A szlovákiai intézmények magyar nevének standardizálásáról 1

0. Bevezetés

A magyar nyelvnek államnyelvként és kisebbségi nyelvként való használata között a legnagyobb különbség a nyelvhasználati helyzetek eltérő voltában rejlik: míg államnyelvként minden kommunikációs színtéren jelen van, addig kisebbségi nyelvként csak korlátozottan, bizonyos színtereken használ(hat)ják az anyaország határain kívül élő magyar beszélőközösségek (vö. Kiss 1994, 41. p.).

A Trianon után szerveződött utódállamokban – az eltérő társadalmi, politikai és nyelvi körülmények következtében – többféle sajátos változata alakult ki az egyetemes magyar standardnak. Mivel a kisebbségben élő magyarság számára a Magyarország határain kívül folytatott lét nemcsak a többségi lakosság nyelvével való szoros kapcsolatot jelenti, hanem az anyaországitól eltérő jogi és intézményrendszerekhez, oktatásügyhöz, gazdasági élethez stb. való kapcsolódást is, a nyelvi differenciálódás mindennek szükségszerű következménye. Az egyes kisebbségi nyelvváltozatokban a nyelvi differenciálódás kísérőjelenségeként olyan nyelvi formák jönnek létre, amelyeket vagy csak az egyik, vagy a másik ország területén ismernek és használnak. E különbségek leglátványosabban és leggyakrabban a szókészletben figyelhetők meg, de a nyelv grammatikai szintjén (pl. mondatszerkesztés, vonzathasználat, szórend) s más egyéb területén (pl. szójelentés, tulajdonnév-használat) is jelentkeznek (vö. Pete 1988, 779–781. p.; Kiss 1994, 93–100. p.; Lanstyák 2002, 153. p.).

Nyelvpolitikai szempontból a kisebbségi nyelvhasználat különösen érzékeny területe a névhasználat, mégpedig a személy- és földrajzi nevek, valamint az intézménynevek használata. A rendszerváltás előtt a hatalom a kisebbségi nyelvű névalkotásba, illetve névhasználatba is beleszólt, s megkövetelte a többségi névmintáknak a kisebbségi nyelvbe való átültetését. A múlt század nyolcvanas éveinek végén lezajlott rendszerváltozást követően az utódállamokban javultak a magyar nyelvhasználat feltételei: a kisebbségek nyelvhasználatáról rendelkező törvények s A regionális vagy kisebbségi nyelvek kartája fontos előrelépést jelentenek a kisebbségek nyelvi jogainak kiterjesztése szempontjából. Szlovákiában például jelentős engedményekre került sor a személynévhasználat, a földrajzi nevek és – a hivatalos kapcsolattartásra vonatkozó rendeletek révén – az intézménynevek használatának területén. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nyelvi felkészületlenségünk miatt nem mindig tudjuk megfelelően kiaknázni a törvény nyújtotta lehetőségeket: a hivatalos élet több évtizedes szlováknyelvűségének következményeként hiányzik az adekvát szakszókincs, illetve névszókincs. Ez utóbbi kapcsán sajátos csoportot alkotnak a földrajzi nevek, ezen belül is a helynevek, melyek standardizálása általában valamilyen hatóság, állami intézmény hatáskörébe tartozik;2 de ugyanilyen fontos az utóbbi két évtized alatt tartalmában és szerkezetében egyaránt átalakult intézménynevek csoportja: a rendszerváltozásig mindennapi használatban levő intézménynévanyag nagy része kicserélődött, s helyette több száz, az új igényeknek megfelelő elnevezés jött létre (Kiss 1994, 64–68. p.; Szabómihály 2002, 182. p.; Misad 2009, 94. p.).

Tanulmányomban a szlovák intézménynevek magyar megfeleltetéseinek standardizációs gondjaival foglalkozom. Kiindulópontnak a jelenlegi helyzetet választottam, mely szerint a szlovákiai magyarban ugyanannak az intézménynek esetenként több neve is használatos (eltérő néven nevezik meg pl. a különböző intézménynévjegyzékek, a sajtó, az internetes adattárak stb.), ez pedig gyakran azt eredményezi, hogy az intézményt csak a szlovák nyelvű megnevezés alapján tudjuk azonosítani (vö. Szabómihály 2011, 21. p.). Bár tény, hogy bármely nyelvnek kisebbségi helyzetben való használata természetes módon vonja maga után a nyelvhasználat speciális, az anyaországitól eltérő módosulását, a szakemberek szerint ez nem jelentheti azt, hogy a nyelvi modellállításban természetszerűleg fel kellene adni az egység elvét. A magyar nyelv egyes állami változatai közötti átjárhatóságot éppen az egységesítés biztosítja, a standardizálásra tehát részben úgy kell tekintenünk, mint egységesítésre való törekvésre (vö. Kiss 1994, 93. p.; Péntek 2006; Misad 2011, 59. p.).

1. Standardizálás és kodifikálás

A standardizálás és kodifikálás fogalmának értelmezésekor a magyar nyelven íródott szakirodalom is Heinz Kloss klasszikus elméletére, a státusztervezés és a korpusztervezés kettős rendszerére hivatkozik. Az előbbi azokat a nyelvpolitikai döntéseket tartalmazza, amelyek kijelölik egy állam, esetleg más közösség hivatalos nyelvét, illetve meghatározzák e nyelv viszonyát a többi nyelvhez vagy nyelvváltozathoz; az utóbbihoz azok a nyelvtervező döntések tartoznak, amelyek a nyelv állományát érintik (Kloss 1986, 93–96. p.).

A magyar nyelvre vonatkozó státusztervezési kérdések általában nem a magyarországi és a határon túli nyelvváltozatok egyik vagy másik részterületével kapcsolatban merülnek fel, hanem az egész nyelvközösségnek az egyes nyelvváltozatokhoz, elsősorban a standardhoz való viszonyában. Legérzékenyebb pontjuk a Magyarország határain túli változatok közötti különbségek fel- és elismerése, illetve a regionális nyelvváltozatok viszonyba hozása a központi standard változattal (l. Lanstyák 1995, 218–220. p.; Tolcsvai Nagy 1999, 180. p.). A korpusztervezés eredeti célja a standardizáció segítése, a standardként meghatározott nyelvváltozat bővítése.
A standardizálás különösen fontosnak bizonyul a Magyarország utódállamaiban beszélt magyar nyelvváltozatok esetében. Ezeknek a magyarországi standardtól való eltérései a különböző nyelvekhez, kultúrákhoz, intézményekhez, jogi rendszerekhez stb. való szoros kapcsolódás miatt szükségszerűek; a magyar nyelvnek éppen a más-más társadalmi, politikai és nyelvi körülmények között való használata következtében alakult ki Szlovákiában, Erdélyben, Kárpátalján és a Vajdaságban a központi magyar standardnak többféle ún. állami változata van. A nyelvi tervezéssel foglalkozó szakemberek feladata e területen az lenne, hogy az egyes nyelvváltozatokban előforduló különbözőségeket és az egység elvét szem előtt tartva összehangoltan, előre meghatározott kritériumok alapján döntsenek a különbségek és az egység viszonyának fenntarthatóságáról (vö. Tolcsvai Nagy 1999, 181. p.; Lanstyák 2002, 154. p.; Misad 2011, 59. p.).

A standardizálással szorosan összefüggő kodifikálás lényege a már kialakult standard norma megszilárdítása, ennek szótárakban, helyesírási és egyéb kézikönyvekben való rögzítése. A kodifikálást követő fontos mozzanat a foganatosítás, amely abban nyilvánul meg, hogy az illető beszélőközösség elfogadja s irányadónak tekinti a kodifikált változatot, s a formális beszédhelyzetekben ennek követésére törekszik (vö. Lanstyák 2002, 166. p.; Misad 2011, 60.).

1.1. Standardizálási és kodifikálási feladatok a szlovákiai magyar nyelvi tervezésben

A standardizálás és kodifikálás szükségessége Szlovákiában a kilencvenes években jelentkezett először, mégpedig a kisebbségi nyelvek – köztük a magyar – státuszának megváltozása után: hivatalos nyelvvé nem váltak ugyan, de jogszabályok rögzítik a hivatalos érintkezésben és a nyilvános színtereken való használatukat. Ennek következtében különböző – főként a jog és a közigazgatás, az oktatás és a gazdasági-üzleti élet területére jellemző – szövegek, publikációk jelennek meg anyanyelvünkön. A mennyiségi növekedés azonban nem arányos a minőségi javulással: a magyar nyelvű szövegek nagy része államnyelvből való fordítás, melynek szóhasználatát nagyfokú variabilitás, grammatikai szerkezetét pedig az indoeurópai nyelvekben megfigyelhető megoldások jellemzik (vö. Szabómihály 2005a, Misad 2009).
A hazai magyar nyelvművelés szakirodalmát áttekintve megállapíthatjuk, hogy Szlovákiában nem csak az utóbbi két évtizedben folyik tudatos standardizáló tevékenység. Jelentős különbség van azonban a nyelvművelő szemléleten, illetve a nyelvtervező szemléleten alapuló standardizálás között: míg a nyelvművelők az „egy magyar nyelv van” álláspontból indulnak ki, addig a nyelvtervezők figyelembe veszik a magyar nyelvnek a magyarországitól eltérő társadalmi, politikai és nyelvi körülmények között való használatát, ugyanakkor – felismerve a szétfejlődés veszélyét – alapvetően az egységesítést szorgalmazzák. Az anyaországitól eltérő állami intézményrendszerhez, a közigazgatáshoz, a társadalomszerveződéshez kapcsolódó szakterületeken azonban különálló nyelvi tervezésre van szükség. A Szlovákiában magyar nyelvi tervezéssel foglalkozó Gramma Nyelvi Iroda munkatársai által kidolgozott kutatási program alapján kisebbségi nyelvi helyzetben a standardizálásnak és a kodifikálásnak mindenekelőtt az alábbi területekre kellene kiterjednie: 1. köznevek: jogi-közigazgatási fogalmak, az egyes tudományágakhoz kapcsolódó szakszók; 2. tulajdonnevek: személynevek, intézménynevek, földrajzi nevek; 3. rövidítések: szlovák köznyelvi és tulajdonnévi rövidítések magyar megfelelői (vö. Szabómihály 2005a, 2010; Misad 2009, 2011).
A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a standardizálás és kodifikálás szükségessége kisebbségi helyzetben elsősorban a szaknyelvek területén mutatkozik meg. A szakterminológia nyelvi különfejlődése korlátozná a magyar nyelv ún. állami változatai közötti átjárhatóságot, ezért a kodifikálás során alapvetően a magyarországi terminológiához kell alkalmazkodni. A valóságban a magyarországi és a határon túli magyar közösségek szakszóhasználatában sok az eltérés. A kisebbségben élő beszélőközösségek szempontjából ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy a szakközépiskolát és a szakmunkásképzőt látogató kisebbségi magyar tanulók többsége a szaktantárgyakat nem az anyanyelvén tanulja, tehát eleve nem magyar nyelven sajátítja el a szakterminológiát. Nincsenek sokkal jobb helyzetben az alapiskolába és a gimnáziumba járó tanulók sem, hiszen a magyar tannyelvű iskolákban használt tankönyvek államnyelvből való fordítások, amelyek eredetijüket nemcsak stilisztikai jellemzőiket illetően, hanem jelentés- és szókészlettani szinten is szolgai módon követik (vö. Lanstyák 2002, 155–156. p.; Misad 2005, 78–79. p.; Misad 2009, 14. p.).
A hivatali regisztereket illetően szintén jelentős a különbség az egyes állami nyelvváltozatok között, ennek oka az, hogy ezek a regiszterek kötődnek a legszorosabban az államhatalomnak az egyes országokon belül eltérő intézményrendszeréhez (vö. Lanstyák 2002, 156. p.). A standardizálás és kodifikálás kívánalma tehát ezen a területen is határozottan jelentkezik.

A publicisztikai regiszterekben is jól érzékelhetőek az eltérések az egyes állami nyelvváltozatok között. A szlovákiai magyar nyelvhasználatban például éppen a szlovákiai magyar sajtónak köszönhetően alakult ki és vált közhasználatúvá néhány olyan intézménynév, amely a szlovák megnevezés tükörfordításaként keletkezett anélkül, hogy az újságírók, illetve a beszélők ismerték volna az illető intézmény magyarországi nevét (l. szlovákiai magyarban: Legfelső Ellenőrzési Hivatal/Legfelső Ellenőrző Hivatal – magyarországi magyarban: Állami Számvevőszék; szlovákiai magyarban: Monopóliumellenes Hivatal/Monopolellenes Hivatal – magyarországi magyarban: Gazdasági Versenyhivatal). Mivel azonban a szóban forgó regisztereknek nagy hatásuk van az emberek tömegeire, sőt sokak nyelvhasználatát befolyásolják, a kodifikációnak itt arra kellene törekednie, hogy amikor csak lehetséges, a magyarországi nyelvváltozatban használt formát rögzítse (vö. Lanstyák 2002, 156. p.; Lanstyák–Szabómihály 2002, 119. p.).

1.2. A standardizálás és kodifikálás kritériumai és szempontjai

František Daneš cseh nyelvész a standard nyelv három fontos jegyéből vezeti le a standardizálás-kodifikálás objektív kritériumait, melyeket a következőképpen nevez meg: 1. normativitás (azaz társadalmi elfogadhatóság), 2. adekvátság (vagyis funkcionális elfogadhatóság), 3. rendszerszerűség (azaz nyelvi, rendszerbeli elfogadhatóság). E jegyek alapján a szerző fontosnak tartja, hogy a kodifikálandó elem az adott beszélőközösség számára elfogadható legyen, hogy képes legyen betölteni funkcióját az adott beszélőközösségben, s hogy minél jobban illeszkedjen bele az adott nyelv rendszerébe (l. Daneš 1979, 83–86. p., vö. Lanstyák 2002, 158. p.).
A nyelvi tervezéssel foglalkozó szakemberek többsége elfogadja a kodifikáció fent megnevezett három kritériumát, de ezek fontossági sorrendje, valamint pontosabb tartalmi meghatározása esetlegesen vita tárgyát képezheti. Kisebbségi helyzetben például a magyar nyelvváltozat léte is, függetlensége is gyakran veszélybe kerül, funkciói pedig csak részlegesen érvényesülhetnek. Ilyen szituációban érthető tehát a Daneš által meghatározott sorrendtől való eltérés – pl. az adekvátság előtérbe helyezése –, ami esetünkben is indokolt lehet. Helyzetünkben hasonlóképpen szükségszerű lehet az adekvátság kritériumához kapcsolható „kölcsönös fordíthatóság” mozzanat is, hiszen különösen fontos, hogy az államnyelven egyszerűen kifejezhető fogalmakat magyarul ne csak nehézkes körülírásokkal, hanem egyszerű, rövid, könnyen megjegyezhető ekvivalensekkel tudjuk visszaadni (vö. Lanstyák 2002, 161. p.). Mivel a kodifikáció daneši kritériumai közül éppen az első, a normativitás az, amely útjába állhat az egységesítésre való törekvésnek, a rendszerszerűség pedig az, amely a leghatásosabban viszi az egységesség irányába a kodifikációt, Lanstyák István kisebbségi helyzetben a kodifikálás objektív kritériumainak az alábbi sorrendjét látja indokoltnak: 1. rendszerszerűség, 2. adekvátság, 3. normativitás (Lanstyák 2002, 162. p.).

1.3. A standardizálás és kodifikálás gyakorlati módszerei

A kodifikálás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a standard norma érvényesítése aspektusából mérvadónak számító beszélői csoportok nyelvhasználatában meglevő változatok közül egyet kiemelünk, rögzítünk, s így az egyetemes magyar standard részévé tesszük (vö. Lanstyák 2002, 165. p.).
A hiányzó regiszterek létrehozása kisebbségi viszonylatban különös körültekintést kíván. Annak eldöntéséhez, hogy melyik változat legyen kodifikálva, hosszadalmas előkészítő munkára, mélyreható vizsgálatokra és szinte szavankénti mérlegelésre van szükség. A nyelvi tervezés művelői többféle eljárást alkalmazhatnak: ha a szlovák megnevezésben és a magyar megfelelőben eltérő szemantikai jegyek kapnak nyelvi formát, a magyar megfelelő kiválasztásakor a magyarországi mintát ajánlatos követniük. Ha azonban valamely szlovák fogalomnak nincs magyarországi megfelelője (és ennek következtében megnevezése), akkor egy új szót kell létrehozniuk, illetve rögzíteniük: vagy egy olyan sajátos szlovákiai megfelelőt, amelyet a szlovák megnevezés szemantikai jegyeinek figyelembevételével alakítanak ki, vagy a szlovák megnevezés tükörfordítását építik be a rendszerbe (vö. Szabómihály 2002, 184. p.; Misad 2005, 79. p.; Misad 2009, 16–17. p.; Szabómihály 2010, 214. p.). Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen a megfelelő magyar szót kell megkeresniük, hanem a rendelkezésükre álló nyelvi formákat kell értékelniük, s közülük kell kiválasztaniuk a legmegfelelőbbet. A szlovákiai magyar nyelvi tervezés az elsődleges szelekció tekintetében általában a magyarországi standardhoz alkalmazkodik, de előfordul, hogy a gyakorlati szelekció során egy-egy konkrét elemről döntve a magyarországitól eltérő alakot kodifikál.
A kodifikálás előfeltétele tehát az, hogy a nyelvtervezők ismerjék azokat a nyelvi jelenségeket, amelyek az érintett beszélőközösségben többféleképpen valósulnak meg, s „azt is tudniuk kell, hogy ezek használata hogyan oszlik meg a lakosság egyes rétegeiben, s hogy mennyire kötődik az egyes beszédhelyzetekhez” (Lanstyák 2002, 166. p.). Különösen fontos, hogy a magyarországi helyesírási és nyelvhasználati kézikönyvek, nyelvtanok és szótárak is magukba foglalják az újonnan kodifikált alakváltozatokat, még akkor is, ha ezek nem válnának teljes mértékben az egyetemes magyar standard részévé.3 A kisebbségi helyzetben történő kodifikációnak azonban akkor van igazán jelentősége, ha a rögzített szavakat, kifejezéseket az illető beszédközösség irány­adónak tartja, főként az olyan nagy tekintéllyel rendelkező színtereken, mint a közigazgatás, az oktatás, a közélet és a tudományok (vö. Lanstyák 2002, 166. p.).

1.4. A standardizálás és kodifikálás fórumai

A standardizálás és kodifikálás folyamatát érintő egyik alapvető kérdés az, ki végezze ezt a feladatot. A tapasztalatok szerint társadalmi érvényű rendszerint az a kodifikáció lesz, amelyet a kivitelezés során valamely társadalmi presztízzsel rendelkező testület, intézmény támogat. Többségi helyzetben – Magyarországon – a kodifikálást megelőző kutatásokkal, illetve magával a kodifikálással általában az erre legilletékesebb intézményt, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetét bízzák meg (vö. Tolcsvai Nagy 1999, 186. p.; Lanstyák 2002, 167. p.; Szabómihály 2005b, 28–29. p.).
Kisebbségi helyzetben ez a kérdés közel sem ilyen egyértelmű. Szlovákiában a személynevek, településnevek és egyes intézménynevek esetében a kodifikálásra és a kivitelezésre felhatalmazott szervek az illetékes minisztériumok vagy más államhatalmi szervezetek, amelyek konkrét kérdésekben vagy kikérik a szakemberek – a szlovákiai magyar nyelvészek – véleményét, vagy nem. A terminológia, a földrajzi nevek és az intézménynevek standardizálásával és kodifikálásával Szlovákiában 2001-től a nyelvtervezési tevékenységet (is) folytató kisebbségi intézmény, a Gramma Nyelvi Iroda foglalkozik (l. Lanstyák 2002, 167. p.; Szabómihály 2005b, 28–29. p.; Misad 2009, 223–227. p.).

2. Az intézménynevek standardizálása

Szlovákiában a magyar nyelv közéleti-hivatalos használatának kiterjesztését többek között egy megfelelő színvonalú és terjedelmű szlovák–magyar, magyar–szlovák szótár hiánya is gátolja. A közigazgatás, az oktatásügy és a gazdasági-üzleti élet területén mutatkozó hiányt a nyelvtervező tevékenységet (is) végző Gramma Nyelvi Iroda különböző tematikus szószedetek összeállításával és publikálásával igyekszik pótolni. Az iroda fennállása óta elkészült egy mintaszövegeket tartalmazó kiadvány az önkormányzatok számára, napvilágot látott egy szlovák–magyar foglalkozásnév-jegyzék, illetve több kétnyelvű termékkatalógus, továbbá elkezdődtek egy folyamatosan bővülő szlovák–magyar jogi-közigazgatási szójegyzék munkálatai,4 s elindultak a mai szlovákiai intézményrendszert tükröző szlovák–magyar intézménynévjegyzékkel kapcsolatos kutatások. Ez utóbbi kiindulópontjául a Csemadok egykori nyelvi szakbizottságának ún. terminológiai szakcsoportja által összeállított intézménynévjegyzék5 szolgált. A csaknem ötszáz szlovák intézménynevet és ezek magyar fordítását tartalmazó jegyzék mind a mai napig irányadónak számít, hozzá igazodnak a tömegtájékoztató eszközök is (vö. Lanstyák 2002, 152. p.).

Mivel azonban az elmúlt két évtizedben Szlovákiában jelentősen megváltozott a köz- és államigazgatás intézményrendszere, s az oktatásszervezés új koncepciójának köszönhetően az oktatási intézmények rendszerében is történtek változások, újabb gyűjtőmunkára volt szükség. A kutatás kezdeti szakaszában az egyes területekhez kapcsolódó internetes honlapok, illetve szlovákiai állam- és magyar nyelvű sajtótermékek intézménynév-használatából kiindulva ellenőrizni kellett a korábbi intézménynévjegyzéket, s fel kellett gyűjteni, valamint csoportosítani kellett az új keletű intézményneveket. Az iroda munkatársai a jegyzék új elemeinek vonatkozásában is a kisebbségi helyzetben folytatott nyelvi tervezés ismert eljárásait alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy a kodifikáció során alapvetően a magyarországi intézménynévadás mintáját követték (pl.: Najvyšší kontrolný úrad – Állami Számvevőszék, Protimonopolný úrad – Gazdasági Versenyhivatal). A fogalmi szinten jelentkező eltérések esetében azonban ez nem volt lehetséges, ezért ilyenkor a szlovák megnevezés szemantikai jegyeinek figyelembevételével próbálták meg kialakítani a magyar megnevezést (pl.: Inštitút pre verejné otázky – Közérdekű Kérdések Intézete). A kisebbségi helyzetben folytatott kodifikálás kapcsán azonban gyakran felmerül a kérdés, hogy a nyelvtervezőnek milyen mértékben kell tekintettel lennie a szlovákiai magyar hagyományra. Tény ugyanis, hogy a szlovákiai magyar intézménynevekben előfordulnak olyan egységesen használt névelemek, amelyek eltérnek a Magyarországon használtaktól (pl.: mestský/obecný úrad – városi/községi hivatal a magyarországi polgármesteri hivatal helyett, občianske združenie – polgári társulás a magyarországi egyesület helyett stb.). Ezek kodifikációjáról ez ideig nem született egyértelmű döntés, az egyes intézményeket magyarul is megnevező táblákon, valamint a hazai magyar nyelvű sajtóban azonban a szlovákiai magyar változatok vannak túlsúlyban (vö. Szabómihály 2002, 193. p.).
Az alábbiakban a szlovákiai közintézmények, illetve magyar vonatkozású egyéb intézmények szlovák–magyar jegyzékét tesszük közzé.
2.1. Szlovákiai közintézmények szlovák–magyar jegyzéke6

Kancelária prezidenta SR – Köztársasági Elnöki Hivatal
Národná rada SR – Országgyűlés vagy Parlament
Úrad vlády SR – Miniszterelnöki Hivatal
Najvyšší kontrolný úrad SR – Állami Számvevőszék
Ústavný súd SR – Alkotmánybíróság
Najvyšší súd SR – Legfelsőbb Bíróság
Generálna prokuratúra SR – Főügyészség
Krajské a okresné súdy – Kerületi és járási bíróságok
Krajské a okresné prokuratúry – Kerületi és járási ügyészségek
Krajské úrady – Kerületi hivatalok
Krajské lesné úrady – Kerületi erdészeti hivatalok
Krajské školské úrady – Kerületi tanügyi hivatalok
Krajské stavebné úrady – Kerületi építésügyi hivatalok
Krajské pozemkové úrady – Kerületi földhivatalok
Krajské úrady životného prostredia – Kerületi környezetvédelmi hivatalok
Krajské úrady pre cestnú dopravu a pozemné komunikácie – Kerületi közúti közlekedési hivatalok
Obvodné úrady – Körzeti hivatalok
Obvodné lesné úrady – Körzeti erdészeti hivatalok
Obvodné pozemkové úrady – Körzeti földhivatalok
Obvodné úrady životného prostredia – Körzeti környezetvédelmi hivatalok
Obvodné úrady práce, sociálnych vecí a rodiny – Körzeti munka-, szociális és családügyi hivatalok
Obvodné úrady pre cestnú dopravu a pozemné komunikácie – Körzeti közúti közlekedési hivatalok
Mestské, miestne a obecné úrady – Városi és községi polgármesteri hivatalok
Katastrálne úrady – Kataszteri hivatalok7
Správy katastra – Ingatlan-nyilvántartási hivatalok
Daňové úrady – Adóhivatalok
Colné úrady – Vámhivatalok
Krajské riaditeľstvá policajného zboru – Kerületi rendőrkapitányságok
Okresné riaditeľstvá policajného zboru – Járási rendőrkapitányságok
Vojenské správy – Hadkiegészítő parancsnokságok
Sociálne poisťovne – Társadalombiztosítási igazgatóságok
Hasičský a záchranný zbor – Tűzoltó és Műszaki Mentő Szolgálat
Úrad pre dohľad nad zdravotnou starostlivosťou – ústredie – Egészségügyi Ellenőrző Hivatal Főigazgatósága
Úrad pre dohľad nad zdravotnou starostlivosťou – Egészségügyi Ellenőrző Hivatal
Kancelária verejného ochrancu práv – Állampolgári Jogok Biztosának Hivatala
Notárska komora SR – Közjegyzői Kamara
Slovenská advokátska komora – Szlovák Ügyvédi Kamara
Slovenská živnostenská komora – Szlovák Vállalkozói Kamara
Fond národného majetku – Nemzeti Vagyonalap
Národný inšpektorát práce – Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség
Úrad pre finančný trh – Pénzügyi Szervezetek Felügyelő Hivatala
Pamiatkový úrad SR – Műemlékvédelmi Hivatal
Tlačová agentúra SR – Szlovák Távirati Iroda
Slovenská televízia – Szlovák Televízió
Slovenský rozhlas – Szlovák Rádió
Rada pre vysielanie a retransmisiu – Rádió- és Televíziótanács
Slovenský metrologický ústav – Szlovák Mérésügyi Hivatal
Slovenský ústav technickej normalizácie – Szlovák Szabványügyi Intézet
Slovenská kancelária poisťovateľov – Szlovák Biztosítási Iroda
Slovenské národné stredisko pre ľudské práva – Szlovák Emberi Jogi Központ
Ministerstvá – Minisztériumok8
Ministerstvo dopravy, pôšt a telekomunikácií SR – Szlovák Köztársaság Közlekedés­ügyi, Postaügyi és Távközlési Minisztériuma
Ministerstvo dopravy, výstavby a regionálneho rozvoja – Szlovák Köztársaság Közlekedésügyi, Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériuma
Ministerstvo financií SR – Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma
Ministerstvo hospodárstva SR – Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériuma
Ministerstvo kultúry SR – Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma
Ministerstvo pôdohospodárstva a rozvoja vidieka SR – Szlovák Köztársaság Földmű­velésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériuma
Ministerstvo práce, sociálnych vecí a rodiny SR – Szlovák Köztársaság Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztériuma
Ministerstvo obrany SR – Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma
Ministerstvo spravodlivosti SR – Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma
Ministerstvo školstva, vedy, výskumu a športu SR – Szlovák Köztársaság Oktatásügyi, Tudományos és Sportügyi Minisztériuma
Ministerstvo vnútra SR – Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma
Ministerstvo výstavby a regionálneho rozvoja SR – Szlovák Köztársaság Építésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériuma
Ministerstvo zahraničných vecí SR – Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma
Ministerstvo zdravotníctva SR – Szlovák Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma
Ministerstvo životného prostredia SR – (a) Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma
Orgány štátnej správy – Államigazgatási intézmények
Centrálny depozitár cenných papierov SR – Központi Értéktár
Centrum pre medzinárodno-právnu ochranu detí a mládeže – Nemzetközi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Központ
Migračný úrad Ministerstva vnútra SR – A Belügyminisztérium Bevándorlási Hivatala
Národný bezpečnostný úrad – Nemzetbiztonsági Hivatal
Poštový úrad SR – Postaügyi Hivatal
Protimonopolný úrad SR – Gazdasági Versenyhivatal
Rada vlády SR pre prevenciu kriminality – A Szlovák Kormány Bűnmegelőzési Tanácsa
Slovenská inšpekcia životného prostredia – Szlovák Környezetvédelmi Felügyelőség
Slovenská obchodná inšpekcia – ústredný inšpektorát – Szlovák Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
Štátna veterinárna a potravinová správa SR – Állami Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal
Správa štátnych hmotných rezerv SR – Állami Tartalékalapok Igazgatósága
Štatistický úrad SR – Statisztikai Hivatal
Telekomunikačný úrad SR – Távközlési Hivatal
Úrad pre štátnu službu – Közszolgálati Hivatal
Úrad pre verejné obstarávanie SR – Közbeszerzési Hivatal
Úrad pre reguláciu sieťových odvetví – Hálózati Rendszerek Árhivatala
Úrad pre vybrané daňové subjekty – Kiemelt Adózók Hivatala
Úrad pre normalizáciu, metrológiu a skúšobníctvo SR – Szabványügyi, Mérésügyi és Termékvizsgáló Hivatal
Úrad jadrového dozoru – Atomenergiai Hivatal
Úrad boja proti korupcii – Korrupcióellenes Hivatal
Úrad daňového preverovania – Adóügyi Ellenőrzési Hivatal
Úrad na ochranu osobných údajov – Adatvédelmi Hivatal
Úrad priemyselného vlastníctva SR – Szabadalmi Hivatal
Úrad geodézie, kartografie a katastra SR – Geodéziai, Térképészeti és Kataszteri Hivatal
Ústredie práce, sociálnych vecí a rodiny – Munka-, Szociális és Családügyi Főigaz­gató­ság
Ústav pamäti národa – Nemzeti Emlékezet Hivatal
Vyššie územné celky (VÚC) – Középszintű területi önkormányzatok
Banskobystrický samosprávny kraj – Besztercebányai Kerületi Önkormányzat9
Bratislavský samosprávny kraj – Pozsonyi Kerületi Önkormányzat
Košický samosprávny kraj – Kassai Kerületi Önkormányzat
Nitriansky samosprávny kraj – Nyitrai Kerületi Önkormányzat
Prešovský samosprávny kraj – Eperjesi Kerületi Önkormányzat
Trenčiansky samosprávny kraj – Trencséni Kerületi Önkormányzat
Trnavský samosprávny kraj – Nagyszombati Kerületi Önkormányzat
Žilinský samosprávny kraj – Zsolnai Kerületi Önkormányzat
Informačné portály – Információs portálok
Verejný informačný portál – Közérdekű információs portál
Prehľadný zoznam odkazov slovenského internetu – Szlovákiai internetcímek jegyzéke
Katalógový zoznam slovenských stránok s hodnotením – Értékelt szlovák honlapok katalógusa
Databáza kultúrnych podujatí na Slovensku – Szlovákiai kulturális rendezvények adatbázisa
Mapa Slovenska – Szlovákia térképe
Predpoveď počasia pre mestá SR – Időjárás-előrejelzés a szlovákiai városok számára
Zbor väzenskej a justičnej stráže SR – Büntetés-végrehajtási Testület

2.2. Egyéb szlovákiai magyar jellegű intézmények szlovák–magyar jegyzéke10

Csemadok. Maďarský spoločenský a kultúrny zväz na Slovensku – Csemadok. Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség
Divadlo Jókaiho v Komárne – Komáromi Jókai Színház
Divadlo Thalia v Košiciach – Kassai Thália Színház
Fakulta stredoeurópskych štúdií UKF v Nitre – Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara
Galantské vlastivedné múzeum – Galántai Honismereti Múzeum
Galéria súčasných maďarských umelcov – Kortárs Magyar Galéria
Inštitút pre výskum menšín Fórum – Fórum Kisebbségkutató Intézet
Jazyková kancelária Gramma – Gramma Nyelvi Iroda
Katedra hungaristiky UMB v Banskej Bystrici – Besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika11 Tanszéke
Katedra maďarského jazyka a literatúry UK v Bratislave – Pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke
Kultúrne združenie Šamorín a okolie – Somorja és Vidéke Kulturális Társulás
Maďarské folklórne združenie na Slovensku – Szlovákiai Magyar Folklórszövetség
Mládežnícky klub Gyulu Juhásza – Juhász Gyula Ifjúsági Klub
Múzeum maďarskej kultúry na Slovensku – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma
Nadácia Kalligram – Kalligram Alapítvány
Nadácia Katedra – Katedra Alapítvány
Nadácia Sándora Máraiho – Márai Sándor Alapítvány
Spoločenstvo maďarskej mládeže – Magyar Ifjúsági Közösség
Spolok maďarských knihovníkov na Slovensku – Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete
Strana maďarskej komunity – Magyar Közösség Pártja (korábban: Strana maďarskej koalície – Magyar Koalíció Pártja)
Strana Most-Híd – Most–Híd Párt
Študentská sieť – Diákhálózat
Univerzita Jánosa Selyeho v Komárne – Komáromi Selye János Egyetem
Ústav maďarského jazyka a kultúry na Prešovskej Univerzite v Prešove – Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézete
Ústav maďarskej jazykovedy a literárnej vedy UKF v Nitre – Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete
Vydavateľstvo AB-ART – AB-ART Kiadó
Vydavateľstvo Kalligram – Kalligram Kiadó
Vydavateľstvo kníh a časopisov Madách-Posonium – Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó
Vydavateľstvo KT – KT Kiadó
Vydavateľstvo Lilium Aurum – Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó
Vydavateľstvo Nap – Nap Kiadó
Vydavateľstvo Plectrum – Plectrum Kiadó
Združenie Alberta Szenci12 Molnára – Szenczi Molnár Albert Egyesület
Združenie žitnoostrovských miest a obcí – Csallóközi Városok és Falvak Társulása
Zväz maďarských pedagógov na Slovensku – Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Zväz maďarských rodičov na Slovensku – Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége
Zväz maďarských skautov na Slovensku – Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség
Žitnoostrovské múzeum – Csallóközi Múzeum

2.3. A szlovák iskolatípusok magyar nevének megállapítása

A standardizálás folyamán a legfőbb problémát a különböző szlovák iskolatípusok – főként a középiskolák – adekvát magyar nevének a meghatározása okozta. Ezen a területen a helyzet korábban teljesen kaotikus volt: egyrészt ugyanazoknak az iskolatípusoknak különböző magyar megnevezése létezett (pl. a stredné odborné učilište megnevezés a szlovákiai magyar nyelvhasználatban egyszer „szaktanintézet”, másszor „szakmunkásképző” vagy „szakmunkásképző iskola” formában fordult elő; a združená stredná škola pedig hol „összevont középiskola”, hol „egyesített középiskola” vagy „egyesült középiskola” alakban jelentkezett). A 2008. szeptember 1-jén hatályba lépett közoktatási törvény egyszerűsítette a szlovákiai szakközépiskolák, szakmunkásképzők, szakképző iskolák és szakiskolák szövevényes, korábban szinte átláthatatlan rendszerét, s a két évtől négy vagy öt évig folyó – érettségi nélkül, illetve érettségivel végződő – szakképzést biztosító középiskolákat a stredná odborná škola (Mo.-on: szakközépiskola) megnevezés alatt vonta össze. Ezen a csoporton belül azután a szakképzés irányultsága szerint a következő középiskola-típusokat különbözteti meg: hotelová akadémia (Mo.-on: vendéglátóipari és idegenforgalmi szakközépiskola), obchodná akadémia (Mo.-on: közgazdasági szakközépiskola), pedagogická a sociálna akadémia (Mo.-on nincs funkcionális megfelelője), stredná odborná škola (nešpecifikovaná) (Mo.-on: szakképző iskola, nem specifikált), stredná odborná škola (špecifikovaná) (Mo.-on: pl.: mezőgazdasági szakképző iskola), stredná pedagogická škola (Mo.-on: óvónőképző szakközépiskola), stredná priemyselná škola (Mo.-on: ipari szakközépiskola), stredná zdravotná škola (Mo.-on: egészségügyi szakközépiskola), škola úžitkového umenia (Mo.-on: iparművészeti szakközépiskola).
A szlovák iskolanevek magyar megfelelőjének egységesítésére és egyértelműsítésére való törekvés esetünkben a következő elvek alapján fogalmazódott meg: 1. ugyanazon típusú iskolának csak egyféle, a többitől formailag is eltérő neve legyen; 2. a képzés szempontjából egymással rokonságot mutató iskolatípusok neve legyen hasonló; 3. ahol csak lehetséges, vegyük figyelembe a magyarországi megnevezéseket (ez a magyar–magyar közoktatási kapcsolatok miatt is fontos lehet) (Szabómihály 2007). Az eredeti elképzelés azonban helyenként ellenállásba ütközött. A szlovák obchodná akadémia iskolatípusnak például a szlovákiai magyar nyelvhasználatban nem a magyarországi megfelelője, hanem a szlovák névből tükörfordítással keletkezett ekvivalense, a kereskedelmi akadémia honosodott meg. Ez a megfeleltetés nemcsak a beszélt nyelvben terjedt el, hanem a szlovákiai magyar nyelvű sajtóban vagy az ilyen típusú iskolákat jelző kétnyelvű feliratokon is. Az intézménynév-standardizálást megelőző közvélemény-kutatás során nem egy esetben éppen a magyar tannyelvű kereskedelmi akadémiák igazgatói tiltakoztak a magyarországi megnevezés kodifikálása ellen. A szlovákiai magyar forma megtartásának fontosságát azzal indokolták, hogy a kérdéses megnevezés csaknem két évtizede állandó eleme a szlovákiai magyar nyelvhasználatnak, s ez idő alatt mind a beszélt, mind az írott nyelvben elterjedt, illetve hogy ez a megnevezés utal legjobban az oktatási intézmény profiljára. Hasonlóképpen indokolták az érintettek a základná umelecká škola (Mo.-on: művészeti iskola, a szlovákiai magyarban: művészeti alapiskola) megnevezés szlovákiai magyar ekvivalenséhez való ragaszkodásukat.
Az alábbi táblázat az egyes szlovák iskolatípusok szlovák megnevezését, illetve ezeknek a Gramma Nyelvi Iroda által javasolt magyar megfelelőjét tartalmazza.

2.4. A szlovák intézménynevek magyar megfelelőjének helyesírási problémái

Esetünkben a kodifikálás egyik fontos mozzanata az intézménynevek külső alakjának, azaz írott változatának a rögzítése, amely a Magyar helyesírás szabályai (a továbbiakban AkH.) alapján történik. Az AkH. 187. pontja, illetve a Helyesírás c. akadémiai kézikönyv (a továbbiakban OH) helyesírási főszabályai szerint a hivatalok, társadalmi szervezetek, oktatási intézmények, tudományos intézetek, alapítványok, pártok, szövetkezetek, vállalatok és hasonlók többelemű, cégszerű nevében az és kötőszó, valamint a névelők kivételével minden tagot nagybetűvel kezdünk. A szabályozás az intézménynevek alárendelt egységeinek írásmódjára is vonatkozik: az intézmények alegységeinek nevét ugyanúgy kell írnunk, mint a főintézményét, vagyis a kötőszó és a névelő kivételével minden egyes különírt egység nagy kezdőbetűs (pl. Selye Egyetem Pedagógiai Kara).
A gyakorlat azt mutatja, hogy a szlovák intézménynevek magyar megfelelőjének írásában a fő problémát a telephely kezdőbetűjének írása okozza. Az AkH. szerint amennyiben a telephely neve vesszővel elválasztva az intézménynév végén áll, szervesen hozzátartozik a névhez. Az ilyen felépítésű intézménynevekben a telephely megnevezése -i képzős formában a név élére is kerülhet, ebben az esetben a tulajdonnév szerves részének tekintjük, tehát nagybetűvel írjuk (pl. Szegedi Nemzeti Színház) (AkH. 188. pont b) alpont). A szlovák intézménynevek egy részében, elsősorban a különböző szintű oktatási intézmények megnevezésében a névnek szinte állandó tagja a telephely neve, amely az államnyelvi változatban a magyartól eltérően lokatívuszi esetben van jelen az intézménynévben (pl.: Základná škola s vučovacím jazykom maďarským v Orechovej Potôni). A magyar megfeleltetésben az -i képzős helységnévi tagot ilyenkor az intézménynév részének tekintjük, s az AkH. vonatkozó pontja szerint nagy kezdőbetűvel rögzítjük (l. Dióspatonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola) (vö. AkH. 2000, 76. p.; OH 2004, 218. p.). Mivel a szlovák iskolanevekben a telephely neve akkor is szerves része a tulajdonnévnek, ha abban rajta kívül más megkülönböztető elem is szerepel, a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága egyik tagjának javaslata szerint akkor is a fentiekhez hasonló módon járunk el, vagyis a helynévi elemet ilyenkor is nagy kezdőbetűvel írjuk (pl. Základná škola Zoltána Kodálya s vyučovacím jazykom maďar­ským v Dunajskej Strede – Dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Alapis­kola). Az iskolák magyar nevének írásmódja abban az esetben is a fenti szabályozás szerint történik, ha az oktatás nyelvére utaló elemeket elhagyjuk a megnevezésből, pl.: Dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola (a hivatalos szlovák nevet tükröző Dunaszer­dahelyi Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Alapiskola helyett). Az olyan iskolatípusok nevének írott alakját, melyben a szótagszám okán kötőjeles írásmódot kellett volna alkalmazni, a szerint a szabálypont szerint rögzítjük, melynek alapján a tulajdonnevekben – elsősorban az intézménynevekben – általában nem érvényesül a szótagszámlálási szabály (l. OH 2004, 131. p.), tehát: Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Leányszak­középiskola, Pöstyéni Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Akadémia. A magánjellegű szakképző iskolák esetében az AkH. második mozgószabályának (l. AkH. 2000, 55. p.) ajánlásait vesszük figyelembe, azaz az iskola típusára utaló különírt jelzős szerkezet egészéhez kapcsolódó magán- előtagot kötőjellel kapcsoljuk az új alakulatban egybeírt utórészhez: Szőgyéni Magán-szakképzőiskola.

3. Összegzés

A tanulmány a szlovák közigazgatáshoz, illetve oktatásügyhöz kapcsolódó intézmények magyar nevének standardizációs lehetőségeivel, módjaival és problémáival foglalkozik. A vizsgálódás célja a szlovák intézménynevek magyar megfelelőjének megállapítása, egységesítése és írásmódjuk rögzítése volt.
Az 1999. évi szlovák kisebbségi nyelvhasználati törvény mérföldkövet jelent a szlovákiai kisebbségek nyelvi jogainak kiterjesztése szempontjából, hiszen lehetőséget nyújt a kisebbségek nyelvének szó- és írásbeli használatára a közigazgatási hivatalokkal való kapcsolattartás során. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nyelvi felkészületlenségünk miatt nem tudunk élni a törvény biztosította lehetőségekkel (vö. Szabómihály 2002, 182. p.). Az intézménynevek esetében például általában szó szerinti fordítással, a szlovák megnevezés formai-szerkezeti jellemzőit követve hozzuk létre a magyar megfelelőt, ami oda vezetett, hogy a gyakorlatban ugyanannak az intézménynévnek több változata is használatos. A dolgozatban arra próbáltam meg rámutatni, miért van szükség egy egységes intézménynévjegyzék összeállítására, s e célt követve foglalkoztam az intézménynevek standardizálásának időszerű problémáival.

Felhasznált irodalom

AkH. 2000. A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. Tizenkettedik (szótári anyagában bővített) lenyomat, 75–78. p.
Daneš, František 1979. Postoje a hodnotící kritéria při kodifikaci. In Kuchař, Jaroslav (szerk.): Aktuální otázky jazykové kultury v socialistické společnosti. Praha, Academia, 79–91. p.
Intézménynevek 1989. Intézménynevek szlovák–magyar jegyzéke. Bratislava, Csemadok KB.
Kiss Jenő 1994. Magyar anyanyelvűek – magyar nyelvhasználat. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kloss, Heinz 1986. On some terminological problems in interlingual sociolingvistics. International Journal of the Sociology of Language, 57., 91–106. p.
Laczkó Krisztina–Mártonfi Attila 2004. Helyesírás. Budapest, Osiris Kiadó, 215–221. p.
Lanstyák István 1995. A magyar nyelv többközpontúságának néhány kérdéséről (különös tekintettel a Trianon utáni magyar nyelvre). Magyar Nyelvőr, 119. évf. 3. sz. 213–236. p.
Lanstyák István 2002. A magyar nyelv állami változatainak kodifikálásáról. Lanstyák István–Szabómihály Gizella: Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 151–169. p.
Lanstyák István–Szabómihály Gizella 2002. Nyelvi jogaink érvényesítésének nyelvi feltételei. In Lanstyák István–Szabómihály Gizella: Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 117–141. p.
Misad Katalin 2005. A szaknyelvi regiszterek fejlesztésének összefüggései szlovákiai magyar viszonylatban. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 7. évf. 4. sz. 77–92. p.
Misad Katalin 2009. Nyelvi kontaktusok. Szlovákiai magyar vonatkozású alkalmazott nyelvészeti tanulmányok. Dunaszerdahely, Lilium Aurum.
Misad Katalin 2011. Intézménynév-standardizálás kisebbségi helyzetben. In Nova Posoniensia. A pozsonyi Magyar Tanszék évkönyve. Pozsony, Szenczi Molnár Albert Egyesület– Kalligram Kiadó. 58–73. p.
Molnos Sándor szerk. 2009. Intézménynevek magyarul. 3. kiadás. http://www.sztanyi.ro/download/magyar_intezmenynevek.pdf (2012. október. 2-i letöltés)
Nagy Myrtil szerk. 2002. Szlovákiai magyar szervezetek adattára. Dunaszerdahely, Lilium Aurum Könyvkiadó–Információs Központ. http://meh.niif.hu/2002/01600/01619/01619. pdf (2012. október 5-i letöltés)
Péntek János 2006. Transzszilvanizmusok, romanizmusok és a határtalanítás programja. http://www.sztanyi.ro/download/PJEloadas2006_aug.doc (2012. szeptember 30-i letöltés)
Pete István 1988. A magyar nyelv állami változatai. In Kiss Jenő–Szűts László (szerk.): A magyar nyelv rétegződése II. Budapest, Akadémiai Kiadó, 779–789. p.
Sieť škôl a školských zariadení. http://www.minedu.sk/indexphp?lang=sk&rootld=39 (2012. október 7-i letöltés)
Szabómihály Gizella 2002. A hivatali kétnyelvűség megteremtésének nyelvi vetületei. In Lanstyák István–Szabómihály Gizella: Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 182–199. p.
Szabómihály Gizella 2005a. A szlovákiai magyar nyelvtervezés kérdései. In Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. Budapest–Nyitra–Somorja, Magyar Nyelvtudományi Társaság–Konstantin Egyetem–Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum, 27–34. p.
Szabómihály Gizella 2005b. A főnévi alaptagú szlovák szerkezetek magyar megfelelői – fordítási és nyelvtervezési problémák. In Lanstyák István–Menyhárt József (szerk.): Tanulmányok a kétnyelvűségről III. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 131–158. p.
Szabómihály Gizella 2006. Iskolatípusok magyar és szlovák megnevezése. Kézirat.
Szabómihály Gizella 2007. Typy a druhy stredných škôl – preklad názvov do maďarčiny. Kézirat.
Szabómihály Gizella 2010a. Magyar szaknyelv és szakstílus Magyarország határain túl. In Dobos Csilla (szerk.): Szaknyelvi kommunikáció. Miskolc–Budapest, Miskolci Egyetem–Tinta Könyvkiadó, 205–215. p.
Szabómihály Gizella 2010b. Szlovákiai közintézmények szlovák–magyar jegyzéke. Kézirat.
Szabómihály Gizella 2011. A szlovákiai települések és domborzati elemek magyar nevének standardizációs problémáiról. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 13. évf. 3. sz. 21–44. p.
Tolcsvai Nagy Gábor 1999. Lehetőségek és kötelességek a magyar nyelvi tervezésben. In Fábián Pál–Lőrincze Lajos (szerk.): Nyelvművelés. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 177–188. p.
http://www.minedu.sk/data/USERDATA/ATEMY/2008/20080529_NRSR_skolsky_zakon.pdf
http://www.scitanie2011.sk
http://www.szmpsz.sk/szmpsz/adatbazis/iskola/anonymous/list_iskola_base_x.php
http://www.szmpsz.sk/szmpsz/adatbazis/iskola/anonymous/list_onkormanyzat_x.php
http://www.uips.sk/regionalne-skolstvo
http://www.uips.sk/sub/uips.sk/images/JH/siet_strednych_skol.pdf

Katalin Misad
About the standardization of Hungarian names of institutions in Slovakia

The study deals with methods, problems and the possibilities of standardization of institutions relating to public administration and education in Slovakia. The aim of the investigation was to define, unify and record the writing of the Hungarian equivalent of Slovak institutions. From the point of view of the extension of minority language rights in Slovakia, the law on minority language use from 1999 has been a milestone, as it provides opportunity for the use of minority languages in the communication with public administration institutions, both orally and in writing. However, experience has shown that, for our unpreparedness, we can not take advantage from the possibilities provided by the law. In the case of institution names, for example, we usually create the Hungarian equivalent by literal translation, following the formal-structural characteristics of the Slovak name, which has led to a practice of that the Hungarian name of the same institution is used in several versions. In this study I tried to point out why we need to compile a unified list of institution names, and following this goal, I dealt with the topical problems of their standardization.

Katalin Misad 81`26
About the standardization of Hungarian names of institutions in Slovakia 35.077.92
342.725(437.6)
81`373.2
811.511.141`373.2

Keywords: Minority language versions. Hungarian language version in Slovakia. Institution names. Standar­diza­tion, codification.