, amely­nek fel­ada­ta lesz töb­bek kö­zött a ma­gyar if­jú­ság fel­ka­ro­lá­sá­ra, a ma­gyar kul­tu­rá­lis szö­vet­ség meg­szer­ve­zé­sé­re és ma­gyar saj­tó­ter­mé­kek meg­je­len­te­té­sé­re vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tok előkészítése.10
A ma­gyar­kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zó s a ké­sőb­bi­ek­ben Ma­gyar Bi­zott­ság né­ven fel­lé­pő bi­zott­ság lét­re­ho­zá­sá­ra azon­ban meg­le­he­tő­sen hos­­szú idő el­tel­té­vel, az SZLKP KB Po­li­ti­kai Tit­kár­sá­gá­nak 1948. no­vem­ber 12-i ülé­sén ke­rült sor. A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság a jú­li­u­si ha­tá­ro­zat vég­re­haj­tá­sá­val meg­bí­zott Kolo­man Moško11 KB-tit­kár elő­ter­jesz­té­se alap­ján a bi­zott­ság el­nö­ké­vé Daniel Okáli bel­ügyi meg­bí­zot­tat, tag­ja­i­vá pe­dig a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti cseh­szlo­vá­ki­ai kom­mu­nis­ta moz­ga­lom ma­gyar párt­mun­ká­sa­it: Ma­jor Ist­vánt, Lőrincz Gyu­lát, Kugler Já­nost, Rabay Fe­ren­cet és tit­ká­ri mi­nő­ség­ben Fábry Ist­vánt ne­vez­te ki.12 Sze­mé­lyi ös­­sze­té­te­le, de még in­kább el­nö­ké­nek sze­mé­lye ugyan­ak­kor mint­egy de­ter­mi­nál­ta a bi­zott­ság moz­gás­te­rét és jog­kö­re­it, s elő­re­ve­tí­tet­te, hogy a párt­ve­ze­tés a bi­zott­ság­nak nem va­la­mi­fé­le ér­dek­vé­del­mi sze­re­pet szán, ha­nem csu­pán a ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos párt­ha­tá­ro­zat­ok elő­ké­szí­té­sét és vég­re­haj­tá­sá­nak elő­se­gí­té­sét.
A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság no­vem­ber 12-i ha­tá­ro­za­ta sze­rint a bi­zott­ság a párt Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gá­nak se­géd- és ta­nács­adó szer­ve lesz, sem­mi­fé­le for­má­ban nem lép­het fel nyil­vá­no­san, mun­ká­ját a KB El­nök­sé­gé­nek irány­el­vei alap­ján fog­ja vé­gez­ni, ja­vas­la­ta­it min­den eset­ben az el­nök­ség­nek kell elő­ter­jesz­te­nie, s az el­nök­ség­nek kell azo­kat jóváhag­y­ni­a.13
Lét­re­ho­zá­sá­val egy idő­ben a bi­zott­ság meg­bí­zást is ka­pott egy ma­gyar nyel­vű lap ki­adá­sá­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tok ki­dol­go­zá­sá­ra és elő­ter­jesz­té­sé­re. A ma­gyar ki­sebb­ség 1945 óta min­den­ne­mű ma­gyar saj­tó­ter­mé­ket nél­kü­löz­ni volt kény­te­len. A fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság gyak­ran több év­ti­ze­des múl­tú lap­jai a front át­vo­nu­lá­sa­kor, 1944 vé­gén és 1945 ele­jén sor­ra be­szün­tet­ték meg­je­le­né­sü­ket, új­ra­in­du­lá­su­kat pe­dig az újon­nan be­ren­dez­ke­dő (cse­h)s­zlovák ha­tó­sá­gok nem en­ge­dé­lyez­ték, rá­adá­sul Gustáv Husák ak­ko­ri bel­ügyi meg­bí­zott 1945. má­jus 18-án ki­til­tot­ta Szlo­vá­kia te­rü­le­té­ről az ös­­szes ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ter­mé­ket is. A Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal ezt kö­ve­tő­en csu­pán há­rom és fél év el­tel­té­vel, 1948. de­cem­ber 15-én en­ge­dé­lyez­te egyes ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ter­mé­kek szlo­vá­ki­ai be­ho­za­ta­lát. Prá­gá­ban, a Cseh­or­szág­ba de­por­tált ma­gya­rok szá­má­ra 1948. jú­li­us 28-tól Jó Ba­rát cím­mel meg­je­lent ugyan egy ma­gyar nyel­vű he­ti­lap, en­nek ter­jesz­té­sét azon­ban Cseh- és Mor­va­or­szág te­rü­le­té­re kor­lá­tozták.14
A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság irány­el­vei sze­rint a lét­re­ho­zan­dó lap a kom­mu­nis­ta párt saj­tó­or­gá­nu­ma lesz, he­ti­lap­ként kell meg­je­len­nie, s fő­képp a ma­gyar mun­ká­sok, va­la­mint a kis- és kö­zép­pa­raszt­ok kö­zött kell ter­jesz­te­ni. Szer­kesz­tő­sé­gét po­li­ti­kai uta­sí­tá­sok­kal a KB kul­tu­rá­lis és pro­pa­gan­da osz­tá­lya, va­la­mint a bi­zott­ság fog­ja el­lát­ni, ame­lyek ügyel­ni fog­nak ar­ra, hogy a lap a párt po­li­ti­kai irány­vo­na­lát kö­ves­se. A bi­zott­ság­nak ki kel­lett dol­goz­nia a lap négy­fős szer­kesz­tő­sé­gé­re, cí­mé­re és árá­ra, va­la­mint ter­jesz­té­sé­nek és elő­fi­ze­tői meg­szer­zé­sé­nek mód­já­ra vo­nat­ko­zó ter­vet is.15
A Ma­gyar Bi­zott­ság el­ső ülé­sé­re egy hét­tel lét­re­ho­zá­sát kö­ve­tő­en, 1948. no­vem­ber 19-én, a Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal po­zso­nyi he­lyi­sé­ge­i­ben ke­rült sor. Az ülés fő té­má­ja, no­ha azon szót ej­tet­tek a lét­re­ho­zan­dó ma­gyar kul­tu­rá­lis szer­ve­zet­ről is, a ma­gyar nyel­vű párt­lap­pal kap­cso­la­tos te­en­dők meg­be­szé­lé­se volt. A bi­zott­ság jó­vá­ha­gyó­lag tu­do­má­sul vet­te, hogy a lap he­ti­lap­ként, nagy for­má­tu­mú 8 ol­da­lon je­len­jen meg, meg­fo­gal­maz­ta azt a ja­vas­la­tot, hogy cí­me Új Élet le­gyen, pél­dány­szá­má­val kap­cso­lat­ban pe­dig ar­ra az ál­lás­pont­ra he­lyez­ke­dett, hogy 50 ez­res pél­dány­ban ad­ják ki, no­ha az ülés­ről ké­szült fel­jegy­zés sze­rint töb­ben, köz­tük Rabay Fe­renc ezt ala­csony­nak tar­tot­ták, s a 100 ez­res pél­dány­szám mel­lett száll­tak sík­ra.
A pa­pír, a nyom­da és a ki­adás­hoz szük­sé­ges pénz­ös­­szeg biz­to­sí­tá­sá­val Ma­jor Ist­vánt, az SZLKP Prav­da Ki­adó­vál­la­la­tá­nak ve­zér­igaz­ga­tó­ját, a szer­kesz­tő­ség ösz­­sze­ál­lí­tá­sá­val kap­cso­la­tos kér­dé­sek tisz­tá­zá­sá­val Lőrincz Gyu­lát bíz­ták meg, mi­köz­ben a lap fő­szer­kesz­tő­jé­vé Schulz La­jost, a Práca cí­mű szak­szer­ve­ze­ti na­pi­lap Pá­rizs­ban tar­tóz­ko­dó mun­ka­tár­sát, po­li­ti­kai szer­kesz­tő­jé­vé Lőrincz Gyu­lát, gaz­da­sá­gi szer­kesz­tő­jé­vé Fed­er­may­er Ist­vánt, az In­dex cí­mű szlo­vák lap szer­kesz­tő­jét, a kul­tu­rá­lis ro­vat szer­kesz­tő­jé­vé az író Fábry Zol­tánt, mű­sza­ki szer­kesz­tő­vé pe­dig Spitz Je­nőt, a prá­gai Jó Ba­rát mun­ka­tár­sát vagy Har­gi­tai Fe­ren­cet, a po­zso­nyi Týždeò cí­mű he­ti­lap szer­kesz­tő­jét ja­va­sol­ták. A Ma­gyar Bi­zott­ság egyút­tal úgy ha­tá­ro­zott, hogy Schulz ha­za­té­ré­sé­ig Lőrincz ve­zes­se a la­pot, amely­nek po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai fel­ügye­let­ét Ma­jor Ist­ván­ra bíz­ta.16
A ma­gyar párt­lap lét­re­ho­zá­sá­nak kér­dé­sét a Ma­gyar Bi­zott­ság ma­gyar tag­jai 1948. no­vem­ber 22-én egy szé­le­sebb kö­rű ér­te­kez­le­ten az új­já­szer­ve­ző­dő ki­sebb­sé­gi ma­gyar köz­élet több meg­hí­vott kép­vi­se­lő­jé­vel is meg­vi­tat­ták. A meg­be­szé­lé­sen, ame­lyen részt vett töb­bek kö­zött Szá­raz Jó­zsef, Fel­le­gi Ist­ván, Solc Ist­ván és Stern Sarolta,17 a bi­zott­ság tit­ká­ra tá­jé­koz­tat­ta a je­len­le­vő­ket a Ma­gyar Bi­zott­ság lét­re­jöt­té­ről és a ma­gyar nyel­vű párt­lap el­in­dí­tá­sá­nak elő­ké­szü­le­te­i­ről. Fábry Ist­ván köz­lé­se sze­rint a lap­nak az SZLKP KB uta­sí­tá­sa alap­ján 1948. de­cem­ber 1-jé­vel kel­le­ne meg­je­len­nie, a je­len­le­vők azon­ban egyet­ér­tet­tek ab­ban, hogy ez tech­ni­ka­i­lag le­he­tet­len, mi­vel a lap mind ez ide­ig sem he­lyi­sé­gek­kel nem ren­del­ke­zik, sem pe­dig szer­kesz­tői nin­cse­nek kijelölve.18 Fábry a szer­kesz­tő­ség tag­ja­i­vá je­lölt sze­mé­lyek név­so­rá­nak is­mer­te­té­se so­rán a lap ve­ze­tő­je­ként már nem Schulz La­jost, ha­nem fe­le­lős szer­kesz­tői mi­nő­ség­ben Lőrincz Gyu­lát ne­vez­te meg. Schul­zot po­li­ti­kai szer­kesz­tő­ként em­lí­tet­te, mű­sza­ki szer­kesz­tő­ként pe­dig már egye­dül Har­gi­tai Fe­ren­cet tün­tet­te fel. Az ér­te­kez­let részt­ve­vői a lap cí­mé­vel kap­cso­lat­ban Ma­jor Ist­ván aján­la­tá­ra úgy ha­tá­roz­tak, hogy Új Szó legyen,19 egyes pél­dá­nya­i­nak árát 3 ko­ro­ná­ban, az évi elő­fi­ze­tés dí­ját 150, a fél­évi­ét 75, a ne­gyed­évi elő­fi­ze­té­sét pe­dig 40 ko­ro­ná­ban ál­la­pí­tot­ták meg.
A Ma­gyar Bi­zott­ság tit­ká­ra „el­ső­ren­dű ér­dek­nek” ne­vez­te, hogy a lap fő­leg az üze­mi mun­kás­ság és a kis­pa­raszt­ság ke­zé­be ke­rül­jön, ezért sze­rin­te ter­jesz­té­sét a he­lyi párt­szer­ve­ze­tek mel­lett ki­ne­ve­zen­dő ma­gyar saj­tó­re­fe­ren­sek­nek kel­le­ne vé­gez­ni­ük. E cél­ból azt aján­lot­ta, kér­jék fel az SZLKP KB-t, hogy in­téz­zen kör­le­ve­let a ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek párt­szer­ve­ze­te­i­nek tit­ká­ra­i­hoz, hogy egy „meg­bíz­ha­tó és oda­adó ma­gyar elv­tár­sat” ne­vez­ze­nek ki ma­gyar saj­tó­re­fe­rens­sé. A kör­le­vél meg­írá­sát Ma­jor Ist­ván vál­lal­ta el csak­úgy, mint a lap meg­je­le­né­sét a ma­gyar la­kos­ság szá­má­ra hí­rül adó pla­kát meg­szer­kesz­té­sét is, ame­lyet a kör­le­vél­lel együtt jó­vá­ha­gyás cél­já­ból előbb az SZLKP KB elé kel­lett ter­jesz­te­ni­ük. Jel­lem­ző a kor vi­szo­nya­i­ra, s jól ér­zé­kel­te­ti a ha­tó­sá­gok ré­szé­ről még ek­kor is meg­nyil­vá­nu­ló ma­gyar­el­le­nes­sé­get, hogy az ér­te­kez­let részt­ve­vői el­ha­tá­roz­ták: fel kell kér­ni a Ma­gyar Bi­zott­ság el­nö­két, Daniel Okáli bel­ügyi meg­bí­zot­tat, ad­jon uta­sí­tást a Nem­zet­biz­ton­sá­gi Tes­tü­let köz­sé­gi és vá­ro­si ki­ren­delt­sé­ge­i­nek, mi­sze­rint jo­gos az Új Szó meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó pla­ká­tok ki­ra­gasz­tá­sa, ne­hogy a ra­gasz­tás­nál a Nem­zet­biz­ton­sá­gi Tes­tü­let tag­ja­i­nak tá­jé­ko­zat­lan­sá­ga kö­vet­kez­té­ben „ne­héz­sé­gek” me­rül­je­nek fel.20
A lap­pal kap­cso­la­tos kér­dé­sek vég­le­ges tisz­tá­zá­sá­ra a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. de­cem­ber 1-jén meg­tar­tott má­so­dik ülé­sén ke­rült sor. Ezen Lőrincz Gyu­la – a no­vem­ber 22-i ér­te­kez­let dön­té­sé­nek meg­fe­le­lő­en – be­je­len­tet­te, hogy cí­me Új Szó lesz, szer­kesz­tő­sé­gé­nek ös­­sze­té­tel­ében azon­ban több mó­do­sí­tást is vég­re kel­lett haj­ta­ni. Mi­u­tán Schulz La­jos a meg­ke­re­sés­re még nem re­a­gált, po­li­ti­kai szer­kesz­tő­vé – egye­ne­sen Šte­fan Bašo­van­ský párt­fő­tit­kár uta­sí­tá­sá­ra – Barsi (Bojsza) Im­rét, a po­zso­nyi Duna­j­plav­ba ha­jó­zá­si vál­la­lat hi­va­tal­no­kát, a szlo­vák nem­ze­ti fel­ke­lés részt­ve­vő­jét ne­vez­ték ki. A lap párt­ve­ze­tés ál­tal ki­je­lölt irány­vo­na­lá­val egyet­ér­te­ni nem tu­dó Fábry Zol­tán pe­dig a kul­tu­rá­lis szer­kesz­tői tiszt­sé­get nem vál­lal­ta el, s csu­pán kül­ső mun­ka­társ­ként mint az iro­da­lom­kri­ti­kai ro­vat ve­ze­tő­je volt haj­lan­dó együtt­mű­köd­ni a lap­pal.21
A Ma­gyar Bi­zott­ság meg­bíz­ta Daniel Okál­it, sze­rez­ze meg Vil­iam Široký párt­el­nök hoz­zá­já­ru­lá­sát ah­hoz, hogy a párt a lap be­in­dí­tá­sá­val kap­cso­la­tos ki­adá­so­kat (iro­dai be­ren­de­zés, fi­ze­té­sek és a lap el­ső nyolc szá­má­nak költ­sé­gei) egy­mil­lió ko­ro­ná­val tá­mo­gas­sa, va­la­mint hogy en­ge­dé­lyez­ze a ma­gyar la­kos­sá­got a lap meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó „leg­egy­sze­rűbb” pla­kát ki­adá­sát. A bi­zott­ság egyút­tal sík­ra szállt amel­lett, hogy az Új Szón kí­vül más ma­gyar nyel­vű lap ne je­len­jen meg, el­le­nez­ve a szak­szer­ve­ze­tek ál­tal terv­be vett Mun­ka cí­mű lap kiadását,22 s szor­gal­maz­va a prá­gai Jó Ba­rát­nak a de­por­tál­tak 1949 el­ső hó­nap­ja­i­ra ter­ve­zett ha­za­tér­te utá­ni meg­szün­te­té­sét és az Új Szó­val va­ló egye­sí­té­sét is.23
Az 1948. no­vem­ber 22-i ér­te­kez­let kez­de­mé­nye­zé­se alap­ján az SZLKP KB Tit­kár­sá­ga de­cem­ber 8-án kelt kör­le­ve­lé­ben tá­jé­koz­tat­ta a párt te­rü­le­ti és já­rá­si tit­kár­sá­ga­it az Új Szó meg­je­le­né­sé­ről, s szó­lí­tot­ta fel őket a lap ter­jesz­té­sé­nek támo­gatására.24 A ter­ve­zett ma­gyar nyel­vű pla­kát ki­adá­sá­ra azon­ban, no­ha en­nek el­in­té­zé­sét a Ma­gyar Bi­zott­ság is kér­te Okál­itól, már nem ke­rült sor. Okáli a bi­zott­ság­tól ka­pott meg­bí­zás alap­ján de­cem­ber 2-án fel­kér­te ugyan Vil­iam Široký párt­el­nö­köt az egy­mil­lió ko­ro­nás tá­mo­ga­tás biz­to­sí­tá­sá­ra, s tol­má­csol­ta a bi­zott­ság ma­gyar tag­ja­i­nak a lap meg­je­le­né­sét hí­rül adó pla­kát ki­adá­sá­nak en­ge­dé­lye­zé­sé­re vo­nat­ko­zó ké­ré­sét is, ez utób­bit vi­szont az­zal a meg­jegy­zés­sel tet­te, hogy meg kell fon­tol­ni. Ezek után nem meg­le­pő, hogy a Široký­val foly­ta­tott te­le­fon­be­szél­ge­tés után Okáli de­cem­ber 3-án kelt le­ve­lé­ben ar­ról ér­te­sí­tet­te Ma­jor Ist­vánt, a Prav­da Ki­adó­vál­la­lat ve­zér­igaz­ga­tó­ját, hogy mi­vel párt­lap­ról van szó, a lap be­in­dí­tá­sá­hoz szük­sé­ges egy­mil­lió ko­ro­nás hi­telt a ki­adó­vál­la­lat fo­lyó­sít­sa, a lap meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó pla­kát ki­adá­sát azon­ban Široký el­uta­sí­tot­ta. Okáli ar­ra is ha­tá­ro­zot­tan fel­hív­ta Ma­jor fi­gyel­mét, hogy nem meg­en­ge­dett a lap or­szá­gos ter­jesz­té­se, ha­nem ter­jesz­té­sét Dél-Szlo­vá­kia kom­pakt ma­gyar la­kos­sá­gú já­rá­sa­i­ra, vá­ro­sa­i­ra és fal­va­i­ra kell kor­lá­toz­ni, pél­dány­szá­ma pe­dig ma­xi­má­li­san 50 ez­res lehet.25 Ezek a kor­lá­to­zá­sok nem­csak a szlo­vák több­sé­gű or­szág­ré­szek ma­gyar la­kos­sá­gát fosz­tot­ták meg a ma­gyar lap­hoz va­ló hoz­zá­ju­tás le­he­tő­sé­gé­től, ha­nem Dél-Szlo­vá­kia res­zlo­vak­izált ma­gyar la­kos­sá­gát is, amely­nek a ki­sebb­sé­gi ma­gyar tár­sa­da­lom­ba va­ló rein­te­grálódását a párt­ve­ze­tés igye­ke­zett min­den esz­köz­zel meg­aka­dá­lyoz­ni.
Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1948. de­cem­ber 9-én hagy­ta jó­vá az Új Szó ki­adá­sá­ra Daniel Okáli ál­tal elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot. A ja­vas­lat és az el­fo­ga­dott ha­tá­ro­zat ugyan­csak ki­emel­ten fi­gyel­mez­tet ar­ra, hogy a lap pél­dány­szá­ma Široký uta­sí­tá­sai sze­rint nem ha­lad­hat­ja meg az 50 ez­ret, ter­jesz­té­se pe­dig ki­zá­ró­lag a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban engedé­lyezett.26

Ilyen előz­mé­nye­ket kö­ve­tő­en 1948. de­cem­ber 15-én je­lent meg a he­ti­lap­ként in­du­ló Új Szó el­ső szá­ma. Bár a lap kez­det­től fog­va a kom­mu­nis­ta párt or­gá­nu­ma, ki­adó­ja pe­dig a párt Prav­da Ki­adó­vál­la­la­ta volt, fej­lé­cén kez­det­ben a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók he­ti-, majd na­pi­lap­já­nak ne­vez­te ma­gát, amit csak 1952. má­jus 21-én vál­tott fel a va­lós hely­ze­tét tük­rö­ző „Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja na­pi­lap­ja” meg­ha­tá­ro­zás. Fő- és fe­le­lős szer­kesz­tő­je Lőrincz Gyu­la, szer­kesz­tői Barsi (Bojsza) Im­re, Fed­er­may­er Ist­ván és Har­gi­tai Fe­renc vol­tak. Lőrincz, akit a ké­sőb­bi­ek­ben a Cse­ma­dok el­nö­ké­vé is meg­vá­lasz­tot­tak, majd az 1950-es évek el­ső fe­lé­ben az SZLKP KB-ban és a prá­gai par­la­ment­ben is he­lyet ka­pott, sa­ját el­mon­dá­sa sze­rint csu­pán szük­ség­meg­ol­dás­ként vál­lal­ta el a lap fő­szer­kesz­tői tiszt­ségét.27 E szá­mos funk­ció egy­ide­jű el­lá­tá­sát te­her­nek ér­ző Lőrincz 1955 feb­ru­ár­já­ban ab­ban a re­mény­ben vált meg az Új Szó­tól, hogy vég­re ere­de­ti hi­va­tá­sá­nak, a fes­té­szet­nek szen­tel­hes­se ma­gát, 1968 vi­ha­ros nap­ja­i­ban azon­ban is­mét ő ke­rült a lap élé­re.
A lap el­ső szá­má­nak In­du­lás­kor cí­mű ve­zér­cikk­ét Ma­jor Ist­ván ír­ta, a párt­ve­ze­tés uta­sí­tá­sá­ra azon­ban nem szig­nál­hat­ta azt, mint ahogy – Fábry Zol­tán Az el­ső szó cí­mű es­­szé­je ki­vé­te­lé­vel – név nél­kül je­lent meg a szám ös­­szes töb­bi cik­ke, ri­port­ja és be­szá­mo­ló­ja is. Írá­sá­ban Fábry, a rá jel­lem­ző drá­mai han­gon, töb­bek kö­zött a kö­vet­ke­ző mon­da­tok­kal in­dí­tot­ta út­já­ra az Új Szót és a ki­sebb­sé­gi ma­gyar szel­le­mi­ség új kor­sza­kát: „Mi majd négy­éves ké­sés­sel lé­pünk a bé­ke kü­szö­bé­re. Be­hoz­ha­tat­lan hát­rán­­nyal, de le nem be­csül­he­tő előn­­nyel in­du­lunk: tisz­ták ma­rad­tunk, em­be­rek ma­rad­tunk. […] Tör­té­nel­mi té­ve­dés­ből ke­rül­tünk a vád­lot­tak pad­já­ra, me­lyet azon­ban most emelt fő­vel elhagy­hatunk.”28
Az Új Szó lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos szer­ve­zé­si mun­ká­la­tok te­hát 1948. de­cem­ber el­ső fe­lé­ben be­fe­je­ződ­tek, s a hó­nap kö­ze­pén meg­je­lent el­ső szá­ma is, a lap­pal kap­cso­la­tos kü­lön­bö­ző kér­dé­sek a kö­vet­ke­ző hó­na­pok­ban is több al­ka­lom­mal sze­re­pel­tek a szlo­vák párt­ve­ze­tés és a Ma­gyar Bi­zott­ság ülé­se­i­nek na­pi­rend­jén. A párt­ve­ze­tés, ill. az idő­köz­ben Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zot­tal, va­la­mint Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zot­tal ki­egé­szí­tett bi­zott­ság szlo­vák tag­jai ré­szé­ről a leg­több bí­rá­lat a res­zlo­vak­izál­tak kö­zöt­ti és az or­szág szlovák­lak­ta ré­gi­ó­i­ban va­ló ter­jesz­té­se, az en­ge­dé­lye­zett 50 ez­res he­lyet­ti 90 ez­res pél­dány­szá­ma, va­la­mint „hely­te­len irány­vo­na­la”, va­gyis a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis élet túl­zott nép­sze­rű­sí­té­se mi­att ér­te a la­pot, s köz­vet­ve a Ma­gyar Bi­zott­sá­got. A leg­fel­sőbb szin­tű szlo­vák párt­szer­vek ezért 1949 el­ső hó­nap­ja­i­ban több in­téz­ke­dést hoz­tak a lap pél­dány­szá­má­nak csök­ken­té­sé­ről, a res­zlo­vak­izál­tak kö­zöt­ti és a szlovák­lak­ta já­rá­sok­ban va­ló ter­jesz­té­sé­nek ti­lal­má­ról, va­la­mint irány­vo­na­lá­nak megvál­toz­tatásáról.29
Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1949. feb­ru­ár 5-én ha­tá­ro­za­tot ho­zott az Új Szó na­pi­lap­pá va­ló át­ala­kí­tá­sá­ról is,30 amit a Ma­gyar Bi­zott­ság feb­ru­ár 16-án jó­vá­ha­gyó­lag tu­do­má­sul vet­t.31 Az 1949. má­jus 1-jé­vel na­pi­lap­pá át­ala­ku­ló Új Szó ezt kö­ve­tő­en a párt­ál­lam bu­ká­sá­ig, az­az 1989-ig a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar­ság egyet­len en­ge­dé­lye­zett na­pi­lap­ja ma­radt. A rend­szer­vál­tás után a Sza­bad Föld­mű­ves Új­ság, ill. a Sza­bad Új­ság na­pi­lap­ként va­ló meg­je­len­te­té­sé­vel (1991–1993) tör­tént ugyan kí­sér­let egy újabb ma­gyar na­pi­lap in­dí­tá­sá­ra, az azon­ban az Új Szó negy­ven­éves mo­no­pó­li­u­má­val nem tud­ta fel­ven­ni a ver­senyt, így az egy­ko­ri párt­lap je­len­leg is a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság egyet­len na­pi­lap­ja­ként je­le­nik meg.

*

A ma­gyar nyel­vű párt­lap ki­adá­sá­nak elő­ké­szí­téstét kö­ve­tő­en a Ma­gyar Bi­zott­ság leg­fon­to­sabb fel­ada­ta a párt­ve­ze­tés ál­tal ugyan­csak 1948 nya­rán ki­lá­tás­ba he­lye­zett ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sa volt. Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1948. de­cem­ber 9-én, az­zal egy idő­ben, hogy jó­vá­hagy­ta az Új Szó ki­adá­sá­ra elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot, a Ma­gyar Bi­zott­sá­got pe­dig ki­egé­szí­tet­te Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zot­tal, va­la­mint Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zot­tal, egyút­tal meg­bíz­ta a bi­zott­sá­got a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let meg­szer­ve­zé­sé­vel is.32
A bi­zott­ság a de­cem­ber 9-i meg­bí­zás alap­ján de­cem­ber 20-án ter­jesz­tet­te a szlo­vák párt­ve­ze­tés elé „a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók ke­ret­szer­ve­ze­te­i­nek” lét­re­ho­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tát, amely a ma­gyar kul­tu­rá­lis szö­vet­sé­gen kí­vül egy ma­gyar nő­szö­vet­ség és az or­szá­gos if­jú­sá­gi szö­vet­sé­gen be­lü­li ma­gyar he­lyi cso­por­tok lét­re­ho­zá­sá­val szá­molt.33 A ja­vas­lat­nak a kul­tu­rá­lis szer­ve­zet lét­re­ho­zá­sá­val fog­lal­ko­zó fe­je­ze­te sze­rint a szö­vet­ség leg­főbb cél­ja a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók né­pi de­mok­ra­ti­kus szel­lem­ben va­ló ne­ve­lé­se és a szo­ci­a­liz­mus­nak va­ló meg­nye­ré­se len­ne, te­vé­keny­sé­ge pe­dig töb­bek kö­zött mű­ked­ve­lő szín­ját­szó kö­rök szer­ve­zé­sé­re, kul­tu­rá­lis elő­adá­sok ren­de­zé­sé­re, szo­ci­a­lis­ta sze­mi­ná­ri­u­mok, szlo­vák és orosz nyelv­tan­fo­lyam­ok szer­ve­zé­sé­re, köny­vek és az ol­va­só­kat a né­pi de­mok­rá­cia szel­le­mé­ben ne­ve­lő kul­tu­rá­lis he­ti­lap ki­adá­sá­ra, va­la­mint a szlo­vák kul­tu­rá­lis szer­ve­ze­tek­kel kö­zös ün­nep­sé­gek szer­ve­zé­sé­re ter­jed­ne ki.34
A lét­re­ho­zan­dó ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let alap­sza­bályter­ve­ze­tét a Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai és Fábry Ist­ván, a bi­zott­ság tit­ká­ra kö­zöt­ti meg­egye­zés alap­ján Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zott ké­szít­tet­te el, aki a meg­bí­zot­ti hi­va­ta­l ál­tal ki­dol­go­zott ter­ve­ze­tet a bi­zott­ság 1949. ja­nu­ár 7-i ülé­sén is­mer­tet­te. A ki­zá­ró­lag az alap­sza­bály-ter­ve­zet meg­vi­ta­tá­sá­val és a kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos kér­dé­sek meg­tár­gya­lá­sá­nak szen­telt bi­zott­sá­gi ülé­sen azon­ban nem várt vi­ta bon­ta­ko­zott ki az alap­sza­bály-ter­ve­zet­nek az egye­sü­let tag­sá­gá­ról ren­del­ke­ző 5. §-a kö­rül, amely a res­zlo­vak­izál­takat, s ez­ál­tal a ma­gyar la­kos­ság nagy ré­szét meg­fosz­tot­ta vol­na a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let­ben va­ló tag­ság jo­gá­tól. A vi­ta­tott pa­ra­gra­fus töb­bek kö­zött ki­mond­ta: „Az egye­sü­let ren­des tag­ja le­het az, aki po­li­ti­ka­i­lag és er­köl­csi­leg ki­fo­gás­ta­lan cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár, be­töl­töt­te 18. élet­év­ét, nem res­zlo­vak­izált és az egye­sü­let ala­pí­tá­sa nap­ján is ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek val­lot­ta magát.”35 Mi­u­tán a bi­zott­ság ma­gyar tag­jai a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát le­he­tet­len­né té­vő ki­té­telt el­fo­gad­ha­tat­lan­nak mi­nő­sí­tet­ték, a szlo­vá­kok vi­szont a párt­ve­ze­tés azon ál­lás­pont­já­ra hi­vat­koz­va, hogy „a res­zlo­vak­izál­takat kö­vet­ke­ze­te­sen szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­nek kell te­kin­te­ni”, ra­gasz­kod­tak a ren­del­ke­zés­nek az alap­sza­bály­ba va­ló be­le­fog­la­lá­sá­hoz, a bi­zott­ság ja­nu­ár 7-i ülé­se nem tu­dott ha­tá­roz­ni a kér­dés­ben.
A Ma­gyar Bi­zott­ság az egye­sü­let 24 fős köz­pon­ti vá­laszt­má­nya és 5 fős el­len­őr­ző bi­zott­sá­ga tag­ja­i­nak ki­vá­lasz­tá­sá­val Fábry Ist­vánt, ala­ku­ló köz­gyű­lé­se kül­döt­te­i­nek ki­vá­lasz­tá­sá­val Rabay Fe­ren­cet, az ala­ku­ló köz­gyű­lés és elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­ga meg­szer­ve­zé­sé­vel Kugler Já­nost, a kul­tú­re­gye­sü­let Új Szó­ban és a rá­di­ó­ban va­ló nép­sze­rű­sí­té­sé­nek biz­to­sí­tá­sá­val Lőrincz Gyu­lát bíz­ta meg. Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zott fel­ve­té­se alap­ján egyút­tal meg­fo­gal­maz­ta azt a ja­vas­la­tot, hogy mi­vel az ala­ku­ló köz­gyű­lés egy­ben po­li­ti­kai ese­mény is lesz, az ün­ne­pi be­szé­det Vil­iam Široký párt­el­nök tart­sa meg.36
A bi­zott­ság a kul­tú­re­gye­sü­let elő­ké­szü­le­ti mun­ká­la­ta­i­nak el­vég­zé­sé­re 10 na­pos ha­tár­időt ál­la­pí­tott meg, az ala­ku­ló köz­gyű­lés idő­pont­ját pe­dig feb­ru­ár ele­jé­re irá­nyoz­ta elő, egyik idő­pon­tot sem si­ke­rült azon­ban be­tar­ta­ni. A szlo­vák párt- és ál­la­mi szer­vek ugyan­is az egye­sü­let elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­gá­nak, az ala­ku­ló köz­gyű­lés kül­döt­te­i­nek és ve­ze­tő­sé­gé­nek ki­vá­lasz­tá­sá­nál ébe­ren ügyel­tek ar­ra, ne­hogy az egye­sü­let a res­zlo­vak­izál­takra is ki­ter­jes­­sze mun­kás­sá­gát, s ne­hogy olyan sze­mé­lyek ke­rül­je­nek az élé­re, akik azt a kul­tu­rá­lis te­vé­keny­ség mel­let­te ne­tán ér­dek­kép­vi­se­le­ti mun­kát is ki­fej­tő szer­ve­zet­té ala­kí­ta­nák. Az egye­sü­let elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­gá­ból a Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai tö­röl­ték több is­mert és be­fo­lyás­sal bí­ró ré­gi ma­gyar kom­mu­nis­ta ne­vét, az ala­ku­ló köz­gyű­lés kül­döt­te­i­ként pe­dig csak­is a já­rá­si párt­bi­zott­ság­ok ál­tal ki­je­lölt, nem res­zlo­vak­izált ma­gya­rok jö­het­tek szá­mí­tás­ba, akik név­so­rát rá­adá­sul az il­le­té­kes já­rá­si párt­tit­kár­nak, majd pe­dig az SZLKP KB ká­der­osz­tá­lyá­nak is jó­vá kel­lett hagy­nia. A párt­ve­ze­tés ká­der­osz­tá­lya vizs­gál­ta meg az egye­sü­let ve­ze­té­sé­be je­löl­te­ket is, aho­va ál­ta­lá­ban szin­tén csu­pán olyan sze­mé­lyek be­vá­lasz­tá­sát en­ge­dé­lyez­te, akik vagy tel­je­sen is­me­ret­le­nek vol­tak a ma­gyar tö­me­gek előt­t, vagy ré­gi mun­kás­moz­gal­mi múlt­juk­nál fog­va is­mer­tek vol­tak ugyan, az egye­sü­let ügye­i­nek in­té­zé­sé­be azon­ban ér­dem­ben nem tud­tak beleszól­ni.37
Ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött az egye­sü­let ala­ku­ló köz­gyű­lés­ének ös­­sze­hí­vá­sá­ra sem ke­rül­he­tett sor az ere­de­ti­leg ter­ve­zett feb­ru­ár ele­ji idő­pont­ban. Az elő­ké­szü­le­ti mun­ká­la­tok el­hú­zó­dá­sa mi­att az SZLKP KB El­nök­sé­ge már 1949. feb­ru­ár 5-én ha­tá­ro­zat­ban mond­ta ki a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let mi­előb­bi meg­ala­pí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gét, az ezt kö­ve­tő­en ki­tű­zött feb­ru­ár 26-i idő­pon­tot azon­ban szin­tén nem si­ke­rült be­tar­ta­ni, ezért a Ma­gyar Bi­zott­ság az ala­ku­ló köz­gyű­lés ide­jét vé­gül már­ci­us 5-re he­lyez­te át.38
Az ala­ku­ló köz­gyű­lés pon­tos prog­ram­já­nak, a meg­hí­van­dó kül­döt­tek név­so­rá­nak, va­la­mint a meg­vá­lasz­tan­dó köz­pon­ti ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ének vég­le­ge­sí­té­sé­re – az SZLKP KB ká­der­osz­tá­lyá­nak jó­vá­ha­gyá­sát kö­ve­tő­en – a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. már­ci­us 2-i ülé­sén ke­rült sor. A bi­zott­ság a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Dol­go­zók Kultúr­e­gyesülete39 né­ven lét­re­ho­zan­dó egye­sü­let el­nö­ké­vé Fábry Zol­tánt, köz­pon­ti tit­ká­rá­vá – az ere­de­ti­leg ja­va­solt, ám jó­vá nem ha­gyott Ba­logh-Dé­nes Ár­pád he­lyett – Fel­le­gi Ist­vánt, ügy­ve­ze­tő el­nö­ké­vé Ma­jor Ist­vánt, al­el­nök­évé Kugler Já­nost, a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé Ker­tész Kál­mánt, jegy­ző­könyv­ve­ze­tő­jé­vé Breuer Ilo­nát, pénz­tá­ro­sá­vá Lenger Zsó­fi­át, el­len­őre­i­vé Rabay Zol­tánt és Solc Ist­vánt ja­va­sol­ta. Mi­vel Široký párt­el­nök az ala­ku­ló köz­gyű­lés ün­ne­pi be­szé­dé­nek meg­tar­tá­sát el­uta­sí­tot­ta, s Ladislav Novomeskýt vagy Ondrej Pavlíkot aján­lot­ta ma­ga he­lyett ün­ne­pi szó­nok­nak, Novomeský azon­ban egyéb el­fog­lalt­sá­ga mi­att az ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen nem ve­he­tett részt, az ün­ne­pi szó­nok­la­tot szlo­vák rész­ről Pavlík meg­bí­zott­nak, ma­gyar rész­ről Fábry Zol­tán­nak kel­lett vol­na meg­tar­ta­ni­a.40
A bi­zott­sá­gi ülést kö­ve­tő­en a Ma­gyar Bi­zott­ság Ma­jor Ist­ván, Lőrincz Gyu­la, Rabay Fe­renc és Daniel Okáli ös­­sze­té­te­lű négy­fős kül­dött­sé­ge az SZLKP KB Szer­ve­ző Tit­kár­sá­gán egyez­tet­te az ala­ku­ló köz­gyű­lés rész­le­te­it és az azon meg­vá­lasz­tan­dó ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ét. Itt Ondrej Pavlík kez­de­mé­nye­zé­sé­re meg­ál­la­po­dás szü­le­tett ar­ról, hogy az egye­sü­let a Tá­jé­koz­ta­tás- és Mű­ve­lő­dés­ügyi meg­bí­zot­ti Hi­va­tal irá­nyí­tá­sa alá fog tar­toz­ni, az ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen fel­szó­la­ló Pavlík a szlo­vá­kok, a ma­gyar fel­szó­la­ló pe­dig a ma­gya­rok ré­szé­ről meg­nyil­vá­nu­ló so­vi­niz­must fog­ja el­ítél­ni, va­la­mint hogy a szó­no­kok­nak hang­sú­lyoz­ni­uk kell, mi­sze­rint a lét­re­ho­zan­dó egye­sü­let nem va­la­mi­fé­le félpoli­tikai szer­ve­zet, ha­nem kul­tu­rá­lis egye­sü­let lesz. A Szer­ve­ző Tit­kár­ság az egye­sü­let szű­kebb kö­rű ve­ze­tő­sé­gé­re elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot az­zal a mó­do­sí­tás­sal hagy­ta jó­vá, hogy a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­se Ker­tész Kál­mán he­lyett Fábry Ist­ván le­gyen, a más párt­fel­adat­tal meg­bí­zott Rabay Zol­tán a kul­tú­re­gye­sü­let­ben ne vál­lal­jon tiszt­sé­get, el­len­ben kap­jon he­lyet a ve­ze­tő­ség­ben Rabay Fe­renc és Lőrincz Gyu­la is.41
A meg­ala­kí­tan­dó ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let ve­ze­tő­sé­gé­nek kér­dé­se az ala­ku­ló gyű­lé­sig hát­ra­le­vő két nap so­rán to­váb­bi meg­be­szé­lé­sek tár­gyát ké­pez­het­te az egye­sü­let meg­szer­ve­zé­sé­vel meg­bí­zott Ma­gyar Bi­zott­ság kép­vi­se­lői és a szlo­vák párt­ve­ze­tés kö­zött, az 1949. már­ci­us 5-i ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen meg­vá­lasz­tott ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­te­le ugyan­is je­len­tő­sen el­tért mind a bi­zott­ság ál­tal ja­va­solt­tól, mind pe­dig az SZLKP KB Szer­ve­ző Tit­kár­sá­ga ál­tal mó­do­sí­tot­tól. A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Dol­go­zók Kul­tú­re­gye­sü­le­te, a Cse­ma­dok élén ál­ló köz­pon­ti ve­ze­tő­ség el­nö­ké­vé az ere­de­ti­leg e poszt­ra fel­kért Fábry Zol­tán he­lyett Lőrincz Gyu­lát, al­el­nök­évé Kugler Já­nos mel­lett Eg­ri Vik­tort, a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé a Ma­gyar Bi­zott­ság ál­tal ja­va­solt Ker­tész Kál­mán, ill. a Szer­ve­ző Tit­kár­ság ál­tal jó­vá­ha­gyott Fábry Ist­ván he­lyett vé­gül Wet­zler Dó­rát vá­lasz­tot­ták, az ügy­ve­ze­tő el­nö­ki posz­tot pe­dig be­töl­tet­le­nül hagyták.42
Az utol­só pil­la­nat­ban be­kö­vet­ke­zett sze­mé­lyi vál­to­zá­sok oka­i­ról csu­pán rész­le­ges in­for­má­ci­ók­kal ren­del­ke­zünk. A Cse­ma­dok meg­ala­ku­lá­sá­ról be­szá­mo­ló po­zso­nyi ma­gyar kon­zu­li je­len­té­sek sze­rint Fábry Zol­tán az egye­sü­let ki­je­lölt ve­ze­tő­sé­gé­nek ös­­sze­té­te­le, s min­den bi­zon­­nyal jö­vő­be­li füg­get­len­sé­gé­nek meg­kér­dő­je­lez­he­tő vol­ta és ér­dek­vé­del­mi sze­rep­vál­la­lá­sá­nak le­he­tet­len­né té­te­le mi­att uta­sí­tot­ta vis­­sza az el­nö­ki meg­bí­za­tást. Ma­jor Ist­ván azért nem vál­lal­hat­ta el az ügy­ve­ze­tő el­nö­ki tiszt­sé­get, mi­vel 1946-ban res­zlo­vak­izált, a szlo­vák párt- és ál­la­mi szer­vek pe­dig az egye­sü­let fenn­ál­lá­sá­nak el­ső évé­ben ha­tá­ro­zot­tan el­le­nez­ték még a res­zlo­vak­izál­tak egy­sze­rű Cse­ma­dok-tag­sá­gá­nak le­he­tő­vé té­te­lét is.43 Lőrincz Gyu­la te­hát az utol­só pil­la­nat­ban, az Új Szó fő­szer­kesz­tői tiszt­sé­gé­hez ha­son­ló­an szük­ség­meg­ol­dás­ként vál­lal­ta el a Cse­ma­dok el­nö­ki tisz­tét is, e két, ön­ma­gá­ban is te­kin­télyt köl­csön­ző poszt egy­ide­jű be­töl­té­se min­den­eset­re több év­ti­zed­re a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­élet meg­ha­tá­ro­zó sze­mé­lyi­sé­gé­vé, a ma­gyar ki­sebb­ség el­ső szá­mú rep­re­zen­tán­sá­vá avat­ta őt. Eg­ri Vik­tor má­so­dik al­el­nök­ké és Wet­zler Dó­rá­nak a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé va­ló meg­vá­lasz­tá­sá­nak hát­te­rét nem is­mer­jük, az azon­ban va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy a párt­ve­ze­tés tud­ta és elő­ze­tes hoz­zá­já­ru­lá­sa nél­kül nem ke­rül­he­tett rá sor.
A ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let meg­ala­ku­lá­sát kö­ve­tő hó­na­pok­ban az egye­sü­let te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­la­tos leg­vi­ta­tot­tabb kér­dé­sek kö­zé a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gá­nak és az egye­sü­let ér­dek­kép­vi­se­le­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge tar­to­zott. Mi­u­tán Vil­iam Široký, az SZLKP el­nö­ke a Cse­ma­dok ala­ku­ló köz­gyű­lé­se előtt hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy az egye­sü­let alap­sza­bá­lyá­ból ki­ma­rad­jon a res­zlo­va­kizál­tak tag­sá­gát til­tó szö­veg­rész, a köz­gyű­lés a vi­ta­tott szö­veg­rész nél­kül hagy­ta jó­vá az alap­sza­bályt, a kér­dés azon­ban ez­zel még ko­ránt­sem zá­rult le, s az egye­sü­let alap­sza­bá­lyá­nak jó­vá­ha­gyá­sa is el­hú­zó­dott.
A res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­ga fő el­len­ző­jé­nek szá­mí­tó Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zott előbb kör­ren­de­let­ben til­tot­ta meg a res­zlo­vak­izál­tak és a Ma­gyar­or­szág­ról át­te­le­pül­tek rész­vé­tel­ét a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let mun­ká­já­ban, majd a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. má­jus 11-i ülé­sén Lőrincz Gyu­la Cse­ma­dok-el­nö­köt is uta­sí­tot­ta, hogy ha­son­ló tar­tal­mú kör­le­vél­ben szó­lít­sák fel az egye­sü­let ala­ku­ló­fél­ben le­vő he­lyi szer­ve­ze­te­it a res­zlo­vak­izál­tak és át­te­le­pül­tek fel­vé­tel­ének vis­sza­u­tasítására.44 A Daniel Okáli ve­zet­te Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal 1949. má­jus 19-én Lőrincz Gyu­lá­hoz in­té­zett le­ve­lé­ben töb­bek kö­zött ép­pen a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát ki­zá­ró ré­szek el­ha­gyá­sa mi­att uta­sí­tot­ta vis­­sza az egye­sü­let ala­ku­ló köz­gyű­lé­sén el­fo­ga­dott alap­sza­bály jó­vá­ha­gyá­sát, amit vé­gül csu­pán jú­ni­us 15-én, Vil­iam Široký is­mé­telt köz­be­avat­ko­zá­sa után volt haj­lan­dó meg­ten­ni. A Vil­iam Široký és Lőrincz Gyu­la ál­tal vég­le­ge­sí­tett alap­sza­bály a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát már nem sza­bá­lyoz­ta, a több mint egy éven ke­resz­tül hú­zó­dó vi­tát pe­dig vé­gül az SZLKP KB El­nök­sé­gé­nek 1950. ja­nu­ár 6-i ha­tá­ro­za­ta zár­ta le, amely ki­mond­ta, hogy min­den cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár tag­ja le­het a Cse­madok­nak.45
A szlo­vák párt- és ál­la­mi ve­ze­tés a Cse­ma­dok te­vé­keny­sé­gét igye­ke­zett kez­det­től fog­va a kul­tu­rá­lis élet­re kor­lá­toz­ni, s ébe­ren ügyelt ar­ra, ne­hogy az egye­sü­let eset­leg ér­dek­vé­del­mi te­vé­keny­sé­get is ki­fej­tő szer­ve­zet­té vál­jon. A Cse­ma­dok en­nek el­le­né­re ha­ma­ro­san a ma­gyar­lak­ta ré­gió leg­né­pe­sebb és leg­be­fo­lyá­so­sabb tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­té­vé vált, amely­ben a ma­gyar la­kos­ság egé­szen az 1989-es rend­szer­vál­tá­sig haj­la­mos volt nem csak kul­tú­re­gye­sü­le­tet, ha­nem ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tet is lát­ni.

*

Az SZLKP KB ta­nács­adó és se­géd­szer­ve­ként mű­kö­dő Ma­gyar Bi­zott­ság el­sőd­le­ges fel­ada­ta a szlo­vák párt­ve­ze­tés ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos dön­té­se­i­nek elő­ké­szí­té­se és vég­re­haj­tá­sa volt. A bi­zott­ság ma­gyar tag­jai mind a párt bi­zal­mát él­ve­ző ré­gi párt­mun­kás­ok vol­tak, az ed­dig fel­tárt le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok még­is ar­ról ta­nús­kod­nak, hogy több eset­ben is szem­be­ke­rül­tek a szlo­vák párt­ve­ze­tés irány­vo­na­lá­val, ill. azt a bi­zott­ság­ban kép­vi­se­lő szlo­vák po­li­ti­ku­sok­kal. A Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai ko­ráb­ban ak­tív sze­re­pet vál­lal­tak a ma­gyar­el­le­nes in­téz­ke­dé­sek vég­re­haj­tá­sá­ban, 1948–1949 fo­lya­mán azon­ban pa­ra­dox mó­don a ma­gyar­ság hely­ze­té­nek ren­de­zé­sé­ben, a ma­gyar la­kos­ság­nak az or­szág po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi éle­té­be va­ló új­bó­li in­teg­rá­lá­sá­ban kel­lett köz­re­mű­köd­ni­ük. Meg­mu­tat­ko­zott ez a szem­ben­ál­lás a res­zlo­vak­izál­tak nem­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sá­nak el­té­rő meg­íté­lé­sé­ben, de a ma­gyar nyel­vű párt­lap és a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos szá­mos más kér­dés­ben is.
A jog­fosz­tás évei után ál­lam­pol­gá­ri és ki­sebb­sé­gi jo­ga­it vis­­sza­sze­rez­ni igyek­vő ma­gyar la­kos­ság rá­adá­sul sok eset­ben szin­tén a Ma­gyar Bi­zott­ság­hoz for­dult sé­rel­mei or­vos­lá­sá­nak elő­moz­dí­tá­sa ér­de­ké­ben, ami a szlo­vák párt­ve­ze­tés­ben azt a gya­nút kel­tet­te, mint­ha a bi­zott­ság a Köz­pon­ti Bi­zott­sá­got meg­ke­rül­ve a párt önál­ló ma­gyar szek­ci­ó­ja­ként, va­la­mi­fé­le „cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar kom­mu­nis­ta párt­ként” pró­bál­na fel­lép­ni. Nem néz­te jó szem­mel a párt­ve­ze­tés a Ma­gyar Bi­zott­ság ma­gyar tag­ja­i­nak, kü­lö­nö­sen Lőrincz Gyu­lá­nak és Fábry Ist­ván­nak a – ma­gyar ki­sebb­ség ér­dek­vé­del­mét ek­kor még fel­vál­la­ló – po­zso­nyi ma­gyar fő­kon­zu­lá­tus mun­ka­tár­sa­i­val fenn­tar­tott szo­ros kap­cso­la­tát sem, gyak­ran ugyan­is ép­pen a Ma­gyar Bi­zott­ság­tól szer­zett ér­te­sü­lé­sek tet­ték le­he­tő­vé a fő­kon­zu­lá­tus­nak és a ma­gyar­or­szá­gi párt­ve­ze­tés­nek, hogy a jog­sér­té­sek el­len szót emel­hes­se­nek.
Eb­ben a bi­zal­mat­lan lég­kör­ben nem meg­le­pő, hogy a po­zso­nyi párt­köz­pont a Ma­gyar Bi­zott­sá­got nem tűr­te meg so­ká­ig, s nem egész egy­éves fenn­ál­lá­sát kö­ve­tő­en már­is a fel­osz­la­tá­sá­ról ha­tá­ro­zott. Fel­szá­mo­lá­sá­nak köz­vet­len oka az osz­tály­szem­pont­ból és po­li­ti­ka­i­lag meg­bíz­ha­tat­lan­nak mi­nő­sí­tett ma­gya­rok 1949 őszén terv­be vett Cseh­or­szág­ba te­le­pí­té­se el­le­ni ma­gyar­or­szá­gi til­ta­ko­zás, ill. az ún. Dél-ak­ció elő­ké­szí­té­sé­ben köz­re­mű­kö­dő, a ma­gyar­or­szá­gi fel­lé­pést kö­ve­tő­en azon­ban fel­bá­to­ro­dó Ma­gyar Bi­zott­ság­nak az osz­tály­szem­pon­tú­nak fel­tün­te­tett ak­ció egy­ol­da­lú ma­gyar­el­le­nes éle el­len ugyan­csak szót eme­lő 1949. ok­tó­ber 14-i til­ta­ko­zá­sa volt.46 Az SZLKP KB El­nök­sé­ge a Dél-ak­ció el­le­ni fel­lé­pé­se és a ma­gyar fő­kon­zu­lá­tus­sal fenn­tar­tott kap­cso­la­tai mi­att 1949. ok­tó­ber 21-én a Ma­gyar Bi­zott­ság fel­osz­la­tá­sá­ról ha­tá­ro­zott, az­zal, hogy tit­ká­ra, Fábry Ist­ván to­vább­ra is az SZLKP KB Tit­kár­sá­gá­nak ma­gyar ügyek­ben il­le­té­kes re­fe­ren­se marad.47

Mel­lék­let48

1. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. no­vem­ber 19-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o I. schôdzke, konanej dòa 19. novem­bra 1948 na Pov­ereníctve vnú­tra v prí­tom­nos­ti súdruhov Šte­fana Majo­ra, Šte­fana Fábry­ho, Lörin­ca, Kugler­a, Rabay­ho a Dr. Okáli­ho.

1./ Men­o­vaných súdruhov som vyrozumel na zák­lade infor­má­cií s. Mošku, že pri Predsed­níctve ÚV KSS bola utvorená maïarská komisi­a, ktorá pozostá­va z vyššie uve­dených súdruhov.
Zdôraznil som, že komisia je pomoc­ným orgánom Predsed­níct­va strany a jej úkolom je:
a/ vykoná­va príkazy predsed­níct­va,
b/ podá­va ini­ci­atívne návrhy pri riešení maïarskej otázky,
c/ komisia medzi maïarský­mi súdruh­mi ini­ci­atívne vys­tupo­va nesmie.
2./ Bola pre­roko­vaná otáz­ka èasopisu strany, ktorá má by vo smysle pol­i­tick­ej dohody vydá­vaná v maïarskej reèi.
V tomto smere boly konkrétne pre­jed­nané výšuve­dené úkoly a urèení súdruhovi­a, ktorí majú práce s tým spo­jené vykoná­va a dòa 26. novem­bra 1948 o 10. hod. na porade na Pov­ereníctve vnú­tra majú o vyko­naných prá­cach refer­ova.
a/ èlen­ovia komisie vzali na vedomie, že èasopis má by týž­den­ník, má vychádza na 8 stranách ve¾kého for­má­tu,
b/ na návrh s. Kuglera komisia navrhu­je, aby názov èasopisu bol „Új Élet“ (Nový živ­ot),
c/ komisia navrhu­je, aby èasopis bol vydá­vaný v 50.000 exem­plároch, prièom niek­torí súdruhovia (Rabay) považo­vali tento za nízky a navrho­vali vydá­va 100.000 exem­plárov,
d/ otázky spo­jené so zadovážaním papieru, tlaèiarne, úpravy, finanèných otá­zok atï. má do uve­denej leho­ty dojed­na s. Ma­jor, ktorý v tejže lehote má vypra­co­v­a i konkrét­ny rozpoèet admin­istrá­cie, redak­cie a nák­ladu èasopisu po stránke per­so­n­ál­nej a mater­iál­nej
d/ otázky redak­cie má dojed­na do uve­denej leho­ty s. Lörinc, prièom komisia navrhu­je aj pol­i­tický a ide­o­log­ický doh¾ad nad èasopi­som, vykoná s. Ma­jor, hlavný re­dak­tor ¼udovít Šulc, spoluprac. „Práce“, nat­er­az v Paríži, s. Lörinc, ktorý do prí­chodu men­o­vaného je hlavným a polit. re­dak­to­rom èasopisu.
Za hospodárske­ho re­dak­to­ra navrhu­je komisia Šte­fana Fed­er­ma­jer­a, nat­er­az re­dak­to­ra Index­u.
Za kultúrne­ho re­dak­to­ra Zoltá­na Fábry­ho, nat­er­az v Štose,
za tech­nick­ého re­dak­to­ra Euge­na Spitza, nat­er­az v èasopise „Jó Barát“ v Pra­he, alebo re­dak­to­ra Mezey­ho (Hargitayho), nat­er­az re­dak­to­rom Týždòa v Bratislave.
S. Lörinc bol súèasne pov­erený, aby s men­o­vaný­mi pre­roko­val i otázku služob­ných požitkov.
e/ Otázku umi­est­ne­nia admin­is­tratívnych a per­son­ál­nych otá­zok má dojed­na s. Ma­jor so s. Fábrym.
Komisia navrhu­je, aby admin­istrá­cia bola prièle­nená k „Pravde“, kde by bola jed­notlive vedená, ktorú prácu by vykoná­val s. Ruži­ak.
V admin­istrácii by pra­co­v­ala s. Alž­be­ta Sal­cerová, nat­er­az u fy Duna­j.
f/ otázku robot­níck­ych a ro¾níck­ych dopiso­vate¾ov má po organ­za­ènej stránke do uve­denej leho­ty pre­vies s. Kugler,
g/ otázku rozširova­nia èasopisu, kol­portáž atï., vybu­dovanie siete kol­portérov na južnom Sloven­sku má vykon­a do uve­denej leho­ty s. Rabay.
Maïarská komisia vyššie uve­dené konkrétne návrhy pred­loží Predsed­níctvu Strany 26. novem­bra 1948.
3./ Komisia súèasne roko­vala zásadne o otázkach maïarského kultúrne­ho spolku.
Pov­ereník: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

2. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. de­cem­ber 1-jei ülé­sé­ről

Z á z n a m

o II. schôdzke, konanej dòa 1. decem­bra 1948 na Pov­ereníctve vnú­tra v prí­tom­nos­ti súdruhov Šte­fana M a j o r a, Šte­fana F á b r y h o, L ö r i n c a, K u g l e r a a Dr. Okáli­ho.
Súdruh R a b a y sa ospravedl­nil pre chorobu.

Komisia pre­roko­vala otázky súvisi­ace s vydá­vaním stran­níck­e­ho èasopisu a v tejto veci súdruhovia refer­ovali tak­to:
1/ S. Lörinc refer­u­je, že èasopis má ma názov „Új Szó“.
2/ Žia­dos o pov­ole­nie bola pred­ložená na Pov­ereníct­vo vnú­tra 30. novem­bra 1948.
Rozhod­nu­tie vyur­gu­je dòa 2. XII. 1948 s. Dr. Okáli.
3/ Vo veci splynu­tia èasopisu „Jó Barát“ v Prahe s èasopi­som „Új Szó“ je komisia toho názoru, aby èasopis „Jó Barát“ po odchode náboris­tov z Èiech vydá­vaný nebol, keïže záu­jem Strany je, aby bol vydá­vaný jeden èasopis dobrej úrovne.
Komisia prosí, aby prí­pad­né zari­ade­nie admin­istrá­cie „Jó Barát“ bolo prenechané nové­mu èasopisu, keïže tento zaèí­na od piky.
4/ Oh¾adom èlen­ov redak­cie na návrh s. Bašo­van­ského pol­i­tick­ým re­dak­to­rom má sa sta s. Bojsa, zamest­naný predtým v Duna­j­plavbe v Bratislave.
Z redak­cie èasopisu „Týždeò“ uvo¾ní s. Dr. Husák re­dak­to­ra Har­gi­tay­ho.
Z èasopisu „Index“ má by uvo¾­nený re­dak­tor Fed­er­ma­jer, ktorého však treba najprv pre­ver­i.
S. Zol­tán Fábry, Štós, je ochot­ný spolupra­co­v­a len ako externý spolupra­cov­ník a vies rubriku literárnej kri­tiky.
S. Šulc z Paríža odpoveï ešte nedal.
5/ Súèasne bolo pred­ložené zrkad­lo I. èísla èasopisu.
Dr. Okáli upo­zoròu­je, že èasopis má sa zaober­a s právny­mi otázkami, vzahu­júci­mi sa na rieše­nie štá­to­právne­ho postave­nia Maïarov na Sloven­sku a v I. èísle èasopisu mal by by uvere­j­nený preklad zák. 245/48 s prís­lušným komen­tárom, nako¾ko maïarské oby­vate¾st­vo o tomto zákone nie je infor­mované, prièom nadobud­nu­tie štát­ne­ho obèianst­va je pod­mienené složením s¾ubu d¾a ods. 1. § 1. cit. zákona do 90 dní, a to od 17. novem­bra 1948.
Súdruh Ma­jor refer­oval vo veci­ach admin­istrá­cie:
a/ Èasopis má výh¾ad, že pre admin­istrá­ciu obdrží miest­nos­ti red. èas. „Týždòa“ na Stal­i­novom námestí, ktoré sa majú v doh¾ad­nej dobe uvo¾ni,
b/ zais­til 5 zamest­nan­cov pre admin­istrá­ciu a oh¾adom pred­nos­tu admin­istrá­cie rozhodne sa v tých­to dòoch.
c/ vo veci zari­ade­nia ozna­mu­je, že èasopisu bola uvo¾­nená kancelária zari­ade­ni­a. Nemôže však obdržapísa­cie stro­je a poèí­tací stro­j.
Dr. Okáli prehla­su­je, že sa pokúsi tieto stro­je zadováži.
d/ Komisia žiada, aby strana pre žaèi­a­tok uvo¾ni­la zálo­hu cca 1,000.000.- Kès na kancelárske zari­ade­nie, platy a nák­lad na prvých 8 èísiel èasopisu.
Súh­las s. Širokého zadováži 2. XII. Dr. Okáli.
e/ Maïarskí súdruhovia komisie žiada­jú, aby bol vydaný naj­jednoduchší pla­kát, ktorým by sa maïarské oby­vate¾st­vo upo­zorni­lo na vydá­vanie èasopisu.
Súh­las zadováži Dr. Okáli od s. Širokého.
6/ Maïarskí súdruhovia upo­zoròu­jú na to, že SOR chce vydá­va z Maïars­ka tiež maï. èasopis „Munka“, ktorý má ma zábavný charak­ter a do ktorého majú by údaj­ne pri­bratí meš­ti­ackí maïarskí re­dak­to­ri, ako Rehorovský, Eg­ri Vik­tor, atï., ba dokon­ca pomýš¾a­jú s povolaním Šulc Náci­ho z New Yorku.
Komisia jed­nohlasne stavia sa proti tomu, aby okrem èasopisu „Új Szó“ bol vydá­vaný iný maïarský èasopis a najmä so zamýš¾aným zam­er­aním.
Dr. Okáli komi­siu infor­mu­je, že Strana sa rozhod­la pre vydý­vanie len jed­ného èasopisu.
Otáz­ka kol­portáže:
Súdruh Kugler refer­u­je v tom smysle, že s. Rabay dôverníkov, resp. kol­portérov v jed­notlivých okre­soch a obci­ach nezískal. Poukazu­je na to, že s. Moško oh¾adom získa­nia kol­portérov prehlásil, že nato je dos èasu.
7/ Komisia zaober­ala sa na dotaz niek­torých súdruhov s právnym postavením reslo­vak­izan­tov a osôb urèených na výmenu d¾a zákona 145/46 Sb. vzh¾adom na ustave­nie ods. 3 § 1 z. 245/48 Sb.
Dr. Okáli v tomto smere infor­mu­je Komi­si­u, že reslo­vak­izan­ti majú právne nároky „ex tuc“, t. j. naprík­lad baní­ci v Rožòave majú nárok na dopla­tok na ich starob­né, pen­z­i­u, atï.
Otáz­ka má by vyriešená i Sborom pov­ereníkov – ak sa tak už nesta­lo.
Vo veci osôb, ktoré majú takzv. biele lístky, infor­mu­je, že výme­na konèí dòom 31. decem­bra 1948, v dôsled­ku èoho prís­lušný orgán, t. j. èeskoslov.- maï. SK urèí tento deò ako takzv. „Stichtag“, ktorým zaniká práv­na úèin­nos bielych lístkov a právo výhod rezul­tu­jú­ci­ch z rozhod­nu­tia è. 7 SK.
8/ S. Fábry ozna­mu­je, že oblast­ný tajom­ník Strany v Rimavskej Sobote povo­lil, aby v okrese Šafáriko­vo (Torna¾a) kon­aly sa infor­maèné schôdzky maïarských súdruhov.
Na túto okol­nos má by upo­zor­nený orga­ni­za­èný sekre­tar­iát, èo zari­a­di s. Fábry, keïže stran­nícke schôdzky by maly by zásadne spoloèné pre maïarských i sloven­ských súdruhov.
9/ Maïarskí súdruhovia navrhu­jú, aby sa kon­a­lo škole­nie maïarských èlen­ov.
V tomto smere treba doži­ada kult.-propa­gaè. odd. – s. Šafran­ka.
V Bratislave dòa 1. decem­bra 1948.
Pov­ereník vnú­tra: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.
3. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949 ja­nu­ár 7-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o zasad­nutí Maïarskej komisie dòa 7. januára 1949 v prí­tom­nos­ti èlen­ov: s. po­ve­rení­ka Novomeského, s. pov­erení­ka Dr. Pavlíka, pov­erení­ka Dr. Okáli­ho, Majo­ra, Fábry­ho, Lörin­ca, Kugler­a, Rabay­ho.

Pred­met roko­va­ni­a:
Utvore­nie kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch na Sloven­sku.
1/ S. pov­ereník Dr. Pavlík preèí­tal stanovy spolku, ktoré boly vypra­co­v­ané Po­vereníctvom infor­má­cií a osvety.
Disku­sia sa rozv­in­u­la len oh¾adom toho ustanove­nia stanov, že èlenom spolku nesmú by reslo­vak­izan­ti. Maïarskí súdruhovia dôvodili tým, že v mno­hých obci­ach reslo­vak­izan­ti najmä staršia gen­erá­cia neve­dia po sloven­sky a v dôsled­ku tohto ustanove­nia stanov boli by prak­ticky vyradení z kultúrnej práce. D¾a ich názoru bolo by práve želate¾né, aby spoluprá­ca medzi sloven­ským a maï. oby­vate¾stvom na juž. Sloven­sku prehlbo­vala sa i tým, že nie­len reslo­vak­izan­ti, ale i Slová­ci mohli by úèinko­va v maïarských kultúrnych ustanoviz­ni­ach (napr. v divadel­ných krúžkoch, spe­vokoloch, atï.).
Sloven­skí súdruhovia trvali na tomto ustanovení vzh¾adom na rozhod­nu­tie vede­nia strany, d¾a ktorého reslo­vak­izan­ti majú sa do dôsled­kov považo­va za osoby slov. národ­nos­ti. Spoluprá­ca Slovákov a Maïarov je stanova­mi nie­len umož­nená, ale aj práve pri­amo príka­zom pre všetkých komu­nis­tov.
Po tejto diskusii boly úkoly spo­jené s utvorením kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch rozvrhnuté tak­to:
a/ súdr. pov­ereníkovi Dr. Pavlíkovi sa ukladá, aby do 7 dní doruèil všetkým èlenom maïarskej komisie po 1. exem­plári osnovy stanov spolku,
b/ súdr. Šte­fanovi Fábry­mu sa ukladá, aby do 10 dní za súèin­nos­ti a po schválení kádrového odd­e­le­nia ÚSKSS navrhol 24 súdruhov z radu robot­níkov, ma­l­oro¾níkov a pracu­júcej inteligen­cie, 24 èlen­ného ústred­ného výboru a päèlen­ného dozorného výboru, z ktorých polovi­ca musí ma bydlisko v Bratislave, alebo na okolí.
3/ súdr. Kuglerovi sa ukladá, aby priprav­il za súèin­nos­ti prípravného výboru valné shro­maž­de­nie, ktoré sa má vydrži­ava v Bratislave zaèi­atkom mes. februára 1949.
4/ súdr. Dr. Okáli ponú­ka miest­nos vo Vlád­nej budove pre pori­adanie val­ného shro­maž­de­ni­a.
Zak­lada­júce shro­maž­de­nie má by súèasne pol­i­tick­ým ak­tom a d¾a toho má by urèený i prog­ram zak­lada­júce­ho val­ného shro­maž­de­ni­a.
V tomto smere s. pov­ereník Novomeský navrhu­je, aby bola pori­adaná prí­padne aka­dé­mia vo forme veèier­ka na pami­atku 30. výroèia maï. bás­ni­ka Adyho a na zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení mal by ako slávnos­t­ný reèník pre­hovori predse­da KSS, s. Vilo Široký.
S. Kugler mal by zri­adi prípravný výbor, ktorý prevedie prípravné práce po tech­nick­ej a finanènej stránke.
Pov­ereníct­vo infor­má­cií je ochot­né prispie na prí­pad­né ces­tovné nák­la­dy delegá­tov, ak by tieto nemohly by kryté iným spô­sobom. (napr. z èistého výno­su èasopisu „Új Szó“.)
5/ S. Rabay­mu sa ukladá, aby sa postaral o urèe­nie delegá­tov z radov robot­níkov a ro¾níkov, starých prís­lušníkov strany, na zak­lada­júce valné shro­maž­de­nie, a to v poète najmenej 200-250 tak, aby boly zastúpené všetky kraje obý­vané maïarským oby­vate¾stvom.
6/ S. Lörinc ako šéfredak­tor Új Szó sa poveru­je, aby v tlaèi a rozh­lase pre­viedol prís­lušnú propagá­ciu kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch.
7/ Všetky prípravne práce majú by skonèené v lehote 10 dní, po uplynutí ktorej leho­ty s. Dr. Okáli svolá maïarskú komi­siu na definitívne rozhod­nu­tie vo veci založe­nia kultúrne­ho spolku.
V Bratislave dòa 7. januára 1949.
Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

4. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. már­ci­us 2-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o zasad­nutí Maïarskej komisie dòa 2. marca 1949 o 18. hod. v miest­nos­ti po­v­erení­ka vnú­tra, v prí­tom­nos­ti èlen­ov: s. Majo­ra, s. Lörin­ca, s. Fábry­ho, s. Kuglera a s. pov­erení­ka vnú­tra Dr. Okáli­ho.
s. pov­ereník Dr. Pavlík a s. pov­ereník Novomeský svoju neprí­tom­nos ospravedl­nil­i.

Pred­me­tom roko­va­nia je:
1/ Ustanove­nie kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch v ÈSR.
Refer­u­je s. F á b r y:
a/ na zak­lada­júce ustanovu­júce valné shro­maž­de­nie, ktoré sa koná dòa 5. marca 1949, bolo poz­vaných 221 delegá­tov i s hosa­mi z celého južného Sloven­­ska. Výberom boly pov­erené prís­lušné okres­né sekre­tar­iá­ty a preskú­maním s. Fábry a s. Kugler. – Pov­ereníct­vo dopravy povo­lilo 50% s¾avu na železni­ci­ach.
b/ Ústred­ný výbor má sa sklada z 12 èlen­ov býva­jú­ci­ch v Bratislave a z 12 èle­n­ov býva­jú­ci­ch na vidieku.
c/ Ústred­ný výbor bol prekon­trolo­vaný kádrovým odd­e­lením (s. Kra­jòák).
Za predse­du navrhu­je sa s. Zol­tán Fábry, Štós,
za úradu­júce­ho predse­du: s. Š. Ma­jor,
za miesto­predse­du: s. Kugler,
za ú. taj.: s. Fel­le­gi,
za jeho zás­tupcu: s. Ker­tész,
za zapiso­vate¾ku: s. Brauerová,
za pok­lad­níèku: s. Langerová,
za rev­i­den­tov: s. Rabay ml. a s. Šolc,
dozorná rada: s. Lörincz, s. Fábry a s. Rabay, s. Szá­raz u SSM,
s. Szar­ka.
Z Bratislavy: Michal Bal­las­sa, J. Bal­la, s. Lörin­cov­á, s. Šter­nová, s. Din­gová, z Košíc: s. Sinay, z R. Sobo­ty s. Bá­lint De­me­ter, z Komár­na: s. Györi, z Nových Zámkov: s. Se­bes­tyén Joze­f, z Rožòavy: s. Bar­czy Pavel, zo Šafáriko­va: s. Virók Pavel, z Galan­ty: s. Vígh Alex., zo Šamorí­na: s. Patóc­s, zo Štúrova: s. Ko­vács Florián, z Lev­íc: s. Sza­bó Ladislav.
d/ Dòa 5. III. 1949 po zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení má by zadržaný kultúrny veèierok. Tento bol už riadne pov­olený. Prípravy sú už skonèené.
e/ na zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení má pre­hovori s. Dr. Pavlík, pov­ereník infor­má­cií – vo smysle príkazu s. Širokého, nám. pred­s. vlády. Na veèierku budú recitá­cie i sloven­ských autorov (Hviezdoslav, Novomeský).
Otváraciu reè povie s. Fábry Zol­tán, zo Što­su. Okrem toho budú tance, spevy, atï.
f/ Na val­nom shro­maž­dení budú odovz­dané delegá­tom brožurky: s. Gottwald – feb­ru­ár, a s. Široký: Reè ÚV KSS 27. IX. 1948.
Prívet bude ma s. Ma­jor.
Stanovy vysvetlí: s. Fel­le­gi.
g/ oh¾adom príspevkov komisia rozhod­la, že 70% pri­padne ústredi­u, 20% kra­jom a 10% miest. org.
2/ Ako 2/ bod pro­gra­mu bol refer­át s. Dr. Okáli­ho oh¾adom likvi­dova­nia èasopisu „Jó Barát“.
Komisia vzh¾adom na prípis s. Dr. Imricha Sily­ho, Praha II. Tìšòov, 63 – Min­is­ter­st­vo zemedel­st­va – sa usnáša:
a/ Èasopis „Jó Barát“ nemá vychádza­.
b/ Treba uváži, èi s. Dr. Sily nemá by pre­vza­tý do redak­cie èasopisu „Új Szó“, kde by medzi iným viedol i právnickú rubriku.
c/ Komisia by bola povïaèná, keï by Min­is­ter­st­vo zemedel­st­va bolo ochot­né zari­ade­nie a písa­cie stro­je admin­istrá­cie èasopisu „Jó Barát“ zapožièa pre „Új Szó“.
d/ „Új Szó“ má sa ïalej zaober­a s prob­lé­ma­mi náboris­tov.
e/ Zánik èasopisu nech je uvere­j­nený v „Jó Barát“ a „Új Szó“.
3/ Vyberanie poplatkov pri ude¾o­vaní štát­ne­ho obèianst­va Maïarom.
Èlen­ovia komisie si sažu­jú, že niek­toré úrady MNV vyber­a­jú poplatky pri ude¾o­vaní štát­ne­ho obèianst­va d¾a z. 245/48 Sb., a to niekedy i v znaènej výške.
Komisia poveru­je s. Dr. Okáli­ho, aby vec vyšetril a vec uprav­il, nako¾ko v èasopise „Új Szó“ bola svo­jho èasu uvere­j­nená zprá­va, že poplatky za ude¾o­vanie èsl. obèianst­va vyber­ané neb­udú. Táto zprá­va bola uvere­j­nená na zák­lade infor­má­cie prís­lušného úrad­ní­ka Pov­ereníct­va vnú­tra.
4/ Otáz­ka zás­tup­cov Okr. ro¾níck­ych tajom­níkov v KSS a otáz­ka orga­ni­zo­va­nia ro¾níkov u JSSR – refer­u­je: s. Kugler.
s. Kugler uvádza, že s. Bacílek usne­se­nie Predsed­níct­va Strany pre zaneprázd­nenos dodnes so s. Fábrym nepre­roko­val.
Komisia jed­nohlasne navrhu­je:
1/ aby s. Kugler bol pri­jatý do Ro¾níck­e­ho odd­e­le­nia ÚS KSS,
2/ aby bol pov­erený za súèin­nos­ti s kádrovým odd­e­lením výberom maïarských súdruhov, ktorí majú by men­o­vaní zás­tup­ca­mi okr. ro¾. taj. KSS v maïarských okre­soch,
3/ aby sa postaral za súèin­nos­ti s ro¾. odd. o pol­i­tické a odborné vyškole­nie tých­to tajom­níkov,
4/ aby bol pov­erený úkolom orga­ni­zo­va­nia maïarských ro¾níkov v JSSR.
Komisia prosí, aby s. Široký v tomto smere dal príkaz orga­ni­za­èné­mu sekre­tar­iá­tu a o tom láskave vyrozumel maïarskú komi­si­u, do rúk s. Dr. Okáli­ho.
5/ s. Ma­jor, Lörinc, Rabay a Dr. Okáli vo veci maï. kultúrne­ho spolku boli tohože dòa jed­na so s. Bašo­van­ským za zasad­nutí orga­ni­za­èného sekre­tar­iá­tu, kde boly preve­dené urèité zmeny v složení Ú. v. kultúrne­ho spolku, najmä v tom smysle, že súdruhovia Ker­tész a Z. Rabay nema­jú by èlen­mi ústred­ného výboru a funkciu s. Kertésza má pre­vzi­a s. Št. Fábry.
Orga­ni­za­èný sekre­tar­iát oh¾adom pre­javov urèil zásad­né smer­nice, že pre­javy majú by vopred zasielané cie¾om kon­troly s. Bašo­van­ské­mu.
Bratislava, 3. marca 1949.
Pov­ereník: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

5. Jegy­ző­könyv a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. ok­tó­ber 14-i ülé­sé­ről

Z á p i s n i c a

napísaná dòa 14. X. 1949, na zasadaní Maï. komisie SÚV KSS.
Prí­tom­ní: ss. Fábry, Kugler, Ma­jor, Lörincz, Rabay.

Maïarská komisia považu­je za potreb­né upo­zorni ústred­né vede­nie strany na nasle­dovné:
1. Poèas priebe­hu akcie JUH sme sa presvedèili o tom, že na ded­inách sa nevyostril tried­ny boj, ktorý by postavil robot­ní­ka a malého ro¾ní­ka proti tried­ne­mu nepri­ate¾ovi, kulakovi. V mno­hých prí­padoch i vede­nie strany pozostá­va zo živlom triedne cud­zích; aj vere­jná sprá­va, ba i vede­nie masových orga­nizá­cií, i vede­nie JRD je v mno­hých prí­padoch a v nespo¾ahlivých rukách. Mnohí využí­va­jú svoje pozí­cie v tých­to orgánoch pre svoje vlast­né úèe­ly.
2. V ded­inách južného Sloven­s­ka tvorí maïarské a sloven­ské kulactvo, pevný, jed­not­ný fron­t. Reak­cia tak na jed­ne­j, ako i na druhej strane sa snaží zanies rozkol medzi sloven­ských a maïarských pracu­jú­ci­ch.
3. V dôsled­ku toho, že akcia JUH sa obra­cia jed­nos­tranne len proti maïarskej reakci­i, jestvu­je nebezpeèie, že sa reakcii podarí túto akciu postavi do svet­la èisto nacional­i­stick­ého, pro­ti­maïarského podu­ja­ti­a. V mno­hých prí­padoch šíria naprík­lad názor, že práva Maïarov jestvu­jú iba na papier­i. Aj túto akciu využí­va­jú k tomu, aby pod­ceòo­vali národ­nos­t­né roz­pory reakèných kruhoch, už sú rozšírené také zprávy, že došla znova doba depor­to­va­nia Maïarov a že sa Slovákom znovu posky­tu­je príleži­tos dosta sa ¾ahko k maïarské­mu majetku. Práve preto považu­jeme za ve¾mi potreb­né, aby sme dokáza­li neprav­di­vos tých­to tvr­dení reak­cie.
4. Navrhu­je­me, aby zanechané majetky boly dané pod spo¾ahlivý dozor, kým z tých­to aspoò èias­toène uspoko­jíme náboris­tov, ktorí sa vrátili z Èiech.
5. Nako¾ko maïarské pracu­júce masy nebrali úèas na pozemkovej reforme, treba túto príleži­tos bezpod­mieneène využi k tomu, aby sa oni dostali k pôde.
6. Túto príleži­tos treba súèasne využi k tomu, aby sa rozšíri­lo a pre­hå­bi­lo družstevné hnu­tie na dedine.
Zápis­ni­ca preèí­taná a schválená.
D.a.h.

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Ústred­ný výbor Komu­ni­stick­ej strany Sloven­ska, 792. d.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­lázs Bé­la 1973. Éle­tünk. Bratislava, Ma­dách.
Barnovský, Michal 2004. Sovi­et­sky zväz, komu­nisti a rieše­nie maïarskej otázky na Sloven­sku v rokoch 1945–1950. In Kárník, Zdenìk – Kopeèek, Michal (ses­t.): Bolše­vis­mus, komu­nis­mus a radikál­ní social­is­mus v Èeskosloven­sku. Svazek 3. Pra­ha, Ústav pro soudobé dìjiny AV ÈR–Dokoøán, 154–182. p.
Kaplan, Karel 1993. Cseh­szlo­vá­kia iga­zi ar­ca 1945–1948. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó.
Popé­ly Ár­pád 2006. A Cse­ma­dok meg­ala­ku­lá­sa a ma­gyar kon­zu­li je­len­té­sek tük­ré­ben. In Bár­di Nán­dor–Si­mon At­ti­la (sz­erk.): In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben. Somor­ja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 421–432. p. /Disputationes Samariens­es, 7./
Sza­bó Kár­oly és mun­ka­tár­sai (Berecz Kál­mán és É. Sző­ke Ist­ván) 1981. A ma­gyar–cseh­szlo­vák la­kos­ság­cse­re tör­té­ne­te. III. Bu­da­pest, Kéz­irat. (Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Kéz­irat­tá­ra, f. sz.: 293/I/I-III., 264. p.)
Szar­ka Lász­ló 1998. A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar kö­zös­ség nyolc év­ti­ze­de 1918–1998. Tör­té­ne­ti váz­lat. In Tóth Lász­ló (sz­erk.): A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­te 1918–1998. 1. kö­tet. Bu­da­pest, Ister, 9–80. p.
Tóth Lász­ló 2000. Köz – mű­ve­lő­dés – tör­té­net. Bu­da­pest, Ister.
Vartíková, Mar­ta (zost.) 1971. Komu­ni­stická strana Sloven­s­ka. Doku­men­ty z kon­fer­en­cií a plén 1944–1948. Bratislava, Nakla­date¾st­vo Prav­da.
Zvara, Juraj 1965. A ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi kér­dés meg­ol­dá­sa Szlo­vá­ki­á­ban. Bratislava, Po­li­ti­kai Könyv­ki­adó.
Zvara, Juraj 1969. Maïarská menši­na na Sloven­sku po roku 1945. Bratislava, Nakla­date¾st­vo Epo­cha.
Zsilka László (szerk.) 1968. Az Új Szó évkönyve. [Bratislava], Új Szó.
Zsil­ka Lász­ló 1990. Mi az igaz­ság az Új Szó in­du­lá­sá­ról. Va­sár­nap, 1990. feb­ru­ár 2. 4. p.