A Prohászka Ottokár Körök Szövetsége az első Csehszlovák Köztársaságban

Generációs önszerveződés a keresztényszocialista ideológia jegyében1

1. Elemzési keretek, források és vizsgálati szempontok „ A […] Prohászka Körök tevékenységéről, és a keresztény értelmiségről van szó […].Itt látható az a vonal, amely a Prohászka Körökben indult szem előtt tartva a keresztény, a nemzeti és a népi érdeket […] erősen számolva a felvidéki magyarság tényleges igényeivel, tehát a gazdasági és a kulturális felemelkedés szükségletével. Ezt a munkát ez a fiatal értelmiség jól választotta meg és jól szolgálta” – emlékezett vissza Göndöcs (Czvank) László a két világháború közötti csehszlovákiai magyar értelmiség több szempontból is fontos csoportosulására, a Prohászka Körökre (Gyurcsík 2001). Ez a keresztényszocialista alapokon kibontakozó szerveződés a trianoni békeszerződés után jórészt már Csehszlovákiában felnőtt és szocializálódott magyar értelmiségi nemzedék ifjúsági mozgalmaként indult, s egész sor megoldatlan jogi, állampolgársági, nyelvi-kulturális és persze szociális, kisebbségi kérdéssel, identitás- és lojalitásproblémával szembesült. A csoportosulás a „történeti kényszerközösségként” létrejött „szlovenszkói” és ruszinszkói magyarság önmeghatározásában, feladatkijelölésében vállalt meghatározó szerepet (Turczel 1967, Szvatkó, 1994, Szarka, 1998). A nemzedék egyrészt a többségi, „csehszlovák” politikai államnemzettel és Cseh­szlovákiával, valamint az anyanemzettel és Magyarországgal szemben is új kihívások előtt állt (Dobossy 1978, Szarka 1994, Simon 2012). Ugyanakkor saját magát az idősebb, a régi Magyarország keretei között felnőtté vált „apák nemzedékével” szemben is kénytelen volt a maga létélményeit, helyzetét és céljait, eszményeit meghatározni.2 Az új, köztársasági és kisebbségi keretek között felnövekvő, a, prágai, brünni, valamint a pozsonyi egyetemeket látogató ifjúság számára mindenesetre új impulzusokat jelentettek a „masaryki republika” demokratikus játékszabályai.3 Az új kisebbségi identitás kitermelésében pedig megkülönböztetett szerepük volt a cseh és német egyetemeken működő önképzőköröknek és ifjúsági mozgalmaknak. A különböző szervezeti formációkban kialakult ifjúsági csoportosulások ideológiai és politikai profilja ugyanakkor a kezdetektől különbözött egymástól.4 Az új – már a századforduló után született – generáció legkorábban és legerőtel­jesebben jelentkező értelmiségi szerveződése a baloldali Sarló mozgalom volt, melyet a szakirodalom olykor a Prohászka Kör mintaadó csoportjaként, máskor inkább ellenlábasaként értékel.5 A két mozgalom több szempontból – főleg programjának és tevékenységének a vidéki magyarságnak a magyaroszági népi mozgalom által ihletetett törekvéseiben – hasonlított egymásra. A kisebbségi közösség társadalmi bázisát alkotó falusi paraszti és városi munkásrétegek felemelését, emellett pedig a nemzetileg elkötelezett értelmiség kinevelését tekintették legfontosabb feladatuknak. Az ily módon elképzelt erős magyar középosztály kialakításában meghatározó szerepet szántak a népi rétegek felemelésének. Ezért filozófiai és tudomány-népszerûsítő előadásaik és szemináriumaik mellett falukutatással és különféle népnevelő tevékenységgel foglalkoztak. A Prohászka Körök szervezete a Sarlóhoz hasonlóan a cserkészmozgalomból nőtte ki magát. Önállóan jött létre, azonban katolikus elvek szerint szerveződött. Többek között ennek tudható be, hogy a Prohászka Körök mozgalmáról – minthogy nem lehetett beleilleszteni a pártállami évtizedek „haladó” hagyományainak világába – csupán néhány rövid tanulmány és cikk készült.6 Ezt az ûrt a rendszerváltást követően sem sikerült betölteni, annak ellenére, hogy a mûvelődéstörténeti összegzésekben rendre megjelent a fiatalok csoportosulása és a körükben szerveződő személyiségek tevékenységének rövid bemutatása (Molnár 1998, Filep 2003, Filep 2007). Jelen tanulmány ezt a hiányt kívánja némileg pótolni, elsősorban a csoport szervezeti felépítésének, valamint a fontosabb prohászkás személyiségeknek az első bécsi döntés időszakáig való bemutatásával. A csoport ideológiájának mélyebb elemzése, valamint az 1938-at követő tevékenységének bemutatása jelen tanulmány kereteit meghaladná, ezért erre itt nem kerül sor.7 A Prohászka Körök feldolgozásához az elsődleges forrásanyagot az Új Élet címû folyóirat nyújtja, amely a mozgalom kiemelt sajtóorgánumának számított.8 Meg kell azonban jegyezni, hogy a prohászkások írásait több más csehszlovákiai magyar katolikus lap is közölte.9 Az Új Élet történetéhez tartozik, hogy a visszacsatolás után a felvidéki fiatalok egyetlen nemzedéki lapja maradt. A folyóirat 1932-től Kassán, majd 1941-től 1944-ig Budapesten jelent meg.10 A lapot a mozgalom kiemelkedő személyiségei – a kassai származású Rády Elemér, Sinkó Ferenc, majd András Károly – szerkesztették.11 Mindhárom személyiség fontos szerepet töltött be a csehszlovákiai magyarság keresztényszocialista alapú szerveződésében. Rády Elemér a kassai csoport egyik legfontosabb szervezője volt. A prohászkások lapját 1935-ig szerkesztette, majd Budapestre költözött. Nemcsak lapszerkesztőként tevékenykedett, a Prohászka Körök első prágai elnökének funkcióját is ellátta. 1935-től 1939-ig Sinkó Ferenc folytatta Új Élet szerkesztését, aki szintén jelentős szerepet vállalt a csoport vezetésében. András Károly az 1930-as évek második felétől látott el fontos szerepet a mozgalomban. A kassai kötődésű politológus, aki a későbbiekben emigrált, 1944-ig szerkesztette a prohászkások legfontosabb fórumát. Emellett előadásai és szervezői tevékenysége által már korábban is jelentős szerepet vállalt a mozgalomban. A Prohászka Körökre vonatkozó forrásanyagból ki kell még emelni azokat a rendőr-igazgatósági dokumentumokat, melyek rendszeres jelentéseket tartalmaznak elsősorban a helyi csoportok munkájáról, valamint a szervezetben tevékenykedő személyiségekről. A tanulmányban használt pozsonyi rendőr-igazgatósági anyagok elsősorban a szlovákiai országrész legnagyobb és leghosszabb ideig működő prohászkás csoportjáról nyújtanak információkat.12 2. A Prohászka Körök megalakulása A Prohászka Ottokár Körök Szövetsége, vagy ismertebb néven a Prohászka Körök első csoportja hivatalosan 1930 novemberében Prágában alakult meg, gyökerei azonban 1927–1928-ig nyúlnak vissza. A csoport tagjai korábban egyrészt az Associato Aloysianában, másrészt a Magyar Főiskolai Cserkészek köréből szerveződtek.13 S bár a fiatal nemzedék tagjai alakították, megalakulásában komoly szerepe volt az idősebb generációhoz tartozó vezetőknek – elsősorban papoknak és tanároknak14 A Prohászka Körök legfontosabb szellemi vezetőjének kezdettől fogva Pfeiffer Miklós kassai kanonok számított.15 Kemény G. Gábor, a vizsgált időszak folyamatait összegző Így tűnt el egy gondolat c. művelődéstörténeti elemzésében szintén kiemeli Pfeiffer pótolhatatlan szerepét a mozgalomban: „[…] ha lehet egy országos mozgalmat egyetlen személy fáradhatatlan szervező munkájának, kultúrpedagógiájának és szintétikus egyéniségének tulajdonítani, úgy a Prohászka-körök indításában és felvirágoztatásában Pfeiffer Miklós kassai kanonoknak döntő szerepe van.”16 A Prohászka Körök nem volt teljesen spontán szerveződés, hiszen létrejöttében komoly szerepe volt a korabeli reformkatolikus mozgalomnak és a katolikus egyháznak. Ezzel együtt mégsem teljes mértékben „irányított mozgalomról” volt szó.17 Molnár Imre művelődéstörténész a csehszlovákiai magyarság kulturális mozgalmainak politikai befolyásoltsága kapcsán kiemeli, hogy a Sarlóhoz hasonlóan ez a csoportosulás „a sérelmi politizálás kényszerpályájája helyett szintén az új áramlatok hatására alakult meg” (Molnár 1998).18 3. A mozgalom ideológiája és politikai irányvonala „A Prohászka-kört a katolicizmus szociális programja tette életszerűvé s ez adta neki a bátorságot, hogy szembe merjen nézni a társadalmi kérdésekkel. A hang, melyet lapjában megütött, a reformok szava volt s alkalmas arra, hogy híveket szerezzen a mozgalomnak. A megindulás szerencsés pillanatban történt, a régi elit azon a ponton volt, hogy nem tudott már vonzani” – emlékezett vissza Kovács Endre a Prohászka Kör ideológiájáról és indulásának körülményeiről. (Kovács 1944, 32–83. p.) A korabeli szociális feladatokra összpontosító keresztényszociális alapozottságú mozgalom a kisebbségi kultúrkérdések és kultúrfeladatok megoldásának új irányait katolikus alapon, a neokatolicizmus eszmevilágára támaszkodva kereste.19 A Prohászka Körök a két pápai körlevél, a Rerum novarum és a Quadragesimo anno szociáletikájára támaszkodott, emellett fontos pillére volt Prohászka Ottokár krisztusi szocializmusa.20 A mozgalom irányvonalát jól jelzi Pfeiffer Miklós korabeli szervezői tevékenysége, aki nemcsak az Aquinói Szent Tamás szocializmusát hirdető vallásbölcseleti kérdések, hanem a kisebbség védelmének feladatai kapcsán is előadásokat tartott.21 Ezáltal a prohászkásokról joggal jegyzi meg Kemény, hogy „az ifjú katolicizmus eszméin keresztül a kisebbségi magyar sorsközösség szemléletére nevelik az északi magyar ifjúságot” (Kemény 1940). Ugyanakkor a Prohászka Körök az 1930-as évek első felétől önmagát erősen elhatárolta a balra tolódott sarlós csoporttól. S az Ady–Móricz–Szabó triász helyett új példaképeket keresett önmaga számára. Az új személyiségek közé tartozott Szekfű Gyula, a két világháború közötti magyar történetírás legfontosabb alakja, aki Széchenyi István ideológiáját követte a reális, önkritikával teljes nemzeti politika mentén. (Semetkay 1935) A harmadik fontos személyiség Szekfű és Széchenyi mellett Prohászka Ottokár püspök volt, aki a szociális szolidaritás elveinek hirdetésével vált példaértékűvé a csehszlovákiai magyar fiatalok körében. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök a két világháború közötti magyarországi rendszer egyik fő képviselőjeként vált ismertté. A szociális és nemzeti igazságosság egyik fő szószólója volt. Máig viták folynak a magyarországi zsidókkal kapcsolatos véleményéről. A fiatal kisebbségi magyarság keresztényszocialista mozgalma szociális szolidaritását hangsúlyozva az ő nevét választotta saját mozgalmának.22 A prohászkások azonban nem veszik át az ő zsidóellenességét, ennek a folyóiratban sincs semmi nyoma. A mozgalom „ideológiai harcot hirdetett minden olyan társadalmi irányzattal szemben, mely ezen bölcseleti iránnyal ellentétes ideológiai alapon hirdeti a társadalmi kérdések megoldását” – fogalmazta meg a mozgalomról Turczel Lajos (Turczel, 1967, 79. p.). A prohászkások sajtóosztályának írása a Jövő című folyóirat hasábjain mindezt azzal árnyalta, hogy a szűk értelmiségi csoport természetesen nem vállahatta magára a szociálpolitikai feladatok elvégzését, s elsősorban az eszmei hátteret kívánta biztosítani: „Az ifjú katolicizmus a társadalmi reformmunkát közvetett, de lényeges feladatának tekinti. Közvetlen feladata a világnézet megalapozása, és a katolicizmus transzcendentális céljaira való utalás.”23 A Prohászka Kör „katolikus alapú” szociális reformprogramja komoly társadalmi kérdéseket vetett fel. Ezek egyúttal szemben álltak a korabeli új eszmeáramlatokkal: a szocializmus változataival, a bolsevizmussal, fasizmussal, konzervativizmussal és liberalizmussal. A mozgalom vezetői az említett ideológiáktól következetesen elhatárolták magukat. A társadalmi, gazdasági és politikai krízishelyzetek létrejöttét szintén ezeknek az ideológiáknak a rovására írták, s megoldásukat egyedül a neokatolikus eszmerendszer alapján tartották elképzelhetőnek: „Akár a nacionalista alapon kiépült liberalizmust, akár a materialista alapon megkonstruált szocializmust tesszük vizsgálat tárgyává, közös hibáik azonnal szembetünnek. Egyik rendszer, – sőt mondhatni világnézet – sem ölelte fel az embert mint individuumot és az emberiséget mint kollektivitást teljes mivoltában és valójában, mert az egyéni és társadalmi igények csupán parciális kielégítésére törekednek. […] Amint az intellektualizmus tulhajtása és a materialista világszemlélet egyoldalúsága és meddősége válságba sodorta az egyént, úgy készítették elő kontinensünk krízisét a szemléletből kinőtt gazdasági és politikai rendszerek” – véleményezi az új eszmeáramlatok hatásait az Új Élet katolicizmusról írott cikke. (Pongrácz 1935) A mozgalom ugyanakkor elhatárolódott mindennemű nyílt politizálástól, nézeteiben az ellenzéki magyar pártokhoz – elsősorban az Országos Keresztényszocialista Párthoz – állt közel. S bár a csoportosulásnak nem voltak olyan nyílt és éles politikával is összefüggő vitái, mint például a balratolódott Sarló mozgalomnak, a csehszlovák hatóságok gyakran megfigyelték őket. Ezzel együtt sohasem váltak politikailag igazán gyanússá és veszélyessé.24 Meg kell azonban jegyezni, hogy mind Magyarország részéről, mind a konzervatív körökből is érte őket kritika.25 Ennek ellenére Magyaország „szkepticizmusa” nem hasonlítható a Sarló irányában megfogalmazott elutasítással.26 4. A Prohászka Körök belső működése: szerveződési keretek, országos és helyi irányítás 4.1. A csoport szerveződésének általános keretei Az első Prohászka Kör 1930-ban Prágában jött létre a fentiekben már említett Pfeiffer Miklós közreműködésével. Az Új Élet c. lap munkabeszámolóiból és leírásaiból kiderül, hogy nem sokkal a prágai csoport megalakulása után, 1932-ben már több szlovákiai településen rendszeres munka folyt a prohászkások körében: „A prágai Prohászka Kör tagjai jelenleg Prágán kívül Érsekújvárott, Losoncon, Komáromban és Kassán tartózkodnak nagyobb számban. Mind az öt városban tehát szeptembertől kezdve rendszeres munka folyik.” (Hegyessy 1932) Ez alapján elmondhatjuk, hogy a csoport szerveződése gyors ütemben haladt az 1930-as évek elején. Ezzel együtt az 1937-es pozsonyi rendőr-igazgatósági jelentések alapján az egyesület helyi alakulatai a prágai csoporton kívül hivatalosan csupán öt helyen működtek: Pozsonyban, Losoncon, Brünnben, Érsekújvárott, valamint Komáromban.27 A helyi szervezetek korántsem folytattak egyforma tevékenységet. Mind létszámban, mind szerveződésük módját és munkájukat tekintve eltértek egymástól.28 Amellett, hogy legfontosabb feladatuknak szinte mindenütt a vallásfilozófiai kérdésekről és a magyar kisebbség aktuális problémáiról értekező előadásokat tekinteték, gyakorlati, szociális tevékenységet is folytatattak, munkájukat pedig sok szempontból meghatározták a helyi viszonyok. A Prohászka Körökben dolgozó fiatalok lélekszáma 1932-ben megközelítőleg kb. 250 fő volt.29 Ez a szám 1938-ra minden valószínűség szerint tovább növekedett, egyes források kb. 500 főben határozzák meg ekkor a prohászkások számát.30 Ennek ellenére ki kell hangsúlyozni, hogy egy központi, kb. 50 fős élgárda irányította aktívan a csoportot. Az irányítók és a vezető személyiségek feltérképezését tovább bonyolítja, hogy nemcsak állandó tagok tartoztak a csoporthoz. A mozgalmon belül ugyanis a rendes tagok mellett támogató, tiszteletbeli és alapító tagok is helyet kaptak.31 Közéjük tartozott például Esterházy Lujza, Esterházy János testvére, akit 1940-ben tiszteletbeli taggá nevezett ki a pozsonyi csoport.32 A mozgalom előadói között ezenkívül gyakran olyan személyek is szerepet kaptak, akik közvetlenül ugyan nem tartoztak a prohászkás tagok közé, de valamilyen módon mégis bekapcsolódtak a mozgalom munkájába. Ilyen volt például a katolikus mozgalom előadójaként működő Salkaházi Sára is, akit később a nyilasok kivégeztek és vértanúhalált halt.33 Salkaházi Sára Esterházy Lujza mellett fontos közéleti szerepet töltött be a csehszlovákiai nőmozgalmak szervezésében is. 1931-től szerkesztette a Katholikus Nő c. lapot, mely Csehszlovákia egyetlen magyar nyelvű nőmozgalmi lapja volt az időben. Sárának tehát a katolikus leányifjúság szervezésében is komoly szerepe volt (Schalkház 1932, 114–116 p.). 4.2. A mozgalom irányítása: országos és helyi vezetőség A Prohászka Körök helyi csoportjait a mozgalom országos vezetősége fogta össze. A mozgalom szervezésének emblematikus vezetői köréből a „rendes” tagokon kívül mindenekelőtt érdemes kiemelni a fentiekben már említett Pfeiffer Miklós kassai kanonokot, aki nemcsak a kezdeti lépéseknél jelentett segítséget a fiataloknak, de valamennyi prohászkás szervezet munkájában részt vállalt a szervezői feladatok ellátásában, filozófiai előadások megtartásában és különböző lelkigyakorlatok megszervezésében. Ő tekinthető tehát a fiatalok „mentorának” vagy szellemi vezetőjének.A Prohászka Körök országos vezetése, a központi irányítás elsősorban Prágához kötődött. Az országos vezetőségen belül több évre beiktatott elnökök irányították a munkát. Az országos elnökök egyúttal emblematikus személyiségei voltak a mozgalomnak, akik általában egyszerre több vezető funkciót betöltöttek. Ilyen volt az egyesület első országos vezetője, a fentiekben már említett Rády Elemér, aki 1935-ig – Magyországra való távozásáig – az Új Élet c. lap főszerkesztőjeként tevékenykedett. Czvank László szintén a mozgalom oszlopos tagjának számított. A losonci származású tanár 1934-től töltötte be Prohászka Körök országos elnöki tisztségét.34 Ezen kívül más kultúraszervező tevékenységet is ellátott: a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE), valamint a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület (SZKIE) munkájába is bekapcsolódott.35 Az elnöki és az alelnöki tisztség mellett az országos vezetésen belül ugyanakkor centrális funkciónak számított még a kultúrrefferensi poszt, melyet 1935-ben például Vájlok Sándor művelődéstörénész látott el.36 Vájlok egyébként a két világháború közötti csehszlovákiai irodalom egyik legfontosabb kritikusaként működött.37 A központi kérdéseket a csoport évente megrendezésre kerülő országos kongresszusán vitatta meg, ahol egyúttal sor került az új központi vezetőség megválasztására. Ezeken a rendezvényeken összegezték a helyi csoportok munkáját, valamint egyeztettek a központi vezetőséggel a Kör további feladatairól. A többnaposra tervezett országos kongresszusokat nyáron, általában valamelyik helyi csoportosulás településén tartották. Így került sor első és második alkalommal a kongresszus Érsekújvárott való megrendezésére. A harmadik alkalommal Komáromba szervezték a kongresszust. 38 A csoport bővülésére utal, hogy a két, nyugati régióban szervezett kongresszus után 1935-ben már Losoncon került sor a csoport negyedik kongresszusára.39 A mozgalom 1937-ben Vihnyefürdőn tartotta meg legfontosabb kongresszusát; ez egyúttal a Prohászka Körök „reneszánszát” is jelentette, ami összefüggött a kisebbségi feladatok újrafogalmazásával. Mindez a kongresszus témáinak sokszínűségében is megmutatkozott.40 Jól érzékelteti a találkozók jelentőségét, egyúttal pedig a kisebbségi feladatvállalás lényegét az ifjúsági mozgalom életében Göndöcs (Czvank) László visszaemlékezésében: „Ezek a kongresszusok azért voltak fontosak, mert itt kialakult az egyetemi hallgatóságban és a fiatal értelmiségben egyfajta hivatástudat, felelősségtudat, hogy nekünk a felvidéki magyarságért kell dolgozni. Tehát nem elég az, hogy mi tanárok leszünk, nem elég az, hogy mi papok leszünk, nem elég az, hogy tanítók leszünk, hanem tanárai leszünk egy város magyar gimnáziumának, tanítói leszünk egy falunak. Ez egyfajta elkötelezettséget jelentett, tehát feladatot, hivatástudatot”41 – emlékezik vissza Göndöcs (Czvank) László a vele készült interjúban. A központi vezetőségen kívül a helyi csoportok is rendelkeztek saját vezetéssel. Az alapító tagok közé elsősorban azok a Prágához kapcsolódó fiatalok tartoztak, akik a továbbiakban saját településeiken is létrehozták a helyi szervezeteket. Így előfordult, hogy a központi vezetőség és a helyi csoportok tagjai gyakran ugyanazon személyiségek közül kerültek ki. A helyi csoportok vezetőségén belül ugyanakkor évenként történtek a választások. Az elnöki funkció mellett alelnököt, kultúrreferenst, pénztárost, könyvtárost és jegyzőt is választottak a csoportok. A vezetőség tagjai nagyon gyakran csupán funkcióikban váltották egymást a választások alkalmával. Az elnökök például általában az előző év alelnökei közül kerültek ki. Így a vezetőséget egy stabilnak mondható és a központi vezetéssel szorosan összefonódó élgárda irányította. 5. A legjelentősebb helyi csoportosulások: Prága és Pozsony 5.1. Prága – a legaktívabb Prohászka Kör 1930-ban, Prágában alakult meg a Prohászka Ottokár Körök Szövetségének első helyi köre. A szerveződés a legsokoldalúbb csoportként funkcionált, és a helyi alakulatok közül a legnagyobb aktivitással működött. A csoport sikerének az egyik legfőbb meghatározóját azoknak az emblematikus személyiségeknek a jelenléte biztosította, mint amilyen a fentiekben már említett és a központi vezetőség körében is szerepet vállaló Czvank László volt. A prágai kör munkájáról elsősorban az Új Élet c. folyóirat beszámolójából értesülhetünk, mely már az 1932. évben felhívta a figyelmet a csoport belső működésének pozitívumaira: „A Kör 15 taggyűlést (vitaestet) tartott, s egy emlékünnepélyt. Az ideológiai munkán kívül praktikus téren is működött a Kör. A periféria-látogató akcióról más helyen emlékeztünk meg. Szép sikereket ért el a liturgikus mozgalom is. A Kör könyvátára a mult évben kétszeresére gyarapodott. Az egyesületi élet fellendítése nagyrészben Czvank László érdeme […].”42 Az idézet a prágai kör sokszínűsége kapcsán arról is számot ad, hogy a mozgalom elméleti-ideológiai tevékenysége – pl. különféle előadások szervezése – szociális munkával társult. Ilyen gyakorlati elfoglaltságot jelentett a prágai magyar munkáscsaládok segélyezése az ún. „periféria-akción” belül. A későbbiek folyamán folytatódott a csoport sokoldalú és nagyon aktív tevékenysége (1934). Ezt azonban gyakran bonyolították azok a problémák, melyek a főiskolások megszervezése körül jelentkeztek. Így a szemeszterkezdés nehézségei a helyi szervezetek munkáját is gyakran megnehezítették. Ez sokszor a prágai csoport aktivitására is kihatott, melyet azonban aztán később bőséges programsorozattal pótolt a szervezet.43 A helyi viszonyokhoz kötődő munka mellett az egyes csoportok tevékenységét elsősorban az aktuális társadalmi problémákkal összefüggő, gyakran egyházi tartalommal összekapcsolt prezentációk és viták adták. Az előadások témái elsősorban a vallásosságban való megerősödést szolgálták, másrészt a szociális vonalat segítették elő. Ez a prágai csoport esetében is számos esetben így alakult. A csoport 1934-es munkabeszámolója például kiemelte, hogy „a munka egyrészt a nagyböjt, másrészt Prohászka Ottokár halálának hétéves évfordulója körül zajlott. Pfeiffer Miklós nagyböjti lelkigyakorlatán számos prágai tag részt vett. Ezen kívül a március 10-ei Prohászka-ünnepély alkalmából Pfeiffer Miklós, Schleicher Imre, Czvank László, Mécs László és Sinkó Ferenc szerepeltek. Mindnyájan kiemelték a püspök nagyságát.”44 Az idézet egyúttal arra is rámutat, hogy a prágai csoport munkájában nemcsak a szűk értelemben vett állandó tagok – pl. Czvank László vagy Sinkó Ferenc – vettek részt, hanem a mozgalomhoz kapcsolódó más fontos személyiségek (pl. Mécs László vagy Pfeiffer Miklós) is. Az egyesület tevékenysége, ahogy azt már fentebb jeleztük, nem merült ki előadások szervezésében. Az egyes szakosztályok (akciós, orvosi, pedagógiai és sajtó-) megalakulása például az új generáció kinevelésében is fontos szerepet játszott. A prágai Prohászka Körnek ugyanis kiemelt feladata volt az utánpótlás – egy fiatal értelmiségi élgárda – kinevelése. Ezt támasztja alá a következő idézet is, mely a csoport motivációjáról szól az 1935. évi októberi prohászkás közgyűlés alapján: „A kör belső munkájának az volt a célja, hogy élcsapatot képezzen ki a kisebbségi magyarságért folyó munkához, továbbá hogy jó utánpótlásról gondoskodjon a prágai PK. részére.”45 Ez a diplomás magyarok küldtetéstudatára utaló mondatban foglaltak teljesítése persze sok nehézségbe ütközött, s főleg az 1938-ig hátramaradt időben kevés realitása volt annak, hogy a munkahelyet kereső fiatalok a helyi közegben azonnal élcsapatot alkothattak volna.46 A közgyűlés összesítő beszámolója a munka fellendülésére, ezzel együtt a prohászkások tevékenységének „csúcsidőszakára” utal. Ezt a gyűlésen részt vevő prohászkás tagok magas száma egyaránt jelzi. A beszámoló alapján ugyanis az említett gyűlésen összesen 42 prohászkás tag vett részt. A prágai kör aktivitását, valamint a Prohászka Körök egyre sokoldalúbb tevékenységét jelzi, hogy a csoport tagjai gyakran társszervezőként is szerepet vállaltak más katolikus rendezvényeken. Példaként említhető a júniusi Katolikus Nagygyűlésen való részvételük, ahol a rendezvény „magyar részét” a prágai Prohászka Kör szervezte. Hasonlóképp részt vállaltak a júliusi katolikus ifjúsági munkástábor megszervezésében, valamint a Katolikus konferencián is társszervezőként léptek fel.47 5.2. A pozsonyi kör – a leghosszabb ideig működő szlovákiai csoport 1932-ben, a prágai csoport megalakulása után létrejött a pozsonyi Prohászka Kör, mely aztán, az 1938-as visszacsatolás után az egyetlen prohászkás csapatként működött tovább Szlovákiában. A helyi mozgalom tevékenységébe és személyi összetételébe az Új Élet c. folyóiraton kívül a pozsonyi rendőrigazgatósági anyagok nyújtanak betekintést, melyek a vezetők személyéről is információval szolgálnak.48 A prágai Körhöz hasonlóan a pozsonyi csoport munkáját a vezetők aktivitása határozta meg. Az egyik legfontosabbb pozsonyi prohászkás személyiség a korábban sarlósként működő Diósi Kornél volt: „A vezetést Diósi Kornél bölcsészettanhallgató látja el és az ő agilitásának és munkakedvének köszönheti az egyesület azt, hogy ma már szép számú tag jelenlétében tarthatja kéthetenként nagy érdeklődéssel várt és hosszú vitát eredményező gyűléseit.”49 További fontos személyiségnek számított például ifj. Aixinger László, aki valószínűleg a keresztényszocialista politikusként működő idősebb Aixinger László fia volt.50 Ki kell még emelni a fentiekben már említett Vájlok Sándor művelődéstörénészt is, aki szintén elnöki pozíciót töltött be a körben.51 Ezenkívül Janics Kálmán, aki az 1980-as években Svájcban megjelentetett úttörő munkájával, A hontalanság évei c. könyvével a mai szlovákiai magyar köztudatban is jelen lévő személyisége a Prohászka Köröknek, szintén a pozsonyi csoport fontos vezető személyiségének számított.52 Az említett vezetőkön kívül olyan fontos karakterek vettek még részt a pozsonyi csoport munkájában, mint Sinkó Ferenc, Ölvedi János vagy Pfeiffer László.53 Mint minden csapatnak, úgy a pozsonyi Prohászka Körnek is voltak helyi sajátosságai. A csoport kezdeti munkáját a korabeli munkabeszámlók alapján például az egyetemhez kötődő pozsonyi hallgatók passzivitása nehezítette meg: „Múlt év decemberében megindult a pozsonyi Prohászka Kör munkája is. Azonban nagy nehészségekkel kellett megküzdenie, míg eljutott odáig, hogy rendes, aktív munkát tud kifejteni. A pozsonyi – szóval nem vidékről jövő – egyetemi hallgatók teljes nemtőrödömséget mutattak az egyesülettel szemben. Egyelőre a Kör működésének tengelye a belső munka, kifelé s általában a nyilvánosság előtt a kör még keveset szerepel.”54 A pozsonyi csoport tevékenységének a kezdeti nehézségei után fejlődésnek indult. Az Új Élet 1935-ös beszámolója alapján a csoport már aktív, külső munkát fejtett ki Pozsonyban: „A pozsonyi P.K. idei munkája fokozott aktivitás jegyében indult meg. A munkaprogram főirányvonala a kör aktív bekapcsolása volt a pozsonyi magyar kat. társadalomba és a magyar kat. egyesületekkel való együttműködés.”55 A pozsonyi Prohászka Kör fejlődésére utal a pozsonyi egyetem magyar tanszékének létrehozásában tanúsított közreműködés: „A pozsonyi egyetem magyar tanszékének betöltése körül a pozsonyi P. K. tagjai jelentékenyen közreműködtek és nagy érdemük van abban, hogy a pozsonyi egyetemen a magyar tanszék megvalósult. […] Az eddig végzett munka bizonyítékát adja, hogy a pozsonyi P. K. aktív részt vesz a kat. építőmunkában és a pozsonyi kat. magyar társadalom egyik legjelentősebb és legszorgalmasabb építőműhelyévé küzdötte fel magát.”56 6. A kisebb prohászkás körök tevékenysége 6.1. Losonc – a középiskolások Prohászka Köre A következő fontos helyi csoport a hivatalosan 1933 szeptemberében megalakult losonci Prohászka Kör volt. Ennek a megalapítói közé elsősorban olyan losonci származású főiskolások tartoztak, mint a korábbiakban már említett Czvank László.57 A losonci csoportot a korabeli beszámolók már annak megalakulását követően erős csapatként jelenítik meg. Az Új Élet beszámolói szerint a prohászkások már 1932-ben meghatározó és kiterjedt tevékenységet folytattak a városban: „A körnek ma 25 tagja van. Minden vasárnap megtartja összejöveteleit, ahol a mai aktuális problémákat tárgyalja meg. […] Nagy sulyt helyez a kör a szociális ténymegismerésre (nyomortanyák látogatása, segélyakciók stb.). […] A január 3-án megalakított losonci »Róm. Kat. Ifjúsági Kör« tagjainak 60%-át a kör toborozta. 8 fiu kétizben tett látogatást Losonc nyomortanyáin. […] A kör nagyban készül a Pr. Kör nyári vándorlásaira, hogy látóköre, szociális ismeretei mindinkább szélesbedjenek.”58 A losonci körnek is voltak sajátos helyi céljai, melyek közül az egyik legfontosabb a középiskolás ifjúság megszervezése volt: „A losonci PK. egyike a legfiatalabb Prohászka Köröknek. 1933 szeptemer 16-án alakult meg. A megalakulás célja az volt, hogy a felnövekvő és végzett középiskolás ifjúság részére szervezeti keret legyen, hogy abban széleskörű munkát fejthessen ki. Alapszabályai jóváhagyás alatt vannak.”59 A losonci csoport a kezdeti években elsődlegesen tehát azoknak a csehszlovákiai magyar fiataloknak kívánt szervezeti hátteret biztosítani, akik még nem kezdték meg felsőfokú tanulmányaikat. Ebben a tekintetben a losonci egy speciális válfaját képezte a Prohászka Körök Szövetségének. Vezetőinek nagy része a helyi csoport 1933-as hivatalos létrehozása után az egyetemi (prágai) Prohászka Körök személyei közül került ki, ez pedig sok szempontból korlátozta helybéli tevékenységüket. Ezt igazolja a losonci csoport 1934. évi munkabeszámolója is, mely a korábbi, 1932-es munkabeszámolóval összehasonlítva tevékenységüket illetően visszafejlődést mutat: „Tagjainak száma 18, nagyrészt olyanok, akik az egyetemi Prohászka Köröknek is tagjai, azért munkaidőnk csak arra az időre szorítkozott, amikor tagjai itthon voltak. Így hát volt négy gyűlésünk: ezek közül kettő adminisztratív, kettő vitagyűlés volt” – írja a losonci Prohászka Kör munkájáról az Új Élet 1934-ben.60 Losonc vonatkozásában viszont kiemelten fontos megemlíteni a csoport szerepét a helyi lapok vonatkozásában. A korábbiakban már említett Scherer Lajos által kiadott A Mi Lapunk c. ifjúsági cserkészújság katolikus párjának tekinthető Tábortűz c. lap megszervezésében ugyanis komoly jelentősége volt a losonci prohászkásoknak: „Tagjaink közül néhányan állandó munkatársai a helybeli hetilapnak. Továbbá megszerveztük a Tábortűz diákszerkesztőségét Losoncon.”61 6.2. Az érsekújvári „tanítók” Prohászka Köre A rendőrségi jelentések alapján Prohászka Kör Prágán, Pozsonyon és Losoncon kívül még Brünnben, Érsekújvárott, valamint Komáromban működött.62 Az Új Élet a fentiekben bemutatott csoportok beszámolóitól eltérően jóval kevesebb betekintést nyújt a kisebb helyi csoportok – a komáromi, az érsekújvári, valamint a brünni csapat – tevékenységébe. Arról sincs pontos információnk, hogy az érsekújvári és a komáromi Prohászka Kör pontosan mikor alakult meg. Mindenesetre a folyóiratban közölt munkabeszámolókból kiderül, hogy mindkét alakulat létezett már az 1930-as évek első felében. Egy-két munkaprogram által röviden értesülhetünk a kisebb helyi szervezetek tevékenységéről. Az érsekújvári Prohászka Körről – tevékenységéről és a helyi személyiségekről – szintén kevés adatot találunk az Új Élet hasábjain.63 Az érsekújvári csoportról készített néhány beszámoló viszont rávilágít, hogy a csoport nagyrészt olyan tanítókból állt össze, akiknek a tevékenységét munkahelyi elfogaltságaik gyakran korlátozták: „Az érsekújvári Prohászka kör azon egyesületek közé tartozik, melyeknek igen nagy erőt kell kifejteniök, hogy komoly munkát végezhessenek és hogy eredményt is tudjanak felmutatni. Tagjainak tekintélyes része tanító, akik évközben csak rövid időt tölthetnek otthon s a nagyvakáció sem a legalkalmasabb idő az eredményes munkára, amennyiben sokan másutt töltik a nyarat illetve a nyaraltatást.”64 Ennek ellenére a beszámolók gyakran hangsúlyozzák a fiatalok aktivitását. A csoport 1932-es beszámolóiból egyúttal az is kiderül, hogy az érsekújvári közösség már megalakulása kezdetén rendszeres találkozókat tartott és sokoldalú tevékenységet folytatott: a kéthetenkénti vitagyűlések mellett például szociális előadásokat szerveztek.65 A csoport tevékenysége „csekélynek” tekinthető a fentiekben bemutatott prohászkás alakulatok munkájához képest, ennek ellenére mindenképp ki kell emelni aktivitásukat, mely a későbbiek folyamán sem hagyott alább. Az érsekújvári prohászkások munkáját ugyanakkor olyan nehézségek akadályozták, melyek összefüggésbe hozhatóak azzal, hogy a mozgalom nagy részét pedagógusok alkották. A tagok gyakori távollétéből fakadó hiányokat a helyi csoport azonban igyekezett – pl. többnapos gyűlésekkel és megbeszélésekkel – betölteni.66 Érsekújvár jelentőségét külön is érdemes kiemelni a fiatal generáció életében. Az első két országos prohászkás kongresszus megszervezésére szintén a településen került sor. A rendezvényről készült beszámoló jól rávilágít arra, hogy az komoly hatást gyakorolt a fiatal értelmiségi csoportokra, egyúttal aktivitásukat és munkakedvüket is növelte a későbbiek folyamán: „Az Érsekujvárott tartott országos katolikus főiskolás kongresszus, mint ritka és kivételes szociális élmény mindenesetre nagy és értékes hatással volt a résztvevő és rendező ujvári katolikus ifjúságra, a Prohászka Kör tagjaira. A munkakedve és aktivitás láza hajtotta őket, hogy ismét valami értékes és újszerűségével is kiemelkedő eredményt mutassanak föl magukválasztotta munkakörben, ideológiájuk szolgálatában, a nagy katolikus elgondolások megvalósításában, eredmény: a Prohászka Kör eszméinek, a katolikus szociális eszmék minél szélesebb, osztálykülönbségek nélküli elterjedése volt.”67 6.3. A komáromi kör A komáromi Prohászka Kör tevékenységéről mindössze pár munkajelentés áll rendelkezésre az Új Élet c. lapból. A beszámolók egyúttal a fontosabb helyi személyiségekről is képet adnak: „A Prohászka Kör 1934. szept. 18-án tartotta évedanyitó rendes közgyülését. A nagyszámban megjelent tagokat Alapy Gyula elnök üdvözlölte, majd Zombory György és Doma Ervin tartottak beszámolót az egyesület kulturális és szociális működéséről.”68 A komáromi Prohászka Kör egyik legfontosabb vezetője Ifj. Alapy Gyula, aki ekkor a helyi csoport elnöki funkcióját látta el, és oszlopos tagnak számított a komáromi prohászkás alakulatban.69 Az 1932-ben már a számottevő csoportként működő komáromi prohászkások tevékenysége szintén gyors ütemben fejlődött. Ki kell emelni, hogy a helyi csoport az előadások szervezésén kívül 1934-ben például olyan akciókban is közreműködést vállalt, mint a Komáromtól 5 km-re fekvő Kabátfalu nevű település iskolaépítésének az ügye. A csoport kiterjedt munkatevékenységét igazolja, hogy a komáromi csapat 1934-re már az egész városban népszerűvé vált: „A helyi katolikus akciónak a P. K. szerves tényezője. A városban megismerték már a P. K. nevet, működését.”70 Az is kiderül a beszámolókból, hogy a helyi csoport munkásságának fontos részét képezte az együttműködés olyan – elsősorban ellenzéki irányvonalat követő – csehszlovákiai magyar kulturális szervezetek személyiségeivel, mint például például Borka Géza, a Jókai Egyesület főtitkára, vagy Szombathy Viktor, az SZMKE főtitkára.71 Az összejöveteleket az érsekújvári csapathoz hasonlóan a komáromi csoport esetében is gyakran nehezítette a tagok távolléte, ezért gyakran csupán az iskolai szünetek szolgáltattak alkalmat a teljes körű taggyűlésekre. Erre utal az is, hogy mindössze a húsvéti iskolai szünet idejére hazalátogató prohászkások tarthattak teljes létszámban taggyűlést.72 6.4. A brünni kör A Brünnben létrejött csapat magját azok az egyetemista fiatalok alkották, akik a városban folytatták felsőoktatási tanulmányaikat. A csoport jelentősége a többi alakulathoz képest később értékelődött fel, ezt igazolja a helyi mozgalom beszámolója az Új Élet 1935. év eleji számából.73 A brünni csoport vezetőségéről ugyanakkor nem rendelkezünk bővebb információkkal, s a tagokra is mindössze következtetni tudunk az éves beszámolókból. Mindenesetre annak ellenére, hogy egy kisebb csoportról volt szó, a brünni csapat 1935-től heti rendszerességgel szervezett közös találkozókat. Ezt igazolja a csapat működéséről írt beszámoló is az Új Élet c. lapban: „Évünket Veni Sancte-vel nyitottuk meg. Ezután minden héten volt összejövetel, amelyeken szó volt a sajtókérdérdésről, különböző beszámolókról, komáromi kongresszusunkról, a prágai filozófiai kongresszusról.”74 A szervezet további tevékenysége a többi csoporthoz hasonlóan elsősorban különféle aktuális előadások rendezésével telt, melyek nagy része a katolicizmus témájával, valamint gazdasági problémákkal foglalkozott.75 Ki kell emelni, hogy az egyesület munkájának elősegítésében nagy szerepe volt azoknak a személyiségeknek, akik „vendégelőadókként” vettek részt a munkában. Közéjük tartozott Pfeiffer Miklós kanonok, valamint az előzőekben már többször is említett Czvank László, az országos Prohászka Kör egyik legfontosabb tagja.76 6.5. A keleti csoportok Ahogyan arra már a fentiekben is utaltunk, az 1932-es évben már Kassán (ahol egyébként az Új Élet c. lapot 1938-ig szerkesztették) is komoly csoportja volt a Prohászka Köröknek. Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy a Körök több fontos személyisége – köztük Pfeiffer Miklós és Rády Elemér – kötődött a városhoz igen erősen. A helyi csoportban rövid időn belül itt is sűrű munka folyt. Ezt bizonyítja, hogy a Kör kéthetenként tartott gyűlést és előadásokat a fiatalság aktuális problémáit érintő témákról. A kassai csoport egyik legfontosabb személyiségének Rády Elemér számított, aki egyúttal 1932-ben az országos elnöki funkciót is ellátta ekkor. Rádynak minden bizonnyal komoly jelentősége volt a kassai csapat megszervezésében, melynek kezdeteiről az Új Élet 1932. évi beszámolója a következőket írja: „Az első gyülésen Rády Elemér orsz. elnök ismerette a mozgalom célját. A Kör ezután kéthetenként tartott gyülést, amelynek mindegyikén egy-egy aktuális téma került előadásra, pl. Fényes István: »A genfi nemzetközi munkaügyi hivatalról«, Dr. Suhaj Béla: »A bolsevista ideológia pszihológiai okai«, Dr. Pfeiffer Miklós: »Quadragesimo Anno« és Dr. Topitzer Aladár: »A spanyol forradalom és a katolicizmus«.”77 Kassa ugyanakkor a szervezet országos működését érintő fontosabb kérdések megbeszélésének helyszínéül is szolgált: „A Prohászka-Kör több vezetője március végén összejövetelt tartott Kassán, melynek célja a nyári program és az 1932/33 iskolai év munkatervének az előkészítése.”78 Kassán kívül még helyi csoportok jöttek létre Rimaszombatban és Rozsnyón is. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a „keleti” csoportok működése nem volt olyan mértékű, mint a „nyugati” csoportoké. 7. Összegzés Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a Prohászka Körök a Sarló mozgalomhoz hasonlóan komoly lehetőséget jelentett az első kisebbségi generáció számára különböző mozgalmi tevékenységi formák, csak közösen elvégezhető felmérő, adatgyűjtő és értékelő munka elvégzéséhez. Feladatául főként az új körülmények közé került és speciális problémákkal szembesülő csehszlovákiai magyar társadalom önszerveződésének támogatását, azon belül az értelmiség kinevelését, öszefogását, decentralizált szervezeti keretek közt való működését jelölte meg. Mindezt alapvetően neokatolikus és keresztényszocialista ideológiai megközelítésben. A kommunizmusig, a Csehszlovák Kommunista Párttal való szervezeti együttműködésig radikalizálódó Sarló mozgalomal ellentétben a Prohászka Körök erős keresztényszocialista ideológiai háttérrel a katolikus és a nemzeti célokat kapcsolta össze a kisebbséget érintő szociális feladatokkal. A Prohászka Körök Országos Szövetségének helyi körei és tagjai a dél-szlovákiai és kárpátaljai magyar falvakból, városokból verbuválódtak. Ezek a – pozsonyi, kassai, érsekújvári, komáromi, stb. – fiatalok elsőként a prágai egyetemen szervezték meg magukat. A mozgalom a vezetők – Pfeiffer Miklós, Rády Elemér, Vájlok Sándor vagy Czvank László – aktivitásának köszönhetően hamarosan a csehszlovákiai magyarság további fontos városaiban – Pozsonyban, Losoncon, Érsekújvárott és Komáromban – is megalakult. A prohászkások legjelentősebb személyisége Pfeiffer Miklós volt, aki hivatalosan nem tartozott a csoporthoz, hanem a fiatalok lelki vezetőjének számított, és egyfajta összekötőkapocsként szerepelt a prohászkások helyi csoportjai között. Ő volt az egyetlen olyan személyiség, akinek a neve minden helyi szervezet tevékenységében megjelenik. Előadásaival, lelkigyakorlataival tovább segítette a helyi csoportok munkáját. A következő kulcsszemélyiség (Göndöcs) Czvank László volt, akinek a neve a prágai csoport mellett a losonci megszervezéséhez is kötődik. A prágai csoport kezdeti tevékenységének főszereplői közé tartozik még a kassai Rády Elemér, aki azonban már 1935-ben Magyarországra költözött. Ezenkívül több más jelentős közéleti személy kapcsolódott a pozsonyi csoport munkájához. Köztük a korábban sarlós Diósi Kornél. Komoly publicisztikai munkát végzett Janics Kálmán, Vájlok Sándor és András Károly. A komáromi csoport legfontosabb személyisége ifj. Alapy Gyula volt. A fent említett személyiségek tevékenysége, világképe alapján elmondhatjuk, hogy a csoport azzal együtt, hogy elhatárolódott a politikától, kulturális szinten a nemzeti irány felé tájékozódott. A fiatalok az egyes régiók főiskolás hallgatóit mozgósítva sokoldalú tevékenységet láttak el a csehszlovákiai magyarság érdekében. A helyi csoportok tevékenységét ugyanakkor behatárolták az egyes települések adottságai. Ennek ellenére az első évek ideológiai munkáját, mely különféle vitagyűlések és ideológiai előadások szervezésével telt, a későbbiekben egyre inkább sikerült kibővíteni praktikus irányba: rendszeres regionális gyűléseket, táborozásokat, nyaraltatásokat, valamint országos kongresszusokat és előadás-sorozatokat szerveztek. Emellett könyvtárakat nyitottak, kisvárosi és falusi sporttelepeket építettek. A Sarló-mozgalomhoz hasonlóan foglalkoztak szociográfiai, falukutató munkával.79 Mindezen felül tagjaik közül sokan alapítói lettek a SZKIE-nek, vagyis a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesületnek. Az egyetemista fiatal lányok elsősorban a Szociális Nővérek nevű katolikus kongregáció család- és nővédelmi munkájában segédkeztek. Közéjük tartozott a fentiekben már említett Salkaházi Sára és Esterházy Lujza. (Molnár 1998, 206–210. p.) Ezenkívül ki lehet emelni jótékonysági tevékenységüket, mely például szociálisan nehéz körülmények között élő fiatalok táborozásának megszervezésére irányult. Folyamatos munkájuk ellenére elképzelésük, mely egy új intelligencia kinevelését célozta, nagyrészt illúzió maradt a politikai történések miatt. A Sarló-mozgalommal ellentétben, mely elsősorban ideológiai okok miatt esett szét, a prohászkások történetét az első bécsi döntés eseményei befolyásolták, melynek következtében a csoport nagy része 1938 után Magyarországra került. A mozgalom „visszatért” részét hozzákapcsolták a magyarországi „Prohászka Mozgalom” nevű csoporthoz, melynek helyi alakulatai először Budapesten, majd Debrecenben jöttek létre. Szlovákiában egyedül Pozsonyban működött tovább a Prohászka Kör 1938-tól 1945-ig. Emellett lassan új személyiségek jelentek meg a mozgalom keretein belül, a régi alapítók közössége pedig lassanként eltűnt a „felvidéki szellemnek” nevezett kisebbségi magyar gondolattal együtt. (Erről l. Simon 2014, 97–109. p.) Ennek a mindvégig meglehetősen homályos elképzelésnek a kialakításában a Sarló és a Prohászka Körök egymástól eltérő pozícióból sokszor hasonló következtetésekre jutottak. A második világháború utáni jogfosztottság időszakában a tagok többsége Magyaroszágra vagy Nyugatra került. Az 1948–1989 közötti pártállami évtizedekben a mozgalom tagjainak nagy többsége Magyarországon egymástól elszigetelődve, a kisebbségi korszak feldolgozását lehetetlenné tévő ideológiai közegben folytatta értelmiségi tevékenységét.

Levéltári források

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) K 63. Külügyminisztérium. Politikai iratok. 1930-7/44. 207/pol.
Slovenský národný archív (SNA), Fond Policajného riaditeľstva (PR), 87. doboz 16/1.

Sajtó

Új Élet, 1932–1939

Interjúk

András Károly-életútinterjú. Országos Széchényi Könyvtár. Történeti Interjútár. 1023.

Szakirodalom

Bajcsi Ildikó 2014a. A kisebbségi magyar elitek szerveződése és az ifjúsági mozgalmak a két világháború közötti Csehszlovákiában. (Vázlat a kisebbségtörténet generációs és biográfiai interpretációs lehetőségeiről) Človek a spločnosť internetový časopis pre pôvodne teoretické a výskumné štúdie z oblasti spoločenských vied, 2. sz. 16–32. p. http://www.clovekaspolocnost.sk/jquery/pdf.php?gui=4HTWXTBMQMLKWE48SXAHSNKG5 (2014. 08. 19.)
Bajcsi Ildikó 2014b. Női szerepek kisebbségi helyzetben: Magyar női sorsok a két világháború közötti Csehszlovákiában. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 1.sz. 131–156.p.
Balogh Edgár 2003. Tíz nap Szegényországban. Neumann Kht. Budapest. http://mek.oszk.hu/ 05000/05089/html/gmbalogh0003.html (2014. 01. 02.)
Csanda Sándor 1982. Első nemzedék. Pozsony, Madách.
Czékus Anita 2011. Esterházy Lujza közéleti tevékenysége. Diplomadolgozat. Selye János Egyetem, Történelem Tanszék.
Dobossy László 1978. A Sarló művelődéstörténeti szerepe és hatása. In. Sándor László (szerk.): Ez volt a Sarló. Tanulmányok, emlékezések, dokumentumok. Budapest–Bratislava, Kossuth Könyvkiadó–Madách. 108–133.p.
Esterházy Lujza 2014. Sorskérdések margójára. Tanulmányok, cikkek, dokumentumok. Szerk. Filep Tamás Gusztáv–Molnár Imre–Szendrei Zsuzsanna. Budapest, Méry Ratio Kiadó–Kisebbségekért–Pro Minoritate Alapítvány.
Fazekas Csaba 2008. Prohászka Ottokár zsidóellenességéről. Egyháztörténeti Szemle, 4. sz. http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/fazekas-prohaszka.htm.(2015. 07. 05.)
Filep Tamás Gusztáv 2015. A csehszlovákiai „Új Élet” ideológiája a harmincas években, In. Bárdi Nándor–Filep Tamás Gusztáv–Lőrincz D. József (szerk.): Népszolgálat. A közösségi elkötelezettség alakváltozatai a magyar kisebbségek történetében. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
Filep Tamás Gusztáv 2003. A hagyomány felemelt tőre. Válogatott és új esszék, tanulmányok az 1918-1945 közötti (cseh)szlovákiai magyar kultúráról. Budapest, Ister, 2003.
Filep Tamás Gusztáv 2007. A humanista voksa. Írások a csehszlovákiai magyar kisebbség történetének köréből. 1918–1945. Pozsony, Kalligram.
Fónod Zoltán 1994. A csehszlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995. Pozsony, Madách-Posonium.
Frenyó Zoltán 2010. Prohászka Ottokár hitéleti és szociális tevékenysége. Vár, 1. 94–95.p.
Gergely Jenő 2007. A kereszténydemokrácia Magyarországon. Múltunk, 3. sz. 113–115.p.
Gyurcsík Iván 2001. Göndöcs László (1912-1994) emlékezete. Magyarként a harmincas évek Prágájában (2. rész) Prágai Tükör. Közéleti és kulturális lap, 5. sz. (2015. 07. 16.)
Hegyessy Sándor 1932. Mozgalmaink. Új Élet, 4. sz. 147–148. p.
Kemény G. Gábor 1940. Így tűnt el egy gondolat. Budapest, MEFHOSZ Könyvkiadó. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1315.pdf (2015. 06. 19.)
Kovács Endre 1944. Két háború közt. Budapest, Turul Kiadás.
Krammer Jenő 1935. A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága. Szociálpszichológiai tanulmány. Budapest, Merkantil-nyomda könyvkiadóvállalat. Adatbank. Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1183.pdf (2015. 02. 02.)
Magyar Katolikus Lexikon. http://lexikon.katolikus.hu/ (2015. 05. 16)
Miklós Péter 2006. Katolicizmus és politikum a Horthy-korszakban. Aetas, 2. sz. http://www. aetas.hu/2006-02/miklos.pdf (2015. 07. 07.)
Molnár Imre 1998. A magyar anyanyelvû egyházak helyzete Csehszlovákiában. A csehszlovákiai magyar mûvelődés története 1948-1998. I. Történelem, szociológia, demográfia, nyelvfejlődés, nyelvhasználat, a mindennapok kultúrája, egyház és vallás. Budapest, Ister, 219–220. p.
Molnár Imre 1998. A szlovenszkói magyar közmûvelődés meghatározó összetevői 1920–1945 között. In: Tóth László (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar mûvelődés története 1918–1998. II. Budapest, Ister, 179–233. p.
Olejník, Milan 2011. Politické a spoločenské aktivity maďarskej minority v prizme štátnych orgánov a dobovej slovenskej tlače (1918 – 1929). Košice, 2011. http://www.svusav.sk/ data/uploads/publikacie/milan_kniha.pdf (2015. 05. 16.)
Ölvedi János 1935. A szlovenskói új magyar generáció. A Sarlótól a Prohászka-körökig (1935). Érsekújvár és Vidéke. http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view= article&id=1136:oelvedi-janos-a-szlovenskoi-uj-magyar-generacio-a-sarlotol-a-prohaszka-koeroekig-1935&catid=60:default&Itemid=76 (2015. 05. 30.)
Ölvedi János 1985. Napfogyatkozás. Magyarok Szlovákiában. New York. 1985.
Pongrácz Kálmán 1935. A katolicizmus és az új Európa. Új Élet, 7–8.sz. 346–347. p.
Schalkház Sára 1932. Új munkaév kezdetén. Katholikus Nő, 1932. 7. sz. 114–116. p.
Semetkay József 1935. Az új nemzedék arca és programmja Magyarországon. Új Élet, 2–3. sz. 115–118. p.
Simon Attila 2012. Etnické stereotipy. Obraz Čechov a Slovákov v prácach maďarských prácach v medzivojnovom období. Forum Historiae, 2. sz. http://www.forumhistoriae.sk/documents/10180/79324/simon.pdf (2015. 06. 10.)
Simon Attila 2013. Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet.
Simon Attila 2014. Magyar idők a Felvidéken 1938-1945. Az első bécsi döntés és következményei. Budapest, Jaffa Kiadó.
Sinkó Ferenc 1990. A felvidéki ifjúsági mozgalmak kezdetei Trianon után. Regio. Kisebb­ség­tudományi Szemle, 2. sz. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00002/pdf/11.pdf (2014.08.10.)
Sinkó Ferenc 1991. Egy nagyasszonyról. In Eszterházy Lujza: Szívek az ár ellen, Budapest, Püski Kiadó, 6–13.p.
Szalatnai Rezső, 1994. Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában. Cikkek, kritikák, tanulmányok. Tóth László összállítása. Pozsony, AB-ART Kiadó.
Szarka László 1998. A (cseh)szlovákiai magyar közösség nyolc évtizede 1918–1998. Történeti vázlat. In: Tóth László–Filep Tamás (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. I. Budapest, Ister, 9–25.p.
Szlovákiai Magyar Adatbank. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. http://adatbank.sk/ (2014. 12. 10.)
Szvatkó Pál 1994. A változás élménye. Pozsony, Kalligram Könykiadó.
Turczel Lajos 1967. Két kor mezsgyéjén. Pozsony, Madách.
Vájlok Sándor 1937. Harmadik irodalmi nemzedék. Felvidéki fiatal magyar írónemzedék irodalmi eredményei. Tátra, 7. sz. 227–32.p.
Zemko, Milan 2010. Občan, spločnosť, národ v pohybe Slovenských dejín. Bratislava, Historický ústav SAV.