Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány I. Tanulmányok a községtelepüléstörténetéhez és néprajzához (Gecse Annabella)

Viga Gyu­la (sz­erk.): Nagytárkány I. Ta­nul­má­nyok a köz­ség te­le­pü­lés­tör­té­ne­té­hez és nép­raj­zá­hoz. Som­or­ja–Ko­má­rom, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 5./

Meg­szok­hat­tuk már, hogy a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­nak so­ro­za­tai nem „hir­te­len fel­in­du­lás­ból” szü­let­nek, ha­nem fel­buk­ka­ná­suk után hos­­szú ide­ig és fo­lya­ma­to­san ered­mé­nye­ket mu­tat­nak fel. A Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák cí­mű 2000-ben, a Kisgéres­nek szen­telt kö­tet­tel in­dult. Az­óta szü­le­tett egy rud­nai és két mátyus­föl­di il­le­tő­sé­gű ki­ad­vány, te­hát amen­­nyi­ben a ku­ta­tá­sok föld­raj­zi rend­jét, azon be­lül is a ki­egyen­lí­tett­ség igé­nyét vesz­­szük ala­pul, is­mét a mai szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­te­rü­let, Dél-Szlo­vá­kia ke­le­ti ré­szé­nek kel­lett kö­vet­kez­nie. A Nagytárkány I. cím sej­te­ti a foly­ta­tást. A kö­tet a Ta­nul­má­nyok a köz­ség te­le­pü­lés­tör­té­ne­té­hez és nép­raj­zá­hoz sze­rény al­cí­met vi­se­li, szer­kesz­tő­je, ösz­­sze­ál­lí­tó­ja Viga Gyu­la. Már a ta­nul­má­nyok egy­sze­rű át­te­kin­té­se is el­árul­ja, hogy a szer­kesz­tő­nek Nagytárkány „ér­de­ké­ben” Kirá­ly­helmec­től Bu­da­pes­tig, ré­gész­től geo­grá­fu­sig na­gyon gaz­dag „kí­ná­lat­ból” si­ke­rült a mun­ká­ba szer­ző­ket és ál­ta­luk tu­do­mány­ága­kat be­von­nia. A ki­csit több mint 500 ol­da­las kö­te­tet – Ko­pasz Jó­zsef pol­gár­mes­te­ri be­ve­ze­tő­je után – 16 ta­nul­mány al­kot­ja. Ahogy azt az al­cím is jel­zi, a nép­rajz és a te­le­pü­lés­tör­té­net je­len­ti mind a szer­kesz­tés, mind az egyes írá­sok leg­főbb ve­zér­fo­na­lát. Mind­két em­lí­tett fo­ga­lom sok­ré­tűbb azon­ban an­nál, hogy eb­ből egy­ér­tel­mű­en kö­vet­kez­ne egy szok­vá­nyos, már-már sab­lo­nos, una­lo­mig is­me­rős fel­épí­tés. A ve­zér­fo­na­lak mel­lett azon­ban más „ös­vé­nye­ket” is be­jár­nak a szer­zők: a nyel­vi jel­lem­zők­től a te­le­pü­lés ter­mé­szet­raj­zá­ig. Fris­nyák Sán­dor táj­tör­té­ne­ti kez­dő ta­nul­má­nyát és Bog­oly Já­nos, a ter­mé­sze­ti ké­pet tag­la­ló írá­sát Né­meth Pé­ter mun­ká­ja kö­ve­ti, amely vé­gig­ve­ze­ti az ol­va­sót a te­le­pü­lés ne­vé­nek ere­de­té­től, an­nak le­het­sé­ges ma­gya­rá­za­ta­in, a leg­na­gyobb bir­to­ko­sok (Tárkányiak, Agár­di­ak) csa­lád­tör­té­ne­tén ke­resz­tül a te­le­pü­lés 16. szá­za­di hét­köz­nap­ja­i­nak éle­té­ig. Gyu­lai Éva írá­sa nem csu­pán sor­rend­ben, ha­nem idő­rend­ben is kö­ve­ti Né­meth Pé­te­rét, a 17. szá­zad vé­gé­ig. A Nagytárkányi/Tárkányi csa­lá­dot eb­ben az idő­ben a Sen­nyeiek kö­vet­ték a bir­tok­lás­ban, de a ta­nul­mány – az el­ér­he­tő for­rá­sok függ­vé­nyé­ben – a „köz­nép” éle­té­re, ter­he­i­re, val­lá­si éle­té­re is ki­tér. Ta­kács Pé­ter a job­bágy­ság­gal fog­lal­ko­zik ta­nul­má­nyá­ban, egé­szen 1848-ig. Leg­fon­to­sabb for­rá­sai eh­hez – „ter­mé­sze­te­sen” – az úr­bér­ren­de­zés je­gyé­ben (és ide­jé­ben) ké­szült val­lo­má­sok. Ta­más Edit elem­ző ta­nul­má­nya már a né­pes­ség-össze­írás­sal, nép­szám­lá­lás­sal „jól el­lá­tott” 18–20. szá­za­dot tár­gyal­ja, for­rá­sa­i­nak mind et­ni­kai, mind val­lá­si és tár­sa­dal­mi ré­teg­ző­dés­re vo­nat­ko­zó adat­so­rai fel­hasz­ná­lá­sá­val. Idő­ben kö­ze­led­ve mai ko­runk­hoz ter­mé­sze­te­sen egy­re rész­le­te­sebb, pon­to­sabb ké­pet raj­zol. Csí­ki Ta­más ta­nul­má­nyá­ban a nagy­tárkányi zsi­dó­ság kap­csán ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re jut, hogy a 18. szá­za­di ga­lí­ci­ai ere­de­tű iz­ra­e­li­ta né­pes­ség tör­té­ne­te bo­nyo­lul­tabb a betelepülés–meghonosodás–népességnöve­kedés ál­lo­má­sok­ba tö­mö­rít­he­tő fo­lya­mat­nál, ugyan­is a né­pes­ség je­len­lé­te a te­le­pü­lé­sen és a vi­dé­ken nem foly­to­nos, sok­kal in­kább foly­to­nos ma­ga a mig­rá­ció. Fo­gas Tóth Ba­lázs mind (he­ly)történeti, mind nép­raj­zi szem­pont­ból az egyik leg­iz­gal­ma­sabb kér­dés­kört tár­gyal­ja, azt, ami­ről olyan so­kat, olyan so­kan tud­nak, s mind­ez még­is ál­ta­lá­ban ke­ve­set mond. A ki­ván­dor­lás és ha­tá­sa fo­ko­zott fi­gyel­met ér­dem­lő je­len­tő­sé­ge ab­ban áll, hogy va­ló­ban nem csu­pán a ki­ván­dor­lás­sal, ha­nem nagy-­nagy ku­ta­tói kö­rül­te­kin­tés­sel an­nak ha­tá­sa­i­val is fog­lal­ko­zik. A szer­ző min­den ren­del­ke­zés­re ál­ló for­rást meg­szó­lal­tat, eze­ket ös­­sze­ve­ti, ki­egé­szí­ti az érin­tett csa­lád­tag­ok­tól gyűj­tött vis­­sza­em­lé­ke­zé­sek ada­ta­i­val. Mind­amel­lett – nem kri­ti­kai él­lel, de – fel­hív­ja a fi­gyel­met a té­má­ra vo­nat­ko­zó ku­ta­tá­sok egyik hi­á­nyos­sá­gá­ra: „Ma­gát a je­len­sé­get ta­ka­ró fo­ga­lom sem túl sze­ren­csés, ugyan­is egy­ol­da­lú meg­ha­tá­ro­zás. A ki­ván­dor­lás szó nem utal a fo­lya­mat má­sik ös­­sze­te­vő­jé­re, a vis­­sza­ván­dor­lás­ra” (198. p.).
A te­le­pü­lés nyel­vi jel­lem­ző­it gaz­dag élő­nyel­vi pél­da­sor­ral Mizs­er La­jos te­kin­ti át. Írá­sát Fe­hér Jó­zsef ta­nul­má­nya kö­ve­ti, aki Nagytárkány mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti raj­zát az iro­da­lom­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sok kö­ré ren­de­zi – Ba­las­si Bá­lint kö­tő­dé­sé­től az is­ko­la­tör­té­ne­ten ke­resz­tül egé­szen nap­ja­ink ese­mé­nye­i­ig. Fi­gye­lem­re mél­tó a min­den kö­zös­ség éle­tét meg­ha­tá­ro­zó egyé­ni­sé­gek sze­re­pé­nek hang­sú­lyo­zá­sa, nagytárkány­i, „pél­da­ér­té­kű élet­uta­kon” ke­resz­tül. Szo­ro­sab­ban kö­tőd­nek az anya­gi kul­tú­rá­hoz a kö­vet­ke­ző fe­je­ze­tek. Bóna Ber­na­dett és Páll Ist­ván a te­le­pü­lés né­pi épí­té­sze­ti ké­pét raj­zol­ja meg, a la­kó­há­zak mel­lett ter­mé­sze­te­sen a gaz­da­sá­gi épü­le­tek jel­lem­ző­it is, de fi­gyel­met szen­tel­nek a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet kí­nál­ta épí­tő­anyag­ok­nak és a kör­nye­zet­ből kö­vet­ke­ző te­le­pü­lés­szer­ke­ze­ti adott­sá­gok­nak is. Viga Gyu­la és Viszóczky Ilo­na ta­nul­má­nyá­nak az ad­ja a té­má­ját, ami min­den te­le­pü­lés éle­té­nek alap­ve­tő meg­ha­tá­ro­zó­ja: az ott élő né­pes­ség ho­gyan, mi­re, mi­lyen ered­mén­­nyel hasz­nál­ja kör­nye­ze­tét, mű­kö­dik-e a kö­zös­ség ter­mé­szet­hez va­ló iga­zo­dást bi­zo­nyos mér­té­kig min­den­kép­pen meg­kö­ve­te­lő mo­dell­je. A ha­tár­hasz­ná­lat­ra fó­ku­szá­ló elem­zés a ha­gyo­má­nyos gaz­dál­ko­dás ke­re­tei kö­zött elem­zi Nagytárkány gaz­dál­ko­dá­sát, nagy­já­ból a szö­vet­ke­ze­te­sí­tés idő­sza­ká­ig, de érin­tő­le­ge­sen még azt a kor­sza­kot is vizs­gá­lat alá ve­szik. A ha­tár­ban ter­mesz­tett, más vi­dé­ken is ál­ta­lá­nos nö­vény­faj­ták mel­lett a szer­zők be­mu­tat­nak egy rit­ka, csak a vi­dék­hez köt­he­tő jel­leg­ze­tes­sé­get is, a Ti­sza-ker­tek ha­szon­vé­te­li le­he­tő­sé­ge­it. Va­ló­já­ban ez a táj­hasz­ná­la­ti for­ma ad a bod­rog­kö­zi gaz­dál­ko­dás­nak sa­já­tos ar­cot, a gyü­mölcs min­den gaz­da­ság­nak a Ti­sza-ker­tek ter­mé­keny­sé­ge mi­att le­he­tett szá­mot­te­vő be­vé­te­li for­rá­sa. A te­le­pü­lés (és kör­nyé­ke) ha­lá­sza­tát mind an­nak for­mai gaz­dag­sá­gát, mind tör­té­ne­ti: a má­ra orv­ha­lá­szat­ba vis­­sza­szo­rult, száz év­vel ez­előtt szü­le­tett nép­raj­zi le­írá­sok­ból is is­mert ala­ku­lá­sát tel­jes­sé­gé­ben te­kin­ti át a té­ma egyik leg­ki­vá­lóbb mai ma­gyar­or­szá­gi is­me­rő­je és ku­ta­tó­ja, Szil­ágyi Mik­lós. Sz. Tóth Ju­dit az év je­les nap­ja­i­nak szo­ká­sa­it szin­tén nem csu­pán le­írás szint­jén is­mer­te­ti, ha­nem csak­nem száz éves tör­té­ne­ti­sé­gé­ben is. Mun­ká­já­hoz egy 1913-as, e té­má­ban ké­szült kéz­irat je­len­tett ös­­sze­ha­son­lí­tá­si ala­pot. L. Ju­hász Ilo­na ta­nul­má­nya a ha­lál­lal és ha­lot­tal kap­cso­la­tos szo­ká­so­kat vizs­gál­ja gaz­dag, sa­ját gyűj­té­si ered­mé­nye­i­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val. Kü­lö­nö­sen ér­de­kes­sé te­szi írá­sát, hogy nem tö­rek­szik egy-­e­gy rész­let gyö­ke­re­i­nek több száz (ez­er) év­re vis­­sza­te­kin­tő fel­tá­rá­sá­ra, ám a komp­le­xi­tás és szink­ron le­írás min­den igé­nyé­nek tel­jes­ség­gel meg­fe­lel. A kö­te­tet zá­ró ta­nul­mány a ki­vá­ló tár­sa­da­lom-nép­raj­zi mun­kás­sá­gá­ról is­mert Ör­si Ju­li­an­na mun­ká­ja, aki ez­út­tal – mint ma­ga is ír­ja – nem fel­tét­le­nül és min­den szem­pont­ból le­zárt ta­nul­mányt kö­zöl. Tár­sa­da­lom­raj­zá­hoz ki­vá­ló alap­ként hasz­nál­ta Petrik Bé­la plé­bá­nos kró­ni­ká­ját, más fel­jegy­zé­sek­kel is ki­egé­szít­ve. A ta­nul­mány má­so­dik ré­szé­ben az anya­köny­vi ada­tok elem­zé­sé­vel meg­raj­zol­ja Nagytárkány több idő­met­szet­re bon­tott há­za­so­dá­si kör­ze­te­it.
Úgy vé­lem, nem csu­pán a könyv­so­ro­zat, ha­nem a te­le­pü­lés la­kos­sá­ga, az on­nan el­szár­ma­zot­tak is gaz­da­god­tak, gaz­da­god­nak ez­zel a kö­tet­tel.
Gecse An­na­bel­la