A magyar „férfiuralom” terepei és határai (Nyelv, Ideológia, Média 8., Interdiszciplináris gender konferencia)

2012. szeptember 21–22-én nyolcadik alkalommal rendezte meg a TNT, a Szegedi Tudományegyetem Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoportja a magyar nyelvhasználat és a hatalom, a kulturális reprezentációk és az ideológia, a nők és a feminista gondolkodás magyarországi összefüggéseit kutató konferenciáját. A konferenciasorozat a társadalmi nemi viszonyok és szexualitás szempontjából vizsgálódott, s ezúttal a maszkulinitás és a férfiuralom formáit állította vizsgálódásai középpontjába.

Az idei konferencia a „férfiuralom” felforgatásának, átalakításának, megszüntetésének lehetőségeit és korlátait kívánta megvitatni a feminista kutatás és mozgalmak eredményeire és tanulságaira támaszkodva. A szervezők szerint e vállalkozás elengedhetetlen feltétele, hogy feltárjuk ennek a szimbolikus és fizikai erőszaknak és térnyerésnek a sajátos formáit és intézményeit. A szituációba ágyazott tudás jegyében várták tehát azokat a hiánypótló előadásokat, melyek kijelölik és kikezdik ennek a férfiuralomnak a terjedelmét és (stigmatizáló) korlátait a különböző társadalmi intézményekben és kulturális reprezentációkban.

Az előzetes kérdésfelvetések a következők voltak: Mi mindent jelent a racionalitás, a racionális tudás, ha a férfival van összekötve? Lehet-e ellentmondásos és képlékeny a szubjektum, ha férfinak tételeződik? Milyen kép- és szövegalkotó technikák vannak jelen, s azokban milyen hatalmi viszonyok rejlenek? Kinek van hatalmában látni? Van-e, és ha igen, milyen értelemben teste a férfinak? Honnan kell megközelítenünk ezt a testiséget, hogy kikezdhessük a felfogást szentesítő kánonjogot? Miként változik a férfias férfi jelentése és intézménye az egyes társadalmi csoportok pozíciójában, s ezek miként hatnak egymásra? Milyen történetek révén lesz elmesélhető a férfi életútja, és milyen helyzetekben? Milyen társadalmi helyzetekben és milyen kulturális hagyományokban hangzik el a férfiak identitáskrízisére hivatkozás? Milyen megoldási sémák állnak rendelkezésre ezeknek az aggodalmaknak a kihangosítására? Miként és miért válik láthatatlanná egyik részről a karrier, másik részről a házimunka a férfinak szánt/vágyott életterekben? Milyen tendenciák alakultak ki az elmúlt húsz évben az iskolai végzettség, foglalkoztatás és előremenetel terén az egyes társadalmi intézményekben és régiókban? Milyen önfeláldozási és önmagukat okoló sémákat termelnek ki a „férfi” jelentésmezői a nők életében?

A kérdések sokszínűségének megfelelően az előadások is több szempontból és több szálon közelítették meg a problémát. A médiakommunikáció, az irodalom- és nyelvtudomány, a szociológia, a történelemtudomány, a pedagógia témakörei a tankönyvek, a közoktatás, az internetes kommunikáció, a gazdaságpolitika konkrét témáival kerültek egymás mellé.

A konferencia három nyitóelőadása három nagyon fontos problémakörhöz kapcsolódott.

Az első Annus Irén Ép testben ép lélek stb. A sport, a maszkulinitás és a hatalom összekapcsolódásáról a mai hazai politikai elitben című előadása volt. Megállapítja, hogy a jelenlegi magyar kormány mind diskurzusában, mind döntéseiben nagy hangsúlyt helyez a sportra (iskolai oktatás, sportrendezvények stb.), több élsportolót kér fel országos politikai szerepre. E férfi sportolók szerepe az ép testben ép lélek, az erkölcsösség, szellemiség és szakértelem birtoklását is feltételezi. Az előadás azt próbálta a Masculinity Studies eredményeire támaszkodva felgöngyölíteni, hogy „milyen történeti gyökerek és azokból táplálkozó sztereotipikus elvárások alapján képzelhető el, hogy korábbi élsportolók azonosulhassanak egy erősen nacionalista, maszkulin, heretonormatív, osztály-alapú, központosított hatalmi struktúrával, egyben annak megtestesítőivé és kiszolgálóivá is válva”.
A második előadás a gender a tudományban címszóval összefoglalható, a férfiuralom és az észközpontúság kapcsolatát feltáró téma volt Joó Mária előadásában (Fallogocentrizmus – ma, Magyarországon), aki részletesen, gyakorlati, saját tapasztalatait is tükröző példákkal illusztrálva mutatta be azt, hogy „a magyar férfiuralom praxisa azért különösen nehezen kezelhető, mert öntudatlan habitusokban nyilvánul meg, ellenkező egyenlőségelvű tudattal párosul, és kritikus szóvátétele személyes sértésnek számít”. Filozófiai problémaként az észnek van/nincs neme kérdés nagyon jól használható ennek a problémának a bemutatására.
A harmadik nyitóelőadás a gender pedagógia témakörben hangzott el. Thun Éva, a gender pedagógia kiváló képviselője, kollégájával, Frank Tamással a Ha a férfiasságot az iskolában tanítanák címmel a gender pedagógia maszkulinitásra vonatkozó témacsoportjainak empirikus vizsgálatokból nyert leírásaival ismertette meg a konferencia hallgatóit. Előadásukban megállapították, hogy a dichotómián alapuló férfi és női identitások patriarchális homogenitásának széttöredezését idézik elő az utóbbi évtizedekben tapasztalt társadalmi változások, ezért „megélésük a köz- és magánszféra mindennapi eseményeiben konfliktusokkal és feszültségekkel telített”. Ezzel ellentétben azonban az iskolában megállni látszik az idő. Ebben a közegben tovább élnek az idealizált patriarchális kultúra értékrendjei, s ez azért is bír sajátos fontossággal, mert e folyamat működtetői a nők, hiszen ők vannak többségben az iskolában. Az iskolai szocializációban is meg kell jelennie a gender nevelésnek, az ehhez szükséges pedagógiai elmélet és gyakorlat létrehozásához azonban olyan empirikus kutatások szükségesek, amelyek feltárják a gender viszonyokat. A kutatás tehát arra irányult, hogy „feltárja azokat a társadalmi valóságban megfigyelhető jelenségsorozatokat, amelyek a gender pedagógia maszkulinitásra vonatkozó témacsoportjait hivatottak azonosítani”.
Most pedig néhány szó az egyes témakörökben elhangzott előadásokról.

Nyelvtudomány. Bodó Csanád „Hogyan káromkodjanak a nők?” Vázlat a vulgáris nyelvhasználat maszkulin normativitásának gyakorlatáról – a nyelvi ideológiák kutatásának keretében az előadó arra kereste a választ, hogy milyen lehetőségei vannak a női vulgaritásnak arra, hogy a nemi megkülönböztetés és a nemi hierarchia fenntartását szolgáló ideológiákat a feministák által szorgalmazott társadalmi változások kontextusában értelmezzék. Kovács Zsuzsanna – Sümeghy Mariann A férfiak nyelvi viselkedése egy nőies munkahelyi sztenderd nyelvhasználat tükrében – a vizsgálat azt kutatta, hogy mi történik akkor, ha a nőknek tulajdonított alárendelt interakciós szerepet nem a nők, hanem a férfiak töltik be mint egy gyorsétterem kasszasori dolgozói. Mi történik a férfiidentitással, ha a férfiaknak a „nőies” beszédet elváró munkakörben kell megnyilvánulniuk, s a kortárs női nyelvhasználathoz kapcsolódó sztereotípiáknak kell megfelelniük.

Irodalomtudomány. Bolemant Lilla Maszkulin és feminin jelentések művészetről szóló irodalmi szövegekben – a kutatás a 20. század első felének néhány, nők által írt regénye (Erdős Renée, Szenes Piroska, Berde Mária, Tormay Cecile) szövegében arra kereste a választ, hogyan jelennek meg a feminitás és a maszkulinitás különféle formái, és milyen módon fonódnak össze a művészet, a tehetség s elsősorban a zenei tehetség fogalmával. Ezen túl és ezzel együtt pedig a művészet, a zene és a testiség összefüggései is felmerülnek ezekben a szövegekben, s mindez a hierarchikus hatalom felől is elemzésre került.

John K. Cox Menstruáló apák és hidegvérű harcosnők: Áthágott maszkulinitás Danilo Kiš írásaiban – az előadás a magyar–zsidó–szerb származású író Fövenyóra és Borisz Davidovics síremléke című köteteinek azon szereplőit vizsgálja, akik különféle módon megsértik és/vagy áthágják a maszkulinitás hagyományos határait és tereit, „nemcsak szavaikban és tetteikben, hanem testi valóságukból eredő élettapasztalataik eredményeként is”. Mészáros Zsolt Sminkelő férfiak a 19. század végi magyar regényekben című előadásában azt a kérdést tette fel, kimutatható-e a titokban szépítőszereket használó férfi szereplők ábrázolásában a patriarchális berendezkedés kritikája, s ha igen, akkor milyen módon dekonstruálja a korabeli férfiideált. Varga Virág Erotikus lektűr? „Új nők, új férfiak” Erdős Renée prózájában – a Báró Herzfeld Clariss című regény elemzése során az előadó kifejtette, hogy a szövegben fokozatosan létrejön a férfinek a nőitől alárendelt volta, s az objektum-férfi képe is, tehát a szöveg a századelő új nőképe mellett az új férfiképe is megkonstruálódott s decentralizálódott. A regénynek s Erdős több regényének is mondanivalója van tehát a férfiidentitás szempontjából is. Zsadányi Edit a Maszkulin narratívák töréspontjai címet választotta előadásának. A kiváló irodalomtudós arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy a múltból származó, napjainkig tartó beidegződéseket kritika tárgyává tevő munkák egyes helyeken maguk is „megismételnek vagy figyelmen kívül hagynak a nőket hátrányosan megkülönböztető beidegződéseket, aminek további következményei lehetnek az irodalom kulturális és etikai szerepére nézve”.

Társadalomtudományok. Bethlen Anna Legfőbb érték az ember… azaz a nő. A prostitúció politikai-gazdaságtani értelme című elemzésében kifejtette, hogy évtizedek óta zsákutcában topog a témát övező vita, ezért inkább egy kevésbé kiemelt szempontjára helyezte a hangsúlyt, a gazdaságpolitikaira. Kérdése: „mi a prostitúció (pontosabban a prostitúciót, a pornográfiát és az emberkereskedelmet egyesítő szexipar) szerepe a nők és a férfiak, továbbá a gazdagok és a szegények, a fejlett és a fejletlen országok, területek, régiók lakossága, a kisebbségek és a többségi társadalmak stb. közötti egyenlőtlenség fenntartásában, elmélyítésében. Miképp is értékesül, kinek-minek a legfőbb értéke is az ember, illetve a nő?” A lehetséges válaszok egyértelművé tették a szexipar kizsákmányoló embertelenségét, és a pénz és a maszkulin hatalom egyértelmű összefonódását.

A további előadások címét érdemes szintén legalább megemlíteni, mert több olyan témát boncolgattak, melyek aktualitása vitathatatlan.

Magó-Maghiar Anna A „kelet-európai szépség” intézményesülése a médiában – makrogazdasági pillanatkép, Simon Lehel A meleg férfiak biológiai léte – a nők által, Molnár Csilla A férfi és a HVG, Biró Emese A tetovált lány c. könyv és film internetes kritikáiban rejtőző férfiuralmi megnyilvánulások.

Média és kommunikáció. Szlávi Anna Férfi-nő erőviszonyok magyar reklámplakátokon, Pethő Anna Az Amazon, a Cselszövő és a Plázacica (a valóságshow-k nőábrázolása), Kérchy Anna A „férfias” fogyaték fikciója. Alternatív maszkulinitások atipikus megtestesülései a kortárs populáris vizuális kultúrában.

Az első este programja az előző évek hagyományát követve egy nagyon érdekes és tanulságos panelbeszélgetés volt, ebben az évben a Magyar Újságírószövetség Nők a médiában (esélyegyenlőség) szakosztályának elnökével, Szegő Krisztinával.

A konferencia két napján több mint húsz előadás hangzott el két szekcióban. A nyolcadik évfolyam is sikeresen zárult, kíváncsian várjuk tehát a következő év témáit, amelyek vezérfonalát már az idei konferencia zárórendezvényén meghatározták a résztvevők és a szervezők, s ez is egy rendkívül pozitív vonása a konferenciasorozatnak: mégpedig, hogy az aktuális előadások és beszélgetések folyamán alakul ki a következő év témája. Ennek nyilvánosságra hozásáig pedig csak néhány hónapot kell várni, s lehet készülni a következő év tartalmas eszmecseréire.