A Nagykürtösi járás magyarságának valósága: politikai aktivitás, gazdasági megfeneklés, a szlovákiai magyar politikai szakadás mérlege
A kutatás meghatározása
Rövid kezdeményező tanulmányom, tartalmát tekintve, többrétű kutatást foglal magába. Három témakört boncolgattam: 1. a Nagykürtösi járás (okres Veľký Krtíš) potenciális magyar választóinak politikai eseménykövetési és aktivitási szokásait; 2. térképeztem a Nagykürtösi járásnak mint gazdaságilag leszakadó/leszakadt térségnek a lemaradását kiváltó főbb okait az ott élő magyarok közvetlen válaszadásai útján; 3. végezetül tudakoltam a járásban élő magyaroknak a szlovákiai magyar politikai szakadásról (Magyar Közösség Pártja1 – Most-Híd) mint politikai jelenről alkotott véleményét.2
A kutatás elvégzését leginkább az indokolta, hogy a politikai rendszerváltást követő huszonöt évben nem készült reprezentatív felmérés a jelölt térségben élő, magukat magyarnak vallók között. A megállapítás akár érvényes lehet a tágabb régióban, a kerületben délre fekvő járásokra – Rimaszombat (Rimavská Sobota), Nagyrőce (Revúca) stb. – is.3 Tudatosan vagy érdektelenségből, de nem születnek/születtek komolyabb lélegzetvételű feltáró kutatások, ahol a helyi lakosság véleményének bevonásával is vizsgálják/vizsgálnák a jelölt régió körülményeit. Ha mégis legalább érintőlegesen írnak ilyen térségek kapcsán, akkor általában a makromutatók vagy az adott régióval kapcsolatban nyilvántartott statisztikai adatok felhasználásával fogalmazódnak újra az ismert megállapítások: tartósan magas munkanélküliség, fejletlen infrastruktúra, szakképzetlen munkaerő stb. A fejlődésben leszakadó területek lakossága pedig csak elvétve, de leginkább sehogy sem szólaltatik meg. Így a politikai rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized mozdulatlansága és az ezen a területen élők véleményének hanyagoltsága adott további alapot és bátorítást munkám elkészítéséhez.
További meghatározó szempont volt, hogy nem választási évben, tehát választási holtidőben vizsgálta kutatásom a potenciális szlovákiai magyar választók politikai magatartását és helyzetértékelését adott térségen belül. Választási holtidőnek tekintem azt az időszakot, amikor minimálisan 12 egymást követő hónapban nem tartanak országos kiterjedésű és jellegétől független általános választásokat, ebből kifolyólag nincs közvetlen politikai befolyásoltság a kutatott térség lakosságára (választási kampányrendezvények, szórólapok, politikai rendezvények stb.)
A munkám során használt fogalmak közül elöljáróban a fejlődésben leszakadó térség megnevezést határozom meg. Valójában ezzel jelölöm a vizsgált járás egészét. A fejlődésben leszakadó térség megjelölés alatt egy behatárolható földrajzi vagy közigazgatási egységet értek, ami a mérhető mutatóin keresztül vizsgálható. Ezen mutatók értékelésével, elemzésével megállapítások vonhatóak le. Ilyen mutatónak tekintem mindenekelőtt a munkanélküliség arányát az egymást követő hónapokban, években; a térségben fekvő települések lakosságán belüli produktív korú felnőtt lakosság arányát; a térség infrastrukturális fejlettségét; a térségbe irányuló befektetési mutatókat stb. Írásom készítése során a fentebb említett mutatókból a munkanélküliség és a nem produktív korú lakosság adatait építettem tanulmányomba, azonban a legfőbb hangsúlyt így is a megkérdezettek helyzetértékelése-véleménye adta.
A járás
A járás területe egykor részben Nógrád vármegye, részben Hont vármegye részét képezte. Önálló közigazgatási egységként 1968-ban alakították ki. Jelenleg a Besztercebányai közigazgatási kerület (BBSK – Banskobystrický samosprávny kraj) része.
A 2011-es népszámlálási adatok alapján a járásban 45 562 személyt számláltak meg. Ebből 29 841 személy szlovák nemzetiségűnek, 10 939 magyar nemzetiségűnek vallotta magát, ami a szlovákiai összmagyarság (458 467 fő) 2,38%-át jelenti.4 A harmadik legnépesebb nemzetiség a maga 469 főjével a roma volt a járásban.
A járást 71 település alkotja. A 2011-es adatok mutatói szerint 48 településnek volt 500 főnél kevesebb lakosa. A járás 71 településéből az utolsó népszámlálás eredményei alapján 21 településen5 haladta meg a magyar nemzetiségűek aránya az 50%-ot, és 34 településen a 10%-ot. Ebben a 21 községben koncentrálódott a járás magyarságának 79,40%-a (összesen 8686 személy.)
1. táblázat. A járás összlakossága, azon belül a magyar nemzetiségűek száma és aránya az utolsó három népszámlálás összesített adatai alapján:
A táblázatba foglalt népszámlálási adatok tanúsága szerint a járás magyarsága a politikai rendszerváltást követő mintegy húsz évben 3445 fővel lett kevesebb. A járás összmagyarsága a járás összlakosságához viszonyítva is veszített arányából.
Az érzékeltetett lemorzsolódás, fogyás okainak vizsgálata nem képezi tanulmányom szorosan alakított tartalmát, azonban ezzel összefüggésben annyit mindenképp meg kell említeni, hogy a magyar többségű települések bizony nem jeleskednek a születési statisztikák évenkénti megdöntésében (bár ez az általános megállapítás érvényes lehet más déli járások magyarságára vonatkozóan is.) Nem rendkívüli a kisebb falvakban, hogy több egymást követő évben sem rögzítenek születési adatot, míg a halálozási ráta messze magasan vezeti a számszerű statisztikai mutatókat.
Évtizedeken át a járást leginkább a barnaszénbányászatáról ismerték szerte az országban, esetleg annak hátárain túl. Mára más, korábban megvalósuló, ipari tevékenységgel együtt a bányászat is megszűnt.
A járás jelenének legfőbb gazdasági ágazata a mezőgazdaság. Ezen kívül a fafeldolgozó ipar, élelmiszeripar (Ipolynyék/Vinica) és (Kiskürtösön/Malý Krtíš) egy ipari park érdemel említést. A Nagykürtösi járást a különféle felmérések és értékelések már a 2000-es évek elején a szegény és fejletlen járások közé sorolták, tehát abban az időszakban sem mutatott jelentős fejlődést, amikor az országos gazdasági növekedés gyorsuló pályára állt.9 A helyzet pedig azóta sem változott, csak romlott.
A kérdőív
A kérdőíven szereplő kérdésekkel igyekeztem pontos képet rajzolni a kiválasztott térség potenciális magyar választóinak politikát nyomon követő szokásairól; a régió elmaradottságának főbb határozóiról az ott lakók értékelése alapján, valamint a szlovákiai magyar politikai szakadás értékeléséről az ott lakók körében.10
Kutatásom adatfelvételi módszere a kérdőívek személyes kitöltése volt. Módszertani szempontból fontos megemlíteni, hogy a kutatási mintavétel véletlenszerűen történt a 2. táblázatban feltüntetett településeken.
A felmérés 2015. január 20. és március 10. között zajlott. A megkérdezettek véletlenszerű kiválasztásával 96 kérdőív lett kitöltve. A legfiatalabb adatközlő 19 éves, a legidősebb 77 éves volt.
2. táblázat. A kérdőívek kitöltésében részt vett települések, illetve a kitöltött kérdőívek száma:
A kérdőív 6 kérdést tartalmazott. Kérdésösszetételében vegyes, vagyis nyitott és zárt kérdéseket egyaránt magába foglalt. Nyitott kérdéssel a válaszadók a járás elmaradottságának általuk fontosnak tartott főbb okait, továbbá a 2009-ben bekövetkezett és azóta is tartó magyar politikai szakadást véleményezhették, értékelhették.
Kutatásom eredményei mindenekelőtt a vizsgált időszak állapotait rögzítették, ugyanakkor a begyűjtött válaszok értékelése szélesebb értelemben vett következtetések levonását szintén nyújthatja.
Nemek, iskolázottság és foglalkozás szerinti megoszlás
Az összes kérdőívet kitöltők közül 44 személy volt nő és 52 férfi (45,84% – 54,16%.) Korcsoportokra bontva a megkérdezettek 13,6%-a 18–29 év közötti, 18,7%-a 30–39 év közötti, 32,3%-a 40–49 év közötti, 28,1%-a 50–59 év közötti és 7,3%-a 60 év fölötti korcsoporthoz tartozott.
Családi állapotuk meghatározás tekintetében a válaszadók 68,75%-a volt nős vagy férjezett, 22,92%-a nőtlen vagy hajadon, 5,20%-a elvált és 3,13%-a özvegy. A feltüntetett iskolázottság szerint a megkérdezettek 21,87%-a felsőfokú végzettséggel, 53,13%-a érettségivel, 19,80%-a szakiskolai végzettséggel és 5,20%-a általános iskolai végzettséggel rendelkezett. A kérdőívet kitöltők 70,83%-ának volt munkahelye a felmérés készítésének idején, 29,12%-a jelölte magát munkanélkülinek.
3. táblázat. A kérdőívek kitöltésében részt vevő települések egyes demográfiai és nemzetiségi mutatói a népszámlálások fényében:
(A *-gal jelölt településeknél rövid megjegyzést érdemel, hogy a korábbi egy évtizedben kiterjedt szociális lakásépítési program/programok színhelyei voltak, ahová más településekről is történt beköltözés. Ennek tekintetbe vételével már inkább stagnálást lehet megállapítani az adott település össznépességi mutatóján.)
1. Politikai eseménykövetés és aktivitás a Nagykürtösi járás magyarsága körében
Többszempontú kutatásom első fejezetében a Nagykürtösi járás magyar választóinak az ország politikai eseményeinek nyomon követési szokásait, valamint a választásokon való részvételét – választói hajlandóságát firtattam.
Iskolai végzettségtől és korcsoporttól függetlenül a megkérdezettek 44,79%-a nyilatkozta, hogy legalább néha figyelemmel kíséri a szlovákiai közélet és politika udvarán zajló eseményeket. Több mint egyharmaduk, 35,41%-uk rendszeresen figyeli a mindennapok politikai életében végbemenő változásokat, történéseket. A kérdőívet kitöltők 15,63%-a saját szokásai alapján nem igazán érdeklődőnek tüntette fel szokásait, és a válaszadók 4,17%-a jelölte magát a politikát és közéletet egyáltalán figyelemmel nem kísérőnek.
A járás magyarságának politikai aktivitása – választói hajlandósága vizsgálatánál a válaszadók maguk értékelhették választói hajlandóságuk mértékét. Eszerint a válaszadóknak 72,92%-a tüntette magát a választásokon rendszeresen részt vevőnek, és 22,91%-a állította, hogy a választások jellegétől függ, részt vesz-e rajtuk vagy nem, s mindössze 4,17%-uk közölte, hogy semmiféle választásnak nem résztvevője.
Amint a fenti adatok is mutatják, a járás magyarsága „szívesen” járul az urnákhoz választások alkalmával.
A szlovákiai magyarságnak mint egésznek jelene és jövője szempontjából feltett kérdésekre, miszerint (I.) mennyire tartják hatékonynak a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletét, valamint arra a kérdésre, hogy (II.) hosszú távon biztosítottnak látják-e a szlovákiai magyarság parlamenti érdekképviseletét, a kérdőívek kitöltői a következőképpen foglaltak állást:
Hatékonyság – a válaszadók 48,96%-a szerint kielégítő a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete, de ugyanekkora arányban – 48,96%-ban – vannak azok, akik nem tartották/nem tartják hatékonynak a képviseletet, és mindössze 2,08%-ban voltak azok, akik hatékonynak minősítették a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletét.
Érdekképviselet biztosítottsága – a válaszadók 75%-a nyilatkozott úgy, miszerint hosszú távon nem látja biztosítottnak a szlovákiai magyarság parlamenti érdekképviseletét, és a megkérdezettek 25%-a válaszolt igennel az érdekképviselet hosszú távú biztosítottságára vonatkozóan.
2. Az elmaradottság okai alulnézetből
Második vizsgálati témaként a járás elmaradottságának okairól kérdeztem a közigazgatási egység magyar közvéleményét. E fejezetet érősítette annak a nyilvánvalóságnak a tagadhatatlansága, mely szerint: politikai akarat nélkül nincs gazdasági fellendülés se tágabban értelmezett régiókban, se bármiféle szűkebb földrajzi vagy közigazgatási egység(ek)ben.
Szlovákia legtöbb lemaradott régióján az Európai Unióhoz történő formális csatlakozás óta sem sikerült gazdaságilag számottevően javítani. Ezen térségek tartósan magas munkanélküliségi mutatói (is) önmagukért beszélnek. Az Európai Bizottságnak az ország 2014-es évéről szóló jelentésében pedig sokadszor hangsúlyosan jelenik meg a tartósan munka nélküliek magas arányára, illetve a fiatal generációk körében uralkodó riasztó munkanélküliség tényére utaló figyelmeztetések.11
A fentebb közölt tényállás különösen érzékenyen érinti az ország déli régióit, benne a vizsgált Nagykürtösi járással együtt.
Szlovákia déli járásainak gazdasági kondíciójáról sem a múltban, sem a jelenben nem szóltak és szólnak a híradások pozitív megvilágításban. Ugyanakkor a déli országrészen elterülő térségek-járások sem azonos elmaradottsági mutatókkal rendelkeznek. E részek különféle adottságaik és más ismérvek alapján tovább osztályozhatóak. Egyes tudósítások a többségében a déli sávban lakó magyarokról egész egyszerűen, mint a „szegény magyar rémről” állapították meg, hogy sem a kormány, sem a szlovákiai magyarok érdekeinek képviseletét zászlajára tűző politikai párt nem tudott mit kezdeni felzárkóztatásukkal.12
A fentiekkel összefüggésben a szlovákiai magyarság politikai képviseletét valló pártok papíron utoljára 2012 kora őszén egy közösen aláírt dokumentumban13 nyilatkoztak a déli régiók felzárkóztatásának fontosságáról. A dokumentum előkészítője a magát a politikától függetlennek bemutató és a „szlovákiai magyar szervezetek egyeztető” fórumaként megjelenítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala volt. Ebben a rövid alapfektetésben nyomatékosították az ország déli járásainak az fejlettebb régiókhoz történő gazdasági és egyéb területű felcsatlakoztatásáról, annak szükségességéről kialakított egyetértésüket.
Minden eddigi erőfeszítés vagy dokumentum aláírása ellenére a Nagykürtösi járás legjellemzőbb és legtöbbet hangoztatott statisztikai mutatója a tartósan magas munkanélküliség aránya maradt. A járásban a munkanélküliség a 2014. szeptemberi adatok szerint is 22,79% volt.14 Az eddigi 2015-ös statisztikák ugyan mutatnak némi csökkenést, azonban még 2015 áprilisában is 4496 álláskeresőt tartottak nyilván, ami 20,47%-os munkanélküliségi mutatónak felel meg.15
A munkanélküliség számszerű adatait a 4. táblázat szemlélteti a 2004 és 2010 év eleje közötti időszakra összesítve.
4. táblázat. A munkanélküliség arányának alakulása a Nagykürtösi járáson belül 2004 és 2010 januárja között:
Forrás: ÚPSVaR Veľký Krtíš
A kérdőívet kitöltők két kérdésben válaszolva nyilatkozhattak járásuk gazdasági viszonyaival kapcsolatos vagy azzal összefüggésbe hozható nézőpontjukról, véleményükről.
Az első, zárt kérdésben véleményezhették, hogy befolyásolja-e egy adott régió, egy járás lemaradottságát a térség parlamenti képviseletének hiánya. Nyitott kérdésre adott válaszul pedig röviden összefoglalhatták mindazokat az általuk elsődleges hiányoknak, összefüggéseknek tulajdonított összetevőket, amelyek a járás elmaradottságát kiváltják, illetve tartósan fenntartják.
A válaszadók többsége, 62,50%-a vélte úgy, hogy a járás elmaradottságáért részben felelős a parlamenti képviselet hiánya. Ugyanerről a kérdésről a megkérdezettek 34,38%-a válaszolta, miszerint teljes mértékben befolyásolja a járás fejlődését a legmagasabb szintű képviselet járási hiánya, és a válaszadóknak csupán egy töredéke, 3,12%-a jelölte, hogy nem befolyásolja a lemaradottságot a parlamenti képviselet hiánya.
A kérdőív első nyitott kérdésében annak kitöltői címszavakban vagy röviden kifejtve írhatták le véleményüket, hogy miben látják járásuk más régiókhoz, fejlettebb járásokhoz viszonyított el-/lemaradottságát.
A kitöltött válaszadásokban három olyan, szinte egybehangzó metszéspontot jelöltek meg, amelyek mentén külön-külön vagy felsorolásul, de találkoztak. E metszéspontok: 1. a munkanélküliség, 2. a kellő számú munkahely hiánya és az 3. infrastruktúra nem kielégítő állapota voltak, ahol az utóbbi elégtelenség a rossz közutak és a gyorsforgalmi út16 hiánya mellett felöleli a vasúti közlekedés nemlétét is. És bár határ menti járásról van szó, a magyarországi túloldal (Nógrád megye) sem tartozik a fejlettebb ipari régiók közé. Így a munkaerő-piaci viszonyok kifejezetten kedvezőtlenül alakultak és alakulnak a járásban. A vázoltakon túl a válaszadók az elmaradottság további szövődményeként tüntették fel a fiatalok elvándorlását, illetve a befektetői kedv hiányát.
Több kérdőív válaszában felbukkant a politikai prioritásnak mint tényezőnek a gyengesége, valamint előfordult olyan válasz is, ahol a járás elmaradott valóságát egyenesen a magyar kisebbség politikai vezetői részéről meglévő közönynek tudta be.
A leszakadó régiók elemzésével foglalkozók tollából napvilágot látott olyan összehasonlító vizsgálat is, ahol az elemzők a tartós munkanélküliség és az elemi oktatás közötti összefüggéseket vizsgálva állapították meg, hogy azokban a régiókban/járásokban, ahol magas a tartósan munka nélküliek aránya, általában az elemi oktatás színvonala kimutathatóan alacsonyabb a fejlettebb vidékek elemi oktatásához viszonyítva. A hivatkozott felmérés ebbe a csoportba tartozónak sorolta a Nagykürtösi járást is, ami távlatilag megint csak nem kecsegtető jövőképet fest a régió nemzetiségtől független lakossága elé.17
3. A szlovákiai magyar politikai szakadás mérlege a Nagykürtösi járásban
A kérdőív utolsó kérdésére adott válaszok a szlovákiai magyar politikai szakadásról kialakult nézeteket, értékeléseket foglalja össze. A kérdőívet kitöltők legtöbbje, 24 százaléka (25 darab kérdőíven) ezt a kérdést hagyta megválaszolatlanul.
Az ország függetlenségét követő néhány éves időszak után, 1998-ban a szlovákiai magyar közösség addig politikailag többpólusú valósága, válaszul az akkori kormányerők egyre tarthatatlanabb impulzusaira, mesterséges folyamatban transzformálódott egy politikai párttá. Úgy tűnt, az egyesítés göröngyeitől lassan szabadulva, ütemesen kristályosodó fejlődés mentén, illetve minden belső, házon belüli nézeteltérés ellenére, kialakították az áhított valódi politikai egységet. Ez a látszat 2009-ig maradt életben. Ekkor történt az, amire addig a valóságban talán kevesen gondoltak: az egy magyar pártból kiváló parlamenti képviselők néhány fős csoportja, akik korábban elhagyott pártjuk legfelső vezetésében munkálkodtak, távozva új politikai pártot alakított Most-Híd néven.
A Most-Híd politikai párt 2009. júniusi megalakulása óta éles viták kereszttüzében állt. A kezdeti, olykor nyílt és nyers hangvételű forrongások csendesedtek ugyan, azonban bizonyos mértékig, szinte állandó jelleggel a jelenben is tartanak, illetve választási küzdelmek közeledtével helyenként felerősödnek. Az egy pártból való kiválás a szlovákiai magyar közösség legtávolibb közösségeiben is hol akarva, hol akaratlanul, de vitákat gerjesztett. A viták leginkább a szlovákiai magyarság berkein belüliek maradtak, azonban az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a magyarországi (2010-től kormányzó) jobboldali politikai pártok sem tekintették hosszú ideig partnernek az új pártot a szlovákiai magyarok autentikus érdekképviseletében, és ez a fajta elhatárolódás, fenntartás részben napjainkig tart. A Most-Híd legfőbb politikai súlyát mindazonáltal a 2010-es és 2012-es parlamenti választásokon elért pozitív sikere adja.18
A Most-Híd párt létrejöttétől eltelt időszakra vonatkozóan annyi mindenképp megállapítható, hogy a szakadás/kiválás ténye mindmáig foglalkoztatja, és nem kis mértékben megosztja, a szlovákiai magyar közvéleményt.
Az új párttal szemben a szlovákiai magyarság hiteles politikai érdekképviseletét a Magyar Közösség Pártja tekinti sajátjának, és ennek alapszabályában19 kétséget kizáróan hangot is ad. A 2012 szeptemberében megnevezését módosító politikai párt hátránya, hogy sem a 2010-es, sem a 2012-es parlamenti választások alkalmával nem érte el a szlovák törvényhozásba jutási küszöb ötszázalékos határát. Azóta mint parlamenten kívüli párt fejt ki tevékenységet, illetve képviselőt juttatott a Európai Unió parlamentjébe, valamint az országon belül az alacsonyabb közigazgatási és önkormányzati egységekben választást nyert képviselői révén jelenik meg.
A szlovákiai magyarság az új párt létrehozásával újabb törésvonal mentén került két oldalra.
Minden nézeteltérés és vita ellenére egyik párt figyelmét sem kerülheti el a tény, hogy két évtized alatt a szlovákiai magyarok összlakosságon belüli létszáma jelentősen csökkent. Míg 1991-ben 567 296 személy vallotta magát magyarnak, addig húsz évvel később, 2011-ben a népszámlálás statisztikai mutatói már csak 458 467 személyt mutattak a szlovákiai magyarság körében.
A 2009-ben felszínre került tényleges törés a Nagykürtösi járás magyarságát, ahogy azt az azóta lezajlott választási eredmények is mutatják, úgyszintén két táborra szakította.
A kérdőíves felmérésben megkérdezettek 73,61%-a egyhangúlag elítélte a politikai szakítást. A válaszadásokból kitűnik az is, hogy leginkább az egységben az erő elvének megbontását látják a kialakult helyzetben. A különféle elmarasztaló vélemények és megállapítások sorában olvashatóak például:„nem jutunk előbbre”; „önérdekű versengés folyik a képviselői helyekért”; kisebb bejutási esély mindkét oldalon; megfelelő vezető hiánya, aki összefogná az itteni magyarságot; „amíg pártjaink versengenek egymás közt, mi szétszóródunk, legyengülünk, elveszünk”, a legjobb út afelé, hogy ne legyen a magyarságnak parlamenti képviselete.
Mindezek a megállapítások azt is jelzik, hogy a Nagykürtösi járás magyarságának többsége figyelemmel kíséri az érdekeinek képviseletét hangoztató politikai szubjektumok tevékenységét.
Összegzés
A Nagykürtösi járás magyarságának van véleménye – így lehetne a legrövidebben összefoglalni munkám üzenetét. A járás magyar népességének többsége, bevallása szerint, gyakorolja választójogát, kifejezve ezzel, hogy felelősséget érez mind a szűkebb, mind a tágabb közösség ügyei iránt. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletét bár fontosnak tartja, hatékonyságával kapcsolatban azonban vannak fenntartásai. Ugyanakkor a hosszú távú magyar képviseletet sem vélik feltétlen biztosítottnak.
A kérdőívek összesített adatai világosan mutatták, hogy a járás el-/lemaradottságáért felelős tényezők, túlzás nélkül állítva, jól körülírhatóak a térségben élők közlései, meglátásai alapján. Illusztrálják azt is, hogy a régióban élők aktív figyelemmel vannak szűkebb-tágabb lakóhelyük állandósuló lemaradásának „eseményei” (pl. az üres politikai frázisok ismétlése, a tétlen képviselet ciklusai, a járás fejlődéséhez nélkülözhetetlen politikai akarat hiánya stb.) iránt. Egyben jelzik azt is, hogy tevőleges politikai akarat késedelme miatt a gazdasági fejlődésben leszakadó régiókban gondolni sem lehet kiterjedt, nagyobb volumenű fejlesztések, befektetések tervezésére, ami az ott élők hosszú távú, jövőt befolyásoló lehetőségeire kihatással lennének. Ezzel szemben a jelen a nem túl népes kistelepülések lakosságának, de részben a nagyobb községeknek is a gyorsuló elöregedését és lassú elnéptelenedését idézik elő a fiatalok elköltözése mellett.
A kutatás utolsó témáját, a szlovákiai magyar politika hasadását a Nagykürtösi járás magyarságának abszolút többsége helyteleníti, és hosszú távon károsnak tekinti a szlovákiai magyarság egészének jövőjére.
Adalék: Az elvégzett terepmunka során figyeltem fel arra, hogy a vizsgált térségben élők a leszakadás mélyülésével egyenes arányban egyfajta tudatmódosuláson esnek át. Ez befolyásolja/befolyásolhatja a saját, illetve a tágabb régiójuk jövőjéről alkotott prognózisuk, jövőképük egészét. A tudatmódosulás a szűkebb lakóhelyük, majd terebélyesedve a tágabb környezetük elmaradottságáról szólva állandósuló momentumokat foglal magába. Munkám során e látási és jövőképi módosulásnak három fokozatát különböztettem meg az ilyen térségben élők között:
1. pozitív jövőkép állapota – ahol az elvándorlás, a fiatalok nagyszámú belső vagy külső migrációja nem mutat komolyabb kilengéseket, illetve a távollétet egyszerűen a munkahellyel azonosítják;
2. stagnáló jövőkép állapota – ahol a fenti pontban jelzett mutatók kilengést rögzítenek, és az ilyen régióban élők jövőképének addigi túlnyomórészt pozitív hangvételét már jelentős mértékben nélkülözik; a véleményalkotások a kilátástalanabb jövő vázolása felé mozdulnak el, és túlnyomórészt a politikai akarat hiányával azonosítják a lemaradottság velejáróit;
3. a kilátástalanság mint állandósuló állapot – melyben a fiatalabb nemzedékek és más korcsoportok elvándorlását természetesnek tartják, és ahol az elöregedés és fokozatos elnéptelenedés az állandósuló jelen.
Háromrétű rövid kutatásom lebonyolítása és eredményeinek feldolgozása közben témakörönként újabb és újabb kérdések, szempontok merültek fel és kerültek jegyzeteim lapjaira. A kérdőívek kitöltőinek aktív kíváncsisága, valamint a járásukról alkotott, legtöbb esetben világosan fogalmazott, karakteres véleménye pozitív visszajelzést adott arról, hogy az ötlet nem bizonyult hiábavalónak.
Fenti írásom vitaindítónak vagy további, eddig el nem kezdett, végzett kutatások lebonyolítására tett hívó szónak is felfogható.
Attila Baki
Lagging behind, but yet unclouded. How is reality seen by the Hungarians in the Veľký Krtíš district – the balance of the political split of the Hungarians in Slovakia
My brief study summarizes the results of a survey conducted in a form of questionnaire among Hungarians living in the Veľký Krtíš district. On the basis of various indicators, I have shifted the region among the lagging regions of Slovakia. The questionnaire had been filled in randomly by potential Hungarian voters based in the above mentioned administrative unit. I examined three major topics: 1. Political event tracking and activity habits of potential Hungarian voters living in the Veľký Krtíš district (okres); 2. Mapping of main reasons of the economical lagging of the region based on the direct answers of the Hungarian respondents living in the district; 3. Opinion of the Hungarians living in the district on the present political situation, with special regard to the political split of the Hungarians in Slovakia.