Zoltán Kántor (ed.): Autonomies in Europe: Solutions and Challenges

Zoltán Kántor (ed.): Autonomies in Europe: Solutions and Challenges. Budapest, Nem­zetpolitikai Kutatóintézet (Research Institute for Hungarians Abroad), L’Harmattan Kiadó, 2014, 232 p.

Fontos publikációt jelentetett meg a Nemzet­politikai Kutatóintézet. A Kántor Zoltán szerkesztésében megjelent kötet a nemzeti kisebbségek autonómiáinak különféle európai formáit mutatja be. Méghozzá nemcsak az autonómia elméletét, pontosabban elméleteit, hanem különféle gyakorlatát, tehát az egyes európai országokban működőket. Leszögez­hetjük, hogy a konkrét példa egyben minta is. Nem minden részletében, hiszen mindegyiknek megvannak a sajátosságai. Azt azonban világosan megmutatja, hogy az ilyen államszervezési mód nem illúzió, hanem számos országban jól működő valóság. A posztkommunista országokban különösen fontos ennek demonstrálása, azok többségében ugyanis hallgatnak róla, ha tehetik, ha pedig nem, akkor démonizálják, amennyire csak bírják.

A nemzetállamok megjelenését követően az a felfogás válik uralkodóvá, hogy az állam nemzetileg homogén emberek szereveződéseként működhet jól. Az egy államon belüli nemzeti sokféleség veszélyezteti az állam egységét és általa az uralkodó nemzeti érdekeket. Az egyes nemzetállamok közt ugyanis folyamatos a vetélkedés, ami akár háborúba is torkollhat. Az a felfogás, amelyik szerint a többnyelvű és kultúrájú ország (például Svájc) a helyes minta, sokáig kisebbségben marad. Európa nyugati felében csak később és fokozatosan változik a közvélekedés.

A kötetben több tanulmány elemzi az autonómia elméletét és modelljeit. A bevezető tanulmányban Andreas Gross az autonómiát a demokratizáció folyamatának fontos részeként jellemzi. David J. Smith bemutatja a különféle autonómiaformákat Európában, területieket és nem területieket egyaránt. Vizi Balázs azt a kérdést elemzi, hogy az európai integráció vajon támogatja-e, segíti-e a kisebbségek autonómiatörekvéseit, az önkormányzatiságot és a hatalom decentralizálását.

Markku Suksi a finnországi Åland-szigetek státusát mutatja be összehasonlítva más esetekkel. Günter Rautz írása külön taglalja Dél-Tirolt, Sabrina Ragone pedig Katalónia státusát. Kocsis Károly tanulmánya a Kárpát-medence lehetőségeit vizsgálja. Koherc Ta­más Szerbiával, Ferenc Viktória és Tóth Norbert Kárpátaljával, Salat Levente Erdéllyel foglalkozik. Az autonómia kérdéskörének szlovákiai problémáival Tokár Géza írásában találkozunk.

A szerkesztő, Kántor Zoltán több fontos, a kérdéssel kapcsolatos nemzetközi dokumentumot is csatolt a kötethez. Minden bizonnyal olyan szándékkal, hogy az érintett államok közvéleménye előtt nehezebben lehessen kriminalizálni azokat, akik céljukul tűzik ki az autonómia elérését.

A kötet elsődleges célja tehát a felvilágosítás. A szerkesztő nemcsak a magyarországi érdeklődőkkel, hanem a nemzetközi közvéleménnyel, főként pedig a Magyarországgal szomszédos országok nyilvánosságával kívánja megismertetni a nemzeti kisebbségek autonómiáinak különféle európai formáit, megmutatva, hogy ezek fontos és működő részei az európai államfelfogás egyik változatának. Azaz, ha jól vannak kialakítva és működtetve, akkor erősítik az államot. Nem igaz tehát az az állítás, hogy törvényszerűen gyengítik. Követ­kezésképpen az erre az állításra épülő propaganda hamis, valamint a különféle pártprogramokba és ideológiáikba való beépítése is tévedésen, sőt esetenként tudatos manipuláción alapul. A szerkesztő céljai közé tartozik az efféle manipuláció terének szűkítése. Azt pedig csak egy módon lehet elérni: felvilágosítással. A kötet éppen ezt célozza.

Ám két fontos, egymással szorosan összefüggő kérdést nem kezel: ez pedig Magyaror­szág szomszédjainak nemzet- és államfelfogása. Persze ezt egyetlen kötet nem is teheti. Sokkal nagyobb szellemi és fizikai erőfeszítésre volna hozzá szükség. Ám nélküle több jól működő autonómia bemutatása csak korlátozott hatással bírhat az egyes országok közvéleményére. Azokat továbbra is az autonómia veszedelmes voltának koncepciója fogja uralni. Ahhoz pedig a nemzetiségi autonómiának nem a jól, hanem a rosszul működő, tehát államuk egységét valóban veszélyeztető példái szolgáltatják a muníciót.

A kötet szándékával összhangban ezekkel nem foglalkozik. A pozitív példákat akarja hangsúlyozni. Ám anélkül, hogy megvilágítaná, hogy mi mindennek okán váltak államokat destabilizáló faktorrá egyes európai autonómiák, a bizonytalanság tovább él és tovább éltethető. Különösen Szlovákiában, ahol a nemzeti történelem újkori vonala éppen ennek a példája. Szlovákiában az autonómia jelensége saját történelméből táplálkozva a minden történelmi helyzettel élő és bármilyen hatalmat kiszolgáló, majd támogatását kihasználó elszakadási stratégiát jelenti. A többi példa távoli, és az ország saját helyzetékben irreálisnak tekintendő.

A Szlovákiát potenciálisan fenyegető rémképet minden egyes olyan esetben megerősítik, amikor a világ s különösképpen Európa bármelyik többnemzetiségű országában nemzeti konfliktusok támadnak. Ezekből pedig van elég. Az propagandaágyúk rendszeresen megszólaló dörgésének zajában pedig a pozitív példákról szó sem esik. De nem is eshet.

Erről a lehetőségről a politikai akarat és a kulturális korlátok által fenntartott csend honol. (Itt a valós értelme a kötet szlovák nyelven történt megjelentetésének.*) Azzal a mögöttes riadalommal, hogy az efféle eszme elterjedése olyan kérdésben tenné engedékennyé a szlovák közvéleményt, majd általa a politikát, amelyikben az eddig megfogalmazott nemzeti tapasztalatok alapján a nagyhatalmak döntenek. De a probléma még ennél is mélyebb. A huszadik század nemzeti manővereinek alapvető részét képezi az egyes nagyhatalmak elvárásaihoz való igazodás. Ez pedig mind a nemzet, mind a nemzetet alkotók ön­azonosságának fontos, esetenként a legfontosabb eleme. Aki változást kíván, annak tehát hozzá képest kellene mást mondania, méghozzá olyat, ami alternatívát kínál.

A Kántor Zoltán szerkesztésében megjelent könyv több akadályt próbál leküzdeni, és a lehetőségéhez képest meg is teszi. Az egyik a már említett csend szorgosan épített akadálya. A másik a kérdésben művelt propagandisztikus szakszerűtlenségé. A kötet önmagában csak egy kis rést vág rajtuk, ám ez nagyon fontos, hiszen aki látni akar, az rajta keresztül megláthatja a mostani állapot önellentmondásait. Aki érvelni is akar, az a kötet tanulmányaira és dokumentumaira támaszkodva megteheti.

Aki pedig nem szeretne, annak sem lesz könnyű megkerülnie. Hiszen a fordítások révén bárki hozzáférhet. Főként ha a könyv az interneten is elérhetővé válik. Az angol nyelvű könyv internetes adatait azonnal megtalálja az ember, és különösebb nehézség nélkül olvasható is. A szlovák nyelvű fordítása azonban a könyv adatai mellett nem tüntet fel internetes hozzáférést. Az angol nyelven megjelentetett tehát az, amelyik nemcsak egy szűk körhöz juthat el.

Szakmai kvalitásai kapcsán feltétlenül ajánlani kell mindenkinek, akinek ehhez a kérdéshez köze van. Térségünkben pedig az ilyenek köre tág, nagyon tág. Így vagy úgy szinte mindenki beletartozik.